Pecsuk Ottó (2020): Pontos. Természetes. Érthető. A bibliafordítás elmélete, gyakorlata és távlatai.

Budapest: Kálvin Kiadó.

1. Előszó
2. A bibliafordítás mint önálló és összetett tudomány
2.1. Fordításelmélet
2.2. Bibliatudomány
2.3. Kulturális antropológia
3. A bibliafordítás története 1950 előtt
3.1. Világszerte
3.2. Magyar nyelvű bibliafordítások
4. E.A. Nida és a „bibliafordítás forradalma”
4.1. Bible Translating (1947, 1961)
4.2. Toward a Science of Translating (TASOT, 1964)
4.3. The Theory and Practice of Translation (TAPOT, 1969)
4.4. A Good News Bible (1966-1976) és a Good News for Everyone (1977)
4.4.1. Exkurzus: a köznyelvi bibliafordítás
4.5. Nida bibliafordítás-elméletének összefoglalása
5. Nida hatása a bibliafordítás gyakorlatára
5.1. A Bibliatársulatok Világszövetsége (United Bible Societies)
5.2. Wycliffe-SIL
5.3. Magyarországon
6. NIda fordítási elméletének és gyakorlatának kritikája
6.1. Fordításelméleti kritika
6.2. Biblikus és egyházi kritika
7. Dinamikusból funkcionális ekvivalencia: hangsúlyváltás és korrekció Nida elméletében (From
one language to Another, 1986)
8. Alternatív modellek, „ellenforradalom” vagy paradigmaváltás
8.1. Relevanciaelmélet
8.1.1. Spreber és Wilson
8.1.2. Gutt
8.2. A funkcionalista megközelítés és a skopos-elmélet
8.3. Leíró (deskriptív) fordításelmélet
8.4. Venuti és az elidegenítés
8.4.1. Vallási nyelvhasználat és identitás
9. A biblia
10. Összefoglalás és ajánlások

Összefoglalás (264.o-tól)
1950 utáni bibl.ford. elmélete & gyakorlata - egyrészt világszerte
- másrészt Mo-on
teljesség igénye nélkül; főbb trendek & jelenségek számbavételével

Fő csapásirány: Nida munkásságának összegzése, értékelése

 + az ebből kiinduló további elméleti irányok azonosítása
BBILIATÁRSULATI KERET-ben végzett bibliafordítást mutatja be
(melynek a szerző is aktív résztvevője)
2. fejezet
A bibliafordítás – önálló és összetett tudomány

önálló, mert → megvalósulásához számos résztudomány együttes alkalmazása szükséges

(szemiotika, szemantika, szociolingvisztika, hermeneutika)

→ a fordítástudomány önállóvá válásával a bibliafordítás tudományos szerepe is

felértékelődött: szinte minden új ford.elm-i javaslat v. irányzat először a jól ismert és
ford.technikailag jól feldolgozott bibliai szövegeken demonstrálja használhatóságát

összetett, mert → résztudományok egyxre vannak jelen

→ megvalósul benne a fordításelmélet és a bibliatudomány ö.kapcsolódása

Bibliatudomány: bibliai teológiai kulcsfogalmak vizsgálata, melyek FORDÍTÁSI DILEMMÁKAT okoznak

(pl. test-lélek, egyház v gyülekezet, bűnbánat v

megtérés, igazság és valóság)

3. fejezet: bibl.ford. világtörténetének legnagyobb hatású fordításai

a magyar bibliaford.-történet vázlatos áttekintése

→ Károli-ford. megszületése: egy folyamat kiteljesedése

→ 20.sz. utolsó harmadáig valódi alternatíva nélkül szolgálta a

protestáns egyházakat, s még napjainkban is meghatározó

4. fejezet: Nida elméleti munkássága → írásainak close-reading jellegű bemutatásával

AZÉRT, mert Nida bibl.ford-i elveit sokan félreértelmezték

(pl. a nidai ekvivalens reakció körüli vita →

igyekszünk tisztázni a teljes Nida-életmű tükrében)

5. fejezet: Nida munkásságának gyakorlati vetületei

6. fejezet: Nida munkásásságát és elméletét érintő kritikák → vizsgálatuk során kiderült sok

esetben: valójában nem Nida elméletével és

gyakorlatával, hanem egy fiktív Nida-mitoló-

 giával vitatkoznak

DE maga Nida hallgatott azokra a kritikákra, am.k elméleti megfigyeléseik

mellé kellő számú empirikus bizonyítékot is felsorakoztattak, és a 80-as évek-

ben revízió alá vette elméletét

7. fejezet ↑ erről szól

8. fejezet: újabb bibliafordítási elméletek, am.k Nida elméletének felváltásaként jelentek meg az

akadémiai színtéren

1. RELEVANICIAELMÉLET: a kontextuális megértés kommunikációban (Sperber

és
Wilson) illetve a fordításban (Gutt) betöltött szerepét
helyezte előtérbe
2. FUNKCIONALISTA MEGKÖZELÍTÉS ÉS SKOPOS-ELMÉLET:
„a fordítás örök inherens fogyatékosságának és az ekvivalenciaigény
illuzórikusságának tudatában azt javasolja, hogy a fordítók döntsék el, kinek fordítanak, és az így
definiált fordítási projekt érdekében válasszanak a megvalósítható és megvalósítandó fordítási
jellemzők, és a szükségképpen feladandó, de valójában szükségtelen elemek között.”
3. DESKRIPTÍV BIBLIAFORDÍTÁSI ELMÉLET: „legelméletibb”,
hiszen eleve felad minden preskriptivitás iránti igényt,
és megelégszik annak elemzésével, h

milyen jellemzők tesznek sikeressé és „működővé” egy bibl.fordítást → ebből az analí-

zisből igyekszik megjósolni, h egy terve-

zett bibl.ford. elfogadható lehet-e v sem
4. Venuti és a nyomában járók: elidegenítő bibl.ford. iránti igényüket a nidai elvekkel szembeni
elégedtlenségből eredeztetik
Elidegenítő bibl. ford-ok iránti nosztalgia: a régi, formális alapokon készített bibl.ford-ok feltá-
masztásának igénye motiválja, és egyfajta „antimissziós” elitista szemlélet.

Pecsuk: „ ennek (↑) az irányzatnak az irod- és ford. elmélet színes palettáján v. a liturgikus moz-

galmak hívei közt megbecsült helye lehet, de a keresztény egyházak bibliamissziójá-

ban aligha.”

9. fejezet: a bibliaford. néhány mai, aktuális kérdése

POSZTKOLONIÁLIS megközelítés: → MO-on nem égető kérdés

 INKLUZÍV NYELVHASZNÁLAT körüli viták: → szintén nem

 DE a JELNYELVI BIBL.FORD ÉS AZ ÖKUMENIKUS BIBL.FORD.-i törekvések

→ a szerző szerint fontosak MO-n is

ÖKUMENIKUS BIBL.FORD. előkészületei

A jó és elfogadható bibl.ford. ismérvei: 1. eredeti nyelvből készüljön

2. egyházak megrendelésére és/vagy közre-
működésével
3. legyen tesztelhető és ellenőrizhető
4. a benne résztvevők szakmai hozzáértését
ellenőrizze előzetesen a megbízó szervezet
5. elkészítése előtt a fordítást végzők határozzák
meg az elveket, a fordtás jellegét, a munka-
köröket és felelősségeket, döntéshozatali
mechanizmusokat, a követendő modell-
fordításokat ÉS
6. ezekről tájékoztassák az egyházakat, am.k
a fordítást majd használni fogják
Ezektől az elvektől és gyakorlati feltételektől csak egészen kivételes (pl. missziói) helyzetben
szabadna eltérni.

Mo-on ma használatban levő fordítások: 1. hagyományos, liturgikus használatra alkalmas

-kat: Káldi-Neovulgáta
- ref: revideált Károli
2. köznyelvi: - kat: SZIT 2005-ös javított kiadása
- ref.: RÚF 2014
Szerző szerint: a Károli és a Káldi-fordítások további modernizálása nem járható út
a köznyelvi fordítások megfelelhetnek mind az egyéni bibl.olvasás,
mind pedig az istentiszteleti használat által támasztott igényeknek
Eltérő bibliatípus: Egyszerű fordítás (EFO)
következetesen dinamikus ekvivalenciával készített missziói célú fordítás
mai szóhasználatban: new reader translation („szabadon interpretatív”)
Pecsuk véleménye: ez utóbbi fordítás nem felel meg a fentebb leírt, legitim bibl.fordításokkal
szemben támasztott igényeknek:
- közvetítő nyelvből készült
- világosan megfogalmazott és kommunikált
elvek és munkatársak nélkül
- számtalan fordítási probléma fedezhető fel benne
Utolsó mondat: „AZ a reményünk, hogy a katolikus-protestáns együttműködésben elkészített
bibliafordítás betöltheti majd ezt a szerepet.” (269. old.)

7. fejezet DINAMIKUSBÓL FUNKCIONÁLIS EKVIVALENCIA: hangsúlyváltás és korrekció Nida

elméletében

80-as évektől: felerősödtek a kritikai hangok a dinam. ekv. elméletével kapcs. → ezért Nida

szisztematikus formában korrigálni akarta a félreértéseket

1986 From One Language to Another (1986 - FOLTA)

MEGLEPETÉS volt ez a könyv - mind a UBS-n belül,

- mind azon kívül
- mind a dinam. ekv. híveinek
- mind a dinam. ekv. kritikusainak

OKA: komoly „egzegézist” igényel a könyv (szövegmagyarázatot, szövegértelmezést)

dinam. ekv → funkcionális ekvivalencia

„… sajnos a dinam. ekv-t félreértve, ezt a nevet használták minden olyan megközelítésre, amely
nagyobb hangsúlyt helyez a befogadói oldalra. Néhány bibl.fordító súlyosan visszaélt a din. ekv. (…)
elveivel. „ (Nida-de Waard, FOLTA, 6.old.)

→ a din. ekv—ra hivatkozva próbáltak igazolni olyan fordítói eljárásokat, amelyekben

a fordítók laza vagy pontatlan egzegézissel figyelmen kívül hagyták a a FSZ valódi és teljes jelentését
(jelentés, forma, stílus, retorikai szerkezet és a szöveg egyéb szociolingvisztikai jellemzői) és
kizárólag a befogadók elvárásait tartották szem előtt.

Nida: „Remélhetőleg a „funkcionális ekvivalencia” kifejezés használata segít kihangsúlyozni a

fordítás kommunikatív funkcióit és elkerülni a félreértéseket.”

A 2 kifejezés (din. ekv. és funkc. ekv.) NEM jelent gyökeresen mást!!!

Viszont nem csak a visszaélések és félreértések kivédéséről szól az új elnevezés!

Nagyobb hangsúlyt helyez a fordítás SZOCIOSZEMANTIKAI és SZOCIOLINGVISZTIKAI

aspektusaira
+ a szavaknál és mondatoknál nagyobb szövegegységek, bekezdések, perikópák
- nyelvi
- irodalmi
- retorikai vizsgálatára

FOLTA → már nem beszél szavakról és mondatokról, hanem csak „jelekről”

(a szocioszemiotika ihletése), amelyek több irányból nyerik el jelentés

hordozó szerepüket

funkcionális ekv. kifejezést → a jelek FUNKCIÓJÁNAK vizsgálata indokolja

FOLTA → fentről lefelé építkezik ( ↔ a TAPOT lentről felfelé építkezett DE ez

pedagógiai szempontból hasznos volt)

 ↓

„nyelvi események”

bekezdések

bibliai versek

mondatok, stb.

FOLTA → FORDÍTÁS mint KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT

a szöveg retorikai funkcióitól haladunk

az alsóbb, grammatikai szintek felé

FOLTA → a fordítás célkitűzése:

„a fordítás folyamata azt a célt szolgálja, hogy a befogadók ÚGY ÉRTSÉK a lefordított
szöveget, ahogyan az eredeti befogadók értették az eredeti szöveget”

BEFOGADÓK REAKCIÓJA (VÁLASZA) → A BEFOGADÓK MEGÉRTÉSÉRE

kerül át a hangsúly
Pecsuk: Ez nem döntő változás, inkább csak világosabb és kevésbé félreérthető megfogalmazás
FORMA: lehetőség szerint maradjon meg
„...a fordítás kommunikáció. Ez nem csupán az üzenet tartalmi megfeleltetését (ekvivalencia)
jelenti, de - amennyiben az lehetséges - a formai megfeleltetést is. Hogy a tartalmi vagy
formai megfeleltetés helyességéről megbizonyosodjunk, a szóban forgó szöveg funkciójára
kell összpontosítanunk. A kérdés tehát: milyen funkciókat lát el a szöveg? S hogyan
kommunikálja ezeket a funkciókat lexikai, grammatikai és retorikai szerkezete segítségével?”
(FOLTA, 13.)

FUNKCIONÁLIS EKVIVALENCIA → igyekszik elszakadni a FORMA- JELENTÉS

dichotómiájától

→ a fordítás mint KOMMUNIKÁCIÓS FOLYAMAT sikerének

rendeli alá a jelentésvizsgálatokat és szükséges
formai transzformációkat

alacsonyabb szövegi szintek → szemantikai vizsgálatok domináltak

magasabb szinteken → szociolingv, szocioszemiotika segít a fordítónak a TELJES

 KOMMUNIKÁCIÓS HELYZET reprodukálásában
pl. 1 Móz 31, 51-54 Lábán és Jákób „kenyeret ettek” a

szövetségkötés után → szakrális záróaktusa a kap-

csolat helyreállításának

DeWaard/Nida → „elsődleges vallási nyelv” → a Biblia nyelve

„másodlagos vallási nyelv” → prédikációk, liturgia, kommentárok, és

vallási irodalom szókészlete

A KETTŐ LÉNYEGESEN KÜLÖNBÖZIK EGYMÁSTÓL!!!
Elsősorban a benne rejlő „nyelvi teremtőerő” miatt.
NIDA: „Bármennyire is értékes, a másodlagos vallási nyelvet nem szabad alkalmazni a
bibliafordításban. Hogy hűek maradjunk az elsődleges vallási nyelvhez, igyekeznünk kell
visszaadni valamit a kifejezések transzcendens minőségéből. Súlyos hiba volna, ha
kiküszöbölnénk minden emelkedett homályosságot, és igyekeznénk átírni az elsődleges
vallási nyelvet egy bibliai teológiai kézikönyv stílusára. Ha megpróbálunk mindent
megmagyarázni a Szentírásban, akkor végül termékeny erejétől fosztjuk meg az elsődleges
vallási nyelvet, amely képes teljes odaszánást teremteni és helyes irányba fordítani emberi
életeket.” (FOLTA, 31.)

Korábbi művek: nyelvészeti megközelítés

+
kommunikációelméleti megközelítés
FOLTA: eltávolodás a kommunikációelméleti modelltől
és közeledés a fordítás szocioszemiotikai modellje felé

Nida igyekezett kijelölni azt az irányt, amelyben a funkcionális ekvivalencia elmélete

továbbfejlszthető lesz a jövőben:
„...a kommunikációelméleten alapuló fordítás nem teljes, mivel nem nyújt elég- séges alapot
minden szinten a szöveg lingvisztikai jeleinek megértéséhez, aho- gyan nem segít
megértenünk a nyelv kultúrához való viszonyát sem. Éppen ebből a szempontból vált
fontossá a fordítás szocioszemiotikai megközelítése (Nida és mások, 1983; Nida, 1984a; és
de Beaugrande, 1978). E szocioszemio- tikai megközelítéshez igen szorosan kapcsolódnak
azok a szociolingvisztikai vizsgálatok, amelyek a társadalmi viselkedés és a nyelvhasználat
közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozzák (Pergnier, 1978).”