Kormányzástan És Közpolitika TÉTELEK

Tóth Krisztina 2023
Kormányzástan és közpolitika
Vizsgakérdések
1. A modern természetjog
A modern természetjogi gondolkodás első szakasza a reformációhoz (Luther, Kálvin) illetve a vallási
képzetektől elszakadó (Grotius, Hobbes, Locke) újkori jog- és társadalomfelfogáshoz kapcsolódik.
A második szakasz részben a 20. század embertelen politikájának tapasztalata (a „természetjog

reneszánsza”, Radbruch), részben a jogpozitivizmus elméleti meghaladására való intellektuális
törekvés alapján (Fuller, Finnis) fogalmazódott meg.
A modern természetjog atyjának Hugo Grotiust nevezik.
HUGO GROTIUS (1583-1645)
Ő az ember - korlátozott - társas természetéből indult ki ellentétben sok, őt követő

természetjogásszal.
A humán tudományokra a matematikai módszert alkalmazta, amivel egyben szakított is a humanista

hagyománnyal, ami azt vallotta, hogy lehetetlen a matematikai, illetve a fizikai tudományokhoz
hasonló, természeti törvényeken nyugvó erkölcstudomány megalkotása.
Úgy vélte, hogy a szkeptikusok ellen a természetjog voluntarista felfogása a hatásos fegyver, mivel az
nem hivatkozik az emberi észt meghaladó erkölcsi igazságokra. Isten akaratának tartalmi
megismerését azonban a „természet tervéből magából", és nem a Szentírásból kívánta
megállapítani, ami jól mutatja a természetjog fokozódó racionalisztikusságát és szekularizációját.
A teremtett dolgokat célra tartóaknak, teleologikusaknak tételezi, a minden dolgot mozgató

szeretetet alapvetően és határozottan az önérdekkel azonosítja, és ezt az önérdeket tekinti a
„természeti rend legelső törvényének", a hasznot pedig az igazságosság és a méltányosság anyjának
tekinti, hiszen a természetben minden dolog saját boldogságára és biztonságára törekszik.
GROTIUS „isteni sugallatú önszeretetről" beszél, amely nem csupán az embernél, de az állatoknál és
az élettelen dolgok esetében és megfigyelhető. Az önfenntartás elvét vette alapul, és azt, mint
alapvető erkölcsi jogot fogta fel, amiből a többi jog származtatható, majd erre épített fel egy morális
cselekvésre (így az igazságosra is) vonatkozó elméleti rendszert.
Néhány megfogalmazott elve:
- Az önfenntartás elve
- Az igazságosság elve.
- Szemet szemért elv.
- Békesség és altruizmus elve.
1
Néhány törvénye:
- „Az élet védelme s mindannak távol tartása, ami azt sértheti, megengedett”,
- „Megengedett, hogy az egyén megszerezze és megtartsa azokat a dolgokat, amelyek
hasznosak életére nézve."
- „Senki sem árthat felebarátjának", - Békesség törvénye.
- „Senki se szerezhet meg magának olyan dolgot, amely korábban már valaki más birtokában
volt.” - Önmegtartóztatás törvénye
GROTIUS szerint az ember csak egyetlenegy esetben köteles a természetben tényleges segítséget
nyújtani embertársainak. Ez pedig a „szemet szemért" elv végrehajtása azon egyénekkel szemben,
akik a békesség és az „altruizmus" elveit megsértik, annak normáit áthágják.
GROTIUS olyan minimálisban szabta meg a természetjog tartalmát, hogy az lehetővé tette, hogy ezen
egyetemes, mindenhol és mindenkor érvényes természeti törvények összeegyeztethetőek legyenek a
legkülönbözőbb társadalmi gyakorlatokkal és az erkölcsi vélekedések széles skálájával.
A GROTIUS-i természetjogi rendszer azt a gondolatot sugallja, hogy a társadalmat nagyon sokféle
módon be lehet rendezni, de az ember felelős erkölcsi döntéseiért.
A háború és a béke jogáról című műve - a természetjogot érintő gondolatokat is tekintve főművének
számít, ami koncepciójának kiérleltségét illeti, ami viszont nem jelenti azt, hogy ne hajtott volna végre
jelentősebb módosításokat, korábbi álláspontjához, tételeihez képest.
GROTIUS megállapítja, hogy sem a Tízparancsolat, sem a krisztusi tanítás előírásai nem rendelkeznek
kötelező erővel az egész emberiségre nézve. Az előbbi értelemszerűen a zsidóknak lett rendelve, az
utóbbiak pedig inkább egy magas etikai mércét fogalmaznak meg, s inkább tanácsok, mint
egyértelműen kötelező normák. Így nem is meglepő, ha a keresztények természeti törvényeit és
etikáját a kor természetjogászai nem egyszer külön tárgyalják a minden emberre kötelező, sokkal
alacsonyabb morális szinten megfogalmazott racionalisztikus természetjogtól. A keresztény
deontológia a fokozatos racionalizáció és szekularizáció következtében egyre inkább kiszorul a
természetjog kategóriájából (illetve csak a „hívők természetjogának" marad meg).
GROTIUS számára a vallási alapelvek csupán azt mondják, hogy valamiféle isten van, és hogy isten
gondoskodik az emberek dolgairól. GROTIUS nagyra értékeli a kereszténység morális téren hozott
előnyeit, viszont nem akar hitelvi és üdvtani kérdésekbe bocsátkozni. Ennek fényében kell A háború és
a béke jogáról című művében a természetjogról szóló általános elméletét értékelni, amire további
érveit is alapozza.
Szerinte a társas lét önmagában is érték az ember számára, bár egyben eszköz is saját javainak
biztosítására. Az emberi természetet úgy alkották meg, hogy az emberek akkor is a társas létre
törekedjenek, ha semmiben sem szenvednének hiányt.
A természetjog szülőanyja az emberi természet, a tételes jog szülőanyja pedig a megegyezés

konstituálta kötelezettség, ami viszont szintén a természetjogon alapul. (Mindezek következtében
lehet a természetet a tételes jog „ősanyjának" nevezni.)
A természetjoghoz azonban a hasznosság is hozzátartozik: „a természet alkotója ugyanis úgy akarta,

hogy mi egymagunkban gyengék legyünk, és ahhoz, hogy megfelelően élhessünk, sok mindenre
rászoruljunk, ami annál inkább ösztönöz bennünket a társas életre". A természeti alapösztönök is
2
nemcsak nem ellentétesek a háborúskodással, hanem inkább kedveznek is annak: „Mert a háború
célja az életnek, és a test tagjainak megóvása, valamint az élet szempontjából hasznos dolgok
megtartása vagy megszerzése, ez pedig nagyon is összhangban van a szóban forgó természeti
alapösztönökkel. És ha ezeknek a céloknak az elérésére erőszakot kell is alkalmazni, ez a természeti
alapösztönökkel nincs ellentétben, mert a természet az egyes élőlényeket önmaguk megvédésére és
megsegítésére elegendő erővel ruházta fel.
GROTIUS tehát először az alapösztönöket vizsgálja meg, s mint láthattuk, azokat az önfenntartás
érdekében viselt háborúval összhangban lévőknek találja.
Szerinte az ész és a társas együttélés természete viszonyát csak „másodsorban kell tanulmányozni".
GROTIUS úgy találja, hogy az az erőszak nem jogtalan, amely mások jogát nem sérti, mivel nem
ellenkezik a társas együttélés természetével az, hogy mindenki magáról gondoskodjon, és saját
érdekét mozdítsa elő - egészen addig, ameddig ezzel nem csorbítja mások jogait. A társadalmi lét
célja tehát minden tag jogának, s elsősorban az önfenntartás alapjogának biztosítását jelenti.
A „békesség törvénye": A háború és a béke jogáról című művében a társas életre való természetes
hajlamot és a társas lét önértékét arra használja fel, hogy ezzel alapozza meg azt a jogelvet, miszerint
tartózkodni kell az indokolatlan sérelemokozástól. De az Indisben ezzel szemben a „békesség
törvénye" egyszerűen csak isteni parancs, vagyis csak felülről legitimált parancs mindenféle direkt
természetes magyarázat nélkül. A voluntarista érvelést alapul véve beérte annyival, hogy azt állította,
az isteni akarat összhangban áll az emberi természettel. A „békesség törvényéről" itt tehát
tulajdonképpen csak annyit állít, hogy az isteni akaraton nyugszik.
A háború és a béke jogáról című művében már a minimális társas élet természetes hajlamaiból és
annak követelményeiből eredezteti a „békesség törvényét". Mindennek mélyreható következménye
az, hogy a természeti törvényeket nem kell immáron Isten által rendeltnek tételezni. Mindez abban a
mondatában fogalmazódik meg, mely állítást a modern természetjogi gondolkodás fordulópontjaként
szokták idézni: „Amit eddig elmondottunk, az helytálló volna akkor is, ha feltennék - márpedig ezt a
legnagyobb bűn elkövetése nélkül még feltételezni sem lehet, hogy Isten nem létezik, vagy nem
törődik az emberek dolgaival." A természetjog tehát Istentől függetlenül érvényes: „A természetjog
olyannyira változtathatatlan, hogy még Isten sem változtathatja meg. Mert habár Isten hatalma
mérhetetlen, mégis sok mindent lehet mondani, amire ez a hatalom nem terjed ki. [...] Mint ahogy
tehát Isten sem teheti meg, hogy kétszerkettő ne legyen négy, éppen úgy azt sem teheti, hogy az, ami
belső lényegénél fogva rossz, ne legyen az" GROTIUS tehát a természetjogot Istentől függetlenül
érvényesnek tekinti, mely jog érvényességét önmagából meríti. Isten léte az érvényesség
szempontjából szükségtelenné vált, hiszen a természetjog szabályai, akárcsak a matematikai
törvényei, önmagukban érvényesek.
GROTIUS nem azt állítja, hogy Isten nem létezik, hanem csak azt, hogy nincs szükség a világban és a
természetben való jelenlétének tételezésére ahhoz, hogy a természetjog érvényességét
konstatálhassuk és kötelező voltát elfogadjuk.
Míg a klasszikus természetjog teleologikus szemlélete az egész természetet és természetjogot átható

hajlékony fogalmakkal operált, addig a modern természetjog axiomatikus rendszere a természetjogot
alapjaiban minimalizálja, és erre építi fel abszolút érvényű, egyszer és mindenkorra érvényes,
tökéletes - mert tudományos - rendszerét.
3
2. A legitimitás és legitimáció főbb kérdései
Kérdés: Miért fogadjuk el a felettünk lévő hatalmat, vagy éppen mi az oka annak, hogy az ellen
vagyunk?
A legitimitás és a legalitás is a római jogban gyökerezik.
A középkori keresztény Európa államelméletei abból indultak ki, hogy az Isten a világmindenség ura,
azaz az államhatalom gyakorlása is tőle származik. Ez évszázadokig elegendő legitimitásként szolgált.
Dezignációs elmélet: A hatalmat Isten közvetlenül ruházza rá az uralkodóra, ennek következtében a

dinasztikus uralom is legitimmé válik és a hatalom átruházása öröklés útján valósult meg.
A rendi államok idején azonban egyre inkább elismerték, hogy az államhatalom gyakorlásának a
mechanizmusa mégiscsak emberi alkotás, így nincs elvi akadálya annak, hogy az uralkodó hatalmát
korlátozzák.
- Ennek következtében kezdett elválni egymástól a hatalom isteni és emberi legitimációja.

- Ez annak az egyszerű ténynek volt az egyik következménye, hogy számos európai államban
már nem volt azonos az uralkodó és a népe vallási-felekezeti hovatartozása.
- Ez természetesen sok konfliktust szült.
- A helyzet rossz kezelése következtében ugyanis az uralkodó könnyen zsarnok hírébe
kerülhetett, akit már nem védett az isteni legitimáció.
Transzlációs/ átruházó elmélet: A hatalom hordozója a nép, amely a hatalmat valamilyen aktuson
keresztül viszi át a kormányzatra.
Szerződéselmetélek megjelenése a 17-18. században:
- Fikciók: Nem konkrétan leírt szerződésekről van szó.

- Azt vizionálták, hogy régen az emberek szerződést kötöttek (egymással, uralkodókkal…).
Ebben az emberek valamilyen módon lemondtak a jogaikról, vagy annak gyakorlásáról.
Lényege, hogy az uralkodónak adták a jogot, hogy hatalmat gyakoroljanak.
- Igazolni akarták az uralkodó legitimitását. (Le lehet-e váltani, legitim módon szembe lehet-e
vele szállni?)
Legitimitás modern eszméje: 16-17. század: Az a kormányzat a legitim, ami az egyénnek és a

társadalomnak is helyes és előnyös kormányzást biztosít.
A felvilágosodás gondolkodói szerint a legitim szuverenitás a népet illeti. A legitim kormányzat

feladata a nép jólétének előmozdítása.
A 19. század elején nemzetközi jogi és politikai jelentést is nyer: Úgy határozzák meg a fogalmat, mint
a természetes módon megszerzett uralmi jog elveszíthetetlenségét.
4
Empirikus megközelítés: Azt vizsgálja, hogy az alávetettek többségénél elismerést talál-e a legitimitás,
vagy sem.
Max Weber empirikus legitimitás elmélete azt vizsgálja, hogy az uralom által feltételezett elvek a
valóságban megvalósulnak-e, és hogy az alávetettek engedelmeskednek-e a parancsnak. Akkor
beszélhetünk társadalmi rendről, ha a társadalmi cselekvéseket vezérlik. De fontos, hogy a rend
magától működő rend legyen, az alávetettek kötelezőnek és mintaszerűnek tartsák.
A legitimitás fogalma viszont a bécsi kongresszuson hangzott el először, ekkor elfogadottságra,

történelmi hagyományokra alapozva jelentette az uralkodó hatalmát. Ettől el kell különítenünk a
legalitás fogalmát, ami szabályszerűséget jelent.
3. A jurisztokratikus tendenciák és a szuverenitás erodálódásának összefüggése
A jurisztokrácia kapcsolódik a jogállam (rule of law, Rechtsstaat) eszméjéhez, a jog fensőbbségét

hirdeti.
Jogállam kritériumai például a visszaható hatály tilalma, diszkrimináció tilalma, jogbiztonság, nullum
crimen sine lege és a nulla poena sine lege elvei.
- Ezek mind a kormányzat visszaéléseit hivatottak megakadályozni.

- A betartatását pedig bíróságok előtt lehet érvényesíteni.
- Mivel a legtöbb rendelkezés már beépült alkotmányos szinten is, ezért, mint
alkotmányértelmező szerv, az Alkotmánybíróság is foglalkozhat az efféle sérelmekkel.
A demokráciára alapozott politikai rendszerekben nem szükségszerűen fojtja el a társadalom

önmeghatározását az alkotmánybíróságok létrehozatala.
Ez csak egy opciót, egy lehetséges fejlődési irányt jelent, de lehetséges az is, hogy az
alkotmánybíráskodás csak egy vékony, garanciális keretet jelent a társadalom millióinak politikai
akaratkifejeződése felett, és csak e garanciális keret betartatása történik meg az alkotmánybírák
döntései által, miközben a politikai alapdöntéseket maguk az állampolgárok milliói hozzák meg
parlamenti választásokon és népszavazásokon.
Az alkotmánybíráskodó szerveket a politika is felhasználja, ha azt remélik tőle, hogy megszilárdíthatják

vagy segíthetik őket hatalmon maradni. (Hatalmi átmentés.) Ahogy ez történt Izraelben vagy
Kanadában is. Ám a politikai erőviszonyok átrendeződésével olyan döntéseket is hozhat az
Alkotmánybíróság, ami nem a demokratikus többségre van tekintettel, hanem egy szűkebb, elit kör
érdekei szerint jár el.
Pokol Béla azt állítja, hogy olyan globális folyamat megy végbe, zajlik jelenleg is, mely a demokrácia
szervezőelvének leváltását tervezi, és helyére a jurisztokrácia kerülne. A törvényhozási többségen
nyugvó kormányzati mechanizmus egyre inkább egy olyan főbírói/alkotmánybírói testület alá
rendelődik, mely közvetlenül az alkotmány alapján, a hatalommegosztással még nem korlátozott
tevékenységével a társadalom stratégiai döntéseit maga hozza meg, és a mindenkori törvényhozási
kormánytöbbség már csak ezen alapdöntések keretein belül alakíthatja ki a törvények részleteit. Az
egyre bővülő körben létrejövő új alkotmánybíróságok nagy része ebbe az irányba mozdult el.
5
Kétirányú az ügy, mivel mind az alkotmánybíráskodást, mind a szervezeti jogköröket, a normakontrollt

maga a felhatalmazott alkotmányozó hatalom emelte be az alkotmány (Alaptörvény) szintjére. Így
tudatosan csökkentette saját mozgásterét.
A két szembenálló tábor: Egyik szerint az alkotmánybíráskodás a demokráciát csorbítja manapság,

másik csoportjuk szerint pedig éppen azt biztosítja a kontroll révén.
4. Melyek a közjó eltérő felfogásán alapuló, és a kormányzás eltérő formáit eredményező
kormányzási-közpolitikai filozófiák (Barry Bozeman nyomán)?
A legtipikusabb közpolitika-filozófiák:
- Protekcionizmus:
 Az emberek szándékai és képességei nem jók.
 Az embereket meg kell védeni önmaguktól és egymástól.
 Kiemelkedő aktor (elit) feladata a kormányzás: Ők ismerik a társadalom érdekeit,
tudják, hogyan kell jól kormányozni, tudnak élni a hatalmukkal.
 A társadalmi érdek adott és a kormány képes felismerni és megvalósítani.
 Az aktív kormányzás szabályokkal, renddel, biztonsággal jellemezhető.
- Racionalizmus:
 A (szak)tudás és a tudomány alapozhatja meg a kormányzást.
 A kormányzati döntések ésszerűvé (racionálissá) és tapasztalati alapúvá
(empirikussá) tehetőek.
 Tervezés, elemzés, programértékelés, adatok, számok, hatástanulmányok kellenek.
 A kormányzat feladata a társadalmi tervezés, de a munka nagy részét a „szakértők”
végzik.
 A közérdek politikai mechanizmusok által megfogalmazható, és stratégiai célokká
formálható.
- Brókerizmus:
 A kormányzat az érdekcsoportokkal együttműködve talál a köz (a
társadalom/mindenki) számára megfelelő megoldásokat a társadalmi problémákra.
 A kormányzati politika erőforrások és értékek elosztását jelenti.
 A kormányzat eldöntheti, milyen csoporttagoltságot vesz figyelembe, milyen
csoportokat von be.
- Pragmatizmus:
 Angolszász logika: „Ha működik, csináld!”.
 A kormányzásban nincs egyetlen legjobb megoldás.
 Állandóan változó, térhez és időhöz kötött közérdeket kell kielégíteni.
- Transzferializmus:
 A kormányzás célja a társadalomban meglevő különbségek, illetve egyenlőtlenségek
csökkentése.
 A kapitalizmus, a piac korlátozása jellemzi.
6
 A kormányzás alapvetően szociális célú tevékenysége, feladata és sikere a széleskörű

jólét, így a kormányzás a rosszabb helyzetűeken való segítésre irányul
 A közérdek normatívan határozható meg, a cél az igazságosabb és egyenlőbb
társadalom elérése.
- Egoizmus:
 A kormányzás az önérdek követését és érvényesítését jelenti.
 Az államok, pártok, intézmények, egyének – egyaránt önérdek-követőek és önérdek-
érvényesítőek.
 A kormányzás célja: A hatalom, a befolyás, a terület növelése, az erőforrásokból való
részesedés növelése.
 A hatalom megőrzése, az újraválasztás.
 A hatalmon maradáshoz szükséges személyek és csoportok támogatása.
5. Melyek a politikai berendezkedés és a kormányzás demokratikus minőségét mérő

legfontosabb indikátorok Stein Ringen szerint?
Azért, hogy egyáltalán jó kormányzatról tudjunk beszélni, valahogy meg kell mérnünk a demokrácia
„jóságát”, vagyis szükségünk van egy módszertanra, amely lehetővé teszi számunkra, hogy mérni
tudjuk a kormányzás demokratikus minőségét.
Hogy megállapítsa az államok mennyire demokratikusak sorrendet állított fel:
1) Az általános választójog bevezetése/a vele élés szabadsága.
2) Sajtószabadság.
3) A kormányzat hatékonysága.
4) A „fair” döntéshozatal / korrupciós index.
5) Gyermekszegénység.
6) Az egészségügyre fordított költségek GDP-ben kifejezve.
7) A politikai intézményekbe vetett bizalom.
8) A szabad választás lehetősége és az emberekbe vetett bizalom.
Ringen 11 olyan fejlett demokráciát vizsgál, amelyek között a hagyományos megközelítés értelmében
nincsen releváns különbség: Ausztrália, Kanada, Barbados, Franciaország, Németország, Olaszország,
Hollandia, Új-zéland, Nagy-Britannia és az USA egyaránt „jó” demokráciának bizonyul.
A felsorolt politikai rendszerek demokratikus minőségét Ringen 8 indikátor segítségével méri. Azzal a
céllal, hogy feltárja a köztük lévő releváns különbségeket, és képes legyen megmondani, melyikük
jobb és melyikük rosszabb demokrácia.
7
Ringen mindegyik indikátornak egyenlő súlyt tulajdonít; az indikátorok lehetséges értéke 1 vagy 0
(good quality / not good quality), így kapjuk meg a demokratikus minőség indexét egy 0-tól (alacsony
minőségű) 8-ig (magas minőségű) terjedő skálán. A vizsgált országok közül az bizonyul a legjobb
demokráciának, amely az osztályozás során a legtöbb pontot kapja.
6. Melyek a demokratikus hatalomgyakorlás kritériumai/intézményes garanciái Robert

Dahl szerint?
Robert Dahl szerkesztette meg a leginkább elfogadott listáját azoknak az eljárási normáknak (ahogy ő
nevezi, a „procedurális minimumnak”), amelyeknek egy modern politikai demokráciában (vagy Dahl
kifejezésével: „poliarchiában”) érvényesülniük kell:
1. A szervezetek létrehozásának és a hozzájuk való csatlakozásnak a szabadsága.

2. A véleménynyilvánítás szabadsága.
3. A szavazati jog.
4. Választhatóság közhivatalokba.
5. A politikai vezetők azon joga, hogy versenyezzenek egymással a tömegek támogatásáért és
szavazataiért.
6. Az információk egymást kiegészítő forrásai.
7. Szabad és tiszta választások.
8. Olyan intézmények, amelyek révén a kormány politikája a szavazatoktól és tömegtámogatás
egyéb megnyilvánulásaitól függ.
7. Mi az államkormányzás fogalma? Mutassa be a kormányzás fogalmának történetét!
Kormányzás fogalma: (government) A kormányzás hatalmi tevékenység, a hatalomgyakorlás formája.

A legfelsőbb vezetés kezében van az irányítás. Legitim és menedzsment tevékenység. Legitim, mivel
szükség van hozzá azoknak a bizalmára, akiket kormányoznak. Menedzsment tevékenység, mivel része
pl. a döntés előkészítése, a döntés hozatala és a végrehajtás is.
Államkormányzás fogalma: (governance) Az államkormányzás tág értelemben a politikai döntés

hozatalnak minden formája, beleértve a pártok vagy a civilek tevékenységét is. Szűkebb értelemben
pedig magának az államszervezetnek a vezetését jelenti, ami valamennyi állampolgár érdekeinek
figyelembevételével a közjót szolgálja.
8
Kormányzás fogalmának története:
A fogalom a 13-15. századig vezethető vissza, de napjainkra jelentős tartalmi változáson ment
keresztül, hiszen átrendeződött a világ politikája, élesedtek a társadalmi különbségek, gyorsult a
globalizáció.
A középkorban a háborúk menedzselésével függött össze.
A francia forradalom során megjelentek a polgári kormányzás alapelvei, mint az állampolgárok

törvény előtti egyenlősége és az államhatalom egységének az elutasítása (Montesquieu).
20. századra olyan fogalmak jenetek meg, mint a demokratikus jogállami kormányzás (II. világháború
utáni Nyugat- és Észak-Európa), fejlesztő államok (Távol-Kelet), a totális kormányzás (fasizmus) vagy a
tranzitkormányzás.
Az új igények kielégítésére alakult ki a 20. századra a két meghatározó irányzat a polgári kormányzás
jellegére nézve, a government (erős állami beavatkozást preferáló) és a governance (neoliberális)
irányzat.
Government: A government fogalma a 2008-as világválság után erősödött fel. A kormányzat

demokratikus legitimációja a népakaratból ered, állami szerepvállalás a gazdaságban.
Governance: Kiindulópontja ahhoz köthető, hogy a túlbürokratizált, hagyományos állami kormányzás

nem tudja kielégíteni a globális világgazdaság követelményeit. Cél, hogy leépítsék a felesleges
államapparátust és együttműködjenek a nemzetközi gazdasági és társadalmi szereplőkkel.
Liberalizáció, dereguláció, privatizáció. Ronald Reagan, Margaret Thatcher, Romano Prodi EU Fehér
Könyve.
8. Az államforma fogalma és az államformák történeti kialakulása és típusa. A monarchikus

és a köztársasági elv.
Államforma: Azt fejezi ki, hogy ki (esetleg milyen testület) és milyen elv alapján birtokolja vagy
legalábbis fejezi ki (testesíti meg névlegesen) az állami főhatalmat.
9
- Az államforma az államfő hatalmának eredetét, legitimitását és jogállását írja le.

- Meghatározza az államfői tisztség keletkezésének és megszűnésének a módját.
- Max Weber nyomán kétféle államformáról beszélünk.
- Köztársaság: A főhatalom birtokosa a közvetetten vagy közvetlenül választott köztársasági
elnök, aki meghatározott ideig birtokolja a hatalmat.
- Monarchia: Tipikusan örökletes elven lesz valaki uralkodó az élete végéig.
- A kettő között helyezkedik el a Vatikán: A pápát választják, de élete végéig van hatalmon.
Monarchia (monarchikus elv): Az államfő az uralkodó (monarcha), annak hiányában pedig a

kormányzó.
Köztársaság (republikánus elv): Az államfő általában a köztársasági elnök tisztséget viseli (vannak
eltérő megnevezések pl. elnök, dózse).
Kétféleképpen szerezheti meg tisztségét az államfő: Megválasztással vagy örökléssel.
Megbízatásának időtartama: Határozott vagy határozatlan idejű, ez utóbbi esetében rendszerint az

államfő haláláig viseli címét.
Hogy a hatalomgyakorlás hogyan történik, annak nincs köze az államforma meghatározásához.

Mindkét államforma ősi, tulajdonképpen egyidős az emberi civilizációval. Az emberiség történetében
nagy részében a monarchiák voltak többségben, szemben napjainkkal, amikor a köztársaság a
gyakoribb államforma.
Max Webertől nyert tipizálás szerint a monarchikus és a köztársasági berendezkedés között

elsősorban legitimációs és politikai különbség van.
A monarchiában a monarcha legitimitása tradíción alapszik. Hatalmának alapját trónöröklési

rendelkezések rögzítik. A modern időkben azonban már a nép a szuverenitás letéteményese. A
monarcha megbízatása élethossziglan tart, ugyanakkor az sem kizárt, hogy lemondjon a trónöröklés
rendje szerint őt követő személy javára. A monarchia előnye, hogy az államfői tisztség stabilitását
tudja biztosítani. Azonban a monarchiákban az államfők protokolláris, szimbolikus szerepkört töltenek
be, a modern parlamentáris monarchiák mára már sokban hasonlóak a köztársasági államformához.
A köztársasági berendezkedésnél a republikánus elv a monarchikus elv tagadása. A köztársasági elnök

nem része a törvényhozó hatalomnak és nem ő a végrehajtó hatalom feje (a prezidenciális
rendszereket leszámítva). A köztársasági elnök választással nyeri el a tisztségét, az elnök racionális-jogi
legitimációval rendelkezik. Az államfő választása történhet közvetlenül nép által vagy közvetett módon
a parlament útján. A meghatározott időre választott és újraválasztható köztársasági elnök jobban ki
van téve a politikának, mint a monarcha. Újraválasztása érdekében a politikai pártok támogatására rá
van szorulva. Ezért sokan a köztársasági elnök semlegességét a monarchához képest jóval
gyengébbnek tartják.
Monarchia: Ha az uralkodót egy személy testesíti meg (király, császár, emír, sejk, szultán, herceg stb.),
aki hatalmát örökléssel vagy választással kombinált örökléssel szerzi és haláláig uralkodik.
Köztársaság: Ha az állam élén egy személy vagy testület áll, hatalmát választással nyeri, és ezt
meghatározott ideig gyakorolja.
10
Monarchikus elv:
- A monarchiában a monarcha legitimitása a tradíción alapszik.

- Az államfő a monarcha, vagyis az uralkodó, aki öröklés útján szerzi pozícióját (uralkodói
dinasztiák), kivétel például a Vatikán, ahol választják a pápát.
- A monarchia előnyeként szokták említeni azt, hogy biztosítani tudja az államfői tisztség
stabilitását, miután az államfői tisztségről nem választás útján döntenek, ezért a monarchának
nem kell figyelemmel lennie a napi politikára.
- Alkotmányos monarchiákban szabályozva van a jogkörük. Részei lehetnek a végrehajtó
hatalomnak, de ma már nem jellemző Európában, inkább szimbolikus szerepük van.
A köztársasági elv:
- Kialakulása az ókori Rómára tehető.

- Legfőbb jellemzője, hogy az államfőt választják (Vagy a törvényhozás vagy a nép, esetleg
külön testület), hatalma nem öröklődik. Általában korlátozzák újraválaszthatóságát is.
- Meghatározott időre választják. Az elnök racionális-jogi legitimációval rendelkezik.
- Hatalma lehet a szimbolikustól kezdve egészen erős is, az adott állam alkotmányos
berendezkedésétől függően.
- Kialakulásuk a monarchiával való szembenállásra vezethető vissza.
- A meghatározott időre választott és újraválasztható köztársasági elnök jobban ki van téve a
politikának, mint a monarcha, a köztársasági elnök megválasztása, újraválasztása érdekében a
politikai pártok támogatására rá van szorulva. Ezért sokan a köztársasági elnök semlegességét
a monarcha semlegességéhez képest gyengébbnek tartják.
- A XX. század második felétől kezdődően Európában a republikánus elv vált általánossá.
9. Mutassa be a prezidenciális kormányformát!
Kormányforma: Azt jeleníti meg, hogy milyen a tényleges hatalomelosztás egy államban (vagyis a
törvényhozó és végrehajtó hatalom kapcsolatát írja le).
Prezidenciális kormányforma:
- Az állam-, és kormányfő ugyanaz a személy, a hatalom egy kézben összpontosul.

- Az elnök egyedüli uralkodó a végrehajtó hatalomban.
- Nem tartozik politikai felelősséggel a törvényhozó hatalomnak.
- A tiszta példája az USA, de ilyen pl. Uruguay is.
- A végrehajtó hatalom egypólusú (monokratikus).
- A törvényhozás általában kétkamarás:
 Egy népképviseleti elven, egy pedig a tagállamokat/szakmai szervezeteket/egyéb
jogon megilletőket tartalmazza.
11
- Az igazságszolgáltatásban a legfelsőbb szintű bíráskodást a Legfelsőbb Bíróság végzi, amely

egyben alkotmánybíráskodási funkciókkal is bír (pl. normakontroll).
- Checks and balances: Fékek és ellensúlyok rendszere működik, a törvényhozó és végrehajtó
hatalom egyenlően erősek, kölcsönösen ellenőrzik egymást. Kettős legitimáció érvényesül.
- Az elnök nem tartozik politikai felelősséggel a törvényhozásnak, de jogi felelőssége van.
Tiszta modellje: Amerika
- A három klasszikus hatalmi ágon kívül más tényező nem vesz részt a hatalom gyakorlásában.
- A végrehajtó hatalom egypólusú/monokratikus. Erős hatalom. (Elnök)
- A törvényhozó hatalom (Kongresszus) kétkamarás:
 Képviselőház (népképviselet):
o 435 fő.
o Két évente választják őket.
o 10 évente felülvizsgálat, az országos népszámlálás alkalmával.
o A törvényjavaslatok innen indulnak.
 Szenátus (tagállamok egyenrangú képviselete):
o Államonként 2 szenátor.
o 6 évre választják őket két évente.
- Az igazságszolgáltatásra jellemző a Legfelsőbb Bíróság.
 Normakontroll és legfőbb bírói szerep: Legfelső szintű fellebbviteli bíróság, amely
egyben az alkotmánybírósági funkciót is ellátja az Alkotmány III. cikkelye szerint.
- Egyértelműen megjelenik a checks and balances elv.
10. Mutassa be a parlamentáris kormányformát!
Kormányforma: Azt jeleníti meg, hogy milyen a tényleges hatalomelosztás egy államban (vagyis a
törvényhozó és végrehajtó hatalom kapcsolatát írja le).
Parlamentáris kormányforma: = Törvényhozási túlsúllyal működő köztársaság.
- A köztársasági elnök semleges hatalom. (Nem része a végrehajtó hatalomnak.)

- A végrehajtó hatalom gyakorlatilag a törvényhozó hatalom által megbuktatható.
- A végrehajtó hatalom csúcsa a kormány.
- Külön miniszterelnök van a kormányban, kiemelt jogkörökkel.
- Klasszikus: A kormány állandóan alá van rendelve a törvényhozásnak.
- Kancellári: Jelentős miniszterelnöki hatalmat garantál, de alapvetően parlamentáris.
A politikatudomány nézőpontjából a parlamentáris rendszerekben a politikai élet középpontjában a

kormány áll, mint az egész politikai intézményrendszer és az állami döntéshozatal központi szereplője,
amelynek a parlamenttel praktikusan a parlamenti többséggel kialakított cselekvés- és akcióegysége
12
révén megvan a lehetősége arra, hogy mozgassa az állami intézmények mindenkit érintő
tevékenységét, a parlamenti törvényhozástól a minisztériumok és a közigazgatás működésén keresztül
történő adminisztratív végrehajtásig.
A kormány politikai értelemben szinte mindenért felelős, így a kormányzati munka alapvetően
politikai természetű. A modern demokráciák parlamentáris rendszereiben a kormányok váltak az
egész politikai rendszer politikai döntési és végrehajtási centrumaivá.
Európában a legelterjedtebb kormányforma, melynek súlypontja a törvényhozó hatalmon van, amely

erős legitimációval rendelkezik.
- A végrehajtó hatalom politikai felelősséggel tartozik a törvényhozásnak.

 Általában a Kormány tölti be ezt a testületi szerepet.
- Az államfő általában nem része a végrehajtó hatalomnak.
A XX. század második felében a valódi hatalom a Kormányok kezébe került a pártok centralizálódása
miatt. Ezért a parlamentek kiszolgálják a kormányokat, azok lesznek a valódi erőcentrum birtokosai.
11. Mutassa be a félprezidenciális államformát!
Félprezidenciális:
- A köztársasági elnök a végrehajtó hatalomból jelentős hatáskörrel rendelkezik.

- A félelnöki rendszerben a végrehajtó hatalom az elnök kezében van, ugyanakkor létezik
kormány, miniszterelnökkel.
- Kétpólusú a végrehajtó hatalom, de nem egyenlők.
- Az államfőt a nép választja közvetlenül, ezért erős legitimációval rendelkezik.
- Csak a kormány tartozik politikai felelősséggel a parlamentnek, az elnök nem.
- Az elnök feloszlathatja a parlamentet.
- Mintaállama Franciaország.
Politikai társbérlet (cohabitation): A megválasztott köztársasági elnök kénytelen - a parlamenti

választások eredményeinek megfelelően - egy olyan kormányfőt kinevezni, aki nem ugyanahhoz a
politikai szövetséghez tartozik, mint ő.
A félprezidenciális kormányforma kétpólusú végrehajtó hatalom, mivel az Alkotmány megosztja az

államfő és a kormány között – de nem egyenrangúak.
A köztársasági elnök primátusa jellemző (közvetlenül a nép választja, erős legitimációval rendelkezik).
13
12. Ismertesse a hatalommegosztás elméletét és történeti modelljeit!
A separation a hatalmi ágak elválasztása, míg a division a hatalom megosztása.
Bevezetés:
- A modern alkotmányos és demokratikus rendszerek alapvetően két rendezőelv mentén

szerveződnek. Ezek a hatalommegosztás és a többségi elv.
- Mindkét elvnek ugyan más-más a funkciója, ugyanakkor egy összetett célt szolgálnak, az
államhatalom korlátozását és ellenőrzését.
- A hatalommegosztás elvének lényege, hogy az államhatalom gyakorlásának funkcióit
egymástól el kell választani és azokat meg kell osztani az állam különböző intézményei, az
állam különböző szervei között.
A hatalommegosztás elméletének eredőit egyes teoretikusok már az ókor filozófusoknak a vegyes

kormányformáról (status mixtus) szóló felfogásában látják.
Általában funkcionális hatalommegosztásról beszélünk. De messzebbről szemlélve ez nagyon sokféle

lehet.
A hatalommegosztás kezdetei a politikai eszmetörténetben:
- Már Arisztotelész, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tasmás is foglalkozott a témával, ezért
előfutárként tekintünk rájuk.
- Arisztotelész:
 Rengeteg államformát vizsgált.
 Tudományos szempontból vizsgálta őket.
 3 fajta állami funkciót lehet megkülönböztetni: Törvényhozás, kormányzás, ítélkezés.
 Ő még nem akarta megosztani ezeket, csak elkülönítette, leírta, hogy ilyenek
léteznek az állam irányításával kapcsolatban.
- Szent Ágoston:
 Szerinte a hatalom bűnbeesés következménye. Ez középkori keresztény szemlélet.
 A hatalom igazolásra szorul ezért, és nem lehet önkényes.
- Aquinói Szent Tamás:
 Ő már eljut a zsarnokölés koncepciójához is.
Thomas Hobbes: Az abszolút állam teóriája:
- „Ember embernek farkasa.”

- Az emberek egymással kötnek szerződést, és nem az uralkodóval.
- Természetes ősállapot az, amiben az emberek úgy élnek, hogy mindenki mindenkinek
farkasa.
14
- A szerződés értelmében lemondanak a jogaikról a szuverén hatalmára, hogy megszűnjön ez a

fenntarthatatlan természeti állapot, aminél minden jobb.
- A szuverénre helyezett hatalom lényegében korlátozhatatlan. Ez a hatalommegosztás
tagadása.
John Locke:
- Ő már a hatalmi ágak megkülönböztetését és szétválasztását is megfogalmazta.

- Törvényhozó, végrehajtó és föderatív (hadüzenet küldése, békekötés, nemzetközi
szerződések) hatalmi ágakat választotta el egymástól.
- A törvényhozó és végrehajtó hatalom szétválasztásáról ír elsősorban.
- A bírói hatalmi ágat és jogalkalmazói tevékenységet a végrehajtó hatalom alá sorolta.
Montesquieu: A törvények szelleme (1748)
- Montesquieu a koncepcióját eredetileg nem a francia közjogi viszonyok között dolgozta ki,
hanem az angliai tapasztalati nyomán.
- Angliai tartózkodásának tapasztalatait összegezve, a hatalmi ágak elválasztását nem
valóságként fogalmazta meg, hanem inkább úgy, mint aminek lennie kellene.
- Montesquieu aktuálpolitikai jelszóként ismerte meg a hatalmi ágak elválasztásának elvét,
amelyet aztán széleskörű tudásába és tudományos módszerébe ágyazott.
- Az ellensúlyok-egyensúlyok rendszerére és a rule of law gondolkodásmód alkalmazására a 18.
században tényleg Anglia volt a legjobb példa. Itt valóban létezett egyensúly politikai és
szociológiai értelemben a király, a lordok és a közrendűek között.
- Angliát ezért mintaállamnak tekintette, pedig nem teljesen valósult meg ott sem a hatalmi
ágak elválása. Az angol parlamentáris rendszerben ekkor már megjelent az a módszer, hogy
az lesz a miniszterelnök, akinek többsége van a parlamentben. De ekkor a lordok házának
volt még ítélkezési funkciója is.
- A klasszikus hatalommegosztás az ő nevéhez fűződik.
 3 hatalmi ágat különböztet meg. (Törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás.)
 Azt is kimondja, hogy nem szabad egy kézben lenniük, mert az zsarnoki hatalmat
eredményez. (Az ember hatalommal a kezében természeténél fogva zsarnokká
válik.)
- Személyi, szervezeti szétválasztást is szükségesnek tartott.
Rousseau: A hatalommegosztás kritikája
- A közvetlen hatalomgyakorlás híve.

- Tagadja a hatalommegosztást. A hatalmat a népre vezeti vissza.
- A kissebségben maradottak tévednek szerinte. Ők nem a közakaratot képviselik.
- Ez a többség zsarnokságát jelenti.
- A többség döntéshozatala és a kisebbség tévedésként felfogása veszélyes terület.
- Közakarat megfogalmazása.
15
Először a gyakorlatban: A hatalmi ágak elválasztása és a hatalom megosztása az USA-ban:
- A Montesquieu által kidolgozott hatalommegosztás elve először és legtisztábban az észak-

amerikai függetlenségi háború utáni alkotmányozás során tudott érvényesülni.
- A születőben lévő USA alkotmánya volt az, amely egy olyan alkotmányos berendezkedést
valósított meg, amelyben az elnök, a törvényhozó Kongresszus és a Legfelsőbb Bíróság
képviselte azt a három hatalmi ágat, amelyek elkülönültek egymástól, és ellenőrizték is
egymást.
- A hatalmi ágazatok szétválasztása nem a kormányzat gyengítésére irányult, hanem éppen
ellenkezőleg, eredményességének fokozására szolgált.
Cheks and balances:
- Alapvetően amerikai felfogás. Mások is alkalmazzák, de kifejezetten amerikai modell.

- A többség zsarnoksága (parlamenti szupermácia) elvetése.
- A hatalmi ágak egymást is korlátozzák, egymásra is hatással vannak.
Törvényhozó hatalom:
- Szerkezete: Egykamarás vagy kétkamarás.

- Alkotmányos hatalmának fő területei: Az állam fő tisztviselőinek megválasztása, törvényhozás
és a végrehajtó hatalom ellenőrzése.
- Legjelentősebb döntéshozatali szerepei:
 Belpolitikai: Alkotmánymódosítás, törvényhozás, költségvetés elfogadása és
végrehajtásának jóváhagyása, a kormány programjának elfogadása.
 Külpolitikai: Határoz háború kihirdetéséről, békekötésről, fegyveres erők bel- vagy
külföldön történő bevetéséről, nemzetközi szerződéskötés.
- Ellensúlya: Az előzetes normakontroll és a végrehajtó hatalom vétója.
Végrehajtó hatalom:
- Prezidenciális rendszer (USA) – elnök a végrehajtó hatalom feje, hatalmát a nép általi
választás legitimálja.
- Parlamentáris rendszerek (jellemzően Európa) az alkotmányos monarchiák tradíciói alapján
uralkodó (államfő) a végrehajtó hatalom feje – aktusaiért a kormány átvette a felelősséget,
miniszteri ellenjegyzés. Felelőssége: A kormány politikai felelőssége, bizalmatlansági szavazás
intézménye.
- A kormány politikai felelősségét tagjainak jogi felelőssége egészíti ki, a mentelmi jog.
Bírói hatalom:
- Önálló, elkülönült, független hatalmi ág.

- Bírói függetlenség: A bírók kizárólag a törvényeknek vannak alávetve és kötelesek eljárni
minden rájuk bízott ügyben, nem utasíthatók.
- A bíróktól ügyeket nem lehet elvonni.
- Kinevezés: A kinevezési eljárás a legitimációs cél megvalósítása érdekében politikai jellegű, de
a bírók kinevezés utáni sorsa független az őket jelölő és kinevező hatóságoktól. Kinevezésük a
16
legitimációs láncolathoz kapcsolódik. Vagy a nép által választott törvényhozás nevezi ki, vagy
a közvetlenül választott elnök.
- Bírói tisztség visszavonhatatlan és elmozdíthatatlan jellege, összeférhetetlenségi szabályai
rendkívül szigorúak.
13. Mutassa be a kormányzástan elméleti alapvetését!
A kormányzástan transzdiszciplináris tudomány. A kormányzástan és többi társadalomtudomány

közötti kapcsolat a különböző tudományágak egyes specializált részterületei között áll fenn.
- Az államtudomány, jog, politikatudomány, közigazgatástan, közgazdaságtudomány,

szociológia, szervezés-és vezetéselmélet metszéspontjában helyezkedik el.
Kormányzástan:
- Közös, integrált megközelítések alkalmazása, ami kiterjed a diszciplínákra, tematikus

területekre, valamint térbeli sajátosságokra.
- Kormányzástant alkotó legfontosabb diszciplínák (terület) a politikatudomány, jogtudomány,
nemzetközi kapcsolatok, gazdaságtudományok, regionális tudományok, üzleti-és
menedzsment tudományok. „Segédtudománynak” tekinthető a történettudomány,
szociológia, antropológia és a szociálpszichológia.
- A diszciplináris határokat átlépő megközelítések alapja a komplex, integrált megközelítés,
problémamegoldó attitűd.
 A diszciplinák integrálódásának típusai: Multidiszciplináris, interdiszciplináris,
transzdiszciplináris keretek.
Több szempontú, komplex inter- és transzdiszciplináris fogalmi keretek a kormány, kormányzás,

(többszintű) kormányzati rendszer, (köz)politikai rendszer.
A kormányzás kettős természete:
- Hatalomgyakorlás (politikai) kormányzati szerepkör.

- Társadalomirányítás (közigazgatási) kormányzati szerepkör.
Más nézőpontból: Stratégiai (politika) és operatív kormányzás.
A kormány, kormányzás és végrehajtás nem szinonim fogalmak.
- A végrehajtás közigazgatási/operatív természetű.
17
A makro-szinten túl:
- Sajátos kormányzási módok: Ágazatok, területi szintek, hierarchikus, piac-elvű és hálózati

megoldások.
- Speciális intézményi konfigurációk (funkcionális térségek, platformok).
- Identitások (politikai, szervezeti, etnikai, lokális).
- Mindezek alapján a kormányzástan a társadalomtudományok specializált alterületeinek
együttes alkalmazásával alkot transzdiszciplináris, önállósuló diszciplínát.
14. Jellemezze a stratégiai (politikai) kormányzás kiindulópontját, dilemmáit, a kormányzati

központ (CoG) főbb nemzetközi típusait!
A kormányzás sosem egyszintű. Kettős természetű irányítási tevékenység, államvezetés.

Összességében a kormányzást állami alapfunkciónak és egyben tevékenységformának tekinthetjük,
amelynek célja a társadalom irányítása. A kormányzás megszabja a megvalósítandó legfőbb állami
célokat és feladatokat, valamint ezek végrehajtásának szervezeti, személyi és dologi feltételeit,
továbbá megállapítja a végrehajtás ütemét, módját és ellenőrzését.
A kormányzás az állam működésének hatalmi jellegű kifejeződése, a rendezett uralom feltétele, és

mint ilyen, az egyik legjelentősebb állami tevékenységforma, az állam felső szintű vezetése, irányítása.
Kiindulópont: A kormányfő közjogi és politikai karaktere.
- A kormányfő szerepének és jogköreinek (politikai, hatásköri, kommunikációs, külpolitikai)

kiemelkedése („perszonalizáció”, mediatizáció”, „prezidencializálódás”).
- Célok és eszközök: A kormányfő tehermentesítése (stratégiai VS operatív területek).
- Eszköz: Kevés (integrált) minisztérium működtetése, miniszterelnöki háttérapparátus
(kormányzati központ) megerősítése.
- Erős koordinációs szükségleteket igényel: Belső és külső, vertikális és horizontális
(összkormányzati szempontok érvényesítése) szinten is.
Dilemmák:
- Hány intézményi felelőse legyen a koordinációnak?

- El kell-e választani a szakmai-közigazgatási és a politikai koordinációt, egy vagy több
minisztériumban legyen a felelőse?
A kormányzati központok (Centre of Government) fő nemzetközi típusai:
- Elemzési szempontok: A befolyásolási képesség és szervezeti felépítés, szakpolitikai portfólió.

- Két klasszikus modell:
 Titkársági (döntéselőkészítés, ellenőrzés).
18
 Kancellári (stratégiai tervezés, összkormányzati koordináció).

- Monisztikus (kancellári) struktúra (Szakmai és politikai koordináció).
- Duális struktúra (brit, francia).
Monisztikus német modell:
- Kancellárelv: Kiemelt közjogi státusza van a miniszterelnöknek. Ő a kormány feje és a

parlamenti többség vezére is.
- Politikai eszközök a kancellár kezében vannak.
- A kancellária révén a kancellár az összekormányzati koordináció, irányítás, végrehajtás és
ellenőrzés funkcióit tudja érvényesíteni.
Duális brit modell:
- Jogilag a parlament, politikailag a kormány szupremáciája valósul meg.

- A kormány neve kabinet, kormányfő: Prime Minister (első miniszter).
- Prezidencializálódás figyelhető meg.
- Eszköze: A kabinetülések „kiüresítése”, helyette kormánybizottságok, ad-hoc kabinetek,
központi hivatalok, „agencyfication”.
USA modell:
- Kiindulópontok: A hatalmi ágak kettős elválasztása, az elnök hatalmi pozíciója (szupremácia és

patronázs).
- Kormány helyett „adminisztráció”, valamint a bírósági döntések vannak előtérben.
15. Mutassa be a kormány hagyományos értelmezési keretét, különös tekintettel a

kormányzati központ fő funkcióira és alintézményeire (kormányt segítő szervek), valamint
a jelenlegi hazai gyakorlatra!
A közigazgatás központi szintje, a kormány:
- Fogalma: A kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre

kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv
feladat-és hatáskörébe („maradék elv”).
- A kormány az országgyűlésnek felelős.
- A kormány tagjai: A miniszterelnök és a miniszterek.
- Több mint egy egyszerű általános hatáskörű szerv.
- Kormányzati szerepkörében jogosult az államigazgatás szervezetének egészét befolyásolni:
 Meghatározhatja a miniszterek feladatkörét.
 Ezáltal a minisztériumok hatáskörét is meghatározhatja.
- Az alkotmányos hatalommegosztás keretében felelősséggel tartozik az országgyűlésnek:
 Közjogi, közpolitikai felhatalmazását az országgyűléstől kapja.
19
 Az Országgyűlés ellenőrzési hatáskörrel bír a kormány felett.

- A kormány a közigazgatási jogi szempontból legfontosabb hatáskörei:
 A szervezetalakítási, a jogalkotási, az irányítási, a felügyeleti és a közigazgatási
aktusfelülvizsgálati hatáskör.
- A legfontosabb központi államigazgatási szerv.
- A közigazgatás egészének legfőbb, általános hatáskörű központi szerve, hatásköre kiterjed
mindarra, amit a jogszabály nem utal kifejezetten más szerv hatáskörébe.
- Alkotmányjogi szempontból a végrehajtó hatalom képviselője, alkotmányos jogállású szerve,
másrészt az államigazgatási szervezeti rendszer élén álló, azt irányító közigazgatási szerv.
A kormány legfontosabb feladatai:
- A kormányzati döntések összehangolása, előkészítése és érvényesítése.

- Az országgyűlési döntések (törvények) előkészítése és végrehajtása.
- A központi költségvetésről és annak végrehajtásáról szóló törvényjavaslatokat a törvényben
előírt határidőben az országgyűlés elé terjeszti.
- Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között
meghatározza és gazdálkodásukat felügyeli.
- Kezdeményezésére az országgyűlés országos népszavazást rendelhet el.
- A Magyar Honvédség, a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében
meghatározott irányítási jogköröket gyakorol.
- Meghatározott hatáskörökkel rendelkezik különleges jogrend esetén.
- Valamennyi államigazgatási hatósági és nem hatósági feladat hozzá tartozik.
A kormány legfontosabb hatáskörei:
- Jogalkotás.
- Szervezetalakítás.
- Helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete.
- Ellenőrzés, aktus-felülvizsgálat.
A kormányt segítő szervek:
- Kormányszervek: Javaslattevő, véleményező, tanácsadó szervek.

 Kabinetek.
 Kormánybizottságok.
- Biztosok és megbízottak:
 Kormány-miniszterelnöki-miniszteri biztosok.
 Miniszterelnöki megbízott.
- Háttérintézmények: Költségvetési, gazdasági társasági.
- Think-tankek.
20
16. Értelmezze a közpolitikai (operatív) kormányzás elemeit, a közpolitikai ciklus fogalmát

és működését!
Operatív-közigazgatási kormányzás:
A napirendre vételtől a visszacsatolásig terjedő ún. közpolitikai ciklus szakaszaihoz igazodó, gyakorlati
tevékenység, ami alapvetően a jogszabályokra épülő cselekvési programokon és az
intézményrendszeren keresztül történik (formális kormányzás), de fontos szerepe van a személyes
kapcsolatrendszernek és a kormányzati háttérapparátusnak (informális kormányzás).
A közpolitika meghatározó működési mechanizmusa a közpolitika-alkotás:
- Ez nem más, mint az ügyek menedzselése a probléma felszínre kerülésétől kezdve a

közpolitikai döntéshozatalon át egészen az utólagos átfogó értékelésig, adott esetben
korrekcióig.
- Így jön létre egy teljes közpolitikai ciklus (policy cycle).
- A közpolitika-alkotás egymástól jól elkülöníthető, de egymással komplementer szakaszokból
áll.
1. Közpolitikai kezdeményezés;
2. Megoldási lehetőségek mérlegelése;
3. A legjobb megoldás kiválasztása, a döntéshozatal;
4. A meghozott döntés végrehajtása;
5. A folyamat értékelése;
6. Amennyiben a folyamat elérte a kívánt hatást, a közpolitikai folyamat befejeződik.
A kormányzati tevékenység különböző időtávú ciklusokban vizsgálható:
- A közpolitikai ciklus vonatkozhat egy adott szakpolitikai intézkedéssorozat felmerülésére,

kialakítására, végrehajtására és értékelésére (ilyen pl. egy új adónem bevezetése).
- Vonatkozhat egy hosszabb, de jól behatárolható időszakra: Negyedéves, féléves, éves ciklus
(pl. intézményi jogalkotási programok).
- Közpolitikai cikluson érthetünk egy teljes parlamenti, kormányzati, önkormányzati közpolitikai
ciklust.
Napjainkban a modern kormányzati-közpolitikai rendszerek komplex döntéshozatali és végrehajtási

üzemként működnek, ahol szakpolitikák tucatjainak keretében zajlik meghatározó folyamatként a
közpolitika-alkotás.
A 21. század kormányzata igyekszik gyorsan reagálni a felmerülő gazdasági és társadalmi problémákra,
nyitott és proaktív a közpolitikai változások irányába.
A közpolitikai ügyek politikai, kormányzati napirendre kerülésén keresztül tudjuk leginkább megérteni
a közpolitikai problémák természetét: A különböző kimenetelek – legyen az siker vagy kudarc –
értékelése segít számunkra értelmezni a folyamatok, programok és közpolitikai ciklusok
eredményességét, hatékonyságát, valamint társadalmi hatásosságát.
21
A kormányzati rendszerek s az intézmények problémafelismerő, -kezelő és -megoldó képessége egyre

fontosabbá válik az állam szerepének és az állami- kormányzati kapacitások ismételt
felértékelődésének időszakában.
17. Boda Zsolt tanulmánya alapján értelmezze az állami képesség, a kormányzati képesség,
valamint a közpolitikai képesség fogalmát!
Állami képesség:
- Összefügg a politikummal (a politikai hatalom működésével és a társadalom általi

elfogadásával), és az adminisztratív képességekkel (az államszervezet hatékony működésével).
- A képességek általános szintű definiálása azt a problémát veti fel, hogy kevés betekintést
enged a kormányzás „feketedobozába”.
Közpolitikai képesség:
- Beszélhetünk analitikus, koordinációs, feladatellátási és politikai kapacitásról.

- A közpolitikai képességek az egyéni, a szervezeti és a közpolitika-csinálás egészének a szintjén
is megjelennek.
- Az analitikus képesség tekintetében a következőket jelentheti:
 Egyéni szint: Megfelelően képzett, tartalmi, eljárási és kommunikációs ismeretekkel
és tapasztalatokkal rendelkező kormányzati hivatalnokok megléte.
 Szervezti szint: Humánerőforrás-menedzsment rendszer megléte és működése a
meritokratikus kiválasztás biztosítására, adatbázisok, információs rendszerek,
amelyek az államigazgatás szakmai működését támogatják, szakmai munkát lehetővé
tevő szervezeti felépítés és szervezeti koordináció.
 A politikai rendszer szintje: Eljárások az államigazgatási, szakértői tudás
becsatornázása a döntéshozatalba, a közpolitikai folyamatba, tudásgeneráló
rendszerek fenntartása.
Kormányzati képességek:
- A kormányzati képességek biztosítása nem technikai, hanem politikai probléma.

- A demokrácia működése gyengíti a kormányzási képességet.
- Képességek például:
 A prioritások kijelölése sokféle és egymással konfliktusban álló elvárások közepette.
 Optimális erőforrás-allokáció a célok megvalósítására.
 Innováció a korábbi közpolitikák ineffektivitása esetén.
 Az ellentmondó célok összehangolása.
 A nagy hatalommal rendelkező társadalmi csoportok kordában tartása.
 Diffúz érdekek megjelenítése és képviselete.
 Közpolitikák eredményes megvalósítása.
22
 A közpolitikák valamilyen szintű stabilitásának biztosítása.

 A biztonság- és a kereskedelempolitika vonatkozásában a nemzetközi együttműködés
kialakítása.
 A társadalmi megosztottság kezelése a polgárháború elkerülése érdekében.
18. Határozza meg a közpolitika fogalmát, jellemezze értelmezési tartományait,

teljesítményének megítélését!
A kormányzástan politikatudományi megközelítése:
- A három nagy szempontból (polity-politics-policy) a policy, pontosabban a public policy,

vagyis a közpolitika foglalkozik azzal, hogy valaki a hatalom birtokában mit tesz, milyen
döntéseket és intézkedéseket hoz.
- Egyik fő elemzési szempont a politika és a kormányzás viszonya:
 Egyértelmű, hogy élesen nem elválasztható egymástól.
 A főbb irányzatok a politika kormányzás illetőleg a szakértői/menedzsment
kormányzás.
- A vizsgálódások 3 alapkérdése: Ki kormányoz? Mi alapján? /Miért? és a Hogyan?
 Az elsőre a választ a kormányzók mennyisége (száma: Arisztotelész alapján egy vagy
kevés vagy sok) és minősége határozza meg.
 A második kérdésre a legitimációs elméletek adnak választ. (Lásd Weber)
 A hogyanra pedig részben az érdemi döntéshozók önértelmezése, szerepfelfogása ad
választ Pokol Béla szerint. Ez lehet dogmatikus (amikor küldetés hajtja őket), lehet
bürokratikus (amikor az ügy elintézésére törekszenek csupán) és lehet technokratikus
(amikor a kormányzást szakmai tevékenységként élik meg.)
- A kormányzás filozófiájának fajtái:
 Protektorizmus: A biztonság van a középpontban.
 Racionalizmus: Az észszerűséget követi, akkor is végig viszi a folyamatot, ha fáj, azért,
hogy később jobb legyen.
 Brókerizmus: Kiszervezések, erős magánszektor, közvetítő állam.
 Pragmatizmus: Kipróbálni dolgokat, ha bevált, folytatni és csinálni.
 Transzferializmus: Folyamatos fejlesztés, javítás, a hátrányok csökkentése.
 Egoizmus: Az önérdek van előtérben.
A közpolitikák/a közszektor teljesítményének megítélésének szempontjai:
- Eredményesség: Az adott cél teljesült-e vagy nem. A politikai kommunikáció és a statisztika

világa.
- Hatékonyság: A közszolgáltatás eredményességének és a felhasznált erőforrásoknak a
viszonyát fejezi ki, mint költség-haszon elemzés. A szakértők és a politikusok világa.
- Hatásosság: A társadalmi hatások vizsgálata. A társadalom, az érdekképviseletek és a politika
világa.
- Mindezek alapján a közpolitikai kapacitás három eleme:
23
 Politikai kapacitás: Képes-e kezdeményezni és dönteni.

 Adminisztratív kapacitás: Elemzés-tervezés-koordináció-kooperáció feladatellátás/
végrehajtás láncolata: Képes-e a döntéseket hatékonyan végrehajtani.
 Társadalmi kapacitás (társadalmi inputok összegyűjtése).
19. Mutassa be a társadalom-központú és az államközpontú kormányzás közötti

különbségeket!
Társadalomközpontú megközelítés:
- Általánosságban a governance a kormányzat szerepének, jelentésének, szintjeinek

megváltozására utal.
- Állami és nem állami szereplők partnerség-alapú együttműködése jellemzi.
- Az állam „kiüresítése”.
- Háttérintézmények, autonóm ügynökségek elburjánzása.
- A közigazgatásban az „új menedzserializmus” (New Public Management) bevezetése.
- Ellentmondás:
 Miközben a kormányzat közvetlen befolyása gyengül, felelős marad a közpolitikák
működtetéséért.
 Demokratikus képviselet, elszámoltathatóság VS hatékonyság.
Államközpontú megközelítés:
- Általánosságban: A kormány és a közintézmények meghatározó szerepet töltenek be a

kormányzás folyamatában.
- Kontextus: A politika perszonalizációja („vezérdemokrácák”).
- A kormányok elsődleges felelőssége a társadalomirányítás- és koordináció tekintetében.
 De a kormányzás sokféle konfigurációban működhet (pl. hierarchikus, piaci,
hálózatos).
- Az állami-kormányzati szerepvállalás (vissza) erősödése:
 Kormányzati központ újrapozícionálása.
 Háttérintézmények racionalizálása.
 A koordináció és az „összkormányzati” szempontok érvényesítése.
 A politikai kormányzás előtérbe kerülése.
 Társadalmi beágyazottság mélyítése.
- A kormányzás alanya a kormány.
- Feladatok, felelősségformák, elszámoltathatóság.
- Központi kormányzati kapacitások (kormányzati központ) és a koordinációs mechanizmusok
erősítése (összkormányzati szempontok).
- Integrált csúcsminisztériumok, létrehozása.
- Háttérintézmények racionalizálása.
- A közigazgatás és közszolgáltatások korrekciója („új weberizmus”).
24
20. Stumpf István tanulmánya alapján hasonlítsa össze a Good Governance és a Good
Government, valamint a New Public Management és a New-Weberian State paradigmáit!
Good governance paradigma:
- A formális és informális elemek egyformán jelentősek, vagyis az intézmények mellett legalább

olyan fontos a magatartás, a normák változása, az újszerű működési mód.
- A társadalmi önszabályozás, az aktorok együttműködése lép a korábban domináns pozíciójú
állam helyére.
- Az állam feladata maximum csak a jó kormányzás feltételeinek a megteremtésére irányul, de
az állam megszűnik kizárólagos aktor lenni.
- A közügyek és a magánszféra közötti érintkezés megteremtése a feladat.
- Ennek csak horizontális, és nem pedig vertikális struktúra kiépítésével lehet eleget tenni.
- Éppen ezért ki kell iktatni a végső döntéshozót, vagyis le kell értékelni az államot, így a
„döntés funkcionális helyét átveszi a tárgyalás geometriája és a konzenzuskeresés
mechanizmusa, a következmény a döntéshozatal folyamata potenciálisan végteleníthető lesz.
- Teret kell nyitni a magánszervezetek társadalmi koordinációs funkciójának.
- Rögzített eljárások helyett a kormányzást a vita, a tárgyalás, a megegyezés működteti.
- Létezik egy olyan, végső kontroll szerepét betölteni hivatott társadalmi nyitottság, amely
képes mérlegre tenni a különböző érvek ésszerűségét és normatív tartalmát; így a koncepció
saját filozófia igazolását a deliberatív demokráciaelméletben és diskurzusetikában találja meg.
Good goverment paradigma:
- A kormányzás problémamegoldás, aktora a demokratikus kormány.

- A problémamegoldás eszköze a demokratikus reform (aktuálisan: új társadalmi szerződés,
nyugdíjreform, workfare, family policy).
- A jó kormány szenzitív és innovatív, intelligenciája révén képes kezelni a felmerülő új
problémákat.
- Az állam nemcsak a jó kormányzás feltételeinek megteremtésében vállal szerepet, de a jó
kormányzás feladatait is magára kell vállalnia.
- Feladata tehát a gazdasági, szociális erőforrások kezelése, a közügyek megkülönböztetés
nélküli és látható gazdálkodásának fenntartása, a jólét, a szolidaritás, a méltányosság és a
kooperáció biztosítása.
- Vagyis a kormányzás értelme a közjó elősegítésében áll.
- A közjó eszménye a jó demokrácia normatív tartalmával válik azonossá a jó kormányzás
gondolata azonban elképzelhetetlen az aktív, intelligens és erős állam nélkül.
New public management:
- Az állammal szemben a piaci mechanizmusok és a technikára helyezi a hangsúlyt.
25
- Az államból a szolgáltató, az állampolgárból a „fogyasztási garanciákat” igénylő fogyasztó

válik.
- Nem működik, ha hiányoznak a stabil peremfeltételek (kiszámítható erőforrások biztosítása, a
közszolgálat ethosza vagy a hiteles szakpolitikai-alkotás).
- Elhibázott előfelvetéseken nyugszik: Nem lehetséges mindent a piaci abszolutizált logika
alapján megoldani, és ebben az értelemben nem lehetséges az állam és a közszféra piaci
szemlélete sem.
- Értelme: A piaci működési elveire átállítani az államot.
- Következménye:
 A központ kiüresedése.
 Az elszámolhatóság és a politikai felelősség követelményeinek megsértése.
 Az egyenlő bánásmód sérelme.
 A központi intézmények legitimitásának gyengítése.
 Az állam leépítése.
New Weberian State paradigma:
- A közmenedzsment torzulásaira adott válasz az állam megerősítése jegyében.

- A jóléti állam válságára adott válasz, a hatékony és intelligens állam szerepvállalása –
országonként is eltérő sajátosságokkal.
- A piac hatékony működéséhez, a gazdasági növekedés beindításához és fenntartásához az
állam kezdeményező szerepére van szükség.
- Értelme: Az állam szerepének újragondolása az állam megerősítése értelmében.
- Következménye:
 A bürokrácia újrafelfedezése.
 A normativitás helyreállítása.
 A korrupció visszaszorítása.
 A szegénység csökkentése.
 A demokrácia kiszélesítése.
 A partikularitások iránt megmutatkozó empátia.
21. Mi a különbség a kormány (government) és a kormányzás (governance) felfogás között,

milyen ismérvekkel jellemezhetők?
Kormányzás (governance) koncepció:
- A kormány külső és belső környezetének, feladatainak, szereplőinek, működése

természetének megváltozása.
- Eleme az állam szerepének és szerepvállalásának megítélése, azt visszaszorulónak,
megerősödőnek, vagy éppen átalakulónak vélő szempontok alapján.
- Állami és nem állami szereplők partnerség-alapú együttműködése: Decentralizáció, New
Public Management (NPM), Public-Private Partnership (köz- és magánegyüttműködés, PPP).
26
- Kifejezheti: A kormányzás folyamatát, a kormányzatnak (government) a kormányzásban

betöltött szerepét (kormányzati központ meggyengülése, háttérintézmények/agencies
erősödése), kerékagy-küllő („hub and spokes”) logikát.
Jó kormányzás (good governance):
- A neoliberális paradigma jegyében, a hatékonyságot és eredményességet szorgalmazva jött

létre az 1980-as évek végén.
- Az induláskor meghatározó szerepet játszó nagy nemzetközi szervezetek (Világbank, ENSZ,
később az Európai Unió) már röviddel később, fél évtized múltán olyan demokrácia-elméleti
megközelítésekkel kezdték kiegészíteni, aminek meghatározó elemei a nyitottság,
átláthatóság, a társadalmi párbeszéd és a magas szintű szakmai-etikai normák érvényesítése.
22. Mit jelent a többszintű kormányzás (Multi-Level Governance, MLG) átfogó és

koncepcionális értelemben?
A többszintű kormányzás kialakulása szorosan összekapcsolódik az Európai Unió megalakulásával és a

regionális politika jelentőségének felértékelődésével.
A többszintű kormányzás (multi-level governance, MLG) a politikatudomány egyik legtöbbet

hivatkozott koncepciója, amelyet széles körben alkalmaznak globális intézmények, regionális
szervezetek.
Egy új kormányzási formát jelent a 21. században, az EU-ban a különféle érdekek és értékek
megjelenítésére és versengésére döntéshozatali tereket és közpolitikai tereket biztosít, továbbá az
egyes szintek közötti kapcsolat és együttműködés formális és informális csatornáinak kiépítésével
pedig megteremti a közös döntéshozatal feltételeit.
27
A többszintű kormányzás újragondolja az állam funkcióit és szerepét. Mindez azon az előfeltevésen

alapul, hogy a hatalom és a döntéshozatal vertikális és horizontális értelemben megoszlik az uniós,
tagállami és szubnacionális (területi) szereplők között.
A többszintű kormányzás fogalmi keretei:
- A többszintű kormányzás kialakulása két folyamatra, az integrációra és a regionalizációra

vezethető vissza.
- A nemzeti kormányoknak elsődlegesen, „kapuőr” szerepe van és megkerülhetetlenek az
uniós szintű döntéshozatal és a közpolitikák végrehajtása során.
- A többszintű kormányzást olyan kormányzási módnak tarthatjuk, ami az Európai Bizottság, a
Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament kapcsolatrendszerére épülő tradicionális
közösségi munkamódszer megújításának intézményi és jogi kereteit jeleníti meg.
- A többszintű kormányzás olyan „háromdimenziós” koncepciónak tekinthető, ami három,
egymásba kapcsolódó problématerületet foglal magában:
 Állam-társadalom,
 Belpolitikai-nemzetközi,
 Centrum-periféria.
- Egyes szerzők az EU működését nemcsak többszintű, hanem többszereplős és többközpontú
rendszernek írják le.
A többszintű kormányzás korszakai és alkalmazási területei:
- Az 1990-es évek első felében megjelent többszintű kormányzás-kutatások első generációja,

ami a területi középszintek szerepének felértékelődését állította a középpontba.
- A többszintű kormányzás-kutatások második generációjában a meghatározó szerepet az EU
közpolitikai rendszerének ún. nyitott koordináció gyakorlatának megszerveződése és
másrészt a hatékonyság és a demokrácia kérdésköre alkotja.
- A Lisszaboni szerződés hatályba lépését követően jelent meg a többszintű kormányzás-
kutatások harmadik generációja. Kiindulópontját az jelenti, hogy a többszintű kormányzás az
EU alapvető politikai céljait szolgálja. A többszintű kormányzás egyre fontosabb szerepet tölt
be az EU intézményi reformjában.
A többszintű kormányzás alkalmazási területei:
- Nem alkalmazható automatikusan valamennyi közpolitikára.

- Minden esetben világossá kell tenni, hogy a többszintű kormányzás, mint elemzési eszköz
milyen célok érdekében és milyen kritériumok szerint kerül alkalmazásra.
23. Mutassa be az MLG struktúráját („háromszögek”) és két fő típusát!
28
A többszintű kormányzás két típusa:
- Az első típus:
 A föderális alkotmányos berendezkedések logikáját követi a korlátozott számú,
világosan elkülöníthető általános hatáskörökkel rendelkező, kiszámítható módon,
lényeges változások nélkül működő vertikális hatalommegosztás alapján.
 Ez a típus fejezi ki a „Háromszintű Európa” vízióját.
- A második típus:
 Komplex, rugalmasan működő, feladat specifikus kormányzási rendszert alkot, ami a
viszonylag nagyszámú döntéshozatali szint, továbbá az egymást átfedő, a változó
igényekhez alkalmazkodó hatáskörök működésére épül.
Értelmezése (háromszögek):
- Nagy háromszög:
 Globális és európai térben történik, az MLG kiindulópontja az EU létrejötte, a
regionális politika reformja, valamint a területi decentralizáció és regionális
érdekérvényesítés.
 A hatalom újraelosztása a nemzetállamok, a szupranacionális és területi szereplők
között. Az EU a modern kormányzás új és egyedülálló formája.
- Kis háromszög:
 Országon belül történik ezen fajta többszintű struktúra, a területi és helyi
intézmények (kormányzatok) irányába.
- Új jelenség, a területi középszintek (régiók) szerepének felértékelődése.
- Vertikális dimenzió: A különböző szintű kormányzatok (government) közötti folyamatos
interakció.
- Hatalmi dimenzió: A erőforrások megoszlása (policy network).
24. Jellemezze az „összkormányzati kormányzás” és a „metakormányzás” irányzatát!
Az államközpontú kormányzás irányzatai:
29
- A kormányzás alanya a kormány.

- Feladatok, felelősségformák, elszámoltathatóság.
- Központi kormányzati kapacitások (kormányzati központ) és a koordinációs mechanizmusok
erősítése (összkormányzati szempontok).
- Integrált csúcsminisztériumok, létrehozása.
- Háttérintézmények racionalizálása.
- A közigazgatás és közszolgáltatások korrekciója („új weberizmus”).
Összkormányzati kormányzás = WOG (Whole-of Government)
- Az összkormányzati kormányzat leginkább olyan gyűjtőfogalomnak tekinthető, ami a

kormányzati központ, valamint a külső-belső koordináció, integráció és kapacitásépítés
megerősítésével kíván választ adni a közszektorban kialakult fragmentáció okozta
problémákra.
- Sikeresen alkalmazható stratégiai fontosságú (nemzetbiztonsági) ügyek kezelésében, valamint
a „komplex kérdések”-ből fakadó válságok (klímaváltozás, migráció) megoldására.
- Integrált kormányzati megközelítés a központi kontroll megerősítésével.
(Ausztrália, Új-Zéland, Skandinávia.)
- Eszköze: Megerősített horizontális és vertikális koordináció a központi kormányzaton belül.
- Koordinációs mechanizmusok erősítése.
Metakormányzás = Meta-governance
- Alapvetően az állam szerepét, befolyását, kapacitásainak, kiterjedésének természetét kívánja

leírni és megérteni a hálózatok és decentralizált struktúrák közegében.
- Egyúttal megoldást kínál a hálózati kormányzás alapvető problémáira.
- Ezen belül arra a kérdésre keres választ, hogy a politika intézményei hogyan és milyen
mértékben képesek kormányozni és irányítani különféle szabályokon, tudástartalmakon,
intézményi taktikákon és más politikai stratégiákon keresztül.
- Az állam itt már nem egyetlen szereplő a sok közül, hanem olyan, amelyik egyfajta „meta-
kormányzóként” befolyást tud gyakorolni a döntéshozatal felett.
- Ennek megvalósítása érdekében az állam, mint a közpolitikai folyamatok központi szereplője,
széleskörű eszközrendszerrel bír.
- Az állam/kormány központi szerepe megmarad: Jogalkotás, tervezés, költségvetés,
tematizálás, utasítás, ellenőrzés.
- Összességében a metakormányzás nem jelenti az „állam visszavételét”, de a kormányzat
szerepének és lehetőségeinek hangsúlyozásával, a tárgyalások csatornáin keresztül egyensúlyt
kíván teremteni a társadalom- és gazdaság irányítás állam-, illetve társadalom központú
felfogása között.
25. Sorakoztasson fel érveket a kormányzás nemzeti szintű értékelési keretrendszereinek

fontossága mellett!
30
Nemzeti értékelési keretrendszerek:
- Hozzáférhető, kiegészítő, korrekciós és közérthető.

- Fontos a nemzetközi összehasonlítás, de nem minden áron.
- Rövid és hosszú távú periódusok eredményeinek változásait egyaránt méri.
- Kulcsfontosságúnak tekintett hatásterületekre fókuszál.
- Egyszerre szolgál politikai és hatékonysági célokat.
Ausztria:
- 2013-tól teljesítmény-alapú költségvetési modellhez igazított értékelési rendszer.

- A minisztériumok és állami szervek számára kötelező a teljesítmény- és indikátorok
definiálása, éves jelentéstételi kötelezettség a parlament és a kormány felé.
- A koordinálást és minőségbiztosítást a szövetségi kancellárián belül működő Teljesítmény
Menedzsment Hivatal végzi.
Finnország:
- 2009 óta a „Findicator” projekt megvalósítása, miniszterelnöki hivatal és a központi

statisztikai hivatal.
- Teljesen nyitott adatbázis valamennyi felhasználó számára.
- Az indikátorok a felhasználói csoportokkal és adatszolgáltatókkal közösen kerültek
kiválasztásra.
Franciaország:
- 2015 áprilisától a kormánynak éves beszámolót kell készítenie a jólléti indikátorok

alakulásáról és értékelni kell a reformoknak az indikátorokra gyakorolt hatásait.
- Irányítópult funkció: 10 kulcsindikátor, 30 kiegészítő indikátor.
- Jóllét: Szubjektív élet megelégedettségi index.
Írország:
- 2005-től a központi statisztikai hivatal támogatásával működik a „Measuring Ireland’s

Progress”.
- Évente kiadott jelentések.
- 10 hatásterület, 49 alterület, 57 indikátor.
Skócia: Az egyes célkitűzések (Purpose and targets) bemutatása (pl. Gazdasági növekedés).
26. Mit jelent az indikátor, milyen főbb típusai vannak?
31
Indikátor: Olyan mutató, amely egy célzott jelenségre vonatkozóan a komplex valóságról szóló
információt leegyszerűsített formában közli. Az indikátor adott időpontban egyetlen számot jelent,
azaz egy adott jelenség egy adott állapotához egy adott számot rendel.
Indikátorok jellemzői:
- Az elemzés során önmagán túlmutató jelentést kap (pl. idősor, összehasonlítás keretében).
- Teljesítményértékelés, projekt esetében: Kötött alkalmazási terület, bázisérték, célérték,
céldátum, értékelési kritériumok.
- A jogalkotás hatékonysága pl. nem indikátor, de „az előterjesztett jogszabályok száma az adott
évben” már igen.
- A mért jelenség és indikátora megfeleltethetők egymásnak („együtt mozognak”).
- Mutatja a változás tényét, irányát és mértékét.
- Az indikátorok többnyire többszintű, hierarchikus indikátorrendszerekbe épülnek.
Az indikátorok kritériumai:
- Megbízhatóság: Módszertani jellegű (validált, tesztelt).

- Érvényesség: Ténylegesen a mérni kívánt tartalmat mérje (fogalmaknál nem teljesül teljes
mértékben, pl. felderített bűncselekmények száma csak részben méri a közbiztonságot).
- De a hivatalos (közhiteles), validált adatok nem mindig adekvátak a mérni kívánt jelenséggel.
Indikátorok csoportosítás:
- Statisztikai („kemény”) és percepciós („puha”) indikátorok.

- Objektív (dokumentumok, jogszabályok, szerződések, szabványok) VS Szubjektív
(véleményfelmérés, közvélemény-kutatás, többcsatornás adatfelvétel).
- Egyszerű (nem képzett), származtatott (számított), összetett (az előzőek kombinációja).
- Helyzetkép (leíró indikátorok) VS Projekt (bázisértékhez viszonyított, vállalt célok
meghatározott kritériumok alapján történő eredménymérése) indikátorok.
- Egyedi indikátorok (a kormányzás egy specifikus aspektusát méri, input-output, hatékonyság,
folyamat, elköteleződés).
- Kompozit (aggregát, képzett) indikátorok (nevezhetjük index-nek): Könnyen értelmezhető, de
nemzetközi összehasonlításra nem alkalmas.
27. Milyen dilemmák jelentkeznek az indikátorok gyakorlatban történő gyűjtése és az

eredmények értékelése során?
32
Indikátor: Olyan mutató, amely egy célzott jelenségre vonatkozóan a komplex valóságról szóló
információt leegyszerűsített formában közli. Az indikátor adott időpontban egyetlen számot jelent,
azaz egy adott jelenség egy adott állapotához egy adott számot rendel.
A mérhetőség dilemmái:
- Mérhető-e egy fogalmi absztrakció, mint pl. a jó állam, vagy a közjó?

 Igen mérhető, de nem összetett mérési rendszerekkel, hanem több mutató és több
mérési szempont (terület) alkalmazásával.
- Egydimenziós VS többdimenziós mérések.
- Lépéssor: Konceptuális keret kialakítsa, fogalmak, dimenziók, mutatószámok megtalálása,
adatfeltöltés, elemzés, értékelés.
- Probléma: A vizsgált rendszerek, jelenségek egymástól nem függetlenek.
- A kiváltó hatás és az eredmények ritkán kapcsolódnak össze ok-okozati formában.
- Kérdés, hogy milyen mértékben és mire terjednek ki a mérésből nyert megállapítások,
mennyiben általánosíthatók?
A gyakorlat dilemmái:
- Tud-e az adat (adatsor) évente frissülni?

- Változott-e az adatgyűjtés, számítás módszere?
- Változtak-e a mérés hátterét befolyásoló tényezők (pl. a jogi környezet)?
- Változott-e valamely fontos, korábban már figyelembe vett befolyásoló tényező?
- Ha a mutató változik, nem biztos, hogy az adott, konkrét jelenség is változik (kontextuális
tényezők).
- Nehéz egyértelműen megállapítani a sikert vagy a sikertelenséget (szükség van szakértői
elemzésekre).
- Abszolút és relatív változás különbsége.
Az értékelés dilemmái:
- Mit mutat a grafikon? – mindennek van eredmény oldala és ráfordítás/áldozat, hátrány

oldala.
- Jó-e az, ha:
 Ha az ügyfélpanaszok száma csekély?
 Ha sok internet kábel épül?
 Ha sokat költ az állam egészségügyre?
- Rossz-e az, ha:
 Ha nagy a rablások statisztikai száma egy városban?
 Ha sok a dopping ügy valamelyik sportágban?
Következtetések:
Az „eset összes körülményeire tekintettel” kell terveznünk, használnunk és elemeznünk a

mutatószámokat.
33
28. Mutassa be a kormányzati döntés-előkészítés és koordináció fórumait és

eljárásrendjét!
Döntés-előkészítő és döntéshozó testületek:
Minisztérium:
A minisztérium a miniszter munkaszerve, amely a kormány irányítása alatt álló különös hatáskörű
központi államigazgatási szerv, mert a közigazgatásnak csak bizonyos ágazataival foglalkozik.
Kormányzati fórumok
A közigazgatás központi szintje, a kormány:
- Fogalma: A kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre

kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv
feladat-és hatáskörébe („maradék elv”).
- A kormány az országgyűlésnek felelős.
- A kormány tagjai: A miniszterelnök és a miniszterek.
- Több mint egy egyszerű általános hatáskörű szerv.
- Kormányzati szerepkörében jogosult az államigazgatás szervezetének egészét befolyásolni:
 Meghatározhatja a miniszterek feladatkörét.
 Ezáltal a minisztériumok hatáskörét is meghatározhatja.
- Az alkotmányos hatalommegosztás keretében felelősséggel tartozik az országgyűlésnek:
 Közjogi, közpolitikai felhatalmazását az országgyűléstől kapja.
 Az Országgyűlés ellenőrzési hatáskörrel bír a kormány felett.
- A kormány a közigazgatási jogi szempontból legfontosabb hatáskörei:
 A szervezetalakítási, a jogalkotási, az irányítási, a felügyeleti és a közigazgatási
aktusfelülvizsgálati hatáskör.
34
- A legfontosabb központi államigazgatási szerv.

- A közigazgatás egészének legfőbb, általános hatáskörű központi szerve, hatásköre kiterjed
mindarra, amit a jogszabály nem utal kifejezetten más szerv hatáskörébe.
- Alkotmányjogi szempontból a végrehajtó hatalom képviselője, alkotmányos jogállású szerve,
másrészt az államigazgatási szervezeti rendszer élén álló, azt irányító közigazgatási szerv.
Kormánykabinet:
- A kormányzati döntéshozatal különös hatáskörű politikai fóruma.

- Nem államigazgatási szerv, a kormány hozza létre.
- Kiemelt fontosságú társadalompolitikai, gazdaságpolitikai vagy nemzetbiztonsági ügyekben a
kormány ülései előtti állásfoglalásra jogosult, de döntést nem hozhat.
- Tagjai a feladatkörükben érintett miniszterek, a miniszterelnök által kijelölt személyek és más
meghívottak (és tagja lehet a miniszterelnök is).
- A kormány ügyrendje felsorolja a kabineteket: Stratégiai Kabinet, Gazdasági Kabinet, Védelmi
Tanács, Nemzetpolitikai Kabinet, Családügyi kabinet stb.
A Közigazgatási államtitkári értekezlet:
- A kormányzati döntéshozatal általános hatáskörű szakmai döntés-előkészítő fóruma.

- Általános hatáskörű szakmai fórum.
- A Kormány ülésére benyújtott minden előterjesztést előzetesen itt kell megtárgyalni.
- Általában hetente ülésezik.
- A kabinetek előkészítik a kormány döntéseit, de dönthetnek is a kormány hatáskörébe
tartozó ügyekben.
- Az előterjesztő az illetékes kabinet ülését megelőzően megkísérli az esetleges fennmaradt
nézetkülönbségek tisztázását, amelyről tájékoztatja a Miniszterelnöki Kormányirodát.
- Tagjai:
 A Miniszterelnöki Kormányiroda közigazgatási államtitkára,
 A minisztériumok közigazgatási államtitkárai,
 A miniszterelnök politikai igazgatója által kijelölt helyettes államtitkár.
 Meghívottként további részvevők is lehetnek.
A döntés-előkészítés folyamata:
35
29. Mutassa be a közpolitikai változások dinamikáját meghatározó függő és

független változókat!
Általánosságban a közpolitikai változás az adott szakpolitika valamely lényeges elemének

megváltozását jelenti. A közpolitikai változás ebben az értelemben a függő változó fogalmával
azonosítható, más szóval azokat az általunk keresett tényezőket jeleníti meg, amelyek változására és
e változás mértékére hatnak.
A független dinamikai közpolitikai változás abban az esetben történik meg, ha a változás támogatói –
benne hangsúlyosan a közpolitikai vállalkozók – egy-egy kritikus pillanatban sikeresen
összekapcsolják a közpolitikai folyamatok egymástól függetlenül kibontakozó áramlatait:
- A probléma sajátos megfogalmazása és a megoldásra vonatkozó alternatívák,

- A probléma kezelésére felmerült, egymással versengő eszmék, „ideák”,
- A politikai környezet szereplői és kulturális tényezők.
A változás megvalósulásának feltételrendszere: A három közpolitikai áramlat egyidejűleg, de

egymástól függetlenül érvényesül. A problémák megfogalmazása és a döntéshozók által történő
értelmezése dönti el, mi kerülhet majd a közpolitikai napirendre.
30. Konkrét példák segítségével mutassa be a közpolitikai változások „útfüggőségét”!
36
Ha nem következik be a közpolitikai változás a belső vagy külső környezet megváltozásának hatására,
akkor közpolitikai stabilitásról beszélhetünk.
A változás és a stabilitás azonban ritkán valósul meg kizárólagos, tiszta formában, többnyire a kettő
közötti, átmeneti formák jellemzők.
Az elmúlt évtizedek kutatásai igazolták a társadalmi, kulturális kontextus meghatározó szerepét,

amiről nagyon keveset tudunk.
Az útfüggőség (path dependence) közgazdasági és politikatudományi megközelítése, fogalmi keretei,

vizsgálati szintjei (vállalat, iparág, régió, intézmény, közpolitika) ennek megértéséhez és leírásához
nyújtanak támpontokat.
Az útfüggőség egyike annak a néhány elméletnek, amelyek az elmúlt negyedszázadban robbantak be

a közgazdasági szakirodalomba. A koncepció fogalmi pilléreit a növekvő hozadék, a pozitív
visszacsatolás, az önmagukat erősítő folyamatok, valamint a foglyul ejtés alkotja.
31. Értelmezze a digitális jólét és a Digitális Jólét Program (DJP) fogalmát!
Magyarország kormánya által 2015 végén – az internetről és a digitális fejlesztésekről szóló nemzeti
konzultáció, az InternetKon eredményei alapján – elindított, a digitális ökoszisztéma egészét érintő
Digitális Jólét Program (DJP) célja, hogy Magyarország minden polgára és vállalkozása a digitalizáció
nyertesei közé kerülhessen.
Magyarországon a digitalizáció folyamata az utóbbi időben láthatóan felgyorsult, ehhez a Digitális

Jólét Program keretében hozott intézkedések is hozzájárultak.
A program keretében teljesíteni lehet az MI kihívást.
A digitális fejlesztési irányait meghatározó stratégiák:
- Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája (DOS),

- Magyarország Digitális Exportfejlesztési Stratégiája (DES),
37
- Magyarország Digitális Startup Stratégiája (DSS),

- Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája (DGYS)
A Digitális Jólét Program jövőjét a DJP2030 stratégiai keret adja, amely a DJP 1.0, valamint 2.0
sikereire épít, de észleli a fejlődési kihívásokat és a lehetőségek mellett a még meglévő
versenyhátrányokat is. Ezért a DJP továbbvitelének, a Digitális Jólét Program 2030-nak egyik fő
feladata, hogy olyan új megoldásokra és intézményekre tegyen javaslatot, amelyek a nemzetközi
együttműködésben is hatékonyan tudják értelmezni, kezelni a digitalizáció teremtette globális
kihívásokat és lehetőségeket.
Fontos döntés és lépés volt pl. az internetezés áfájának két lépésben, 27-ről 18, majd 5 %-ra
csökkentése, amivel Magyarországon lett a legalacsonyabb az internetezés adója az Európai Unióban.
32. Ismertesse a Digitális Jólét Program 2030 célrendszerét!
A digitális kormányzás EU-s munkálataiban a magyar kormány szakemberei is részt vettek. 2014
februárjában elfogadták az infokommunikációs szektor fejlesztési stratégiáját (2014–2020 v7.0). A
megvalósítás sikerességének 2014-ben meghatározott célrendszere a teljesség igénye nélkül:
- Legyen digitálisan elérhető valamennyi, az állam által kötelezően nyújtandó szabályozott

elektronikus ügyintézési szolgáltatás;
- Az egészségügyi ellátási folyamatok informatizáltsága érje el az uniós átlagot;
- Valamennyi oktatási intézményben legyen elérhető minimum 20 Mbit/s sávszélességű
internet, és minden iskolában álljon rendelkezésre legalább a tanulók számának 20%-át elérő,
a tanulók által használható informatikai eszköz (PC, laptop, tablet);
- Váljon lehetővé, hogy az állampolgárok és a vállalkozások valamennyi közigazgatási ügyüket
elektronikusan intézhessék;
- Legyen papírmentes a központi közigazgatási intézményekben zajló folyamatok 80%-a;
- Történjen meg a gyűjteményi kör (könyvtári, levéltári, kulturális, művészeti stb.) minimum
50%-ának digitalizálása.
38
33. Értelmezze a digitalizáció állami kormányzása és a digitális államkormányzás fogalmát!
A Digitális Jólét Program a következő évtized legnagyobb gazdaságfejlesztési programjaként

kulcsszerepet játszik a digitális államkormányzás eredményes megvalósításában, ahol a mesterséges
intelligenciában rejlő potenciál kihasználása különösen hangsúlyos elem.
A digitális állam létrehozása téma az internet megjelenése óta. Az elmúlt közel három évtized alatt az
infrastruktúra rohamos fejlődése miatt nagyobb hangsúly került a kormányzatot érintő szolgáltatási
területekre.
Az elektronikus (e-) kormányzat egy relatíve új koncepció, amely az IKT- eszközök kiterjedt
használatából származik a mindennapi kapcsolatokban és tranzakciókban.
Röviden: Az e-kormányzat az IKT-eszközök kormányzat által történő használatát jelenti a kormányzás

minőségének javítása érdekében.
Működésének alapját a humánerőforrás-kapacitás, a technológia, valamint a széles körű jogi

szabályozás jelenti.
A fejlődés korai szakaszában az e-kormányzat négy területe különböztethető meg:
- Kormányzat-kormányzat: Az e-kormányzat fő pillére, a kormányzati intézmények között,

információk és szolgáltatások biztosítása érdekében.
- Kormányzat-munkavállaló: Online kapcsolat a kormányzati intézmények, a munkavállalók és
szerződött partnerek között.
- Kormányzat-üzleti szféra: Az információcserét, felügyeletet, bérlést, szabályozást, végrehajtást
támogató eszközök és műveletek.
- Kormány-állampolgár: Kormány és állampolgárok közötti interakció az e-közszolgáltatások
minőségének fejlesztése, illetve mindennapi működtetése érdekében.
39
Az e-kormányzat a fejlődés következő szakaszában azonban már többet jelent annál, hogy a
kormányzat folyamatosan, a nap 24 órájában közérdekű információkat és szolgáltatásokat tesz
elérhetővé az interneten keresztül az állampolgároknak.
A kihívás valójában nem az, hogy digitális technológiákat kell bevezetni a kormányzásba és a
közigazgatásba; sokkal inkább arról van szó, miként lehet az informatikai alkalmazásokat integrálni a
közszektor, az e-közigazgatási szolgáltatások megújításának folyamatába.
Ma még nem egyértelmű, hogy az e-kormányzat, illetve ennek kifejlett formája, a digitális kormányzás
(az állampolgárok aktív bekapcsolódására építő megközelítés) egyúttal a kormányzás új formájának
tekinthető-e, vagy pusztán a korábbi (az állampolgárok és az üzleti szféra igényeinek megfelelni
kívánó) kormányzati gyakorlat „újracsomagolása” zajlik az elektronikus alapú modernizáció
formájában.
Az e-kormányzat és a digitális kormányzás bevezetése és kiteljesedése mindkét forgatókönyv esetén

rendkívül nagy változásokat von maga után.
Digitális államkormányzás fogalma:
- A kormányzat működésnek digitális fizikai és virtuális eszközök legcélszerűbb alkalmazásával

történő hatékonyság növelése.
- Legegyszerűbben az e-közigazgatási definíciójával írható le.
40

Kormányzástan És Közpolitika TÉTELEK

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Kormányzástan És Közpolitika TÉTELEK

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Tóth Krisztina 2023

A második szakasz részben a 20. század embertelen politikájának tapasztalata (a „természetjog

A modern természetjog atyjának Hugo Grotiust nevezik.

HUGO GROTIUS (1583-1645)

Ő az ember - korlátozott - társas természetéből indult ki ellentétben sok, őt követő

A humán tudományokra a matematikai módszert alkalmazta, amivel egyben szakított is a humanista

A teremtett dolgokat célra tartóaknak, teleologikusaknak tételezi, a minden dolgot mozgató

Néhány megfogalmazott elve:

A természetjog szülőanyja az emberi természet, a tételes jog szülőanyja pedig a megegyezés

A természetjoghoz azonban a hasznosság is hozzátartozik: „a természet alkotója ugyanis úgy akarta,

Míg a klasszikus természetjog teleologikus szemlélete az egész természetet és természetjogot átható

2. A legitimitás és legitimáció főbb kérdései

A legitimitás és a legalitás is a római jogban gyökerezik.

Dezignációs elmélet: A hatalmat Isten közvetlenül ruházza rá az uralkodóra, ennek következtében a

- Ennek következtében kezdett elválni egymástól a hatalom isteni és emberi legitimációja.

Szerződéselmetélek megjelenése a 17-18. században:

- Fikciók: Nem konkrétan leírt szerződésekről van szó.

Legitimitás modern eszméje: 16-17. század: Az a kormányzat a legitim, ami az egyénnek és a

A felvilágosodás gondolkodói szerint a legitim szuverenitás a népet illeti. A legitim kormányzat

A legitimitás fogalma viszont a bécsi kongresszuson hangzott el először, ekkor elfogadottságra,

3. A jurisztokratikus tendenciák és a szuverenitás erodálódásának összefüggése

A jurisztokrácia kapcsolódik a jogállam (rule of law, Rechtsstaat) eszméjéhez, a jog fensőbbségét

- Ezek mind a kormányzat visszaéléseit hivatottak megakadályozni.

A demokráciára alapozott politikai rendszerekben nem szükségszerűen fojtja el a társadalom

Az alkotmánybíráskodó szerveket a politika is felhasználja, ha azt remélik tőle, hogy megszilárdíthatják

Kétirányú az ügy, mivel mind az alkotmánybíráskodást, mind a szervezeti jogköröket, a normakontrollt

A két szembenálló tábor: Egyik szerint az alkotmánybíráskodás a demokráciát csorbítja manapság,

 A kormányzás alapvetően szociális célú tevékenysége, feladata és sikere a széleskörű

5. Melyek a politikai berendezkedés és a kormányzás demokratikus minőségét mérő

Hogy megállapítsa az államok mennyire demokratikusak sorrendet állított fel:

1) Az általános választójog bevezetése/a vele élés szabadsága.

4) A „fair” döntéshozatal / korrupciós index.

6) Az egészségügyre fordított költségek GDP-ben kifejezve.

7) A politikai intézményekbe vetett bizalom.

8) A szabad választás lehetősége és az emberekbe vetett bizalom.

6. Melyek a demokratikus hatalomgyakorlás kritériumai/intézményes garanciái Robert

1. A szervezetek létrehozásának és a hozzájuk való csatlakozásnak a szabadsága.

7. Mi az államkormányzás fogalma? Mutassa be a kormányzás fogalmának történetét!

Kormányzás fogalma: (government) A kormányzás hatalmi tevékenység, a hatalomgyakorlás formája.

Államkormányzás fogalma: (governance) Az államkormányzás tág értelemben a politikai döntés

Kormányzás fogalmának története:

A középkorban a háborúk menedzselésével függött össze.

A francia forradalom során megjelentek a polgári kormányzás alapelvei, mint az állampolgárok

Government: A government fogalma a 2008-as világválság után erősödött fel. A kormányzat

Governance: Kiindulópontja ahhoz köthető, hogy a túlbürokratizált, hagyományos állami kormányzás

8. Az államforma fogalma és az államformák történeti kialakulása és típusa. A monarchikus

- Az államforma az államfő hatalmának eredetét, legitimitását és jogállását írja le.

Monarchia (monarchikus elv): Az államfő az uralkodó (monarcha), annak hiányában pedig a

Kétféleképpen szerezheti meg tisztségét az államfő: Megválasztással vagy örökléssel.

Megbízatásának időtartama: Határozott vagy határozatlan idejű, ez utóbbi esetében rendszerint az

Hogy a hatalomgyakorlás hogyan történik, annak nincs köze az államforma meghatározásához.

Max Webertől nyert tipizálás szerint a monarchikus és a köztársasági berendezkedés között

A monarchiában a monarcha legitimitása tradíción alapszik. Hatalmának alapját trónöröklési

A köztársasági berendezkedésnél a republikánus elv a monarchikus elv tagadása. A köztársasági elnök

- A monarchiában a monarcha legitimitása a tradíción alapszik.

- Kialakulása az ókori Rómára tehető.

9. Mutassa be a prezidenciális kormányformát!

- Az állam-, és kormányfő ugyanaz a személy, a hatalom egy kézben összpontosul.

- Az igazságszolgáltatásban a legfelsőbb szintű bíráskodást a Legfelsőbb Bíróság végzi, amely

Tiszta modellje: Amerika

10. Mutassa be a parlamentáris kormányformát!

Parlamentáris kormányforma: = Törvényhozási túlsúllyal működő köztársaság.

- A köztársasági elnök semleges hatalom. (Nem része a végrehajtó hatalomnak.)