Energetikai Celu Ultetvenyek

ERDÉSZETI KISFÜZETEK
Magán-erdıgazdálkodási Tájékoztató Iroda
Barkóczy Zsolt – Ivelics Ramón

Energetikai célú ültetvények
Sopron, 2008.
Barkóczy Zsolt – Ivelics Ramón
Energetikai célú ültetvények
Készült:
Magán-erdıgazdálkodási Tájékoztató Iroda
Erdészeti kisfüzetek sorozatában
Kiadja:
Nyugat-magyarországi Egyetem
Erdıvagyon-gazdálkodási Intézet
Támogatta:
Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal
Utánrendelési cím
9400 Sopron Bajcsy-Zsilinszky u. 4.
Borító és szerkesztés: Schiberna Endre

Borító kép: Barkóczy Zsolt
Készült: a Lıvér-Print Kft nyomdájában
Tisztelt Olvasó!
Az energiafelhasználás nagymértékő növekedése és a

globális klímaváltozás hatására egyre több szakember, ku-
tatócsoport és politikus hangoztatja, hogy változtatásra
van szükség. Elsısorban el kell érni, hogy a fenntartható
fejlıdés érdekében növekedjen a világ energia felhaszná-
lásában a megújuló energiahordozók részaránya. Ezt a fo-
lyamatot segítheti elı a minirotációs energetikai faültetvé-
nyek hasznosításának fejlesztése, ami a jelen kiadványunk
fı témája.
Az energetikai célú növénytermesztés nem csak a társada-
lom számára elınyös, de a termıföld hasznosításának a
tulajdonos számára is egy ésszerő formája. Különösen ott
gazdaságos ezen ültetvények alkalmazása, ahol a termı-
föld minısége nem teszi lehetıvé a hagyományos növény-
kultúrák versenyképes mővelését.
Felkérjük most az olvasót, hogy tartson velünk e kiadvány
lapjain, és ismerje meg az energetikai célú termesztésre
alkalmas növényeket, az alkalmazható eljárásokat, a szük-
séges gépeket és a témához tartozó egyéb kérdéseket! Ha
felkeltettük érdeklıdését, további információért keressen
bennünket bizalommal a Magán-erdıgazdálkodási Tájé-
koztató Iroda elérhetıségein!
a Szerzık
Energianövények legfontosabb jellemzıi
1. Energianövények legfontosabb jellemzıi

Az energetikai faültetvények olyan mezıgazdasági mővelési ágba tartozó
területen létesített célültetvények, amelyek gyorsan nagy mennyiségő
dendromasszát termelnek, illetve a fatermesztés mellett racionális föld-
hasznosítást is szolgálnak.
A minirotációban termelt energiafa megújuló energiahordozó, amely eltü-
zelése esetén annyi CO 2 szabadul fel a légkörbe, mint amennyit termesz-
tése során a légkörbıl leköt (zárt CO 2 -ciklus).
A biomasszát mint energiahordozót többnyire szilárd energiahordozónak
tekintik, holott az energetikai hasznosítás lehetıségeinek és igényeinek
megfelelıen különbözı felkészítettségi fokon és három halmazállapotban
(szilárd, folyékony, gáz) állhat rendelkezésre.
Az EU adatbázisaiban többféle olyan biomassza is szerepel, melyek ha-
zai szerepe még nem tisztázott. Az energiatermelésre számításba vehetı
növények száma szinte korlátlan, hiszen lignocellulózként mindegyik al-
kalmas a környezetbarát energiatermelésre a napenergia megkötése ré-
vén, és a zárt CO 2 -körforgalom elınyeinek megjelenése mellett.
Továbbá fontos megemlíteni, hogy hazánkban, adottságainkból (és korlá-
tainkból) következıen, hagyományosan fontos szerepe van a mezıgaz-
daságnak. A környezetünkben ható folyamatok mellett azonban nyilván-
való, hogy a hagyományos mezıgazdasági hasznosításból jelentıs terü-
letek kivonására kerül sor.
Ezek a földterületek azonban nem feleslegesek, hanem igen nagy ha-
szonnal mővelhetık, ha a hagyományos gondolkodás szerint kétszektorú
(növénytermesztés, állattenyésztés) mezıgazdaság háromszektorúvá
(élelmiszernövény-termesztés, állattenyésztés, ipari és energetikai ültet-
vénygazdálkodás) alakul át. Ezzel az új eljárással nemcsak a hazai kör-
nyezetbarát energiahordozó-bázis bıvül, hanem a mezıgazdaság jöve-
delmezısége is javítható.
Az energianövény kiválasztás jelenleg fontos szempontjai a következık:
többféle termesztés-technológia megvalósítása váljon lehetıvé, egy-egy
már jól kialakult nemzetgazdasági ágazat technológiái és mőszaki meg-
oldásai legyenek hasznosíthatók, legyen megoldás az intenzív és az ex-
5
tenzív termesztési és hasznosítási technológiák alkalmazására, a lehetı

legkülönbözıbb termıhelyi viszonyokra lehessen választani közülük.
Mindemellett a faültetvények alaki és egyéb jellemzıi, valamint a lágy-
szárú energianövények tulajdonságai alapján, az energianövényeket az
1. táblázat szerint csoportosíthatjuk.
1. táblázat: Az energianövények csoportosítása
Energianövények
Fásszárúak Lágyszárúak
Energia-
Faültetvények Egynyári Évelı
erdı
Fa-alakúak Cserjefélék Kender Nád
Nyárfélék Főzfélék Akác Egyéb Főzfélék Egyéb Triticálé Energiafő
Főz Főz Gyalog-
Nyárfajok fajok Akác Bálványfa fajok akác Repce Kínai nád
Fa- Főz Akác Császárfa Főz
alakúak Nyár klónok klónok fajták és egyéb klónok Egyéb Egyéb Egyéb
Forrás: Ivelics, 2005.
Hazánkban alkalmazható és feltételesen alkalmazható energianövények:

− energiafő (Szarvasi ’1’, Elymus elongatus ssp. ponticus (Podp.) Melderis)
− rostkender (Cannabis sativa L.)
− pántlikafő (Phalaris arundinacea L.)
− nádfélék (közönséges nád - Phragmites spp., olasznád - Arundo spp.)
− kínainád (Energianád, Miscanthus synensis spp.)
− nemesnyár (Poplar spp.)
− főzfélék (Salix spp.)
− akác (Robinia pseudoacacia)
− egyéb lágy- és fásszárú növény.
1.1. Energetikai faültetvények legfontosabb jellemzıi

A vonatkozó hazai jogszabály (71/2007. Korm. rend.) sarjasztatásos és
hengeres energetikai faültetvény kategóriákat határoz meg. A
sarjasztatásos energetikai faültetvény esetén a vágásforduló nem halad-
hatja meg az 5 évet, a hengeresé pedig a tizenöt évet.
Mindemellett korábbi, a hasznosításhoz közelebb álló lehatárolást hoz lét-
re a következı csoportosítás, a vágásforduló hossza szerint beszélhetünk:
− mini (1-5 év),
− midi (5-10 év),
6
− rövid (10-15 év),

− közepes (15-20 év),
− hosszú (20-25 év) vágásfordulójú faültetvényekrıl.
A sarjasztatásos üzemmódnál a vágásforduló, azaz a betakarításra kerü-

lı állomány kora 1-3 év, maximum 5 év, és az ültetvény üzemeltetési ide-
je maximum 15 év lehet, míg az újratelepítéses üzemmódnál a maximális
vágásforduló 5-15 év.
A sarjasztatásos energetikai faültetvényekre jellemzı az igen magas tı-
szám (12-15 ezer db/ha), és a legnagyobb letermelhetı dendromassza
mennyiség. Az újratelepítéses energetikai faültetvények esetében szintén
a termıhelynek megfelelı, a legnagyobb tömeget adó fafajjal történik a
telepítés, kisebb (8-10 ezer db/ha) tıszámmal, de hosszabb (8-15 éves)
vágásfordulóval történik a hasznosítás.
Az energetikai faültetvényeknél alkalmazható fafajok elsıdlegesen azok,
amelyek nagy növekedési eréllyel bírnak, különféle termıhelyeken ter-
meszthetık.
A sarjasztatásos üzemmódhoz alkalmazott fajták a habitust tekintve lehetnek:
− bokorfélék és
− fa-alakúak.
Mindkét esetben a sarjasztatásos üzemmódban való alkalmazás esetén

jól és több alkalommal sarjasztatható fajtákat kell alkalmazni. Ezeket a
fajtákat az energetikai ültetvények létesítésére nemesítik, ezért csak az
ilyen fajtát igazoló tanúsítvánnyal rendelkezık telepítése engedélyezhetı.
Az erdészeti célra nemesített fajták sarjasztatásos üzemmódban többször
ismétlıdı vágás esetén nem használhatók. Elsısorban a nemesnyárak,
főzek klónjai, fajtái és az akác alkalmazandók. Kísérletek történtek egyéb
fafajokkal is (pl.: pusztaszil, bálványfa, gyalogakác, zöld juhar, császárfa
stb., de ezek jelentısebb alkalmazása nincs Magyarországon).
A hozamot általában t/ha/év mértékegységben adják meg (ahol t jelenti a
betakarításkor meglévı nedvességtartalmú (40-50%) tömeget). A hoza-
mot igen sok tényezı befolyásolja. Elsısorban a termıhely-típus, de
ezen kívül a fafaj, fafajta, a sortechnológia, a betakarítás és egyéb a ter-
mesztés-technológiához szorosan hozzátartozó tényezık.
7
A hozamra vonatkozóan átlagos értékeket lehet mondani, amelyek a kö-

vetkezık:
− hazai főz fajták 18-24 t/ha/év,
− olasz és német nemes nyár fajták 17-22 t/ha/év,
− az akác 6-20 t/ha/év
hozamot tudnak produkálni.

1.2. Lágyszárú energianövények legfontosabb jellemzıi
Jellemzıjük a ha-onkénti igen nagy növény(hajtás)-szám, a viszonylag
kis növénymagasság, a mezıgazdálkodásban kialakult technológiák-, és
a kialakult mőszaki megoldások alkalmazhatósága.
Ezen növények és technológiák alkalmazásának nagy elınye az, hogy a
mezıgazdálkodásban alapvetı mőszaki-technológiai megváltoztatására,
változtatásokra nincs, vagy alig van szükség, de a megtermelt biomassza
évenkénti betakarítása, illetve a növények életciklusa miatt a betakarítá-
sok száma nagy és nem halasztható.
Hazai kísérleti eredményekkel rendelkezünk a következı növényeknél:
− Egynyaras növények: repce, triticálé, rostkender stb.
− Évelı növények: pántlikafő, nádfélék, kínai nád, energiafő stb.
Az energianövények olyan mezıgazdasági kultúrák, melyeket kifejezetten

energetikai célra termesztenek, vagyis fıtermények. A hagyományos me-
zıgazdasági termelés során keletkezett lágyszárú melléktermékek fel-
használásának nagy elınye, hogy a fıtermék árában az elıállításuk költ-
sége már részben megjelent, így eltüzeléskor a tüzelıanyag árát egy
nagyságrenddel alacsonyabbnak lehet tekinteni, mint a kifejezetten ener-
gia célra termesztett növényekét. Ezzel szemben az energianövények
elıállításának minden költsége a fıtermékként jelentkezı szilárd növényi
biomasszában kell, hogy megtérüljön, egységnyi hozamaikra esı fajlagos
költségük tehát döntı lehet felhasználásuk gazdaságosságát illetıen.
A lágyszárú és fás szárú energianövények megkülönböztetése nemcsak
növénytani szempontból kézenfekvı, de több olyan különbség is van a
két növénycsoport között, mely a termesztés, felhasználás és hasznosí-
tás esetén rendkívül jelentıs lehet.
8
Energetikai célú növények termesztési és hasznosítási tapasztalatai
2. Energetikai célú növények termesztési és hasznosítási tapasztalatai

2.1. Energetikai faültetvények
Széleskörő kísérletek folynak rövid vágásfordulójú energetikai célú faül-
tetvényekkel. Ennek oka elsısorban az, hogy a világ fafelhasználásában
a lágyfák iránti kereslet fokozatosan emelkedik, illetve az elızıekben em-
lített globális regionális környezetvédelmi problémák miatt, a
dendromassza-bázisú energiatermelés alapanyag igénye rohamosan
emelkedik. (Hazánkban 2003. évtıl a 2004. évre 50%-kal nıtt a fa alapú
energiatermelés alapanyag igénye – ideértve a lakossági, a hı- és
villamosenergia-termelés nyersanyag igényét.)
A rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvények létesítésével, üze-
meltetésével kapcsolatban számos példát találhatunk a világban. Euró-
pában Svédországban, Németországban, Nagy-Britanniában, Horvátor-
szágban, Szerbiában és Montenegróban, Finnországban, Magyarorszá-
gon találhatunk intenzív kísérletezést. Ezekben az országokban elsısor-
ban főz, nyár, akác, nyír és éger klónokkal végeznek vizsgálatokat. Ma-
gyarországon, ezeken kívül pusztaszillel és bálványfával is találhatunk
kísérleti parcellákat. Mindemellett a mediterrán európai országokban eu-
kaliptusz ültetvények is találhatók. Európán kívül az USA, Ausztrália, Új-
Zéland, Mexikó, valamint néhány ázsiai ország kísérletezik elsısorban
fás szárú energetikai ültetvények üzemeltetésével. Az elızı országokban
eukaliptusszal, trópusi fafajokkal, valamint az USA-ban akáccal.
Az utóbbi idıben egyre fontosabb szereppel rendelkezik az energiagaz-
dálkodásban a rövid vágásfordulójú energetikai célú faültetvény. Ennek
oka az, hogy jelentısen nı a kisebb-nagyobb hıenergiát termelı főtımő-
vek, a villamos energiát termelı erımővek, valamint a lakosság biomasz-
sza, dendromassza alapú energiahordozó igénye. A növekvı igényeket a
hagyományos erdıgazdálkodásból nem lehet kielégíteni, mert a termé-
szetesen és hagyományosan kezelt erdık éves hozama csak 1,0-1,5
odt/ha/év dendromassza. (Az odt angol nyelvterületen, a rövid vágásfor-
dulójú energetikai célú faültetvények nemzetközi szakirodalmában szé-
leskörően elfogadott és elterjedt mértékegysége, amelynek jelentése
oven dried tons, vagyis abszolút száraz tonna.)
9
A minirotációs energetikai célú faültetvények átlagos hozama 15-45 élı

nedves t/ha/év-ig, 5-25 odt/ha/év-ig terjedhet, a termıhely, a klíma, a fa-
faj és a termesztés-technológia függvényében.
A mini vágásfordulójú dendromassza ültetvények energetikai hasznosítá-
sával kapcsolatos elınyök a következık:
A biomassza ezen belül a rövid vágásfordulójú faültetvények a napener-
gia hasznosításának legegyszerőbb, egyben teljes mértékben a termé-
szetes folyamatokba illeszthetı megoldása,
Az energetikai célú rövid vágásfordulójú faültetvény mint energiahordozó
megújuló, valamint bıvítetten megújítható. Elıállítása során az élıhely
értéke javul, mert
− Hasznosításával fosszilis energiahordozókat lehet kiváltani, amellyel az or-
szágok importfüggısége csökkenthetı,
− A dendromassza energetikai hasznosítása során – a lignocellulózok anyagi
összetételébıl adódóan – a káros anyag emissziók jelentısen csökkennek,
a fosszilis energiahordozók felhasználásához képest,
− A rövid vágásfordulójú faültetvények energetikai hasznosítása lehetıséget
biztosít a decentralizált energiatermelés megvalósítására, amely európai
unió biomassza akciótervének egy kulcsfontosságú momentuma,
− Rendszeresen és biztonságosan újratermelhetı, valamint állandóan meg-
újuló,
− A szántóföld racionális hasznosításának egyik módja,
− CO 2 felhasználásával és O 2 termelésével csökkentheti a föld klímájában
várhatóan bekövetkezı változásokat,
− Megfelelı termesztés-technológia kialakításával környezetkímélı,
− Az energetikai faültetvények által szolgáltatott dendromassza alacsony kén-
és hamutartalma miatt kevésbé szennyezi a környezetet, mint a fosszilis
energiahordozók,
− Elégetése során keletkezı hamu tápanyag utánpótlásra alkalmas, bizonyos
korlátozások kikötése mellett,
− Eloszlása az ország területén viszonylag egyenletesebb, mint a fosszilis
energiahordozóké, és az energiaimport függıség csökkenthetı,
− Minden felhasználó körzetében az optimális szállítási távolságon belül elhe-
lyezhetı a dendromassza, valamint létrehozása nemcsak az energiagazdál-
kodást, hanem a mezıgazdálkodást, a vidékfejlesztést is érinti, munkalehe-
tıséget teremt.
10
A mini vágásfordulójú energetikai célú faültetvények hátrányai:

− A közvélemény az energetikai faültetvényeket elsısorban a technológiai is-
meretek hiánya miatt ma még csak hátrányait tartja számon,
− Energiasőrősége alacsonyabb, mint a fosszilis energiahordozóké, ezért na-
gyobb mennyiséget kell begyőjteni és kezelni,
− Rendelkezésre állása szezonális a faanyag biológiai tulajdonságai révén,
− Nedvességtartalma változó, ami nehezítheti a hatékony felhasználást,
− Az agrár és erdész szakemberek, elsısorban az energetikai ismeretek hiá-
nya miatt elıítélettel kezelik a dendromassza energetikai hasznosítását.
A társadalom, a gazdaság, az ipar növekedése egyre több faanyagot igé-

nyel. Az energetikai fejlesztések hatására a növekvı alapanyagigényt a
természetszerő erdık nem tudják kielégíteni, ezért a rövid vágásfordulójú
faültetvények termesztése, szinte az egyetlen megoldás a természetes és
természetszerő erdık tehermentesítésére. A szükségletek túl gyors
ütemben növekednek ahhoz, hogy a természetes erdık azokat el tudják
látni. Az ipar, az energetika egységes minıségő, nagy mennyiségő fa-
anyagot igényel. Az energetikai és egyéb szükségletek kielégítésének
feltétele, hogy a faanyag önköltségi ára minél jobban csökkenjen, amely
csak a rövid vágásfordulójú faültetvényekkel lehetséges.
Hazánkban, az utóbbi évtizedekben – az 1970-es évektıl kezdıdıen –
egyre több kutató vetette fel a dendromassza energetikai hasznosításá-
nak lehetıségeit. Majd a XX. végére, illetve a XXI. század elejére a tech-
nológiai, valamint az energetikai fejlesztések megkövetelték a biomasz-
sza, ezen belül a dendromassza egyre nagyobb mértékő energetikai
hasznosítását.
Napjainkban a minirotációs faültetvények termesztésének fejlesztése és
termesztési területének növelése – a növekvı ipari és energetikai igé-
nyek kielégítése érdekében – elengedhetetlen.
A kutatások eredményeképpen megállapítható, hogy hazánkban
minirotációs energetikai célú fatermesztésre elsısorban a nyár, a főz, az
akác, valamint néhány jelenleg még kísérlet alatt álló fafaj, illetve fafajta
alkalmazható.
A korábbi hazai faültetvények kísérletek alapján megállapítható, hogy
alapvetıen erdészeti célú vizsgálatok történtek. A vizsgálatok megállapí-
tották, hogy ezek a faültetvények elsısorban nagy tömegő biomassza
11
elıállítására alkalmasak, de minıségi faanyag-termelésre nem megfele-

lıek. Továbbá az erdészeti szakemberek nem látják alkalmazhatónak a
faültetvények minirotációs hálózatban való termesztését, annak ellenére,
hogy a kisebb növıtér az elsı években nagyobb dendromassza produk-
ciót eredményez.
Az eddigi kísérletek tapasztalatai szerint az energetikai faültetvényeken
lehet megtermelni a legnagyobb dendromassza hozamot a legrövidebb
idı alatt. Az energetikai faültetvények létesítésére alkalmas fafajokkal
szembeni követelmények a következık:
− fiatalkori intenzív növekedés,
− jó sarjadó-képesség,
− a faanyag nagy térfogati sőrősége,
− magas szárazanyag produkció,
− jó ellenálló képesség biotikus
− és abiotikus károsításokkal szemben,
− jó égési tulajdonságok,
− viszonylag gyors vízvesztés, száradás,
− könnyő kitermelhetıség és feldolgozhatóság.
A kísérletekbıl kitőnik, hogy szükségesek további energetikai célú faül-

tetvény vizsgálati helyek kialakítása, elsısorban azért, hogy hazánk
számára megfelelı, nagyüzemi, minirotációs energetikai célú faültetvény
termesztés-technológiát lehessen kialakítani.
2.2. Lágyszárú energianövények
A lágyszárú energianövények termesztési és hasznosítási tapasztalatai
esetén, a fontosabb eredményeket, tapasztalatokat növényenként emel-
jünk ki.
A kender (Cannabis sativa L.) egynyári növény. Termesztéséhez minden
évben talaj-elıkészítés, vetés, növényvédelem, betakarítás és cikluszáró
talajmegmunkálás tartozik.
Energetikai célra a nádfélékhez hasonló módon (aprítás, vagy bálázást
követıen direkt tüzelés, biobrikett és energetikai pellet elıállítása) hasz-
nálható fel. A számított energiahozam: kb. 230 GJ/ha/év.
Szükséges kiemelni, hogy a kender betakarítása és az aprítása nehéz-
kes, még nem teljesen megoldott.
12
A pántlikafő (Phalaris arundinacea L.) évelı, hosszú tarackos, ritka bokrú

szálfő. Általában 4-5 évig hasznosítható. Nagy vízigényő, kozmopolita
elterjedéső faj. Vízzel bıségesen ellátott, semleges, humuszos agyag-,
vályog-, hordalék-, vagy humuszos homoktalajokat szereti. Termıképes-
sége félintenzív öntözött körülmények között 30-40 zöld t/ha, intenzív kö-
rülmények között 60-70 zöld t/ha.
A „Szarvasi-50” zöld pántlikafő a magas altalajviző-, és az öntözött terü-
leteken 80-120 t/ha hozamot ér el, de jól tőri a szárazságot is.
A nádból (Phragmites spp.) régóta készítenek különbözı anyagokat az
építıipar, a hangszergyártás és egyéb felhasználás számára. A közön-
séges nád (Phragmites communis) hagyományosan tetıfedı alapanyag,
azonban Európában több helyen található nádültetvényeket, amelynek
elsı osztályú részét az építıiparban, másodosztályú részét pedig tüzelı-
anyagnak hasznosítanak. A kifejlett egyedek 1,5-3 méter magasságot ér-
nek el. Átlagos hozama elérheti 10-22 t/ha/év-et. Kifejezetten jól tömörít-
hetı, jó minıségő biobrikett készíthetı belıle.
Az olasz nád (Arundo donax) hasonló, de sokkal magasabbra nı (6 m),
mint a közönséges nád. Általában melegebb és szárazabb helyeken él.
Néhány éven keresztül évi hozama 20-25 tonna szárazanyag is lehet
hektáronként, amelyet rosttermelés, valamint energetikai hasznosításra,
biogáz termelésre, tüzelésre hasznosítanak.
A kínainád (Energianád, japánfő, Miscanthus synensis spp.) távol-keleti
eredető, de Európában már több mint 70 éve szelektált növény. Humu-
szos, laza talajt kedvel. Elınyös a tarackokhoz közeli (0,5 m) talajvíz-
szint, de az elárasztást alig tőri. Az egy éves növény fagyérzékeny. A
földfeletti szárrész minden évben elszárad, a következı évi szárak a
rizóma-rügyekbıl hajtanak ki.
A növény elsı évben elsısorban rizómáit fejleszti, a szár magasság 1-1,5
m, és a ha-onkénti hozam 2-5 tonna zöldanyag. A második évben a haj-
tásszám jelentısen megnı, a szármagasság 1,5-2 m, a ha-onkénti hozam
7-16 t. A harmadik évtıl az állomány záródik. A tövek átmérıje 60-70 cm-
ben állandósul, és a hozam 20 - 40 t/ha zöld anyag.
Betakarítása a kukoricaszár betakarítására alkalmas gépekkel történhet,
de célszerőbb sorfüggetlen vágószerkezettel szerelt járvaszecskázókat
13
használni. A Miscanthus anyaga energianyeréshez aprítást, bálázást-,

esetleg tömörítést (brikettálás, pellettálást) követıen hasznosítható.
Az Energiafő (Szarvasi ’1’, Elymus elongatus ssp. ponticus (Podp.)
Melderis) energianövényt a szarvasi Gyepkutató Kht. fejlesztette ki ha-
zánkba. A magas tarackbúza és egyéb főfélék keresztezıdése. A növény
igénytelen, fagy-, só- és sziktőrı. Körülbelül 10-15 évig termeszthetı.
Magassági eléri a 2-3 métert. Évente többször kaszálható, amelynek kö-
vetkezménye, hogy a második és harmadik betakarítási alapanyag nagy
része a levélbıl tevıdik ki, ezért ezeknek a betakarítási anyagoknak ma-
gas a hamutartalma, nagyobb, mint 8-10%. Hektáronkénti éves hozama
10-18 tonna szárazanyag, amelynek főtıértéke 14-17 MJ/kg között válto-
zik. Inváziós státusza még nem tisztázott, valamint a kutatások még nem
támasztották alá a pontos növénytani besorolását. Energetikai és ipari
alapanyagnak is megfelelı. Jól illeszthetı a mezıgazdálkodási termesz-
tés-technológiákhoz, jól bálázható. A biogáz hozama kiemelkedik a főfé-
lék közül, tehát alkalmas a biogáz termelésre. Azonban a főféléknek ma-
gas a hamutartalma, elsısorban magas a K, Si, Cl tartalma, amelynek
köszönhetıen a hamuolvadáspontja magas, ezért speciális tüzelı beren-
dezések szükségesek ezek energetikai hasznosítása során. Mindemellett
további hátránya az energiafő alapú energiatermelésnek, hogy az ener-
giafő betakarítása a mezıgazdasági munkákkal egyidıben zajlanak,
amely megnehezíti a betakarítást.
14
Termesztés-technológia
3. Termesztés-technológia
Az energetikai faültetvények esetén számos termesztés-technológiai vál-
tozatot különíthetünk el. Az alkalmazható fafaj alapvetıen meghatározza
a termesztés-technológia számos részegységét, hiszen a betakarítás ide-
jét, módját, ezzel a telepítési hálózatot, az alkalmazható gyomirtás fajtá-
ját és egyéb tényezıket is, amelyek részben vissza is hatnak az egyes
technológiai részeknél lévı alternatív lehetıségekre.
Az energetikai faültetvényekkel a gyors növekedéső fafajok kezdeti növe-
kedési erélyét igyekeztek még jobban kihasználni. A hálózatot és a vá-
gásfordulót igyekeztek egyre inkább leszorítani. Ezért alakult ki a
minirotációs energetikai faültetvény fogalom is, amely a nagyon rövid vá-
gásfordulójú faültetvényeket jelöli meg.
Mint azt említettük a vonatkozó jogszabály (71/2007. Korm. rend.)
sarjasztatásos és hengeres energetikai faültetvény kategóriákat határoz
meg. A sarjasztatásos energetikai faültetvény esetén a vágásforduló nem
haladhatja meg az 5 évet, a hengeresé pedig a 15 évet.
3.1. Termıhely-feltárás és fafaj választás
3.1.1. A termıhely-feltárás jelentısége
A fás növényzet ökológiai igénye, még rövid vágásfordulóban kezelt álla-
potban is, jelentısen eltér a mezıgazdasági növénytermesztési gyakor-
lattól. A mezıgazdasági gyakorlat egy éves rotációs idıvel dolgozik, a
rövid vágásfordulójú fás szárú energetikai ültetvények még a legrövidebb
rotációs idıszakban is a néhány évtıl 15 évig terjednek. A néhány évente
levágott ültetvények gyökérrendszere is mintegy 15 évig hasznosítja a
rendelkezésre álló termıhelyet, mivel az ültetvényeket 15 évig lehet
üzemeltetni, amely üzemeltetési idıt célszerő ki is használni.
A mezıgazdasági talajértékelésben elterjedt AK érték nem alkalmazható
az adott talaj fás szárú vegetáció számára való alkalmasságának megha-
tározására. Nincs összefüggés az AK érték, és a talaj, termıhely minı-
sége között a fás szárú vegetáció szempontjából, így egy alacsony AK
értékő talaj lehet kiváló minıségő is energetikai faültetvény számára,
amely számunkra jelenleg igen kedvezı.
15
Az Európai Uniós irányelvek korábban a mezıgazdasági területek minél

nagyobb arányú alternatív hasznosítását irányozták elı, természetesen
akkor is elsısorban az élelmiszercélú termesztésre kevésbé alkalmas te-
rültek alternatív hasznosítását. Az elmúlt 1-2 évben a világpiaci változá-
sok az élelmiszercélú növénytermelést részesítik ismét elınyben, és
emiatt komoly feszültségek („élelmiszerhiány lesz a bioenergetika miatt”)
alakultak ki azon mezıgazdasági területek hasznosításánál, ahol mind az
élelmiszercélú növény, mind valamely energetikai célból termelt növény
(biodízel, bioetanol alapanyagai) is jól termelhetı, bár eddig egyik fél
sem bizonyította saját igazát. A jövıben ezt majd az élelmiszerpiac fogja
eldönteni. Az energetikai faültetvény üzemeltetésnek, termıhely vonatko-
zásában nem kell konkurálni az élelmiszercélú növénytermesztéssel.
A lágyszárú mezıgazdasági kultúrák esetében a talajok felsı 30 cm-es
rétegének, alkalmasint 30-60 cm-es rétegének tulajdonságai számottevı-
ek. Fás vegetáció esetében a folyamatos gyökérnövekedést figyelembe
véve, néhány év alatt akár több méter is lehet a gyökerekkel átszıtt és
feltárt talajréteg. Ezért a víz- és tápanyag-gazdálkodás szempontjából
alapvetı kérdés a talajok termırétegének vastagsága, amely a legtöbb
esetben nem egyezik meg a felsı humuszos szint vastagságával.
A fás vegetációk esetében tehát egyetlen környezeti paraméter kiragadá-
sa, annak vizsgálata önmagában nem elegendı. A termıhelyek összha-
tásának vizsgálatára van szükség, amely a klimatikus adottságok mellett
a hidrológiai viszonyokat, valamint a talajtulajdonságokat együttesen ér-
tékeli. (Ugyanazon talaj esetén jelentıs eltérést jelent pl.: többlet-
víz-hatás jelenléte.)
A fás vegetáció közé sorolható a klasszikus erdıgazdálkodás erdıtelepí-
tései is, a fás szárú növények, amelyek mind természetszerőek, mind pe-
dig ültetvényszerőek is lehetnek. Hasonlóan az ültetvényszerő fás vege-
tációkhoz, az energetikai célú ültetvények telepítési tervének készítése
sem képzelhetı el a tervezés ökológiai megalapozását, a termıhelyet op-
timálisan hasznosító fafajok megválasztását folyamatosan végzı termı-
hely-feltárási-, ökológiai vizsgálatok nélkül. A részletes termıhely-feltárás
alapján ugyanis az egyes termıhely-típusok révén megállapítható a tele-
pítésre javasolt fafajok, azok vélhetı növekedése, az ültetvény fatermı-
képesség szerinti ökonómiai osztályozása, a talaj-elıkészítés módja, a
16
nevelési és betakarítási munkák tervezése, várható értékhozam becslése

stb. Ezen ismeretek hiányában felelısségteljesen a telepítési terv nem
készíthetı el. Ilyen alapvetı tényezı a fafaj-választás, várható hozam,
mővelési technológia stb.
3.1.2. Termıhely-feltárás
Az energetikai faültetvényt csak az arra alkalmas termıhelyen, a termı-
helynek megfelelı fafajokkal szabad létesíteni. A termıhelynek leginkább
megfelelı fafaj helyes megválasztásával akár 40-50%-kal is növelhetı a
fatermés. Egy nem a termıhelyre való fafaj alkalmazása esetén az egész
ültetvény rövid idın belül akár el is pusztulhat.
Az energetikai faültetvény, illetve az energiaerdı létesítésének elsı lépé-
se a helyszíni bejárással egybekötött terepi termıhely-feltárás, ami sem-
mi mással nem helyettesíthetı. A termıhely-feltárás vázlatos ismertetése
az 1. mellékletben látható. Meg kell állapítani az esetleges rejtett talajhi-
bákat, melyek kizárhatják az energetikai ültetvény létesítését, és az elı-
írásoknak megfelelıen be kell győjteni a laborvizsgálatokhoz szükséges
talajmintákat, illetve el kell készíteni a terepi termıhely-vizsgálati jegyzı-
könyvet. A helyszíni bejárással egybekötött terepi termıhely vizsgálattal
– laboratóriumi vizsgálattal kiegészítve – meg kell határozni az alkalma-
zandó fafajt és az alapvetı termesztés-technológiát.
17
18
3.1.3. Talaj-elıkészítés
A talaj-elıkészítésnek nemcsak az a célja illetve feladata, hogy megfelelı
minıségő magágyat vagy ültetésre alkalmas területet állítsunk elı ha-
nem, hogy az ültetvény további ápolásának a lehetıségét is biztosítsuk.
A terület elıkészítése során elvégzendı feladatok attól függnek, hogy a
terület milyen állapotban van.
Abban az esetben, ha a területen tarló van, akkor a nyár közepén-végén,
a felszínen lévı növényi anyagot tarlóhántással a földbe kell fordítani,
hogy a lebomlási folyamatok megindulhassanak és tavaszra a lebomlás
megfelelı mértékben megtörténjen. Akár dugvánnyal, akár csemetével
történik a késıbbiekben a telepítés, illetve ha a telepítést követı elsı ve-
getációs idıszak elejéig nem bomlik le a beforgatott növényi anyag meg-
felelıen, akkor az megégetheti a telepített növény fejlıdı gyökerét, és
növedékveszteséget, pusztulást okozhat.
Jelentısen elgyomosodott terület esetén érdemes egy vegetációs idı-
szakot a gyomirtásra szánni vagy a telepítést megelızı vegetációs idı-
szak végén egy totális gyomirtást végezni. Ha megtehetjük, akkor a mag-
ról kelı gyomokat legkésıbb a virágzás befejezése elıtt irtsuk ki, ezzel
legalább a magutánpótlást meg tudjuk akadályozni. A T 2 T 3 T 4 -es növé-
nyek esetében a nyáron történı kezeléssel ezt biztosíthatjuk. A H 2 H 3 -as
növények többszöri tárcsázással jól visszaszoríthatók. A G 1 G 3 -as növé-
nyek esetén felszívódó totális gyomírószer (pl.: glifozát tartalmú) alkal-
mazása ajánlott. A vegyszeres kezelés elıtt érdemes szártépızést vé-
gezni, majd amikor a gyomnövényzet eléri az összefüggı 10-15 cm ma-
gasságot, van megfelelı felület a vegyszer hatékony felvételére, akkor
egy csapadékeseményt követıen kell a vegyszert kijuttatni, ezzel bizto-
sítva a kezelés jó hatásfokát.
A gyomkorlátozás egybeköthetı zöldtrágyázással is, amikor az adott ta-
lajnak megfelelı zöldtrágyanövénnyel vetjük be a területet. A vetett nö-
vény a vegetációs idı alatt kiszorítja, illetve visszaszorítja a gyomkonku-
renciát, nyár végi talajba forgatása, lebomlása révén pedig a talajt táp-
anyagban gazdagítja, illetve javítja a talajszerkezetet.
Mind a zöldtrágyázás, a szerves trágyázás és a tarlóhántás esetében ér-
demes a növényi anyaggal együtt nitrogén mőtrágyát (~400 kg/ha 34%N)
is beforgatni a talajba, amely segíti, gyorsítja a lebomlást.
19
A terület azon részén, ahol mezıgazdasági kultúra áll, legkésıbb az ısz

folyamán a termény betakarítását be kell fejezni, hogy az ıszi talajmun-
kák elvégezhetıek legyenek.
Az ıszi mélyszántás célja a talajszerkezet javítása, a téli csapadék befo-
gadásának és megtartásának az elısegítése, illetve a korábbi évek rend-
szeres mezıgazdasági mővelése miatt kialakult általában kb. 35 cm mé-
lyen lévı eketalp megszüntetése. A mélyszántás homoktalajok esetében
történhet tavasszal. Az eketalp feltörése azért szükséges, mert a telepí-
tésre kerülı fafaj gyökérfejlıdését, ezzel a víz- és tápanyagfelvételét gá-
tolná, ami a növekedésben visszaesést okoz. A mélyszántás mélységét
úgy kell megválasztani, hogy az alsóbb, fatermesztési szempontból ked-
vezıtlenebb tulajdonságokkal bíró rétegeket ne hozzuk a felszínre, a
szaporítóanyag gyökérzónájába.
Megfelelı viszonyok esetén elvégezhetı altalajlazítás, vagy rigolekézés
(60-70 cm mélyen történı talajmővelés), amely az ültetvény számára
hosszabb távon is kedvezı hatást tud kifejteni azáltal, hogy a termıré-
tegnek egy nagyobb tartományában lehet biztosítani a kedvezıbb levegı-
és vízgazdálkodást.
Az ıszi mélyszántás mélysége 30-40 cm legyen, de a termıréteg alá nem
szabad menni, azaz csak az „A” és „B” szintet érintheti ez a mővelet. Mi-
vel ezekben a szintekben nincs talajhiba, amely a késıbbi fás vegetáció
növekedését gátolná, ezek forgatása elvégezhetı.
A mélyszántás után a tél folyamán a fagy aprítja a nagy rögöket, de ha
szükséges, akkor tavasszal a területet tárcsával vagy boronával kell meg-
munkálni, illetve simítózni, hogy az ültetéshez megfelelı mértékben mor-
zsás és egyenletes talajt kapjunk, illetve a talajt megfelelıen lezárjuk,
hogy a tél folyamán elraktározódott csapadékot minél jobban vissza tudjuk
tartani. Tömörítés csak abban az esetben szükséges, ha a telepítést rög-
tön el akarjuk kezdeni, ellenkezı esetben a talajnak van ideje ülepedni.
Sík terület esetén a terület hosszabb oldala mentén célszerő a talajmun-
kákat elvégezni, azonban erózióveszélyes domboldalnál vállalni kell a
több gépfordulót és a lejtıirányra merılegesen végezni a talajmunkákat.
20
3.1.4. Tápanyag-utánpótlás
A tápanyag-utánpótlás alapvetı feladata a talaj termıképességének fenn-
tartása. Ennek nemcsak azért van nagy szerepe az energetikai faültetvé-
nyek esetén, mert általában olyan termıhelyeken létesítik azokat, ame-
lyek másféle hasznosításhoz kevésbé kedvezıek, hanem azért is, mert a
gyors növekedéshez, a nagy produktum elıállításához fokozott mérték-
ben hasznosítják a talaj tápanyagkészletét.
Az energetikai faültetvény termesztés általában intenzív termesztési
technológia, amelynek célja az, hogy minél nagyobb dendromassza
mennyiséget tudjunk megtermelni adott területen, így a megfelelı táp-
anyag-utánpótlás nélkülözhetetlen az üzemeltetési idı alatt.
A rövid vágásfordulójú energetikai faültetvények esetén 2-5 évente jelen-
tıs mennyiségő biomasszát (8-12 tonna szerves anyag/ha/év) viszünk le
a területrıl. Az ültetvény által talajból felvett tápanyag jelentıs része visz-
szakerül a talajba a levelek lehullása (betakarítás vegetációs idıszakon
kívül történik), talajmővelések során talajba történı bekeveredése és le-
bomlása révén, de a faanyagban raktározódott elemeket lehordjuk a terü-
letrıl, így azokat pótolni szükséges. Amennyiben nem történik meg a
szükséges mennyiségő tápanyag visszajuttatása a talajba, a növekedés
üteme erısen visszaeshet, tehát az ültetvénnyel szemben támasztott kö-
vetelmények nem teljesülnek.
Alapvetıen tápanyagot a talajba juttatni lehet létesítés elıtt és üzemelés köz-
ben. Az alábbiakban tekintsük át a tápanyag-beviteli módokat részletesen.
3.1.4.1. Létesítés elıtti tápanyag-bevitel
Bizonyos tápanyagokat, készítményeket, azok kijuttatási technológiája
miatt (pl.: K 2 O, P2 O 5 mőtrágyát és a szerves trágyát) szántással kell a
megfelelı rétegbe juttatni, az üzemelı ültetvényben már nem lehet al-
kalmazni. Továbbá a várt hozam eléréséhez szükséges a talajvizsgálatok
alapján meghatározott mennyiségő tápanyag elızetes talajba juttatása is.
A legtöbb esetben a fajtatulajdonos csak az általa elıírt mennyiségő táp-
anyag-utánpótlás esetén garantálja a hozamot. A kijuttatandó mennyisé-
gek tervezésénél ez az irányadó.
21
3.1.4.2. Szervestrágyázás
A szervestrágyázás kétség kívül a talajerı-pótlás legkedvezıbb formája.
Nemcsak a talaj kimerülı tápanyagkészletét pótolja, hanem javítja a talaj
szerkezetét is. Jelenleg azonban a legkiválóbb szerves trágya, az érett
istállótrágya ritkán áll megfelelı mennyiségben rendelkezésre. Nyilvánva-
ló az is, hogy a szerves trágyát a növénytermesztés más ágai (pl.: cse-
metetermesztés) is keresi, emiatt nehéz hozzájutni. A megfelelı termı-
képesség és talajszerkezet megırzése érdekében azonban célszerő leg-
alább a telepítés, illetve felszámolás és újra ültetés elıtt szervestrágyá-
zást alkalmazni, ha lehetséges. Ehhez használható akár nagyobb par-
kokban összegyőjtött avar is.
A szerves trágyát a gyökérzónába szintén csak mélyszántással egybe-
kötve lehet teljes mértékben bejuttatni a talajba. A szerves trágyánál
azonban azzal is számolni kell, hogy abban jelentıs mennyiségő gyom-
mag is lehet, illetve talajkártevı, amivel ekkor megfertızzük a területet.
Ezt természetesen megfelelı kezeléssel ki lehet küszöbölni. Fontos, hogy
a szerves trágya alkalmazásánál az megfelelıen érett legyen, különben a
nem megfelelı lebomlás légzárványokat, gyökérégetést okozhat az ültet-
vénynél. Telepítés elıtt 20-30 t/ha szerves trágya kijuttatása célszerő,
üzemeltetés közben szeres trágya megfelelı kijuttatása és talajba való
bedolgozása nem megoldható. A szerves trágya kijuttatásának idıpontja
az ısz. Ekkor függıleges vagy vízszintes tengelyő trágyaszóró-géppel
szórjuk a felszínre a trágyát. Ezután a jobb lebomlás érdekében és a
pentozánhatás kiküszöbölése miatt nitrogénmőtrágyát is kell adagolni.
3.1.4.3. Zöldtrágyázás
A zöldtrágyázás kedvezıen befolyásolja a talaj szerkezetét és tápanyag-
készletét, mindemellett pedig szerepük van a gyomkorlátozásban is. En-
nek ellenére a zöldtrágyázás kevésbé hatásos, mint a szerves trágyázás.
A zöldtrágya-növények alkalmazása emellett még azért is korlátozott
energetikai faültetvények esetében, mert csak telepítés elıtt lehet alkal-
mazni és esetleg a felszámolás és újraültetés között. A zöldtrágyázás
azonban mindig egy vegetációs idı kiesést okoz. Amennyiben szervestrá-
gyázásra van lehetıség minden ültetés elıtt, akkor nem indokolt a zöld-
trágyázás, viszont szervestrágyázás hiányában érdemes zöldtrágyázni. Az
alkalmazott növényfaj az adott talaj fizikai, kémiai tulajdonságától függ.
22
Célszerő mindig a legnagyobb zöldtömeget adó növény választása. A le-

szántás optimális idıpontja a virágzás. A leszántás elıtt 40-60 kg ható-
anyag/ha nitrogénmőtrágya kijuttatása szükséges. Ez a gyors elbomlást
segíti elı. Pillangósok után nitrogén kijuttatása nem szükséges.
3.1.4.4. Mőtrágyázás
Energetikai faültetvények tápanyag-utánpótlása pusztán szerves és zöld-
trágyázással nem oldható meg a nagy tápanyag-felhasználás miatt. A
harmonikus tápanyagellátás csak a mőtrágyák rendszeres használatával
biztosítható.
A kijuttatandó komplex mőtrágya mennyiségét a termıhely-feltárási szak-
véleményben lévı laborvizsgálat alapján lehet eldönteni. Egyrészt bizto-
sítani kell a talajban azt a mennyiséget, amit a növény igényel, másrészt
pótolni kell a folyamatosan kikerülı mennyiséget. Fontos, hogy a sekély
termırétegő talajoknál a tápanyag-utánpótlásra odafigyeljünk, mert eb-
ben az esetben gyorsabban kimerülnek a készletek, mint egy hasonló
tápanyag-ellátottsággal rendelkezı, de mély termırétegő talajnál. A se-
kély termırétegnek is van elınye, mely szerint a gyökérzóna nem megy
le „elérhetetlen” mélységbe, így az utólagos tápanyag-utánpótlások na-
gyobb hatásfokkal hasznosulnak.
İszi talajmőveléssel van lehetıség teljes területen, mélyszántást meg-
elızıen, az újratelepítésig szükséges összes szerves, illetve komplex
mőtrágya kijuttatására (ha az újratelepítés idıbeli távolsága ezt megen-
gedi), illetve ezen igények minél nagyobb mértékő kielégítésére. Tudjuk,
hogy a komplex mőtrágya P 2 O 5 és K 2 O összetevıje nem mosódik ki a ta-
lajból, ellenben a nitrogénnel, így a megfelelı mélységbe, a gyökérzóná-
ba csak mélyszántással egybekötve lehet bekeverni. A túl sok nitrogén a
gyökeresedésre káros hatással is lehet, így ennek nagy mennyiségben
való kijuttatása ezért sem ajánlott. Kivételt képez a szerves- illetve zöld-
trágyázással egybekötött kijuttatás, amelyeknél nitrogénmőtrágya hasz-
nálata fontos. Ezeket a talajfelszínre kell a mezıgazdaságban és a cse-
metetermesztésben is használatos mőtrágyaszóró-gépekkel kijuttatni.
Szórás után szántással kell a megfelelı mélységbe bekeverni.
23
3.1.4.5. Üzemelés közbeni tápanyag-utánpótlás

Energetikai faültetvények üzemelése közben a földre jellemzıen csak nit-
rogén hatóanyagú mőtrágyákat juttatunk ki, mert ezek képesek a gyökér-
zet által átszıtt talajrétegbe jutni a csapadékvíz lemosása révén.
Ez fejtrágyázás formájában egyszerően meg lehet oldani. Fontos, hogy a
kijuttatott szilárd nitrogén mőtrágya viszonylag rövid idı alatt megfelelı
csapadékot kapjon, az oldódás és bemosódás végett, illetve, hogy ne le-
gyen hosszú ideig kitéve UV sugárzásnak, mert az csökkenti a tápanyag
hasznosulást. A mőtrágyát úgy kell kiszórni, hogy a növény levelén ne
tapadhasson meg, mert ott napsütés mellett a növényi szövetek megégé-
sét okozhatja, majd a talajba be kell dolgozni, célszerően mechanikai
gyomkorlátozással egybekötve. Abban az esetben, ha megoldható, akkor
érdemesebb a nitrogén hatóanyagot folyékony formában, a fák tövéhez
irányítottan kijuttatni. Ezzel kiküszöbölhetı az elıbb említett összes prob-
léma, illetve kevesebb hatóanyag kijuttatása is elegendı.
Az üzemelés közbeni tápanyag-utánpótlás másik módja a lombtrágyázás.
Ez azonban a talajtrágyázást nem helyettesítheti, viszont csapadékhiány
vagy a növény valamilyen károsodása esetén jól alkalmazható. A kijutta-
tás permetezıgéppel történik célszerően favédelmi, lövellıcsöves vagy
szállítólevegıs szóró szerkezettel.
A lombtrágyázást vegetációs idıben kell elvégezni. A hatóanyagok csak
addig tudnak a lombozaton keresztül felszívódni, amíg az oldat meg nem
száradt. A hosszabb felszívódási idı miatt így vagy este vagy hajnalban
célszerő a permetezést elvégezni. Az elsı vegetációs idıszak elején, il-
letve a betakarításokat követı vegetációs idıszakok elején jó hatásfokkal
oldható meg a komplex lombtrágya kijuttatása. Ezzel a szükséges mikro-
és mezo-tápelemek is együtt kijuttathatók. A lombtrágya mellé érdemes
bekeverni felületaktív-, illetve tapadó-szert, hogy a növény minél nagyobb
felületen, minél hatékonyabban tudja felvenni a lombtrágyát és, hogy a
levelekrıl történı lemosódást minél jobban megakadályozzuk.
A vegetációs idıszakban történı tápanyag-utánpótlásokat akkor célszerő
elvégezni, amikor már a gyomkonkurenciát visszaszorítottuk, hogy ne
azokat támogassuk tápanyaggal. Ha valami miatt mégis kénytelenek va-
gyunk egyéb makro-elemeket a talajba juttatni, akkor az a tápoldat talaj-
ba történı injektálásával, hasítékolás alkalmazásával vagy a sorközi be-
24
dolgozással oldható meg. A sorközökben a mély talajmővelés megsérthe-

ti a gyökereket, amelyek a sérülések mentén gombafertızést kaphatnak,
amely az ültetvény egészségi állapotának romlásához vezet, így az ilyen
jellegő beavatkozásokat lehetıleg el kell kerülni.
1. ábra: A tápanyag-utánpótlás technológiája energetikai faültetvényekben
LÉTESÍTÉS
Szervestrágyázás Zöldtrágyázás
ELİTT
Kálium, foszfor pótlása

LÉTESÍTÉS
Nitrogén pótlása
UTÁN
Lombtrágyázás
3.2. Telepítés
3.2.1. Ültetési hálózat
Az ültetési hálózatot a termıhely, a fafaj, a termesztési cél, a termesztés
idıtartama, a rotációs idı, a termesztési technológia, a kitermelés módja
együttesen határozzák meg. Egy adott fafaj ugyanazon termıhelyen azo-
nos idı alatt nagyobb hozamot ér el, ha a számára ideális növıtér ren-
delkezésre áll. Ez a dendromassza termelés szempontjából azt is jelenti,
hogy fiatal korban nagy tömegő dendromasszát, csak kis (hosszabb élet-
korú fás szárú állományokhoz képest kisebb) növıtérben, nagy ültetési
darabszámmal, sőrő hálózattal lehet elıállítani, amikor az állomány már
korán, megfelelıen ki tudja használni a növıteret. Az ültetési darabszá-
mot sem szabad eltúlozni, mivel a túl sőrőre ültetett ültetvénynél csak a
telepítési költségek növekednek, a hozam nem. A telepítési technológiát
alapvetıen az ültetvény üzemeltetésére vonatkozóan kidolgozott gépesí-
tési terv határozza meg.
Kisüzemi (kis területő) ültetvények esetében, lehetıség van a
motormanuális technológiák alkalmazására, tehát lehetséges a kis sortáv
és ezen belül a nagy tıszám alkalmazása. Ebben az esetben a legkedve-
zıbb sortávolság 1,5 m. A mezıgazdaságban, széles körben alkalmazott,
25
és a rendelkezésre álló univerzális nagyteljesítményő erıgépek, illetve

munkagépek ilyen kis sortávolságban azonban nem alkalmazhatók. Ami-
kor már a terület mérete eléri azt a mértéket, amely mellett nem lehet nagy
teljesítményő gépek nélkül megoldani a munkákat, akkor a jövıbeni „ve-
zérgép” (ápolás végzéséhez szükséges erıgép, betakarításhoz használa-
tos technológia sortávolság-igénye) határozza meg a sortávolságot, amely
általában 2,8-3,0 m. A tıtávolság meghatározásánál a döntı a vágásfordu-
ló mértéke, illetve a telepítésre kerülı fafaj habitusa, növıtér igénye, fény-
igénye. Ikersoros telepítés is lehetséges, ha azt a betakarítási technológia
megengedi. Ebben az esetben az ikersorok egymástól való távolsága
0,60-0,75 m, egy-egy ikersor-pár közötti távolság pedig szintén 2,8-3,0 m.
3.2.2. Szaporítóanyag
A fás szárú energetikai ültetvény telepítéséhez kizárólag az erdészeti sza-
porítóanyagokról szóló 110/2003. (X. 21.) FVM rendelet követelményeinek
megfelelı, engedélyes termelı által elıállított, minısített szaporítóanyagot
lehet felhasználni. Csak a szabványnak megfelelı minıségő, származási
bizonyítvánnyal rendelkezı szaporítóanyagot használjunk fel. A csemeté-
nek egészségesnek, sérüléstıl és sebektıl mentesnek kell lennie. A sza-
porítóanyagot csak ellenırzött, engedélyes csemetekertbıl szabad vásá-
rolni, az ott kapott származási (és klónazonossági) bizonyítványt meg kell
ırizni és a hatósági ellenırzések alkalmával fel kell mutatni.
A dugványok esetében, azok értékesítéskor hőtıtárolóból kerülnek ki,
ahol áztatás után -3 és -4°C között tárolták. Ez ke dvezı, mert van a sza-
porítóanyagnak víztartaléka, de vigyázni kell, hogy a földbe kerülés elıtt
huzamosabb ideig ne legyen kitéve erıs napsugárzásnak. Nagy tömegő
dugványültetés esetén azt folyamatosan, az ültetés ütemének megfelelı-
en, több részletben kell a hőtıtárolóból kiszállítani. A csemetét vagy a
dugványt csak ponyvával letakart szállítóeszközön vagy zárt tárolóban
szabad szállítani. Mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a szaporító-
anyag kiszáradjon vagy megfagyjon. A területre való kiszállítás után a
szaporítóanyagot azonnal, lehetıleg árnyékos helyre el kell vermelni.
Száraz idıjárás esetén, ha a verem takaróföldje kiszárad a vermelést be
is kell locsolni. A vermelésnél vigyázni kell arra, hogy megfelelıen por-
hanyós földbe kerüljön a szaporítóanyag, mivel a kötegelt csemete, illet-
ve dugvány (egyes dugványok közötti tér) közé csak így fog bejutni a ta-
26
laj. Ellenkezı esetben légzárványok maradnak a gyökerek, dugványok

között, ami a szaporítóanyag kiszáradását is okozhatja. Az elvermelt
szaporítóanyagot meg is lehet öntözni, hogy a víz a talajt kellı mértékben
behordja a gyökerek, illetve a dugványok közé.
3.2.3. Ültetés
Az ültetés idıpontja dugvány szaporítóanyag esetében a tavasz, csemete
esetében általában az ısz. Az ültetés történhet kézzel vagy géppel. Az ül-
tetésnél a sorokat elızetesen ki kell jelölni két-két karó és madzag segít-
ségével, hogy a késıbbi gépi munkáknál ne legyen károkozás a sorok vál-
tozó távolsága miatt. A tıtávolság pontos tartása kézi ültetés esetén egy
megfelelı hosszúságra vágott vesszı alkalmazásával megoldható, gép
esetén az áttételes hajtás pontos beállítása szükséges. Ültetésnél a sza-
porítóanyagot a verembıl való kivételtıl az ültetés pillanatáig nedvesen
kell tartani, amit vödörben történı iszapos vízben való tárolással lehet biz-
tosítani. A gyökeres szaporítóanyag esetén annak gyökerét az ültetéshez
szükséges hosszra kell vágni, figyelembe véve azt is, hogy a legértéke-
sebb, hajszálgyökereket a lehetı legkisebb mértékben távolítsuk el. A si-
madugvány esetében arra kell figyelni, hogy álló helyzetbe (rügyek növe-
kedési irányának megfelelıen) kerüljön a simadugvány elültetésre.
A kézzel történı ültetetésnél figyelni kell arra, hogy az elültetett gyökeres
szaporítóanyag gyökere ne pipáljon, és a gyökfı dugvány-alap (felsı vá-
gási felület) olyan mélyre kerüljön, hogy a téli fagyok (ıszi ültetés esetén)
és enyhülések okozta kiemelkedés esetén is a dugvány-alap még a talaj-
ban legyen, különben kiszárad és elpusztul a szaporítóanyag. Az ültetés-
nél még a megfelelı tömörítésre is ügyelni kell, hogy a simadugvány kö-
rül ne maradjon légzárvány, mert az a dugvány kiszáradását okozza. Ezt
a munkát mindenképpen lelkiismeretes dolgozókkal kell elvégeztetni.
A géppel történı ültetésnél a hagyományos ültetıgépek hasítékot készíte-
nek, ebbe juttatja bele a szaporítóanyagot, majd tömörít. A géptıl, a talaj
állapotától is függ, hogy az automatikus tömörítés mennyire sikeres. Ezt
minden esetben nagyon szigorúan ellenırizni kell, és ha szükséges, akkor
utólagos tömörítést el kell végezni. A kifejezetten energetikai ültetvények
telepítésére tervezett nagyteljesítményő ültetıgépek a dugványt bele-
nyomják a talajba. Van, amely hosszú dugvánnyal dolgozik, és a talajba
juttatás után vágja el a dugványt a föld felszíne felett, és van, amely már
27
méretre darabolt (általában 17-21 cm) dugvánnyal dolgozik, és egy me-

netben végzi el a dugvány földbejuttatását. Ezeknél a gépeknél kiemelten
fontos, hogy megfelelı talajszerkezet, és talajnedvesség-állapot legyen. A
nagyon laza, száraz talajba könnyen elhelyezi a gép a dugványt, azonban
megfelelı beöntözıdés nélkül ott gyorsan kiszáradhat a dugvány, vagy
késve indul meg a gyökeresedés. A kiszáradásra hajlamos, laza szerkeze-
tő talajokat ezért nem szabad a tavasszal a vetés-elıkészítı talajmővelés
alkalmával mélyen megforgatni. Nagyon tömött, vizes talajba vagy nem
tudja megfelelı mélységbe belenyomni a dugványt a gép, így annak talaj-
felszín feletti része gyorsan kiszárad, vagy a nagy talajellenállás miatt el-
töri a dugványt. Természetesen a rossz minıségő, szabvány alatti vékony
dugvány megfelelı talajállapot mellett is eltörhet.
Megfelelı talajállapot esetén, az elültetett dugványt mindenütt éri a ned-
ves talaj, így a kellı talajhımérséklet (5-10°C) elérésével a gyökeresedés
azonnal meg tud indulni.
3.2.4. Pótlás
A telepítés válogatott minıségő szaporítóanyaggal és a lehetı legnagyobb
gondossággal kerül kivitelezésre, így nem számítunk pótlási igénnyel. Ab-
ban az esetben, ha valamilyen kedvezıtlen körülmény folytán a területen
10-15%-nál nagyobb tıhiány jelentkezik a tervezetthez képest, akkor az
ültetvény elsı betakarítását követıen tavasszal célszerő a pótlást elvé-
gezni. A kismértékő hiány, vagyis egy-egy szaporítóanyag elpusztulása
nem indokolja a pótlást, mivel ezeket az „üres” helyeket a szomszédos
egyed többé-kevésbé be fogja nıni. A telepítés ıszén vagy azt követı ta-
vasszal nem érdemes pótolni, mivel a már növésben lévı állomány nem
engedi az újonnan telepített egyedeket feljönni, illetve azok nem érhetik
utol a többi egyedet, így alászorultak maradnak és elpusztulnak. A pótlási
igény esetén, ha az foltokban jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy nem
egy mozaikosan jelentkezı kedvezıtlen talajadottság okozza-e a hiányt,
mert ez esetben felesleges az ismételt ültetés. A pótlást kézzel kell elvé-
gezni és az ültetésnél leírtakat kiemelten be kell tartani.
28
3.3. Ápolás
3.3.1. Ápolás célja
Az energetikai faültetvény ideális fenntartási ideje 15 év. Ahhoz, hogy ez
alatt az idı alatt a maximális növekedést fel lehessen tartani, és így a
maximális hozamot el lehessen érni, fontos a talajfelszín tisztántartása,
tömörödöttség kialakulásának megakadályozása, levegıztetése, vízház-
tartás kedvezı befolyásolása. Ha egy energetikai ültetvény teljesen el-
gyomosodik, akkor növekedése visszaeshet, és az ellenálló képessége is
csökkenhet, ami miatt megjelennek a különbözı károsítók. Így a rotációt
követıen, csak kevés és gyenge növekedéső sarjhajtások keletkeznek,
amibıl a gyomosodás következtében sok el is szárad. Üres foltok, tisztá-
sok képzıdnek. A növekedés oly mértékben visszaeshet, hogy az ültet-
vény fenntartása nem gazdaságos és fel kell számolni. Ezért alapvetı
fontosságú az ültetvény folyamatos, rendszeres jó minıségő ápolása.
Az ápolás fontosabb mőveletei: gépi sorköz mővelés; kézi talajápolás (kis
területen); vegyszeres gyomirtás. A sorközi gépi mővelés leggyakrabban
alkalmazott technológiája a tárcsázás, de el lehet végezni kultivátorral,
kombinátorral vagy talajmaróval is. Legutóbbi rendszeres használata
azonban ronthatja a talajszerkezetet.
Az ápolás során végrehajtott talajmővelés a vízháztartás javítása céljából
is fontos. Esızés után, amikor már a talaj megszikkadt annyira, hogy
géppel mővelhetı, egy tárcsázással vagy kultivátorozással a kialakuló
kapillárisokat le tudjuk zárni, ezzel késleltetve a talajból való víz kipárol-
gását. A túlságosan nedves talajok esetén a talaj kiszellıztetése, a meg-
felelı levegıgazdálkodás is az ismétlıdı talajmővelésekkel biztosítható.
3.3.2. Gyomkorlátozás
A gyomkorlátozással kapcsolatos teendıket alapvetıen két nagy csoport-
ra lehet osztani: a létesítés elıtti és a létesítés utáni munkákra.
3.3.2.1. Létesítés elıtti gyomkorlátozási feladatok
Energetikai faültetvények létesítéséhez leggyakrabban a mezıgazdaság-
ból veszünk át területeket. Így nyilvánvaló, hogy fıként a jellemzı mezı-
gazdasági gyomok fognak jelentkezni és ezek ellen kell védekezni. Erre
általában alkalmasak a már mezıgazdaságban kidolgozott és jól bevált
technológiák.
29
Nem mindig tudunk erre a célra teljesen szakszerően mővelt, megfelelı-

en gyommentesen tartott területet átvenni. Gyakran a táblán sokszor ve-
getatívan is szaporodni képes, nehezen visszaszorítható gyomok jelent-
keznek. Ezek ellen valamilyen radikális hatású vegyszert kell alkalmazni.
Ezt azonban célszerő a környezetet kevésbé terhelı mechanikai gyom-
korlátozási tevékenységgel is egybekötni.
Nem mezıgazdasági területeken (pl.: cserjésedett legelın) létesítendı
ültetvények esetén nemcsak a lágyszárú gyomok jelenlétével, hanem a
fás szárú gyomokkal is számolni kell. A létesítéskor minden konkurenciát
jelentı növényt gyomnak és nemkívánatosnak tekintünk. A fás szárú nö-
vények közül az egyes cserjefajok és bizonyos fafajok gyökérsarjadzásá-
ra is lehet számítani. Ezek ellen a leggyakrabban úgy védekezünk, hogy
a területrıl a cserjéket eltávolítjuk, szükség szerint tuskózást végzünk,
majd a sarjadzásra képes gyökérdarabokat gyökérfésővel távolítjuk el. A
megfelelı talajszerkezet kialakításához talajforgatást és egyéb talajmun-
kákat kell végezni, tehát a munkát akadályozó növényi részeket el kell
távolítani. Az ezután is jelentkezı fás szárú növények ellen herbicid ha-
tású készítményt kell alkalmazni. Ez sokszor megoldható olyan vegyszer-
rel is, amely a lágyszárúak visszaszorítására is alkalmas.
A területeken fellépı lágyszárúak ellen is kell védekezni. Ezek térhódítá-
sának általános hatású gyomirtó szerrel lehet gátat szabni.
3.3.2.2. Létesítés utáni gyomkorlátozási feladatok
Míg a létesítés elıtti munka „gyomirtás” jellegő, addig a létesítés utáni in-
kább „gyomkorlátozás”. Ekkor már nem a teljes gyommentesség a lényeg,
hanem a konkurencia visszaszorítása egy olyan határ mögé, amely még
nem veszélyezteti a termelési célok megvalósítását. Így az energetikai fa-
ültetvények gyomkorlátozása az erdısítésekével sok rokon vonást mutat.
A gyomkonkurencia a telepítés évében a nyár közepéig, a betakarítást
követı vegetációs idıszakban a nyár elejéig a legveszélyesebb, mivel
ekkor még az ültetvényt képes elnyomni. A gyomba szorult növényeket
nem csak a fényhiány, de a gyökérkonkurencia, illetve csapadékos meleg
idıben, az egyenletes gyomnövény-borítottságban kialakuló mikroklíma
erıteljes lisztharmat generáló hatása is veszélyezteti.
30
Az ültetés évében legalább háromszor sorközi tárcsázást kell végezni és

célszerő minél inkább gyommentesen tartani a területet. Erıteljes gyomo-
sodás esetén, még egy negyedik tárcsázást is be kell iktatni, szeptember-
ben. A kézi talajápolás elsısorban kézi kapálást jelent. Az ültetés évében
általában háromszori sorkapálás szükséges, különösképpen az ikersoros
ültetésnél, ahol a keskeny iker sorközök géppel nem mővelhetık.
A második év tavaszára a mini vagy a midi vágásfordulóban tervezett igen
sőrő hálózatban ültetett energetikai ültetvények már teljesen bezáródnak.
Ezekben legfeljebb a második év elején lehet szükség egy sorközi tárcsá-
zásra. A közepes vagy hosszabb vágásfordulójú energetikai faültetvények-
ben vagy energiaerdıkben, ahol a növıtér, illetve az ültetési hálózat na-
gyobb, a faállomány záródásától függıen a sorközi talajmővelést legalább a
második évben, szükség esetén a harmadik év elején is el kell végezni.
Minden esetben fontos, hogy a fákat ne sértsük meg a kapával vagy
munkagépekkel.
3.3.2.3. A gyomkorlátozás lehetséges módjai
Bár az alábbiakban a különbözı jellegő technológiákat (mechanikai, kémiai,
biológiai) külön tárgyaljuk. a gyomkorlátozási módszerek fejlıdése abba az
irányba mutat, hogy a különbözı módokat együttesen kell alkalmazni (integ-
rált rendszerek). Így nemcsak a korlátozás hatásfoka nı, hanem a szerköltség
is csökken, sıt a környezet ökológiai terhelése is kisebb lesz.
2. ábra: A gyomirtás és gyomkorlátozás technológiája energetikai faültetvényekben
CSERJÉS MEZİGAZDASÁGI TERÜLET

Cserjék eltávolítása
Erısen gyomos Kevésbé gyomos
• kitermelés
• tuskózás
• gyökérfésülés Szárzúzózás
İszi mélyszántás
Totális gyomirtás (felszívódó hatóanyag)
Tavaszi magról kelık elleni védelem
Mechanikus sorközápolás (tárcsa, kultivátor)
31
3.3.2.4. Mechanikai gyomkorlátozás

A mechanikai gyomkorlátozással mind a fás szárú, mind a lágyszárú nö-
vények ellen jól lehet védekezni, kevésbé környezetterhelı módon. A fa-
és cserjefajok ellen jellemzıen csak a létesítéskor védekezünk, azonban
e technológiák különlegessége miatt, célszerő azt a lágyszárúak esetén
alkalmazott eljárásoktól külön tárgyalni.
Fás szárúak ellen csak abban az esetben kell védekezni, ha a területen,
amelyen az ültetvényt létre fogjuk hozni, jelentıs fa vagy cserjeborítás
van (fennhagyott területek, ártéri, hullámtéri területek invazív fajokkal
erısen fertızött részei stb.). A fás szárú konkurencia visszaszorításának
legalapvetıbb módszerei a mechanikai megoldások. A legfontosabb
azoknak a növényi részeknek az eltávolítása, amelyek a késıbbiekben
valamilyen vegetatív szaporodásra lehetıséget adhatnának. Azokon a
területeken, ahol az indokolt, ott célszerően az elsı lépés, hogy tuskó-
zást végzünk a nagy tuskóméretek miatt. Amennyiben csak kisebb tıát-
mérıjő cserjék találhatók a területen, alkalmazható a drótkötéllel történı
tuskókitermelés. Ez úgy történik, hogy a cserjék tırészére hurkolják a
drótkötelet, majd ezt tuskóstul kihúzatják a megfelelı vonóerejő erıgép-
pel. E mód hátránya a földben maradó nagy sarjadzásra képes gyökér-
tömeg. A tuskózás után a talajban maradt gyökerek eltávolítása is fontos.
Ez nagy vonóerejő traktor és gyökérféső segítségével történik. A felszín-
re került gyökérrészek hamar kiszáradnak, elvesztik vegetatív szaporo-
dóképességüket. Abban az esetben, ha a cserjeborítás alacsony és a
cserjék mérete is kicsi, a felszíni növényi részeket is géppel kell eltávolí-
tani. Erre alkalmas munkagépek a rotációs szárzúzók, illetve az egyéb
elven mőködı aprítógépek.
A cserjék eltávolítását nyár végére kell idızíteni, annak érdekében, hogy
az azt követı munkákat jól lehessen idızíteni. A megfelelı gépeket és el-
járásokat a cserjék nagysága és mennyisége alapján kell megválasztani:
− kitermelés
− tisztítófőrész
− motoros láncfőrész
− drótkötél és erıgép (teljes cserje eltávolítása)
− tuskózás
− erıgép
− tuskófúró
32
− tuskóforgácsoló
− tuskómaró
− drótköteles tuskókitermelés
− gyökérfésülés
− erıgép
− gyökérféső
A legtöbb esetben a lágyszárúak ellen is megfelelı védelmet nyújt a me-

chanikai korlátozás. A létesítéskor minden esetben elvégzendı talajfor-
gatás során a növényi részek egy hányada a mélyebb rétegekbe kerül,
ahol vagy elpusztul vagy például a magok át is fekhetnek a talaj mag-
bankját növelve. Leggyakrabban tárcsát, kultivátort, esetleg kombinátort
alkalmazhatunk a talajfelszín gyommentességének biztosítására. A me-
chanikai módszerek azonban sok esetben kevésbé hatásosak, sıt alkal-
mazásuk néha káros következményekkel is járhat (pl.: a tárcsázás a ta-
rackkal vegetatívan szaporodó növények számára kedvezı szaporodási
feltételeket teremt). Emiatt célszerő a mechanikai módszerek kémiai eljá-
rásokkal történı kombinálása.
3.3.2.5. Kémiai gyomkorlátozás
Kémiai gyomkorlátozást energetikai faültetvények esetén általában csak
lágyszárúak visszaszorítására alkalmazunk, elsısorban a létesítési mun-
kálatok során. Fás szárúak ellen jellemzıen mechanikai módszerekkel
védekezünk.
A vegyszeres gyomkorlátozás elsı lépése a létesítés elıtti totális gyomir-
tás. Ennek célja a talaj-elıkészítéshez szükséges gyommentes talajfel-
szín biztosítása. A gondosan elvégzett kezdeti gyomirtás az egész cik-
lusban könnyebb gyomkorlátozást tesz lehetıvé. Megvalósítása legtöbb-
ször felszívódó vegyszerek teljes felületi permetezésével történik. Oda
kell figyelni, hogy a felszívódó totális gyomirtó szernek hagyjunk elegen-
dı idıt a felszívódásra (2-3 hét), hogy eljuthasson a növény minden ré-
szébe és ott kifejthesse a hatását, majd a növényi részeket csak ez után
forgassuk be a földbe. Fontos, hogy amennyiben túl nagy a gyomborítás,
a gazdaságos és hatékony eljárás érdekében egy megelızı rotációs
szárzúzózást, vagy egy tárcsázást kell végezni. Ezután természetesen
addig kell hagyni a gyomokat nıni, amíg elegendıen nagy zöldfelületük
fejlıdik. Ez a hatóanyag jó felszívódásához szükséges.
33
Amennyiben a talajban felhalmozott gyommag mennyisége túl nagy, talaj-

fertıtlenítést is alkalmazhatunk. A legtöbb ilyen készítmény mind a
gyommagok, mind a károsítók visszaszorítására alkalmas. A talajfertıtle-
nítést célszerően az ültetés elıtt kell elvégezni. Fontos a szükséges vá-
rakozási idı betartása annak érdekében, hogy a szaporítóanyag ne káro-
sodjon a vegyszertıl. A granulátumot vagy a folyékony szert finoman
megmunkált gyengén nedves talaj felszínére kell kiszórni, illetve kiperme-
tezni. Ezután 8-12 cm mélyre be kell dolgozni talajmaróval vagy tárcsá-
val, majd a felületet simítóval kell lezárni. Az ültetés elıtt meg kell gyı-
zıdni arról, hogy a talajfertıtlenítı-szer hatása megszőnt-e már. Erre
legalkalmasabb a salátamag-próba.
A létesítést követı vegetációs idıszakban célszerő még egy vegyszeres
kezelést alkalmazni a tavaszi magról kelı gyomok ellen (preemergens
kezelés). A kezelés lényege, hogy a gyommentes talajfelszínre kijuttatott
permetszer egy filmréteget hoz létre, amely a csírázó gyomokat elpusztít-
ja. A permetezést az ültetés után kell elvégezni a filmréteg folytonossága
érdekében. Ehhez vagy szelektív hatóanyagot kell használni vagy árnyaló
fejeket kell a permetezıre szerelni, nehogy a szaporítóanyag károsodjon.
A filmréteg kialakulásához a kijuttatást követıen 20-30 mm csapadékra
van szükség. Egyszikőek ellen jól alkalmazható a Dual Gold, Stomp, két-
szikőek ellen az Igran, Pledge és mind az egyszikőek, mind a kétszikőek
ellen jó a Lumax, illetve akácnál a Pivot.
A vegetációs idıszakban a megjelenı gyomokat szelektív, vagy
szuperszelektív szerekkel kell irtani, amelynek nincs káros hatása az ül-
tetvényre. Egyszikőeket jól lehet irtani a Nabu S, Perenal, Fusilade Forte,
Pantera, Agil szerekkel. A kétszikőek közül a fészkes virágzatúakat lehet
irtani a Lontrel 300-al, de vigyázni kell, mert a fiatal növényi szöveteket
károsíthatja az ültetvényen.
Természetesen a vegyszeres gyomirtás a mechanikai gyomirtással kom-
binálva történik, azaz a mechanikai gyomirtás a sorok között alkalmazan-
dó, a vegyszeres pedig a sorokban, illetve az ikersorok között. Abban az
esetben, ha mechanikai módszerekkel nehezen vagy nem irtható gyom
van a sorok között, akkor azt vegyszerrel, árnyalással totális gyomirtó
szerek alkalmazásával kell irtani.
34
A totális gyomirtó szer alkalmazására a sorokban a betakarítást követı

kora tavasszal van lehetıség, amikor még a fa nyugalmi állapotban van,
azonban a többéves gyomnövények már rendelkeznek zöld felülettel és
aktívak.
3.3.2.6. Biológiai gyomkorlátozás
A biológiai gyomirtásnak, illetve biológiai gyomszabályozásnak egyre na-
gyobb szerepet tulajdonítanak világszerte. Minden eljárás lényege a
gyomfaj természetes károsítójának, kórokozójának megtalálása. Ezek
vagy elpusztítják a növényt, vagy életképességüket gyengítik. Három
fıbb stratégiát különíthetünk el ezen a téren: a klasszikus, a „növekedés”
és a mikroherbicid stratégiát.
A biológiai eljárások egyre nagyobb térhódítása több elınyös tulajdonsá-
gának köszönhetı. Ezek az alábbiak: környezetkímélı, nem alakul ki re-
zisztencia, kifejlesztése olcsóbb a hagyományos készítményekénél, ha-
gyományos eszközökkel kijuttathatók. Az elınyök mellett azonban több
hátrányos tulajdonságai is vannak, amelyek használhatóságukat hátrá-
nyosan befolyásolják: lassú hatáskifejtés, a hatáskifejtést a környezeti
tényezık erısen befolyásolják, szők hatásspektrum (ez elıny is lehet),
fungicidekkel, peszticidekkel való együttes kijuttatása nem megoldott, rö-
vid eltarthatósági idı. Egyelıre Magyarországon az ilyen jellegő szerek-
nek az alkalmazása kísérleti stádiumban van, bár ebben a témakörben
több hazai publikáció is megjelent. A késıbbiek során, amikor már a pia-
con is nagy választékban lesznek ezek a készítmények megtalálhatók,
nagy szerepet játszhatnak majd az energetikai faültetvények gyomkorlá-
tozásában is, bár várhatóan elıször a természetközeli erdıgazdálkodás-
ban fog nagyobb teret hódítani.
3.4. Kórokozók, károsítók elleni védekezés
Az energetikai ültetvényekben csak a mennyiségi kár, a hozamcsökkenés
jelent valódi kárt. Károsítók és kórokozók kis mértékő jelenléte esetén nem
érdemes védekezni. A robbanásszerő elszaporodást kell megakadályozni.
A védekezés szükségessége esetén minden esetben növényvédelmi
szakmérnök bevonása célszerő, esetek többségében pedig kötelezı is.
A gazdálkodó köteles védekezni a hatóság által esetlegesen elrendelt
zárlati károkozók és károsítások ellen. Az esetleges vadkár (rágás és
35
hántáskár) ellen egyedi védelem nem indokolt, illetve nem kivitelezhetı

az adott esetben, azonban a területen lévı vadlétszámtól függıen vad-
kárelhárító kerítés vagy villanypásztor felállítása szükséges lehet. Az
energetikai faültetvény telepítésének tényét bizonyítható módon közölni
kell a területileg illetékes vadászatra jogosult vadásztársasággal. Fel kell
hívni a figyelmüket a vadeltartó képességnek megfelelı mértékő vadlét-
szám beállítására és a vadkár megelızésében való együttmőködési köte-
lezettségükre.
3.4.1. Az akác (Robinia pseudoacacia) jellemzı kórokozói, károsítói
Az akác hazánkban nem ıshonos fafaj, emiatt viszonylag kevés károsító-
ja és kórokozója van. Ennek ellenére egyre több faj károsítja Magyaror-
szágon is. Az alábbiakban a jellemzı károsítókat és kórokozókat soroljuk
fel, amelyek pedig gazdaságilag jelentısek, részletesen ismertetjük.
3.4.1.1. A levél kórokozói
Valódi akác-mozaikvírus (RTMV), paradicsom fekete győrősvírus (TBRV)
Kártétele: A fertızés hatására szervesanyag-termelés és növekedés-
kiesés lesz. A fa fagyérzékenysége fokozódik. A kórokozónak fıként
fonálférgek a vektorai (pl.: Longidorus elongatus, Xiphinema
diversicaudatum), de levéltetvek is nagy szerepet játszhatnak benne
(pl.: Aphis craccivora, Myzus pesicae). Vegetatív és mechanikai átviteli
mód is ismeretes.
Védekezés: Kézenfekvı megoldás a vegetatív szaporítás során törté-
nı vírusmentesség megvalósítása, továbbá a terjesztı vektorok visz-
szaszorítása.
Akáclisztharmat (Microsphaera pseudoacaciae)
Kártétele: Fıként csemetén és sarjakon elıforduló megbetegedés. A
fertızés késlelteti a hajtások befásodását, fokozza a fagyérzékenysé-
gét. Növedékkiesést is eredményez.
Védekezés: Folyamatos vegyszeres kezelés a vegetációs idıben.
További, gazdaságilag kevésbé jelentıs kórokozó még az akác barna le-
vélfoltossága (Phloeospora robiniae).
36
3.4.1.2. A törzs, a faanyag kórokozói

Fomopsziszos rák (Diaporthe oncostoma)
Kártétele: Fıként sebzéseken keresztül fertız, azonban minden gyen-
gült egyedet megtámadhat. A fertızés helyén maradandó rákos seb
gyengíti meg a hajtást.
Védekezés: Fagyzugos helyek kerülése, nitrogén kontrollált adagolá-
sa, vágáslapok kezelése.
Piros héjbibircs (Nectria cinnabarina)
Kártétele: Fıként mechanikai sérüléseken keresztül fertızı gombafaj,
mely különösen csemeték és fiatal sarjasztatott állományok esetén ve-
szélyes. A fertızést általában a csemeték gyors pusztulása követi.
Védekezés: Energetikai faültetvények esetén a betakarítás után kelet-
kezett vágáslapok fertızıdését kell megelızni.
Akác fuzáriumos rákja (Fusarium sp.)
Kártétele: Számos Fusarium faj okozhatja a megbetegedést. Leggyak-
rabban fagy által okozott kéregnekrózisok helyén, ágvillákban,
paraszemölcsökön keresztül fertıznek. Fiatal állományokban érzékeny
kárt tehet.
Védekezés: Megelızı védekezésként a fagyzugos helyek kerülése,
kontrollált nitrogénmőtrágya adagolás.
A fenti kórokozókon kívül akácon elıfordulhatnak még a következı fajok
is, azonban ezek az idısebb állományokban jellemzık:
− Kıristapló (Perenniporia cystina)
− Vastag tapló (Phellinus robostus)
− Gévagomba (Laetiporus sulphureus)
3.4.1.3. A levél kártevıi

Akác gubacsatka (Vasates spp.)
Kártétele: A friss hajtásokat, leveleket támadja meg. A levelek hamva-
sak lesznek, szélei besodródnak, a hajtások vége megvastagszik, tö-
rékennyé válik.
Védekezés: Tömeges fellépése esetén vegyszeres védekezés szükséges.
37
Levéltetvek (Aphididae család tagjai)

Kártétele: Fiatal hajtásokat, leveleket szívogatják. Fıként sarjhatáso-
kon szaporodnak el tömegesen. A növény növekedése visszaesik.
Védekezés: Fellépése esetén vegyszeres védekezés szükséges.
Akác pajzstető (Parthenolecanium corni)
Kártétele: Nem az akác a legfıbb tápnövénye, gyenge termıhelyre te-
lepített ültetvény esetén azonban felléphet.
Védekezés: Az áttelelı alakok ellen tavasszal szükséges védekezni.
Akácaknázó hólyagos moly (Parectopa robiniella)
Kártétele: A levélkében rágott hólyagok annak elhalását okozzák. A
csökkent lombfelület növekedéscsökkenést eredményez.
Védekezés: Vegyszeres védekezés ellene még kevésbé kidolgozott.
Felszívódó inszekticidek alkalmazása eredményes lehet.
Akáclevél aknázómoly (Phyllonorycter robiniella)
Kártétele: Elızı fajéhoz hasonló.
Védekezés: Védekezés ellene az elızı fajhoz hasonlóan.
További, gazdaságilag kevésbé jelentıs kórokozó:
− Közönséges kagylóspajzstető (Lepidosaphes ulmi)
− Kaliforniai pajzstető (Quadraspidiotus perniciosus)
− Viaszos akác-pajzstető (Heliococcus bohemicus)
− Pattanóbogarak (Fam: Elateridae)
− Cserebogarak (Fam: Melolonthidae)
− Kendermagbogár (Peritelus familiaris)
− Csipkézı bogarak (Sitonia spp.)
− Araszoló lepkék (Fam.: Geometridae)
− Vetési bagolylepke (Agrostis segetum)
− Erdeifenyı vetési bagolylepke (Scotia vestigialis)
− Gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera)
− Gyapjaspille (Lymantria dispar)
− Aranyfarú lepke (Euproctis chrysorrhoea)
− Bükk gyapjaslepke (Elkneria pudibunda)
− Nematus tibialis
38
3.4.2. Védekezési technológiai menete akác esetén

Ellenırzött szaporítóanyag alkalmazása:
A szaporítóanyag elıállításánál a vírusmentes és fonálféreg mentes
csemete termesztése, így igazoltan egészséges szaporítóanyag elıállítá-
sa lehetséges.
Talajfertıtlenítés:
Telepítés elıtt dazomet hatóanyagú szerek bedolgozása a talajba és a
telepítés elıtt talajszellıztetés elvégzése.
Tetőszívás elleni védekezés, lombfogyasztók elleni védekezés:
A károsítók megjelenésének függvényében szükséges számú (1-5) per-
metezés elvégzése, amely mind kontakt, mind felszívódó szerekkel lehet-
séges a károsítótól függıen. A kijuttatás történhet földrıl és levegıbıl
egyaránt az állomány magasságától függıen.
3.4.3. A nemesnyárak jellemzı kórokozói, károsítói
A nemesnyárakat károsító illetve megbetegítı élılények csoportja rend-
kívül népes. Sok általános faj mellett léteznek olyanok is, amelyek kifeje-
zetten nemesnyár-ültetvényekben okoznak gazdaságilag is jelentıs kárt.
Az alábbiakban említésre kerülnek a jellemzı kórokozók és károsítók. A
jelentısebbek néhány mondattal bemutatásra kerülnek.
3.4.3.1. A levél kórokozói
Drepanopeziza punctiformis
Kártétele: A fertızıdés után a leveleken pontok jelennek meg, majd a
levelek nagy része megsárgul, lehullik. A lombvesztés növedékkiesést
okoz és a hajtások nem fásodnak be.
Védekezés: Megelızı védekezés a kevésbé fogékony klónok alkalmazá-
sával. Egyébként réztartalmú szerekkel történı permetezés szükséges.
Nyár rozsdagombák (Melampsora spp.)
Kártétele: Szintén a levélhullás miatt csökken a növedék és a hajtások
nem fásodnak be.
Védekezés: Hasonló módon, mint az elızı fajnál.
39
3.4.3.2. A kéreg kórokozói

Nyár kéregfekély gomba (Cryptodiaporthe populea)
Kártétele: A fertızési helyeknél a kéreg foltosan elhal, ez a felette lévı
részek pusztulását okozza. A különbözı klónok eltérıen fogékonyak.
Védekezés: Rezisztenciára nemesítéssel és a dugványok fertıtleníté-
sével lehet védekezni ellene.
Citospórás nyár kéregpusztulás (Valsa sordida)
Kártétele: Gyengültségi kórokozó, a nyár-kéregfekélyéhez hasonló ká-
rokat okoz.
Védekezés: Megfelelı termıhely esetén kisebb valószínőséggel lép
fel. Megelızése a nyár-kéregfekélynél leírtakkal azonos.
Nagy nyárlevelész (Melasoma populi), kis nyárlevelész (Melasoma
tremulae)
Kártétele: Rügyeket, majd a leveleket rágja mind a nemzı, mind az álca.
Jelentıs lombvesztést okoznak, ami a növedék csökkenéséhez vezet.
Védekezés: Tömeges megjelenésük esetén kitinszintézist gátló szerek
alkalmazása ajánlott, de más kontakt készítmények is használhatók.
Technológia légi vagy földi géppel a szer engedélyezett technológiája
szerint. Ha légi úton kívánunk védekezni olyan szert kell választanunk
melynek van ilyen technológiára engedélye pl.: SUMI –ALFA 5 EC 0,3-
0,5 l/ha + SILVET L-77 0,1 l/ha. Földi technológia esetén BANCOL 500
SC 0,8-1,2 l/ha + SILVET L-77 0,1l/ha. Kivitelezésre mind légi mind
földi technológia esetén a késı tavaszi - kora nyári idıszak az ajánlott,
amikor már felmásznak a nyárfa egyedekre az áttelelt bogarak, és a
lerakott elsı generációs petéikbıl épp kikelnek az álcák, de még a nö-
vényfelület viszonylag kisebb.
Nyárfa gyapjaslepke (Leucoma salicis)
Kártétele: Évente két nemzedéke van. A leveleket eleinte kivázasítják,
majd teljesen elfogyasztják. Tarrágást okozhat.
Védekezés: Tömeges megjelenéskor kontaktszerek alkalmazása szüksé-
ges, de kitinszintézist gátló készítmények is eredménnyel használhatók.
40
Barna levélszövı (Clostera anastomosis)

Kártétele: Évente két-három nemzedéke van. Tarrágást is okozhat.
Védekezés: A nyárfa-gyapjaslepkénél leírtak szerint.
Nyárfa-apróbagoly (Nycteola asiatica)
Kártétele: Más fajokkal együtt tarrágást is okozhat.
Védekezés: Kitinszintézist gátló vagy kontaktszerekkel.
További, gazdaságilag kevésbé jelentıs károsító: Ezek általában nagyobb
kárt, vagy növedékkiesést nem okoznak, emiatt nem is kell ellenük véde-
kezni. Kivételt képez ha gradációjuk esetén, tömegesen jelennek meg.
− Rozsdabarna kisszövı (Orgyia antiqua)
− Amerikai fehér medvelepke (Hyphantrya cunea)
− Nyárfa-levélsodró (Bysticus populi)
− Lombormányosok (Phyllobius ssp.)
3.4.3.4. A kéreg kártevıi

Nyár-kéregtető (Phloemysus passerini)
Kártétele: Kéregrepedésekben a szívogatásuk hatására a kéreg fol-
tokban elhal. Növedékkiesés keletkezhet.
Védekezés: Nem szükséges.
További, gazdaságilag kevésbé jelentıs károsító a buzogányos levélda-
rázs (Pseudoclavellaria amerinae) és a tarka égerormányos
(Cryptorrhynchus lapathi).
3.4.3.5. A faanyag kártevıi
Kis nyárfacincér (Saperda populnea)
Kártétele: 1-2 éves fák hajtásait támadja, azokat rágásával meggyen-
gíti. Itt aztán sokszor a hajtás el is törik.
Védekezés: Nagyobb koncentrációjú inszekticiddel történı lemosó
permetezés.
Bögölyszitkár (Paranthrene tabaniformis)
Kártétele: A kis nyárfacincérhez hasonló a kártétele és következmé-
nyei ugyan azok.
Védekezés: Sebzések elkerülése és inszekticides lemosás.
41
Tarka égerormányos (Cryptorrhynchus lapathi)

Kártétele: Rágásával nemcsak mőszaki kárt okoz, hanem fertızési ka-
put is nyit kórokozók számára.
Védekezés: A betakarításkor megfelelıen mélyen kell a töveket levág-
ni, a sérüléseket el kell kerülni. Rendszeres inszekticides kezeléssel
jól visszaszorítható.
Darázslepke (Aegeria apiformis)
Kártétele: Egyik legjelentısebb károsító lehet a nemesnyár fafajú
energetikai ültetvényekben, ugyanis a gyökfı rágásával a tı fokozatos
elhalását okozza.
Védekezés: A lepkék petézésekor lemosó permetezést kell végezni.
Nagy nyárfacincér (Saperda carcharias)
Kártétele: Energetikai ültetvényekben kártétele nem jelentıs, bár a
magasabban meghagyott töveket károsíthatja.
Védekezés: Hasonlóan védekezzünk, mint a darázslepke ellen.
3.4.4. A főzek (Salix sp.) jellemzı kórokozói, károsítói
A füzek károsítói és kórokozói a nemesnyárakéhoz nagyon hasonlók, sok
esetben ugyanazok is lehetnek.
3.4.4.1. A főzek kórokozói
Főz baktériumos pusztulása (Erwinia salicis)
Kártétele: A baktérium az idısebb fákat is egy-két év alatt elpusztítja.
Jellegzetes tünetei a gyors hervadások a koronában.
Védekezés: Megelızı védekezés a szaporítóanyag szigorú ellenırzé-
se, a rezisztenciára történı nemesítés. Kialakult fertızés esetén a fer-
tızött egyedeket el kell távolítani.
Rozsdagombák (Melampsora slicina)
Kártétele: Tömegesen léphetnek fel, amely a levelek korai lehullásával
és jelentıs növedékkieséssel jár. Jellemzı a hajtásvégek hiányos
befásodása is.
Védekezés: Ugyanúgy kell ellenük védekezni, mint a nyárak esetén.
42

Kétpettyes főzormányos (Lepyrus palustris)
Kártétele: Az áttelelı bogarak a legfrissebb, fakadó hajtásokat rágják,
amely a kihajtást késlelteti. Ez növedékkiesést okoz. Az álcák is káro-
sítanak, az anyatövek gyökerét rágják.
Védekezés: Ellenük való védekezés fontos. Az álcák ellen kitinszinté-
zist gátló szerek alkalmazása ajánlott, a nemzık kártétele ellen kon-
takt szerek alkalmazása célszerő.
Nyárlevelészek (Melasoma spp.)
Vörös főzlevelész (Melasoma saliceti)
Közönséges főzlevelész (Phyllodecta vulgatissima)
Főzcserje levélbogár (Phyllodecta vitellinae)
Főz olajoslevélbogár (Galerucella lineola)
Kártétele: Évente több nemzedékük van, emiatt tarrágásuk lehetséges.
Jelentıs lombveszteséget és növedékveszteséget okoznak.
Védekezés: Feltétlenül szükséges az ellenük való védekezés. Az álcák
ellen kitinszintézis-gátló, a nemzık ellen kontakt szerek alkalmazása
ajánlott.
3.4.4.3. A vesszı és a hajtás kérgének kártevıi
Vérpettyes kabóca (Cercopis sanguinolenta), Nagy főzfa tajtékos kabóca
(Aphrophora salicina) és Égerfa kabóca (Aphrophora alni)
Kártétele: Szívogatásuk helyén elhalt részek keletkeznek. Ez egyrészt
a mechanikai tulajdonságait rontja a vesszınek, azaz könnyen letörik,
másrészt csúcsszáradást, növedékkiesést okoz.
Védekezés: Energetikai faültetvényekben a fellépésük esetén véde-
kezni szükséges. Olyan adalékot szükséges a permetlébe keverni,
amely az álcát védı „kakukknyálat” képes feloldani.
Tarka égerormányos (Cryptorrhynchus lapathi)
Mind a kártétele, mind az ellene való védekezés a nyáraknál leírtak-
kal megegyezı.
43
3.4.5. Védekezési technológiai menete nemesnyárak és füzek esetén

Dugványfertıtlenítés:
A dugványfertıtlenítés még a tárolás folyamán, a dugványozást megelı-
zıen, történik meg gombaölıszeres oldatban történı négy órás áztatás-
sal (pl.: DITHANE M 45 2,5%, SOLVOCHIN EXTRA 0,5%).
Rozsdagombák elleni védelem:
A vegetációs idıben 2-5 alkalommal végzünk gombaölıszeres permete-
zést, amelyre szintén alkalmas a DITHANE M 45.
Lombfogyasztók elleni védelem:
A károsítók megjelenésének függvényében szükséges számú (1-5) per-
metezés elvégzése, amely mind kontakt, mind felszívódó szerekkel lehet-
séges a károsítótól függıen. A kijuttatás történhet földrıl és levegıbıl
egyaránt az állomány magasságától függıen.
Hajtáskárosítók elleni védelem:
Ellenük való védekezés során a peterakás idıszakában kontakt
inszekticidekkel történı lemosó permetezést végzünk. A rágást végzı
nemzık és álcák ellen felszívódó szerek alkalmazása szükséges.
3.5. Betakarítás
Az ültetvények betakarítása a rotációs idıtıl függ, de minden esetben a
vegetációs idıszakon kívül történik, amikor az ültetvény a levelét ledobta
és nyugalmi állapotban van. Ez idıjárástól is függıen november-március
közötti idıszakot jelenti. A betakarításra a legkedvezıbb az enyhe fagy,
mivel akkor a talaj jól járható, nem süllyed a betakarítógép, így nem vágja
össze a sorközöket. A sáros talajon végzett munka során a sekélyen el-
helyezkedı gyökérrendszerrel rendelkezı fafajok esetén fennáll a gyö-
kérsérülés lehetısége, amely gombafertızést, majd egészségi állapot
romlását vonja maga után. A betakarításhoz használandó gép függ a te-
rület méretétıl, a betakarítás módjától (apríték formájában, vagy teljes fa
formájában), illetve a betakarítandó fa dimenziójától.
A betakarításnál figyelni kell arra, hogy az elsı alkalommal minél alacso-
nyabb csonkok legyenek, mivel a következı betakarítások alkalmával az
elızı vágási magasság felett kell vágni, hogy a betakarítógépnek ne kell-
44
jen az ideálisnál vastagabb átmérıket vágnia, illetve a vágási felület ne

legyen túl nagy.
A betakarítást követıen a csonkok sérülését (jármővel való taposás)
minden esetben kerülni kell. Fontos még, hogy a vágásfelület megfelelı
minıségő legyen, a visszamaradó csonknak a háncsát ne szaggassa
meg a vágószerszám.
3.5.1. A minirotációs energetikai faültetvények betakarításánál alkalmaz-
ható gépek
Energetikai faültetvények betakarítására többféle betakarító gépet fej-
lesztettek ki, amelyeket számos módon lehet csoportosítani.
3.5.2. Energetikai faültetvények betakarítógépeinek mőködés szerinti
csoportosítása
Motormanuális betakarító gépek:
Az alapvetıen kézi gépek tartoznak ebbe a csoportba. Túlnyomórészt
könnyő motorfőrészek vagy nyeles tisztító körfőrészek, kézi bozótirtók
alkalmazhatók. Ezek a gépek csak kis kiterjedéső ültetvényekhez ajánl-
hatók (különbözı vállalatok motorfőrész típusai alkalmazhatóak). Nem
számít speciálisnak, általánosan elterjedt.
Rendrevágó gépek:
A rendrevágó betakarítók csak vágógépek, a fa tıtıl való elválasztását
végzik. A magyar fejlesztéső prototípus eredményei nagyon biztatóak.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogyha szükséges végtermék apríték,
akkor legalább további egy aprítógép is szükséges, amely csökkenti a
gazdaságosságot (alkalmazható gép: magyar Optigép prototípusa, ame-
lyet elsısorban energiaerdık betakarítására fejlesztenek).
Rendrevágó-kiszállitó gépek:
Ezek a betakarítók vágó, győjtı és szállító részekkel rendelkeznek (al-
kalmazható gépek: svéd Frobbesta, dán Dansalix, olasz Berni, dán
Hvisted, svéd ESM 901, svéd Sagerslátt Empire 2000).
Normál és konténeres járvaaprítók:
A járvaaprítók és a konténeres járvaaprítók a faültetvény betakarítók
egyik leginkább alkalmazott csoportját képezik. A járvaaprítók a fa vágá-
sát, aprítását és felterhelését végzik. A konténerrel rendelkezı
45
járvaaprítók pedig az apríték győjtését és szállítását is megoldják. A ma-

gyar járvaaprító (OGFA) nagyon kedvezı eredményeket ért el magyar és
külföldi állományokban egyaránt. (Alkalmazható gépek: magyar OGFA,
német Claas Jaguar, svéd Austoft 7700, angol John Deere/Kempel, olasz
Gandini Bioharvester 93, német Diemelstadt, német MBB Biber, német
New Holland 719. svéd Bender L, francia Scorpion, svéd Brucks.)
Járvabálázók:
A fabálázó gépek mőszakilag még nincsenek kiforrott állapotban. A világ
több országában találhatók kezdeményezések járvabálázó gépek kialakí-
tására. (Hollandia, Svédország, Anglia)
Járvakötegelık:
A folyamatosan kötegelı felépítményekkel rendelkezı járvavágó gépek
egyik tovább fejlesztett változata, amelyek vágnak és kötegelnek egy
menetben (alkalmazható gépek: észak-ír Loughry, angol Nicholson, svéd
Salix maskiner/Wilstrand).
Újabb erdészeti technikák (pl.: győjtıfejek alkalmazása kihordókon):
Ezek az erdıgazdálkodás számára kifejlesztett különbözı harveszter fe-
jek, amelyek képesek például a gyérítések faanyagát gazdaságosabban
kitermelni. Ide sorolhatók még az erdészeti kötegelık, amelyek tehergép-
kocsi vagy kihordó alvázra felszerelve alkalmazhatók.
3.5.3. Vágásfelület kezelése
Betakarítást követıen a vágásfelületet le kell permetezni soros-sávos
permetezéssel, a késıbbi gombakárosítás megelızése érdekében. A
gombás fertızés korhadás, és a következı évi sarjak kidılését okozhatja.
A vegyszeres kezelés lényege, hogy a vágási felületet lezárjuk és az oda
kerülı gomba spórák megtapadását, és a faanyagba való bejutását meg-
gátoljuk. A kezelésre alkalmas bármely felületzáró, illetve kontakt gom-
baölı szer.
3.5.4. Betakarításnál jelentkezı anyagáramok
Az energetikai faültetvények létesítésével, üzemeltetésével és betakarí-
tásával kapcsolatos (beruházási illetve üzemeltetési) költségek három te-
rületre számítandók.
46
A létesítés gyakorlatilag agrártevékenység, ezért a terület-, a talaj-

elıkészítés költségei ismertek, új technikák beszerzése nem szükséges.
Ugyanez mondható el az üzemeltetés legnagyobb részét kitevı növény-
védelemrıl (gyomirtás, földi- és légi növényvédelem) is. Ezzel szemben a
betakarítás és a hasznosítással kapcsolatos logisztika jelenti azt a terüle-
tet, ahol részletes számítások szükségesek.
Kisfelhasználók esetében a mőszaki igények és lehetıségek igen eltérı-
ek, kis feladatok megoldásához jelentıs beruházásra nincs lehetıség.
Nagyobb felhasználók (pl. erımő, hıközpont stb.) és az alapanyagbázis
kapcsolatában három meghatározó tényezı veendı számításba:
− A felhasználó az év jelentıs részében folyamatos alapanyag-ellátást igé-
nyel, mert a felhasználás anyagárama meghatározott (teljesítményfüggı).
− A betakarítást biológiai és klimatikus tényezık befolyásolják, betakarítani
csak a vegetációs idıszakon kívül lehetséges és ezen belül is a terep meg-
felelı géppel járhatósága esetében.
− A betakarítást követıen a felhasználásig a biomasszát hosszú idın át tárol-
ni kell.
Megállapítható tehát, hogy a teljes folyamat gépesítésében szakaszolás-

ra van szükség. Ezen belül meghatározó a betakarítás és a felhasználás
kapcsolata.
Egy erımő esetében a folyamatos felhasználási anyagáram 50 t/h, az
éves anyagigény ebbıl következıen 300 000 t. A betakarításra rendelke-
zésre álló idıszak mintegy 300 óra, ezért a szükséges anyagáram 100
t/h. Azaz igen nagy áteresztéső gépekre és azokból nagy számban van
szükség. Ez határozza meg a beruházás tıkeigényét.
2. táblázat: Betakarító gépek anyagárama, és beszerzési ára
Anyagáram Beszerzési ár
Sorsz Gépfajta
(t/h) (MFt)
1. Mezıgazdasági kombájn 125 kW 25 27,7
2. Mezıgazdasági kombájn 400 kW 50 57,0
3. Betakarító adapter 1.-hez 25 21,0
4. Betakarító adapter 2.-höz 50 36..0
5. Univerzális traktor 22 25.0
6. Betakarító adapter 6.-hoz 22 19,0
7. Aprítógép saját motorral, manipulátorral 35 40,0
8. Utánfutó 6.-hoz (3 km táv.) 15 8,0
9. Rakodógép 50 45,0
10. Kisteljesítményő aprítógép traktorral 5 20,0
47
A fenti táblázatban (2. táblázat) néhány, a betakarításnál használható

fontosabb gépfajta beszerzési árát és jellemzı anyagáramát mutatjuk be.
Ez alapján látható, hogy adott igény kielégítésére adott géptípusból
mennyire van szükség.
3.6. Faanyagtárolás
Energetikai faültetvényt valamely faanyagigény kiszolgálása végett telepí-
tünk és üzemeltetünk. Kedvezı esetben a faanyagigény csak a téli (beta-
karítási) idıszakban jelentkezik (főtımő), de ez igen ritka. Általában a fa-
anyagigényt folyamatosan, egész éven át kell kiszolgálni, amely maga
után vonja a téli idıszakban betakarított faanyag egy részének hosszabb
idejő tárolását is. A betakarítás módjától függıen vagy apríték formájában
vagy teljes fa formájában kell a faanyagot tárolnunk. Mind a két esetben
fontos szempont, hogy a faanyagot idıjárástól függetlenül tudjuk megkö-
zelíteni a leendı szállítóeszközzel és a manipulálás során biztosítani tud-
juk a faanyag tisztaságának a megırzését, azaz el kell kerülni, hogy fém,
gumi, mőanyag, föld, kı, egyéb szennyezıdés a faanyagba kerüljön.
Apríték tárolása halomban történik. A halmokat ki lehet alakítani valami-
lyen szilárd burkolaton is, illetve elegyengetett föld felszínén is. Az utóbbi
esetben számolnunk kell a felterhelésnél némi veszteséggel (5 cm réteg),
hogy a föld, kavics és egyéb szennyezı anyagok szállítmányba való be-
kerülését megelızzük. Az aprítékhalom tárolható a szabad ég alatt is, a
különbözı csapadék csak a felsı 15-30 cm-es (frakciómérettıl függıen)
réteget tudja nedvesíteni, az alatta lévı réteg állapotát nem befolyásolja.
Ezt figyelembe véve érdemes minél kisebb relatív felülettel rendelkezı
halmokat kialakítani. Az apríték halomban való tárolása folyamán veszít a
nedvességtartalmából, azonban több hónapos tárolásnál a halom belse-
jében kialakuló hımérséklet (50-60 °C, amely 3-4 hónap után kezd csak
csökkenni), és a faanyag magas nedvességtartalma (40-55%) megfelelı
körülményeket teremt a faanyagbontó gombák elszaporodásának.
A gombák a lignin lebontásával a faanyag energiatartalmát és minıségét
jelentısen ronthatják, így hiába csökken a nedvességtartalom, amely a
főtıértéket javítja, összességében energetikai célú felhasználás szem-
pontjából nem lesz kedvezıbb a faanyag. Abban az esetben, ha idınként
átforgatásra kerül az aprítékhalom, akkor az segítheti a nedvességtarta-
lom-csökkenést is, illetve lassíthatók a lebontási folyamatok is. Termé-
48
szetesen ez plusz költséget jelent, amelynek megtérülésére és a fa-

anyag-tulajdonságok változására vonatkozó kutatások még folyamatban
vannak, így jelenleg nem tudunk konkrét technológiai megoldást adni erre
a kérdésre.
Teljes fában történı tárolás más betakarítási megoldást, illetve más
anyagmozgatási technológiát igényel. Teljes fában az anyagot vagy a te-
rület, egy erre a célra elkülönített részén vagy egy „közbensı rakodón”
kell tárolni. A teljes fában történı tárolásnak sok elınye van. A faanyagot
jól át tudja járni a levegı, jobban le tudja adni a nedvességtartalmát és
nem alakul ki a faanyagbontó gombák számára megfelelı mikroklíma, így
a faanyag minısége nem romlik.
A nedvességtartalom csökkenésével javul a főtıérték, és a késıbbi szál-
lításnál (amely a nagyobb távolságú szállítást jelenti) nem kell a vizet is
szállítanunk, ezzel jelentısen csökkentve a szállítási költségeket egy atro
tonna faanyagra vonatkoztatva. A faanyagból akkor és annyit aprítunk a
tárolás helyén mobil aprítógéppel, amikor arra éppen szükség van. Az
aprításnál az anyagot rögtön a szállítójármőre fújatjuk. A teljes fában tör-
ténı tárolásnál a máglyák elhelyezését, ha van rá lehetıség, célszerő az
uralkodó szélirány, és a benapozás függvényében kialakítani.
3.7. Felszámolás-újratelepítés
Az üzemeltetési idı lejártával (amikor már nem gazdaságos az ültetvény
fenntartása) vagy a jelentıs mértékben csökkenı hozamok kialakulásával
az ültetvényt fel kell számolni. Az energetikai faültetvény szántó mővelési
ágban van, az ide vonatkozó rendelet értelmében a felszámolással a te-
lepítés elıtti állapotok visszaállítását kell biztosítani. Az utolsó betakarí-
tást követıen egy erre a célra alkalmas, erısített „talajmaróval” a töveket
egy menetben 20-30 cm mélységben le kell szecskázni. Ezt követıen el-
végezhetı a teljes területen történı mélyszántás. A gyökérrıl vegetatívan
jól szaporodni képes fafajok esetében el kell végezni a területen a gyö-
kérfésülést is, kétszer egymásra merıleges irányban.
Abban az esetben, ha a területen ismét energetikai faültetvényt szeret-
nénk létrehozni, akkor érdemes a tavasszal a területet zöldtrágya-
növénnyel bevetni és a telepítéshez szükséges talajmunkákat az ısszel
megkezdeni.
49
A faanyag energetikai jelentısége
4. A faanyag energetikai jelentısége

4.1. A dendromassza jelentısége
A világ rohamos, és fokozatosan gyorsuló fejlıdése révén egyre többet
merül fel a kérdés, hogy a fenntartható fejlıdést hogyan lehet biztosítani.
A civilizáció mesterséges élettereket teremtett. Az ember úrrá lett a ter-
mészetes életterén, azokon a tereken is, ahol az élet nehezen viselhetı
el, illetve csak nagy áldozatok árán. Az energia olyan szerré vált, mely-
nek léte és minısége társadalmak és nemzetek létét, valamint az élet
minıségét határozza meg. Az energia tehát, mint a civilizáció minıségét
meghatározó tényezı, intenzifikálta az embereket és társadalmakat az
energiatermelés fokozására, anélkül, hogy mélyreható vizsgálatokkal tár-
ta volna fel az áldás mellett a mára ismertté vált hátrányokat. Az energia
mennyiségi növelésének versenyében az emberiség nem volt tekintettel a
természet egyensúlyára, környezetünk gyors átalakítása beszőkítette az
életteret. Életterünk jelentıs sebeket kapott, de megsebesülni látszik a
társadalom és az egyén egészsége is.
A környezetvédelmi problémák, a gazdaságosan felhasználható fosszilis
energiahordozók mennyiségének csökkenése, a növekvı energiafüggı-
ség (egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetünk az exportır orszá-
gokkal szemben), így mind arra késztetik az emberiséget, hogy a megúju-
ló energiaforrások hasznosítását elıtérbe helyezze, és a gazdasági dön-
téseknél ezen új szempontokat is figyelembe vegye.
A megújuló energiaforrásokkal részben ki lehet váltani a fosszilis ener-
giahordozók alkalmazását, így biztosítható, hogy a légkör CO 2 koncent-
rációja kisebb mértékben nı, amely alapvetıen a globális felmelegedés
és az ezzel járó globális problémák okozója. A biomasszák felhasználá-
sánál a légkörbe annyi CO 2 kerül, amennyit a felhasznált biomassza az
élete során megkötött, így egy zárt CO 2 ciklus biztosítható.
A megújuló energiaforrások alkalmazásának feltételei országonként je-
lentısen eltérnek. Hasznosításuk lehetıségeit és az elterjesztésük mér-
tékét a hagyományos energiaforrásokkal szembeni versenyképességük
határozza meg. Alkalmazásuk függ az energiaellátás helyzetétıl, szerke-
zetétıl, az energiaimportra gyakorolt hatásoktól, a megújuló energiafor-
50
rások mennyiségi lehetıségeitıl, felhasználáshoz rendelkezésre álló

technológiától, a politikától, az ország pénzügyi helyzetétıl.
Ma Magyarországon a megújuló energiaforrások részaránya az összes
energiafelhasználás 3,6%-át teszi ki. Energiapolitika ennek a megduplá-
zását tőzte ki célul 2010-re. Magyarország a földrajzi fekvésénél fogva,
természeti adottságait figyelembe véve kedvezı helyzetben van, hogy a
megújuló energiaforrások (több évszázados hagyományt folytatva) jelen-
tıs szerepet játszanak az energiaellátásban.
A különféle megújuló energiaforrások hasznosításának lehetıségei függ-
nek a forrás mennyiségétıl, a rendelkezésre állás rendszerességétıl,
gyakoriságától, a tárolhatóság lehetıségeitıl, a felhasználás komfort-
szintjétıl, a hasznosítás gazdaságossági feltételeitıl.
Magyarországot tekintve, a megújuló energiaforrások közül mindegyik al-
kalmazására van lehetıség, természetesen eltérı mértékben, de maga-
san kiemelkedı lehetıségek vannak a biomassza, azon belül is a
dendromasszában.
Az energetikai célokra hasznosítható dendromassza részben megterme-
lıdik a hagyományos erdıgazdálkodás révén, melléktermékként jelentke-
zik a faiparban, és megtermelhetı az alternatív hasznosításra kijelölt,
mezıgazdasági területeken. A hagyományos erdıgazdálkodás állami
szektorában az elmúlt évek során kialakult egy faanyagáramlás (energe-
tikai célra hasznosítható faanyag tekintetében), a fatüzelésre átállt, vagy
részben átállt erımővek irányába, amely az eddig eladhatatlan, vagy
rossz kondíciókkal eladható „tőzifa” választék nagymennyiségő értékesí-
tését biztosítja számukra az országon belül. Sok téves információt lehe-
tett hallani a médiában, miszerint elégetik az értékesebb faanyagot, el-
égetik az erdıket, az erdık nem bírják el ezt a nagymértékő fatüzelést
stb. Ezzel szemben, a Magyarországon érvényes igen szigorú szabályo-
zás miatt, az óvatos üzemtervek, és különbözı korlátozások révén a ha-
gyományos erdıgazdálkodás állami szektorában még mindig termelıdik
jelentıs mennyiségő faanyag, amely csak energetikai hasznosításra al-
kalmas (minısége miatt), de nagyerımői felhasználásra nem kerül. Je-
lentıs mennyiségő faanyag termelıdik a fahasználati munkák során,
amelyet pedig gazdaságossági okok miatt nem érdemes messze szállíta-
ni a nagyerımővek számára, így sokszor nem hasznosul. A hagyomá-
51
nyos erdıgazdálkodás privát szektorában az államihoz képest nagyság-

rendileg nagyobb potenciálok vannak kihasználatlanul. Ha az elızıekhez
még hozzávesszük az energetikai faültetvényekkel megtermelhetı fa-
anyagmennyiséget, akkor az ország energiaigényének ~25%-át
dendromasszával lehetne biztosítani, ami az összes főtési igény ~50%-át
jelentené.
A faanyag energetikai felhasználása kiforrott technológia a többi bio-
massza energetikai hasznosításával szemben (energiafő, energianád,
mezıgazdasági melléktermék, egyéb lágyszárú energianövény). A kály-
hába, kandallóba, kazánba, főtımőbe, erımőbe egyaránt felhasználható,
a ”formája” a felhasználás igényeinek megfelelıen alakítható. A tüzelés-
technikai tulajdonágai minden más biomasszánál kedvezıbbek. A jövı-
ben kialakítandó decentralizált energiatermelési rendszer számára a
legmegfelelıbb alapanyag.
4.2. A decentralizált energiatermelés elınyei
A decentralizált energiatermelés esetén a jövıbeni fejlesztések és beru-
házások kisebb tıkeigényőek lehetnek, mint a nagy erımői beruházások.
Nagyobb támogatásintenzitást lehetne biztosítani az ilyen irányú fejlesz-
téseknek és beruházásoknak, így nagyobb mértékben lehetne elısegíteni
a dendromassza hasznosítás elterjedését. Objektívebben és nagyobb
mértékben, szélesebb spektrumban lehetne kihasználni az Európai Uniós
és hazai támogatási lehetıségeket. Egy főtımői, kis erımői beruházás-
hoz sokkal jobban tudnak kapcsolódni a kistermelık, kis- és középvállal-
kozások, így a társadalom szélesebb rétegében tudna biztosítani egy
gazdasági fellendülést.
A decentralizált energiatermelés esetén magasabb hatásfokkal lehet fel-
használni az erıforrásokat. Egy nagy, villamos energiát elıállító erımő
esetében az eltüzelt faanyagból kinyerhetı energiának csupán 20%-a
marad meg, mire a végfelhasználóhoz kerül. Számos veszteség jelentke-
zik a rendszerben a teljes folyamat során: eleve az eltüzelésnél keletkezı
energia kisebb hányada alakítható át, majd az átalakítás és szállítás so-
rán fellépı veszteségek mind igen jelentıs mértékőek. Decentralizált
energiatermelésnél lehetıség van kis veszteségekkel energiát elıállítani.
Egy kis-, illetve közepes korszerő fatüzeléső kazán hatásfoka 85% fölött
52
van. Decentralizált energiatermelés esetén lehetıség van különbözı

kombinációkban az energiatermelésre:
− Kis teljesítményő biomassza-erımő: villamos-energia elıállítás (1-5 MW),
− Kis teljesítményő főtımő: hıenergiatermelés főtésre, HMV-re (használati
melegvízre), ipari energiaigényre (pl.: faiparban, szárítás, gızölés),
− Kogeneráció: fatüzeléső kazán gızturbinával; hı- és villamos energia-
termelés (hulladékhı-hasznosítás),
− Trigeneráció: fatüzeléső kazán + gızturbina + kondenzátor-rendszerek; hı-,
villamos-energiatermelés, és klimatizálás
− Komplex rendszerek: szélerımő + fatüzeléső kazán + gızturbina; fatüzelé-
ső kazán + biogáz fermentor stb.
A felsorolt példákból látható, hogy faenergetikai alapon teljes energia-

igény-ellátás is megoldható, a keletkezı energia teljes egészének a kiak-
názásával, pl.: főtési hıigény, HMV, gızigény, villamos energia, illetve a
hulladékhı hasznosítása szárításra, gızölésre, más rendszer hıigény-
ének biztosítására.
Decentralizált energiatermelés esetén fatüzeléssel együtt
kogenerációban vagy trigenerációban kiküszöbölhetık az egyes megújuló
energiaforrások hátrányai pl.: szélenergia változó rendelkezésre állása
vagy a biogáz-termelés alapanyagtól függı szezonalítása. Az energiael-
látó rendszerek méretezésénél jelentıs megtakarítási lehetıségek van-
nak az energiaszolgáltató egységek teljesítmény-méretezése, illetve a
kihasználtság minél kedvezıbb értékének elérése esetén, pl.: intézmény
hı- és HMV ellátása esetén napkollektoros rendszer fatüzeléső kazánnal
együtt alkalmazva. A napkollektor csak akkora legyen, hogy télen a HMV
biztosítására legyen elegendı, amelyet a korszerő fatüzeléső kazán egé-
szít ki a főtési hıigény biztosításával, főtési fıszezonon kívül, a HMV és
az egyéb hıigényeket is biztosítsa. Természetesen a megfelelı berende-
zésekkel a nyári idıszakban a kazánnal termelt hıvel a klimatizálást is
meg lehet oldani, tehát egy kis, decentralizált komplex rendszerben nem
végzünk olyan pazarlást, mint jelenleg a nagyerımővekkel.
A decentralizált energiatermelés során lényegesen kisebb logisztikai költ-
ségek jelentkeznek. Nem kell 100 kilométereket szállítani az alapanya-
got, ezzel nem rontjuk le az energetikai hányados értékét (befektetett
energia, jelenleg fosszilis energiahordozóból, illetve a kinyert energia há-
nyadosa), amely a CO 2 emisszió további növekedésének megakadályo-
53
zása érdekében, illetve környezetvédelmi okokból fontos szempont. Nem

terheljük koncentráltan nagy teherforgalommal a közutakat.
Decentralizált energiatermelés esetén a szükséges faanyag szállítása a
már megszokott mennyiségben, útvonalon, volumenben történhet, olyan
tehergépkocsikkal, amelyekre a meglévı erdészeti utakat tervezték (ten-
gelyterhelés), és minden esetben elviselhetı forgalomintenzitással. A ko-
rábban kialakult és már jól mőködı lakossági tőzifa-ellátás formája való-
sulhatna meg ismét, amely annak idején az ország „elgázosításával”
megszőnt. Kis- és közepes főtımő vagy kis erımő esetén annyi különb-
séggel, hogy most a faanyagot nem házanként terhelnék le az utcákban,
hanem településenként egy vagy néhány helyen, a település méretétıl,
energiatermelı kisközpont számától függıen.
A decentralizált energiatermelés esetén kisebbek lennének a tárolási
helyigények, nem jelentkeznének a drága telephelyi anyagmozgatás-
költségek, és a beruházásokat nem drágítaná (kb.: 30%) az alapanyag
tárolását, a kezelést, és mozgatást megvalósító berendezések.
Az eddigieket figyelembe véve megállapítható, hogy az energiakinyerés
pillanatáig kevesebb költség rakódik rá az alapanyagra egy decentralizált
energiatermelést megvalósító rendszer esetén, mint a nagy erımői fel-
használás során, tehát ugyan azért az alapanyagért egy magasabb árat
is meg tud fizetni egy decentralizált energiatermelést megvalósító ener-
giaszolgáltató. A magasabb alapanyagár kedvezıen hat a rendszer többi
tagjára is, legyen az állami erdıgazdaság, magánerdı-tulajdonos vagy
mezıgazdasági termelı stb.
A jelenleg „nem elérhetı”, azaz gazdaságosan nem hasznosítható bio-
masszák is alkalmazhatóak lesznek az energiatermelésben, ezzel széle-
sítve az alapanyag-piacot, és eladási lehetıséget biztosítva újabb alap-
anyag termelıknek.
A decentralizált energiatermelésnél maga az alapanyag megtermelése, a
felhasználás, és ennek minden piaci szereplıje „helyben” van. A pénz, a
profit helyben termelıdik meg és helyben „csapódik” le. Ennek megfele-
lıen jelentıs vidékfejlesztési hatást, munkahelyteremtést, munkaerı-
megtartást, vidéken-tartást biztosít. Függetlenedést biztosít részben,
vagy egészben a fosszilis energiahordozóktól. Ez helyi energiaigényes
vállalatok számára tervezhetıbb energiaköltségeket biztosít, ami a vállal-
54
kozás kockázatát csökkenti, így az egyéb vállalkozásokra is serkentı ha-

tással lehet. Az ország szempontjából lényeges, hogy az országos fizeté-
si mérlegét is javítja.
Az energia stratégiai cikk. Birtoklása országokat emelhet soha nem látott
jólétbe, vagy taszíthat gyilkos háborúba, hiánya országokat hoz eladóso-
dásba, ipari, gazdasági vergıdésbe. Ezért a lehetıségeinket tartsuk
szem elıtt, és forrásainkat kezeljük a lehetı legmegfontoltabban, legha-
tékonyabban!
4.3. Faanyagok értékelése a különbözı források szerint
4.3.1. Hagyományos erdıgazdálkodásból származó hengeres faanyag
Elsısorban az állami erdıgazdaságoknál évrıl-évre keletkezı energetikai
célokra hasznosítható faanyagból, tőzifa-választék formájában, amelynek
elnevezése lehet lakossági tőzifa, export tőzifa, erımői tőzifa, hosszú tő-
zifa, energiafa stb., a szállítási csatorna, és a logisztikai igények függvé-
nyében. Ez a választék formáját tekintve hengeres faanyag, amelynek
átmérıje késıbbi szerzıdésben rögzített értéket nem halad meg, hossza
pedig az alkalmazott logisztika igényeihez igazodik. Ezt a faanyagot a
decentralizált energiatermelést megvalósító egységnek a késıbbi fel-
használhatóság érdekében aprítania kell, amely aprítási lehetıség (aprí-
tógép teljesítménye, és a géppel feldolgozható faanyag átmérıje) szabja
meg a szerzıdésben meghatározandó maximális átmérıt. A nagy erımő-
vek biomassza-felhasználásának megindulásakor hosszú távú szerzıdé-
seket kötöttek a faanyag biztosítására, azonban nem a teljes potenciálra,
nem az összes energetikai célokra hasznosítható faanyagra.
A faanyag ára az energetikai felhasználás fellendülésével megnıtt, és a
korábbi nyomott (eladhatatlan volt a tőzifa, sok esetben ráfizetésesen ad-
ták el) ár 2,5-3-szorosára emelkedett meg. A közelmúltban már kialakulni
látszik egy szőkebb intervallum, amin belül mozog a tőzifa ára. Most a
környezı országokban történı szélkárok, lavinakárok (váratlanul nagy
mennyiségő, csak energetikai célokra hasznosítható faanyag kényszerki-
termelése), a nagyfelvásárlók mesterséges árcsökkentı intézkedései
(minimális készletszint tartása, faanyag kinn tartása) befolyásolják az ak-
tuális tőzifaárat. Ma már a gázár változása is hatással van a faanyag árá-
ra a meg növekedett lakossági tőzifa-igények miatt, azonban ennek vál-
tozása mérsékelt, nem egyenesen arányos a gázár változásával.
55
A jelenlegi energetikai célokra hasznosítható faanyag-árak keménylom-

bos esetén 8-12.000 Ft/nm 3 , lágy lombos esetén 6-7.500 Ft/nm 3 között
mozognak. Mivel a kemény lombos faanyag sőrősége élınedvesen 970-
1.070 kg/m 3 fafajtól függıen, így ez az ár megfelel 8-12.000 Ft/tonna 35%
nedvességtartalmú faanyagnak. A lágy lombos faanyag sőrősége élıned-
vesen 450-850 kg/m 3 fafajtól függıen, így 9.240-11.550 Ft/tonna 35%
nedvességtartalmú faanyag árának felel meg a Ft/nm 3 érték.
Hıérték szerint:
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú faanyag keménylombnál 11,12 GJ/tonna
főtıértéket képvisel, így 8.000 Ft/tonna 35% nedvességtartalom, 719 Ft/GJ
értéket ad.
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú faanyag keménylombnál 11,12 GJ/tonna
főtıértéket képvisel, így 12.000 Ft/tonna 35% nedvességtartalom, 1.079
Ft/GJ értéket ad.
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú faanyag lágylombnál 11,25 GJ/tonna főtı-
értéket képvisel, így 9.200 Ft/tonna 35% nedvességtartalom, 818 Ft/GJ ér-
téket ad.
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú faanyag lágylombnál 11,25 GJ/tonna főtı-
értéket képvisel, így 11.500 Ft/tonna 35% nedvességtartalom, 1.022 Ft/GJ
értéket ad.
Erre az árra természetesen még rárakódik a szállítás, aprítás, és a fel-

használónál történı anyagmozgatás költsége. Ezen értékek pontos meg-
állapításához természetesen szükséges a beszállítási körzet meghatáro-
zása a potenciál-felmérések, és prognózisok alapján, a szállítójármővek
adatai. Aprítás költségének pontos megállapítása az alkalmazásra kerülı
aprítógép szükséges adatai (beszerzési ár, amortizáció, teljesítmény, ki-
használtság stb.) ismeretében végezhetı el. A telepi anyagmozgatás
költsége (amelyre megfelelı rendszer esetén nincs, vagy csak minimális
mértékben van szükség) az alkalmazandó anyagmozgató rendszer szük-
séges adatai ismeretében számítható ki.
Tájékoztatásra a következı értékek alkalmasak:
− Szállítás: 20-30 Ft/tkm
− Aprítás: 2.800-3.200 Ft/tonna (vállalkozói díj, megbízás esetén, a telepen
történı aprítás, (ennél a saját aprítóval történı aprítás jelentısen kedve-
zıbb, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy ezeknek a gépeknek a támoga-
tásintenzitása jobb (35%), mint a többi gépbeszerzési támogatás (20-25%),
akkor kijelenthetı, hogy a megadott költség még jelentısen csökkenthetı).
56
− Telepen belüli anyagmozgatás: 65-75 Ft/GJ

− Többletköltségek (szállítás, aprítás, telepi-anyagmozgatás) összesen:
− 40 km szállítási távolság esetén a hengeres faanyagra 430 Ft/GJ többlet-
költség rakódik még rá.
− 40 km szállítási távolság esetén a vágástéri apadékból származó aprítékra
160 Ft/GJ többletköltség rakódik még rá.
4.3.2. Hagyományos erdıgazdálkodásból származó vágástéri faapríték

Az erdıgazdálkodás során, a fakitermelések eredményeképpen a vágás-
területen marad faanyag az apadék. Az apadék olyan faanyag, amely a
fakitermelés során termelt választékoknak nem megfelelı mérető (minı-
ségő), és a klasszikus fakitermelés ezt nem dolgozza fel. Az apadék mér-
téke a bruttó fakitermelés 20%-a, tehát igen jelentıs mennyiség. Eddig
ezt az apadékot nem győjtötték, csak összehúzták kupacokba, és eléget-
ték a vágásterületen. Ma (megemelkedett tőzifaár mellett) ennek az
apadéknak a ¾-e gazdaságosan begyőjthetı, és feldolgozható, tehát a
bruttó fakitermelés 15-17%-a. A vágástéri apadék begyőjtése vagy köte-
gelés, vagy aprítás formájában történik. A kötegelés esetén maga a köteg
a telepi aprítón kerül aprításra. Az aprításos betakarítás esetén a terüle-
ten, vagy annak szélén történik az aprítás mobil, kisebb teljesítményő ap-
rítóval, és a faanyag apríték formájában kerül szállításra a végsı fel-
használóhelyre, ahol így már rögtön felhasználható. 1 tonna 35% ned-
vességtartalmú apríték mind a lágylomb, mind a keménylomb esetén
10.000-17.000 Ft/tonna értékesítési árak között mozog jelenleg. A vágás-
téri apadék aprítása, vagy kötegelése, és értékesítése a jelenlegi tőzifa-
árak mellett kedvezı, így számos vállalkozó kezdett ezzel foglalkozni.
Hıérték szerint:
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú vágástéri apadékból készített apríték ke-
ménylombnál 11,12 GJ/tonna főtıértéket képvisel, így 10.000 Ft/tonna 35%
nedvességtartalom, 899 Ft/GJ értéket ad.
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú vágástéri apadékból készített apríték ke-
ménylombnál 11,12 GJ/tonna főtıértéket képvisel, így 17.000 Ft/tonna 35%
nedvességtartalom, 1529 Ft/GJ értéket ad.
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú vágástéri apadékból készített apríték lágy-
lombnál 11,25 GJ/tonna főtıértéket képvisel, így 10.000 Ft/tonna 35% ned-
vességtartalom, 889 Ft/GJ értéket ad.
− 1 tonna 35% nedvességtartalmú vágástéri apadékból készített apríték lágy-
lombnál 11,25 GJ/tonna főtıértéket képvisel, így 17.000 Ft/tonna 35% ned-
vességtartalom, 1511 Ft/GJ értéket ad.
57
Az eddigieket összefoglalva elmondható, hogy a faanyag hıára az ösz-

szes járulékos költséget belekalkulálva is lényegesen kedvezıbb, min a
földgáz hıára a jelenlegi földgázárak mellett is. Ez a különbség a gázár
ez évben várható háromszori emelkedésével még kedvezıbb lesz.
Két szélsıséges példát emelnék ki: nagy felhasználó esetén (nem lakos-
sági) elérhetı 8.000 Ft/nm 3 faanyagár helyi paritással, tehát szállítási
költség késıbbiekben már nincs. Ez esetben az aprítás, és a telepi-
anyagmozgatás költségét is figyelembe véve a felhasználható apríték
hıára 1.059 Ft/GJ. Ez esetben a mai földgázárral szemben (2.393 Ft/GJ)
1.334 Ft/GJ megtakarítás lehetséges az energiahordozó tekintetében a
decentralizált energiatermelés esetén. Abban az esetben, ha a legdrá-
gább megoldást választjuk, azaz a szállítandó (40 km-t feltételezve) vá-
gástéri apadékból származó aprítékot, akkor 704 Ft/GJ megtakarítás le-
hetséges az energiahordozó tekintetében.
3. táblázat: A faanyag hıára
1 tonna 35% nedvességtartalmú faanyag hıára
Keménylomb Lágy lombos
3
Értékesítési ár Ft/m 8 000 12 000 9 200 11 500
Értékesítési ár Ft/GJ 719 1 079 818 1 022
+szállítás (40 km)+ aprítás + telepi anyagmozg. 1 149 1 509 1 248 1 452
1 tonna 35% nedvességtartalmú vágástéri apadékból elıállított apríték hıára

Keménylomb Lágy lombos
Értékesítési ár Ft/tonna 10 000 17 000 10 000 17 000
Értékesítési ár Ft/GJ 899 1 529 889 1 511
+szállítás (40 km) +telepi-anyagmozgatás 1 059 1 689 1 049 1 671
Földgáz ára 2007 végén, 0-20m3/óra (Ft/GJ) 2 393 30% emelés esetén 3 111
Földgáz ára 2007 végén 20-500m3/óra (Ft/GJ) 1 985 30% emelés esetén 2 581
Földgáz ára 2007 végén 500-m3/óra (Ft/GJ) 2 002 30% emelés esetén 2 603
Forrás: Saját kalkuláció
4.3.3. Energiaerdı
Az energiaerdıben történı energetikai célokra hasznosítható faanyag
megtermelése elsısorban a magánerdı-gazdálkodóknak lehet fontos,
azonban az állami erdıgazdaságoknak is érdemes foglalkozni vele azon
területeken, ahol a termıhelyi adottságok miatt ez ma már indokolt. Jelen-
legi klímaváltozás trendje szerint ebbıl egyre több lesz, mivel az erdészeti
klímahatárok tolódnak el, amelyre bizonyíték az eddig nem, most sok he-
58
lyen és nagy tömegben jelentkezı másodlagos károsítók, és az egyre

gyakoribb csúcsszáradások, aszálykárok, és sikertelen erdısítések. Azo-
kon a területeken, ahol az erdıgazdálkodás eredményeképpen nem lehet
a „tőzifa” választékon kívül mást megtermelni, és az erdı rendeltetése
gazdasági-rendeltetés, ott indokolt az energiaerdı létesítés és azzal való
gazdálkodás. Az energiaerdıben megtermelt faanyag mind minıségében,
mind méreteiben megegyezik a hagyományos erdıgazdálkodás során
termelt faanyag tőzifa választékával, csak ebben az esetben a kitermelt
faanyag 100%-a tőzifa választék, azaz energiatermelést szolgál.
4.3.4. Energetikai faültetvényekbıl származó faapríték
Az energetikai faültetvénnyel kapcsolatos adatok részletesen a gazdasá-
gossági kérdések címő fejezetben találhatók, az összehasonlíthatóság
érdekében a végeredményeket itt is feltüntetjük.
Az energetikai faültetvényben termelt faapríték árakra decentralizált
energiatermelés megvalósulásakor a felhasználás esetén már csak a te-
lepi-anyagmozgatás költsége rakódik rá, mint jelentıs költségtényezı,
így vásárlás esetén 961 Ft/GJ költség mellett 1.432 Ft/GJ megtakarítás
lehetséges az energiahordozó tekintetében, a saját felhasználásra törté-
nı termelés esetén 743 Ft/GJ önköltségi ár mellett 1.650 Ft/GJ megtaka-
rítás lehetséges az energiahordozó tekintetében.
4.4. Fabázisú energiahordozók elıkezelése, energiakonverziója
A faenergetika nemcsak a fa, a dendromassza energetikai hasznosítását
jelenti, hanem az energiahordozó termesztésével, hasznosításával, és az
energiafa termelés és hasznosítás ökológiai-, ökonómiai-, környezeti és
szociális hatásaival is foglalkozik. Megkülönböztetünk két jelentıs mér-
tékben elkülönülı részt:
− Dendromassza alapú energiahordozó termelés (talaj-elıkészítéstıl a beta-
karításig, a letermelésig),
− Dendromassza-bázisú energiatermelés (elıkezeléstıl az energiakonverzióig).
A fabázisú energiahordozók alapvetıen eredeti állapotban vagy a

dendromassza energetikai hasznosításához kapcsolódó különbözı átala-
kítási eljárások eredményeképpen jönnek létre.
59
A fa, mint energiahordozó eredet szerint lehet:

− Fakitermelésbıl származó teljesfa (tőzifa), melléktermék és hulladék (pl.:
vágástéri apadék),
− Nevelıvágások, gyérítések faanyaga,
− Fafeldolgozás primer melléktermékei, hulladékai,
− Fák és cserjék nyesedéke (mezıgazdálkodásból),
− Energetikai faültetvényekbıl,
− Energiaerdıkbıl.
A fa, mint energiahordozó különbözı formákban állhat rendelkezésre:

− Tőzifa: vastag tőzifa, vékony tőzifa, egyéb tőzifa,
− Kandallófa,
− Energiafa,
− Erdei apríték,
− Faültetvény apríték, faültetvény bála, faültetvény köteg,
− Faipari apríték,
− Egyéb energiafa apríték, bála vagy köteg,
− Fapor-forgács, és egyéb faipari hulladék,
− Egyéb fatömörítvények (fabrikett, fapellet),
− Fagáz,
− Fa alapú folyékony hajtóanyagok (fa-etanol konverzió, fa-metanol konver-
zió, egyéb),
− Egyéb fa alapú energiahordozó.
Az utóbbi idıszakban nyilvánvalóvá vált, hogy hazánk energiagazdálko-

dásában egyre nagyobb szerepet fog vállalni a biomassza, elsısorban
jelenleg a dendromassza. Ezért szükséges volt egy olyan komplex rend-
szer kidolgozása, amely tartalmazza a dendromassza lehetséges ener-
giakonverzióit.
A dendromassza megjelenési formái esetén szükséges elkülöníteni a kü-
lönbözı energetikai célú elıkezelések és energiakonverziók által kialakí-
tott fabázisú energiahordozókat.
A 3. ábra bemutatja a dendromassza energetikai célú elıkezelését és
konverzióját.
60
3. ábra: A dendromassza energetikai célú elıkezelése és konverziója

(Forrás: Ivelics, 2006)
61
A dendromassza energetikai célú elıkezelési módszerei esetén a követ-

kezı eljárásokat különíthetjük el:
− Darabolás,
− Aprítás,
− Tömörítés (bálázás, brikettálás, pellettálás, kötegelés),
− Egyéb biológiai eljárás (pl. etanol elıállítás esetén különbözı baktérium kul-
túrák általi biológiai lebontás),
− Egyéb fizikai eljárás (mikrohullám, irridáció stb.),
− Egyéb kémiai eljárás (elcukrosítás, elfolyósítás, cellulóz feltárás stb.).
Mindemellett figyelembe kell venni az Európai Unió szabályozását, ahol a

szilárd biotüzelıanyagok osztályozására vonatkozó legfontosabb infor-
mációkat a következıkben mutatjuk be.
A biotüzelıanyagokhoz a következı biomasszákat sorolja:
− Mezıgazdasági és erdészeti produktumok,
− Erdészeti és mezıgazdasági eredető növényi hulladékok,
− Élelmiszeripari növényi hulladékok,
− Fahulladékok - kivéve a kezelés eredményeként halogénezett szerves alko-
tókat, illetve a nehézfémeket tartalmazó, valamint bontásból származó fa-
hulladékokat,
− Papírgyártásból származó növényi rostok,
− Parafa-hulladékok.
A biotüzelıanyagok új osztályozása azok eredetét veszi figyelembe. Ép-

pen ezért a bio-tüzelıanyag eredete a gyártás teljes folyamatában egyér-
telmően visszakövethetı kell, hogy legyen.
A biotüzelıanyagok a következı négy alkategóriába sorolandók:
− Fás biomasszák,
− Lágyszárú biomasszák,
− Termések,
− Keverékek (adott keverési, vagy keveredési arányok szerint tovább osztva).
Az osztályozás négyszintő (4. táblázat), ahol a biomasszák besorolása

egyszerre több szempontból történik (dendromassza esetében például
állomány típusa, a fa felhasznált részei, faanyag vegyi kezelése alapján).
A legfontosabb biomasszák (brikett, pellet, olajgyártásból visszamaradó
pogácsa, faapríték, hasábfa, főrészpor, kéreg, szalmabála) minıségi osz-
tályozásához külön táblázatok készültek, a többi biomasszára egy általá-
nos besorolási módszer vonatkozik. Egy tulajdonság nem determinálja a
62
másik tulajdonság paramétereit, a besorolás minden paraméternél külön,

szabadon történik. A besorolási rendszer ezen flexibilitása a gyakorlat
számára is megkönnyíti a vásárló igényeinek és a gyártó lehetıségeinek
összhangba kerülését.
A dendromassza energiakonverziója esetén megkülönböztetünk:
− Közvetlen eltüzelést,
− Elgázosítást,
− Pirolízist,
− Hidrogénezést,
− Biokonverziót.
A faanyag energetikai konverziója esetén energetikai köztesterméknek

tekinthetı a fagáz, faszén, etanol, metanol és egyéb szekunder energia-
hordozó.
63
4. táblázat: A dendromassza, mint biotüzelıanyag osztályozása a CEN szabványok

alapján
1.1. Erdıbıl és ültetvénybıl származó fa
1.1.1. Teljes fa 1.1.1.1. Lombhullató
1.1.1.2. Tőlevelő
1.1.1.3. Rövid vágásfordulójú ültetvény
1.1.1.4. Cserje
1.1.1.5. Vegyes
1.1.2. Törzs 1.1.2.1. Lombhullató
1.1.2.2. Tőlevelő
1.1.2.3. Vegyes
1.1.3. Vágástéri hulladék 1.1.3.1. Zöldhulladék (levelek, tőlevelek)
1.1.3.2. Száraz hulladék
1.1.3.3. Vegyes
1.1.4. Tuskó 1.1.4.1. Lombhullató
1.1.4.2. Tőlevelő
1.1.4.3. Rövid vágásfordulójú ültetvény
1.1.4.4. Cserje
1.1.4.5. Vegyes
1.1.5. Kéreg (erdészeti kitermelés hulladéka)
1.1.6. Területgazdálkodásból származó dendromassza
1.2. Faipari melléktermékek és hulladékok
1.2.1. Vegyileg nem kezelt fahulladék 1.2.1.1. Fa kéreg nélkül
1.2.1.2. Fa kéreggel
1.2.1.3. Kéreg (ipari mőveletbıl)
1.2.1.4. Vegyes
1.2.2. Vegyileg kezelt fahulladék 1.2.2.1. Fa kéreg nélkül
1.2.2.2. Fa kéreggel
1.2.2.4. Vegyes
1.2.3. Papíripari hulladék (rost) 1.2.3.1. Vegyileg nem kezelt hulladék rost
1.2.3.2. Vegyileg kezelt hulladék rost
1.3. Használtfa
1.3.1. Vegyileg nem kezelt fahulladék 1.3.1.1. Fa kéreg nélkül
1.3.1.3. Vegyes
1.3.2. Vegyileg kezelt fahulladék 1.3.2.1. Fa kéreg nélkül
1.3.2.3. Vegyes
1.4. Dendromassza keverékek
A továbbiakban tárgyaljuk az energiafa különbözı megjelenési formáit,
tekintettel arra, hogy elıkezelési termékrıl, energetikai köztestermékrıl
van szó.
64
4.4.1. Hagyományos tőzifa

Legolcsóbb a területtételként árusított tőzifa, amely egy körülhatárolt te-
rületen kitermelhetı, de még nem készítettek fel különféle választékká. A
jogot kell megvenni, hogy a kitermelhetı faanyagból a tőzifát kivegye a
vásárló. A vételár függ a területtételben fekvı famennyiségtıl, a megkö-
zelíthetıségtıl, a terepviszonyoktól és a fafajoktól. A területtételeket gyé-
rítési tételként vagy vágáshulladék-tételként kínálják eladásra. A kiterme-
lés során hengeres fához jutunk, amelyet a megfelelı méret kialakítása
érdekében a szükséges mértékben darabolni, illetve hasítani kell.
Háztartási célra ajánlott jó minıségő (konyhakész) tőzifa/hasábfa tulaj-
donságai:
− Eredet: törzs (4. táblázat, 1.1.2.)
− Nedvességtartalom: M20 (<20 w-%)
− Méretek: P200, P250, P330, P500, vagy P1000 (5. táblázat)
− Fafaj: jelölendı, hogy lombhullató, tőlevelő vagy vegyes
− Elhanyagolható mennyiségő penészes vagy korhadt fát tartalmazhat; a vá-
gási felület ép és egyenletes
− Energiasőrőség: lombhullatóknál E1700 (E ar > 1700 kWh / laza m 3 ), tőleve-
lőeknél vagy vegyesnél E1300 (E ar > 1300 kWh / laza m 3 )
5. táblázat: Tőzifa méretei
Tőzifa típus Átmérı (D) és hossz (L), mm
P200- L < 200 mm és D < 20 mm (gyújtós)
P200 L = 200 ± 20 mm és 40 ≤ D ≤ 150 mm
P250 L = 250 ± 20 mm és 40 ≤ D ≤ 150 mm
P330 L = 330 ± 20 mm és 40 ≤ D ≤ 160 mm
P500 L = 500 ± 40 mm és 60 ≤ D ≤ 250 mm
P1000 L = 1000 ± 50 mm és 60 ≤ D ≤ 350 mm
4.4.2. Darabolt és hasított kandallófa
További feldolgozást nem igényel. A darabolás és a hasítás olyan mér-
tékben történt meg, hogy azt hasábfa-tüzelıberendezésekben rögtön fel
lehet használni. Az elıkészítés miatt ez drágább, mint az elızı.
Faapríték
Különbözı fakitermelésbıl (nevelıvágások illetve véghasználat), energe-
tikai faültetvények betakarításából származó és speciális gépekkel elıál-
lított választék, amelyet sokféle alapanyagból, sokféle technológiával és
igen különbözı céllal állíthatnak elı. A főrészüzemekben és a másodla-
65
gos faiparban keletkezı fahulladékok is apríthatók a megfelelı kialakítá-

sú aprítógéppel. Változatos jellemzıi mellett legfontosabb tulajdonsága
az, hogy eredetétıl függetlenül viszonylag homogén szemcsemérető
speciális választék, melyet ömlesztett anyagként a legváltozatosabb
technológiákba vihetjük be.
Háztartási célra ajánlott jó minıségő faapríték tulajdonságai:
− Eredet: törzs (4. táblázat, 1.1.2.),
− Nedvességtartalom: M20 vagy M30 (<20 vagy <30 w-%),
− Méretek: P16, P45, vagy P63 (6. táblázat),
− Energiasőrőség: nettó főtıérték > 900 kWh/laza m 3 .
6. táblázat: Faaprítékok és túlméretes faaprítékok frakcióeloszlása
Fı frakció Finom frak- Durva frakció,

Dendromassza típus
(> 80 w-%) ció (< 5 w-%) max. hosszúság
P16: faapríték 3.15 ≤ P ≤ 16 mm < 1 mm < 1 w-% > 45 mm
max. 85 mm
P45: faapríték és 3.15 ≤ P ≤ 45 mm < 1 mm < 1 w-% > 63 mm
túlméretes apríték
P65: faapríték és 3.15 ≤ P ≤ 63 mm < 1 mm < 1 w-% > 100 mm
túlméretes apríték
P100: túlméretes apríték 3.15 ≤ P ≤ 100 mm < 1 mm < 1 w-% > 200 mm
P300: túlméretes apríték 3.15 ≤ P ≤ 300 mm < 1 mm < 1 w-% > 400 mm
4.4.3. A dendromassza aprítása
Az aprítás célja: a különbözı, eltérı tulajdonságú részekbıl álló (fa ese-
tében gally, ág, törzs), méretei miatt anyagfolyamatokba nem vihetı nö-
vények forgácsolással történı homogenizálása, melynek során meghatá-
rozott mérettartományban és jellemzı méretekkel rendelkezı, könnyen
mozgatható alapanyagot nyerünk.
Az aprítási feladatok kapcsolódhatnak a fafeldolgozáshoz és része lehet
az erdészeti (fahasználati) tevékenységnek, de kiterjedten alkalmazzák a
mezıgazdasági technológiákban is.
Az aprítéktermelést elıször a mezıgazdaságban (szecskázás) majd a fa-
feldolgozó üzemekben alkalmazták. Ennek magyarázata az, hogy az aprí-
tandó anyag egy koncentrált termelési folyamatból származott, az alap-
anyag győjtése a fıtechnológia része volt, tehát többletköltséggel nem
járt. A felhasználás lehetıségei is adottak voltak (takarmányozás, lap-
gyártás, technológiai hı elıállítása).
66
Az erdıgazdálkodásban az erdészeti melléktermékek, vagy az egyéb ipa-

ri célokra alkalmatlan (gazdaságosan nem használható) faanyag aprítá-
sára kerül sor. Az aprítandó anyag lehet teljesfa, farész (gally, fakorona),
tuskó vagy egyéb faanyag. Ha viszonylag kismérető fákat vagy
farészeket kell aprítani, célszerő a függesztett vagy a mobil aprítógépe-
ket választani.
Az erdıgazdálkodás nagyobb mérető faanyagának hagyományos ipari
célra nem alkalmas anyagának aprítását is célszerő végezni. Ilyen anyag
lehet:
− a fakorona,
− a kis értékő, fıleg tőzifa elıállítására alkalmas teljes fa.
A hagyományos fakitermelés esetében a fafeldolgozási és ipari célra nem

használható faanyag egy része megsemmisítésre kerül (vágástéri hulla-
dékok (gally) helyszíni elégetése). Az apríték termeléssel ez a fanyers-
anyag is hasznosítható.
A gally aprítása nagy etetı berendezéssel, gallytömörítı és kényszerbe-
húzó szerkezettel felszerelt, 0,3-0,5 m2 garatmérettel rendelkezı aprítógé-
pekkel végezhetı. Viszonylag nagymérető gépek alkalmasak csak a gally
aprítására, ezért a gallyanyag jelentıs koncentrálására van szükség.
4.4.4. Az apríték jellemzıi
Az apríték mint szilárd energiahordozó valamennyi lignocellulózból elıál-
lítható. Magyarországon jelenleg a fából elıállított aprítéknak van jelen-
tısége, de hosszabb távon bıvítendı az alapanyagbázis elsısorban a
fás kertészeti- és szılészeti nyesedékekbıl (szılıvenyige, gyümölcsfák
koronaalakító-, ifjító- és felújító metszésébıl származó nyesedék) elıállí-
tott aprítékkal. Apríték állítható elı az egyéb fás kultúrák (fasorok, védı-
sávok, parkok) fáinak karbantartásakor elıálló nyesedékbıl, sıt kará-
csonyfákból stb. is.
Aprítással homogenizálható a kukoricaszár, a repceszár, a napraforgó-
szár stb. is.
Az aprítékot azért állítjuk elı, hogy az energiatermelı berendezésbe köny-
nyen betáplálható-, illetve a tőztérben jó hatásfokkal elégethetı legyen.
67
A méret alapján az aprítékot az alábbi csoportokba soroljuk:

− finom,
− normál,
− durva,
− osztályozatlan.
Az apríték halmazsőrőségét döntıen az alapanyag minısége (fajta), a

nedvesség-tartalom, a méreteloszlás határozza meg.
Normál mérető apríték esetén a halmazsőrőség:
− lágy lombos fafajból: 300 - 400 kg/m 3
− keménylombos fafajból: 350 - 500 kg/m 3
− asztalosipari száraz forgács: 150 - 300 kg/m 3
− gabonaszalma apríték: 110 - 170 kg/m 3
− kínainád apríték: 170 - 190 kg/m 3
4.4.5. Az apríték tárolása

Az apríték tárolása közbensı tárolóhelyen fedetlenül, a felhasználó terü-
letén fedett, de oldalról szabadon szellızı területen történik.
Szabad téren (többnyire az aprítás helyén vagy annak közelében) a táro-
lás halomban történik. Célszerő minél nagyobb halmokat kialakítani, mert
az apríték tárolás közben melegszik, maghımérséklete eléri a 60-70ºC-
ot. A keletkezı hı az apríték nedvességtartalmát jelentısen csökkenti. A
természetes úton leszáradt apríték nem nedvesedik vissza, esı-hó is
csak 40-50 cm rétegben nedvesít, a belsı rész száraz marad. Kisebb ha-
lom száradási folyamatai kedvezıtlenebbek.
Az aprítékhalomban kedvezıtlen folyamatok is végbe mehetnek. Ez elsı-
sorban nagy betárolási nedvesség kis aprítékméret és kis halomméret,
valamint az alapanyag jelentıs hemicellulóz tartalma esetén fordul elı.
Ilyenkor jelentıs lehet a penészesedés. A penészesedés a rakodás-
szállítás valamint a tőztérbe táplálás esetén a munkát végzı dolgozóknál
allergiát válthat ki.
4.4.5.1. Szárítás
Az elıállított apríték kis berendezésekben 25-25%, nagyobb berendezé-
sekben 20-30%, ipari mérető berendezések esetében 25-40% nedves-
ségtartalom mellett ég jól. Ebbıl következik, hogy kis (háztartási) tüzelı-
berendezésekhez hosszabb tárolással vagy szárítással (ez utóbbi nem
68
jellemzı) készítjük elı az alapanyagot. Ipar mérető szárításra akkor kerül

sor, ha brikettáláshoz, vagy más speciális technológiához szükséges a
kis- és állandó nedvességtartalmú apríték.
4.4.5.2. A dendromassza energetikai célú elıkezelése tömörítéssel
A biomassza eredető energiahordozók általában olcsó, decentralizált
energiaforrások, amelyek a közvetlen eltüzelésen kívül, számos, már je-
lenleg is rendelkezésre álló energiaátalakítási technológia révén alkalma-
sak értékesebb másodlagos energiahordozók elıállítására, mint pl. a ke-
reskedelmi értékesítésre is alkalmas biopellet vagy biobrikett.
Ugyanakkor a melléktermékek közvetlen tüzelését nagymértékben gátolja
azok terimés jellege (alacsony sőrőség és nagy tárolási terület igény), a
szállítás és szárítás oldásának nehézsége. Ezen okok miatt tüzelésre
csak a keletkezés helyének szők környezetében lehet gondolni. A
biobrikett nagyobb távolságra is viszonylag gazdaságosan szállítható,
megszőnik szezonális jellege.
Az utóbbi idıben egyre jobban terjed a biomassza energetikai célú tömö-
rítése, ill. a termék tüzelıanyagként történı hasznosításával számos
olyan probléma oldható meg, amelyre az apríték – ill. fahulladék tüzelés,
különbözı okok miatt nem célszerő vagy nem gazdaságos. Ez elsısorban
a kisteljesítményő lakossági tüzelıberendezésekre értendı. A fahulladék
ill. apríték tüzelı berendezések számos elınyük mellett két problémát
vetnek fel. Az egyik az, hogy a hulladék ill. apríték halmazsőrősége vi-
szonylag kicsi, ezért szállítása és tárolása költséges, ill. helyigényes, az
alapanyag nedvességtartalma pedig változó, illetve a hagyományos tüze-
lıberendezések nem vagy csak részben alkalmasak az apríték és a ve-
gyes hulladék jó hatásfokú elégetésére, ezért az új tüzelıanyag felhasz-
nálása berendezéscserét igényel.
A biomassza energetikai hasznosításának legegyszerőbb és az energia-
mérleg szempontjából is legkedvezıbb változata az eredeti-, vagy az
eredetihez közeli állapotban történı energetikai felhasználás. Emellett
azonban vagy az alapanyag tulajdonságai (pl. kis halmazsőrőségő mel-
léktermék) vagy a felhasználás speciális technikái (pellet-tüzelı, látvány-
kandalló) szükségessé teszik az energetikai tömörítvények elıállítását is
(hasonlóan a szénbrikett, a rúdszén stb. gyártásához).
69
A tömörítésnek fı célja a térfogati sőrőség növelése, ami kedvezıen vál-

toztatja meg
− a tárolási helyigényt,
− a rakodás feltételeit,
− a tőztérbe juttatás és az égés feltételeit,
− a nagyobb térfogati sőrőség révén a fajlagos energiasőrőséget (GJ/m 3 ),
− esetenként a nedvességtartalmat.
A tömörítés történhet:
− bálázással (hengerbála, kis- és nagybála),
− brikettálással:
o dugattyús préssel (egyirányú, kétirányú, háromirányú prés),
o csigás préssel (nyomócsigás, ırlıcsigás),
− pellettálással.
A tömörítési eljárás alkalmazásával energetikai tömörítvényt állítanak elı.

Az energetikai tömörítvény legfontosabb jellemzıje a a fajlagos
energiatartalom (GJ/m 3 ). A biomasszát eredeti- vagy homogenizálást (ap-
rítás) követı állapotban lehet tömöríteni.
4.4.5.3. Bálázás
Bálázással a mezıgazdasági melléktermékek közül a szalma és a kisebb
mérető szár (pl. repceszár), valamint az energiacélú növények (len,
energiafüvek, kínai nád stb.) tömöríthetık. A bálázás eredeti célja a bio-
massza logisztikai tulajdonságainak kedvezı megváltoztatása, de újab-
ban már olyan speciális tüzelıberendezéseket is gyártanak, amelyek az
energiahordozót ebben az elıkészítési formában tudják leghatékonyab-
ban hasznosítani (bálatüzelık). A bálázás történhet hengerbálába sod-
rással (2,5-3,8 m 3 térfogatú, 200-1000 kg tömegő bálák) és bálapréssel,
szögletes bálák elıállításával. Ez utóbbiak lehetnek kis- és nagybálák. A
szalmafélék illetve az energiafüvek bálázásával nemcsak a tárolhatóság
egyszerősödik és a rakodás gépesíthetısége lesz jobb, de speciális tüze-
lı-berendezésekben történı elégetés elıfeltétele is létrejön. Csak vékony
szálú, kis hajlítószilárdságú anyagokat célszerő bálázni. Egyébként igen
nagy lesz az energiafelhasználás (energiainput).
4.4.5.4. Brikettálás
A brikett-gyártás az aprítással ellentétes mőveletnek, a darabosításnak
egyik módja. A brikett-gyártás során az aprószemcsés laza anyagból
70
megfelelı nyomással üregekben – a nyersanyag minıségétıl függıen,

kötıanyaggal vagy anélkül – tömör alaktestek: brikettek, tabletták, blok-
kok, téglák készíthetık. Iparilag legelterjedtebb a szenek brikettálása, de
érceket, tızeget, kısót, különféle takarmánykeverékeket és számos hul-
ladék anyagot, mint napraforgó-, kávé-, rizshéjat, főrészport, maradvá-
nyokat stb. is brikettálnak. A szükséges nyomás a brikettálandó anyag
minıségétıl függ.
Tehát az energetikai tömörítvények egyik fontos változata a brikett.
Brikettálásnál elsısorban a lignocellulózok feldolgozása közben keletke-
zı, de változatlan anyagú hulladék energetikai hasznosításra történı elı-
készítése a cél. Ezeknél az anyagoknál jellemzı, hogy
− a hulladék illetve apríték halmazsőrősége viszonylag kicsi, ezért szállítása
és tárolása költséges, illetve helyigényes,
− az alapanyag nedvességtartalma változó, a hagyományos tüzelıberendezé-
sek nem vagy csak részben alkalmasak az adott hulladékforma jó hatásfokú
elégetésére, ezért brikettálás nélkül ennek a hulladéknak a felhasználása
berendezéscserét igényelne.
Az ilyen hulladékok (például faporok, finomforgácsok, maghéjak, fa-,

szalma-, energianövény ırlemények stb.) összes mennyisége nem túl
nagy, de a keletkezés helyén jelentıs is lehet, sıt technológiai zavart is
okozhat, ezért a brikettálás egy új energiahordozó elıállítása mellett hul-
ladékhasznosítást és technológiai zavar megelızését is jelent (faipari
üzemben keletkezı por, forgács brikettálása). Ezek a melléktermékek il-
letve hulladékok akkor vihetık be az országba igen nagy mennyiségben
használatban levı, szilárd tüzelıanyagot hasznosító lakossági tüzelıbe-
rendezésekbe, ha a biobrikettet állítunk elı belılük. A biobrikett
− nagy főtıértékő (18-18,5 MJ/kg)
− kis nedvességtartalmú (8-14%)
− kis hamutartalmú (0,8-7,5%)
− nagy energiasőrőségő (22-24 MJ/dm 3 )
− közepes árfekvéső (850-1200 Ft/GJ)
− 20-100 cm 2 keresztszelvényő
− lakossági igényeket kielégítı (darabos, jól kezelhetı és tárolható) tüzelı-
anyag.
71
A préseléshez felhasznált alapanyag nedvességtartalmának meghatáro-

zott érték alatt kell lennie
− a leggyakoribb frakció mérete 0,5–1,5 mm között kell, hogy legyen, és 6 mm
fölötti mérető az anyag 10–15%-a lehet
− a tömörítési viszonyszáma frakció-eloszlás és biomassza függvénye.
− A gyártás alapelve az, hogy:
− a brikettálandó alapanyagot a tömörítéshez mechanikai úton apró részekre
bontják, (vagy már kis frakciókból áll),
− a tömörítést megfelelı gépek felhasználásával és kötıanyag felhasználása
nélkül végzik,
− a présgépben fellépı magas nyomás, a préselés közben képzıdı vagy be-
vitt hı és a túlnyomásos vízgız hatására megfelelı hatásidı alatt a
lignocellulóz részecskék kapcsolatba kerülnek egymással, miközben
− az alapanyag térfogata jelentısen csökken (tömörítési viszonyszám 1:4 -
1:12)
− a térfogati sőrőség jelentısen nı, meghaladja a természetes fa térfogatső-
rőségét (ρ=0,8 - 1,4 g/cm 3 )
− az alapanyag a kívánt idomú briketté alakul.
4.4.5.5. A biobrikett elıállítása – présgép fajták

A brikettálás présgépekkel történik. Ezek lehetnek
− dugattyús prések (egyirányú, kétirányú, háromirányú prés) és
− csigás prések (nyomócsigás, ırlıcsigás).
A présgépekre jellemzı, hogy a tömörítés legalább két lépésben történik.

Az elsı szakaszban az alapanyagot ırléssel vagy anélkül elıtömörítéssel
préscsatornába nyomják. A préscsatornában tengelyirányú- és a préscsa-
torna kúposságának függvényében keresztirányú tömörítés megy végbe.
A préscsatornában relaxációs folyamatok is végbemennek. A biobrikett
elıállításához kötıanyagot nem használnak. A tömörítvényt alkotó ré-
szecskéket hideg tömörítés esetén a súrlódásos kapcsolatok tartják ösz-
sze. A meleg eljárás esetén a súrlódásos kapcsolatokon túl az alap-
anyagban végbemenı kémiai változások is szerephez jutnak a brikett lét-
rejöttében.
4.4.5.6. Pellettálás
A pellettálás a biobrikett gyártás speciális változata. Korábban takarmá-
nyozási célra állítottak elı pelletet, de kedvezı méretei miatt az utóbbi
idıben igen nagymértékben terjed a tüzipellet gyártás.
72
A biobrikett igen kedvezı tulajdonságokkal rendelkezı energiahordozó.

Egy nagy hátránya van: méretei miatt kis tüzelıberendezések esetében
nem-, vagy csak igen nehezen oldható meg a tüzelıanyag automatizált
betáplálása. Erre a célra az igen kismérető (5-10 mm átmérıjő, és 10-25
mm hosszú) pellet sokkal jobban megfelel, mert csigás- vagy cellás ada-
golóval igen pontos adagolással juttatható a tőztérbe, tehát egészen kis
hıteljesítményő berendezések (2-3 kW) is jó hatásfokkal mőködtethetık
vele. A pellet igen termelékenyen állítható elı. Az alapanyag por-, for-
gács-, apríték- vagy szecska lehet. A gépben a termék elıállítása közben
is folyok aprítás-ırlés, ezért kevésbé finom szemcsemérető alapanyagot
igényel, mint a dugattyús brikettálók.
A pellettálás gépe a pelletáló. Két fontos változata használatos:
− hengermatricás
− síkmatricás
Mindkét esetben járókerekek (görgık) préselik át az alapanyagot a matri-

ca furatain. A görgık ırlést is végeznek. A pellet 0,7-0,9 (1,1) g/cm 3 ső-
rőségő. Ömlesztett halmazsőrősége 600-650 kg/m 3.
73
A fa tüzeléstechnikai tulajdonságai
5. A fa tüzeléstechnikai tulajdonságai
A lignocellulózok közül a fa a legfontosabb energiahordozó. Jellemzıi
nagymértékben hasonlítanak az egyéb lignocellulóz energiahordozók jel-
lemzıihez, ezért a továbbiakban a fa jellemzıit mutatjuk be, több helyen
összehasonlításban más lignocellulózokkal. Az élı fa növekedése közben
a lombozatban folyó fotoszintézis során a napenergia felhasználásával
széntartalmú vegyületek épülnek fel. Így tehát a fa mint nyersanyag a
napenergia és a légköri CO 2 megkötésének és tárolásának sajátos mód-
ja, tehát megújuló (bıvítetten megújítható).
A fában (lignocellulóz) jelen levı szénvegyületekbıl különféle módsze-
rekkel ismét energia nyerhetı. Vegyületek oxidálásával a transzformált
energia mindenek elıtt hıenergia formájában visszanyerhetı.
A fa, mint energiahordozó az egyéb energiahordozókra ismert paraméte-
rekkel jellemezhetı. Ezek közül a legfontosabbak a következık:
a nedvességtartalom:
− élınedves: 40-50 (60)%
− száradt: 20-30%,
− légszáraz: 15-20%, (Abszolút száraz: 0% (Erdészeti szakirodalomban az
„atro”, angol nyelvterületen az „oven dried”, „od” kifejezés, illetve jelzés
használatos.)
a hamutartalom:
− tiszta fa: 0,1-0,3%,
− teljesfa, kéreggel: 1,5-3,5%,
− vonszolva közelített fa kérge: 6,0-14%,
− keménylombos fa gallyanyaga: 2,5-3,5%,
− nemesnyár faültetvény faanyaga: 0,9-3,2%,
− nemesnyár levél: 9,8-11,5%, (utóbbi nem kerül energetikai hasznosításra),
A hamujában található K, Si tartalom alacsonyabb, Ca, Mg tartalom ma-

gasabb, mint a lágyszárú lignocellulkózoké. Az utóbbiak a hamuolvadás
pontját megemelik, az elıbbiek pedig lecsökkentik. Az energiafő hamutar-
talmának 17,45%-a Si, amely a bútoripari por esetében csak 1,85%, va-
gyis több, mint 9-szer több Si-tartalommal rendelkezik az energiafő, mint
az adott energiafa típus. A K-tartalom esetén az energiafő hamuja
2,5-szer több káliumot tartalmaz, mint az elıbb említett dendromassza.
74
A főtıérték:
− élınedves állapotban: 7-10 MJ/kg,
− abszolút száraz állapotban: 18-20 MJ/kg.
Az égetés során káros hatást kiváltó anyagok, úgymint

− a kén (S) mennyisége minimális, elhanyagolható: kb. 0,02%,
− a klór (Cl), elhanyagolható: kb. 0,01%,
− egyéb nehézfémek: nyomokban.
Az energianövények termesztési, energetikai és tüzeléstechnikai szem-

pontú elemzése alapján a következık állapíthatók meg:
− A fás szárú energianövények főtıértéke abszolút száraz állapotban mindig
magasabbak, mint a lágyszárú lignocellulózoké.
− A fás szárú lignocellulózok hamutartalma alacsonyabb, valamint energetikai
szempontból összetétele kedvezıbb, mint a herbomasszából származó nö-
vényeké.
− A minirotációs energetikai faültetvények által termelt faanyag tüzeléstechni-
kai, energetikai szempontból kedvezıbb, mint a lágyszárú lignocellulózok
anyaga.
7. táblázat: A fa és más lignocellulózok főtıértékének összehasonlítása
A légszáraz A légszáraz
Megnevezés biomassza fő- Megnevezés biomassza fő-
tıértéke (GJ/t) tıértéke (GJ/t)
Szalma 13,0-14,2 Szılınyesedék 10,5-12,5
Kukoricaszár 10,5-12,5 Gyümölcsfanyesedék 10,0-11,0
Napraforgószár 8,0-10,0 Energiafő 14,0-17,0
Erdei apríték 12,0-14,5 Miscanthus 16,0-17,5
Faipari hulladék 13,0-16,0 Nemesnyár faültetvény 18,0-19,5
Forrás: Marosvölgyi - Ivelics, 2005.
75
6. Energiafa tüzelıberendezések
A tüzelıberendezések kialakítása a tüzelıanyag formájától, az eltüzelés
technológiájától és a berendezés teljesítményétıl függ.
Tüzelıanyag formája alapján: darabos fatüzeléső kazánok, kályhák, kan-
dallók. Ezek kisebb, háztartási célra használt berendezések, melyekben
általában rostélytüzelést alkalmaznak.
Az eltüzelés technológiája alapján 5 fıcsoportot különböztetünk meg:
− Rostélytüzelés rendszerő,
− Alátoló rendszerő tüzelés,
− Befúvatásos rendszerő tüzelés,
− Gázosító rendszerő tüzelı berendezések,
− Fluidágyas rendszerő tüzelés.
A hasábfa-tüzelık nagy tőzterő, hosszú égést lehetıvé tevı megoldások.

Többnyire bálatüzelésre is alkalmasak. A darabosfa-tüzelık fıleg hagyo-
mányos egyaknás vagy kétaknás kályhák, de ilyen energiahordozót
igénylı kiskazánoknak van automatizált, háromutas levegıellátással, és
fagázosítással mőködı, rendkívül jó hatásfokú változata is. A
biobrikett-tüzelık samottozott kétaknás kályhák vagy kiskazánok, auto-
matákat is tartalmazó levegıszabályozó elemekkel. A pellet-tüzelık a
pellet nagy energiasőrősége, nagyon pontos méretei miatt nagypontos-
sággal táplálhatók, ezért nagymértékben változó teljesítmény leadás mel-
lett is rendkívül jó hatásfokkal és nagyon kedvezı füstgázparaméterekkel
üzemeltethetık. Fıként lakás és lakáscsoport főtésére fejlesztették ki. Az
apríték-tüzelık direkt-tüzeléses vagy elıtét-tüzeléses kazánok. Tőzterük
legtöbbször samottal bélelt. A tüzelıanyagot viszonylag gyakran kell a
tőztérbe adagolni, ezért betápláló mechanizmusokkal vagy anyagmozga-
tó rendszerekkel is felszerelik.
76
Képmelléklet
EGY MENETBEN TÖRTÉNİ APRÍTÉK TERMELÉS (JÁRVAAPRÍTÓK)
Claas Jaguar a HS2 adapterrel
Claas Jaguar
77
Képmelléklet
Járvaaprító (OPTIGÉP 1.)
78
Képmelléklet
Járvaaprító (OPTIGÉP 2)
Magasabb vágásfordulójú energetikai faültetvény, illetve energiaerdı két menetben

történı betakarítása esetén tıelválasztást, és irányított döntést végzı traktorra sze-
relhetı adapter
79
Képmelléklet
Tıelválasztást és elıgyőjtést végzı adapter
80
Képmelléklet
Tıelválasztást, győjtést ( két vágás között nem kell leterhelnie a faanyagot) és

irányított döntést megvalósító adapter
81
Képmelléklet
82
Képmelléklet
LETERMELT FAANYAG GYŐJTÉSÉT ÉS KIHORDÁSÁT MEGVALÓSÍTÓ

TECHNOLÓGIA RAKOMÁNY ELİ TÖMÖRÍTÉSE MELLETT
Dutch Dragon Press Collector PC 48
83
Képmelléklet
LETERMELT FAANYAG GYŐJTÉSÉT ÉS KIHORDÁSÁT

MEGVALÓSÍTÓ TECHNOLÓGIA RAKOMÁNY ELİTÖMÖRÍTÉSE
MELLETT
Forwarder Timberjack
84
Képmelléklet
TİELVÁLASZTÁS, GYŐJTÉS ÉS KÖTEGELÉS EGY MENETBEN
Loughry (prototípus) Észak-Írország
Big (aprító, illetve győjtı-kötegelı)
85
Képmelléklet
TİELVÁLASZTÓ, GYŐJTİ, KISZÁLLÍTÓ TECHNOLÓGIÁK EGY

MENETBEN
86
TARTALOMJEGYZÉK
1. Energianövények legfontosabb jellemzıi ........................................................................................5
1.1. Energetikai faültetvények legfontosabb jellemzıi ......................................................................6
1.2. Lágyszárú energianövények legfontosabb jellemzıi .................................................................8
2. Energetikai célú növények termesztési és hasznosítási tapasztalatai.........................................9
2.1. Energetikai faültetvények..........................................................................................................9
2.2. Lágyszárú energianövények ................................................................................................... 12
3. Termesztés-technológia................................................................................................................ 15
3.1. Termıhely-feltárás és fafaj választás...................................................................................... 15
3.1.1. A termıhely-feltárás jelentısége ...................................................................................... 15
3.1.2. Termıhely-feltárás............................................................................................................ 17
3.1.3. Talaj-elıkészítés .............................................................................................................. 19
3.1.4. Tápanyag-utánpótlás........................................................................................................ 21
3.2. Telepítés................................................................................................................................. 25
3.2.1. Ültetési hálózat................................................................................................................. 25
3.2.2. Szaporítóanyag ................................................................................................................ 26
3.2.3. Ültetés .............................................................................................................................. 27
3.2.4. Pótlás ............................................................................................................................... 28
3.3. Ápolás .................................................................................................................................... 29
3.3.1. Ápolás célja...................................................................................................................... 29
3.3.2. Gyomkorlátozás ............................................................................................................... 29
3.4. Kórokozók, károsítók elleni védekezés ................................................................................... 35
3.4.1. Az akác (Robinia pseudoacacia) jellemzı kórokozói, károsítói ......................................... 36
3.4.2. Védekezési technológiai menete akác esetén................................................................. 39
3.4.3. A nemesnyárak jellemzı kórokozói, károsítói ................................................................... 39
3.4.4. A főzek (Salix sp.) jellemzı kórokozói, károsítói ............................................................... 42
3.4.5. Védekezési technológiai menete nemesnyárak és füzek esetén...................................... 44
3.5. Betakarítás ............................................................................................................................. 44
3.5.1. A minirotációs energetikai faültetvények betakarításánál alkalmazható gépek ................. 45
3.5.2. Energetikai faültetvények betakarítógépeinek mőködés szerinti csoportosítása ............... 45
3.5.3. Vágásfelület kezelése....................................................................................................... 46
3.5.4. Betakarításnál jelentkezı anyagáramok ........................................................................... 46
3.6. Faanyagtárolás....................................................................................................................... 48
3.7. Felszámolás-újratelepítés ....................................................................................................... 49
4. A faanyag energetikai jelentısége ................................................................................................ 50
4.1. A dendromassza jelentısége.................................................................................................. 50
4.2. A decentralizált energiatermelés elınyei................................................................................. 52
4.3. Faanyagok értékelése a különbözı források szerint ............................................................... 55
4.3.1. Hagyományos erdıgazdálkodásból származó hengeres faanyag .................................... 55
4.3.2. Hagyományos erdıgazdálkodásból származó vágástéri faapríték.................................... 57
4.3.3. Energiaerdı...................................................................................................................... 58
4.3.4. Energetikai faültetvényekbıl származó faapríték.............................................................. 59
4.4. Fabázisú energiahordozók elıkezelése, energiakonverziója .................................................. 59
4.4.1. Hagyományos tőzifa ......................................................................................................... 65
4.4.2. Darabolt és hasított kandallófa ......................................................................................... 65
4.4.3. A dendromassza aprítása................................................................................................. 66
4.4.4. Az apríték jellemzıi .......................................................................................................... 67
4.4.5. Az apríték tárolása............................................................................................................ 68
5. A fa tüzeléstechnikai tulajdonságai ............................................................................................... 74
6. Energiafa tüzelıberendezések...................................................................................................... 76
Képmelléklet .................................................................................................................................. 76

Energetikai Celu Ultetvenyek

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Energetikai Celu Ultetvenyek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ERDÉSZETI KISFÜZETEK

Magán-erdıgazdálkodási Tájékoztató Iroda

Barkóczy Zsolt – Ivelics Ramón

Borító és szerkesztés: Schiberna Endre

Az energiafelhasználás nagymértékő növekedése és a

1. Energianövények legfontosabb jellemzıi

tenzív termesztési és hasznosítási technológiák alkalmazására, a lehetı

Hazánkban alkalmazható és feltételesen alkalmazható energianövények:

1.1. Energetikai faültetvények legfontosabb jellemzıi

− rövid (10-15 év),

A sarjasztatásos üzemmódnál a vágásforduló, azaz a betakarításra kerü-

Mindkét esetben a sarjasztatásos üzemmódban való alkalmazás esetén

A hozamra vonatkozóan átlagos értékeket lehet mondani, amelyek a kö-

hozamot tudnak produkálni.

Az energianövények olyan mezıgazdasági kultúrák, melyeket kifejezetten

2. Energetikai célú növények termesztési és hasznosítási tapasztalatai

A minirotációs energetikai célú faültetvények átlagos hozama 15-45 élı

A mini vágásfordulójú energetikai célú faültetvények hátrányai:

A társadalom, a gazdaság, az ipar növekedése egyre több faanyagot igé-

elıállítására alkalmasak, de minıségi faanyag-termelésre nem megfele-

A kísérletekbıl kitőnik, hogy szükségesek további energetikai célú faül-

A pántlikafő (Phalaris arundinacea L.) évelı, hosszú tarackos, ritka bokrú

használni. A Miscanthus anyaga energianyeréshez aprítást, bálázást-,

Az Európai Uniós irányelvek korábban a mezıgazdasági területek minél

nevelési és betakarítási munkák tervezése, várható értékhozam becslése

A terület azon részén, ahol mezıgazdasági kultúra áll, legkésıbb az ısz

Célszerő mindig a legnagyobb zöldtömeget adó növény választása. A le-

3.1.4.5. Üzemelés közbeni tápanyag-utánpótlás

dolgozással oldható meg. A sorközökben a mély talajmővelés megsérthe-

Kálium, foszfor pótlása

és a rendelkezésre álló univerzális nagyteljesítményő erıgépek, illetve

laj. Ellenkezı esetben légzárványok maradnak a gyökerek, dugványok

méretre darabolt (általában 17-21 cm) dugvánnyal dolgozik, és egy me-

Nem mindig tudunk erre a célra teljesen szakszerően mővelt, megfelelı-

Az ültetés évében legalább háromszor sorközi tárcsázást kell végezni és

CSERJÉS MEZİGAZDASÁGI TERÜLET

Totális gyomirtás (felszívódó hatóanyag)

Tavaszi magról kelık elleni védelem

Mechanikus sorközápolás (tárcsa, kultivátor)

3.3.2.4. Mechanikai gyomkorlátozás

A legtöbb esetben a lágyszárúak ellen is megfelelı védelmet nyújt a me-

Amennyiben a talajban felhalmozott gyommag mennyisége túl nagy, talaj-

A totális gyomirtó szer alkalmazására a sorokban a betakarítást követı

hántáskár) ellen egyedi védelem nem indokolt, illetve nem kivitelezhetı

3.4.1.2. A törzs, a faanyag kórokozói

3.4.1.3. A levél kártevıi

Levéltetvek (Aphididae család tagjai)

3.4.2. Védekezési technológiai menete akác esetén

3.4.3.2. A kéreg kórokozói

Barna levélszövı (Clostera anastomosis)

3.4.3.4. A kéreg kártevıi

Tarka égerormányos (Cryptorrhynchus lapathi)

3.4.4.2. A levél kártevıi

3.4.5. Védekezési technológiai menete nemesnyárak és füzek esetén

jen az ideálisnál vastagabb átmérıket vágnia, illetve a vágási felület ne

járvaaprítók pedig az apríték győjtését és szállítását is megoldják. A ma-

A létesítés gyakorlatilag agrártevékenység, ezért a terület-, a talaj-

Megállapítható tehát, hogy a teljes folyamat gépesítésében szakaszolás-

A fenti táblázatban (2. táblázat) néhány, a betakarításnál használható

szetesen ez plusz költséget jelent, amelynek megtérülésére és a fa-

4. A faanyag energetikai jelentısége

rások mennyiségi lehetıségeitıl, felhasználáshoz rendelkezésre álló

nyos erdıgazdálkodás privát szektorában az államihoz képest nagyság-