Festus

A RÓMAI NÉP VISELT DOLGAINAK BREVIÁRIUMA

 FONTES HISTÓRIÁÉ ANTIQUAE

1, Polübiosz történeti könyvei I-II.

2, Szent Ágoston levelei (l*-29*)
3. Censorinus A születésnap
4. Pauszaniasz: Görögország leírása I-II.
5. Josephus Flavius: Apión ellen
6. Alexandriai Philón jelentése a Gaius Caligulánál
járt küldöttségről
7. Priskos rhétor töredékei
8. Hunok és rómaiak - Priskos rhétór összes töredéke
9. Lykophrón: Alexandra (Tzetzés magyarázataival)
10. Paulus Orosius: Világtörténelem hét könyvben
a pogányák ellen
11. Rövid könyv az imperatorok életéről és erkölcseiről
12. Alexandriai Philón: Flaccus ellen
13. Festus: A római nép viselt dolgainak breviáriuma
 Festus

A RÓMAI NÉP VISELT DOLGAINAK BREVIÁRIUMA

Attraktor
Máriabesnyő
2020
 A fordítás az alábbi kiadások alapján készült:

Festus: Abrégé des hautsfaits du peuple romain

Texte établi et traduit pár: Marie-Pierre Arnaud-Lindet
(Bilingue latin-fran^ais)
Paris, Les Belles Lettres, 1994.

Festus: Breviárium rerum gestarum populi Romani

(ed. Nelu Zugravu)
Scurta Istorie a Poporului Román
(Editio Bilinguis)
Ia§i, 2003.

Fordította, a kommentárt és a tanulmányt írta: Sólyom Márk

Hungárián Translation © Sólyom Márk, 2020

Hungárián Edition © Attraktor, 2020

Címlapterv: CsumP Stúdió

ISSN 1588 7863

ISBN 978-615-6173-12-6

Felelős kiadó az Attraktor Kft. ügyvezetője.

A nyomdai munkákért felel a monobit nyomda Kft. ügyvezetője.
 Festus

A RÓMAI NÉP VISELT DOLGAINAK

BREVIÁRIUMA

BREVIÁRIUM RERUM GESTARUM

POPULIROMANI
 Festus

BREVIÁRIUM RERUM GESTARUM POPULI

ROMANI

1
1 Breuem fieri clementia tua praecepit: parebo libens praecepto,
quippe cui desit facultas latius eloquendi, ac morém secutus
calculonum qui ingentes summas aeris breuioribus exprimunt, rés
gestas signabo, non eloquar. 2 Accipe ergo quod breuiter dictis
breuius conputetur, ut annosam aetatem rei publicac ac praeteriti
facta temporis non lám legere tibi. gloriosissime princeps, quam
numerare uidearis.

2
1 Ab Vrbe igitur condita in ortum perennitatis uestrae, quo
prosperius fratrum imperium Roma sortita est, anni numcrantur
MCXVIL Sic sub regibus anni numcrantur CCXLIII, sub consulibus
anni CCCCLXVTI, sub imperatoribus anni CCCCVII. 2 Rcgnarunt
Romáé per annos CCXLIII reges numero VIL Romulus regnauit annos
XXXVII; senatores per quinos dies annum unum; Numa Pompilius
regnauit annos XLIII; Tullus Hostilius regnauit annos XXXII; Ancus
Március regnauit annos XXIIII; Priscus Tarquinius regnauit annos
XXXVIII; Seruius Tullius regnauit annos XLIIII; Lucius Tarquinius
Superbus expulsus regno est anno XXIIII. 3 Consules fuerunt a
Bruto et Publicola in Pansam et Hirtium numero DCCCCXVII,
praeter eos qui in eundem annum sorté aliqua sunt subrogati, per
annos CCCCLXVTI, Nouem enim annis Romáé consules defuerunt,
ita sub decemuiris annis duobus, sub tribunis militaribus annis

6
 Festos

A RÓMAI NÉP VISELT DOLGAINAK

BREVIÁRIUMA

1
1 Kegyelmességed elrendelte, hogy egy rövid munka készüljön.
Az utasításnak készségesen engedelmeskedni fogok, hiszen a ter-
jengősebb ékesszólás képessége hiányzik belőlem. A számfejtők
szokását követve, akik a hatalmas vagyonokat kisebb értékű bronz­
pénzekkel fejezik ki, a viselt dolgokat felvázolni logom, s nem ékesen
szólni róluk. 2 Fogadd hát, ami a tömör mondatoknál is rövidebl>en
összefoglaltatott, hogy az állam történelmét és a letűnt idők esemé­
nyeit ne csak olvashasd, legdicsőségesebb princeps, hanem számba
véve át is lásd!

2
1 A város alapításától tehát Örökkévalóságotok felemelkedéséig,
amellyel testvérek nagyon üdvös kormányzását nyerte el Róma
a Sors által, 1117 év számolható össze. Királyok uralma alatt ily
módon 243 év, consií/ok alatt 467 év, imperatorok alatt pedig
407 év számolható össze. 2 A 243 év alatt Rómában szám szerint
7 király uralkodott: Romulus 37 évig, majd szenátorok egy éven át
egyenként öt napig, Numa Pompilius 43 évig, Tullus Hostilius 32
évig, Ancus Március 24 évig, Priscus Tarquinius 38 évig, Servius
Tullius 44 évig; Lucius Tarquinius Supcrbus 24 év uralom után űze­
tett el. 3 A consulok Brutustól és Publicolától Parisáig és Hirtiusig
szám szerint 917-en voltak, leszámítva azokat, akiket ugyanabban
az évben, valamilyen úton-módon valakinek a helyére választottak
a 467 év során. Kilenc éven át nem voltak consukik Rómában,
így két évig decemvirek uralma alatt, három éven át katonai

7
tribus, síné magistratibus Roma fűit annis quattuor. 4 Imperatores
ab Octauiano Caesaré Augusto usque in louianum fucrunt numero
XLIII per annos CCCCVII.

3
1 Sub his igitur tribus impe randi gencribus, hoc est régió consulari
imperatorio, quantum Roma profecerit, breuiter intimabo. Sub
regibus septem per annos CCXLIII non amplius quam usque Fór tűm
atque Ostiam intra octauum decimum miliarium a portis urbis
Romáé, utpote adhuc paruae et a pastoribus conditae, cum finitimae
circum ciuitates premerent, Komanum processit imperium. 2 Sub
consulibus, inter quos nonnumquam et dictatores fuerunt, per
annos simul CCCCLXVII ita usque trans Padum Italia occupata
est, Africasubactaest, Hispániáé accesserunt, Galliac et Brittaniae
tributariae factae sunt. Deinde <in> Illyrico, Histri, Liburni,
DaJbmatae dóm iti sunt; ad Achaiam transitum est; Macedones subacti;
cum Dardanis, Moesis et Thracibus bellatum est, et ad Danubium
usque peruentum. 3 In Asia, cxpulso Antiocho, primum pedem
posuere Romani; Mithridate uicto, Pontus regnum eius occupatum
est; Armenia minor, quam idem tenuerat, armis oblenta est. In
Mesopotamiam Romanus peruenít exercitus; cum Parthis foedus
initum est; contraCarduenos ac Sarracenos et Arabas bellatum est;
ludaeaomnis uicta est, Cilicia, Syriae, inpotestatempopuli Romani
peruenerunt; Aegypti reges foederati erant. 4 Sub imperatoribus
uero, per annos CCCCVII cum diuersa rei publicae fortuna multi
principes imperarent, accesserunt Románc orbi Alpes Maritimae,
Alpes Cottiae, Raetiae, Norica, Pannóniáé, Moesiae, et omnis óra
Danubii in prouincias est redacta. Pontus omnis, Armenia minor,
Oriens totus cum Mesopotamia, Assyriis, Arabia et Aegypto sub
imperii Romani iura transiuit.

4
1 Quo ordine autem singulas prouincias Romana rés publica
adsecuta sit, infra ostenditur. Prima prouinciarum Sicilia facta

8
tnbunusok uralma alatt, míg négy éven át magisztrátusok nélkül
állt fenn Róma. 4 Octavianus Caesar Augustusiéi lovianusig, 407
éven át imperatorok uralkodtak, szám szerint 43.

3
1 Röviden cl fogom mondani tehát, hogy az uralkodás e három for­
mája, a királyi, a consuli és a császári alatt mennyivel növekedett
Róma. Ahét király243 éve alatt nem tovább, mi nt Portusig és Ostiáig,
Róma városának kapuitól tizennyolc mérföldnyire terjeszkedett
a római állam, ugyanis még kicsi volt, s pásztorok alapították, mi­
közben a környező városok szorongatták. 2 A consulók467 éve alatt,
akik között olykor diktátorok is akadtak, Itáliát a Padus folyón1
átkelve elfoglalták, Afrikái behódoltatták, ahispaniai területek csat­
lakoztak, Gallia és Britannia területei pedig adófizetőkké tétettek.
Illyricumban a histriaiak, a liburnusiak és a dalmátok lettek leigáz-
va; átvonultak a rómaiak Achaiába, a makedónokat behódoltatták,
a dardánokkal, moesiaiakkal és a thrákokkal háborút viseltek, s el­
jutottak a Dunáig. 3 Asiában először Antiochus elűzése után voltak
képesek a rómaiak megvetni a lábukat. Mithridatés legyőzése után
megszállták amaz pontusi királyságát, Armenia Minort pedig, ame­
lyet ugyanő birtokolt, fegyverrel hatalmukba kerítettek. A római
sereg eljutott Mesopotamiába, a parthusokkal szerződés kezdemé-
nyeztetett, a carduenusokkal, a szaraccnokkal és az arabokkal pedig
harcra került sor. Egész ludaea legyőzetett, Cilicia és Syria a római
nép hatalma alá került. Egyiptom királyai szövetségesek lettek.
4 Az imperatorok 407 éve alatt továbbá, amikor az állam váltakozó
sorsát számos princeps vezérelte, Alpes Maritimae, Alpes Cottiae,
Raetia, Noricum, Pannónia és Moesia csatlakoztak a római világ­
hoz, s a Duna valamennyi partszakasza provinciává tétetett. Egész
Pontus, Armenia Minor, s a teljes Kelet Mesopotamiával, Assyriával,
Arabiával és Egyiptommal a római állam joghatósága alá került.

4
1S hogy a római állam milyen sorrendben foglalta el az egyes pro­
vinciákat, az alábbiakban kerül bemutatásra. A provinciák közül

1 A Pó folyóról van szó.

9
est. Eam uicto Hierone, Siculorum rege, Marcellus consul obtinuit.
Deinde a praetoribus recta, postea est commissa praesidibus: nunc a
consularibus adnűnistratur. 2 Sardiniam et Corsicam Metellus uicit,
triumphauit de Sardis; rebellauere saepe Sardi, luncta administratio
hamm insularum fuerat, post suos praetores habuit, nunc singulae
a praesidibus reguntur. 3 In Africam pro defensione Siculorum
Romana arma transmissa sunt. Tér Africa rebellauit; ad extromum,
deleta per Africanum Scipionem Carthago prouincia facta est; nunc
sub proconsulibus ágit. 4 Numidia ab amicis regibus tenebatur, séd
lugurthae, ob necatos Adherbalcm et Hiempsalem, filios Micipsae
regis, bellum indictum est; et eo per Metellum consulem adtrito,
per Marium capto, in populi Rontani potestatem Numidia peruenit.
5 Mauritániáé a Boccho obtentae sunt. Séd subacta omni Africa
Mauros lubarextenebat, qui in causa belli ciuilis ab Augusto Caesaré
uictus mortem sibi propria uoluntate consciuit. 6 Ita Mauritániáé
nostrae esse coeperunt ac per omnem Africam sex prouinciae factae
sunt: ipsa, ubi Carthago, est proconsularis, Numidia consularis,
Byzacium consularis, Tripolis et duae Mauritániáé, hoc est Sititénsis
et Caesariensis, suntpraesidales.

5
1 Hispanis primum auxilium aduersum Afros per Scipionem tulimus.
Rebellantes Lusitanos in Hispánia per Decimum Brutum obtinuimus
et usque Gadis ad Oceanum maré peruenimus. Postea, ad Hispanos
tumultuantes Sylla missus cos uicit. 2 Celtiberi in Hispánia saepe
rebellauere, séd misso iuniore Scipione cum excidio Numantiae
subacti sunt. Omnes prope Hispániáé Sertoriani occasione belli
per Metellum et Pompeium in dicionem acceptae sunt; postea,
prorogato quinquennii imperio, a Pompeio perdomitae sunt.
Ad extremum quoque ab Octauiano Caesaré Augusto Cantabri ct

10
először Szicíliát hozták létre. Ezt Hierónnak, a szicíliaiak királyának
a legyőzése után Marcellus c&nsul tartotta birtokában, majd ezután
praetorok kormányozták, később pedig praesesekre bízták. Jelenleg
consutarfsok által igazgatják. 2 Metellus hódította meg Szardíniát
és Korzikát, győzelmet aratott a szárdok fölött, akik azonban gya­
korta fellázadtak. Ezeket a szigeteket akkoriban együttesen igazgat­
ták, majd praetoraik lettek, manapság pedig mindegyiket a saját
praesese kormányozza. 3 Afrikába a szicíliaiak védelme érdekében
küldettek át a római fegyverek. Háromszor lázadt fel Afrika, végül
azonban, miután Africanus Scipio megsemmisítette Karthágót, pro­
vinciává tétetett. Manapság proconsuíok irányítása alatt működik.
4 Numidiát baráti királyok birtokolták, de. mivel lugurtha megölte
Adherbalt és Hiempsalt, Micipsa király fiait, háború hirdettetett
ellene. Miután pedig Metellus consuL meggyengítette, Marius pedig
elfogta lugurthát, Numidia a római nép fennhatósága alá került.
5 Mauritánia területeit Bocchus király uralta, ámde Afrika egészé­
nek igába hajtása által hiba király a maurusokat is a fennhatósága
alá vonta. Miután azonban a polgárháborúban Augustus Caesar
legyőzte, rászánta magát az öngyilkosságra. 6 így hát. Mauritánia
területei a miénk lettek és egész Afrikában hat provincia jött létre:
önnönmaga, ahol Karthágó van, proconsularis ranggal, Numidia
consularis ranggal, Byzacium consularis ranggal, Tripolls és a két
Mauritánia, Sitifensis és Caesariensis, ahol pedig praesesek vannak.

5
1 A hispaniaiaknak először az afrikaiak ellen küldtünk segédhad­
erőt Scipio által. A Hispániában fellázadó luzitánokat Dccimus
Brutus által hódoltattuk meg, s Gadisig,2 az óceán vizéig törtünk
előre. Ezután a zavargó hispánokhoz Sylla küldetett, aki legyőzte
őket. 2 A keltibérek Hispániában gyakorta lázadoztak, de miután
az ifjabb Scipio kiküldetett, Numantia3 pusztulása árán igába let­
tek hajtva. Hispánia közel egésze a Scrtorius-féle háborúk folyo­
mányaként, Metellus és Pompeius hódításai következtében az ura­
lom elfogadására kényszerült, miután ugyanis Pompeius hatalmát

2 A mai Cádiz Spanyolországban.

3 Ókori település a mai Soria (Spanyolország) mellett.

11
Astures, qui freti montibus resistebant, deleti sunt. 3 Ac per omnes
Hispanias sexnunc suntprouinciae: Tarraconensis, Carthaginicnsis,
Lusitania, Gallaecia, Baetica, trans fretum etiam in solo terrae
Africanae prouincia Hispaniarum est, quae Tingitana Mauritánia
cognominatur. Ex his Baetica et Lusitania consulares, ceterae sunt
praesidales.

6
1 Cum Gall is grauissima bella populus Romanus habuí t. Galli enim
etiam eam partém Italiae, in qua nunc Mediolanum est, usque ad
Rubiconem fluuium tcnebant; in tantum uiribus freti ut Romám
ipsam bello peterent et, caesis exercitibus Romanis, moenia urbis
intrarent, Capitoliumobsiderent, ad cuius arcem sescenti nobilissimi
senatores confugerant, qui miile auri libris se ab obsidione
redemerunt. Postea Gallos cum uictoria remeantes Camillus qui
in exilio erat, collecta de agris multitudine oppressit; aurum et
signa quae Galli ceperant, reportauit, 2 Cum Gallis multi consules,
praetores ac dictatores euentu uario conflixerunt. Marius Gallos de
Italia expulit; transccnsis Alpibus feliciter aduersus eos pugnauit.
C. Caesar cum decem legionibus, quae terna milia militum Italorum
habuerunt, per annos Vilii ab Alpibus ad Rhenum usque Gallias
subcgit; cum barbaris ultra Rhenum positis conflixit, in Brittaniam
transiuit, decimo anno Gallias et Brittanias tributarias focit. 3 Sunt
in Gallia Aquitania et Brittaniis prouinciae decem et octo: Alpes
Maritimae, prouincia Viennensis, Narbonensis, Nouempopulania,
Aquitaniae duae, Alpes Grqiae, Maxima Sequanorum, Germaniae
duae, Belgicae duae, Lugdunenses duae; in Brittania, Maxima
Caesariensis, Flauia Caesariensis, Brittania prima, Brittania
secunda.

12
öt évvel meghosszabbították, meghódította a területet. Végül
a cantabereket és az asturokat, akik a hegyvidéki terepben bízva
álltak ellen, Octavianus Caesar Augustus pusztította el. 3 így hát
egész Hispániában manapság hat provincia van: Tarraconcnsis,
Carthaginiensis, Lusitania, Gallaecia, Baetica, s a tengerszoroson
túl még Afrika földjének az a része is a hispaniaiak provinciája,
amelyet Tingitana Mauritániának neveznek. Ezek közöl Baetica és
Lusitania consularis rangú, a többi praesesi.

6
.1 A romai nép a legkeményebb háborúkat a gallokkal vívta. A gal­
lok ugyanis még Italia azon részét is birtokolták, ahol manapság
Mediolanum* van, egészen a Rubicon folyóig? Fér fiaik számában oly­
annyira bíztak, hogy Rómát magát is megtámadták egy háborúban,
miután pedig a római seregeket szétverték, a város falain áthatoltak,
s ostrom alá vették a Capitoli umot, amelynek a Fellegvárába a hat­
száz különösen nemes szenátor menekült, akik ezer font arannyal
váltották ki magukat a veszedelemből. Ezután a győzedelmesen visz-
szavonuló gallokatCamillus, aki száműzetésben volt, a földekről ösz-
szegyűj töttek sokaságával legyőzte, az aranyat és a had tjei vényeket
pedig, amelyeket amazok zsákmányoltak, visszaszerezte. 2 A gallok­
kal - különböző eredménnyel - számos consut, praetor és dictator
került ellentétbe, Marius kiűzte Itáliából a gallokat, majd miután
átkelt az Alpokon, sikeresen harcolt ellenük. Caius Caesar tíz légi­
óvj amelyek egyenként háromezer itáliai katonát bírtak, 9 év alatt
az Alpoktól a Rajnáig igába hajtotta a galliai területeket. A Rajnán
túli barbárokkal is ellentétbe került: átkelt Britanniába és a tize­
dik évében Galliát és Britanniát is adófizetőkké tette. 3 Galliában,
Aquitaniában és Britanniában tizennyolc provincia van: Alpes
Maritimae, Viennensis provincia, Narbonensis, Novcmpopulania,
a két Aquitania, Alpes Graiae, Maxima Sequanoruin, a két Germania,
a két Belgica, a két Lugdunensis; Britanniában Maxima Caesariensis,
Fiavia Caesariensis, Britannia Prima, Britannia Secunda.

4 A mai Milánó városa Észak-ltáliában.

6 A mai Cesena cs Rimini városai között folyó folyócska.

13
 7
1 Illyricum ab őre maritimo paulatim adgressi sumus. Laeuinus
consul Hadriaticum atque lonium maré primus ingressus maritimas
obtinuit ciuitates. Creta per Metcllum proconsulein, qui Creticus
dictus est, prouincia facta est. 2 Graecis in fidem nostram
confugientibus ad Achaiam accessimus. Athenienses aduersus
Philippum, Macedonum regem, auxilium nostrum petiuerunt.
Libera diu sub amicitiis nostris Achaia fűit: ad extremum legatis
Romanorum apud Corinthum uiolatis per Lucium Mummium
proconsulem captaCorintho Achaia omnis obtentaest. Epirotae, qui
aliquando cum Pyrrho rege etiam ad Italiam transirepraesumpserant,
uicti ac Thessali simul cum Achiuorum et Macedonum regionibus
nobis accesserunt. 3 Macedónia tér rebellauit: sub Philippo, sub
Perse, sub Pseudophiiippo. Philippum Flamininus, Persen Faulus,
Pseudophilippum Metellus oppressit: quorum triumphis Macedónia
popuJo Romano adiuncta est* 4 Illyrios, qui Macedonibus auxilium
tulerunt, ex eadem occasione per Lucium Anicium praetorem
uicimus ct cos cum rege Gentio in deditionem accepimus. Dardanos
et Moesiacos Curio proconsul subegit et primus Romanorum ducum
ad Danubium usque peruenit. 5 Sub lulio Octauiano Caesaré
Augusto per Alpes lulias iter factum est* Alpinis omnibus uictis
Noricorum prouinciae accesserunt. Bathone Pannoniorum rege
subacto* in dicionem nostram Pannóniáé uenerunt. Amantinis inter
Sauum et Drauum prostratis régió Sauiensis ac secundorum loca
Pannoniorum obtenta sunt.

8
1 Marcomanrü et Quadi de locis Valériáé quae sunt inter Danubium et
Drauum, pulsi sunt et limes inter Romanos ac barbaros ab Augusta
Vindelicum per Noricum, Pannonias ac Moesiam est constitutus.
2 Traianus Dacos sub rege Decibalo uicitet Dáciám trans Danubium
in solo barbariae prouinciam fecit, quae in circuitu bábuit decies
centena milia passuum; séd sub Gallieno imperatore amissa est
et per Aurelianum, translatis exinde Romanis, duae Dáciáé in
regionibus Moesiae ac Dardaniac factae sunt. 3 Prouincias habét

14
 7
1 Illyricumba a tenger partja felől lassanként nyomultunk be.
Laevinus consul hatolt be először az Adriai- és a Ión-tengerre, a ten­
gerparti városokat pedig birtokba vette. Kréta Metcllus proconsul
által, akit Creticusnak neveztek, provinciává tétetett. 2 Miután
a görögök az oltalmunkért folyamodtak, megközelítettük Achaiát.
Az athéniak Philippus, a makedónok királya ellen a segítségünket
kérték. Hosszú időn át Achaia a baráti viszonyunk keretei között
szabad volt, ám végül, miután a rómaiak követeit Korinthosban
bántalmazták, Lucius Mummius proconsul Korinthos elfoglalásával
Achaia egészét birtokba vette. Az epirusiak, akik egykor Pyrrhos
királlyal még Itáliába is át mertek kelni, valamint az ez idő tájt
legyőzött thesszáliaiak, az achaiaiak és a makedónok területeivel
együtt, csatlakoztak hozzánk. 3 Makedónia háromszor lázadt fel:
Philippus alatt, Pcrseus alatt, az Ál-Philippus alatt. Philippust
Flamininus, PerseustPaulus, Ál-Philippust pedig Metellus győzte le,
diadalaikkal pedig Makedónia a római nép fennhatósága alá került.
4 Az illíreket, akik a makedónoknak segítséget vittek, emiattLucius
Anicius praetor által legyőztük, s Gentius királlyal együtt megadás­
ra kényszerítctlük. A dardánokat és a moesiaiakat Curio proconsul
hajtotta igába, s a rómaiak vezérei közül először jutott el a Dunáig.
5 lulius Octavianus Caesar Augustus alatt Alpes luliae-n keresztül
út készült, az összes alpesi nép legyőzése után pedig a noricumiak
provinciái csatlakoztak. Miután a pannoniaiak királyát, Bathót le-
igáztuk, a pannoniai területek az uralmunk alá kerültek. A Száva
és a Dráva közötti amantinusok megsemmisítésével a Száva-régió
és Pannónia Secunda vidéke birtokba vétetett.

8
1A markomannok és a kvádok kiűzettek Valéria területeiről, ame­
lyek a Duna és a Dráva között helyezkednek el, s létrejött a limes
a rómaiak és a barbárok között Augusta Vindelicumtól - Noricumon
és Pannónián át - Moesiáig. 2 Traianus Decibalus király alatt le­
győzte a dákokat és provinciává tette a Dunán túli, barbár földön
lévő Daciát, amelynek a kerülete tízszer százezer lépés. De miután
Gallienus imperator alatt elveszett a terület, majd Aurelianus pa­
rancsára áttelepítették innen a rómaiakat, két Daciajött létre Moesia

15
Illyricus XVIII: Noricorum duas, Pannoniarum duas, Valériám,
Sauiam, Dalmatiam, Moesiam, Daciarum duas, <Dardaniam>; ct in
dioecesi Macedonica prouinciae sunt septem: Macedónia, Thessalia,
Achaia, Epiri duae, Praeualis, Creta.

9
1 In Thracias Macedonici belli occasione transcursum est. Saeuissimi
omnium gentium Thraces fuerunt. In'Thraciae regionibus etiam
Scordisci habitarunt, pariter crudeles et callidi. Múlta de saeuitia
praedictorum fabulosa memorantur, quod hostiis captiuorum
diis suis aliquando litauerint, quod humánum sanguinem in
ossibus capitum potare sint soliti. Saepe per eos Romanus est
caesus exercitus. 2 Marcus Didius uagantes Thracas repressit,
Marcus Drussus intra fines proprios continuit, Minucius in Hebri
fluminis glacie uastauit. Per Appium Claudium proconsulem hi
qui Rhodopam incolebant uicti sunt. Európáé inaritimas urbes
antea Romana cíassis obtinuit. 3 Marcus Lucullus per Thracias
cum Bessis primus conflixit. Ipsam caput gentis Thraciam uicit,
Haemimontanos subegit, Eumolpiadam quae nunc Philippopolis
dícitur, Vscudamam quae modo Hadrianopolis nominarur, in
dicionem nostram redegit, Cabylen cepit. Supra Pontúm positas
ciuitates occupauit: Apollóniám, Calathum, Parthenopolim, Tomos,
Histrum; ad Danubium usque perueniens Romana Scythis arma
monstrauit. 4 Ita dicioni rei publicae sex Thraciarum prouinciae
sunt adquisitae: Thracia, Haemimontus, Moesia inferior. Scythia,
Rhodopa, Európa, in qua nunc sccundac arces Romani orbis sunt
constitutae: Constantinopolis.

16
és Dardania vidékén. 3 Illyricusnak 18 provinciája van: Noricum
két provinciája, Pannónia két provinciája, Valéria, Savia, Dalmatia,
Moesia, Dacia két provinciája, Dardania; Macedonica diocesisben
továbbá hét provincia van: Macedónia, Thessalia, Achaia, Epirus
két provinciája, Praevalis, Creta.

9
1 Thrákiába a makedón háború alkalmával masíroztunk át.
Valamennyi nép közül a thrákok voltak a legvadabbak. Thrákia vi­
dékein még a scordiscusok laktak, egy kegyetlen és egyszersmint
ravasz nép. Számos történet megemlékezik rítusaik vadságáról,
mivel olykor az ellenséges foglyokat feláldozták saját isteneiknek,
s mert az emberi vért koponyacsontokba töltve szokták inni. A római
sereg gyakorta vereséget szenvedett tőlük. 2 A portyázó thrákokat
Marcus Didius visszaszorította, Marcus Drussus a saját határaikon
belülre kényszerítette, Minucius pedig aHebrus folyó® jegén elpusz­
tította. Appius Claudius proconsul legyőzte azokat, akik Rodopét7
lakták. Európa tengerparti városait a római hajóhad azonban már
korábban birtokban tartotta. 3 Marcus Lucullus Thrákia-szerte
először került ellentétbe a besszuszokkal. A népek feje meghódítot-
ta magát Thrákiát, a haemimontanusokat leigázta, Eumolpiadát,
amelyet manapság Philippopolisnak® hívnak, s Uscudainát, amelyet
Iladrianopolisnak® neveznek, az uralmunk alá hajtotta, Cabylét8 *10 pe­
digmegszerezte. Pontuson11 túlfekvő városokatfoglaltel: Apollóniát,12

8 A mai Marica folyó.

7 A Rodope-hegységet.
8 A mai Plovdiv Bulgáriában.
8 A mai Edirne Törökországban.
10 A mai Kabile falu Bulgáriában.
11 A Fekete-tenger latin neve.
12 A mai Burgas Bulgáriában.

17
 10
1 Nunc Eoas partes totumque Orientem ac positas sub uicino
sole prouincias, qui auctores sceptris tuis parauerint, explicabo,
quo stúdium clementiae tuae, quod in isdem propagandis habes,
amplius incitetur. 2 Asia societate Attali regis nóta Romanis est
eamque Attali testamento relictam hcreditario iure posscdimus. Ne
quid tamen populus Romanus non uiribus partum haberet, amis
per nos ab Antiocho Syriarum rege maximo est uindicata. Eadem
occasione etíam Lydia, sedes antiquaregnorum, Caria, Hellespontus
ac Phrygiae in potestatem populi Romani iuncta dicione uenerunt.
3 Rhodiis ct insularum popul is cxpcrti primum infestissimis sumus,
post eisdem fldelissimis auxiliatoribus utebamur. Ita Rhodus et
insulae primum libere agebant, postea in consuetudinem parendi
Romanis clementer prouocantibus peruenerunt et sub Vespasiano
principe Insularum prouinciafacta est.

18
Calathust,13 Parthenopolist,14 Tomit.15 Histert.16 Egészen a Dunáig
jutva, a római fegyvereket a szkíták fele szegezte. 4 Az állam fennha­
tóságához ily módon Thrákia hat provinciája adatott hozzá: Thracia,
Ilaemiinontus, Moesia Tnferior, Scythia, Rhodopa, s Európa, ahol
napjainkban a római világ második erősségét, Konstantinápolyi17
alapították.

10
1 Most a pirkadat vidékét18 és a teljes Keletet, valamint a Nap
alatt közvetlenül elterülő provinciákat fogom tárgyalni, amelyek
megágyaztak az uralmadnak, hogy ezáltal Kegyelmességed érdeklő­
dése, amely az ezirányii teijeszkedés iránt megvan, még jobban fel
legyen keltve. 2 Asia Attahis király szövetsége révén vált ismertté
a rómaiak számára, s az Attalus végrendeletével átengedett vidéket
az öröklési jog alapján szereztük meg. A római nép azonban nem
birtokolhat egy területet erő bevetése nélkül, így hát fegyverek útján
is magunknak követeltük azt Antiochustól, a szírek legnagyobb kirá­
lyától. Ugyanezen alkalommal mégLydia, királyságok régi székhelye,
valamint Caria, a Hellespontus és Phrygia is a római nép hatal­
ma alá került. 3 A rhodosiakkal és a szigetek lakóival, akik először
különösen veszedelmesek voltak, összemértük az erőnket, később
azonban a leghűségesebb szövetségesekként bántunk velük. Ily mó­
don Rhodos és a szigetek először függetlenül intézhették ügyeiket,
később azonban, amikor a rómaiak nagyon kegyesen felszólították
őket a szokásaikhoz való idomulásra, csatlakoztak és Vespasianus
princeps alatt létrejött a szigetek provinciája.

1:) A mai Mangalia Romániában.

14 A mai Costincsti falu Romániában.
10 A mai Constanta Romániában.
10 A mai Istria falu Romániában,
17 A mai Isztambul Törökországban.
18 Ahol reggel először pirkad, azaz a Napkelet.

19
 11
1 Pamphyliam, Lyciam, Pisidiam Seruilius pro consule ad belliim
piratarum missus obtinuit 2 Bithyniam Nicomedis defuncti regis
testamcnto sumus adsecuti. 3 Gallograeciam, hoc est Galatiam (sunt
etenim, ut nőmén resonat, ex Gallis Galatae), quod Antiocho contra
Romanos auxilium praebuissent. inuasimus. Mummius pro consule
Galataspersecutus est et confugientes partim in Olympum, partim
in Magabam montem, qui nunc Modiacus diói túr, de arduis eos in
plana detrusit, uictos in pcrpetuam pacem redegit. Postea Galatiam
Deiotarus tetrarches, nobis permi ttentibus, tenuit. Ad extremum
sub Octauiano Caesaré Augusto Galatia in speciem prouinciae
redacta est et eam primus Lollius pro praetore administrauit.
4 Cappadoces primi societatem nostram sub Ariaralhe rege
petiuerunt posteaque Ariobarzanes rex Cappadocum, a Mithridate
expulsus, Romanorum armis est restitutus. Semper inter auxilia
nostra fuere Cappadoces et ita maiestatem coluere Románam ut in
honorem Augusli Caesaris Mazaca, ciuitas Cappadociae maxima,
Caesarea cognominaretur. Postremo sub imperatore Claudio
Caesaré cum Archelaus rex Cappadocum Romám uenisset et ibi diu
detentus occubuisset, in prouinciae speciem Cappadocia migrauit.
5 Pontus per Pompeium, uicto Mithridate rege Pontico, formám
prouinciae accepit. Paphlagoniam Pylaemenes rex, amicus populi
Román!, tenuit. Saepe ex ea pulsus regno a nobis est restitutus, quo
mortuo prouinciae ius Paphlagonibus inpositum est.

12
1 Vltra iugaTauri montis quemadmodumposscssio Romanaperrexit,
consequenti locorum magis quam temporum seruata digestione
monstrabitur. Antiochus, Syriac potentissimus rex. bellum

20
 11
1 Pamphyliát, Lyciát, Pisidiát Servilius, a kalózok háborújába kikül-
döttproconsul tartotta birtokában. 2 Bithyniátaz elhunytNicomedes
király végrendelete által nyertük el. 3 Benyomultunk Gallograeciába,
amely manapság Galatia (mivel a galaták a gallok közül valók, ahogy
a név visszhangozza), mert segédcsapatokat adtak a rómaiak el­
len Antiochusnak. Mummius proconsul elűzte a galatákat és az
Olympushoz,18 19 Illetve a Magaba hegységbe menekülőket (ez utóbbit
manapság Modiacusnak hívják)20 a magaslatokról a síkságokra szo­
rította vissza, majd miután legyőzte, örök békére kényszerítette őket.
Ezután Dciotarus tetrarcha birtokolta Galatiát az engedélyünkkel.
Végül Octavianus Caesar Augustus alatt Galatia provincia státuszba
süllyedt, s először Lollius propraetor igazgatta. 4 A cappadociaiak
először Ariarathés király alatt keresték a szövetségünket, majd ezu­
tán Ariobarzancs, a cappadociaiak Milhridatés által elűzött királya
a rómaiak fegyvere által helyeztetett vissza a hatalmába. Mindig a mi
segédcsapataink között voltak a cappadociaiak, s a római nagyság­
hoz olyannyira hozzájárultak, hogy Augustus Caesar tiszteletére
Mazaca,21 Cappadocia legnagyobb városa Caesareának neveztetett
el. Végül. Claudius Caesar imperator alatt, amikor Archelaus, a cap­
padociaiak királya Rómába jött, majd hosszú ott tartózkodás után
meghalt, Cappadocia provincia státuszúvá vált. 5 Pontus, miután
Mithridatés pontusi király Pompeius által legyőzetett, elfogadta
a provincia jelleget. Paphlagoniát Pylacmenes király, a római nép
barátja birtokolta. Sokszor elűzték ebből a királyságból, mi visz-
szahelyeztük, a halálával aztán Paphlagonia provincia jogállásúvá
tétetett.

12
1S hogy milyen módon értei aTaurus hegység vonulatain túlra a ró­
mai hódítás, be fogom mutatni a helyek egymásutániságára figyelve
inkább, semmint az időbeliségre. Antiochus, Syria leghatalmasabb

18 Nem a „görög istenek lakóhelyéről” van szó, hanem az Uludag hegy­

ségről a mai Törökország területén.
M Hegység a mai Törökország területén, Galatiában.
21 A mai Kayseri Törökországban.

21
formidabile populo Romano intullt. Trecenta milta armatorum
bábuit, falcatis etiam curribus et elephantis aciem instruxit;
a Scipione consule, fratre Scipionis Africani, in Asiaapud Magnesiam
uictus, pace accepta, intraTaurum regnare permissus est. Eius lilii
regnum sub clientela popul! Romani retinuerunt; quibus defunctis
Syriarum prouinciis potiti sumus. 2 Cilices et Isauros, qui se piratis
ac praedonibus maritimis iunxerant, Seruilius pro consule ad
praedonum bellum missus subegit et uiam per Taurum montem
primus instituit; isque de Cilicibus et Isauris triumphauit atque
Isauricus est cognominatus.

13
1 Cyprus, famosa diuitiis, paupertatem populi Romani, ut
occuparetur, sollicitauit. Eam rex foederatus regebat, séd tanta
fűit penuria aerarii et tam ingens opum fama Cypriarum, ut lege
data Cyprus confiscari iuberetur. Quo accepto rex Cyprius nuntio
uenenum sumpsit, ut uitam prius quam diuitias amitteret. Cato
Cyprias opes Romám nauibus aduexit Ita íus eius insulae auarius
m ági s quam iustius sumus adsecuti. 2 Cyrenas cum ceteris ciuitatibus
Libyae Pentapolis Ptolomaei Antiquioris liberalitate suscepimus.
Libyam supremo Appionis regis arbitrio sumus adsecuti. 3 Aegyptus
omnis sub amicis regibus fuerat, séd uicta cum Antonio Cleopatra
prouinciae formám Octauiani Caesar is Augusti temporibus accepit:
et primum apud Alexandrinos Cornelius Gallus Romanus iudex
administrauit.

14
1 Per coníinia Armeniarum primum sub Lucio Lucullo Romana
trans Taurum arma transmissa sunt. Phylarchi Sarracenorum
in Osrhoena cessere superati. In Mesopotamia ab eodem Lucullo

22
királya rettenetes háborút kezdett a római néppel. Háromszázezer
fegyveressel bírt, csatarendjét még sarlós kerekű harci szekerekkel
és elefántokkal is ellátta. Scipio consul, Scipio Africanus testvére
Asiában, Magnésiánál legyőzte, in^jd miután a békét elfogadták,
engedélyezték, hogy a Taurusnál uralkodjon. Fiai megőrizték a ki­
rályságot a római nép védnöksége alatt, majd miután meghaltak,
a szír provinciák fölött megszereztük a hatalmat. 2 A ciliciaiakat
és az isauriaiakat, akik kalózokkal és tengerparti fosztogatókkal
kötöttek szövetséget, Servilius, a fosztogatók háborújába kiküldött
proconsul hajtotta igába, s ő épített először utat a Taurus hegységen
keresztül. Diadalmaskodott hát a ciliciaiakon és az isauriaiakon,
így aztán Isauricusnak nevezték.

13
1A gazdagságáról híres Ciprus olyannyira felingerelte a római népet
nyomorában, hogy' elfoglalták. A szigetet egy szövetséges király ural­
ta, de akkora volt a kincstár szüksége, s oly rendkívüli a ciprusiak
gazdagságának híre, hogy egy meghozott törvénnyel elrendelték
Ciprus elvételét. Miután ezt elfogadták és hírül vitték, a ciprusi
király mérget vett magához, hogy előbb az életét veszítse el, s ne
a gazdagságát. Cato a ciprusi vagyont hajókkal szállította át Kómába,
így hát inkább kapzsi módon, semmintjogszerűen nyertükéi a sziget
birtoklásának jogát. 2 Cyrenét2* Libya Pentapolis többi városával
egy régebbi Ptoleinaios bőkezűsége révén kaptuk meg. Libyát Appión
király végrendelete által nyertük el. 3 Egyiptom egésze baráti kirá­
lyok uralma alatt állt, de miután Cleopatra Antoniusszal legyőzetett,
Octavianus Caesar Augustus idejében elfogadta a provincia jelleget,
s először Cornelius Gallus római bíró igazgatta az alexandriaiak22 23
közül.

14
1 Armenia határvidékein először Lucius Lucullus alatt vonultak
keresztül a római fegyverek, a Tauruson át. A szaracénok legyőzött
phylarkhosaá megadták magukat Osrhocnében. Mesopotamiában

22 A mai Shahhat település melletti romváros Líbia északi részén.

23 Város Egyiptomban, a Nílus folyó torkolatánál.

23
Nisibis capta est. 2 Postea per Pompeium eadem loca armis obtenta
sunt. Syriae et Phoenice bello a Tigrane, Armen iorum rege, receptae
sunt. Arabes et ludaei in Palaestina uicti sunt. 3 Ad extremum
sub Traiano principe regi maloris Anncniae diadema sublatum
est et per Traianum Armenia, Mesopotamia, Assyria et Arabia
prouinciae factae sunt ac limes Orientalis supra ripam Tigridis est
institutus. Séd Hadrianus qui successlt Traiano, inuidens Traiani
glóriáé, sponte sua Armeniam, Mesopotamiam, Assyriam reddidit
ac médium inter Persas et Bomanos Euphraten esse uoluit. 4 Séd
post sub Antoninis duobus, Marco et Verő, ac Seuero Pertinaci
ceterisque principibus Romanis, qui aduersum Farthos euentu
uario dimicarunt, quater amissa, quater recepta Mesopotamia est;
5 ac Diocletiani temporibus, uictis príma congressione Romanis,
secundo autem conflictu superato rege Narseo, uxore eius ac
fillabus captis et cum summa pudicitiae custodia reseruatis, pace
facta Mesopotamia est restituta et supra ripam Tigridis limes est
református, ita ut quinque gentium trans Tigridem constitutarum
dicionem adscqueremur. Quae condicio foederis in lempus diualis
Constantii reseruata durauit.

15
1 Scio nunc, inclitc princeps, quo tua pergat intentio. Requiris
profecto, quotiens Babyloniae ac Romanorum arma conlata sint
et quibus uicibus sagitüs pila contenderint. Breuiter eucntus
enumerabo bellorum: furto hostes in paucis inuenies esse laetatos,
ucra autem uirtute semper Romanos probabis exstitisse uictores.
2 Primum a Lucio Sylla pro consule Arsaccs, rex Parthorum, missa
legatione amicitias populi Román! rogauit ac mer uit. Lucius Lucullus
Mithridaten, rcgno Ponti cxutum, ad Armeniam persecutus est.

24
 ugyanez a Lucullus elfoglalta Nisibist.24 2 Ezután Pompeius ugyan­
ezeket a területeket fegyverrel vette birtokba. Syriát és Phoeniciát
Tigranéstől, az armeniaiak királyától egy háborúban elfoglaltuk.
Az arabok és a zsidók Palcstinában legyőzcttck. 3 Végül Traianus
princeps alatt Armenia Maior királyának a fej ékét átadták és
Traianus Armeniát. Mesopotamiát, Assyriát és Arabiát provinci­
ákká tette, a keleti limes pedig a Tigris partján lett kiépítve. Ámde
Hadrianus, aki Traianust követte, Traianus dicsőségét irigyelve
Armeniát, Mesopotamiát, Assyriát önként visszaadta, a perzsák és
a rómaiak közötti határnak pedig az Eufráteszt akarta megtenni.
4 De ezután, a két Antoninus, Marcus és Verus, valamint Severus,
Pertinax és a többi római princeps alatt, akik a parthusok ellen kü­
lönböző eredménnyel viaskodtak, négyszer elveszítettük, négyszer
pedig visszavettük Mesopotamiát. 5 Dioclctianus idejében aztán
- miután az első összecsapás során a rómaiakat győzték le, a má­
sodik ütközetben pedig Narsés királyt múlták felül, a feleségét és
a lányait elfogták, majd az erkölcsösség jegyében, a legszigorúbb
őrizetben megtartották - Mesopotamia a megkötött béke értelmé­
ben visszatért, a limes pedig a Tigris partján újra létrejött, sőt ily
módon megszereztük az uralmat öt kijelölt terület fölött a Tigrisen
túl is. E szerződés elfogadott feltételei az isteni Constantius idejéig
maradtak érvényben.

15
1 Nos hát tudom, hírneves princeps, hogy a figyelmed mi felé
irányul. Azt kérdezed igazából, hogy a babilóniaiak25 és a római­
ak fegyverei hányszor csaptak össze, s mely helyeken mérkőztek
meg a hajítódárdák a nyilakkal. Röviden számba fogom venni a há­
borúk eseményeit: hamis hírek hatására úgy fogod tán gondolni,
hogy néhány alkalommal az ellenségeink ünnepelhettek, ám aztán
el fogod majd ismerni, hogy erényeik miatt valójában mindig a ró­
maiak lettek a győztesek. 2 Először Arsaccs?6 a parthusok királya

24 A inai Nusaybin Törökországban, a szíriai határ mellett.

25 A parthusokra és a szászán id a perzsákra utal archaikusán a szerző.
2n II. Mithridatés (uralkodott: Kr.e. 123-88), azaz telj es u ral kodói nevén
Mithridatés Arsakés Megás Epiphancs Philhellénos,

25
Tigranen, Armeniorum regem, cum septem milibus clibanariis et
centum uiginti sagittariorum, ipse cum decem et octo Romanorum
milibus uicit. 3 Tigranocertam, maximam Armeniae ciuitatem,
expugnauit. Madenam, opimam Armeniorum regionom, obtinuit,
per Melitenen ad Mesopotamiam descendit, Nisibin cumfratre regis
cepit. Tendere in Persas paratus successorem accepit.

16
1 Gn. Pompeius expertae felicitatis ad Mithridaticum bellum
missus. Mithridaten in Armenia minőre nocturno adgressus proelio
superauit, caesis duobus et quadraginta milibus hostium castra eius
inuasit. Míthridates cum uxore et duobus comitibus in Bosphoron
fugit; ibi desperatione rerum suarum uenenum hausit et cum uis
ueneni parum ageret, a milite suo, ut ferro percuteretur, impetrauit.
2 Pompeius auxilialorem Mithridatis Tigranen, Armeniorum
regem, persecutus est: ille ei se oblato diademate apud Artaxata
dedidit. Receptae ab co sunt Mesopotamia, Syriae et aliquanta
pars Phoenices; atque intra Armeniam malőréin regnare permissus
est. 3 Idem Pompeius Bosphorianis et Colchis Aristarchum regem
inposuit, cum Albanis conflixit, Orhodi, Albanorum regi, tér uicto
pacem dedit, Hiberiam cum Artace rege in deditioncm accepit,
Sarraccnos et Arabas uicit. ludaea capta Hierosolymam obtinuit,
cum Persis foedus icit. Rediens apud Antiochiam Daphnensem

26
kérte és szerezte meg követség útján Lucius Sylla*26 27 proconsultíA
a római nép barátságát. Lucius Lucullus a Pontus királyságától
megfosztott Mithridatést Armeniába űzte. Tizennyolcezer rómaival
legyőzte Tigranést, az armeniaiak királyát, hétezer nehézfegyverzetű
lovasával és százhúszezer jászával egyetemben. 3 Tigranocertát,28
Armenia fővárosát ostrommal bevette. Madcnát,29*az armeniaiak
legtermékenyebb vidékét birtokba vette, s Meliténén20 keresztül lee­
reszkedett Mesopotamiába, Nisibist pedig a király testvérével együtt
megkaparintotta. A Perzsiába való betörésre készen fogadta utódját.

16
1 A Mithrldatés-féle háborúba kiküldött, szerencsés természetéről
ismert Gneius Pompeius Armenia Minorban, egy éjszakai csatában
felülmúlta Mithridatést, majd miután az ellenség közül negyven­
kétezret megölt, betört amaz táborába. Mithridatés a feleségével
és két kísérőjével a Bosphorushoz menekült; ott aztán a helyzete
miatti kétségbeesésében mérget nyelt, ám amikor a méreg ereje csak
kevéssé hatott, kicsikarta, hogy egy katonája vaskarddal szúrja ke­
resztül. 2 Pompeius Mithridatés segítőjét, Tigranést, az armeniaiak
királyát üldözőbe vette, amaz pedig a királyi fejekének felajánlásával
Artaxatában31 feladta magát. Elfoglaltuk tőle Mesopotamiát, Syriát
és Phoeniciajelentős részét, s megengedtük, hogy Armenia Maíoron
belül uralkodjon. 3 Hasonlóképpen tette meg Pompeius Aristarchust
a bosphorusiak és colchlslak32 királyának. Miután ellentétbe került
az albanusokkal,33 Orhodésnek, az albanusok királyának három
győzelem után békét adott. Artakés király megadását elfogadva

a Sulla.
26 A mai Silvan városa Törökországban, Diyarbakir (az ókori Amida)
közelében.
29 Média. A mai Madína (Örményország) települése, illetve az attól délre
elterülő vidék, a Kaszpi-tengertöl (dél)nyugatra.
90 A mai Maiatya városa Törökországban.
31 A mai Artashat település melletti romváros Örményországban.
32 A Fekete-tenger keleti partjainál, a Kaukázus szomszédságában élő
ókori nép.
83 A Kaukázus és a Kaszpi-tenger közötti területen élő ókori nép.

27
lucum, delectatus loci amoenitate el aquarum abundantia, addito
nemore consecrauit.

17
1 Marcus Crassus consul aduersum rebcllantes Parthos missus est.
Is cum pacem missa aPersis legatione rogaretur, apud Ctesíphonta
responsurum se ait. Apud Zeugmam traiecitEuphratcn eta transfuga
quodam Mazaro inductus ad ignotam camporum solitudinem
descendit. Ibi undique circumuolantibus sagittariorum agminibus
cum Silate et Surena praefectis regiis est cinctus exercitus et ui
telorum obrutus. 2 Ipse Crassus cum ad conloquium sollicitatus
uiuus paene capi posset, repugnantibus tribunis euaserat et fugám
petens occisus est. Caput eius cum dextera manu resectum ad
regem perlatum est atque ita ludibrio habitum, ut faucibus eius
aurum liquefactum infimderetur: scilicet ut, quia ardens cupiditate
praedandi pacem regi dare rogatus abnuerat, etiam mortuo eius
reliquias auri fiámmá conbureret. 3 Lucius Cassius, quaestor Crassi,
uir strenuus, reliquias fusi collegit exercitus. Contra Persas in
Syriam inrumpentes tér cum summa admiratione conflixit eosque
trans Euphraten reiectos uastauit.

28
 a szaracénokat és az arabokat pedig legyőzte.
bekebelezte Hibériát,3435
Miután elfoglalta ludacát. Jeruzsálemet birtokba vet te, s a perzsák­
kal szerződést kötött, A visszatérő Antiochiánál3637Daphné ligetét
- a hely bájában és a vizek bőségében gyönyörködve - egy hozzácsa­
tolt berekkel felszentelte.

17
1 Marcus Crassus consul a fellázadó parthusok ellen küldetett.
Amikor a Perzsiából küldött követség békét: kért, azt mondta,
hogy majd Ktésiphónban36 fog válaszolni. Zeugmánál:í? átkelt az
Eufráteszen és egy bizonyos Mazarus nevű szökevény által félre­
vezetve, a térségnek egy ismeretlen pusztaságába tévedt. Amott
aztán, miután mindenfelől íjászok csapatai vették körbe Silatésszel
és Surénával, a királyi pra^ffectwsokkal, a hadsereget bekerítették
és a fegyverek erejével megsemmisítették. 2 Crassust magát, ami­
kor elcsalták egy tárgyalásra, majdnem sikerült élve elfogniuk,
viszont a tribunusai ellenállása következtében elmenekült, ám a si­
etve menekülőt meggyilkolták. Fejét a jobb kezével együtt levágták,
elvitték a királynak és gúny tárgyaként kezelték oly módon, hogy
testnyílásaiba folyékony aranyat öntöttek: tudott dolog, hogy a zsák­
mányszerzés vágyától lángolva tagadta meg a kért békét megadni
a királynak, így hát az arany heve talán még halálában is perzselte
a maradványait. 3 Luclus Cassius, Crassus quaestora, > egy életerős
férfiú összegyűjtötte a szétszórt sereg maradványait. A Syriába
benyomuló perzsákkal háromszor ütközött meg a legcsodálato­
sabb módon, s az Eufráteszen túlra visszaverve megsemmisítette
őket.

34 Ókori állam a Kaukázusban.

35 A mai Antakya városa Törökországban.
36 A Pár thus, majd a Szászánida (Újperzsa) Birodalom fővárosa a Tigris
folyó bal partjánál, Seleukeiával szemben. Ma romváros Bagdadtól kb.
35 km-re délre, a Tigris folyó partján.
37 Ma ókori mozaikjairól híres romváros Törökország déli részén,
a Szíriái határ közelében, az Eufrátesz folyó partján.

29
 18
1 Parthi Labieno, qui Pompeianarum partiam fuerat ac uictus ad
Persas fugerat, duce in Syriam inruperunt ac totam prouinciam
occuparunt. Publius Ventidius Bassus Parthos, qui ducentc Labieno
Syriam inuaserant, occurens in Capro monte cum paucis fugauit,
Labienum occidit, persecutus Persas ad internicionem strauit. Qua
congressione Pacorum regis filium eadem die, qua Crassus fuerat
uictus, occidit, ne aliquando Romani ducis mors inultarelinqueretur.
Ventidius de Persis primus triumphauit. 2 ML Antonius Mediám
ingressus, quae nunc Madena appellatur, bellum Parthis intulit, et
primis eos proeliis uicit. Verum post, duabus legionibus amissis,
cum fame, pestilentia, tempestatibus premeretur, uixper Armeniam,
Persis insequentibus, reuocauit exercitum, tanto per momenta
temporis terroré perculsus, ut a gladiátoré suo percuti postularet,
ne uiuus ueniret in hostium potestatem-

19
1 Sub Octauiano Caesaré Augusto Armenia cum Parthis conspirauit.
Claudius Caesar, nepos Augusti, cum cxercitu missus ad Orientem,
cum pro xnaiestate Romani nominis facile cuncta sedasset atque
ei se Armenii, qui tunc temporis ualidiores erant, cum Parthis
dedissent iudicesquc instituto Pompeipraedictis gentibus Claudius
Caesar praeficeret, Donnes quidam, quem Parthis Arsaces
praeposuerat, proditione simulata, libellum, in quo conscripti
thesauri continerentur, obtulit. 2 Quem cum imperator Romanus
legeret intentius, cultro adgressus Claudium uulnerauit. Percussor
quidom amilitibus confossus est. Claudius ex uulnere, regressus in
Syriam, obiit. Persae ad satisfactionemtam audacis admissi obsides

30
 18
1 Aparthusok Labienus hadvezérrel, aki Fompeius-párti volt, s legyő-
zetve a perzsákhoz menekült, betörtek Syriába és a teljes provinciát
megszállták. A megérkező Publius Vcntidius Bassus a parthuso-
kat, akik Labienus parancsnokkal benyomultak Syriába, a Capros
hegységben38 kevés emberrel megfutamította, Labienust megölte,
majd üldözőbe vette a perzsákat és teljesen megsemmisítette őket.
Ebben az összecsapásban ölte meg a király Pakoros nevű fiát ugyan­
azon a napon, amelyen Crassus legyőzetett, nehogy egy római ve­
zér halála valaha is megbosszulatlan maradjon. Ventidius elsőként
diadalmaskodott a perzsákon. 2 Marcus Antonius betört Médiába,
amelyet manapság Madenának neveznek, háborút kezdeményezett
a parthusokkal, s az első csatákban legyőzte őket. Ezután azonban
elvesztett két légiót, majd éhségtől, dögvésztől, s az időjárástól gyö­
törve, nagy nehézségekkel, Armenián keresztül, perzsáktól üldözve
hazavezette a sereget. Azokban a pillanatokban annyira összetört
a rémülettől, hogy egy gladiátorától a saját megölését kérte, nehogy
élve az ellenség kezére jusson.

19
1 Octavianus Caesar Augustus alatt Armenia együtt működött a parth­
usokkal. Claudius Caesar,340” Augustus unokája egy sereggel Keletre
küldetett, s amikor a római név nagyságának kivívása érdekében
mindenkit könnyedén lecsendesített, az armeniaiak, akik azokban
az időkben hatalmasabbak voltak, a parthusokkal együtt megadták
magukat, majd Claudius Caesar Pompcius szokását követve bírókat
adott az említett népeknek. Egy bizonyos Donnes, akit Arsaces41’
aparthusokfölé helyezett, árulást tettetve felajánlott egy könyvecs­
két, amelyben az összeírt kincsek voltak megtalálhatók. 2 Miközben
ezt a római imperator figyelmesen olvasgatta, késsel megrohanva
megsebesítette Claudiust. A merénylőt a katonák ledöfték. Claudius

05 Hegység a mai Szíria területén.

09 Fest. 19.1. első két mondata Tiberius Claudius Néróról, a későbbi
Tiberius császárról szól. A 19. caput további része azonban Augustus csá­
szár unokájának, Caius Caesarnak a tetteit és tragikus halálát beszéli el.
40 V. Phraatés (uralkodott: Kr.e. 2 - Kr.u. 4) nagykirályról van szó.

31
tunc primum Octauiano Caesar! Augusto dederunt et erepta sub
Crasso signa rettulerunt. Pacatis gentibus Orientis, Augustus Caesar
etiam Indorum legationem primus accepit

20
1 Nero, quem turpissimum imperatorem Komana est pássá rés
publica, amisit Armeniam. Duae tunc Romanae legiones sub iugum
a Persis missae extremo dedecore Romani exercitus sacramenta
foedarunt. 2 Traianus, qui post Augustum Romanae rei publicae
mouit lacertos, Armeniam recepit a Parthis, sublato diademate
Armeniae maioris regnum ademit. Albanis regem dedit; Hiberos,
Bosphoríanos, Colchos in Üdém Romanae dicionis recepit;
Osrhoenorum loca et Arabum occupauit; Carduenos, Marcomedos
obtinuit, Anthemusium, optimam Persidis regionem, Seleuciam,
Ctesiphontem, Babyloniam accepit ac termit. 3 Vsque ad Indiáé
fincs post Alexandrám accessit. In mari rubro classem instituit
Prouincias fecit Armeniam, Mesopotamiam, Assyriam, quae inter
Tigridem atque Euphraten sita inriguis amnibus instar Aegypti
fecundatur. 4 Hadrianum glóriáé Traiani certum est inuidisse.
Qui ei successor in imperio sponte propria reuocatis exercitibus
Armeniam, Mesopotamiam, Assyriam concessit et inter Romanos
ac Persas Euphraten médium esse uoluit

32
a seb miatt visszatéri Syriába, s meghalt. A perzsák egy ily arcátlan
tett elégtételeként első alkalommal küldtek túszokat Octavianus
Caesar Augustusnak és a Crassus alatt elrabolt hadyelvényeket is
visszaszolgáltatták. Miután a keleti népeket megbékéltette, Augustus
Caesar első alkalommal fogadta az indiaiak követségét is.

20
1 Nero, a római állam által eltűrt legbecstelenebb imperator, elvesz­
tette Ar mén iát. Két római légiót a perzsák ekkor iga alá hajtottak:
a római sereg legnagyobb gyalázatára beszennyezték esküjüket.
2 Traianus, aki Augustus után a római állam erőit újra mozgásba
lendítette, Armeniát visszafoglalta a parthusoktól, s miután meg­
szerezte Armenia Maior királyi fejékét, a királyságot bekebelezte.
Az albanusoknak királyt adott, a hiberusokat, bosphorusiakat,
colchisiakat a római hatalom oltalmába fogadta. Az osrhoenusok
és az arabok területeit megszállta, a carduenusokat, marcomedu-
sokat meghódította, Anthemusiumot,'*1 Perzsia legjobb vidékét,
s Seleukeiát,41 Ktésiphónt, Babyloniát13 pedig bevette és elfoglalta.
4243
3 India határait Alexandros után megközelítette. A Vörös-tengeren
flottát hozott létre. Armeniát, Mcsopotumiát, Assyriát, amelyek
a Tigris és az Eufrátesz között fekszenek, s Egyiptomhoz hasonló­
an a kiöntő folyamok által válnak termékennyé, provinciákká tette.
4 Bizonyos, hogy Hadrianus irigyelte Traianus hírnevét. Ő volt az
utódja a hatalomban, s miután a saját elhatározásából visszahív­
ta a seregeket, Armeniát, Mesopotamiát, Assyriát átengedte, a ró­
maiak: és a perzsák közötti határnak pedig az Eufráteszt akarta
megtenni.

41 Az Eufrátesz folyó partjánál fekvő egykori város, Anthemus (ma

Törökország) körül elterülő vidék.
42 Parthia egyik legnagyobb, erősen hellénizált városa a Tigris folyójobb
partjánál. Romjai a mai Irakban találhatóak.
43 Mezopotámia ősi és legnagyobb hírű metropolisza, Hammurapi
(Óbabiloni Birodalom), II. Nabukodonozor (Újbabiloni Birodalom) és Nagy
Sándor egykori uralkodói székhelye az Eufrátesz folyó partjánál. Romjai
a mai Irakban találhatóak.

33
 21
1 Antonini duó, Marcus et Vorus, hoc est socer et gener, pariter
Augusti, imperium orbis aequata primum potestate tenuerunt.
Séd ex his Antoninus iunior ad expeditionem Parthicam prófécia s
est; múlta et ingentia aduersus Persas feliciter gessit; Seleuciam,
Assyriae urbem, curri quadringentis milibus hoslium cepit; ingcnti
glória de Persis cum socero triumphauit. 2 Seuerus, natione Afer,
acerrimus imperator, Parthos strenue uicit, Aziabenos deleuit,
Arabas interiores obtinuit et Arabiam prouinciam fecit. Huic
cognomina ex uictoriis quaesita sunt; nam Aziabenicus, Parthicus,
Arabicus est cognonrünatus. 3 Antoninus, cognomento Caracalla,
filius Seueri imperatoris, expeditionem in Persas parans, in
Osrhoena apud Edessam propria mór te obiit et ibidem sepultus
est.

22
1 Aurelius Alexander, quasi fato quodam in exitium Persicae
gentis renatus, iuuenis admodum Romani gubernacula suscepit
imperii. Ipse Persarum regem nobilissimum Xersem gloriose
uicit. Hic Alexander seriniorum magistrum habuit Vlpianum iuris
consultorem. De Persis Romáé pompa spectabili triumphauit.
2 Sub Gordiano, aeri ex iuuentatis fiducia principe, rebellantes
Parthi ingentibus proeliis contusi sunt. Isquc rcdicns uictor de
Perside fraude Philippi, qui praefectus praetorio eius erat, occisus
est. Milites ei tumulum in uicensimo miliario a Circensio castro,
quod nunc exstat, aedificauerunt atque exequias eius Romám cum
maxima uenerationis reuerentia deduxerunt.

34
 21
1 A két Antoninus, Marcus és Verus, após és vő, egy időben
Augustusok, először birtokolták egyenlő mértékben a földkerekség
feletti hatalmat. Közülük aztán a fiatalabb Antoninus parthus had­
járatra indult, s számos hatalmas hőstettet vitt végbe sikeresen
a perzsák ellen. Seleukeiát, Assyria városát négyszázezer főnyi el­
lenséggel megszerezte. Apósával együtt hatalmas dicsőséggel győ­
zedelmeskedett a perzsákon. 2 Az afrikai nemzetségből származó
Severus, a rendkívül heves imperator, fáradhatatlanul harcolva
legyőzte a parthusokat, megsemmisítette az aziabenusokat, a belső
arab területeket pedig birtokba vette és Arabiát provinciává tette.
A mellékneveit a győzelmei által szerezte, hiszen Aziabenicusnak,
Parthicusnak, Arabicusnak nevezték. 3 Antoninus, Severus impe­
rator Caracaila melléknevű, Perzsiába hadjáratot előkészítő fia
Osrhoenében, Edessa44 közelébenjelleméhez illő halált halt, s ugyan­
ott temették el.

22
1 Aurelius Alexander, mintha valamifajta végzet által a perzsák
nemzetségének akiirtására született volna újjá, a Római Birodalom
kormányzását nagyon fiatalon vállalta magára. A perzsák legneme­
sebb királyát, Xerxést dicsőséges módon legyőzte. Ez az Alexander
Ulpianust, a jogi tanácsadót bírta a hivatalai vezetőjeként. Rómában
figyelemre méltó pompával ünnepelte meg a perzsák fölötti diadalt.
2 Gordianus, a fiatalságának magabiztossága miatt heves princeps
alatt a lázongó parthusok nagyszabású ütközetekben leverettek.
A visszatérő, Perzsia fölötti győztes azonban Philippus álnoksága
következtében, aki az ő testőrparancsnoka volt, megöletett. A kato­
nák húsz mérföldre a circensiumi tábortól halomsírt emeltek neki,
amely manapság is áll, a gyászszertartását azonban a legnagyobb
tisztelet figyelembe vételével Rómába vitték.45

44 A mai Urfa városa délkelet Törökországban, az Eufrátesz folyótól 80

km-re keletre.
45 Gyorsan, szakrális ceremónia nélkül elföldelték a császárt a ró­
mai-perzsa határon, de aztán Rómában tartottak egy utólagos gyászszer­
tartást a tiszteletére.

35
 23
l Valeriani, infausti principis, fortunam taedet referre. Is cum
Gallieno suscepit imperium, cum Valeriánám exercitus, Gallienum
senatus imperatorem fecisset. In Mesopotamia aduersuin Persas
Valerianus congressus a Sapore, Persarum rege, superatus est et
captus in dedecori seruitute consenuit. 2 Sub Gallieno Mesopotamia
inuasa etiam Syriam sibi Persae coeperant uindicare, nisi quod
turpe dictu est, Odenathus, decurio Palmyrenus, collecta Syrorum
agrestium manu acriter restitisset et fusis aliquotiens Persis non
modo nostrum limitem defendisset, séd etiam ad Ctesiphontem
Romani ultor imperii, quod mirum dictu est, penetrasset.

24
1 Aureliani imperatoris glóriáé Zenobia, Odenathi uxor, accessit:
ea enim post mortem mariti feminea dicione Orientis tenebat
imperium; quam Aurelianusmultís clibanariorum ctsagittariorum
milibus fretam apud Immas hant procul ab Antiochia uicit et captam
Roinae triumphans ante currum duxit. 2 Cári imperatoris uictoria
de Persis nimium potens superno numini uisa est. Nam ad inuidiam
caelestis indignationis per tinu isse credenda est. Is enim ingressus
Persidam quasi nullo obsistente uastauit, Cochen et Ctesiphontem,
urbes Persarum nobilissimas, cepit. Cum uictor totius gentis castra
supra Tigridem haberet, ui iühninis ictus interiit.

36
 23
1 Kellemetlen elbeszélni Valerianusnak, a szerencsétlen princeps-
nek a sorsát. Gallienusszal viselte a hatalmat, miután Valerianust
a sereg, Gallienust pedig a szenátus imperalorrá tette. Valerianus
Mesopotamiában a perzsák ellen harcba bocsátkozott, ám Sápúr,
a perzsák királya felülmúlta, elfogta és gyalázatos szolgaságban öre­
gedett meg. 2 Gallienus alatt, miután Mesopotamiát megtámadták,
a perzsák elkezdték még Syriát is maguknak követelni, csakhogy
- gyalázatos még elbeszélni is - Odenathus, a palmyrai'16 decurío,* 47
miután összegyűjtötte a szír földművesek osztagait, buzgón ellenállt,
majd jónéhány alkalommal szétszórta a perzsákat, s nemcsak a hatá­
rainkat védte meg, hanem - csodálatos még elbeszélni is - a Római
Birodalom bosszúállójaként Ktésiphónig is eljutott.

24
1 Aurelianus imperator dicsőségéhez Zénobia, Odcnathus felesé­
ge kapcsolható: ő ugyanis a házastársa halála után nőként nyerte
el a Kelet feletti uralmat. Aurelianus a nehézfegyverzetu lovasai­
nak és jászainak ezreiben bízó asszonyt Imimé nél,'18 nem messze
Antiochiától legyőzte és az elfogottat Rómában a diadalszekere előtt
felvonultatta. 2 Carus imperator győzelme a perzsák fölött túlzottan
hatalmasnak tűnt a felső istenség számára. Azt kell bizony gondolni,
hogy az égi felháborodás haragja érte el. Perzsiát ugyanis megtámad­
ta és gyakorlatilag ellenállás nélkül feldúlta, Kókhót10 és Ktésiphónt,
a perzsák legnemesebb városait pedig elfoglalta. Amikor az egész
nép legyőzője a Tigrisen túl vert tátiért, egy villámcsapás megölte.

Oázisváros a syriai sivatagban.

47 A decuriők a hagyományos római városok (cotomdk, muntcipíto-
rflok) tanácsának (ordo decurionum) tagjai voltak. A titulus szó szerint
„városi tanácsosként’' fordítható magyarra. Festus Palmyra vezetőjének
nevezi tulajdonképpen Odenathust.
43 Település Syrlábaru Anüochia és Emesa között.
™ Kókli é, azaz Veh-Ardasír, vagy másként S clcukeia Nova egy nagyváros
volt a Tigris folyó partján, Ktésiphón és Seleukeia közelében. Az erősen
hcllenizált Selcukciával ellentétben perzsa kultúra jellemezte.

37
 25
1 Sub Diocletiano principe pompa uictoriae nóta de Persis est,
Maximianus Caesar príma congressione, cum contra innumeram
multitudinem cum paucis acriter dimicasset, pulsus recessit ac
tanta a Diocletiano indignatione susceptus est, ut ante carpentum
eius per aliquot milia passuum cucurrerit purpuratus. 2 Et cum
uix impctrasset, ut reparato de limitaneis Dáciáé exercitu euentum
Martis repeteret, in Armenia maiore ipse imperator cum duobus
equitibus explorauithostes, et cum uiginti quinque milibus militum
superueniens castris hostilibus subito innumera Persarum agmina
adgressus ad internicionem cecidit. 3 Rex Persarum Narseus effugit,
uxor eius et ílliae captae sunt et cum maxima pudicitiae custodia
reseruatae. Pro qua admiratione Persae non modo armis, séd etiam
moribus Romanos superiores esse confessi sunt, Mesopotamiam
cum Transtigritanis regionibus reddiderunt. Pax facta usque ad
nostram memóriám rei publicae utilis perdurauit.

26
1 Constantinus rerum dominus extremo uitae suae tempore
expeditionem parauit in Persas. Toto enim őrbe pacatis gentibus
et recenti de Gothis uictoriagloriosior cunctis in Persas descendebat
agminibus, 2 Sub cuius aduentu Babyloniae in tantum regna
trepidarunt, ut supplex ad eum legatio Per sarum adcurreret, facturos
se imperata promitterent, nec tamen pro adsiduis cruptionibus,
quas sub Constantio Caesaré per Orientem temptauerant, ueniam
mererentur.

27
1 Constantius in Persas uario ac magis difficili pugnauit euentu.
Praeter leues excubantium in limité congressiones acriori Marté
nouiens decertatum est, per duces suos septiens, ipse praesens bis
adfuit. Verum pugnis Sisaruena, Singarena et iterum Singarena,

38
 25
1 Emlékezetes Diocletianus princeps alatt a perzsák fölötti győzelem
pompája. Maximianus Caesar az első támadás során a megszám­
lálhatatlan tömeggel szemben kevés emberrel keményen harcolt,
ám megverve visszavonult, majd oly nagy felháborodás zúdult rá
Diocletianus irányából, hogy a kocsija előtt néhány ezer lépést kellett
futnia bíborba öltözve. 2 S amikor nagy nehezen elérte, hogy Dacia
határ menti hadseregével kiegészülve visszakövetelhesse Mars ál­
dását, az imperator két lovassal saját maga térképezte fel Armenia
Majorban az ellenséges csapatokat, s huszonötezer katonával várat­
lanul meglepte az ellenség táborát, majd megtámadta a perzsák meg­
számlálhatatlan tömegét és lekaszabolta őket, végromlást okozva.
3 A perzsák királya, Narsés elmenekült, feleségét és leányait azon­
ban elfogták, s az erkölcsösség jegyében, a legszigorúbb őrizetben
megtartották. E csodálatra méltó tett miatt a perzsák elismerték,
hogy a rómaiak nemcsak a fegyverek által, hanem az erkölcsök terén
is magasabb rendűek. Visszaadták Mesopotamiát a Tigrisen túli
területekkel együtt. Megköttetett az állam számára hasznos béke,
amely egészen ami korunkig kitartott.

26
1 Constantinus, a közügyek ura életének végén hadjáratot készített
elő Perzsiába. A népek világszerte történő lecsendesítése és a gotok
fölött aratott minapi győzelem miatt egyre dicsőbb hírű uralkodó
a teljes seregével vonult Perzsiába. 2 Jövetele miatt Babilónia király­
ságában™ olyannyira nyugtalankodtak, hogy elébe sietett a perzsák
könyörgő küldöttsége, s megfogadták, hogy a parancsait végre fogják
hajtani, ám a folytonos forrongások miatt, amelyek Constantius
Caesar alatt a Keletet; felizgatták, nem érdemeltek megbocsátást .

27
1 Constantius váltakozó eredménnyel és nagyobb nehézségekkel
küzdve harcolt a perzsákkal. A határon őrködök enyhébb összecsa­
pásain kívül kilencszer viaskodtak hevesebben Mars kegyeiért: had­
vezérek parancsnoklásával hétszer, a (császár) jelenlétében pedig

50 A Szászánida (Újperzsa) Birodalomra utal archaikusán a szerző.

39
praesente Constantio, ac Sícgarena, Constantiensi quoque,
et cum Ainida capta est, graue sub eo principe rés publica uulnus
accepit. 2 Tér autem a Persis est obsessa Nisibis, séd maíore sui
detrimento dum obsidet hostis adfectus est* Narasarensi autem,
ubi Narseus occiditur, superiores discessimus. 3 Nocturna uero
Eliensi prope Singaram pugna, ubi praesens Constantius adfuit,
omnium expeditionum conpensatus fuisset euentus, sí locis et
nocte aduersantibus, percitos ferocia milites ab intempestiuo
pugnandi tempore imperator ipse adloquendo reuocare potuisset.
4 Qui tamen inuicti uiribus, inprouisis aduersum sitim aquarum
subsidiis, incumbente iám uespere castra Persarum adgressiruptis
munitionibus occuparunt fugatoque rege, cum a proelio respirantes
praetentis luminibus repertae inhiarent aquae, nimbo sagittarum
obruti sunt, cum stolide ad dirigendos certius in se ictus lumina
ipsi per noctem accensapraeberent.

28
1 luliano in externos hostcs expertae felicitatis principi aduersum
Per sas modus defuit. Is enim ingenti apparatu, utpote totius
orbis regnator, infesta in Parthos signa commouit, instructam
commeatibus classem per Euphraten inuexit. Strenuus in ingressu
múlta Persaxum oppida et castclla aut suscepit dedita aut manu
cepit, 2 Cu m contra Ctesiphontem in ripa Tigridis et Euphratis iám
mixti castra haberet, ludosque campestres, ut hosti sollicitu dinem

40
kétszer volt összecsapás. Igazság szerint a sisaruenai,51 a singarai,52
a Constantáig jelenlétében megvívott második singarai és az ugyan­
csak Constantius-féle sicgarai53 csatákban, valamintamikor Amidét54
elfoglalták, az állam súlyos csapást szenvedett el e princeps alatt.
2 A perzsák három alkalommal ostrom alá vették továbbá Nisibist,
de miközben támadott az ellenség, a sorait érő nagyobb veszteségtől
meggyengült. Narasarából96 pedig, ahol Narsést megölték, győze­
delmesen vonultunk el. 3 A Singara közelében megvívott eliensisi
éjszakai csatában pedig, ahol Constantius jelen volt, a teljes hadjárat
eredménye kiegyenlítődhetett volna, ha a körülmények és az éjszaka
által hátráltatott imperator képes lett volna beszédével visszaren­
delni a vadul felingerelt katonákat a rosszul időzített összecsapásból.
4 Mivel erővel legyőzhetotlcnck voltak, elővigyázatlanul, a szon\júság
elleni víztartalék reményében, s az est beálltát kihasználva meg­
támadták a perzsák táborát, majd a sáncokat áttörve megszállták
azt. Miután pedig a király elmenekült, s a harcból fellélegzők fák­
lyákat maguk elé tartva bámulták a felkutatott vizet, nyílzáporral
megsemmisítették őket, mivel ostoba módon meggyújtott fáklyák­
kal szerelkeztek fel, így éljél pontosabb támadás tudta megcélozni
őket.

28
1 lulianus princeps a külhoni ellenfelekkel szemben a sikerekről
volt ismert, a perzsák ellen azonban nem vette figyelembe a mérté­
ket. Az egész földkerekség ura tudniillik fenyegető hadijelvényeket
indított útnak Parthiába50 rendkívüli felszereltséggel, egy cl látmány-
nyal megpakolt hajóhadat pedig az Eufráteszcn keresztül vetett be.
A gyorsan előretörő, uralkodó a perzsák számos városát és erőssé­
gét megadásra kényszerítette, vagy erővel megszerezte. 2 Miután*62 63

a Sisara. Város Nisibistől (Nusaybin, Törökország) 40 km-re nyugatra.

62 Város Nisibistől (Nusaybín, Törökország) délkeletre.
63 Ismeretlen város Mezopotámiában.
M A mai Diyarbakir városa Törökországban.
™ Település a Sinjar hegység lábánál, a mai iraki, Szíriái, török hármas
halár közelében.
56 A Szászánida (Újperzsa) Birodalomra utal archaikusán a szerző.

41
demeret,per diem agitasset. noctis medio inpositos nauibus milites
in ulteriorem ripain repente transtulit. Qui per ardua nirentos, qua
difficilis etiam per diem et nullo prohibente fuisset ascensus, Persas
terroré subito miscuerunt uersisque agminibus totius gentis apertas
Ctesiphontis portás uictor miles intrasset, nisi maior praedarum
occasio fuisset quam curauictoriae. 3 Tantam adeptus glóriám, cum
de reditu a comitibus admoneretur, intentioni suae magis credidit
et exustis nauibus, cum a transfuga qui se ad fallendum obíecerat
inductus uiac in Madcnam compendia sectaretur, dextrum aduersa
Tigridis ripa nudato militum latere iter relegens, cum incautius per
agmen erraret, excito pulucrc ereptus e suorum conspectu. ab obuio
hostium equite conto per ilia ictus inguinum tenus uulneratus est.
Intcr effusionem nimií sanguinis, cum suorum ordines iicet saucius
instaurasset, cunctantem animam múlta suos adlocutus efflauit.

29
1 louianus proeliis superiorem séd confusum snbita morte amissi
imperatoris suscepit exercitum. Cum commeatus deficerent et uia in
reditu prolixior inmineret, Persae crcbris incursibus, nunc a fronté,
nunc a tergo, mediorum quoque latéra incursantes, iter agminis
morarentur, 2 consumptis aliquot dicbus tanta rcuerentia Romani
nominis fűit, ut a Persis prius sermo de pace habere túr ac reduci
confectus inedia exercitus sineretur condicionibus (quod numquam
antea accidit) dispendiosis Romanae rei publicae inpositis ut Nisibis
et pars Mesopotamiae traderetur, quibus cupidior regni quam
glóriáé louianus in imperio rúd is adquicuit.

42
Ktésiphónnal szemben, a Tigris és az Eufrátesz összefolyásának
partján157 tábort ütött és napközben játékokat rendezett a síkságon,
hogy az ellenség nyugtalanságát eloszlassa, éjfélkor váratlanul ha­
jókra rakott katonákat szállított át a túlsó partra. A meredek helyre
felkapaszkodó katonák, mivel amoda még napközben is nehéz feljut­
ni és mivel senki sem akadályozta meg a feljutást, a perzsákat rögtön
rémülettel töltötték el, majd a teljes idegen hadoszlop szétszaladt,
Ktésiphón nyitott kapuján pedig a győztes sereg bevonulhatott vol­
na, ha nem lett volna fontosabb a zsákmányolás lehetősége, mint
a győzelem bebiztosítása. 3 Akkora dicsőséget vívtak ki, hogy amikor
a kísérők a visszatérést sürgették, a császár a s^ját elképzelésében
bízott inkább, s felégette a hajókat, majd egy áruló által félrevezetve,
aki megtévesztésből ajánlotta fel a szolgálatait, rövidebb utat kere­
sett Madenába.58 Miközben a Tigris túlsó, jobb pariján a katonák
szárnyát felfedve rótta az utat, s a menetoszlop mellett elővigyá­
zatlanul haladt, a felvert por miatt kikerült a sajátjai látóköréből,
az ellenség szembe jövő lovasa pedig egy lándzsavágással a belein
keresztül az ágyékáig megsebesítette. Vére sokaságának a kicsor­
dulása közepette, sebesülése ellenére a sajátjai sorait újrarendezte,
hosszadalmasai! beszélt az övéihez, majd tétovázó lelkét kilehelte.

29
1 lovianus egy csatákban győzedelmes, de az elvesztett imperalar
váratlan halála miatt megzavarodott sereget vett át. Amikor az ellát­
mány elfogyott és a hosszabb hazaút megtétele fenyegetett, a perzsák
gyakori rajtaütésekkel, hol szemből, hol hátulról, hol a középső had­
testet támadva akadályozták a menetoszlop útját, 2 ám a római név
iránt akkora volt a tisztelet, hogy néhány nap múlvaa perzsák előbb
egy békéről szóló megbeszélést tartottak, aztán pedig az éhségtől
elcsigázott; seregnek engedélyezték a visszavonulást. Ezután (ami
még sohasem történt korábban) a római állam számára kedvezőt­
len békcfcltételcket szabtak, így Nisibis és Mesopotamia egy része
átadásra került. Azért egyezett bele mindebbe a kormányzásban

Bí Valójában az Eufráteszt a Tigrissel összekötő „Királyok csatornája”

(Naarmalcha) és a Tigris folyó összefolyásának partján.
Médiába.

43
 30
1 Quam magnó deinceps őre tua, princeps inuicte, facta sunt
personanda! Quibus me licet inparem dicendi nisu et aeuo grauiorein
parabo. 2 Maneat modo conccssa dei nutu et ab amico? cui credis et
creditus es, numine indulta felicitas, ut ad hanc ingentem de Gothis
etiam Babyloniae tibi palma pacis accedat.

44
tapasztalatlan lovianus, mert jobban vágyott az uralkodásra, mint
a dicsőségre.

30
1 Amit ezután cselekszel, legyőzhetetlenprinceps, azfennkölt szóval
kiáltandó világgá! Fel fogom készíteni magamat ezekre a történések­
re, habár méltatlan vagyok az elbeszélés feladatára és az életkor is
hátráltat. 2 Maradjon meg hát a jószerencse Isten akarata és a jóin­
dulatú felső hatalom jóvoltából, akiben bízol és akinek a megbízottja
vagy, hogy a gólok fölötti hatalmas sikeren túl még a béke dicsősége
is megadasson Neked Babilóniában.

45
KOMMENTÁR A MAGYAR FORDÍTÁSHOZ
 Festus 1.

Fest. 1.1. „Kegyelmességed elrendelte, hogy egy rövid munka

készüljön. ” - Festus első mondatát megbízójához és uralkodójához,
Valens császárhoz (364-378) intézte, s megfogalmazta egyszersmint
a célját is, azaz hogy az imperator parancsára egy rövid történeti
művet, vagyis egy breviáriumot szándékozik írni. TIa Festus művé­
nek a hosszát összehasonlítjuk a korszak másik három breviáriu­
mának a terjedelmével, akkor lápjuk, hogy Aurelius Victor Liber de
Caesaribusa, Eutropius Breviárium ab Űrbe condita című munká­
ja és az ismeretlen szerző által íxtEpitome de Caesaribus (Libellus
de vita et moribus imperatorum) is sokkal hosszabb és részlete­
zőbb, mint az általunk itt tárgyalt, 369/370-ben befejezett történeti
mű. Egyes történészi hipotézisek szerint Festus azután kapta meg
a magister memóriáé udvari pozíciót és a breviárium megírásá­
nak feladatát, hogy Eutropius, a korábbi magister memóriáé és
a Breviárium ab Űrbe condita szerzője távozott hivatalából, mivel
az uralkodó túl hosszúnak és részletezőnek találta munkáját, nem
volt megelégedve azzal.1 Festus történeti művének különlegessége
tehát abban áll, hogy a szerző még a kortársainál is jobban tudta
sűríteni a Római Birodalom provinciáinak a történetéről, illetve
a római-perzsa háborúkról szóló sorait. Festus breviáriuma egyike
a késő ókor legrövidebb történeti munkáinak, a szerző 1117 évet
tárgyal 30 rövid bekezdésben.
A késő ókori breviáriumok mindig egy-egy uralkodó felkérésére
születtek, a rövidség melletti fó jellemzőjük pedig a Kóma-párti szub­
jektivitás, amely Festus munkájára különösen jellemző,2 A Valens
császár megszólítására használt Kegyelmességed (clementia tua)

1 ÜEN Boer 1972:173-174; Momigliaxo 1963:85-86; Rohrbacher 2002:59;

Wölfflin 1904: 72.
2 V.ö. pl. Fest. 15.1.

49
kifejezést, illetve önmagában a clementia latin szót nagyon gya­
korta használták a késő ókori történeti munkákban, jogi iratokban
és epigráfiai emlékeken34 5a császárokkal összefüggésben. Többek
között a Panegyrici Latiniben* Lactantiusnál/ Szent Ambrus
medioianumi püspök leveleiben,6 Ammianus Marcellinus történeti
munkájában, 78a História Augusta császáréletrajzaiban,“ a Codex
Theodosianusbsn910 , a Codex lustínianusban19 és Cassiodorus mun­
kájában11 is olvasható a szó.
Fest. 1.1. „A számfejtők szokását követve, akik a hatalmas va­
gyonokat kisebb értékű bronzpénzekkelfqjezik ki... ” - Tekintsük
át röviden Festus korának pénzverését! A Constantinus-féle

3 Két példát említenék. Egy I. Valentinianusnak és Valensnek emelt

dedicatiós feliratot Esztergom területéről: CILIII 10596 = ILS 762 = RIU
Hl 770; illetve: ILS 763
4 Paneg. Lat. 4.4.5 és 4.8.1 és 4.9.2 és 4.21.2 és 4.33.2; 5.2.2 és 5.5.6;
6.5.3 és 6.20.1; 8.7.3 és 8.19.3; 9.21.2; 10.4.3; 11.5.3; 12.4.4 és 12.5.6 és 12.6.1
és 12.7.7 és 12.12.1 és 12.13.3 és 12.20.2.
5 Laci. De mórt. pers. 34.4 és 48.4.
6 Amb. Epist. 10.1 és 10.2 és 10.6 és 10.8 és 10.11 és 10.12; 11.1 és 11.5;
12.1 és 12.5; 13.4 és 13.8; 14; 18.1; 21.1 és 21.3 és 21.7 és 21.17; 24.2; 40.28;
53.1 és 53.4 és 53.5; 57.6; 61.2 és 61.7; 62.1.
7 Amm. 20.8.14.
6 SHA Vferws 11.4.
8 Cod. Tiltod. 1.8.2 és 1.8.3 és 1.14.1; 2.6.2 és 2.8.20; 5.16.31; 6.23.4.2 és
6.26.17.1; 7.1.16 és 7.1.17 és 7.4.21 és 7.4.25 és 7.13.13 és 7.16.2 és 7.21.4; 8.5.1
és 8.5.5 és 8.5.44 és 8.5.50 és 8.5.54 és 8.5.56 és 8.5.76 és 8.10.3; 9.16.12 és
9.17.2.2 és 9.40.16 és 9.40.16.1 és 9.41.1 és 9.45.4.3; 10.1.16 és 10.10.26 és
10.32 és 10.34 és 10.14.1 és 10.15.2; 11.7.15 és 11.16.7 és 11.16.8 és 11.20.4 és
11.20.5 és 11.28.3 és 11.28.14 és 11.30.13 és 11.30.54 és 11.30.57 és 11.30.61;
12.12.14; 13.1.20 és 13.3.17; 14.10.3 és 14.15.5 és 14.17.14; 15.1.44 és 15.1.49
és 15.3.4 és 15.6.1; 16.1.2 és 16.2.42 és 16.3.2 és 16.5.46 és 16.5.49 és 16.5.54
és 16.5.54.3 és 16.5.60 és 16.5.63 és 16.8.J7 és 16.11.2.
10 Cod. lust. 1.1.1 és 1.1.8.35 és 1.1.8.37 és 1.3.17 és 1.4.6.1 és 1.4.10.1 és
1.14.8.1 és 1.27.1.10 és 1.27.2.13 és 1.30.1 és 1.30.2 és 1.51.11; 2.28.2 és 2.44.3;
3.36.5; 4.63.4.3; 5.4.23 és 5.4.23.6; 6.30.22 és 6.51.1.14a; és 6.61.7; 7.37.3.1c
és 7.62.29.1 és 7.62.34; 8.11.15 és 8.11.16; 10.10.40.8 és 10.65.5.1 és 10.72.13;
11.12.1.1 és 11.12.1.2 és 11.23.3 és 11.46.1 és 11.62.9 és 11.66.7.3; 12.9.1.3 és
12.23.4 és 12.23.14.1 és 12.33.5.3 és 12.33.6.1 és 12.35.13 és 12.35.13.2 és
12.39.4 és 12.50.16 és 12.61.3.
11 Cass. Var. 1.1.1.

50
pénzreform után a római aranypénz elnevezése solidus lett, az
aranyérmék súlya pedig a római font (327,45 gramm) 1/72-ed ré­
szét tette ki, vagyis kb. 4,5 gramm körül mozgott. A magyar „zsold”
szavunk is a solidus latin elnevezésből vezethető le etimológiailag,
a pénztípus egészen a XI. századig a Keletrómai Birodalom fizető­
eszköze maradt. A semissís és a tremissis az aureus súlyának felét
illetve harmadát nyomó kisebb aranypénzek voltak a késő ókorban.
I. Constantinus új ezüst váltópénzt is bevezetett, a siliquát, amely
1,5-3 grammot nyomott. II. Constantius és Constans közös uralkodá­
sának idejétől, egész pontosan 346-tól a kisebb méretű bronzpénzek,
a denarius communisok és a Jbllisok helyére nagyobb átmérőjű
bronzérmék léptek, a pecunia maiorinák, valamint a centenio-
nalisók. lulianus uralkodása idején (361-363) ugyanakkor ismét
elkezdtek JöU&okal is verni. Mivel a bronzérmekről a nevüket és
az anyagukat leszámítva nem árulnak el pontosabb információkat
a IV. századi források, a numizmatikusok nem tudják ponto­
san meghatározni, hogy egy régészeti feltárás során előkerült,
I. Valentinianus és Valens korára datálható bronzérmének mi is volt
a korabeli neve. Nem tudjuk tehát például, hogy mekkora volt egy
centenionalis érme.12 A régészek éppen ezért általában a méretük
szerint szokták csoportosítani ezeket a fizetőeszközöket:13

AE1 = 25 milliméternél nagyobb átmérőjű IV. századi

bronzérmék
AE2 = 25-22 milliméter közötti átmérőjű IV. századi
bronzérmék
AE3 = 22-16 milliméter közötti átmérőjű IV. századi
bronzénnék
AE4 = 16 milliméternél kisebb átmérőjű IV. századi bronzérmék

[Az AE rövidítés a bronz latin nevét (aes, aeris n) takarja. ]

Amikor Festus .kisebb értékű bronzpénzekről” beszél mun­

kájában, elsőre talán bizonytalannak tűnhet, hogy a modern

12 Gesztelvi 2008:11; Scakez 2005: v-vii.

13 Suakez 2005: vi-vii.

51
régészeti osztályozás alapján melyik érmékre gondol. Ha azon­
ban mérlegeljük a tényt, hogy az AE1-AE3 bronz fizetőeszközök
egyaránt nehezebbek egy ezüst siüquánál (egy AE2 érme átlagos
súlya 4-5 gramm, míg egy AE3 érme átlagos súlya 3 gramm),14* 17
akkor véleményem szerint valószínűsíthetjük, hogy Festus az
AE4 bronzérmékről, tehát a 16 milliméternél kisebb bronzpénzekről
ír a breviáriumában.

Fest. 1.2. „legdicsőségesebb princeps” - A hagyományos

Theodor Mommsen-féle rendszer a római császárkort két nagy
korszakra osztotta fel: prindpatusra. (Kr.e. 27 - Kr.u. 284) és do-
minatusra (Kr.u. 284-től). A köztársaság idején princepsnek még
a Senatus első emberét, a legtekintélyesebb szenátort nevezték,
a korai császárkorban azonban a princeps cím már a császár te­
kintélyére (auctoritas) utalt, amelyen a hivatalos ideológia szerint,
az uralkodó hatalma alapult.1* A késői császárkor aztán levetette
maradék republikánus jellegét is, emiatt a korszakot az imperatorok
hivatalos megszólítása („dominus et deus" - „úr és isten") után
dominatusnak. nevezte el a XIX. századi ókortudomány.18 Az ural­
kodó hagyományos princeps megszólítása azonban a dominatus,
tehát a kései császárkor idején is megmaradt, Festus mellett többek
között Pacatus panegyricusaj1 illetve az Epitome de Caesaribus
című, V. század elején íródott breviárium néhány szöveghelye is így
nevezi meg az uralkodót.18

14 Suarez 2005: vii.

16 FOtoi 1996:46.
* Földi 1996:56.
17 Pácát. Paneg. Theod. 22.
18 Epit. de Caes. 45.6.

52
 Festus 2.

Fest. 2.1. „A város alapításától tehát Örökkévalóságotok

felemelkedéséig [...J 1117 év számolható össze. Királyok ural­
ma alatt 243 év, consulok alatt 467 év, imperatorok alatt pe­
dig 407 év számolható össze. ” - Festus breviáriuma a késő ókor
többi történeti munkájához hasonlóan Marcus Terentíus Varró
nyomán helyezte Kr.e. 753. április 21-re Róma városának alapítá­
sát. Az „Örökkévalóságotok ” megszólítás a két testvéruralkodónak,
I. Valentinianusnak10 és Valensnek*20 szól, akik 364-ben kerültek trón­
ra. Flavius Valentinianus, az idősebb testvér február 25-én öltötte fel
a főhatalmat, meglehetősen sajátságos körülmények között, impe-
ratori akklamációjára ugyanis már az előző napon sor kerülhetett
volna, azonban a babonás uralkodó a szökőnap, az úgynevezett bi-
sextilis nap miatt másnapra halasztotta a ceremóniát. Ammianus
Marcellinus a következőket írja Valentinianus trónra lépéséről:
„ Végül is az égi istenség sugallatára egyhangúlag Valentinianust,
a pajzsosgárda második parancsnokát választották meg, mini
a követelményeknek megfelelő, rátermett emberi. Valentinianus
ekkor Ancyrában tartózkodott, hogy a parancs szerint később
csatlakozzon a többiekhez. Mivel senki nem tett ellenvetést, és
az állam érdekében üdvösnek látszott, küldöttség ment hozzá
azzal a kéréssel, hogy jöjjön minél előbb. Tíz napig senki sem
tartotta kezében a birodalom kormányrúdjái, amint azt Marcus
haruspex Rómában egy béljóslás alkalmából régebben megjö­
vendölte. [...] Miután Valentinianus a hívás értelmében megér­
kezett, tájékoztatva betöltendő feladatáról - ahogy kivesztették
- jóslatok vagy ismételi álomlátások révén, másnap nem akart
mutatkozni, nem akart a nyilvánosság előtt megjelenni, mert el
akarta kerülni február hónap akkor virradó szökőnapját, tud­
ván róla, hogy már többször hozott bajt a Római Birodalomra. ”21
Testvérét, Flavius Valenst bátyja egy hónappal később, március

” Kienast 2004: 327-329.

20 Kienast 2004:330-331.
21 Aram. 26.1. (Itt és a továbbiakban: Szepesy Gyula fordítása.)

53
23-án, Konstantinápolyban emelte fel maga mellé és tette meg társ­
császárának, awjws'íusnak. Valentinianus a keleti provinciák kor­
mányzását bízta rá, míg ő maga nyugaton maradt és Mediolanumból
irányította a nyugati birodalomrészt.
Rómában a királyok hatalma a hagyomány szerint 243 éven át,
Kr.e. 753-tól Kr.e. 510-ig tartott. Festus szerint ezután 467 évig con-
sutok irányították az államot, tehát a köztársaság államformája
a breviárium narratívája alapján Kr.e. 510-től Kr.e. 43-ig állt fenn.
AIV. századi breviátor a császárság kezdetét a második triumvirátus,
Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus szövetségének a létrejöt­
téhez köti, ami ellentétben áll a modem jog- és történettudomány
azon nézetével, amely Augustus principatusÁt és így az államfor­
ma megváltozását Kr.e. 27-től számítja.2223 Augustus császár önélet­
24
rajza, a Rés Gestae Divi Augusti a modern nézettel egyetértésben
Kr.e. 27-re datálja a korszakváltást, igaz az imperalor a köztársa­
ság visszaállításaként értékeli principalusz kezdetét: „Hatodik és
hetedik consulságom idején, miután a polgárháborúknak véget
vetettem, a legfőbb hatalom közös egyetértéssel rám ruházott
birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmából
a Senatus és a római nép kezébe tettem.™ Festus rendszere sze­
rint a regnáló testvérpár, I. Valentinianus és Valens az imperatori
(császári) uralmi forma 407. évében került hatalomra?4 A modern
történettudomány szerint ezzel szemben a testvércsászárok akkla-
máciéja a császárság 390. évében történt.

Fest. 2.2. „A 243 év alatt Rómában szám szerint 7 király ural­

kodott.. 19 - Ti tus Livius szerint a monarchia 244 éven át tartott, az

S2 Szabó 2007: 373.

23 Aug. RG 34. (Borzsák István fordítása)
24 Mivel nem volt 0. év, Kr.e. 43 (A.V.C. 711 = a Város alapításától eltelt
711. év) ésKr.u. 364 (A.V.C. 1117 = a Város alapításától eltelt 1117. év) között
valójában nem 407, hanem csupán 406 év telt el. Festus ugyancsak tévesen
azt állítja, hogy 1117 évet (243 + 467 + 407) dolgozott fel breviáriumában,
valójában azonban Kr.e. 753 (A.VC. 1) és Kr.u. 364 (A.V.C. 1117) között
mindössze 1116 év számolható össze, A hibás számítás ellenére a könyv
további részeiben a szövegtradícióhoz hűen az 1117 feldolgozott évet fogom
hangsúlyozni.

54
aranykori történetíró ugyanis Tarquinius Superbushoz - Festus 24
évével szemben - 25 éves uralmat társít.2' 1 Titus Livius a királyság
bukását tehát Festus dátumával (Kr.e. 510) szemben Kr.e. 509-re
keltezi. AIV. századi breviárium a hét római király uralkodási dá­
tumát a következőképp hagyományozza az utókorra:

- Romulus (Kr.e. 753 - Kr.e. 716)

- Numa Pompilius (Kr.e. 715 - Kr.e. 672)
- Tullus Hostilius (Kr.e. 672 - Kr.e. 640)
- a4iicus Március (Kr.e. 640 - Kr.e. 616)
- Tarquinius Priscus (Kr.e. 616 - Kr.e. 578)
- Servius Tullius (Kr.e. 578 - Kr.e. 534)
- Lucius Tarquinius Superbus (Kr.e. 534 - Kr.e. 510)

Fest. 2.3. „A consulok Brutustól és Publicolától Pansáig és

Hirtiusig szám szerint 917-en voltak,” - A római köztársaság
legfontosabb magisztrátusát, a consuli tisztséget a kollegialitás és
az annualitás elvét figyelembe véve választották, vagyis a consul
mindig egy évig és egy társával együtt töltötte be hivatalát. A két
consul a korábbi király minden funkcióját átvette, leszámítva a szak-
rális szerepet, amelyet Kr.e. 510 után a rex sacr&rum gyakorolt.20
Az utolsó római királyt, Tarquinius Supcrbust a Festus által is első
consulkétit említettLucius lunius Brutus felkelése űzte el, nii után az
etruszk származású uralkodó fia - a Titus Livius által, elbeszélt mon­
da szerint - mcgbccstclenített egy római nemesasszonyt (Lucretiát),
aki az elszenvedett sérelmek hatására kését a szívébe szúrva öngyil­
*27 Brutus consuZtársául ezután Lucrctia megözvegyült férjét,
kos lett.25
Lucius Tarquinius Collatinust választották, ám a férfit a Senatus
hamarosan lemondatta etruszk származása miatt, s mivel maga is
a zsarnok Tarquiniusok nemzetségéhez tartozott. Collatinus helyett
ezután a Festus által is megnevezett Publius Valerius Publicolát
tették meg consul suffectusnak, vagyis helyettesítő considnak. 28

25 Liv. 1.60.
28 Hrovi 2007:99.
27 Liv. 1.57-60.
« Liv. 2.2.

55
Amennyiben a467 köztársaságkori évből levőjük a breviárium által
említett 9 consul nélküli évet, akkor megkapjuk, hogy Festus sze­
rint 458 éven át Irányították consulok a római államot. Mindegyik
évben két főmagisztrátus tevékenykedett, plusz Festus megnevezi
a consul suffectus Publicolát is, így jön ki a számítása ([467 - 9] x 2
+ 1) szerinti 917 consul. A késő ókori breviárium nem kalkulál a to­
vábbi helyettesítő consutokkal, illetve azzal a ténnyel, hogy számos
köztársaságkori politikus (például Marlus, Sulla vagy épp lulius
Caesar) több alkalommal is viselte a consulságot.
A Festus által említett utolsó köztársaságkori consutpár, Caius
VibiusPansa és Aulus Hirtius kettőse Kr.e. 43 áprilisában, amutinai
háborúban, a Marcus Antonius elleni harcokban esett el. Livius sze­
rint Rómában, a Mars-mezőn temették el őket, mint hősi halottakat.
Haláluk után került a hadsereg vezetése az ifjú Octavianus kezébe,
aki kibékült Antoniusszal, megkötötte a történettudomány által
második triumvirátusnak nevezett szövetséget, s ezzel a lépéssel
megalapozta későbbi principátusát.2930

Fest. 2.3. „Két évig decemvirek uralma alatt, három éven át

katonai tribunusok uralma alatt, míg négy éven ál magiszt­
rátusok nélkül állt fenn Róma.” - Kr.e. 451-450-ben a plebeiu-
sok nyomásának engedve a hagyomány szerint nem választottak
conswZokat. Ebben a két évben egy tízfős testület, az úgynevezett
decemviri legibus seribundis irányította a várost, s Rómában ek­
kor foglalták először írásba a törvényeket (XH táblás törvények).811
A tíz patrícius decemvir vezetőjének a hagyomány Appius Claudius
Crassust nevezi meg, akit azonban Kr.e. 450-ben a plcbciusokkal
szembeni zsarnokoskodásai miatt elmozdítottak a hatalomból és
perbe fogtak. Appius Claudius még az elítélése előtt öngyilkos lett
a börtönben.31 A történet a patríciusok és a plebeiusok harcának
mondaszerű elbeszélése.

2B App. BC 3.66-76; Dió 46.36-39; Eutr. 7.1; Liv. Épít. 119; Oros. 6.18;
Plut. Ant. 17. és Cic. 45; Véli. 2.61; Zón. 10.14.
30 Hegyi 2007:110-116.
Dión. Hal. Ant. Rom. 9.54; Liv. 3.49-58.

56
 Kr.e. 444 és 367 között a kél consul helyett időnként consuli
hatalommal bíró katonai trifrunusokat (tribünt 'militum consu-
lari potestate) választottak Rómában főmagisztrátusnak. Festus
talán azért beszél a katonai tribunusők három éven keresztül tör­
ténő kormányzásáról, mivel e tisztségviselők hatalomgyakorlása
három nagy időintervallumra osztható fel aszerint, hogy hányat
választottak belőlük: Kr.e. 444 és 427 között három katonai tribunus,
Kr.e. 426 és Kr.e. 406 között négy katonai tribunus, míg
Kr.e. 405 és 367 között általában hat katonai tribunus gyakorolta
a lóhátaimat a consulok helyett. Hangsúlyozni kell azonban, hogy
nem minden évben vezették ezek a plebejus származású tisztségvi­
selők a rés publicát, Kr.e. 444 és Kr.e. 406 között húsz olyan évről
tud a történettudomány, amikor hagyományos módon consulokat
választott Róma, tényszerű azonban, hogy Kr.e. 405-től 367-ig gya­
korlatilag már minden évben katonai tribunusők viselték a lóhátai­
mat. A tisztség létrehozása a patríciusok és a plebeiusok harcának
egy állomásaként értelmezendő. A hagyományos consuli kormány­
zás a Kr.e. 367. évi Licinius-Sextius-féle törvényekkel állt vissza.3233
Létezik azonban egy olyan történészi hipotézis is, amely a kettős
cortó alságintézményének a kialakulását csupán a Kr.e. IV. századra
datálja, s úgy véli, hogy Kr.e. 510 és 367 között a Romulus által ala­
pított kis latiumi városka még nem volt eléggé érett egy, a kollegia­
litás és az annualitás elvével biztosított, fejlett politikai rendszerre.
A katonai tribunusokról szóló forráshelyek tehát e hipotézis szerint
azt bizonyítanák, hogy az etruszk királyok elűzése után Róma vá­
rosában még körülbelül 150 éven át nem consufok kormányoztak.^
Ha Róma - például háborús veszteségek miatt - főmagisztrá­
tusok (consulók, dictatorok, katonai tribunusők) nélkül maradt,
akkor interrexként mindig két szenátor viselte a főhatalmat, s a két
tisztségviselő ötnapohként váltotta egymást. Az első ilyen típusú,
magisztrátusok nélküli időszak Kr.e. 482-ben állt elő, ismerjük a két
interrexnevétis: Aulus Sempronius Atratinusnak és Spurius Lar üus
Flavusnak hívták őket. Az újdonsült consulok megválasztásának is

32 Forstthe 2005:234-239.
33 Hegyi 2007:103.

57
 az egyik interrex jelenlétében kellett lezajlania.34*Festus hasonló
hatalomgyakorlás! szisztémát említ a Romulus és Niima Pompilius
regnálása között eltelt egy évvel kapcsolatban is.38

Fest. 2.4. „407 éven át imperatorok uralkodtak, szám szerint

43. ” - Festus breviáriuma tehát Kr.e. 43-ra datálja a császárság
államformájának megszületését, míg az elbeszélés Valens trónra
kerülésének évével zárul (364). Az Augustustól II. Constantius
haláláig (361-ig) tartó időintervallumot Aurelius Victor Liber de
Caesaribus című breviáriuma 42 coputban dolgozza fel, s a munka
utolsó fejezetében már lulianus császár alakja is feltűnik. Festus
ehhez a számhoz adja valószínűleg hozzá a Victor által még nem tár­
gyalt lovianust, s így kapja meg, hogy 43 imperator élt Augustustól
lovianusig. A számadat téves, mivel Festus nem jól kalkulál a társ­
uralkodókkal, illetve a tetrarchia császáraival, akiket Aurelius
Victor rendszerint összevonva, egyetlen caputon belül tárgyal.

Festus 3.

Fest. 3.1. „A hét király 243 éve alatt nem tovább, mint Portusig
és Ostiáig, Róma városának kapuitól tizennyolc mérföldnyire
terjeszkedett a római állam... ” - 1 római mérföld 1,481 kilomé­
ternek felel meg,38 tehát a Róma és Ostia közötti 18 római mérföl-
des távolság összességében 26,658 kilométert jelent. Érdekes, hogy
Eutropius a saját breviáriumában a Róma és Ostia közötti távolságot
- Festusszal ellentétben - mindössze 16 római mérföldnek írja le.37
Ostia kikötőjét a hagyomány szerint a Kr.e. VII. században Ancus
Március király zilapította a Tlberis folyó torkolatánál.'’’3 Portust

34 Forsythe 2005:169-170.
38 Fest. 2.2.
98 Cardarelli 1999:58.
37 Eutr. 1.5. „[Ancus Március] várost alapított a tenger mellett,
a Tiberis torkolatánál, Rómától tizenhat mérjlildnyire.” (Itt és a továb­
biakban; Teravágimov Péter fordítása.)
33 Liv. 1.33; Strab. Geo. 5.3.5. lásd még: Smith 1872:501-504.

58
avagy Portus Augustit Claudius császár (41-54) kezdte el építtetni
a Tiberis folyó torkolatának Ostiával ellentétes, jobb partján, azzal
a céllal, hogy az új kikötő átvegye Ostia szerepét, amelyet a Tiberis
hordaléka egyre inkább hajózhatatlanná tett.38 Az új kikötőt 64-ben,
Nero uralkodása alatt fejezték be, majd Traianus császár (98-117)
kibővíttette, ezáltal tovább növelve jelentőségét. *
40

Fest. 3.1. „[Rómát] pásztorok alapították, miközben a kör­

nyező városok szorongatták.Valószínűleg a kortárs Eutropius
volt Festus forrása ennél a szöveghelynél.4142Ahogy Eutropius részle­
43
tesebben is kifejti a saját breviáriumában: „Romulus, bár pásztorok
között szolgált, tizennyolc éves korában parányi várost alapított
a Palatinus-d&mbon a hatodik olimpiász harmadik évében május
Kalendaeja előtt tizenegy nappal. ’*4ii Eutropius beszámol Róma és
a környező városok konfliktusáról, illetve Romulus győzelmeiről is
a munkájában: „legyőzte a caeninaiakat, antemnaeiakai, crustu-
meriaíakat, a sabinokat,fidenaeieket és Veti lakóit."*

Fest. 3.2. „A consulok $67 éve alatt, akik között olykor dictar
torok is voltak...” - Katonai vészhelyzetben a réspublica ASenatus
határozata alapján az egyik consul által kijelölt dictator irányítása
alá került, aki hivatalát fél évig viselhette. Egy történészi hipotézis
szerint a korai köztársaság idején, Kr.e. 367 előtt a considok helyett
valójában egy dictatorhoz hasonló egyszemélyi vezető állt Róma
élén, tehát e narratíva úgy véli, hogy a dictatori hivatal jóval ősibb,
mint a consuli tisztség.44

Fest. 3.2-3.4. „ elfoglalták...” - Fest. 3.2. a köztársaságkori Kóma

által elfoglalt európai és afrikai területek (Itália, Afrika, Hispánia,
Gallia, Britannia, Illyricum, Achaia, Makedónja, Dardania, Moesia,

38 Strab. Geo. 5.3.5.

40 Grűll 2017: 283.
41 Arsaud-Lindet 1994: 40; Zucravu 2003: 235-236.
42 Eutr. 1.1.
43 Eutr. 1.2.
44 Hegyi 2007:103-104.

59
Thrakia) nagyon rövid, breviáriumhoz illő áttekintését adja, Fest.
3.3. a köztársaságkori Róma ázsiai területszerzéseit foglalja ösz-
sze (III. Antiochus Seleukida Birodalmának legyőzése, Mithridatés
Pontusi Királyságának meghódítása, Armenia Minor bekebelezése,
ludaea, Cilicia és Syria leigázása, harcok a Parthus Birodalommal,
a carduenusokkal, szaracénokkal és az arabokkal), míg Fest. 3.4.
Róma császárkori hódításainak a lajstroma. A Duna határvédelem­
ben betöltött rendkívül fontos szerepét mi sem bizonyítja jobban,
mint hogy a folyó elérését Festus kétszer is kihangsúlyozza a hó­
dítások rövid összefoglalása során: Fest. 3.2. azzal a tagmondattal
zárul, hogy „s eljutottunk a Dunáig \ míg Fest. 3.4. arról számol be,
hogy a római hadigépezet által „ a Duna valamennyi partszakasza
provinciává tétetett. ” A 3. caput mintegy bevezetője a breviárium
provinciatörténeti részének (3-14. capuíok): a meghódított tarto­
mányokkal és a leigázott népekkel Festus ezután egy-egy caputban
részletesen is foglalkozik.

Festus 4.
[Szicília, Szardínia, Korzika, Afrika, Numidia, Mauritánia
meghódítása]

Az első pun háború (Kr.e. 264-241) a syracusai türannosz,

II. Hierón (Kr.e. 270-215) és a Messinát uraló mamertinusok konflik­
tusából eszkalálódott a Med iterráneum nyugati felének egészét érin­
tő összecsapássá. A mamertinusok (Mars fiai) Campaniából felbérelt
zsoldosok voltak, akik idővel uralmuk alá hajtották a várost, amely
egykor fizette őket, és onnan kiindulva rablóhadjáratokat indítot­
tak a sziget déli részei ellen. Kr.e. 270-ben a Longanus folyó mellett
II. Hierón legyőzte a fosztogató csapatokat, majd néhány évvel ké­
sőbb, Kr.e. 264rben ostrom alá vette magát Messinát is. A remény­
telen helyzetben a zsoldosok az immár egész Itáliát uraló Rómához
fordultak segítségért, míg II. Hierón a Nyugat-Mediterráneum má­
sik nagyhatalmához, Karthágóhoz közeledett. Az Appius Claudius
Caudex vezette római haderő átkelt Szicíliába, legyőzte a karthá-
gói Hanno és II. Hierón szövetséges csapatait, majd felszabadítot­
ta Messinát. Kr.e. 263-ban megköttetett II. Hierón és Róma között

60
a béke, a syracusai türannosz az első pun háború további szakasza­
iban pedig már korábbi ellenségeit támogatta, s ahogy arról Livius
is beszámol, több alkalommal hű szövetségesként segítette a római
népet a punokkal szemben.43 Szicília provinciává szervezése Kr.e.
*4546
241-ben történt meg, a sziget II. Hierón által uralt délkeleti területei
azonban ekkor még nem váltak a tartomány részévé.40 A türannosz
egészen a haláláig, Kr.e. 215-ig Róma szövetségese volt, így a máso­
dikpun háború (Kr.e. 218-201) elején is az itáliai város oldalán állt
a harcokban. II. Ilíerón halála után azonban Syracusa hűtlenné vált
és Karthágóhoz közeledett, így Rómának Kr.e. 212-ben - a Festus ál­
tal is említett consul, Marcus Claudius Marcellus vezetésével - meg
kellett ostromolnia a várost. A szicíliai települést Arkhimédés ost­
romgépei és szerkezetei védték, így a rómaiak csak komoly nehézsé­
gek árán tudtak sikereket elérni, végül azonban elfoglalták a várost.
Kr.e. 210-ben Róma Agrigentumot is bevette, ezzel pedig a teljes
sziget a consulok uralma alá került. A consuZi hivatalt összesen öt­
szörviselő, a Hannibál elleni harcokban Kr.e. 208-ban eleső Marcus

43 Scullard 2008:537-554.
Liv. 21.49-51. „Hiero syracusaei király, aki a római consulra vára­
kozva éppen Messanában tartózkodott, tizenkét hajót küldött ki innen,
s ezek a semmi ellenállást nem tanúsító carthagói hajókat elfogva a mes-
sanai öbölbe kísérték. ” (Muraközy Gyula fordítása)
Liv. 22.37. „£napokbanfútolt be Ostiába Hiero nagy éfel.miszerszállít'
mánnyal megrakott hajóraja. Követei, mikor a Senatus elé bocsátották
őket, kijelentették, hogy Fiiéról annyira elszomorította C. Flaminius
consvl és serege pusztulásáruik híre, hogy ennél, semmi sem rendíthette
volna megjobban, még saját magára vagy országára zúduló csapás sem.
Ezért, noha nagyon jól tudja, hogy a rámái nép a nehéz napokban még
csodálatosabb bizonyságát szokta adni nagyságának, mint a szerencsés
időkben, ő mégis elküldte mindazt, ami segítséget a jó és hű szövetséges
háborúban adni szokott, s igen nyomatékosai kéri az összeírt atyákat,
hogy ne vonakodjanak elfogadni.” (Muraközy Gyula fordítása)
Liv. 23.21. »T. Olacüius követek útján a rámái nép egyetlen támaszá­
hoz, Hieróhoz fordult, akitől azsold kifizetéséhez elégséges pénzt s hal
hónapra elegendő gabonát kapott... *
46 KIP 163-169. (Sicilia)

61
Claudius Marcellus, valamint Marcus Valerius Laevinus szervezték
meg az immár egységes Szicília provinciális igazgatását.47
Szardíniát a karthágóiak lustinus Világkrónikája szerint Dareios
perzsa nagykirály uralkodásának idején (Kr.e. 522-486) foglalták
el. A sikeres hódító egy testvérpár, Hasdrubal és Hamilcar voltak.48*
A sziget a punok fontos gabonaforrásává vált a következő évszáza­
dokban. Az első pun háború befejezése (Kr.e. 241) után azonban
a karthágói zsoldban harcoló katonák Afrikában és Szardínia szi­
getén is fellázadtak uraik ellen. A lázongások négy éven át tartottak,
végül Kr.e. 238-ban a sziget őslakői, a szántok elüldözték a zsoldo­
sokat és Róma támogatásáért folyamodtak. Időközben Karthágó is
expedíciót próbált szervezni a sziget visszahódításáért, ám riválisa
megelőzte és a római csapatok bevonultak Szardíniára. A punok
kénytelenek voltak lemondani a terület feletti uralomról, s hogy
az úíabb konfliktust elkerüljék Rómával, vállalták 1200 talanton
hadisarc megfizetését is.48 A szárdok később gyakorta felkeltek a ró­
mai uralom ellen, a legjelentősebb ilyen lázadás Kr.e. 215-ben egy
Hampsicora nevű szárd férfi vezetésével tört ki. Hampsicora karthá­
gói támogatást is élvezett, de a felkelése végűi elbukott, ö maga
pedig a döntő ütközet elvesztése után elkeseredésében öngyilkos­
ságba menekült.50 A források szerint római hadvezérek összesen
nyolc alkalommal tartottak diadalmenetet a Szardínia lakói felett
aratott győzelmeik nyomán, a területet pedig végül Kr.e. 111-ben
a Festus által is említett Marcus Caecilius Metellus proconsul igázta
le végérvényesen.61 A sziget azonban még a korai császárkorban is
a kegyetlen fosztogatóiról volt hírhedt, Tacitus szerint Tiberius csá­
szár elrendelte, hogy „négyezerfelszabadított rabszolgát, kiknek
életkora is megfelelő, Sardinia szigetére szállítsanak az ottani
rablók megfékezésére,”62

47 Bbiscoe 2008:61-62.
48 lustin. 19.1.3.
40 Scvixard 2008:566-569.
80 Liv. 23.40-41.
“ Kik1262. (Metellus 7); Eutr. 4.25.
w Tac. Ann. 2.85. (Borzsák István fordítása)

62
 Korzika szigetén először Kr.e. 259-ben szálltak partra római kar
tonák. A Lucius Cornelius Scipio által vezetett csapatok az első
pun háború egyik hadmozdulata során elfoglalták és lerombolták
a tengerparti Aleria (a későbbi Alalia) városát.53 A sziget teljes te­
rületének a meghódítása azonban csak Kr.e. 241 után történt meg.
Nem teljesen világos a források alapján, hogy az első pun hábo­
rú lezárulta után egyből, avagy csak - Szardíniához hasonlóan -
a Karthágó ellen folyó zsoldosháborút kihasználva, Kr.e. 238-ban
hódította-e meg Róma Korzika egészét, az azonban bizonyos, hogy
Kr.e. 231-ben már felkelés tört ki a szigeten az idegen uralom­
mal szemben, amelyet viszont a rómaiak könyörtelenül levertek.
Kr.e. 227-től kezdve Korzikát és Szardíniát együtt kormányoz­
ták, a létrejövő új provincia neve pedig Sardinia et Corsica lett.
Kr.e. 111-ben az utolsó nagy szárd felkelés Korzikára is átteijedhetett,
emiatt írja Festus a breviáriumában, hogy Marcus CaeciliusMetellus
nemcsak Szardíniát, hanem Korzikát is meghódította, azaz mindkét
szigeten le kellett vernie a lázongásokat. Vespasianus császár uralko­
dásának idején (69-79) a két sziget közigazgatása kettévált. Plinius
Maior szerint - a Flavius-dinasztia idején - összesen 32 városias
jellegű település, oppidum létezett Korzikán.5455
Afrika provincia meghódításáról azt az információt tudjuk meg
Festus breviáriumából, hogy „a szicíliaiak védelme érdekében”
történt. Tényszerű, hogy miután Kr.e. 263-ban II. Hierón syracusai
türannosz békét kötött Rómával és elárulta korábbi szövetségesét,
Karthágót, a szicíliai görög lakosság a rómaiak oldalán harcolt
tovább az első pun háborúban. Festus nem említi azonban, hogy
Syracusa városa n. Hierón halála után visszatért Karthágó hűségére
és a consuloknak fegyverrel kellett meghódítaniuk a sziget délkeleti
területeit.88 Afrika három lázadása Festusnál a három pun hábo­
rúra utal (első pun háború: Kr.e. 264-241; második pun háború:
Kr.e. 218-201; harmadik pun háború: Kr.e. 149-146), a breviári­
um által említett, Karthágót megsemmisítő Africanus Scipio pedig

63 Flór. Epü. 1.18.

54 Adkks 2004:129; KIP 1324-1325. (Corsica); Reid 1913:246-248.
55 Brtscoe 2008:61-62.

63
Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus Minor Numantinus?6
azaz a harmadik pun háborút sikerrel megvívó római államférfi és
hadvezér. Afrika provincia megszervezése a végső győzelmet köve­
tően egyből. Kr.e. 146-ban megtörtént.*57
Micipsa király Kr.e. 148-ban került az észak-afrikai Numidia
királyságának trónjára. A hellenisztikus műveltségű uralkodó
Róma hű szövetségese volt évtizedeken keresztül, Gaius Gracchus
kérésére például több alkalommal is küldött gabonát a nélkülöző
Szardínia szigetének. Micipsa körülbelül harmincévi uralkodás után
halt meg, utódja pedig két vér szerinti fia, Adherbal és Hiempsal.
illetve fiává fogadott vér szerinti unokaöccse, a numidiai hadse­
reg lovasságának parancsnoka, lugurtha lett. A hatalommegosz­
tás nem működött, lugurtha megölte Hiempsalt. Adherbal pedig
Kr.e. 116-ban mostohatestvére elől Rómába menekült.5" A döntőbí­
róként fellépőSenatusNumidia nyugati. Mauritániával szomszédos
részét lugurthának, míg az ország keleti területeit Adherbalnak ítél­
te. Kr.e. 112-ben lugurtha hadjáratot vezetett Adherbal királysága
ellen, mostohatestvérét pedig legyőzte és megölette. Ezután Róma
több éven át sikertelenül harcolt a numidák ellen, lugurtha pedig
leginkább azzal tűnt ki a háború c korai szakaszában, hogy sikerrel
vesztegette meg a római hadvezéreket és tisztségviselőket, ezáltal pe­
dig késleltette az ellenség előrenyomulását?9 Kr.e. 109-ben azonban
Quintus Caecilius Metelhis lett az egyik consul, aki hivatali ideje

66 A hadvezérről lásd a következő könyvet; Astin, A. E.: Scipio

Aemilianus. Oxford. 1967.
57 Adkíns 2004: 119.
68 Adherbal beszéde a Senatus előtt: Sáli. lúg. 14. „Atyák és összeír­
tak! Apám, Micipsa, halálos ágyán meghagyta nekem, hogy a numidi­
ai királyságban csupán helytartónak tartsam magam, mert a jogos
hatalom fölötte titeket illet, $ hogy a római népnek háborúban-békében
igyekezzem hasznára lenni, amint csak lehet: benneteket rokonaimnak,
véreimnek tekintselek: s ha így cselekszem, barátságotok lesz hadsere­
gem, gazdagságom, királyságom oltalma. Én apám parancsa szerint
cselekedtem. lugurtha pedig, a legmegátalkodottabb ember, akit a föld
a hátán hordott, semmibe véve hatalmatokat, engem, egy Masinissa uno­
káját, a római népnek már törzsökös szövetségesét és barátját, kiűzött
országomból és minden birtokomból.” (Kurcz Ágnes fordítása)
5fl SaJl. lúg. 28-29.

64
letelte után Numidiát kapta megproconstűÁ tartományként. Metellus
a Muthul folyónál tönkreverte lugurtha seregét,6061 *a háborút azonban
62
nem tudta lezárni, ennek ellenére néhány évvel később diadalme­
netét tarthatott Rómában és megkapta a Numídicus melléknevet
is. Ezekben a harcokban tűnt ki képességeivel Caius Marius, aki
legátusként szolgált Metellus alatt, ám aproconsul és az ambiciózus
katona hamarosan összekülönböztek egymással. A hadvezér nem tá­
mogatta Marius consuli álmait, aki emiatt inkább hazatért Rómába,
ahol végül nemcsak a consuli címet nyerte cl, hanem Metellus utódja
is lett, mint a lugurtha elleni háború proconsuli rangú hadvezére.
A nurnida király eközben a mauritaniai királlyal, Bocchusszal szö­
vetkezett, ám a cirtai csatában vereséget szenvedett Rómától. Marius
ezután quaestoráéi későbbi ellenfele, Suli a diplomáciai érzékének
köszönhetően rávette Bocchust, hogy adja ki neki lugurthát, majd
Kr.e. 104-ben felvonultatta a bukott uralkodót római diadalmenetén?1
Nem sokkal később a hatalmát vesztett nurnida férfit megfojtották.02
Numidiában ezután Rómához hűséges klienskirályok uralkodtak,
míg Mauritánia királya, Bocchus - mivel kiadta lugurthát Rómának -
megtarthatta királyságát.
Africa Nova provinciát, amely Numidia területét is magában
foglalta, Kr.e. 46-ban Caius lulius Caesar* hozta létre, miután le­
győzte Pompeius szövetségesét, a Festus által is említett I. Tuba
királyt. Festus abban téved a breviáriumában, hogy hiba legyőzését
Augustus császárhoz és nem lulius Caesarhoz köti. A késő ókori
szerző talán összekeverte egymással az öngyilkosságot elkövető
I. lubát és fiát, n. lubát, akit valóban Augustus császár helyezett
Mauritánia trónjára, Mauritánia területeiből csak Claudius csá­
szár uralkodása idején, 42-ben alakítottak ki római provinciákat:
Mauritánia Caesariensist és Mauritánia Tingitanát, mígNumidiából
Septimius Severus császár alatt (193-211) lett ezen a néven önálló
provincia. A Festus által említett hat afrikai tartomány Dioclctianus
császár tetrarchiája idején (284-305) született meg/53

6C Quintus Caecilius Metellus szerepe a háborúban: Sáli, lúg, 43-88.

61 Caius Marius szerepe a háborúban: Sáli. lúg. 63-113.
62 Lintott 2008: 27-31.
™ Adktks 2004:119.

65
 Festus 5.
[Hispánia meghódítása]

Az első pun háborúban elszenvedett vereség után Karthágó Hispá­

niái hódításokkal próbálta meg kompenzálni területi veszteségeit.
Kr.e. 219-ben Hannibál megostromolta és elfoglalta a Rómával szövet­
séges Saguntum városát, majd az Alpokon átkelve északról támadt
Itáliára Ahogy Festus breviáriuma is említi, ezután tört be először
jelentősebb római sereg Hispániába. Kr.e. 218-ban Gnaeus Scipio le­
győzte Hanno pun csapatait, megszállta az Ebro folyótól északra eső
partmenti területeket, ezzel pedig sikeresen elvágta az Itáliában har­
coló Hannibál utánpótlási útvonalait. A második pun háború idején
(Kr.e. 218-201) heves harcok folytak az Ibériai-félsziget keleti részén,
Róma Kr.e. 212-ben visszafoglalta Saguntumot, majd Kr.e. 209-ben
bevonult a legjelentősebb hispaniai pun városba, Carthago Novába
is, sőt hamarosan, Kr.e. 206-ban Gades kikötővárosa is elesett délen,
az Atlanti-óceán partján.64 A második pun háború végére Hispánia
6566
pun települései római fennhatóság alá kerültek, Kr.e. 197-ben pedig
Róma két provinciát hozott létre a félszigeten: Hispánia Citeriort
(Hispánia keleti partvidékén) és Hispánia Ulteriort (Hispánia déli
partvidékén).68 A félsziget belső területeit benépesítő keltibér és
luzitán lakosság leigázása azonban ezután még két emberöltőn át
tartott, a helyi törzsek Kr.e. 147 és Kr.e. 139 között Viriathus veze­
tésével folytattak elkeseredett küzdelmet a római hódítókkal szem­
ben. A Viriathus megölése utáni években a Festus által is nevesített
Decimus lunius Brutus folytatott sikeres harcokat a luzitánok ellen,
majd Kr.e. 133-ban a Festus breviáriumában ugyancsak említett
Scipio Aemilianus foglalta el és rombolta földig a keltibér törzsek
legfontosabb városát, Numantiát.67 A település elestével a félsziget

64 SciXLARD 2008 (2): 32-43;

66 Bbiscoe 2008: 56-61.
66 Adktms 2004: 124.
67 Liswit2008:20-23.; Liv. 52. és 54-55. könyvek (háború Viriathusszal);
55-56. könyvek (Decimus lutüus Brutus háborúi); 57. és 59. könyvek (Scipio
Aemilianus háborúi, Numantia elfoglalása)

66
északnyugati részét leszámítva Hispánia egésze római uralom alá
került.
Sulla és a néppárt polgárháborúja Kr.e. 82-ben Sulla győzelmével
ért véget, miután a hadvezér bevonult Rómába. A megmaradó nép­
párti politikusok egy csoportja ezután Hispániába menekült, ahol
a Festus breviáriuma által is megnevezett Quintus Sertorius pro-
praetor hozott létre ellenállást Suliéval, majd politikai örököseivel
szemben. Sertorius ellen már Sulla is küldött harcoló csapatokat,
ám az Itáliával ellenséges hispaniai római erőket csak Kr.e. 72-ben
tudták felszámolni Quintus Caecilius Metellus és Gnacus Pompeius
seregei. Pompeius orvul meggyilkoltatta Sertoriust, majd a megma­
radt csapatait szétverette.88
Hispánia északnyugati, cantaberek és asturok által lakott terü­
leteit, amelyek a Kr.e. I. században még függetlenek voltak a Római
Birodalomtól, Kr.e. 29 és Kr.e. 19 között hódította meg Augustus
császár, illetve hadvezére, Marcus Vipsanius Agrippa. Ezzel
Hispánia egésze Róma uralma alatt egyesült. Az első római császár
három provinciát hozott létre a félszigeten; Baeticát, Lusitaniát és
Tarraconensist, amelyek közül Baetica szenátusi irányítású tarto­
mány lett, míg Lusitania és Tarraconensis a mindenkori császár
kezébe került.89 AIII. század végén a Diocletianus-féle közigazgatási
reform során létrehozott Hispánia diocesis foglalta magában azt
a hat provinciát, amelyet Festus is említ a félsziget meghódításáról
szóló capw,íjának utolsó mondatóban. Érdekesség, hogy Afrika egy
tartománya (Tingitana Mauritánia) is Hispánia díocesísének a része
lett a késő ókorban.71’

Festus 6.
[Gallia, Britannia meghódítása]

Festus először a Kr.e. 387. évi nagy kelta-gall invázióról szá­

mol be munkájában, amikor is a senonok törzse betört Itáliába és68
*

68 Seageb 2008: 215-223.: App. BC 1.108-115; Plut. Seri. 1-27.

<1S Adkins 2004: 124.
M Adkins 2004: 124.

67
 megsarcolta magát Róma városát is. Az összecsapásokkal kapcsola­
tos történeteket és mondákat többek között Livius, Polybios, illetve
Plutarchos műveiből ismerjük.71 A kelták nem érték be a Pó folyó
völgyének és az Adriai-tenger északnyugati partvidékének a meg­
szállásával, hanem dél felé törtek előre, megostromolták a Rómától
háromnapi járóföldre található Clusiumot, mayd a Brennus vezette
gall csapatok Allia mellett, a Ti bér is egyik mellékfolyójánál össze­
csaptak a római sereggel is, és Kr.e. 387. július 18-án vereséget mér­
tek az ellenfélre. Hamarosan Róma városa is kapitulált, egyedül
a Capitolium domb tudott ellenállni Brennus hadainak, a monda
szerint luno istennő szent lúgjainak a gágogása figyelmeztette a ró­
mai őrszemeket az éjszaka leple alatt felfelé lopakodó ellenség tá­
madására. A kis idő múlva békét kérő és kapó, ám súlyos hadisarc
megfizetésére kötelezett várost a győztes gall hadvezér alaposan
meg is alázta, amikor az elbeszélés szerint a hadisarcként átadott
ezer font arany mérlegelése közben csalt a súlyokkal, majd a római
békeküldöttség sértődött szavaira még a nehéz kardját is a mér­
legre hajította a „Jaj a legyőzőiteknek!* szállóigévé vált mondat
kíséretében.7273 A Liviusnál és Pestusnál olvasható történet, amely
szerint a száműzetésből visszahívott Marcus Furius Camillus vé­
gül legyőzte a várost bőséges zsákmánnyal elhagyni készülő gallo-
kat, a Róma szempontjából rendkívül tragikus történeti esemény
szépirodalmi megszépítése csupán. Az aranykori történetíró egy,
a rómaiakra oly jellemző mondatot is Camillus szájába ad a nevelő
célzatú errewpZumában: „kassai, nem pedig arannyal kell vissza­
szerezni a hazát. Az adóként átadott arany visszaszerzését más
történetírók is elbeszélik ugyan, de nem Camillus nevéhez kötik
a sikert.74 A legautentikusabb történetváltozat azonban Polybiosnál,
a Kr.e. II. századi történetírónál olvasható, akinél nincs szó sem
Camillusról, sem a gallok feletti római győzelemről: a görög auktor

71 Liv. 5.33-49; Plut. Cam. 15-31; Polyb. 2.17-19.

72 Hegyi 2007: 128-129. (Polybios alapján tudjuk az eseményeket
Kr.e. 387-re datálni, Terentius Varró szerint azonban Kr.e. 390-ben történt
a gallok Rómába történő betörése.)
73 Liv. 5.49.
74 Diód. 14.117; Strab. 5.2.3; Suet. Tib. 3.

68
 csupán Róma elfoglalásáról és kifosztásáról számol be, majd tárgyi­
lagosan megemlíti, hogy a kelták a venétek támadásai miatt tértek
haza északra.7*
Gallia Cisalpinát Kr.e. 224 és 222 között hódították meg a róma­
iak. A terület Észak-Itália gallok által lakott vidékét takarja, ezért
is írja Festus, hogy „a gallok ugyanis még Italia azon részét is
birtokolták, ahol manapság Mediolanum van, egészen aRubicon
fólyótg”.'* A helybéli gallok roinanizációja a Kr.e. II. század közepére
nagyjából megtörtént, nem véletlenül nevezik a korabeli történetírók
a római viseletre utalva Gallia Cisalpinát olykor Gallia Togatának
is. A területet Sulla szervezte provinciává Kr.e. 82-ben, majd
Kr.e. 42-ben Itáliához csatolták.
Gallia Alpokon túli legdélebbi területeiből Kr.e. 121-ben lett ró­
mai provincia Gallia Transalpina néven. A tartomány értékét az
a rendkívül fontos kereskedelmi és hadi út tette felbecsülhetetlcn-
né, amely összekötötte egymással Itáliát és Hispániát. A helybeli
coloniáró\, Narbo Martiusról, vagyis a mai Narbotuie városáról el­
nevezett Gallia Narbonensis provinciát a császárkorban szervezték
meg Gallia Transalpinából. A történetírók néha egyszerűen csak
„a provinciának” hívták a tartományt, emiatt lett a középkorban
Provence a terület neve.75 76
77
Caius lulius Caesar Kr.e. 58 és 49 között hódította meg az Alpokon
túl elterülő gall területeket. A háborúk történetéről szól a nagy had­
vezér híres, Feljegyzések a gall háborúról (Commentarii de hel­
lo Gallico), avagy röviden csak A gall háború {De hello Gallico)
című munkája. A birodalomhoz csatolt terület neve Gallia Comata
(Hosszúhqjú Gallia) lett és két részre osztották fel, Augustus csá­
szár azonban később újjászervezte a meghódított tartomány köz­
igazgatását, ily módon pedig három provincia jött létre Galliában
(Trés Galliae): Aquitania, Lugdunensis és Gallia Belglca. Gallia
az I. században magában foglalta azokat a területeket is, amelyek­
ből Domitianus uralkodása alatt, a 90-es években létrejött a két

75 Polyb. 2.18.
76 Fest 6.1.
77 Adkiks 2004: 122.

69
 Germania provincia: Germania Inferior és Germania Superior.7879 *
A Festus breviáriuma által felsorolt tizennégy galliai közigazgatási
egység a III. század végén, Diocletianus reformjai következtében
született meg.
Festus munkája ugyanabban a bekezdésben tárgyalja Britannia
provinciáit, mint amelyben Gallia tartományait is felsorolja; ennek
az lehet az oka, hogy mindkét területet kelták lakták a rómaiak meg­
jelenése előtt. A brit sziget elleni harcokról azonban csak egyetlen
mondatot olvashatunk a breviáriumban: Jlulius CaesarJ a Rajnán
túli barbárokkal is ellentétbe került: átkelt Britanniába és a ti­
zedik évében Galliát és Britanniát is adófizetőkké tette. Festus
nagyon helyesen nem állítja tehát, hogy lulius Caesar meghódította
volna Britanniát, a későbbi dictator ugyanis Kr.e. 55-ben, illetve
Kr.e. 54-ben csupán két büntetőhadjáratot vezetett a britonok eh
len, mivel azok segítséget nyújtottak a kontinensen élő galloknak
a rómaiak elleni harcok során. Caesar támadó légiói adófizetővé
tettek néhány helyi brit törzsfőt (pl. Cassivellaunust), a római sereg
azonban ezután elhagyta a szigetet.*1 Britannia meghódítása és pro­
vinciává szervezése Claudius császár uralkodása idején történt meg:
Kr.u. 43-ban Aulus Plautius négy tegwval szállt partra a szigeten,
ahol a hadi sikerek után állandósult a római jelenlét, s hamarosan
létrej ott Britannia provincia .B1A terület kettéosztására és Britannia
Superior, illetve Britannia Inferior megszervezésére a III. század
elején, Septimius Severus uralkodása alatt került sor. A Festus
által említett négy brit tartomány (Maxima Caesariensis, Flavia
Caesariensis, Britannia Príma, Britannia Secunda) megszületése
pedig Diocletianus nevéhez kapcsolható.82

78 Adkíns 2004; 122,

79 Fest. 6.2.
w Caes. BG 4.20-38; Dió 39.60-53,40.1-4.
S1 Dió 60.19-23; Suet. Vesp. 4. (Érdemes megemlíteni, hogy az Aulus
Plautius-iéle római inváziós hadsereg egyik alvezére a későbbi császár,
Vespasianus volt.)
82 Adkíns 2004: 121.

70
 Festus 7.
[Illyricum, Makedónia, Hellas, Épeiros, Kréta, Moesia,
Noricmn, Pannónia meghódítása]

Illyricum alatt Tacitus három provinciát (Dalmatia, Pannónia,

Moesia) értett,83 míg Suetonius így határozta meg a terület kiterje­
déséi:: „Illyricum, mely Ilulia és Noricum, Thracia és Macedónia,
a Danuvius folyó s az Adriai-tenger öble között terül el.”*485 A két
kora császárkori történetíró leírásával szemben Illyricum praefec-
tura a IV. század bán Noricumtól Kréta szigetéig terjedt,86 s Festus is
ennek a hatalmas terüle tnek a meghódítását beszéli cl breviáriuma
hetedik caputjában.
A munka nem említi, hogy Róma már a makedónokkal viselt négy
háború előtt is harcolt lllyricumban: a köztársaság Kr.e. 229-ben
hadat üzent az Adriai-tenger északkeleti partvidékét uraló Teuta
illír királynőnek az illír kalózok tevékenysége miatt, illetve mivel az
uralkodóné hajói megszállták Kerkyra (Korfu) szigetét (első illír há­
ború). A hadjárat sikere után a királynőnek el kellett ismernie Róma
fennhatóságát és adót kellett fizetnie a győztes számára.83 A má­
sodik illír háborúban (Kr.e. 219) Róma már a görög városállamok
támogatását élvezve mért csapást az illírekre, a harcok lieiejezése
után pedig Illyria királysága Róma és Makedónia közötti ütközőál­
lammá vált. Az Adriai-tenger keleti partvidékének tulajdonképpeni
meghódítása a makedónokkal szövetséges Genlius illír király legyő­
zésével történt meg Kr.e. 168-ban (harmadik illír háború). Festus
is megnevezi a győztes római praetorl, Lucius Anicius Gallust.87
Illyricum önálló tartományként Octavianus sikeres lapod hadjárata
(Kr.e. 35-33) és Siscia városának elfoglalása után jött létre,88 majd

Tac. Hist. 1.76.

84 Suet. Tib. 16.
85 Nőt. Dign. Őrien. 1, Occ. 1.
88 Polyb. 2.2-12.
87 Hegyi 2007: 209.
88 Mócsy 1975: 22-26.

71
Kr.u. 9-ben kettéválasztották a terület közigazgatását, létrejött
Dalmatia és Pannónia.89
Makedóniát négy háborúban (első makedón háború: Kr.e.
215-205; második makedón háború: Kr.e. 200-197; harmadik
makedón háború: Kr.e. 171-168; negyedik makedón háború: Kr.e.
149-148) hódította meg Kóma. A Festus által is említett consul,
Marcus Valerius Laevinus az V. Philippos makedón király ellen
harcoló római seregek hadvezére volt az első makedón háborúban.
V, Philippos szövetséget kötött az Itáliában hadakozó Hannibállal, ez
a lépés indokolta, hogy a római légi ók a Balkánon is megjelenjenek.
Az első makedón-római összecsapások végűi a phoinikéi békekötés­
sel zárultak. A második makedón háborút a pergamoni uralkodó és
Rhodos bíztatására indította meg Róma ugyancsak V. Philippos ellen,
a Kr.e. 197-ben megvívott kynoskephalai csatában pedig a Titus
Quinctius Flamininus által vezetett légiók tönkreverték a makedón
pAaZararokat. A vesztes uralkodó kivonta a makedón csapatokat
a görög városokból, flottáját átadta Rómának, s vállalta a nagy
összegű kártérítés megfizetését is. A harmadik makedón háború
Makedónia végső bukását hozta el: Kr.e. 168-ban, a pydnai csatában
az Aemilius Paulus vezette római légiók megsemmisítették Perseus
makedón király csapatait. Makedónia helyén Róma négy kisebb
bábköztársaságot hozott létre, azonban Kr.e. 149-ben egy Andriskos
nevű férfi magát Perseus fiának, Philippusnak adta ki (Ál-Philippus)
és rövid életű felkelést szervezett a római uralommal szemben. A leg­
utolsó makedón-római összecsapás is a fertők győzelmével zárult
azonban, mivel Kr.e. 148-ban Quintus Caecilius Metellus a második
pydnai csatában megverte a magát VI. Philippusként királlyá kiki-
áltató, Karthágóval szövetséget kereső Andriskos csapatait, a férfit
pedig elfogatta és fogolyként Rómába küldte.90 Kr.e. 146-ban létrejött
Macedónia provincia, amelyet Augustus császár uralkodása idején,
Kr.e. 27-ben átszerveztek és három részre osztottak: Achaea, Epirus
és Macedónia lettek az ekkor létrejövő közigazgatási egységek nevei.

89 Adkins 2004:124-125.
» Hegyi 2007:215-216.

72
A császárkorban a három tartományt többször is újraegyesítették,
illetve újrafelosztásukra is több példát találunk a forrásokban.81
Róma az V. Philippos befolyása alatt álló görög városállamok és
Athén felszabadításának a jelszavával vívta Makedónia elleni első
két háborúját, ahogy arról Festusnál is olvashatunk: „az athéniak
Philippus, a makedónok királya ellen a segítségünket kérték”.9293 *
Kr.e. 196-ban, a második makedón háború sikeres megvívása után
a görög városok képviselői ünnepélyesen kihirdették az isthmosi
sportversenyeken, hogy a kynoskephalai győző, Titus Flamininus
egész Hellast felszabadította Makedónia igája alól.83 Róma azonban
Perseus makedón király legyőzését és Makedónia felszámolását kö­
vetően (Kr.e. 168) a poliszok függetlensége ellen fordult, s számos
görög tisztségviselőt megvádolt azzal, hogy azok korábban titkos
szövetséget kötöttek Perseusszal. A háborúra végül Kr.e. 146-ban
az Akháj Szövetség és Spárta konfliktusa szolgáltatott okot. A bé­
keteremtőként fellépő Róma az Akháj Szövetség megszüntetésé­
nek szándékát Korinthosban jelentette be, ahol a Lucius Aurclius
Orestes vezette1*4 római követek azzal érveltek szándékuk mellett,
hogy így végre mindegyik városállamnak saját igazságszolgáltatása
és törvényei lehetnek. A tervet elemi erejű felháborodás követte:
„[a görögök] szinte Őrjöngtek, és az egész idegen lakosságot le-
gyilkolták. Magukat a római követeket is bántalmazták volna,
ha ezek a zűrzavar láttán riadtan el nem menekülnek. iustinus
szerint tehát - Festus narratívájával szemben - a követeket nem
bántalmazták. A római válaszcsapás Lucius Mummius nevéhez fűző­
dik, aki a korinthosi csatában döntő győzelmet aratott az Akháj

01 Aokins 2004:126-127.
“ Fest. 7.2.
93 Plut. Fiam. 16.
„Hűségetek szent, rómaiak:
védje meg eskü-pecsét, hőn áhitozzuk.
Szűz kar, a nagy Zeuszt
zengd, s vele Rómát, s véle Tilusl meg a rómaiak hűségét:
írünk orvosa, Paián, ó Titus, üdvünk!"
(Itt és a továbbiakban: Máthé Elek fordítása)
M Polyb. 38.9.
85 lustán. 34.1. (Horváth János fordítása)

73
Szövetség csapataival szemben, majd leromboltaKorinthos városát.9®
Kr.e. 146-ban létrejött Macedónia provincia, amelynek a görög város­
államok is a részei lettek, Mummius pedig diadaláért megkapta az
Achaicus melléknevet. Kr.e. 27 után a legjelentősebb görög poliszok
(Athén, Spárta, Korinthos) Achaea tartományhoz tartoztak.96 97
Épeirosszal kapcsolatban Festus először Pyrrhost említi, az állam
egykori uralkodóját, aki a tarentumi háborúban (Kr.e. 280-275)
a dél-itáliai görög városállamok szövetségeseként harcolt Róma ellen,
s bár több vereséget is mért a római légiókra, a súlyos emberveszte­
séggel járó legendás „pyrrhosi győzelmek” végül a háború elvesztésé­
hez vezettek, így Róma Dél-Itália ura lett.98 Épeiros meghódítására
a harmadik makedón háború végén került sor, Kr.e. 167-ben ugyanis
római csapatok vonultak be a makedónokkal szövetséges állam te­
rületére, ahol 70 várost feldúltak, illetve 150 ezer embert eladtak
rabszolgának.99100 Kr.e. 146-ban Épeiros aztán Macedónia provincia
101
részévé tétetett, majd Augustus császár Kr.e. 27-ben három részre
osztotta az ominózus tartományt (Achaea, Epirus és Macedónia).
Ekkor lettÉpeirosból önálló provincia.'00
Kréta szigetét Quintus Caecilius Metellus foglalta el Kr.e. 68 és
66 között. A hadjárat azért húzódott el, mivel aSenatus Kr.e. 67-ben
megbízta a Mediterráneum térségében teljhatalommal felruházott
Pompeiust a kalózok elleni háborúval, az első triumvirátus későbbi
tagja pedig megbízatását kihasználva beavatkozott a krétai har­
cokba is. A sziget lakóinak követei általában nem Metellust, hanem
Pompeiust keresték fel, amikor tárgyalásokat kezdeményeztek az
ellenséggel, sőt megesett , hogy Pompeius katonái a krétaiak oldalán
harcolva még szembe is szálltak Metellus egységeivel. Végül azon­
ban külső nyomásra Pompeius kivonta csapatait Krétáról, Metell us
pedig befejezhette a sziget meghódítását, később pedig felvette
a Creticus melléknevet.'01 Krétát hozzácsatolták a Kr.e. 74-ben lét­

96 Polyb. 39.1-6.
97 Adkins2004: 119.
89 Hegyi 2007:157-161.
99 Strab. Geo. 7.7.3.
100 Adkins 2004:126-127.
101 Dió 36.17-19; Plut. Pomp. 29.

74
rehozott észak-afrikai Cyreneica provinciához, a tartomány neve
pedig Augustus császár uralkodásának idején Creta et Cyreneicára
változott.102
A dardánokat és a moesiaiakat leigázó, Festus által is megneve­
zett Caíus Scribonius Curio proconsul Macedónia helytartója volt
és Kr.e. 75 és 73 között aratta győzelmeit az említett népek fölött az
úgynevezett dárdán háborúban.103*106 Eutropius breviáriuma is említi,
107
hogy ö volt az első római hadvezér, aki elérte a Dunát?04 Kr.e. 29 és
27 között Publius Licinius Crassus, a triumvir unokája hódította
meg aztán a későbbi Moesia provincia keleti területeit?05 Az új fogla­
lásokat bizonytalan, hogy melyik tartományhoz csatolták, felmerül
a szakirodalomban Macedónia és Illyricum is lehetőségként. Néhány
évtizeddel később azonban, valamikor Kr.u. 6 előtt Moesia önálló
provincia lett. Domitianus uralkodása idején (81-96) két részre
osztották aztán a tartományt (Moesia Superior és Moesia Inferior),
majd Traianus császár dák hadjáratai következtében (101-102 és
105-106) mindkét közigazgatási egység területei tovább növekedtek.
Diocletianus reformja után végül több apró tartomány jött létre
Moesia területén: Moesia Prima, Moesia Secunda, Dardania és Dacia
Ripcnses?00
Tiberius Kr.e. 15-ben vezetett hadjáratot az alpesi régió ellen
a Festus által is említett, Alpes luliae-n keresztülhaladó hegyi úton
felvonultatva seregét. Strabón szerint nemcsak legyőzte a helyi
kelta törzseket, hanem megpillantotta a Duna forrás vidékét is?07
Még ugyanebben az évben megszervezték Noricum tartományát?™
Tiberius Kr.e. 12 és Kr.e. 9 között leigázta a pannonokat is, a le­
győzött ellenfél ifiait pedig eladta rabszolgának. Kr.u. 6-ban robbant
ki a Festus által is tárgyalt Batho vezette pannon-dalmata felkelés
a római hódítókkal szemben. Suetonius szerint „a pun háborúk

108 Adkins 2004:121.

103 Smith 1844:901 -902. (C. Scribonius Curio 3)
tó* Eutr. 6.2.
103 Hegyi 2007:380.
106 Aoxrxs 2004:128.
107 Slrab. Geo. 7.1.5
100 Adkins 2004:128.

75
óta nem volt ennél súlyosabb külföldi hadjárat; [Tiberius] három
évig háborúskodott tizenöt légióval és ugyanennyi szövetséges
segitöcsapattal, nehéz körülmények között, igen nagy élelmi­
szerhiánnyal küszködve. ”lü” A római csapatok végül Kr.u. 9-ben le­
győzték a felkelőket, köztük a Festus által is megnevezett amantinus
törzset, ezzel pedig létrejött Dalmata, illetve Pannónia provinciája.*110
Traianus uralkodása idején Pannóniát kettéosztották (Pannónia
Superior és Pannónia Inferior), míg Diocletianus közigazgatási re­
formja következtében négy provincia jött létre a korábbi egységes
tartomány területén: Pannónia Príma, Pannónia Secunda, Valéria
és Savia.111
Festus hetedik és nyolcadik caputja egyaránt nagyrészt
a IV. századi Illyricum diocesis tartományaival foglalkozik, emi­
att nem találunk késő ókori provincialistát a hetedik eaput végén.
A hiányt a breviátor a következő bekezdésében pótolja.

Festus 8.
[Pannónia, Raetia, Dacia meghódítása]

Valéria provincia csak Diocletianus (284-305) közigazgatási

reformjai során jött létre, a principatus idején még nem létezett.
Amikor Festus arról ír breviáriumában, hogy a markomannok és
a kvádok kiűzettek Pannónia keleti részéről, Valériából, s ezzel lét­
rejött a limes a rómaiak és a barbárok között, nem egyértelmű, hogy
melyik történelmi eseményre gondol. Felmerülhet lehetőségként,
hogy a breviátor a Marcus Aurelius által megvívott kvád-markomann
háborút (166-180) tárgyalja, azonban valószínűbb, hogy egy korai
összecsapásról van szó, hiszen a dunai limes (pontosabban ripa,
tehát folyami határ) kialakításáról szól az anakronisztikus tar-
tománynevet feltüntető szöveg. Zugravu román nyelvű kommen­
tárja szerint Festus Tiberius Kr.u. 4 és 6 közötti, markomannok

“* Suet. Tíb. 16. (Kis Ferencné fordítása.)

110 Mőcsy 1975: 42-45.
111 Adkiks 2004: 124-125.

76
 (Maroboduus király) ellen vezetett hadjáratát örökítette meg mun­
kájának ebben a részében.112*115
Augusta Vindelicum (avagy Augusta Vindelicorum) egy Raetia
provinciában található város volt, a mai Augsburg római kori előz­
ménye, amelyet Kr.e. 15-ben alapított Tiberius az alpesi hadjárata
során.112 Raetia tartománya is ekkoriban jött létre, Festus nem említi
azonban a provincia nevét munkája nyolcadik caputjÁban. csupán
a legjelentősebb városának, tehát Augusta Vindelicumnak az el­
nevezését. Diocletianus közigazgatási reformja után Raetia Itália
diocesis része lett és két tartományra osztották fel: Raetia Prímára
és Raetia Secundára.lw
Dacia királya, a dák Decebalus ellen már Domitianus (81-96)
is vezetett hadjáratot, a terület elfoglalása azonban Traianus két
háborúja (101-102 és 105-106) során történt csak meg.us A 107-ben
létrejövő tartományt Hadrianus uralkodása (117-138) alatt kettéosz­
tották, így jött létre Dacia Superior és Dacia Iniérior. Később Dacia
Superior egy része új provincia lett, Dacia Porolissensis, emiatt
aztán a II. század végén a történetírók már Trés Daciáról, Három
Daciáról írnak. A tartomány a Gallienus egyeduralma (260-268)
alatti katonai anarchia következtében veszett el Róma számára,
de a provincia végleges kiürítése csak Aurelianus uralkodása
(270-275) alatt, 271-ben történt meg. Az elhagyott tartomány terü­
letére gótok nyomultak be, majd a III. század végén létrejött Dacia
Ripensis tartománya, amely azonban valójában már nem Daciában,
hanem Moesiában feküdt, hiszen a Dunától délre helyezkedett el.110

112 Zugkavü 2003: 284.

111 Zcgbavu 2003: 284.
"-1 Adkixs 2004:129.
115 Mócsr 1975: 85-100.
1,6 Adkins 2004:121.

77
 Festus 9.
[Theákta meghódítása]

Az egyesült thrák törzsek117 aKr.e. V. században, a perzsa uralom

lerázása után Térés király vezetésével erős államot hoztak létre
a mai Bulgária területén, amelyet a források a legnagyobb thrák
törzs nevéről Odrys Királyságnak neveznek. Az egységes állam
a Kr.e. IV. században több apró thrák királyságra esett szét, ezek pe­
dig idővel makedón befolyás alá kerültek és Makedónia adófizetőivé
váltak.118 Róma a makedón háborúk idején került először kapcsolat­
ba a területtel, majd Kr.e. 146-ban, Macedónia provincia megszerve­
zése idején bevonult Thrákiába is, amelyet azonban nem alakított
át tartománnyá, hanem klienskirályságokat hozott létre a területén.
Thrákia északi részeit a Kr.e. III. századtól a Kr.e. I. század végéig
egy kelta vezetőréteggel rendelkező, ám thrák népelemeket is ma­
gába olvasztó törzsszövetség, a scordiscus uralta. A scordiscusok
fennhatósága alatt állt továbbá Pannónia déli része és Moesia is.119
Festushoz hasonlóan Ammianus Marcellinus is részletezi rítusaik
vadságát és sikeres harcaikat a rómaiakkal szemben: „A scordiscu­
sok [...] hajdan szintén ezeken a vidékeken laktak. Marcona, vad
emberek hírében álltak, akik foglyaikat BeUonának és Marsnak
áldozták föl, s kivájt koponyákból mohón itták az embervért.
Ez a harcias nép sok pusztító csatában gyakorta nyugtalaní­
totta a Római Birodalmat, amely végül egy egész hadseregét

117 Strab. Geo. 7.48. „Egész Thrákia 22 törzsből áll, s bár már na­
gyon kimerült, mégis 15.000 lovast és 200.000 gyalogost tud kiállítani.
(...) A Hebros mentén laknak a kárpitosok, még följebb a brenák, legtá­
volabb a bessosok; eddig lehet ugyanis fölhajózni. Mindezek a törzsek
rabló életmódot folytatnak, különösen a bessosok, akik, mint [Strabón]
mondja, szomszédok az odrysákkal és a sapaiosokkal. Az astákfövárosa
Bizyé volt. Némelyek mindazokat a törzseket, amelyek a Hebroslöl és
Kypselától az odéssosí partvidékig laknak, odrysáknak nevezik. ” (Itt és
a továbbiakban: Főldy József fordítása.)
11S KIP 237-238. (Odrysai)
’» KIP 51-52. (Scordisci)

78
elvesztette vezérével együtt."™ A Kr.e. II. század végén a thrákok
(illetve a scordiscusok) több felkelést is kirobbantottak a római
befolyás ellen, azonban előbb Kr.e. 110-ben Marcus Livius Drusus,
majd Kr.e. 109 és 106 között Minucius Rufus, az évszázadvégén pedig
Titus Didius verte le a lázongásokat. Titus Didius Kr.e. 100-ban vagy
Kr.e. 98-ban tartotta diadalmenetét a thrákok fölötti győzelme jutal­
maként. Festus két római hadvezért is hibásan nevez meg, Marcus
Livius Drusus és Titus Didius nevei helyett a „Marcus Drussus”
és a „Marcus Didius” névalakok állnak a breviáriumban. A scordis-
cusokat Kr.e. 88-ban a Festus által nem említeti Scipio Asiagenus
is legyőzte, területeik végső annektálására azonban csak Tiberius
Kr.e. 15-ben vezetett hadjárata során került sor.120
121
Rhodope, vagyis a Thrákia délnyugati határvidékén húzódó
hegyvidéki terület meghódítása Kr.e. 77-76-ra keltezhető, amikor
is Appius Claudius Pulcher legyőzte a római befolyás ellen fellá­
zadó helybeli törzseket. Festus ezután Marcus LucuHus thrákiai
harcait részletezi, amelyek Kr.e. 72-71-ben zajlottak. A bessusok
Strabón szerint zsákmányszerző életmódot folytattak és fosztoga­
tásokból éltek, emiatt kellett Lucullusnak sereggel felvonulnia elle­
nük. Ugyanebben a háborúban, a bessusokkal együtt győzettek le
Nyugat-Thrákia határvidékének, vagyis a llaemus hegységnek (amai
Balkán hegységnek) a lakói, a haemimontanusok thrák törzsei is.122*
A Kr.e. I. században Róma a gyakori lázongások ellenére sem szer­
vezte tartománnyá a Thrákia határánál elterülő balkáni területeket,
amelyek megmaradtak thrák származású klienskirályok urabna
alatt. Tiberius császár uralkodása ideién, 26-ban az erőszakos so­
rozások miatt ismételten kiújultak a Róma-ellcncs harcok a térség­
ben, a törzseket végül Caius Poppaeus Sabinus helytartó verte le,
győzelméért pedig megkapta az egyik legjelentősebb római katonai
kitüntetést, az omamenta triumphaliát.™ Thrákia egésze, illetve
a balkáni határvidék csak Claudius császár uralkodása idején,

120 Amin. 27.4. Lásd még a scordiscusok kegyetlen szokásaival kapcso­

latban Florus epitomcját: Flór, Epit. 39.4.
121 K1P 51-52. (Scordisci)
122 Ziigravu 2003: 294-295.
128 Tac. Ann. 4.46-51.

79
 46-ban vált római provinciává (Thracia). A Festus által a caput
végén felsorolt thrák tartományok ismételten a Diocletianus-féle
közigazgatási reformok utáni állapotokat tükrözik.124125
A terület legjelentősebb városait Festushoz hasonlóan
Ammianus Marcellinus is áttekinti, ám a kortárs szerző részlete­
zőbb a breviátornál a munkájában: „Két nevezetes város tartozik
hozzá: Philippopolis, régi nevén Eumolpias, és Beroea. Ezen tál
Haemimontus terül el Hadrianopolis, előbbi nevén Uscudama,
és Anchialos nagy városokkal; továbbá Mysia, a Traianus csá­
szár nővéréről elnevezett Mardanopolis, Dorostorus, Nicopolis
és Odessus városokkal. Mellette van Scylhia, amelynek híresebb
városai: Dionysopolis, Tomi és Caliatis. A legtávolabbi tartomány,
Európa, néhány kisebb városon kívül két jelentősebb várossal
büszkélkedhet. Az egyik Apri, a másik Perinthus, amelyet később
Heracleának neveztek el. A szomszédos Rhodope tartományban
van Maximianopolis, Maronea és Aenus. Az utóbbit Aeneas ala­
pította, de később otthagyta, míg aztán hosszas bolyongások után
folytonosan kedvező előjelektől kísérve Itáliába ért. ”,2° Festus meg­
említi „a. római világ második erősségének", Konstantinápolynak az
alapítását is munkájában. A metropoliszt 330-ban Nova Koma néven
szentelték fel egy pogány neoplatonista udvari theurgos (varázsló),
Sópatros vezetésével, aki telestésként vett részt az I. Constantinus
császár parancsára megszervezett szertartásokon. A rítusok elvég­
zéséből a VI. századi szerző, lóannés Lydos szerint Vettius Agorius
Praetextatus, a pogány római párt egyik vezetője is kivette a részét,
mint hierophantés (pontifex). Egyes történészi nézetek szerint
azonban a felszentelés nem tisztán pogány, hanem pogány-keresz-
tény szinkretista ceremónia keretében történt meg és Constantinus
császár csupán azért kényszerült pogány elemeket is alkalmazni
az avatási szertartáson, mivel tekintettel kellett lennie az uralkodó
római jogra. A felszentelést követő ünnepségek negyven napon át tar­
tottak az áj fővárosban, Konstantinápoly születésnapja pedig május
11. lett, amelyet - hasonlóan Róma városának április 21-ére keltez­
hető alapításához - minden évben hatalmas pompával ünnepeltek

124 Adkixs 2004: 129.

125 Amm. 27.4.

80
meg a császárok a metropoliszban.™ Festus 369/370-ben fejezte be
munkáját, tehát a330. évi ceremónia után körülbelül 40 évvel. A bre-
viátor megjegyzését, amely szerint Konstantinápolyt „napjainkban
alapították", annak a ténynek a tudatában kell értelmeznünk, hogy
a szerző összesen 1117 évet tárgyal munkájában.

Festus 10.
[Nyugat-Ki$-Ázsia (Pergamen, Lydia, Phrygia, Caria)
és Rhodos meghódítása]

Asia Minor, azaz Kis-Ázsia tizenkét tartományból állt, ezeket

a területeket három eaputon (10-12.) keresztül tárgyalja Festus
a munkájában.
A breviárium által említett „Antiochus király” a seleuki-
da Birodalom uralkodója, III. Antiochus (Kr.e. 222-187),126 127 aki
Kr.e. 192-ben hadserege élén átkelt Ilellasba, ahol a görög városál­
lamok megválasztották az Aitóliai Liga vezetőjének. A liga korábbi
pártfogója Róma volt, így a lépés egyértelműen Róma ellen irányult.
Kr.e. 191-ben Manius Acilius Glabrio a thermopylai csatában legyőz­
te a seleukida uralkodót, aki kénytelen volt hazatérni királyságába.
Róma ezután sereget küldött Kis-Ázsiába, és Kr.e. 190-ben, a neve­
zetes magnésiai csatában a Lucius Cornelius Scipio Asiaticus által
vezetett légiók ismét megverték a seleukidap/ial<wiaokat.128 A két
év múlva megkötött apameiai szerződésben a vesztes III. Antiochus
kénytelen volt lemondani államának a Taurus-hegységtől nyugat­
ra eső területeiről, amelyeket két, Rómával szövetséges államhoz,
a Pergamoni Királysághoz és Rhodoshoz csatoltak. Ahogy Titus
Livius írja történeti munkájában: „[A szerződés kikötötte, hogy]
Eumenes [pergamoni uralkodó] kapja meg a Taurus-hegységig
terjedő, s eddig Antiochushoz tartozó területei, kivéve Lyciát
és Cariát, a Maeander jblyóig, mert ezeket a rhodusiaknak kell
megkapniuk. Asia többi városa, amely korábban Attalusnak volt

126 Tóth 2013:17-30.

127 Errinoton 2008: 274-289.
128 Fest. 12.1.

81
adófizetője, most ugyanezt az adót Eumenesnek köteles fizetni,
azok pedig, amelyek Antiochusnakfizettek adót, most legyenek
szabadok és adómentesek. ”129 A seleukida uralkodó Kis-Ázsiából
csak Cilicia területeit tarthatta meg*
A Pergamoni Királyságot, amely az apameiai szerződés egyik nagy
kedvezményezetne volt, Kre. 133-ban III. Attalos Rómára, régi szö­
vetségesére hagyta a végrendeletében. A halott uralkodó féltestvére,
Aristonikos azonban szembeszállt a király végakaratával, így a róma­
iaknak fegyverrel kellett meghódítaniuk a területet először Publius
Licinius Crassus consul szállt szembe Aristonikosszal, azonban
vereséget szenvedett ellenfele seregétől és elesett a csatában. A Lydia
és Phrygia területeit is uraló Pergamont végül Marcus Perperna
consul annektálta,130131a rómaiak pedig Kr.e, 129-ben Asia provincia
néven tartománnyá szervezték az egykori királyságot.191
Rhodos a Perseus makedón királlyal ápolt jó kapcsolatai miatt
Kr.e. 167-ben elvesztette az apameiai szerződésben hozzá csatolt
kis-ázsiai területeket (Caria, Lycia).132 A sziget ezután kényszerűség­
ből Róma szövetségese lett, mint kliensállam. Az első mithridatési
háborúban (Kr.e* 89-85) Rhodos menedéket nyújtotta pontusi király

129 Liv. 37.55. (Muraközy Gyűl a fordítása.) A szerződéssel kapcsolatban

lásd még: App. Syr 11.39. „A Scipiők és Antiochos is követeket küldtek
Rámába, és a Senatus határozatot hozott. Az megerősítette Sdpio szavait,
részletezte a még nyitott kérdéseket, és kicsit kiegészítette a szerződést.
Két hegyet jelöltek ki határnak, a Kalykadnost és a Sarpedoniost, eze­
ket Antiochos nem léphette át háborús céllal. Csak tizenkét, fedélzettel
ellátott hadihajója lehetett, ennyivel viselhetett hadat alattvalói ellen,
ha azonban megtámadták, többet is használhatott. Nem toborozhatott
zsoldosokat római területekről és a katonaszökevényeket semfogadhatta
be. Antiochos fia kivételével háromévente ki kellett cserélni a túszokat.
Ezeket bronztáblára írták és a Capitoliumon függesztették ki, ott, ahol
a többi szerződési is ki szokták állítani. Másolatot küldtek róla Manlius
Vulsónak, aki Scipiót követte a parancsnoki tisztségben. Ő letette az
esküt Antiochos követei előtt a phrygiai Apameiában, és Antiochos is
hasonlóképp tett Thermus legátus előtt, akit ezért küldtek hozzá9(Itt
és a továbbiakban: Sípos Flórián fordítása.)
130 Liv. Epit. 58-59.
131 Adklxs 2004: 120.
132 KIP 1421-1422. (Rhodos)

82
seregei elől menedéket kereső itáliaiaknak, s amikor VL Mithridatés
Eupatór válaszul megostromolta hajóhadával a tengeri állam leg­
fontosabb erődítményét, a helyiek visszaverték a pontusi uralkodó
csapatait?33 Festus emiatt nevezi a sziget lakóit a leghűségesebb szö­
vetségeseknek. A sziget Vespasianus császár uralkodásáig (69-79)
megőrizte látszatfüggetlenségét, ekkor azonban provinciává szer­
vezték, pontosabban hozzácsatolták As iához.

Festus 1L
[Közép-Kis-Ázsia (Pamphylia, Lycia, Pisidia, Bithynía,
Galatia, Cappadocia, Pontus, Paphlagonia) meghódítása]

A Kr.e, 129-ben létrejött Asia provincia szomszédságában, a mai

Törökország déli partvidékénél számos kisebb államalakulat létezett
a Kr.e. II. század végén, amelyek azonban a Kr.e. L század folyamán
fokozatosan függő helyzetbe kerültek Rómától. Elsősorban a Lycia,
Pamphylia és Ciliciapartvidékénél lakó kalózok kereskedelmet aka­
dályozó tevékenysége miatt vált egyre sürgetőbbé a Római Birodalom
számára, hogy megszerezze a terület fölötti teljes kontrollt. Publius
Servilius Vatia Isauricus proconsül Kr.e. 78 és 75 között „leverte
Cüiciában az isaurusokat, s elfoglalta a kalózok számos váro­
sát. "133Az összecsapások Festus szerint nemcsak Ciliciában, hanem
134*
136
Pamphyliában, Lyciában és Pisidiában, tehát Kis-Ázsia teljes déli
partszakasza mentén zajlottak. A római hadi sikerek után a vidék
még inkább Róma érdekszférájába került, a Kr.e. 30-as években rá­
adásul Marcus Antonius triumvir katonailag is megszállta a terüle­
tet. Lyciából és Pamphyliából végül Claudius császár uralkodásának
idején, 43-ban lett önálló provincia Lycia et Pamphylia néven.1313
Bithyniát Kr.e. 74-ben IV. Nikomédés király végrendeletében
Róma városára hagyta, hasonlóan ahhoz az aktushoz, amelyet
két emberöltővel korábban III. Attalos pergamoni uralkodó is

133 App.Jfitor. 25-27.

134 Liv Épít. 93. (Muraközy Gyula fordítása.) Lásd még: Strab.
Geo. 12.6.2.
136 Adkins 2004:128.

83
 meglépett. Kis-Ázsia legtekintélyesebb uralkodója, a pontusi király,
VI. Mithridatés Eupatór azonban bejelentette, hogy a trón jog szerint
az elhunyt király fiát illeti. Az érdekellentét a harmadik mithrida-
tési háború (Kr.e. 74-64) kitöréséhez vezetett, amely végül Róma
győzelmével és a pontusi király öngyilkosságával zártűt.137
138139
Bithynia
területéhez Kr.e. 65-ben Pontus nyugati részeit is hozzácsatolták,
így jött létre Bithynia et Pontus provinciája.137
A Galatia, azaz Gallograecia név onnan ered, hogy Kr.e. 278/277-
ben a Lutarios és Leonnorios vezette gallok (kelták) 10 ezer fegy­
veressel megtámadták Kis-Ázslát és letelepedtek annak középső
részén. Strabón a három kis-ázsiai kelta törzs nevét is az utókorra
hagyományozta: a trokmosok, a tolistobógíosok és a tektosagák vol­
tak a betelepülők. Mindegyik gall törzs négy részre oszlott és ezeknek
a .negyedeknek” egy-egy tetrarcha állt az élén, így Gallograeciát
12 tetrarcha, illetve a tetrarchák 300 fős tanácsadó testületé irá­
nyította.138 Galatia ellen először Cnaeus Manlius Vulso vezetett
sikerrel hadat Kr.e. 189-ben, a háború oka az volt, hogy a kelták
segédcsapatokat küldtek III. Antiochus seleukida uralkodónak
a Róma elleni harcokhoz. Festus tévesen Lucius Mummius procon-
suZhoz köti a római hadjáratot, neki azonban nincs köze a gala-
ták elleni konfliktushoz, a neve onnan ismeretes, hogy Kr.e. 146-
ban Korlnthost rombolta porig.133 A Kr.e. 1. században a galaták
egyre inkább Róma befolyása alá kerültek. A Festus által említett
Deiotarus Philorhomaios galata király a tolistobógíosok törzsének
a tctrarchája volt és Lucullus, valamint Pompeius Magnós hű szö­
vetségeseként részt vett a VI. Mithridatés Eupatór pontusi király
elleni harcokban.140 Később Caesart is támogatta a II. Pharnakés
(VI. Mithridatés Eupatór fia) elleni hadjáratában. Deiotarus

Plut. Pomp. 20-42.

137 Adkins 2004:120-121.
138 Strab. Geo. 12.5.1.
139 Lucius Mummiushoz lásd: Fest. 7.2.
10 Liv. Épít. 94. ,L. Licinius Lucullus consul Mithridales ellen sze­
rencsés lovascsalákal vívott, több sikeres vállalkozást hajlott végre,
s lecsillapította az ütközetet követelő katonái lázadását. Deiotarus,
Gallograecia tetrarchája megölette Mithridatés lisztjeit, mikor azok
Phrygiában háborúra izgattak." (Muraközy Gyula fordítása)

84
Kr.e. 40-ben halt meg, Galatia provinciát pedig nem sokkal később,
Kr.e. 25-ben szervezte meg Augustus császár. A tartomány Galatia
területei mellett Phrygia, Lycaonia és Pisidia egyes részeit is magá­
ban foglalta.141 Első kormányzója Marcus Lollius propraetor volt,
aki Kr.e. 25 és 22 között igazgatta a területet.142
Nem egyértelmű, hogy Cappadociával összefüggésben Festus
melyik Ariarathés nevű királyról ír munkájában. Szóba jöhet
IV. Ariarathés és V. Ariarathés király is, apa illetve fia. IV. Ariarathés
(uralkodott: Kr.e. 220-163) Kr.e. 190-ben a seleukida uralkodó,
III. Antiochus oldalán részt vett amagnésiai ütközetben, ahol Róma
vereséget mért a hellenisztikus monarchiára és szövetségesére. A per­
gamen! király közbenjárására azonban IV. Ariarathés végül kibékült
a rómaiakkal, s a harmadik makedón háborúban (Kr.e. 171-168)
már AenüliusPaulus mellett találjuk aPerseus makedón király ellen
vívott küzdelemben. IV. Ariarathés fia, a későbbi V. Ariarathés eköz­
ben túszként Rómában nevelkedett: „Ariarathés követei Rómába
érkeztek, magukkal hozva a király fiát. tíejelentették, a király
azért küldtefiát Rómába, hogy itt nevelődjék, s hogy gyermekségé­
tőlfogva hozzászokjék a római szokásokhoz és emberekhez, s azt
kéri, ne csak vendégbarátai ügyeljenek rá, de vegye gondjába,
s mintegy gyámjaként viselkedjék az állam is. ”143144 V. Ariarathés
(uralkodott: Kr.e. 163-130) Roma-párti beállítottsága neveltetése
miatt már megkérdőjelezhetetlen volt, uralkodása alatt mind végig
a birodalom szövetségeseként viselkedett, emiatt viszont konfliktus­
ba keveredett a seleukida uralkodóval, aki elűzte trónjáról. Róma
azonban hamarosan szövetségese segítségére sietett és fegyverrel
helyezte vissza pozíciójába?44 Ettől a politikai aktustól számítva
Cappadocia uralkodói már egyértelműen Róma-párti alávetett kli­
enskirályoknak tekinthetők. Az utolsó, még többé-kevésbé önálló
hatalommal bíró helyi királyocskának a Festus breviáriumában is
szereplő I. Ariobarzanés Philoromaios (uralkodott: Kr.e. 95-62) szá­
mított. Az uralkodó jelentőségét bizonyítja, hogy Pontus és Armenia

141 Adkins 2004:122.

142 Eutr. 7.10. Lásd még: Zugravu 2003: 308.
143 Liv. 42.19. (Muraközy Gyula fordítása.)
144 Liv. Epit. 47.

85
Cappadocia-ellenes szövetséget hoztak létre, hogy megfosszák Rómát
legfontosabb kis-ázsiai támogatójától. VI. Mithridatés Eupatór csa­
patai ezután kétszer is megszállták az országot és megfosztották
Ariobarzanést a hatalmától, ám a légiók mindegyik alkalommal
ellentámadásba lendültek és visszaszerezték a trónt a klienskirály
számára.145 Cappadociát végül Tiberius császár uralkodásának ide­
jén, Kr.u. 17-ben annektálták a római csapatok: a királyság a Római
Birodalom tartománya lett. Amikor Festus Cappadocia provincia
megszervezését Claudius császár uralkodásának idejére keltezi,
akkor valójában Tiberiusra gondol, hiszen a második császár szü­
letési neve Claudius Tiberius Nero volt. Tacitus szerint a római
imperator azért távolította el országából és fosztotta meg hatal­
mától Archelaus cappadociai monarchát, mivel az Tiberius rhodosi
száműzetése idején - Augustus szemében a későbbi utód egy időre
kegyvesztett lett - hidegen viselkedett vele és „nem részesítette a kö­
teles tiszteletben”.146 Kr.u. 72-ben Vespasianus császár összevonta
egymással Cappadociát és Galatiát egyetlenegy provinciává, ám
Traianus uralkodása idején (98-117) ismét szétválasztották a két
terület közigazgatását.147
Kis-Ázsiában Pontus királya, VI. Mithridatés Eupatór volt Róma
legjelentősebb ellenfele. Az érdekellentét a bithyniai trónutódlás kö­
rül alakult ki a két nagyhatalom között, a casus belli pedig az úgyne­
vezett „ázsiai vecsernye” volt, amely során Kr.e. 88-ban Mithridatés
parancsára egész Kis-Ázsiában lemészárolták a rómaiakat.148

146 KIP 548 (Ariobarzanes 3)

140 Tac. Ann. 2.42. (Az uralkodó az eltávolítása miatti aggódásba halt
bele Tacitus szerint.) Lásd még: Dió 57.17; Épít. de Caes. 2.8; Suet. Tib. 37.
147 Adkins 2004:121.
148 App. Mithr. 23. „Ephesosban a rómaiak azArtemisionba menekül­
tek és átölelték az istenek szobrait: a város lakói azonban elrángatták és
lemészárolták őket. A pergamoniak lenyilazták az Asklepeionba mene­
külőket, mert azok nem tágítottak onnan, hanem kezeikkel átkulcsolták
a szobrokat. Az adramytteioniak tengerre szállva végeztek a bőrüket
úszva menteni próbáló rómaiakkal, a kisgyermekeket pedig vízbe foj­
tották. A kaunosiak, akik azAntiochos elleni háború után a rhodosiak
alattvalói lettek, és akiket a rómaiak szabadítottak fel nem sokkal az­
előtt, most a Hestia Butáidhoz menekülő Itáliaiakul elrángallák Hestia
szobrától, és először gyermekeiket ölték meg az anyák szeme láttára,

86
 Plutarchos szerint 150 ezer itáliai vesztette életét a vérengzésben.149
A birodalom három nagy háborút (első mithridatési háború: Kr.e.
88'85; második mithridatési háború: Kr.e. 83-81; harmadik mith­
ridatési háború: Kr.e. 74-64) vívott, a pontusí uralkodóval, illetve
szövetségeseivel. A rivális királyt végül a harmadik háborúban
Pompeius Magnus csapatai győzték le végérvényesen, Mithridatés
pedig száműzöttként halt meg a Boszporusz! Királyságban. Miután
hatalmi harcba keveredett a Krím-félsziget fölött uralkodó fiával,
reménytelenségében öngyilkosságot követett el. Ahogy Livius írja:
„Pharnaces, Mithridatés fia, háborút indított apja ellen, beszo­
rította öt palotájába, s Mithridatés, mikor megmérgezte magát,
de nem sikerült meghalnia, egy Kitocus nem gallus katonát
kért meg, hogy segítsen rajta, s ez adta meg neki a halálos dö­
fést.”™ Pontus nyugati részét az utolsó mithridatési háború alatt
Bithyniához csatolták, így Kr.e. 65-ben létrejött Bithynia et Pontus
provinciája.151 Pontus keleti részeit azonban még egy évszázadon át
Rómától függő klienskirályok uralták. Kr.u. 62-ben aztán az utolsó
klicnskirály, 11. Polemo engedélyével Nero császár provinciává szer­
vezte a területet.152
II. Pylaimenés paphlagoniai király (uralkodott: Kr.e. 121-81) az
első mithridatési háborúban konfliktusba keveredett VI. Mithridatés

ezután az anyákat, majd végül a férfiakat. A tralleisűk, hogy ne le­

gyenek vétkesek a bűn elkövetésében, a paphlagoniai Theophilosl, egy
kegyetlen emberi béreltek fel erre a munkára: Theophilos Homonoia
templománál gyűjtötte össze áldozatait, és itt látóit neki a mészárlásnak.
Aki pedig átkulcsolta az istenek szobrait, annak levágta a kezét. Ilyen
végzet sújtotta tehát az Asiában tartózkodó italiaiakal és rómaiakat,
gyermekeikkel, asszouyailckalffelszabadítottaikkalés szolgáikkal együtt,
egyszóval mindenkit, alti csak ital,iái származású mit, ” (Itt és a további­
akban: Kató Péter fordítása.)
Plut, Suli. 24. „iSWla tisztában volt vele, hogy katonái bosszankod­
nak a békekötés miatt, mert azt kellett látniok, hogy a legkegyetlenebb
király, aki Ázsiában egyetlen napon százötvenezer rómait mészárolha­
tott le, most elhajózik Ázsiából, és hajóit megrakja azokkal a kincsekkel,
amelyeket négy éven át szüntelen zsarolással és rablással gyűjtött össze. *
180 Liv. Épít. 102. (Muraközy Gyula fordítása.)
151 Adkins2004: 121.
182 Aur. Victor rő.2; Epit. de Caes. 5.4; KIP 1050-1051 (Pontos)

87
Eupatórral, aki bevonult Paphlagoniába és bekebelezte a területet.153
Miután Pompeius Magnus Kr.e. 65-ben legyőzte a pontusi királyt,
megszállta tep-íőSval Paphlagonia tengerparti nagyvárosait, a király­
ság belső vidékei fölött azonban 11. Pylaimenés utódai uralkodhattak
a továbbiakban, mint Róma klienskirályai. * 164 Augustus császár ide­
jén (Kr.e. 6-ban) aztán a királyság maradékait Gaiatia provinciához
csatolták.165

Festus 12.
[Syria és Kelet-Kis-Ázsia (Cilicia, Isauria) meghódítása]

Festus több korábbi szöveghelye már utalt a III. Antiochus scleu-

kida uralkodó elleni háborúra, a döntő magnésiai ütközetre, illetve
a Róma és a Seleukida Birodalom között megkötött apameiai béké­
re, amely évtizedekre meghatározta Kis-Ázsia politikai viszonyait.166
Festus ezúttal rövid leírást is ad a Kr.e. 19Oben megvívott magnésiai
csatáról, utal Antiochus hadseregének létszámára, illetve kiemeli
az ellenség legrettegettebb egységeit, a harci elefántokat és a sarlós
kerekű harci szekereket. A leírás Florus epitoméjét visszhangozza,
aki ugyancsak 300 ezer fős seleukida hadseregről ír munkájában. 167168
A háborút lezáró, Kr.e. 188-ban megkötött apameiai szerződést
már idéztük,155 annyit azonban érdemes újra megjegyezni, hogy
a békekötés kedvezményezettjei Pergamon és Rhodos, két Rómával
szövetséges államalakulat lett, III. Antiochus pedig országának
a Taurus-hegységtől nyugatra eső valamennyi területét elvesztette,
Kis-Ázsiából lényegében csak a délkeleti részt, Ciliciát tarthatta meg.
III. Antiochus halála után utódai még egy bő évszázadon át, egészen
Kr.e. 64-ig uralkodtak a Seleukida Birodalom maradékai fölött, ha­
talmuk azonban lehanyatlott, miközben Armenia, a Mezopotámiát

153 lustin. 37.4.

164 Strab- Geo. 12.3.
156 Levíck 2008: 650-651.
166 Fest. 3.3; 10.2; 11.3.
167 Flór. Épít. 1.24.
168 Lásd a Festus 10. caputjához írt kommentárt.

88
bekebelező Parthus Birodalom, illetve Róma jelentősége megnőtt
a térségben. Az utolsó seleukida uralkodó, XIII. Antiochus már csak
Lucullus segítségével tudta megszerezni a trónt és lényegében kli­
enskirállyá süllyedt. Amikor Lucullust politikai ellenfele. Pompeius
váltotta fel a keleti légiók élén, a Lucullus engedélyével uralkodó
XIII. Antiochus és a Seleukida Birodalom sorsa is megpecsételődött:
Pompeius előbb egy szír ellenkirályt léptetett fel az utolsó Seleukos-
utóddal szemben, majd elfoglalta a királyságot, amelynek a terüle­
tén Kr.e. 64-ben létrejött Syria provincia.1IW Egy évvel később, Kr.e.
63-ban Pompeius bevonult Jeruzsálembe is, ludea azonban csak
Vespasianus császár uralkodása alatt, a nagy zsidó háború (66-70)
győzedelmes befejezése után vált végérvényesen tartománnyá, addig
felváltva klienskirályok és római helytartók igazgatták.*160
161 Hadrianus
a Bar Kochba-fcl kelés (132-135) leverése után ludea provinciát át­
nevezte Syria Pál estinává.162*
Róma már Kr.e. 102-ben megszállta Ciliciát és Isauriát a helyi
kalózok tevékenysége miatt, azonban a tengeri fosztogatók rajta­
ütéseit nem sikerült visszaszorítania. A következő nagyobb hábo­
rút Servilius proconsul, vagyis Publius Servilius Vatia Isauricus
vívta a ciliciai kalózok ellen. A Kr.e. 78 és 75 között lezajlott ősz-
szecsapásokról már volt szó korábban Festus breviáriumában,
méghozzá Pamphyliával, Lyciával, illetve Pisidiával kapcsolatban,l(5ií

100 App. Syr, 11.48 - 49; lust. 40.2; Zijgtmvi : 2 003:312.

160 App, Syr. 11.50. „Egyedül a zsidó nép állt ellen, de az ő láza­
dásukat Pompeius leverte. Királyukat, Aristobulost. Rómába küldte,
és a legnagyobb és legszentebb városukat, Jeruzsálemet lerombolta, mint
ahogy azt megtette már korábban Ptolemaios, az első egyiptomi király
is. Később újjáépítették, de Vespasianus megint lerombolta, majd az én
időmben újfent Hadrianus. Ezért vetnek ki a mai napig súlyosabb adót
minden zsidóra, mint a körülöttük élő népekre. *
101 Kr.e. 63 után ludeál felváltva zsidó klienskirályok (például Nagy
Ilcródes Kr.e. 37 és Kr.e. 4 között, vagy I. Heródes Agrippa Kr.u. 41 és
44 között) és római helytartók [praefectusok (Kr.u. 6-41), procurato-
rok (Kr.u. 44-66). majd legátusok (Kr.u. 70-132)] irányították. Először
Kr.u. 6-ban lett ludea római provincia, a tartomány azonban később még
ideiglenesen visszanyerte látszatfüggetlenségét.
162 Adkins 2004: 129.
]ft:i Fest. ILI.

89
a fosztogatók elleni harcok azonban kiterjedtek voltak, a breviátor
ezért aztán még egyszer megemlíti a konfliktust, ám ezúttal CiHciával
és Isauriával összefüggésben. A ciliciai kalózokat Kr.e. 67-ben
Pompeius tudta csak végérvényesen leverni. A látszatönállóságu­
kat megőrző királyságok nyugati részeit később Augustus császár
Galatiához csatolta, míg a keleti területek klienskirályok uralma
alatt maradtak. Cilicia provincia végül Kr.u. 72-ben, Vespasianus
császár uralkodása alatt jött létre. A késő ókorban Diocletianus
császár kettéosztotta a tartományt.164

Festus 13.
[Ciprus, Kyréné, Libya, Egyiptom meghódítása]

Ciprus Festus által részletesen elmesélt bekebelezésére Kr.e.

58-ban került sor. A sziget az egyiptomi Ptolemaida-dinasztia fenn­
hatósága alatt állt, utolsó uralkodója pedig Ciprusi Ptolemaios,
XII. Ptolemaios Aulétés egyiptomi fáraó testvére volt. Strabón és
Appianos szerint a ciprusi király végzete Publius Clodius Pulcherhez
köthető. Amikor a római hadvezért fogságba ejtették a ciliciai kaló­
zok és a római követek pénzt kértek Ptolemaiostól parancsnokuk
kiszabadítására, a fukarságáról hírhedt Ptolemaios szégyenlete­
sen kevés pénzt, mindössze két talentumot küldött váltságdíjként
a tengeri rablóknak, akik restellték az összeget elfogadni és inkább
váltságdíj nélkül elengedték a római parancsnokot. Évekkel később
Publius Clodius Pulcher néptribunusként állt bosszút a sziget kirá­
lyán, elérte ugyanis, hogy Marcus Porcius Cato Minor senatusi felha­
talmazással, XI. Ptolemaios végrendeletére hivatkozva elfoglalhassa
Ciprust Ptolemaios királytól, aki reménytelen helyzetében - ahogy
azt Festus is elbeszéli - öngyilkos lett.*166 Festus jogszerű és istenek­
nek tetsző háborúnak („bellum iustum et pium*) tart valamennyi
Róma által indított hadjáratot, amelyet elbeszél munkájában, ez
alól egyedül Ciprus elfoglalása a kivétel. Vajon mi lehet ennek az
oka? Miért íija a breviátor, hogy „inkább kapzsi módon, semmint

164 Adkins 2004:121.

166 App. BC 2.23; Strab. Geo. 14.6.

90
jogszerűen nyertük el a sziget birtoklásának jogát1? Miért nem
szerepe] a műben a Publius Clodius Pulcher-féle történet? Festus
legfontosabb forrása a köztársaságkorral kapcsolatban Florus építő­
mmé volt, amely ugyan megemlíti Publius Clodiust szerepét Ciprus
annektálásával összefüggésben,* 166 ám a kalózokkal kapcsolatos anek­
dota hiányzik a munkából, így a történetet Festus minden bizonnyal
nem is ismerte. A szerző tehát nem saját véleményt fogalmaz meg
akkor, amikor elítéli Ciprus annektálását, hanem mindössze Florus
értékítéletét tolmácsolja. Értékes azonban a szöveghely, mivel a meg­
szállás valós okát, a sziget gazdagságát jobban kihangsúlyozza, mint
Strabón vagy Appianos, akik csupán a casus bellit ismertetik meg az
olvasóval.
Kyréné, más néven Libya Pentapolis167 Ciprushoz hasonlóan
a Ptolemaidák uralma alatt állt a római fennhatóság előtti évszá­
zadokban. Területileg a következő görög gyarmatvárosok tartoztak
hozzá:’6*1 Kyréné, Apollónia, Ptolemais, Arsinoé, illetve Bereniké.
Kr.e. 96-ban Ptolemaios Appión király végrendeletében a római köz­
társaságra hagyományozta a területet, az öt város azonban kezdet­
ben megtarthatta szabadságát és függetlenségét. Amikor viszont
Kr.e. 74-ben zavargások törtek ki Libyában, Róma Cyrcncica néven
provinciává szervezte a vidéket. Hét évvel később a Metelhis által
meghódított Kréta szigetét is hozzácsatolták a tar tományhoz, amely­
nek Augustus császár korában Crcta et Cyreneica lett a neve.11"*
Egyiptomot a Ptolemaios Sótér (uralkodott: Kr.e. 305-282)
által alapított dinasztia uralta közel 300 éven keresztül, a Kr.e.
I. században azonban a Ptolemaidák hatalma lehanyatlott és fo­
kozatosan Róma függésébe kényszerültek. Az utolsó Ptolemaida
uralkodó, a legendás VII. Kleopátra Philopatór előbb Caius lulius
Caesar, majd Marcus Antonius pártfogolja és szeretője volt. Festus
a Kr.e. 31 szeptemberében lezajlott actiumi tengeri csatára utal
munkájában, ahol Octavianus flottája döntő vereséget mért Marcus
Antonius és VII. Kleopátra hajóhadára. Miután a győztes hadvezér

Flór. Epil. 1.44.

167 A „pentapolis ” szó jelentése: öt város.
166 KIP 616. (Pentapolis)
1W Adkins 2004:121.

91
partra szállt Egyiptomban és sikerrel ostromolta Alexandria vár
rosát, riválisai öngyilkosságot követtek el, az ősi királyság pedig
római provinciává vált.170 Az utolsó diadochos állam, a Ptolemaida
Egyiptom bukásának éve, Kr.e. 30 kijelöli egyszersmint a hellénisz-
tikus korszak végét is.171 Egyiptom tartománya ezután különleges
helyzetet élvezett a birodalom közigazgatásán belül, mivel a fontos
gabonatermelő vidék gyakorlatilag a császár magánbirtokává vált,
oda szenátor csak az uralkodó engedélyével léphetett be. Egy lo­
vagrendű praefectus, a praefectus Aegypti igazgatta kormányzó­
ként.172 Festus megnevezi a tartomány első „bíráját’, pontosabban
kormányzóját, Caius Cornelius Gallust is, aki Kr.e. 30 és Kr.e. 27
között vezette Egyiptomot. 173

Festus 14.
[Armenia, Osrhoene, Syria, Phoenicia,
Mesopotamia meghódítása]

Armenia nagyhatalmú uralkodója, a Syriát és Palestina észa­

ki területeit is uraló II. (Nagy) Tigranés (uralkodott: Kr.e. 95-55)
rokonának, VI. Mithridatés Eupatór pontusi királynak a szövet­
ségese volt a harmadik mithridatési háborúban (Kr.e. 74-64).174*
Miután a pontusi monarcha a római hadaktól vereséget szenvedett,

170 Flór. Epit. 2.21; Plut. Ant. 60-78; Suet. Aug. 17.
171 Adkíns 2004:119.
172 Adkíns 2004:46.
173 Zugbavu 2003:317.
174 Plut. Lucüü. 14. ^Armeniában ül tróníján Tigranés, a királyok ki­
rálya, aki hadseregével elvágja a pár thusokal Ázsiától, görög városokat
telepit át Médiába, hatalmában tartja Szíriát és Palesztinát, kiirtotta
Seleukos király utódait, feleségüket és leányaikat pedig fogságba hur­
colta. Ez a Tigranés rokona és veje Mithridatésnak, és nem fog megelé­
gedni azzal, hogy befogadja mint oltalomkeresőt, hanem háborút indít
ellenünk. Ha mi nagy sietve elűznénk Mithridaiést, annak a veszélynek
tennők ki magunkat, hogy magunkra szabadítjuk Tigranést, aki már
régen keres ürügyet, hogy belénk kössön, sjobb alkalmat nem is talál­
hatna annál, hogy kénytelen védelmébe venni egy rokonának ügyét, aki
hozzá még király is."

92
 megmaradt csapataival Armeniába menekült, aholTigranés befogad­
ta. A római hadvezér, Lucius Licinius Lucullus követek útján követel­
te Mithridatés kiadatását és Armenia behódolását, amelyet azonban
Tigranés visszautasított. A légiók ezután betörtek Armeniába és
Kr.e. 69-ben a ligranocertai csatában vereséget mértek Tigranésre.176
(Lucullus ekkoriban ültette klienskirályként Syria trónjára az utol­
só seleukida uralkodót, XIII. Antiochust.176) Egy évvel később az
ősi armeniai főváros, Artaxata is elesett, miután a római csapatok
legyőzték az egyesült pontusi-armeniai seregeket.177178
*Az elégedetlen­
180
179
kedő, lázongó légiók176 azonban megakadályozták Lucullusi abban,
hogy végérvényesen leszámolhasson ellenfeleivel és befejezhesse
hadjáratát. A hadvezér utolsó jelentős katonai sikere a parthus határ
mellett található Nisibis elfoglalása, illetve az Edessa városa körül
elterülő vidék, Osrhoene megszállása volt. A Festus által említett
osrhoenei phylarkhosókról Strabónnál a következőket olvashatjuk:
„Mesopotamia után terül el az Eufráteszen inneni vidék; ez az
egész Boldog Arábia, amelyet az egész A rab-öböl és aPerzsoröböl
határol, azután a skéniták [sóiorlakók] és phylarkhosok [törzs­
főnökök] földje, mely az Eufráteszífl és Syriáig terjed.”1™ A siva­
tagi nomádok törzsfőnökeinek a legyőzéséről szólnak tehát Festus
sorai. A hadi sikerek ellenére Lucullusnak hamarosan át kellett
adnia a keleti seregek fölötti parancsnokságot Pomiwius Magnusnak,
aki Kr.e. 66 és Kr.e. 62 között befejezte a Közel-Kelet meghódítását.
Kr.e. 64-ben létrejött Syria provincia, egy év múlva pedig a légiók
bevonultak Jeruzsálembe.*®

176 Plut. LuciM. 26-29. (Mithridatés csapatai nem vettek részt a csatá­
ban.) Lásd még: Fest. 15.2-3.
,7Í Vele kapcsolatban lásd a kommentárt Fest. 12-höz.
177 Plut. LucuU. 31.
178 Liv. Épít. 98. „Lucullusi a továbbnyomulást megtagadó katonái
lázadása megakadályozta abban, hogy üldözőbe vegye Mithridalest és
Tigranesl, és kivívja velük szemben a végső győzelmet. Ugyanis Vaierius
kél légiója otthagyta Lucullusi, mondván, hogy szolgálati idejüket már
letöltötték” (Muraközy Gyula fordítása)
179 Strab. Geo. 2.5.32.
180 Fest. 12.1. utolsó mondata már utalt Pompeius keleti sikereire, Syria,
Phoenida és ludea meghódítására. Lásd még ezzel kapcsolatban: App. Syr.
11.48-50 és lust 40.2.

93
 Armenia Lucullus és Pompeius győzelmei után is önálló állam ma­
radhatott a Római Birodalom és a Parthus Birodalom között, a két
szuperhatalom azonban több háborút is vívott az ütközőállammá
vált ország feletti hegemónia megszerzéséért. Festus ezen a ponton
tér rá breviáriumának provinciatörténet melletti másik fő témájára:
a római-parthus, illetve a római-szászánida háborúk történetének
az elbeszélésére. A 14. caput végén a szerző még csak röviden te­
kinti át az összecsapásokat, a részletesebb elbeszélés a 15. capuítal
kezdődik majd. Festus először a Traianus császár által Kr.u. 113 és
117 között vezetett nagyszabású hadjárattal foglalkozik, amely nem­
csak Armeniának, hanem Mezopotámia egészének a meghódításához
is vezetett, hiszen elesett a parthusok fővárosa, Ktésiphón is.JS! Ezzel
a háborús sikerrel érte el a Római Birodalom a legnagyobb földrajzi
kiterjedését. Traianusnak azonban hamarosan egy észak-mezopo­
támiai felkeléssel kellett szembenéznie, továbbá a kyrénéi zsidóság
körében fellépett egy magát messiásnak kikiáltó személy, a lázongá­
sok pedig átterjedtek Ciprusra, Egyiptomra, Syriára és ludeára is,
így Traianus kénytelen volt kiüríteni a meghódított parthus terüle­
teket.182 Az optimus princepset visszavonulás közben érte a halál,
utódja, Hadrianus pedig végérvényesen feladta Traianus területszer­
zéseit. A breviátor narratívba, amely szerint Hadrianus azért üríttet-
te ki Mezopotámiát, mert irigyelte Traianus dicsőségét, a kialakult
helyzet leegyszerűsítése és Róma nagyságának propagandisztikus
védelme csupán. A források alapján valószínűsíthető azonban, hogy
a két imperator viszonya valóban nem volt felhőtlen - Traianus nem
is Hadrianust szánta utódjának183 -, azonban Mezopotámia feladását
nem lehet az irigység számlájára írni, a Keleten kialakult krízis és
a szarmaták moesiai betörése184 miatt hadászatilag is indokolható
volt az új császár tette. Festus a Kr.u. 117-ben lezajlott hatalomváltás
keleti következményeinek a rövid áttekintése után megemlíti Lucius

w Dió 68.17-33.
162 Dió 68.30 és 68.32.
183 Eutr. 8.6; SHA Hadrianus 4.
184 SHA Hadrianus 5.

94
Verus és Septimius Severus parthus hadjáratait (Verus parthus
háborúja: Kr.u. 162-166; Severus két parthus háborúja: Kr.u.
195-196 és 197-199), illetve beszámol róla, hogy „négyszer elve­
szítettük, négyszer pedig visszavettük Mezopotámiát’. ARómei
Birodalom bizonyíthatóan négyszer foglalta el a parthus fővárost,
Ktésiphónt, azonban a Tigris-parti metropoliszt egyetlen alkalom­
mal sem tudták tartósan megtartani az imperatorok. Ktésiphón
bevételei:

- Kr.u. 116-ban Traianus császár által;185

- Kr.u. 165-ben Lucius Verus császár hadvezére, Avidius
Cassius által;188*
- Kr.u. 197-ben Septimius Severus császár által;186
187
- Kr.u. 283-ban Carus császár által.188

Mivel Festus aTraianus-félc hódítás négyszer történő elvesztésé­

ről illetve visszavételről ír, azt kell feltételeznünk, hogy Ktésiphón
összesen valójában ötször került római uralom alá. Melyik volt az
ötödik hadjárat, amely bevette a metropoliszt'? Erre a kérdésre,
úgy gondolom, hogy háromféle válasz is adható Festus breviáriuma
és a késő ókori szöveghagyomány alapján:

- Kr.u. 262-ben Odenathus dux et corrector totius Orientis

hadjárata:
„ Odenathus, a palmyrai decurio, miután összegyűjtötte a szír
földművesek osztagait, buzgón ellenállt, majd jónéhány alka­
lommal szétszórta a perzsákat, $ nemcsak a határainkat védte
meg, hanem - csodálatos még elbeszélni is - a Római Birodalom
bosszúállójaként Ktésiphónig is eljutott.’130

186 Grtffix 2008:123-128.

186 Birley2008: 160-165.
187 Campbell 2008:4-9; Kiesast 2004:156.
188 Drlxkwatek 2008: 57-58; Kiexast 2004:258.
Fest. 23.2.

95
 - Kr.u. 298-ban Galerius Caesar hadjárata:
„A perzsák királya, Narsés elmenekült, feleségét és leányait
azonban elfogták, s az erkölcsösség jegyében, a legszigorúbb őri­
zeiben megtartották. ”190*

- Kr.u. 363-ban lulianus császár hadjárata:

„Ktésiphón nyitott kapuján pedig a győztes sereg bevonulhatott
volna, ha nem lett volna fontosabb a zsákmányolás lehetősége,
mint a győzelem bebiztosítása. Akkora dicsőséget vívtak ki, hogy
amikor a kísérők a visszatérést sürgették, a császár a saját el­
képzelésében bízott inkább, s felégette a hajókat, majd egy áruló
általfélrevezetve, aki megtévesztésből ajánlotta fel a szolgálatait,
rövidebb utat keresett Modenába.’™

Ktésiphón nyitott városkaptuán - ahogy a breviárium is emlí­

ti - nem vonultak be az utolsó pogány imperator csapatai, mivel
zsákmányszerzéssel voltak elfoglalva. A dicsőség kivívásáról és
a sikerről szóló narratíva csupán Festus propagandája. A Galerius-
féle hadjárattal kapcsolatban sem említik a források a perzsa fő­
város kirablását, a nagykirály feleségeinek és leányainak az elfo­
gására pedig a satalai csata után, tehát nem Ktésiphónban került
sor. Az Odenathus-féle hadjárat sikerét támasztják alá véleményem
szerint a legerősebb érvek,192 ráadásul Festus időrendben halad
munkájában, a „négyszer elveszítettük, négyszer pedig vissza­
vettük Mezopotámiát” szöveghely után pedig a tetrarchia korsza­
kának háborúi, Galerius császár perzsaellenes küzdelmei, a 297-
bcn Callinicum és Carrhae között elszenvedett vereség,193 illetve
a hatalmas sikerre] megvívott 298. évi satalai csata194 következnek
a breviáriumban. Ez a szerkesztési elv azt sejteti, hogy Galerius
Caesar háborúi, tehát az első tetrarchia korszaka (Kr.u. 293-305)
előtt foglalták el a római légiók, utoljára Ktésiphón városát.

100 Fest. 25.3.

181 Fest. 28.2-3.
192 SHA Tyr. Trig. 15.
Eutr. 9.24; Oros. 7.25.
194 Aur. Victor 39.34; Eutr. 9.25; Lact. De mórt. pers. 9.6.

96
 Festus a 14. capul végén a nisibisi békekötést tárgyalja brevi­
áriumában. A Galerius által viselt háború záróakkordjaként 298-
ban megkötött szerződésben a szászánidák elismerték vereségüket,
Armcnia visszakapta római klienskirályát, Mezopotámia északi
részén pedig a Tigris folyó lett a kijelölt határ a két birodalom kö­
zött, sőt Rómához csatoltak öt Tigrisen túli területet is (Arzanene,
Moxoenc, Zabdiccne, Rehimcne, Corduene).196197 Narsés nagykirály
csupán sértetlenül hazatérő családjával vigasztalódhatott.1Bfi Ahogy
a breviárium is említi, a nisibisi békekötés az „isteni Constantius”,
vagyis II. Constantius császár uralkodásának idejéig (337-361)
maradt érvényben. Nagy Konstantin fia azonban háborút indított
II. Sápúr nagykirály birodalma ellen. Ammianus Marcellinus egyik
szöveghelye alapján tudjuk erről a hadjáratról, hogy nem változ­
tatta meg a status guót, tehát az imperator nem vesztett területet
a perzsákkal szemben, így a nisibisi szerződésben kijelölt határok
valójában egészen lovianus uralkodásának idejéig, 363-ig jogilag
érvényben maradtak:

„Constantius, noha a háborúskodás nyomasztó terhe alatt

a perzsáktól olykor vereséget szenvedeti, s végül is menekülés
közben néhdnyadmagával eljutott egy Hibita nevű védtelen ál­
lomáshelyre, ahol egy öreg parasztasszonytól kért kis dara b ke­
nyéren élt, mégsem mondott le halála-napjáig semmiről sem.
Ezzel szemben lovianus mindjárt uralkodása kezdetén lemond
a provinciáknak erről a védőfaláról, melynek erődítésein belül
ősidők óta biztonságban éltek."™7

Festcs 15.
[Róma keleti háborúi - Sulla és Lucullus (Kr.e. 92-66)]

Festus breviáriumának a provinciatörténet melletti másik

fő témája Róma keleti (parthus és szászánida) háborúinak az

Zucbavu 2003: 354.

193 Buwman 2008: 81-83.
197 Amm. 25.9.

97
elbeszélése.198*A breviátor azért írta meg Lucullus idejétől a saját
koráig, vagyis 369/370-ig a hadjáratok történetét, mivel a munká­
ban „hírneves princeps” titulussal megszólított Valens császár
370 körül éppen egy perzsaellenes offenzíva megindítását készí­
tette elő.188 Festus a hadjáratok történetének az elbeszélését egy
megszemélyesítéssel kezdi, a hajítódárdákkal összecsapó nyilak
a rómaiakat, illetve a parthusokat szimbolizálják, mivel a római
légionáriusoknak apilum, míg a keleti birodalom lovasainak az íj és
a nyíl (sagitta) volt a legfontosabb fegyverük. Archaizál is a szerző,
hiszen Mezopotámia leghíresebb városáról babilóniaiaknak nevezi
a parthusokat illetve a perzsákat. Festus nem titkolja, hogy a Róma-
eszme éltetése, tehát propagandisztikus szándék vezeti munkája
megírása során, közli ugyanis az imperatorral, hogy minden olyan
hír hamis, amely római vereségről szól, azaz a római-perzsa hadi­
konfliktusok során „erényeik miatt valójában mindig a rómaiak
lettek a győztesek ’. Az idézet akár a IV. századi breviárium mottója
is lehetne.
A rómaiak és az I. Arsakés által a Kr.e. III. században megalapított
Parthus Birodalom közötti első komolyabb diplomáciai kapcsolat­
felvételre Sulla idejében, Kr.e. 92-ben került sor.200 A breviáriumban
Arsakés néven említett II. Mithridatés parthus nagykirály (uralko­
dott: Kr.e. 123-88), azaz teljes uralkodói nevén Mithridatés Arsakés
Megás Epiphanés Philhellénos201 tárgyalt először követe, Orobazos
útján a római hadvezérrel. II. Mithridatés volt az az uralkodó, aki
bebiztosította I. Mithridatés (uralkodott: Kr.e. 171-138) mezopo­
támiai hódításait és kiterjesztette Parthia befolyását Armeniára
is, így országa először került közvetlen kapcsolatba Kis-Ázsiával.
A római-parthus kapcsolatfelvételről Livius és Plutarchos történeti
munkái is beszámolnak, Livius Festushoz hasonlóan Arsacesnek

1M Fest. 15.1. .Azt kérdezed igazából) hogy a babilóniaiak és a róma­

iak fegyverei hányszor csaptak össze, s mely helyeken mérkőztek meg
a hajítódárdák a nyilakkal.*
108 denBosh 1972:181-182.
200 Zugravu 2003:319.
201 A parthus u ral ködők teljes nevéhez IV. Phraatés nagykirály (uralko­
dott Kr.e. 38 - Kr.e. 2) koráig hozzátartozott a birodalomalapító Arsakés
neve is.

98
(Arsakésnek) nevezi a parthus nagykirályt, míg Plutarchos
rendkívül részletes, számos érdekességre is kitérő beszámolója
Mithridatésként említi a keleti despotát, aki a forrás szerint megö­
lette a hazatérő, Suttá által porig alázott követét:

„A parthusok követei, akiket Arsaces király küldött, megjelen­

tek Suttá előtt, hogy a római nép barátságát kérjék.

„[Suttá] midőn az Eufrátesz mellett időzött, felkereste a par-

thiai Orobazos, a parthus király követe. A két nemzet közt ko­
rábban nem volt semmi közvetlen érintkezés, és, úgy látszik, az
is Suttá nagy szerencséjének tulajdonítható, hogy ő volt az első
római, akivel a szövetséget és barátságot óhajtó parthusok tár­
gyalásba bocsátkoztak. Mondják, hogy erre az alkalomra három
széket állíttatottfel, egyet Ariabarzanésnak, egyet Orobazosnak,
egyet saját magának, és kettőjük közt középen ülve tárgyalt ve­
lük. Később a parthusok királya emiatt ölette meg Orobazosl.
Suttát egyesek dicsérik, hogy a barbárokkal ilyenfensöbbségesen
bánt, mások azonban közönségességgel és rosszkor tanúsított
gőggel vádolják. Azt is beszélik, hogy Orobazos kíséretében volt
egy khaldeus férfi, aki gondosan megfigyelte Sulid arcvonásait,
esze járását, kézm ozdulatait, és alapos mesterségbeli tudásával
tanulmányoztajellemét, majd azt mondta, hogy ennek az ember­
nek igen-igen nagynak kell lennie, és nem tudja, hogy már most
is nem ő-e a legelső mindenki között.

A római-parthus kapcsolatfelvétel tárgyalása után Festus ismétel­

ten Lucius Licinius Lucullus Pontus és Armenia elleni hadjáratával,
vagyis a harmadik mithridatési háborúval (Kr.e. 74-64) foglalko­
zik breviáriumában. A háborút a szerző korábban már feldolgoz­
204 ezúttal azonban a breviátor részletesebben ír a Kr.e. 69-ben
ta,202
203
megvívott tigranocertai csatáról, amelyben Lucullus tönkreverte
II. (Nagy) Tigranés ar mentái király seregeit. Festus, illetve a kortárs

202 Liv. Epit. 70. (Muraközy Gyula fordítása.)

203 Plut. Suli. 5.
204 Fest. 14.1.

99
Eutropius beszámolójából megtudjuk, hogy mekkorák voltak a szem­
benálló erők és milyen típusú egységek alkották a két sereget-
A18 ezer katonának parancsnokló római hadvezér hétszeres túlerőt
győzött le a IV századi szerzők szerint, ami azonban nyilvánvalóan
túlzó adat.205*Tényszerű lehet viszont, hogy az armeniai hadsereg
korabeli összetételére jelentősen hatott Parthia hadászata, vagyis
II. Tigranés, aki fiatal korában túszként a parthusok között élt és
kezdetben parthus klienskirályként uralkodott, nem véletlenül szánt
fontos szerepet a csatatéren olyan jellegzetes parthus egységeknek,
mint amilyenek az jászok vagy a nehézfegyverzetű páncélos lova­
sok, vagyis a clibanarittsok. Újdonság a szövegben Madena (Média)
elfoglalásának említése, Nisibis városának bevételéről azonban már
volt szó korábban,21X5 ezúttal azonban azt is hozzáteszi a szerző, hogy
Lucullus nemcsak birtokba vette a települést, hanem ott elfogta
a király, azaz 11. Tigranés testvérét is- Plutarchostól tudjuk, hogy
Lucullus fel is gyújtotta Tigranocertát és Nisibist?07 A Parthia el­
leni háború szándékát Lucullusszal kapcsolatban Festus mellett
Eutropius is említi, a casus belli az lett volna, hogy a nagykirály
Tigranést pártfogolta a római-armeniai konfliktusban,208 azonban

305 Hasonlítsuk össze egymással Festus és Eutropius számadatait:

„Tizennyolcezer rómaival legyőzte Tigranést, az armeniaiak királyát,
hétezer nehézfegyverzetű lovasával és százhúszezer íjászával egyelem-
ben.-(Festus 15.2.)
„Úgy verte le tizennyolcezer katonája élén a százezer fegyveressel
és íjásszal, hétezerötszáz páncélos lovassal felvonuló királyt, hogy az
armeniaiak nagy részét elpusztította.” (Eutropius 6.9. - Teravágimov
Péter fordításában „tizenegyezer* a római harcosok száma, míg II. Tigranés
clibanariusaié „ötvenhétezer", A hibás, avagy másik kódex hagyományt
figyelembe vevő fordítást kijavítottam az alábbi latin szöveg alapján: „ ipswm
regem, cum septem milibus quingentis clibanariis et centum müibus
sagittariorum et armatorum uenientem, decetn et octo műi a militum
habens, ita uicit ut magnóm partém. Armeni&rum deleuerit. * Zugravu
2003: 320.)
200 Fest. 14..1.
207 Plut. Comp. Kim. et Lucidl. 3.
20a Eutn 6.9.

100
az oífenzíva mégsem valósult meg, ugyanis Kr.e. 66-ban Pompeius
leit a keleten állomásozó római seregek főparancsnoka.209

Festus 16.
[Róma keleti háborúi - Pompeius Magnus (Kr.e. 66-62)]

Pompeius Magnus keleti háborúival Festus két korábbi szöveg­

helye is foglalkozott már,210 a 16. caput azonban teljes egészében
a Kr.e. 66 és 62 közötti keleti hódítások történetéről szól. Előbb a VI.
Mithridatés Eupatór elleni háborúról (Fest. 16.1.), majd a II. (Nagy)
Tigranés elleni harcokról (Fest. 16.2.), végül pedig az Orhodés és
Artakés királyok elleni hadikonfliktusokról, illetve ludea bevételéről
és a nabateusok elleni összecsapásról (Fest. 16.3.) ír a breviátor.
A szöveg jelentős mértékben támaszkodik Florus epiloméjére,211 il­
letve Eutropius breviáriumára.212
Pompeius VI. Mithridatés elleni harcai Kr.e. 66 első felében zaj­
lottak, a döntő összecsapásról pedig, amelyet Festus is megemlít,
Appianos részletesen beszámol munkájában. Azt is megtudjuk a le­
írásból, hogy a breviátor, illetve Livius213 állításával ellentétben nem
éjszakai sötétségben, hanem már pirkadatkor zajlott az összecsapás:

„Pirkadatkor mindkét hadvezér fegyverbe állította sere­

gét, majd az előőrsök a lejtőn rögtön pengeváltásba, kezdtek.
Mithridatés néhány lovasa ekkor lovaik és parancs nélkül az
előőrs segítségére sietett. Erre egy nagyobb római lovas csapat
vette fel ellenük a harcot, Mithridatés ló nélküli lovasai pedig egy
emberként hanyatt-homlok a táborba futottak, hogy lóra szállva
egyenlő ellenfelei legyenek az előrenyomuló rómaiaknak. Feljebb
álló társa ik azonban, akik még csak most csatolták fel a fegyve­
reiket, csak annyit láttak, hogy ők lent fejvesztve és kiáltozás

209 App. Mithr. 97.

2“ Fest. 11.5; 14.2.
2,1 Flór. Épít. 1.40.
212 Eutr. 6.12-14.
2,3 Liv. Épít. 101.

101
közepette szaladnak feléjük, és minthogy nem t udták, miről van
szó, azt hitték, hogy menekülnek. Erre, gondolván, hogy már
mindkét oldalról bevették a tábort, elhajították a fegyvereiket,
ésjutásnak eredtek. De mivel erről a helyről nem lehetett kijutni,
addig tülekedtek a nagy zűrzavarban, hogy végül lezuhantak
a sziklákról. Milhridatés serege tehát a parancs nélkül segíteni
akarók meggondolatlansága miatt elpusztult.

A megvert pontusi uralkodó a fiához, 11. Pharnakéshez mene­

kült a Boszporusz! Királyságba, amely a mai Krím-félszigeten és
a Macotis vidékén állt fenn. Mlthridatés nem törődött bele a buká­
sába, azt tervezte, hogy a Fekete-tenger északi partvidékénél élő
különböző szkíta törzsekkel szövetségben, az Alpokon átkelve fegy­
verrel vonul Itália ellen, s a Hannibál szellemét megidéző taktikai
lépéssel meglepi Rómát.214 *216 Hamarosan azonban konfliktusba keve­
redett tulajdon fiával,216 aki sarokba szorította, Milhridatés pedig
végül reménytelen helyzetében, Kr.e. 63-ban öngyilkosságot követett
el: először méreggel próbálkozott, majd annak hatástalansága után
hű emberével leszúratta magát. A történetírók szerint azért nem
hatott a lenyelt méreg Mithridatésre, mivel a palotaforradalmaktól,
összeesküvésektől rettegő uralkodó rengeteg ellenmérget megivott
élete folyamán, így a szervezete immunissá vált a különböző elixí-
rekkel szemben. Végül egy Bitoitos nevű kelta katona szúrta le az
egykor nagyhatalmú pontusi despotát.217

214 App. Mithr. 100.

316 App. Mithr. 102. (Mlthridatés még a lányait is szkíta fejedelmekhez
adta feleségül az ügy sikerre vitele érdekében.)
218 Mithridatés korábban egy másik fiát már kivégeztette: „Volt
Mithridatésnek egy erődje, ahol földalatti titkos kincstárak sok, vassal
lezárt edényben rengeteg pénzt rejtettek. Stratoniké, Milhridatés egyik
ágyasa vagy felesége volt, akire a király az erőd titkát és őrzését bízta,
és mialatt Mithridatés pontosi körútjánjárt, Pompeius kezérejátszotta
az erődöt, és felfedte előtte a kincstárak titkát. Mindezért csupán azt
szabta feltételül, hogy ha Pompeius elfogná a fiát, Xipharést, kímélje
meg az életét. [...] Amikor Milhridatés megtudta, mi történt, a szoros­
nál kivégeztette Xipharést, az anyja szeme láttára, aki a másik partról
végignézte ezt, a holttestet pedig temetetleniil hagyta. "(App. Mithr. 107.)
217 App. Mithr. 111.

102
 Pompeius Magnus II. (Nagy) Tigranés elleni háborúja Kr.e. 66
őszén zajlott.218*Igazi háborúról nem is beszélhetünk, mivel az ar-
meniai uralkodó lázongó fiaival volt elfoglalva, illetve megrettent
a felvonuló római sereg nagyságának láttán, így inkább megad­
ta magát és behódolt Rómának. Appianos feljegyzéseiből tudjuk,
hogy a király leborulva könyörgött Pompeius előtt a kegyelemért
és a megbocsátásért.218 Armenia elvesztette ugyan korábbi hódí­
tásait (Mezopotámia északi részét, Ciliciát, Föníciát és Syriát),220
II. (Nagy) Tigranés azonban római klienskirályként egészen a halá­
láig, Kr.e. 55-ig megtarthatta trónját.221
Colchis, Tlibéria és Albánia Armeniától északra elhelyezkedő
államalakulatok voltak a Kaukázusban, illetve a Kaukázus környé­
kén.222 Colchis közvetlenül a Fekete-tenger keleti partjainál feküdt,
a szomszédja Hibéria volt, míg a három ország közül a legkeletibb
államalakulatnak Albánia számított. Aristarclius Pompeius kegyé­
ből történő colchisi klienskirállyá emelésére közvetlenül II. (Nagy)
Tigranés behódolása után, Kr.e. 66 végén vagy Kr.e. 65-ben került sor,
ezért is olvashatjuk valamennyi történetírónál az anneniai esemé­
nyek után a történést.223 Ugyanekkorra datálható az albanusok ellen
sikerrel megvívott három ütközet és Hibéria római megszállása is.224225
Syrla provinciává szervezésének esztendeje a Kr.e. 64. év volt, míg
Jeruzsálem három hónapos ostrom után történő bevételére és a na-
bateusok elleni harcra Kr.e. 63-ban került sor.226 Pompeius a part-
hus nagykirállyal, III. Phraatésszel Kr.e. 66-ban kötött szerződést,
közvetlenül azután, hogy Lucullustól átvette a keleti hadsereg főpa­
rancsnokságát, Festus tehát nem minden esetben halad időrendben

218 Zugravu 2003:322.

218 „Tigranés Pompeius eléjárult, és mintfeljebbvcdója előtt, barbár
szokás szerint a földre vetette magát. ” (App. M-Ukr. 104.)
220 Liv. EpÜ. 101.
221 Zuükavu 2003:319.
222 Strab. Geo. 11.1.5.
223 Eutr. 6.14; Flór. .Épít. 1.40.
Zuühavl 2003: 323-324.
225 Zugeavl- 2003: 324-325.

103
az események tárgyalásakor.226 Az utolsó történés, amelyet a szerző
Pompeius nagyszabású keleti hadjáratával összefüggésben elbeszél,
a hadvezér egy szakrális tette: Syria legnagyobb metropolisza, az
egykori Selcukidarfőváros, Antiochia mellett felavatta Daphné lige­
tét. A nagyszabású ünnepet, amely Kr.e. 63-ra datálható, Eutropius
is említi breviáriumában.227

Festus 17.
[Róma keleti háborúi - Crassus (Kr.e. 55-53)]

Marcus Licinius Crassus Kr.e. 55-ben váltotta Pompeius emberét,

Aulus Gabiniust Syria provincia élén.228 Parthiával immár egy évti­
zede rendkívül feszült volt Róma viszonya, hiszen Pompeius megta­
gadta, hogy elismerje a parthus uralkodót királyok királyának, azaz
nagykirálynak. Aulus Gabinius ráadásul II. Oródcsszel szemben
a vesztes és később kivégzett IV. Mithridatést támogatta a parthus
polgárháborúban. II. Oródés nagykirály és a Gabiniust váltó Crassus
összecsapására nem is kellett ezután sokat várni. A rómaiak könnyű
ellenfélnek gondolták Parthiát, Festus is említi Crassus gőgösségét,
aki a parthus békeküldötteknek azt felelte, hogy m^jd a Parthus fő­
város elfoglalása után fog nekik válaszolni a békével kapcsolatban.228
Kr.e. 53-ban Crassus az 1000 galliai lovasnak parancsnokló fiával és
a 6000 lovast a rómaiak rendelkezésére bocsátó armeniai királlyal
szövetségben, 7 tepíóval, 4000 lovassal és ugyancsak 4000 könnyű
fegyverzetű katonával indította meg nagyszabású hadjáratát a ke­
leti birodalommal szemben.280 Nem északról, Armenia irányából
támadott, hanem nyugat felől, Syriából tört be Mezopotámiába. II.

226 „Cn. Pompeius, miután elutazott a MitJiridates elleni háborúba,

felújította baráti szövetségét Phraatesszél, aparlhusok királyával. ” (Liv.
Epit. 100. - Muraközy Gyula fordítása)
227 Eutr. 6.14.
228 Zikíravu 2003:32ö.
220 Florus és Plutarchos szerint ellenben nem Ktésiphónban, hanem
Seleukeiában szeretett volna Crassus a követeknek válaszolni. (Flór. Epit.
1.46; Hűt. Crass. 18.)
220 Plut. Crass. 20.

104
Oródés a római készülődés hírére a pár thus főser eget Armenia ellen
vezette, míg a Sy riával szomszédos Osrhoenében, Carrhae közelében
csupán egy kisebb sereget hagyott, amely felett Suréna, aparthus se­
reg íővezére parancsnokolt.231 Suréna alvezérenek a nevét nemcsak
Festusnál olvashatjuk (Silatés), hanem Florusnál és Plutarchosnál
is, az előbbi auktor Silacesnek,232 míg a Párhuzamos életrajzok szer­
zője Sillakésnek nevezi a katonát,233 A római hadsereget félrevezető
szökevény neve is eltérő az egyes görög-római szerzőknél: Festus
Mazarusnak,234 Florus Mazarának,235*Phitarchos Ariamnésnek,230
míg Cassius Dió Abgarusnak237 hívja az árulót. A híres carrhae-i csa­
ta leírása Plutarchos narratívájában a legrészletesebb,238 a rómaiak
körülbelül három-négyszeres túlerőben lehettek, az ismeretlen siva­
tagos terep és a szomjúság azonban nem kedvezett nekik, ráadásul
a főként nehézgyalogosokból álló római haderő számára rendkívül
kellemetlen volt aparthus nehéz fegyverzetű lovasság és a Lovasíjász

2!U WiSEMAX 2008: 402,

„ Suréna nem volt mindennapi ember, gazdagságban, előkelő szárma­
zásban és rangban mindjárt a király után következett; vitézségben, tehet­
ségben pedig vitathatatlanul első volt a parthwok közöli; termetre szép,
külsőre pedig senki nem volt hozzá hasonló. Ha hadba vonult, mindig
ezer teherhordó levél vitt magával és kétszáz szekéren háreme követte;
ezer vértese és ennél is több könnyű fegyverzetű lovasa s ézenkitrül még
összesen csaknem tízezer lovasa volt, beleértve a segédcsapatokat és
a rabszolgákat is. Ősi nemesi szármozásánálfogva azt az előjogot élvezte,
hogy Ő tette fel a koronái a parlhusok királyának a fejére, és amikor
az akkori királyt, Hüródészt elűzték, ő hozta vissza PartMába. Suréna
foglalta vissza Nagy-Szeleukiát is, elsőként ő hágott fél a. fátokra, és ő
maga verte vissza a vele szembeszálló ellenséget. Abban az időben még
harmincéves sem volt, de okossága és bölcs belátása miatt máris igen
nagy tekintélyre tett szert Ezekkel a tulajdonságaival’ okozta Crassus
vesztét, akit először a büszkeség és elbizakodottság, majd később a féle­
lem és a balsors könnyűszerrel csapdába ejtett.” (Plut. Crass. 21.)
232 Flór. Epil. 1.46.
2 W Plut. Crass. 21.
234 Fest. 17.1.
235 Flór. Epit. 1.46.
296 Plut. Crass. 21. (Ariamnés egy arab törzsfő ebben a narratívában.)
237 Dió 40.20.
238 piut Crass. 23-27.

105
alakulatok harcmodora. Plutarchos kiemeli, hogy „a nagy és erős,
ügyesen meggörbített íjakból kilőtt nyílvesszők hatása félelme­
tes volt, mert ellenállhatatlan gyorsasággal csapódtak a célba.
Ettől kezdve kétségbeejtőre fordult a rómaiak helyzete, mert ha
hadállásukban maradtak, tömegesen megsebesültek, ha pedig
megkísérelték, hogy rátámadjanak az ellenségre, semmivel sem
értek él jobb eredményt, s veszteségeik ugyanolyan nagyok vol­
tak. 0239 A csata egészen sötétedésig tartott, az összecsapás végkime­
netele pedig tragikus volt Róma számára, hiszen Crassus nemcsak
a fiát, hanem a katonái közel háromnegyedét is elvesztette.240 Neki
magának sikerült azonban egy kisebb csapat élén a közeli város­
ba, Carrhae-be menekülnie, ahonnan Suréna követei tárgyalásra
invitálták, Crassus és alvezére, Caius Cassius Longinus azonban
inkább sietve elhagyták a települést.241 Amikor Suréna lovasegységei
utolérték a triumvir nehézkesen mozgó csapatait, a fővezér fegyver­
telenül vágtatott a római államférfi elé és ismételten tárgyalásra
imitálta. A lovon ülő parthusok elé gyalogosan érkező Grassust és
kíséretét azonban mind egy szálig lemészárolták. A triumvirt egy
Pomaxathrés nevű parthus harcos ölte meg.242 A halott hadvezér
holttestét ért gyalázatot, illetve a parthusok tettéhez fűzött példá­
zatot Florus epitoméje alapján beszéli el Festus munkája. A narra-
tíva szerint Crassusnak egyrészt a gőgös elbizakodottság, vagyis
a hybris, másrészt a mértéktelenség, tehát a zsákmányszerzés fék­
telen vágya miatt kellett bűnhődnie még halálában is, ezért öntöttek
a testnyílásaiba (más auktoroknál a koponyájába) folyékony ara­
nyat.243 Plutarchos elbeszél egy másik anekdotát is a triumvir vég­
zetével kapcsolatban. Amikor a történet szerint megérkezett a római
hadvezér koponyája Ktésiphónba, a nagykirályi palotában éppen

2:19 Plut. Crass. 24.

249 Ghibshman 1985:225-226.
241 Plut. Crass. 29. „Cassvus visszatért Karrha.íba, és amikor arab
vezetői azt tanácsolták neki, hogy várjon, amíg a hold kilép a skorpió
jegyéből, így szólt: »Én bizonyjobban félek a nyilastól’'."
242 Plut. Crass. 31.
243 Flór. Épít. 1.46.

106
Euripidés Bakkhánsnők című drámáját adták elő* Az egyik színész
a kezébe vette Crassus koponyáját és így szavalta a darab szövegét244*246

„A hegyen ejtve imént, behozom e bikofejet, im, a házba.

Be gazdag zsákmány!”

Az anekdota szerint Pomaxathrés, Crassus gyilkosa is éppen

a nagykirállyal lakomázott és a helyéről felugorva kikapta a szí­
nész kezéből a római hadvezér koponyáját, nagy derültséget okozva.
A parthus uralkodó megjutalmazta katonáját, fővezérét, fí űrén át
azonban, akire féltékeny lett a hatalmas győzelem in iatt, hamarosan
elfogatta és kivégeztette,243
A Festus breviáriuma által Lucius Cassiusnak nevezett személy,
aki három győztes csatában visszaverte a carrhae-i siker után Syria
provinciába is benyomuló parthus csapatokat, valójában az a Caius
Cassius Longinus volt, aki egy szűk évtizeddel később majd Caius
lulius Caesar egyik gyilkosaként válik birodalomszerte ismertté,240
A római sikerek titka abban keresendő, hogy Surénát, a Parthus
Birodalom legjobb stratégáját a nagykirály kivégeztette, a syriai
hadjáratot pedig így II. Oródés lia, a tapasztalatlan Pakoros vezette.247
Cassius háborús sikerei után, Kr.e, 51-ben a római-parthus határ
ismét az Eufrátesz folyó lett.

Festus 18*
{Róma keleti háborúi - Publius Ventidius Bassus
és Marcus Antonius (Kr*e. 40-34)]

A breviárium a parthus zsoldban harcoló Quintus Atius

Labienusnak, Ti tus Atius Labienus fiának a tetteiről számol be.
Az atya - Titus Atius Labienus - Caius lulius Caesar egyik alvezére
volt a gall háborúban (Kr.e. 58-49), a polgárháborúban azonban

244 Plut. Crass. 33.

345 Plut. Crass. 33.
246 Zugravu 2003: 327.
247 lust. 42.4-5*

107
már fiával együtt a másik oldalon, Pompeius Magnus táborában ta­
láljuk. Pompeius bukása és egyiptomi meggyilkolása után a két férfi
Caesar haragja elől Hispániába, a megmaradt Pompeius-párti erők­
höz menekült, majd az idősebb Labienus elesett a Kr.e, 45-ben meg­
vívott. Munda melletti csatában. Később az iflabb Labienus Brutus
és Cassius szövetségese lett, Caesar meggyilkolása után pedig őt
küldték követként a parthus nagykirályhoz, II. Oródéshez katonai
segítséget kérni a második triumvirátus elleni összecsapáshoz? 48
Labienus azonban nem tért vissza szövetségeseihez, végérvényesen
a parthus udvarban maradt, így nem vett részt a vesztes philippi
csatában (Kr.e. 42) sem. A nagykirály egy Róma elleni hacljárat
előkészítésével bízta meg. Az invázió végül Kr.e. 40-ben indult meg,
a parthus csapatokat - hasonlóan all évvel korábbi betöréshez -
Pakoros, a nagykirály fia vezette,24’1 azonban az alvezérek között ott
találjuk Labienust is. A parthusok Tyre városa kivételével egész
Syriát megszállták, majd kettéosztották seregüket: Pakoros dél felé
nyomult tovább, betört Palestinába, elfoglalta Jeruzsálemet, mi­
közben Labienus észak felé vezette a hadait és Ciliciát igyekezett
meghódítani.260 A Pakoros elleni döntő csatára Kr.e. 38-ban került
sor a syriai Capros-hegységnél (Plutarchos, illetve Cassius Dió sze­
2S1 A római légiók fővezére Marcus Antonius
rint Kyrrhéstikánál).248
*250
egyik legátusa, Publius Ventidius Bassus volt.252 Plutarchos alap­
ján a következőképp lehet a csatát és a parthusok Syriábó), illetve
Palestínából történő kiűzését rekonstruálni:

„Közben Pakoros, a parthus királyfia, nagy hadsereggelismét

Szíria ellen vonult. Ventidius megütközött vele, seregét tönkre­
verte Kyrrhéstikában, s emberei közül sokat megölt. Pakoros
a legelsők közölt esett el. Ez volt a rómaiak egyik legtöbbet dicső­
ített haditette, amellyel teljes elégtételt szereztek a Crassus által
elszenvedett vereségért, s a partkusokat ismét visszaszorították

248 Dió 48.24.

240 Flór. Epit. 2.19.
250 Dió 48.25-26.
251 Dió 49.19-21; Plut. Ant. 34.
262 Zuukavl- 2003:327-328.

108
Médián és Mezopotámián túli határaik mögé, miután egymás
után három útközeiben vereséget szenvedtek. Ventidius azonban
lemondott róla, hogy tovább üldözze őket, mert félt, hogy felkelti
Antonius irigységét. [...] Ventidius volt az egyetlen mind a mai
napig, aki diadalmenetet tartott a parthusokfelett. Jelentéktelen
családból származóit, és Antoniusnak köszönhette, hogy nagy
tetteket hajthatott végre. "a53

Amennyiben hihetünk a breviáriumnak, az összecsapás Kr.e. 38.

június 9-én zajlott, mivel Festus szerint Pakoros ugyanaznap esett;
el, mint amikor Crassus legyőzetett, tehát a carrhae-i csatavesztés
napja megegyezik a kyrrhéstikai győzelem napjával.254 Eutropius
munkája ezzel szemben nem Crassus legyőzésének, hanem megölé­
sének a napjára helyezi Pakoros és a parthus sereg végzetét, esze­
rint tehát június 9. után néhány nappal vívta ki Ventidius Bassus
a fényes diadalt.255 Pakoros atyja, II. Oródés nagykirály beleőrúlt íia
elvesztésébe, és még ugyanebben az évben meggyilkolták a bomlott
elméjű uralkodót.256 Labienus eközben Kis-Ázsiában hadakozott si­
kerrel, eljutott egészen léniáig,257*tehát az Égci-tcnger keleti partvi­
dékéig, sőt felvette még a Parthicus melléknevet is, amely azonban
a hadvezér propagandájában ezúttal nem „parthus győzőt”, hanem
„parthusokkal győzőt” jelentett.288 Ventidius Bassus viszont miután
megtisztította Syriát a pár thu soktól, átvonult Kis-Ázsiába és legyőz­
te az áruló római által vezetett; sereget is. Quintus Atius Labienust
megölték az összecsapásokban.259
Marcus Antonius parthusok elleni sikertelen hadjáratára Kr.e.
36-ban került sor?50 Plutarchos leírása szerint Antonius 60.000

353 Plut.Ant 34.

354 Traina 2011: 209. v.ö. Fest. .18.1: „eadem die, qua Crassus fuerat
uictus”.
353 Eutr. 7.5. „Pacorwm, regis Orodisfiium, interfedt eo ipso die, quo
olim Orodes, Persarum rex, per ducem Surenam Crassum oedderat. *
356 Iust.42.4.
257 App. BC 5.65.
253 Dió 48.26.
2M Fest. 18.1.
2(W Zugravi; 2003: 328.

109
légionáriussal (lustinus 16 teádról ír),201 10.000 lovassal, illetve
a szövetséges népek által biztosított 30.000 további harcossal, azaz
körülbelül 100.000 emberrel vágott neki a nagyszabású hadi vállal­
kozásnak. A triumvir nem Mezopotámiát, hanem Médiát támadta,
azonban több logisztikai hibát is vétett az előrenyomulás során:
túlságosan siettette a hadjáratot, az ostromgépeit pedig őrizetle­
nül hagyta. IV. Phraatés nagykirály felismerte a rómaiak hibáit
és - ahogy arról Festus is beszámol - megsemmisítette a Statianus
által parancsnokolt, az ostromgépek őrzésével megbízott két légi­
ót. Ezután Artavasdés, a Rómával szövetséges armeniai uralkodó
(VI. Mithridatés Eupatór unokája, II. Nagy Tigranés fia.) cserben
hagyta Antoniust és inkább sietve hazatért csapataival.2*2 A róma­
iak később váltakozó sikerrel harcoltak az ellenséggel, több kisebb
diadalt is arattak (Plutarchos szerint tizennyolc ütközetben értek
el pyrrhosi győzelmet), ám vereségek is érték őket, egy alkalom­
mal pedig Antonius annyira dühbe gurult serege gyávasága láttán,
hogy elrendelte a katonák megtizedelését (decímatw) és megpa­
rancsolta, hogy búza helyett a továbbiakban csak árpát kapjanak
ellátmányként.2*6 A sereg végül a tél közeledte miatt kénytelen volt
dolgavégezctlenül visszafordulni Armeniába, a párthusok azonban
gyakori rajtaütéseikkel komoly károkat okoztak a visszavonuló legi-
őknak, ráadásul a szomjúság és a járvány is rombolta a katonai
morált, így Antoniusnak már kisebb lázongásokat is 1c kellett csil­
lapítania. Az egyik ilyen lázadás alkalmával a triumvir magához
hívta Rhamnos nevű szabadosát azzal a paranccsal, hogy hajéit ad,
akkor a férfi ölje meg, vágja le a fejét és ne hagyja, hogy a holtteste
Crassuséhoz hasonlóan az ellenség kezére jusson.261 *264265
262 A római sereg
összesen 20.000 gyalogost és 4000 lovast veszített e sikertelen hadi
vállalkozás során, amelynek azonban csupán a felét ölte meg az ellen­
ség, a másik felével a ragály végzett.26* Kr.e. 34-ben egy második offen­
zívat is vezetett a triumvir keletre, méghozzá a parthus háborúban

261 füst. 42.6.

262 PlutAnt. 37-38.
203 PlutMnZ.39.
204 Plut.Aní. 48.
265 Plut.Ant 50.

110
a rómaiakat cserben hagyó armeniai király, II. Artavasdés ellen.
Armenia megszállása sikeres volt, a bukott uralkodót pedig fogoly­
ként Alexandriába vitték.266 VI. Mithridatés Eupatór unokáját az
actiumi csata előtt Antonius és Kleopátra kivégeztette.267268
*

Festus 19.
[Róma keleti háborúi - Augustus, Tiberius és Caius Caesar
(Kr.e. 20 - Kr.u. 4)]

Armenia királya Kr.c. 34 és Kr.e. 20 között a Marcus Antonius

által Egyiptomban kivégeztetett II. Artavasdés íia, II. Artaxés volt,
akit a parthus nagykirály, IV. Phraatés helyezett a trónra. A Róma
és Parthia között ötközőállami szerepet betöltő ország így ebben az
időszakban a keleti birodalom szövetségeseként Rómarellencs poli­
tikát folytatott. Artaxést azonban nem kedvelte a köznép, s végül
palotaforradalom végzett vele. Augustus császár ezután elhatározta,
hogy a meggyilkolt uralkodó Rómában élő testvérét, III. Tigranést*'*
fogja királlyá koronáztatni. A Festus által csakClaudius Caesarnak
nevezett Claudius Tiberius Nero, vagyis a későbbi Tiberius császár
(uralkodott: Kr.u. 14-37) Kr.e. 20-ban több te</wval keletre küldetett,
s ott a nép njjongásától kísérve helyezte Augustus pártfogoltjának
a fejére az uralkodói diadémát. A megfelelő jelölt megtalálásával,
a jól Időzített katonai intervencióval, illetve a látványos koronázási
aktussal sikerült Armeniát újra megnyerni Róma számára.260 ARes
Gestae Divl Augusti így ír a keleti fejleményekről:

„Armenia. mai őrt királyának, Artaxésnek halála után pro­

vinciává tehettem volna, de inkább őseink példáját követtem,
és ezt az országot Tiberius Nero diján, aki akkor mostohafiam

366 Dió 49.39-40.

267 Strab. Geo. 11.14.1-5.
268 ZuoRAW 2003: 329.
260 los. Ant. lúd. 15.4.3; Suet. Tib. 9; Tac. Ann. 2.3; Véli. 2.94.

111
volt, átadtam Tigranésnek, Artavasdés király fiának, Tigranés
király unokájának.”2™

A római külpolitika sikerét tovább fokozta, hogy III. Tigranés

megkoronázása után IV. Phraatésszel is béke köttetett (Kr.e. 20),
a parthus nagykirály ekkor szolgáltatta vissza a carrhae-i csatában
egykor Crassustól zsákmányolt római hadijelvényeket, ráadásképp
pedig négy fiát is túszként Rómába küldte.871

„A parthusokal arra kényszerítettem, hogy szolgáltassák visz-

sza a három római hadseregtől zsákmányolt jelvényeket, és meg­
alázkodva kérjék a római nép barátságát. Ezeket a jelvényeket
pedig Mars Ultor templomának a szentélyében helyeztem el. [...]
Phraatés parthus király, Oródésfia, hozzám küldte valamennyi
fiát és unokáját Itáliába, nem azért, mert háborúban legyőztem,
hanem hogyfiainak kezessége révén elnyerje barátságunkat. Igen
sok más nép, amely azelőtt semmiféle követküldési és baráti vi­
szonyban nem állott a római néppel, most tapasztalhatta a római
nép megbízhatóságát.”270
272273
271

Fest. 19.1. utolsó mondata (illetve Fest. 19.2.) nagyot ugrik ezután
az időben, a Kr.e. 20-ban megkötött római-parthus békéhez képest
21 évvel későbbi eseményeket tárgyal. Habár Fest. 19.2. továbbra is
„Claudius Caesart”, azaz Tiberiust nevezi meg a keleti légiók impe-
raioraként, ekkoriban már a későbbi császár mostohafia, Augustus
ver szerinti unokája, Caius Caesar parancsnokolta a csapatokat,
mivel a sértődött Tiberius Kr.e. 6-ban visszavonult a közügyektől
és Rhodos szigetén telepedett le,279 Caius, mint a „Kelet kormány­
zója” egy alkalommal találkozott mostohaapjával a közeli Samos
szigeten, a két férfi azonban rendkívül barátságtalanul viselkedett
egymással. A rideg magatartás mögött Suetonius történeti munkája
Caius tanácsadójának, Marcus Lolliusnak a mesterkedéseit sejti.274

270 Aug. RG 27. (Borzsák István fordítása.)

271 Suet. Tib. 9.
272 Aug. RG 29. és 32. (Borzsák István (ordítása.)
273 Dió 55.9.
274 Suet. Tib. 13.

112
 Caius Caesarnak Kr.u. 2-ben aztán Augustus utasítására Artagira
(Átlagéira)275 városába kellett masíroznia seregével azzal a céllal,
hogy a Media Atropatenét is uraló Ariobarzanést római klienskirály­
ként Armenia élére helyezze. A kikiállás előtt Augustus unokája az
Eufrátesz folyó egyik szigetén, tehát semleges területen tárgyalt a fia­
tal parthus uralkodóval, V. Phraatésszel is, aki látszólag beleegyezett
a rómaiak armeniai lépésébe.276 Armeniában azonban Ariobarzanés
megkoronázása után - valószínűleg parthus pénzügyi támogatás­
sal - ellenállás tört ki a rómaiak által trónra ültetett uralkodóval
szemben, majd szeptember 9-én egy bizonyos Donnes (Florusnál
Dones, Velleius Paterculusnál Adduus, míg Cassius Diónál Addon
*árulást tettetve, a kincstár összeírt kincseit látszólag
a férfi neve)277278
felajánlva Caius Caesar közelébe férkőzött és kesével megsebesítette
az imperatort. A súlyosan megsérült hadvezérnek vissza kellett
térnie Artagirából Syriába, ahonnan később Lyciába szállították.
Itt halt bele Kr.u. 4. február 21-én a sérüléseibe.27" A carrhae-i csa­
tában elvesztett római hadijelvények visszaszolgáltatására Festus
állításával ellentétben nem Caius megsebesítése után, mintegy
engesztelésül került sor, hanem - ahogy korábban már tárgyaltuk
- Kr.e. 20-ban, Tiberius hadjárata alkalmával.27”
Festus breviáriumának 19. capulja. akkor válik igazán érthe­
tővé az olvasó számára, ha egy kicsit jobban megismeri Parthia
Kr.e. 20 és Kr.u. 8 közötti történelmét. Augustus a Kr.e. 20-ban meg­
kötött római-parthus béke után egy szépségéről híres itáliai rabszol­
galányt ajándékozott a keleti uralkodónak, név szerint Thea Musát
(Thermusát). A rabszolgalány előbb a nagykirály ágyasa, majd
törvényes felesége lett (bambish, azaz nagykirályné), végül pedig
elérte, hogy IV. Phraatés valamennyi más nőtől született, trónörö­
kösként számba vehető fiát túszként Kómába küldje. Kr.e. 2-ben

278 Strab. Geo. 11.14.6.

27,1 Véli. 2.101. (Velleius Paterculus tribunusként maga is jelen volta ta­
lálkozón, ahogy arról be is számol történeti munkájában. A nagykirály
arról a követeléséről is lemondott, hogy a Kómában túszként fogva tartott
testvérei visszatérjenek Parthiába.)
277 Dió 55.10; Flór. Epil. 2.32; Véli. 2.102.
278 Zuctavu 2003: 330.
27B Suet. Tib. 9.

113
aztán a nagykirályné a Phraatéstől született fiával szövetségben
meggyilkolta férjét és bár jogilag a fiatal fiú lett V. Phraatés néven
Parthia nagykirálya, valójában 5 éven át az itáliai rabszolgából
nagykirálynővé előlépett Musa uralkodott a keleti birodalomban.
Ismerünk arcképével veretett érméket is. Amikor azonban a part­
hus nemesség megelégelte Musa és a „felig római” V. Phraatés
Rómával szembeni engedékeny politikáját, Kr.u. 4-ben elüldözték
őket a trónról, anya és fia pedig Itáliába menekült, ahol Augustus
császár királyi pompával fogadta őket. A nagykirálynö személyéről
azóta számos tudományos és kevésbé tudományos elmélet is szüle­
tett, egyesek VII. Kleopátra egyiptomi fáraónö lulius Caesartól vagy
Antoniustól született egyik lányának vélik a rabszolgalányt, mások
véleménye szerint a Parthiából fiával Rómába menekülő anya motí­
vuma hathatott Jézus Krisztus bibliai történetére is, hiszen Jézust
születésekor három zoroasztriánus pap (Máté evangélista szóhasz­
nálatával: „mágusok keletről”) kereste fel az Újszövetség leírása sze­
rint ,280 Musa nagykirálynő antik auktorok által kevéssé dokumentált
életéről a leginkább figyelemre méltó beszámoló losephus Flavius
rövid tudósítása.281 V. Phraatés és Musa elüldözése után kaotikus
évek köszöntöttek Parthiára. Miközben tombolt az anarchia a keleti
birodalomban, Augustus császár Kr.u. 8-ban hazaküldte Rómából
Vonónést,282IV. Phraatés egyik fiát, de az ellenség által adott nagy­
királyt - a félig rómainak tartott V. Phraatéshez hasonlóan - hama­
rosan elkergette trónjáról a parthus nemesség. A rendet végül a méd
uralkodóból parthus nagykirállyá előlépő II. Artabanos (uralkodott:
Kr.u. 10-38) tudta hosszabb távon félig-meddig megszilárdítani a bi­
rodalomban, akivel azonban vége szakadt a Mithridatés ág uralko­
dásának Parthiában és az Arsakidák egyik női ága került hatalomra.
A romanizált parthus hercegek helyett ekkortól olyan nagykirályok

Mt. 2.1-16. „ Máyoi axó avaTatáv”.

281 los. Ant. lúd 18.2.4. (A történetíró Thermusának nevezi az asszonyt.)
ZB2 Aug. RG 33. „A parthusok és médek népei követeik útján tő­
lem kérték és kapták fejedelmi sarjaikat királyaikul: a parthusok
Vonónést, Phraatés király fiát, Oródés király unokáját, a médek pedig
Ariobarzanést, Artavazdés király fiát, Ariobarzanés király unokáját. ”
(Borzsák István fordítása)

114
 uralkodtak a keleti államban, akik inkább a perzsa hagyományhoz
kötőd lek.283 A római külpolitika számára ez a helyzet természetesen
nem volt kedvező.
Festus végül az indiai követség fogadásáról ír munkája 19. caput-
jában. A Rés Oestae DiviAugusti szövegéből tudjuk, hogy Augustus
elé nemcsak egyetlen alkalommal járultak indiaiak, hanem az impe-
rator több alkalommal is fogadott látogatókat a távoli országból.284
Az első követségről Cassius Dió részletesen beszámol, eszerint tig­
riseket és egy kezek nélküli, ám a lábával (jazni és zenélni is képes
fiút ajándékoztak Augustusnak az indiaiak. Az egyik látogatót meg
is nevezi a görög nyelvű történetíró, Zarmarusnak hívták a férfit.285*
Florus elefántok és drágakövek ajándékozásáról számol be epitomé-
jében, illetve megtudjuk tőle azt az információt is, hogy az indiaiak
Rómába történő utazása négy évig tartott.285

Festus 20.
[Rónia keleti háborúi - Nero, Traianus és Hadrianus
(Kr.u. 58-117)]

Az armenia! helyzet Augustus uralkodásának végétől ismétel­

ten háborúval fenyegetett. Az újabb fegyveres konfliktus annak
a Nérónak az uralkodása alatt robbant ki végül, akit nem csupán
azért nevez az ariánus keresztény Valens császár parancsára alko­
tó Festus a „legbecstelenebb imperatomak”, mivel a hagyomány
szerint ő volt az első keresztényüldöző császár. Nero megítélése
többek között anyagyilkossága miatt már a pogány tradícióban is
rendkívül negatív volt.287 52-ben Armenia királyát, Rhadamistust

283 Ghikshman 1985: 229.

284 Aug.RGSl.
285 Dió 54.9.
288 Flór. Epit. 2.34.
287 Lásd pl. de Caes. 5.7-8. Az utolsó, latin nyelven alkotó pogány
történetíró, az Epitome de Caesaribus ismeretlen szerzője például ezeket
a szavakat adja Nero szájába: „Szégyenletesen éltem. még rútabbul veszek
oda.”, majd megállapítja, hogy „az összes provincia és egész Róma oly­
annyira u^ongott a bukásén, hogy a köznép rabszolgafelszabadítások

115
I. Vologésés parthus nagykirály seregei elkergették a trónról. A part­
húsok egyszersmintfel is dúlták az elfoglalt országot és a nagykirály
Nero három évvel később
testvérét, I. Tiridatést koronázták meg.288289
a legjobb hadvezérét, Cneius Domitius Corbulót küldte Syriába
a kialakult helyzet megoldására, a Róma-párti keleti klienskirályok
országaiban pedig azonnali mozgósítást rendeltek el.288 Az Armenia
elleni hadjárat hosszú előkészületek után, 57/58 telén indult meg,
a rómaiak pedig hamarosan elfoglalták a keleti királyság fővárosát,
Artaxatát, sőt a következő évben a másik fontos város, Tigranocerta
is kénytelen volt megiiyitni a kapuit Corbulo légiói előtt. 60-ban
VI. Tigranést ültették a római csapatok Armenia trónjára, a sike­
res hadvezért, Corbulót pedig Syria helytartójává nevezték ki, míg
Armenia ügyeiért Lucius Caesennius Paetus lett a későbbiekben
felelős.290 A háború első szakasza ezzel véget ért. A parthus ellen­
támadás 61-ben indult meg, a keleti birodalom csapatai könnyedén
nyomultak előre Tigranocertáig, majd egy ütközetben megverték
Paetus légióit, a római hadvezér pedig kénytelen volt megszégye­
nülve visszavonulni. Suctonius és Festus szerint ekkor történt a 400
évvel korábbi caudimni gyalázatot felelevenítő eset: „Armeniában
iga alatt hajlottak ál egy légiót. *291 Festus breviáriuma ráadásul
Suctonius beszámolójával ellentétben két légió megszégyenítéséről
ír. Róma eközben aktivizálta Corbulót is, aki a római-parthus határig
nyomult előre csapataival, majd álkelt az Eufráteszen, Parthia föld­
jén azonban tárgyalásokat kezdeményezett és megegyezett a nagyki-
rállyal. A háború 63-ban békekötéssel zárult Nero azzal a feltétellel
fogadta el a nagykirály testvérét, I. Tiridatést Armenia királyának,
hogy az Rómába utazik és ott személyesen a császár koronázza ural­
kodóvá.292 Az ünnepélyes aktusra 66-ban került sor:

alkalmával viselt süvegeket hordva ünnepelt, minthogy megszabadult

kegyetlen urától." (Itt és a továbbiakban: Sólyom Márk fordítása.)
388 Tac.Arm. 13.6.
289 Tbc. Ann. 13.7-9.
290 Dió62.19-20;Tac.Ann. 13.36-41.és 14.23-26;Bowman2008(2): 1003.
291 Suet. Nero 39.
292 Dió 62.20-22; Tac. Ann. 15.1-17 és 15.24-31; Bowmax 2008 (2): 1004.

116
 „Nem említek érdektelen dolgot, ha elmesélem a Nero rendezte
többi látványosság közölt Tiridatés armeniai király bevonulását
Rómába.. Ezt az embertfényes ígéretekkel csábította a fővárosba,
de a rendeletben megjelölt napon a sűrű köd miatt nem tud­
ta a népnek megmutatni, és ezért egy későbbi, alkalmas napra
halasztotta a dolgot; a Fórum templomai közelében körös-kö­
rül fegyveres csapatokat helyezett el, maga pedig a győzelmes
hadvezér díszruhájában, zászlók és hadijelvények közölt foglalt
helyet az elefántcsont széken; elsőnek jött Tiridatés, aki felment
a magasított emelvényre, hogy ott térdet hajtson a császár előtt,
mire Nero felemelte jobbjával és átölelte; ezután meghallgatva
kérelmét, levette Tiridatés fejéről a tiarát, és díadémot tett a he­
lyébe; közben a hálálkodó király szavait az egyik volt praetor
tolmácsolta a sokaságnak. Ezután Nero a színházba vezette ven-
dégét, és miközben az ismételten sűrűn biztosította hálájáról,
a maga jobbján jelöli ki neki ülőhelyet. Ezért a nép imperalorként
köszöntötte; ekkor Nero babérkoszorút vitt fel a Capiloliumra,
bezárta a Janus-templom kapuját, mintha már nem is volna
többé háború.,,2í)S

Traianus császár uralkodásáig béke honolt. Parthia és Róma

között, Armenia pedig a parthus Arsakida-uralkodóház fennha­
tósága alatt az egyik virágkorát élte, A két birodalom közötti jó
viszonyt bizonyítja, hogy Cassius Dió történeti munkája szerint
egyszer L Vologésés rendkívül barátságos hangnemben köszöntötte
Vespasianus császárt, fiának, Ti tusnak pedig arany koronát küldött
és gratulált a zsidó háború sikeres befejezéséhez.294 Ugyanakkor
I. Vologésés volt az a nagykirály is, aki a görög-római kulturális
hatások rovására tovább erősítette az óperzsa hagyományokat
Parthiában: az érméken az uralkodása alatt jelentek meg első ízben
a parthus írásjelek és a mazdaista tűz oltárok ábrázolásai, ekkori­
ban szerkesztették össze a zoroasztriánus vallás szent könyvének,
az Auesídnak a szövegét, illetve a nagykirály egy új várost is alapí­
tott az erősen hellénizált metropolisz, Seleukeia háttérbe szorítása203
204

203 Suet. Nero 13.

204 Dió 65.11; los. Bell 7.5.2.

117
érdekében, Vologésiát.200 A megváltozott parthus identitás és Róma
agresszív külpolitikája az utolsó nagy hódító imperator, Traianus
uralkodása alatt eredményezett ifjabb háborút a rivális birodal­
mak között. Traianus célja Armenia provinciává szervezése, illetve
a Parthus Birodalom klienskirálysággá tétele volt. Hadjárata sikerét
valószínűsítette a Parthia nyugati területeit uraló I. Khoshroés és
a keleti területeket csapataival birtokában tartó III. Vologésés között
ez idő tájt zajló parthiai polgárháború. 114rben indult meg a nagy­
szabású római hadjárat,* amely először az Arsakida-dinasztia ar-
296297
meniai uralkodója, az egy évvel korábban L Khoshroés nagykirály
által trónra helyezett Parthamasiris ellen irányult. A hatalmas ró­
mai sereg látványától megrémülő király Elegeiánál Traianus lábai
elé helyezte diadémáját és harc nélkül meghódolt az imperator
előtt.207 Ugyancsak behódoltak a környező kaukázusi és Kaukázuson
túli államok (a Boszporusz! Királyság, Colchis, Hibéria, Albánia)
klienskirályai is.298 Ezt; követően Traianus Edessában fogadta az
osrhoenusok és a környező arab törzsek küldöttségeit. Cassius Dió
történeti munkája VII. Abgaros osrhoenei király, illetve két arab
phylarkhos (törzsfő), Mannos és Sporakés neveit emeli ki a láto­
gatók közül.299 Miután Traianus a hátországát ily módon bebizto­
sította, a római légiók 115-ben betörtek a polgárháborútól sújtott
Mezopotámiába, egy évvel később pedig elesett a parthus főváros,
Ktésiphón, illetve a stratégiai fontosságú metropolisz, Seleukcia
is, végül pedig Traianus seregei elérték a Perzsa-öböl partjait,
ezzel egész Mezopotámia római uralom alá került. A menekülő
L Khoshroés helyett annak fiát, Parthamaspatést helyezték kliens­
királyként a légiók a parthus trónra. A hagyomány szerint Traianus
Babilonban is megpihent és ugyanabban a teremben mutatott be
áldozatot, amelyben Nagysándor közel 450 évvel korábban meghalt,
ezáltal is jelezve, hogy a végső célja India meghódítása. Festus sem

206 Ghirshman 1985: 230.

296 Traianus háborújának részletes narratívája: Dió 68.17-33.
297 Dió 68.19.
298 E királyságokkal kapcsolatban lásd Fest. 16.3-at, illetve a szöveg­
helyhez fűzött kommentárt.
299 Dió 68.21.

118
véletlenül fogalmaz úgy breviáriumában, hogy a császár „India hatá­
rait Atexandros után megközelítette9. Az imperatov nagyszabású
álmainak azonban hamarosan véget vetett egy észak-mezopotámiai
lázadás, illetve a kyrénéi zsidóság Ciprusra, Egyiptomra, Syriáraés
ludeára is átterjedő' felkelése. Traianusnak vissza kellett vonulnia
Parthiából, ám eközben Ciliciában szélütést kapott és váratlanul
életét vesztette.300301
304
303
302
Mezopotámia elvesztéséért Festus a másik breviáriumszerzőhöz,
Eutropiushoz hasonlóan Hadrianust teszi felelőssé?01 A vádat im­
már másodszor fogalmazza meg a történetíró?02 Szögezzük le újra,
hogy bár Traianus és Hadrianus között közel sem volt felhőtlen a vi­
szony, az újonnan elfoglalt területek kiürítése nem az új imperator
irigysége miatt következett be, hanem egy stratégiailag szükséges
lépésről volt szó. Festus a Róma-eszme, tehát a birodalom legyőzhe­
tetlenségének propagandisztikus ideája miatt keresett és talált egy
bűnbakot Hadrianus személyében?03

Festus 21.
[Róma keleti háborúi - Lucius Verus, Septimius Severus
és CaracaUa (Kr.u- 161-217)]

161-ben két császár követte Antoninus Piust a trónon, Marcus

Aurelius és Lucius Verus. Mindketten az Augustus melléknevet
viselték, tehát egyenrangú hatalommegosztás történt, nem volt
alá-fölérendeltségi viszony a két uralkodó között. ’04 A társcsászárok
„mostohát estvérek" is voltak, ugyanis Antoninus Pius császár mind­
kettejüket örökbe fogadta a halála előtt. Verus ráadásul feleségül
vette Marcus Aurelius lányát, Amúa Galéria Laci Hál, így apósának

300 Dió 68.32-33.

301 Eutr. 8.6.
302 Lásd Fest. 14.3. „Ámde Hadrianus, aki Traianust követte, Traianus
dicsőségét irigyelve Armeniát, Mesopolamiát, Assyridt önként visszaad­
ta, a perzsák és a rómaiak közötti halárnak pedig az Eufráteszt akarta
meglenni.9
303 Lásd a kommentárt Fest. 14.3-hoz.
304 Eutr. 8.9.

119
is nevezhette a másik uralkodót.805
806 Parthiát eközben egy energikus
nagykirály, IV. Vologésés uralta, aki 161-ben betört Armeniába, s ott
a. status quót megszegve trónra segítette a saját jelöltjét, majd beke­
rített és megsemmisített egy római légiót, amelynek a parancsnoka,
a cappadociai kormányzó, Marcus Sedatius Severianus kétségbeesé­
sében öngyilkosságot követett el. A háborút tehát ezúttal Parthia
kezdeményezte. Vologésés serege ezután a forrongó Syriába nyomult
be. A római ellenállást eközben a „fiatalabb Antoniusnak”, tehát
a Senatus által 162-ben Keletre küldött Lucius Verusnak kellett
megszerveznie, azonban a császár a háború nyűgétől inkább tá­
vol tartotta magát, Antiochiában rendezte be szálláshelyét és la­
komákkal, szórakozással, illetve egy alacsony rangú fiatal lánnyal,
Pantheával töltötte minden idejét. A római ellentámadás legfonto­
sabb sikerkovácsa így nem ő, hanem a későbbi ellencsászár, Caius
Avidius Cassius volt. 163-ban légiók vonultak be Armenia fővárosá­
ba, Artaxatába, ahol egy parthus származású római szenátort, Caius
lulius Sohaemust ültették a trónra. Ugyanebben az évben a sikerrel
megvívott surai ütközettel Syriából is sikerült kiűzni az ellensé­
get. A következő év leginkább csak előkészületekkel telt, 165-ben
azonban a római hadigépezet végigmasírozott egész Mezopotámián:
Avidius Cassius a Dura-Europosnál megvívott csatában döntő győ­
zelmet aratott az ellenségen, majd elesett Seleukeia és Ktésiphón,
a két parthus metropolisz is. A római seregek nemcsak a fővárost
és a nagykirály palotáját fosztották ezután ki és gyújtották fel,
hanem a görög-római kultúra iránt szimpátiával viseltető, helléni-
zált, 400 ezer lakosú Seleukeiát is. Parthia ezúttal csak a Seleukeia
feldúlása során kitörő járványnak, az úgynevezett Antoninus-kórnak
köszönhette a felszabadulását.806 166-ban Róma kivonta csapatait
Mezopotámiából, azonban ezzel a lépéssel a győzelem egyszersmint
súlyos csapássá változott, lévén a keletről behurcolt Antoninus-kór
végigsöpört a Római Birodalmon: először 166 és 180 között, majd

805 Kienast 2004:143-144; Blrley 2000: 49.

806 A Lucius Verus-féle parthus háború története: Dió 71.2; Eutr. 8.10;
Oros- 7.15; SHA Verus 4. és 6-8. Maré. 9.

120
néhány év szünet után 189-ben tombolt ajárvány.307 A megbetegedés
a vidéki lakosság 7-10 %-át, míg a városi polgárok 13-15 %-át ölte
meg az elkövetkező évtizedekben. A kórt a 168/ 169-ben Aquileiában
tartózkodó Galénos írta körül, a mai orvostudomány pedig himlő­
ként diagnosztizálja. Ez volt az egyik legjelentősebb pandémia az
egész császárkorban.308309Bár a Lucius Verus-féle parthus háború így
tragikusan ért véget, Róma azonban elért két nagyon fontos sikert,
hiszen egyrészt Armenia a birodalom klienskirálysága maradt az
elkövetkező évtizedekben, másrészt Észak-Mezopotámia egy része
(Nisibis városának környéke) sem került vissza Parthia fennható­
sága alá.
Festus munkája Septimius Sevcrus császár három győzelmi
melléknevétemlíti,azAziabenicust, azArabicustésaParthicust.301’
Az „aziabenusok” - más, pontosabb kódexváltozat szerint az „adia-
benusok” - az imperator első parthus háborújában (195-196) győ-
zettek le.310 A parthus klienskirályság, Adiabene területe az egykori
Asszíria északi részét, a mai Kurdisztánttakarja, amely Armeniától
és Corduenétől délre, Osrhoenétől keletre, a Tigris folyó bal partján,
tehát már Mezopotámián túl helyezkedett el.311 Az Arabia provinci­
ává tételéről szóló Festus-szöveghely a másik parthus klienskirály­
ság, Osrhoene római tartománnyá szervezéséről számol be, amelyre
ugyancsak az első parihus háliorúban, 195-ben került sor. A területet

307 A 189-es, Commodus alatti járvánnyal kapcsolatban lásd Cassius

Diót és Héródianost:
„2000 ember halt meg Rómában egyetlenegy nap alatt” (Dió 73.14.3.)
„Italiarszerte járvány tört ki, amely a legnagyobb kárt ajovárosban
okozta, mivel túlnépesedett és mindenféle népséget, befogadott, Róma
városa mind emberéletben, mind a háziállatokat tekintve igen nagy
károkat szenvedett. Commodvs orvosai javaslatára Lanrenlumba tette
ál székhelyét.” (Hérád. 1.12.1-2. - Itt és a továbbiakban: Fehér Bence és
Kovács Péter fordítása.)
ao’ McLynn 20(19: 460-467. A mortalitási rátával kapcsolatban lásd
részletesebben: Lhtman 1973:243-255. és Grüll 2015: 42-44.
309 Lásd még: Eutr. 8.18.
310 Dió 75.1-3; SHASewrwsö.
811 Zuckavu 2003: 340-341.

121
arab törzsek lakták, uralkodójuk egy kereszténységet felvevő arab
klicnskirály, VIIL Abgaros (uralkodott: 177-212) volt. Mivel az urak
kodó a római polgárháborúban a vesztes Pescennius Niger trónigé­
nyét támogatta, a győztes imperatary Septimius Severus megszállta
és provinciává tette az országát, VIIL Abgaros pedig csak Edessa
városában és annak környékén uralkodhatott a továbbiakban.
Az apróvá zsugorodott keresztény arab államocskát végül 213-ban
Caracalla hozzákapcsolta Osrhoene provinciához, Edessa városá­
ból pedig római colonia lett. Abgaros fiát, a trónörököst ráadásul
kivégeztette a római császár.312 Adiabene legyőzése és Osrhoene
tartománnyá szervezése után Severus nem vonult Parthia ellen,
így az úgynevezett első parthus háború úgy ért véget, hogy V.
Vologésés nagykirály főseregével nem is történt összecsapás, Róma
csupán megmutatta erejét. Miután Septimius Severus leszámolt rivá­
lisával, Clodius Albinus ellencsászárral, ismét keletre kellett utazni a
(második parthus háború - 197-199), mivel a nagykirály csapatai
ostrom alávették Nisibis városát. A megérkező imperatar felszaba­
dította a várost az ostromzár alól, majd benyomult Parthiába, ahol
elfoglalta Babilont és Seleukeiát, és 197 decemberében Ktésiphón
is kapitulált.313 Septimius Severus császár Traianus imperatovi
akklamációjának 100. évfordulóján, 198. január 28-án hirdette ki
Mesopotamia provinciává szervezését.314 A sikerek ellenére a hábo­
rú nem volt túlságosan népszerű, Cassius Dió is kritizálja történeti
munkájában, s tudjuk, hogy a császárnak ki kellett végeztetnie a ha­
zafit folyamán egy hasonlóan gondolkodó testőrt ribunust, illetve
a túlságosan népszerűvé váló hadvezért, lulius Laetust is. A visz-
szavonuló sereg ráadásul sikertelenül ostromolta Hatra városát,315
V. Vologésés pedig hamarosan visszafoglalta Mezopotámia jelentős
részét* Az ambivalens eredményekkel befejeződött hadjárat után
Septimius Severus megkapta a Parthicus Maximus melléknevet,
a Senatus pedig egy diadalívet szavazott meg a számára a Fórum

312 Ball 2000: 90-91; SHA Severus 18.

313 Dió 76.9; Héród. 3.9; SHASewtw 1Ő-16.
314 Severus két fia közül az idősebb, Caracalla ekkor lett augustus, míg
az ifjabb, Geta a caesar címet nyerte el.
315 Dió 76.10-13.

122
Románumon. A műemlék a mai napig áll a Senatus ülésterme,
a Curia előtt.
Severus idősebbik fia, Caracalla 216-ban hadjáratot indított
Parthia ellen, így akarta kihasználni az egymással vetélkedő test­
vérpár, VI. Vologésés és IV. Artabanos trónviszályát. A casus belli az
volt, hogy IV. Artabanos visszautasította Caracallát, amikor a csá­
szár megkérte a nagykirály lányának a kezét.316 A római seregek
sikerrel törtek be Médiába, ahol feldúlták és megszentségtelenítették
a királyi sírokat.317 A sereg ezután Edessába vonult téli szállásra,
Caracalla pedig felvette a Parthicus melléknevet.318 217. április 8-án
aztán az Edessából Carrhae-be masírozó, az újabb parthus hadjár
ratra készülő imperatort, miközben a dolgát elvégezni félrevonult
csapataitól, meggyilkolták. Dió szerint egy luhus Martialis nevű
kiszolgált testőrkatona szúrta bele a császárba fegyverét, aki sze­
mélyes okból neheztelt az uralkodóra, mivel nem kapta meg tőle
a centurio rangot. A felbujtó azonban Macrinus, a testőrparancsnok
volt.319 Héródianos kicsit másképp örökíti meg a történetet. Eszerint
egy bizonyos Maternianus nevű császári bizalmas levélben próbálta
közölni Caracallával, hogy Macrinus testőrparancsnok az életére tör,
a levél azonban előbb zpraejtttuspraetorio kezébe került, aki a le­
lepleződéstől való félelmében rávette egyik katonáját, Martialiust,
hogy gyilkolja meg az uralkodót. Martialiusnak Caracalla korábban
kivégeztette a testvérét, így nem volt nehéz rávenni a tettre. Amikor
az uralkodót „ belei sürgették” és félrevonult, a katona leszúrta,320 így
a tcstvérgyilkos imperator Festus szavaival élve „jelleméhez ülő ha­
lált halt Azt is tudjuk lulius Martialisról/Martialiusról, hogy a ger­
mán testőrök menekülés közben egy dárdával megölték.321 Macrinus,
az új császár folytatta a háborút a parthusokkal, a döntő nisibisi
csatában azonban IV. Artabanos csapatai felőrölték a rómaiakat.

816 Dió 79.1. Héródianos narratívája némiképp eltér Dió szövegétől:

Héród. 4.10-13,
8.7 Dió 79.1.
3.8 SHA Caracalla 6.
3.9 Dió 79.5.
320 Héród. 4.12.1-4.13.8.
321 Héród. 4.13.6.

123
 „A napkeltével egy időben megjelent Artabanos óriási serege.
A barbárok örömmelfogadták a Napot, ahogy az szokásuk, s óri­
ási üvöltéssel rárontottak a rómaiakra, nyilazva és lovaikkal
ellaposva őket. [...] Az első és a második napon hajnaltól estig
küzdöttek, és a beköszöntő éj vetett véget a harcnak, s mind­
két fél megtért a maga táborába^ úgy ítélvén meg, hogy ő győ­
zött. A harmadik napon ugyanazon a szkon találkoztak, hogy
harcoljanak, és a barbárok megkísérelték a rómaiakat, mivel
létszámban nagyon felülmúlták őket, bekeríteni és »hálóba fog­
ni*, a rómaiak pedig a cohorsokat nem mélységben rendezték el,
hanem hosszirányban kinyújtot ták, és mindig megakadályozták
a bekerítést. Az emberek és állatok olyan tömege pusztult el, hogy
megtelt velük a síkság; tetemek nagy halmai emelkedtek a ma­
gasba, leginkább az egymás után elhulló tevéké.*322

Macrinusnak - szégyenteljes módon - pénzért kellett a nagy­

királytól fegyvernyugvást vásárolnia,323 A 200 millió seslertius-
ba kerülő béke324 hamarosan az imperator trónjába és életébe is
került.

Festus 22.
[Róma keleti háborúi - Severus Alexander, III. Gordianus
és Philippus (Kr.u. 229-244)]

Aurelius Alexandernek, azaz Severus Alexander császárnak egy

teljesen új veszéllyel kellett keleten szembenéznie, mivel a közel
500 éven át uralkodó parthus Arsakida-dinasztiát 224rben egy új
uralkodóház, az újperzsa Szász ánida-dinasztia váltotta erősza­
kos eszközökkel a hatalomban: miután a lázadó Ardasír legyőzte
és megölte IV Artabanost a hormozdgani csatában, Parthia ösz-
szeomlott, a bukott birodalom hamvaiból azonban hamarosan

a22 Héródianos 4.15.

** Héród. 4.14.3-4.15,9.
324 Dió 79,27.

124
főnixként támadt fel a szászánidák újperzsa állama* A többé-kevésbé
hellén ízált. parthusokkal ellentétben Ardasír nagykirály, aki az is-
takhri Anahita-templom papjának, Szászánnak az unokája volt, tel­
jes mértékben elutasította a görög-római kultúrát, s a mindennapi
élet középpontjába a perzsa hagyományokat, illetve a zoroasztriánus
vallást helyezte, deklarált céljának tekintette továbbá az egykori
Achaimenida (Óperzsa) Birodalom helyreállítását* Ardasír példaké­
pei a Közel-Keletet és Kis-Ázsiát is uraló, Európába is betörő Nagy
Kyros, illetve Dareios és Xerxés nagykirályok voltak, mi több, az
újperzsa uralkodóház propagandája Ardasír ősapáiként tűntette fel
az egykori Achaimenida uralkodókat* A Kómával szemben rendkívül
agresszív szászánida külpolitikának tehát megvoltak az ideológiai
alapjai. Mielőtt azonban a perzsák a Római Birodalom el len vonultak
volna, fel kellett számolniuk a parthusok utolsó ellenállását: 228-ból
még ismerünk olyan érméket, amelyeket VI. Vologésés parthus nagy­
király, IV. Artabanos testvére veretett, illetve Armeniában is egy
Arsakida, Khosroés uralkodott ekkoriban, aki Rómával és a kusán
királlyal szövetségben a megölt ÍV Artabanos fiait szerette volna
visszasegíteni a ktésiphóni trónusra. Khosroés és Ardasír küzdelme
még a Vologésés bukása (228) utáni években is folytatódott, végül
azonban a Szászánida (Újperzsa) Birodalom ura győzedelmeskedett:
ellenfele fölött a harcokban.325
229-ben Ardasír nagykirály, akit Festus tévesen Xerxésnek nevez
munkájában (az Artaxerxés név volna a pontos görög alak), megtá­
madta a Római Birodalom ellenőrzése alá tartozó ószak-mezopo-
támiai területeket, megostromolta Hatrát, majd betört Syriába és
Armeniába, sőt már Cappadociát fenyegette. 231-ben érkezett meg
Severus Alexander császár Antiochiába, a római ellentámadás pedig
232 nyarán indult meg. Az imperator három részre osztotta Légió­
it, az egyik sereg észak felé haladt, s Armenián keresztül Médiába
masírozott, a másik az Eufrátesz folyó mentén tört déli irányba, míg
a harmadik, Alexander Severus által vezetett haderő Mezopotámia
középső része felé nyomult előre. Héródianos szerint a császár
anyja féltése miatt nem mert ellenséges területre benyomulni, vala-326

326 Ghibshmax 1985: 261-263.

125
 mint betegeskedett is, így a déli irányba haladó Ze^wkat Severus
seregtestének késlekedése miatt legyőzték és szétverték a perzsák.326
A harcokban valójában mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett,
a küzdelem pedig eldöntetlen maradt. Az Antiochiába téli szállásra
visszatérő császárnak hamarosan el is kellett hagynia Syriát és az
északi provinciákat fosztogató alcmannok ellen kellett vonulnia,
Alexander Severus érméi, illetve a História Augusta narratívá-
ja azonban megerősítik Festus azon állítását, hogy az twiperator
diadalmenettel ünnepelte Rómában a szászánida perzsák feletti
győzelmeit?27 Felvette a Parthicus Maximus és a Persicus Maximus
mellékneveket is.328*Érdekesség, hogy Festus (Eutropiushoz hason-
lóan)32ft említi a testőrcsapatok által 228-ban meggyilkolt praefec-
tus praetorio, a híres jogász, Domitius Ulpianus nevét, habár az
államférfinek nincs köze a római-szászánida harcokhoz. Az említés
a jogász hírneve mellett talán azzal indokolható, hogy Ulpianus
keleten, Tyros városában született.
Ardasír uralkodása végén is indított hadjáratokat a Római
Birodalom ellen: 239-ben elfoglalta Dura-Europos határ menti
erődjét, 241-ben pedig bevette Hatra városát. Nem sokkal később
azonban meghalt. A nagykirályt fia, Sápúr követte a trónon, az egyik
legjelentősebb és legharciasabb szászánida uralkodó. Hatra eleste
után azonban a fiatal római császár, III. Gordianus Antiochiába ha­
józott, ahonnan hosszú előkészületeket követően 243 tavaszán apó­
sa, Timesitheus praefectus praeUyrio társaságában a Szászánida
Birodalom ellen masírozott seregével. A hadjárat döntő csatájá­
ra Misikhénél került sor 244-ben: I. Sápúr hadtestei tönkreverték
a rómaiakat, ráadásul a korszak Rómájának legnagyobb stratégája,
Timesitheus testőrparancsnok is elesett a harcokban, ami megpecsé­
telte az uralkodó további sorsát. Egy alacsony származású, ambició­
zus katona, Philippus lett az új praefectus praetorio, aki visszavo­
nulás közben, Carrhae és Nisibis között az iinperator ellen tüzelte

** Dió 80.3-4; Héród. 6.2-6; SHA Alex, Sev. 55-57.

327 Campbell 2008: 25-26; SHA Alex. Sev. 56.
328 Zlűravu 2003: 344.
320 Eutr. 8.23.

< 126
a sereget, majd meggyilkoltatta IIL Gordianust?30 Sápúr nagykirály
híres győzelmi felirata, a Gestae Divi Saporis azt híreszteli
ugyan, hogy a római császárt a misikhéi csatában ölték meg, de
Zósimos, a História Augusta330 331 és a többi görög-latin forrás ellent­
mond ennek a narratívának?32 A História Augusta egy anekdotát
is elbeszél a császárváltásról, eszerint amikor Gordianus rádöbbent
Philippus szervezkedésére, megszavaztatta katonáit, hogy őt, avagy
inkább riválisát akarják-e uruknak, ám cselszövés miatt végül keve­
sebb szavazatot kapott, majd hiába könyörgött életéért, kivégezték?33
Philippus végül 500 ezer denarius adót fizetett a perzsa nagykirály­
nak, így létrejött a Róma számára rendkívül megalázó béke a két
birodalom között?34 A Festus által is említett, Gordianusnak emelt
síremlékről & História Augusta, Eutropius, Ammianus MarcelHnus
és azEpitörne de Caesaribus is beszámol, AzEpilome„aRómai és
a Perzsa Birodalom határának közelébe ” helyezi az építményt,335336 *
a História Augusta szerint a Circesium melletti tábornál állt a ne­
vezetes síremlék,333 Eutropius pedig azt írja, hogy az építmény húsz
római mérföldre feküdt Circesiumtól, az Eufrátesz partján tornyo­
suló római erődtől?37 Ammianus Marcellinus információja talán

330 Zós. 1.17.2. Zósimos Timcsiklcsnck nevezi apraefeclus praetoruA,

azonban tudjuk, hogy Gaius Furius Sabinius Aquila Timesitheusról (PÍR2
F 581') van szól.
331 SHA Gordiani trés 28-30.
332 Damaee 2009: 6-7.; Sáp RG: „Es mindjárt, amikor uralomra
jutottam Gordianus császár az egész Front., Gud és Gemumiya or­
szágból hadsereget gyűjtött, és Asurístanba, Erav^ahr és ellenünk
vonult. És Asuristan határán Mesiynél szemtől szembe nagy ütközet
volt. Gordianus császárt megölték, a római hadsereg megsemmisült.
És a rómaiak PhUippwt telték meg császárnak. Es Philippus császár
könyörgésre jött hozzánk, és élete áraként 500.000 dinárt adott nekünk,
adófizető lett. ” (Itt. és a továbbiakban: Harmatba János fordítása.)
333 SHA Gordiani trés 30.
354 Sáp. RG
335 Epit. de Caes. 27.3.
336 SHA Gordiani trés 34.
837 Eutr.9.1.

127
a legpontosabb, eszerint a hely, ahol a Gordianus tiszteletére emelt
épület állt, a Zaitha (Olajfa) nevű település mellett található.338

Festus 23.
[Róma keleti háborúi - Valerianus, GaUienus és Odenathus
(Kr.u. 260-262)]

Festus nem ír I. Sápúr másodikjelentős, Róma elleni háborújáról

(252),339 amely során a nagykirály a syriai Barbalissosnál legyő­
zött egy 60 ezer fős római hadsereget, majd elfoglalt 37 syriai és
mezopotámiai várost a rivális birodalomtól.34® A Rés Gestae Divi
Saporis fel is sorosa ezeket a településeket, elesett többek között
Syria legjelentősebb metropolisza, Antiochia városa is. A 252. évi
perzsa támadásról részletesen beszámol a História Augusta har­
minc zsarnokról szóló fejezete is, mivel az egyik zsarnok, Cyriades
játszotta a nagykirály kezére Antiochiát. 341 Cyriades alakja emellett
megjelenik Malalas és Cassius Dió Conlinuator történeti munkáiban
is, azonban ezeknél az auktoroknál Mariadés a neve. Malalas szerint
Sápúr a város bevétele után megbízhatatlansága miatt annak elle­
nére lefejeztette a férfit, hogy neki köszönhette a győzelmet.342 Syria
feldúlásáról és Antiochia korszakos jelentőségű perzsa elfoglalásáról
még az Oracula Sibyllina is megemlékezik.343 A megállíthatatlannak
tűnő perzsákkal szemben azonban hamarosan megszerveződött
az ellenállás, a keleti provinciák nem tűrték a nagykirály túlzott
megerősödését és a status quo felborulását. A Sápúr csapatai ellen

MS Amin. 23.5.7. (A település Osrhoenében feküdt.)

339 Dodgeon 1994:43-48.; Sáp. RG:,És a császár másodszor [is] hazu­
dott, Arminivel [Armeniával] szemben bűnt követett el. És mi a Római
Birodalom ellen támadást indítottunk és [egy] 60.000 [főnyi] római
sereget Bebalisnál [Barbalissosnál] megsemmisítettünk."
Dabyaee 2009: 7-8.
341 SHA Tyr. Trig. 2.
342 Dodgeon 1994:45.
343 Orac. Sib. 13.115-135.

128
felkelő helyi erők egy emesai napisten-papot, Uranius Antoninust vá­
lasztották vezetőjüknek,344*aki 253-ban ellencsászárnak is kikiáltotta
magát és pénzt is veretett a saját nevében. Uraniusnak - talán a pal-
myrai Odenathus segítségével - sikerült végül kiűznie a szászánida
csapatokat a római felségterületről.346 A győzelem azt bizonyította,
hogy az emesai papság, amely egykor még Elagabalus személyében
császárt is adott az imperiumnak,346 továbbra is a térség legerősebb
vallási-politikai hatalmának számított. A papból lett „napkirály’’
további sorsa a források hiánya miatt teljességgel bizonytalan, var
lószínűleg behódolt a lehető leggyorsabban keletre siető Valériámig
császárnak.
A szászánida nagykirály harmadik nagy, Róma elleni háborújáról
(260-262) Festusnál is olvashatunk. 260-ban I. Sápúr újra megtá­
madta a római területeket és ostrom alá vette Edessa és Carrhae
városait. Valerianus császár sietve keletre masírozott légióival, a két
sereg pedig Carrhae és Edessa között ütközött meg egymással. Róma
nem csupán katasztrofális vereséget szenvedett az összecsapásban,
hanem elvesztette császárát is: az ímperaiort tőrbe csalták és fog­
Valerianusl a római történelemben
ságba ejtették az ellenségei.347348
egyedülálló módon, fogolyként vitték a Szászánida Birodalomba,
ahol perzsa tradíció szerint Bishabuhr városában börtönözték be
haláláig. A győzedelmes I. Sápúrt és az előtte térdelő Valerianust
jeleníti meg a Naq§-e Rostámban látható híres kőrelíef.34* A per­
zsák a győzelmük után ismételten megszállták Syriát, Valerianus
fia, Gallienus császár ráadásul tehetetlen volt a szászánidákkal
szemben, mivel ez idő tájt Galliában és Pannóniában ellencsászárok
kezébe került a hatalom és az európai ügyek megoldása elsőbbséget
élvezett a keleti politikával szemben. Ahogy 7-8 évvel korábban
Uranius Antoninus vezetésével, úgy ezúttal is helyi ellenállás szerve­
ződött a perzsák visszaverésére. Akatonai vezető, aki szembeszállt
I. Sápúr nagykirállyal, az ’Amalaqi törzsből származó Septimius

Orac.Sib. 13.197-13.208.
343 Watson 1999:27-28.
344 Eutr. 8.22.
347 Eutr. 9.7; Épít, de Caes. 32.5-6; SHA Valeriani duó 1.2; Zós. 1.36.
348 Daryaee 2009: 8.

129
Odenathus (arabosan: ’Udaynath) volt. Odenathus családja a syri-
ai sivatagban fekvő oázisvárosnak, Palmyrának a vezető elitjéhez
tartozott, nagyapját valószínűleg Wahballath Nasornak, míg édes­
apját Hayrannak hívták, ő maga pedig valamikor 220 körül szüle­
tett.3*8 Southern szerint Odenathust a Palmyra környéki feliratok
251/252-ben már törzsi főnökként említik, ami a helyi nyelvben
a ra’s pozíciót jelentette. (Festusnál az arab törzsfőnökök görög
titulusa: phylarkhos.) Odenathus római szenátor! státuszát is
a 250-es évek elejére datálhatjuk, a palmyrai katonai vezető fel­
iratain megjelenő görög lamprotatos jelző ugyanis jelentésében
megegyezik a latin clarissimus melléknévvel, amit csak szenátorok
használhattak a III. században.*380381
Tudjuk továbbá Odenathusról,
hogy 257/258-ban consuli címet is viselt, a feliratok lamprotatos
hypalikosként említik, amit latinra clarissimus consularisként
lehet lefordítani. A hivatalt mint consul suffectus in absentia töl­
tötte be, tehát nem tartózkodott consuZként Rómában.301 Valerianus
császár perzsa fogságba esése és Syria megszállása után Odenathus
egy nagyszabású, két szakaszból álló hadjáratot vezetett I. Sápúr
nagykirály ellen. A katonai vállalkozás első szakaszában csapatai
kiűzték a perzsákat Syriából, majd visszafoglalták a mezopotámiai
Nisibis stratégiai fontosságú városát is az ellenségtől. A háború
második szakasza már a Szászánida Birodalom területén zajlott.
Odenathus egy sikerrel megvívott ütközet után egészen a fővárosig,
Ktésiphónig nyomult előre, miközben a História Augusta szerint
fogságba ejtette a nagykirály ágyasait és megszerezte kincseit, amely
hatalmas csapás volt I. Sápúr számára.362 Festus szövegéből arra is
következtethetünk, hogy Odenathusnak sikerült ideiglenesen beven­
nie a perzsa fővárost.363 262 és 267 között a palmyrai hadvezér gya­
korlatilag teljhatalommal uralta a keletet, mivel Gallienus császár
megadta neki a corrector totius Orientis (az egész Kelet correctora,

340 Ball 2000: 77.

380 Southern 2008: 43.
381 Southern 2008:47-48.
363 8HA Tyr. Trig. 15.1-4; Zós. 1.39.
363 Fest. 14.4.

130
azaz helyreállítója) címet. Az I. Sápúr fölötti győzelmet ugyanakkor
az imperator propagandája is igyekezett kihasználni, lévén 263-ban
Gallienus felvette a Persicus Maximus titulust és triumphust tartott
Rómában a perzsák elleni háború sikeres befejezését ünnepelve?54
Odenathust végül 267-ben Emesában meggyilkolták, a legtöbb for­
rás az egyik rokonát, Maeoniust gyanúsítja a felbujtó szerepével,
& História, Azvgusta szerint azonban felesége, Zénobia is részt vett az
összeesküvésben. Az úrnő a corrector legidősebb fia helyett a közös
gyermeküket szerette volna örökösnek?55

Festus 24.
[Róma keleti háborúi - Aurelianus és Carus (Kr.u. 271-283)]

Odenathus halála után felesége, Septimia Zénobia vette át

Palmyra irányítását.3156 Az asszony fiatal fia, Vaballathus nevében
uralkodott, és a nyugati provinciákban dúló anarchiát kihasználva
függetlenítette városát, valamint a Palmyra által urait keleti tarto­
mányokat a római imperatorok hatalmától. 270 tavaszán ráadá­
sul háborúba küldte hadvezérét, Zabdast az Arabia provinciát és
a térség legjelentősebb kereskedővárosát, Petrát ellenőrző rivális
tanukh törzs ellen, aki legyőzte a Trassus vezér vezetése alatt egye­
sülő római-tanukh csapatokat, ráadásul a római parancsnok is el­
esett a csatában?57 A palmyrai csapatok azonban nem elégedtek
meg az addigi sikerekkel, beözönlöttek Egyiptomba is, ahol tőrbe
csalták és meggyilkolták Tenagio Probust, a praefectus Egyptit,
Zabdas ezután könnyedén el tudta foglalni az egész tartományt,358
Zénobia pedig egy Kis-Ázsiától Egyiptomig terjedő hatalmas kele­
ti birodalom úrnője lett. 270 decemberében így nézett ki Zénobia
fiának, Vaballathusnak az uralkodói titulatúrája: „Lucius lulius*357

364 Southern 2008: 71.

366 Ball 2000: 77. SHA Tyv. Trig. 17: Zón. 12.24.
Kiexast 2004: 241.
357 SoirrHERX 2008:108-109; Watson 1999: 61.
368 Zós. 1.44.

131
Aurelius Septimius Vaballathus Athenodorus, vir clarissimus,
rex, consul, imperator, dux Romanorum*?™ Palmyra hatalmát
ekkor már Kóma sem hagyhatta figyelmen kívül, hiszen Egyiptom
kapitulációjával Itália elvesztette a legfontosabb gabonatermő vi­
dékét. Aurelianus császár két hadjáratban (272 és 273) számolt le
a palmyrai ellenállással és csatolta vissza a Római Birodalom keleti
területeit a fennhatósága alá?60 Amikor Zénobia értesült Aurelianus
készülő bosszúhadjáratáról, fiát s^ját magát pedig au-
gustának kiáltotta ki. Az ellencsászárság tényét a keleti pénzérmék
is bizonyítják?61 Az első hadjárat döntő csatája a Festus által is emlí­
tett, 272-ben megvívott Immae-i összecsapás volt, amelyre Antiochia
és Emesa városai között került sor.359 Zabdas a perzsákra jellemző
362363
*361
katonai egységekre, nehézfegyverzetű lovas catapfemcíw^okra és
könnyűfegyverzetű íjász segédcsapatokra támaszkodva próbálta
megállítani a római imperator közeledő csapatait. Az összecsa­
pásról, amely a III. század második felének az egyik legjelentősebb
csatája volt, a História Augusta és Zósimos történeti munkája is
leírást ad. Nézzük a latin forrás beszámolóját:

„Ezeket követően egy Emesánál vívott heves csatában döntő

küzdelemre került sor Zénobia és szövetségese, Zabdas ellen,
Aurelianus elcsigázott lovassága már csaknem. meghátrált és
visszavonult, amikor hirtelenjében, mint később nyilvánvalóvá
lett, egy égi erő beavatkozása révén, egy isteni jelenés buzdítá­
sára a gyalogság a harcot újra felvéve a lovasságot is magával
vonta. Zénobiát Zábdasszal együtt megfutamították, és teljes
győzelmet arattak. '*63

Nem tudunk arról, hogy a Szászánida Birodalom támogatta volna

Palmyrát az Aurelianus elleni harcokban, az azonban bizonyos, hogy

359 Southern 2008: 109.

36ű Watson 1999: 70-88. Eutr. 9.13; SHADfow? Aurelianus 22-31; Zós
1.50-61.
361 RIC Vol V, Part. 2 Vabaliathus 1-6; Zénobia 1-2.
362 SHA Divus Aurelianus 25.1-25*3.
363 SHA Divus Aurelianus 25. (Szűcs G ábor fordítása)

132
L Sápúr nagykirály ez idő tájt vesztette életét Ktésiphónban, való­
színű tehát, hogy a perzsák inkább a belpolitikára és a trónutódlás
kérdésére fordították figyelmüket és nem a Róma elleni háborúra.
Aurelianus hamarosan bevonult Palmyrába és megszállta a telepü­
lést. A légiók hazaindulása után azonban hamarosan felkelés tört ki
az oázisvárosban a hátrahagyott római egységekkel szemben, ezért
273-ban Aurelianus egy második hadjáratot is vezetett a metropolisz
ellen, amely végül behódolt és elfogadta az imperator hatalmát.
A császár lerombol latta a várost és hatalmas mészárlást rendezett
Palmyra utcáin.364 Zénobiát a késő ókori források szerint túszként
Rómába vitték a diadalmas csapatok, s Aurelianus a gyermekei­
vel együtt felvonultatta a diadalmenetén. Az imperatort eközben
a földkerekség helyreállítójaként (restitutor orbis) ünnepelték aro­
mái polgárok, hiszen korábban nemcsak a Palmyrai Birodalmat
számolta fel, hanem a galliai ellencsászárok közel másfél évtizedes
uralmát is.365*
Festus mellett Aurelius Victor, Eutropius, a História, Augusta,
az Epitome de Caesaríbus, Szent Jeromos és Orosius is említi
Carus császár szászánidák ellen viselt dicsőséges 283. évi hábo­
rúját, amely a II. Bahrám nagykirály által uralt perzsák fővárosá­
nak, Ktésiphónnak az elfoglalásával ért véget?66 A császár Festus,
Aurelius Victor és a História Augusta narratívba szerint is
hybrist követett el, amikor gőgös elbizakodottságában Ktésiphónnál
is keletebbre merészkedett a római légiókkal, így mintegy is­
teni büntetésként érte a villámcsapás általi halál. A História
Augusta megemlíti azonban azt a tényszerűnek tűnő információt
is, hogy egyes történetírók szerint a császár betegség következ­
tében hunyt el.307 Carus hadjárata volt az ötödik és egyben utol­
só alkalom, hogy a Római Birodalom el tudta foglalni Ktésiphón
városát.

364 SH A Dwus Aurelianus 31.

365 SHA Tyr. Trig. 24.
Au r. Victor 38.2 - 5; Eutr. 9.18; SHA Carus et Carinus et Numerianus
8-9; Epit. de Caes, 38.3; Hier. Chron. ann. Abr. 2300; Oros. 7.24; Zón. 12.30.
307 SHA Carus et Carinus el Numerimus 8.2.

133
 Festüs 25,
[Kóma keleti háborúi - Galerius (Kr,u» 296-298)]

A breviárium Maximianus Caesart nevezi meg a 296 és 298 közötti

perzsaellenes hadjáratok hadvezérének Galerius Caesarról, vagyis
teljes nevén Caius Galerius Valcrius Maximianus Caesarról van szó,
A Galerius-féle háborút Festus már tárgyalta korábban a munkájá­
ban,se8 a 25. caput azonban a 14. cap úthoz képest új Információkat
is szolgáltat a III. század végi római-szászánida összecsapásokról.
A háború alapkonfliktusa az volt, hogy 296-ban Narsés nagykirály
a seregei élén megszállta Armeniát és elűzte onnan a római kliens­
királyt, HL Tiridatést?00 A keletre masírozó római csapatok 297-ben
Callinicum és Carrhae között vereséget szenvedtek a perzsáktól,370* 372
a katonai kudarc után ráadásul kénytelenek voltak visszavonulni
Syriába. Antiochiában a senior augustus, Diocletianus minden
haragját Galcriusra zúdította, aki súlyos stratégiai hibát vétett
a vesztes összecsapás előtt, mivel egy kis létszámú sereggel rontott
neki a szászánida főerőknek. Ammianus Marcellinus Festushoz ha­
sonlóan beszéli el a Diocletianus és Galerius között lejátszódott meg­
alázó jelenetet: „Diocl^tianusnak és császártársának az állandó
székhellyel nem rendelkező alárendelt Caesarok, bárhová kellett
menniük, mindig engedelmeskedtek. Egy alkalommal például
Syriában a bíborruhát viselő Galerius egy mérföldön keresztül
gyalog menetelt a haragos császár kocsija előtt.,J071 A történetet
Aurelius Victor, Eutropius és Orosius munkája is az utókorra ha­
gyományozta?72 A rangidős augustus azonban a haragja lecsillapo­
dása után engedélyezte Galerius számára, hogy a megfogyatkozott
légióit Dacia Ripensis tartományból kivont határ menti ripenses
alakulatokkal töltse fél és így újult erővel Narsés nagykirály ellen
vonulhasson. Dacia Ripensis azután jött létre a korábbi Moesia
Superior provincia északi vidékén, hogy Aurelianus császár 271-ben

Fest. 14.5.
w Amin. 23.5.
570 Eutr. 9.24; Oros. 7.25.
571 Amm. 14.11.
372 Aur. Victor 39.33-34; Eutr. 9.24; Oros. 7.25.

134
kiürítette Dacia tartományt és a Dunától délre vonta vissza a római
katonaságot. Tudjuk a források alapján Galeriusról, hogy Dacia
Ripensis vidékén született,373 tehát a földijeivel pótolta megfogyat­
kozott csapatait, ami minden bizonnyá! jót tett a vert sereg moráljá­
nak. A második perzsa hadjárat során a 25.000 emberrel megvívott
298. évi satalai csata hatalmas sikere374*is talán ennek a lépésnek
volt köszönhető. Az összecsapás legpatetikusabb jeleneteit a győztes
imperator a Thesszaloniké városában emelt diadalívén örökítet­
te meg. Mivel Galériás a diadalív tanúsága szerint az Armeniacus
mellett felvette aMedicus és az Adiabenicus győzelmi mellékneveket
is, gyanítható, hogy a római seregek a satalai siker után betörtek
Adiabene és Média területére is?70 Galerius a nagykirály satalai
csata után fogságba esett hozzátartozóit Antiochia külvárosába,
Daphnébe küldte, s a bambish (nagykirályné) ott élt gyermekeivel
a nisibisi békeszerződés megkötéséig. Malalas történeti munkájából
név szerint is ismerjük Narsés elfogott főiéleségét: a nagykirálynét
Arsanének hívták?76
A 298-ban Nisibis városában megkötött békét Festus breviáriu­
mának 14. caputja már részletesen tárgyalta. Idézzük fel azonban
még egyszer a rendkívül stabilnak bizonyuló, a IV. század közepéig
érvényben maradó római-szászánida békeszerződés négy legfonto­
sabb pontját:377

- Armenia perzsák által megbuktatott uralkodója. III. Tiridatés

római klíenskirály visszakapta a Narsés nagykirály által megszállt
királyságát. Armenia ismételten visszakerült Róma fennhatósága

Epü" Caes. 40.1.5-16. „ Galerius [habár bárdolatlan és falusias

igazságérzeltel bírt] meglehetősen dicséretre méltó, szép testit, kivá­
ló és szerencsés harcos volt. Vidéki szülőktől származott, ő maga egy
csordapásztor volt, innen kapta az Armentarius melléknevet. Dada
Ripensisben született, s ott is temették el. Ezt a helyet édesanyja, Romula
nevéről Rom;ulianumnak nevezte el.”
374 A un Victor 39.34; Eutr. 9.25; Lact. De mórt. pers. 9.6; loh.
Mai. 12.38-39.
370 Zugravu 2003: 354.
™ Dignas 2007: 84: Fbye 2008: 471. loh. Mai. 12.39.
377 Zugravu 2003: 354.

135
alá. (Érdekesség, hogy III. Tiridatés 301-ben felvette a keresztény
vallást, miközben Galerius, az őt trónra visszasegítő római Cae­
sar a történelem egyik legnagyobb keresztényüldözőjeként vált
hírhedté.)
- Mezopotámia északi részén a Tigris folyó lett a kijelölt határ
a Római Birodalom és a Szászánida Birodalom között.
- Rómához csatoltak öt Tigris folyón túli szászánida perzsa terü­
letet Arzanenét, Moxoenét, Zabdicenét, Rehimenét és Corduenét.
Ezek a területek gyakorlatilag lulianus császár sikertelen hadjára­
táig és az azt követő 363. évi lovianus-féle békekötésig római fenn­
hatóság alatt maradtak.
- Narsés nagykirály visszakapta a satalai csata után fogságba
esett főfeleségét, Arsané bambisht, valamint hajadon leányait.

Narsés nem sokkal élte túl a sajátjai által szégyenteljesnek és

elfogadhatatlannak tartott békét. Miután III. Tiridatés a keresztény
vallás felvételével - újabb csapást mérve a perzsa önérzetre - újfent
deklarálta Armenia teljes függetlenségét a Szászánida Birodalomtól,
az idős nagykirály 302-ben életét vesztette.

Festus 26.
[Róma keleti háborúi - I. Constantinus (Kr.u. 334-337)]

322-ben a vizigótoktól szorongatott, keleti szállásterületeiket

elvesztett Duna-Tisza közi szarmaták átkeltek a dunai rípón és
megostromolták Campona katonai táborát. I. Constantinus villám­
gyorsan Pannóniába vonult, ahol legyőzte az ellenséget, amelynek
a vezére, Rausimodus is elesett a csatában. Az imperator ezután
büntetőhadjáratot vezetett az Alföldön élő iráni nyelvű nép ellen,
majd új szerződés köttetett Róma és a legyőzött barbárok között.
A szarmaták nyugati irányú mozgolódásáért azonban egyértelmű­
en az Alföld keleti részeit megszálló nyugati gótokat kell okolni.
10 évvel később a vizigótok már a Római Birodalom pannoniai hatá­
rait fenyegették, ezért Róma szarmata földön mért rájuk megelőző

136
csapást,378 Az Origó Constantái Imperatoris szerint a 332, évi
vizigót háborút L Constantinus fia, Constantinus caesar (a későb­
bi 1L Constantinus) irányította hadvezérként.379*E hadjárat kap­
csán írja Festus munkájában I. Constantinus ról, hogy a császár
„agátok fölött aratott minapi győzelem miatt egyre dicsőbb hírű
uralkodó*. 334-ben aztán egy újabb háborút kellett viselnie az im-
peratorixsk Pannóniában, ezúttal ismét a szarmaták ellen, talán
ezekről az összecsapásokról számol be közvetett módon Festus,
amikor „a népek világszerte történő lecsendesítése” kerül szóba
a breviáriumában.
334 végétől az imperator már egyértelműen a perzsák elleni
összecsapásra készült. A legfontosabb casus belli a II. Sápúr nagy­
király által ez idő tájt indított nagyszabású keresztényüldözés
volt. A császár fia, a keletre küldött Constantius caesar (a későb­
bi II. Constantius) megerősíttetett több határmenti települést is,
amelyek közül Ammianus Marcellinus munkája Amidát emeli ki.
Emellett teljesen új erődök is épültek a Tigris folyó mellett, példá­
ul Antoninoupolis? 00 I. Constantinus 335-ben kinevezte unokaöcs-

378 Mócsy 1975 (2): 107-115. Aur. Victor 4.1.13; Eus. Vita Consl. 4.6; Eutr.
10.7; Hier. Cáron. ann. Abr. 2348 et 2350; Oros. 7.28.29, Zós. 2.21,
™ Origó Consl. 6.31-32.
:tfiü Amm. 18.9. „ Constantius még mint caesar ugyarutbban az időben,
amikor Antoninoupolist is építtette, erős tornyokkal és falakkal vette
körül [Amidát], hogy az itteni lakosoknak biztos menedékül szolgáljon.
A fátokon a hajítógépek egész seregét állíttatta föl, és így félelmetessé
tette az ellenség számára. A saját nevéről akarta elnevezni. Délről a kö­
zelben eredő, kanyarogva áramló Tigris határolja; olt, ahol délkeleti
szélnek van kitéve, Mezopotámia síkságára tekint le; az északkeleti szél
irányában közel van a Nymphaeus folyóhoz, és a Tigrisen Lüli népe­
ket Amwniátöl elválasztó Taurus hegység csúcsai árnyékolják; nyugat
felé a termékeny talajú, jól megművelt Gumathena földjével érintkezik,
ahol a gyógyhatású hévizeiről híres Abarne helység terül el. Magának
Amidának központjában is buzog a vár tövében egy bővizű, ihatóforrás,
de a forró gőzök miatt néha rossz szaga van. A város védehnevel mindig
az ötödik parthus légió volt megbízva, kiegészítve egy harcedzelt helyi
lavasszakasszal. ”

137
csét, Hannibalianust a pontusi népek nagykirályává és hozzáadta
leányát, Constantánál feleségül.381 A nagykirályi cím gyaníthatóan
összefüggött Róma előkészületben lévő keleti hadjáratával, felvethe­
tő, hogy az imperator talán unokaöccsét szerette volna megtenni
a Szászánida Birodalom üj uralkodójának is. A háborúra készülődő
I. Constantinus 337 húsvétján fogadta a békéért könyörgő perzsa
követeket,382 nem sokkal később, az év pünkösdjén (május 22-én)
azonban Nikomédeia külvárosában, Ancyronában meghalt, még
mielőtt hadjárata megindulhatott volna.383

Festus 27.
[Róma keleti háborúi - II. Constantius (Kr.u. 337-361)]

A II. Constantius császár és II. Sápúr nagykirály közötti há­

ború két szakaszban zajlott- először 338 és 350 között, majd
359/360-ban csaptak össze egymással a római és a szászánida
seregek.384* Az ideiglenes fegyvernyugvásra az a magyarázat, hogy
386
a perzsák államát keleten ez idő tájt a khionita hunok szorongat­
ták, így II. Sápúr kénytelen volt békeszerződést kötni Rómával.388
Festus breviáriumából egyedülálló adatokat is megtudhatunk a két
évtizeden át folyó harcokról, ennek oka Murray Dahm hipotézise
szerint az, hogy a történetíró maga is részt vett a hadjáratokban.366
A szövegből értesülünk arról, hogy összesen kilenc komolyabb fegy­
verváltás történt a szembenálló felek között, s Festus nevesíti is
valamennyi összecsapás helyszínét: S Jogaránál, kétszer Singaránál,
Sisaruenánál (Sisaránál) és Narasaránál történtek ütközetek,
míg Amidát egyszer, Nisibist pedig háromszor ostromolták meg

aM Origó Const.fi.3ti. „Hannibalianum.[,..j regemregumetPonticarum

gentíum constituit."
382 Eus. Vita. Const. 4.57.
Eus. Vita Const. 4.64; Hier. Chron. ann. Abr. 2353.
384 Zugbavu 2003; 358.
383 Dabyaee 2009:17-18.
386 Dahm 2020:15-16.

138
a perzsa erők. Ainida ostroma sikeres, míg Nisibis ostromai sikerte­
lenek voltak. A császár csak a sícgarai csatában, illetve a második
singarai csatában vezette a római hadakat, a többi összecsapásnál
nem voltjelen. II. Sápúr helyett is valószínűlegtöbb alkalommal főve­
zére, az Érán-spáhbed, illetve fia, a narasarai csatában fiatalon életét
vesztő Narsés387 irányította a perzsa seregeket. A második singarai,
vagy elicnsisi éjszakai ütközetről Festus munkája adja a legterjedel­
mesebb beszámolót, Eutropiusnál388 és Ammianus Marcellinusnál
azonban ugyancsak olvashatunk információkat az összecsapásról.
A Rés gestae egyik szöveghelye egy áruló római, Antoninus szónoki
beszédét idézi, aki egy lakomán a perzsa nagykirály előtt szóba
hozza a véres ütközetet, ráadásul datálja is a fegyveres konfliktust,
amikor azt időben a polgárháborúk viszontagságos évei elé helyezi.
Polgárháború dúlt a Római Birodalomban 340-ben Constantinus két
fia, IL Constantinus és Constans, 350-ben Constans és Magnentius
usurpátor, illetve 353-ban IL Constantius és Magnentius tábora
között. Az első és a második singarai csata ezek szerint valamikor
338 és 340 között, tehát a római-szászánida összecsapások kirob­
banásának kezdetekor zajlott.

„Antoninus („J vázolta előttük az utóbbi negyven év törté­

netét ekképpen: Sorozatos hadisikerek, különösen a Hileia és
Singara melletti véres éjszakai ütközet után, ahol a római sereg
szörnyű vereséget szenvedett, mintha egy békéltető Jétialis pap
félbeszakította volna a csatát. Ennek folytán a győztes perzsák
még most sem érték el Edessál és az Euphrales hídjait, holott
harciasságukban és hadisikereikben bízva már egészen odáig
kellett volna kiterjeszteniük birodalmukat [...] különösen abban

3-7 Fest. 27.2.

aftö Eutr, 10.10. „Sápúr ellen egy sikeres csatát sem vívott, legfeljebb azt
a kétségtelen győzelmet ígérőt, amelyet a katonák zabolátlansága miatt
veszített el Singara mellett, hiszen a csatát lázongva és ostobán, a há­
ború szabályaival ellentétesen már naplementekor meg akarták vívni.”

139
az időben, amikor az elhúzódó polgárháborúk viszontagságai
közepette a római katonák mindkét oldalon vérüket ontották. ***

A singarai vereség után a császárnak is menekülnie kellett,

Ammianus Marcellinus még azt is feljegyezte II. Constantiusról, hogy
Hibita vár osában húzta meg magát és egy öreg parasztasszonytól
kapott kenyéren élt addig, amíg meg nem érkeztek a római felmentő
csapatok?90
A Festus által említett kilenc fegyveres összecsapás közül egyér­
telműen csak Amida ostromának éve határozható meg, amelyre
359-ben került són Ammianus Marcellinus személyesen is átélte az
eseményt a falak mögött, részletes beszámolója éppen ezért rend­
kívül értékes a késő ókor hadtörténeti kutatásai szempontjából.
A 30 ezer katonáját elvesztő IL Sápúr hetvenhárom napos hada­
kozás után tudta csak bevenni Amidát, ráadásul szövetségesének,
Grumbates khionita hun királynak a fiát egy római ballista lövedéke
keresztüllőtte, emiatt aztán a perzsa uralkodó kegyetlen bosszút állt
a meghódított település lakosságán, a várost kifosztotta, az életben
maradt polgárokat pedig deportálta a birodalmába?*1 Festus joggal
írja tehát breviáriumában, hogy Amida elvesztésével „az állam sú­
lyos csapást szenvedett el”.

„Amikor megláttuk a Római Birodalom lángba borítására

régóta kiszemeli s most a mi elpusztításunkra Összesereglett tö­
méntelen népet, a reménytelenség lett úrrá rajtunk, s ettőlfogva
már csak a dicsőséges, mindnyájunk áttol óhajtott halálra gon­
doltunk. Napkeltétől napnyugtáig mozdulatlanul álltak a csa­
tasorok szinte földbe gyökerezve; egyetlen hang, még lónyerítés
sem hallatszott. Azután ugyanolyan rendben, ahogy jöttek, el is
vonultak, majd az ételtől és alvástól erőt gyűjtve hajnali szürkü­
letkor trombitaszóra ismét körülvették hátborzongató gyűrűvel

:íS0 Amm. 18.5.

300 Amm. 25.9.
301 Amm. 18.9-10 cs 19.1-10.

14Ü
a várost, hogy rövid idő alatt elfoglalják. Alighogy Grumbates ősi
szokás szerint, a mi hadüzeneti szertartásunknak megfelelően,
bedobott egy vérbe mártott lándzsát, a hadsereg nagy fegyver
csöngetéssel megrohanta a falakat, s azon nyomban elszabadult
a gyászos háború vihara. A lovasszakaszok harci kedvtől fütve
szélsebesen törlek előre, a mieink viszont hevesen és mindenre el­
szántan szálltak szembe velük. Sok ellenséges katonát scorpiókból
hajított irdatlan kövek terítettek le szétzúzottfejjel; mások nyíltői
átfúrva vagy dárdától átülve emeltek testükkel torlaszokat, ismét
mások megsebesülve igyekeztek hanyatt-homlok eljutni bajtársa­
ikhoz. A várost is siralom töltötte el, és aratott a halál. Nyílzápor
sötétítette elfelhőként az eget, a lövőgépek pedig, amelyeket a per­
zsák Singara elfoglalásakor zsákmányoltak, sok sebet okoztak.
A védők ugyanis egymást váltva és erőt gyűjtve újból kezdték
a félbehagyott küzdelmet; s ha az önfeláldozó védekezés hevében
megsebesültek, a többiek vesztére estek el, meri vagy lesodorták
halálra zúzódva a közel állókat, vagy pedig nyíllal valamelyik
testrészükben, keresve keresték a lövedék kihúzásában jártas
embert. így tartott az öldöklés szakadatlanul egészen napestig,
mert még az alkonyati sötétedés sem hozott nyugvást, olyan nagy
elszántsággal küzdöttek mindkét oldalon. Az éjjeli őrjáratokat
teljes fegyverzetben végezték, s a dombok visszhangzottak a kétfe-
lőljövő kiáltásoktól. A mieink Constarúius császárnak, a dolgok
és a világ urának érdemeit magasztalták, a perzsák Sápúri »/>a-
ansaan^nak és »pirosen<*-nek nevezték, ami annyit jelent, mint
a királyok királya és a háborúk győztese.

Amidát sikerrel elfoglal ták ugyan a perzsák, de egy évvel később,

360-ban a háború békekötéssel zárult, a latin történetírók feljegy­
zései szerint pedig helyreállt a korábbi status quo. Mind Festus,
mind Ammianus Marcell inus kiemeli történeti munkájában, hogy
II. Constantius császár ugyan több súlyos vereséget is elszenvedett
keleten, ám II. Sápúrnak nem sikerült kihasználnia katonai fölényét,

392 Amin. 19.2.

141
a római diplomácia ugyanis helyrehozta a katonai hibákat és Róma
a békekötéskor nem veszített területeket?93

Festus 28.
[Róma keleti háborúi - lulianus (Kr.u. 363)]

lulianus perzsa háborúja tekinthető a II. Constantius-féle ösz-

szecsapások folytatásának is. A császár mérték telensége, amelyet
Festus említ, más történetíróknál is megtalálható kritika, Ammianus
Marcellinus és az Epitome de Caesaríbus elsősorban az im/pera-
tor túlzott dicsőségvágyát emeli ki a háború okaként,904 emellett
azonban az uralkodó babonás természetéről, mint a mértéktelenség
másik jellembeli megnyilvánulásáról is közöl információkat a két
késő ókori munka?95 lulianus, az utolsó pogány római császár 362
nyarán érkezett meg keletre, Antiochiába?96 a következő hónapok
pedig a hadjárat előkészítésével teltek. A Szászánida Birodalom
elleni támadás 363. március 5-én indult meg?97 összesen 83 ezer

393 Amin. 25.9; Fest. 25.3.

394 Amm. 22.12.2. ^Szerfölött óhajtotta fényes haditetteinek koszorú^
jához a Parthicus melléknevet is hozzácsatolni.”
Amm. 25.4.18. „Örült a nép tapsainak, a legcsekélyebb dologért is mo­
hón szomjazta a dicséretet, a népszerűség vágyától vezettetve gyakran
hajlandó volt szólja állni arra érdemtelen emberekkel is”
Épít. de Caes. 43.1. „ [lulianusJ a dicsőség után módfelett vágyódva
a perzsák ellen vonult, *’
Eptt. de Caes. 43.7-8. „Érdemeit csökkentette azonban, hogy néhány
dologban nem ügyelt a mértékre. Túlzottan vágyott a hírnévre, babonásan
tisztelte az isteneket, merészebb volt annál, mint ami illik egy imperatorhoz,
akinek mindig, de leginkább a háborúban az életét kell elsősorban meg­
őriznie, mert ez ad biztonságot mindenkinek. A dicsvágy tehát oly hevesen
a hatalmába kerítette, hogy sem földrengés, sem a számos előjel, amely
Perzsia megtámadását megtiltotta, s heves vágyának letörésére sarkallta,
de még a csata előtti nap éjszakáján látott, égből alázuhanó hatalmas gömb
sem tette óvatossá?
393 Amm. 25.4.17. és 24.6.17; Épít. de Caes. 43.7.
3M Amm. 22.9.
307 Amm. 23.2.6, „Az enyhe idő beálltával március 5-én elindult, és
a szokásos útvonalon megérkezett Hierapolisba.”

142
római katona vett részt a nagyszabású vállalkozásban.398 A hadjárat
menete, teháta március 5. és június 27. közötti közel négy hónap tör­
ténései Ammianus Marcellinus történeti munkája alapján megbízha­
tóan rekonstruálhatók.389 Miután a sereg átkelt az Eufrátesz folyón,
lulianus kettéosztotta csapatait. Az egyik sereg Armenia felé masí­
rozott tovább, s az volt a hadi terv, hogy az armeniai király szövet­
séges csapataival egyesülve, Corduene és Moxoene tartományokon
átvonulva betörnek Médiába, feldúlják azt, majd Mezopotámiában
egyesülnek a másik seregtesttel. A másik hadsereg feladata eközben
a dél felé, Ktésiphón irányába történő előrenyomulás volt a császár
vezetésével. A szárazföldi haderőt követve egy ellátmánnyal, illetve
ostromgépekkel megpakolt hajóhad is útnak indult az Eufráteszen
déli irányba Constantianus tribunus és Lucillianus comes parancs­
noksága alatt. A római császárt támogatta és részt vett a hadjárat­
ban Hormizd herceg is, aki II. Sápúr nagykirály testvére volt és még
Constantinus uralma idején menekült a Szászánida Birodalomból
Konstantinápolyba. lulianus előrenyomuló csapatai elfoglalták
Anatha erődítményét, illetve Diacira és Ozogardana városait, ame­
lyeket félelmükben néhány nappal korábban már elhagytak a lako­
sai. Ezután történt az első nyíltszíni ütközet a szembenálló felek
között,amely római győzelmet hozott. Áprilisban asereg ostrom alá
vette Pirisabora Eufrátesz pariján fekvő szigetvárosát (más néven
Misikhé [a mai Anbar] - itt győzte le 244-ben I. Sápúr III. Gordianus
hadait), amelyet Mamersidés és 2500 perzsa harcos védett. A védők
a túlerőt látva szabad elvonulás fejében átadták a települést a róma­
iaknak, akik Amida négy évvel korábbi, perzsák általi felperzselését
megbosszulva földig rombolták és felégették a várost. Hamarosan
a római sereg és flotta elhagyta az Eufrátesz vonalát és a „Királyok
csatornája” (Naarmalcha) mentén - amely összekötötte egymással
Mezopotámia két határfolyóját -, a Tigris irányába folytatta útját.490*399

898 Zós.3.12.
399 Amin. 23.2-6; 24. és 25.1-4.
499 Aram. 24.6. .Innen egy ásott medrű, Naarmalcha nevű folyóhoz
érkeztünk; ennek jelentése: Királyok folyója. Ezt valamikor Traianus,
majd pedig Severus alakíttatta át a föld kiásása révén nagy gonddal
széles csatornává, hogy a víz az Euphratesből ide folyjon, és a hajók

143
A Tigrisen már csak egyetlen komolyabb erőd állta a Ktésiphón
felé haladó római sereg útját, a fővárostól karnyújtásnyira fekvő
Maiozamalcha erődje, amelyet egy Nabdatés nevű perzsa elöljáró
védett. A rómaiak a föld alatt, aknászok segítségével jutottak be
a falak mögé és végül elfoglalták a szászánida erősséget.

„Amikor tehát az éjnek nagy része elmúlt, a kürtösök jelt

adtak a harc megkezdésére, és mindnyájan fegyvert ragadtak.
Szántszándékkal két oldalon ostromolták a falaka t, hogy miköz­
ben a védők a veszély elhárítása végett ide-oda szaladgálnak,
ne hallják a közelben ásó vasszerszámok pengését, s az aknajú-
rók csapata hirtelen, minden ellenállás nélkül kirohanhasson.
Miután mindezt célszerűen elrendezték, s a védők figyelmét el­
terelték, az akna nyílásán elsőnek Exsuperius, a Victorok csa­
patában szolgáló katona ugrott ki, utána Magnus tríbunus és
lovianus nótárius, majd sorban az egész csapat. Először azokat
vágták le, akiket abban a házban találtak, ahol napvilágra jutot­
tak, utána óvatos léptekkel továbbmentek, és megölték az őröket,
akik nemzeti szokás szerint éneklő hangon magasztalták a király
igazságosságát és szerencséjét.’**

Megnyílt az út Ktésiphónig, a főváros elölt azonban Ammianus

Marcell! nus szerint egy nehézfegyverzetű lovaskatonákat (cata-
pferactfusokat) is felvonultató perzsa sereg megpróbálta feltartóztatni
az előrenyomulást Pigranes, Surenas (Suréna) és Narseus (Narsés)*

eljussanak a Tigrishez. A császár mindenesetre a legbiztosabbnak látta,

hogy kitisztíttassa azokat a helyeket, amelyeket a hasonló támadásoktól
félő perzsák a sziklák tömegével betemettek. Mikor a meder ki volt tisz­
títva, a torlaszok eltávolítása után hajóhadunk a magas hullámokon
harminc stadiumnyi utat tett meg biztonságban, és bejutott a Tigris
medrébe. Itt haladéktalanul hidakat verettünk, amelyeken hadseregünk
átkelt és útnak indult Cochefelé.”
A Naarmalcha (Regium fiúmén) az Eufráteszt a Tigrissel összekötő
négy mezopotámiai csatorna közül a legnagyobb és legészakibb volt. II.
Nabukodonozor újbabilóniai király építtette, mai neveNahral-Malik. Egykor
az ősi Sippar városán folyt keresztül keleti irányba.
Amm. 24.4.

144
vezetésével, lulianus hadai azonban megállították a támadást, rá­
adásul az ellenséget egészen Ktésiphón faláig üldözték. Ekkor tör­
tént az az eset, amelyet Festus is említ, tudniillik a rómaiak kis hyán
be tudt ak vonulni a perzsa fővárosba is. Míg a breviátor szerint azért
nem sikerült elfoglalni a metropoliszt, mivel a légiók a zsákmány­
szerzéssel voltak elfoglalva, addig Ammianus Marcellinus szöveg­
hagyománya azt állítja, hogy az üldöző egységek vezére, Victor nem
engedélyezte a bemasírozást Ktésiphónba, mivel attól félt, hogy
„a heves vérű katonák a városfalain belül csapdába kerülhet­
nek”. lulianus és legbefolyásosabb hadvezérei ezután haditanácsot
tartottak és belátták az ostrom hiábavalóságát, mivel az egyrészt
súlyos vér áldozattal járna, másrészt számítani lehetett II. Sápúr
nagykirály felmentőseregére is. így hát a római légiók feldúlták
a főváros környékét, majd miután felégették hajóik túlnyomó több­
ségét (komoly energiabefektetés lett volna a Tigris és az Eufrátesz
folyásirányával ellentétesen vontatni őket), 363júniusának második
felében megkezdték a visszavonulást. lulianus Madena (Média) felé
masírozó csapataira Marangánál, a Tigris folyó mellett támadtak
rá a perzsák. A hátba támadott seregnek sikerült megfutamítania
a szászánida ellenséget, azonban az egyik menekülő perzsa lovas
lándzsája Ammianus Marcellinus szerint kihasította lulianus
karján a bőrt, majd átütötte bordáit, és megakadt májának afeő
részében”, Festus és azEpilomede Caesaribus narratívájaszerint
a sebesült imperator a halála előtt még egyszer megjelent a katonái
között, hogy buzdítsa társait és újrarendezze seregét,402*Ammianus
azonban ezt az információi nem erősíti meg. lulianus éjfél körül halt
meg a sátrában. A gyilkos személyéről később többféle narratíva
is született a különböző történeti munkákban, számos késő ókori
keresztény szerző egy áruló keresztény római katona merényleté­
ről ír. Római katonaszökevény általi tőrbe csalásról nem esik szó
azonban sem Eutropius, sem Festus, sem Zósimos leírásában, hol­
ott Eutropius (és talán Festus is) személyesen vett részt a hadjá­
ratban, Ammianus Marcellinus ugyanakkor utal a pletykára, mint
„ellenőrizhetetlen kósza hírre”.4C3 A keresztény katona által meg­

402 Epit. de Caes. 43.4.

4Í* Amin. 25.6.6; Eutr. 10.16; Fest. 28; Zós. 3.29.

145
gyilkolt pogány császár legendája először Nazianzi Szent Gergelynél
ésLibaniosnál olvasható, s tőlük veszik át a történetet azok a keresz­
tény szerzők (Sózomenos, Malalas, Tours-i Gergely), akik a gyilkos
harcos nevét is tudni vélik.404 lulianus imperator 363. június 26. és
27. éjszakájának éjfélén halt meg.

Festus 29.
[Róma keleti háborúi - lovianus (Kr.u. 363-364)]

A haldokló lulianus császár nem jelölt senkit sem az utódjának,405

így a hadseregnek kellett új imperatort kikiáltania. Június 27-én
előbb egy Salutius nevű parancsnokra esett a választás, ő azonban
betegségére és öreg korára hivatkozva visszautasította a bíbort, így
végül - elsősorban atyja érdemei miatt - lovianusnak ajánlották
fel az uralkodói hatalmat. Amikor megtörtént az imperatori akk-
lamáció, Ammianus szerint a hadsereg nagy része azt hitte, hogy
lulianus felgyógyult, mivel a lulianus és a lovianus hangalakok
igencsak hasonlítanak egymásra. Később azonban, mihelyt rájöt­
tek az igazságra, „mindnyájan könnyeztek és szomorkodtak”.
lovianus megítélése nem volt egyértelműen pozitív a hadsereg kö­
rében, tudunk egy olyan hadtestről is, amely a megválasztás hírére
inkább átszökött a perzsa ellenséghez, mivel rossz volt a viszonya
az új uralkodóval. Az áruló rómaiak azt a hírt közölték II. Sápúrral,
hogy „a lovászok egyik zendűlő csoportja lovianus testőrt, ezt

404 Potter 2004: 518. Nazianzi Szent Gergely és Libanios szövege is

364-re datálható. Nazianzi Szent Gergely szerint négyféle ember leheteti
a gyilkos: vagy egy perzsa, vagy egy arab, vagy egy barbár testőr, vagy egy
háborgó keresztény. Libanios egyértelműen keresztény gyilkosról beszel,
bár tizennégy évvel később már azt írja, hogy egy perzsa zsoldban harcoló
szaracén segédcsapat egyik tagja követte el a tettet. A középkori keresztény
hagyomány szerint Szent Basileios (Nagy Szent Vazul) imádságának hatá­
sára a sírból kikelő Szent Mercurius végzett a pogány császárral.
405 Epit. de Caes. 43.4.»Amikor halála előtt tanácskoztak vele a hata­
lomról, nem jelölt senkit sem az utódjának, nehogy a különböző indula­
toktól jutott tömegek irigysége ama barátot, míg a hadsereg lázongása
az államot, ahogy lenni szokott, veszélybe sodorja. ”

146
a tehetetlen, elpuhult embert árnyékcsászdrrá emelte .406 408 A nagy­
407
király a visszavonuló ellenség további akadályozására, támadására
adott parancsot, így a rómaiak csak komoly nehézségek árán tudtak
4 nap erőltetett meneteles után megérkezni Dura városába, amely
100 mérföldre feküdt a már rómaiak által uralt területektől. Az éh­
ség és a reménytelenség azonban tovább szorongatta a Ivókat, így
örömmel fogadták, amikor Suréna és egy másik perzsa főúr béke­
követsége bebocsátást kért tőlük lovianus sátrába. A szászaiddá
előkelők rendkívül súlyos békefeltételeket szabtak az ímperatornak,
aki azonban szorult helyzetében, s mivel féltette trónusát lulianus
rokonától, Procopiustól, inkább a megegyezést választotta a bizony­
talan háborúskodás helyett. Emiatt jegyzi meg Festus a császár
jellemével kapcsolatban, hogy ^lovianus [...] jobban vágyott az
uralkodásra, mint a dicsőségre”. A római történetírók állal szé­
gyenteljesnek tartott béke pontjai értelmében a Római Birodalom
elvesztette azokat a Tigris folyón túli tartományokat (Arzanene,
Moxoene, Zabdicene, Rehimene, Corduene), amelyeket a 298. évi
nisibisi béke során Rómához csatoltak. Az említett területeken kí­
vül Nisibis és Singara városai is perzsa kézbe kerültek, ráadásul
a visszavonuló római sereg mögött menetelő szászánida alakula­
tok megszállták Armenia Médiával határos vidékeit és Artaxata
városát.107 Róma ezzel elvesztette Armenia ellenőrzésének jogát is.
lovianus császár nem sokkal élte túl a békekötést, 364. február 17-én
vesztette életét, útban Konstantinápoly felé, a Galatia és Bithynia
határán fekvő Dadastanában. Ammianus Marccllinus szerint har­
minchárom éves korában érte a vég az uralkodót, A pogány auktorok
három lehetséges halálokot sorolnak fel: lovianus vagy a frissen
meszelt hálószobájának rossz szagától, vagy a szobájában parázsló
szén túlzott füstjétől, vagy a mértéktelen ételfogyasztástól halt inog.408

Festus 30.
[Róma keleti háborúi - lovianus (Kr.u. 363-364)]

406 Amin, 25.5.

407 Amm. 25.7.
408 Kienast 2004:326; Amm. 25.10.13; Eutr. 10.18.

147
 Fest. 30.1. „Amit ezután cselekszel, legyőzhetetlenprinceps... ”
- Valens császárt nevezi Festus legyőzhetetlen príncepsnek. Ahogy
Fest. 1.2. kommentárjában már utaltunk rá, a császár tradicionális
princeps megszólítását nem csupán a principátus idején, hanem
a késő ókorban is használták, többek között Pacatuspane^i/rícítóa,409
illetve az Építőmé de Caesaribus is ezzel a latin kifejezéssel utal
az uralkodóra.410

Fest, 30.1. „Az életkor is hátráltat,,. ” - Festus semmilyen ma­

gánjellegű információt nem árul el magáról a breviáriumában, ez
alól csupán a fenti megjegyzés a kivétel. A történészek úgy kalku­
lálnak, hogy ha Festus 369/370-ben már idősnek gondolta magát,
akkor valamikor I. Constantinus császár uralkodásának idején
(306-337) kellett születnie. Murray Dahm a 320 körüli időpontot tart­
ja a legvalószínűbbnek,411 de talán korábbi, 310 körüli dátum is szóba
jöhet.

Fest. 30.2. „Maradjon meg hát a jószerencse Isten [deus]

akarata és ajóindulatú felső hatalom fnumenjjóvoltából, aki­
ben bízol és akinek a megbízottja vagy,,. ” - A breviátor másképp
nevezi meg Valens császár istenét (numerí), mint a sajátját (deus).
A szöveghely komoly történészi viták indikátora. Korábban azt gon­
dolták a kutatók, hogy a deus főnév Festus pogány istenségére utal,
mígazariánus keresztény Valens császár numenje Jézus Krisztus.412
A legújabb kutatások azonban Festust keresztény történetírónak
tartják és azt bizonygatják, hogy a numen és a deus főnevek mö­
gött is a keresztény istenséget kell gyanítanunk.413 A kérdés vélemé­
nyem szerint még tisztázásra vár. (A problémátjobban is körüljárom
a Festus életéről szóló kisérőtanulmányban.)

409 Pácát. Paneg. Theod. 22.

4ÍO Epit. de Caes. 45.6.
411 Dahm 2020: 15.
412 den Boeh 1972:178; Eadie 1967: 9; Momigliano 1963: 95.
413 Baldwin 1978:202; Dahm 1999:17-22.

148
 Fest. 30.2. „A gólok .fölötti hatalmas siker.,, ” - A breviárium
megírásának idejét, ez a megjegyzés segít legjobban meghatározni.
Valens császár gót háborúja 367 és 369 között zajlott, az epigráfiai
emlékekről ismert Gothicus Maximus melléknevet pedig először 369-
ben viselte az imperator. Festus munkája tehát valamikor a harcok
befejezését követő években, 369/370 körűi keletkezett.414

Fest. 30.2. „A béke dicsősége is megadasson Neked

Babilóniában. ” - Festus sokszor archaizál munkájában, erre a leg­
jellemzőbb példa, amikor babilóniaiaknak vagy parthusoknak nevezi
a perzsákat, illetve Babilóniának vagy Parthiának a Szászánida
(Újperzsa) Birodalmat.'11"

414 ZüGRAVL-2003: 364.

4,8 Fest. 15.1; 22.2; 26.2; 28.1 és 30.2.

149
 FESTUS ÉS KORA

A TBIDENTI3O (SeXTL'S RüflUS?) FeSTUS

(Sextus Ruflus?) Festus1 életéről a legfontosabb információkat

három kortárs forrás szolgáltatja: Ammianus Marcellinus, Libanios
és Eunapios munkái.2 Egyik IV. századi forrás sem objektív, sőt mind­
három szerző kifejezetten ellenséges hangot üt meg Festusszal szem­
ben, akit véres kezű gyilkosként, ártatlanokat lemészároló kegyetlen
helytartóként mutatnak be. A Codex Theodosianus egyik rendelete
és egy ephesosi felirat is tartalmazza Festus nevét, akit a kortárs jogi
és a kortárs epigráfiai forrás is helytartói pozícióba helyez: előbbi
szöveg Syria consulaHsaként, míg utóbbi Asiaproconsuíakéntemlí-
ti,3*5Festus helytartóként elkövetett kegyetlenkedéseiről az utolsó po­
gány történetíró, az V-VI. század fordulóján élt, görög nyelven alkotó
Zósimos is beszámol.* Zósimos szövegrészlete Eunapios elveszett
munkájának a kivonatolása. Ugyancsak Eunapiost visszhangozza
aX. századi Suda-lexikon Festusról szóló szócikke.9
Az észak-itáliai Tridentum8 városából származó Festus úgy beszél
magáról a breviáriumában, mint aki már nagyon idős.7 A legvaló­
színűbb az a feltételezés, hogy valamikor 310-320 körül született.3
Ammianus Marcellinus szerint Festus nagyon alacsony származású

1 PLRE Vol. 1.334. Festus 3; Adamtk 2009: 722; Albrecht 2004:1107-1108.

2 Amin. 29.2.22-28. Egyes Ammianus Marcellinus kódexváltozatok
Festust ^Festinus”-ként említik. (Kelly 2010: 74.); Libán. Órai. 1.156-160.
és 163; Eunap. frg. 39.8. és Vitae Soph. 7.6.6-13.
* Cod. Theod. 8.4.11; Schultebn 1906:40-70.
* Zós. 4.15.2.
5 Suda 4> 279. - Eunap. frg. 39.8.
8 A mai Trento, a középkori Trident, ahol 1545 és 1563 között a híres
katolikus reformzsinatot tartották.
7 Fest. 30.1.
« Dahm2020:15.

100
volt.9 Egyes történészek hipotetikusan felvetik, hogy Festus talán
részt vett n. Constantius és lulianus császárok perzsahadjárataiban,
s emiatt olyan részletgazdagok munkájának ezeket az eseményeket
tárgyaló sorai.10 Moisés Antiqucira még azt is megkockáztatja, hogy
Festus talán a császár elit testőrségének, a protectores domestici-
nck lehetett az egyik tagja a 350-360-as évek római-perzsa össze­
csapásai alatt.11 Erre a felvetésre azonban se közvetlen, se közvetett
bizonyítékunk nincs. A breviátor karrierjét, cursus honorumát bi­
zonyosan csak a 360-as évek második felétől tudjuk nyomon követni,
amikor helytartóként, consularis Syriae tisztségben szolgálta a bi­
rodalmat. 369-ben - Eutropius, a másik breviáriumszerző leváltása
után - megkapta Valens császártól a magister memóriáé udvari
pozíciót, vagyis az udvari kancellária vezetője lett.12 Ebben a tiszt­
ségében fejezte be Breviárium rerum gestarum populi Romani
című breviáriumát. A munkát azért lehet 369/370-re datálni, mivel
utolsó mondatában hatalmas sikerként említi Valens gót háborúját
(367-369).13 Festus a művét minden bizonnyal még a gót háború
idején, Markianopolisban (Moesía Secunda) elkezdte írni, ahol
a keletrómai udvar ez idő tájt tartózkodott. A munka datálását
ugyancsak segítő, ám a történészek által többféleképpen értelme­
zett adat, hogy a szerző Britannia provinciáinak a felsorolása so­
rán14 nem említi a 369-ben létrehozott Valentiát. A mű befejezésére
a gót háború sikeréről szóló záró mondat alapján már valószínűleg
Konstantinápolyban került sor 369 végén, vagy 370 elején.15
371/372-ben Festus már nem az udvarban viselt tisztséget, hanem
ismét helytartóként szolgált, mint proconsul Asiae. A kortárs tör­
ténetírók leírásaiból egy intrikus, kegyetlen és nem kellően művelt

9 Aram. 29.2.22.
10 Dahm 2020:15-16. A másik breviáriumszerző, Eutropius leírja saját
magáról, hogy részt vett a keleti harcokban. (Eutr. 10.16.) Dahm azt sugallja,
hogy Eutropius után azért Festust kérték fel az újabb breviárium megírá­
sára, meri ő is keletet megjárt katona volt.
11 Axtiqueira 2018:300.
12 Betienworth 2020: 9-10.
w Fest. 30.2.
14 Fest. 6.3.
15 Baldwin 1978:197-200; Eadie 1967:1-3; Kelly 2010:72.

151
(nem tudott görögül!) férfiú képe bontakozik ki, aki vérrel is bemocs­
kolta magát,és akiről megtudjuk,hogyaszónokLibaniosszemélyes
ellensége volt. A felségsértési pereket és a mágikus praktikák elle­
ni eljárásokat levezénylŐ legfontosabb tisztségviselőnek számított
keleten, akire nagy mértékben hatott Maximinus16 vicarius Urbis
(370/371-ben Italia diocesis déli részének irányítója, a felségsértési
perek levezénylője), rmyd praefectus praetorio (371 és 376 között
praefectus praetorio Galliarum) tevékenysége. Festus és a pan­
noniad Sopianae városában született Maximinus viszonya nagyon
érdekes, Ammianus Marcellinus szerint kezdetben a történetíró
irtózott a vicaríwstól és nyilvánosan is elítélte azért, mivel a férfi
ártatlan embereknek okozta a halálát. Festus azonban idővel arra
is ráébredt, hogy előmenetelét, a közéletben való boldogulását nagy
mértékben elősegítheti a Maximinusszal való jó viszony, így lassan­
ként a két férfi összebarátkozott egymással, a történeti munka szer­
zője pedig Maximinus keleten tevékenykedő legfontosabb emberévé
vált. Ammianus Marcellinus szerint Festus maga volt a gátlástalanul
törtető, senkit sem kímélő, számító karrierista mintaképe:

„Egy Tridentumból való, nagyon alacsony rendű, ismeretlen

családbői származó embert, név szerint Festust, Maximinus ügy
megkedvelt, mintha fivére volna, s barátjának és hivataltársá­
nak tekintette. A végzet akaratából ez a Festus Keletre költözött.
Először Syriát kormányozta, majd a kancelláriafőnöke lett, s az
emberekkel való szelíd, előzékeny bánásmódnak szép példáit
mutatta. Ezután Asia provinciát kezdte proconsuli hatalom­
mal kormányozni, és, mint mondani szokták, kedvező széllel
vitorlázott a dicsőség felé. Amikor tudomást szerzett róla, hogy
Maximinus éppen a legderekabb embereknek okozza vesztét, több
ízben is ártalmasnak és szégyenletesnek bélyegezte cselekedeteit.
Amint azonban azt tapasztalta, hogy az az ember érdemtelenül,
az alávaló gyilkosok arcátlan támogatásával nyerte el apraefec-
tusi hivatalt, ezen fölbuzdulva maga is hasonló cselekedetekre
és célokra törekedett. Színész módjára hirtelen álarcot cserélt,
gonosz szándékot forgatva elméjében; mereven figyelő szemmel

16 PLRE Vol. 1.577. Maximinus 7.

152
járt-kelt, és azt gondolta, csakhamar megszerzi a praefecturát,
ha bemocskolja magát ártatlan emberek megbüntetésével. Noha
sok esetben, különféle ügyekben járt el, enyhén szólva kímélet­
lenül, elegendő lesz ezek közül csak néhány olyat elmondani,
ami általánosan ismeretes, és amiben versenyre kelt a Rómában
történt eseményekkel* Mert a jó és rossz cselekedetek megíté­
lése mindenütt ugyanaz, még akkor is, ha a dolgok mértéke
különböző* ”17

Festus híres áldozatai közül ki kell emelni Coeraniust,1819

az egyiptomi neoplatonista filozófust, akit egy félreértelmezett görög
mondat miatt kínoztak meg és végeztek ki a helytartó emberei, to­
vábbá Maximust,1(1 az ephesosi, ugyancsak neoplatonista filozófust,
lulianus császár egykori tanítóját és jóbarátját. Festusnak szere­
pe volt abban a perben is, amely előkelők egy csoportja (köztük
Fidustius, Hilarius és Patrícius) ellen folyt, akik 371/372-ben jós­
latot kértek egy pogány varázslótól (egy neoplatonista theurgos-
tól), hogy megtudják a Valenst követő császár nevét, A theurgikus
praktikák a mágiát félreértelmező szenátorok szerint Theodorusra20
utaltak trónörökösként, akivel egy bizonyos Euserius osztotta meg
a jövendölést. A jóslat 6>, E, 0 és A görög betűkkel jelölt jövőbeli
imperatora azonban végül nem Theodorus, hanem Theodosius lett.
A mesés, ám valós elemeket is tartalmazó történet tragikus végki­
fejletet - úgy gondolom - elfogadhatjuk történeti tényként. Amikor
tehát Valens császár tudomást szerzett ajóslatról, azonnal utasítást
adott Theodorus és a jövendölést kérő férfiak összegyűjtésére, akiket
Konstantinápolyból Antiochiába hurcoltak. A lezajlott per során
megkínozták a bevádoltakat, majd kivégezték őket.21

17 Amm, 29.2.
18 PLRE Vol. 1.218. Coeranius
19 PLRE VoL I. 583, Maximus of Ephesus 2.1.
2,1 PLRE Vol. I. 898. Theodorus 13.
21 Epit. de Caes* 48.3-4. „Még egy jóslat is kinyilvánílolla róla
Asiában, hogy az jog Valens örökébe lépni, akinek a neve aO, az E, az
0 és a A görög betűkkel kezdődik. Amikor a kezdőbetűk egyezése által
félrevezetett Theodorus azt gondolta, hogy őt illeti a hatalom, gyaláza tos
becsvágyáért halállal fizetett*

153
 Festus Valens császár 378-ban bekövetkezett dicstelen hadria-
nopolisi haláláig viselte a proconsul Asiae címet. Gratianus csá­
szár ezután elmozdította pozíciójából, életét viszont megkímélték.
Barátja, Maximinus nem volt ilyen szerencsés: Ausoníus (a híres
burdigalai költőről van szó, az ifjú imperator nevelőjéről) nyomásá­
ra ugyanis Gratianus kivégeztette.22 Festus a leváltását követően ta­
lálkozott Theo<iosi ússzál, a későbbi uralkodóval, majd Kis-Ázsiábán
telepedett le, ahol fényes házasságot kötött és nagy pompával élt.
Helytartóként elkövetett gyilkosságaiért később sem kellett felel­
nie, felmentették, bántódása nem esett. A pogány Eunapios pro-
pagandisztikus elbeszélése szerint azonban élete végén rémláto­
mások gyötörték a történetírót a neoplatonista filozófusok ellen

Amm. 29.1.29-32. Hilarius vallomása a Theodorus-perben: „Tiszteletre

méltó bírák! A délphi háromlábú mintájára, baljóslatú előjelek között,
elkészítettük babérfaágakból ezt a bajhozó asztalkát, amelyet itt láttok,
s titokzatos versek varázslataival, sokféle, körülményes szertartással
az előírás szerintfelavattuk, és végül működésbe hoztuk. Valahányszor
titkos dolgok iránt érdeklődtünk, a következőképpen jártunk el. Az asz­
talkát a ház közepén állítottuk föl, miután a helyiséget arábiai illatsze­
rekkel gondosak kifüstöltük. Ezután az asztalra helyeztünk egy különféle
fémekből készült, szabályos kerek csészét, melynek szélén körös-körül
művésziesen be volt vésve, egymástól pontosan kimért távolságban, az
ábécé huszonnégy betűje. Az egybegyűllek közül egyikünk, aki a cere­
móniákat jól ismerte, tetőtől talpig vászonba öltözve, vászonsaruval
a lábán, feje köré csavart szalaggal, valamilyen szerencsehozó fa zöld
ágait kezében tartva, odalépett a háromlábúhoz. Ott az előírt verseket
rn.orm.olva papként fohászkodott a jövendőt hírül adó istenséghez. Ezt
követően meglöbáU egy igen finom, carpathusi fonálra erősített, miszti­
kus ráolvasásokkal fölszentelt gyűrűt, s amint az a megjelölt közökben,
ide-oda ugrálva hozzáért az egyes betűkhöz, hexameterek jöttek létre,
amelyek választ adtak a föltett kérdésekre szabályos versmértékben és
ütemben. Ilyeneket olvashatunk Pythia vagy a branchidák oraculumától
kapott jóslatokban. Mikor azt kérdeztük, hogy ki lesz az utódja a mos­
tani uralkodónak - a közhiedelem szerint az csak minden tekintetben
kiváló férfi lehet -, az ugráló gyűrű ezt a két szótagot súrolta,: „Theo”,
és hozzátóldotta még a következő betűt. Ekkor a jelenlevők közül valaki
fölkiáltott, hogy a kényszerítő végzet kijelentése Theodorusra értendő.
Többet nem is kutattunk ebben az ügyben, mert biztosak voltunk benne,
hogy Ő az, aki iránt érdeklődtünk. *
22 Amm. 28.1.57; Symm. Órai. 4.11-12. Epist, 10.2.

154
 elkövetett gaztettei miatt. Festust 380januárjában érte végül a halál
Ephesosban, miután lelkiismeretfurdalást érezve és szörnyű vízi­
óitól megrémülve annak ellenére, hogy azelőtt sohasem tisztelte
az isteneket, elment imádkozni Nemesis templomába. Az épület­
ből kilépve azonban - mivel az Eunapios-féle mesés történet sze­
rint a megtorlás istennője elutasította fohászait - megcsúszott
egy kövön, összeesett és meghalt.23 A valós halálok talán szélütés
lehetett.
Számos történészben felmerült már a kérdés, van-e egyértel­
mű bizonyíték arra, hogy a történetíró Festus és az Ammianus
Marcellinus, Libanios és Eunapios által is említett tridentumi Festus
ugyanaz a személy? Leginkább egy kódexváltozat alapján lehet ösz-
szekapcsolni a Festus „alteregókat”: a Karoling-kori, IX. századi
Bambergensis EIII22 kódex szerint Festus magister memóriáé
volt, s Ammianus Marcellinus, valamint Eunapios is említi ezt
a tisztséget a tridentumi helytartóval összefüggésben.24*Az azono­
sítást a legtöbb modern történész és klasszika-filológus elfogadja,
ugyanakkor kétségtelen, hogy teljes bizonyossággal nem lehet ki­
jelenteni az „alteregók” azonosságát és akad olyan kutató is, aki
inkább az azonosítás elutasítása felé hajlik.26 Az egyezés ugyanakkor
személyes véleményem szerint is valószínűbb, mint a különbözőség.
Érdekes probléma továbbá, hogy vajon Festus praenomenjét,
a Rufus/Ruffus/Rufinus nevet elfogadhatja-e a történettudomány?
Az ókori történetírók, a kortárs jogi és epigráfiai források, továbbá
a breviárium legjobban használható kézirata, a fent már említett
IX. századi Bambergensis EIII22 kódex is csupán csak Festusnak

23 Eunap. Vitae Soph. 7.6.6-13.

24 Eadie 1967:6-7.
26 A legnevesebb késő ókor kutatók közül Alán Cameron (Camejm >n 1969:
305-307.) és T.D. Barnes (Barnes 1968:263-265.) is az azonosítás mellett
foglaltak állást, Baldwin leginkább a bizonytalanságot hangsúlyozta a kér­
dés kapcsán, míg den Boer az azonosítás ellen érvelt. Willem den Boer sze­
rint a történetíró Festus kétségtelenül pogány, míg Ammianus Marcellinus,
Libanios és Eunapios helytartó Festusa bizonyosan keresztény személy,
ezért a két Festus nem lehet azonos, ráadásul a tridentumi Festus neve az
egyik középkori Ammianus kéziratban „Festinus”, ami tovább fokozhatja
a bizonytalanságot, (den Boer 1972:178-183.)

155
nevezi a breviárium szerzőjét. Azok a kéziratok, amelyek Rufus/
Ruffus/Rufinus Festusnak tulajdonítják a munkát, nem teljesen
megbízhatók, habár nagyon fontos, hogy akad közöttük még egy
Karoling-reneszánsz előtt készült, VII. századi kódex is.20*26 Fontos
tényadat továbbá, hogy nem ismerünk a IV. századból Rufus/Ruffus/
Rufinus Festus nevű személyt, Ruflus Festust azonban mindjárt hár­
mat is. Eugen Cizek hipotetikus felvetése Festus teljes nevét Sextus
Rufius Festusként27 rekonstruálja a kódexek névváltozatainak és
a korszak prozopográfiai adatainak ismeretében, ha pedig igaz az
elmélet, akkor felvethető valamiféle rokoni kapcsolat is a tridentu-
mi Sextus Rufius Festus és a Prosopography of the Later Román
Empire (PLRE) másik három Rufius Festusa között.2829
Fostumius Rufius Festus Avienius28 származását, cursus hono-
rumát és munkáit érdemes leginkább összehasonlítani a breviári­
umszerző életútjával. A Volsiniiből származó szenátor proconsul
Achaiae és proconsul Africae helytartói pozíciót is betöltött élete
folyamán, továbbá költő és földrajzi szerző is volt egyszemélyben:

20 A legfontosabb kéziratok a szerző neve szerint csoportosítva (Zucbavi !

2003: 97-102.):
Rufus Festus - (1) Escoriaiensis Bibi. Reg. II18 [VII. század] (Eadie
1967: 4; Arnaud-Lindet 1994: XXX-XXXI, XLIV, 2, 38); (2) Vindobonensis
89 [IX. század] (Eadie 1967: 4; Arnaud-Lindet 1994; XXX1XXXII, XLIV,
2, 38); (3) Parisinus lat. 6114 [XI. század] (Eadie 1967; 4; Aknai:i>Lindet
1994: XXXH, XLIV, 2,38); (4) Vindobonensis 323 [XII. század] (Eadie 1967:
4; Arsaud-Lindet 1994; XXXII, XLIV, 2,38).
Rufius Festus • (1) Bruxellensis 4659 (manus prior) [XIII. század]
(Eadie 1967:4; Arnald-Lindet 1994: XXXIII-XXX1V, XLIV, 2).
Rufinus Festus “ (1) Parisinus lat. n. a. lat. 310 [XII. század] (Arnaud-
Lindet 1994: IX (nóta 13), XXXIII, XLIV, 2).
Rufftis Sextus = (1) öruxellensis 4659 (manus altéra) [XIII. század]
(Eadie 1967:4; Arnaud-Llxdet 1994: XXXIII-XXXIV, XLIV, 2,38).
Festus ■ (1) Bambergensis EIII22 [IX. század] (Eadie 1967:4; Arxaud-
Lixdet 1994: XXVI-XXVII, XLIV, 2, 38); (2) Parisinus lat. 6113a [IX. szá­
zad] (Eadie 1967:4; Aenaud-Lindet 1994: XXVIII, XLIV, 2,38). (3) Gothanus
1101 [IX. század] (Eadie 1967:4; Arnaud-Lindet 1994: XXVII-XXVIII, XLIV;
Peachin 1985:158-161).
27 Cizek 1962:752. lásd még: Zugravu 2003:99.
28 PLRE Vol. 1.336. Ruflus Festus 10-12.
29 PLRE Vol. 1.336. Postiunius Rufius Festus signo Avienius 12.

156
lefordította Aratus Pha^omené^Át,Descriptio Orbis Terrae(Aföld-
kerekség vidékeinek a leírása) és Óra Maritima (Tengerpart)
címmel pedig verses földrajzi munkákat írt. A Descriptio Orbis
Terrae Dionysios Periégétés 11. századi munkájának átdolgozása,
míg az Óra Maritima a Mediterráneum (a Földközi-tenger, a Fekete­
tenger és a Kaszpi-tenger) tengerpartjainak a leírása. A szerző
a breviátor Festusnak is a kortársa: a IV. század közepén élt és
alkotott. Tudjuk róla azt Is, hogy a Quintus Aurelius Symmachus
vezette pogány neoplatonista szenátori párthoz tartozott, sőt
ismerjük a felesége (Placida) és az egyik fia (Piacidus), továbbá
több őse nevét is. A leghíresebb őse a Nero és Vespasianus csá­
szárok idejében élt sztoikus filozófus, Caius Musonius Rufus311 volt,
de az elődei közül meg kell még említeni Caius Rufius Festust30 31 is,
akinek a fia32 (és így minden bizonnyal maga is) vir clarissimus
volt, azaz a szenátori rendhez tartozott. A XX. század elején felme­
rült egyes történészekben, hogy Postumius Rufius Festus Avienus
és a történetíró (Sextus Kuíius?) Festus esetleg ugyanaz a személy,
a kiváló pedigréjü, Volsiniibői származó szenátor és a minden kora­
beli forrás által gyűlölt, Tridentumban született helytartó azonosí­
tásának azonban minden adat ellentmond, s manapság már nincs
olyan történész vagy klasszika-filológus, aki vállalhatónak tartaná
a két személy egybemosását.33 Valamiféle távoli rokoni kapcsolat
azonban esetleg fennállhatott a két szerző között, éppen ezért az
Avienusról rendelkezésünkre álló életrajzi adatok ismertetése elen­
gedhetetlen egy (Sextus Rufius?) Festusrói szóló munkában.
Meg kell végül vizsgálnunk a breviátor vallási nézeteit is. A ko­
rábbi, XX. század közepén íródott történeti munkák inkább Festus
pogányságát hangsúlyozták, újabban azonban vitatják a kutatók
a felhozott érveket és a breviátor kereszténysége mellett törnek
lándzsát. A kérdés azonban, úgy gondolom, hogy még nem telje­
sen tisztázott. Willem Den Bocr (Eadie és Momigliano nézeteivel

30 PÍR* M 549.
31 PIR'R 114.
33 PÍR1 R 115.
33 Baldwix 1978:197 és 205.

157
egyetértve)3435a breviárium utolsó mondata alapján pogánynak tar­
36
totta Festust, a breviátor ugyanis egy istenről (deus) és egy jóindu­
latú felső hatalomról (numen) beszél ezen a helyen, mintha meg
akarná különböztetni a saját Istenségét az aríánus keresztény csá­
szár istenségétől. A „Del nutu “ kifejezés a történész szerint a pogány
legfelsőbb istenségre (Theos Hypsistos), míg az „amicum numen,
cui credis el creditus es” szöveghely az ariánus keresztény Valens
császár numenjére, tehát Jézus Krisztusra utal.33 Den Boer megál­
lapításait Berry Baldwin már néhány évvel később cáfolta és a bre-
viátorral foglalkozó történészek azóta is az ő hipotézisét tekintik
etalonnak a kérdésben. Baldwin a három legfontosabb, Festusról
szóló kortárs forrás (Ammianus Marcellinus, Libanios és Eunapios)
elemzése után jutott arra a következtetése, hogy a tridentumi auk­
tor keresztény szerző: Eunapios világosan fogalmaz ugyanis ami­
kor arról ír, hogy a Nemesis templomot felkereső Festus azelőtt
sohasem tisztelte az isteneket.33 A IV. századi források ráadásul
a breviátor áldozatainak a felsorolásánál kizárólag pogány, neo-
platonista filozófusokat említenek, nincs információnk arról, hogy
a helytartó valaha is ártott volna keresztény embernek, ráadásul
valamennyi Festusszal ellenséges kortárs auktor is pogány, neo-
platonista szellemiségű szerző.37 Baldwin arra is felhívta a figyelmet,
hogy a numen szót, amelyet Den Boer hipotézise a breviáriumot
elemezve kereszténységgel kapcsolatos kifejezésnek vélt, Festus
máshol (Carus katonacsászár végzetével kapcsolatban)33 egyértel­
műen pogány értelemben használta. A történész ezután egy kortárs
pogány forrás, a Panegyrid Latini azon szöveghelyeit is listázza,
amelyek általános értelemben, keresztény jelentéstartalom nélkül
adják meg a numen szót:38

34 Eadie 1967:9; Momigliano 1.963:95.

* den Boer 1972:178.
35 Eunap. Vitae Soph. 7.6.6-13.
37 Baldwin 1978:202; Dahm 1999:17-22.
36 Fest. 24.2. „Carus imperator győzelme a perzsák fölött túlzottan
hatalmasnak tűnt a felső istenség [numenj számára. ”
» Baldwin 1978: 203.

158
 2.47.2: adnuente numine tuo.
5,1.3: volui (...) numini tuo gratias agere.
6.1.4: Tuo numini dicabo sermonem.
6.2.5: nec possit Fortuna numini tuo ímputare quod tuum est.
6.14,1: de nutu numinis tűi.
6.23.3: tuum numen indulserit.
10.11.6: diver sorúm numlnum ope nobis.

Festus tehát bizonyosan nem azért használta egyszer a deus,

egyszer pedig a numen főnevet, hogy a saját pogány istenségét
megkülönböztesse Valens császár keresztény istenségétől, Jézus
Krisztustól.
Jómagam anélkül, hogy egyértelműen állást foglalnék Festus
pogányságának avagy kereszténységének a kérdésében, az uralko­
dó történészi nézettel szemben, amely szerint Festus keresztény
szerző volt, egy ellenérvet szeretnék felhozni. AIV, századi auktor
az alábbiakat írja breviáriumában Severus Alexander (222-235)
császárral kapcsolatban: „Aurelius Alexander, mintha valami­
fajta végzet által a perzsák nemzetségének a kiirtására született
volna újjá [venatus!]... A renascor ige használata nagyon érdekes
egy keresztény szerző tollából, egy neoplatonista pogány auktortól
azonban nem volna idegen a kifejezés, hiszen Platón idealista lilo-
zóflú^pythagoreus gyökerekből táplálkozott, emiatt aztán része az
újjászületésben való hit is:

„Minden lélek minden lélektelennek gondját viseli, körüljárja

az egész csillagvilágot, egyszer egy, máskor más alakban tűnve
fel. Amelyik tökéletes és szárnyai sértetlenek, a magasságokban
halad, és az egész világot igazgatja. Amelyik azonban tolláit
veszti, lezuhan, amíg csak valami szilárd testbe nem kapaszko­
dik; itt letelepszik, földből való testet vesz magához, mely a lélek
hatalma folytán ügy tűnik fel, mintha, önmagái mozgatná; s az
egészet, a lélek és test ezen összeillesztését, élőlénynek nevezik,
mellékneve pedig halandó.M1

'1() Fest. 22.1.

41 Piát. Phaed. 246a-246c (Kövcndi Dénes fordítása)

159
 A renascor igét a kortárs keresztény szerzők közül Szent Jeromos
is leírta a Furatában,42 azonban a kifejezés a Biblia késő ókori latin
fordításában az utolsó ítélet előtti feltámadással, illetve a keresztség
szentségével van összefüggésben* Bizonyos, hogy keresztény auktor
nem használta volna a szót egy III. századi pogány uralkodó (Sevenis
Alexander) születésével kapcsolatban* Elképzelhető természetesen,
hogy Festus csupán kivonatolt egy másik, neoplatonista szellemi­
ségű pogány forrást, például az Enmann-féle Kaisergeschichtél
(EKG),43 amikor leírta a renascor igét, tehát a furcsának tűnő
kifejezés használata természetesen nem lehet perdöntő érv
a IV, századi breviátor pogánysága mellett. Amit bizonyosan kije­
lenthetünk: a szerző kereszténységét erősebb érvek támasztják alá,
mint pogányságát, ugyanakkor a kérdés véleményem szerint még
nem teljesen tisztázott.

42 Jn, 3.3-5., Jézus azt felelte neki: Bizony, bizony, mmidom neked:
aki nem születik újjá [nisi quis xemUxsfiierit denuoj, az nem láthatja
meg az Isten országát/ Nikodémus megkérdezte: "Hogy születhet valaki,
amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy
újraszúlessék?'Erre Jézus azt mondta: 'Bizony, bizony, mondom ne­
ked: Aki nem vízből és [Szentjlélekből születik, az nem megy be az Isten
országába/” IPt. 1.23. „Afem romlandó, hanem romolhalallan magból
születtetek újjá /renati non ex semine corruptibili, séd incorruptibili}
Isten élő és őrök szava állal. ” (Szent István Társulat fordítása.)
4a Barnes 1970: 13-43; Burgeső 1999: 491-500; Burgess 2003: 166-192;
Exmann 1884: 338-510; Roiirbaciier 2002: 44. (1884-ben A1 exander Ermaiui
fölfedezte, hogy a késő ókori történeti munkákban nagyon sokszor megegye­
ző adatok, sőt megegyező hibák és tévedések fordulnak elő annak ellenére,
hogy az egyes szerzők nem használhatták egymást forrásként. Enmann
úttörő kutatási eredménye szerint Aurelius Victor Liber de Caesaribusa,,
Eutropius Breviárium ab Űrbe condila című műve, Festus Breviárium
Rerum Gestarum Populi Románig a Serip törés Históriáé Augustae,
valamint az Építőmé de Caesaribus egymástól függetlenül ugyanabból
az elveszett, ismeretlen című IV, századi császártörténetből merített, s ez
a közős forrás indokolhatja a felsorolt, munkákban lévő számos egyezőséget.)

160
 A IV. SZÁZADI BREVIÁRIUMOK ÉS FESTUS BREVIÁRIUMA

A késő ókorból, a Hl-VII. századból Ammianus Marcellinus ter­

jedelmes történeti munkáját, vagy épp Prokopios lustinianus csá­
szár háborúiról készített könyveit leszámítva nem maradtak fenn
Liviusra, Tacitusra, vagy épp Cassius Dióra jellemző hosszú, több
könyvből álló historikus opuszok, elterjedtek azonban a rövid, ki­
vonatolt történeti műfajok, az úgynevezett breviáriumok, illetve az
epitörnék/4 A rövid történeti munkák népszerűségének a felívelése
a késő ókorban kezdődött, ám az ilyen típusú források már az érett
középkorban élték virágkorukat, a latin nyelvű évkönyv- és krónika­
irodalom elterjedésével. Ha breviáriumokról beszélünk, akkor meg
kell különböztetnünk egy ókori és egy középkori műfajt egymástól.
Az olyan, császári felkérésre íródott, nem vallási tárgyú késő ókori
breviáriumokat, mint amilyen Festus Breviárium rerum gesta-
rumpopuliRomani című munkája is, nem szabad összekevernünk
a középkori egyházi breviáriumokkal, más néven zsolozsmákkal.
A középkori breviáriumok tartalma és világképe teljes mértékben
cltér a IV. századi kivonatolt történeti munkákétól, hiszen egy zso­
lozsma azokat az imákat, zsoltárokat, bibliai részleteket, homíliákat
és legendákat tartalmazza, amelyeket egy klerikusnak az egyházi év
során olvasnia és tanulmányoznia kellett.44
45 A latin elnevezés egye­
zőségét leszámítva semmiféle kapcsolat nincs tehát a IV. századi
breviáriumok és az érett középkor breviáriumai között, emiatt aztán
a zsolozsmákkal a továbbiakban nem is foglalkozunk.
A breviárium főnév a latin brevis, „rövid* .melléknévből eredez­
tethető, míg az építőmé szó a görög epitemnein (énrógvciv) kifeje­
zésből vezethető le etimológiáikig, amelynek jelentése „lerövidíteni”,
„rövidre vágni”. A két rokon műfaj között könnyű megragadni a leg­
fontosabb különbséget, mivel egy breviárium mindig több forrás
kivonatolásával készül, míg egy epitomé csak egyetlenegy hosszabb

44 Banciiicii 2007: 305. Gaüville 2005: 92-96.

45 Ferexczi 2003: 93.

161
forrást kivonatol?6 Egy breviárium - az epitomékkel ellentétben -
általában tartalmaz információkat a kivonatoló politikai, filozófiai
vagy épp vallási nézeteiről is, így aztán egy breviátor személyisége
mindig könnyebben tanulmányozható egy történész számára, mint
egy epitomátor személyisége. Jellemző továbbá a breviáriumokra,
hogy összetettebbek, bonyolultabbak az epitoméknél, s mivel sokszor
egymásnak is ellentmondó információkat dolgoznak fel, nagyobb
figyelmet igényelnek, mint a csupán egyetlen forrást lerövidítő tör­
téneti munkák. A legfontosabb késő ókori breviáriumok időrendben
a következők:

- Aurelius Victor: Liber de Caesaribus (360/361-ben

keletkezett)*47
- Eutropius: Breviárium ab Űrbe condita (369-ben
keletkezett)48
- Festus: Breviárium rerum gestarum populi Románt
(369/370-ben keletkezett) 49*
- Ismeretlen szerző: Libellus de vita et moribus impera-
torum [Építőmé de Caesaribus] (407/408-ban
keletkezett) 60

A breviáriumok mindig császári felkérésre íródtak, Eutropius

és Festus egyaránt Valens császár (364-378) számára készítették
munkájukat magister memóriáé tisztségben, azaz mindketten

40 Maiítncola 1997:28-29. „Despite the sometimes inexact terminology,

one should dislinguish between an epitome and a breviárium; the far­
mer is a résumé orprécis ofsingle work, whereas the latter is [usuallyj
a short work ofhistory thal is composed from more than one source*
47 Rohrbacher 2002:42-48.; A írunka nagyar kiadása: PatayHorxáth András
(ford.): Aurelius Victor: Történelem dióhéjban. In: Németh György (szerk.):
Ércnél maradóbb... A görög és római történelem forrásai. Budapest,
1998. 188-320.
43 Rohrbacher 2002: 49-56.; A nunka nagyar kiadása: Teraváginov Péter
(ford.): Eutropius: Róma rövid története. Budapest, 2003.
40 Rohrbacher 2002: 57-63.
60 Sólyom 2020: 241-276.; A munka magyar kiadása: Sólyom Márk
(ford.): Rövid könyv az imperatorok életéről és erkölcseiről. Építőmé
de Caesaribus. Máriabesnyő, 2020.

162
 udvari kancellárok voltak.01 A breviáriumok kivétel nélkül a Róma-
eszme, azaz a birodalom nagyságának, legyőzhetetlenségének és
halhatatlanságának a jegyében születtek, Festus breviáriumában
azonban még a kortárs munkákhoz képest is túlteng a Róma-párti
császári propaganda,52 a szerző ugyanis teljesen szubjektiven mu­
tatja be a római-perzsa összecsapásokat, hiszen még a parthusoktól
és a perzsáktól elszenvedett római vereségek többségét is pozitívan
értékeli. Festus propagandájának érzékeltetéséhez ki kell emelnünk
munkájából a Valens császárhoz intézett legjellegzetesebb mondatát,
amelyet akár a breviárium mottójaként is értékelhetünk: „hamis
hírek hatására úgyfogod tán gondolni, hogy néhány alkalommal
az ellenségeink ünnepelhettek, ám aztán elfogod majd ismerni,
hogy erényeik miatt valójában mindig a rómaiak leltek a győzte­
Ferenczi Attila értékelése szerint a breviáriumokra jellemző
sek. *5354
Róma-eszme működtetője „a hit a római állam küldetésében, más
áUamformációknál magasabb rendű létében és abban, hogy ka­
tonai sikerei morális fölényének eredményei. "M A megállapítást
tökéletesen megerősítik Festus idézett sorai, Róma morális fölényét
azonban a breviátor nemcsak általánosságban hangsúlyozza, hanem
egy konkrét eset elbeszélésénél is. Narsés szászánida perzsa nagy­
király családjának a 298. évi római fogságba ejtéséről és a női csa­
ládtagok erényeinek tiszteletben tartásáról ugyanis a következőket
írja művében a breviátor: „A perzsák királya, Narsés elmenekült,
feleségéi és leányait azonban elfogták, s az erkölcsösség jegyében,
a legszigorúbb őrizetben megtartották. E csodálatra méltó telt
miatt a perzsák elismerték, hogy a rómaiak nemcsak a fegy­
verek áltál, hanem az erkölcsök terén is magasabb rendűek. ’w’
A Róma-eszme fenntartására amiatt volt nagyon komoly szükség
a IV. század második felében, mert csak ez a szellemiség adhatott

61 Eutr. Praef. „Valens Golhicus Maximus urunknak, az örök­

kévaló császárnak Eutropius V. C. magisler memóriáé.”és Fest. 1.1.
„Kegyelmességed elrendelte, hogy egy rövid munka készüljön. ”
M Festus munkája ugyanakkor nem csupán propaganda céljából íródott.
(Grote 2011: 706.)
53 Fest. 15.1.
54 Ferenczi 2003:96-99.
» Fest. 25.3.

163
abban a korban egységes identitást a birodalom magas adóktól és
barbár betörésektől fenyegetett, hitbeli ellentétek miatt megosztott
valamennyi szabad lakosának, származástól, társadalmi státusztól
és vallási nézettől függetlenül. A Kóma-eszme működése minden
korszakban a római történelem továbbadásán és a történeti esemé­
nyekbe beleszőtt exemplumőkon keresztül öltött testet. A késő ókor
instabil viszonyai között viszont az ideológia átadását csak a rövid,
kivonatolt, könnyen és gyorsan olvasható történeti munkák, tehát
a breviáriumok és az epitomék tudták biztosítani.56
Festus breviáriuma kapcsán tárgyalnunk kell a legjobban hasz­
nálható kódexverzióban, a Bambergensis EIII22 kéziratban ol­
vasható alternatív műcímet, illetve a műcím kapcsán felmerülő
kérdéseket is. A Breviárium Festi de breviario rerum gestarum
populi Romani cím Wölfflin és Momigliano hipotézise szerint arra
utal, hogy Festus munkája valójában nem is egy breviárium, hanem
egy már létező korábbi breviárium epitoméje, rövidített kivonata.
A történészek elmélete szerint Valens császár Eutropius 369-ben
befejezett breviáriumát túlságosan hosszúnak, részletezőnek és
nehezen olvashatónak találta, így menesztette a magister memó­
riáét, majd kinevezte a helyére Festust, akinek azt adta feladatául,
hogy készítsen egy építőmét a kritikusan megítélt korábbi műből,57
Az elméletet azóta többen vitatták, Arnaud-Lindet elképzelése
szerint a cím első két szava (Breviárium Festi) mindössze a kó­
dexmásoló IX. századi szerzetes betoldása, a cím valójában Zte bre-
viario rerum gestarum populi Romani lehetett a Bambergensis
EIII22 kódexben 58 A Festus által felhasznált forrásokat és a kü­
lönböző történészi hipotéziseket áttekintve egyértelműen kizárható,

w Banchich 2007:3.10. „ Bather than educating or inspiring a critical

moss ofindividuals, especiaUy in schools and the secular and religious
bureaucracies, they informed them - as they do us - and in theprocess
perhaps fulfitted a peculiarly laté antique function*\ MoucnovÁ 2009:
143-156. (A publikáció arra keresi a választ, hogy a császáron kívül még
kiknek szólt Festus breviáriuma.)
w den Boer 1972: 173-174; Momíglíano 1963: 85-86; Kohbbacher 2002:
59; Wölfflin 1904: 72.
Arnaud-Lindet 1994: XV.

164
hogy a mű csupán Eutropius munkájának egyszerű kivonata, rövi­
dített epitoméje lenne. A munka műfaja egyértelműen breviárium.
Festus munkája - talán a rövidsége és a könnyű olvashatósága
miatt. - nagyon népszer ű volt a középkorban, összesen 185 kódexben
maradt fenn?9 Összehasonlításképp egy másik, hosszabb késő ókori
breviáriumnak, az Epitome de Caesaribusnak csak 19 középkori
kéziratáról tudunk.00 A nevesebb auktorok közül bizonyíthatóan
felhasználta forrásként Festust a saját mu nkája megírásához többek
között Szent Jeromos, Ammianus Marcellinus, lordanes és Sevillai
Izidor is?1

Festus munkájának felépítése és forrásai

Mielőtt áttekintenénk a Breviárium rerum gestorum populi

Romani legfontosabb forrásait, nézzük meg, hogy milyen részekre
osztható fel a Festus-féle szöveg?2

1. Bevezetés: Az Operatornak, Valens császárnak szóló dedica-

tio és a munka megírásának módszertana (1. caput).
2. Enumeratio: Róma történelmének nagyon-nagyon vázlatos,
számok alapján történő áttekintése. Milyen hosszú időn át tartott
a három uralmi forma (királyi, consuli, császári) Rómában és hány
ember viselte ezalatt a főhatalmat? (2. capuL)
3. Provinciatörténeti rész: A római provinciák meghódításának
története és a provinciák igazgatástörténete (3-14. caputok).
4. Hadtörténeti rész: A római-parthus és a római-szászánida há­
borúk hadtörténete római szemmel, erősen szubjektiven áttekintve.
A munka propagandisztikus szemlélete ezekben a cápátokban a leg­
erősebb. A perzsa háborúra készülődő Valenst valószínűleg a mű
ezen része érdekelte a legjobban (15-29. caputők).
5. Zárszó (30. capul).

* Eadie 1967: 21-32; Reeve 1997: 509-511.

60 Sólyom 2018:13-15.
61 Eadie 1967: 19-20; Kelly 2010: 85-89; Van Hoof 2020: 152. és 161.
den Bonn 1972: 175-177; Peachin 1985: 158.

165
 A szerző forrásai között nagy valószínűséggel csak latin nyelvű
munkák voltak, görög nyelvű művek egyáltalán nem, Libanos be­
számolójából tudjuk ugyanis, hogy Festus, habár éveken át Asia
kormányzójaként tevékenykedett keleten, mégsem tudott görögül,
a megbeszéléseken tolmácsot kellett alkalmaznia.33
A Breviárium, rerum geslarum populi Rontani forrásai kap­
csán Eadic és Den Boer négy munkát emel ki: Festus a római király­
ság koráról és a köztársaságkorról szóló események feldolgozásához
Titus Livius monumentális, Augustus császár idejében íródott művé­
nek, azAb Űrbe conditár&k aperiocháját (kivonatát), illetve Florus
II. századi, a hagyomány szerint Kóma város 900. születésnapjára
írt Livius-epitoméjét (Epitome de T. Livio Bellorum oninium an-
norum DCC Libri duó) használta,* 64 míg a császárkorra vonatkozó
forrásai közül a IV. század közepén íródott, ám elveszett Enmann-
féle Kaisergeschichle (EKG), illetve az Eutropius-féle, 369-ben be­
fejezett breviárium (Breviárium ab Űrbe condita) a legfontosabb.65
A Constantinus császár halála (337) utáni római-perzsa háborúk
eseményeinek feldolgozásakor Festus talán saját kútfőből is dolgo­
zott. A munka legértékesebb részletei éppen azok, amelyek a szerző
életében lezajlott háborús eseményeket mutalják be, helyenként
meglepő részletességgel és pontossággal (27-29. caputók).

A RÓMAI HADSEREG VÁLENS CSÁSZÁR (364-378) IDEJÉBEN

Festus breviáriumának két központi témája van: a római provin­

ciatörténet és a római-perzsa háborúk története. Mindkét temaegy-
ség „főszereplője” a hódító római hadsereg, az ókor legütőképesebb
katonai formációja. Tekintsük át Festus stílusában, azaz rendkí­
vül röviden és tömören, csupán a lényegi információkat kiemelve,
hogyan alakult ki, hány emberből állt, milyen fegyvernemekből és

w Uban. Orat. 1.156.

64 Fkrrero 2003: 347-354.
55 Arnaud-Lindet 1994: XXI-XX1V; den Boer 1972:187-188; Eadie 1967:
70-98; Roiirbacher 2002:60.

166
egységekből épült fel a IV. század második felének, Valens császár
(364-378) korának római had igépezete!
A IV* századi római hadsereg gyökerei a III. századi válságig
nyúlnak vissza. A 260-as években a birodalom a valaha volt leg­
mélyebb katonai és társadalmi krízisét élte át: Valerianus császár
L Sápúr perzsa nagykirály fogságába esett,60 nyugaton és keleten
hatalmas területek összpontosultak ellencsászárok kezében (Galliai
Birodalom [260-274], Palmyrai Birodalom [267-273], Pannónia
[Ingenuus és Regalianus ellencsászársága, 260-261 ]),07 alemannok
és frankok törtek be Galliába, Itáliába, Hispániába, sőt a germánok
egy csoportja még Afrikába is átha,józott,6b majd gótok fosztogatták
a Balkánt, Hellast és Kis-Ázsiát, feldúlták Ephesost ™ A lakosságot
a barbár betörések mellett a Cyprianus-féle járvány is tizedelte,*67
70
a magas állami adók és a bizonytalanság miatt pedig számos kisbir­
tokos és városi proletár egy-egy nagybirtokos védelme alá helyezte
magát és státuszában röghöz kötött földműves bérlővé (colonusz-
szá) süllyedt.71 Tombolt továbbá az infláció is, a római ezüstpénzek,
a dupla denarius értékben veretett antoninianusok ez idő tájt alig
1-2 % ezüstöt tartalmaztak, a nevük ellenére egyszerű bronzpénzek­
ké váltak/2 Ebben a kritikus helyzetben lépett fel Gallienus császár,
aki felismerte, hogy a válságból csak a katonaság gyökeres átalakítá­
sával lehet kikeveredni, így 262-ben nagyszabású reformot hirdetett,
amely azonban a szenátort rendet hátrányosan érintette, mivel az
imperator a katonai parancsnoki pozíciókba nem szenátorokat,

06 Aur. Victor 32.5; Epit. de Caes. 32.5; Eutr. 9.7; Fest. 23.1; Zós. 1.36.
67 Szabó 2007: 566-572.
Aur. Victor 33.3. (Aurelius Victor Itália alemannok általi, továbbá
Gallia, Hispánia és Afrika frankok általi dó fásáról számol be.); Eutr. 9.8
(Eutropíus Gálhaés Itália alemannok általi dúlásáról ír.)
Aur. Victor 34.3. (Aurelius Victor szerint a 260-as években a gót tör­
zsek „már régóta a birodalomban éltek”.); Eutr. 9.1 J. (Eutropius Illyricum
cs Macedónia gótok általi dúlásáról ír.); SIIA GaUieni Duó 6. (A História
Augusta a gótok asiai dúlásáról és az ephesosi Artcmis templom feldúlásá-
ról számol be.)
70 Grüll 2017: 97-98. (Grüli Tibor szerint különösen Achaia provincia
szenvedett sokat a p and érni ától.)
71 Szabó 2007:555.
73 Grúlli 2017:321-324.

167
hanem, háborúskodáshoz valóban értő hivatásos lovagrendű ka­
tonákat helyezett. A reform a helytartói tisztségre is hatással volt
és a szenátorok politikai hatalmának jelentős csökkenésével járt.
Az újításai miatt Gallienus a késő ókori, szenátor! rendhez tartozó
történetírók szemében a léha, testi élvezetek után sóvárgó, a biro­
dalmat kis híján romlásba döntő negatív uralkodó mintaképe lett,
holott a III. században a modern, ütőképes hadsereg irányába ő tette
meg az első lépést.*73 Gallienus rossz hírnevéhez az is hozzátartozik,
hogy' újításai csak Aurelianus császár (270-275) katonai zseniali­
tásának következtében tudtak kibontakozni és így a rendeleté csak
tíz évvel később hozott valódi eredményeket . A lovagrendnek hadse­
regvezetői kinevezése mellett Gallienus egy másik fontos reformot is
kezdeményezett: korábban a római hadsereg légiói a határon, tehát
a limes és a ripa mellett állomásoztak, hogy a betörő ellenséget már
a birodalom peremvidékén visszaverhessék. Ezt a taktikát lineáris
védelemnek nevezzük. Amennyiben azonban a támadó barbár tör­
zsek sikerrel áttörték a limest és benyomultak a belső provinciákba,
sokszor több hónapig tartott, amíg a császár egysegeket elvonva
a távoli provinciákból össze tudott gyűjteni egy akkora haderőt,
amellyel az ellenség ellen vonulhatott. A gond tehát az volt, hogy
a birodalom belsejében nem állomásozott hadsereg, csak a limes
közelében. Gallienus úgy orvosolta a problémát, hogy' úgyneve­
zett vexillatiókat, különítményeket vont el a hmesnél állomásozó
légiókból, az így kapott haderőt pedig központi seregként a birodalom
belsejében telepítette le (mélységi védelem). A vexillatiőkból létre­
hozott legfontosabb új haderő az Észak-ltáliában (Mediolanumban)
állomásozó 6000 fős lovashadsereg lett,74*amelynek az első vezető­
jét is ismeijük, mivel Aureolus 268-ban császára ellen fordult és
ellencsászárrá kiáltatta ki magát.73 Jellemző e lovasegység erejére,
hogy a Gallienust követő illyriai (sirmiumi) császárok közül töb­
ben (Claudius Gothicus, Aurelianus, Probus)™ ennek a rendkívül

™ Brittox 1981: 25-96.

* SyváNNE 2015:162; Szaró 2007: 749-750.
73 PLREVol. 1.138; Aur.Victor 33.17-21; Épít. de Caes. 33.2; SH A Tyr.
Trig. 11; Zós. 1.40.
70 Kienast 2004:231 (Claudius Gothicus); 234 (Aurelianus); 253 (Probus)

168
mozgékony és ütőképes központi seregnek voltak a vezetői impera-
tori akklamációjuk előtt. A Gahienus által összevont, lovagrendű
személyek által vezetett központi haderő, amely a határoktól messze,
a belső provinciákban állomásozott, a IV. századi comitatenses ala­
kulatok korai prototípusa lett.
Diocletianus (284-305) tovább folytatta a megkezdett katonai
reformokat , amelyeket végül I. Constantinus (306-337) teljesített ki.
AIV. századi római hadsereg kettejük szellemi terméke. A hadsereg
megújítását megelőzően Diocletianus teljes közigazgatási reformot
hajtott végre, létrehozta a tetrarchia (négyes uralom) rendszerét,
a birodalmat pedig 4 praefecturárd (élükön a praefectus praeto-
rio}. 12 diocesisre (élükön a vicarius) és 98 majd később 101 pro­
vinciára. (elükön a helytartó [proconsul, consularis, corrector,
praeses\) osztotta fel.77 A provinciákat vezető polgári tisztviselők
feladatait élesen elválasztotta a katonai parancsnokok feladataitól,
a provinciák helytartói tehát többé már nem Z^íoparancsnokok.
A határmenti provinciák seregeinek az élére egy-egy dux Zímííist
helyezett.7879
Diocletianus megsokszorozta a hadserege létszámát,
ahogy Lactantius fogalmaz: „hatalmából ugyanis három lárscsár
szárának juttatott részt, és négy részre osztván fel birodalmát,
megsokszorozta a hadseregek létszámát is, mivel mindegyikük
külön-külön nagyobb létszámú katonaságot akart annál, mint
amivel a korábbi császárok rendelkeztek, amikor még egyedül
kormányozták az államot.^ A keresztény auktor által említett
adat, amely szerint Diocletianus megsokszorozta a birodalom ka­
tonaságát, túlzás, a IV. század elején a római katonai alakulatok
összlétszámút kb. 500 ezer főre becsülhetjük, szemben a korai prin-
cipatus korának kb. 300 ezer fős fegyveres erejével.80 Az alakula­
tok darab száma azonban valóban robbanásszerűen megnőtt, mivel

77 Szaró 2007: 594-595; Katus 2014: 23-24.

78 Jones 1964: 608; Tkladgold 1995:9.
79 Lact. De mórt. pers. 7. (Adamik Tamás fordítása)
Szabó 2007: 750. (Szabó Edit Diocletianus korával összefüggés­
ben 440.000 fős adatot említ.); Treadgold 1995: 55. (Treadgold a Nolilia
Dignitalwn alapján számolva 514.500 fős adatot, míg Zósimos alapján
számolva 581,000 fős adatot ad meg.); Jones 1964: 683. (Jones a Notitia
Dignitatum alapján számolva 600.000 fős adatot kalkulál.)

169
a tetrarchia rendszere kis létszámú katonai egységeket használt,
a légiókból kivont vexiUatiők például önálló alakulatokként éltek
tovább. Diocletianus kibővítette továbbá és a legjobb alakulatokkal
töltötte fel a belső központi hadseregeket, amelyeknek ekkoriban
már comitatus volt a nevük.81
A római haderőt 1. Constantinus császár osztotta fel végérvé­
nyesen comitatenses és ripenses alakulatokra, előbbi elnevezés
a birodalom belsőében állomásozó elitebb alakulatokat, míg utóbbi
a határ mentén állomásozó alakulatokat takarja.82 A comitaten­
ses alakulatok ekkor már nemcsak összevont vexillatiókból álltak,
hanem ezeket a különítményeket elitebb légiókkal is megerősítette
az uralkodó, és az élűkre két magister militumot nevezett ki. A belső
központi sereg két részre oszlott a későbbiekben, a magister mili-
tumók által irányított comitatenses alakulatokra, illetve a császár
által személyesen irányított palátini alakulatokra. Constantinus
fiai a központi seregeket további részekre osztották és a biroda­
lom távoli részein állomásoztatták (provinciális központi seregek),
emiatt aztán Constantinus egyik fia, II. Constantíus (337-361)
a magister militumők létszámát hárommal megnövelte. A növek­
vő számú regionális comitatenses alakulatok élére a későbbiekben
Újabb parancsnokokra volt szükség: magister equitumók (lovassági
parancsnokok), magister peditumok (gyalogsági parancsnokok),
vagy comes rei militarisok (comitatenses parancsnokok) vezették
őket.83 Ki kell térnünk még a császári testőrcsapatokra is. Miután
I. Constantinus 312-ben a milvius-hídi csatában legyőzte riválisát,
Maxentiust, feloszlatta az ellenségét segítő praetorianus gárdát,
és új személyes alakulatokat hozott létre: a Gallicnus által alapí­
tott protectores köréből egyrészt megszervezte a protectores (et)
domestici gárdáját, másrészt létrehozta a scholae palatinae-t.
Előbbi alakulat kezdetben egyfajta fiatalok számára felállított tiszt­
képzőként funkcionált a palotán belül (a IV. század második felében
aztán testőrcsapatokká váltak a protectores (et) domestici egysé­
gek), míg utóbbi az uralkodó körüli udvari katonaság összefoglaló

*' Nicasie 1998:40-41; SoirrHBHN-DixoN 1996:15; Treadgolií 1995: 9-10.

1,2 Soütherk-Ddcon 1996:15; Tkealxjold 1995:9-10.
13 Jones 1964:372-373.

170
elnevezése. Constantinusnak volt végül egy kis létszámú privát
testőrsége is, a 40 főből álló candidati, amelyet hófehér díszruhás
válogatott testőrkatonák alkottak.84
AIV. századi hadsereg kialakulásának rövid áttekintése után tér­
jünk át Valens császár korszakának a katonaságára! Alapvetésként
elmondható, hogy a IV. század második felében már nem változott
gyökeresen a római haderő felépítése. Nézzük meg tehát, hogyan
épült fel a Valens (364-378) által irányított keletrómai sereg és
a Valens testvére, I. Valentinianus (364-375) által parancsnokolt
nyugatrómai haderő!

A sereg négy fő csapatnemből állt:

1. Scholae [schola alakulatok]

2. Palatini [palatínus alakulatok]
3. Comitatenses [comítatensis alakulatok]
4. Limitanei [limilaneus alakulatok]

A különböző csapatnemek békeidőben három helyszínen

állomásozhattak:

I. A két főváros (Konstantinápoly, Medlolanum) mellett

[központi seregek.]
II. A provinciákban, de nem a limes (szárazföldi határ)
vagy a ripa (folyami határ) mellett [provinciális
központi seregek. ]
III. A határoknál, közvetlenül a limes és a ripa mellett
[határmenti alakulatok = limitanei. ]

1. Scholae

A scholae a keleti és a nyugati császár közvetlen irányítása alatt

álló, Konstantinápolyban (kelet), illetve Mediolanumban (nyugat)

84 Jones 1964:613; Njcasw 1998:101-102.

171
állomásozó legszűkebb udvari katonaság, uralkodói testőrség
elnevezése.
A scholae adminisztratív vezetője egy udvari tisztségviselő,
a császári tanács (consis tórium) egyik legfontosabb tagja, a ma-
gister officiorum volt. A gárda összesen 12, egyenként 500 fős scho-
iából állt, amely közül 7 állomásozott a birodalom keleti felében
(Konstantinápolyban), Valens parancsnoksága alatt, a többi 5 scho­
la pedig a nyugati császár, vagyis I. Valentinianus közvetlen irányí­
tása alatt állt Mediolanumban. A keletrómai scholák összlétszáma
tehát 3500 fő, míg a nyugatrómai scholák összlétszáma 2500 fő volt.
Mindegyik alakulatot kizárólag lovaskatonák alkották. Az egyes 500
fős alakulatok nevei a következők:85

Keleti scholák:
- Schola Scutariorum Príma
- Schola Scutariorum Secunda
- Schola Gentüium Seniorum
- Schola Scutariorum Sagittariorum
- Schola Scutariorum Clibanariorum
- Schola Armatúrám luniorum
- Schola Gentüium luniorum

Nyugati scholák:
- Schola Scutariorum Príma
- Schola Scutariorum Secunda
- Schola Scutariorum Tertia
- Schola Armaturarum Seniorum
- Schola Gentüium Seniorum

A scutarius alakulatok könnyűlovas egységek voltak nagyméretű

pajzzsal (scutum), dárdával és spat&dval (hosszúkarddal) felszerel­
ve. A Schola Scutariorum Sagittariorum egység támadófegyver­
zete azonban az fj volt, míg a Schola Scutariorum Clibanariorum
lovasegységet nem könnyűlovasok, hanem páncélozott, nehéziegy-
verzetű lovasok alkották. Utóbbi két 500 fős egység esetében azt is

* Barkeh 1981: 15-16: Jones 1964:613.

172
gyanítják a kutatók, hogy nem rendelkeztek nagyméretű pajzzsal, mi­
vel ez az eszköz mind az íjászok, mind a nehézfegyver zetűek harctéri
boldogulását nagymértékben nehezítette volna?6 A három genliles
scholae (a keleti és a nyugati Schola Genlilium Seniorum és a keleti
Schola Gentilium luniorum) katonáit idegenek (elsősorban ger­
mánok) közül toborozták, ennek a módszernek ekkoriban már több
mint 400 éves hagyománya volt a Római Birodalomban, ugyanis mái’
Caius lulius Caesar testőrcsapatait is germán harcosok alkották.*87
A scholae 6000 katonája közül választották ki a. császárok 40 fős
személyes testőrségét (candídatí), akiket arról lehetett felismerni,
hogy hófehér egyenruhában pompáztak.8889 378-ban a candidati tag­
jai is ott voltak Valens császár mellett abban a kunyhóban, amelyet
rágyújtottak a diadalmas gótok a vesztes hadrianopolisi csata után
oda menekülő imperatorra.88
A másik testörcsapat, zprotectores (et) domestid tagjai közé tar­
tozott a IV. század legkiválóbb történetírója, Ammianus Marcellinus
is. Az egység két fegyvernemből állt: az egyik fegyvernemet a lovas­
ság, m íg a másikat a gyalogság alkotta. Az embereket négy schoUiba
sorolták be, létezett egy-egy iunior és egy-egy senior lovas, illetve
gyalogos egység. Nem csupán testőrként szolgáltak a gárda tagjai,

8G Barker 1981:15-16.
87 Caes. BG 7.13.1. „Caesar parancsára a lovasság kivonult a tábor­
ból, megkezdődött a lovascsata, Amikor a mieink már szorongatott,
helyzetbe kerültek, segítségükre küldte azt a mintegy négyszáz germán
lovast, akiket a hadjárat elejétől fogva állandóan maga, melleit tartott
Az ő rohamuknak a gallok nem tudtak eltenálM, megfutamodtak, és
súlyos veszteségekkel vonultak vissza a menetoszlophoz. "(Szepessy Tibor
fordítása.) Lásd még: Székeli 2011:94-103.
89 Jones 1964:613.
80 Amin, 31,13.14-16. „Mások azt mondják. hogy Valens nem lehelte
ki azonnal lelkét, hanem testőrei néhány eunuchhal együtt [cum candi-
datis et spadonibusj egy falusi házba vitték, amelynek jól megerősített
emeleti része volt. Mialatt itt hozzá nem értő kezek ápolták, az ellenség
körülvette a házal, de nem tudták, ki tartózkodik benne, így elkerülte
a fogságba jutás szégyenét. Mikor ugyanis az üldözők megpróbálták
betörni az elreteszelt ajtókat, a bent levők az erkélyről nyilakat szórlak
rájuk. Ekkor ezek szalmakötegeket és rőzsét hordtak össze, tüzet raklak,
és elégelték az épületeket az emberekkel együtt.*

173
hanem egyéb feladatokat is elláttak a császár mellett, 355-ben pél­
dául egy proteclores (el) domestici különítmény a ColoniaClaudia
Ara Agrippinensisben (Kölnben) kikiáltott ellencsászár, Silvanus
megbuktatását kapta feladatául, amelyet aztán sikeresen el is vég­
zett, az usurpátort ugyanis megölte az egység.90*Számos esetben
felderítéssel, információszerzéssel, kémkedéssel, tehát „titkosszolgá­
lati feladatokkal ” is megbízta a gárdát az uralkodó.01 A protectores
(et) domestici vezetője a comes domesticorum volt.92*

2. Palatini

A birodalom IV. század végi székvárosaiban (Konstantinápoly,

Mediolanum) három nagy központi sereg állomásozott: kettő keleten,
egy nyugaton. A Konstantinápoly mellett állomásozó, egy-egywapts-
ter militum praesentalis által irányított keleti, illetve a Mediolanum
mellett állomásozó, egy magister utriusque militiae által parancs­
nokolt nyugati központi seregek túlnyomó többségében palalini, ki­
sebb részben pedig comitatenses csapatnemű alakulatokból épültek
fel. A központi seregek elitegységei azonban vitathatatlanul a pala-
tini egységek voltak. A nyugati birodalomrészben az előbb említett
mediolanumi központi seregen kívül, a tartományokban állomásozó
katonaság (aprovinciális központi seregek) soraiban is találhatunk
továbbá elszórtan palatini csapatokat. Hadjáratok alkalmával apa-
latini alakulatok a császár közvetlen irányítása alá kerültek, emiatt
szokták a scholae és apalatini alakulatokat összefoglalóan scholae
palatinae néven is említeni a források."'1
A palatini egységek összlétszáma meghaladta a 100 ezer főt.
Az egyes palatini csapattesteket tribunusok, praefectusok, vagy

*** Amm. 15.5. „Ursicinus parancsol kapott, hogy haladéktalanul

induljon útnak. Kívánságára tribunusokat és tíz testőrt Iprotectorlbus
domesticis decem} kapott kísérőül, hogy hivatali ügyeinek intézésében
segítségére legyenek. Én is köztük voltam Verinianus kollégámmal együtt.
A többieket a császár választotta ki. ”
w Syvánne 2015:167.
“ Jones 1964:636.
« Szabó 2007: 750.

174
praepositusok parancsnokolták.94 A palatini alakulatok fegyver­
nemek szerint lehettek lovas vexiUaliők (vexillaliones palatinae),
légionárius gyalogosalakulatok (legiones palatinae) és segédcsa­
patok (a'uxüiae palatinae) is. Az egyes lovas vexiUatíők 350-500
emberből, a légionárius gyalogosalakulatok 1000-1200 emberből,
míg a segédcsapatok általában 800 emberből álltak.9596 A Notitia
Dignitatum^ alapján azt is tudjuk, hogy az egyes palatini csapa­
tokból hány szolgált birodalomszerte:97

- Vexillationes palatinae [lovas 'uexillatiók]; 24 darab (14 kele­

ten, 10 nyugaton)
- Legiones palatinae [légionárius gyalogosalakulatok]: 25 darab
(13 keleten, 12 nyugaton)
- Auxiliae palatinae [gyalogos segédcsapatok]: 107 darab
(43 keleten 64 nyugaton).

A 107 palatini segédcsapat közül 23 alakulat egy-egy barbár ger­

mán törzs nevét viselte (pl. a Batavi Seniores a batavus törzs nevét,
a Heruli Seniores a herul törzs nevét, aJfonoriani Marcomanni
luniores pedig a markomannok nevét), ezekben az alakulatokban
tehát egészen bizonyos, hogy nagy számban szolgáltak idegen ka­
tonák.98 Az alakulatok elnevezései más esetekben a különleges
fegyverzetre (pl. aSagittarii Tungri katonái (jászok voltak), vagy
az egységet felállító imperaiorra (pl. a Gvatianenses luniores
Gratianus császárra) utaltak. Az azonos elnevezésű, ám luniores és
Seniores melléknévvel felruházott csapatok a VII. században íródott

94 Jones 1964: 640.

95 Nicasie 1998:74. „Field army cavalry vexiUatíones may have been
between 350 and 500 slrony. Fór field army legions, un eslablisfanent
strength of between 1,000 and 1,200 seems most probable, and uwtilia
palatina appear to have nurnbered about 800 soldiers. *
96 A Notitia Dignital.um, egy IV-V. század fordulóján keletkezett ró­
mai hivatali jegyzék, amely a birodalom valamennyi polgári és katonai
hivatalát felsorolja.
07 Nicasie 1998: 51. (legiones palatinae)-, 54. (auxiliae palatinae);
62. (vexillationes palatinae).
« Nicasie 1998: 55-56.

175
Chronicon Paschale egy szöveghelye alapján abban különböztek
egymástól, hogy az egyik egységben idősebb veteránok, míg a má­
sikban fiatalabb, frissen besorozott katonák szolgáltak. A hadtörté­
nészek kutatásai azonban cáfolják a kora középkori forrás állítását,
és ma már egyre több késő ókorral foglalkozó kutató úgy véli, hogy
a luniores és a Seniores melléknevek nem az egységekben szolgá­
ló katonák korára, hanem inkább a csapatok korára utalhatnak.
E hipotézis szerint az az egység lett a Senior, amelyből kivontak az
uralkodók egy-egy kisebb vexillatiót, az újoncokkal feltöltött vexil-
latio pedig végül egy új Junior alakulat létrejöttét eredményezte.98

3. Comitatenses

Comitatenses alakulatok a székvárosok mellett állomásozó három

nagy központi seregben is megtalálhatók voltak, az ilyen típusú egy­
ségek túlnyomó többsége azonban a távoli provinciákban elhelyezett,
kevésbé üt őképes provinciális központi seregekben szolgált., amelyek
magister peditumők (gyalogsági parancsnokok), magister equitu-
mzok (lovassági parancsnokok), a gyalogságot és a lovasságot együt­
tesen irányító területi magister militumok (magister militum per
Thradas, magister militum per JUyricum, magister militum per
Orientem, magister equitum per GaUias),*100 avagy comesék (co­
mes Italiae, comes Africae, comes Hispániáé, comes Tingitaniae,
comes Tractus Argentoratensis, comes Britanniarum ad Litoris
Saxonici per Britanniám, illetve comes limitis Aegypti és comes
Isauriaé)ini irányítása alatt álltak. A comesek rangban a területi
magister militumok és a határmenti limitanei csapatokat vezető
ctuirok közé helyezhetők.
A comitatenses egységek összlétszáma meghaladta a 150 ezer
főt. A kisebb comitatenses csapattesteket - & palatini alakulatok­
hoz hasonlóan - tribunusok, praefectusok, vagy praepositusők

» Nicasje 1998:24-34.
100 Nőt. Dign. Or. 1.6-8. és Occ. 1.7.
JM Nőt. Dign.. Or. 1.36-37. és Occ. 1.31-36.

176
irányították.102 A comitatenses alakulatok fegyvernemek szerint
lehettek lovas vexiUatiők. (vexittationes comitatenses), légionárius
gyalogosalakulatok (.legiones comitatenses'), továbbá határmenti
limitanei alakulatokból létrehozott légionárius gyalogosalakulatok
(legiones pseudocomitatenses) is. Auxiliáris comitatenses egysé­
gek azonban nem léteztek. Az egyes comitatenses lovas vexülati-
ók 350-500 emberből, míg a legiones comitatenses és a legiones
pseudocomitatenses gyalogosalakulatok 1000-1200 emberből áll­
Jones ezzel szemben a. pseudocomitatenses egységek számát
tak.103104
*106
.minimum 500 főre” becsüli, ugyanakkor megjegyzi, hogy az esetük­
ben is légiókról keli beszélnünk, tehát elképzelhető 1000 főből álló
pseudocomitatenses alakulat is.’04 A Notitia Dignitalum alapján
azt is tudjuk, hogy az egyes comitatenses csapatokból mennyi szol­
gált birodalomszerte:1”6

- Vemdationes comitatenses [lovas vexillatiók]:

61 darab (29 keleten, 32 nyugaton)
- Legiones comitatenses [légionárius gyalogosalakulatok]:
71 darab (38 keleten, 33 nyugaton)
- Legiones pseudocomitatenses [korábbi limitanei alaku­
latokból kreált légionárius gyalogosalakulatok]:
48 darab (20 keleten, 28 nyugaton).

Az egykori limitanei csapatokból létrehozott, határ mellől

elvont pseudocomitatenses alakulatokat először egy 365. évi,
I. Valentinianus és Valens nevéhez köthető császári rendelet emlí­
ti. 100 Várady szer int valamennyi pseudocomitatenses alakulat helyi,
szakszolgálatos feladattal kapott helyet a belső provinciákban állo­
másozó provinciális központi seregekben. Feladatuk a belső erőd­
rendszerek, valamint a stratégiai jelentőségű útvonalak védelme volt.

102 Jones 1964: 640.

103 Nicasie 1998: 74.
104 Jnries 1964: ftjiá.

ir>BNicasie 1998: 51, (legiones comitatenses, legiones pseudocomita­

tenses); 62. (vexiliatwnes comitatenses).
106 God. Theod. 8.1.10.

177
A Notitia Dignitatum alapján a pseudocomitatenses alakulatok
nevei városnevekre (pl. Garronenses), az alpesi hágók védelmére
szervezett különleges alakulatokra (pl. Príma Alpina), vágj' ostrom­
művészettel, városvédeleinmel kapcsolatos fogalmakra utalnak (pl.
Balistarii Theodosiaci').101

4. Limitanei

AIV. század második felében limitanei lett a korábbi határ menti

ripenses alakulatok összefoglaló neve. A kifejezés elsőként 363-ban
bukkant fel.'01* A limitanei katonaság provinciánként egy-egy dux
limitig vezetése alatt állt, míg az egyes 1000 vagy 500 fős limitanei
csapatokat tribunusók, praefectusok, vagy praepositusók irányí­
tották. Általánosságban elmondható ezekről az egységekről, hogy
a többségük gyalogosalakulat volt, lovasság nyugaton gyakorlatilag
nem létezett a határok mellett, keleten pedig a gyalogsághoz képest
jelentéktelen volt a számuk.107
*109 A limitanei katonaság ősszlétszáma
elérhette a 200 ezer főt, nagy számú barbár illetve félbarbár kato­
na szolgált közöttük. Többféle fegyver- és csapatnembe sorolták be
őket:110

Lovasság:
- Cunei Equitum [500 fős alakulatok: a legmagasabb rangú
limitanei lovasalakulatok. ]
- Equites [500 fős lovassági alakulatok. ]
- Alae [500 fős, régi típusú lovassági alakulatok.]

107 Várady 1961: 57.

lus Cod. Theod. 12.1.56.
Várady 1961: 62.
1,0 Nicasie 1998:56-60. (gyalogság); 60-65. (lovasság); Tbeadgold 1995:
44-49.

178
 Gyalogság;
- Auxiliares [500 fos gyalogsági alakulatok, amelyeknek
a neve ugyan „segédcsapatot ” jelent, ám mégis
bNotUia JDignitatum mindig elsőként listázza őket
a limitanei gyalogosalakulatai közül, tehát való­
színűleg ezek voltak a legmagasabb rangú, határ­
menti gyalogosegységek J
- Legiones [ 1000 fős gyalogsági alakulatok.]
- Cohortes [500 fős gyalogsági alakulatok.)
- Milttes [500 fős gyalogsági alakulatok, amelyek általában
valamilyen speciális feladatra, például felderítésre,
ostromgépek kezelésére, vagy tengerészeti munkára
voltak beosztva.]
- Nwrneri [500 fős könnyűfegyverzetű gyalogsági alakulatok,
amelyek többnyire Britanniában állomásoztak.]

A limitanei csapatok csak a kisebb barbár betörések feltartózta­

tására voltak megfelelőek, ha nagyobb, több ezer, esetleg tízezer főt
számláló ellenséges támadás ért egy határmenti provinciát, akkor
ezek az alakulatok a fallal megerősített városokban és a közeli erő­
dökben kerestek menedéket addig, amíg meg nem érkezett a nagyobb
létszámú központi sereg. A régebbi történészi hipotézissel ellentét­
ben, amely a História Augusta egy szöveghelyére alapozva a ha­
tár mellett szolgáló fegyvereseket gazdálkodó parasztkatonákként
írta le, mára a kutatók egyöntetű véleménye az, hogy a limilane/i
egységek is professzionális katonákból álltak, akiket a kormányzat
ellátmányban és zsoldban részesített, tehát nem maguknak kellett
megtermelniük a mindennapi élelmüket.111 Tényszerű azonban, hogy
a limiteméi volt a legkisebb presztízsű hadseregcsoport, fegyverze­
tük minősége, zsoldjuk összege jelentősen elmaradt a aomitatenses
csapatokétól, ellátásuk és zsoldjuk kifizetése pedig időnként aka­
dozhatott, ráadásul állandó veszélyben éltek. Tudjuk azt is, hogy
a kevésbé jó katonák kerültek a határok mellé: egy 372-re keltezhető

-11 Jones 1964: 649-651; Southern-Dtxon 1996: 35-37. és 57.

179
császári rendelet értelmében az alacsonyabb és kisebb testi erejű
fegyvereseket kellett a limeshez küldeni szolgálatra."2 A limitanei
veteránok fiúgyermekei is határmenti katonáskodásra lettek kötelez­
ve, tehát a katonai feladatok örökletesek voltak a IV. század máso­
dik felében, ám a rossz körülmények és a gyakori barbár betörések
veszélyessége miatt sok ifjú inkább dezertált, vagy ujja levágásá­
val, öncsonkítással igyekezett szabadulni a szolgálat kényszerétől.1^

***

A szárazföldi alakulatok áttekintése után meg kell még rövi­

den ismerkednünk a IV. század második felének római flottájával,
lulianus császár 363. évi perzsa hadjáratával kapcsolatban Festus
breviáriuma megemlíti, hogy az imperator egy hajóhadat is beve­
tett az Eufráteszen,112
114 a flotta tehát időnként még a római-perzsa
113
háborúkban is komoly szerepet kapott. Mivel a Földközi-tenger
a IV. században immár évszázadok óta a Római Birodalom beltengere
volt, Róma a III. századi válság egy-egy barbár betörését (pl. a gotok
260 körüli égei-tengeri fosztogatásait) leszámítva gyakorlatilag nem
találkozott idegen tengeri ellenféllel, emiatt aztán sem a katonacsá­
szárok, sem Diocletianus és társuralkodói, sémi. Constantinus nem
reformálták meg a flottát. Az egyetlen jelentős IV. századi tengeri
összecsapás egy polgárháborús vízi ütközet volt: 324-ben a Crispus
caesar (I. Constantinus császár legidősebb fia) által vezetett ha­
jóhad és az Abantus/Amandus (Licinius császár hadvezére) által
irányított flotta került szembe egymással a Helléspontosnál, s az
összecsapás végül Crispus győzelmével végződött,115 A tengeri és fo­
lyami csapatok alacsony presztízsű haderőnek számítottak, 116 holott
a határfolyókon cirkáló folyami flottáknak (Rajna, Duna, Eufrátesz),
illetve a Britanniát szász és frank kalóztámadásoktól védő óceáni

112 Cod. Theod. 7.22.8.

113 God. Theod. 7.22.1.
114 Fest 28.1. és 28.3.
115 Őriffo Const. 5.23-26 (Ajnandus); Zós. 2.23. (Abantus). Lásd meg
Licinius hadvezérét: PLRE Vol. I. 50. Amandus 2.
m Szabó 2007: 75L

180
haderőnek, a Classis Britanniáinak komoly szerepe volt a biroda­
lom védelmében. A Bononiavárosában (a mai Boulogne-sur-Merben)
állomásozó Classis Britannica 286-ban még egy ellencsászárt is
trónra tudott segíteni a parancsnoka, Carausius személyében.117
A Földközi-tengeren állomásozó flotta szerepe csak azután érté­
kelődött fel újra, hogy az V. században aGeiserich vezette vandálok
megszállták Észak-Afrikát és rablóhadjáratokat indítottak onnan
a Nyugat-Mediterráneum szigetei és Itália ellen, sőt 455-ben magát
Rómát is kifosztották. 468-ban a Leó és Anthem! us császárok által
felállított hatalmas, 1100 hadihajóból és 50 ezer fős személyzetből
álló tengeri sereget azonban szérverték a germánok.118
A két evezősoros kora császárkori Zíbwnákból a késő ókorra
alakult ki a középkor legfontosabb hadihajótípusa, a.dromón, amely
aztán az arabokkal harcoló VII-V1I1. századi bizánci Flottának is az
egyik legjellegzetesebb eszköze lett. Számos késő ókori auktor, töb­
bek között a IV-V. század fordulóján alkotó katonai szerző, Vegetius
is anakronisztikusán még MAumának nevezi a korszaka hadihajóit,
holott ezek a tengeri járművek a régészeti leletek alapján már kö­
zelebb állnak a középkori dro-mónokhoz, mint a principátus kor­
szakának tengeri járműveihez. A IV. század hadihajói vitorlákkal
és evezőkkel is rendelkeztek, s rendszerint az evezősötök száma
alapján rendszerezték őket további hajóosztályokba. A legkisebb
hajóknak 50, míg a legnagyobbaknak akár 220-230 evezősük is le­
hetett. Utóbbiak fedélzetén körülbelül 70 katona szolgálhatott, tehát
az evezős személyzet a fegyverforgatók létszámának akár a három­
szorosa is lehetett.11" A nagyobb hajókon hadigépezeteket, nyílvető
ballistákat és kővető katapultákalis el lehetett helyezni. A rómaiak
szigorúan titokban tartották az általuk használt hajóépítési tech­
nikákat, a Codex Theodosianus egyik császári rendelete például
fővesztést helyezett kilátásba annak, aki elárulja a módszert a bar­
bároknak.120 Vegetius leírásából ismerjük a hajókon szolgáló sze­
mélyzet egyenruháját és felszerelését is. A felderítőhajók katonai

117 PLKEVol. 1.180. Carausius.

ns Prisk. exc. 42.
nn Syvánne 2015: 43.
ia> Cod. Theod. 9.40.24.

181
személyzete (exploratores) a hadihajók harcoló személyzetével
(milites) ellentétben nem hordott páncélt, se fémsisakot. csupán
tengerkék ruhát, hogy így jobban bele tudjon olvadni a környezetébe
és gyorsabban tudjon mozogni a fedélzeten?21
A hajóhadak méreteit és a tengerész katonaság létszámát leg­
feljebb megbecsülni lehet, pontos adataink sajnos nincsenek*
Egy lordanes-szöveghely alapján tudjuk, hogy Ravenna kikötőjének
a befogadóképessége egykor 250 hajó lehetett,121122 ám a Ravennában
állomásozó hajók túlnyomó többsége biztosan nem hadihajó volt,
hanem kereskedőhajó* A Római Birodalom legfontosabb és legjobban
kiépített kikötője, amisenumi Portus lulius egy történészi hipotézis
szerint 1 hat evezösoros (sexaremis), 1 öt evezősoros (quinque-
remis), 10 négy evezősoros (quadriremis), 52 három evezősoros
(triremis) és 15 két evezösoros (biremis) hadihajóval bírt. Ennél
több gályával a misenuminál lényegesen kisebb ravennai bázis sem
rendelkezhetett. Syvánne a ravennai flotta IV. századi méretét a kü­
lönböző epigráfiai források összevetése alapján így becsüli meg: 2
öt evezősoros (quinqueremis), 6 négy evezősoros (quadriremis),
23 három evezősoros (triremis) és 4 két evezősoros (biremis) ha­
dihajó.123 Vannak becslések a Római Birodalom IV. századi teljes ha­
diflottájának méretével és a hajókon szolgáló katonaság létszámával
kapcsolatban is. Courtois szerint 500-600 hadihajója lehetett ösz-
szesen a birodalomnak, amelyből hipotézise alapján 300 hajó itáliai
kikötőkben (Misenum, Ravenna és a IV* század legvégén Aquileia)
állomásozott. Reddé 625 hadihajóról és 130 ezer fős személyzetről
(matrózok, katonák, felderítők) értekezik munkájában. Syvánne vele
szemben jóval kisebb, 76 ezer fős személyzetet becsül.124 Látható
az adatokból, hogy a különböző történészi hipotézisek viszonylag
széles skálán mozognak.

121 Vég. Epit. 4.37, és 4.44.

122 lord. Get. 29. „Dió utalása szerint a régi időkben azt tartották,
hogy 250 hajó fér el [Ravenna] biztonságos kikötőjében. ’*(Kiss Magdolna
fordítása.)
123 Syvánne 2015:39,
124 Syvánne 2015:42.

182
 A flották legfontosabb bázisai akövetkezők voltak alV században:125126

Birodalmi flották:
- Classis Misenensis (Misenum)
- Classis Ravennas (Ravenna)

Provinciális flották:
- Classis Alexandrina (Alexandria)
- Classis Syriaca / Classis Seteucena (Antiochia)
- Classis Nova Libyca (Cyrene)
- Classis Germanica (Mogontiacum)
- Classis Pannonica (Taurunum)
- Classis Moesica (Noviodunum)
- Classis Britannica (Bononia)
- Classis Ponlica (Trapezus)

A SZÁSZÁNIDA PERZSA HADSEREG II. SÁPÚR NAGYK IRÁLY

(309-379) IDEJÉBEN

A szászánida perzsa társadalom a parthus uralmat megdöntő

I. Ardasír (224-241) uralkodásától négy társadalmi rétegre volt
felosztható: a papok, a harcosok (artéStaran), a hivatalnokok, va­
lamint a kézművesek és a földművelők rétegére. A harcosok réte­
géből I. Ardasír nagykirály felállított egy professzionális, állandó
hadsereget (spá/i), amelynek ő maga volt a legfőbb vezetője. Létezett
emellett egy hadseregparancsnoki tisztség is, az Érán-spáhbedé.
Később, a VL században az Érán-spühbedek száma négyre emelke­
dett. A szászánida uralkodók fő céljukként az egykori Achaimenida
(Óperzsa) Birodalom (Kr.e. 550 - Kr.e. 330) feltámasztását tűzték
ki,l2ft amelyhez azonban jól szervezett, modern hadseregre volt szük­
ségük, hiszen az ellenfél, a Római Birodalom számbeli fölényét csak
ezzel lehetett volna kompenzálni. I. Ardasír tehát hadseregreformot

125 Saddington 2007: 208-210, (The Italian Fleets) és 213-215.

(The Provinciái Fleets); Syváxne 2015: 36.
126 Szaró 2007: 549.

183
hajtott végre, amelynek három fontos programpontja említendő*
Egyrészt a reform a régi óperzsa katonai szervezőelv szellemében
újította meg a szászánida sereget, másrészt Ardasír nem nyúlt hozzá
a korábbi idők parthus lovasságához, hanem azt jelentősebb változ­
tatás nélkül olvasztotta be újjáalakult hadigépezetébe, harmadrészt
sokat tanult a római ostromtechnikából és a városok, erődök bevé­
teléhez a római ellenség haditechnikáját és taktikáját lemásolva
fogott hozzá a hadjáratai alkalmával*127 A perzsa sereget a III-IV* szá­
zad folyamán két fő fegyvernemre lehetett felosztani, a lovasságra
(aswárán) és a gyalogságra (paygárí).128 A lovasság nehézlovasságra,
idegenekből álló könnyűlovas segédcsapatokra, tevés alakulatokra
és elefántos egységekre oszlott, míg a gyalogság egyrészt íjászokból,
másrészt dárdával és pajzzsal felszerelt „általános gyalogosokból”,
vagyis milíciaszerű parasztkatonaságból állt.
A szászánida perzsa sereg gerince, leghatékonyabb csapásmé­
rő eszköze vitathatatlanul a nehézlovasság volt, amely annyira
félelmetesnek számított a korszak hadászatában, hogy a rómaiak
is átvették: egy őOO fős néhézfegyverzetű lovasalakulat (Schola
Sculariorum Clibanariorum) még a császári sc&olában is szer­
veződött* A clibanarius szó maga is egy iráni eredetű kifejezés,
griwbönwar, griva-pöna-bara szavakból vezethető le
etimológiailag, amelynek jelentése „nyakvédőt viselő”.129 Ammianus
Marcellinus munkájában a következőket írja IL Sápúr korának per­
zsa nehézfegyverzetű lovasságáról:

„Egész seregünk a Maranga nevű vidékhez ért. Itt kora reggel

a perzsák megszámlálhatatlan sokasága tűnt föl, Merenas lovas­
ságiparancsnokkal, a király kétfiával és számosfőrangú ember­
rel. Egytől egyig páncéloscsapalok voltak. Tagjaik olyan sűrű
lemezekkel voltak borítva, hogy a merev kötések hozzásimultak
a tagok hajtásaihoz, s az álarcszerű sisakrostélyok olyan ponto­
san illeszkedtek afejhez, hogy - mivel egész testűk vaslemezekkel
volt födve - a rájuk hulló lövedékek csak ott tudtak befúródni,

127 Shahbazi 1987:489-499.

128 Dabyaee 2009: 45.
120 Rundgren 1957: 48*

184
ahol a szemnyílásokhoz szabott keskeny réseken a harcosok ép­
pen csak kiláthatnak, vagy ahol az orruknál hagyott szűk nyílá­
sokon lélegezhetnek. Egy részük dárdával harcra készen úgy állt
mozdulatlanul, hogy azt hihette volna az ember, vaskapcsokkal
vannak odarögzítve. *130

A nehézlovasság elitegysége a 10.000 halhatatlan (zhayedan)

volt, akiket I. Ardasír achaimenida mintára szervezett meg. A per­
zsa lovasok professzionálisan kiképzett katonák és nemesemberek
voltak. Ismerjük a szászánida nehézlovasság teljes fegyverzetét is:
sisakkal, nyakvédős páncélinggel, mellvérttel, páncélos kesztyűvel,
combvédővel, dárdával, karddal, harci buzogánnyal, harci baltával,
íjtartóval, két íjjal és íjhúrral, egy tegezzel és 30 nyíllal, egy lasz-
szóhoz hasonlító fegyverrel, parittyával, illetve egy páncélos lóval
rendelkeztek. Egyedüli hátrányuk a nehézkes manőverezés, a rend­
kívüli lassúság, illetve a váratlan rajtaütésekre való képtelenség
volt.131 Szászánida könnyűlovas egységek egyáltalán nem léteztek,
a nagykirály szolgálatában harcoló idegen segédcsapatok között
azonban találunk ilyen típusú alakulatokat is, a leghíresebb közülük
a sagestanusok egysége volt, akiket Ammianus Marcellinus a leg-
szilajabb harcosoknak nevezett.132 Mellettük gelanusok, albanusok
és heftalita hunok is alkottak könnyűlovas csapatokat a IV. századi
perzsa seregben, lovasíjászok voltak.133 A harci elefántokat Indiából
szerezték be a szászánida nagykirályok, Ammianus Marcellinus
szerint félelmetes látványt nyújtottak: „ Velük együtt lépdeltek ké­
nyelmesen, egész csapatokban, a fegyvereseket hordozd ráncos
bőrű, ormótlan elefántok, amelyek, mint már többször említet­
tem, a színház borzalmas szereplőinél is félelmetesebb látványt
nyújtanak.”134 Az elefántok kiképzését és irányítását is általában
indiaiakra bízták.

130 Amin. 25.1.

131 Shaiibazi 1987:489-499.
132 Amm. 19.2.
133 Daryaee 2009: 46.
134 Amin. 19.2.

185
 A gyalogság első soraiban a parasztkatonákból álló „általános
gyalogosok” álltak. Az íjászok mögöttük helyezkedtek el és a paraszt­
katonák védelmét élvezve lőtték ki nyilaikat az ellenségre. A perzsa
gyalogság jelentősége és harcértéke a lovassághoz viszonyítva cse­
kély volt, az „általános gyalogosok” sem professzionális kiképzést,
sem zsoldot nem kaptak. Várostromoknál a különböző ostromgé­
peket (ballislákat, katapultákat, ostromtornyokat, faltörő kosokat,
aknász felszereléseket) kezelő, római mintára kiképzett és szervezett
személyzet fontossága azonban felértékelődött.133
A szászánida perzsa hadsereg összlétszámára egyetlenegy forrás­
adat áll csak rendelkezésünkre, al-Tabarí X. századi történeti mun­
kája, amely szerint 578-ban 70 ezer katona szolgálta a nagykirályt.
AIV. század második feléről sajnos nincsenek számadataink, de a
II. Sápúr uralkodása alatti hadseregméret hozzávetőlegesen csak kis
mértékben térhetett el a VI. századi haderő létszámától. A Római
Birodalom keleti provinciái jóval több katonát voltak képesek ki­
állítani, mint a Szászánida Birodalom. A perzsa nagykirály több
kisebb hadseregcsoportnak is parancsnokolt, egy-egy ilyen sereg
12 ezer főből állt és további kisebb egységekre, név szerint ^undokra,
drcV^okra, illetve wa&okra oszlott. A legkisebb fegyveres alakulat,
amely még önálló jelképpel rendelkezett, a drqfS volt. Ezek a kisebb
katonai egységek a parancsnokaik, vezetőik elnevezései alapján
decimális rendszer szerint szerveződtek, azaz többnyire 1000 vagy
100 emberből álltak. A hazdrmard nevű tiszt például a szó etimo­
lógiáját alapul véve 1000 embernek parancsnokolt. A Szászánida
Birodalom legfontosabb hadijelvénye a DrafS-eK&t^án volt, amelyet
a perzsa sereg centrumában elhelyezkedő nagykirály, avagy távollé­
tében a hadseregparancsnok, az Érán-spáhbed mellett helyeztek el.138
Az uralkodó rendszerint trónon ülve nézte végig az ütközeteket és
a trónjáról felemelkedve adott ki parancsokat. Ez a hagyomány is az
Achaimenida (Óperzsa) Birodalom szokásait újította fel, Hérodotos
is említi történeti munkájában a görög poliszokkal harcoló Xerxés* 136

133 Daryaee 2009: 46.

136 Shaubaz) .1987:489-499.

186
nagykirállyal kapcsolatban?37 Érdekes tradíció volt a csatát eldöntő
párbaj szászánida intézménye, amelyre több, manapság is látható
perzsa kőrelief utal az iráni Naq5-e Rostám szikláin. Nemcsak ré­
gészeti emlékek alapján ismerjük azonban ezt a szokást, hanem
írott forrásokból is, hiszen Malalas világkrónikájából tudjuk például,
hogy 421-ben a perzsa és a római sereg egy párviadallal döntötte
el a konfliktus végkimenetelét. Egy gót származású cornes, Flavius
Areobindus/Ariobindus1™ legyőzte és megölte a szászánida bajno­
kot, a halhatatlanok legerősebbikét, Ardazanést, ezután pedig V.
Bahrám nagykirály - becsülettel betartva az egyezséget - beismerte
a vereségét, 50 évre békét kötött a római császárral, majd csapata­
ival hazavonult.139 Akkora siker volt ez, hogy a gót katonát később
kinevezték magister militumper Orienlemmé, majd a császár, II.
Theodosius parancsára 434-ben még cousulnak is megtették, 447-
ben pedig patrícius címet kapott.

Összefoglalás

Festus breviáriuma Róma városának alapításától lovianus csá-

szár haláláig (364) tárgyalja a Római Birodalom történetét, első­
sorban a provinciatörténetre, illetve a birodalom keleti, parthus és
szászánida hadjárataira fókuszálva. A keleti birodalmakkal 370 kö­
rül immár több mint 400 éve folytak váltakozó sikerrel a római csatá­
rozások, a császárok ötször még az ellenség fővárosát, Ktésiphónt is
el tudták foglalni, azonban az utolsó nagy római-perzsa összecsapás
komoly kudarccal záródott, lulianus ugyanis 363-ban életét vesztette
az összecsapásokban, míg utódja, lovianus csak nagy nehézségek
árán és komoly presztízsveszteséggel tudta hazavezetni seregét
Konstantinápolyba. Festus cé|ja egyrészt az volt, hogy aRóma-eszme,
a birodalom nagyságának és legyőzhetetlenségének az eszméje* 135

117 Hdt. 7.212. „Azt mondják, amíg a király a csatát figyelte, három­
szor is felugrott Lrónszékéről, annyira aggódott a seregéért” (Muraközi
Gyula fordítása.)
135 PLRE Vol. II. 145. FL Ariobindus 2
m íoh. Mai. 14.23.

187
jegyében megszépítse breviáriumában a sikertelen perzsa hadjára­
tok emlékét, másrészt rövid történeti áttekintést adjon az uralkodó,
illetve az udvar és a sereg főemberei számára a római provinciák és
az imperium keleti háborúinak a történetéről. Tekinthetünk a mun­
kára úgy is, hogy az egy „félidei beszámoló” a Kr.e. I. század közepétől
a Kr.u. VH. század közepéig tartó római-par thus és római-szászánida
konfliktusokról. Festus breviáriumát általában alacsony színvona­
lon megírt, eredetiség nélküli munkának szokták tartani a kutatók,
habár Michael von Albrech például a kritikus megjegyzései után
úgy fogalmaz, hogy a szerző „megpróbálja a tartalom szűkössé­
gét választékos stílussal ellensúlyozni".1*0 Az eredetiség hiányá­
ra vonatkozó kritikai megállapítások is részben cáfolhatók, a mű
ugyanis a IV. század közepének összecsapásairól, II. Constantius,
lulianus és lovianus korának harcairól értékes és egyedi informá­
ciókat is közöl. A munka legfőbb erénye a sűrítésben rejlik, amelyet
elképesztő tehetséggel végez el a szerző, 1117 év történetét ugyanis
mesterien foglalja össze 30 rövid caputban. A breviárium stílusa
és nyelvezete összességében irodalmi szempontból okkal kifogásol­
ható, azonban a célnak, amely miatt íródott, tökéletesen megfelelt
a Festus-féle szöveg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mű
a késő ókori rövid történeti munkák egyik legnépszerűbbikének szá­
mított a középkorban, és összesen 185 kódexpéldányban maradt az
utókorra.
Festus breviáriuma a nagy népvándorlás megindulása (375) és
a katolikus keresztény hitvallás államvallássá emelése (380) előtt
néhány évvel, 369/370-ben íródott. A rövid történeti munka befe­
jezésének idején a Római Birodalom keleti területeit uraló ariánus
keresztény császár, Valens még a Szászánida Birodalom elleni ka­
tonai összecsapást tervezte, területszerzésen, Ktésiphón elfogla­
lásán gondolkodott, azonban néhány évvel később a hun és a gót
veszély miatt már védekezésre kellett berendezkednie. A Festus
által „legdicsőségesebb príncepsnek’ nevezett imperator 378-ban

1,0 Albbecht 2004:1107. A szerző legfontosabb értékítélete azonban így

szó: „Stilisztikai szempontból nem vethető egybe Festus Eutropiusszal. ”
Eutropius munkáját szokták a kutatók a legjobban sikerült késő ókori bre­
viáriumnak tartani.

188
Hadrianopolis mellett nézett farkasszemet a birodalomban letelepí­
tett, ám ellenségessé vált gót csapatokkal, majd az elhamarkodott,
vesztes összecsapás után egy kunyhóban lelte dicstelen halálát,
az épületet ugyanis barbár ellenfelei rágyújtották az uralkodóra.
Az Alarik vezette nyugati gotok egy emberöltő múlva, 410-ben már
Rómát is elfoglalták és kifosztották, ezzel pedig a birodalom sérthe­
tetlenségének és legyőzhetetlenségének mítosza egycsapásra sem­
mivé foszlott. Az imperium nyugati fele aztán még ugyanebben az
évszázadban megszűnt létezni, miután a szkír Odoaker letaszította
trónjáról Romulus Augustulust. Elmondható, hogy talán Festus
breviáriuma az utolsó olyan történeti munka az ókorból, amelyben
egy római történetíró hódításokról, terjeszkedésről, a birodalom
nagyságának növeléséről elmélkedik.

189
FÜGGELÉK
 Római császárok1

Augustus Kr.e. 27 - Kr.u. 14

Tiberius Kr.u. 14-37
Caligula 37 - 41
Claudius 41-54
Scribonianus (ellencsászár) 42
Nero 54-68
C. lulíus Vindex (ellencsászár) 68
L. Clodius Macer (eUencsászár) 68
Gálba 68-69
Calpurnius Piso (caesar) 69
C. Nymphidius Sabinus (eUencsászár) 68
Otho 69
Vitellius 69
Vespasianus 69-79
Tíius 79 - 81
Domitianus 81-96
L. Antonius Saturninus (ellencsászár) 89
Nerva 96-98
Traianus 98 - 117
Hadrianus 117-138
Antoninus Pius 138 -161
Marcus Aurelius 161 -180
Lucius Verus 161 -169
Avidius Cassius (ellencsászár) 175
Coinmodus 180 - 192

1 Kiekast 2004 alapján összeállítva*

193
Pertinax 192 -193
Didius lulianus 193
Septimius Severus 193 - 211
Pescennius Niger (ellencsászár) 193-194
Clodius Albinus (eUencsászár) 193- 197
Caracalla 211 - 217
Geta 211
Macrinus 217 - 218
Diadumenianus (caesar) 217 - 218
Elagabalus 218 - 222
Seleucus (ellencsászár) 318/232
Uranius (eUencsászár) 218/222
GeUius Maximus (ellencsászár) 219
Verus (eUencsászár) 219
Severus Alexander 222 - 235
L. Seius Sallustius (eUencsászár) 225/227
Taurinus (eUencsászár) 222/235
Ovinius Camttlus (ellencsászár) 222/235
Maximinus Thrax 235 - 238
Maximus (caesar) 236 - 238
Magnus (ellencsászár) 235
Tteus Quartinus (eUencsászár) 235
I. Gordianus 238
TI. Gordianus 238
Pupienus 238
Balbinus 238
III. Gordianus 238 - 244
Sabinianus (ellencsászár) 240
Philippus Arabs 244 - 249
M. lulius Philippus lunior (caesar) 247 - 249
Marcus (eUencsászár) 244
Sübannacus (ellencsászár) 244/249
Sponsianus (eUencsászár) 244/249
Pacatianus (eUencsászár) 248
lotapianus (eUencsászár) 248-249

194
Traianus Decius 249 - 251
Herennius Etruscus (caesar) 251
Hostilianus (caesar) 251
L. Priscus (ellencsászár) 250
lulius Valens Licinianus
(ellencsászár) 250
Trebonianus Gallus 251 - 253
Volusianus (caesar) 251 - 253
Uranius Antonimis (ellencsászár) 253 - 254
Aemilius Aemilianus 253
Valerianus 253 - 260
Gallienus (augustus) 253 - 260
Valerianus lunior (caesar) 256 - 258
Saloninus (caesar) 258 - 260
Mareades/ Cyriades (MeticsáKHár) 253
Gallienus 260 - 268
Marinianus (caesar) 268
Postumus (ellencsászár) Gallia - 250
Laetianus (ellxmcsászár) Gallia 269
Ingenuus (ellencsászár) Pannónia 260
Regalianus (ellencsászár) Ponrumia 260
Macrianus Senior
(ellencsászár) Kelet 260 - 261
Macrianus lunwr
(ellencsászár) Kelet 260 - 261
Quielus (ellencsászár) Kelet 260 - 262
Ballista (ellencsászár) Kelet 260 - 262
Valens (ellencsászár) Kelet 261
Odenalhus (ellencsászár) Palmijra 260 - 267
Maeonius (ellencsászár) Pahnyra 267
Piso (ellencsászár) 261
Mussius Aemilianus (ellencsászár) 260-261/262
Memor (ellencsászár) 262
Celsus (ellencsászár) 260/ 268
Aureolus (ellencstetár) 268

195
IL Claudius Gothicus 268 - 270
Marius (ellencsúszár) Gallia 269
Victorinus (ellencsászár) Gallia 269 - 271
Censorinus (ellencsászár) 268/270
Quintillus 270
Aurelianus 270 - 275
II. Domüianus (ellencsászár) Gallia 271
Victoria (eUencsászárnő) Gallia 271
Tetricus (eUencsászár) Gallia 271 - 274
Tstricus lunior
(ellencsászár) Gallia 278 - 274
Faustinus (ellencsászár)
Gallia 274
Felicissiwius (ellencsászár) 271
Zenobia (eUencsászárnő)
Palmyra 267-272
Vaballathus (ellencsászár)
Palmyra 267-272
Antiachus (ellencsászár) Palmyra 272 - 273
Septimius (ellencsászár) 271/272
Firmus (ellencsászár) 273
Tacitus 275 - 276
Florianus 276
Probus 276 - 282
Bonosus (ellencsászár) 280
Proculus (ellencsászár) 280
C. lulius Salurninus (eUencsászár) 281
Cár us 282 - 283
Numerianus 283 - 284
Carinus 283 - 285
Nigrinianus (caesar) 284 - 285
M. Aurelius lulianus (ellencsászár) 283
Sabinus lulianus (ellencsászár) 284

196
I. tetrarchia (293 - 305)

Diocletianus 284 - 305

Maximianus Herculius 286-305
Galerius (caesar) 293 - 305
I. Constantius Chlorus (caesar) 293 - 305
Arnandus (eUencsászár) 285/286
Aelianus (ellencsászár) 285/286
Carausius (eUencsászár) Britannia 286-293
Allectus (eUencsászár) Britannia 293-297
Domitianus (ellencsászár) 297
Achüleus (eUencsászár) 297/298
Bugenius (eUencsászár) 303

II. tetrarchia (305 - 306)

Galerius 305 - 311

L Constantius Chlorus 305 - 306
Severus (caesar) 305 - 306
Maximinus Daia (caesar) 305 ’ 313
Maxentius (eUencsászár) 306 - 312

ül. tetrarchia (306 - 308)

Galerius 305 - 311

Severus 306 - 307
Maximinus Daia (caesar) 305 - 313
L Constantinus (caesar / (augustusi) 306 - 337
Maxentius (ellencsászár) 306 - 312
Maximianns Herculius (eUencsászár) 307 - 310

IV. tetrarchia (308 - 311)

Galéria s 308 - 311

Licinius 308-324
Maximinus üaia. (caesar/[augustus]) 305 - 313
1 Constantinus (caesar/ {augustus]} 306-337

197
 Maxentius (ellencsászár) 306 - 312
Maximianus He/rcutius (eUencsászár) 307 - 310
L. Domitius Alexander (eUencsászár) 308/309 - 310

I. Constantinus 306 - 337

Crispus (caesar) 317 - 326
II. Constantinus (caesar) 317 - 337
II. Constantius (caesar) 324 - 337
Constans (caesar) 333 - 337
Delmatius (caesar) 335 - 337
Maxentius (eUencsászár) 306 - 312
Calocaerus (eUencsászár) 333/334
Licinius 308 - 324
Maxiininus Daia (caesar / [augustus}) 305 - 313
Valens (caesar) 317
Licinius lunior (caesar) 317 - 324
Martinianus (caesar) 324
II. Constantinus 337 - 340
Constans 337 - 350
II. Constantius 337 - 361
Vetranio ([augustus}) 350
GHallus (caesar) 351 - 354
Magnentius (eUencsászár) 350 - 353
Decentius (eUencsászár) 350-353
Nepolianus (ellencsászár) 350
Süvanus (ellencsászár) 355
lulianus 361 - 363
lovianus 363-364
I. Valentinianus 364 - 375
Firnius (ellencsászár) 372 - 374/375
Valens 364 - 378
Procopius (eUencsászár) 365 - 366
Marcellus (eUencsászár) 366
Gratianus 367 - 383
II. Valentinianus 375 - 392
I. Theodosius 379 - 395
Arcadius (augustus) 383 - 395

198
 Honorius (augustusi 393-395
Magnus Maxirnus (eUencsászár) 383 - 388
Flavius Víclor (ellencsászár) 384 - 388
Eugenius (ellencsászár) 392 - 394

Nyugatrómai Birodalom (395 - 476)

Honorius 395-423
III. Constantius (augustus) 421
Marcus (ellencsászár) 407
Gratianus (ellencsászár) 407
Constantinus (ellencsászár) 407 - 411
Constans (ellencsászár) 407 - 411
Maximus (ellencsászár) 409 - 422
Priscus Attalus (ellencsászár) 409-410 és 414-415
loninus (ellencsászár) 411 - 413
Sebaslianus (ellencsászár) 412-413
Heraclianus (ellencsászár) 413
íohannes (augustus/ ellencsászár) 423-425
III, Valentiniauus 425 - 455
Pctronius Maximus 455
Avitus 455 - 456
Maiorianus 457 - 461
Libius Severus 461 - 465
Anrhemius 467 - 472
Arvandus (ellencsászár) 408
Romanus (ellencsászár) 470
Olybrius 472
Glycerius 473 - 474
lulius Nepos 474-475/(480)
Romulus Augustulus 475 - 476
[Syagrius (rex R(rrnanorurn) 480 - 487]

199
Keletrómai Birodalom (395 - 641)

Arkadios 396 - 408

IL Thedosios 408 - 450
Markianos 450 - 457
I. León 457 - 474
IL León 474
Zénón 474 - 491
Basüiskos (vllencsászár) 475-476
Leontios (ellencsászár) 484 - 488
I. Anastasios 491 - 518
L lustinos 518 - 527
I. lustinianos 527 - 565
Hypatios (ellencsászár) 532
IL lustinos 565 - 578
II. Tiberios (caesar) 574 - 578
IL Tiberios 578 - 582
Germanos (caesar) 582
Maurikios (caesar) 582
lustinianos (ellencsászár) 578
Maurikios 582 - 602
Theodosios (auguslus) 590 - 602
Phokas 602 - 610
Hérakieios 610 - 641
III. Kónstantinos (augustus) 613 - 641
Héraklónas (augustus) 638 - 641

200
 PaRTHUS XAGYKJRÁ1YOK2

L Arsakés Kr.e. 247 - 217

II. Arsakés Kr.e. 217 - 191
Priapatios Kr.e. 191 -176
L Phraatés Kr.e. 176 -171
L Mithridatés Kr.e, 171 - 138
II. Phraatés Kr.e. 138 - 128
I. Artabanos Kr.e. 128 - 123
II. Mithridatós Kr.e. 123 - 88
I. Gótarzés Kr.e. 91 - 80
I. Oródés Kr.e. 80 - 75
Sinatrukés Kr.e. 77 - 70
III. Phraatés Kr.e, 70 - 57
III. Mithridatés Kr.e. 57
II. Oródés Kr.e. 57 - 38
L Pakoros (társnagykirály) Kr.e, 38
IV. Phraatés Kr.e, 38 - Kr.e. 2
L Tiridatés (ellennagykirály) Kr.e. 29 - 26
V Phraatés Kr.e. 2 - Kral. 4
Musa (társnagykirálynő) Kr.e, 2 - Kr.u. 4
III. Oródés Kr.u. 4-6

2 Wtesehöfer 1996: 317. és a The Metropolitan Museum of Art táblá­

zata [„List of Rulers of the Parthian Empire" In: Heilbrunn Tímelüie
of Art History. New York: The Metropolitan Museum of Art, 2000-.
http://www.metmuseum. org/toah/hd/paru/hd„paru.htm (January 2019)]
alapján összeállítva. (A parthus történelem dátumai sok esetben bizony­
talanok) a rendelkezésűnkre álló források információit nem lehet mindig
pontosan elhelyezni az időben, így egyes történészek, orientalisták mun­
káiban eltérő kronológiai adatokkal is találkozhatunk.)

201
I, Vonónés 8-12
II. Artabanos 10-38
II. Tividatés (eUennagykirály) 35-36
I. Vardanés 38 - 45
II. Gótarzés 40-51
Sanabarés (ellennagykirály) 50 - 65
II. Vonónés 51
I. Vologésés 51-78
II. Vardanés (eUennagykirály) 55 - 58
II. Vologésés 78
n. Pakoros 78 - 110
HL Artabanos (ellennagykirály) 79-81
Ifi. Vologésés (Kclet-Parthia nagykirálya) 11.0 - 147
ZK Mithridatés (ellenria.gykirály) 140
I. Khosrocs (Nyugat-Parthia nagykirálya) 110 - 129
Parthamaspatés (ellennagykirály) 116
IV. Vologésés 147 - 192
II. Khosroés (eltennag,ykirály) 190
V. Vologésés 192 - 208
VI. Vologésés 208 - 228
IV. Artabanos (ellennagykirály) 213 - 224

202
 SzÁSZÁNWA (ÚJPERZSA) XAGYKIHÁLYOK3

I. Ardasír 224 - 241

I. Sápúr 241 - 272
I. Hormizd 270 - 271
I. Bahrám 271 - 274
II. Bahrám 274 - 293
ITT. Bahrám 293
Narseh (Narsés) 293 - 302
11. Hormizd 302 - 309
Adhur Narseh (Adhur Narsés) 30$)
II. Sápúr 309 - 379
II. Ardasír 379 - 383
llt. Sápúr 383 - 388
IV. Bahrám 388 - 399
I. Yazdgird (I. Jazdagird) 399 - 420
V. Bahrám 420 - 438
II. Yazdgird (II. Jazdagird) 438 - 457
III. Hormizd 457 - 459
I. Péróz 459 - 484

3 WiESEHöFER 1996: 319-320. és a The Metropolitan Museum of Art táb­

lázata [ rList of Rulers oí the Sásánián Empire.” In: Heilbrunn Timclinc of
Art History. New York: The Metropolitan Museum of Art, 2000-. http://
www.metmuseum.org/toalVhd/saru/hdj5aru.htm (Marcii 2016)] alapján
összeállítva. (A szászánida történelem dátumai a parthus korszakénál job’
bán dokumentáltak ugyan, ám ennek ellenére is sok esetben bizonytalanok.
A rendelkezésünkre álló források információit nem lehet mindig pontosan
elhelyezni az időben, így egyes történészek, orientál isták munkáiban eltérő
kronológiai adatokkal is találkozhatunk.)

203
Balash 484 - 488
I, Kawád 488-497 és 499-531
Zamaspés 496 - 498
I. Khusrau (I. Khosroés) 531 - 579
IV. Hormizd 579 - 590
II. Khusrau (II. Khosroés) 590 és 591 -628
VI. Bah rám /a Mihrán-dinasztiából/ 590 - 591
II. Kawád 628
III. Ardasír 628 - 629
III. Khusrau (III. Khosroés) 630
Borán (nagykirálynő) 630 és 631 - 632
Shahrbaraz /a Mihrán-dinasztiából/ 630
II. Péróz 630
Azarmidokht (nagykírálynő) 630 - 631
IV Khusrau (IV. Khosroés) 631
V. Hormizd 630 - 631
HL Yazdgird (III. Jazdagird) 633 - 651

204
A ROMAI BIRODALOM HADEREJE
 A RÓMAI BIRODALOM KELETI FELÉNEK HADEREJE
A IV. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN
(A Notitia Dignitatum alapján)
Alak ólat: Schotae
Létrám: 8500 fő (7 x 500 fő)
Parancsnok: Császár (Magister Officioruro)
^Állomáshely: Konatantmápoly_____________

Alakulat: Központi sereg Alakulat: Központi sereg II

Falattal és comitatenses alakulatok Palatini és comitatenses alakulatok
Létszám: 20*25 ezer tő Létszám: 20-25 ezer fő
Parancsnok: Magister Militum Praesenralis Parancsnok: Magister Militum Praesentális
Állomáshely: Konstantinápoly mellett Állomáshely: Konstantinápoly mellett

Alakulat: Provinciális Alakulat: Provinciális Alakulat: Provinciális

központi sereg központi sereg 11 központi seregül
Comitniunses alakulatok Comitatenses alakulatok Comitatenses alakulatok
Létszám: 1.5'20 ezer ffí Létszám- 25-30 ezer fő Létszám: 15-20 ezer ló
Parancsnok Magtater Militum Parancsnok; Magister Militum Parancsnak: Magister Militum
per Illyrjcum per Thracias per Orientem
Állomáshely: Sinulum Állomáshely: Marcianopolis Állomáshely: Antiochía

Alakulat: Comitatenses alakulatok Alakulat: C<»ml biten ftea alakulatok

Létszám: 15 ezer fő Létszám: 1000 fő
Parancsnok: Comes rei militaris Aegypti Parancsnok: Coines isauriae
Állomáshely: Egyiptom Állomáshely: Isauria, Kis-Ázsla
t
Alakulat: Limitanei alakulatok Alakulat: Limitimei alakulatok Alakulat: Limitanei alakulatok
Létszám: 5-10 ezer fő Létszám: 5-10 ezer fő Létszám: kb. 5000 fő
Parancsnok: Dux Moesiae I Parancsnok: Dux Mocsiac lí Parancsnok: Dux Syriae

Alakulat: Limitanei alakulatok Alakulat: Liniitmici alakulatok Alakulat; Limitanei alakulatok

Létszám: 5-10 ezer fő Létszám: 5-10 ezer fö Létszám: kh. 5000 fő
Parancsnok: Dux Dáciáé Rípensis Parancsnok: Duxtícythiac Parancsnok: Dux Mesopotamiac

Alakulat: Limitanei alakulatuk Alakulat: Limitanei alakulatok ( Alakulat: Limitanei alakulatok

Létszám: 5-10 ezer fő Létszám: 540 ezer lő | Létszám; 5-10 ezer fő
Parancsnok: Dux Thebaidos i Parancsnok: Dux Phocnicis i Parancsnok: Dux Palestinac

Alakulat: Limitanei alakulatok Alakulat: Limitanei alakulatok Alakulat: Limitanei alakulatok

Létszám: 5-10 ezer fő Létszám: 5-10 ezer fő Létszám: kb. 5000 fő
Parancsnok: Dux Libyarura Parancsnok: Dux Anneniae Parancsnok: Dux Arabiae______

Alakulat: Limitanei alakulatok

Létszám: kb. 5000 fő
Parancsnok: Dux Qsraene
 A RÓMAI BIRODALOM NYUGATI FELÉNEK HADEREJE
AZ V. SZÁZAD ELEJÉN
(x4 Notitia Dignitatum alapján)
Alakulat: Scbsiae
Létszám; 2500 fő <6 X 50016]
Parancsnok: Császár (Magister OtficiGrumj
Állomáshely: Ravenna________________ _

Alakulat: Provinciális központi sereg

Palatinl és comitatenses alakulatok
Létszám: 30-35 ezer fő
Parancsnok: Magister L’thuaque Miljüae
Állomáshely: Ülteti a

Alakulat: Conilta.tensew
alakulatok
Létszám: 10-15 ezer 16
Parancsnok: C omes Tllydci
Állomáshely: Sírnihtm

Aliik ulat: (’omitatenses

Alá k ulal.: Comh até n sea Alakulat: ComHatenscs
alakulatok
alakulatok alakulatok
Létszám: kb. 2500 fő
Létszám: kb. 5000 fii Létszám: kb. 10 ezor fő
P aranc 9 nők: (lomes T Ingi tani ao
Parancsnok; Cöincs Britanniáé l *ara nos nők; C o m os A ír it ;a e
A11 n máshí* ly: Maii i •etania
Állomáshely: Loiidinium Állomáshely: Cartbago
Tináit ana

Alakulat: Límitanei alakulatok Alakulat: Limilánói alakulatok

Léi szám: kb. 2500 fő
Létszám: ?
Parancsnok: Comes Litoris Saxonici
Parancsnok: Comes Tractus Argentoratis
Állomáshely: Britannia déli része Á lloin ásbel y: Argói i to rate

Alakulat: Liiuitanei alakulatok Alakulat: Lírnitunel alakulatok Alakulat: Límitanei alakulatok

Létszám: 10 ezer fő Létszám: kb. 5000 fő Létszám: kb. 3500 fő
Parancsnok: Dux 1-hil.an mariim Parancsnok: Dux ttart.iao I ot H Parn n c sno k: T) iix T r i pol i l.a n i ae

Alakulat: Liiuiiancl alakulatok

Alakulat: 1 indiánéi alakulatok Alakulat: Límitanei alakulatok
Létszám: 7500 fő
Létszám: 2-3 ezer fő Létszám: kb. 2000 fő
Parancsnok: Dux Pannóniáé
Párán c sno k: D ux Mogu n tiaccns is Parancsnok: Dux Mauretaniae
1 et Norici

Alakulat: Límitanei alakulatok Alakulat: Limitanci alakulatok A1 ak ul at: LI mliánéi a.l ak ul átok
Létszám: kb. 5ÜŰ fő Létszám: 7500 fő Létszám: kb. 500 fő
Parancsnok: Dux Belgicac II Parancsnok: Dux Pannóniáé II Parancsnok: Dux Sequameae

Alakulat: Limitanci alakulatok ■ Alakulat: Límitanei alakulatok Alakulat: Límitanei alakulatok

Létszám: ? | Létszám: 10 ezer fő Létszám: kb- 2500 fő
Parancsnok: Dux Gcrmaniac I ! Parancsnok: Dux Valeriac Parancsnok: Dux Tractus
Armoricani et Nérvicani
 BIBLIOGRÁFIA

Felhasznált fohkások

Ambrosius (Szent Ambrus): Epistolae

Liebeschuetz, J.H.W.G. (transl.): Ambrusé of Milán: Politicál
Letters and Speeches. Translated with an introduction and
notes by J.H.W.G. Liebeschuetz unth the assistance of Carole
Hill. Liverpool, 2005.
Ammianus Marcellinus: Rés Gestae a fi ne Cornell Taciti
Rolfe, J.C. (transl.): Ammianus Marcellinus. In Ihree volumes.
(Loeb Classical Library) Cambridge, 1935-1940.
Ammianus Marcellinus: Róma története (Fordította: Szepesy
Gyula) Budapest, 1993.
Anonymus Valesianus: Origó Constantám Imperatoris
Rolfe, J.C. (transl.): Ammianus Marcellinus. Volume III.
Excerpta Valesiana. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1939.
Appianos: Bcllum Civile / Bellum Mithridaticum/ Syriaca
White, Horace (transl.): Appianos: Román fíistory Vol. II1-IV.
The Civil Wars (Loeb Classical Library) Cambridge, 1913.
Németh György (szerk.): Appianos: Róma története. (Fordította:
Forisek Péter, Hahn István, Kató Péter, Németh György, Patay-
Horváth András, Sípos Flórián) Budapest, 2008.
Augustus császár: Rés Gcstae Divi Augusti
Shipley, Frederick W. (transl.): Vélleius Paterculus. Rés Gestae
Divi Augusti. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1924.
Augustus császár: Rés Gestae Divi Augusti (Fordította: Borzsák
István) In: Németh György (szerk.): Görög-római szöveggyűjte­
mény. Budapest, 2011.

209
Aurelius Victor: Liber de Caesaribus
GroB-Albenhauscn, Kirstcn - Fuhrmann, Manfred (transl.): Sextus
Aurelius Victor: Die Römischen Kaiser. Liber de Caesaribus.
(Lateinisch - Deutsch) Herausgegeben, űbersetzt und
erláutert von Kirsten GroB-Albenhausen und Manfred Fuhrmann.
Darmstadt, 1997.
Aurelius Victor: Történelem dióhéjban (Fordította: Patay-Horváth
András) In: Németh György (szerk.): Ércnél maradőbb... A görög
és római történelem forrásai. Budapest, 1998.
Biblia
Biblia Sacra Vulgata (Weber-Gryson Editio quinta) 2007.
Biblia (Fordította: Szent István Társulat) Budapest, 1973.
Caesar: Commentarii de Bello Gallico
Edwards, H. J. (transl.): Caesar: Tfee Gallic War. (Loeb Classical
Library) Cambridge, 1917.
lulius Caesarfeljegyzései a gall háborúról, a polgárháborúról
(Fordította: Szepessy Tibor) Budapest, 1974.
Cassiodorus: Variae Epistolae
Barnish S.J.B. (ed.): Cassiodorus: Variae. Liverpool, 1992.
Codex lustinianus
Krueger, Paul (ed.): Corpus luris Civüis. Volume II. - Codex
lustinianus. Berlin, 1877.
Codex Theodosianus
Krueger, Paul (ed.): Codex Theodosianus. Berlin, 1923.
Cassius Dió Cocceianus: História Romana fPwpatKf| loropía)
Cary, Earnest - Foster, HerbertB. (transl.): Cassius Dió: Román
History. In nine volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge,
1914-1927.
Diodóros Sikeliótés: Bibliothecae Historicae OoTopiKi] BipktoOqKq)
Walton, Francis R. (transl.): Diodorus Siculus: Library of
History. In twelve volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge,
1933-1967.
Dionysius Halicarnassus: Antiquitates Romanae (Paiyabcrj
Apxaio/.oyia)
Cary, Earnest (transl.): Dionysius of Halicarnassus: Román
Antiquities. In seven volumes. (Loeb Classical Library)
Cambridge, 1937-1950.

210
Epitome de Caesaribus (Libellus de vita et moribus imperatorum)
Pichlmayr, Franz - Gruendel, Koland (ed.): Sexti Aurelii Victoris
Liber de Caesaribus praecedunt Origó gentis romanae et
L/iber de viris iUustribus Urbis Romáé subsequitur Epitome
de Caesaribus. Leipzig, Teubner, 1961.133-176.
Rövid könyv az imperatorok életéről és erkölcseiről. Epitome
de Caesaribus. (Fordította: Sólyom Márk) Máriabesnyő, 2020.
Eunapios: loropucá őnopviígara
Blockley, Roger C. (transl.): The Fragmentary Classicising
Histórián# of the Later Román Empire. Eunapius,
Olympiodorus, Priscus and Malchus. Bánd II. Liverpool, 1983.
Eunapios: Vitae Sophistarum
Wright, Wilmer C. (transl.): Philostratus: Lives Sophisls.
Eunapius: Lives of Philosophers. (Loeb Classical Library)
Cambridge, 1921.
Eusebios: Vita Constantám (Bío$ Mnyólov Kwvgtovtívov)
McGiffert, Arthur Cushman (transl.): Eusebius Pamphilius: Life
of Constantán#. Nicene and Post-Nicene Fathers Series 11. Volume
I. New York, 1890.
Eutropius: Breviárium ab Űrbe condita
Watson, John Selby (transl.): Eutropius: Abridgment of Román
History. London, 1853.
Eutropius: Ráma rövid története (Fordította: Teraváglmov
Péter) Budapest, 2003.
Festus: Breviárium rerum gestarum populi Romani
Zugravu, Nelu (ed.): Festus: Breviárium- rerum gestarum po­
puli Romani. / Scurta. Istorie a Poporului Román (Editio
Bilinguis). Ia§i, 2003.
Florus: Epitome de T. Livio Bellorum omnium annorum DCC Libri
duó
Forster, E.S. (transl.): Florus: Epitome qfRomán History (Loeb
Classical Library) Cambridge, 1929.
Hérodotos: Históriai (Icnopíai)
Godley, A.D. (transl.): Herodotus: The Persian Wars. In four
volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1920-1925.
Hérodotosz: A görög-perzsa háború (Fordította: Muraközi
Gyula) Budapest, 2000.

211
Héródianos: iffo pera Múpicov 0aaiXeía$ íoiopía
Whittaker, C.R. (transl.): Herodian: History of the Empire. In
two volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1969-1970.
Héródianos: A Római Birodalom története Marcus Aurelius
halálától (Fordította: Fehér Bence és Kovács Péter) Budapest,
2005.
Hicronymus (Szent Jeromos): Chronicon (Temporum liber)
Donalson, Maicolm Drew (transl.): A Translation of Jerome’s
Chronicon with Historical Commentary. New York, 1996.
lohannes Malalas: Chronographia (Xpovoypűtpía)
Jeffreys, Elizabeth et al (transl.): The Chronicle ofJohn Malalas.
Melbourne, 1986.
lordancs: De Origine Actibusque Getarum (Gctica)
Mierow, Charles C. (transl.): Jordanes: The Origin and Deeds of
the Goths. Princeton, 1908.
lordanes: Getica. A gótok eredete és tettei (Fordította: Kiss
Magdolna) Budapest, 2005.
loscphus Flavius: Antiquitates ludaice (louStílKf) üp^aioLo-yía)
Thackeray, H.St.J. et al (transl.): Josephus: JewishAntiquities.
In nine volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1930-1965.
losephus Flavius: Bellum ludaicum (llepi tov IouőqTkoü noXépou)
Thackeray, H.St.J. (transl.): Josephus: The Jewish War. In three
volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1927-1928,
lustinus: Historiarum Philippicarum libri XLIV
Marcus lunianus lustinus: Világkrónika a kezdetektől
Augustusi# (Fülöp királynak és utódainak története)
(Fordította: Horváth János) Budapest, 1992.
Lactantius: De Mortibus Persecutorum
Roberts, Alexander - Donaldson James (transl.): Ante-FHcene
Fathers. Volume VII. Buffalo, 1886.
Lactantius: A keresztenyüldözők halála (Fordította: Adamlk Tamás)
In: Lactantius: Az isteni gondviselésről Budapest, 1985. 5-55.
Libanios: Orationes
Cribiore, Raffaella (transl.): Between City and School. Selected
Orations ofLibanius. Liverpool, 2015.
Livius: Ab Űrbe Condita
Foster, B.O. et al. (transl.): Livy: History of Romé. Infourteen
volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1919-2018.

212
 Livius: A római nép története a város alapításától (Fordította:
Kis Ferencné, Muraközy Gyula) Budapest, 1963-1976.
Livi Históriáé Romanae Építőmé
Foster, B.O. ct aJL. (transl.): Livy: Ilistory of Romé. Infourteen
volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1919-2018.
Livius: A római nép története a város alapításától (Fordította:
Kis Ferencné, Muraközy Gyula) Budapest, 1963-1976.
Notitia Dignitatum
Seeck, Ottó (ed.): Notitia, Dignitatum accedunt Notitia Urbis
Constantinopolilanae et Laterculi l^rovinciarum. Bcrolini,
1876.
Oracula Sibyllina
Terry, Milton S. (transl.): The Sibylline Oracles. New York, 1899.
Orosius: Historiarum adversum paganos Libri VII
Fear, A.T. (transl.): Orosius: Seven Books ofHistory againsl the
Pagans. Liverpool, 2010.
Paulus Orosius: Világtörténelem hét könyvben a pogányák el­
len. (Fordította: Fehér Bence) Máriabesnyíí, 2019.
Pacatus: Panegyricus Theodosio Augusto dictus
Pacatus: Theodosius császár dicsőítése 21-29. caputok
(Fordította: Székely Melinda) ÓKOR: Folyóirat az antik kultúrá­
ról 17/1. Budapest, 2018.
Panegyrici Latini
Nixon, C.E.V. - Saylor Rodgers, Barbara (transl.): In Prais of
La,tér Román Emperors. The Panegyrici Latini. Oxford, 1994.
Plutarchos: Vitae Parallelae (Biot Hapúkk^koi)
Perrin, Bernadetté (transl.): Plutarch: Lines. In eleven volumes.
(Loeb Classical Library) Cambridge, 1982.
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I—TI. (Fordította: Márhé
Elek) Budapest, 1978.
Polybios: Históriáé (loropíai)
Paton W. R. (transl.): Polybius: The Histories. In three volumes.
(Loeb Classical Library) Cambridge, 1922-1923.
Priskos: Excerpta etFragmenta
Hunok és rómaiak. Priskos rhétór összes töredéke. Máriabesnyö-
Gödöllő, 2017.
Sallustius: Bellám lugurthinum

213
 C. Saliustius Crispus összes művei. (Fordította: Kurcz Ágnes)
Budapest, 1978.
Sápúr nagykirály: Rés Gestae DM Saporis
Sápúr nagykirály: Rés Gestae DM Saporis (Fordította: Harmatta
János) In: Harmatta János (szerk.): Ókori keleti történeti chres-
tomathia. Budapest, 2003.362-370.
Scriptores Históriáé Augustac
Magié, Dávid (transl): História Augusta. In three volumes.
(Loeb Classical Library) Cambridge, 1921-1932.
História Augusta: Császárok története. (Fordította: Kiss
Sebestyén el al.) Debrecen, 2003.
Strábón: Geógraphika (rstöypa^iKá'Ynop^tiara)
Jones, Horace Leonard (transl.): Strabo: Geography. In eight
volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1917-1932.
Strabón: Geógraphika (Fordította: Földy József) Budapest, 1977.
Suetonius: De Vita Caesarum
Rolfe, J.C. (transl.): Suetonius. In two volumes. (Loeb Classical
Library) Cambridge, 1914.
Suetonius: Caesarok élete (Fordította: Kis Ferencné) Budapest,
1968.
Symmachus: Epistulae
Seeck, Ottó (ed.): Q. Aurelii Symmachi quae supersunt. Berlin,
1883.
Symmachus: Orationes
Secck, Ottó (ed.): Q. Aurelii Symmachi quae supersunt. Berlin,
1883.
Tacitus: Annales
Moore, Clifford H. - Jackson, John (transl.): Tacitus: Annals.
In three volumes. (Loeb Classical Library) Cambridge,
1931-1937.
Tacitus összes művei (Fordította: Borzsák István) Budapest,
1980.
Tacitus: Históriáé
Moore, Clifford H. (transl.): Tacitus: Histories. In two volumes.
(Loeb Classical Library) Cambridge, 1925-1931.

214
 Tacitus összes művei (Fordította: Borzsák István) Budapest,
1980.
Vegetius: Epitoma Bei Militaris
Flavius Vegetius Renatus: A hadtudomány foglalata négy könyv­
ben. (Fordította: Várady László) In: Hahn István (szerk.): A had­
művészet ókori klasszikusai. 751-865. Budapest, 1963.
Velleius Paterculus: Historiarum Libri Duó
Shipley, Frederick W. (transl.): Velleius Paterculus: Compendium
of Román History. (Loeb Classical Library) Cambridge, 1924.
Velleius Paterculus: Róma története (Fordította: Hoffmann
Zsuzsa) Szeged, 1996.
Zónaras: Építőmé Historiarum CEjtiTojiii Itnopiöív)
Migne, J.P. (ed.): Joannis Zonarae: &pera Omnia. Paris, 1864.
Zósimos: História Nova (loropíu Néa)
Mendelssohn, Ludwig (ed.): Zosimi comilis el exadvocatijisci
História Nova. Leipzig, 1887.

Felhasznált szakirodalom

Adamik 2009 = Adarnik Tamás: Római irodalom. A kezdetektől

a Nyugatrómai Birodalom bukásáig. Pozsony.
Adkins 2004 = Adkins, Lesley - Adkins, Koy A.: Handbook to Life in
Ancient Romé. New York.
Albrecht 2004 - A1 brecht, Miehael von: A római irodalom története
II. Budapest.
Antkjleira 2018 - Antiqueira, Molsés: ‘Festus the Epitamator? The
‘Historical Monograph' of Festus.’ In: O. Devillers - B. Sehastiani:
Sources el modéles des historiens anciens. Bordeaux. 295-305.
Arnaud-Lindet 1994 - Arnaud-Lindet, Marie-Pierre: Festus. Abrégé
des Hauts Faits du Peuple Romain. Paris.
Baldwin 1978 = Baldwin, Barry: ‘Festus the Histórián.’ História 27.
197-217.
Ball 2000 = Ball, Warwick:Romé in theFást. The Tranqformation
qf an Empire. London and New York.

215
Banchich 2007 = Banchich, Thomas M.: The Epitomizing Tradition
in Laté Antiquity. ’ In: Marincola, John (ed.): A Companion to
Greek and Román Historiography. Volume 1. Oxford. 305-312.
Barker 1981 = Barker, Phil: TheArmies and Enemies oflmperial
Rome. Worthing.
Barnes 1968 = Barnes, T. D.: ‘Review of Eadic.’ Journal of Román
Studies 58.263-265.
Barnes 1970 = Barnes, T. D.: 'The lost Kaisergeschichte and the Latin
tradition.’ Bonner História Augusta Cottoquium 1968/1969.
Bonn. 13-43.
Bfntekworih 2020 = Bettenworth, Arija - Schenk, Péter (cds.): Festus:
Kleine Geschichte des römischen Volkes. Berlin.
Birley 2000 = Birley, Anthony R.: Marcus Aurelius. A Biography.
New York.
Birley 2008 = Birley, A. R.: Hadrian to the Antonines. In:
Bowman, Alán K. - Gamsey, Peter - Rathbonc. Dominic (eds.):
The Cambridge AncientHistory VolumeXI. Cambridge. 132-194.
den Boer 1972 = den Boer, Willem: Somé Minor Román Historians.
Leiden.
Bowman 2008 = Bowman, Alán K.: Diocletian and the first tetrar-
chy, A.D. 284-305. In: Bowman, Alán K. - Garnsey, Peter -
Cameron, Averi] (eds.): The Cambridge AncientHistory Volume
XII. Cambridge. 67-109.
Bowman 2008 (2) ~ Bowman, Alán K. (ed.): Chronological table.
In: Bowman, Alán K. - Champlin, Edward - Lintott Andrew
(eds.): The Cambridge Ancient History Volume X. Cambridge.
995-1005.
Briscoe 2008 = Briscoe, John: The Second Punic War. In: F. W.
Waibank - A. E. Astin - M. W. Frederiksen - R. M. Ogílvie (eds.):
The Cambridge Ancient History Volume VIU. Cambridge. 44-80.
Britton 1981 ■ Brittan, P. D.: The military and administralive
rqforms ofthe emperor Gallienus. Durham.
Burgess 1999 = Burgess, R. W.: ’Principes cum Tyrannis: Two Studies
on the Kaisergeschichte and Its Tradition.’ Classical Quarterly
43.491-500.
Burgess2003=Burgess, R. W.: ’ACommon Sourcefor Jerome, Eutropius,
Festus, Ammianus, and the Epitome de Caesaribus between 358and

216
 378, along with Further Thoughts on the Date and Natúré of the
Kaisergeschichte.’ Classícal Philology 100/2.166-192.
Cameron 1969 = Cameron, Alán: ‘Review of Eadie.’ Classícal Review
19. 305-307.
Campbell 2008 = Campbell, Brian: The Severan dinasty. In: Bowman,
Alán K. - Garnsey, Peter - Cameron, Averil (eds.): The Cambridge
Aneient History Volume XII. Cambridge. 1-27.
Cardareu-i 1999 - Cardarelli, Francois: Scientific Unit Conversion.
A Practical Guide to Melrication. London.
Cizek 1962 = Cizek, Eugen: Istoria literaturii latiné. Bucure$ti.
Dahm 1999 = Dahm, Murray: ‘A Hendiadys in the Breviárium of
Festus: A Literary Festus?’ Prudenlia 31.1.15-22.
Dahm 2020 = Dalim, Murray: ‘The Military Handbook of Festus;
a newlookat the Breviárium.’ In: Devillers, Olivicr - Sebasliani,
Breno Battistin (eds.) Sources el modeles des historiens
anciens. Vol. 2. Bordeaux.
Daryaee 2009 = Daryaee, Touraj: Sasanian Penna. The Rise and
Fali of an Empire. London and New York.
Dignas 2007 = Dignas, Beate - Winter, Engelbert: Romé and Peruid
in Laté Antiquity: Neighbours and Rivals. Cambridge.
Dodgeon 1994 » Dodgcon, Michael II. - Lieu, Sámuel N. C. (eds.):
The Román Eastern Frontier and the Persian War.s AD
226-363. London.
Drinkwater 2008 - Drinkwater, John: Maximinus to Diocleüan and
the ’erisis’. In: Bowman. Alán K. - Garnsey, Peter - Cameron,
Averil (eds.): The Cambridge Aneient History Volume Xll.
Cambridge. 28-66.
Eadie 1967 = Eadie, John W.: The Breviárium of Festus.
London.
Enmann 1884 = Enmann, Alexander: 'Eme verlorcne Geschichte dér
römischen Kaiser und das Buch De viris illustribus urbis Romáé’
Philologus, Supplement-Band 4.338-510.
Errington 2008 = Errington, R. M.: Romé against Philip and Antioehus.
In: F. W. Walbank - A. E. Astin - M. W. Frederiksen - R. M. Ogilvje
(eds.): The Cambridge Aneient History Volume Vili. Cambridge.
244-289.

217
Ferenczi 2003 - Ferenczi Attila: Utószó. In: Eutropius: Róma rövid
története. Budapest.
Ferrero 2003 = Moreno Ferrero, Isabel: ’Festo y una de sus discu-
tidas fuentes: cl Epitome de Floro.’ In: Jesűs M. Nieto (coord.):
Logos Heüenikós.Homenaje a G. Morocho Gayo. Vol. 1.347-354.
Forsythe 2005 = Forsythe, Gary: A Critical History ofEarly Romé.
From Prehistory to the First Punic War. Berkeley and Los
Angeles.
Földi 1996 ” Földi András - Hamza Gábor: A római jog története
és institúciói. Budapest.
Frye 2008 = Frye, Richard N.: The Sassanians. In: Bowman, Alán
K. - Gamsey, Peter - Cameron, Averil (eds.): The Cambridge
Ancient History VolumeXII. Cambridge. 461-480.
Gauville 2005 = Gauville, Jean-Luc: AbbreviatedHistories: The case
of the Epitome de Caesaribus (AD a 395). Montreal.
Gesztelyi 2008 = Gesztelyi Tamás: A történelem segédtudománya:
a római numizmatika. Debrecen.
GniRSHMAN 1985 - Ghirshman, Román: Az ókori Irán. Médek,
perzsák, párthusok. Budapest.
Griffin 2008 ” Griflin, Miriam: Nervato Hadrian. In: Bowman, Alán
K. - Garnsey, Peter - Rathbone, Dominic (eds.): The Cambridge
Ancient History VolumeXI. Cambridge. 84-131.
Grote 2011 ” Grote, Simon: ‘Another Look at the Breviárium
of Festus.’ Classical Quarterly 61. 704-721.
GrCll 2015 = Grüli Tibor: '„Non extincta lues". Az Antoninus-kori
járvány.’ ÓKOR: Folyóirat az antik kultúráról 14/3. Budapest.
37-47.
Grüll 2017 ■ Grüli Tibor: A Római Birodalom gazdasága.
Budapest.
Hegyi 2007 “ Havas László - Hegyi W. György - Szabó Edit: Római
történelem. Budapest.
Jones 1964 = Jones, A. H. M.: The Later Román Empire 284-602.
A Social Economic and Administrative Survey. Oxford.
Katus 2014 = Katus László: Európa története a középkorban.
Pécs.

218
Kelly 2010 = Kelly, Gavin: ‘The Román world of Festus’ Breviárium.’
In: C. Kelly - R. FLower - M. S. Williams (eds.): Unclassical
Traditions: Volume 1. Aliernatives to the Classical Pást in
Laté Antiquity. Cambridge. 72-89.
Kienast 2004 = Kienast, Dietmar: Römische Kaisertabelle.
Grundzűge einer römischen Kaiserchronologie. Darmstadt.
Levick 2008 = Levick, B. M.: Greece (including Crete and Cyprus)
and Asia Minor from 43 B.C. to A.D. 69. In: Bowman, Alán K.
- Champlin, Edward - Lintott Andrew (eds.): The Cambridge
Ancient History Volume X. Cambridge. 641-676.
Lintott 2008=Lintott, Andrew; The Román Empire and its problems
in the laté second century. In: Crook, J. A. - Lintott, Andrew
- Rawson, Elizabeth (eds.): The Cambridge Ancient History
Volume IX. Cambridge. 16-39.
Littman 1973 = Littman, R. .1. - Littman M. L.: ’Galen and the Antonine
I’lague.’ The American Journal QfPhilologyti4. No. 3.243-255.
Mahincola 1997 = Marincola, John: Authorily and Tradilion in
Ancient Hisloriograph-y. Cambridge.
McLynn 2009 = McLynn, Frank: Marcus Aurelius. A hife. Cambridge.
Mócsy 1975 = Mócsy András: Pannónia a korai császárság idején.
Budapest.
Mócsy 1975 (2) = Mócsy András: Pannónia a késői császárkorban.
Budapest.
Momigliano 1963 = Momigliano, Arnold: The Conjlicl Between
Paganism and Christianity in the Főúrik Century. Oxford.
Mouchová 2009 = Mouchová, Bohumila: *Das Breviárium dcs Festus
und seine Adressaten.’ Graeco-Lalina Brunensia 14.143-156.
Nicasie 1998 - Nicasie, M. J.: Twilight ofEmpire. The RomanArmy
from the Reign of Diocletian until the Battle of Adrianople.
Amsterdam.
Peachin 1985 = Peachin, Michael: ‘The Purpose of Festus’ Breviárium.’
Mnemosyne 38.158-161.
Potter 2004 = Potter, Dávid S.: The Román Empire at Bay AD
180-395. London and New York.
Reeve 1997 = Reeve, M. D.: ‘Review of Arnaud-Lindet’ Gnomon 69.
508-513.

219
Reid 1913 = Reid, James S.: The Municipalities of the Román
Empire. Cambridge.
Rohrbacheb 2002 - Rohrbacher, Dávid: The fíistorians of Laté
Antiquity. London and New York.
Rtjndgren 1957 = Rundgren F.: ’Über einige iranishe Lehnwörter im
Lateinischen und Griechischen.' Orientálta Suecana 6. 31-65.
Saddington 2007 ■ Saddington D. B.: ’Classes. The Evolution of the
Román ImperialFleets.’ In: Erdkamp, Paul: A Companion lo the
Román Army. Oxford.
Schultern 1906 = Schultern, A.: *Zwei Erlasse des Kaisers Valens
über die Provinz Asia.’ Jareshefte des österreichischen
Archöologischen Institutes IX. 40-70.
Scullard 2008 = Scullard, H. H.: Carthagc and Romé. In: F. W.
Walbank - A. E. Astin - M. W. Frederiksen - R. M. Ogilvie (eds.):
The Cambridge Ancient Hislory Volume VII. Part 2. Cambridge.
486-569.
Scullard 2008 (2) = Scullard, H. H.: The Carthaginians in Spain. In:
F. W. Walbank - A. E. Astin - M. W. Frederiksen - R. M. Ogilvie
(eds.): The Cambridge Ancient History Volume VII. Part
2. Cambridge. 17-43.
Seager 2008 = Seager, Robin: The rise of Pompey. In: Crook,
J. A. - Lintott, Andrew - Rawson, Elizabeth (eds.): The Cambridge
Ancient History Volume IX. Cambridge. 208-228.
Stiahbazi 1987 = Shahbazi, Alireza Shapour: ’ARMY i. Pre-Islamic
Irán’. EncyclopaediaIranicaII/5. 489-499.
Smith 1844 = Smith, William (ed.): Dictionary ofGreek and Román
Biography and Mithology. In three volumes. London.
Smith 1872 = Smith, William (ed.): A Dictionary of Greek and
Román Geography. In two volumes. London.
Sólyom 2018 “ Sólyom Márk: Epitome de Caesaribus - Az utolsó
latin nyelven írt pogány történeti munka. Budapest, (doktori
disszertáció)
Sólyom 2020 ” Sólyom Márk: Rövid könyv az imperatorok életéről
és erkölcseiről. Epitome de Caesaribus. Máriabesnyő.

220
Southern-Dixon 1996 ■ Southern, Pat - Dlxon, Karén Ramsey:
The Laté Román Army. London.
Southern 2008 = Southern, Pat: EmpressZenobia; Palmyra’sRebel
Queen. London.
Suarez 2005 = Suarez, Rasiel: TheEncyclopedia ofRomán Importál
Coins. Asheville.
Syvánne 2015 = Syvanne, Ilkka: Military History of Laté Romé
284-361. Barnsley.
Szabó 2007 = Havas László - Hegyi W. György - Szabó Edit: Római
történelem. Budapest.
Székely 2011 = Székely Melinda: 'Germán lovas testőrök római szol­
gálatban.’ Aetas 26/1.94-103.
Tóth 2013 = Tóth Anna Judit: ’Sópatros és Konstantinápoly alapí­
tása - egy mágus Nagy Konstantin udvarában.’ Orpheus Noster
4.17-30.
Traina 2011 = Traina, Giusto: ’lmperial Views on the Battle of
Carrhae.’ In: Fortnisano, Marco - Böhrne, Hartmut(eds.): War in
Words. Tranttformatíons of War from Anliquity to Clausemtz.
Berlin. 209-218.
Treadgold 1995 = Treadgold, Warren T.: Byzantium and ils Army
284-1081. Stanford.
Van Hoof 2020 = Van Hoof, Lieve - Van Nuffelen, Peter The
Fragmentary Latin Histories of Laté AntüpiUy (AD 300-620).
Cambridge.
Várady 1961 = Várady László: Késörómai hadiigyek és társadal­
mi alapjaik. A Római Birodalom utolsó évszázada (376-476).
Budapest.
Watson 1999 = Watson, Alaric: Aurelian and the Third Century.
London
Wieseiiöfer 1996 = Wiesehöfer, Josef: Ancient Persiafrom 550 BC
to 650 AD. London and New York.
Wiseman 2008 = Wiseman, T. P.: Caesar, Pompey and Romé, 59-50
B.C. In: Crook, J. A. - Lintott, Andrew - Rawson, Elizabeth (eds.):
The Cambridge Ancient History Volume IX. Cambridge.
368-423.

221
Wölffldc 1904 = Wölfflin, Eduard: *Das Breviárium des Festus.’
Archív für Lateinische Lexikographie 13.173-177.
Zugravu 2003 - Zugravu, Nelu (ed.): Festus: Breviárium remin
gestarum populi Románt. /Scurta, Istorie a Poporului Román
(Editio Büinguis). Ia§i.

222
 Rövidítésjegyzék

ipt. Epistula I Petri (Biblia)

Amb. Epíst, Ambrosius (Szent Ambrus): Epistolae
Amin. Ammianus Marceliinus: Rés Gestae
a fine Corncli Taciti
App.BC Appi aitos: Bel hím Civile
App. Mithr. Appianos: Bellum Mithridaticnm
App. Syr. Appianos: Syriaea
Aug. RG Augustus császár: Rés Gestae Divi
Augusti
Aur. Vidor Aurclius Victor: Liber de Caesart bús
Caes. BG Caesar: Commentarii de Bello Gallico
Cass. Var. Cassiodorns: Variae Epistolac
CIL Corpus Inscriptioiuim Latinarum.
Berlin, 1893’
Cod. lust. Codcx lustinianus
Cod. Theod. Codex Theodosianus
Dió Cassius Dió Cocceianus:
História Romana (rP(i)|Kflicr| lenopía)
Diód, Dtodóros Síkeliótés: Bibliothecac
Historicac (laropiKii Bip/.io0rjicr|)
Dión. Hal. Ant. Rom. Dionysius Halicarnassus: Anüquitates
Romanae (Tírigaúdi Apyatokoyía)
Epit. de Caes. Epitome de Caesaribus
Eunap. frg. Eunapios: 'loropixá ÚTCopvfyiaTa
fragmentum
Eunap. Vitae Soph. Eunapios: Vitae Sophistarum
Eus. Vita Const. Eusebios: Vita Constantám
(Bíog MeyáZou Kcövaraviívov)
Eutr. Eutropius: Breviárium ab Űrbe condita

223
Fest. Festus: Breviárium rerum gestarum
populí Romani
Flór. Épít. Florus: Epitome de T. Livio Bellorum
omnium annorum DCC Libri duó
Hdt. Hérodotos: Históriai ( I (népien)
Héród. Héródianos: -rífc psra Múpwov paoúeíotí;
ÍGTopia
Hier. Chron. Hieronymus (Szent Jeromos): Chronicon
(Temporum liber)
ILS Dessau. H. (ed.): Inscriptiones Latina#
Selectae. Berlin, 1892-1916.
loh. Mai, lohannes Malalas: Chronographia
(Xpovoypaqría)
lord. Get. De Origine Actibusque Getarum (Getica)
los. Ant. lúd. losephus Flavius: Antiquitates ludaice
f lo»8atK?| áp/aioLoyía)
los. Bell. losephus Flavius: Bellum ludaícum
(népi to6 ’louöftikof} xoLépov)
luStílL lustinus: Historiarum Philippicarum
libri XLIV
Jn. Evangélium Secundwm loannem (Biblia)
KIP Ziegler, K. - Sontheimer W. (eds.)i
Dér Klein# Pauly. Lexikon dér
Antiké I-V Stuttgart, 1964-1975.
Lact. De mórt. pers. Lactantius: De Mortibus Persecutorum
Libán. Orat. Libanios: Orationes
Liv. Titus Livius: Ab Űrbe Condita
Liv. Epit. Livi Históriáé Romanae Epitome
Nőt. Dign. Occ. Notitia Dignitatum In Part i bús
Occidentis
Nőt. Dign. Or. Notitia Dignitatum In Parti bús Orientis
Orac. Sib. Oracula Sibyllina
Origó Const. Anonymus Valesianus: Origó Constantini
Imperatoris
Oros. Orosius: Historiarum adversum
paganos Libri VII

224
Pácát, Pancg. Theod. Pacatus: Panegyricus Theodosio
Augusto dictus
Paneg. Lat. Panegyrici Latini
PIRI Dessau, H. - Klebs, E. - Von Rohden
P.: Prosopographta Imperii Romani,
saeculi i II et III, Berlin, 1897-1898,
PIR2 Groag, E. - Síéin, A. - Petersen,
1«: Prosopographia Imperii Rontani,
saeeuli I, II et III. Berlin, 1933-
PLRE Vol. I. Jones, A. H. M. - Martíndale.
J. R. - Morris, J.: The Prosopography
oflhe laler Román Empire, Volume
1. A.D. 260-395. Cambridge, 1971
PLRE Vol. 11 Martíndale, ,L tt.: The Prosopography
oflhe laler Román Empire, Volume
2. A.D. 395-527. Cambridge, 1980.
Plut. Plutarchos: Vitae Paraltelac
(Bioi napá'AqXoi)
Polyb. Polybios: Históriáé ('Icmipíai)
Prisk. exc. Priskos: Excerpta et Fragmenla
RÍC Vol. V. Níattingiy, Ilarold - Sydenliam,
Edward A.: The lüman hnperial
Coinage Vol, E Part I. and
11. London, 1927. and 1933.
RIU Barkóczi László - Mócsy András:
Die Rom,lseken Inschriflen Ungarns,
Amsterdam, 1972-
Sáli. lúg. Sallustius: Belliim lugurthinum
Sáp. RG I. Sápúr nagykirály: Rés Gestae
Divi Saporis
SIIA Scriptores Históriáé Angii st ae
Strab. Geo. Slrabőtu Geógraphika
(rccűypuoiKá' YjcopvfyiciTa)
Suda Snidae Lexicon
Suer. Caius Suetonius Tranquillus: De Vita
Caesarain

225
Syxnm. Epist. Symmachus: Epistulae
SymiiL Orat. Symmachus: Orationes
Tac. Ann. Tacitus: Annales
Tac. Hist. Tacitus: Históriáé
Vég. Epit. Vegetius: Epitoma Rei Militaris
Véli. Vélleius Paterculus: Historiarum
Libri Duó
Zón. Zónaras: Epitome Historiarum
(’E^LTOpiri *I(JTOpW)V)
Zós. Zósimos: História Nova (’loropía Néa)

226
 Tartalom

FESTUS
Breviárium rerum gestarum populiRománt/ A római nép
viselt dolgainak breviáriuma
5

Kommentár a magyar fordításhoz

47

Festus és kora
150

FÜGGELÉK
Római császárok / Parthus nagykirályok / Szászánida (újperzsa)
nagy királyok
193

A Római Binxlalom hadereje

205

Bibliográfia / Rövidítésjegyzék
209