MINŐSÍTETT ÓVODAI PROGRAM

ok
Országos Közoktatási Intézet

ÓVODAI NEVELÉS
JÁTÉKKAL, MESÉVEL

Program
az Országos Közoktatási Intézet

PROGRAM- ÉS ADATBANKJA
részére

Sopron, 1996.
 Óvodai nevelés játékkal, mesével

Az OKI Program- és Tantervi Adatbank részére

Írták: Zilahi Józsefné

Stöckert Károlyné
Dr. Ráczné dr. Főző Klára

Szerkesztette: Zilahi Józsefné

Sopron, 1996.

2
 Tartalom

A program felfogásmódja, nézőpontjai 4

Civilizálás és kultúrálás az óvodában 9

A program tartalma: játék és mese egész nap 14

Szervezeti formák és időkeretek 29

“A” változat 33
“B” változat 44
Mozgásos játékok mindkét változathoz 53

Család-óvoda-iskola 57

A megvalósítás személyi és tárgyi feltételei 60

A program ellenőrzése és értékelése 65

Ajánlott szakirodalom 68

3
 A program felfogásmódja, nézőpontjai

Olyan óvodai életmódszervezést ajánlunk a 3-7 éves gyerekekkel foglalkozó

nevelőknek, amely derűssé, ésszerűvé, természetessé teheti az egész napos óvodai
együttlétet. Megszüntetheti azt az óvodákban jól ismert nyugtalanságot, ami az
idővel való versenyfutásból származik. Ez utóbbinak az az oka, hogy a
meghatározott időtartamokra előtervezett feladatok nyomasztó és felesleges súlyát
cipelő felnőtt nem tud kellően odafigyelni az "itt és most" eseményeire, a körülötte
játszó gyerekek szándékaira, fantáziaképeire, társas kapcsolataira. Feladatokra
gondol, és nem arra, ami a kicsinyek nevelésében valódi kapcsolatteremtési
lehetőség: vagyis, hogy mit játsszunk, hogyan legyen mindenből jó játék? Illetve:
mikor és mit meséljen, és mikor tartson napirend szerinti játékszüneteket.

E program alapelve az, hogy az óvodáskor nyelve: a játék és a mese érzéki

és szimbolikus jelrendszere. Ebben élhető meg a nevelhetőség lehetősége: a társas-
lelki funkció.
Óvodai körülmények között a játék és a mese a gyermekek és a velük
foglalkozó, köztük lévő felnőtt együttes alkotása, még akkor is, ha az óvodai
csoportban mindig vannak magányosan és csak gyerektársakkal játszók. Az ő
szórakozásuknak, játszásuknak is az a jóindulatú sugárzás a feltétele , ami az óvónő
jelenlétéből árad.
Biztonságérzet és szeretetkapcsolat nélkül a kisgyermek nem nevelhető,
nem tanítható. Mennél kisebb gyermekekkel foglalkozunk, annál inkább igaz a
Karácsony Sándor-i megállapítás: nem a tartalom, hanem a beszélő, cselekvő élő
ember nevel. "Amit beszélnek, csak avval nevel, hogy beszélnek."
Az időtlenség, folyamatosság, a játék és a mese varázslatában elmerülés
megfelel a gyermekkor igényeinek és anyanyelvi kultúránk szellemiségének.
Népünk gondolkodásmódjára is jellemző e három létérzés iránti vonzalom.

Ez a program azoknak az óvónőknek a kezében lehet sikeres, akiknek

rendképlete rugalmas. Akik tudatosan tartják magukat a közepes motiváltság
állapotában. Feladatuknak a nevelési folyamat tempójának, ritmusának
szabályozását érzik. Laza és alkotó képzetáramlással kísérik a gyerekek játékát.
Kedvelik a kötéses és puha eljárásokat. Felszabadultan és eredeti módon
használják a mozgás, a zeneiség, a képek és a beszéd jelrendszerét. Elfogadják,

4
hogy a követve vezetés eljárásai, a tevékenységre fordított idő és a gyerekekkel
létrehozott őszinte kapcsolat, az egyre tartósabb egymásra figyelés fejlesztik ki
valójában a csírázó képességeket. Nem akarnak gyors és végleges eredményekkel
dicsekedni. Tudomásul veszik, hogy óvodáskorban sok minden elkezdődik, de
semmi sem fejeződik be, és azt, hogy a kisgyermek igénye: a keveset, lassan, jót,
gyakran ismételve. Akik értik és figyelembe veszik mindennapi munkájuk során az
érés, a fejlődés és fejlesztés összefüggéseit. Gyermeklélektani ismereteikre
támaszkodnak anélkül, hogy az állandó túltudatosítás, okoskodás görcsös állapotába
kerülnének. Tudják és átérzik, hogy a gyerekek, főként a legkisebbek egy
társadalmi kényszerhelyzet következtében meg vannak fosztva a számukra ideális
családi környezettől, hogy valójában csak ötéves kor táján ébred igény arra, hogy a
nap néhány óráját kortársak között, a tágabb világban töltsék el, s ebben a
szükségleteikhez igazított környezetben olyasmit csináljanak, lássanak, halljanak,
amire otthon nincs lehetőségük. Segítőkészen állnak a család mellé. Tudomásul
veszik, hogy a gyermek a szülőké, elsősorban az ő örömük és felelősségük. Részt
vállalván a kicsik gondozásában, nevelésében, tanítgatásában nem fárasztják túl a
gyermeket, inkább oldják a természetellenes helyzet okozta gyermeki - és szülői
szorongásokat.

Olyan nevelési modellt ajánlunk, amely a hazai óvodai gyakorlat

megőrzendő tapasztalatait egyesíti. Vállalja a magyar neveléstörténet kiváló
képviselőinek és a gyermekvilággal érintkezésbe kerülő íróknak, muzsikusoknak,
néprajzkutatóknak az örökségét. Középpontjába a tágan értelmezett nyelvi nevelést
teszi (a kapcsolatok és kifejezés kiművelését). Amely vallja, hogy az anyanyelv az
az aranypánt, mely a személyiséget belül és kívül, a természeti, az emberi
környezettel és az istenivel egybekapcsolja. Mozgás, zene, kép, szó együtt alkotják
az óvodai anyanyelvi nevelés jelrendszerét, amelynek megjelenési formája a játék
és a mese.
A gyermek teljes személyiségfejlesztése érdekében olyan helyzetek
teremtésére ösztönzünk, amelyekben a gyermek nyelve érvényes: a realitás és
illúzió között lebegtetett jelrendszer. A "tegyünk úgy, mintha ...", a "játszásiból", a
"hol volt, hol nem volt" érzelmi és hangulati élményegyüttesei.
Az 1959-es, 1971-es, 1989-es Óvodai Nevelési Program nyomán
felhalmozódott óvónői tapasztalatokat és módszertani tudást sokra értékeljük. Ez az
alap, amire építkezünk. Nem vesszük át azonban a kötött és kötetlen foglalkozások
szervezeti kereteit és rendszerét, a kis időszeletekre bontott napirendet, mert az a
gyermeklélektani kutatások eredményeivel is alátámasztott tapasztalatunk, hogy a

5
tudományokból levezetett tantárgyak, ismeretsávok világa hat éves kor alatt
megszűnik. Itt minden mindennel összefügg, az ismeretek idő-, tér-, ok-okozati és
fontossági sorrendjét megelőzi és elborítja az "óceáni érzés", az érzelmek, vágyak
és képzelet mozgatta bizarr képzettársítások sokasága és azok ütköztetése a
mindenkori pillanatnyi valóságos helyzettel. "A gyermekkor az elme álma" - írja
Sütő András. S "azé a gyermek, aki álmában magához rántja". Hozzáértő, kultúrált
nevelő kezében az édes anyanyelvé és a bennefoglalt műveltség indítékaié. Az
egyéni és nyelvközösségi önazonosságtudaté.
A nevelés óvó és értékmegőrző szerepét hangsúlyozzuk, és e köré
csoportosítjuk az egyéb tevékenységeket. Célunk: a nevelő és a gyermek
szabadságérzetének növelése. A demokratikus nevelői alapviszony létrehozása.
Kulturális hagyományaink alapjainak átörökítése. Mindazt, amit javasolunk, 1986
óta kezdetben húsz kísérleti, majd az ország számos óvodai csoportjában
kipróbáltuk. Ezért a tapasztalattal megerősítve bizton állíthatjuk, hogy az a
kisgyerek, aki egy kulturált, ráfigyelő felnőtt társaságában sokat mozog,
ügyeskedik, kérdez, figyel és játszik, mindennap hallja annak fejből mondott
meséjét, - minden az életkorához szükséges és a fejlődés szempontjából fontos
képességét működteti. A rajzolás, festés, barkácsolás, az éneklés és mondókázás, a
mozgásos szabály-játékok, a méricskélés, számlálgatás, ismerkedés a tér és idő
lehetőségeivel, ritmusával, kitöltésének variációival, a szerepvállalás, amit monológ
vagy párbeszéd kísér: játék. Az óvodai élet kialakult fejlesztési területeit tehát teljes
egészében magába tudja foglalni ez a tevékenységforma. Nem játékosan és
mesésen tanítunk, mert ez önellentmondás lenne, hanem játszunk és mesélünk, és
ennek természetes hozadéka a kisgyermeki tudás. Ennek a nevelési programnak
nincs érintkezési pontja a didaktizáló pedagógiával, a történetileg hosszú
gyakorlattá vált kicsinyített tantárgy-tanóra rendszerrel. Inkább Comenius
anyaiskolája a forrásvidéke.
Az óvónő szabadsága az idő kezelésében, a játékok tartalmához illő
szervezeti formák megtalálásában, a gyermeki műveltség anyagának a mindenkori
helyzethez illő összeválogatásában valósulhat meg. Munkájának alkotó, értelmiségi
hányada növekszik ezzel.
Célunk: az embernevelés a kisgyerekkor pszichofizikai lehetőségei között.
Felfogásunkban a gyermekkor a legtágabb értelemben vett tanulásnak és az
életfontosságú beállítódások kialakulásának a kora. Nem a kötelességek, hanem a
szabadság ideje. Micimackó-kor: a mindent és semmit csinálás különös keveréke.
Érzéki és érzelmes. Kíváncsi, örömre és elfogódottságra hangolt. Az emberi élet
tartalékfelhalmozó korszaka. Az ember számára az élet egészében, egyszerre és
egyben adott ajándék. Ezért az emberi életet, annak minden szakaszát és

6
megnyilvánulását önértékében tekintjük, tiszteljük és becsüljük. Ebben az
értelemben a jelen nem áldozható fel a jövő kétséges kimenetelű eredményeiért.
Bizonyosak vagyunk afelől, hogy a kisgyermekkorhoz méltó, tartalmas
elfoglaltságok, játék- és meseélmények jó alapot adnak a következő érési fok, az
iskoláskor építkezéséhez. Távlatokban gondolkozunk, de a pillanatnyi történésekre
figyelünk. Valóságos fejlesztési eredményekre törekszünk: az adott életkorhoz illő
testi-lelki-szellemi harmónia megteremtésére. A külhoni mintákra is figyelve a
hazai óvodapedagógiai hagyományok építőköveiből egy életelvű nevelési
gyakorlat összeállítását tűzzük ki célul.

A program pillérei az alábbi felismerések:

Ÿ Lehetőleg vegyes életkorú csoportot szervezünk.

Ÿ Az idő nem osztható föl rövid szakaszokra. Folyamatos, végtelen egész,

hullámzó közege a belső-külső történéseknek.

Ÿ A játékok elkezdése, variálása, befejezése, a mesék elmondása, ismétlése a

megszokott óvodai időbeosztásnál lassúbb tempót igényel. Alapegységek: az
évszakok, vagy a tíznapos időkeretek. Ezek adják meg a nevelési folyamat
ritmusát.

Ÿ Az elfoglaltságok gyerekszemmel csak akkor érdekesek, a nevelés

szempontjából akkor értékesek, ha élményszinten egészet alkotnak. Csak
akkor értelmesek, ha játékcéljuk van.

Ÿ Játékaink nagy része a szabadban zajlik.

Ÿ Lemondunk a részletesen előre tervező munkamódszerről. Rugalmasan

követjük a játék logikáját. Lazák vagyunk, de a kellő pillanatban
dinamikusak is. Sohasem erőszakosak vagy harsányak. Bízunk a
haszontalan elfoglaltságok hasznosságában.

Ÿ Az alakíthatóság, az adott körülményekhez való alkalmazkodás ajánlásunk

lényegéhez tartozik.

A szülők támogató, segítő beleegyezését bírnunk kell. Ha bizalmat kapunk,

a valóság meggyőzi őket arról, hogy gyermekük szeret a játékos-mesés óvodába

7
járni, ott jól bánnak vele, és naponta ügyesedik, okosodik. A nagyszülők segítségét
sem nélkülözhetjük.

Összefoglalva:
a szabályozásnak (reguláció)
az utánzásnak (imitáció)
a belső-külső ösztönzésnek (inspiráció)
az életkorhoz illő arányát kívánjuk megvalósítani.

8
 Civilizálás és kultúrálás az óvodában

Az óvoda mint nevelési intézmény a hét éven aluli gyerekek szeretetteljes

gondozására, az egészséges életmód jó szokásainak kialakítására és a zenei, vizuális
és szóbeli anyanyelvi műveltség alapjainak lerakására vállalkozhat. Megerősíti,
esetenként pótolja azokat az elemi szokásokat, amelyeket a család életrendje alakít
(alakítana) ki a kisgyerekben. Evvel és ezen kívül is az emberi élet szempontjából
négy fontos kapcsolatrendszert alapoz meg:

Ÿ az önismeretét (viszonyunk sajátmagunkhoz),

Ÿ kapcsolódásunkat a másikhoz, az emberi világ megnyilvánulásaihoz,
Ÿ a természeti és tárgyi környezethez,
Ÿ a transzcendenshez, az érzéki úton megtapasztalhatatlan istenihez.

Emberképünk négydimenziós. A teljesség felé vezető utak mindegyikét

nyitva tartjuk és ápoljuk. Ezért fejlődéslélektani adottságként kezeljük a mágikus
gondolkodás, a naív világkép megnyilvánulási formáit. A gyerekek a játékot
támogató, mesélő óvónő segítségével próbálgathatják a belső és külső világ
elválasztását egymásra hatását, disszonanciáit és harmóniáit. Eközben főként
önmagukat tanulják és a környezettel ismerkednek. A hét éven aluli ember
legnagyobb teljesítménye az anyanyelv elsajátítása a befogadó és beleérző
figyelem segítségével. Ez értelemre hangoltságában, cselekedeteiben, játszásában,
a mesére figyelésében és beszédében nyilvánul meg. Gondolkodása nem a felnőtt
szokványos útjait járja be. Elevenebb és eredetibb, érzéssel áthatottabb, tapasztalás-
jellegű.

A sok testmozgás, a játékok és mesék, képek és történetek segítik a zűrzavaros

élménymaradványok képzetbokrokba sűrítését, a belső képek kimunkálását, a
formátlan lelki tartalom megformálását. Az érzés és gondolkodás még nem válik
szét. Mesterséges szétválasztásukat az óvónőnek sem szabad siettetni. Indítékokat,
utánozható mintákat leginkább a művészeti nevelés eszközeivel kínálhat a fantázia
és egyéb szellemi képességek foglalkoztatásához. Ide tartoznak a játék változatai, a
tisztán érzéki indíttatásúak éppúgy mint azok, amelyek összekapcsolják az érzékit
az elképzelttel, tartalmazzák a szabályokhoz kötött mozdulatok sorát, a társakkal
való együttműködést, a kihagyásos, utalásos beszédet. Az utóbbiak főként
szimbolikus játékok.

9
 Az önként vállalt szabályok betartása, az elkezdett cselekvés befejezése a
tudati fejlődés biztos jele. Nevelőmunkánknak élő visszaigazolása a játékban
ötletadó és mások ötleteit alkalmanként átvevő, az életrend és a játék szabályait
megtartó, sőt igénylő, a mesére figyelő és azt beleérző és képzelődő viselkedéssel
kísérő , az ismétléseknek örvendő, kíváncsi gyermek. Bizonyosak lehetünk abban,
hogy aki óvodásként egészséges környezetben él, sokat és szabadon
mozog, egész nap játszik, figyel, és folyamatosan olyan intelligens felnőttek
társaságában tartózkodik, akik a lehető legnagyobb odafordulással és szeretettel
foglalkoznak vele, kérdéseire szívesen válaszolnak, az egyéni adottságaitól
függően hat- hétéves korára megérik az iskolai rendre, kapcsolatokra,
feladatokra.

Elvárható eredmények:

Ÿ A test - lélek és szellem életkorra jellemző összhangja. A nagy- és

kismozgások önálló, bátor, ügyes kivitelezése. Az érzésszínezetű eleven
érzékelés. Illatok, színek, hangok, formák, felületek, belső érzetek, például
az egyensúlyi helyzetek változásainak élményszintű átélése, esetleg
megnevezése. A világegészre való nyitottság és ráhangoltság. A képi
látásmód erőteljessége, kifejezési formáinak megtalálása, rajzban, sokféle
játékban, mesehallgatásban.

Ÿ A magányosan, párban és csoportokban folyó játékra való alkalmasság.

Ÿ A viselkedés keresetlensége, de az emberi együttélés szempontjából

lényeges szabályokhoz igazítása.

Ÿ Élénkség, a fegyelmezési helyzetek kiprovokálásának minimumával. Az

akadályok legyőzésének változatos megoldása. A kompromisszumkötések
gyakorisága.

Ÿ Elemi tájékozódás az emberi kapcsolatokban, térben, időben, a dolgok és

történések ok - okozati rendjében, fontossági sorrendjében. A kialakított
gondolkodási sémák "javítására" törekvés. Az én és nem-én, az "idebenn" és
"odakinn" érzékszervi-mozgásos síkon való világos elválasztása.

Ÿ A tág értelemben vett tanulási vágy és képesség.

10
 Ÿ Az "én már ezt is tudom" büszkesége. Kisebb megbízatások teljesítése.

Ÿ A kapcsolatfelvétel és a kapcsolattartás eszközeként alkalmazott érthető,

helyzethez illő beszéd.

Ÿ Annak jelei, hogy csökken a viselkedés érzelem és indulatvezéreltsége. A

kéreg alatti funkciók fokozatosan az agykéreg irányítása alá kerülnek. A
magatartás robbanékonyságát kezdi visszafogni az ingerek "szétválogatása",
a válaszok belső - vagy hangzós beszédre való átfordítása. Az iskolába
készülő gyerek már tudja vágyai teljesülését késleltetni. Egyensúlyi állapotát
az asszimiláció és akkomodáció végtelen számú próbálgatásában szerezte
meg.

Ÿ Gondolkodását még a szemléletesség uralja. Ilyen értelemben nevezzük

észjárását Mérei Ferenc szavaival: művelet előttinek. Bizonyos helyzetekben
azonban megjelennek a fogalmi gondolkodás jelei. (A formális műveleti
struktúrák kialakulása azonban egészen az ifjúkor küszöbéig tart.)

Az egészséges testi-lelki képességekkel rendelkező kisgyerek sokmindent

eltanul a felnőttől. A tanulás kitüntetett módja az utánzás, a mintakövetés - spontán
helyzetekben, amelyben sokféle tanulási forma és lehetőség bennfoglaltatik: az
ingertársulás és megerősítés, a próba-szerencse, a belátásos, felfedezéses és a
problémamegoldó eljárások. Mivel a kisgyerek határozottan igényli az ismétlést,
gyakori próbálkozásaival az előbbiek segítségével kialakítja gondolkodásmódját.
Ha a felnőtt a játékban (és nem játékosan!) énekel, mondókázik, verset mond,
mozgásos, lírai és dramatikus játékokba hívogatja, mesél, elbeszél és beszélget,
rajzhoz, festéshez, agyagozáshoz, papír-, termény-, fonal-, fa játékszerkészítéshez
példát mutat, évszakonként négy-öt játékötletet, vagy kéthetenként ötféle
tevékenységformát kínál, amiben tetszés szerint lehet résztvenni, akkor kialakul a
gyermeki műveltségnek az a tárháza, amin a képességek is csiszolódhatnak.
Az ismeretek terén mennyiségbeli követelményeket nem állapítunk meg.
Mindazok a tartalmak érvényesek, amiket a képzés során anyanyelvi, zenei, rajzi,
testmozgásbeli, környezetismereti, tér-, mennyiség- és formaismereti
módszertanból az óvónők elsajátítanak.
A fejlődés és fejlesztés során figyelembeveendő, hogy ez a folyamat nem
egyenesen előrehaladó, hanem lassú felhalmozások, átmenetek, átbillenések,
pihenések váltják egymást. Egy szakaszra nem a tulajdonságok és ismeretek

11
mennyiségi mutatói jellemzőek, hanem a gondolkodási sémák és ismeretek
meghatározott rendszere, szerveződése. Ezek segítségével a gyerekek az éppen
aktuális fejlődési szakaszra érvényes módon tudják megoldani a helyzeteket.
A különböző területek fejlődési tempója eltérő lehet. Igen nagy egyéni
különbségek létezhetnek. Nagyon bizonytalan és értelmetlen bizonyos
megnyilvánulások kiragadásával fejletlennek vagy fejlettnek minősíteni az
óvodásokat. Az ismeret nem kész dolog, amit a gyerek átvesz, felmond vagy
megmutat, hanem folyamat eredménye. Önmagának és a külső környezetnek
fokozatos megértése. A folyamat lélektani és pedagógiai szempontból érdekesebb
és tartalmasabb mint a végeredmény.
Ez a program a látszólag haszontalan elfoglaltságok hasznosságára épül.
A tanulási eredmény biztosan következik a ráérős, folyamatos játékból, az átélt
mesehallgatásból. Az életet megkönnyítő jó szokások pedig a kevés, fontos és
következetesen megtartott szabályból. A gyermeki én megerősödése, bátorsága,
társas ügyessége pedig azért alakulhat ki, mert nem kell állandóan a közösséghez, a
felnőtthöz, külső támpontokhoz igazodni.

Így hat-hétéves korra megjelenik egy érettebb szemlélet, amely tudomásul

veszi és elfogadja a realitást, amelynek következtében a gyermek igyekszik a
valóságos helyzethez illően viselkedni. Az iskoláskort elérve a számára előnyös
dolgokat utánozza, az egyre pontosabb mintakövetésre, a célvezérelt tanulásra, a
felnőtt világnak való megfelelésre törekszik.

Programunk alapján az életre nevelünk, és azon belül segítjük, hogy a

gyerekek egy jól megélt, teljes és igazi kisgyermekkor után kezdjék el az iskolai
tanulást. Nagy Lászlóval valljuk, hogy az ember életében minden életkornak
megvan a maga egyedülálló és teljes szerepe, feladata. Szigorúan tilos és
kártékony bármelyiket is feláldozni a következő érdekében! Az iskolai megfelelés
szorongást keltő mumusát, a körülötte keltett társadalmi hisztériát a hozzáértő,
lélektanilag kiművelt tanítók munkája űzheti el. Az intézményi áthárítások a
gyermekek kárára művelt szakszerűtlenségről vallanak.

Programunkban méréses módszereket nem alkalmazunk, mert a fejlődést

folyamatosan követő méréseket nem ismerünk. Véleményünk szerint az óvónő
munkamódszere a türelmes, kiváró megfigyelés és az erre alapozott biztató,
támogató, segítő, "előhívó" nevelői magatartás. Ha képekben fejeznénk ki azt,
amit teszünk: nem egy célállomáshoz előre megépített sínpáron haladó kicsi
villamosokat húz egy nagy, sárga felnőtt villamos egyre gyorsuló tempóban, hanem

12
egy szép lombos fa vagy virág készülődik lassan, titokzatos öltözködéssel, hogy
állandóan változó szépsége sugárzásában megjelenjék.

13
 A program tartalma: játék és mese egész nap

A kisgyerekek és a felnőttek kapcsolata a játék és a mesehallgatás során

alakulhat ki legjobban a képzelet és érzés összehangolódásával. A gyerek amikor
játszik, érzés és élménysort játszik el. A játék és a mesehallgatás indítéka ebben
azonos: "ezt szeretném, ezt akarom érezni".
A nevelő legfontosabb feladata: hagyni, hogy a kisgyerek eredetisége
szabadon fejlődjék, ami természetesen nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk
neki, hanem azt, hogy teljes odafordulással bánunk vele, egészséges környezetet
alakítunk ki a számára, jó szokásokra, életritmusra, korához illő fegyelemre is
szoktatjuk
A nevelőmunka szempontjából rangsoroljuk a gyerekek szükségleteit.
Ezek fontossági sorrendet alkotva a következők:

Ÿ testi szükségletek,
Ÿ védelem, biztonság- és felnőtt-igény,
Ÿ mozgás, cselekvés,
Ÿ játék, képzelődés,
Ÿ mese, beszéd,
Ÿ együttlét a társakkal,
Ÿ és a kíváncsiságra alapozott, tágan értelmezett tanulás.

A testi szükségletek civilizált kielégítése mindenek előtt való. Ezek

önkényes késleltetése vagy agyonszabályozása kínzó feszültséget okoz. Tehát:
vizet inni, WC-re menni, szabadon mozogni mindig lehet. Enni és aludni az egyéni
igények és a legszükségesebb csoportnormák figyelembevételével kell és lehet.
Erőltetésükkel vagy megvonásukkal sohasem fegyelmezhetünk.
A védelem és a biztonság iránti igényt állandó jelenlétünkkel elégítjük ki.
Nem vagyunk mindig a középpontban, de sohasem maradhatnak magukra a
gyermekek. Személyes jelenlétünkkel képviseljük a csoportos együttlét közvetkező
elemi szabályait:

Ÿ Hagyd játszani a másik kisgyereket!

Ÿ Ha rombolósdit játszol, a magadét építsd és rontsd el!

14
 Ÿ Megegyezés szerint néhány játékszer hazavihető, az otthoni behozható, de a
tulajdonosa vigyáz rá. Jobb a játék, ha a helyzetek kívánalmai szerint
másoknak is átengeded, vagy együtt játszotok vele.

Ÿ Segíts, ha szüksége van rá és te erősebb, ügyesebb vagy!

Ÿ Igyekezz örömet szerezni másoknak, ez neked is jó.

Ÿ Az óvónéni tudta nélkül ne hagyd el a játszóhelyet!

Ÿ Mesemondáskor, alvásra készülődve légy csendben!

A mozgásszükséglet kielégítésére szolgál a sok szabadban folyó játék.

Egyszer egy héten a szabad mozgást változatosabbá teszik az irányított mozgásos
játékok, amelyek a testi nevelés kiemelt lehetőségei.
Összetett képességfejlesztési területek: a játék és a mesehallgatás.
Mindkettő szükséglet és létforma a kicsinyeknek. Magukba foglalják mindazokat a
tevékenységeket, ismereteket, amelyek az óvodáskorú gyerekek számára
kívánatosak. Elhanyagolásuk általános testi - lelki - szellemi leromláshoz vezet.
Kezdetben a felnőtt az igazi társ. Még a játékban is. Az egyéni fejlődéstől függően
négyésfél, ötéves kortól kezd érdekessé válni a gyermekjátszótárs. Minta, bemérési
lehetőség, kezdeményező vagy utánzó partner. A társas, dramatikus jellegű, és
szimbolikus tartalmú játékokhoz elengedhetetlen "a másik". A csoportos játék az
óvoda egyik vonzó kínálata. A kíváncsiságra alapozott, utánzással, cselekvéses
próbálkozásokkal teli tanulás a gondolkodás, az értelmi fejlődés "hajtáscsúcsa", a
szellemi fejlődés sok lehetőséget magába rejtő záloga.

Miért bízhatunk a játék képességfejlesztő, ismeretépítő szerepében?

Hogyan építsük rá az óvodai gyermeknevelés teendőt?
Bár napjainkban többnyire elfogadják, és az országos alapprogram is megerősíti,
hogy az óvodáskorú gyermekek számára a játék nem csupán szabadidős
tevékenység a foglalkozások mellett, hanem létforma, a gyakorlatban mégis vannak
bizonytalanságok a játék helyét, idejét, irányíthatóságát, a tanulásban betöltött
szerepét illetően. Tapasztalhatjuk, hogy sok ember magától értetődőnek tartja, hogy
a gyerek játszik, az iskolás tanul, a felnőtt dolgozik, vagyis az ember életének
egyes szakaszaiban jellegzetes tevékenységformákon keresztül fejezi ki és tanulja

15
önmagát, és a környező világot. Ebben a fő tevékenységformában rejtetten,
életkoronként és egyénenként változó arányban a másik kettő is bennefoglaltatik. A
kisgyermek játékában is működik a tanulás, gyakorlás, szabálykövetés,
céltudatosság, a felszínen mégis minden a játék formájában jelenik meg. Gyakori,
hogy a felnőtt csak a látszatra koncentrál, és azt próbálja a saját, ésszerű,
valóságelvű módján értelmezni. A lényeg, amit a gyermek a maga módján
igyekszik megjeleníteni, kivetíteni a játékcselekvések és fantáziák formájában,
elkerüli a felnőtt figyelmét.
Mi ez a lényeg? A kisgyermek folyamatosan találkozik a környező világ
megnyilvánulásaival, amelyeket csak részben, esetleg egyáltalán nem ért meg.
Ezek a feldolgozatlan tudattartalmak terhet, feszültséget jelentenek számára,
amelytől szabadulni igyekszik. Olyan módszert használ erre mint korai elődeink,
akik a titokzatos, ismeretlen, érthetetlen jelenségeket ősvallásba, mítoszokba,
mesékbe, vagy mágikus cselekedetekbe vetítették ki és fogadtatták el önmagukkal.
Vagyis képzelődésbe, cselekvésekbe átfordítva próbálkozik benyomásainak
tagolásával, és rendezésével. Amennyiben a felnőtt ezt nem fogadja el, és a maga
módján irányítani, fejleszteni, vezetni kívánja a felszíni játékformát, akkor
legtöbbször elrontja, vagy megakadályozza a rejtett és a gyermek részéről
tudattalanul előjövő tartalmak feldolgozását.
Az ember testi-lelki rendszere akkor működik jól, ha számára optimális az
idegrendszer izgalmi szintje. Ilyenkor jól érzi magát. Ennek az állapotnak a
létrehozására törekszik. Ha ez az optimális izgalmi szint lecsökken - például
egyhangú, túlságosan is megszokott, sivár a környezet - akkor unatkozik,
szórakoztatni kívánja magát, hogy az izgalmi szint újra elérje a neki kellemeset. A
kisgyermek a számára érthetetlen felnőtt beszéd, a tőle távol álló dolgokra
kényszerítés, vagy a játékában való korlátozás, bizonyos játékszerek elzárása
esetén úgy "játszik", hogy rosszalkodik. Keres, kutat, matat, piszkálja a másikat,
kísérletezget annak bosszantásával - ami által izgalmi szintje - jobb híján - újra
megemelkedik. Amikor új, ismeretlen, rejtélyes hatások érik, idegrendszerének
izgalmi szintje az optimális fölé kerül, ezért olyan játékba kezd, amelyben
igyekszik megoldani, megismerni, tisztázni és megérteni az izgalom okát kiváltó
dolgot.
A lényeget másként jeleníti meg mint a felnőttek, másként mint ahogyan
elvárnánk a logika, az észszerűség szabályai alapján. A játék nyelvén:
szimbólumok segítségével, tárgyak rakosgatásával, cselekvéssel teszi ezt. A két
különböző nyelv két világra oszthatja az együtt élő felnőtt és gyermek
gondolkodását. A felnőttek vagy értetlenül állnak a játszó gyermek mellett, vagy
megmosolyogják, lenézik "komolytalan" megnyilvánulásait. Még rosszabb, ha

16
javítani, korrigálni, a valósághoz igazítani próbálják a gyermek játékát "fejlesztés"
címén. Hatéves korig a szóbeliség aránya is megnő. Már nemcsak "úgy tesz,
mintha...", hanem egyre többször használja a "mondjuk, hogy...", "most azt
gondolod, hogy...", "mondd azt, hogy ...", "mondjuk, hogy te vagy ez, vagy az és
úgy csinálsz, hogy ..." kifejezéseket.
A gyermek élménymaradványait, emlékképeit, érzeteit tehát a realitásnak
egy másik szintjén: a képzelet másféle valóságában jeleníti meg. Nem szakad el
teljesen az adott, valóságos helyzettől, a realitástól, mégis kilép belőle, amikor
játszik. Ez a kilépés azt jelenti, hogy a mindennapi élet tárgyait, jelenségeit,
személyeit behelyettesíti más, az általa kitalált dolgokkal. Jelképesen,
szimbolikusan formálja meg őket, egy látszólag teljesen különböző tárgy, vagy
viselkedés segítségével. Szimbolikus kifejezéseiben hasonlóságot találhatunk a
jelentéshordozó és a jelentett dolog között. (Például: a doboz, a kagyló = pohár, a
sámfa = vasaló, feje fölé tartott tenyere = esernyő, össze-vissza ugrálása = az autó
ablaktörlője, éjszakai félelmeinek kompenzálására = bagollyá válik, villájával
beleszúr a szilvásgombócba = ledöfi a disznót, stb.). Szimbólumalkotási képessége
egyre gazdagodik. Mire négy-öt évessé válik, szimbolikus kombinációk
segítségével teljes játék-jelenetek, majd folyamatok kidolgozására is képessé válik.
A szimbolikus játékok az óvodáskor igazi játékai, de természetesek az
érzékszervek funkcióit próbálgató, tapasztaló gyakorló játékok is, különösen ha
valami új dologgal ismerkedik meg a gyermek. Szabályjátékok is folynak az
óvodában, bár ezek spontán jellegűek és a szabályok a felnőtt jelenléte nélkül
meglehetősen labilisak. A csoportos szabályjátékok virágkora a kisiskolás időszak.
Ekkorra érik meg a gyermekek idegrendszere arra, hogy saját szempontjaikat
héttérbe szorítva, másokkal egyeztetve, közös megegyezésekkel csalás nélkül
versenghetnek. Óvónőként fel kell ismernünk, hogy a gyerekkel közös
tevékenységünk valóban játék-e, vagy játszma, didaktikus játék vagy munka.
A játékban az a legfontosabb, hogy örömszínezetű. Miért? Mert:

Ÿ Önkéntes, és szabad. . Szabad akaratból, külső kényszerítő körülmények

nélkül jöhet csak létre. Parancsra, vezényszóra, de még kérésre sem lehet
játszani.

Ÿ Mert nem a végeredmény, a produkció a fontos. Magáért a folyamatért, az

azt kísérő érzésekért, élményért csináljuk, indítéka magában a cselekvésben
rejlik, ez a jutalom, a kielégülés is.

17
Ÿ Elképzelt világa túllép a mindennapok megszokottságán. Valóságszerű, de
nem valóságos. A valóságból származó élménymaradványokon,
tapasztalásroncsokon, véletlen képzettársítások hálóján alapszik. Valóságos
tárgyak, eszközök felhasználásával folyik, egy "feltételezett térben", a külső
tárgyi valóság és a belső, pszichés valóság közti területen. A gyermek tudja,
hogy játszik, mégis összemossa a valóságost és az elképzelhetőt, nem állít
éles határokat közéjük, könnyedén közlekedik egyikből a másikba. (A
koronával, fátyollal királylányt játszó kislány minden további nélkül
megteríti az óvodai asztalt, ha eljön a tízórai ideje.)

Ÿ Ebből következően a játékra nem érvényesek a valóság idő- és térbeli

korlátai. Időtartama a valóságos történésnél hosszabb és rövidebb is lehet:
az egyszeri bármeddig ismétlődhet, bármikor lejátszódhat. Sok minden
megtörténhet egy helyen és a legegyszerűbb játéktörténés is lefolyhat térben
szétszórva. A játékot többnyire ennek ellenére térbeli elhatároltság, zártság
jellemzi. A nagy, végtelen térből egy kis kuckó kikerítése. Gyakran
tapasztalhatjuk, hogy a gyerekek székekkel, függönyökkel, különböző
berendezési tárgyakkal körülkerítik magukat, evvel jelezve, hogy amit
csinálnak, különbözik a felnőttek tágas, áttekinthetetlen világától.

Ÿ Megfelel az életkori sajátosságnak. Az agykérgi, tudatos funkciók helyett

sokkal inkább az ősibb, kéreg alatti központok működésére épít, ahol az
érzelmek, indulatok uralkodnak. Ezért erős az énközpontúság, nehéz a
késleltetés, a gátlás. Életkori sajátosságnak tekinthető a gyermek komplex,
egészleges látásmódja is, amely a játékban úgy fejeződik ki, hogy nem
különíti el az egyes funkciókat, tevékenységterületeket, hanem mindig
minden, mindennel összefügg. Számára "egy a világ", amelyet a játék
képvisel és tükröz. Ez a kezdeti szinkrétikus látásmód természetesen
változik az idő során, egy-egy, a gyerek számára fontos rész kiemelésével és
egész fölé helyezésével. Csak ezután képes az analitikus látásmódra, amely
elengedhetetlen feltétele lesz például az olvasástanulásnak.

Ÿ A játék lényeges eleme, örömforrása a kockázat, a kiszámíthatatlanság is.

A meglepetésszerű következmények nem komolyak, ha nem sikerül valami,
akkor sincsen baj. Éppen ezért meri szabadon és korlátok nélkül kipróbálni
önmagát, érzelmileg biztonságos környezetben kísérletezgetni a tárgyakkal,
a szerepekkel, lépegetni a valóság és a fantázia között, felfedezni,
kipróbálni, társítani olyasmiket, amiket talán soha nem élhet meg a

18
 valóságban, (például űrhajózás, oroszlánvadászat, medvévé változás,
párbajozás, sárkányölés).

Ÿ A játéknak sajátos, gyermeki rendje van. Látszatrendje ellentétben áll a vas-

világ rendjével. Ebben a rendben harmónia és szabadság van, mindennek
oka és helye van, akkor is, ha a felszínen a felnőtt számára mindez
rendetlenségnek látszik. Jó rendetlenség ez, amelyben a tárgyak úgy kapnak
helyet, hogy kézhez állnak, mindig elérhetők, bármikor átlelkesíthetők a
játék kívánalmai szerint. A gyerekszoba rendje nem hasonlítható egy
tanterem, lakás, ruhásszekrény vagy éléskamra rendjéhez. A színes, nyüzsgő
és állandóan változó folyamatok sorozatában a tárgyak laza, oldottan
életteljes módon helyezkednek el, nem "útban vannak", hanem a játék
rendje szerinti helyükön. Például a mackó a szoba közepén lakik, ölében
tartja a kisebbet, könyvekkel lakást kerítenek köréje, amelyben az életéhez
fontos tárgyaknak is helyet kell kapniuk.

Vannak felnőttek, akik nehezen viselik el ezt az "összevisszaságot".

Rendetlenségnek érzik, mert számukra logikátlan. Nem érzik, hogy lényegileg rend
van körülöttük, hiszen a tárgyak elhelyezkedése az ott folyó tevékenység célját
szolgálja. Az ilyen "jó rendetlenség"-ben kevés, ésszerű és érthető szabályra van
szükségük a gyerekeknek. A felesleges és gátló szabályok sokasága mellett nem
lesznek fegyelmezettebbek, vagy "jobbak", hanem éppen ellenkezőleg: a valóban
fontos szabályokat sem tudják megjegyezni. Így a játék végtelen veszekedéssé és
unalmassá válik. A sok akadályoztatás, játékrontás következtében felhalmozódik az
agresszió, és nyílt vagy rejtett formában lépten-nyomon lehetetlenné teszi a
folyamatos, élvezetes játékot.

Az óvodáskorú gyermek a játékban él és fejlődik. Minden fejlődés

értéknövekedés, amely az ember megismerő- és teljesítőképességének
gyarapodását, kreativitásának és önkiterjesztési törekvéseinek kibontakozását
foglalja magában. A fejlődés belső tényezői közül legfontosabb a belső érés.
Genetikailag programozott, biológiai jellegű folyamat, amelynek során a
szervezetben megteremtődnek azok az alapfeltételek, amelyek az embert
alkalmassá teszik a környezeti hatások feldolgozására. Érthető tehát, hogy a
kisgyerek idegrendszere ilyen értelemben még nem kész, amikor megszületik.
Hosszú évekre, emberi és tárgyi hatások sokaságára van szüksége ahhoz, hogy
kialakuljon benne a rugalmas alkalmazkodás képessége, a felnőttek által elvárt és
kívánatosnak tartott szabályos működés. Kisgyermekkorban az idegrendszer érése

19
főleg az érzékszervi működésekben, a mozgás fejlődésében és szabályozásának
növekvő képességében mutatkozik meg. Később képes a gyerek környezetét
utánozni, a látottakat, hallottakat elraktározni, próbálgatni, ismételni, variálni és
belőlük újat is alkotni. Képzeteinek rugalmas mozgatásával, összekapcsolásával és
szétválasztásával, a valóságtól eltérő módon való összeillesztésével - azaz
fantáziájának működtetésével ügyességre, értelmi mozgékonyságra tesz szert.
Viselkedése, gondolkodása csak fokozatosan válik céltudatossá. A fejlődéshez
külső feltételekre is szükség van. A tanulás nem más mint mindenféle
tapasztalatszerzés, amely a külső környezettel való kölcsönhatás során keletkezik.
A fejlődés feltétele, hogy az érési folyamatok minél gazdagabban mintázott
környezetben jöjjenek létre, és a belső hajtóerők folyamatosan előbbre is
haladjanak. A fejlődési folyamatban a gyerek egyre nagyobb kezdeményező
szerephez jut. Kísérletezgetései során érdekes és változó visszajelentéseket szerez
és igényel mind a tárgyi, mind a társas környezet részéről. Viselkedésének
következményeivel kapcsolatosan bizonyos várakozásai alakulnak ki, és ha ezek
létrejönnek, eltölti a hatékonyság kellemes érzése. Ez olyan megerősítő hatású,
hogy további kíváncsiskodásra, tanulásra, tapasztalatszerzésre ösztönzi.
Gondolkodása így sohasem áll le, folyton tanul, mert folyton játszik! Az
óvodáskor végéig a gyermeki tapasztalatszerzésben a játék spontaneitása
uralkodik. A fejlődést segítő külső ráhatások közül a legfontosabb az anya
személye. Amikor igazán elválasztódik tőle a gyerek, vagyis óvodába kerül, még
sokáig szüksége van arra, hogy az ott lévő felnőtt, az óvónő, személyében az anyát,
annak érzelmi biztonságot adó szerepét pótolja. A biztonságot az állandóság adja,
amely részben ugyanazt az egy vagy két személyt, részben pedig ugyanazokat a
körülményeket, szabályokat, szokásokat jelenti. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a
gyerekek szempontjából az óvónők között az éves váltás szükséges, valamint azt,
hogy az óvoda a család modelljére épüljön. A felnőtt elsődlegessége, vezető
szerepe nemcsak általában fontos, hanem a hétéven aluli gyerekek játékát is csak ez
teheti igazán érdekessé és nyugodttá. Természetesen nem tagadható a társaknak, a
csoportnak az egyénre gyakorolt fejlesztő hatása sem. A csoport hatásai közül
legfontosabb, hogy a gyerek számára normákat szab és közvetít, valamint
önbemérési lehetőséget nyújt. Mindez lényeges az énkép és az éntudat kialakulása
céljából. Baj csak akkor van, ha a csoport, a társak szerepét eltúlozzák, és
elnyomják az én-fejlődés vonalát. A gyerek egészséges egocentrizmusa, saját
szempontjainak, érdekeinek mindenek-felettisége szükséges velejárója az
önmagáról való tudás kialakulásának. Így születnek meg a "Milyen vagyok én?",
"Mire vagyok képes?", "Meddig terjednek a határaim?" és hasonló kérdések, és

20
miközben ezekre választ keres, megkezdődik saját lelki folyamatainak a tisztázása
is.
A fejlődés folyamatosan zajlik. A látványos minőségi átalakulások (ugrások)
többnyire rejtetten zajló, lassú, átmeneti időszakok után következnek be.
Ugyanazon gyereknél nem minden funkció változik meg egyszerre. A fejlődés
tempója eltérő lehet. A fejlődési szakaszok egymásutánisága viszont állandó.
Mindenkinek végig kell haladnia az egyes szakaszokon, nem lehet kihagyni, vagy
kikerülni egyet sem. A fejlődésnek ezek az általános törvényszerűségei
megkérdőjelezik az iskolaérettség fogalmának korábbi meghatározásait, illetve a
gyerekek előre kigondolt szintre hozásának igényét. Mindenféle fejlesztés,
korrekció csak az életkorra jellemző, fő tevékenységi formában valósítható meg
eredményesen.

A gyermek játéka során elsősorban önmagát tanulja. Belső pszichikus

folyamatait tisztázza, ezen a kerülő úton. próbálja meg feszültségeit oldani, vágyait
kielégíteni. Tagolatlan és rendezetlen félig értett tudattartalmait tisztázza, rendezi
és tagolja. Utánoz, kipróbál, kitalál, hipotézis-magatartást folytat. Ha ebben
megakadályozzák, ez sohasem pótolható! Veleszületett kíváncsisága arra ösztönzi,
keresse is az újabb és összetettebb ingerhatásokat. Egyre nagyobb hatékonyságra és
önállóságra törekszik önmaga és tárgyi-társas környezete felett. Nem tud nem
tanulni! A tanulás közepesen erős motiváció esetén a legeredményesebb. Vagyis: a
játék belső indítékai normális külső környezetben elegendőek ahhoz, hogy a
gyerek tanuljon. A természetes motivációt megnövelő külső, kényszerítő, sürgető,
elvárt jutalommal kecsegtető, vagy fenyegető hatások lerontják a valódi tanulási
kedvet. Minden új ismeret akkor épül be igazán a kisgyerek gondolkodási
sémáiba, ha nyitott és befogadó állapotban van. Olyankor, amikor szüksége van
az adott ismeretre, felhasználja és alkalmazza azt. Gyakran aggódnak a szülők, az
óvónők, a tanítók, hogy megalapozzuk-e az iskolás tanuláshoz szükséges
képességeket, ha a gyerek "csak játszik". Pedig a vizuális, térbeli tájékozódási,
motoros és taktilis képességek biztos segítői az útvonal- és labirintusjátékok, a
térbejárásos "nyomkeresések", szembekötősdik, páros játékok, felelgetősdik,
találós kérdések és rajzolások, a társas kapcsolatokat, emberi viszonylatokat
érzelmeket megjelenítő szerepjátékok. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a
folyamatosan és nyugodtan játszó kisgyerekre is mélyen igaz a József Attila-i
felismerés: "... én nem csupán látszom, én játszom".

21
 A játék valamennyi tevékenység formát magába foglalhatja, ami az
óvodáskorú gyerekeknek érdekes lehet.

A mozgásos játékok a természetes mozgásokból építkeznek. Az ugrás,

ugrándozás, futás, járás, bújás, a labdával való ügyeskedés, az állatok, mesealakok
mozdulatainak utánzása egy sor olyan hagyományos népi és testnevelési játék
nélkülözhetetlen eleme, ami a legtermészetesebb mozgásbiztonság-erősítő, önként
és örömmel végzett gyakorlás.

Az énekes gyermekjátékok sokaságával alapozzuk meg a zenei anyanyelvet.

Amikor csak lehet, énekeljen az óvónő és énekeljenek a gyerekek is. Lényeges,
hogy a felnőtt ebben is biztos támasz legyen. Az az énekes játék a jó, amelyiknek
egyszerű a szabálya. Így a zenére és a játékra figyelhetnek a gyerekek. Az éneklés
a csoportos játékok egyik lehetősége, de egyéb játékhelyzetből is következhet.
(Például gyöngyfűzés mellett halkan dúdolhatjuk: "Ez a kislány gyöngyöt fűz ...".
Majd az elkészült színes gyöngysorokkal ékesítve játszhatjuk a Lánc, lánc
eszterlánc ... kezdetű körjátékot). Az éneklést vagy a gyerekek kezdik, vagy az
óvónő, vagy a délelőtti közös együttlétkor játszunk körjátékokat. A hallás- és
ritmusérzék fejlesztő mozzanatokat a játékdalok magukban hordozzák. A zenei
megformálásban az óvónő tudatos, de a gyerekek számára nem csinálunk belőle
külön feladatokat.
A zenei elemeket a helyes, szép előadásmódból utánzással gyakorolják a
kicsinyek. Az élő zene, az éneklés természetesen ösztönöz a tiszta, csengő
hangképzésre, az egyenletességre, a mérőütés szívdobogáskénti lüktetésére, a
tempó, a dinamika, a hangmagasság változásaira, a zenei súlyok kiemelésére. (Az
altatókat például halkan dúdoljuk. A "Lipem, lopom a szőlőt ..." című játékhoz
halkan, lassan énekelünk, a végén annál harsányabb a "tele a kiskosár!" felkiáltás.
A gyűrűsdiknél a kereső helye szabja meg, hogy halkan vagy hangosan szól-e az
ének. A "Mit akar ez az egy ember.."-ben dobbantással emeljük ki a periódusok
kezdőhangsúlyát, az "Erdő, mező, gerlice..." kezdetű játék közepes tempójú
egyenletes kiszámolással kezdődik, majd erősen felgyorsul. A párcserélőkben a
párválasztás után a kör többnyire megáll és egyenletesen tapsol. A párbeszédes
szövegű dalokban a szereplőket különböző hangszínnel jellemezzük. Az "Esik az
eső..." kezdetű népdal az eső suhogására emlékeztető lágysággal indul, az ázó-fázó
katona keserűségét hangosabb énekléssel fejezzük ki, a dallam vége ismét lehalkul.
Mozgásirány változtatással énekeljük a "Dombon törik..." és az "A kállói
szőlőben..." című játékokat. A dalok válogatásának szempontjai: a gyerekek által

22
tisztán kiénekelhető hangterjedelem, az aktuális érzelmi állapot, a játékszabályok
áttekinthetősége, a térformák és a mozgásanyag változatossága. Szem előtt
tartandók az Ádám Jenő által kidolgozott módszertani alapelvek és a kodályi
figyelmeztetés: "Anyanyelve csak egy lehet az embernek, zeneileg is".

A verset a hangzás és a hangulat felől fogják meg a gyerekek.

Mondóka, dramatikus szöveges gyermekjáték mindennap előkerül. A népköltészet
verses anyaga eleve mozgásos játék is. Párban, kisebb csoportokban, közösen a
játéköröm kedvéért számtalan önkéntes ismétléssel ragad rá a gyerekekre. A nagy
magyar költők versei, strófái egy-egy alkalmas helyzetben, kifejezik a felnőtt
kedélyállapotát, fokozzák a játék illúzióját. (Például az "őszi erdő" játékban
Kányádi Sándor Szarvasitató-ja, "Jégországban barangolva": Nagy László
Jegesmedve, "kutyázás" közben: Weöres Sándor: Bodri vagy Nemes Nagy Ágnes:
Jön a kutya, barátkozós hangulatban: Petőfi Sándor Arany Lacinak, a "vízi világ"
csodáinak megelevenítésekor: Weöres Sándor: Békakirály, "kirándulós játékban"
Csanádi Imre Keresgélő című verse beleillik a játékot kísérő beszédbe). Szinte
minden játékra indító képzetkörhöz találunk a hangulatot felfokozó, ötleteket adó
költői alkotást. A vers játék a nyelvvel, az érdekesen szépen hangzó beszéddel.
Mondani kell és nem tanítani.

Azt is lehetővé tesszük, hogy bármikor kedvük szerint fessenek,

gyurmázzanak, agyagozzanak, rajzoljanak, vagdossanak, hajtogassanak,
barkácsoljanak a gyerekek. Amit készítünk, a játék kelléke lesz. Jó, ha a felnőtt
köztük ül, és ő is elfoglalja magát. A technikákat, az anyagokkal és eszközökkel
való bánásmódot meg kell mutatni. Nem mondjuk meg, hogy mit csináljanak,
hanem abban segítünk, hogy hogyan és miből, mivel lehet valamit elkészíteni. Az
elkészítés folyamata is játék, s az elkészült tárgy, kép, kézimunka játékszer lesz
valamelyik ügyességi vagy szimbolikus játékban. Az eredményt nem minősítjük.
Másról van szó: krétával, festékkel, agyaggal, papírral, fonallal, gyapjúval,
terménnyel, fával, kővel, homokkal, vízzel játszunk. A természetes anyagok
értékesebbek, más üzenetet hordoznak mint a műanyag játékszerek.

A számlálgatás, méricskélés, a tér alakítása, az irányok megnevezése, a

hasonlítgatások, összegyűjtés és szétválasztás, párosítás, az időbeliség felfedezése,
megnevezése, a formák letapogatása játék közben olyan természetes, mint a

23
mondókázás dúdolgatás. Például a csipkebogyólánc hosszabb vagy rövidebb. Az
építőjáték, a bútorok, paravánok felhasználása: térformálás. Bújócskázás közben az
asztal alá, a szekrény mögé, a fa mögé, a bokor alá, a fal mellé bújnak a gyerekek.
Nap mint nap hurcolják, halmozzák, szétválogatják a játékszereket. Az időt a
napirend tagolja. A valóság és a mese eseményei támpontokat nyújtanak a
tájékozódáshoz. Labdázunk, színes kendőkkel, sálakkal, fonalgombolyagokkal,
apró és nagyméretű játékszerekkel teszünk - veszünk. Megmérjük mekkorát nőttek
a gyerekek, megszámláljuk hány tányért, kanalat tegyünk az asztalra és ugyanannyi
poharat. Szemrevételezzük hány csoki fér a mikulászacskóba. Megkeressük a saját
vagy a babacipők, kesztyűk párját. Húsvétkor színes, illatos vizet töltögetünk
széles, gömbölyű és szűk üvegekbe. Hajtogatáskor megfigyeljük a szimmetrikus
formákat. Öltözködéskor magunkon tapasztaljuk ugyanezt. Elkerülhetetlen, hogy
az óvónő ne használja, ne nevezze meg alkalmanként a térbeli, mennyiségi és
formai vonatkozásokat, s a gyerekek ne figyeljenek fel azokra a tárgyak
természetes tulajdonságaként.

A kisgyerekeket nem kell és nem is szabad beszélni tanítani!

Óvodáskorban úgyis szenvedélyes beszélők. Igénylik, hogy meghallgassák őket és
válaszoljanak a "mit", "miért", "hogyan", "kinek, "mikor" kérdésekre. A
beszédhelyzet, a szavak mögötti szándék és a beszélő személye nagyon fontos. A
viselkedés egyértelműsége az egyik legfontosabb követelmény. A szavak és
mondatok jelentéstartalma másodlagos. Mégis elengedhetetlen megnevezni az
érzéki benyomásokat, a jelen vagy közelmúlt eseményeit, az emberek közötti
viszonyokat, testünk részeit, belső állapotainkat, beszélgetni az emberek és a
természet világáról. Beszélgetni, és nem a kérdések sokaságával faggatni,
egyenirányítani a gondolkodást! A gyerekek mondanivalóját kiegészítő,
hozzátoldó felnőtt közlések ösztönzőbbek mint a kérdve kifejtő módszer
alkalmazása. A gyermeki élet eseményei, a család, a felnőttek munkája, az
évszakok jellegzetességei, állatok és állatkölykök élete, emlékeink, képzelődéseink
mind jó társalgási témák. Ezek a beszélgetések játék közben vagy azt követően
hangzanak el. A kötöttségektől mentes gondolkodás, és a beszédkedv játékos
megnyilvánulásai. Afféle "Micimackó és barátai" jellegű diskurálás ez: "Hé
Malacka! ...Hé Mackó! ... Én is itt vagyok!" szinten. A valódi tartalom: maga a
beszédkapcsolat felvétele és fenntartása, az érzelmi összetartozás megerősítése.
Fontosok vagyunk egymásnak, és roppant komoly dolgokról váltunk szót szabad
képzettársításokkal, mégis egy tág fogalomkörben maradva. Udvariasan, de nem
körülményesen és egyáltalán nem didaktikusan. Az anyanyelv megtanulása óriási

24
teljesítmény. A szó az, ami a jelen nem lévőt jelenlévővé teszi. Alapja maga az
időtapasztalat. Összefûzi a jelent a múlttal és jövővel.
Az anyanyelvet nem grammatikai módszerrel, hanem a beszélő szándékát
kitapogatva alkotja, gyúrja, tanulja meg a kisgyerek. A közleményeket meleg és
hideg érzelmi pólusokra elrendezendő, az elfogadó és elutasító beszédviselkedésre
hangolódik rá. A megnevező, metaforázó, mondat- és szövegalkotó képesség a
"mintha mindig is tudtam volna" érzéséből szökken szárba. Az anyanyelv
mondataival, melyek lehetnek hiányosak és szómondatok is, melyek kezdetben a
játékot kísérő és a mesét figyelő beszédre hangoltság megnyilvánulásai, a magyar
nyelvközösség észjárását, kultúrájának alapelemeit is birtokba vesz kisóvodásunk.
A család a szülőföld és egy nyelvközösség így köti magához a gyermekkori
emlékek ezernyi eltéphetetlen szálával a közénk csöppent kisgyereket, s
felnövekedvén ebből lesz tartás, önismeret, társas-élet, sors és hazaszeretet.

A meséket nem feltétlenül szükséges az éppen abban az időben folyó

játékhoz igazítani. Természetes kapcsolatukat azonban érdemes kiaknázni.
(Például: ha Meseország benépesítésével foglalatoskodunk, ehhez a legszebb
tündérmesék: a Macskacicó, Kígyós Jancsi, Fehérlófia, Az aranyszóló pintyőke és
más hasonlók illenek). Hogyan mélyíti el a mindennapos mesehallgatás a sokat és
ötletesen játszó gyerekek létélményét? Mivel járul hozzá fejlődésükhöz,
fejlesztésükhöz? A játékban a gyermek többnyire fizikailag is élénk, és az
elképzelt, átélt helyzeteket cselekvéssel és kihagyásos, utalásokkal átszőtt
beszéddel kíséri. Mesehallgatáskor egyértelműen befogadó, odahallgató, amivel
sokkal mélyebbre hatol a nyelv birtoklásának, használatának lényegébe, mint
amikor ő maga beszél. Ilyenkor a belső képsor csakis a szó segítségével elevenedik
meg, a felnőtt képzeletet és érzelmeket megmozdító beszéde nyomán. Ennek a
közlésformának a ritmusa, képi ereje, folyamatossága, hangulata fogva tartja a hét
éven aluli gyerekek figyelmét, mert ebből teljességgel hiányzik a közvetlen oktató
szándék. A mese: a valóság és a vágyak közötti szivárványhíd, amelyet az
élőbeszéd fordulataiból építünk fel. Ezen könnyen közlekedik a gyermeki
gondolkodás és a képzelet. Örömforrás és társasélmény, amely a játékhoz
hasonlóan nagy belső energiákat mozgósít. Éppúgy mint a játék, nem az egyik
óvodai foglalkoztatási lehetőség, hanem az egyetlen szóbeli közlésforma,
amelynek segítségével a gyerekkel szót válthatunk arról, ami a pillanatnyi,
kézzelfogható benyomásokon túl a legjobban foglalkoztatja saját személyét és a
világegészt illetően. A mese személyes és kozmikus abban az értelemben, hogy
jelképeivel az emberi természet belső tájairól és a külső széles világ jelenségeiről

25
ad tükörképet. Amit mesélünk, az mindig konkrét és érzéki, mégis térben és időben
hatalmasan kitágított. Ezért kezdődik minden alkalommal a "Hol volt hol nem
volt ..., volt egyszer"-rel az elbeszélés. A cselekmény mindvégig az átélés és nem
az ésszerűség fonalán halad. Az igazi mese válaszokat ad a lét alapkérdéseire, úgy,
ahogy a felnőtteknek más módon ugyanezekre válaszolnak a tartalmukban és
szertartásaikban kidolgozott nagy világvallások. Gyermekkorban a mese ébren is
tartja az utóbbiak iránti természetes fogékonyságot. Ápolja a transzcendenshez
vezető utat. Az átélés szintjén közös lényegük az, hogy mindkettő kísérlet
önmagunk elhelyezésére a világmindenségben. Ezért természetes, hogy a
népmesét valamikor többnyire felnőttek mesélték felnőtteknek. A meseigény és a
történetek sokasága élményszinten ezer szállal kötődött a földihez és a földön
túlihoz, mint ahogy a művelődéstörténet tanulsága szerint a hiteles, nagy művészet
mindig is kapcsolatot tartott és tart a legmagasabbrendû szellemi tartománnyal. Ki
vagyok én? Honnan kerültem ide? Mi az, hogy élek? Mi lesz velem, ha elszakadok
a szüleimtől? Miért nem maradhatok mindig kicsi és védett? Mi vár rám, ha
valamit nem tudok megtenni? Ki fog segíteni és hogyan? Mik a nagy örömök és
szomorúságok? Hol vannak a végső határok és átjárhatók-e? Mik a titkok, amiknek
megfejtése nagy veszedelembe sodorhat? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatnak
bennünket életünk különböző korszakaiban más-más szinten. Ezekre kísérel
válaszokat adni a mese, a művészet és a hit.
Bár a gyerekeknek a magunk kitalálta, nyúlfarknyi "kicsi mesétől" a
mondóka- és állatmeséken, irodalmi meséken kívül sokféle szerkezetű és formájú
(például lánc, halmozó, verses) mesét mondunk, az "igazi" mégis a csodás
elemekkel, átváltozásokkal, varázslatokkal átszőtt tündérmese. A tündérmesék
pedig mélyebb értelemben arról szólnak, hogy az élet ajándék és vállalkozás
egyszerre. A születés: csoda. Az önálló létet azonban ki kell vívni. Szülői
gondoskodás, fölnevelő jóság nélkül az embergyermek elpusztulna, de eljön az idő,
amikor búcsút kell venni a kapufélfától és az anyánk sütötte hamuban sült
pogácsával el kell indulni szerencsét próbálni. Próbák és veszélyek nélkül nincs
értelmes élet. Az út titkokkal teli, és a földi, égi és alsó világ tájain kanyarog. Az
ember számára mértéket és határt szab egy magától értetődő világrend, amelynek
megsértése önvesztő veszedelmekbe sodorja az élet és halál partján egyensúlyozó
mesehőst. A mesei cél: életcél. Az egyetlen menedék és jutalom a másik emberrel
kötött szövetség vagy szeretetkapcsolat. A holtig hűséges társ megtalálása, az
emberhez méltó életfeltételek megteremtése, az élet- és örök ifjúság vizének
megszerzése, az igazság győzelemre segítése. A népmesék erkölcsi nevelőhatása
mélyen átjárja a személyiséget. A mesében az adott szót meg kell tartani, az
ígéretet be kell váltani. A végakaratot minden körülmény között teljesíteni kell. A

26
vándorlót be kell fogadni, az éhezőt meg kell vendégelni. Alvó embert vagy állatot
nem szabad megölni. A küzdelmet szemtől szembe vívják, a harcmodorban az
ellenséges szereplők megegyeznek, karral, karddal, varázslattal harcolnak. Aljasul
csak a boszorkány támad. Rendre pórul is jár. A hamisság pora is szélbe szóratik.
A gyengét, a kicsit védelmezni kell. A gyermeki és mesei megfelelései
következtében mindez kimondatlanul is mélyre hatol és beépül a kicsik erkölcsi
érzelmeibe és szabálytudatába.
A mesében a természet emberarcú. A Nap, a Hold, a csillagok, fű, fa, virág
és különösen az állatok beszédesek, varázserejűek. Megszólíthatók és válaszolnak,
segítenek és útbaigazítanak. A mesehős része, ismerője és formálója a világnak. Az
ember eredeti rendeltetése helyreáll. A mese a gyermekkor lelki, érzelmi
színvonalán jeleníti meg azt, amit mindnyájan elemi igazságként élünk át, hogy az
embernek mint teremtménynek feladata van a világban, meg kell küzdenie a
rosszal, törekednie kell a jóra. Az ember sorsát hatalmas, titokzatos erő irányítja, de
az élethelyzetek megoldásában neki is ügyesnek és okosnak kell lenni. El kell
viselni a kudarcokat, fájdalmakat, ki kell találni a szokatlan megoldásokat a
talponmaradáshoz. Kitartani a szerencsés végkifejletig.
Mindez az édes anyanyelven szól, egy ismert és kedvelt felnőtt
tolmácsolásában. A mese: az anyanyelv zenéje, észjárása a játékkal együtt a
kicsinyek "tanuló iskolája". A mese nevelő hatása: a ráismerés, az előrelátás, a
képalkotás, az illúzió feszültségének állapota és a belső képzetáramlás
begyakorlása. A felnőtt beszédéből figyelhetik meg a gyerekek, hogyan kell
elképzelt vagy megélt eseményeket tagolni, szavakra átfordítani, epikus
távolságtartással másoknak elmondani, kölcsönösen egymásra figyelni. Mi ez, ha
nem a későbbi tanulási folyamatok megalapozása?
Mindezt a tartalmat és hatást azonban elsősorban és majdnem kizárólag a
szándékosság nélkül, ösztönszerűen és tökéletes költőiséggel kitalált, fejből
mondott népmesék közvetítik. Ez az a műfaj, amit az ősmesélő és a továbbadó is
mindig komolyan vett, s amellyel azt az érzést tudta kelteni hallgatóiban, hogy
amíg mondja, maga is hiszi. Így van evvel a mai jó mesemondó is. Ezért az igazi
mese az óvodában is csak fejből mondható.
Igaz, hogy néhány igazán nagy író sikeres meséjének alkalomszerű
felolvasása is jótékony hatással lehet a kisgyerekek nevelésére. Móra Ferenc
gyöngéd szeretete, Móricz Zsigmond és Mikszáth Kálmán humora, Gárdonyi Géza
kedves naivsága kiváló szellemi táplálék. Jó mesét, elbeszélést írni a
legkisebbeknek csak a legnagyobbak tudtak.
A meséhez tilos feladatokat kapcsolni, visszakérdezni, hatásáról faggatni a
gyerekeket!

27
 Összefoglalva: a játék és a mese kommunikációs helyzeteiben való
összehangolódás az érzelmi, értelmi és nyelvi mélystruktúrákat alapozza és erősíti
meg. Ezen a jelrendszeren kultúrát adunk át és a műveltségi tartalmak iránti
fogékonyság képességeit fejlesztjük. Ez az egymásra figyelés, a kapcsolatteremtés,
a kifejezés és megértés gyakorlását jelenti, a tér és idő tagolását, az ok és
következmény összetartozását, élethelyzetek megoldásának előképeit,
önmagunkkal és a másikkal való bánni tudást, tájékozódást az emberi
viszonyokban és a természet elemi megnyilvánulásaiban. A felsoroltak általános
fejlesztőhatásában szakmai tudásunk és a jó óvónők tapasztalatai szerint
megbízhatunk.

28
 Szervezeti formák és időkeretek

Az óvodai nevelés játékkal, mesével című program kétféle szervezeti

formában és időbeosztással valósítható meg.

"A" változata: Játék és mese folyamatos időben

"B" változata: Játék és mese tíznapos időszakokban.

Mindkettő ugyanazon nevelésfilozófiai alapon, demokratikus nevelési

légkört teremtve, a követve vezetés módszereivel kívánja gondozni, óvni, nevelni
az óvodás gyermekeket. Céljául a gyerekek én-érzésének erősítését, testi-lelki
egészségük megóvását, érzelmi, társas, kézügyességbeli és értelmi intelligenciájuk
fejlesztését tűzi ki. Az óvodai körülmények között megvalósítható gyermeki
szabadság megadására és az óvónői munka értelmiségi jellegéhez illő módszertani
szabadság messzemenő figyelembevételére épít. Mindkét változat nyitott, a helyi
körülményekhez hozzáigazítható. Alkalmazásuk azonban kizárja a kötött és
kötetlen foglalkozások beiktatását, és mindennémű szándékolt iskolai mintájú
tanítás, mérés, ellenőrzés becsempészését.

Különbségek a két változat között:

A B
A gyerekek által kezdett játék A gyerekek spontán játékát kísérő
kiteljesítését szolgálja az óvónő támogató, biztató, elfogadó,
segítő, a tartalmat érdekesebbé nevelői magatartás.
tevő, új kifejezési lehetőséget, Az óvónő kínálata: játék egy-egy
szimbólumokat felcsillantó tevékenységformán belül.
játékviselkedése. Évszakonként,
négy-öt alkalommal ő is ad
mintát, ötletet.

Az időtartam meghatározatlan, Tíz nap (két hét) alatt ötféle

folyamatos és nem szakaszolt. tevékenység, sok ismétléssel,
Mindenre annyit fordítunk, ráérősen.
amennyi az alapötlet Általában két napot szánunk egy-
variációihoz, teljes kijátszásához egy felkínált játék
szükséges. kibontakozására.

29
Többnyire összetett, Nagyobb teret kap a tárgykészítés,
többszólamú, szerepjátékokat a játék kiindulópontja az öt
játszanak a gyerekek, kisebb tevékenységterület valamelyike.
csoportokban. Gyakran az
óvónővel együtt. Vannak
szemlélődők, egyénileg és
társakkal mást játszók is. Az
elképzeltekhez készül az
alkalmas játékszer.

Az óvónő megfigyelés alapján Egy napra egyféle tevékenység

alakítja ki elgondolását a
folytatásról vagy egy új játék
elkezdéséről. A keretterv
támpont, ötlettár. Nincs részletes
előtervezés, inkább utólagos
feljegyzés.
feltételeit, tartalmát, lehetőségeit
gondolja végig a nevelő. Laza
keretterv szerint dolgozik,
utólagos feljegyzésekkel. A
tevékenységet kitöltő műveltségi
anyag kisebb részét kell
emlékezetben tartani.

A felkészülés általánosan egy-egy

évszak teljes anyagának
emlékezetbe vésése. Közvetlenül
az elkezdendő játékfolyamathoz
illő mondókák, dalok, versek,
mesék átismétlése. A
kézimunkához, festéshez,
rajzhoz, agyagozáshoz szükséges
anyagok számbavétele, a
tárgyformálás kipróbálása, a játék
folyamatának, lehetséges
elágazásainak elképzelése, a
mindennapos rövid együttlét
tartalmának és szervezési
feladatainak elgondolása.

Osztatlan csoportok számára Részben osztott csoportban is

ajánlott. sikeres lehet.

Mindkét változatban különféle formákban, folyamatos a játszás, amit csak a

napirend szerinti játékszünetek szakítanak meg.

Az a jó, ha a csoportban húsz gyereknél nincs több (ideális a tizenötös,

tizennyolcas létszám lenne). Két állandó óvónő és egy gyermekszerető, csendes,

30
szorgalmas dajka dolgozik együtt. A testvérek egy csoportba kerüljenek.
Elképzelhető a szülők óvónőválasztása is. (Tapasztalataink szerint így is mindenki
talál helyet magának).

A gyerekek igénylik az ismétlődő napirendet, ami általában így alakul:

Délelőtt:
7:30 - 11:45 Játék a szabadban a szobában
Ezen belül- 9-9,30 folyamatos tízórai
10-15 perces együttlét, aminek nincs kötött időpontja és
részleteiben előre megtervezett tartalma.
11:45 - 12:00 Készülődés az ebédhez
12:00 - 12:40 Ebéd
12:40 - 13:00 Készülődés a délutáni alváshoz

Délután:
13:00 - 14:45 Mese, pihenés, alvás
14:45 - 15:30 Folyamatos felkelés, uzsonna
15:30 - 17:00 Játék (amíg az időjárás engedi, mindig az udvaron)

Az egyes játékokhoz az óvónő segít elrendezni a körülményeket, megtalálni

a gyerekekkel együtt a legalkalmasabb szervezeti formát. Utóbbi a játék tartalma és
a játszó gyerekek létszáma szerint változik. Amikor csak lehet, a szabadban
tartózkodunk. A gyermekorvosok szerint napi öt-hat óra szabad mozgás kellene a
friss levegőn. A párban járást, sétálást csak nagyon ritka esetben választjuk.
Nagyon fárasztó és unalmas. Nem helyettesítheti a biztonságosan körülhatárolt
helyen való tartózkodást. Kinn és benn egy időben és folyamatosan kétféle játék,
tevékenység folyik. Az, amit a gyerekek maguk találnak ki és valósítanak meg, és
az, amit az óvónő kezd, vagy a gyermeki ötletek alapján ő szervez meg az egyéni
elfoglaltságok és kedvtelések messzemenő tiszteletben tartásával. Ebben a
korosztályban mindig a felnőtt az egész csoport középpontja. Ő egyengeti, ő tartja
össze a társaskapcsolatokat, ő osztja be az időt, a tartalom és forma
összehangolásával ő alakítja ki a "mi tudatot".

Nagy időegységekben gondolkozunk. Amit elkezdünk, ráérősen és

élvezettel játsszuk végig és hosszabb rövidebb idő alatt mindig be is fejezzük.

31
Semmiről sem maradunk le, nincs miért sietni. A játék minden perce segítője az
érésnek, fejlődésnek és fejlesztésnek.

Az évszakok lehetőségeit kihasználjuk.

Az ünnepekre hosszan készülődünk.

Ünnepeink: a Mikulás-várás és a titokzatos ajándékozás,

a Karácsony, hosszú adventi készülődéssel, családias hangulatban,
a Húsvét a locsolkodással és piros tojás ajándékozásával,
a Pünkösd kirándulással, játékkal az évzárót is helyettesíti,
Március 15. - a gyerekek számára is átélhető folklorisztikus
hagyományaival,
és a gyerekek születésnapja.

A Farsang csak afféle bolondozós nap. Anyák Napja családi ünnep. Verssel,
virággal, gyerekrajzzal abban segítünk, hogy ez a szép, májusi vasárnap otthon más
legyen mint a többi. Minden esetben a családias, bensőséges szervezeti formákat
ajánljuk, és kerüljük a nyilvános szerepeltetést.

Javasoljuk, hogy a gyerekek havonként lássanak egy-egy jó bábszínházi

előadást. Esetleg életkorukhoz illő élő színházat. Nagyon sikeres lehet az általános
iskolások vagy az óvónők színjátszó csoportjának fellépése. A film - és
diavetítéssel csínján bánjunk! Ne zsúfoljunk össze sok gyereket és rövid legyen! A
televíziót az óvodában ne kapcsoljuk be! Magnetofont legfeljebb a testnevelési
vagy "belebeszélős" "a visszahallgatós" játékhoz használjunk.

Ugyanazon óvodában többféle módon is lehet dolgozni. A nevelési stílusban

a műveltségi tartalomban az elvárható fejlettségi mutatókban, a viselkedés néhány
fontos szabályában és a közös napirendi pontokban kell megegyezni. Az
elfoglaltságok konkrét tartalma, sorrendje, szervezeti formája a csoportvezető
óvónők módszertani szabadságának körébe tartozik.

32
 “A” változat
Játék és mese folyamatos időben

Ez az óvodai életmódszervezés azoknak az óvónőknek való, akik erősen és

tartósan figyelni tudnak a kis óvodások látszatra alig összetartozó, folyton változó,
nyüzsgő, hurcoló-pakoló, jövő-menő, magányosan vagy kisebb-nagyobb
csoportokban folyó játékaira. Akik tudnak olvasni a gyerekek viselkedéséből és a
szavak mögötti tartalmat is megértik. Mozgékony képzeletük beleélőképességük,
humorérzékük van, puha, finom és lassú mozdulatokkal rendezik el a tárgyakat.
Élőt és élettelent meg tudnak szólítani. Igazi érdeklődéssel fordulnak a gyerekek
felé, kíváncsiak eredetiségükre. Jó érzékük tudásuk és képességük van a művészeti
neveléshez. Szeretnek a szabadban tartózkodni. Kedvelik az egyszerű
megoldásokat. Gyerekkoruk játékemlékei frissen élnek emlékezetükben.
Türelmesek, nem beszélnek túl sokat. Nem az oktatásban látják a pedagógusmunka
csúcsteljesítményét. Belső értékrendszerük önellenőrző képességük erős. Nem
szükséges számukra lépten-nyomon a külső megerősítés. Rendképletük összetett,
rugalmas, nem merev. Széleskörű szakmai háttértudással rendelkeznek. Időnként
elgondolkoznak azon, hogy az emberi életnek - aminek minden pillanatát
egyenértékűnek érzik - mi ad tartást, értelmet, célt. Ezért értékelik a gyermekit.
Pedagógiai műveltségük háttértudás, nem okoskodnak. Mernek lazák lenni, de
szükség esetén erősen összpontosítanak. Gondolkodásukat a folyamatos
képzetáramlás, a rugalmasság, az eredetiség jellemzi. Tekintetük, arcuk, kezük,
mozdulataik: élők, beszédesek. Jó a közelükben lenni. Értők és érthetők.
Tempójukat "baba- és kisgyermekléptekhez" igazítják. Kedélyállapotuk többnyire
vidám.
Mindez azért fontos, mert ennek a programnak a sikere, elsőként az óvónő
emberi tulajdonságain és szakmai tudásán múlik. Másik lényeges feltétel a
három -négy évre kiterjedő egybefüggő idő, amit a gondozás a játék és mese tölt
ki.
Ezt a hosszú időt az évszakok tagolják. Hangulatuk, jellegük szerint változik a "mit
játsszunk?" kérdésre adott válasz.

Szeptemberben: egymás elfogadása, a közeledés, barátkozás apró lépései, a

személyesség hangsúlyozása. A "Ki jön ide hamarább? Azt szeretem leginkább!" -
népköltés-játék adja meg az alaphangot.

33
Októberben: Mit lehet játszani a szabadban? Gyűjtögetős hetek következnek.
Termésekkel, levekkel, gyümölcsökkel, kövekkel, kavicsokkal is játszunk.

Novemberben: Családjátékok a babaszobában. Keresztelő, névadó. Lakás, ruhatár,

főzőcske, öltözködős. Rongyoszsák, tükör. Játék a képzeletbeli téli erdőben.

Decemberben: Mikulás-várás. Karácsonyi készülődés.

Januárban: A karácsonyi játékszerek kipróbálása.

Februárban: Jégország. Vízi világ. Kesztyűkkel szabadtéri bábjáték. Síelni,

szánkózni mennek a babák, a mackók. Mulatságba készülünk. Meseindítékú
játékok.

Márciusban: Tavaszi napozás. Hóvirágos tavaszi erdő. Március 15. Játék a

hintalovakkal. "Kis katona vagyok én". A mi kertünk.

Áprilisban: Húsvéti játékok Babaruhamosás. Tavaszi nagytakarítás. Főzőcske

tavasz füvekkel, homokjátékok. Bogáristálló. Virágvásár. Virágnevelés
édesanyának. Tavaszi felhők figyelése. (Mire hasonlítanak?)

Májusban: Érkezik a vándorcirkusz. Kirándulás igazándiból és játszásiból. Játék

homokkal, vízzel, kavicsokkal, ágakkal, virágokkal, bogarakkal. Fáramászás.
Ugróiskola, labdázás, mozgásos szabályjátékok. Iskolásdi.

A felsorolt játéklehetőségek csak példák. Az "Óvodai nevelés játékkal,

mesével" című segédkönyv elméleti és módszertani fejezetei részletesebb
javaslatokat tartalmaznak.

34
Példák a játék műveltségi anyaggal való gazdagítására az említett segédkönyvből:

Keretterv
az “A” változathoz
(Kínálat, lehetőség egyéni továbbformálásra)

SZEPTEMBER

Ismerkedés.
Sokat tartózkodunk a szabadban.
Magamat szoktatom arra, hogy észrevegyem a gyerekek apró megnyilvánulásait, igazán figyeljek rájuk, ne
avatkozzam bele mindjárt abba, amit csinálnak, amit mondanak, ahogyan viselkednek, de mindig kéznél legyek
és segítsek, ha szükséges. Nem erőltetek semmit, a kényszerítéseket csak a testi épség megóvása érdekében
alkalmazom.
Az elfogadást és annak apró megnyilvánulásait tartom fontosnak. Belső fékjeimet próbálgatom. Nem
"nevelek", - együtt vagyok a gyerekekkel, mint jó mama egy nagy családban. Mindig azt teszem, ami az adott
helyzetből természetesen következik. (Így persze énekelgetek, rajzolok, mesélek is, ha úgy adódik, és az
ismerkedéshez illő páros, "ölbeli" mondókajátékokat játszom velük az intimitást, a személyességet
hangsúlyozva.) Délutáni pihenés előtt: minden nap mese, esetleg halk énekelgetés, altatóvers. Halk
ébresztgetés, folyamatos felkelés.
Fontos: a jó közérzet, a kevés szabály, az ismétlődés. A napirend ezt szolgálja.

.
.
.

NOVEMBER

Játék Beszélgetés Kézimunka- Ének Vers Tér-forma-

Rajz mennyiség
Új játszótárs Én, te, mi. Önarckép. Játékdalok, Petőfi Hányan va-
érkezik. Ismerős, rokon, Fénykép. mondókák. Sándor: gyunk otthon?
"Kistestvér" a barát, idegen. Micimackó Hej, Gyula, Arany Gyerekek -
babaszoba la- Bemutatkozás, "fényképe". Gyula ... Lacinak felnőttek.
kóinak. köszönés: ked- Gyorsfénykép. (Az Kicsi kocsi, három És összesen?
Micimackó. vesen, udvaria- óvónő rajzolja.) A csacsi... Weöres S.:
(Bucibaba, san, szembe- mi családunk. Kis kacsa fürdik... Duna
vagy más, de nézve, kezet- Rajz, festés. Mély kútba mellett...
"beszélő neve" fogva "nagyo- tekintek...
legyen! Arca, san", "gyereke- Zíbor, zábor... Móra Ferenc:
neve, sen" Finom Aranyalma
egyénisé-ge, rá humorral! Zenehallgatás aranyágon...
jellemző Fényképek né- Ha felmegyek a
viselkedése.) zegetése budai nagy Weöres S.:
Lefényképeztet Anya, apa, én és a hegyre... Mi volnék?
jük a családot. testvére-im.

35
 Játék Beszélgetés Kézimunka- Ének Vers Tér-forma-
Rajz mennyiség
Berendezzük Az otthon: biz- Címkék, Játékdalok, Weöres S.: Rendezgetés
Micimackó tonság, kénye- ragasztása, mondókák Ha vihar jő... növekvő nagy-
kuckóját, lem, meleg. rajzolása a Ácsorogjunk- ságrend szerint.
almáriumát. Édesanya élés- befőttesüvegekre. bácsorogjunk.. Túrócska (m.) Űrtartalom:
Kényelmes, kamrája. Lekötözés. Bújj, bújj medve mennyi fér
puha, otthonos, Kedvenc éte- Csipkés Sajtvásár (m.) bele?
gazdag lakást leim, csemegé- papírcsíkok Zenehallgatás Miért? (becslés)
csinálunk neki. im. vagdalása. Jó gazdasszony Egy, megérett Játékos szám-
Fontos, hogy Micimackó vagyok én... a meggy... lálgatás, a pol-
jól érezze kuckójának Falu végén van con lévők cso-
magát. Az kitapétázása. egy ház... portosítása.
eleség bébiéte- Szobafestés, Virágéknál ég a Mennyit evett
les üvegbe ke- felragasztott világ... meg? Mennyi
rül, "befőttek". csomagolópa- maradt?
A kockák, pírra. Mennyit adott
kug-lik, kölcsön Mici-
termések, mackó?
konstrukciós
színes játékok,
gyöngyök fel-
használhatók.
Méz: 12 üveg-
gel! (Lásd:
Milne köny-
vében.)
Micimackó téli Jön a tél. Változatos, finom Játékdalok, Weöres S.: Hosszú, rövid.
ruhatára. Meleg ruhába tapintású anyagok mondókák Tél Kicsi, nagy.
Szekrényrende öltözünk. felhasználása: Kicsi vagyok én...
-zés a babaszo- Bundás kabátok, bársony, csipke, Most viszik, most Kányádi S.:
bában. bundás állatok. szőrme, toll, viszik Uborkáné Ez a tél...
Kifordított Hogy készül a selyem. lányát...
bundás kesz- ruha? Hol lehet (Viszonylag nagy Tordon Ákos:
tyűben kutyá- vásárolni? darabok!) Zenehallgatás Anorákok
zás. Szükséges, jó és Kis vállfák: A bundának nics
szép is. drótból, pálci- gallérja...
kából a babáknak. Kis kece lányom...
Anyám,
édesanyám...

MESÉK
Kisebbeknek Nagyobbaknak

A kutyák beszéde A szegényember állatai

A kacsák beszéde A vadgalamb meg a szarka
Móricz Zsigmond: Iciri-piciri Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack
A három kismalac Móra Ferenc: Végesvégig csupa bolt
A farkastanya Gárdonyi Géza: Ugri és Bugri
A medve és a macska

36
A megvalósítás példáit is felsorolja a már említett módszertani könyv.
Az utólagos óvónői feljegyzés szerint egy-egy játék így folyik le:

Gyűjtögetős játék:

Október még az ismerkedés, összeszokás hónapja. Az idő nagy részét az udvaron

töltjük, mindenfélét gyűjtögetünk, s azzal a csoportban játszunk.
Színes levelek, bogyók, termések szedegetése. A gyerekek ezekkel játszanak a
babaszobában. Gesztenye burka a tálka, ezekbe pici gyöngyöket tesznek, azzal
terítenek.
A dióhéjat belülről kitisztítjuk, "dióbél babát" teszünk bele. Vékony vászon a pólya.
"Csicsi beli..."
"Tente, baba..."
Játék: "Erre csörög...". Tapintással találjuk ki, hogy milyen termény van a
kezünkben. Utána megízleljük, kóstolgatunk. (Alma, szőlő, szilva, dió, makk.)
"Dombon törik..."
"Így törik a diót..."
Gesztenyeemberkéket készítünk. Kitalálják, hogy ezek a katonák. Várat építenek.
Zászlókkal is kidíszítjük a várat.
"Hej, vára..."
"Nincs szebb a virágnál..."
"A jó lovas katonának..."
Mese: A csillagszemű juhász
A gyerekek a hét végén összegyűjtött ágakat, diót, mogyorót, színes bogyókat,
leveleket hoznak.
Nagyon örülünk neki, ezeket kosarakba, vázába rendezzük, s kitesszük a polcra.
A hozott bogyókból és babból láncot készítünk.
"Lánc. lánc, eszterlánc..."
"Ez a kislány gyöngyöt fűz..."
A következő napokon ezekkel a terményekkel játszanak a babaszobában. Almát is
hámozunk, ezeket kis kockákra vágjuk, kis vendégséget csapunk.
"Csanádi Imre: Alma"
"Hej, a sályi piacon..."
"Egy üveg alma..."
"Érik a szőlő..."
"Hull a szilva..."
Esős idő van, nem tudunk kimenni. A hangulatnak megfelelően dalolunk, játszunk.
"Csirr, csurr, csepegő..."

37
 "Esik az eső..."
"Ess, eső, ess..."
Az egyik szülő sütőtököt hoz, amit megsütünk, s meg is kóstoljuk.
"Görögdinnye, török tök..."
"Ács, bács, takabács..."
Mese: Móricz Zsigmond: Iciri-piciri
(A dalokat, verseket lásd a szöveggyűjteményekben és a szakmai
segédkönyvekben.)

Névadó - keresztelő az új babának

Készülődés az ünnepre. A babákat szépen felöltöztetjük, megfésüljük, a hajukba

színes szalagokat teszünk. Felelevenítjük a babák nevét. A gyerekek vegyes
csoportban jól emlékeznek a tavalyi keresztelőre és arra, hogy hívták a babákat.
Kis előkét készítünk a nyakukba, s rávarrjuk a nevüket. A gyerekeknek elmondom,
hogy holnap új lakója lesz a babaszobának, és az ő keresztelőjét tartjuk majd.
Megmutatom nekik az új porceláncsészéket és poharakat. Megbeszéljük, hogy
holnap ezekkel terítjük meg az ünnepi asztalt. Ajándékot csomagolunk az új
babának: színes papírba kockát.
Elkészítjük az ünnepi asztalt. Szép terítőt teszünk fel, az új edényekkel megterítünk.
Kiflit vágunk karikára, almát kockára. Gyertyát is készítünk elő.
Málnaszörpöt keverünk ki. A legnagyobb meglepetés az új bébibaba. Mindenki
megfoghatja, megnézheti. Szépen bepólyázzuk, a karjára szalagot teszünk és ráírjuk
a közösen választott nevet.
Gyertyát gyújtunk, és lakmározunk a finomságokból.
Játék a babákkal:
"Tejfel, túró..."
"Jár a baba..."
"Láng, láng..."
"Gyí, cocó..."
"Hinta, baba..."
"Hátamon a zsákom..."
"Csicsi beli..."

38
Mikulás-várás

Díszeket vágunk a gyerekekkel. Ezekből füzért készítünk (mikuláscsizma, fenyőfa,

dió). Kitesszük a szobában. Ez igen hangulatos. Krepp-papírból mikulássapkát
készítünk. A gyerekek beöltöznek Mikulásnak, egy zsákba minden apróságot
összegyűjtenek és azt hordozzák.
Másnap a székekből lovasszánt építünk. Eléfogjuk a lovakat, (két seprűnyél lovat),
szinte az egész csoport beül a szánkóba. A gyerekek közül többen mikulásruhába
öltöznek.
"Sárga csikó..."
"Suttog a fenyves..."
"Kicsi kocsi..."
"Télapó itt van..."
"Láng, láng..."
Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó
Minden gyerek hoz magának egy cipőt vagy csizmát. Kis rongyokat készítenek elő.
Kifényesítjük a cipőket és sorba rakjuk őket.
Érkezik a Mikulás: Egy szép nagy kalácsot sütünk. A gyerekek színes cukorral,
mazsolával, narancshéjjal, csokival díszítik a tésztát. Általában élvezik a tésztával
való játékot. Elkészítjük az ünnepi asztalt. A Mikulásé lesz a főhely, a nagy széken.
Mikor megérkezik, leültetjük. Megkínáljuk süteménnyel. A gyerekek is
megkóstolják, hogyan sikerült a sütés. Éneklünk, játszunk, táncolunk a Mikulással.
Veress Miklós: Mese a Mikulásról
Vagy: a nap legizgalmasabb része az, amikor a gyerekek kiteszik az ablakba a
cipőket. Behúzzuk a függönyöket, mesélünk, s mire vége a mesének, mindenki
cipőjébe kerül valami meglepetés.
Elővesszük a Falu-várost, s felépítjük a terepet.
Gyufásdobozból szánkót készítünk, arany, ezüst és átlátszó mikulászacskó-papírral
díszítjük.
Kettéhajtott papírból lovakat készítünk. a gyerekek kapnak egy kismikulást, amit a
szánkóba ültetnek. Lehet vele a felépített "Falu-város"-ba menni. A nagyobb
gyerekek fenyőfákat szállítanak a kocsikkal.
Úgy is ünnepelhetjük a Mikulást, hogy a szülők és nagyszülők óvodai
teadélutánokon kis piros csizmát varrnak minden gyereknek. A gyerekek levelet
írnak a Mikulásnak, vagyis lerajzolják kívánságaikat. Összehajtogatva beleteszik a
jellel ellátott csizmácskákba a Mikulás érkezése előtti napon. Másnap reggel,
december 6-ra eltűnnek a levelek, és a helyükbe kerül az ajándékcsomag. A

39
Mikulás így nem jelenik meg az óvodában és mégis jóleső izgalom, hogy ott járt.
Ez utóbbi megoldást tartjuk szerencsésebbnek, “igazinak”.

Karácsony

Karácsonykor nem tartunk hagyományos óvodai ünnepélyt. Mikulás után közösen

készítjük el az adventi koszorút. Ettől kezdve a meggyújtott gyertyák fényénél
mesélünk. Az elkövetkező három hét a készülődéssel telik el. A kis faházikónkat
most betlehemi istállónak rendezzük be, amelynek figuráit, szereplőit a gyerekekkel
együtt készítjük el. Az idő karácsonyfadíszek készítésével, aranydiófestéssel,
almafényesítéssel, mézeskalácssütéssel, a babaszoba rendezgetésével, takarításával,
a babák, a mackók ünnepi ruhájának kidíszítésével, összeválogatásával, karácsonyi
képek festésével, dalok, versek mondogatásával telik el. Az utolsó napon délután
négy órára frissen vasalt fehér abroszokkal megterítjük a kis asztalokat. A székeket
úgy helyezzük el, hogy minden gyerek mellé le tudjon ülni az érte jövő felnőtt. A
szülőkkel megegyezünk, hogy ezen a napon 4 és 1/2 5 között jöjjenek a kicsikért.
Ilyenkor korán sötétedik. Ünnepi fenyőillatú gyertyafényben várjuk a szülőket. Az
előre elkészített kis csomagokban mindenki megkapja a karácsonyfadísznek valót.
Együtt készítik el a gyerekeikkel, közben énekeljük a megtanult dalokat, elmondunk
néhány szép karácsonyi verset. A gyerekeknek különösen tetszik, ha egy szem
narancsba szegfűszegdíszeket szurkálnak. Feltálaljuk az előző délelőttökön sütött
mézeskalácsot és kellemes ünnepeket kívánunk egymásnak. Így meghitt
hangulatban telik el másfél, két óra anélkül, hogy a gyermekek és mi, óvónők a
szereplés feszültségét, lámpalázát éreznénk. Az igazi karácsonyfa otthon, december
24-én várja a gyerekeket. Tapasztalataink szerint a szülők általános egyetértésével
találkozik az a szándékunk, nem rontjuk el a gyerekek otthoni meglepetését az
előzetes, közületi karácsonyfaállítással.

Meseország benépesítése

Az építkezéshez használt fahasábokból és hengerekből ha van, filcből és

mesegyapjúból figurák elkészítése, felöltöztetése. Elég aprólékos munka, mert
vágni, ragasztani, varrni és díszíteni is kell. A nagyoknak ez igen testhezálló,
szívesen részt vesznek benne. Saját ötletük szerint dolgoznak, a figurák arcát ők
rajzolják meg, az ügyesebbek varrogatnak is, koronákat vágnak ki arany és ezüst
papírból. Másnap folytatjuk a bábuk készítését (öreg király, boszorka, három
királyfi, királylány, öreganyó, két katona). A már elkészült figurákra csillogó

40
díszeket teszünk. A királyfiaknak és a királylányoknak arany szálból készítjük a
haját. "Kész lett az egész királyi család." Beteszik őket a várba. A gyerekek az
ismert meseelemek felhasználásával játszanak velük. Például: "Király, király öreg
király küldd ki azt a fiadat, aki engem a házamban megrabolt!" Később
csomagolópapírt ragasztok össze és a gyerekekkel megfestjük az égigérő paszulyt
és az égigérő fát. ezeket a bordásfalra tesszük, hogy fel lehessen mászni rájuk.
"Menyasszony, vőlegény..."
"Egy boszorka van..."
Mese: Az égigérő paszuly
A következő napokban a kislányok fátylakba, szoknyákba öltözködnek.
"Most viszik, most viszik..."
"Mély kútba tekintek..."
"Fehér liliomszál..."
"Iglice, szívem..." a mesefigurák között járunk.
A fiúk nagy kedvvel állnak neki a vár kiegészítésének. Kövekből utat raknak ki,
amely Tündér Ilona kertjéhez vezet. A kisebb kövekből kutat raknak, amibe
beleültetik a Békakirályt. A patak fölé hidat építenek, erre állítják Tündér Ilonát.
Gyurmába ágat szúrunk, ráültetjük az aranyszóló pintyőkét.
"Az árgyélus kismadár..."
"Menyasszony, vőlegény..."
Weöres Sándor: Békakirály
A lányokkal arany tavat és ezüst tavat vágunk ki, beletesszük a Minimat kacsákat és
halakat. Aranyhalat is vágnak bele.
"Harcsa van a vízbe..."
"Kis kacsa fürdik..."
Weöres Sándor: Kacsaúsztató
"Most viszik, most viszik..."
"Iglice, szívem..."
A szépen kialakított Meseországban játszanak a gyerekek. Tündér Ilona kertjében
elhintjük azokat az igazi lila virágokat, amiket előző nap gyűjtöttünk az udvaron
egy szép fa alól.
"Magas a rutafa..." (zenehallgatás).
Mese: Az aranyszóló pintyőke
Minden nap történik olyasmi is, amit együtt csinálunk. Egy héten kétszer
mesélünk, egyszer mozgásos játékokat játszunk, egyszer közösen körjátékozunk
(erre inkább a kislányok kaphatók), a fiúknak erőpróbáló, ügyeskedő játékot
szervezünk, beszélgetünk, társalgunk vagy a reggeli játék közösen folytatható
mozzanatát teljesítjük ki.

41
Ez utóbbira példa: Az őszi erdő megmintázásakor szarvast, őzikét, nyuszit, mókust
is gyurmáznak a gyerekek. Elkészítik rejtekhelyüket. Sétáltatják őket az avarban. A
játék után körben ülve a kör közepére puha takarót terítünk, erre csalogatjuk ki az
őzikét, Weöres-Kodály: Kicsi őz című megzenésített versével. Többnyire mindenki
szeret őzike lenni, így sokszor játszhatjuk el a reggeli spontán játék folytatásaként
ezt az alkalmilag kitalált közös folytatást.
Bármit csinálunk, abban mindenki részt vesz előbb-utóbb. Mindenkire és mindenre
jut idő. Vannak játékok, amelyek fél vagy egy napig tartanak, és vannak olyanok is,
amelyek egy-két hétig.
A vegyes csoportban a gyerekek fokozatosan kigondolják, megtanulják a játék,
elemi fogásait, motívumait. Megalkotják az epizódokat, jeleneteket, amelyeket
nagyobbacska korukban játékcselekménnyé fűznek össze. Óvónői ötletekre, példára
leginkább az első évben van szükségük. Később vannak, akik nem felejtik el a jó
hangulatú játékokat, és szeretnék azokat bizonyos időközökben megismételni. Az
egymásra következő években a nagyobb gyerekek egyre jobban átveszik a
kezdeményező és szervező szerepet. Emlékeikkel játéktudásukkal folyamatossá,
színessé teszik egy-egy képzetkör megismételt változatait.

Óvónői szemmel a játékok sora rendszert alkot.

Vannak:
Ÿ Szorosan az évszakokhoz kötődő játékok, és az ünnepekre készülődés
játékai.
Ÿ A gyerekek játékához kapcsolt elképzelések a tervből vett ajánlásokkal.
Ÿ A spontán játék gazdagítása pillanatnyi ötlettel, kézimunkával, dallal,
mondókával, szerepvállalással.
Ÿ Érdekes tárgyak is lehetnek a játék kiindulópontjai. Magunk is készíthetünk
ilyeneket.
Ÿ Van olyan helyzet is, hogy az egyik játékból természetesen könnyed
képzetkapcsolással következik a másik.

A mindennapos mese és a játék állandóan foglalkoztatja a gyerekek, sőt a

felnőtt fantáziáját is. A mesét hallgató óvodások változatosabban játszanak, a jól
játszó gyerekek erősebben elképzelik a mesét. A mesemondó óvónő figyelme,
beleélőképessége képzelete is állandóan edzésben van. Az együttérzés és
fantáziálás kellemes kedélyállapotában csökken az agresszió, erősödik az " én már
ezt is tudom" énbiztonságot növelő hatása, az alkotás és ismétlés öröme. Az érzéki
tapasztalatok, a szimbólumalkotás, a gondolkodás megerősödését eredményezi. A

42
gyerekek találékonyak, együttműködők és értelmesek lesznek. Ezt az első év nagy
energiabefektetésével majd két-három egyre könnyebb és jóleső sikerélményt hozó
év munkájával lehet elérni. Ennyi idő szükséges annak megtapasztalásához, hogy a
rugalmas időkeretekből nem következik a rendetlenség, és a mindent ráhagyó
nevelői stílus. A spontán helyzetek a nevelési folyamat felszínét jelentik. Alattuk
elrendezett tartalom, a gyermekek fejlődésével egybeeső ritmus lüktet. Mindezt a
nevelő érzelmi, társas, gyakorlati és értelmi intelligenciája működteti.

43
 “B” változat
Játék és mese tíznapos időszakokban

Ebben az életmódszervezési javaslatunkban is kettéválasztjuk a játékokat .

A gyermekek által szabadon kezdett és folytatott, spontán játék az alap, a

kiindulás, melyet az óvónő részéről támogató-engedő, melléálló-elfogadó attitűd
kell kísérjen. Beavatkozásra, irányításra, "továbbfejlesztésre" nincs szükség,
kivéve, ha ezt a gyermek magától kéri, vagy olyan esetekben, amikor testi-lelki
épségét veszélyezteti.

Az óvónő által indított játék, amely azonos a tartalmi ajánlásban leírt

tevékenységekkel. Játékok ezek is, mert annak minden tulajdonságát tartalmazzák.
Nem "kezdeményezések", vagy kötetlen foglalkozások, mert még burkoltan sem
található meg bennük a szándék: "most kívánom azt, hogy tanuljatok, most gyertek
ide"! Az Óvónőnek ez a játék-viselkedése kínálatot jelent, amely az egész nap
folyamán érvényes más-más formában. Például a dióhéjból, nádból, kukoricából
készülő hangszerekkel zenekarozhatunk a babáknak, majd az udvaron igazi
körjátékokkal folytatódva ez adja a nap énekes-zenés jellegét. Az óvónő által
kezdett játékba a gyermekek igényeik szerint bármikor, bármennyi időre
bekapcsolódhatnak, mélyebben, vagy felszínesebben vehetnek részt benne. Saját
szempontjaik és érdeklődésük alapján elvihetik a játszást másfelé, irányítói is
lehetnek a játéknak. A játék bármerre elágazhat, az óvónő rugalmasan
alkalmazkodik hozzá.

Egy napra egyféle tevékenységben gondolkodhat az óvónő. Egyszer a

manuális-vizuális élménynyújtás, másszor a természet világából vett jelenségek
megelevenítése a fő feladat és így tovább, a játék keretén belül. Ez az “A”
változathoz képest több fogódzót jelent, mert meglévő tudásunknak,
ismereteinknek csak bizonyos körét kell mozgósítani, készenlétben tartani.
Másrészt lehetőséget kínál arra, hogy az egy-egy dologba mélyebben
belemerüljünk, a gyermeki kérdéseket tisztázzuk, az ötleteinket kijátsszuk. A
gyermekekkel való játék során mód van az egyéni tempójukhoz való
alkalmazkodásra, igazodásra, személyes bánásmódra, és a helyzet igényelte
ismeretek feldolgozására, alkalmazására.

44
Ebben a változatban a következő tevékenység-területekre építjük az óvónőkezdte
játékot:

Ÿ testi nevelés (mozgás, edzés)

Ÿ éneklés, zenehallgatás
Ÿ mesélés, mondókázás, versmondás
Ÿ kézimunka: (festés, rajzolás, formázás, barkácsolás)
Ÿ ismerkedés a természet és az emberek világával (forma, tér, idő,
mennyiségek, viszonyok)

A kétféle játék párhuzamosan és folyamatosan, egymásba kapcsolódva és

szétválva rugalmasan zajlik az egész nap folyamán. Ezért folyamatos a napirend
is. Az óvodai élet észszerű tagolása elsősorban a gyerekek biológiai
szükségleteihez igazodik. Ezeket a napirend szerinti játékszünetekben elégítjük ki..
Rugalmasságot jelent az is, hogy nem szigorúan egy-két napot vesz igénybe
egy játék, hanem jóval tovább tarthat, amint a később leírt családjáték esetében is
történt. Ilyenkor az óvónő a napi tevékenységre jellemző módon illeszkedik a
folyamatba, tehát énekel, vagy barkácsol, verset, mondókát mond, megmutat
valami érdekes jelenséget. A mennyiségek, tér és forma, a viszonyítások a játék
közben természetes módon előkerülnek és a velük kapcsolatos kérdések is
természetes módon választ kapnak.
Testi nevelésen az elveszett szabad mozgás pótlását értjük. A kisgyermek
egyik legkedvesebb játéka a mozgás. A futó- fogójátékok, szerepvállaló, vagy
utánzó játékok, ősi- és népi hagyományaink felelevenítése mellett a testi
egészséget, edzést is szolgálják, amennyiben kint a szabadban játsszuk őket.
Mesehallgatásra minden nap sor kerül: a részletes programban leírtakon
kívül a délutáni pihenés alatti időben is. Ilyenkor többnyire hosszabb meséket, vagy
folytatásos történeteket mondunk. Így segítjük a nagyobbak számára a nyugodt
pihenést, és az elalvást. A kicsik az óvónő kellemes, mesemondó, halk hangja
következtében hamar elalusznak.

A sok szétszórt, egyéni, páros, és kiscsoportos játék mellett rendszeresen

szükséges az "összeülés", az együttlét is. Jó beszélgetni, élményeket elmondani és
meghallgatni, vagy egyszerűen csak egymás mellett lenni, a másikat mellettünk
érezni. Gyakori, hogy a téli reggelek álmos szürkeségében a gyerekek maguktól az
óvónéni mellé telepednek, mintegy vágyódva az otthoni meleg, meghitt hangulatra.
Ilyenkor a napok ezzel az összebújással halk beszélgetéssel, tervezgetéssel
indulnak. Máskor mesehallgatás, vagy mozgásos játék utáni időszakban kerül sor a

45
közös együttlétre. Az óvónő nem "okít", vagy magyaráz, hanem a szó szoros
értelmében véve egy a többi beszélgető között. Előre tervezés csak kevés van a
programban. Fontosabb a rugalmasság és a spontaneitás, az "itt és most" helyzetek,
az óvónő fejében és lelkében lévő tudás. Azonban csak az lehet spontán és
rugalmas, csak az tud rögtönözni és ügyesen alkalmazkodni, akinek van miből
meríteni.

Ezért van laza kerettervünk, amely elsősorban lehetőségeket, szempontokat

és ajánlatokat tartalmaz egy-egy évszakra, ünnepkörre összpontosítva, kéthetes
időszakokra tagolva. Ez a terv nem tananyag, nem kötelezően megvalósítandó
feladatsor az óvónő számára. Tartalmazza mindazokat a játékokat, dalokat,
mondókákat, verseket, amelyek az adott időszakhoz, vagy a gyerekek
lelkiállapotához, hangulatához illenek. Kiválogatásuk az időszakok megkezdése
előtt szükséges. Az utólagos feljegyzésekkel, a napi történések átgondolásával
követhetjük a gyermekek életét és fejlődését, tudatosíthatjuk egyéni
sajátosságaikat. Többször megtörténhet, hogy eredeti elképzeléseinket módosítjuk.
A kézikönyv kisebb és nagyobb korosztály számára is tartalmaz kerettervet.
A csoport összetételét, fejlettségét érdeklődési körét figyelembe véve bármelyiket
választhatjuk, sőt a kettőt vegyíteni is lehet. Az egészen kicsik számára még
ennyire sem érdemes előre tervezni, hiszen gondolkodásuk és viselkedésük
rendkívül változó, csapongó, pillanatonként más és más. Szinte mindig egyéni
törődést és felnőtt-jelenlétet igényelnek. A keretterv hosszú ideig használható.
Nem kell minden évben újat készíteni. A gyerekek évről-évre magasabb szinten
vesznek részt a játékokban, más lesz fontos és érthető számukra. Másrészt az
ismétlések során mindig újabb szempontokkal egészíthetjük ki az eredeti
játéktartalmat, korábbi tapasztalataink és a csoport pillanatnyi kívánsága alapján.

46
Néhány példa a kerettervből:
Testi nevelés, edzés
Ismerkedés a természet és az
emberek világával (tér, forma, idő,
mennyiségek, viszonyok)
Manuális tevékenységek (festés,
rajzolás, formázás)
Éneklés, mondókázás,
zenehallgatás
Mesélés, mondókázás, verselés
Hatodik időszak
Lásd az “Irányított mozgásos játékok” című
fejezetben
Babafürdetés, öltöztetés. A test-
részek.
Különböző pózokba állítjuk a
babákat (szobrozás).
Tudod-e utánozni őket?
Mozgásutánzó játékok.
Papírbaba-rajzolás, -összeállítás a
kivágott részekből.
Díszítés, részletek berajzolása,
ragasztása.
Nevet is választunk a babánknak.
Játsszunk úgy, mint az anyukák a
gyerekeikkel!
(Ritmikus mozgásokkal kísért
dalok, mondókák.)
Áspis-kerekes...
Csip-csip csóka...
Zsipp-zsupp kenderzsupp...
Lóg a lába, lóg a...
Mészöly Miklós: A pipiske meg a
fűszál (mese)
Pont, pont, vesszőcske
Hadd nézzek kis tenyeredbe...
Itt a pislogója...
47
Családi fényképek nézegetése.
Hasonlítgatások. Játék
telefonbeszélgetés a szülőkkel.
(Óvónő-gyerek, gyerek-gyerek.)
Bábszínház. (Az óvónő rövid
jeleneteket játszik a család
életéből. A gyerekek ötleteket
adnak.)
Az óvónéni körülrajzolja a gyerek
tenyerét egy nagy lapra.
Kiszínezhetjük!
Otthon rajzoljátok mellé apuka,
anyuka és a testvér tenyerét it!
(“Kéz-fénykép” a családról.)
Ha felmegyek a budai...
Anyám, édesanyám... (Zenehallga-
tás)
Kis kacsa fürdik...
Eszterlánc, eszterlánc...
A pipakupak gyerek (mese)
Áll a baba, áll...
Hüvelykujjam almafa...
Keze, lába van neki...
Ez a malac piacra megy...
 Tizedik időszak

Testi nevelés, edzés Lásd az “Irányított mozgásos játékok” című

Ismerkedés a természet és az
emberek világával (tér, forma, idő,
mennyiségek, viszonyok)
Manuális tevékenységek (festés,
rajzolás, formázás)
Éneklés, mondókázás,
zenehallgatás
Mesélés, mondókázás, verselés
fejezetben
Kedvenc otthoni játékom: a kará- Érdekes tárgyak, eszközök a
csonyi ajándékok egyikét el- környezetünkben: gyűjtögetés,
hozhatják a gyerekek az óvodába. nézegetés, próbálgatás.
Mit szoktál vele játszani? Mit lehetne vele játszani?
Miből van? Árnyjátékok: “babamozi”.
Hogyan működik? Felismerjük-e a formákat?
Hol tartod otthon?
Kipróbálás, közös játék csereberé-
vel.
Játék a hóval: nyomhagyás, nyom- Dobozpalotát készítünk az
olvasás, formázás, ösvények lapá- elkészült mesefiguráknak.
tolása. A jég: jégcsapok, olvadás (Tornyok, kerítés, trón, ablakok,
megfigyelése, csúszkálás. Rajzolás ajtók, híd, istálló stb.)
a jégvirágos ablakra. Díszítés festéssel, vágással,
(Hosszú, rövid, mély, gömbölyű) ragasztással.
Tapsos variációk kitalálása külön- Ákom-bákom, tubákom...
böző ritmusú, ismert mondókákra Miért küldött az úrasszony...
(egyéni, páros, egy tenyérbe, ket- Keress, kopó...
tőbe, egyszer a sajátba, másszor a Hej vára, vára...
másikéba, folytatólagos tapsolás) Csintekerítő...
A faragószék. (Zenehallgatás.)
Weöres Sándor: Tűz a házam, Kassák Lajos: Az ószeres dala.
ispiláng. Kosztolányi Dezső: A játék
Varjú károg... (részlet).- (Vershallgatás.)
Találós kérdések a télről, a hóról, a Weöres Sándor: Vásárban.
szélről, a jégről. Tamkó Sirató Károly: Törpetánc.
Móricz Zsigmond: A haragos
hóember.

Óvónői példák a megvalósításból

Játékok kisebbekkel
Családos játék
Részlet egy gyakorló-óvodai óvónő feljegyzéseiből

A mesepárnákat rendezgetve magam köré raktam őket, mint egy kerítést. Néhány
gyerek mellém telepedett a közepébe. "Olyan, mint egy fészek! Én vagyok a
madármama, ti meg a kicsinyeim!" Igen tetszett nekik, hozzámbújtak, simogattak.
Alakítgatni kezdtük a fészket - jó puha kendőkkel, takarókkal kibéleltük. Még két
gyerek belekucorodott. Magamra terítettem a nagyobbik köpenyemet szárnynak -
hívogattam alája a kismadarakat. Befészkelődtek alája, csipogtak. Repülni tanította
az anyamadár a kicsiket. (Ráléptek a "fészek" szélére és kitárt karral
nekirugaszkodtak. Nekem kellett a repülést "mutatnom".) Az anyamadár elrepült
ennivalóért, és a tátogó csőrű kicsinyeket megetette. Sokszor kérték az ismétlést.

48
(Csipogtak, nyöszörögtek: "éhes vagyok".) Ági, Lotti külön "fészket" alakítottak
maguknak - az asztal tetején (!), mert "az lesz a fa". Anya- és apamadár voltak.
Madárneveket találtunk ki magunknak. Mi voltunk a verebek, később a rigók.
Rövidítve elmondtam a "fészekben" Gorkij meséjét a kisverébről. Elénekeltem az
Ágon ugrál a veréb... kezdetű dalt is. Egyikük sántikálni kezdett, ő a fájós lábú
veréb. Gyuriék "bagolyfészket" készítettek. Gyuri fél a sötéttől, és nagyon élvezte,
hogy mint bagoly a sötétben repdeshetett, nagyokat huhogott. Közben a többi
madárnak aludnia kellett. Csabi sasmadár akart lenni, és folyton kerülgette a
fészkünket. A kismadarak rikoltoztak, csipogtak, én pedig - anyamadárként -
köpenyszárnyaimmal igyekeztem elűzni őt. A gyerekek nagyon élvezték a félést és
megmenekülést, folyton kiabálták: "Kergesd el! Kergesd el!" Közösen
mondogattuk: "Hess el sas, sastollas...". Az építkezős gyerekek közül valaki
kalapált. "Nicsak, ott egy fakopács!" - mondtam. Erre két fiú rögtön kockát vitt a
fészekbe, kalapálni kezdtek - fakopácsként. Később az udvaron padokra terített
takarókkal rakták körül magukat, és néhányan folytatták a fészeképítős játékot.
Természetesen ez a játék nem egy napig, hanem hosszabb ideig tartott.

Játék nagyobbakkal
Családos játék

Néhány napja benn volt már a csoportban a nagy szivacsformákból álló OVI
MODUL játék. A gyerekek csúszdáztak, lovagoltak rajta, felkupacolták hegynek,
megmászták. Ma reggel "lakást" kezdtünk belőle építeni néhány gyerekkel.
Én voltam az anya, a gyerekek fiaim,lányaim. Folyamatosan rendeztük, szépítgettük
a lakásunkat, a gyerekek mindig új dolgokat hoztak be (szivacsszőnyeget, terítőket,
asztalt, székeket). Néhány kislány a maradék elemekből lakást épített magának.
Papát, mamát, gyereket választottak, még kutyájuk is volt. Anyai szerepemet átvette
egy kislány, én a Mama (nagymama) lettem. Sétálni vittük a kicsiket, főztünk
nekik, lefektettük őket. Alváshoz mesét mondtam a gyerekek kérésére: A kismalac
és a farkasok meséjét. Mesemondáshoz mindenkit meghívtunk a lakásunkba.
Másnap többen mondták, hogy ők is lakást építenének. Az OVI MODUL-elemeket
elosztottuk, székekkel, függönyökkel, deszkákkal paravánnal pótoltuk a hiányzó
falakat. "Azt sem tudom, melyik lakásban ki lakik" - mondtam. "Ki kellene írni a
neveket." Családneveket választottunk, rendszerint a vezető gyerekét, ezt nagy
betűkkel kiírtam, és feltűzték a szivacsra. A családtagokat nevük kitűzésével
képviselték. Megengedtem, hogy az igazi fektetőket ki-ki betegye a saját lakásába,
és délután ott aludhasson. Óriási volt az ujjongás. "Mondjuk, hogy este van!" - szólt

49
az egyik kislány. Erre két családban is eljátszották az esti szertartást. Főleg a
kicsiket rendezték. Mivel szokatlan volt a játék, a fiúk is szívesen részt vettek benne
- így többnyire apák is kerültek a családokba. Legtöbbször dolgozni küldték őket,
néha a kicsiket kellet sétáltatniuk. Harmadik nap különféle kincseket hoztak
otthonról, hogy igazibb legyen a lakás. Egyikük öreg ébresztőórát, a másik
fényképet tűzött a falra, egy fiú óriási kulcsot próbált elhelyezni a lakásajtón. A
tízórait is saját lakásukban fogyaszthatták el. Gyakori volt, hogy az anyaszerepben
lévő még evés közben is anyát játszott, és etetni próbálta vagy evésre buzdította
"játék gyerekét". Negyedik nap új történéseket is találtak ki. "Mondjuk, elmegyünk
a Mamához, most születésnapja van!" Gyorsan virágot hajtogattam
papírzsebkendőből, hurkapálca-száron. Figyelmeztettem őket, hogy a mamának
szépet énekeljenek ám! Sebtiben kineveztek a szerepre egy csendesebb, lassúbb
mozgású kislányt, elénekelték neki a Kis kacsa fürdik... kezdetű dalt. Utána
vendégség volt. Lotti, Ági, Danica tündérruhába öltöztek. Anya: "Kislányom,
elmegyünk a bálba, apád majd idejár a kocsival." Illegve-billegve elvonultak,
kérték, hogy énekeljünk a tánchoz. (Sajnos, elég kevés hely maradt a bálozáshoz).
Ötödik nap reggel első útjuk még mindig a lakásba vezetett. Nagy, virágos terítőt
tettem a földre. - "Olyan, mint egy rét. Ide lehetne kirándulni a gyerekekkel!"
Néhány család felszedelőzködött: kockákat, edényeket raktak a kis kosarakba.
Kézen fogtam egyiküket és "barangolni" kezdtünk. Sokszor elmondtam közben a
"Gyöngy az idő, vándoroljunk..." kezdetű verset. Fokozatosan mondták velem.
Hosszú sorrá növekedtünk közben. Közben pihentünk, játékból virágokat szedtünk,
kiabáltak, ki milyent talált (ibolyát, gyöngyvirágot, árvácskát, kakukkfüvet). Valaki
tulipánt mondott, azt kijavították: "Nincs is az erdőben tulipán!" Lepkét hívogattunk
mondókával, katicabogarat röptettünk röptető versikével, utánoztuk a dongók,
madarak hangját. Még két napig folyt a családozás, de fokozatosan több időt
töltöttek a házon kívül a gyerekek. Utolsó napon "meghívtam magamhoz" a
családokat - igazi kekszet ettünk, majd körberaktuk a puha mesepárnákat, és
elmeséltem a Kígyós Jancsit.

50
Egyéb játék-ötletek a program alapján dolgozó óvónők gyakorlatából

Baromfiudvaros játék

Vattából, tollakból, termésekből kotlóst, csirkéket fészket készítenek.

Meleg, puha dolgokat hordanak a fészekbe. Kavicsok, fagyöngyök a tojások.
Lavórból tó, igazi vízzel, minimat-kacsákkal. Zöld törülköző a rét, ahol
fürdés után megszárítgatják őket.
Krumpliból, hurkapálcából, drótból disznókat készítenek.
Dagonyáznak az agyag és víz keverékében. Kis tálba kimerve: moslék.
A korábban gyűjtött szalmából kis "kefék" - a csutakoláshoz.
Felszeletelik a krumplit: disznóölés. Élményeiket mesélgetve óvónői
javaslatra felfűzik a szeleteket hurkapálcára, füstölik a húst,
Kutyát, rókát mímelő fiúk kerülgetik a baromfiudvart. Riogatás, kergetés,
bújkálás.

Téli erdő - vadon élő állatok

Fehér lepedőt terítenek a földre lisztet szórnak rá közösen, ez a hó!

Krumplifaragás, lábnyomok készítése, nyomhagyások a lisztben.
Nyomolvasás, nyomkövetős játékok.
Kuckó, odú, fészekkészítés. Medvének barlang, sündisznónak avarkupac.
Zsírpapírral bevont tál: befagyott a tó. Jégtörés, jégvágás, a vízben alusznak
a halak. Kacsákat is tesznek melléjük. ki-be rakosgatás, halászás.
Állatok etetése. Állatetetők rögtönzése. Van amelyik "megtalálja" a
nyomokból az élelmet! Utak készítése, vonalhúzások a "hóban".
Tűzrakás az erdőben. Fakockák, piros selyem darab, alatta zseblámpa. Botra
szivacsot tűznek, szalonnát sütnek a vadászok.
Állatokat készítenek termésből, agyagból, papírból madarakat is hajtogatnak.
Vadász-imitáló játék. Utánozzák a kürtöt, hátizsákot csinálnak, kulacsot
keresnek, zseblámpával keresik a nyomokat.

51
 Királyos játék-varázsdoboz készítés

Az óvónővel közösen nagy papírdobozt vonnak be arany- és ezüstpapírral. A

lányok tulipános díszeket vágnak rá. Rájönnek, hogy duplán hajtogatva a
papírt, egyszerre kettőt, majd négyet is kapnak. Egy fiú koronának valót
méreget a fejéhez, közben megszámolja a díszeket rajta.
Közben a fiúk várat építenek. Szőnyeggyári papírhengerből ágyút vontatnak
a várhoz, ebben gurítják csatázáskor a rongylabdákat. Elkérik a
babafürdőkádat beépítésre - várároknak.
·Kész a varázsláda, belebujkálnak óvatosan. Ki fér bele? Ki van a ládában?
Így kezdenek el játszani. Az óvónő szerint a nagyobbaknak "hétrét
görnyedve" lehet csak bebújni. Az egyik kislány hangyává varázsolja a
többieket, hogy beférjenek.
Valaki botot hoz - varázspálcának. Ezüst papírba csavarják, aranyszálat is
kötnek rá. Varázsszavakat, mondókákat keresnek. Akit elvarázsoltak,
megpróbál úgy viselkedni, amilyen az új szerepe. Bolondoznak.
Mások gyöngyöket hordanak a ládába: kincsek, csillogó ékszerek!
Gyöngyszín Ilona nyakláncát akarják elkészíteni néhányan - ehhez minél
különlegesebb gyöngyöket keresnek.
Egy lány királynőnek kezd öltözködni. A másik "varázslós" köpenyt keres.
Finom bársony kellene - mondja - mint a királyoknak. Meserészleteket
elevenítenek fel, kérik az óvónő segítségét is. (Trónterem, porkoláb, esküvő,
királylány elrablása, varázsigére ott terem a királyfi, fenyeget a sárkány, aki
láthatatlan, hallani vélik a hangját, dobogását. Kardozást próbálnak.
Lakodalom, terítés. "Minden jó, ha jó a vége" idézi fel az egyikük.)

52
 Mozgásos játékok mindkét változathoz

A gyermek nem születik ügyetlennek. A mozgáshiány teszi azzá. Az óvoda

sokat tehet a mozgásbiztonságért azzal, hogy gondoskodik a gyermek
mozgásfejlődéséhez szükséges ingergazdag környezetről, szeretetteljes, bátorító
légkörről. Az "Óvodai nevelés játékkal, mesével" módszertani kötetében
részletesen megtalálható az ajánlott testnevelési eszközök és mozgásos játékok
ötlettára és sorrendje. Felhasználható a program mindkét változatához.
A háromévesek már birtokában vannak az alapvető mozgásformáknak: a
járásnak, futásnak, dobásnak, amelyek a motorikus továbbfejlődés előfeltételeit
jelentik. A mozgásfejlődés szakaszai megmutatkoznak a mozgásvégrehajtás
minőségében, pontosságában, a mozgáskombinációkban, teljesítményekben. Az
óvodai testnevelés során érvényt kell szerezni az egyéni képességek
kibontakoztatásának a mozgásélmény sokirányú megtapasztalásával.

A mozgásfejlesztés óvodai hatékonyságának tényezői:

Ÿ az óvónő személyisége, mozgáskultúrája,

Ÿ a mozgáskombinációk alkalmazása,
Ÿ a különböző eszközök használata
Ÿ a gyakorlóhely változatossága.

Nem az iskolai testnevelési formák átvétele nyomán, hanem a játékban

tökéletesedik a már megtanult mozgások sokasága. A mozgásos játékokban a
gyermekek ötletgazdagsága, kitartása figyelhető meg. Fáradhatatlanul képesek a
számukra sikerélményt nyújtó mozgásokat ismételni és újabb módozatokban
kipróbálni. (Erre szolgálnak a különböző testnevelési eszközök.) A hagyományos
óvodai játékeszközök (pad, zsámoly, szőnyeg) kevés mozgáskombinációra adtak
lehetőséget. Így gyakran a fárasztó begyakorlás töltötte ki a foglalkozás nagy
részét. Az újabb eszközök, játékszerek bekapcsolása gazdagítja a
mozgáskínálatot, mozgásra késztető hatása mellett ébren tartja a gyermek
fantáziáját is. Az óvodás gyermek számára a kipróbált, megtalált, utánzott
mozgások, mozdulatok más-más formában való variálása a legjobb játékok
egyike.
A kisgyermek a mozgásigény kielégítésében türelmetlen. Azonnal szeretné
utánozni a látott gyakorlatot vagy kipróbálni a tárgy által sugallt mozgásfeladatot.
Ez az óvodai mozgásnevelés egyik legnehezebb feladata. A nagy létszámú
csoportok, a tornateremhiány, az eszközök hiánya, a kicsi gyakorlóhely (főként
télen) különösen nehézzé teszi a vegyes életkorú gyermekcsoportban a testi

53
nevelés megszervezését. A foglalkozásokat itt úgy kell megszervezni, hogy minden
korosztály azonos időben végezze a gyakorlatokat ugyanazzal az eszközzel,
képességeinek megfelelően. Ez csak úgy oldható meg, ha nem csak a hagyományos
eszközöket használjuk a mozgásfejlesztésre, hanem a házilagosan elkészíthető és a
természetben fellelhető tárgyakat is, amiből minden gyerek választhat magának. A
sokféle mozgásra serkentő tárgy már önmagában is megindítja a gyermekek
képzeletét, éberen tartja figyelmüket, új játékok kitalálására indítja őket.
A játékszerek segítenek a mozgásanyag nehézségi fok szerinti
megkülönböztetésében is. A kisebbek is ügyeskedhetnek velük úgy, ahogy tudnak.
Eleinte csak ismerkedjenek az eszközökkel, tapogassák, vigyék magukkal,
vonuljanak félre, üljenek bele (nevezzük házikónak, fészeknek, kunyhónak),
nézegessék, mit lehet vele csinálni. Hamarosan elérkezik az "én is kipróbálom"
ideje. Engedjük meg, hogy a környezet veszélytelen tárgyait szabad mozgásra
használják.
Nagyon fontosak az egyensúlyozás gyakorlatai. Úton-útfélen találunk erre
lehetőséget. (Kerítés mentén, járdaszegélyen lépegetve, erdőben, udvaron
farönkökön egyensúlyozva). Az óvodai csoportszobában a berendezés tárgyai is
sok testgyakorlatra alkalmasak. Házilagosan is készíthetünk rongylabdákat, kis
szőnyegeket, melyek nem csúsznak el, billegő játékokat, gólyalábat, zsinórokat.
Ezekkel az egyszerű eszközökkel közösen játszhatunk egy héten egyszer délelőtt.
Az egyéni és kisebb csoportokban folyó játékokhoz is igénybe vehetik őket a
gyerekek. Például téli játékban a csoportszobában filc szőnyegekkel lehet "síelni",
a “jégen” csúszni. A szökdelés sokféle változatával is ügyeskedhetnek. Ezekkel az
apró mozdulatokkal előkészítjük a bonyolultabb mozgásokat. Másszanak föl amire
lehet, ugorjanak le, ugorják át, dobják el, célozzák meg, egyensúlyozzanak a
tárgyakon. Kiránduláson, uszodalátogatáson vagy játszótéren is megvalósíthatók a
kiválasztott mozgásos játékok. Nem kell ragaszkodni a hagyományos testnevelési
foglalkozáshoz az a fontos, hogy a gyerekek napi mozgásigényét kielégítsük. A
körülmények miatt elveszett mozgáslehetőségeket visszaadjuk. Az összeállított,
évszakonként végiggondolt programot az időjárásnak megfelelően változtathatjuk.
A játékokat többször lehet ismételni más-más eszközzel. Így változatos lesz a
játékkészletünk. Ezek a variációs lehetőségek nem a mozdulatok sztereotip
ismétlődéseként jelentkeznek, hanem mindig újabb mozgástapasztalattal
gazdagítják a gyermekek mozdulatkészletét. Ezzel feladatmegoldó-képességük,
gondolkodásuk észrevétlenül is fejlődik. A módszertan-könyvben összegyűjtött
játékok közül a csoport képességei szerint válogassunk figyelve a fokozatosságra.
Ha lehet, a testedző tevékenységet végezzük a szabadban. A játszóhelyek mérete,
talaja sokféle legyen és más-más környezetet is vegyenek igénybe. Sokszor

54
tapasztaljuk, hogy egy új játéktér (nagy tornaterem, más udvar - játszótér)
megzavarja a gyermekek mozgását. Idő kell az alkalmazkodáshoz. A kisebb
eszközöket a gyerekek maguk vigyék a játszóhelyekre (labdát, karikát,
ugrókötelet).

Szervezéssel, túl sok magyarázkodással ne töltsük az időt, ne

várakoztassunk feleslegesen. Egyszerű karakterisztikus mozdulatokkal, óvónői
bemutatással tegyük érthetővé a játék módját és szabályait, hogy azt a gyerekek
könnyen utánozhassák. A kisebbeket ne unszoljuk! Hagyjuk, hogy önként
kapcsolódjanak be a gyakorlásba! Mondókára és zenére is improvizálhatunk
ritmikus mozgást. A meséből is vehetünk ötleteket. Ez élénkebbé teszi a gyerekek
kedélyállapotát. Engedjünk teret az egyéni megoldásoknak, de irányítsunk, ha
szükséges. A kettő egyensúlyát teremtsük meg.

A játékok nem alkalomszerűek, hanem fokozatosan nagyobb ügyességet

kívánó sorrendet alkotnak (lásd a táblázatot).

Egyszer egy héten lehetőleg minden gyerek vegyen részt a közös irányított
mozgásos játékban!

55
 SZEPTEMBER OKTÓBER NOVEMBER DECEMBER JANUÁR FEBRUÁR MÁRCIUS ÁPRILIS MÁJUS
A gyakorlóhely Fussunk az Tornázzunk a Lovagoljunk a kis Jó játék a karika Ügyeskedjünk több Tornázzunk két Egyensúlyozás Függés, mászás
felfedezése udvaron körbe! padokon! székkel! ugrókötéllel! padon! udvari udvari
Udvari eszközök Kapd el a játékszereken, eszközökön,
szabad, játékos labdát! tárgyakon fáramászás
kipróbálása
Merre gurul a sok Gesztenyehaji- Pattog a labda Egyensúlyozás a Hócsata, Csúszkálás a jégen Akadályfutás az Menjünk a Fussunk
labda? gálás az csoportszobában szánkózás Húzd a párodat! udvaron cirkuszba! versenyt!
udvaron Rollerverseny Rongylabdahají-
Árokugrás tás távolba
Gurul a karika, Játsszunk kis Ügyeskedjünk az Játsszunk kis Csússzunk- Labdázzunk! Futás a fákat Dombra föl, Ugrálás a
fussunk utána! szőnyegekkel! ugrókötéllel! szőnyegekkel! másszunk kerülgetve dombról homokba
filcszőnyegeken! Célbadobás lefutás,
rongylabdával hegymászás,
gurulás
Egyensúlyozás Utánozzuk az Játsszunk kis Játék a hóban, Függés, mászás Gurulás, hempergés Ugróiskola a Fussunk az Versenyjátékok
udvari játékszereken, állatokat zenére! szőnyegekkel! csúszkálás a jégen a a szőnyegen fűben, fogócska udvaron Rollerezés
tárgyakon csoportszobában körbe-körbe Fáramászás
Labdaiskola
Fáramászás
 Család - óvoda - iskola

Az óvoda a család mintájára szervezett intézmény. Az anyai bánásmódra és a

testvéri kapcsolatokra hasonlító légköre, érzelmi-hangulati jellemzői tehetik
elfogadhatóvá a kisgyermek számára. A legmagasabbrendű minőségi humán
szolgáltatások egyike. Ott működik jól, ahol a család életének könnyebbítője tud
lenni. A kétkeresős kisgyermekes szülők élete nehéz. A nyugdíjkorhatár emelése a
nagymamák gondoskodásától is megfosztja a kicsinyeket, akiknek fészekmelegre,
biztonságra, állandóságra van szükségük.
A családi életet tiszteletben kell tartanunk, abba illetéktelenül nem
avatkozhatunk bele. A szülőknek világosan meg kell mondanunk, hogy felelősségüket
nem vállalhatjuk át. A gyermek intelligenciája, viselkedése, viszonyai, érzelmi élete,
szokásai főként a családi minta szerint formálódnak. Az óvoda megerősít, segít, ott,
ahol tud.
Az a tapasztalat, hogy a szülők szívesen együttműködnek a játszós, mesélős
óvodával, ha megismerik a két tevékenység jelentőségét, képességfejlesztő hatását.
Ÿ Év eleji megbeszélésen ismertessük programunk célját és alapelveit.
Ÿ Garanciát kell vállalni arra, hogy a gyerekeket gondozzuk, óvjuk, szeretetteljes
figyelemmel vesszük körül, gyöngéd bánásmódban részesítjük, és
képességeikhez mérten megtanítjuk őket mindarra, amit egy ilyen korú
gondosan nevelt kisgyereknek tudni illik. Az odavezető út, a módszerek és
szervezeti formák megválasztása azonban az óvónő dolga. Módszertani
tudásának, szabadságának körébe tartozik.
Javasoljuk, hogy évszakonként tartsunk egy-egy szülői értekezletet. Itt az
egyes gyerekekről szóló feljegyzéseinkből, esetleg videofelvételekből mutathatunk
konkrétumokat. Kerüljük az általános pedagógiai elmélkedéseket és a kioktató
hangnemet.
A nagyszülőket is vonjuk be az óvoda életébe, különösen az ünnepi
előkészületekbe. Hívjuk meg őket családias ünnepeinkre, támaszkodjunk
élettapasztalatukra, kézügyességükre, feltétlen gyermekszeretetükre. A családot csak
meghívásra vagy szükség esetén látogassuk meg.
Ez a program az óvónők szaktudására bízza a tennivalókat. Széles utat kínál a
nehezen nevelhető, különös gyerekekkel való foglalkozáshoz is. A játék és a mese az
egyik legjobb természetes megelőzője és korrigálója a megkésett fejlődésből adódó
rendellenességeknek és beszédhibáknak. Logopédushoz csak valódi beszédhiba
esetén forduljunk. A pszichológus jó partner lehet egy-egy érdekes, az átlagostól
eltérő gyermek megfigyelésében, a bánásmód kidolgozásában. A nevelési tanácsadók
inkább a gyermek aktuális viselkedéséről alkothatnak képet. Az óvónő folyamatos
megfigyelése, az együtt eltöltött hosszú idő mélyebb és igazabb véleményalkotáshoz
vezet. Senki sem ismeri jobban a gyermeket mint az, aki nap mint nap a
legváltozatosabb helyzetekben vele van.
Az iskola nem felettes hatóságunk, hanem a tanulásra érett gyermekek
szakszerű fejlesztője, nevelője, tanítója. Óvakodni kell attól, hogy saját kudarcainak
áthárítását magunkra vegyük. A gyermek úgy készül fel legjobban az iskoláskorra, ha
kiskorához illő játékain művelheti nap mint nap a gondolkodását, ügyességét, kiélheti
mozgásvágyát, ha nem őröljük fel a figyelmét számára unalmas, értelmetlen
feladatokkal. Jó, ha a tanítók ellátogatnak az óvodába, ha a program első évében
néhány közös megbeszélésen vesznek részt, érdeklődnek a játékkal-mesével nevelés
iskolai folytatása iránt (Példa a "Kék madár"-program Veszprémben), és keresik
annak a lehetőségét, hogy az iskolások visszamehessenek régi óvodájukba
hangversennyel, színdarabbal, bábszínházzal, népszokásokkal szórakoztatni a kicsiket.

Nem vagyunk hívei az önreklámozásnak. Tegyük vonzóvá, jóhírűvé tartalmas,

egyenletes, valódi hozzáértést mutató szakszerű munkával, a főiskolai végzettséghez
kötött értelmiségi élet- és munkastílus profizmusával óvodánkat. Így alapozzuk meg
valódi tekintélyét.

Javasoljuk, hogy a játék-mese programmal dolgozók tartsanak kapcsolatot a

hasonlóan nevelők Baráti Társaságával. Egyszer egy évben vegyenek részt
összejövetelükön. Rendszeresen legyenek párbeszédes viszonyban a hozzájuk
legközelebb eső módszertani óvodával, ahogy a Baráti Társaság tagjai tréfásan
elnevezték: az "anyadedókkal". A szakértők és a módszertani óvodák nevelői pedig a
program alkotóival, tíz éve együttműködő munkatársi csoportjával.
A program megalkotói és kipróbálói telefonon elérhetők a Benedek Elek Pedagógiai
Főiskolán a 06-99-312-203-as telefonszámon. Levélcím: 9400, Sopron, Ferenczy
János utca 5.

Módszertani óvodák:

Gyomaendrőd, Óvoda, 5500 Gyomaendrőd, Kossuth u. 7., Tel.: 66/386-610

vezetője Dr. Csoma Antalné
Kaposvár, Pécsi úti Óvoda, 7400 Kaposvár, Pécsi út 1., Tel.: 82/318-549
vezetője Máthé Mártonné
Nyergesújfalu, Benedek Elek Óvoda, 2536 Nyergesújfalu, Felszabadulás tér
Tel.: 33/355-206
vezetője Kirsch Éva
Nyírbátor, Óvoda, 4300 Nyírbátor , József A. u. 7., Tel.: 42/281-977
vezetője: Harcsa Ferencné
Oroszlány, Táncsics Mihály úti Óvoda, 2840 Oroszlány, Táncsics M. u.,
Tel.: 34/362-248
vezetője Németh Gyuláné
Paks, Gesztenyés Óvoda, 7030 Paks, Gesztenyés út, Tel.: 75/311-032
vezetője Bosnyák Zoltánné
Paks, Ifjúság úti Óvoda, 7030 Paks, Tel.: 75/310-241
vezetője Németh Ferencné
Pécs, Kodály úti óvoda, 7634 Pécs, Kodály Z. u. 17/a, Tel.: 72/324-571
vezetője Radó Lászlóné, szaktanácsadó óvónő Schlitt Zsuzsa
Pécs, Rácvárosi Óvoda, 7634 Pécs, Rácváros 56. Tel.: 72/251-501
vezetője Magyar Józsefné
Röszke, Óvoda 6758 Röszke, Felszabadulás u. 77., Tel: 62/372-480
vezetője Makra Lajosné
Sárkeresztes, Óvoda, 8051 Sárkeresztes, Béke tér 1., Tel.: 22/442-200
vezetője Ketskésné Bebesy Zsuzsa
Sopron, 1. sz. Gyakorló Óvoda, 9400 Sopron, Ferenczy J. u. 5., Tel.: 99/312-203
vezetője Németh Istvánné
Sopron, 2. sz. Gyakorló Óvoda, 9400 Sopron, Zsilip u. 1., Tel.: 99/311-689
vezetője Gálos Istvánné
Sopron, Sopronbánfalvi Óvoda, 9400 Sopron, Ady E. u. 176., Tel.: 99/316-153
vezetője Dr. Führer Ernőné
Vasvár, Óvoda, 9800 Vasvár, Kossuth u. 2, Tel.: 94/370-039
vezetője Kovács Árpádné
Veszprém, Ringató Óvoda, 8800 Veszprém, Jutasi u. 79/b, Tel.: 88/326-451
vezetője Gyürűssi Attiláné
 A megvalósítás személyi és tárgyi feltételei

Személyi feltételek:

A program főiskolát végzett óvónők számára készült, akik tanulmányaik során

sokmindent megismertek, és éppen ezért megőrizték gondolkodásuk nyitottságát,
tanulékonyságukat, a gyermeki iránti kíváncsiságukat. A művészeti nevelés
eszköztárát birtokolják és alkalmazzák. A mozgásban, rajzban, éneklésben,
versmondásban, bábozásban, mesemondásban, az élménygondolkodás-vezette
beszélgetésben örömüket lelik.

Ÿ Kézikönyvként használják az "Óvodai nevelés játékkal, mesével" című öt

kötetes segédkönyvet.
Ÿ A munka megkezdésének első három évében elvégeznek egy negyvenórás
tanfolyamot, amiről záróbizonyítványt szereznek.
Ÿ Időnként részt vesznek egy-egy módszertani óvoda nyílt napjain, szakmai
véleménycseréjén.
Ÿ Feljegyzéseik közérdekű részeit közrebocsátják.
Ÿ Éves váltásban, csoportonként két óvónővel és egy dajkával dolgoznak.
Ÿ Ismerik és gyakorolják az önművelés módszereit. Gondot fordítanak érzelmi,
társas, manuális és értelmi intelligenciájuk karbantartására, gyermeklélektani
ismereteik fejlesztésére.
Ÿ Nem igénylik a didaktikus kapaszkodókat és az állandó külső megerősítést.
Szakmai gondolkodásukban önállóak, önkritikusak és kritikusak.

Szemléletmódjuk a Weöres Sándor-i tanács szerint alakul:

"Beszélhetnek a kortársak,
hogy így lássak, meg úgy lássak;
falon vakon kaparásznak,
ezt nevezik ők látásnak.

Egy-egy irányba mutatnak,

ezért mondom őket vaknak;
mint a gyermek, nézzél szerte,
máris nem vagy vakság-verte."
(Rongyszőnyeg 150.)
Tárgyi feltételek:

Ÿ Lehetőleg földszintes, emberléptékű, az otthonra emlékeztető házban

rendezkedjünk be. Egy csoportnyi gyereknek legalább két szobára lenne
szüksége, játszó és hálószobára. (Így megmaradhatnának a játéknyomok a
hosszan tartó folytatható játszás céljából). Ragyogó tiszta, szagtalan, hideg-
meleg vizes mosdó, tornaszoba, a félretett játékok számára raktárhelyiség, az
étkeztetéshez megfelelő konyha álljon rendelkezésre.

Ÿ Az udvar füves, fás, lehetőleg dimbes-dombos legyen. Virágos, tágas, ahol a

gyerekeknek is van kis kertjük, babaházuk, minden nap felásott, megforgatott
homokozójuk. Nagyon jók a tájjellegű, ügyességfejlesztő, fából, kötélből
készült játékszerek. Az autógumik, vasmászókák csúnyák, ridegek, távolítsuk
el őket. Sövénnyel szegélyezett labirintus, füves, kavicsos, aszfaltozott vagy
téglával kirakott játszóhely, az udvari játékok tárolására szolgáló kamra
szükséges. A bújócska, fogócska, labdázás, porba rajzolás, homokozás -
vizezés (sározás), babázás, rollerezés, biciklizés, körjátékozás, beszélgetés,
mesehallgatás tágas vagy intimitást árasztó helye is ösztönzi a gyerekeket az
efféle játékokra.

Ÿ Az épületben nagy, tiszta (nem befestett és kidíszített!) muskátlis ablakok,

puha szőnyegek, szép növények, gyerekrajzok, egy-két jó ízléssel kiválasztott
dísztárgy (a helyi népművészet régebbi vagy újabb darabjai), lekerekített sarkú
fenyőbútorok, egymásba illeszthető köralakban is összerakható asztalok,
alacsony polcok, fehérre festett falak, kuckós berendezés, puha párnák,
báránybőrdarabok ("szőranya"!), az óvónéni mesélő karszéke, szép,
megvilágított, mindig tiszta akvárium, a zsúfoltság elkerülése teheti otthonossá
a csoportszobát. A bútorok egyben játékszerek is. A bordásfal, a hempergő
sarok is jó szolgálatot tesz.

Ÿ Az étkezéshez porcelán, üveg, rozsdamentes edényeket használjunk. A

zománcos tálak, alumíniumkanalak ideje lejárt. Kis kenyérkosarak, szép tálcák,
tiszta textil abroszok és minden alkalommal papírszalvéták egészítik ki a
terítéket.

Ÿ Az ágyneműt kéthetenként váltjuk, a szülők mossák, vasalják.

Ÿ Minden kisgyereknek legyen külön fiókja, zsákja, jellel ellátott tarisznyája,
amibe személyes holmijait, kincseit gyűjti, otthonról hozott és maga készítette
óvodai játékait, altatórongyát biztonságba helyezi.
A berendezést a következő tárgyak, játékszerek egészítsék ki:

Nagy, puha szőnyegek

2-3 darab báránybőr
4-5 fehér lepedő
4-5 puha, pasztellszínű takaró
3-4 nejlonlepedő a vizes, festékes, sáros játékokhoz. Festőköpeny (például az édesapák
kiselejtezett inge)
5 összecsukható, mozgatható paraván, hordozható alacsony polc
3-4 nagyméretű műanyag tál
2 csecsemőfürdőkád
kisebb-nagyobb kosarak
zsákok
nagyméretű tetőtől-talpig tükör és kisebb lecsiszolt tükördarabok az építkezéshez
kutyaház vesszőkosárból - kicsi, nagy
bőröndök, hátizsákok
esőköpeny, gumicsizma
akvárium
agyag, gyurma, kavicsok, kövek, termések, termények
selyem, bársony, csipke, szőrme anyagok, szép színű leplek, rongyoskosár, zsák
színes fonalak, madzag, filc, gyapjú
fóliák, tapadó színes papírok, krepp-papírok, dobozok
papír, rajzlap, festékek, viaszkréta (az alapszínek mellett arany és ezüst)
kis ollók
hangszerek, csengők

2-3 babakocsi
színes, szép formájú edények a babaszobában
kis abrosz, seprűk, lapátok
3 hintaló
seprűnyéllovak
mesei öltözékek
csecsemőápoló kellékek (pólya, pelenka, gumibugyi, cumisüveg, bili)
szőrös állatok: majmok, bárány, mackók, lovak, nyuszi, elefánt
kisebb-nagyobb faállatok
szép, puha babák ruhatárral
babaszoba, konyhafelszereléssel
kirakós játékok
képes- és meséskönyvek
MINIMAT készlet
KÉPEK AZ ANYANYELVI NEVELÉSHEZ fólia képsor
FALU-VÁROS építőjáték

A mozgásos játékokhoz szükséges eszközök:

Labdák, rongylabdák
kisebb-nagyobb karikák
farönkök, gerendák, hosszabb deszkák
roller, gólyaláb, hinta, híd
kis szőnyegek
dobozok
vékonyabb vastagabb kötelek, ugrókötelek
padok
babzsákok
létra, bordásfal
udvari mászókák, alacsony nyújtó, mászórúd, mászókötél, szegéllyel körülvett
homokozók
fürdőmedence
mászásra alkalmas alacsonyabb élőfák
 A program ellenőrzése és értékelése

A megvalósítás színvonalát, minőségét és eredményességét mindenek előtt az

önellenőrzés eszközeivel állapítjuk meg. Miből tudjuk meg, hogy a gyerekek javára
cselekszünk? Játékuk ötletgazdagságából, egyre részletesebb és eredetibb,
gördülékeny kivitelezéséből, társas színvonalából. A játék tárgyi nyomainak
rendezettségéből. Türelmes viselkedésükből. Az akadályok kigondolásából és ügyes
legyőzéséből. A szabályok megtartásából. Viselkedésük keresetlenségéből és a
konkrét helyzetekhez való változatos alkalmazkodásukból. Képzelődésük
elevenségéből, metaforáik, szimbólumaik kivetítéséből. Találékonyságukból.
Fantáziadús, komoly játszásukból. Az ismétlési kedvből. Egyre gyakoribb
játékkezdeményezésükből, önálló, sikeres szervezéseikből. Az agresszió
csökkenéséből. Megszólalásuk bátorságából és beszédük kifejező és kapcsolatteremtő
funkciójának előtérbe kerüléséből.
Testi-lelki egészségük, jóérzésük és jókedvük ugyanezt jelzi. Ügyesedésük,
életkorukhoz illő műveltségbeli gyarapodásuk is azt mutatja, hogy jó úton járunk.
Biztató, ha szívesen jönnek az óvodába, természetesnek veszik annak életrendjét,
feszültségmentesen alkalmazkodnak hozzá, sőt egy idő után kívánják is a megszokott
ismétlődő mozzanatokat. Szeretnek az óvónéni közelében lenni, de egyedül vagy
társaikkal is szívesen eljátszanak. Az óvónő egyéniségének jóindulatú, csendes,
egyenletes sugárzását ragaszkodással, együttműködéssel és utánzással viszonozzák.
Játékaikat egyre hosszabb időtartamokban játsszák. Az óvodában folytatják otthoni,
otthon pedig óvodai játékaikat. Várják a mesét, és figyelmesen, élénk képzelődéssel
kísérve végighallgatják.
A gyerekek állapota a szülőket is tájékoztatja az óvodai élet tartalmáról, a
bánásmódról, a kisgyerekek számára oly fontos érzelmi légkörről.
Munkánk minősítői tehát első renden a gyerekek és a szülők. Magunk a
folyamatos megfigyelés és utólagos rövid jegyzetek készítésével, egy-egy
játékfolyamat visszaidézésével követjük az egyes gyermekek és a csoport életének
alakulását. Időnként megvizsgáljuk:
Milyen pedagógiai álláspontot alakítottunk ki? Tudunk-e azonosulni a program
céljaival, tartalmával, stílusával?
Elég laza-e a tervünk? Rugalmasak vagyunk-e a gyakorlati megvalósításban?
Jól rangsoroltuk-e a tennivalókat?
Értékrendünk figyelembe vette-e a gyerekek életkori jellemzőit? Elevenek-e
érzelmeink, s mértéktartóan és változatosan ki tudjuk-e fejezni azokat?
Ösztönözzük-e a képzelődést? Mutatunk-e elegendő játékfogást, adunk-e
technikai segítséget?
 Megfelelünk-e a hármas követelménynek, miszerint: "ne siess, ne sürgess, ne
aggodalmaskodj!"
Nem futunk-e versenyt az idővel és önmagunkkal?
Tudunk-e várni, kivárni?
A határozott vezetést összhangba tudjuk-e hozni a spontaneitással,
rugalmassággal, folyamatossággal?
Van-e elég emberi és pedagógiai önbizalmunk?
Hitelesek és őszinték vagyunk-e a szülők előtt?
Sikerül-e elkerülni a gyermeki viselkedés és a játékesemények túlmagyarázását?
Nem vonunk-e le indokolatlanul messzemenő következtetéseket egy-egy
kisgyermek megnyilvánulásaiból? Tudomásul vesszük-e, hogy minden és
mindenki állandóan változik?
Hogyan műveljük és neveljük önmagunkat?
Elég egyszerűek vagyunk-e? Tudjuk-e a régi leckét, miszerint "a jó erény
jutalma és nagysága gyakorlásának könnyű természetességében rejlik."
(Montaigne: Esszék. A gyermekek neveléséről)

Mivel a másokkal való társalgásból sokat tanulhatunk, javasoljuk, hogy egy-

egy évszak eltelte után üljünk le hasonló módon dolgozó kollégáinkkal és laza,
kötetlen, a minősítésektől tartózkodó beszélgetésben elevenítsük fel az elmúlt időszak
eseményeit. Vegyük számba a sikeres és kevésbé kiteljesedett játékokat,
beszélgessünk a mesék, a bábszínház hatásáról, cseréljük ki gondolatainkat.
Emlékezzünk vissza arra, mi volt a gyerekek kedvenc meséje, játéka, játékszere.
Egymás ötleteit meghallgatva tervezgessük a következő időszakot. Hallgassuk meg a
más programok alapján dolgozó munkatársak tapasztalatait!

A vezető óvónő is benne él a játékos-mesés óvodában. A közös ügy

képviselője, a feltételek megteremtője, partner és nem tekintélytartó főnök. Nem
javasoljuk, hogy adminisztratív eszközökkel ellenőrizzen. Vegyen részt az óvoda
eleven életében. Karolja fel az ötleteket, segítsen azok megvalósításában. A
módszertani szabadság tiszteletben tartásával hangolja össze az óvoda élet- és
napirendjét. Személyében is képviselje az intézmény arculatát. Szerető szigorral
őrködjék a gyerekek életkorához, játékához illő "jó rend" felett. Bizalom-láncolatra
építse kapcsolatát az óvónőkkel és a szülőkkel. Személye, módszerei
gyermekszeretetet, nyugalmat, belső harmóniát, békességet árasszanak. Evvel
teremthet valódi eredményeket hozó demokratikus nevelői légkört.
 A szaktanácsadó elfogulatlan, jó partner lehet egy-egy évszakzáró
beszélgetésen. Jó, ha valaki olyan is van a társaságban, aki el tud vonatkoztatni a
sokszor jelentéktelen helyi kérdésektől. Madártávlatból másképp látja a felmerülő
feladatokat, hozzáértő, tapasztaltabb munkatársként közelít egy-egy téma
megbeszéléséhez.

A program kínálata nagyobb, mint amennyi abból megvalósítható. A helyi

körülmények szerint válogathatunk belőle és változtathatunk rajta. Egyetlen elvet kell
következetesen érvényesíteni: a játékot és a mesét sohasem keverjük a
szándékos tanítással! Az ellenőrzés lényegének is erre kell irányulnia.
A gyerekek fejlődését semmiféle méréses módszerrel sem értékeljük.
Feljegyzéseinket év végén és az új év elején is átnézzük. Csak akkor módosítunk a
keretterv sorrendjén, ha az adott körülmények megkívánják. Nem kell minden év
elején új tervet készíteni. A túlzott céltudatosság, a nevelési pálya szűk sávon való
kijelölése nem illik ehhez a munkastílushoz. Legyünk állandóan a gyerekekkel, de ne
hajszoljuk őket és magunkat. Vegyük tudomásul: az állandó erőltetett "fejlődés,
fejlesztés, továbbfejlesztés" a közelmúlt pedagógiájában eltúlzott jelentőségű,
bizonytalan fogalmak lettek. Helyettük az élethelyzetek változatosságával számolunk.
Az elbizakodott, túlzó tudatosság helyett a természetre és az emberi személyiség
kibontakozását belülről irányító titokzatos erőkre is hagyunk valamit. "Nem mindig
ember, aki sorsot intéz..." - írja Arany János. "Csak ember műve csillog és zörög" -
mondja Madách Imre. Látványos, akarnok, csillogó és zörgő eljárások helyett a
természet ritmusának megfigyelése, hatalmasan bölcs munkájának tisztelete és
szolgálata mellett kötelezzük el magunkat.
 Ajánlott szakirodalom

Balogh Tibor (1991): Lélek és játék. Akadémiai Kiadó, Budapest

Bálint Alice (1990): A gyermekszoba pszichológiája. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
Bettelheim Brunó (1985): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat
Könyvkiadó, Budapest
Buda Béla (1988): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei.
Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest
Gazda Klára (1980): Gyermekélet Esztelneken. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest
Hermann Imre és Hermann Alice (1959): Az első tíz év. A gyermek lelki élete magyar
írók, művészek, tudósok önéletrajzában. Tankönyvkiadó, Budapest
Justhné Kéry Hedvig (1975): Ősi és népi játékok élménybefolyása és jelentőségük.
Akadémiai Kiadó, Budapest
Kabainé Huszka Antónia (1980): Tanuljunk meg gyermeknyelven! RTV-Minerva.
Budapest
Kalmár Magda (1978): A kreativitásfejlődés jelentősége a személyiség alakulásában.
Óvodai Nevelés, 1978. 2. szám
Karácsony Sándor (1985): A magyar észjárás. Magvető Kiadó, Budapest
Kodály Zoltán (1958): Zene az óvodában. Zeneműkiadó, Budapest,
Kósa László-Szemerkényi Ágnes (1973): Apáról fiúra. Móra Könyvkiadó, Budapest
Mérei Ferenc-V. Binét Ágnes (1969): Gyermeklélektan. Gondolat, Budapest
Ódor László (1980): Balázs beszélni tanul. Jegyzetek a nyelv születéséről. Minerva,
Budapest
Pap Gábor (1991): Népmeséink és az évkör. Tudománytörténeti vázlat a Gödöllői
Galéria "Mesés Képek" című kiállításához. Petőfi Művelődési Központ, Gödöllő
Páli Judit (1991): Játékok a preventív fejlesztés módszertanához Óvodai Nevelés,
1991. 8. és 9. szám
Páli Judit (1990): Játék, tanulás, játékos tanulás. Óvodai Nevelés, 1990. 6. szám
Polcz Alaine (1987): A rend és a rendetlenség. Kozmosz könyvek, Budapest
Sutton-Smith R.S. (1986): Hogyan játsszunk gyermekeinkkel (és mikor ne?) Gondolat
Könyvkiadó, Budapest
Stöckert Károlyné: Játékpszichológia (Szöveggyűjtemény). Eötvös József Könyvkiadó
Budapest,1995.
Stöckert Károlyné: Szeretet és nevelés. Katolikus Óvoda és Iskola, 1993. 7. szám
Stöckert Károlyné: Nevelés és szabadság. Katolikus Óvoda és Iskola, 1996. 15. és 16.
szám
Sütő András (1980): Engedjétek hozzám jönni a szavakat! Jegyzetek hómezőn és
porban. Magvető Kiadó, Budapest
Szász Susanne (1987): Gyermekünk szótlan nyelve. A testbeszéd. Dr. Benjamin Spock
előszavával. A Kossuth Nyomda kiadása
Vekerdy Tamás (1989): Az óvoda és az első iskolaévek - a pszichológus szemével.
(Pszichológia nevelőknek sorozat.) Tankönyvkiadó, Budapest.
Vekerdy Tamás (1984):Pszichológiai szempontok érvényesítése az iskolázás alapozó
szakaszában. Országos Pedagógiai Intézet, Budapest
Wallon. H. (1979): Válogatott tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest
Winn M. (1990): Gyerekek gyermekkor nélkül. Gondolat Kiadó, Budapest
Zilahi Józsefné (1986): Beszédnevelés - nyelvleckék nélkül. Óvónőképző Intézetek VI.
tudományos ülésszaka. Hajdúböszörmény, 1986.
Zilahi Józsefné (1985): Irodalmi nevelés In: Az óvodai foglalkozások módszertana.
Szerk.: Zilahi Józsefné, Tankönyvkiadó, 1980. 2. kiadás (Szakközépiskolai tankönyv.)
Zilahi Józsefné (1989.): Javaslatok az óvodai mese-versmondáshoz. Veszprém Megyei
Pedagógiai Intézet, Veszprém, 1989. (Módszertani levelek, 1989/5.)
Zilahi Józsefné (1990): Mese - vers az óvodában. 1. kötet: Elmélet és módszertan.
2. kötet: Szöveggyűjtemény. Budapest, Takönyvkiadó, 1990 (Tanitó- és Óvóképző
Főiskolák egységes jegyzet.)
Zilahi Józsefné (1992): Mi is az "alternativitás?" Óvodai Nevelés. 1992.1. szám
Zilahi Józsefné (1990): Nevelés az óvodában verssel, mesével. Kiadja: Magyar
Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztály, Budapest, Multigráf , 1990.
Zsolnai József/Zsolnai László (1987): Mi a baj a pedagógiával? Tankönyvkiadó,
Budapest