Gerinces tudomány a kiropraktika

A ránk maradt írásos emlékek szerint Kínában már négyezer évvel

ezelőtt ismerték a gerinc kézzel, illetve lábbal való nyújtása, azaz a
csontkovácsolás jótékony hatását. Ez azonban semmiképp sem
keverendő össze a kiropraktika jóval mélyebb, szerteágazó
tudományával!

Egy kis történelem

A kiropraktika kifejezés a görög eredetű cheiro (jelentése: kéz) és a

praxis (praktizálni) szavak összetételéből ered, maga a gyógymód
azonban Amerikából, Davenport, Iowa államból származik. Habár az a
fajta gyógyászat, melynek kezelési módja a gerinccel foglalkozik,
többezer éves múltra tekint vissza, a kiropraktika története csak 1895-
ben, egy érdekes esettel vette kezdetét: B. J. Palmer - aki "mágneses
gyógyító" hírében állt - helyére tette egyik páciense elmozdult
csigolyáját. A beteg férfi meglepődve vette észre, hogy egy hajdani
rossz mozdulat következtében elveszített hallását a kezelés után teljes
mértékben visszanyerte. Palmer így fedezte fel, hogy a gerinc
struktúrája óriási befolyással van a szervek működésére.

A biztató eredmények hatására 1897-ben megnyitotta a világ első

kiropraktikai iskoláját, ahol az elmozdult csigolyák kitapintásának
(palpációs) módszereit és a helyremozdítás technikáit oktatták. Ebből az
iskolából fejlődött ki a mára már több mint száz éves múltra
visszatekintő Palmer Egyetem (Palmer College of Chiropractic).

Kiropraktor ≠ csontkovács

A kiropraktőrt Magyarországon gyakran egyszerűen csontkovácsnak

fordítják - igen tévesen, előbbinek ugyanis komoly anatómiai, élettani,
orthopédiai, reumatológiai és neurológiai ismeretekkel kell rendelkeznie.
A speciális technikák és módszerek öt éves, szigorú egyetemi
tanulmány során sajátíthatók el. A hagyományos medikus-képzéstől
eltérően itt nem oktatnak farmakológiát, sebészetet és belgyógyászati
ismereteket, ugyanakkor jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek az izom- és
csontvázrendszerre, illetve a neurológiai tanokra. Emellett a hallgatók
radiológiából is jóval mélyebb tudásra tehetnek szert, mert a
röntgenfelvételek pontos és szakértő elemzése fontos részét képezi a
kezelésnek.
A kétféle gyógymód közötti másik különbség, hogy míg a
kiropraktikában igazításról vagy korrigálásról, addig a csontkovácsolás
esetében manipulációról beszélhetünk. A kiropraktőrök gyors és főként
kis mozdulatokkal dolgoznak, a kezelés ugyan erőteljes, de egyáltalán
nem fájdalmas.

Ami a fogások mögött van

A kiropraktika filozófiája szerint nem a kezelőorvos gyógyít, hanem a

test gyógyul, amire csak akkor képes, ha a test irányításáért felelős
idegrendszer 100%-osan működik. Ha azonban a gerinccsigolyák
elmozdulnak helyükről és nyomást gyakorolnak a kilépő ideggyökökre,
az idegeket könnyen negatív irritáció érheti. Ez persze nem jelenti azt,
hogy a tünetek feltétlenül a gerincnél mutatkoznak először. Elmondható,
hogy a kiropraktika valójában nem a panaszokkal, hanem azok okaival
foglalkozik, melyek viszont a legtöbb esetben a gerinc mentén erednek.
A kiropraktőr feladata tehát, hogy �a rend visszaállításával" beindítsa a
szervezet hatékony öngyógyító folyamatát.

Generációs problémák

E módszer főként a különféle mozgásszervi panaszokkal, lumbágóval,

derék-, nyak- és fejfájással küszködőknek segíthet. A kellemetlen
tünetek persze komolyabb betegségek figyelemfelhívó jelei is lehetnek,
de sokszor előfordul, hogy a gerincoszlop kisizületi és idegi
elváltozásának eredményei. A mozgásszervi problémákon túl
gyógyítható vele a sérv és a gerincferdülés, megszűntethetők a
menstruációs panaszok, a gyomorbántalmak vagy akár a szívtájról
kiinduló, nem szervi eredetű fájdalmak is.
A gyógymód célcsoportját illetően nincsenek életkori korlátok. Nem
egyszer előfordult már, hogy nehéz születésen átesett csecsemőt
kezeltek ezzel a módszerrel, mivel puha és sérülékeny csigolyái
elmozdultak. Idős emberek számára is igen hatásos lehet, a
szakembernek mindössze azt jókell szem előtt tartania, hogy az izület
ebben az életszakaszban gyakran már túlságosan merevvé válik.

Hazai viszonyok
Magyarországon sokan még egyáltalán nem ismerik vagy ha igen,
szkeptikusan állnak hozzá és idegenkednek a kiropraktika egyébként
bizonyított hatásaitól, pedig határainkon túl, főként Nyugat-Európában
és a tengerentúlon több mint száz éve elismert, bevált és gyakorlott
gyógymódnak számít.
Ennek "köszönhetően" Magyarországon mindössze négy, diplomával
rendelkező szakember praktizál. Dr. Kálbori Zsolt egyike ezeknek.
"Személyes indíttatásból kerültem a pályára. Gyerekkoromban
térdproblémákkal küszködtem, s ennek kapcsán találkoztam először a
kiropraktikával. Már első alkalommal megfogott a technika, s később,
amikor megtudtam, hogy egyetemen is oktatják, semmi nem tartott
vissza attól, hogy Amerikába menjek tanulni." - emlékszik vissza. A
doktor Svédországban nőtt fel, a szakmát a Palmer Egyetemen
sajátította el, és 2000 óta itthon gyógyít.

Gyógyító reccsenés

A kiropraktikai gyógyító folyamatának első állomása az anamnézis,

mely megegyezik bármelyik orvosi kórfelvétellel. Ennek során az orvos
érdeklődik a beteg mozgásszervi panaszai felől, kérdések segítségével
igyekszik felderíteni, volt-e korábban sérülése, esése, autóbalesete az
illetőnek. Ezek után röntgenfelvétel készül, majd a tünetekhez
kapcsolódó speciális neurológiai és orthopédiai vizsgálat során azokra a
szabad szemmel és röntgennel sem látható sérülésekre igyekszik fényt
deríteni, melyek eredményei elmozdult nyaki csigolyák, megnyúlt
szalagok, sérült kisizmok lehetnek. E vészjósló jelek általában már jóval
azelőtt kitapinthatók, mint ahogy az általuk okozott, komolyabb baj
kialakulna. A kitapintásos vizsgálat után a szakember megméri a gerinc
mindkét oldalának hőmérsékletét. Az így kapott esetleges eltérések az
idegrendszer túlzott vagy épp elégtelen működésére utalhatnak. Ezt
követően a beteg felfekszik a speciális kezelőpadra. Maga a kezelés
nem tart sokáig: ideje egyénenként változik, pár perctől maximum
negyed óráig terjedhet, mivel a kiropraktőr kizárólag a problémás
csigolyákkal foglalkozik. A gyógyító mozdulatoknak több mint 150 féle
technikája létezik. A műveletek során hallható jellegzetes reccsenő
hangot nem a csont, hanem az izület adja (a vérben lévő parányi
oxigénbuborékok e hang kíséretében nyomódnak ki az izületekből). A
kezelés eredményeként felszabadulnak a becsípődött idegek és beindul
az öngyógyító folyamat. "Nem kell megijedni: külső szemlélő számára a
hangok hallatán fájdalmasnak tűnhet az eljárás, holott valójában nem
az." - magyarázza Dr. Kálbori Zsolt. A csontok alapos megrecsegtetése
után rövid pihenő ajánlott. Nyaki kezelés után például semmiképp sem
javasolt a fejcsavargatás, bármennyire is újszerű, jó érzést nyújt
helyrekerült csigolyánk. "Általában a második, harmadik kezelés után
látható, hogy a teljes gyógyuláshoz kinek hány alkalomra van szüksége.
Ez függ a beteg életkorától, testalkatától, fizikai állapotától." - meséli a
szakember.

A megelőzés

Fontos tudni: a fájdalom érzésének megjelenése szervezetünk "hibás"

működésének végső fázisa. Épp ezért ezt semmiképp sem szabadna
megvárni, sokkal célszerűbb lenne, ha havonta vagy kéthavonta
megismételt vizsgálattal elébe mennénk a bajnak. Ez a megelőző típusú
kezelés azonban Magyarországon sajnos még igencsak gyerekcipőben
jár, pedig abban mindenki egyetért, hogy sokkal eredményesebb és
egyszerűbb, mint a problémák utólagos megoldása. A kiropraktika
számos területen tapasztalt előnye közül leginkább a mozgásszervekre
gyakorolt hatása a legkedveltebb, hisz ezzel lehet a leglátványosabb és
leggyorsabb eredményt elérni. Az idegrendszer által más szervekre
kifejtett jótékony hatása már közvetettebb, ennek köszönhetően a
javulás is később érezhető. Dr. Kálbori Zsolt praxisa során ugyancsak
számtalan, különféle esettel találkozott: "Számomra a
legemlékezetesebb az a gerincsérvben szenvedő betegem volt, aki a
harmadik kezelés után saját maga mondta le előírt műtétjét, miután MRI
vizsgálattal igazolták, hogy sérve teljes egészében megszűnt. Ez persze
valóban kirívó eredménynek számít, mivel gerincsérv esetében sokszor
10 alkalomtól akár hat hónapig is eltarthat a gyógyulás."

Kockázatok és mellékhatások tekintetében...

Kisebb-nagyobb rizikó mindenfajta kezeléssel együttjárhat, ám pont

ezek minimálisra csökkentése érdekében van szükség az alapos
megelőző vizsgálatokra és a kórfelvételre. A legnagyobb óvatosságot a
nyaki gerincszakasz kezelése kívánja meg. Ritkán helyi érzékenység,
másnapra izomláz, merevség kialakulhat, de ezek a panaszok általában
24 órán belül spontán megszűnnek.