Hans Kelsen: Jogi pozitivizmus és a természetjog doktrínája

A pozitív jog olyan kényszerrend, amelynek normáit emberek akarati aktusai vagy ezek által létesített
szokások alkotják. Mivel ezeket a normákat az emberek akarati aktusai alkotják → önkényes módon
változtathatók és korok, népek szerint különböznek. Page | 1
A jogi pozitivizmus NEM veszi figyelembe az emberfeletti autoritástól származó normákat, kizárja az
isteni jog minden fajtáját → kizárja a természetjogot is.

Természetjog és jogi pozitivizmus közti különbségtétel:

Természetjog Jogi pozitivizmus

egy adott pozitív jog azért érvényes, mert visszautasítja, hogy a pozitív jog igazolásakor egy
normáinak tartalma megfelel egy magasabb magasabb rendre utaljon
rend normái tartalmának
a természetnek való akarat-tulajdonítás tévhit

a term.jogi doktrína alapja: vallásos hit

a normák a természet elemzése révén a tudomány szemszögéből a természet az
feltárhatók okozatiság tv-je által egymáshoz kapcsolt tények
halmaza, a normáknak a tényekből való
az igazságos jogot a természetben immanensen, dedukálása lehetetlen
abból dedukála tárja fel
a természetre von. kijelentés: mindig tényekről
szól

egy norma kijelentése: ami szerint vminek lennie

kell

ezekből nem lehet egymásra következtetni!

mivel nem az ember termékei → változatlanok a term.jogi doktrína képviselői kísérleteztek
és mindig, mindenhol érvényesek azzal, hogy megfosszák a vallásos alapoktól, pl.
Hugo Grotius

a pozitív jog akkor és annyiban érvényes, ha ha az az autoritás, amiből a term.jog származik,

megfelel a term.jognak nem rendelkezik emberfeletti, isteni jelleggel →
nem lehet a mércéje a pozitív jog
igazságosságának/igazságtalanságának
meghatározására
dualista jellegű csak egy jogot ismer el: a pozitív jogot →monista
jellegű

A természet nem lehet a természetjog forrása → a term.jogi doktrína képviselői ugyanabból a

természetből más és más normákat dedukáltak, pl.: Robert Filmer, John Locke

A természetben immanens jog eszméjének lehetetlensége akkor nyilvánvaló különösen, ha

megkíséreljük a term.jognak az ember természetéből történő dedukálását.:
  az ember természete tényleges magatartásában nyilvánul meg → vannak olyanok, akiket a
béke szeretete határoz meg (altruista típus), de vannak olyanok is, akiket az agresszív ösztön
(egoista típus)
 a term.jogi doktrína egyik leghíresebb képviselője, Aquinói Szt. Tamásmegpróbálta az
öngyilkosság tilalmát az ember természetére alapozni ↔ Kelsen szerint az öngyilkosság
valóságosan létezik, természetes tény → szerinte az szokásos ellenvetés, hogy az egoista Page | 2
magatartások, az agresszív hajlamok, az öngyilkosság kivételek, mert természetes
magatartáson csak a normális magatartás értendő → ez Kelsen szerint nem áll meg, mert
minden korban más volt a normális (pl. a primitív időkben az idegeneket nem védte annak a
területnek a törvénye, ahová érkeztek)

Tehát a kelseni bírálat 4 elkülöníthető elemre bontható:

1. Tényekről nem lehet normákra következtetni.

2. A pozitív jog kényszerrend. Számára a jog nem más, mint akarati aktus, ami egy másik
embernek szól. Elvárást fogalmaz meg, hogy a jogalanyok igazítsák magatartásukat a
normához. (A természetnek nem lehet akarata.) → A természetjogi gondolkodás alapja a
vallásos felfogás → ha ettől megfosztjuk, érvényességét veszti
3. Az egyes természetjogászok más és más következtetésre jutottak az idők során, pl. Filmer-
Locke szembenállása
4. Van-e emberi természet és ha igen, miben nyilvánul meg? Az emberi természet alatt a
tényleges magatartást érti. → Nincs egységes emberi természet, sokfélék vagyunk. (Ez
nem a természetjogi gondolkodás, csak a módszerdualizmusból következő feltételezés!) A
normák hatásfokával kapcsolatban 2 végpontot határozhatunk meg: Ha 0%, akkor a norma
nem érvényes, de a 100% se jó, mert akkor már természeti törvényről beszélünk.