A nyelvi jel, a nyelv mint jelrendszer

A jel
A jel olyan látható, hallható, tapintható, érzékelhető fizikai jelenség, amely észlelője számára többet
vagy mást jelent, mint amit a megjelenéskor közvetlenül felfogunk.
Bármilyen jelenség lehet jel, ha jelként működik, és jelként fogják fel. Tehát jelnek tekintjük, amit a
jelet használó csoport elfogad, és a neki tulajdonított jelentésben használ is. Ez a jelentés többnyire
közmegegyezésen (konvención) alapul.
A jelek sohasem önmagukban vannak jelen, hanem más jelekkel együtt. Így egy jel több
jelrendszernek lehet a tagja. Például a „H” betű = Magyarország felségjele + kórház jele vagy a „piros”
szín = szégyen + láz + tilos

A jelek csoportosítása

I. A jeleket csoportosíthatjuk keletkezésük, eredetük szerint:

A. Mesterséges jelek: ember által alkotott és megegyezésen alapul

közlési szándékkal jön létre
pl.: nyelvi jelek, közlekedési táblák

B. Természetes jelek: természetes kapcsolat van a fizikai jelenség és annak jelentése között
közlési szándék nélkül jön létre
pl.: a befagyott tócsa jege (a hidegre utal), a füst (a tűzre utal), sötét
felhők (rossz idő), sárguló falevelek (ősz)

II. Csoportosíthatjuk a jeleket úgy is, hogy milyen viszony van a jel (a jelölő) és a között a
valóságdarab között, amelyet jelöl (a jelölt dolog):

A. Ikon: ha a jelölő és a jelölt dolog között valamilyen hasonlóság van

pl.: fénykép, térkép, karikatúra, meteorológia egyes jelei, a nyelvi jelek közül a hang-
utánzó szavak (pl.: kakukk)

B. Index: az olyan jelek, amelyek nem hasonlítanak a jelölt dologra, de van közöttük valamilyen
valóságos kapcsolat, valamilyen érintkezés (ok-okozati, logikai, térbeli vagy időbeli)
pl.: a láz a betegséget jelzi
a füst a tűz része, okozata
az elpiruló arc a szégyenlősség, zavar jele
a közlekedési táblák közül a haladási irányt jelzők
a hangulatfestő szavak (pl.: kullog valaki – azt jelenti, jelzi, hogy rosszkedvű)

C. Szimbólum: a jelölő és a jelölt között nincs semmiféle kapcsolat, csupán megállapodás,

hagyomány köti össze őket
pl.: nemzeti lobogó színei, matematika jelei, a megállni tilos közlekedési tábla,
a legtöbb nyelvi jel
A nyelv is jelekből épül fel, hiszen a nyelvi jel is jelölőből (= hangsor, betűsor) és jelöltből (= fogalom)
áll, és a jeltárgyra / valóságra utal. – Nézzük, hogy mit jelent ez egy példán keresztül! 
JEL = JELÖLŐ + JELÖLT  jelölő = egy hangsor (beszédben) vagy egy betűsor (írásban) – pl.:c i t r o m
jelölt = fogalom ( = a hangsor / betűsor által felidézett jelentéstartalom) –
pl.: a „c i t r o m” által felidézett fogalom a „sárga, kerek, savanyú
déligyümölcs”
A JEL az adott beszédhelyzetben utal a konkrét JELTÁRGYra a valóságban – jelen esetben ez az a
bizonyos citrom, amiről a szöveg szól / amit a szöveg megemlít.
Tehát a JELENTÉS az mindig a JELből (jelölő+jelölt) és a JELTÁRGYból áll.  JELENTÉS=JEL+JELTÁRGY
Lásd: tk. 74.o. a HÁZ példa!

A nyelvi jel mesterséges jel.

A legkisebb nyelvi jel a szóelem = morféma. A morfémák a szavaknak olyan alkotóelemei, amelyek
már jelentéssel bírnak; vagyis: jelentéselemek.
Nyelvi jeleknek tekintjük a szavakat = lexémákat is. A morfémák és a lexémák alkotják a
szószerkezeteket = szintagmákat, valamint a mondatokat is – tágabb értelemben ezek is nyelvi jelek.
A nyelvi lépcső ( a nyelvi szintek) legalsó szintjén lévő hangokat = fonémákat nem soroljuk a nyelvi
jelek közé, de belőlük épülnek fel a morfémák és a lexémák, ezért jelelemnek nevezzük őket. A
hangoknak nincs önálló jelentésük, csak jelmegkülönböztető szerepük van. Pl.: kerek-kerék; örül-őrül

A szavakban a hangalak és a jelentés kapcsolata általában megegyezésen, hagyományon

(konvención) alapul. Ez a kapcsolat véletlenszerű, ezért mondjuk, hogy a nyelvi jel önkényes. Ezt
bizonyítja, hogy ugyanazt a dolgot más-más nyelvekben különbözőképpen nevezik meg. (pl.: ló –
horse – Tirer (fr.) – Disparar (spanyol) – Pferd (német))