Ballagás

Vivat academia, vivant professores,

vivat academia, vivant professores,
vivat membrum quodlibet,
vivant membra quaelibet,
semper sint in flore, semper sint in flore!

Rajta ifjak, útra fel! Innen el kell válnunk.

Rajta ifjak, útra fel! Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének, messze tűnnek elmúlt évek
Véget ér sok álmunk. Véget ér sok álmunk.

Ezért örüljünk, amíg fiatalok vagyunk,

Ezért örüljünk, amíg fiatalok vagyunk,
a mosolygós ifjúság után
a gonddal telt, borús idős kor után,
a föld majd befogad, a föld majd befogad,

Éljen az egyetem, éljenek tanáraink,

éljen az egyetem, éljenek tanáraink,
éljen minden hallgató,
éljen itt mindenki,
virágozzon örök boldogságban, virágozzon örök boldogságban!

Búval és bánattal kizsinóroztatom.

Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.

Fúdd el, jó szél, fúdd el hosszú útnak porát.

Hosszú útnak porát, az én szívem búját.
Bú ebédem bú vacsorám, Én Istenem rendelj szállást,
Boldogtalan minden órám, Már meguntam a bujdosást,
Nézem a csillagos eget, Idegen földön a lakást.
Sírok alatta eleget. Éjjel nappal a sok sírást.

Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek.

És ha terhet kell viselnünk,
Panaszt mégsem ejt a nyelvünk;
Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.
Nem megyek én innen messze,
Fészket rakok, mint a fecske,
Megbélelem két karommal,
Megtapasztom csókjaimmal.

Azért oly szép ez a világ.

Mert a szíve Magyarország,
Nincs is több ily áldott hona,
Ez a földnek minden java.