Az irodalmi nevelés szerepe az

esélyteremtésben

„A nyelv nem lehet “egyszerű”, mert az ember nem

“egyszerű”, aki beszéli. Az ember éppen azért beszél,
mert nem egyszerű, mert bonyolult,
és mindig fölöttébb bonyolult dolgot akar közölni”
(Kosztolányi Dezső)
 1. Beszédindítás nehézségei az óvodában

Az anyanyelv elsajátítása az elsődleges szocializációs színtéren, a családban

kezdődik. A gyermek nyelvhasználatát az első három életévben szűkebb szociokulturális
környezetének nyelvi mintája, nyelvhasználati szokásai befolyásolják leginkább.
Az ingergazdag „beszélő környezet” motiválja a gyermeket, és lehetővé teszi a
nyelvelsajátítását. Azonban az ingerszegény környezetben nevelkedő gyermekek anyanyelvi
képességei lassabban bontakoznak ki, beszédük sokkal a kidolgozatlanabbak, ami
a mindennapi kommunikációt megnehezíti.1
A beszélőkörnyezet hiányát okozhatja a szociolingvisztikai kutatások alapján
bizonyított hátrányos helyzet, mely nyelvi hátrányt, nyelvhasználati lemaradást is takar. A
gyermek olyan környezetben nevelkedik, ahol tevékenységei alatt nem kapcsol hozzájuk új
fogalmakat, ismereteket. Ezekben a családokban elmaradnak a mondókák, mesék, énekek, és
teljesülnek mindazon feltételek, amelyek elősegítik a megfelelő nyelvi struktúra kialakulását.
Tehát a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek beszédfejlődése szempontjából abszolút
meghatározóak az óvodai évek, hiszen vagy sikerül a beszédet érintő nyelvi hátrányt
csökkenteni, esetleg megszüntetni, vagy a hátrányukból fakadó hiányaikkal egy életen át
küszködnek majd. 2
Valóban rohanó világban élünk, és igen, dolgoznak az édesanyák is. Ezáltal
napjainkban a mindennapos küzdelme közepette sajnos egyre kevesebb idő jut arra, hogy
leüljenek és beszélgessenek a gyermekeikkel, figyeljenek a gyermekeik beszédjére,
válaszoljanak véget nem érő kérdéseikre. Ezért is nagyon fontos, hogy a gyereket ne
szoktassuk le a kérdezésről. Az óvodás gyermek legjellemzőbb kérdései a „mi ez?” és a
„miért?”, mellyel nem csak információt akar szerezni, hanem kapcsolatot szeretni teremteni a
szülővel, felnőttel. Mivel egyre több helyen tapasztalhatjuk, hogy felfokozott életritmusú
világunkban vannak olyan családok, ahol keveset, ritkán, alig vagy korlátozottan beszélnek a
szülők a gyerekkel. Ennek következménye aztán az óvodában is érzékelhető. Ennek
hiányában problémák merülhetnek fel, például a beszédfejlődés lelassulhat, elakadhat,
a szülő-gyermek metakommunikáció nem megfelelően alakul ki. Egyre többet találkozunk az
óvodákban olyan gyermekekkel, akiknek beszédkészsége nagyon alacsony színvonalú, akik
nagyon nehezen tudják megértetni, kifejezni magukat.3

1
2
3
Anyanyelvi nevelési tanulmányok, Gödéné Török Ildikó,
 A másik nagy problémát okozó a gyermek beszédindításában a napjainkban
használatos digitális eszközök és a nem megfelelő szülő-gyermek interakciók. Manapság, már
nem divat mondókázni, mesélni, énekelni a gyermekkel, ami nem csak a gyermek szókincsét
gyarapítaná, gondolkodását fejlesztené és a beszédhez elengedhetetlen mintát adna, de a
gyermek személyiségfejlődésében is gátolja. Egyszerűbb odaadni nekik a zenélő játékokat,
mobiltelefonokat, tableteket, vagy a tévé elé beültetni őket, ahol nem mindig nekik szánt
műsorokat, videókat néznek, amik emellett idegen nyelven is szolnak. Ezek a nemhogy
bővítenék a gyermekek szókincsét, hanem sajnos hátrányosan befolyásolja a nyelv- és
beszédfejlődésüket, ugyanis egy mesterséges, gépi hangot hallanak, ahol nincs visszacsatolás,
nincs párbeszéd és kommunikációs helyzet. 4
Sok szülő még örül is annak, ha gyermeke
legalább egy kis időre csöndben nyugodtan ül míg ők végzik a dolgukat, és ha emellett idegen
nyelven hallgatják azt, még nyelv tanulásnak is értelmezik. Pedig ezzel csak azt érik el, hogy
a gyermek bizonytalan lesz saját anyanyelvének használatában, összekeveri az idegen nyelvet
az anyanyelvével, és mind kettőből csak szavakat fog használni, amikből próbálna pár szavas
mondatokat alkotni.5

2. Esélyteremtés a családokkal együttműködve

A legtöbb gyermek számára az elsődleges társadalmi környezet a család. Az óvodába

kerülő gyermek szüleit utánozva sajátítja el a nyelvi, nyelvhasználati mintákat, társadalmi
viselkedési normákat. Mivel az óvodai nevelés a családi nevelésre épül, ezért az óvodának
szoros kapcsolatot kell fenntartania a családdal. A gyermek harmonikus fejlődése-fejlesztése
szempontjából fontos, hogy e két közeg együttműködjön. Különösen ez napjainkban, amikor
az intézményes nevelés jelentősége egyre nő, mert a tömegkommunikációs eszközök
térhódítása, a megélhetésért egyre több munkát vállaló szülők időhiánya miatt minimálisa
csökken a családban a beszélgetésre fordított idő. Pedig a családtagjaival való kommunikáció
jelentősen befolyásolja, hogyan boldogul a gyermek az intézményes szocializáció színterén.
Bár az óvodában sokat tehetünk a megkésett beszédfejlődésű vagy beszédhibás,
esetleg egyéb okok miatt nyelvi fejlődésükben elmaradt gyermekek beszédszínvonalának
emelésért, mégsem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a család semmi mással nem
pótolható, ha hiányzik a családi támasz, akkor az akadályozhatja a fejlesztő munka
4
5
sikerességét. Ezért az óvodának, azon belül is a gyermek óvodapedagógusának
kezdeményeznie kell a családi és óvodai nevelés összehangolását az anyanyelvi fejlesztés
területén is. A szülőkkel való párbeszéd lehetőséget biztosít az óvodapedagógus számára,
hogy javaslataival elősegítse a gyermek nyelvi előrehaladását otthoni környezetben. Ennek
érdekében felhívhatja a szülők figyelmét a digitális eszközök káros hatására, az élő szóban
elhangzó mese elengedhetetlen szerepére.
Ezek mellett, amit javasolhat a pedagógus a családnak, hogy otthoni környezetben
igyekezzenek minél többet beszélgetni a gyermekeikkel, használjanak ki minden alkalmat a
beszéd kezdeményezéséhez. Így például ne némán tevékenykedjenek otthon, hanem
magyarázzák el a gyermeknek mégis mit csinálnak és miért, ezzel is felkeltve a gyermek
érdeklődését és kíváncsiságát, ami kérdésekhez vezethetnek. Mindenféleképpen válaszoljanak
a gyermekük kérdéseire, még ha nem is tudják a választ törekedjenek arra, hogy a gyermek ne
fogyjon ki a kérdésekből. Érdeklődjenek a gyermeket érintő dolgok és események iránt,
kérdezzenek rá „mit játszott és kivel az óvodában” vagy „milyen volt a napja, mi tetszett
neki”, tartsa fent a gyermekben a beszélni vágyást. Töltsenek a gyermekükkel minél több időt,
még ha a munkájuk nem is engedi próbáljanak sok közös emléket szerezni, amiről később
beszélhetnek, például egy közös séta a játszótérig. „De fontos megjegyezni, hogy ne
beszéljünk pöszén, gagyogva, mert ez nem segíti semmilyen formában a nyelvi és
beszédfejlődését. Nézzenek a gyermek szemébe, ha hozzá beszélnek, próbáljanak meg
egyszerű kifejezéseket, rövid mondatokat használni. Meséljenek sokat a gyermeküknek,
tanítsanak nekik verseket és dalokat, ráadásul ezek mind együtt a közösen töltött minőségi
időnek is kiválóak. 6

3. Anyanyelvi nevelés / verselés, mesélés

Az óvodai irodalmi nevelés a nyelvi, az anyanyelvi nevelés egyik lehetséges területe,

amely
az óvodai vers-, mesetevékenységekben valósul meg. Tágabb és szakmai szempontból
érvényesebb értelmezésben a gyermeknevelés örömteli, személyiségközpontú módja.
A
gyerek két alapvető és természetes tevékenységben képes befogadni a világot: a játék
és a

6
 mese-vers révén. Mindkettő úgy segíti hozzá őt a világ és önmaga megismeréséhez,
megértéséhez, hogy nem vár tőle felnőtt gondolkodást. A mese szimbólum- és
motívumkészlete összesimul a gyerek sajátos világképével (Mérei – Binét 1981: 239–
245), a
gyerekvers formalizált beszédmódja pedig rokon vonásokat mutat a gyermeki
ritmizált,
hangzás- és hangulatvezérelt beszédvilággal, nyelvhasználattal (Bódis 2006: 9–18.). A
gyermekversek által teremtett világ igazsága, valószerűsége eltér az élet realitásától,
de nem
az igazságában, hanem szemlélet- és ábrázolásmódjában. A gyerekversek
gondolkodásmódja
megfelel a gyermeki világlátásnak[5] (Orbán 2010: 29–36), befogadásuk segít a
létezés
teljességét átélni, az emberi élet korlátaiból fakadó hiányokat kompenzálni, a
„berácsozott
világból” az élmény pillanataiban kiszabadulni. A gyerekvers műalkotásként
lehetőséget kínál
az emberi létélmény korlátainak (az emberi élet idejének és terének behatároltsága)
feloldására. A jól kiválasztott, igényes gyermekirodalmi alkotások
hatásmechanizmusának
lényege: úgy inspirálni a gyermeki fantáziát, hogy a gyereket képessé tegye saját belső
világának megalkotására, a külső és belső világ harmonizációjára. A mese- és
versbefogadás
játékba hív, szóba áll a gyerekkel, lehetővé teszi a mű és a befogadó kommunikációját,
melynek eredményeként a gyerek eljut önmaga és a világ megértéséhez,
megfogalmazásához,
kifejezéséhez. Ez a megértési és önkifejezési folyamat az irodalmi élmény által
működtetett
alkotó fantázia és a játék öröméből születik. Az óvodai mese- és versélmények nem
egyszerűen nyelvi, irodalmi élmények, hanem az „emberré nevelődés” útjának
sarkkövei.
Az óvodai nyelvi és irodalmi nevelés komplex és a gyermeki fejlődési jellemzőknek
adekvát
módon járul hozzá a közösség kultúrájának, norma-, szokás- és értékrendjének
 befogadásához. Az óvodapedagógusi nyelvi-kommunikációs attitűd (nyitottság,
érdeklődés,
elfogadás) megerősítő és példakövetésre ösztönző minta az óvodáskorúak számára. Az
irodalmi nevelés műalkotásai és eszköztára segítik a gyerekek identitásának
megerősítését, a
személyes és szociális kompetenciáik növelését[6]. A gyermekirodalmi alkotások
abszolút
értékei szilárd kapaszkodókat tudnak adni a gyermeki önazonosság felépítéséhez.
Az anyanyelvi nevelés az óvoda általános feladata, valamennyi tevékenységi forma
keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése beszélő környezettel, helyes
mintaadással és szabályközvetítéssel. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére
nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására,
ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok
igénylésére szükséges figyelmet fordítani. 2. Az óvodai nevelés a gyermek egyéni
érdeklődésére, kíváncsiságára - mint életkori sajátosságra -, valamint a meglévő
tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos
tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt
körülvevő természeti és társadalmi környezetről. 3. Az értelmi nevelés további feladatai:
egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek
rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása,
másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet,
gondolkodás - alkotóképesség - fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a
képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása.
Anyanyelvi, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása Az érzelmi nevelés változatos
tevékenységeken keresztül, a kultúraátadás hatásrendszerében az óvodai nevelési módszerek
segítségével, elsődlegesen a gyermek szabad játéka által valósul meg. Az érzelmi fejlesztés
szoros kapcsolatban van az anyanyelv és kommunikáció alakulásával. Az anyanyelv
fejlesztése, anyanyelvi kultúra, szókincs, kifejezőképesség, a kommunikáció különböző
formáinak kialakítása, helyes mintaadással, különösen a beszédkedv fenntartása, a gyerekek
meghallgatása, a gyermeki kérdések érvényesülése, a válaszok igénylésére történő
odafigyelés.
Célunk: - A gyermekek spontán szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése,
bővítése. - Az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet,
gondolkodás, kreativitás) fejlesztése. - Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció
különböző formáinak alakítása. - A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált
fejlesztése, fejlődésének segítése. - A beszédkedv felkeltése és fenntartása. - A beszédhallás
és szövegértés fejlesztése. - A nehezen szocializálható, lassan fejlődő, érzékszervi vagy más
fogyatékossággal élő, hátrányos helyzetű, illetve kiemelkedő képességű gyermekek nevelése
speciális szakemberek közreműködésével. - Kapcsolatfelvétel támogatása, az információ
eljuttatásának segítése a másikhoz, verbális és nonverbális eszköztár kialakításával,
folyamatos bővítésével. Az anyanyelvi, értelmi fejlesztésből és nevelésből adódó
óvodapedagógusi feladatok - Biztonságos, elfogadó szeretetteljes légkör megteremtése, ahol
bátran elmondhatják a gyermekek gondolataikat. - Valamennyi értelmi képesség, különösen a
képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása. - Változatos
tevékenységek szervezése, biztosítása. - Sokoldalú tapasztalatszerzés biztosítása, amely a
későbbiekben élményként előhívható. 22 - A természet és a társadalmi környezet jelzéseinek,
nonverbális közléseinek észrevétetése, megismertetése. - A gyermekek kíváncsiságának
kielégítése, a gyermek érdeklődésére építés. - Az egyéni érdeklődési kör figyelembe vétele. -
Figyelem-összpontosításra motiválás. - Minden gyermeki kérdés megválaszolása. -
Kommunikációs helyzetek teremtése, a gyermekek beszédkedvének felkeltése. - A gyermekek
szókincsének bővítése. - A társak verbális és nonverbális reakciói megértésének segítése. - A
nyelvileg hátrányos helyzetű, illetve nyelvileg kiemelkedő gyermekek differenciált
fejlesztése. - Nyelvtanilag helyes, jól érthető, tiszta beszéddel mintaadás. - Migráns
gyermekek egyéni fejlesztése, a magyar nyelv megismertetése terén. - Szakmai kapcsolat
tartása a logopédussal, fejlesztő pedagógussal.

A közös éneklés, dalos játék, gyermektánc örömének megéreztetése, a gyermekek

zenei ízlésének, esztétikai fogékonyságának formálása, a szülőföldhöz való kötődés, a
hazaszeretet és a zenei anyanyelv megalapozása. A zenei nevelés elsősorban érzelmekre hat,
de egyidejűleg az értelemre is. A zene érzelmi hatása közvetlenül annak hallgatása, vagy a
dalok éneklése, játszása, táncolása közben figyelhető meg. A zene érzelmekre ható ereje a
gyermekek egymás közötti magatartását is befolyásolja. Az éneklés, a tánc és a közös játék
fejleszti a gyermekek egyensúlyérzékét, magabiztosságát, választási, döntési készségét,
ritmusérzékét, irány és időérzékét. Közben fejlődik esztétikai ítélőképességük is, az
egyensúly, a rend, a ritmus, a harmónia felismerésének képessége. A zenehallgatás, a zenei
élmény kifejezésre ösztönözheti, bábozásra, mesélésre, beszélgetésre késztet.
 Anyanyelvi - kommunikációs nevelés: Minden lehetőséget megteremtünk arra, hogy
szeressenek és tudjanak beszélni, kérdéseik soha ne maradjanak megválaszolatlanul. Az
anyanyelvi nevelés egész évben, minden tevékenységben jelen van, amit még anyanyelvi
fejlesztő játékokkal gazdagítunk. Nagy hangsúlyt fektetünk a szókincsbővítésre, a szóbeli
kifejezőkészség fejlesztésére, meséskönyvek nézegetésér

A „Verselés, mesélés” tevékenység az óvodai élet mindennapjaiban megjelenik. Az

óvodák napirendjében fő szerepet játszik, de rögtönözhetünk is egy-egy verset vagy rövidebb
történetet szabadjáték időben vagy esetleg egy másik foglalkozás közben. Az Óvodai Nevelés
Országos Alapprogramja szerint a „Verselés, Mesélés: „A többnyire játékos mozgásokkal is
összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek melyek hozzájárulnak a gyermek érzelmi
biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak
egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak. A mese a gyermek érzelmi,
értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese - képi és
konkrét formában, esetlegesen a bábozás és dramatizálás eszközeivel - feltárja a gyermek előtt
a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges és megfelelő
viselkedésformákat. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és
világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és
megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez
társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és
átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra
irányított megismerési törekvésekre. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek
nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás
elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a
folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. A mindennapos
mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme.
Célja: Az érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődés segítése, a pozitív személyiség jegyek
megalapozása, a gyermekek szemléletmódjának, világképének alakítása, a versek- mesék
segítségével esztétikai élmények átélése. Bővül szókincsük, fejlődik ritmusérzékük. A mesék
mondanivalója által megismerkedhetnek jó és rossz tulajdonságokkal, helyes és helytelen
viselkedési formákkal. Gondolkodásukban fokozatosan elkülönül a valóság és a mesetudat. A
33 mese érzelmekre ható ereje jelentős. A mesék a gyermekkor válságos lelki és érzelmi
színvonalán képekben, eseményekben jelennek meg, amit mindnyájan elemi igazságként
élünk át. Az irodalmi nevelés anyagát a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazodó népi,
klasszikus és kortárs művekből választjuk.
Pedagógus feladata. Keltse fel és mélyítse el a gyermekek irodalom iránti
érdeklődését. - Alapozza meg az irodalomhoz, a könyvhöz fűződő pozitív érzelmi
kapcsolatokat. - Fejlessze a gyermekek erkölcsi érzelmeit, ítéleteit, magatartását, esztétikai
fogékonyságát. - Fejlessze a gyermekek beszédét: kifejezőkészségét, helyes és szép kiejtését,
a helyes hangsúlyozást és ritmust. - Bővítse a gyermekek szókincsét. - Szélesítse a gyermekek
látókörét, fejlessze értelmi képességeit, különösen az emlékezetüket, képzeletüket. - Segítse
elő a „mesetudat”kialakulását, a mese és a valóság megkülönböztetésének képességét. - Tegye
élvezetessé a vers és a mesemondás folyamatát. - Ébresszen kedvet a verselésre, a
mesehallgatásra a fokozott egyéni törődést igénylő gyermekekben. - Biztosítsa a mindennapos
mesélés lehetőségét. - Kezdeményezze, hogy otthon is rendszeresen énekeljenek, verseljenek,
meséljenek a felnőttek a gyerekeknek.
A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére: - Társak az óvónő mesés- verses
kezdeményezéseiben. - Rövidebb terjedelmű meséket önállóan is el tudnak mondani. -
Beszédükben használják a mesékben előforduló szavakat, szófordulatokat, kifejezéseket. -
Tudnak természetes hanghordozással, tiszta kiejtéssel 4-5 mondókát, valamint 6-8 verset
emlékezetből felidézni. - Vigyáznak a könyvekre, tudják, hogy a könyvek érdekes és hasznos
tudnivalók forrásai. - Ismert mesei motívumok bábozása, dramatizálása, rajzolása kedvelt
tevékenységeik közé tartozik. - Szókincsük megfelel életkori sajátosságaiknak. - Várják, kérik
a mesemondást, melyet figyelmesen és csendben hallgatnak végig. - Mesék, verses mesék,
meseregények szálait össze tudják kötni. - Ismerik a mesékben előforduló régies kifejezések
mai megfelelőjét

4. Mit tud nyújtani egy gyermeknek

Az irodalmi nevelés nem csak új mesékkel, versekkel vagy éppen dalokkal,

mondókákkal ismerteti meg a gyermeket, és nem csak a beszéd fejlesztésében van fontos
szerepe. Szoros összefüggésben van az esztétikai neveléssel, aminek feladata a valóság
esztétikumának felismertetése a környezet, a természet megfigyeltetésével és művészet
sajátos eszközeivel. Emellett a gyermekek szép iránti fogékonyságának felébresztése, a szép
élvezetésének és a szép kifejezése képességének megalapozása, a gyermekek esztétikai
érzelmeinek gazdagítása a gyermekirodalom művészi hatásaival is. Az esztétikum, az
esztétikai hatások segítségével biztosítja a gyermek személyiség sokoldalú formálását, és
sokfajta képesség és készség kialakításában játszik jelentős szerepet. Az esztétikai érzelmek
kialakításához számtalan élményszerzési lehetőséget kell nyújtanunk az irodalmi nevelés
során. Felébreszti bennük a kíváncsiságot a szép elbeszélő művek, a művészi versek iránt,
ennek érdekében sok mesét, elbeszélést, mondókát, verset kell tervezetten és alkalomszerűen
is bemutatnunk.
Az érzelmi nevelés is egy igen fontos feladata az irodalmi nevelésnek, sajátos
jellegénél fogva képes érzelmeket kelteni és elmélyíteni. Új érzelmek kialakításának és már
meglévő érzelmek elmélyítésének feladata. Ha létrejöttek azok a pszichikus szerveződések,
amelyek működése nyomán az irodalomhallgatás valamilyen reakciót vált ki a gyermekből. A
pszichikum az objektív valóságnak, idegrendszeri útján történő belső tükröződése. A valóság
belső reprezentációjának kialakulásában a mozgásnak, az utánzásnak, az
élménymaradványoknak, a szavaknak, az érzékszervi- mozgásos és szinkretikus sémának van
nagy szerepe. Mindezek hatására a gyermek belső képeiben az érzelmi mozzanatok, mint a
vágyai, kívánságai, szükségletei, jelennek meg. A mesét hallgató gyermekek elképzelik a
cselekményt, a szituációkat, a szereplőket, ezáltal velük együtt cselekszik képzeleti térben,
ami intenzív szellemi tevékenységet kíván meg. Emellett a történet hősével azonosul,
rokonszenve együttérzéssé mélyül, az ilyen gyermekekben kifejlődik a beleérző, beleélő
képesség, az empátia. Az azonosulás folyamat az irodalom hallgatása közben kialakuló belső
képek segítségével formálhatjuk a gyermekek esztétikai, erkölcsi és közösségi érzelmeit.
A mese, vers hallgatása, mondogatása során a gyermekekben keletkezett esztétikai
élmények nyomán létrejött érzelmi hatások a gyermekek erkölcsi érzelmeinek formálódását is
segítik. Az óvodai erkölcsi nevelésnek páratlan eszköze a mese. Azért nevelhetünk mesével,
mert ez az a beszédmód, amire egy hét éven aluli kisgyermek tartósan, kényszerítés nélkül
figyelni tud. Segíti a gyermek számára túl bonyolult világból kapott impulzusok
feszültségeinek oldását, érzelmi támaszt nyújt, közel hozza a „jó” és a „rossz” fogalmának az
értelmezhetőségét. Az erkölcsi tartalmakat is hordozó mesék révén különféle viselkedési és
cselekvési mintákat tapasztalhat meg a gyermek, amelyeket az élet bonyolult rendszerében
ilyen tiszta formában nem élhetők át számára. A gyermekirodalmi alkotások a leghatásosabb
eszközei a gyermekek számára értelmi síkon nehezen megközelíthető erkölcsi ítéletek,
fogalmak kialakulásának és erkölcsi magatartásuk formálásának. 7 Az érzelmi nevelés
feladatait olyan mesékkel, történetekkel, elbeszélésekkel, verses mesékkel tudjuk
7
megvalósítani, amelyekben a hősök jelleme világosan kirajzolódik, amelyek az emberi
gyengeségeket és optimista életszemléletet tükröznek. A 3-7 évesek érzelemvilágában az
esztétikai és erkölcsi érzelmek általában összefonódnak. A szereplők viselkedéséből,
jellemvonásaiból tanulja meg a gyermek az erkölcsi fogalmak lényegét, ezekből ismeri meg a
negatív töltésű erkölcsi kategóriákat.8
Az irodalmi nevelés a közösségi életet is formálja. A vidám, játékos, közös
mondókázás, versmondás, az együttes mesehallgatása örömteli tevékenység a gyermek
számára. A közös élményszerzés elmélyíti az irodalom szeretetét, és hozzájárul az érzelmekre
épülő, kapcsolatteremtő képesség igényének kialakulásához, a szocializálódáshoz.
A gyermek irodalomnak az érzelmi nevelés mellett fontos szerepe van a 3-7 évesek
értelmi képességeinek fejlesztéseiben, pontosabban fontos feladata a gyermek figyelmének,
gondolkodásának, emlékezetének, képzeletének fejlesztése. Jelentős szerepet játszik a
gyermek önkéntelen és szándékos figyelmének fejlesztésében. A megfelelő motiváció
megragadja a gyermek önkéntelen figyelmét, az óvodapedagógus szuggesztív bemutatása
révén elmélyül, és lassan átadja helyét a szándékos figyelemnek. A mesékben megtalálható
„érdekesebb mozzanatok kiszínezése, a részletek bőséges kiteregetése, az apró mozzanatok
halmaza” tovább fokozzák a figyelmet. Ha tudja a gyermek a „logikáját”, akkor is élvezi, ha
újra és újra hallja. Bruno Bettelheim szerint, akkor érvényesül a mese nevelőereje, ha
többször is meghallgatja a mesét, és bőségesen van ideje és lehetősége arra, hogy
gondolkodhasson rajta. A mesékben belefeledkező kis óvodás alapvető gondolkodási
műveleteket végez: összehasonlít, analizál, szintetizál, ítéleteket alkot, következtet,
általánosít. Esztétikai élményei, a hőssel való azonosulás révén bővülnek ismeretei. Az
emlékezés bevésést, megőrzést és felidézést jelent. Az emlékezés fejlődésében a mesék-
versek hallgatása elsősorban az emlékez és tartóssága és felidézés képességének fejlesztése
terén jelentős. A gyermekversek hallgatása, mondogatása reproduktív és kiegészítő
fantáziájának működését is feltételezi, melyeknek fejlesztése komoly feladat. Ily módon a
gyermekirodalomi művek jelentős mértékben járulnak hozzá a gyermeki képzelőerő, a
képzelet fejlődéséhez. A reproduktív és produktív fantázia eszközei többek között a mesékben
meglévő látszat és valóság, és mesetudat. A gyermekek reproduktív fantáziája a megjelenítő
óvodapedagógusi bemutatás és a prózai alkotás érzékletes nyelvezete által formálódik.
Óvodáskorban a gondolkodás a beszédhez kötötté válik. A gondolkodás fejlődési
szakaszait tükrözi a gyermek szókincse, mondatrendszerkezete, szituatív, kontextusos és
elbeszélő beszédének együttes fejlődése. a gondolkodás és beszéd fejlődésében nagy szerepe
8
van a játéknak és a különböző óvodai tevékenységeknek, többek között a mese-,
vershallgatásnak. Az irodalmi alkotások hatásos eszközei a gyermekek anyanyelvi
nevelésének. Az óvodapedagógusoknak arra kell törekedniük, hogy megéreztessék a
gyermekekkel a szó varázsát, a mesék, versek nyelvezetével és azoknak művészi, zenei
tartalmú kifejezéseivel beépülnek a gyermek szókincsébe, észrevétlenül gazdagítja a
gyermekek kifejező képességét, nyelvtanilag helyes beszédét. A mesék hallgatása, a népi
mondókák, versek mondogatása biztosítja a gyermek számára a tiszta hangképzésnek, a
helyes artikulációnak, a magyar nyelv hangsúlyviszonyainak és a különböző beszéd- és
előadás- technikai eszközöknek a gyakorlását. Az óvodások beszéd- és kommunikációs
képességeit fejleszteni az esztétikai szempontból értékes irodalmi anyag érzékletes
bemutatásával, szemléltetéssel, a gyermekek előzetes élmény- és tapasztalatgazdagságának
biztosításával, változatos tevékenységformákkal, módszerekkel, módszeregyüttesekkel tudjuk.

5. Felzárkóztatása, tehetséges gyermek

6. Tapasztalat, gyakorlat

Irodalmi nevelés. Sok embert, ha megkérdeznénk mégis mire gondol mikor

meghallja ezt a szót, biztos többségében az lenne a válasz, hogy mesék hallgatása,
versek, mondókák és dalok tanulása. Ami nem is lenne távol a valóságtól, de mégis
sokkal több mint néhány megtanulandó irodalmi mű. Mivel mi pedagógusok
rengeteget tehetünk ezeknek az egyszerűnek tűnő tevékenységekkel a gyermekek
fejlődésért. Legyen az beszéd-, figyelem-, ritmusérzék-, fantázia-, gondolkodás-, stb.
fejlesztése. De nem csak egy bizonyos szintre hozásra törekszünk, hanem hogy a
tehetséges gyermekek is kibontakozhassanak és tovább gyarapítsák a tudásukat.
Az óvodában eltöltött idők alatt sok, különböző hátérrel rendelkező
gyermekkel találkoztam