Gyógynövény is a póréhagyma

Bár a falusi kertekben régóta termeltek póréhagymát, a városi

lakosság körében az elmúlt tíz-tizenöt évben kezdett igazán
elterjedni. Sok ételrecept ajánlja a felhasználását, de csak kevesen
tudják, hogy a póréhagyma gyógynövény is.

Európában talán a svájciak fogyasztják a legtöbb póréhagymát,

kedvelt fűszernövény Angliában, a többi európai országban főként
csak leveszöldségként használják. Az amerikaiak egyáltalán nem
ismerik.

A póréhagyma a Földközi tenger medencéjében már 4000 éve

ismert és termesztett kerti növény. A rómaiak és a görögök Apolló
isten szent növényének tartották és talán sehol nem fogyott belőle
akkora mennyiség, mint az ókori Rómában. Állítólag Néró császár
kedvenc eledele volt. Az őrült uralkodó mindennap olívaolajba
áztatott pórét fogyasztott, mert úgy vélte, hogy ezzel megőrizheti
kellemes énekhangját. A germán törzsekhez is római közvetítéssel
jutott el és csakhamar nagy népszerűségre tett szert.

Ez a vöröshagymával és fokhagymával rokonságban álló

hagymaféle hálás kerti növény, amely nem támaszt különösebb
igényt a talajjal szemben, s jól tűri a fagyot is. Gyógyító hatása
valószínű magas vitamintartalmának, és a benne lévő ásványi
anyagainak köszönhető. Sok A-, B-, C- és E-vitamint, valamint ritka
ásványi anyagokat, pl. cinket, mangánt és szelént tartalmaz.
Illóolaja az allicin, serkenti a gyomor és bélműködést, valamint a
máj és epehólyag működését. A póréhagyma bizonyítottan gátolja a
rothadást előidéző baktériumok és gombák szaporodását a
belekben, ezért a természetes gyógymódok gyakorlói általános
bélgyógyászati szerként alkalmazzák. Hígítja a vért, ezáltal
tehermentesíti a vénákat, ugyanakkor csökkenti a vérzsír- és
koleszterinszintet. A tejben főtt póréhagymát vese és
hólyaggyulladás kezelésére ajánlják. A zúzott póréleveleket pedig
köszvény és lumbágó gyógyítására, borogatás, pakolás formájában
alkalmazzák.