Változások és békeszerződések

Az első világháborút lezáró versailles-i békekonferencia meghatározó

jelentőségű eseménynek számított, hiszen itt rajzolták újra a világ térképét. Az
1919. január 18-án megnyitott konferencián az öt győztes nagyhatalomnak az
elképzelései érvényesültek, de a területi kérdésekről döntő bizottsági
munkálatokban részt vettek az antantszövetség országainak diplomatái és
szakértői is. A vesztes államokat csak akkor hívták meg, amikor már
kialakultak a rájuk vonatkozó elképzelések. 1919. június 28.-án Versailles:
Németország, 1919. szeptember 10. Saint-Germain: Ausztria, 1919. november
27. Neuilly: Bulgária, 1920. június 4.Trianon: Magyarország, 1920. augusztus 10.
Sèvres: Törökország, 1923. július 24. Lausanne: A Törökországgal kötött béke
módosítása. Kimondták, hogy a vesztes államok felelősek a háborúért.
Megállapították a vesztes államok új határait, és elvették gyarmataikat, valamint
rendelkeztek az elvett területek hovatartozásáról is. Kötelezték a vesztes
államokat, hogy a háborús károk jóvátétele céljából adjanak kártérítést a
győzteseknek. Előírták, hogy a vesztes államok legfeljebb mekkora hadsereget
tarthatnak fenn. Létrehoztak egy nemzetközi szervezetet (Népszövetség), hogy a
jövőben itt lehessen megtárgyalni az államok közt felmerülő vitákat. A
németekkel kötött békeszerződésben Franciaország visszaszerezte Elzász-
Lotaringiát. A német ipari területet, a Saar-vidéket az antanthatalmak
ellenőrzése alá helyezték, és az ottani ipari termelést jóvátétel címén
lefoglalták. Emellett rögzítették, hogy a német hadsereg nem állomásozhat a
Rajnától keletre fekvő 50 km széles sávban. A haderő létszáma mellett a
hadsereg felszereltségét is korlátozták. Németországtól elvették
gyarmatait is, amelyeket hivatalosan a Népszövetség, ténylegesen azonban
Franciaország, Nagy-Britannia és Japán felügyelete alá helyeztek. Ezeket
nevezték mandátumterületnek. A függetlenségét visszanyerő Lengyelország
nyugati határain belül jelentős számú német kisebbség élt, emellett Danzigot
úgynevezett „szabad várossá” nyilvánították. Lengyelország ezáltal egy jól
kiépített kikötővároson keresztül kapcsolódhatott be a balti-tengeri
kereskedelembe, de a „danzigi korridor” kettévágta Németországot.A
létrejövő Csehszlovákia a széteső Osztrák–Magyar Monarchia területeiből,
köztük jelentős magyar területekből részesült. Románia a trianoni
békeszerződéssel nagyobb területet nyert, mint amekkora a megcsonkított
Magyarország területe volt. 1918 elején a román hadsereg kihasználta az
orosz polgárháborút, és megszállta Besszarábiát is, így az ország területe
megkétszereződött.Szerbia területi igényei Magyarország rovására
megvalósultak, miközben a háború végén a szerb dinasztia vezetése alatt
egyesültek a Monarchiából kiváló délszláv államok; létrejött a Szerb–Horvát–
Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia.Az Osztrák–Magyar Monarchia
felbomlása után létrejövő Ausztriának előírták, hogy nem egyesülhet
Németországgal (az Anschluss tilalma). Az ország államformája köztársaság
maradt, a békerendelkezés megakadályozta a Habsburgok restau-rációját. A
békerendszer a soknemzetiségű Oszmán Birodalmat is földarabolta.
Törökország új határainak meghúzásakor azonban figyelembe vették a török
etnikum elhelyezkedését. Törökország és Görögország között nagyszabású
lakosságcsere is történt: 1,3 millió görög és 400 ezer török költözött el
szülőhelyéről. Ezzel megszületett a török nemzetállam, amelyben még 1923-
ban kikiáltották a köztársaságot.