NG.HU | 2015.

O K TÓ B E R | ÁRA: 895 FT

Tudományos

ÁRULÓ
csempészsztori

AGYAR
beépített jeladó · titkos szállítmány
banditák és orvvadászok

SK: 4,87 € I 17,8 LEI I 440 DIN

KÉTÉLTŰ FARKASOK
15010 ABSZTRAKT CSÚSZÓMÁSZÓK
KONGÓ FOLYÓ ÜGYEI
MESZ AJNAK ERŐDKOLOSTORA
9 771589 366009
 MEGJELENT
A NATIONAL GEOGRAPHIC
TRAVELER
ÚJDONSÁG

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!
 13. ÉV FOLYA M • 10. SZ Á M

56
2015. OKTÓBER

32 Az elefántcsont nyomában 72 Mesz Ajnak megmentése Lapindító 3

Agyarutánzatba rejtett GPS-szel Nagyszabású ásatás folyik TABLÓ 4
követjük az elefántokat gyilkoló Afganisztán szívében, a tálibok
Egyiptom, Mexikó,
afrikai orvvadászokat. fenyegető árnyékában.
Egyesült Államok
Írta Bryan Christy Írta Hannah Bloch
Fényképezte Brent Stirton Fényképezte Simon Norfolk VILÁGKÉP 10
90 Buddhizmus és iszlám Az előrejelzés űrbéli művészete
56 Tengerhódító farkas Exportcikk a rétről
Írta Paluch Tibor
Kanadában, Brit Columbia Viharos nevek | Átkaroló had-
tartomány nyugati partszegélyén
92 Szépség a Szörnyetegben művelet | Ferdén bár, de biztosan
a farkasok föl-alá úszkálnak
a szigetek között, és minden „Célom: az absztrakt kép révén
Átrajzoljuk az óceánokat?
különösebb gond nélkül meg- érdekessé, rokonszenvessé tenni Vegyérték Elválik a szál a száltól 24
élnek azon, amit az óceán kínál. az eredetit, a fotón látható állatot.”
Párhuzam Ütésálló természet 25
Írta Susan McGrath Írta és fényképezte Michael D. Kern
Fényképezte Paul Nicklen Ökotudat 131 éves ifjoncok 26
102 Fekete-Afrika folyama: Vakmerő Meskó Bertalan 28
a Kongó orvosi jövőkutató
Főútvonal Afrika szívében
– persze csak annak, akinek
van mersze útra kelni rajta. Szakértőnk válaszol 124
Írta Robert Draper Ipar és tudomány
Fényképezte Pascal Maitre
Agytorna Egy kis arcászat 126
Mozaik Vasból lett réz 128
A borítón Egy hasonló műagyarba Plusz Fizessen elő ő Keresőben 130
rejtett különleges, erre a célra kialakított a magazinra, és
GPS és műholdas jeladó segítségével legyen Ön is Apró részletek Barlangi (bal)eset 134
lehetett követni az orvvadászokat. a National Geog-
raphic Társaság tagja!
gja!
Elemi ösztön Magányos, kivéve, 136
Fotó: Rebecca Hale, NG
ha szerelmes

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK MEGJELENÉSE: 2015. NOVEMBER 5.

E L Ő F I Z ET É S : Fizessen elő a National Geographic Magyarország magazinra! Kérdéseivel hívja a (06) 1 510-0888-as telefonszámot!
E-MAIL: ngelofizetes@centralmediacsoport.hu INTERNET: ng.hu ngmagyarorszag
NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG PRESIDENT AND CEO Gary E. Knell

FŐSZERKESZTŐ-ÜZLETÁG-IGAZGATÓ Lipták Tímea Inspire SCIENCE AND EXPLORATION: Terry D. Garcia

Illuminate MEDIA: Declan Moore
SZERKESZTŐSÉG VEZETŐSZERKESZTŐ ifj. Vitray Tamás MŰVÉSZETI VEZETŐ Heltai Csaba Teach EDUCATION: Melina Gerosa Bellows
SZERKESZTŐ Bordás Veronika TERVEZŐSZERKESZTŐ Botyánszki Zsolt EXECUTIVE MANAGEMENT
NEMZETKÖZI KOORDINÁTOR Erdélyi Ilona
LEGAL AND INTERNATIONAL PUBLISHING: Terry Adamson
KÖZREMŰKÖDŐK Boros Anna, Merkl Ottó, Sellei Iván, Straky Zoltán, Szabó Márta, Szabó Róbert CHIEF OF STAFF:Tara Bunch
COMMUNICATIONS: Betty Hudson
BRANDMENEDZSER Kelenföldi Rita A National CONTENT: Chris Johns

SZERKESZTŐSÉG 1037 Budapest, Montevideo u. 9. telefon: (06) 1 437-3600 Geographic NG STUDIOS: Brooke Runnette
Társaság TALENT AND DIVERSITY: Thomas A. Sabló
e-mail: ng@centralmediacsoport.hu internet: www.ng.hu
OPERATIONS: Tracie A. Winbigler
világszerte sok
HIRDETÉSI INFORMÁCIÓ LAPREFERENS Selmeczi Andrea, telefon: (06) 1 437-3639, INTERNATIONAL PUBLISHING
helyütt működő
e-mail: andrea.selmeczi@cmsales.hu SENIOR VICE PRESIDENT: Yulia Petrossian Boyle
közhasznú
Minden jog fenntartva © 2015 National Geographic Society VICE PRESIDENT OF STRATEGIC DEVELOPMENT: Ross
szervezet. Goldberg
A National Geographic® név és a sárga címlapkeret nemzetközileg bejegyzett védjegyek.
Célkitűzése, VICE PRESIDENT OF INTERNATIONAL PUBLISHING AND
Meg nem rendelt kéziratokért és illusztrációkért a National Geographic Magyarország nem
hogy bolygónk BUSINESS DEVELOPMENT: Rachel Love
vállal felelősséget. Olvasóink leveleit a Fórum rovatban rövidítve és szerkesztett formában
közöljük, a közzétett vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. felfedezésére Cynthia Combs, Ariel Deiaco-Lohr, Kelly Hoover,
ösztönözzön, Diana Jaksic, Jennifer Jones, Jennifer Liu, Rachelle
Képfeldolgozás: Central Médiacsoport Repro Nyomtatás: RR. Donnelley Sp. Zo.o. Perez
riportjaival
HU ISSN 1589-3669 BOARD OF TRUSTEES
megvilágítsa
CHAIRMAN: John Fahey
Árusításos úton terjeszti a Lapker Zrt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. a tényeket,
Dawn L. Arnall, Wanda M. Austin, Brendan P.
Előfizethető a www.mc.hu internetes oldalon, valamint a kiadóban a (+36) 1 510-0888-as
fejleményeket,
Bechtel, Michael R. Bonsignore, Jean N. Case,
telefonszámon, valamint személyesen a 1037 Budapest, Montevideo u. 9. szám alatt, és mindezek Alexandra Grosvenor Eller, Roger A. Enrico, William
hétfőtől péntekig 10-től 16 óráig. révén tanítson, R. Harvey, Gary E. Knell, Maria E. Lagomasino,
Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Kereskedelmi Igazgatóság, Hírlap Üzlet Postacím: tudást adjon. Jane Lubchenco, Nigel Morris, George Muñoz,
Patrick F. Noonan, Peter H. Raven, Edward P. Roski,
1900 Budapest. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél valamint
Jr., Frederick J. Ryan, Jr., B. Francis Saul II,
megrendelhető emailen: hirlapelofizetes@posta.hu és telefonon 0680-444-444-es számon.
Ted Waitt, Tracy R. Wolstencroft
Kézbesítéssel kapcsolatos reklamációk fogadása: Tel: 0680-444-444, Fax: 061-303-3440, email:
RESEARCH AND EXPLORATION COMMITTEE
hirlap@posta.hu. A lap kézbesítése a megjelenéstől számított második munkanapig történik.
CHAIRMAN: Peter H. Raven
További előfizetéssel kapcsolatos információk, elektronikus ügyfélszolgálatunkon:
VICE CHAIRMAN: John M. Francis
http://ugyfelkapu.mc.hu
Paul A. Baker, Kamaljit S. Bawa, Colin A. Chapman,
Előfizethető külföldre és külföldről a HELIR-nél, 1089 Budapest, Orczy tér 1., telefon: Keith Clarke, J. Emmett Duffy, Carol P. Harden, Kirk
(06-80) 444-444, (+36) 1 477-6384, fax: (+36) 1 303-3440, e-mail: hirlapelofizetes@posta.hu, Johnson, Jonathan B. Losos, John O’Loughlin,
továbbá előfizethető külföldről a Hungaropress Kft.-nél, 1097 Budapest, Táblás u. 39., Naomi E. Pierce, Jeremy A. Sabloff, Monica L.
Smith, Thomas B. Smith, Wirt H. Wills
telefon: (+36) 1 348-4060, fax: (+36) 1 348-4065, e-mail: elofizetes@hungaropress.hu,
ügyintézés a honlapon keresztül: www.hungaropress.hu EXPLORERS - IN - RESIDENCE

Robert Ballard, Lee R. Berger, James Cameron,

Egyéves előfizetés (12 lapszámra) 7140 Ft, féléves előfizetés (6 lapszámra) 3570 Ft,
Sylvia Earle, J. Michael Fay, Beverly Joubert, Dereck
a díjak csak belföldi kézbesítés esetén érvényesek. Joubert, Louise Leakey, Meave Leakey, Enric Sala,
A lap ára: 895 Ft | SK 4,87 € | 17,8 LEI | 440 DIN Spencer Wells
Kiadónk mindenkor érvényes Előfizetési Általános Szerződési Feltételei, valamint FELLOWS

az adatvédelmi nyilatkozatunk megtekinthetők a www.mc.hu weboldalon. Dan Buettner, Sean Gerrity, Fredrik Hiebert, Zeb
Hogan, Corey Jaskolski, Mattias Klum, Thomas
Külföldre árusításos úton terjeszti: Color Interpress Kft., 1039 Budapest, Hatvany L. u. 14.,
Lovejoy, Greg Marshall, Sarah Parcak, Sandra Postel,
telefon: (+36) 1 243-9232. Paul Salopek, Joel Sartore, Barton Seaver
Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország TREASURER : Barbara J. Constantz
legnagyobb médiafigyelője, az Observer. FINANCE : Michael Ulica

A National Geographic Magyarország eladási adatait DEVELOPMENT : Bill Warren

a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség auditálja. TECHNOLOGY : Jonathan Young

NATIONAL GEOGRAPHIC MAGAZINE

EDITOR IN CHIEF Susan Goldberg

DIGITAL GENERAL MANAGER Keith Jenkins CENTRAL MÉDIACSOPORT ZRT.
1037 Budapest, Montevideo u. 9.
MANAGING EDITOR: David Brindley. EXECUTIVE EDITOR ENVIRONMENT: Dennis R. Dimick.
telefon: (06) 1 437-1100,
DIRECTOR OF PHOTOGRAPHY: Sarah Leen. EXECUTIVE EDITOR NEWS AND FEATURES:
telefon/fax: (06) 1 437-3737
David Lindsey. CREATIVE DIRECTOR: Emmet Smith EXECUTIVE EDITOR SCIENCE: Jamie Shreeve. www.centralmediacsoport.hu
EXECUTIVE EDITOR CARTOGRAPHY, ART AND GRAPHICS: Kaitlin M. Yarnall

FELELŐS KIADÓ: Varga Zoltán VEZÉRIGAZGATÓ

INTERNATIONAL EDITIONS EDITORIAL DIRECTOR: Amy Kolczak. DEPUTY EDITORIAL DIRECTOR: GAZDASÁGI IGAZGATÓ: Postásy Csaba
Darren Smith. MULTIMEDIA EDITOR: Laura L. Ford. PRODUCTION: Beata Kovacs Nas EMBERIERŐFORRÁS-IGAZGATÓ: Gáspár Andrea
TERJESZTÉSI IGAZGATÓ: Somlainé Szlávik Éva
EDITORS ARABIC: Alsaad Omar Almenhaly. AZERBAIJAN: Seymur Teymurov. NYOMDAI ELŐKÉSZÍTÉS OSZTÁLYVEZETŐ: Gellért Katalin
BRAZIL: Angélica Santa Cruz. BULGARIA: Krassimir Drumev. CHINA: Bin Wang.
CROATIA: Hrvoje PrDžiDž. CZECHIA: Tomáš Ture̷ek. ESTONIA: Erkki Peetsalu. FARSI: Babak
ÉRTÉKESÍTÉS: CM SALES KFT.
Nikkhah Bahrami. FRANCE: Jean-Pierre Vrignaud. GEORGIA: Levan Butkhuzi. GERMANY:
ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓ: Gerő Viktor
Florian Gless. HUNGARY: Tamás Vitray. INDIA: Niloufer Venkatraman. INDONESIA: Didi Kaspi KERESKEDELMI IGAZGATÓ: Steff József
Kasim. ISRAEL: Daphne Raz. ITALY: Marco Cattaneo. JAPAN: Shigeo Otsuka. KOREA: Junemo
Kim. LATIN AMERICA: Fernanda González Vilchis. LATVIA: Linda Liepiͷa. LITHUANIA: Frederikas A Central Médiacsoport Zrt. csatlakozott a társszabályozási rendszerhez
Jansonas. NETHERLANDS/BELGIUM: Aart Aarsbergen. NORDIC COUNTRIES: Karen Gunn. és magára nézve kötelezőnek ismeri a Magyar Lapkiadók Egyesülete honlapján
POLAND: Martyna Wojciechowska. PORTUGAL: Gonçalo Pereira. ROMANIA: Catalin Gruia. megjelent Magatartási Kódex rendelkezéseit. További információért keresse
RUSSIA: Alexander Grek. SERBIA: Igor Rill. SLOVENIA: Marija Javornik. SPAIN: Josep Cabello. a www.mle.org.hu honlapot.
TAIWAN: Yungshih Lee. THAILAND: Kowit Phadungruangkij. TURKEY: Nesibe Bat. LICENCTULAJDONOS: National Geographic Society

ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK Az előfizetés 12 lapszámot tartalmaz. Amennyiben kérdése, észrevétele van az előfizetéssel kapcsolatban kérjük, hívja ügyfélszolgálati munkatársainkat
a 06-1-510-0888-as telefonszámon (H-CS: 8-17 óráig, P: 8-16 óráig) vagy jelezze azt a http://ugyfelkapu.mc.hu oldalon. Ajánlatunk kizárólag belföldi kézbesítési cím esetén érvényes. Jelen akció
nem vonható össze a National Geographic és kiadónk egyéb meghirdetett akcióival. Az előfizetői ár az előfizetés időtartama alatt nem minden esetben tartalmazza a laphoz csomagolt termékeket.
Az előfizetéssel Ön hozzájárul ahhoz, hogy a Central Médiacsoport Zrt. megadott személyes adatait marketing akciókhoz és promóciókhoz felhasználja. Kiadónk mindenkor érvényes Előfizetési
Általános Szerződési Feltételeit megtekintheti a www.mc.hu weboldalon. *A kedvezmény mértéke a lap 895-Ft-os árához képest értendő.
 Lapindító

Érthetetlen. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz az idő, Az elefánt-

a szereplők is szakasztott ugyanolyanok. Afrikai mind, ugyanaz a Nap csont
süt le rájuk, ugyanaz a sivár szavanna, nyers vadon neveli őket. Ugyan-
olyan a bőrük, ugyanolyan a lelkük, ugyanolyan nyomorult földönfutók.
nyomában
Érthetetlen. Min múlhat? Min múlik, hogy az egyik kalasnyikovot lóbál,
asszonyt csonkít, kislányt erőszakol, a másik egy csupa ránc, ormótlan
behemótért adja az életét? Hogy az egyik ölni akar, a másik halni kész?
Hogy az egyik bestiává aljasul, a másik eszmékig fölér?

Nem értem. Hány ember van bennünk? És hol a billenőkapcsoló?

Ifj. Vitray Tamás, vezetőszerkesztő

TABLÓ
Egyiptom
Hatalmasat ásít Alex, a teve
a világ hét csodája közül
a legrégebbi, a gízai piramis-
együttes előtt. A négy és fél
ezer éves fáraósírok máig
az építészeti lelemény minta-
példái. A legnagyobb közülük
147 méter magas, 1,2 millió
kőtömbből áll.
FOTÓ: CLAIRE THOMAS
Mexikó
Zöld törzsű óriásfa barna
ágrengeteggel: a Colorado
folyó sivatagos deltája így
fest 300 méter magasból.
A gátépítés, az öntözés
miatt a víz lassan elapad,
eltűnnek a vizes élőhelyek
meg az ott honos állatok,
visszaszorul a mezőgazda-
ság és a halászat.
FOTÓ: EDWARD BURTYNSKY,
NICHOLAS METIVIER GALLERY
Egyesült Államok
Irdatlan hullámot lovagol meg
a szörfös a Hawaii-szigeteknél,
Oahu északi partjánál. Tőle
balra búvárfotósok próbálják
lencsevégre kapni a taraj
alá bújó hullámlovast. A sziget
északi pereme a turisták
kedvenc célpontja, hullámos
vize a szörfös világ édene.
FOTÓ: SASH FITZSIMMONS
VILÁGKÉP Haladó tudomány

Az előrejelzés
űrbéli művészete
Az időjárás-előrejelzésben érintett kutatók számára aligha-
nem az űridőjárás lesz a következő meghódítandó terület.
Azért is fontos az űridőjárást előre kiszámítani és jelezni,
mert egyes űrbéli jelenségek, például a geomágneses
viharok fennakadást okozhatnak a villamosenergia-hálóza-
tok és a műholdas GPS-rendszerek működésében. A NASA
márciusban indította két évre tervezett, a magnetoszféra
többskálájú kutatását célzó projektjét (Magnetospheric
Multiscale Mission, MMS). „Az űridőjárás alapja a Napból
kiáramló töltött részecskék alkotta napszél” – magyarázza
az MMS projekt vezetője, Bill Paterson. Az MMS Földünk körül
keringő négy műholdja a napszelet, pontosabban az úgy-
nevezett rekonnekció, mágneses átkötődés jelenségét vizs-
gálja, amely kulcsszerepet játszik az űridőjárás alakulásában.
Űrléptékben esők meg forgószelek helyett a mágneses
átkötődés hajtotta plazmakilövellésekre kell gondolnunk.
Az űridőjárás folyamatait ugyanis a mágneses tér erővona-
lainak megszakadása, majd újrakapcsolódása mozgatja.
A folyamatot kísérő robbanásszerű energiafelszabadulás
gondot is okozhat, például megzavarhatja a műholdak
számítógépeit. „Űrviszonyok között nehéz az előrejelzés.
Remélhetőleg a mágneses átkötődés tanulmányozásával
most előbbre jutunk” – bizakodik Paterson. – Eve Conant

ERŐK, HA KAPCSOLÓDNAK
Az MMS szondái kételemű pályát követnek a Föld magnetoszférá-
jában: az egyik ott vezet, ahol a mégneses tér erővonalai szét-
szakadnak, a másik ott, ahol az erővonalak összekapcsolódnak.

Mágneses tér mágneses erővonalak

A Föld nappali oldalánál, A Föld éjszakai oldalá-
ahol a napszéllel találkozik, nál az erővonalak ismét
összekapcsolódnak.
megszakad.
Föld
nap-
szél
a pálya egyik része
a pálya másik része

a napszél
erővonalai

10

A szonda fedélzetén
25 érzékelő működik.
A rudazatokon további
szenzorok találhatók.
A kiengedett antenna-
szálakat a szonda
forgása tartja feszesen.
A szonda teste 3,5 méter
széles, az alsó-fölső hossz-
rudazattal 30 méter magas,
antennái 120 méterre
nyúlnak ki.
napelem
A szonda 20 másod-
percenként körbe-
fordul saját tengelye
körül.
A szonda forgásten-
gelyébe helyezett,
két irányban kinyúló
rudazat.
GRAFIKA: MATTHEW TWOMBLY, NG. ILLUSZTRÁCIÓ: NICK KALOTERAKIS. FORRÁS: NASA
10
kilo
mé
ter
ÉRZÉKELŐK TÖMEGÉVEL
Az MMS négy, teljesen egyforma
szondája változó élhosszúságú,
háromszög alapú gúlaalakzatban
repül. Érzékelőikkel a gúlaforma
belsejében kialakuló űridőjárási
folyamatokat, mágneses robba-
násokat követik.
MEGFEJTHETŐ ŰRIDŐJÁRÁS
Az érzékelők a Föld mágneses
terét, a Napból kiáramló plazma
mennyiségét és a kettő ütközése-
kor keletkező energia nagyságát
is vizsgálják.
Elektromágneses mezők
Az antennák elektromos és mág-
neses energiát hordozó hullámokat
érzékelnek. A kutatók próbálják
kideríteni, hogy a hullámok okai,
avagy melléktermékei-e a mágne-
ses átkötődésnek.
Forró plazma
A műszerek azt is vizsgálják, mi
történik a plazmával a mágneses
átkötődés idején. A hidegebb
plazmát a mágneses tér felfűti.
Nagy energiájú részecskék
A mágneses rekonnekció a töltött
részecskék kis részét hihetetlenül
nagy sebességre gyorsítja fel, így
azók roppant energiára tesznek
szert. Az MMS szondái akár a fény-
sebesség 80 százalékával száguldó
elektronokat is képesek érzékelni.
 VILÁGKÉP
Saját ügyeink

Exportcikk Asszonyok, körülöttük fehérbe öltözött, virágba borult táj. A fenntartható

növénytermesztés mind többeknek ad munkát. A helyszín a közép-afri-
kai Ruanda, ahol a polgárháború 1994-ben egymillió áldozatot követelő
a rétről népirtássá fajult. Örvendetes módon az ország új életre kelt, rohamos
fejlődésnek indult. Ezt egyebek között festői, és ami ugyancsak lénye-
ges szempont, komoly profitot hozó virágültetvényeinek köszönheti.
Az amúgy meglehetősen igényes Chrysanthemum cinerariifolium,
vagyis a dalmátvirág (más néven: dalmát rovarporvirág, morzsika)
Ruanda hegyeinek vulkáni talaján, csapadékos klímáján kitűnően érzi
magát. Még hasznot is hajt: a krizantémnemzetség tagjaként pompás
rovarölő szert, piretrint termel. Az 1970-es években Ruanda jelentős
bevételre tett szert a piretrummal, a dalmátvirág külföldre exportált
kivonatával. A polgárháborús időkben ugyan visszaesett ez az iparág,
de mára ismét erőre kapott. Jelenleg a kávé és a tea után a piretrum
Ruanda harmadik legfontosabb exportcikke, a dalmátvirág termesztése
pedig több mint 30 ezer embernek ad munkát.
Noha rengeteg piretrumot exportál, saját mezőgazdaságában Ruanda
sokáig olcsóbb, mesterséges növényvédő szereket alkalmazott – olyan,
környezetkárosító anyagokat, amelyeket a fejlettebb országokban már
betiltottak. Az új idők e téren is változást ígérnek. Az ENSZ Élelmezésügyi
és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) támogatásával a ruandai földműve-
sek már a fenntartható gazdálkodást és a piretrumtartalmú növényvédő
szerek használatának mikéntjét tanulják. Az Agropharma Africa vállalat
A krizantémnemzetség
némelyik tagja haté- több olyan, piretrumalapú termék előállításán dolgozik, amelyeket a jövő-
kony rovarölő anyagot, ben fölhasználhat majd az ország mezőgazdasága, még exportálhat is
piretrint termel. Fent: belőlük. „Az új szerek a fenntartható növénytermesztés, az egészséges
virágföldön serénykedő
asszonyok Ruanda természet és lakosság zálogai lehetnek” – jelenti ki bizakodóan Therese
északi régiójában. Karitanyi, az Agropharma Africa vezérigazgatónője. – Catherine Zuckerman

FOTÓ: PAUL ELLEDGE

 VILÁGKÉP
Bolygónk

Viharos Sandy – annyi biztos, hogy ezzel a kedves női névvel többé már nem illetünk
hurrikánt. 2012-ben a Sandy másfél ezer kilométer széles sávban tombolt, leg-

nevek alább 50 milliárd dolláros kárt okozott, és 147 ember életét oltotta ki. 1953 óta
az atlanti térségben összesen 78 hurrikánnév került „feketelistára”. Van, hogy
egyszerre több régióban is dúl ugyanaz a forgószél, és probléma lehet úgy
elnevezni, hogy mindenki számára egyértelmű legyen a helyzet. A nevek amúgy
újrahasznosíthatók – kivéve, ha első tulajdonosa kirívóan súlyos károkat okozott
(ilyen volt az ominózus Sandy is), illetve ha a név visszás érzéseket kelthet.
A vihar elnevezése számos nyelvből, kultúrkörből származhat. Férfinevek
csak az 1970-es évek óta használatosak. Lélektani értelemben meghökkentően
sokat számít, hogy női vagy férfinevet kap-e a vihar. Az Illinois Egyetem kutatói-
nak tavaly végzett felmérése szerint a nőnevű hurrikánokat az emberek kevésbé
veszik komolyan – és ebbe akár bele is halhatnak. Egyes szakértők kétségbe
vonják az illinois-iak eredményeit, ám a szerzők biztosak igazukban – ráadásul,
ahogy egyikük, Sharon Shavitt fogalmaz, az élet nap mint nap őket igazolja.
Liz Skilton, a hurrikánok történetének avatott ismerője teljesen elhibázottnak
tartja a mai gyakorlatot. „Női vagy férfinevet adni egy természeti jelenségnek?!
Hagyjuk már végre abba!” Nos, van egy olyan térség, ahol mintha hallgatnának
a szavára. A Csendes-óceán nyugati részén kialakuló tájfunokat mostanában
növényekről, állatokról nevezik el. – Brad Scriber

14 FOTÓ: NASA
 Megújult az ng.hu
A National Geographic magazin
online is elérhető!

blog föld utazás nap képe

tudomány önök küldték természet
Izgalmas hírek, újdonságok a tudomány világából.
Küldje be legjobb fotóit, legyen Öné a Nap Képe!
Böngésszen magazinunk archívumában!
Kövessen minket közösségi oldalainkon is:
ngmagyarorszag
 VILÁGKÉP
Vad dolgok

Átkaroló Egyes gerinctelen állatok, például a medúzák és a tengericsillagok újra tudják

növeszteni leszakadt, megcsonkult részeiket. Michael Abrams amerikai biológus,
a pasadenai Caltech egyetem munkatársa arra számított, hogy kísérleti alanya,
had- egy fiatal fülesmedúza (Aurelia aurita) is így tesz majd, miután a kutató eltávolí-
totta két karját. Ám kollégái egyszer csak arra lettek figyelmesek, hogy Abrams

művelet lelkesen kiabál: „Ezt nem hiszem el! Gyertek, nézzétek meg ti is!” A fülesmedúza
ugyanis nem újranövesztette hiányzó karjait, hanem a maradék hatot rendezte át
nagy ügyesen úgy, hogy azok egymástól azonos távolságban sorakozzanak.
A fülesmedúza (lent) mozgás- és táplálkozásmódja okán is rá van utalva arra,
hogy teste szimmetrikus legyen. Abrams állata izmaival addig tolta-vonta meg-
maradt karjait, amíg azok egymástól egyenletes távolságba rendeződtek. A most
első alkalommal megfigyelt jelenséget a kutatók szimmetrizációnak nevezték el.
Abrams témavezetője, Lea Goentoro szerint az öngyógyító módszer a csalánozók
regenerációs mechanizmusairól is sok újdonságot árulhat el majd. – Carrie Arnold

16 FOTÓ: ALEXANDER SEMENOV

 KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

Régészet
– ásónyom nélkül
A talajradarral, más néven georadarral (Ground Penetrating
Radar, röviden: GPR) folyamatos elektromágneses mérést
végezhet a szakember. Az eszköz működése a felszín alatti
anyagok összetevőinek eltérő dielektromos tulajdonságán
alapul: a felszínen mozgatott adóegysége rövid időtartamú
elektromágneses impulzusokat sugároz a talajba, a vevő-
egység pedig regisztrálja a különféle dielektromos állan-
dójú anyagokról más-más módon visszaverődő jeleket.
A vevőegységbe érkező impulzusokat a számítógépes
rendszer azonnal feldolgozza, az eredményeket (például
a föllelt rom kő- vagy téglafalazatának helyzetét) pedig
valós időben, kétdimenziós képként jeleníti meg az eszköz
képernyőjén. Megfelelő méréssorozattal, speciális grafikai
utófeldolgozó program alkalmazásával a kapott felvételek-
ből 3D kép is előállítható; ezen a képen már nem csupán
a lelet síkbeli kiterjedését, de pontos elhelyezkedését, fel-
szín alatti mélységét is megvizsgálhatja a kutató.
A felhasználás módja, a keresett objektumok jellege
szerint többféle antennával is működtethető a talajradar.
Az elv: a kibocsátott impulzus behatolási mélysége fordí-
tottan arányos az antenna frekvenciájával. A lelőhelyek
felkutatásában általában az 500 MHz-es antenna válik be,
mivel a kutatási mélység ilyenkor átlagosan 4 méter.
A régészeti kutatásokban egyre fontosabbak a helyszínt
nem károsító, mechanikai behatással nem járó, roncsolás-
mentes geofizikai felmérések. E vizsgálatok kitűnő eszköze,
a speciális technológiával működő, hazánkban még csak
néhány helyen elérhető talajradar sokat segíthet a föld alatt
rejtőző objektumok felkutatásában. Talajradarral nem csak
már ismert lelőhelyeket térképezhet fel a szakember költ-
séghatékonyan; kiterjedésükben vagy összetételükben
az eddig nem ismert lelőhelyek felkutatásában is nagyon
jó szolgálatot tehet ez a különleges eszköz.

További információk a talajradarról:

www.vizmuvek.hu/vizplusz
 VILÁGKÉP
Múlt időben

Egy fotó ked-

véért tréfás
kedvű turisták
„támasztják”
a pisai ferde
tornyot. A hí-
res-nevezetes
harangtorony
már jó nyolc-
száz éve áll
így, elbillenve.

Ferdén A jelek szerint a pisai ferde torony egy ideig már nem dől tovább. Az alapzatát
tizenöt éve megerősítették, és azóta nem is romlott az 1173 és 1370 között

bár, de épített, statikailag elpuskázott márvány harangtorony állapota. Sőt: egy nemzet-
közi szakértőcsapat még vissza is tudta kissé dönteni az épületet. Vezetőjük,

biztosan John Burland mérnök, a londoni Imperial College tanára beszámolt róla, hogy
48 centiméterrel a függőleges irány felé mozdították a tornyot, azaz dőlésszögét
10 fokkal csökkentették. Nagy fegyvertény ez: mostanáig nem sikerült stabilizálni
a nyolcszintes, 55 és fél méter magas épület helyzetét. Burlandék az üledékes
alapban a talaj egy részét szilárdabbra cserélték, és kutakat fúrtak, hogy csök-
kentsék a talajvíz mennyiségét. Ha nem jön erősebb földrengés, ha nem mozdul
meg alatta a föld, a torony aligha dől tovább, bizakodik Burland. – Jeremy Berlin

ISTENMASZK DUHAJKODÁSHOZ
Izrael északi részén, az ókori városba, Hippos-Sussitába vezető út mentén
nemrégiben különleges – és igen súlyos – fémmaszkot tártak fel a régészek.
A 30 centiméteres bronzlelet Faunust, a római mitológia erdei istenségét
ábrázolja. Az álarcot vélhetően az 1-2. században, áldozatok bemutatásánál,
ivászatokon, orgiákon használták. Az ásatások vezetője, Michael Eisenberg
szerint nem meglepő, hogy a romvároson kívül találtak rá: a duhajok nyilván
a polgároktól rejtve, a falon kívül tartották tivornyáikat. – A. R. Williams

18 FOTÓK: MARTIN PARR, MAGNUM PHOTOS (FENT); M. EISENBERG, HAIFAI EGYETEM, IZRAEL
KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

Engedjen a csábításnak!
A Nespresso a kezdetek óta vezető az innováció és a dizájn terén, folyamatosan
tökéletesíti kávégépeit, hogy Club-tagjai nap mint nap élvezhessék a kifogástalan
minőségű Grand Cru kávékat.
A Lattissima Touch a Nespresso egyik legsokoldalúbb kávégépe. Funkciói révén a
kávérajongó otthonában is a legmagasabb szinten élvezheti kávéja aromáját. Egyet-
len gombnyomással hatféle recept közül választhat – a Lattissima Touch kínálatban
már a ristretto és a tetszőleges mennyiségben adagolható tejhab is szerepel.
Ha művészi szinten szeretné elkészíteni kedvencét, engedjen a Lattissima Touch
csábításának, adja át magát a lágy, tejes ízvilágnak, az érzékeket kényeztető intenzív
aromáknak. Készítsen tökéletes lattét vagy cappuccinót – egyetlen mozdulattal!
A Ragyogó Fehér, Ragyogó Vörös, és Ragyogó Fekete színben megvásárolható
Lattissima Touch kávégép tökéletes otthoni társa mindazoknak, akik a pompás
kávé mellett a mesteri dizájnt is értékelik. Kényelmesen használható, érintő-
gombos kezelőfelülete révén most minden eddiginél könnyebben elkészíthetjük
a kínálatában szereplő kivételesen finom kávékülönlegességeket.
 EZ NEM A VÉG
EZ EGY ÚJ KEZDET
Rendíthetetlenül kitartunk amellett, hogy kávéőrleményeink tökéletes minőségben jussanak el Önhöz,
ezért is döntöttünk az alumínium használata mellett. A Nespresso jellegzetességeként, az alumínium
kapszulák nemcsak egyedülálló módon őrzik meg a kávé minőségét és aromáját, de részei is egy
környezettudatos választásnak, mivel az alumínium vég nélkül újrahasznosítható. Ez is csak egy újabb
példája annak, hogy mi mindent megteszünk azért, hogy minden csésze Nespresso kávé részese legyen
a Positive Cup jövőképnek.

www.nespresso.com/positive
 VILÁGKÉP
Bolygónk

Átrajzoljuk
az óceánokat?
Az átlagember három óceánról tud, a szakértő szerint igazából
egyetlenegy világóceán létezik. Tulajdonképpen nagy kérdés,
miért van az, hogy a réges-rég, még 1928-ban meghúzott óceán-
határok többnyire ma is érvényesek. „Pedig ezek a határvonalak
inkább a geopolitikai megfontolásokat, mintsem a vizek valódi
mozgásirányát tükrözik – szögezi le Gary Froyland, az ausztráliai
új-dél-walesi egyetem (UNSW) matematikusa. Erik van Sebille-lel,
a londoni Imperial College óceanográfusával készített új térképü-
kön aszerint rajzolták át az óceánok határát, amit a tengeráram-
latok mozgásáról, mederformáló hatásáról, és egy viszonylag új,
ám máris súlyos környezeti problémában, az óceáni szemét-
szigetek formálódásában játszott szerepükről jelenleg tudunk.
A világtengerekben már évtizedek óta tömérdek műanyag és
egyéb hulladék sodródik. Az erős köráramlatok a szemetet idővel
„szigetekké” gyűjtik össze – a legnagyobb ilyen Hawaii és Kalifor- A tengerbe jutó tömérdek nejlonzacskó, PET pa-
nia között éktelenkedik. Az áramlásokkal is számoló új óceán- lack és más szemét itt-ott „szigetekké” áll össze.
A tengeráramlásokat és a hulladék mozgását is
térkép azt is segíthet kideríteni, honnan ered a tengeri szemét, figyelembe vevő alábbi térképen különféle színek
kinek kellene végre nekiállnia takarítani… – Catherine Zuckerman jelzik az átrajzolásra javasolt óceánrészeket.

JEGES-TENGER
75°É

KALIF. ÉSZAKI-
ÉSZAKI- Egy. Áll. ATLANTI-
CSENDES-ÓCEÁN És ÓCEÁN
HAWAII zak
(Egy. Áll.) i - a t l an
ti-
É sz
óceáankii-kcösreánradm
es -
lat
óceáni
köráramlat
0°
-óce
Indiai áni-
D-atlanti-
INDIAI-
DÉLI- DÉLI-
ÓCEÁN
ATLANTI- CSENDES-
ÓCEÁN
N
i l at ÓCEÁN
áni
ó c e á n lat körára m Déli-csendes-óacte
m köráraml
k örá ar
óce
eánh
n atá
a árr

75°D kevert víz

nincs adat

22 TÉRKÉP: JEROME N. COOKSON, NG. FORRÁSOK: GARY FROYLAND ÉS ROBYN M. STUART, UNSW AUSZTRÁLIA;
ERIK VAN SEBILLE, IMPERIAL COLLEGE, LONDON. FOTÓ: MIKE NELSON, EPA/ALAMY
 KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

Indítsuk újra a kört!

Globális fölmelegedés, rohamosan fogyó energiaforrások,
súlyosbodó hulladékkezelési problémák, fenntartható jövő.
Csupa komoly, tudományos szakkifejezés – elsőre nem
gondolnánk, hogy bármi közük lehetne a divathoz. Pedig
a H&M már évek óta a környezetvédelem egyik élenjárója,
és most a divatipar fenntartható fejlődésében is új utat
mutatott Indítsuk újra a kört! (Close the loop) kezdeménye-
zésével. „Célunk, hogy minél több termékünket állítsuk elő
különféle anyagok újrafelhasználásával, újrahasznosításá-
val, így csökkentsük az új nyersanyagok iránti szükségletet.
Ezáltal víz- és energiafogyasztásunkat, sőt vegyszerfelhasz-
nálásunkat is jelentősen visszafoghatjuk a termelésben” –
magyarázza Karl-Johan Persson, a H&M vezérigazgatója.
A vállalat 2013-ban hirdette meg úttörő kezdeménye-
zését: aki megunta valamelyik ruhadarabját, márkától füg-
getlenül leadhatja a H&M akármelyik üzletében. Jelenleg
a vállalat 20 százaléknyi újrahasznosított pamutot állít elő
használt alapanyagokból, ám folyamatosan keresi a mód-
ját, hogy növelhesse ezt az arányt – természetesen anél-
kül, hogy a „kör újraindítása” a minőség rovására menne.
Az alapanyagok megválasztásán túl a H&M a gyártás és
az értékesítés során is ügyel a környezetvédelemre, a fenn-
tarthatóságra, és vásárlóinak is segít környezettudatosan
dönteni. Conscious kollekciójának darabjai e filozófia
jegyében már kifejezetten környezetbarát alapanyagok-
ból: vegyszermentesen termesztett növényekből nyert
organikus anyagokból, hulladékból újrahasznosított anya-
gokból, így PET palackokból nyert poliészterből, valamint
fenntartható eljárással előállított rostokból, például fa-
anyagból nyert, vasalást nem igénylő lyocellből készülnek.
 Vegyérték
RUHAIPARI VÁLASZTÓVÍZ

Elválik A papír, az üveg, a műanyag mellett a textil is újrahasznosítható, mégis

sokszor a kukában végzi. Az Európai Unióban évente 5,8 millió tonna
ruhát selejteznek le a háztartások, ám ennek csupán negyede hasznosul
a szál újra. (Magyarországon a kommunális hulladék 3,5 százalékát adja a textil.)
Ráadásul hiába környezettudatos az európai polgár, hiába szabadul meg

a száltól tönkrement, nem használt, megunt ruháitól a lehető legzöldebb módon,

a halmozódó hulladéknak csupán kis hányada születik újjá ruhaneműként,
illetve ipari textilként (például bútorfilcként) – egyelőre túlnyomórészt
csak területrendezéseknél, talajfeltöltéseknél hasznosul.
A ruhanemű szövete általában kevert: zömmel pamut- és poliészter-
szálakból áll. Külön-külön viszonylag egyszerű újrahasznosítani a kétféle
anyagot, egybedolgozva annál nehezebb – a kevert szálakat ugyanis
mechanikai úton lehetetlen szétválasztani. Az ausztráliai Deakin Egyetem
két kutatója, Nolene Byrne és Rasike De Silva most új, kémiai módszerrel
állt elő. Nem a poliészterszálakat oldják valamilyen agresszív vegyülettel;
környezetbarát szerük a pamutot oldja, amelyet aztán szállá alakítva,
illetve vékony cellulózfilmként is kinyerhet a textilipar. A fönnmaradó,
immár elkülönített poliészterből pedig újfent szövetszál, és végül ruha,
vagy akár műanyag palack is készülhet. A pamutot oldó ionos folyadék
további nagy előnye, hogy maga is újra felhasználható.
Byrne és De Silva hangsúlyozza: új eljárásuk a kevert szálú ruhaanya-
gokon túl egyéb összetett, biológiai eredetű komponenst is tartalmazó
anyagok visszaforgatásában haszonnal alkalmazható. – Bordás Veronika

24 FOTÓ: ADOBE STOCK / FOTOLIA

 Párhuzam
KARAMBOLBIZTOS POMELO

Ütésálló természet A pomelo héjáról

készült elektron-
Kétkilónyi, és sértetlenül vészeli át a tízméteres zuhanást – mi az? mikroszkópos képen
A válasz: a citrusfélék családjába tartozó pomelo gyümölcse. jól látszik a különle-
A citrusgyümölcsök legnagyobbikát ujjnyi vastag, viaszos héj védi ges habszerkezet.
A német kutatók
a környezeti viszontagságoktól; ám vastagságán túl egyebet is tud
ezt másolva fejlesz-
ez a héj – ezért vészeli át épségben a termés, és benne a szaporo- tették ki ütésálló
dást biztosító sok-sok mag a becsapódást. A magyarázat a pomelo- kompozitanyagukat.
gyümölcs erős, egyúttal rugalmas héjának különleges szerkezeté- FOTÓ: PROFIMEDIA
ben rejlik. A felszínén nyíló apró pórusok egyre szélesedő erekbe
torkollanak, a szorosan egymáshoz simuló sejteket befelé egyre
nagyobbak váltják. A kemény falú, folyadékkal telt sejtekből épült,
erős rostokkal tagolt héjréteg így végeredményben valódi hidro-
pneumatikus lengéscsillapítóként védi a pomelo gyümölcsét.
A németországi Freiburg és Aachen egyetemének kutatói
a pomelo héjszerkezetéből kiindulva mesterséges csillapítóanyagot
fejlesztettek ki, amelynek külső rétegét alumínium-szilícium ötvözet,
belsejét alumínium adja. A külső réteg emiatt nagy szakítószilárdságú,
a belső viszont hajlékony, rugalmas. A kísérletek azt mutatják, hogy
a pomelótól ellesett trükk jól működik: az ütésálló anyag rugalmas
belső rétege akkor is hatékonyan csillapít, ha a merev külső burkot
beszakítják a föllépő erők. Az új, könnyű alumíniumkompozit nem
csupán csomagolóanyagként ígéretes; mindenütt hasznos lehet,
ahol nagy erőket kell elnyelni – például autók karosszériájában,
valamint biztonsági berendezésekben. – BV
Ökotudat
MAGRÓL ÉLESZTETT NÖVÉNYMATUZSÁLEMEK

131 éves
ifjoncok
A herbáriumok gyakran fölbecsül-
hetetlen értéket rejtenek: ritka,
veszélyeztetett növényfajok mag-
vait. Bár a préselt, szárított növé-
nyek gyűjteményeit messze nem
a csírázás ideális körülményei
között tárolják, sokszor kiderült,
hogy a magok (főként a trópusi
elterjedésű, fás szárú növények
magvai) így is megőrizhetik csíra-
képességüket. A Debreceni Egye-
tem kutatócsoportja Molnár V. Attila
vezetésével egy ritka folyóparti
növény, a tekert csüdfű 18 her-
báriumi példányának 793 magjával
tett kísérletet. A vizsgált példá-
nyok több mint felénél életképes
magvakat találtak. A korelnök,
egy Szerbia területén 1883-ban
gyűjtött, tehát immár 131 éves
csüdfűpéldány 120 magjából
nem kevesebb mint 29 kicsírázott!
Azért is fontos ez a megfigyelés,
mondják a kutatók, mert a herbá-
riumokban őrzött, jórészt ritka
növények magjai eszerint esélyt
adhatnak egyes, veszélyeztetett
növényfajok visszatelepítésére,
amellett termesztett növényeink
nemesítéséhez is értékes alap-
anyaggal szolgálhatnak. – BV

A magbankok főleg kultúr-

növények magjait, a her-
báriumok viszont inkább
vadon termő fajok préselt
példányait őrzik. A képen:
tekert csüdfű (Astragalus
contortuplicatus).

FOTÓ: MOLNÁR V. ATTILA

KÜLÖNLEGES HIRDETÉSI ÖSSZEÁLLÍTÁS

A legenda tovább él…

Öröm, szabadság, ellenállhatatlan vonzerő: 25 évvel ezelőtt ezekkel
az értékekkel lépett színre a Mazda MX–5, és ezeket képviseli nap-
jainkban is.
Az elmúlt évtizedek három generációja és a tavaly debütált legújabb
széria megőrizte azokat az elemeket, amelyek feledhetetlenné tették
ezt az autóipari ikont. Ilyen a Jinba Ittai, azaz a „ló és lovas egysége”
inspirálta filozófia, amely az autó és vezetője közötti kommuniká-
cióra fektet különösen nagy hangsúlyt. De ilyen alapvetés a – SKYACTIV
technológiának köszönhető – könnyű, alig egytonnás kompakt ki-
alakítás, a hátratolt orrmotoros, hátsókerék-hajtású konfiguráció
– tökéletesnek mondható első-hátsó tömegelosztással –, mely rend-
kívül közvetlen, a könnyű kétüléses sportautók mezőnyében kiemel-
kedő menetdinamikát kölcsönöz az MX–5-nek, a Mazda esetében
mindig is kiemelten fontosnak tartott elérhető áron.
A legenda tökéletesítése során a tervezőket három alapvető cél
vezérelte: a lelkesítő formaterv, a minden korábbinál magával raga-
dóbb vezethetőség, valamint a hamisítatlan roadster-érzést nyújtó,
nyitott tetős élmény. Természetesen mindezek mellett maradéktala-
nul meg kellett felelnie a modern autókkal szemben támasztott
valamennyi kényelmi és praktikus elvárásnak anélkül, hogy akár a
legkisebb mértékben is csorbult volna az MX–5 által nyújtott legen-
dás vezethetőség.
A kifinomult, végletekig kidolgozott formanyelv, a dinamizmust
sugárzó KODO vonalai a mozgás érzését keltik, a fényszórótól kiindulva
a karosszéria elemei egybefolynak az ajtókárpittal, szinte teljesen
megszüntetve ezzel a külső és belső tér közti határvonalat. Így telje-
sedhet ki az az új MX–5-re is jellemző intenzív vezetési élmény is
(Sensation Kan), ami a típust a világ legnépszerűbb és egyben a leg-
nagyobb darabszámban értékesített roadsterévé tette.
 Vakmerő
Meskó Bertalan orvosi jövőkutató

ÍRTA STÖCKERT GÁBOR

FÉNYKÉPEZTE SÁROSI ZOLTÁN

Jövőből jött orvos

Meskó Bertalan orvosi jövőkutatót harmincéves korára
már kormányok és szilícium-völgyi cégek hívják, be-
széljen nekik arról, hogyan képzeli a gyógyítás jövőjét.
Azt vallja, technológia nélkül nincs emberséges jövő.

HOGYAN LETT ORVOSI JÖVŐKUTATÓ?

Orvosként, genetikusként diplomáztam, de úgy éreztem, a technológia
iránti vonzalmamnak nincs helye az orvosi világban. Részt vehettem
a szilícium-völgyi Singularity University egyik kurzusán, ahol adódott
lehetőség a két terület találkozására – ám ott az üzleti szemlélet zavart.
Engem tudományos szemszögből érdekel a kérdés. Ezért kitaláltam
magamnak egy szakmát: medical futurist, azaz orvosi jövőkutató lettem.
Csak így férhetett össze orvosi énem a kutatóval és „geek” énemmel.
Emellett önkénteskedem a Semmelweis Egyetem genetikai központjá-
ban, de nem ez adja a napi munkámat.

HOGYAN TELIK EGY NAPJA?

Szinte mindegyik napom más. A könyvemen dolgozom, tárgyalok,
előadásokat tartok tanácsadó, gyógyszeripari, informatikai cégeknek,
néha kormányoknak is, sokszor külföldön. Egy átlagos hetemen két-
három napot utazok. A blogjaimon, a YouTube-on, a Twitteren pedig
egyfajta térítő munkát végzek. Az előadásaim elsősorban cégeknek
szólnak, az online projektekkel orvosoknak, betegeknek akarok segí-
teni, ám a célom mindig ugyanaz. Azon igyekszem, hogy az emberek
megértsék: a technológia javíthatja az orvoslásban az emberi viszonyo-
kat. Szerintem az orvosnak digitálisan képeznie kell magát, hogy még
jobb munkát végezhessen; a páciensnek pedig menedzselnie kell tud-
nia saját egészségét. Az elérhető technológiák alkalmazásával ember-
ségesebb lehet az orvos-beteg kapcsolat és az orvoslás. Ha rajtam
múlik, öt-tíz év múlva külön tudományág lesz az orvosi jövőkutatás.

LÉTRE TUDJA ITTHONRÓL HOZNI?

Digitálisan élek, reptér közelében lakom – lehet így folytatni néhány
évig, amíg nincs gyerekem. Költözhetnék külföldre, de szeretek itt élni.

GYAKORLATI PÉLDÁVAL TUDNÁ AZ ELMÉLETET ILLUSZTRÁLNI?

Dubajban nemrég láttam, hogyan gipszelnek 3d nyomtatóval: szken-
nerrel letapogatták a páciens karját, és alig tízezer forintnyi összegből
egyedi, lecsatolható gipszet nyomtattak rá. Pofonegyszerű volt lepat-
tintani és visszatenni, a beteg fürödhetett, és a kontrollvizsgálaton sem
kellett levágni róla a gipszet, aztán újra rögzíteni a karját.

28
 Vakmerő
Meskó Bertalan orvosi jövőkutató

Vagy ott az ibm szuperszámítógépe, a Watson, amely már több ameri-

kai klinikán is dolgozik. Egy-egy beteg leletei alapján a gép sok millió
tanulmányt átnéz, és kiválasztja azokat, amelyek az adott esetre vonat-
kozhatnak. Jelenleg 23 millió orvosi szakcikk szerepel a PubMed
gyűjtőportálon, és az adatbázis évi egymillióval bővül. Ezzel a tempó-
val csak kognitív számítógéppel lehet lépést tartani.

BÍZHATJUK MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁRA AZ ÉLETÜNKET?

Először a társadalom igényét kell felébreszteni a technológia iránt.
Ezt kormányszinten is támogatni kellene, tudatosítani az emberek-
ben, hogy jó, ha egészségesen élnek. Obama FitBit okosórát visel;
ez fontos üzenet – az Egyesült Államok elnöke mindennap sportol,
és aktivitásmérő eszköze figyeli, megvolt-e a megfelelő lépésszám.
Jó lenne a magyar vezetőkön is ilyesmit látni.

MI AKADÁLYOZZA LEGINKÁBB, HOGY ELTERJEDJENEK EZEK

A TECHNOLÓGIÁK?
Az első az orvoshiány. A táskámban lévő tíz, nem túl drága eszközzel
egy védőnő bárhol megmérhetné a beteg tíz fontos paraméterét,
az eredményeket mobilneten vagy wifin keresztül elküldhetné
az orvosnak, az pedig eldönthetné, bemenjen-e a beteg vizsgálatra,
vagy otthon kezelheti magát, esetleg dolgozhat is. A másik gond
a pénzhiány. Az egészségügy minősége nem anyagi kérdés; a szükséges
rendszerek kiépítése, a megfelelő hardverek, netkapcsolatok, 3d prin-
terek, életjeleket figyelő okosórák és hasonló eszközök beszerzése,
a szakemberek megfizetése viszont az. Ám a legnagyobb probléma
az elveszett bizalom. A betegek nem bíznak a modern orvoslásban,
az orvosok pedig szinte semmiben nem hisznek – ez egyenes út a ki-
égéshez. Egy háziorvos ismerősömnek nyolcvan betege van naponta.
Ha ezek fele receptért megy, tulajdonképpen feleslegesen fárad –
az elektronikus receptírás már sok országban működik. A másik
negyven betegből húsz olyan, akinek a kérdéseit online beszélgetés-
ben, pár perc alatt megbeszélhették volna. Ha az orvosnak csupán
a fennmaradó húsz, valóban személyes ellátást igénylő beteggel
kellene foglalkoznia, sokkal gördülékenyebben működne a rendszer.
Ezek természetesen globális, nem kifejezetten magyar problémák.

MI LESZ A KÖVETKEZŐ LÉPÉS AZ ORVOSLÁSBAN?

A megfelelő eszközök jelenleg még csúnyák, ormótlanok és kicsit
buták is – tehát tökéletesítésre szorulnak. Japánban már létezik két
mikron vastagságú szenzor, amely a bőrre helyezve pár hétig ott marad,
és riaszt, ha a mért életjelekben rendellenességet észlel. Ez a jövő.
Amit most látunk, az még csak a kezdet kezdete.

NEMRÉG JELENT MEG ÚJ, ANGOL NYELVŰ KÖNYVE.

Az előadásaimon néha zseniális kérdéseket kapok. Ezekből negyven
kiválasztott kérdésre válaszolok a könyvben, a kiborgok világától
az alvásjavításon át az etikai aggályokig. Mindegyik kérdés az orvoslás
jövőjéhez kötődik, a válaszok pedig reményeim szerint azt a mantrá-
mat bizonyítják, hogy a technológia által lehet emberséges az orvoslás.
Megjelent az Autó Magazin
legújabb száma!

A tartalomból:
Milyen a Porsche, ha fapados?
Extrákkal teletömött csúcsmodell
helyett kivételesen egy alapfelszereltségű
Porsche 911 Carrerát próbáltunk ki
100 000 km-es teszt:
Ford Focus kombi 1.0 EcoBoost
Semmilyen probléma nem adódott
a háromhengeres benzinessel a hosszú
távú teszten, a hibaindexe 0,0!
Menetbiztonság teljes terhelésnél
Mire számíthatunk, ha vészfékeznünk vagy
nagy tempónál kikerülnünk kell valamit? Kisautótól
a nagy egyterűig nyolc modellt vizsgáltunk
Összehasonlító teszt
Az új Volvo XC90 a kategória nagyágyúi, a BMW X5
és a VW Touareg ellenében bizonyítja képességeit

Keresse az újságárusoknál!
 Agyarutánzatba rejtett GPS-szel követjük
az elefántokat gyilkoló afrikai orvvadászokat.
RENDHAGYÓ DETEKTÍVTÖRTÉNET

32
Néhány a közel száz elkobzott
agyar közül; mellettük a kongói
Garamba Nemzeti Park vadőre,
Jean Claude Mambo Marindo.
A tülkéért gyilkolt orrszarvú
már kipusztult a parkból. A por-
tyázó orvvadászoknak – főként
katonáknak és az Úr Ellenállási
Hadserege, az LRA gerilláinak –
most elefántcsontra fáj a foguk.

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  33
Lovaglótudományukat bemutató vadőrök a csádi Zakouma
Nemzeti Parkban. A parkban négy lovas osztag is alakult,
mert az esős évszakban, amikor az elefántok a hegyek közé
húzódnak, igazából csak lóháton lehet járőrözni.

34national geographic • 2 0 1 5. október

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  35
Írta Bryan Christy • Fényképezte Brent Stirton
G
eorge Dante a világ egyik legjobb,
leghíresebb állatpreparátora. Nagy
múzeumi kiállításokhoz kérik fel,
híres állatokat, kihalófélben levő
fajok egyedeit, helyesebben a tes-
tüket menti meg az enyészettől. De még George
sem tett próbát azzal, amire ezúttal kértem – ami
azt illeti, senki nem próbált még ilyesmit.
Arra kértem ugyanis, hogy csináljon nekem
egy minden szempontból valósághű elefántagya-
rat, aztán szereljen be a műagyarba különleges,
A National Geographic magazin detektívtörténete
Ezzel a cikkel kezdi működését a National Geographic
Társaság által alapított nyomozócsoport. A különítmény
időről időre beszámol majd arról, miféle bűntetteket
követnek el a világban a veszélyeztetett vadállatok ellen.
A csapat munkáját a Woodtiger Fund finanszírozza.
36national geographic • 2 0 1 5. október
erre a célra kialakított gps-t és műholdas jeladót.
Ha a próbadarab sikerül, ígértem George-nak,
további műagyarakat is rendelek tőle.
Minthogy a világ egyes részein, pontosabban
fogalmazva, egyes köreiben az elefántcsont ille-
gális fizetőeszközként működik, tulajdonképpen
pénzhamisításra kértem föl George-ot, éspedig
azzal a szándékkal, hogy mindenüvé bulldogként
követem majd hamisított pénzünk, a preparátor
által megformált csaliagyarak nyomát.
Végső célom: fölkutatni és leleplezni az ele-
fántokat gyilkoló orvvadászokat. A műagyarak
remélhetőleg elárulják majd, milyen úton-mó-
don, és honnan hova kerül a leölt állatok agyara.
Az volt a terv, hogy utánzataimat Afrika szívében
dobjuk majd piacra. Vajon a keleti partra jutnak?
Vagy a nyugati partvidékről indulnak el Kínába?
J. MICHAEL FAY, WILDLIFE CONSERVATION SOCIETY

2013 májusában vador-
zók és a Séléka lázadói
huszonhat elefántot
mészároltak le a Közép-
afrikai Köztársaságban,
a Dzanga Bai itatónál.
Vagy a legveszélyesebb csempészúton, észak felé
jutnak el a kikötőkig? Esetleg egy tisztességes
ember kezébe kerülnek, aki rájön mindenre, és
a műagyarakat beszolgáltatja a hatóságoknak?
Dante nagyon lelkes, izgatja a nehéz feladat.
Mindketten tudjuk: a kereskedő úgy győződik
meg az elefántcsont valódiságáról, hogy késsel
megkapargatja, vagy öngyújtólánggal tesz rajta
próbát. Az agyar ugyanis valóban csont, azaz fog,
anyaga tehát hőre sem lágyulhat. „Az elefánt-
csont jellegzetes fényét is meg kell adnom vala-
hogy” – töpreng Dante. „A Schreger-vonalakról
se feledkezzünk meg” – teszem hozzá, az agyar
tövén észrevehető jellegzetességre, a csontanyag
évgyűrűszerű barázdáira utalva.
Afrikát fojtogatja a nyomor, a bűnüldöző szer-
vek tehetetlenek, korruptak, a gazdagodó kínai
középosztály pedig egyre mohóbban vásárolja
az elefántcsontot – ez mind közrejátszik abban,
hogy az orvvadászok egyre vadabbul öldökölnek,
hogy már 30 ezer elefántot mészárolnak le évről
évre, hogy 2009 és 2012 között százezernél is
több állatot gyilkoltak le. A zsákmányolt agyarak
nagyrészt Kínába kerülnek, ahol már az elefánt-
csont evőpálcika is dollárezrekbe kerül, a dísz-
tárgynak kifaragott, finoman megmunkált ele-
fántcsont pedig dollárszázezreket kóstál.
Az orvvadászat fő góca Kelet-Afrika. A tanzá-
niai kormány júniusban bejelentette: az elmúlt
öt évben az országban 60 százalékkal, 110 ezer-
ről 44 ezer alá csökkent az elefántok száma. Úgy
hírlik, Mozambikban 50 százalékos a csökkenés.
Nyomorgó falusiak és rosszul fizetett vadőrök
ölik az elefántokat, hogy némi pénzhez jussanak.
Csak ritkán érik tetten, fogják el őket, és általá-
ban akkor is filléres bírságot kell fizetniük.
Közép-Afrikában, amint láttam, egészen más
a helyzet: ott milíciák, terrorbandák mészárol-
ják az elefántokat. Gyakran határokat átlépve,
nemzeti parkokba betörve portyáznak, a zsák-
mányolt agyarakért kapott pénzből aztán sötét
üzelmeiket finanszírozzák – falvakat fosztogat-
nak, elhurcolják a lakosságot, az útjukba kerülő
vadőröket pedig hidegvérrel megölik.
Dél-szudáni Köztársaság, Közép-afrikai Köz-
társaság (kak), Kongói Demokratikus Köztár-
saság (kdk), Szudán és Csád – az amerikai Fund
for Peace (Alapítvány a Békéért) szervezet sze-
rint a világ legforrongóbb, legingatagabb államai
közé tartozik ez az öt afrikai ország – és mindben
rengeteg a vadorzó. A legborzalmasabb véreng-
zések nyomai általában Szudánba vezetnek. Ott
már nem maradt elefánt, ennélfogva az ország-
ban lappangó orvvadászok átjárnak a határon,
immár Afrika-szerte gyilkolnak.
Vérfürdő a nemzeti parkban
A Garamba Nemzeti Park a világörökség része.
A kdk északkeleti sarkában, a Dél-szudáni Köz-
társaság határánál fekvő védett terület egyebek
közt elefántjainak és pompás, zöldellő tájainak
köszönheti nemzetközi hírét. Alig félszáz kilo-
méterre nyugatra, Kpaika faluban megkérdezem
a helyiektől: járt már valamelyikük a Garamba
parkban? Nincs jelentkező. Hogy miért nincs,
rögtön világos lesz számomra, amikor fölteszem
a következő kérdést: van közöttük, akit annak
idején elhurcolt az lra?
gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  37
 AGYARÜZLET AFRIKÁBAN
Az elmúlt tíz évben az elefántcsont-csempészek egyre szakszerűbben, szinte már katonai precizitással szervezték
akcióikat. A harcok sújtotta, ingatag rezsimű térségekben kitűnően szervezett bűnbandák ölik az elefántokat.
Mire az elefántcsont az afrikai csomópontokon át eljut a kínai és délkelet-ázsiai piacra, tízszeresére nőhet az ára.

Kairó

EGYIPTOM
S Z A H A R A

MAURITÁNIA
AFRIKA CSÁD
SZUDÁN
MALI
NIGER Kartúm
K ERITREA
ERITREA
RE
NAGYÍTOTT TERÜLET
felé
SZENEGÁL Ázsia
Csád-tó
Csád-t
d tó Om-Hadzser
m-
GAMBIA BURKINA
FASO NIGÉRIA
BISSAU-
GUINEA GUINEA Szongo
Szo
zong
zon
BENIN Tikem
T
Tik
Tike
Tikem
ke SZOMÁLIA
TOGO KAFIA
A
Lago
Lagos
Lag
Lagoos K
KINGI
ERRA
SIERRA GHÁNA KÖZÉP-AFR. Addisz-Abeba
A sz-Abbeba
Addis
KAMERUN DÉL-
LEONE
EONE Accra
Ac
A c KÖZT. SZUDÁN ETIÓPIA
LIBÉRIA JJuba
uba
baa
Á
ELEFÁNT- Lomé
Lom Doualaa
l

é
CSONTPART Gulu KENYA fe
az E Euró elet
gyes pa és Kisangani
sa ga l-K
ült Á UGANDA ze
llamok Kö
felé GABON
Nairobi
Naaiirrobi
N o
Közel-Kelet,

KONGÓ KONGÓI Momb

Mombasa
M
Mom
omba
mbasa
basaa
ba
elefántállomány Kinshasa DEM. TANZÁNIA
Zanzibár
Za
anzibár
KÖZTÁRSASÁG
ismert elterjedési terület Dodoma
D odom
oodo
dom
doma
ma
Dar
D ar es-Salaam
es--Salaam
Délkelet-

feltételezett elterjedési terület Luandaa

Délkelet-Ázsia
és Kína felé
elefántcsont-kereskedelem ANGOLA
Ázsia é

nagyobb helyi feketepiac P

Pemba
a
MALAWI
ZAMBIA
nagyobb csomópont
sK

MOZAMBIK
ína fel

főváros
város vagy falu ZIMBABWE
é

Beira
B
fő szárazföldi vagy légi útvonal BOTSWANA
NAMÍBIA
kisebb fontosságú útvonal
Pretoria
P
Pre
ret
reto
tor
to
oriaa
tengeri vagy légi útvonal Ma
Maputo
Johaanneesburrg
Johannesburg
Csempészútvonalak (elfogott
szállítmányok vizsgálata alapján) Bloemfontein
Bloemf
Bl
Blo
loooemfont
emfo
foonte
nte
ntte
tein Durban
0 500 km DÉL-AFRIKAI
Cape Town KÖZTÁRSASÁG felé
(Fo
(Fokváros) s Kína
sia é
et-Áz
Délkel

Gyilkos elefántcsont
AFRIKA ÁZSIA

35–120 dollár 225–400 dollár 430–2100 dollár

orvvadászok fő hazai kiskereskedelmi ár
járta térség csomópont feketepiac (megmunkálás előtt)

csempészútvonal csempészútvonal csempészútvonal (hajón) csempészútvonal

Az elefántcsont ára kilogrammonként, amerikai dollárban (2014. július).

 Afrikai csempészutak
Számos terroristacsoport, köztük a közép-afrikai Polgári célpontok ellen indított, halálos áldozatokkal járó
falvak ellen véres támadásokat indító LRA (az Úr támadások (2008. december–2015. június)
Ellenállási Hadserege) számára is busás hasznot
hoz az orvvadászat, a legyilkolt elefántok agyara. az Úr Ellenállási 100
Hadserege (LRA) áldozat
A National Geographic Társaság nyomozócsapa-
tának sikerült GPS-szel fölszerelt agyarutánzatokat 10
más (vélhetően vadorzó) 1
csempésznie az egyik nagy agyarszállítmányba. csoportok

Joseph Kony LRA-vezér ismert tartózkodási

helyei 2006 márciusa és 2015 májusa között
ZAKOUMA NEMZETI PARK
2002 és 2012 között az itteni orv
rv
vvaddászászokok Szu
Szudán
dán
á ba
án ban
b an
elefántok közel 90 százalékát agyarutánzatok útja elefántok
dzzs
dz san
and
ndzszsa
sa
avvvíd
ídek
e
legyilkolták a vadorzók. Azóta szuudán
dánii hads
ad ereereg
g (SAFF) ismert élőhely
javult a park védelme, sikerült Abuu Tirrra
a
elrettenteni az orvvadászokat. GPS jelezte pontok
azoono
on
nosít ítatla
íta tl n ffegy
tlan eg verres csso
egy sopor
portok
po
o to
tok
53. nap
DÁRFÚR a műagyarak utolsó ismert
helye (2015. június)
a Heban-hegyi mészárlás
helyszíne, 2012 Ed-Duein
CSÁD KAFIA KINGI
A szudáni kézen lévő, SZUDÁN
ZAKOUMA vitatott hovatartozású tér-
NEMZETI ség a jelek szerint az LRA ÁRULKODÓ
PARK vezérének búvóhelye. MŰHOLDFELVÉTEL
fa
A csempészek három
hétig Kafia Kingi terüle-
DÉL-SZUDÁN ÁLTAL a műagyarak
Szongo tén, ebben a táborban
KÖVETELT HATÁR tárolóhelye
tárolták, majd északra
21–44. nap (sátor vagy
szállították a GPS-szel
sátor teherautó)
Dafaq KAFIA felszerelt műagyarakat.
MANOVO- RADOM KINGI 0 50 m
GOUNDA- NEMZETI
PARK Kafia Kingi
g
SAINT FLORIS
NEMZETI SZUDÁN ÁLTAL
PARK KÖVETELT HATÁR

BAMINGUI- 16. nap orvvad

orv vad
adász
ászok
ász ok a Dél-
Dél-szu
szudán
szu dán
ánn i Kö
özt
ztárs
ársasá
aságba
asá gban
gba n
BANGORAN az agyarszállít- a Szud
Szud
zu áni n Né
Népi
p Fel
pi e sza
zabad
ba ító
bad í Ha adse
sereg
se reg (SPLA) kat
katoná
onáii
oná
NEMZETI mány átkerül a szud
zudáni
áni hahadse eg (SAF) ka
dsereg
dsereg katon
ato
toná
ton
o ái
PARK a Dél-szudáni azonos
azo nosíta
nosíttatla
íta
ítatlaan fegy
yver
v eses cso
sopor
porttok
por tok
k
Köztársaságba

10. nap DÉL-SZUDÁN

orvvadászok DÉLI
a Közép-afrikai 5. nap NEMZETI PARK
Köztársaságban
Séléka GARAMBA NEMZETI PARK
KÖZÉP- Kony, a bandavezér, parancsba
AFRIKAI adja itt garázdálkodó emberei-
KÖZTÁRSASÁG Obo nek, hogy adott határidőre hány
elefántot kell leölniük, mesélik
az LRA-tól megszököttek.
Mboki

1. nap GARAMBA
a műagyarak NEMZETI
nyomköve- PARK
tésének kezdete
Kpaika
KONGÓI Nagero
DEMOKRATIKUS
KÖZTÁRSASÁG
0 100 km Dungu

VIRGINIA W. MASON, HEIDI SCHULTZ ÉS BRAD SCRIBER, NG Kony és hetvenfős bandája

FORRÁSOK: ARMED CONFLICT LOCATION & EVENT DATA PROJECT; C4ADS; BRYAN CHRISTY; CITES először 2006. március 8-án
ETIS TRAFFIC; DIGITALGLOBE (MŰHOLDFELVÉTEL); IUCN/SSC AFRIKAI ELEFÁNTSZAKÉRTŐ CSOPORT lépett a Kongói Demokrati-
(2012-ES EGYEDSZÁMADATOK); THE RESOLVE LRA CRISIS AND INVISIBLE CHILDREN; UNEP/GRID-
ARENDAL; TERMÉSZETVÉDELMI TERÜLETEK GLOBÁLIS ADATBÁZISA (WDPA) gy i l ko s e l e fá n t kus n t  39 területére.
c s oKöztársaság
Lucienne Lanziwa (fent) férje vadőr volt, szolgálatteljesítés közben, az LRA egyik
garambai öldöklésében vesztette életét. Dieudonné Kumboyo Kobango és fia,
Genekpio. A fiú az LRA foglya volt, de sikerült megszöknie. „Járőrözéskor lélek-
ben mindig az LRA-ra vadászom” – mondja vadőrként szolgáló apja.

Sok gyereknek kellett végignéznie családtag-
jai lemészárlását, mondja Ernest Sugule atya,
a falu lelkipásztora. „Vagy ezer gyermeket isme-
rek, akit kiskorában elhurcoltak, aztán rettene-
tes dolgokra kényszerítettek az Úr Ellenállási
Hadseregének gerillái. A legtöbben szörnyű álla-
potban, lélektelen roncsként jönnek vissza.”
A poklot megjárt fiatalok rémálmoktól szen-
vednek, sokáig kísérti őket, amin keresztülmen-
tek. Családjuk pedig retteg, hogy megszállta őket
az ördög, hogy mindörökre katonák maradnak,
és egy éjjel majd szeretteiket is legyilkolják. Akit
kislányként vitt el az lra, arról mindenki felté-
telezi, hogy megerőszakolták – így családja már
nem egykönnyen találhat számára férjet.
Joseph Kony, az lra parancsnoka, az egykori
ministránsfiú bevallott céljaként, sőt küldetése-
ként hirdeti: az acsoli törzs nevében meg akarja
buktatni a kormányt, és azután a Tízparancsolat
szerint (persze az abban foglaltakat kénye-ked-
ve szerint értelmezve) vezeti majd Ugandát.
Kony az 1980-as években lépett színre Ugan-
dában. Emberei állítólag már abban az időben is
tízezreket mészároltak le, nőket és gyerekeket
erőszakoltak meg; az áldozatok ajkát, fülét, mell-
bimbóját borotvával, késsel levágták, az elhur-
colt kisfiúkból gyerekkatonát, gyilkost faragtak.
Kony bandájával 1994-ben elhagyta Ugandát.
Először Szudánba tette át székhelyét, de már
ott szokása lett, hogy át-átcsapott a szomszédos
országokba – ezért olyan nehéz ma is követni
a nyomát. A szudáni polgárháború kirobbanása
után fölajánlotta szolgálatait a kartúmi vezetés-
nek: megígérte, hogy megfélemlíti, terrorizálja
a déli vidékeket. Tíz éven át élelmiszert, gyógy-
szert, fegyvert kapott cserébe az északiaktól.
Az Egyesült Államok 2008-ban fölvette Konyt
a terroristák világlistájára, az Afrikai Unió pedig
terrorszervezetnek nyilvánította az lra-t. Már
George W. Bush, azután Barack Obama amerikai
elnök is határozottan támogatta az lra vezéré-
nek kézre kerítésére irányuló törekvéseket.

40national geographic • 2 0 1 5. október

 Miután a 2005-ös békeszerződéssel lezárult
a szudáni polgárháború, Kony és gerillái Kongó-
ban, a Garamba Nemzeti Parkban ütöttek tanyát.
A tűzszünet adta biztonságban nagyszerűen el-
voltak a park környékén, időről időre betörtek
a Közép-afrikai Köztársaságba, százával hurcol-
tak el gyerekeket és nőket.
A templomban három fiatal leánynak mutat
be Sugule atya. A tizenhat esztendős Geli Oh két
és fél borzalmas éven át volt az lra foglya – jó-
val tovább, mint két társnője. Amazok vidáman
pusmognak, lelkesen majszolják az ajándékba
kapott sütit, Geli azonban csak bámul maga elé.
A szóra, elefánt, hirtelen fölkapja a fejét, meg-
ered a nyelve – a Garamba parkban, meséli, ahol
foglyul ejtették, tanúja volt, hogy néha naponta
két elefántot is agyonlőttek Kony gerillái. „Ha
sok az agyar, sok pénz lesz belőle, mondogatták.”
Útban a Dél-szudáni Köztársaság felé, az lra
rengeteg áldozatával beszélgettem. A banditák
gyakran adtak nekik ennivalóként elefánthúst,
mondták, a lemészárolt állatok agyarát pedig el-
szállították valahova. De vajon hova?
Műszer az agyar mélyén
Ahhoz, hogy tudjam, hol-merre vannak éppen
agyarhamisítványaim, nyomjelző eszköz is kell,
éspedig olyan, amely kellően kicsi hozzá, hogy
beférjen a műagyarban kialakított pici üregbe,
ugyanakkor bírni is fogja majd a strapát. Végül
olyasvalaki fabrikált nekem megfelelő kütyüt,
aki már három és fél évtizede ilyen ketyerékkel
foglalkozik, tömérdek rádiós nyomkövető esz-
közt készített ritka állatok megfigyeléséhez.
Quintin Kermeen hónapokig dolgozott, aztán
megmutatta a nekem kiagyalt mütyürt, benne
a jó évig működő akkumulátorral, a gps-vevővel,
a műholdas jeladóval és a hőérzékelővel. John
Flaig, műszaki csapatom harmadik tagja, a ter-
vek alapján beállította Kermeen szerkentyűin,
hogy naponta hány alkalommal jelentkezzenek
be, lépjenek kapcsolatba a műholddal.
gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  41
 agyarért – fegyver
2014. szeptember 11-én Kony egyik őrmestere
fogta magát, kisétált a Garamba parkból. Kalas-
nyikovját hozta csak magával, hozzá öt tárat –
és rengeteg értékes információt. Michael Onen
alacsony, vézna férfi; műanyag széken gubbaszt
velem szemben a Közép-afrikai Köztársaság dél-
keleti csücskében, közelebbről az Afrikai Unió
obói támaszpontján. Fogoly.
Kony szemében az elefánt-
csont amolyan bankbetétféle,
magyarázza az amerikai
külügyminisztérium sokat
tapasztalt munkatársa
Viselt dolgai közül elmeséli egyebek között,
hogy az lra negyven másik katonája – közöttük
Kony fia, Salim – mellett ő is részt vett abban
a „hadműveletben”, amelyet Kony a nyár folya-
mán leterített huszonöt elefánt agyarának be-
gyűjtésére és a táborba szállítására rendelt el.
Onen 22 éves volt, amikor 1998-ban egy éjjel
az lra martalócai Ugandában lerohanták a falu-
ját, és sokakkal együtt őt is elvitték. Eleinte foly-
ton jajgatott, mert nem bírta cipelni a mázsás
bálákat, amelyeket a portyázó banda táborról tá-
borra hurcolt. Óbégatása dühítette a többieket,
örökké ütötték-verték, de aztán végre könnyebb
munkát kapott, rádiós lett. Így nyílt lehetősége
kihallgatni Kony legtitkosabb beszélgetéseit.
Amíg 2006-tól 2008-ig a Garamba parkban
lapult, a bandavezér folyamatosan béketárgya-
lásokat folytatott az ugandai kormánnyal. Az lra
részéről Vincent Otti volt a főmegbízott, Onent
pedig közvetlenül Otti mellé osztotta be Kony.
Otti óvni igyekezett az elefántokat, meséli Onen,
nem engedte embereinek, hogy öldököljenek.
Ám miután elutazott tárgyalni, Konyék megint
gyilkolni kezdték a park ormányosait.
Visszaérkezése után, látva a fejleményeket,
Otti dühösen kérdőre vonta Konyt: hogy lehet,
42national geographic • 2 0 1 5. október
Kötélbe kapaszkodva kelnek át
a rohanó folyón az Afrikai Unió
katonái; Joseph Konyra, az LRA
vezérére vadásznak a Közép-
afrikai Köztársaságban. Az LRA
gerillái nem zavartatják magukat
holmi országhatárok miatt –
mindig ott húzzák meg magukat,
ahol gyengekezű, tehetetlen,
megvesztegethető a kormányzat.
hogy elefántokra vadászik, agyarat gyűjt? Nem
a béketárgyalásokkal kellene inkább törődnie?!
Onen kihallgatta kettejük rádióbeszélgetését,
ezért tudja, mit válaszolt az lra parancsnoka.
Azért kell a sok agyar, mert kell a lőszer. Ez volt
a válasza. Kony szemében az elefántcsont amo-
lyan bankbetétféle, magyarázza az amerikai kül-
ügyminisztérium sokat tapasztalt munkatársa,
Marty Regan. Amikor 2006-ban Szudánból át-
vonultak a nemzeti parkba, már nagyon kevés
lőszerük volt, nem tudták volna folytatni a hábo-
rút, meséli Onen. „Az lra-t csak az elefántcsont
teheti újra erőssé” – idézi Kony szavait.
A hadúr végül is nem írt alá békeszerződést
Ugandával. Kivégeztette Ottit, aztán néhány em-
berét elküldte Dárfúrba, hogy próbálják meg föl-
venni a kapcsolatot a katonai vezetőkkel, akik
annak idején támogatták. Remélte, a fölhalmo-
zott elefántcsontért majd fegyvereket kap tőlük.
A mészárlással szerzett agyarakat addig elásták,
vagy a folyó aljára süllyesztették, mesélte Onen.
 Onen beszámolója egybecseng azzal, amit az
ugandai kormány börtönében raboskodó Caesar
Achellamtől, Kony egyik hajdani főemberétől
hallottam. Achellam azt mesélte, Kony és az lra
a jövőre készül – az aszályos területeken húzódó
csempészútvonalak mellé lezárt víztartályokat
temetnek, az agyarakat meg alkalmas helyen el-
ássák. „Akár öt évig a föld alatt lehet az elefánt-
csont. Ha szükségük van rá, majd előszedik.”
2008 decemberében az ugandai hadsereg le-
rohanta az lra garambai táborát. A hadművelet
légi csapásait Kongó, Dél-Szudán és az Egyesült
Államok is támogatta, ám Konyval és alvezérei-
vel nem sikerült leszámolni. A bosszú szörnyű
volt: karácsony éjjel és a következő három hét-
ben több mint nyolcszáz polgári lakost gyilkol-
tak meg, és százhatvan-százhetven gyermeket
hurcoltak el az lra gerillái. Az ensz kimutatása
szerint a mészárlás elől százharmincezer kongói
és tízezer szudáni menekült el otthonából, lett
földönfutóvá. 2009. január 2-án a Garamba park
nagerói központja következett: Konyék fölper-
zselték a vadfelügyelet főépületét, a felszerelést
szétverték, és legalább nyolc embert megöltek.
Jó hat év telt el azóta. Onen úgy tudja, a Ga-
ramba parkban elefántokat gyilkoló gerillák új
szállítmányukkal 2014. október 25-én készültek
elindulni Kony szudáni rejtekhelye felé. A vezér
rádión figyelmeztette őket: „Egyetlen agyar sem
hiányozhat!” Először egy közép-afrikai találko-
zási pontra, majd onnan Dárfúr egyik városába,
Szongóba viszik a szállítmányt. Oda már közel
a dafaki helyőrség, ahol majd sóra, cukorra, fegy-
verre cserélhetik az elefántcsontot. A szudáni
hadsereggel eleve jó az lra viszonya: „Ha szorul
a hurok, a szudániak jeleznek Konynak.” Abból
kiindulva, hogy hol hagyta őket faképnél, az orv-
vadász lra-sok még a Közép-afrikai Köztársa-
ságban járnak valahol, számol Onen. Igaza lehet:
rádiósuk szökése óta nyilván lassabban is halad-
nak. Jó lenne, ha a szállítmányukkal az én hamis
agyaraimat is be lehetne csempészni Konyhoz…
gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  43
Erősítenek az ugandai hadsereg kutyás nyomkövető
alakulatának katonái az Afrikai Unió obói támaszpont-
ján, a Közép-afrikai Köztársaságban. A belga juhász-
kutyák kitűnően helytállnak a vadon mélyén, mostoha
körülmények között végrehajtott akciókban.

44national geographic • 2 0 1 5. október

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  45
 „Hazudik, bwana!”
Hogyan juttassam műagyaraimat a feketepiacra?
Több országban is megpróbálkoztam már, siker-
telenül. Most éppen a tanzániai Dar es-Salaam
repülőterén álldogálok; a biztonsági ember sze-
mét meregetve, hunyorogva figyeli poggyászom
tartalmát az átvilágító berendezés képernyőjén.
„Ezt nyissa ki!” – bök az egyik bőröndre.
Kinyitom a cipzárt, megmutatom a két hamis
agyarat, átadom a hivatalos papírokat, amelyek
tanúsítják, hogy nem valódi elefántcsontról van
szó. Kisebb tömeg gyűlik körénk. A biztonságiak
vitatkoznak, rám mutogatnak – nyilván csem-
pésznek néznek, a képernyőn kirajzolódó nyom-
követők láttán meg pokolgépre gyanakszanak.
Odahívják a repülőtér vadvédelmi szakértőjét.
A pasas fölemeli egyik műagyaramat, megtapo-
gatja a tövét. „Ezek itt Schreger-vonalak” – dör-
mögi. „Igen, merthogy…” – kezdenék a válaszba,
de a pasas rámüvölt: „Hazudik, bwana!” (Bwana
szuahéliül annyit tesz: „uram”.)
46national geographic • 2 0 1 5. október
Fogdában, deszkapriccsen töltöm az éjszakát.
A National Geographic tévéproducere, J. J. Kel-
ley a váróhelyiség padlóján üldögél. Szól, hogy
adjanak nekem vizet, erre kitessékelik az épület-
ből. Órák múlva megjön három adag csirkesült-
tel. A számlát a rendőrfőnök állja. Hármasban
falatozunk. Reggel aztán megérkeznek a tanzá-
niai vadvédelmi hatóság és az amerikai nagykö-
vetség emberei. Szabad vagyok!
A műagyarak miatt később is meg-meggyűlt
a bajom a hatóságokkal. Ezzel együtt megnyug-
tató volt látni a tanzániai illetékesek éberségét;
a számítások szerint ugyanis ebben az országban
esik áldozatul a legtöbb elefánt, nem kis részben
a mindent behálózó korrupció miatt.
a Garamba harcosai
A nemzeti parkban vagyok; azért repültem ide,
mert legalább egy őrjárat erejéig mindenképpen
látni akartam, hogyan dolgoznak, mit tehetnek
a vadőrök az agyarháború északi frontvonalán.

2014 januárjában egy Viet-
namba tartó, állítólag kesu-
diót tartalmazó konténert
átvilágítva gyanút fogtak
a togói hatóságok. Mint
kiderült, a szállítmány több
mint négytonnányi elefánt-
agyart tartalmaz. Azóta,
hogy 1990-ben betiltották
az elefántcsont világkeres-
kedelmét, ez a legnagyobb
fogás Afrikában. A DNS-
vizsgálatok szerint az
agyarak a Közép-afrikai
Köztársaságban 2013-ban
legyilkolt állatoktól valók.
Mivel ezen a vidéken bukkannak fel a leggyak-
rabban Kony gerillái és a szudáni orvvadászok,
állandóan itt állomásozik egy vadőrosztag: védik
a park egyik legfőbb létesítményét, az épülő adó-
tornyot. A Garamba parkot a kongói vadvédelmi
minisztérium és a johannesburgi African Parks
civil szervezet közösen üzemelteti. Az lra táma-
dása óta rendbe hozták a főépületet, a vadőrök
pedig kaptak két kisrepülőgépet és egy helikop-
tert. Ám lőszerkészletük vészesen gyér, a kikép-
zésre sem elég. Fő fegyverük, az ósdi hevederes
géppuska tüzelés közben mindig elakad; ócska,
általában vadorzóktól zsákmányolt kalasnyikov-
jukba meg csak pár sorozatnyi lőszer jut.
Nyolc órán át baktatunk a szavannán. Szurdo-
kokban, domboldalakon, zavaros vizű tavakon,
derékig érő vízen át vezet az út. Ha megreccsen
egy ág vagy gyanús szagot hoz a szél, az előttem
lépkedő vadőr, Agoyo Mbikoyo intésére legug-
golunk, és némán várunk. Belegondolok: Kony
katonái és a Szudánból érkező fegyveresek több
száz kilométert kutyagolnak, hogy elefántokat
öljenek. Vajon most is erre ólálkodnak?
A Garambában még helyi mércével mérve is
iszonyatosan sok elefántot lőttek le a közelmúlt-
ban. Tavaly százharminckettőt; ebben az évben
júniusig negyvenkét agyonlőtt állat tetemét ta-
lálták meg a vadőrök. A becslések szerint jó eset-
ben másfél ezer elefánt él még a park területén.
2014 és 2015 márciusa között a Garamba park
vadőrei harmincegyszer csaptak össze az orv-
vadászokkal – többnyire a Dél-szudáni Köztár-
saságból és Szudánból délre tartó csoportokkal:
katonákkal, katonaszökevényekkel, lázadókkal.
A park déli peremén a kdk katonái és a környék-
beli falvak lakói is elejtenek egy-egy elefántot.
Volt olyan orvvadászcsapat, amelyik helikop-
terről öldökölt – a legyilkolt elefántok közül so-
kat koponyája legtetején ért a lövés. Jean Marc
Froment, a Garaba park egykori igazgatója azt
mondja, ugandai katonák voltak. Igaz, teszi hoz-
zá, szudáni katonák is lehettek: olyan helikopte-
reket láttak a park fölött elhúzni, amilyeneket
a szudáni hadsereg is használ. Az ugandai had-
sereg illetékese mindenesetre tiltakozik a vádak
ellen: a kegyelemlövést is leadhatták úgy, hogy
a már fekvő állat koponyatetejét érte a golyó.
Froment sok helyütt dolgozott Közép-Afriká-
ban. A Garambába 2014 elején érkezett, éppen
akkor, amikor több tucat elefánt tetemére buk-
kantak a park területén. Eredetileg rövid időre
jött, de a tragédia láttán hosszabb ideig maradt.
Ezen a vidéken nőtt föl; gyerekkorában ötezres
elefántcsordákat láthattak – ma a kétszázötve-
nes csorda is ritkaságnak számít.
A park százötven vadőre szabályos háborút vív
a vadorzókkal, mondja Froment. Futná új fegy-
verekre, ám a beszerzéshez a kongói hadsereg
jóváhagyására volna szükség, azt pedig a park-
igazgatónak eddig sohasem sikerült megkapnia.
Félúton füves tisztásra érünk; itt, a Kassi folyó
mellett szudáni vadorzó katonákkal csaptak ösz-
sze nemrég a garambai vadőrök; kettővel végez-
tek. Találok egy emberi koponyatöredéket, az-
tán kis híján fölkapok a földről egy apró teknőst,
de szerencsére még időben kiderül, hogy tojás-
gránát – a szudániak hajíthatták el, bólogatnak
a vadőrök, ám csütörtököt mondott – egyelőre.
gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  47
 Közép-Afrika olyan, mint egy föl nem robbant
kézigránát. Diktatúra, nyomor, külföldi kézre ju-
tott természeti erőforrások – megannyi indok,
hogy a gránát egyszer csak robbanjon. „Az orv-
vadászok elleni harc kormányszinten dől el. Ez
a park felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincs,
ám ha nem sikerül megmenteni az elefántokat,
abba a park is belepusztul” – szögezi le Froment.
Mert jól tudja: ha nem marad itt elefánt, anyagi
támogatásban sem reménykedhetnek többé, és
akkor a Garamba park – ahogy Froment nevezi,
Afrika szíve – örökre odavész.
A járőrök, akik mellé egy rövid időre elszegőd-
tem megfigyelőnek, aznap végül is nem találkoz-
tak orvvadászokkal, lázadókkal. Sajnos néhány
hónappal később utolérte őket a végzet. Garam-
bai vezetőm, Agoyo Mbikoyo 2015. április 25-én,
járőrszolgálata közben vadorzók áldozata lett,
júniusban három társát lőtték agyon. Az African
Parks szerint a tettesek a Dél-szudáni Köztársa-
ság felől hatoltak be a park területére.
48national geographic • 2 0 1 5. október
a hamis agyarak megkezdik útjukat
Garambai utam után végül is sikerül kieszközöl-
nöm, hogy műagyaraim a feketepiacra kerülje-
nek a Közép-afrikai Köztársaságban, egy kis falu
mellett. A Garamba park és Szudán között fél-
úton fekvő Mbokiban többen is oltalmat találtak,
miután megszöktek az lra-tól, ezért Kony sok-
szor támadt a falura. Az lra egyik parancsnoka,
Vincent Okumu 2013-ban éppen egy garambai
orvvadászakció után tartott főhadiszállásuk felé,
amikor az Afrikai Unió erői rábukkantak; a ki-
robbant tűzharcban életét vesztette. A nála ta-
lált gps adatai elárulták: Mboki falu épp útba esik
Kony embereinek, amikor elefántcsont-rakomá-
nyukkal a dárfúri támaszpont felé tartanak.
Gyanútlan célpontok
Néhány perccel múlt hajnali 4 óra. A csádi He-
ban-hegyen, 130 kilométerre a szudáni határtól,
100 kilométerre a Zakouma Nemzeti Parktól, hat
vadőr és egy szakács készülődik a hajnali imára.
 Issa Adoum (barna pólóban) a zakoumai Mamba-1 vadőrosztag sofőrje. Apját szudáni
vadorzók gyilkolták meg. Issa nem fogadta el a diját, az áldozat családjának járó
hagyományos bánatpénzt. „A dija csak balesetnél jár” – mondja. Bár a vadorzókat
sikerült megfékezni, a parkban mára mindössze négyszázötven elefánt maradt.

A Zakoumában él Csád legnagyobb, mintegy
négyszázötven egyedet számláló elefántcsapata.
A csorda a száraz évszakban érkezik, és az esős
évszakban tovább is áll, mert az esőzések idején
lényegében egybefüggő víztükör fedi a vidéket.
Az árvíz elől menekülő csapat két csoportra osz-
lik – az egyik északra, a Heban-hegy irányába,
a másik nyugatra, Csád belseje felé tart.
A hat járőr nyugodt – nem fél támadástól. Há-
rom hete az előző váltás lerohant egy szudáni
vadorzótábort. Rengeteg lőszert zsákmányoltak,
meg mobiltelefonokat puffadt elefánttetemek-
ről készült fotókkal, azonkívül egy napelemes
töltővel működő műholdas telefont, ráadásul két
agyarat is találtak. A holmik között mindemel-
lett ráleltek a szudáni hadsereg pecsétes papír-
jára – egy három főre szóló, Dárfúrban kiadott
eltávozási engedélyre.
A Zakouma park 2002 óta elefántállománya
csaknem kilencven százalékát elvesztette. A leg-
több – körülbelül háromezer – állatot 2005 és
2008 között gyilkolták le. Akkoriban tíz-húsz fős,
jól felfegyverzett szudáni vadorzócsapatok tábo-
roztak hónapokig a parkban. Volt, hogy egy por-
tyájukon 64 elefántot is elejtettek. Azok után,
hogy a Wildlife Conservation Society természet-
védelmi szervezet 2008-ban már felderítő repü-
lőgépet is bevetett ellenük, az orvvadászok egy
időre meglapultak, de aztán alkalmazkodtak az
új helyzethez: csak négy-öt fős csapatokban jöt-
tek, és egy-egy napra hatoltak be a parkba. Így al-
kalmanként kevesebb elefántot ejtettek, viszont
ha kellett, könnyebben el tudtak menekülni.
A hat zakoumai járőr azért volt nyugodt, mert
úgy tudta, három héttel azelőtt bajtársaik meg-
ugrasztották, elkergették a szudáni vadorzókat.
Ám azok csak elbújtak, és azon a bizonyos hajna-
lon tüzet nyitottak a hat vadőrre a fák rejtekéből.
Öt vadőr életét vesztette; a hatodik, egy fiatal őr-
szem, eltűnt – feltehetően ő sem él már. A csapat
szakácsa majd 20 kilométeren át vonszolta ma-
gát sebesülten, amíg végre segítségre talált.

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  49
50national geographic • 2 0 1 5. október
Örömteli látvány Zakoumában: nemrég született kiselefántok.
Hála a szigorú vadászati tilalomnak, a parkban egyetlen elefánt
sem pusztult el 2012 óta. Amióta nyugalma van, az állomány
újra gyarapodik, negyvennél több borjú jött a világra.

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  51
A Heban-hegyen megtámadott zakoumai vadőrosztag hat tagjából ötöt megöltek
a vadorzók, a hatodik eltűnt – feltehetően ő sincs már életben. Idris Adoum (balról
a második) rokonai követték az egyik gyanúsítottat Szudánba. Djimet Said (a szem-
közti oldalon) sebesülten majd 20 kilométert vonszolta magát az első faluig.

Rian Labuschagne, a Zakouma park igazgatója A nyomozást vezető Céline Sissler-Bienvenu,

később a golyók röppályáját vizsgálva megálla-
pította, hogy a támadók kiképzett katonák vol-
tak, minden bizonnyal Omar el-Besír szudáni
elnök hadseregéhez tartoztak.
A történet, mint már oly sokszor, azzal végző-
dött tehát, hogy az elefántok védelmében újabb
vadőröknek kellett életüket áldozniuk. Ám az
egyik áldozat, Idris Adoum testvéröccse, Saleh
megfogadta, hogy ezúttal más lesz a végkifejlet:
a száraz évszakban unokatestvérével útra kel,
és addig nem nyugszik, amíg Szudánban, meg-
annyi elefántcsont-szállítmány végállomásán,
rá nem talál a gyilkosokra.
Szudán, a bűnrészes
Szudán ugyanaz az orvvadászok számára, mint
Szomália a kalózoknak. 2012-ben száznál is több
szudáni vadorzó hatolt be lóháton a kameruni
Boubandijidah Nemzeti Parkba. Négy hónapig
dúltak, hatszázötven elefántot mészároltak le.
a Nemzetközi Állatvédő Alapítvány (ifaw) afri-
kai tagozatának vezetője szerint a dárfúri rize-
igat törzs tagjai lehettek. Egy év múlva szudáni
és csádi vadorzók nyolcvannál is több elefántot,
közöttük harminchárom borjat és vemhes tehe-
net öltek le nem messze Boubandijidahtól.
A tény, hogy szudáni katonák fegyvert cserél-
nek elefántcsontra, az államvezetéssel kapcso-
latban is súlyos kérdéseket vet fel. Besír elnök
ellen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (icc)
2009-ben vádat emelt háborús és emberiesség
elleni bűnök gyanújával. Luis Moreno-Ocampo,
az ügyet ismertető ügyész hangsúlyozta: vélhe-
tően a szudáni elefántcsont-csempészet mögött
álló erőket is a kartúmi diktátor irányítja.
Az biztos, hogy Szudán menedéke az agyar-
üzéreknek, köztük az lra gerilláinak meg a lovas
martalóc dzsandzsavídeknek. Az orvvadászatban
betöltött szerepét azonban nehéz bizonyítani.
Nem szerepel a listán, amelyet a veszélyeztetett

52national geographic • 2 0 1 5. október

gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  53
vadállatok és növények nemzetközi kereskedel-
méről szóló egyezmény (cites) foganatosítására
létrehozott világszervezet vezet a gyanús, illetve
megfigyelés alatt tartott országokról. Ezt a lajst-
romot ugyanis elsősorban az elkobzott agyarak
száma alapján állítják össze – és Szudánban az
elmúlt években alig fogtak el szállítmányt.
Annyi mindenesetre bizonyos, hogy nagyon
sok orvvadász húzza meg magát Szudánban, és
Az első hetekben a két kék
pont meg sem moccant
a számítógép képernyőjén.
Azután – mint a horgász
úszója – megrezdültek
hogy az országból sok elefántcsont kerül Egyip-
tomba. Az is tény, hogy az országban rengeteg
kínai munkás dolgozik Kína nagyberuházásain.
Az is köztudott, hogy a kínai vendégmunkások
Afrikában sok helyütt közreműködnek az ele-
fántcsont-csempészetben. De ha így van, hova
tűnik Szudánból az a rengeteg agyar?
Kony rejtekhelye
Piacra dobott műagyaraim útját digitális térké-
pen követem. Az első hetekben a két kék pont
meg sem moccant a számítógép képernyőjén.
Azután – mint a horgász úszója – megrezdültek:
a szállítmány úttalan utakon napi 20 kilométert
haladt észak felé. A tizenötödik napon átjutott
a Dél-szudáni Köztársaság területére, majd Dár-
fúrba, elkerült a vitatott hovatartozású, jelenleg
szudáni kézen lévő Kafia Kingi enklávéba.
Többekkel beszéltem, akiknek sikerült elszök-
niük az lra-tól; egybehangzóan állították, hogy
a Kafia Kingi Kony igazi rejtekhelye. Az Afrikai
Unió haderejének Kony után nyomozó különít-
ménye is talált erre utaló bizonyítékokat.
Pár nap múlva műagyaraim a szudáni Szon-
góhoz értek –Onen szerint Konyék itt szokták
elintézni a cserét. Három napig a város mellett
54national geographic • 2 0 1 5. október
Az ugandai Margaret Acino
23 éves volt és várandós;
Gulu falu mellett, a földeken
dolgozott éppen, amikor rá-
támadtak az LRA emberei.
Vezetőjük parancsára
a gyermekkatonák borotva-
pengével lemetszették
Margaret ajkát, orrcimpáját
és fülkagylóját. Az asszonyt
hétszer műtötték azóta.
Azt mondja, megbocsátott
egykori támadóinak.
„Nekem is könnyebb így...”
vesztegelt a szállítmány, aztán visszakerült Kafia
Kingibe. Három hét elteltével ismét észak felé
indult; egyre gyorsabban haladt, majd hirtelen
keletnek, Kartúm felé vette az irányt.
A Zakouma parkban meggyilkolt Idris Adoum
rokonai Szudánban elfogták az egyik gyanúsítot-
tat. Soumaine Abdoulaye Issa elmondta: Dárfúr-
ban hallotta, hogy egy szudáni katona csapatot
szervez egy csádi orvvadászakcióhoz. Gondolta,
ő is csatlakozik. Járták a vadont a Heban-hegy
környékén, kilenc elefántot lőttek. Azok után,
hogy a vadőrök fölszámolták a táborukat és el-
vitték a felszerelésüket, nem tudtak visszatérni
Szudánba. Így tovább portyáztak, és három hét
múlva lecsaptak a vadőrökre. Soumaine Abdou-
laye Issa váltig állította: csak őrszem volt, nem
vadorzó. „Tudom, ki árult el! Meg fogok szökni,
és kinyírom!” – ordította a tárgyalás előtt. Végül
sikerült kereket oldania; úgy tudni a Közép-afri-
kai Köztársaságba menekült. Ha valóban ott van,
akkor nyilván kapcsolatba lép a Sélékával.
 A Séléka szintén hasznot húz az orvvadászat-
ból; azoknak a szudáni vadorzóknak is a segítsé-
gére volt, akik 2013 májusában a Dzanga-Ndoki
parkba hatolva huszonhat elefántot öltek le.
Ez év elején az lra egyik első embere, Domi-
nic Ongwen is föladta magát. Konyt leginkább
a Séléka példája ösztönzi, mondta a kihallgatá-
son: „Az, hogy háromszáz agyarért cserélt fegy-
verrel buktatták meg a közép-afrikai elnököt.”
Ongwen beszámolt arról is, hogy a bandavezér
kapcsolatot keres a Boko Harammal. A tömeg-
gyilkos, nő- és lányrabló nigériai terroristacso-
port szintén a vadon mélyén, a Sambisa vadre-
zervátumban tanyázik.
Merre tovább?
Cikkem leadása előtt a műagyarak a Kartúmtól
800 kilométerre délnyugatra fekvő Ed-Dueinből
küldték utolsó jeleiket, méghozzá a környezetnél
1,2 Celsius-fokkal hűvösebb helyről – talán a föld
alól. Két hónap alatt 950 kilométert tettek meg,
föltehetően ugyanazon az úton, amelyet Konyék
Kafia Kingibe küldött szállítmánya is követett.
Meglehet, már Kartúmban, vagy az illegális ele-
fántcsont legnagyobb piacán, Kínában vannak.
Miközben a világhatalmak vezetői a rohamo-
san terjeszkedő nemzetközi terrorista hálózatok
fölszámolására dolgoznak ki stratégiákat, vala-
hol Afrikában vadőr strázsál a szikla peremén.
Vállán kalasnyikov, kezében egy marék lőszer.
Egyelőre ő az első védvonal ebben a harcban.
PLUSZ ng.hu/magazin
VIDEOMELLÉKLET
Így készült
a műagyar…
gy i l ko s e l e fá n t c s o n t  55
TENGERHÓDÍTÓ
FARKAS
Kanadában, Brit Columbia tartomány nyugati partszegélyén
a farkasok föl-alá úszkálnak a szigetek között, és minden
különösebb gond nélkül megélnek azon, amit az óceán kínál.
56
Heringikrából falatozott ez a farkas, de
félbehagyta a lakomát, hogy alaposabban
is szemügyre vegye a félig vízbe süllyedt
furcsa valamit – a fényképezőgépet.
IAN MCALLISTER, PACIFIC WILD

k ét é lt ű fa r k a s  57
A tengerhódító farkasok táplálkozási
stratégiáit a vízjárás szabja meg Brit
Columbia tartomány szigetein. A dagály
után visszamaradt tavacskákban ráko-
kat, kagylókat és más ínyencfalatokat
keresgél, egy bálnatetemből pedig akár
egy hétig is megélhet a farkascsalád.

58national geographic • 2 0 1 5. október

k ét é lt ű fa r k a s  59
Írta Susan McGrath
Fényképezte Paul Nicklen
P öttöm szigetecskén állunk a kanadai Brit
Columbia tartomány partjaitól tíz-egy-
néhány kilométerre nyugatra. Ezer ilyen apró,
széljárta, erdők borította, heverésző fókák pöty-
työzte sziklaszirt szegélyezi Japánig a viharok
tépázta tengermelléket. Kalauzom, a természet-
védő, fotós, farkasokkal suttogó McAllister lete-
lepszik a dagály idején parton rekedt tömérdek
fatörzs egyikére. Követem példáját. Előttünk pár
száz méternyi kavicspad vezet át a szomszédos
szigetre. Tekintetünkkel egyfolytában pásztáz-
zuk az odaát növő aranyzöld szitkaluc és fehér
cédrus sűrűjét, a moszat és a hínár rengetegét.
És lám – hirtelen ránk mosolyog a szerencse.
Fakó bundájú, girhes farkas lép ki odaát a fák
közül, a hínár közt szaglászva a vízhez poroszkál.
Mancsát ráteszi valamire – talán egy lazac tete-
mére –, majd falatozni kezd. Újabb farkas tűnik
föl a színen: odaballag a másikhoz, összeérintik
az orrukat, azután könnyed ügetéssel elindulnak
felénk a két szigetecskét összekötő kavicspadon.
Az ember úgy képzeli, hogy a farkasok örökké
a tundrán meg az erdőben kószálnak, szarvasra,
hegyi kecskére és egyéb erdei patásokra vadász-
nak, esetleg csellengő házi jószágra lesnek. Oda-
át, a kontinensen, valóban így élnek az ordasok.
60national geographic • 2 0 1 5. október
Noha kisebbek, mint
a kontinens belsejében
élő fajtársaik, valaha
az egész nyugati part-
vidéket meghódították.
Ma már csak Alaszka
délkeleti részén és
Brit Columbiában látni
parti farkasokat.
Ám az itteniek, a tengerhódítók korántsem: ezek
a farkasok sokszor egész életükben nem látnak
jávorszarvast, hegyi kecskét, gímszarvast.
Az Egyesült Államokban, kivált a nyugati vidé-
keken, immár évtizedes kérdés, miként kezeljük
a farkasproblémát. Hol az a gond, hogy elszapo-
rodtak, hol az, hogy aggasztóan megfogyatkoz-
tak a farkasok. Annyi megfigyelés, kutatás után
azt hinnénk, már mindent tudunk róluk; ám az
alkalmazkodóképességében csak az emberhez
fogható Canis lupus még rengeteg meglepetést
tartogat – különösen Brit Columbia szigetein.
 A Raincoast Conservation Foundation termé-
szetvédő szervezet munkatársa, Chris Darimont
már jó tíz éve tanulmányozza a brit columbiai
parti farkasokat, illetve, ahogy ő nevezi őket félig
tréfásan: „Kanada legújabb tengeri emlőseit”.
Az itt honos farkas persze nem tengeri állat,
még csak nem is látszik annak. Léte, legalábbis
a természetben, rég nem újdonság; a tudomány
számára azonban seregnyi újdonsággal szolgál.
A mi két farkasunk már a kavicsos földszoros
felénél trappol. Amelyik a jobb oldalon baktat,
idősecske lehet, mert jóformán fehér a bundája.
Pofáján csomósodott a szőr, gombszemével egy-
kedvűen bámul a világba. „Alfa-nőstény” – szól
oda nekem McAllister. Párja, az alfa-hím viszont
valódi farkas-Adonisz: pazar, rőtbarna bundájá-
ban a szőrszálak vége egészen fekete.
A farkasok lassan átérnek a mi szigetünkre.
Egyre nagyobbnak tűnnek. Végül a nőstény meg-
torpan, fölnéz. Mordul egyet, futásnak ered, el-
tűnik a parton. Adonisz fölemeli a fejét, izmai
megfeszülnek, sárgás szemével rám mered – és
egyre közelít. Lassan, megfontoltan és bátran.
Ügyet sem vet McAllisterre, egyenest felém tart.
k ét é lt ű fa r k a s  61
Rozmártetemet marcangol a falka Brit Columbia
egyik kis szigetén. A nyílt vízen sem a rozmárt,
sem a fókát nem tudják elejteni, ennélfogva azt
a taktikát követik, hogy kiúsznak a zátonyokhoz,
ott csapnak le az ejtőző, sütkérező prédára.
IAN MCALLISTER, PACIFIC WILD

62national geographic • 2 0 1 5. október

k ét é lt ű fa r k a s  63
ezt az eldugott, mindentől távoli óceánparti
tájat tősgyökeres kanadai is csak kevés ismeri.
A Csendes-óceán vad viharainak kitett partokat
dél felől a Vancouver-sziget, nyugatról a Haida
Gwaii-szigetcsoport, északról Alaszka délkeleti
régiója határolja. A partvonal légvonalban mind-
össze 400 kilométernyi, ám ha valódi lefutását
vesszük, sokkal hosszabb, mert a legutóbbi elje-
gesedés idején a gleccserek mély, szűk fjordokat
martak a magasra törő hegyek közé. Ez a sok-sok
fjord, mint megannyi hosszú, kapaszkodó ujj,
mélyen belemar a szárazföldbe.
Kagylót, moszatba rakott hal-
ikrát esznek, partra sodródott
bálnatetemekből lakmároznak,
sőt a nyílt óceánra is kiúsznak,
kikapaszkodnak a zátonyokra,
lecsapnak a sütkérező fókákra
A zegzugos partszegélyt nyaldosó plankton-
dús, hideg tengeráramlás magyarázza, hogy oly
gazdag itt az óceáni élővilág. Rengeteg a bálna,
rozmár, fóka, lazac, mindenféle tengeri madár,
és a szárazulaton is igen sok a vad, a grizzly meg
a feketemedve – sőt ez utóbbi gyönyörű fehér
változata, a Kermode-baribál, a „szellemmedve”
is honos ezen a tájon. Az óceánszegély és a Coast
Mountains, vagyis a Parti-hegység között mint-
egy 65 ezer négyzetkilométernyi területet kitevő
párás, mérsékelt égövi tűlevelű erdőség, a Great
Bears Rainforest, a Nagy-Medve-esőerdő a maga
nemében az egyik legutolsó, és ebből a vegetáció-
típusból a földkerekség legnagyobbja.
még a 2000-es évek elején történt, hogy Ian
McAllister és Paul Paquet kanadai biológus laza-
cokat faló farkasokra figyelt föl a partszegélyen.
A helyi indiánok segítségével megfigyelésekbe
kezdtek, az egyetemen éppen akkoriban végzett
Chris Darimontot is bevonták a munkába.
Maga Darimont a partvidék középső, heilcsuk,
illetve belabela indiánok lakta részén végzett
64national geographic • 2 0 1 5. október
vizsgálatokat. A terület harmadát víz, a többit
jószerével áthatolhatatlan szitkaluc- és cédrus-
rengeteg borítja, így Darimontnak gyakran útta-
lan utakon, nyaktörően meredek terepen kellett
nyomoznia a farkasok után. Akárcsak Paquet,
ő is szakított a hagyományos módszerrel: nem
vér- és szőrmintákat igyekezett beszerezni. „Hát,
igazából kakát gyűjtöttünk” – meséli. A farkasok
ürülékét, és persze az elhullatott szőrt is össze-
szedték, hiszen mindkettő sokat elárult az állat
neméről, étrendjéről, génjeiről, vadászterülete
jellegéről és kiterjedéséről.
Mármost a farkas nem összevissza potyogtat,
mint a szarvasok, magyarázza Darimont: ugyan-
azokat a vadászösvényeket járja, és módszeresen
kiválasztott, jól látható helyen ürít – rendszerint
ösvények kereszteződésénél helyezi el a székle-
tét, hogy jelenlétét minél inkább közhírré tegye
a fajtársak előtt. Végbéltáji mirigyei zsírban gaz-
dag váladékot adnak a bélsárhoz, afféle személy-
azonossági jelként, üzenetképpen a többieknek.
„Kiszálltam a csónakból, hegyibringával neki-
vágtam a kavicsos útnak vagy a vadcsapásnak,
és vagy tíz órán át vizslattam a földet” – meséli
Darimont. Tíz év alatt száz meg száz poént sütött
el a farkasokról, ötezer kilométert kutyagolt, hét-
ezer mintát gyűjtött. Az ürüléket légmentesen
zárt edényben megmosta, tasakba tette, fölcím-
kézte, majd édesanyjáéknál, a pincében polcra
tette. A minták pedig lassanként mesélni kezd-
tek – például igazolták, amit sok helyi indián már
régóta tudott: a parti farkas a lazacot is megeszi,
olyannyira meg, hogy ívásidőben halak adhatják
tápláléka nem kevesebb mint negyedét.
Az igazi meglepetés azonban csak ezután kö-
vetkezett. Darimont és Paquet kezdetben meg
volt győződve róla, a parti farkasok nem külön-
böznek kontinenslakó társaiktól – csupán azért
ruccannak át időről időre a szigetekre zsákmá-
nyért, mert a szárazföldön a vadászok már meg-
tizedelték a szarvasokat. A minták elemzéséből
viszont kiderült, hogy az itteni farkasok egy része
egész életét a szigeteken éli le. Tengermelléki faj-
társaikkal aligha találkozhatnak, így nyilván csak
egymás között párosodnak, és – lazacrajoktól,
szarvascsapatoktól távol – a szigetek partszegé-
lyén vadásznak, keresnek maguknak táplálékot.
 NA L L .
DA
KA . Á
Y
EG
Mt. St. Elias
5489 m

YU
KO
Yakutat N

C S E N DES-
Ó CEÁ N Skagway
ÁBRÁZOLT KANA
DA

P
TERÜLET
EGY. Á
LL.

A
farkas Juneau
nem lakja A
LA
SZ

R
Sitka K
A

T
PARTI ORDASOK:
HONNAN VALÓK?

I
A szürkefarkas a legutolsó jégkorszak óta

-
pompásan alkalmazkodott a Brit Columbia
tartománybeli Parti-hegység változatos Ketchikan
D
környezeti viszonyaihoz. A mérsékelt égövi

H
i
tenxon
ge E n
esőerdő peremén kétféle parti farkas él. r s z tr
or a n c Kitsault
os e,
A szakemberek szerint mindkettő a szürke-

E
farkastól származik, és mint „evolúciós
Dundas- Prince Rupert
szempontból fontos egység” (röviden: ESU), HAIDA
DA szigetek
GWAII
II
feltétlenül érdemes a védelemre. farkas G
nem lakja (QUEEN N NAGY-
CHARLOTTE-
TTE-
Hecate-szor

SZIGETEK)
EK) Kitimat
Y

cimsián
törzs

MEDVE-
S
os

parti farkas (ESU)

Queen
en heilcsuk
(belabela)
törzs
É

szigetlakó
harlotte Bella Bella
Charlotte CO BR
LU IT
tengermelléki
Sound
ESŐERDŐ M
BI
G

közös ős A
szárazföld belsejében élő

Az „ökotípus”-t egyebek mellett a genetikai

megkülönböztető jegyek, a táplálék össze-
tétele és az élőhely jellege határozza meg. tervezett kőolaj- és
A csekély genetikai eltéréseket mutató, ám földgázipari létesítmények VANCOUVER-
környezetükhöz kiválóan alkalmazkodó parti Campbell River
kikötői terminál
farkasok a szárazföld belsejében élő fajtár-
saktól elhatárolódó falkákban élnek. SZIGET
finomító

0 50 km É
Squamish
MATTHEW TWOMBLY, NG; EVAN APPLEGATE
FORRÁSOK: CHRIS DARIMONT, RAINCOAST CONSERVATION
FOUNDATION, KANADA; VIOLETA MUÑOZ-FUENTES ÉS JENNIFER Vancouver
A. LEONARD, DOÑANA BIOLÓGIAI ÁLLOMÁS, SPANYOLORSZÁG;
ALASKA GAP ANALYSIS PROJECT; BRIT COLUMBIA ERDÉSZETI,
FÖLDÜGYI ÉS TERMÉSZETIERŐFORRÁS-HASZNOSÍTÁSI MINISZ-
TÉRIUMA, KANADA; EGYESÜLT ÁLLAMOK ERDÉSZETI HATÓSÁGA
Victoria
KA
NA
DA
ké
ét é lt
ltűű fa kas6
f a r ka 655EGY.
ÁL
L.
66national geographic • 2 0 1 5. október
Amíg a szülők préda után járnak, a kölykökre
a rokonság felügyel. Amint fölcseperednek,
a fiatalok már maguk mennek a partra vadászni,
ennivalót keresni. A tengerhódító farkasok
táplálékának 90 százalékát a víz adja.

k ét é lt ű fa r k a s  67
Kagylót meg moszatba rakott halikrát esznek,
partra sodródott bálnatetemből lakmároznak,
sőt a nyílt óceánra is kiúsznak: kikapaszkodnak
a zátonyokra, és lecsapnak a sütkérező fókákra.
„Van, hogy táplálékuk kilencven százalékát köz-
vetlenül a vízből szerzik” – mondja Darimont.
Elképesztően bátrak ezek a farkasok, nekivág-
nak a víznek, hosszú kilométereket úsznak egyik
szigettől a másikig. A cimsián indiánok mesélték,
hogy 1996-ban – emberemlékezet óta először –
a Dundas-szigeteken (a kontinens peremétől
jó 10 kilométerre) is láttak farkasokat.

A térségben lakókat máig kísérti

a borzalmas emlék, az Exxon
Valdez 1989-es katasztrófája –
a Prince William-öbölben meg-
feneklett hajóról 50 millió liter
nyersolaj zúdult a tengerbe
Paquet véleménye szerint nem fura kivételt,
hanem egy régi populáció maradékát képviselik
a parti, szigeti farkasok. Hajdanában Washing-
ton állam partvidékén is előfordultak, csak ott
már az utolsó szálig kiirtották őket. Alaszka dél-
keleti partjainál még látni belőlük, de a vadászok
ott sem kímélik őket. A farkasvadászatot ugyan
Brit Columbia törvényei sem korlátozzák, de itt
kevesen, és jórészt indiánok élnek, így a helyi far-
kasok esélyei némileg jobbak, mint alaszkai faj-
társaiké. Ám az ő sorsuk is rosszabbra fordulhat.
Egy sokat vitatott terv, a Northern Gateway
Pipelines projekt értelmében ugyanis két cső-
vezeték épülne az albertai olajmezőkről a Parti-
hegységen keresztül Brit Columbia egyik északi
fjordjába, egy új olajterminálhoz. Ha a vezetékek
teljes kapacitással üzemelnek majd, naponta kell
tartályhajónak manővereznie ezen a rendkívül
veszélyes vízi úton. És mivel a hidraulikus réteg-
repesztéssel kitermelt kanadai földgáz elszállí-
tásához is terveznek itt terminálokat, még több
tanker merészkedik majd a fjordba. A térségben
lakókat máig kísérti az emlék, az Exxon Valdez
Ha rettentő éhes már,
a farkas pikkelyestül-
bőröstül fölfalja a laza-
cot; de általában elég
neki a tápláló agyvelő.
Chris Darimont számí-
tásai szerint a lazac-
húsban fajlagosan több
a fehérje és a zsír, mint
a szarvaséban – és az
is nagy előnye a halnak,
hogy nem rúg…
1989-es katasztrófája – a Prince William-öböl-
ben megfeneklett hajóról akkor nem kevesebb
mint 50 millió liter nyersolaj zúdult a tengerbe.
Tavaly, ritka egyetértésben, több tucat indián
közösség fordult hivatalosan az illetékesekhez,
nyújtott be tiltakozást a Northern Gateway pro-
jekt ellen. „Mi, indiánok időtlen idők óta féltjük
a természetet. A Northern Gateway nem rom-
bolhatja le, amit mi tízezer éve óvunk” – szögezi
le Jessie Housty, a heilcsuk törzsi tanács tagja.
Sajnos egyetlen ilyen létesítmény is elég ahhoz,
hogy felbillenjen az ősi táj ökológiai egyensúlya.

68national geographic • 2 0 1 5. október

A hím farkas csak jön, egyre közelít. Uram-
atyám, milyen hatalmas jószág! McAllisterre pil-
lantok. Egykedvűen néz vissza. Vajon van-e nála
paprikaspray? Kétlem. Próbálom gyorsan végig-
gondolni, mit tanítottak a farkasról. A szemébe
kell nézni? Vagy épp hogy kerülni kell a tekinte-
tét? Alig hat méterre van tőlem. Mereven bámul.
Hirtelen, mintha csak a habok közül kelne ki,
egy harmadik farkas, Adonisz ifjabb, még vörö-
sebb kiadása lép ki a fák mögül, éppen az orrom
előtt. Odaballag a hímhez, az apjához, szeretetük
jeléül összedörgölik a pofájukat, az ifjonc közben
szinte eksztázisban nyüszít. Adonisz egy hosszú
pillanatig még rám néz meredten, átható tekin-
tettel, aztán megfordul. A fiatal farkas közben le-
poroszkál a vízhez, a nedves fövenyre heveredik.
Az alfa-hím eltűnik szem elől; de váratlanul
fölbukkan újra, bal felől, szélirányban. Egy usza-
dékfa törzsén áll mozdulatlanul. Visszafojtom
a lélegzetem. A farkas beleszimatol a levegőbe.
Szinte átfúr a tekintetével. Végül megunja, lesé-
tál a partra, odafekszik a kölyke mellé, és merőn
figyelni kezdi a Csendes-óceánt, hátha a hullá-
mokból fölbukkan valami ínycsiklandó falat.
k ét é lt ű fa r k a s  69
A tengermelléki farkasok zömmel háborítatlanul
élhetnek Brit Columbia vadonában – legalábbis
egyelőre. A Nagy-Medve-esőerdő máig érintetlen
részének háromötödében ugyanis engedélyezték
a fakitermelést, és ha megvalósul az olajprojekt,
irdatlan olaj- és földgázszállító tartályhajók érkez-
nek majd a partvidék szűk fjordjaiba.

70national geographic • 2 0 1 5. október

k ét é lt ű fa r k a s  71
Mesz Ajnak
megmentése
Nagyszabású ásatás folyik Afganisztán
szívében, a tálibok fenyegető árnyékában.
Kérdés, sikerül-e feltárni a buddhista
kolostorerőd romjait és tárgyi emlékeit,
mielőtt rézbánya nyílik a helyszínen.

72
A perspektíva teszi, hogy a Mesz Ajnakban feltárt,
nem egészen két és fél méter magas kőszentély
valós méreténél jóval nagyobbnak tűnik. A hatalmas,
i. sz. 3–8. századi buddhista kolostorerődnek eddig
csupán kis hányadát tárták fel a szakemberek.

mesz ajnak 73
BÓDHISZATTVA (AGYAGPALA, 40 CM, I. SZ. 3–5. SZÁZAD) 2 MÉTER MAGAS BUDDHA-SZOBOR TÖREDÉKE (AGYAG, 30 CM, 5–6. SZÁZAD*) DIPANKARA, KORAI BUDDHA-ÁBRÁZOLÁS (AGYAGPALA, 3–5. SZÁZAD)

HARCOS (EREDETILEG LOVON; AGYAG, 4–5. SZÁZAD*) VÉDŐSZENT, NŐALAK (FESTETT AGYAG, 80 CM, 5–7. SZÁZAD) LÓSZOBROCSKA (AGYAG, 8 CM, 3–7. SZÁZAD*)

74national geographic • KHINGILA október

2 0 1 5. HUN KIRÁLY ÉRMÉJE (EZÜST, 5. SZÁZAD*)
BUDDHÁK KÉT SZINTEN (AGYAGPALA, 25 CM, 3–4. SZÁZAD) ÜLŐ GAUTAMA SZIDDHÁRTHA (AGYAGPALA, 30 CM, 3–5. SZÁZAD)
Több ezer felszínre hozott
lelet, műremek bizonyítja:
a réz mesés gazdagságot
hozott Mesz Ajnaknak,
a kor vallási és ipari köz-
pontjának. A szemközti
oldalon, jobbra lent lát-
ható szoboralak azért is
ritka darab, mert még
megvilágosodása előtt,
Gautama Sziddhártha-
ként ábrázolja a majdani
Buddhát. Jobbra: a leg-
régebbi ismert Buddha-
szobor; a 20 centis fa-
figura az i. sz. 5., esetleg
a 6. századból való.

mesz ajnak 75
A TÁRGYAK TÖBBSÉGÉT A KABULI AFGÁN NEMZETI MÚZEUM ŐRZI. A CSILLAGGAL JELÖLT FOTÓK MESZ AJNAKBAN KÉSZÜLTEK. AZ AFGÁN RÉGÉSZETI INTÉZET ENGEDÉLYÉVEL
Írta Hannah Bloch
Fényképezte Simon Norfolk

K abulból egy órát autózunk dél

felé. Ahogy közeledik Gardez, a tartományi fő-
város, elmaradnak a bazársorok, a kipufogógázt
okádó teherautók, zörgő szamárkordék. Éles bal-
kanyar következik, utána már hepehupás föld-
úton zötyögünk tovább. Logar tartomány tálib-
barát vidék, így nem ritka erre a rakétatámadás,
az emberrablás, a gyilkosság, a bombamerénylet.
Utunk szikkadt folyómederben, falucskák mel-
lett vezet. Itt-ott katonai úttorlaszok, őrtornyok
tűnnek föl, majd lakatlan, szögesdróttal körbe-
fogott, kék tetős épület mellett haladunk el.
Végül egy kopár völgybe érkezünk. Földkupa-
cok, árkok, ősi faldarabok mindenütt. Az elmúlt
hét évben az afgán régészek és külföldről érke-
zett kollégáik 650 főnyi munkáscsapattal több
kolostorerődöt tártak föl ezen a területen. Budd-
hista szentélyek, szobrok ezrei, kéziratok, pénz-
érmék – Afganisztánban egyedülálló az ásatás,
és elképesztően gazdag a leletanyag.
A száznál több őrhellyel körbevett területen
összesen ezerhétszáz rendőr teljesít szolgálatot
éjjel-nappal. A védelmi intézkedések azonban
nem csupán a régészek és a kétkezi munkások mesz ajnak: a hely neve pastu nyelven szeré-
biztonságát szolgálják. A romok alatt négy kilo- nyen csak annyit ígér: „kis rézkút”. Pedig koránt-
méter hosszan, a Baba Vali-hegység alatt pedig sem olyan szerények az itteni nagyságrendek.
további jó másfél kilométeren át a Föld egyik leg- Egy fémipari konzorcium, a China Metallurgical
nagyobb kiaknázatlan vörösrézlelőhelye húzó- Group Corporation (mcc) 2007-ben harminc-
dik: csaknem 11 és fél millió tonna rezet rejt itt éves koncessziót kapott a Mesz Ajnak-i réz kiter-
a mély. Mesz Ajnak buddhista közösségét is ez az melésére. (Kínában óriási a kereslet, ott használ-
érc tette gazdaggá annak idején. Amint a Baba ják föl a világon kitermelt réz felét.) A cég több
Vali lejtőit fedő vastag salakréteg is bizonyítja, mint hárommilliárd dolláros ajánlatot tett, vala-
az i. sz. 3. században mondhatni ipari méretek- mint utak, vasút és villamos erőmű építését is
ben olvasztották a környéken a rezet. Az afgán vállalta. A bánya így mintegy 1,2 milliárd dollárt
kormány reményei szerint a rézkincs megint jó- hozhat a 2002 óta külföldi segélyekre szoruló,
létet hoz majd az országnak, vagy legalább segít évről évre 7 milliárd dollár adósságot fölhalmo-
véget vetni gazdasági kiszolgáltatottságának. zó országnak, állítják a kabuli illetékesek.

76national geographic • 2 0 1 5. október

 A régészek évtizedek óta tudják, hogy Mesz
Ajnak földje roppant jelentőségű leletanyagot
rejt. Amikor híre ment a koncessziós szerződés
aláírásának, rögtön szót emeltek az afgán kultu-
rális örökség védelmében: követelték, hogy csak
a terület régészeti feltárása után nyílhasson meg
a bánya. Sajnos a lelőhely már rég nincs bizton-
ságban. Ha fizikai valójában nem pusztult is el,
a tudomány számára tömérdek Mesz Ajnak-i
műremek elveszett – nyomtalanul eltűnt, tolva-
jok kezére jutott. „Ha nem a bánya, akkor a fosz-
togatók hada tesz itt tönkre mindent” – állapítja
meg keserűen Philippe Marquis francia régész,
aki 2009 és 2014 között vezette az ásatásokat.
Rézvegyületek színezte csontváz
Mesz Ajnak egyik sztúpája mellett.
Egyelőre nem tudni, a kolostorok
idejéből vagy későbbről való-e.
Hiába a szigorú biztonsági intézkedések, soro-
zatos incidensek is késleltetik a bánya megnyi-
tását. 2012-ben és 2013-ban több rakétatámadás
érte azt a bizonyos kék tetős házat; azóta üresen
áll a kínai bányamérnökök számára emelt épület.
Aztán ott az ezer és ezer alattomos taposóakna:
a szovjet katonák, majd később a tálibok és az
al-Kaida emberei rengeteg robbanószerkezetet
ástak be a földbe az 1980-as években.
mesz ajnak 77
78national geographic • 2 0 1 5. október
Pár éve még körülbelül félezer munkással dolgozhattak
Mesz Ajnaknál a régészek (ez a kép 2012-ben készült).
Sietniük kellett, hogy még az érckitermelés megindulása
előtt végezhessenek a feltárással, a leletanyag menté-
sével. A bánya beindítása azonban csúszik, a nyomor és
a munkanélküliség pedig egyre erősíti a tálib befolyást.

mesz ajnak 79
 A vidék megtisztítása több szempontból sem
veszélytelen feladat. A tálibok 2014-ben nyolc
tűzszerész szakértőt gyilkoltak meg. Annak ide-
jén az al-Kaida egyik legfőbb kiképzőközpontja
itt, Mesz Ajnakban működött. A 2001. szeptem-
ber 11-i terrortámadások hátterét elemző bizott-
ság megállapította: a repülőgép-eltérítők közül
négyet ebben a központban képeztek ki.
Vajmi kevés az esélye, hogy a bányaművelés
2018 előtt elkezdődhet. Ám előnye is van
a késedelemnek, a régészeknek így jóval több
idejük marad a romterület feltárására
A biztonsággal kapcsolatos problémák mellett
logisztikai gondok is bőven adódnak. Az egyik
legsúlyosabb a vízhiány, a másik, hogy máig nem
épült vasút az érc elszállítására. A tervekkel el-
lentétben 2012-ben nem indult el a rézkiterme-
lés, sőt 2013-ban az mcc bejelentette: képtelen
teljesíteni a szerződés bizonyos feltételeit – így
a felek újratárgyalják a megállapodást. Mindent
egybevetve, vajmi kevés az esélye, hogy a bánya-
művelés 2018 előtt elkezdődhet. Ám előnye is
van a késedelemnek: a régészeknek így jóval több
idejük marad a romterület feltárására.
döbbenetes a kontraszt a leletanyagban meg-
elevenedő régmúlt és Afganisztán zűrzavaros,
erőszak uralta jelene között. Az i. sz. 3–8. század-
ban a vidék lakossága többé-kevésbé békés idő-
ket élt, Mesz Ajnak a kultúra messze földön híres
központja lett. A régészek mostanáig hét budd-
hista kolostor romjait lelték meg; a nagy, több-
emeletes épületek mellett kápolnák, szerzetesi
lakrészek és sok egyéb építmény maradványait
is feltárták. A lelőhely peremén épült kolostoro-
kat őrtornyok és magas falak védték. A kolostor-
erődökben és a lakóterületen közel száz sztúpát
találtak a kutatók. Az agyagból vagy agyagpalá-
ból készült ereklyetartók mérete igen sokféle –
toronymagasak és egészen kicsiny, hordozható
méretűek egyaránt előfordulnak közöttük.
80national geographic • 2 0 1 5. október
„Mesz Ajnak volt annak idején az itteni világ
közepe” – szögezi le Abdul Kádir Temory afgán
régész, az ásatások egyik vezetője. A mai Kelet-
Afganisztántól Pakisztán északnyugati részéig
terjedő Gandara térség gazdasági központja há-
rom nagy vallás – hinduizmus, zoroasztrizmus,
buddhizmus –, és négy nagy kultúra – az ógörög,
a közép-ázsiai, a perzsa és az indiai – keresztút-
jánál épült. A gandarai buddhizmus az első szá-
zadokban forradalmasította a térség művészetét,
új stílussá fogta össze a hódítók hagyományait.
A gandarai művészek az elsők között ábrázol-
ták Buddhát emberalakban – bizonyára helle-
nisztikus hatásra (hisz Alexandrosz, azaz Nagy
Sándor i. e. 330-ban, majd később újra átvonult
hadaival a mai Afganisztán területén). A Mesz
Ajnakban feltárt szentélyek hatalmas Buddha-
szobrain ma is látni a palást festésének maradé-
kát, a vörös, a kék, a sárga és a narancsszín nyo-
mait. A feltárások során a szakemberek arany
ékszerrel teli ládikákat, falfestéseket és kézirat-
töredékeket is találtak. Az egyik falfülkében egé-
szen ritka ábrázolásformára bukkantak: olyan
szoboralakra, amely még megvilágosodása előtt,
Gautama Sziddhárthaként jeleníti meg Buddhát.
Az épületromok padlóján garmadával találtak
pénzt a régészek; az i. sz. 3–7. századból való ér-
méket egykor nagy gonddal százas kupacokba
halmozták. Sok pénzdarabon látni Nagy Kaniska
arcmását. Azt nem tudjuk, gyakorló buddhista
volt-e a belső-ázsiai Kusán Birodalom 2. századi
uralkodója, de az bizonyos, hogy több más vallás
mellett a buddhizmust és a tüzet tisztelő, perzsa
eredetű zoroasztrizmust is pártolta. Sok Mesz
Ajnak-i érme egyik oldalán Kaniska, a másikon
az ülő Buddha vagy valamelyik perzsa istenség,
például a szerencse istennője, Ardokhsa látható.
 „Kaniska pénzét a Rómaitól a Kínai Biroda-
lomig mindenütt elfogadták. Nem kevesebb mint
huszonhárom isten, illetve istennő képével talál-
kozhatunk a Kusán Birodalom érméin; ez a sok-
féleség vallási türelemre, kulturális nyitottságra
utal; azt bizonyítja, hogy a kor embere érdeklő-
déssel fordult a nagyvilág felé” – állapítja meg
az afganisztáni régészet nagyasszonya, az ame-
rikai születésű, de már régóta Kabulban élő, im-
már 87 esztendős Nancy Hatch Dupree.
Az ókori buddhizmus kereskedelemformáló
hatásáról már viszonylag sokat tudunk, iparfor-
máló jelentőségéről egyelőre annál kevesebbet.
A Mesz Ajnak-i ásatások e téren is számos kér-
désre fényt deríthetnek. Az eddig föltárt anyag
mindenesetre azt sugallja, hogy a buddhizmus
gazdasági háttere az ókorban sokkal összetet-
tebb volt, mint eddig hittük. A 200 kilométerre
északnyugatra fekvő Bámiján jóval híresebb lett
az idők során, mert buddhista zarándokhely volt,
egyszersmind a Selyemút karavánjainak egyik
fontos pihenőhelye. Mesz Ajnak kolostoregyüt-
tese viszont a szó szoros és átvitt értelmében is
a kincset érő rézre épült, így inkább rézbányá-
szata és -kohászata okán lett nevezetes.
„Nem tudok más helyről az ókori időkből, ahol
szerzetesélet és ipari tevékenység ilyen tökéletes
összhangban működött, ahol a buddhizmus ilyen
szorosan összefonódott az ércbányászattal és
a fémművességgel” – mondja Zemarjalai Tarzi
afgán régész, aki igen régen, 1973-ban, francia
kutatókkal jutott el először Mesz Ajnakba.
a régészek új nemzedékére, és újabb évtize-
dekre lesz szükség a romterület maradéktalan
föltárásához. Szultan Maszud Muradi 24 éves,
építőmunkás fia, elvégezte a Kabuli Egyetemet,
ICONEM-DAFA, 300 KÉPBŐL ÖSSZEÁLLÍTOTT FOTÓMONTÁZS
Shah Tepe: a halomról 2010-ben készült légi
felvételen (balra) még csak a fosztogatók ásta
gödrök látszanak. 2011-ben a régészek nagy
kolostorerődöt tártak fel a helyszínen (jobbra).
diplomáját megszerezve, diáktársaival verseng-
ve kapott lehetőséget, hogy az ásatáson dolgoz-
hasson. Nagyon büszke rá, hangoztatja, hogy bár
más-más népcsoportokhoz tartoznak, minden
kollégájával megtalálja a hangot, együtt tud dol-
gozni velük. Óriási dolog ez, hisz Afganisztánban
az etnikai alapon megosztott mudzsáhid csopor-
tok az 1990-es évek óta gyilkos polgárháborút
vívnak egymással. „Fontos, hogy hazám fiataljai
megismerjék az ország ötezer éves történelmét.
Ne csak a terroristáiról meg a mákjáról ismerje
a világ Afganisztánt!” – magyarázza Szultan, mi-
közben rövid pihenőt tart.
Mesz Ajnak környéke ma már teljesen kopár.
Valószínű, hogy hajdan a rézbányászok irtották
ki az erdőket, aztán a fák fogytával a rézolvasz-
tásnak is befellegzett. A munka kulcsfontosságú
anyaga, a faszén előállításához ugyanis nagyon
sok fa kellett – a kor kemencéiben még napokon
keresztül, folyamatosan kellett lobognia a tűz-
nek, hogy fennmaradjon az olvasztáshoz szük-
séges magas, 1100 fokos hőmérséklet.
Thomas Eley brit régész, kohászattörténész
2012-ben részletes vizsgálatokat végzett a hely-
színen, és arra jutott, hogy viszonylag hatékony
olvasztási eljárásukat Mesz Ajnak iparosai idő-
vel lassabb, nehézkesebb módszerre cserélték fel.
Fordítva tűnne logikusnak, de megvan a magya-
rázat: a hatékonyabb, az úgynevezett csapolásos
olvasztáshoz jóval több faszén kellett – így ami-
kor gyérülni kezdtek az erdők, váltani kellett.
mesz ajnak 81
ISTENI ÉS E VILÁGI – EGYÜTT A KOLOSTORERŐDBEN
A Kafiriat Tepe kolostorerőd bizonyos részeiben csak szerzetesek tartózkodhattak,
az épületegyüttes más területeire a hívek is bejuthattak. A csarnokok, szentélyek
festett ábrázolásai nemcsak az égi, a földi hatalmakat is dicsőítik. Ebbel sejthető,
hogy helyi előkelőségek anyagi támogatását is élvezte a kolostor. A páratlan lelet-
anyag sok újat mondhat a buddhizmus hajdani társadalmi-politikai szerepéről.

AK
OLO

ÉLÉSKAMRA
Az élelmiszert és a vizet
jókora kőedényekben
tárolták.

EBÉDLŐ
KÖZPONTI
UDVAR

CELLÁK

kőalapzat

2 méter vastag vályogfal

Buddhizmus
és bányászat DÉLI SZENTÉLY
A görög–római és indiai
művészet jellegzetességeit
ötvöző hatalmas Buddha-
szobrokat kisebb figurák:
Így festhetett az i. sz. 5–6. században a Mesz Ajnak-i a megvilágosodás útján
bányavidékre épült buddhista Kafiriat Tepe kolostor- haladó hívek és bódhiszatt-
vák szoboralakjai övezik.
erőd. A Kabultól mintegy félszáz kilométerre délre
fekvő, rézércben igen gazdag térségben nemrégiben bőrszín: általában rózsa-
szín vagy aranysárga
még rablók fosztogatták a romokat, és az al-Kaida
felület: gipsz
egyik fő kiképzőközpontja is itt működött. A régészek
igyekeznek a lehető legtöbb leletet a felszínre hozni test: agyag

és biztonságba helyezni, mielőtt kínai pénzből külfej- belső: csomókba kötött

ágak, fűszálak
téses bánya nyílik a vidéken.

8
822national
natio
na
FERNANDO G.tio
iio nal
n aRYANge
na
BAPTISTA, g
geographic
eogr
ogr
MORRIS rÉSaph
aEMILY ic
ap M.cENG, 5. ook
október
• 2NG;0 1PATRICIAkHEALY.
tób
ó 3Der
MODELL: ICONEM-DAFA.
ILLUSZTRÁCIÓ: ROCIO ESPIN, JOSE DANIEL CABRERA. FORRÁSOK: PHILIPPE MARQUIS; NICOLAS ENGEL; CATHERINE HEIM
 ÁZ
Á Z SSIIIA
A
Kafiriat Tepe AFGANISZTÁN
(a nagy rajzon)
INDIAI-
ÓCEÁN
Baba Vali
a városfal
maradványa
Kabul
Mesz
MESZ AJNAK AFGANISZTÁN Ajnak
Baba Vali
Shah
a fal fel- Tepe
tételezett
vonala

Sziszo kolostorerőd
AK Khvar
OLO
STO bástya
R HO
ZT szentély
ART É
OZ
Ó TER bánya
ÜLE
T város
salakos terület

A LÉPTÉK A PERSPEKTÍVA SZERINT

VÁLTOZIK. KAFIRIAT TEPE ÉS SHAH TEPE
KÖ KÖZÖTT A TÁVOLSÁG 800 MÉTER.
ZTE
RÜ
LET

ÉSZAKI SZENTÉLY

BÁSTYA

FŐKAPU
SZTÚPÁK
A becses, szent ereklyéket
védő nagy sztúpák a jelek
szerint régebbi eredetű,
kisebb sztúpákra épültek.

SZTÚPÁK
A szent szobrokat
őrző sztúpák fölött
imazászlók füzére
lengedezett, körös-
körül szerzetesek,
hívek rótták útjukat,
a külső falakon
katonák álltak őrt.

mesz
me
m a k 83
e s z ajnak
a jna
jn
na 83
Vályogfalú lakóházak, műhelyek és (vélhetően)
hivatali célú épületek romegyüttese Mesz Ajnak-
ban. A háttérben magasodó Shah Tepét falak,
bástyák védték, noha kevés jele van annak, hogy
valaha is harcok dúltak volna ezen a vidéken.
HÁROM FOTÓBÓL ÖSSZEÁLLÍTOTT PANORÁMAKÉP

84national geographic • 2 0 1 5. október

mesz ajnak 85
Ősi és mai arcvonások. Nagy-
arasznyi, aranyozott gipsz
Buddha-fej (fent) és köz-
rendűek négy festett agyag-
szobra (a szemközti oldalon)
Mesz Ajnak virágkorából,
amikor a kolostorerőd még
Közép-Ázsia egyik központja
volt. Mellettük az ásatásokon
dolgozó öt munkás portréja.
86national geographic • 2 0 1 5. október
 VÉDŐSZENT (7 CM, 4–7. SZÁZAD)

VÉDŐSZENT (15 CM, 5–7. SZÁZAD)* VÉDŐSZENT(7 CM, 4–7. SZÁZAD)

VÉDŐSZENT VAGY BÓDHISZATTVA (10 CM, 4–7. SZÁZAD) mesz ajnak 87

 A rézérc átmosásához és a fehéren izzó fém
lehűtéséhez állandó, kiapadhatatlan vízforrásra
is szükség volt. A Mesz Ajnak-i bányászok, kohá-
szok minden bizonnyal hegyi forrásokból, pata-
kokból vezették el a vizet, éspedig olyan, föld
alatti csatornákon, karezeken, amilyeneket itt-
ott még ma is látni Afganisztánban. Az ásatási
terület északi felén feltárt 9 méteres karez min-
den bizonnyal egy nagyobb rendszer része volt.
Aztán az erdők fogyatkozásával vízből is nyil-
ván egyre kevesebb és kevesebb lett. A vízhiány
ma is nagy gond az országban – a bányászat egyik
legfőbb akadálya. A kabuli székhelyű Integrity
Watch Afghanistan civil szervezet (Mesz Ajnak
környékiek tapasztalatai alapján) 2013-ban arról
számolt be, hogy a bánya próbafúrásai után jó két
méterrel lejjebb került a talajvíz szintje. „Ha be-
indul az érckitermelés, hétmillió liter víz fogy
majd egy-egy nyolcórás műszakban. Olyan vidé-
ken, ahol eleve súlyos gond az aszály” – magya-
rázza Dzsaved Nurani, a jelentés szerzője.

A régészeknek nem csak a hiány, a bőség is

gondot okoz. Az ásatás rohamléptekben halad,
de a tengernyi lelet tárolása, védelme megoldat-
lan. „Nem kiásni, megóvni nehéz!” – mérgelődik
Omar Szultan, a Görögországban tanult régész,
Afganisztán volt kulturális miniszterhelyettese.
Több mint ezer becses darab került Kabulba,
az ország nemzeti múzeumába. „Sajnos nem fér
el nálunk az összes, kevés a hely” – panaszolja
Omara Khan Maszudi, a múzeum munkatársa,
egykori igazgatója. További ezer meg ezer leletet
az ásatás helyszínén, illetve környékén helyeztek mondani a pénzt is ígérgető táliboknak. Az afgán
el; többségük még tanulmányozásra, leírásra vár. bányászati és kőolajipari minisztérium mellett
A legjobb az lenne, ha a romterületen lehetne a Világbank is anyagi támogatást nyújt a feltárá-
múzeumot nyitni, szögezi le Maszudi és Szultan, sok folytatásához. A becslések szerint a rézbánya
ám erre kicsi az esély; valószínűbb, hogy Mesz négyezer-ötszáz főt foglalkoztatna, és ezen felül
Ajnak kincseiből amolyan „online múzeum” áll is adna munkalehetőséget. Csak hát nem úgy néz
majd össze, így a bánya beindulása után legalább ki, hogy a terv a közeljövőben megvalósul – sokak
az interneten biztosan megőrződik a leletanyag. szerint nem lesz belőle semmi. Pedig a munkála-
Elsőként azonban Afganisztán belső békéjét tok miatt már rengeteg embert áttelepítettek.
kell megteremteni. Ebből a szempontból éppen- Az elmúlt években pár száz kétkezi munkás
séggel a bánya megnyitásának elhúzódása járhat csákányozott-lapátolt a lelőhelyen, helyi viszo-
súlyos következményekkel. Mesz Ajnak jövője nyok közt tisztességes bérért. „Ha nincs pénz, ha
ugyanis nagyban függ attól, hogy a helyiek talál- nincs mit enni adni a gyereknek, az ember bár-
nak-e jól fizető munkát, és így nemet tudnak-e mire hajlandó. Akár a tálibokhoz is csatlakozik.

88national geographic • 2 0 1 5. október

Mert hát azok is adnak fizetést” – mondja Habib
Rahman, a 42 esztendős, de már deresedő szakál-
lú családapa. Kecskéit terelgetve 2001-ben tapo-
sóaknára lépett, fél lábát amputálni kellett. Két
órába beletelik, mire hegyi falucskájából Mesz
Ajnakba ér, mégis mindennap lejön, a felszínre
hozott tárgytöredékeket mossa-tisztogatja.
Kicsi az esélye, hogy Rahman és a többi hely-
beli sorsa egyhamar jobbra fordulhat. Sok afgán
dolgozik kétkezi munkásként a múlt feltárásán,
de lélekben kevesen érintettek; a többséget nem
igazán érdekli, mi történt itt az iszlám előtti idők-
ben. Akiket mégis, azokra a tálibok azt mondják
fenyegetően: „A buddhisták szekértolója!”
Fosztogatók csonkították meg ezt az embernél
nagyobb Buddha-szobrot. „Mesz Ajnakot csak
a régészet mentheti meg” – szögezi le Philippe
Marquis, az ásatások korábbi vezetője.
Azért vannak, nem is kevesen, akik csodálattal
tekintenek a letűnt korok alkotásaira. Egyikük,
Dzsaved (névnek elég lesz ennyi, közölte velem),
36 éves, régen a hadseregben szolgált. „Muszli-
mok a fölmenőim, de tudom, hogy előttük is sok-
sok nemzedék élt ezen a vidéken. Munka közben
gyakran jut eszembe az itteni ősi kultúra, a város
az iparával, a királyaival. Arra gondolok olyankor,
hogy igen, ez is Afganisztán volt egykor.”
mesz ajnak 89
Buddhizmus
és iszlám
Az afganisztáni Logar tartomány keleti része
némi bronzkori előzmény után valamikor az
i. e. 2–1. században népesült be. A Szeleukida
Birodalomból kivált belső-ázsiai görög király-
ságok kora után vagyunk; a formálódó Kusán
Birodalom ekkor kezdi stabilizálni a térség po-
litikai, társadalmi, gazdasági viszonyait. A tele-
pülés létrejötte gazdasági érdekeket szolgált,
a jelentős rézvagyon kitermelése, majd pedig
a réz helyben történő feldolgozása megterem-
tette a város pénzügyi alapjait.
A városnak természetes nyugati védvonalat
jelentő Ajnak-hegység keleti lejtőin a kusánok
idejében nyíltak az első tárnák. A kitermelt réz
nagy részét eladták, vagy pénzt vertek, illetve
félkész termékeket készítettek belőle – néhány
épületben szerényebb mérvű fémmegmunkálás,
kézművesség jeleit találták a kutatók.
Mesz Ajnak rézkincse révén kapcsolódott be
a nemzetközi kereskedelembe: a Római Biro-
dalom, Parthia, a kusánok és a Han-kori Kína
által uralt Selyemút kalmárai a félkész rézter-
mékeket vagy magát a nyersanyagot cserélték
itt más árucikkekre. A stabil gazdasági alap
mellett a város fokozatosan vallási jelentőség-
re is szert tett. A buddhista tanok szerint fede- A legszebb Mesz Ajnak-i leletek közé tartoz-
let nyújtani erényes cselekedet; ezért a gazdag nak a Buddhát emberi alakban ábrázoló kisebb-
világi hívők pazar kolostorokat emeltek a tele- nagyobb, némely esetben hatalmas méretű álló,
pülések közelében. A kereskedelmi utak ideális gyakran ülő vagy fekvő szobrok. Mivel kiégetet-
környezetet jelentettek a kolostorok számára – len agyagból készültek, állapotuk már rendkí-
ez magyarázhatja, hogy Mesz Ajnakban kolos- vül rossz: töredeznek, aprózódnak, mállanak.
tor épült. A településen a gazdasági, hivatali és A legnagyobbak valamikor 8-10 méter magasak
lakóközpontnak tekinthető „Alsóvárost” félkör- lehettek, de az álló szobroknak mostanára csu-
ívben veszik körül a kolostorépületek. Ezek ál- pán a lábuk, még rosszabb esetben csak a láb-
talában egy vagy több sztúpából, szerzetescellák- száruk és a lábfejük maradt meg – a töredékek
ból, gyülekezőcsarnokokból és a becses szobrok azonban még így is elérik a kétméteres magas-
elhelyezésére szolgáló fülkékből, szentélyekből ságot. Hatalmas, valószínűleg fedél nélküli épü-
állnak. Jellemző díszítéseik a Buddha életének letben kaptak helyet, és elképesztő méreteik
eseményeit megörökítő falfestmények. miatt már messziről láthatóak voltak.

90
 Mesz Ajnak a jelek szerint az i. sz. 2. század-
tól az 5–6. századig virágzott, ám – rézvagyon
ide vagy oda – gazdasági jelentősége dacára sem
számított a Kusán Birodalom jelentős városai
közé. Erre utal, hogy a történeti források nem
emlékeznek meg róla; a pénzt, amelyet itt ver-
tek, nem uralkodó bocsátotta ki.
Idővel, miután rézbányászata a 6. században
hanyatlani kezdett, Mesz Ajnak egyre nagyobb
jelentőségre tett szert mint vallási menedék.
A Kusán Birodalom bukása utáni zűrzavaros,
a buddhizmus szempontjából hányattatásokkal
teli időszakban a 2500–2600 méter magasan
fekvő, a környék földrajzi viszonyai miatt igen-
FOTÓ: A SZERZŐ ARCHÍVUMÁBÓL
csak nehezen megközelíthető város jelentősége
jócskán megnőtt. Aztán eljött a 7. század, amely-
nek közepére az iszlám a mai Afganisztán terü-
letére is eljutott, és villámgyors térhódításával
merőben új helyzetet teremtett.
A térség akkori urai, a nyugati türk hódítók
leszármazottai sokáig ellenálltak az arab hódí-
tásnak, de az erőfölény lassan őket is felőrölte.
Ezzel párhuzamosan a 10. század végére, illetve
a 11. század elejére a buddhizmus végleg eltűnt
a térségből. A Gaznavida-dinasztia hatalomra
kerülésével pedig elkezdődtek a mai Afganisz-
tán etnikai és vallási viszonyait meghatározó
történelmi folyamatok. – Paluch Tibor
91
Szépség
a Szörnyetegben
Írta és fényképezte
MICHAEL D. KERN

F

élünk: ősi félelemmel rettegünk a hüllőktől, a kétéltűektől, a pók-
szabásúaktól. Sok esetben jó okkal. Az evolúció során megtanultuk,
hogyan kerüljük el ezeket az olykor veszedelmes állatokat. A legtöb-
ben így nem is vesszük őket szemügyre alaposabban – holott néme-
lyik mindinkább a rokonszenvünkre, sőt már a védelmünkre szorul.
Jómagam absztrakt képekkel igyekszem oldani a közös félelmet, az ősidőkből
maradt előítéleteket – megmutatom a Szépséget a sok kis Szörnyetegben.
Először is lefotózom alanyomat, a képet pedig formai alapelemeire: színfol-
tokra, kontúrokra, formákra és mintázatokra bontom. Ezekből az elemekből
azután a Photoshop program eszközpalettájával új képeket állítok össze: veszek
egy kivágott részletet, megtükrözöm, a tükörképből újra kivágok egy darabot,
majd azt is megtükrözöm − satöbbi, satöbbi. Így végül az állat eredeti portréja
mellett egy magam kreálta, absztrakt portré is megszületik.
A sorozatot, mondhatni, véletlenül kezdtem el; eredetileg fotós vállalkozá-
somnak akartam logót, emblémát tervezni. Mivel mindig is szerettem a hüllő-
ket, az jutott eszembe, hogy képi alapnak egy leguánról készítek fotókat. Aztán,
az eredményt nézegetve, felötlött bennem a gondolat: tulajdonképpen a leguán
szeme önmagában is nagyon érdekes képi hatást adhat. Photoshopban kivág-
tam a szemtájékot az egyik leguánfotómból, ám hamar kiderült, hogy a részlet-
kép már nem elég nagy ahhoz, hogy megfeleljen a nyomdai kívánalmaknak.
Ezért tengelyesen megtükröztem a szemet tartalmazó képrészletet, és a kettőt
egybeépítettem. Az eredmény egyszerre volt szép és szürreális – semmi létező-
höz nem hasonlított, noha eredetije nagyon is létezik, a természet szüleménye.
Azóta sok ilyen, absztrakt képet készítettem, mindet más kaptafára. Nincs
ugyanis általános receptem. Olykor egyetlen részlet kivágásával és megtükrö-
zésével már elégedett vagyok, máskor több pepecselést kíván a kép. Az is előfor-
dul, hogy nem válik be az ötlet, kudarcot vallok. De nem bánom: maga a munka
legalább olyan nagy öröm számomra, mint a kész képben gyönyörködni.
Az eredeti és az absztrakt közül mindig az utóbbit mutatom meg először
az érdeklődőknek. A szemlélő először általában feszült lesz, mert a kép tetszik
neki, ám közben tudja, hogy amit lát, attól félni szokás. Aztán böngészni kezdi
a részleteket, és ha sikerül túljutnia előítéletein, ellenérzése elragadtatásba vált
át. Ez a célom: az absztrakt kép révén érdekessé, rokonszenvessé tenni az ere-
detit, a fotón látható állatot. Bízom benne, hogy akinek megtetszenek a képeim,
többé nem bántja, sőt védeni fogja az immár szépnek látott „Szörnyetegeket”.
Egy évszázada a kubisták új stílust teremtettek azzal, hogy természeti formá-
kat mértani alakzatokra bontottak. Reményeim szerint az én munkáim is több
szinten működnek. Szép képként, kirakós játékként, ugyanakkor figyelmezte-
tésként is: ne féljünk a csúszómászóktól, inkább óvjuk, kíméljük őket!

92national geographic • 2 0 1 5. október

 A

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K  93
 Mindenekelőtt képkészítőnek tartom
A magam, éspedig a szó több értelmében
is. Az a munkám, hogy szép, egyúttal
hatásos képeket állítok elő. Vélemé-
nyem szerint mindkét szempontnak
absztrakt munkáim felelnek meg a leg-
inkább. Modelljeimet a maguk eredeti
mivoltában lefotózom, majd számító-
gépben eljátszom a betöltött képekből
kivágott részletekkel. Így alakult ki
az absztrakt látvány az A-val jelzett
Johnston-szarvaskaméleon (Trioceros
johnstoni) esetében a fej és a lábak,
a B-vel jelzett kéktorkú tragopán (Trago-
pan temminckii) esetében a fej és a toll-
ruha egyes képrészleteiből (az előző
oldalon, illetve a szemközti oldalon.)
B LENT BALRA: A KÉP A PANDEMONIUM AVIARIES MADÁRMENHELYEN
KÉSZÜLT (LOS ALTOS, KALIFORNIA, EGYESÜLT ÁLLAMOK)

94national geographic • 2 0 1 5. október

 B

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K  95
C

96national geographic • 2 0 1 5. október

 D

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K  97
E

98national geographic • 2 0 1 5. október

 F

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K  99
G

100national geographic • 2 0 1 5. október

C D

E F

G
Gyermekkorom óta szeretem a hüllőket meg
a kétéltűeket; tulajdonképpen ők ébresztették
föl bennem az érdeklődést a fényképezés iránt.
Absztraktjaim készítésekor már egyéb ritka
vagy rejtőző lényeket – gerincteleneket, főként
pókszabásúakat – is fotóztam, és elmondha-
tom: ők is remek modelleknek bizonyultak.
Bemutatok néhányat közülük. C: bozótvipera
(Atheris squamigera); D: kéklábú madárpók
(Chromatopelma cyaneopubescens); E: párduc-
kaméleon (Furcifer pardalis); F: pirospettyes
ezerlábú (Aulacobolus rubropunctatus); G: afri-
kai virágmanó (Pseudocreobotra ocellata).

A B S ZT R A KT C S Ú S Z Ó M Á S Z Ó K  101
Alkonyi napfény vonja
égő vörösbe az égboltot
a Kongó vizén araszoló,
messze teherbírásán túl
megrakott uszály fölött.

102
Fekete-Afrika folyama:

Főútvonal Afrika
szívében – persze csak
annak, akinek van
mersze útra kelni rajta.

kongó folyó 103

104national geographic • 2 0 1 5. október
Maluku kikötője: utasok
szállnak le egy óriási
rönkökkel agyonterhelt
hajóról. A fakitermelés
jó pénzt hoz, ugyanakkor
súlyos talajeróziót okoz.

kongó folyó 105

Írta Robert Draper
Fényképezte Pascal Maitre
Csillagporos égbolt
alatt siklik hajónk. A víz néhol végtelen, akár az óceán,
néhol csordogáló folyócskává szűkül. A józan ész
és a törvény szava is tiltja, hogy sötétben hajózzunk.
Persze korántsem mindegy nekünk, mit szabad
és mit nem – ám egy íratlan szabály mindent fölülír:
itt, a Kongón mindenki úgy boldogul, ahogy tud.
Hajónk vészesen túlterhelt: egyetlen motor-
jával három, színültig megpúpozott uszályt tol
maga előtt. Legfeljebb 675 tonna mozgatására
tervezték, a rakomány viszont legalább 800 ton-
nát nyom. A fedélzet fölé feszített, szélben csap-
kodó ponyvák, vásznak alatt legalább hatszázan
kucorognak. Menetjeggyel talán ha fele részük
utazik; a többiek egytől egyig potyautasok.
Sokan városban élnek, és azért szálltak most
hajóra, mert azt remélik, hogy elszegődhetnek
aratómunkásnak a kukorica- és földimogyoró-
földekre. Egyik-másik asszony kis faszénkályhát
is hozott: ők szakácsnőnek akarnak beállni vala-
hova. Olyan is akad, akiből utcalány lesz, prosti-
tuált. Mert hisz mindenki úgy boldogul, ahogy
tud. Énekelnek, trécselnek, imádkoznak. Nehéz
faszénfüst üli meg a levegőt. Szűkös a hely, ránk
tör a klausztrofóbia. Előkerül a gabonapálinka,
több butykos is körbejár. Aki túl sokszor enged
a kínálásnak, hamar kiterül a fedélzeten.
A felső fedélzeten, az egyiki kabin sarkában
sovány, negyvenes férfi gubbaszt: elemlámpánál
betűzi a Bibliát. Josephnek hívják. Övé a bárka,
két éve vásárolta 800 ezer dollárért. Előtte légi
106national geographic • 2 0 1 5. október
szállítással foglalkozott. Úgy gondolta, a levegő
törvényei a folyón is érvényesülnek majd.
Azóta be kellett látnia: tévedett. A legénység
zöme lop, amikor csak tud – még az unokahúga
férje is enyveskezű. Most, ahogy számolja, úgy
180 tonna lehet az uszályra csempészett plusz-
rakomány. A túlsúly miatt a motor kínlódik, las-
sabban haladnak, ráadásul nagyobb a kockázat,
hogy megfeneklenek, tehát az utasok sincsenek
biztonságban. És persze a tulaj haszna is kisebb.
Joseph fél, hogy az emberei már tudják: rájött
az üzelmeikre, átlát rajtuk. Csak vajas kenyeret
majszol, nem eszik a közösből, mert retteg, hogy
lefizetik a szakácsot, megpróbálják megmérgez-
ni. Undorodik ettől a fertőtől, a Bibliában keres
vigasztalást. Bűnösök veszik körül. Igaz, ő sem
különb. Családjából többen papnak álltak, csak
hát ő szereti a pénzt. Ha év végén mérleget von,
és kiderül, hogy újabb százezer dollárral lett gaz-
dagabb, már ő is azt mondja: megérte.
„Van még aszpirinje?” – fordul felém.
Adok neki egypár pirulát. Megköszöni, egy kis
kólával beveszi az összeset. Fotós kollégámmal,
Pascal Maitre-rel vigasztaljuk kicsit.
 Sokáig állami kezelésben volt a flotta, rendes hálóhelyet kínáló hajók járták a folyót, de a kormány hagyta
tönkremenni a vállalatot. Ma már csak uszályok és fatörzsből vájt csónakok közlekednek a Kongó vizén.
Mielőtt megismerkedtünk Josephfel, tíz napig
alkudoztunk a kinshasai kikötőben egy másik
tulajjal. Eleinte nagyon biztatónak tűnt a bárka
neve: Kwema Express. A zömök pasast semmi
sem zökkenthette ki a nyugalmából. Mindenért
pénzt kért, ami csak az eszébe jutott: fizetnünk
kellett a kabinért, a hajóhoz kötött, fatörzsből
vájt motoros csónakért, a szükséges biztonsági
és karbantartási munkálatokért, az új alkatré-
szekért, mindenféle hivatalos papírért. Ötezer
dollárt gombolt le rólunk, jóformán teljesen ki-
zsebelt minket. Ezt még lenyeltük valahogy, de
aztán jött a java. Először nem indult be a motor,
aztán beindult ugyan, de sehogyan sem tudtunk
kivergődni az iszapágyból. Aztán meg fölpuffadt
hullát vettünk észre a vízben a hajó oldalánál.
Az volt az a pont, amikor eldöntöttük – elég volt.
Amikor hírét vettük, hogy nemsokára indul
Joseph bárkája, egy kinshasai szállodában ran-
devúztunk, megalkudtunk az árban, és kértünk
még pénzt otthonról. Már Joseph társaságában
repültünk Mbandakába, a szutykos kikötőváros-
ba, ahol a legénység nappal feketepiaci árut rako-
dott az agyonterhelt uszályokra, éjjel pedig helyi
macákkal hancúrozott. Két nap múlva végre el-
indulhattunk a Kongó híres-nevezetes kanyaru-
latánál fekvő város, Kisangani felé.
Azt akartuk megtudni, milyen szerepet tölt
be ez a hatalmas folyam, az állandóság jelképe,
a Kongói Demokratikus Köztársaság viharoktól
terhes történelmében. Zabolázatlan erejével ki-
menekítheti-e a nyomorból, a korrupció béklyó-
jából a koldus népet? Vagy az ország minden más
részétől elszigetelt, külön világot képvisel?
Február van, száraz évszak, alacsony a vízál-
lás, iszapos a folyó. Az égen sólymok hasítanak,
a folyó tükrén vízimadarak csattogtatják szár-
nyukat. Pár kilométerenként roskatag, nádfede-
les kunyhók szakítják meg az esőerdő vonalát.
Integető lurkók szaladnak ki a partra, némelyik
csónakba pattan, vadul evezni kezd, hogy meg-
lovagolhassa hajónk farhullámait.
Ahogy bealkonyul, a legutolsó ladik is eltűnik
a parti sűrűben. A felső fedélzeten, a szúnyog-
háló oltalmában hálózsákunkba bújunk. Áram
nincs, zavartalanul csodálhatjuk a csillagokat.
Zaj se nagyon hallik egyéb, mint az odalent küsz-
ködő hajómotor dohogása.
kongó folyó 107
A Kongói Demokratikus Köztársaságban gyér az úthálózat, közlekedni sok helyen teherhajóval
a legcélszerűbb. Az utasok a föltornyozott rakomány réseiben főznek, alszanak, léteznek.
Kora hajnalban kántálásra ébredünk: prédi-
kátor tart imaórát a híveknek. Még nem pirkad,
de már égnek a tüzek, fánkot sütnek az asszo-
nyok. Mások is fölkászálódtak már a szivacsmat-
racról, pakolják kifelé portékájukat: a szappant,
az akkumulátort, a gyógyitalt, a cipőt, a gabona-
pálinkát. Kisvártatva az első vásárlók is feltűn-
nek: a partról jönnek, csónakon lapátolnak a hajó
felé. Megkerülik az uszályokat, felkapaszkodnak
a fedélzetre. Ők is áruval érkeznek: banánt kínál-
nak meg harcsát, pontyot, óriáskígyót, cerkóf-
majmot, kacsát, krokodilt. Az úszó piac egész nap
működik, egyszerre tucatnyi csónak ringatózik
hajónk mellett. A kereskedéssel mindenki jól jár:
az utasok élelemhez jutnak, a falusiak lázcsilla-
pítóhoz és új edényhez a rozsdaette régi helyett.
Simon, a prédikátor, kopott farmert és inget
árul. Lisalába, a hajdani diktátor, Mobutu Sese
Seko szülőhelyére tart. „Mobutu idejében még
volt pénzem külön kabinra.” Nem jó ez az egész,
mondja. Talán nem is csak a hajónkra; Joseph
Kabila, a jelenlegi államelnök zűrzavaros ország-
lására is. „Csak azt tehetjük, hogy imádkozunk,
és az Úr kegyelmébe ajánljuk magunkat.”
108national geographic • 2 0 1 5. október
Simonnak útitársa is, van, bizonyos Celestin.
A vállas, erős férfinak kis kaucsuk- és olajpálma-
ültetvénye van. A Kongó egyik mellékfolyójánál,
a Mongala mellett, Bingában lakik. A két fehér
idegen látványa egészen fölvillanyozza.
„Éjjel azt álmodtam, hogy két külföldi látogat
a birtokomra. Talán az Úr küldte magukat” – lel-
kendezik. Visszamosolygunk, valami köszönet-
félét is motyogunk, amikor meghív bennünket,
de nem ígérünk semmit. A Kongó mentén hamar
megtanulja az ember: itt semmi sem tervezhető,
legkevésbé a tempó. A vízállás alacsony, a hajó
túlterhelt, a kapitány korsóból issza a gabona-
pálinkát, a tulaj a Bibliában keres vigasztalást.
Mi még a szerencsések közé tartozunk, de tud-
juk: a szerencse errefelé igencsak forgandó.
Az Atlanti-óceánba tartó, 4700 kilométer
hosszú Kongó folyó kilenc országot köt össze, az
embernek mégis elsősorban a Kongói Demok-
ratikus Köztársaság jut eszébe róla. „Országunk
gerince a Kongó. Gerinc nélkül az ember össze-
csuklik” – szögezi le Isidore Ndaywel è Nziem,
a Kinshasai Egyetem történészprofesszora.
 Törvényes rend híján itt mindenki egyenlő.
Nincs központi irányítás, emiatt az erőforrások
kihasználatlanok maradnak. A folyó 3,9 millió
négyzetkilométer területet felölelő medencéje
az egész kontinenst elláthatná vízenergiával és
élelemmel, de így, hogy kincset érő lehetőségei-
vel nem tud élni az ország, a hatalmas területen
marad, ami volt – a túlnépesedés és a nyomor,
a törvénynélküliség és a burjánzó korrupció.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban jó-
formán csak vízi út köti össze a falvakat a váro-
sokkal, a tengerrel, a nagyvilággal. Ám a Kongó
folyó jelentőségét messze nem csupán ez, vagy
akár másodpercenként közel 42 500 köbméte-
res, irdatlan vízhozama adja. Régóta köztudott,
hogy a folyó medencéje rengeteg ásványkincset,
A vízállás alacsony, a hajó túlterhelt, a kapitány korsóból
issza a gabonapálinkát, a tulaj a Bibliában keres vigasztalást
köztük gyémántot is rejt. A gyarmatosítók per-
sze hamar szagot fogtak; II. Lipót belga király
1885-ben megalapította az országánál csaknem
nyolcvanszor nagyobb Kongó Szabadállamot, és
költséget-emberéletet nem kímélve szipolyozni
kezdte a térséget (a „kaucsukláz”-ban több mil-
lió kongóinak kellett meghalnia). Joseph Conrad
1902-ben megjelent regénye, A sötétség mélyén
(Heart of Darkness) leírja, hogy a Nyugat kapzsi
elefántcsontkufárai miként rabolták ki egyket-
tőre a folyó titokzatos, meghódíthatatlan völ-
gyét. A Kongóról ma is ugyanez a kép él bennünk;
a valóság is ugyanaz – legalábbis annyiban, hogy
a folyót máig nem sikerült megzabolázni.
A folyami közlekedés és szállítás évtizedeken
át az onatra, a kongói szállítmányozási hivatal
monopóliuma volt. Aztán az 1990-es években,
a Mobutu-rendszer hanyatlása idején változott
a kép. Sylvestre Many Tra Hamany, az onatra
egyik volt vezetője nem tagadja: „Hajóink öregek
voltak és elavultak, a motorjuk örökké elromlott,
a sok késés miatt odalett a vállalat renoméja.”
Az lett a vége, folytatja a kongói vízügyi hatóság,
a Régie des Voies Fluviales (rvf ) munkatársa,
Thierry André Mayele, hogy a Kongó folyón libe-
ralizálták a hajózást, szabaddá tették a versenyt:
„A politikusok döntését persze főként az indo-
kolta, hogy így nekik is csurrant-cseppent.”
Mivel az illetékesek könnyen kijátszható sza-
bályokat és adótörvényeket vezettek be, és mert
a kikötői hatóságok dolgozóit gyatrán fizették,
mindent eluralt a korrupció, minden zsarolásos
alapon kezdett működni. Az onatra, az rvf és
a többi folyami hatóság kellő állami finanszíro-
zás híján elsorvadt, így végül is kialakult a mai
helyzet. Valójában tehát a kormány nagyon is
tett azért, hogy Kongó legfőbb természeti kincse
minden tekintetben szabályozatlan maradjon.
Aki végigutazza a folyót, testközelből győződ-
het meg minderről. Bel- és külföldi cégek irtják
rohamtempóban a Kongó-medence erdőit, mit
sem törődve a súlyos talajerózióval. A kormány
nem gondoskodik a folyam kotrásáról, a korrupt
hatóságok mégis továbbengedik a vészesen túl-
terhelt bárkákat, holott tudják: mentőhajó sincs,
vészhelyzetben nincs mivel kimenekíteni a víz-
ből az utasokat. Így persze a Kongón hajózni kész
lutri. „Van, hogy öt agyonterhelt hajó is elsüllyed
egy évben” – meséli Mayele. Indulásunk előtt két
hónappal történt, hogy egy bárka balesetet szen-
vedett Kinshasa mellett. Mayele szerint részeg
volt a kapitány, azért futott zátonyra a hajó. Utas-
lista híján nem derült ki, hogy hányan vesztek
oda. Az illetékesek harminc-negyven áldozatról
beszéltek, mondja Mayele, de a hangján hallom:
biztos benne, hogy több volt a halott.
A föntebb taglalt veszélyek is bizonyítják:
az ország kormánya bűnös módon elhanyagolja
a Kongó-vidéket. A legfőbb bizonyítékért azon-
ban már mélyebbre kell hatolnunk a folyó me-
dencéjében. Hónapokkal később, novemberben
Pascallal erre vállalkozunk, ám ezúttal már egy
kisebb vízi alkalmatosságon kelünk útra.
kongó folyó 109
 NIGÉRIA KÖZÉP-
AFRIKAI
Yaoundé KÖZTÁRSASÁG
Malabo

EGYENLÍTŐI- KAMERUN
GUINEA
AFR IKA

San
Ngoko
Kongó-
EGYENLÍTŐI-

gh
medence

a
GUINEA
Robert Draper és Pascal
Maitre Mbandakából több
mint ezer kilométert hajó-
Libreville zott fölfelé Kisanganiig.
EGYENLÍTŐ Ogooué
SÃ O T OMÉ
KONGÓ
ÉS P RÍNCIP E
GABON
a
lim

A
ATLANTI-
K r

gó
i s

Kon
ÓCEÁN t
Kwa
á
l

tengerszint feletti
Maluku
y

magasság (méter)
Brazzaville Malebo-
-

1676 tó
Kinshasa
ó
1067
o ng
CA B I N DA KINSHASA
K

610 (ANGOLA)
Cabinda
305 Boma
a Kongó-medence határa
M’banza Cuan
0 100 km Congo
go
h
e
g

Uíge
y

Vízi országút
s
é

Caxito
g

A mintegy 4700 kilométer hosszú Kongó és mellékfolyói Luanda

a világ második legnagyobb trópusi erdőségét szelik át.
N’dalatando
Hosszú útjukon a Kongói Demokratikus Köztársaságot Malanje
K w anz a
nyolc másik országgal, köztük a Kongói Köztársasággal
is összekötik. Kinshasa alatt és Kisangani fölött vesze-
delmes zúgók képeznek gátat, teherhajók ezért csupán
a folyó 1700 kilométeres szakaszán közlekedhetnek.
Sumbe
Bié-
fennsík
110 national
MARTIN GAMACHE ÉS LAURENgeographic
C. TIERNEY, NG • 2 0 1 5. október
Benguela
FORRÁSOK: HYDROSHEDS; WORLD RESOURCES INSTITUTE
 u
Bom
Bangui

Később hajóról csónakra

váltottak, úgy ereszkedtek U ele
le a Kongón. A Mongala
folyó mellett, Bingában
meglátogatták Celestint.

la
i
ng

ga Lisala Bumba
Uba

Binga
n
Mo

ri Ko Aruw
imi
Gi

Lopor

ng
i
Lindi

ó
longa
Lu
A HAJÓÚT
Isangi VÉGPONTJA
A HAJÓÚT KISANGANI
KIINDULÓPONTJA Marin g a Boyoma-vízesés Margherita-csúcs
MBANDAKA Yailombo 5110 m
(Stanley-vízesés)
Tshua A Lomami folyón kitérőt
pa tettek, megálltak Yailombo
faluban. Itt ismerkedtek
Ntomba-tó meg Cesarral, aki éjszaka ÉSZAK-
Salon halászik, nappal tanít.
ga
Lo KIVU V i r u n g a -
m
h eg y s ég
el
a

Kivu-tó
KONGÓI
Mai- Bukavu RUANDA
Ndombe-tó D E M O KRATIKU S
mi

L uk KÖ Z T Á RSA SÁ G Kindu DÉL-

ma

enie BURUNDI
Kasa KIVU
Lo

g
ru
nku Lubef
Sa u MANIEMA

h e g y s é
TA N ZÁ N IA
Loan
Kw

Lulua
ilu

ge

Kongó

Kananga
Ka

sa Mbuji-Mayi
i
Luvu
a
Tanganyika-tó
-

Lucapa
a

L u n d a b
m
Mweru-tó
u
Saurimo t
i
K a t a n g a - M ZAMBIA

f e n n s í k
ula
Luap

ANGOLA
Kongó-
zi forrás
bé Lubumbashi
Luena am
Z

ZAMBIA kongó folyó 111

112national geographic • 2 0 1 5. október
Úszó falu
Kongóban utazni igazi türelemjáték. Megeshet, hogy a hajó óránként csak pár kilométert araszol
előre, vagy megfeneklik az iszapban, netán lerobban a motor. Az idő csak vánszorog. A férfi-
nép dámajátékkal üti el az időt (a szemközti oldalon fent), a nők főznek, takarítanak, ellátják
a gyerekeket – és közben várják, hogy történjen valami. Ha település mellé ér a hajó, a part
mellől azonnal elindulnak a csónakok: jönnek a falusiak, hozzák a portékájukat. A fedélzeten
aztán megindul a lázas cserebere, közben a hajó megy tovább. A falubeliek dzsungelbéli zsák-
mányt: majmot, kígyót, disznót kínálnak, az utasok háztartási holmit, ruhát, gyógyszert, rizst
adnak cserébe. Aki malacra tesz szert, egyszerűen beszuszakolja maga mellé a sokadalomban.

kongó folyó 113

Ennek a hazafelé, Kisanganiba tartó fiatal nőnek a zsúfoltság dacára sikerült némi szabad helyet
találnia, kicsit kinyújtoztathatta tagjait a hosszú hajóúton.
Most azonban el kellett feledkeznünk az idő-
ről, nem gyárthatunk terveket. Annyi a dolgunk,
hogy hagyjuk magunkat sodortatni a folyóval, és
közben hallgatjuk, miről folyik a szó útitársaink
között. Így derülhet ki leginkább, hova érdemes
kitérőt tennünk. Időről időre a parti bozótot is
figyeljük, keressük az élet jeleit. Olykor pedig
kikötünk. És bízunk a szerencsénkben.
A kétszáz családot számláló Yailombo halász-
faluba már így jutunk el. Kisanganiban bérelünk
egy motoros csónakot, három órán át csorgunk
lefelé Isangiig, aztán az egyik nagy mellékfolyón,
a Lomamin délre fordulunk, és még egy napig la-
dikozunk. Amikor partra szállunk, énekszó üti
meg a fülem. Elindulok a hang irányába. Iskolás-
gyerekekre találok: műanyag széken ülnek egy
nagy, korhadó, ketrecszerű bambuszépítmény-
ben. Tanáruk, Cesar 23 esztendős, vékony bajszú,
félénk mosolyú fiatalember. Karja csupa izom:
látszik, hogy a folyón is dolgozik.
„Este hattól reggel hatig halászom, héttől dé-
lig tanítok. Keveset fizetnek, de másképp nem
tudom eltartani a családot” – magyarázza. Ami
halat fog, a felesége megszárítja, megfüstöli, és
114national geographic • 2 0 1 5. október
viszi Kisanganiba: öt-hat nap evezés oda, ugyan-
annyi vissza. Az ötvenhárom yailombói harma-
dik osztályos nebuló tanításáért a falu havonta 18
és fél dollárnyi összeget fizet. Az a bambusztákol-
mány a közösség egyetlen iskolája – a legközeleb-
bi állami iskola csónakkal jó napos út ide.
Járt-e valaha is politikus Yailombóban, kérde-
zem Cesart, mire bólint. „A választási kampány
alatt. Olyankor fűt-fát ígérnek: lesz itt orvosi ren-
delő, iskola. De végül minden marad a régiben.”
Akárcsak a többi faluban, ahol jártunk, Yai-
lombóban sincs rendelő, kövezett út, autó, veze-
tékes víz, áram, telefon, internet, rendőrség meg
újság. Csak a folyó meg a vadon. Az elzártságnak
azért van előnye: védi a falut az ország keleti vé-
gében gyilkoló-garázdálkodó milicistáktól. Né-
hány nappal azelőtt, hogy Yailombóig jutottunk,
Kisangani környékén eltöltöttünk egy kis időt
a híresen vakmerő vagenya halászok között, akik
a Kongó tajtékos zúgói fölött, ingatag bambusz-
állványba kapaszkodva fogják a halat. Megkér-
deztem a törzs vezetőjét, a 47 esztendős Beaka
Aifilát, érzékelték-e valaha is, hogy külső erők
próbálják hatalmukba keríteni a vidéket.
 „Igen, a hatnapos háború idején – válaszolt
azonnal Aifila, az 1998 és 2003 között zajlott má-
sodik kongói háborúra, pontosabban a 2000. év
júniusára utalva, amikor az ugandai és a ruandai
erők véres harca Kisangani környékére is átter-
jedt. – Akkor reggel a hálóinkban nem halat, ha-
nem hullákat találtunk.”
A Lomamiról aztán visszatérünk a Kongó
vizére. Az esős évszakban járunk, rajtunk kívül
nincs más a folyón. Napok telnek el, amíg észak-
nyugat felé sodródva újabb motoros járművel ta-
lálkozunk. Pang a kereskedelem, kevés az uszály.
A halászoktól is elpártolt a szerencse. Mi pedig
mindent megveszünk, amit kínálnak. Ha piacról
hallunk, fölkeressük; van, hogy kilométereket
Az elzártságnak azért van előnye: megvédi a falut az ország
keleti végében gyilkoló-garázdálkodó milicistáktól
kutyagolunk a vadonban, mire megtaláljuk a bó-
dékat, ahol földimogyorót, banánt, kenyeret, pa-
radicsomot, faszenet vásárolhatunk.
A nagy kikötőkben legfeljebb gázolajért vagy
más, nélkülözhetetlen dologért állunk meg. A ki-
kötés nyomasztó élmény: a migrációs hatóság
egyenruhás tisztviselői mindig nekiállnak bön-
gészni a papírjainkat, mindig fölteszik ugyanazo-
kat a kérdéseket, majd közlik, mennyibe kerül,
hogy békén hagyjanak. Velünk van a nemzetbiz-
tonsági hivatal kisangani irodájából egy mézes-
mázas modorú pasas, akit azért fizetünk, hogy
segítsen elhárítani az akadályokat, de ő leginkább
sörkészletünk felszámolásában segédkezik.
A verőfényes kék ég elsötétül, vad eső kezdi
verni a csónakot. Behúzódunk egy kis öbölbe, föl-
keressük a cölöplábas viskókban élő halászokat.
Sárga plasztikkancsókban hamar előkerül a pál-
mabor, mindenkit körbekínálnak. Alkonyattájt
tisztást keresünk a parton, leterítjük a hálózsá-
kot, nekiállunk vacsorát főzni. Kora reggel ki-
fizetjük a földhasználati díjat, aztán indulunk
tovább. Már messze járunk, de a nevenincs falu
lakói még mindig integetnek nekünk a partról.
Egy másik mellékfolyóra, a Mongalára is ki-
ruccanunk. Egész nap szeljük az örvénylő vizet,
késő este jutunk a bingai kikötőbe. Ahogy partra
lépünk, jól megtermett, kopasz figura kászálódik
ki egy furgonból. Átölel mindkettőnket. Celestin
az, aki Joseph hajóján két idegenről álmodott.
Pár napot töltünk Bingában. Meglepő kénye-
lem fogad: négy hálószobás, boltozatos, fából-
betonból épült házban, a környéket uraló mező-
gazdasági vállalat amerikai vezérigazgatójának
otthonában térhetünk nyugovóra. Nem derült ki
azóta se, hogyan szerezte meg számunkra Celes-
tin ezt a fejedelmi szállást. A ház eredeti tulajdo-
nosa, egy belga vállalkozó 1914-ben alapított itt
kaucsuktermelő céget. A házban pingpongasz-
tal, a felhajtón Mercedes állt, a városban zavar-
talan volt az áramszolgáltatás. Aztán 1997-ben
megbukott Mobutu, két évre rá a belga kaucsuk-
báró elmenekült Bingából, a házat kifosztották
a lázadók. Az amerikai cég vezérigazgatója már
csak hébe-hóba fordul meg a vidéken.
Binga ültetvényein ma jórészt olajpálma nő,
a főállású alkalmazottak száma négyezerről hat-
százötvenre apadt. A városban rég nincs áram-
szolgáltatás; kocsit csak hármat látni a sár lepte
utcákon, és az mind az amerikai vállalaté.
Az amerikai vállalkozó három okból maradt
itt: a gumifának és az olajpálmának is nagyon
megfelel ez a klíma, olcsó a munkaerő, a hoza-
mot pedig messze elszállíthatják a Kongó vizén.
Binga 67 ezer lakosából kétezernek jut csak az
idénymunkából; a többieknek marad a halászat,
a vadászat, a földművelés. A város iskoláit és or-
vosi rendelőit az amerikai vállalat üzemelteti.
Amerikaiak ide vagy oda, az itt élő ngombe törzs
hű a hagyományaihoz. Mondják, hogy az egyik
főnökük egyszer megátkozta a bingai halászokat,
mert nem tisztelték a régi módit. Három évig alig
volt hal, a bingaiak éheztek. Végül a halászok bo-
csánatot kértek, a főnök pedig föloldotta az átkot.
kongó folyó 115
116national geographic • 2 0 1 5. október
Dagály és apály
A gyarmatosítók elmenekülnek, a zsarnokok megbuknak. Mindazt, ami marad utánuk, a Kongó
partján élők hasznosítják. Lisalában, Mobutu Sese Seko szülőföldjén a diktátor egykori rezi-
denciájának ütött-kopott termeiben iskolát rendeztek be (a szemközti oldalon fent). Az egyik
folyóparti faluban jó hasznát veszik a szomszédos, sorsára hagyott ültetvénynek: olajat sajtol-
nak az elvadult pálma terméséből (lent). Azért van, ami itt sem változik. A vagenya halászok
ma is ugyanúgy, bambuszkereten egyensúlyozva, hatalmas varsákkal fogják a halat Kisangani
mellett, a zúgókon, (a szemközti oldalon lent), mint 1877-ben, amikor a híres utazó és felfedező,
Henry Morton Stanley rájuk talált.

kongó folyó 117

118national geographic • 2 0 1 5. október
Vadonatúj csónakokat gusztálnak az érdeklődők Bumba mellett, a Kongó-part legnagyobb piacán. A hajókészítők
messze behatolnak az őserdőbe, hogy megfelelő fát találjanak. Mesterségükből épphogy csak meg tudnak élni.
kongó folyó 119
120national geographic • 2 0 1 5. október
A gyerekek már kiskorukban megtanulják, hogyan kell hajtani a fatörzsből vájt csónakot. Ez a fiúcska családjával
a Kongó egyik mellékfolyója, a Mongala mellett él. Apja a folyóágban és a közeli tóban halászik.
kongó folyó 121
Sorozatos motorproblémák és egyéb gondok-bajok is hátráltatták a Kongón pöfögő
Kwema Expresst. A bárkának végül nyolc hónap alatt sikerült fölvergődnie Kisanganiig.

Amint ebből a történetből is kiderül, a ngom-
bék egykor kevélyek voltak, szívesen kérkedtek
az erejükkel – de aztán megjelentek Lipót király
gyarmatosítói, hogy megkaparintsák a Kongó-
vidék kincseit. „A belga uralom megtörte a kon-
góiak lelkét. Kényszermunkára hajtották őket,
és ha nem robotoltak elég keményen, levágták
a kezüket. Aki a gyarmati időket vagy Mobutu
rezsimjét sírja vissza, egyszerűen csak belefáradt
a káoszba, a lelke mélyén csak arra vágyik, hogy
végre megint méltósággal élhessen.”
Egy reggel Celestin motorra ültet, esőverte
földutakon kanyarogva kimegyünk a birtokára.
Nagy az ültetvény, de elég gondozatlannak tűnik.
Celestin büszkén közli: „Ezt a földet még apám
vette 1980-ban. Nyolcszáz méter hosszú az út
mentén, hat és fél kilométer az erdő mélyéig.
Akkoriban még dzsungel volt ez az egész vidék.
Apámnak jó munkája volt a belga cégnél, félre
tudott tenni a fizetéséből. Tíz gyereke született,
én a harmadik vagyok a sorban. Otthon légkon-
dicionálónk meg terepjárónk volt, sajt és kolbász
is jutott az asztalra. Megvolt mindenünk, ahhoz
képest különösen, hogy a folyó mentén jószerével
mindenki más nyomorgott. Az én családom úgy
próbált élni, ahogy Nyugaton élnek az emberek.

122national geographic • 2 0 1 5. október


Láttam, hogyan szaporodnak nálunk a fehér em-
berek ültetvényei, és elhatároztam: ha nem élhe-
tek is úgy, mint ők, azért nekem is lesz egy kis
földem, el tudom majd tartani belőle a családot.”
Celestin az erdő felé mutat: 1999-ben egy hó-
napon át ott rejtőzött a családjával. Maniókán,
banánon, vadhúson tengődtek, közben a kongói
lázadók kifosztották az otthonukat. „A mai éle-
tet össze sem lehet hasonlítani a háború előtti
időkkel. De dolgoznom kell tovább, már a család
miatt is fenn kell tartanom az ültetvényt. Nem
nagy, de legalább biztos bevételi forrás. Van mit
ennünk, jó iskolába járathatjuk a gyerekeket.”
Amit termel, a pálmaolajat az amerikai vállalat-
nak adja el. Monopolhelyzete miatt persze nyo-
mott áron vásárol tőle a cég. Mostanában azon
töri a fejét Celestin, inkább a gumifaültetvényt
bővíti, és a kakaóval is megpróbálkozik – ehhez
tízezer dollárnyi tőke kellene. Vagy ezerötszáz
dollárból vesz öt tehenet, és tejgazdaságot léte-
sít. Győzköd, szálljak be én is. Vagy keressek neki
befektetőt. Ám aztán elkomorul az arca, és meg-
vallja: tizenkét éves fia, a kis Celestin jövőjét nem
itt képzeli el. „Amíg felnő, maradjon Bingában,
de aztán próbáljon másfelé szerencsét. Európá-
ban vagy Amerikában. Semmiképpen se itt.”
A Kongón töltött utolsó napunkon kelle-
mes az idő, gyorsan csorgunk lefelé. Egyszer csak
a túlpartnál felbőg egy motorcsónak, négy álca-
ruhás, kalasnyikovos suhanccal elindul felénk.
A fickók lingala nyelven ordibálnak nekünk,
amikor odaérnek hozzánk, egyikük gyors moz-
dulatokkal összeköti a két csónakot. Ketten át-
lépnek, ránk tartják a géppisztolyukat. Ahogy
meglátják a két nyugatit, beindul a szokásos tör-
ténet. Rendőrnek adják ki magukat. Közlik, hogy
szántszándékkal kerültük ki a falujukat, nehogy
„nyilvántartásba vehessenek”. Közlik, hogy nincs
jogunk a folyón hajózni. Persze a mieinket se kell
félteni: rögtön kikérik maguknak, visszaszájal-
nak. Pascallal próbáljuk csitítani őket. Bizton-
sági emberünknek ezúttal sem vesszük hasznát.
Alig 50 kilométerre Mbandakától, ahonnan
visszarepülnénk majd Kinshasába, úgy érzem,
a kikötőváros már egy másik, elérhetetlen boly-
gó. A Kongó itt másfél kilométer széles, segítsé-
get aligha kaphatunk. Csónakunkban két laptop,
négy fényképezőgép, több ezer dollárnyi pénz.
Csak mi húzhatjuk a rövidebbet.
Fél óra telik el, elfogy pár cigaretta, pár palack
víz. A tárgyalások holtpontra jutnak. És akkor
jön a váratlan fordulat. „Szeretik Kongó? Mert
én inkább Amerika szeretem!” – kiáltja az egyik
suhanc, majd közli az árat: töltsük teli csónakjuk
kiürült üzemanyagtartályát, és adjunk tíz dollárt.
Ennyi belefér. Parolázunk (végül is üzlet köt-
tetett), majd búcsút intünk a vigyorgó fickóknak.
Végre elfordítják rólunk fegyverük csövét, és las-
san eltűnnek a Kongó ezüstszürke vizén.
kongó folyó 123
 Szakértőnk válaszol
Ősi Attila paleontológus,
az MTA doktora

Ipar és tudomány
A bányászat és a tudományos kutatás összhangba hozható – osztotta meg
tapasztalait a bakonyi ősmaradványokat csaknem tizenöt éve tanulmányozó
Ősi Attila paleontológus. Az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely sorsa egy időre
éppen a bányászat megszűnte miatt vált kérdésessé.

A KUTATÁSOK KEZDETÉN MÉG ZAJLOTT A LELŐHELYEN BAUXIT-

KITERMELÉS. HOGYAN HIDALTÁK ÁT A PROBLÉMÁT?
Jó viszonyba kerültünk a bányát működtető céggel. Beengedtek a terü-
letre, és ahol nem folyt kitermelés, dolgozhattunk. Ráadásul, mivel
ott volt a géppark, nagyon sok komoly földmunkát elvégeztek helyet-
tünk, sokszor szívességből, évek munkáját spórolták meg nekünk.
De ők is jól jártak végül, mert a felfedezések miatt nem kellett a fel-
hagyott terület jó részét hatalmas összegért rekultiválni.

A NEHÉZ MUNKAGÉPEK NEM TETTEK KÁRT A FOSSZÍLIÁKBAN?

De, nagyon sokszor történt ilyen eset, a végső mérleg azonban mégis
pozitív. A maradványok ugyanis nem a talajfelszínről, hanem sokszor
15–20 méteres mélységből kerültek elő.

124 FOTÓ: ŐSI ATTILA ARCHÍVUMÁBÓL

MI TÖRTÉNT A LELŐHELLYEL A BÁNYA BEZÁRÁSA UTÁN? PLUSZ KÉRDÉS
A terület cégtulajdonba került, és amikor a céget a tulajdonosok meg- ngszakerto@centralmediacsoport.hu
vételre kínálták, sikerült megvásárolnunk – nem kis részben az ada- Kedves Olvasó, ha lapunk profiljába vágó,
kozásnak köszönhetően. A lelőhely jelenleg a Magyar Dinoszaurusz izgalmas, sokakat érdeklő kérdése van,
írjon nekünk a fenti e-mail címre!
Alapítvány és két szomszédos település, Németbánya és Bakonyjákó
tulajdona. Azért volt fontos ez a lépés, mert előfordulhatott volna,
hogy a területet olyasvalaki veszi meg, akinek egészen más elképzelései
vannak, és akkor nem folytathattuk volna a kutatást. A törvény ugyanis
jelenleg – a régészeti leletekkel ellentétben – az őslénytani, geológiai
leleteket nem védi egyértelműen, sokszor nem biztosít kellő időt
a feltárásra, ha például építkezés, útépítés során bukkannak felszínre.
Ez a jövőben egyébként várhatóan változni fog.

MEGOLDHATTA VOLNA A GONDJAIKAT, HA VÉDETTÉ NYILVÁNÍT-

TATJÁK A TERÜLETET?
Sokat tanakodtunk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársaival;
mostanáig nem léptünk erre az útra, de nem is tettünk le róla. Nekünk
elsősorban az amatőr gyűjtőktől kell megóvnunk a lelőhelyet azért,
hogy az ősmaradványok ne vesszenek el a tudomány számára. Ez pedig
nem feltétlenül állami védelem kérdése. A legfontosabb, hogy a terület
kutatható marad. Szeretnénk egy parkot is létrehozni Iharkúton,
hogy a nagyközönségnek is bemutathassuk eredményeinket. – BV

40
AJ 0.000
ÁN
DÉ FT
KK
ÁR
TY
A
 Agytorna
ARCFELISMERŐ PROGRAM

Két szem, szemöldök, orr,

mosolyra húzódó száj –
a két rajz minden eleme
azonos, ám csak az egyik
mondható emberi arc
képének. A különbséget
már az újszülött is észleli:
az arc sematikus ábráját
elmélyülten tanulmányozza.

126 FOTÓ: ADOBE STOCK / FOTOLIA

Egy kis arcászat
Kedves Olvasó, gratulálunk: Ön – valamennyi embertársával
együtt – az arcfelismerés mestere! Vessen egy pillantást
az itt látható képekre. A különbségek dacára egy szempil-
lantás alatt megállapítja, hogy a fotón szereplő lény fajtársa-e,
vagy sem, azonosítja a nemét, megítéli hozzávetőleges élet-
korát (gyerek, felnőtt, idős ember), rasszát, és azt is eldönti,
rokonszenvesnek találja-e. A komplex információcsomag
beszerzéséhez szó szerint elég egy szemvillanás.
Társas létezésünk, ennélfogva életben maradásunk szem-
pontjából is kulcsfontosságú ez a képességünk, fejlődése
pedig már életünk elején megkezdődik. A 12–36 órás baba
már megismeri édesanyja arcát – egyáltalán, állhatatosan
tanulmányozza az arcszerű képeket. Az arcot ábrázoló
sematikus ábra sokkal inkább le tudja kötni a figyelmét, mint
az ugyanazon elemekből felépülő, ám ezeket az elemeket
nagyon más, nagyon nem „arcszerű” elrendezésben mutató
rajz. A három hónapos csecsemő már meg tudja különböz-
tetni az emberi arcokat, az elkövetkező hónapokban pedig
a férfiak és a nők, a rokon- és ellenszenves (például bol-
dogan mosolygó, illetve ijesztően grimaszoló), a gyerek-
és a felnőttarcok között is megtanul különbséget tenni.
A különbségtételhez érzelmek is társulnak: a gyerekarcokat
vonzóbbnak találja, mint a felnőttekét; ha elsősorban nők
veszik körül, inkább a női arcokra figyel, ha férfiak gondoz-
zák, főként a férfiarcok iránt mutat érdeklődést.
„Az arcfelismerés képességéért nem egyetlen agyrész,
hanem agyi területek egész hálózata felelős – magyarázza
Németh Kornél, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és
Pszichoterápiás Klinikájának kutatója. – A halántéklebeny
alsó-hátsó részében található tekervény kulcsszerepet
játszik ebben a folyamatban, de nem csupán ebben. Ha
azonos csoportba tartozó, ismert objektumokat csekély
eltérések alapján kell megkülönböztetnünk (például a kutya-
szakértő kutyákat vesz szemügyre), szintén ez az agyi
területünk kezd fokozott működésbe. Más agyrészek pedig
a különféle arckifejezések értelmezését végzik.” A rokonok,
barátok, ismerősök arcának látványához számos többlet-
információt is társítunk: eszünkbe jut az illető neve, be-
ugranak a vele kapcsolatos emlékek, érzelmek, és ezeket
mind agyunk más-más területeiről hívjuk elő.
Bár már kamaszkorunktól képesek vagyunk arra, hogy
első pillantásra fölmérjük embertársaink fönt említett ismér-
veit, a tapasztalatszerzés köre még felnőttkorunkban is
számít: a saját rasszunkba tartozók arcát jobban meg tudjuk
különböztetni, mint a más rasszúakét, és ugyanez áll a nemi
hovatartozásra is. Egyes vizsgálatok szerint a nők kortól és
rassztól függetlenül általában több arcot tudnak megkülön-
böztetni, mint a férfiak, és tovább is emlékeznek rájuk. – BV
 Mozaik
RÉZMŰVESSÉG A MÉLYBEN

Az úrvölgyi
rézedényeket
az előkelő
háztartások-
ban is igen
nagy becsben
tartották.

Vasból lett réz

Igen meglepődtek a besztercebányai polgárok, amikor a Bocskai-szabadság-
harc lezárulta után lementek a bányába biztonságba helyezett értékeikért, SZLOVÁKIA
szerszámaikért: a vas szerszámok helyett rézdarabokat találtak – adta hírül Besztercebánya
a 17. századi polihisztor, Bél Mátyás. A besztercebányaiak, bár magyarázatot
nem tudtak a jelenségre, később is le-levittek tárgyakat, hogy a bányavíz MAGYARORSZÁG
M.

a vasanyagot rézzé „változtassa”. 1738-ra már húsz kamrában, üstökben

RO

fogták fel a bánya faláról csepegő „érces vizet”, amelyet azután rekeszekbe
osztott kádakba vezettek. A kádakba helyezték az átalakítandó vastárgyakat.
1717-ben a följegyzések szerint 3200 kilogramm rezet állítottak elő így. Ilyen
rézből készültek a Besztercebányához közeli bányavároskáról, Úrvölgyről
elnevezett ötvösremekek; ezekből több múzeumunk is őriz.
A „vasból lett” réz könnyebben megmunkálható, mint az ércből előállított,
ugyanis a két anyag kristályszerkezete eltérő: „A hazai rézbányászat úgy-
nevezett hidrotermiális, másodlagos ércelőfordulásokat ismer, amelyekből
bonyolult kohászati eljárásokkal nyerhető réz. Az úrvölgyi edények rézanyaga
viszont az elemi rézhez hasonlítható. A vastárgyakra rakódott rézbevonatot
annak idején leverték, megolvasztották és hengerelték, tehát kohászati eljá-
rásnak nem vetették alá” – magyarázza Bircher Erzsébet, a soproni Központi
Bányászati Múzeum igazgatója. A 17. századi edények, serlegek egy részén
német vagy latin nyelvű felirat utal az alapanyag csodás eredetére, például:
„Vas voltam, most réz vagyok, rajtam ezüst és arany ragyog.” Megmunkálás
után a rézfelületeket finom aranybevonattal látták el.
Az alkimisták – persze tévesen – annak bizonyítékát látták a jelenségben,
hogy a fémek egymásba alakíthatók. Bél Mátyás megadta a helyes magyará-
zatot: „Az oldatba vitt réz kiválik, és lassacskán elfoglalja a vas helyét.” – BV

128 FOTÓK: GEDAI CSABA

 világpiac CSÚCSTERMÉKEK • VILÁGMÁRKÁK • ÚJDONSÁGOK

HIRDETÉS HIRDETÉS

KÁVÉZZUNK
STÍLUSOSAN! LG G4 OKOSTELEFON
A Nespresso folyamatosan Új dimenzió a mobiltelefonos fényképezésben
tökéletesíti kávégépeit, hogy A valódi marhabőr hátlappal is kapható LG G4 okostelefon
még magasabb szintre eleganciája mellett kategóriájában egyedülállóan új techno-
emelje a kávézás élményét, lógiai megoldásokat kínál. Az 5,5 colos IPS Quantum Display
egyúttal a legfrissebb dizájn- kijelző és a nagy teljesítményű, 3000 mAh-s, kivehető akku-
irányzatokat is követi. Ennek mulátor mellett a készülék – okostelefonban most először
fényében a Nespresso alkalmazott – nagy fényerejű, f/1.8-as optikát kapott, így
megalkotta Pixie Clips gyengébb fényviszonyok között is gyönyörű felvételeket
kávégépét, amelynek készíthetünk vele. Az LG G4 másik fontos újdonsága,
egyik újdonsága, hogy hogy kamerája manuális módban is hasz-
küllemét – cserélhető nálható, képei
ei pedig a JPEG mellett RAW
oldalpanelei révén – formátumban
n is elmenthetők. Nem túlzás
ízlésünkhöz és a legújabb tehát azt állítani:
tani: az LG G4 okostelefon
trendekhez igazíthatjuk. kamerájánakk
A stílusváltáshoz csak egyedi
annyit kell tennünk, hogy a rendelkezésre álló panelek beállításai-
közül választottat fölpattintjuk a gép oldalára. A Pixie Clips val minden
kávégépet tehát ugyanolyan gyorsan átöltöztethetjük, pillanatot
ahogy magunk váltunk ruhát kedvünk-hangulatunk szerint. műalkotássá
á
www.nespresso.com tehetünk!

HIRDETÉS HIRDETÉS

RICELAND – ROSTOKBAN GAZDAG
GYORS- ÉS KONYHAKÉSZ RIZSEK
Azoknak ajánljuk ezeket a termékeket, akik szeretik a fehér
rizsek ízét, zamatát, ugyanakkor egészségük megőrzése is
nagyon fontos szempont számukra. Utóbbiban segítenek
a jótékony hatású rostok. A Riceland innovatív megoldásai-
val elérte, hogy az amúgy csekély rosttartalmú fehér rizs
rostértéke még az alapvetően rostdúsabb barna rizsét
is meghaladja. A Riceland fehér rizse így önálló köretként
is kitűnő, akár húsokhoz, akár a tenger gyümölcseihez,
akár salátákhoz adjuk, sőt curryvel, édes-savanyú szósszal
HAGYJA A PONT-
GYŰJTÉST A KATICÁKRA!
VízPlusz kártyával azonnali ked-
vezmények várják! Az ingyene-
sen igényelhető VízPlusz kártya
révén 10–20 százalékkal
olcsóbban veheti igénybe a Fővárosi Vízművek egyes
VízPlusz szolgáltatásait. Túl ezen, kedvezménnyel fizethet elő
egyebek között a National Geographic magazinra, valamint
a kártyaprogramban részt vevő szolgáltatók (MART, Uriage,
SodaStream, Scholl, Optic World, Butlers, BL Óraszalon, Nemzeti
Táncszínház, Marmorin, DreamFloor) számos kedvezményét
is élvezheti. Mindehhez nem kell pontokat gyűjtenie vagy meg-
határozott értékhatár felett vásárolnia – elég, ha az elfogadó-
helyen vásárláskor felmutatja VízPlusz kártyáját. A kártya
díjmentesen igényelhető a www.vizpluszkartya.hu honlapon.
A mindenkori kedvezményekről a www.vizpluszkartya.hu honlap nyújt tájékoztatást. A honlapon fölsorolt
kedvezmények a Central Médiacsoport Zrt. lapjainak, magazinjainak előfizetésére csak a vizpluszkartya.
hu oldalról indított online rendelés esetén érvényesek.
®

készített egzotikus ételekhez is pompás lehet.

 Keresőben
Arctalan portrék
A feladat Az arc érzéseket közvetít. Amerikai anyalapunk szerkesztői
arra kérték az olvasókat: fotójuk arc nélkül emberekkel meséljen.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE

„Arc nélkül könnyebb magunkat, barátainkat, családunkat elhelyezni

a képben, a történetben. A kép így többet mond, és az értelmezésnek
is több teret enged” – Marie McGrory, a National Geographic képszerkesztője

Hakan Simsek
Brüsszel, Belgium
Hakan a nyári vásáron állt éppen
sorban a lányával, amikor észre-
vette, hogy egy arra járó furcsa
árnyékot vet a jegyárusító bódé
falára. Kétszer volt ideje expo-
nálni, aztán az illető továbbállt.

Andrei Stoica
Chandler, Egyesült Államok
Az informatikus Andrei arizonai
túrát tett. Egyik nap, már alko-
nyatkor, észrevett egy sziklát,
és a sziklában meglátta a képi
lehetőséget. A fényhez képest
beállt a megfelelő helyre,
és lefotózta önnön sziluettjét.

130
Weinémer Nóra, Virág Dániel Debrecen
A kép az Egyesült Államokban, Texas államban, az Aquariumban készült.
Shadow és Kai, a két palackorrú delfin már bemutatta minden produkcióját;
a műsor után jóllakottan megpihentek a medence alján.

ÖNÖK KÜLDTÉK ng.hu/foto Küldje el nekünk legjobb fotóit! A hónap képe megjelenik a magazin Keresőben rovatában is.

Mango Loke
Cheras, Malajzia
A kézfogó előtt a menyasszonyt
a szülők ősi kínai szokás szerint
vörös fátyollal takarják le – ezt
a pillanatot örökítette meg az
esküvői fotósként dolgozó Loke.
A szertartás során aztán a vőle-
gény veszi le a lányról a fátylat.

131
 Keresőben
ng.hu/foto; yourshot.ngm.com Az élet fája
A feladat A fák valós és átvitt értelemben is a táj, a történelem és a kultúra szimbólumai.
Washingtoni anyalapunk szerkesztői arra kérték az olvasókat, mutassák be életük fáit, ágait.

A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE

„A fa a magány, a nyugalom, a gyógyulás jelképe is.

Ezek a képek az élet fája kifejezést értelmezik újszerűen,
izgalmasan” – Erika Larsen, a National Geographic magazin fotósa

Takesi Marumoto
Tokió, Japán
Az informatikai tanácsadó Takesi
egy reggel Japán keleti részén
a Hitacsi Tengerparti Parkban sétált.
Tavasszal itt mindig ezrével nyílik
a kékszem nevezetű virág. „Igazán
üdítő volt a látvány” – írja Takesi.

Zuzana Krajči
Pozsony, Szlovákia
Zuzana klasszikus portréra
készült unokahúgával és a virágzó
cseresznyeágakkal. Komponálás
közben, a keresőben vette észre,
hogy a kislány arca nélkül a kép
meghökkentő, sőt kicsit sejtelmes
hangulatú lett.

132
 .hu
Szeptember 14-tĐl már online is
találkozhat kedvenc magazinjaival!

Naponta friss tartalommal

l l várjuk, és ha most velünk játszik,
az Öné lehet szuper nyereményeink egyike is!

N YEREM É N Y J ÁT É K
Ahhoz, hogy részt vehessen a sorsoláson, keresse a szeptember 16. és október 21. között
megjelenČ NČk Lapja, Ezotéria, Konyha és Psziché magazinokban és új weboldalunkon elrejtett:
#noklapjahu feliratot, és küldje be október 31-éig
az alábbi kérdésre adott helyes válasz betĬjelével együtt az alábbi módon.

KÉRDÉSÜNK: KI SZÜLETETT EGY ÉVBEN A NďK LAPJÁVAL?

A) Vámos Miklós B) Patrick Dempsey C) Meryl Streep D) Julia Roberts

Beküldés e-mailben: nljatek@centralmediacsoport.hu • Tárgy: nĐklapja.hu játék

Példa a megfejtés formátumára: Helyes válasz: E) Itt találtam meg a feliratot: NČk Lapja magazin
2015/41. lapszám 214. oldal, nČklapja.hu – NČk Lapja Psziché – Szenvedélyem a diétám cikk

NYEREMÉNYEK: Játékszabályzat: http://noklapja.nlcafe.hu/noklapja/2015/09/09/noklapja-hu-jatek-palyazati-feltetelek/

Küldje be a helyes választ és azt, További nyereményeinkért küldje be a helyes választ

hogy hol találta a #noklapjahu-t, és azt, hogy hol találta a #noklapjahu-t, EGYET a fenti
HÁRMAT a fenti magazinokból és magazinokból és EGYET a nČklapja.hu-ról.
FďDÍJ: HÁRMAT a nČklapja.hu-ról.
Éves elĐƩzetés:
1 db 50 db
3 db NČk Lapja,
12 db 3 db Ezotéria,
3 db Konyha és
3 db Psziché magazin

Max Factor
szépségcsomag,
melynek
tartalma: egy
Masterpiece
4 fĐre, 6 éjszakára Transform
szempillaspirál
szóló kikapcsolódás és egy Colour
a Hotel Corvus Aquába EƤect szájfény
 Apró részletek
Nagyító alatt a National Geographic magazin képei

Barlangi (bal)eset
„Ez a hasadék… ékesen példázza, mily önfeledten tobzódott
cifraságokban a Barlang” – szól a kép mellett Willis T. Lee
megjegyzése. Lee vezette a National Geographic Társaság
expedícióját, amely az új-mexikói Carlsbad-barlang feltérké-
pezésére vállalkozott. (A nagyítónk alatt kirajzolódó, több ott
készült képen is látható hölgy vélhetően a felfedező leánya.)
Lee 1925 szeptemberében közreadott beszámolójában leírja,
mennyi gondjuk-bajuk akadt; egyes szám harmadik személyben
szól például a keservekről, amelyeket a vállán cipelt, szivárgó
benzineskanna okozott: „…Észrevette, hogy nedves folt ter-
jeng az inge hátán, de nem sokat törődött vele, amíg a fájdalom
a húsába nem mart… Nem gondolta, hogy a benzin okozta
fölhólyagosodás elfajulhat, ezért még órákig folytatta a munkát.
Az elkövetkező tíz napot pedig azzal töltötte, hogy orvosi
segédlettel új bőrt növesztett a sebre.” — Margaret G. Zackowitz

134 FOTÓ: WILLIS T. LEE, NATIONAL GEOGRAPHIC CREATIVE

NEKIK NYOLC,
DE NEKED HUSZONNÉGY.

www.24.hu
 Elemi ösztön
Állati vágyak és nemi stratégiák

Magányos, Köztudomású, hogy az oroszlán falkában él. A többi macskaféle azonban

magányos állat, egymaga szeret lenni, csak párosodni jár össze fajtársaival.
Igaz ez az ocelot rokonára, a hosszúfarkú macskára (Leopardus wiedii) is.
kivéve, ha Nősténye körül csak akkor bukkannak föl a kandúrok, amikor (32–36 naponta)
tüzelni kezd; ilyenkor néhány napon át a közelében ólálkodnak, és többször is
szerelmes igyekeznek párosodni vele. A légyott egy percig tart csupán. Ha a nőstény
vemhes lesz, két és fél hónap múlva egy, olykor két kicsit hoz a világra – csak
egy pár emlőmirigye van, így nem lenne többre kapacitása. A csekély szaporu-
lat sajnos nem elég ahhoz, hogy a faj minden körülmények között fennmarad-
jon. A kölykök egy év múltán kezdenek önálló, és úgyszintén magányos életet.
A hosszúfarkú macska egyre ritkább, így a legtöbb országban már tartani
és vadászni is törvényellenes (főként a prémjéért gyilkolták előszeretettel).
Több más állatkert mellett az uruguayi Bioparque M’Bopicuá munkatársai
is igyekeznek fogságban szaporítani, hogy egyedszáma ezáltal is növekedjék.
A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (iucn) megkongatta a vészharangot:
a hosszúfarkú macska egyre ritkább, egyedszáma 2025-re rossz esetben két-
harmadára csökkenhet. Ráadásul, mert félénk jószág, még holmi etyepetye
kedvéért sem mer átvágni az erdőirtott, nyílt területeken. Fogyatkozó élőhelye
és fajtársai miatt így még az eddiginél is magányosabb lesz. – Patricia Edmonds

ELTERJEDÉSI TERÜLETE
Mexikó, Közép- és Dél-Amerika
erdőiben honos.

TERMÉSZETVÉDELMI
BESOROLÁSA
Mérsékelten fenyegetett.

ÉRDEKESSÉGE
Hátsó lábán a bokaízület
180 fokban elforgatható,
ezért akár fejjel lefelé
is le tud szaladni a fáról.

Amikor a nőstény
tüzelni kezd,
a kandúrok néhány
napig a közelében
ólálkodnak, és több-
ször is igyekeznek
párosodni vele

Hosszúfarkú macska portréja

az Egyesült Államokból, Cincinatti
város állatkertjéből.

FOTÓ: JOEL SARTORE, NATIONAL GEOGRAPHIC CREATIVE

 MEGJELENT
A NŐK LAPJA ÉVSZAKOK
ŐSZI SZÁMA!
AT
TA
ART
RTA
TALOMBÓL:
LOM
hugh jackman
hétközznapi
világszztár
utazzunk
isztambulba!
ezer és egy éjsza
zaka
alapdarabok
őszre
nőies fo
ormák, bőr,
csillog
gás

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!