A bibliai tanítások rendszere III. évfolyam 2.

félév

3. Az úrvacsora

1) Milyen helye és szerepe van az úrvacsorának az egyes ember megváltásának művében?

Mt 26,26-28
1Kor 11,26. 29-30

Az úrvacsora a szövetség-megújítás szertartása. Isten mindvégig tartó - az ember hitetlenkedései és

hűtlenségei ellenére is megmaradó - szövetségi hűségének bizonysága. A megszentelődés belső lelki
törvényszerűségeit kívánja az ember lelkébe vésni jelképes ábrázolással.

Az intelem, mely szerint „erőtlenség, betegség és aluvás" lesz a keresztény közösségben, ha nem élnek
helyesen az úrvacsorával, magában foglalja az ennek ellenkezőjére utaló tanúságtételt is: azoknak a
tanítványoknak az életében, akik értelmesen, helyesen élnek az úrvacsorával mindig megújul az „első
szeretet" (Jel 2,4), a szövetségesi hűség Krisztus iránt.

„Jézus nem akarta halmozni a jelképes szertartásokat az egyházban. Óvta a kereszténységet a

ritualizmustól. A kevés szertartás között, amelyeket bevezetett, kétségtelenül az úrvacsora jelképes
szertartása a legmegindítóbb és a leggazdagabb tartalmú.” (A. Vaucher) 1

„Az úrvacsora szimbolikája a keresztség szimbolikájának kiegészítése. A keresztség az új ember

születését jelképezi, az úrvacsora pedig az új élet fenntartását és fejlődését… Az úrvacsorai közösség
folytatja az ember örök életre való felkészítésének művét.” (Emmanuel Pétavel-Olliff) 2
2) Szükség van-e helyreállító munkára az úrvacsorát illetően?

2Thess 2,2-4

„Pál apostol a thesszalonikai keresztények tudomására hozta, hogy Jézus Krisztus visszatérését az egyház
3
hitehagyása előzi meg, ami a keresztény hit fundamentumainak elhagyását, feladását jelenti.” (A. Vaucher)

„Az úrvacsora – amelyet Jézus azért rendelt el, hogy tanítást adjon a szeretetről és az egységről az egyháznak és
a világnak – sajnálatos módon heves viták és botránkoztató megoszlások tárgya lett… A katolikus tan
materializálta az úrvacsorát. Felmagasztalta a papi hivatalt, a papnak tulajdonítva azt a hatalmat, hogy Krisztus
áldozatát megismételje, átváltoztatva a szent ostya minden részecskéjét, és a jelképes bor minden cseppjét Jézus
Krisztus valóságos személyévé, testévé, lelkévé, istenségévé. Ez a transsubstantiatio 4 tana. A csoda után csupán a
külső jegyek (a skolasztika nyelvén szólva: a járulékok) maradnak meg. Lateráni Zsinat (1215-ben, III. Ince
pápasága alatt) a transsubstantiatio kifejezést alkalmazta az eucharistiára vonatkozó katolikus dogma
meghatározására… A lutheri tanítás tagadja a lényegbeli átváltozást, de Krisztus reális jelenlétét vallja az
5
úrvacsora megszentelt színeiben. Ez a consubstantiatio tanítása.” (A. Vaucher)

1
im. 284. o.
2
Le Probl. de l’Immor ., 1891, I köt. 221. o.
3
im. 304. o.
4
Latin szó, jelentése: átváltoztatás, átlényegülés.
5
im. 284. o.
1
 A kálvini református tanítás szerint az úrvacsorai kenyér és szőlőlé pusztán csak jelképek.

3) Hogyan tanúskodik az Írás arról, hogy Jézus eredeti rendelése szerint két része van az úrvacsorának?

Jn 13,14-15. 17
Lk 22,19-20

Az úrvacsora két része - amely valójában szétválaszthatatlan, szerves egységet alkot - a lábmosás és az
úgynevezett szent jegyek (a kenyér és a szőlőlé) kiosztása. A lábmosást ugyanolyan „szereztetési
igékkel" (háromszoros meghagyatkozással) rendelte el Jézus tanítványainak, mint a kenyér és a pohár
vételét. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is ismételendő gyakorlat alapjait fektette le.

4) Mire tanít a lábmosás jelképes cselekedete?

Jn 13,1-5 vö. Lk 22,24-27

Jn 13,8-10, vö. Tit 3,5

„A lábmosás a páskavacsora kezdetén történt. A görög kifejezés, amelyet egyes fordítók így adnak
vissza: »az étkezés alatt«, inkább ezt jelenti: »amikor a vacsorát felszolgálták« vagy »amikor a vacsora
ideje elérkezett«”. (A. Vaucher) 6

„Lukács elmondja, hogy ezen a vacsorán vita támadt a tanítványok között arról, hogy melyiküket illeti
meg az első hely… A lábmosást kétségtelenül ez a vita motiválta, amelyről Lukács beszél. Jézus el
akarta távolítani apostolai szívéből a régi kovász utolsó maradványait: az önteltséget, a Messiás
személyével kapcsolatos becsvágyat, amelyek hitüket még fertőzték, és olyan bántóan nyilvánultak meg
abban a vitában, amelynek emlékét Lukács megőrizte.” (F. Godet) 7
„Az a cselekedet, amelyet Jézus a tanítványok lábának megmosásával véghezvitt, egyszerre volt az
alázatosság leckéje, és a megtisztulás szimbóluma.” (A. Vaucher) 8
„Az Úr arra a magasabb rendű tisztaságra utalt, amelyet az alacsonyabb rendű jelképezett. Aki a
fürdőből jön, az tiszta, csak a sarukba bújtatott lábak porosodnak be újból, azokat kell ismét
megtisztítani. Péter és a többi tanítványok... azzal a lelkülettel, amely akkor uralta őket, nem voltak
felkészülve a Krisztussal való közösségre. A büszkeség és az önző törekvések egyenetlenséget és
gyűlöletet gerjesztettek, de Jézus mindezt lemosta lábuk megmosásának cselekedetével. Megváltoztatta
érzelmeiket. Rájuk tekintve ezt mondhatta: »Tiszták vagytok.« Szív- és szeretetbeli egység volt immár
közöttük… Csak az tesz alkalmassá a vele való közösségre, ha ereje megtisztít… Ez a szertartás Krisztus
által elrendelt előkészület a szent úrvacsorához. Amíg büszkeség, uralomvágy, viszály dúl a szívben, a
tanítvány nem kerülhet közösségbe, kapcsolatba Krisztussal." (E. G. White) 9
Kérdés, hogy milyen bűnöket kell a lábmosással rendezni, hiszen Jézus az elkövetett törvényszegések
naponkénti rendezésére tanít pl. a Miatyánk mintaimája által is. Az úrvacsora előtti önvizsgálat - 1Kor
11,28 – arra szolgál, hogy az ember átgondolja, nem lépett-e túl könnyedén valamilyen vétkén a napok
forgatagában, amit mindeddig nem rendezett Krisztus helyettes áldozatába vetett hit és az ő

6
im. 208. o.
7
Comm. sur. L’év. de Jean, 4. kiad. II. köt. 235. o.
8
im. 280. o.
9
Jézus élete, 650. o.

2
 közbenjárása által. Nincs-e továbbá valamilyen mulasztási bűne (Jak 4,17), vagy önmaga számára is
titkos bűne (Zsolt 19,13), amit nem vesz észre azonnal az ember. Kérdés az is, hogy nem fakult-e meg
Krisztus iránti szeretete, és ezáltal a felebarátai iránti szeretete is? Nem a korábban már megbánt és
rendezett bűnöket kell tehát elővenni, mert a valóban elnyert bűnbocsánat mindörökre érvényes (Zsolt
103,12; Ésa 1,18; 44,22; Mik 7,18-19).

5) A lábmosás által - mint láttuk - elsősorban Krisztustól igényli a tanítvány bűneinek „lemosását”. Mire
tanít azonban még ezenkívül a lábmosás?

Jn 13,14-15 vö. Mt 6,14-15; 18,32-33

Arra, hogy egymásnak is meg kell bocsátani mindent, mégpedig olyan teljesen és nagylelkűen, mint
ahogy az Úr teszi ezt. A bűnök egymásnak való megbocsátása a félreértések és neheztelések eloszlatása
a tanítványok között a Krisztustól elnyert bűnbocsánat függvénye, következménye. Ha Isten nem oldja
fel a szívben az egymás iránti keménységet, szeretetlenséget - megindítóan irgalmas szeretetének és
bőkezű kegyelmének a tapasztalása által- akkor követői legfeljebb csak formai rendezésre képesek
egymás iránt, nem pedig a bűnadósságok szívbeli, teljes elengedésére.

„Az ember könnyen hajlik arra, hogy többre tartsa magát testvérénél… Meg kell szabadítani a lelket az
önzéstől, hogy leszálljon az önelégültség magaslatáról... Krisztus szeretete Istennek tetsző egységbe
fonja a szíveket." (E. G. White) 10

6) Melyik ige tanúskodik arról, hogy az őskeresztény egyházban gyakorolták a lábmosást Krisztus
rendelése szerint?

1Tim 5,10

Ez az ige nem csupán a jelképes szertartásban való részvételre, hanem az annak megfelelő lelkületre,
annak állandó fenntartására is utal. A szóban forgó tisztségre javasoltaktól (lásd a 9. verset) elvárták ezt
a magatartást.

7) Milyen két vonatkozásban szemléltetik Krisztus személyét az úrvacsora úgynevezett szent jegyei?
Hogyan tanúskodik az Írás arról, hogy jelképekről van szó?

Mt 26,26-28, vö. 1Kor 5,6-8, 1Pt 1,18-19

Jn 6,48-60.63 vö. Jn 10,9; 15,1
Jn 6,63

A Biblia jelképes nyelvezetének jellegzetessége, hogy a hasonlításnál nem írja ki: „olyan mint". A
kovásztalan kenyér és a (bizonyára) erjedetlen 11 szőlőlé Krisztus bűntelen lényét, bűn felett győzelmes
földi életét jelképezi. A megtört kenyér és a kitöltött pohár pedig megtört testét és kiontott vérét, tehát a
golgotai áldozatra emlékeztet.
A kettős jelkép arra utal, hogy Jézus két vonatkozásban is - mint tökéletes Emberfia is, és mint áldozat
is - az ember megigazulásának forrása. Mindkettő kimondhatatlan önmegtagadást kívánt Krisztustól, és

10
Jézus élete, 650. o.
11
Jézus csak kovásztalan kenyeret adhatott tanítványainak az utolsó vacsorán, figyelembe véve azt, hogy a páska ünnepe előtt,
illetve a páskavacsorán nem lehetett kovászos kenyér az asztalon (lásd 2Móz 12,8. 15). Az eredeti szövegben található, bornak
fordított görög szó (oinos) mustot is jelenthet. A kovászhoz hasonlóan az erjedés is a bűn jelképe. Az ószövetségi rendelkezés
szerint a szolgálatban lévő papok és az Istennek szentelt emberek a nazireusok, nem fogyaszthattak szeszes italt (3 Móz 10,8-10;
4Móz 6,1-3).
3
 mindkettő elengedhetetlenül szükséges az ember megváltásához. Az úrvacsora jelképei úgy szemléltetik
a Megváltót, mint „megölt Bárányt" (Jel 5,6), de egyidejűleg, mint „hibátlan és szeplőtlen Bárányt" is
(1Pt 1,19).

8) Mit kell cselekedni a Krisztus bűntelen életét és áldozatát ábrázoló szent jegyekkel?

Mt 26,26-28 vö. 2Kor 9,15

Jn 6,53-57. 63

Két dolgot: hálát adni érte és enni-inni. E cselekedetek mindegyike jelentőségteljes. A hálaadásnak az a
rendeltetése, hogy emlékeztessen a „kimondhatatlan áldozatra”, és ezáltal ébren tartsa, avagy újra
élessze az „első szeretetet” (Jel 2,4) a Megváltó iránt.

„A szent jegyekkel való egyesülés szertartása ne legyen szomorú jellegű, mert nem ez a rendeltetése.
Amikor a hívők összegyűlnek az Úr asztala köré, ne gondoljanak hibáikra és fogyatkozásaikra, és ne
panaszolják azokat!... Az előkészítő szolgálat [a bűn-rendezést]… magában foglalta már. Az
önvizsgálat, a bűnök megvallása, az egymás közötti megbékélés megtörtént. Azért jönnek most az Úr
asztalához, hogy Krisztussal találkozzanak. Nem a kereszt árnyékában kell állniuk immár, hanem
annak üdvhozó világosságában! (Jn 14,27)" (E. G. White) 12

„Krisztus testét enni és vérét inni annyit jelent, mint befogadni őt személyes Üdvözítőül... Ami a
táplálék a testnek, az Krisztus a léleknek. A táplálék nem használhat, csak ha esszük, ha lényünk részévé
válik. Krisztus sem jelenthet értéket számunkra, ha nem ismerjük őt mint személyes Üdvözítőnket. A
csupán elméleti ismeret mit sem használ. Belőle kell táplálkozni…, hogy élete a mi életünkké váljék.
Szeretetét, irgalmát magunkba kell szívnunk... Krisztus élete, amely életet ad e világnak, igéjében
rejlik... Amiképpen testi létünket táplálék tartja fenn, úgy lelki életünket Isten Igéje. Minden léleknek
önmaga számára kell életet merítenie Isten Igéjéből. Amiképpen magunknak kell ennünk, hogy
táplálékhoz jussunk, úgy kell az Igét is magunkhoz vennünk. Ne csupán mások közvetítésével szerezzük
meg." (E. G. White) 13

9) Miért nem lehet „áldozás"-nak nevezni és tekinteni az úrvacsorát?

Zsid 9,12. 25-28; 10,11-12. 14

Krisztus egyszeri, tökéletes áldozatát nem szükséges, és annak lényegét - a kimondhatatlan lelki
szenvedéseket – nem is lehet megismételni. Az a gondolat, hogy ezt még egyszer át lehetne élni, vagy
hogy szükséges lenne megismételni, valójában Krisztus áldozatának a leértékelése.

10) A Krisztussal kötött szövetség megerősítése mellett mit kíván még szintén megerősíteni az úrvacsora?

1Kor 10,3-4. 16-17 vö. Jn 17,20-21

A testvéri közösség - minden emberi gyengeség ellenére - nagy kincs és kiváltság. Lehetetlen
megtagadni a szeretetközösség vállalását egymással azoknak, akik „egy kenyérből és egy pohárból ré-
szesednek", akik az önmagát mindannyiunkért áldozatul adó Megváltó halálának emlékjegyeit veszik
magukhoz.

11) Milyen megjegyzést fűzött még Jézus a kenyér és a pohár kiosztásához?

12
Jézus élete, 659. o.
13
Jézus élete, 389-390. o.

4
 Lk 22,16; 18 vö. 28-30
Mt 26,29

Az úrvacsora hálás örömet, reménységet, szent odaadást fakaszt a résztvevőben, amint a jelképes
cselekedetek végéhez és egyben csúcspontjához érkezik, a szent jegyek kiosztásához. Mindezt betetőzi
a Krisztus ígéretéről való megemlékezés: Ő újra együtt kíván lenni tanítványaival. Diadalmas vissza-
térését követően ismét vele lesznek az övéi a „Bárány menyegzői vacsoráján", Atyja házában (Jel
19,7.9; Jn 14,1-3).

„Az úrvacsora minden alkalommal egy múltbeli és egy jövőbeli ténnyel szembesít bennünket: Királyunk
keresztrefeszítésének és dicsőséges visszajövetelének tényével.” (F. Thomas) 14

„A múltra vonatkozóan az úrvacsora tanúsítja számunkra az egyház megváltását Jézus Krisztus áldozata által. A
jelenben rámutat az Egyház táplálékára és egységére. A jövőre vonatkozóan pedig az egyház örök
boldogságára.” (E. Guers) 15

12) Ki vehet részt az úrvacsorán?

Lk 22,21

A fenti ige tanúsága szerint Jézus Júdást sem zárta ki az úrvacsorai közösségből, noha tudta a titkát, tudta, hogy
mire kötelezte el magát.

„Ez a példaadás nekünk szól… Óv bennünket attól, hogy kizárjuk egymást az úrvacsorából. Kétségtelen, hogy a
nyilvánvaló bűn kizárja a bűnöst a szent asztalközösségből. A Szentlélek világosan tanítja ezt (1Kor 5,11). Ezt az
esetet kivéve azonban senkinek sem szabad megítélnie a felebarátját. Isten senkinek sem adott megbízást arra,
hogy eldöntse, kik vehetnek részt az úrvacsorában. Mert kicsoda olvashat a szívekben? Ki választhatja el a
konkolyt a búzától?… Bejöhetnek a gyülekezetbe olyan személyek, akik nem keresik igazán az igazságot és a
szentséget, de részt akarnak venni a szertartásban. Nem szabad eltiltani őket… [Úgyszintén] senki ne fossza meg
magát az úrvacsorai közösségtől méltatlan személyek jelenléte miatt. Minden tanítvány hivatott arra, hogy
nyilvánosan részt vegyen az úrvacsorában, és így bizonyságát adja annak a ténynek, hogy elfogadja Krisztust
személyes Üdvözítőjének. Az úrvacsorában Krisztus találkozik népével, és jelenlétével megeleveníti az ünnepet…
Lehet, hogy méltatlan szívek és kezek teljesítenek szolgálatot, de Krisztus mégis ott van, hogy szolgáljon övéinek.”
(E. G. White) 16

13) Hogyan végződött az utolsó vacsora?

Mt 26,30 vö. Zsolt 32,1-2

Az a tény, hogy Jézus és tanítványai dicséretet énekelve fejezték be az utolsó vacsorát, szintén arról tanúskodik,
hogy az úrvacsora nem gyász-szertartás, nem misztérium jellegű ünnep, ahol Krisztust kéne siratni (vö. Ezék
8,14). Az a boldogság és reménység töltheti be a résztvevőket az úrvacsora végeztével, amiről a 32. zsoltár első
versei is szólnak.

14
La Royauté du Christ, Genf, 1902, 236. o.
15
La Céne du Seigneur, 1868, 165. o.
16
Jézus élete, 656. o.