A NYELV, MINT JELRENDSZER.

A JELEK TÍPUSAI

I. A jel definíciója
 egyszerűbb, mint a valóság (pl. sematikus rajzok)
 emberi érintkezésekben valósulnak meg a jelek
 különböző érzékszervekkel (szem, kéz, fül) fogjuk fel és értelmezzük
 jelentést tulajdonítunk neki
 a jelek jelrendszert alkotnak
 legáltalánosabb jelrendszer: nyelv

II. A jelek csoportosítása

 verbális
 nonverbális
 jelölt, jelölő viszonya
 eredete/keletkezése: természetes vagy mesterséges
 típusa:
o ikonikus (olyan kép, ami az eredetit felidézi)
o szimbolikus
o indexikus (ok-okozatiság)

EREDETE TÍPUSA
Természetes Mesterséges Ikonikus Szimbolikus Indexikus
X X
köd van
a Dóczy X X
logója

bimbó lett az X X
orchideán

a X X
mobiltelefon (a piros
képe pirossal tiltószín)
áthúzva
beszáradt a X X
körömlakk

X X
felkiáltójel

a X X
vadveszélyt
jelző táblán
a vad képe
 X X
a mosdón a
kalapos nő
képe

az arzén X X
vegyjele As

III. A nyelvi jelek jellemzői:

 A nyelvi jelek többsége mesterséges szimbolikus jel (szimbólum). A nyelvi jel teste és
jelentése közötti kapcsolat az emberek megegyezésén alapul. A hangutánzó és hangfestő
szavak kivételek: a hangzás tükrözi a szó jelentését (pl. Kattan, libben), így ezek a szavak
ikonok.
 Érzékszervekkel felfogható test: hangalak → a valós vagy képzeletbeli valóság egy
jelenségére utal (pl. Manó, futkos, holnap), fül- ordítás
 Önmaguknál többek jelentenek: piros szín- tiltás
 Egyszerűbbek, mint a valóság: térképjel
 Egy közösség jelként tartja számon őket: írásjel
 Jelrendszerbe illeszkednek: jelnyelv, KRESZ

IV. A nyelv, mint jelrendszer:

 A nyelv az emberi kommunikáció legegyetemesebb jelrendszere.
 Elemekből és az összekapcsolásukat és felhasználásuk lehetőségeit meghatározó
szabályokból áll.
 Nyitott rendszer: új jelekkel bővíthető.
 A jelek kapcsolódnak egymáshoz, tagolhatók és kombinálhatók.
 A kombinációs lehetőségek száma végtelen.
 Használatakor a jeladás szándékos.
 Rögzíthető és átörökíthető.
 A nyelv = jelek+ szabályok+ hagyományok

V. Nyelvi szintek:
 A nyelv elemeit összekapcsolhatjuk egyre nagyobb és összetettebb egységekké, melyeket
nyelvi szinteknek nevezünk.
 A legkisebb nyelvi jel a morféma. A fonémák nem jelek, mert nincs jelentésük, csak
jelentésmegkülönböztető szerepük.
 Fonémaszint: l, á, t, o, d, a, z, t, a, k, ö, n, y, v, e, t.
 Szóelemek (morfémák) és szavak szintje: lát, -od, az, -t, a, könyv, -et.
 Szintagmaszint: látod a könyvet, azt a könyvet
 Mondatszint: Látod azt a könyvet?
 Szövegszint: De jó, hogy jössz! Látod azt a könyvet? Ott van a polcon, Idehoznád?
 Egy szó (azaz nyelvi jel) a nyelvi rendszer több kategóriájába (azaz szintjébe) is besorolható.
 A besorolási szempontok sorrendje: hangrend, szóalak, szófaj, hangalak és jelentés kapcsolata,
mondatbeli szerep.
Pl. Anna nagyon hosszan várta a villamost.
Ebből a mondatból a „villamost” nyelvi jel a nyelvi rendszer következő kategóriáiba (szintjeibe)
sorolható be:
villamost

 hangrend: vegyes hangrendű

 szóalak: szótő (villamos) + toldalék (a tárgy –t ragja)
 szófaj: főnév
 hangalak és jelentés kapcsolata: egyjelentésű szó
 mondatbeli szerep: tárgy

Ebből a mondatból a „várta” nyelvi jel a nyelvi rendszer következő kategóriáiba (szintjeibe) sorolható
be:
várta

 hangrend: mély hangrendű

 szóalak: szótő (vár) + toldalékok ( -t a múlt idő jele, -a E/3 tárgyas igei személyrag)
 szófaj: ige
 hangalak és jelentés kapcsolata: egyjelentésű szó
 mondatbeli szerep: állítmány