Merev testek mechanikája

A merev test ideális határesetet jelent, mert a valóságban elegendő nagy erők minden testen
alakváltozást, deformációt hoznak létre. A merev testhez legközelebb állnak a szilárd testek,
amelyeknek alakja és térfogata észrevehetően csak aránylag nagy erők hatására változik meg.

Szilárd testek rugalmassága

Rugalmasnak nevezünk egy szilárd testet akkor, ha a test alakját megváltoztató külső erők hatására a
testben olyan erők lépnek fel, amelyek a test eredeti alakját vissza igyekeznek állítani. Ilyen rugalmas
erők keletkeznek pl. csavarrugó és drót megnyújtásánál, vagy elcsavarásánál, rúd meghajlításánál, a
gumilabda összenyomásánál, stb. Gyakran a testek a deformáló erők hatásának megszűnése után a
közönséges megfigyelések szerint visszanyerik eredeti alakjukat. Olyan „tökéletesen rugalmas test”,
amelyre ez szigorúan érvényes, amely tehát a deformáló erőhatás megszűntével eredeti alakját
pontosan visszanyeri, a valóságban nincsen, de a tapasztalat szerint természetes állapotában minden
szilárd test kielégítő pontossággal tökéletesen rugalmasnak tekinthető, ha az alakváltozások vagy a
deformáló erők elegendően kicsinyek, azaz (élesen nem definiálható) rugalmassági határ alatt
maradnak. Az ilyen alakváltozásokat rugalmas alakváltozásoknak nevezzük.

Nyújtás és összenyomás

Forrás: Budó Ágoston: Kísérleti fizika 1.

Hooke-törvény

A megnyúlás:

1 FL
Δ l= ∙
E A
A relatív megnyúlás:

Δl 1 F
= ∙
l E A
E állandó az anyagi minőségtől függő rugalmassági, nyújtási, vagy Young-féle modulus.

Szilárd testek viselkedése az arányossági határon kívül:

A arányossági határ, B rugalmassági határ, C folyási határ (grafikon közel vízszintes), D ponttól kezdev
ismét megszilárdul, E-nél elszakad.