5. A spontán érés és a megkésett beszédfejlődés. A tudatos fejlesztés összefüggései.

A
prevenció lehetőségei és módszerei. A nevelő-gondozó beszédprodukciója, mint követendő
példa. A játék, mint a nyelvi kommunikációs fejlesztés sokszínű lehetősége.

A spontán érés és a megkésett beszédfejlődés

A fejlődés a gyermek genetikus állománya és a számára adott szociális környezet között

létrejövő interakció. A gyermek számára nélkülözhetetlen tapasztatok legfőbb forrásai ekkor
az elsődleges gondozók (szülők és kisgyermeknevelők). Az érés a pszichikus fejlődés egyik
formája, egy adott szintre való eljutás folyamata. Megkülönböztetünk biológiai érést (ez a
tanulás megalapozója, belső feltétele, a tanulással szoros kölcsönhatásban áll, viszonylag
független a külső hatásoktól) és spontán, nem tudatos ráhatás eredményeként megjelenő érést;
ez a folyamat érettebbé, fejlettebbé váláshoz vezet. Az érés és a tanulás egymásra épül,
tanulás csak akkor mehet végbe, ha már kialakultak az érési feltételek.

Biológiailag vezérelt, reflexszerű, állapotjelző hangadás. Ez a siket csecsemőnél is jelen van.

A kifejező sírás, azaz különböző sírástípusok segítségével a gyermek többek között fájdalmat,
éhséget, diszkomfortérzést vagy unalmat jelez. Az újszülött már 2 hetes korában képes az
emberi hangot más hangoktól, és az emberi beszédhangot más emberi
hangmegnyilvánulásoktól megkülönböztetni. Az emberi beszédhangokat is jobban kedveli
egyéb hangoknál, különösen édesanyjáét, illetve képes különbséget tenni anyanyelve és más
nyelvek hangjai között. A spontán gőgicsélés egyhónapos kor környékén megjelenhet. Aztán
az artikulációs mozgások öröme, az akusztikai élmény, valamint a környezet emberi hangjai
azok, amelyek arra ösztönzik a gyermeket, hogy tovább próbálkozzon. A gagyogás spontán
érés eredményeként jelenik meg, veleszületett, ösztönös izommozgás teszi lehetővé. Az
utánzásnak nincs szerepe a folyamatban. Annak a jele, hogy a csecsemő képes hangszínét
változtatni, tartja és modulálja hangját.

A beszédprodukció, verbális közlések alakításának és expresszív kifejezésének kezdete a

tipikus nyelvi fejlődés esetén 10-18 hó közé tehető. A beszélés megindulásának késése 18
hónapos korig tehát fiziológiásnak tekinthető, ezt meghaladóan a legenyhébb beszédfejlődési
elmaradást, az úgynevezett, szűk értelemben vett megkésett beszédfejlődést ezen esetekben
már feltételezhetjük, a beszélés kezdetének kitolódása az említett életkori határtól
patológiásnak tekinthető. A szűkebb – és korszerűbb – értelemben vett úgynevezett kései,
késői beszéd, beszédkezdet azt a gyermekpopulációt is jellemzi, melyben a gyermekek 24
hónaposan még nem birtokolnak 50 szavas expresszív szókincset. A holofrázisok,
szókombinációk alakítása ezen előfeltételei hiányában akadályozottá, korlátozottá válik. A
megkésetten, de tipikus ütemet követően meginduló beszéd kezdetének időbeli határa
lányoknál 24, fiúknál 30 hó. Megkülönböztethetjük a beszédkésést (6-12 hónyi lemaradás,
melyet a gyermek maradéktalanul „behoz”, felzárkózik hasonló korú társaihoz) a
beszédzavartól, melynek okai feltárhatóak és feltárandóak, nem behozható hátránnyal sújtják
beszédfejlődésükben a zavarral küzdő gyermekeket. Az okok szerinti osztályozás két nagyobb
kategóriája szerint megkülönbözteti a veleszületett és a szerzett beszédfejlődési
elmaradásokat.

A tudatos fejlesztés összefüggései

Minél hamarabb kap a gyermek logopédiai segítséget, annál hamarabb „beindulhat” a beszéd.
A kapcsolódó részképesség gyengeségek miatt számítani kell arra, hogy több szakember
bevonására lesz szükség a terápia különböző szakaszaiban (mozgásterapeuta, pszichológus,
fejlesztő pedagógus). Szükség lehet fejlesztésre még az általános iskola évei alatt is. Minden
gyermek fejlődési útja egyéni.

Segít, ha a nevelő tisztán, érthetően szól a gyermekhez, egyszerű közléseket használ a

szituációkhoz kapcsoltan. Olyan következetes napirendet biztosít, melyben a rendszeresen
ismétlődő tevékenységek segítik a gyermek számára az eligazodást. A gyermek hangadásait
kihasználva, egymást kölcsönösen utánozva próbálja gyermeket inspirálni a beszédre, sok-sok
dicsérettel. Az életkornak megfelelő mesék, mondókák, versikék minden esetben hasznosak.
Fontos, hogy a gyermeket elfogadó, támogató légkör övezze, hiszen csak ebben kap
ösztönzést nehézségei leküzdésére.

A szülőt bátorítsuk, hogy kérje logopédus segítségét, a részletes vizsgálat során a szakember
eldönti, hogy szükség van-e más szakemberek bevonására a gyermek megsegítése érdekében.

A prevenció lehetőségei és módszerei

A nyelvi késés (megkésett beszédfejlődés) és a nyelvi zavar a későbbiekben tanulási

nehézséget okozhat, de már az óvodában elvezethetnek szociális, emocionális zavarokhoz is.
Olyan sikertelenségi spirálba kerülhet gyermekünk, amelyből később sokkal nehezebb a
kilábalás. Ezért fontosak a gyermekkel folytatott játékos, irányított beszélgetések, hiszen a
szókincs bővítése és rendszerezése segíthet abban, hogy gyermekünk kommunikatívabb
legyen. Az érzelmi fejlődésnek a személyes beszélgetés a terepe.

A beszéd, az idegrendszeri fejlődés egyik pillére a mozgás. Ezért a gyakori nagymozgásos

játékok sokat segíthetnek a beszédproblémák megelőzésében. A bölcsődei mozgásos
foglalkozások célja:
1. A szervezet általános, sokoldalú, arányos képzésével az egészségi állapot, a testi
fejlődés elősegítése:
 prevenció életkori sajátosságoknak megfelelő megvalósítása,
 törzsizomzat erősítése,
 a keringési rendszer fejlesztése.

2. A motoros képességek fejlesztése:

 Az állóképesség és az erő fejlesztése,
 A koordinációs képességek fejlesztése.
3. A mozgásműveltség fejlesztése:
 mozgásjártasságok és készségek kialakítása,
 mozgásos cselekvések végrehajtási módjára és alkalmazására vonatkozó ismeretek
elsajátítása,
 a különböző mozgásos cselekvések eredményes, pontos, esztétikus kivitelezése.
4. A játék-, a sportolási igény felkeltése, a rendszeres testedzés megszerettetése, az
életmódba való beépítés elősegítése.

A nevelő-gondozó beszédprodukciója, mint követendő példa

Óriási felelősség a gyermek anyanyelvi nevelése, kommunikációs képességeinek

kibontakoztatása, mert ez által ágyazódik be a gyermek a társadalomba. A kisgyermekkori
anyanyelvi nevelés általános célja a gyermek beszédészlelésének, beszédmegértésének,
beszédprodukciójának fejlesztése. Mindezt változatos módszerekkel és különböző
tevékenységi formákkal érheti el a nevelő. A megkésett beszédfejlődésű gyermekek
fejlesztésében a logopédus kompetens, de segítséget nyújthat a folyamatban a
kisgyermeknevelő is.
A kisgyermeknevelő feladatai:
 beszédkedv felkeltése, ébrentartása, a nyelvi fejlődés játékos keretek közötti segítése
  érzékletes, tiszta, könnyen követhető, hangzásra kellemes beszéd
 mozgás játékos fejlesztése
 szókincs fejlesztése beszélgetéssel, gyermek számára érdekes témákkal
 zenés, ritmikus mozgások, hangutánzó gyakorlatok napirendbe illesztése

Az anyanyelvi nevelés alapelvei:

 játékosság
 élményközpontúság
 beszédkésztetés
 komplexitás
 folyamatosság
 szemléletesség
 egyszerűtől való elindulás
 gyakorlatiasság

Az anyanyelvi fejlesztés módszerei a bemutatás, beszélgetés, magyarázat, szemléltetés,

gyakorlás és ismétlés.

A bemutatás szinte minden tevékenységben jelentős szerepű (mondókázás, mesemondás,

környezeti, manuális, matematikai, testi nevelés). Az érzékletes, láttató előadásmód az élmény
elsődleges forrása, és hozzájárul a nyelvi kompetencia fejlődéséhez.

A beszélgetés célja, hogy lehetőséget biztosítson a gyermeknek, hogy kifejezze szükségleteit,

élményeit, érzelmeit, gondolatait. A beszélgetés a bölcsődei élet minden pillanatában
megjelenik. Lehet ez spontán nyelvi helyzet, tervszerű tevékenység, illetve kifejezetten a
nyelvi-kommunikációs képesség fejlesztését célzó képnézegetés, erről beszélgetés vagy a
bábozás. A bölcsődében sok féle beszédhelyzet létrejön (felnőtt-gyermekek, gyermek-
gyermek). A felnőtt soha ne erőltesse a beszélgetést, inkább használja ki a gyermek
természetes közlésigényét.

A magyarázat módszere azért fontos, hogy a kisgyermek megismerjen újabb és újabb

fogalmakat. Gyakran kell élni vele a matematikai, geometriai formák vagy a környezet
megismerése kapcsán.

A szemléltetésre azért van nagy szükség, mert az elaboráció (belső képteremtés) a

kisgyermeknek nem könnyű. Az értelmi és anyanyelvi fejlesztésben nagy támasz a
szemléltetés, a közvetlen és sok érzékszervet foglalkoztató játékos tapasztalatszerzés. Az
érzékszervek az ismeretek szilárd alapjai, és a gyermek jobban megjegyzi a szavakat, ha
közben képeket vagy egyéb tárgyakat lát.

A gyakorlás és ismétlés sok értelmi és beszédkészség összetevőre jótékony hatással van. A

megfelelő anyanyelvi fejlesztő játékot a gondozó előre megválasztja, kialakítja a
játékfeltételeket, biztosítja az eszközöket, motivál, indirekten irányít, ami a kötetlenség érzetét
kelti, derűs légkört teremt. Az ismétlés megnyugtatja a gyermekeket, a szellemi teljesítmény
öröme pedig ösztönzőleg hat. A fejlesztésben különösen fontos a népi mondókák, versek,
mesék bemutatása, ismétlése. A nap folyamán alkalmat kell arra teremteni, hogy a
mondókákat, verseket többször is hallja a gyermek, hiszen egyszeri hallásra inkább csak a
ritmusképlet maradhat meg, valami érzelmi színezet formájában.

A játék, mint a nyelvi kommunikációs fejlesztés sokszínű lehetősége

A játékok fejlesztő területei:

 ritmusérzék
 memória
 mozgás
 térérzékelés
 szociális kompetencia
 kommunikációs készség
 hallás
Ezek indirekt módon hatnak a gyermekekre. A játék legszorosabb értelmében a gyermeki
tanulás alapvető formája.

A játékban a gyermekek az elképzeléseiket, benyomásaikat és intuícióikat kombinálják a

tapasztalataikkal és véleményükkel, ily módon tanulnak. A tanulás és a játék folyamatai
egymást ösztönzik. Bár a játék során jelentős mértékű a tanulás, a gyermek szempontjából az
sokszor véletlenszerű. Például a kockákat egymásra helyező gyermeket nem a
kiegyensúlyozás elveinek megtanulása motiválja, ezek elsajátítása az ilyen típusú játék
„mellékterméke” és nem a célja lehet. A gyermekek a játék során szerzett tapasztalatokon
keresztül ismerik meg és alkotják meg saját helyzetüket a világban. Így tanulnak meg
tárgyakkal bánni, problémát megoldani, ismereteik rendszereződnek, elsajátítják a társas
együttlét első szabályait és normáit, feldolgozzák tapasztalataikat. Tudósok kimutatták, hogy
a játéknak fontos szerepe van az agy és az izomzat fejlődésében, a tudat, a reflektív
gondolkodás és a kognitív (megismerő) folyamatok szerveződésének kialakulásában. A
játéktevékenység elengedhetetlenül szükséges az empátia, az önzetlenség és egy olyan
viselkedés repertoár létrejöttéhez, amely lehetővé teszi a stressz kezelését. A különböző
szerepek eljátszásával a gyermek beleéli magát a másik ember helyébe és így átéli és
megjeleníti az eljátszott személy érzelmeit, viselkedését kiváltó indítékait. Olyan érzelmeket
is képes így átélni, amelyeket ő még egyébként nem érez, olyan helyzeteket is képes így
megérteni, melyek még bonyolultak számára.

Anyanyelvi fejlesztő játékok: céljuk az élményszerzés, elősegíti a nyelvi ismeretek

alkalmazását, fejleszti a beszédészlelést, beszédértést és beszédprodukciót.

Légző- és hangadó gyakorlatok

Tulajdonképpen fújó gyakorlatok melyek később kiegészülnek olyan játékos gyakorlatokkal,
amelyeknél kilégzéskor egy-egy hangot, szósorokat, rövid szövegeket, mondókákat
mondanak a gyermekek.

A beszédszerveket ügyesítő játékok

Céljuk a gyerekek nyelvének, ajkainak, állkapcsának ügyesítése, hogy képesek legyenek a
magánhangzókat, illetve ajakhangokat (p-b-m) tisztán hangoztatni.

Játékos nyelvtorna
Nyelvmozgások begyakoroltatása játékosan: lefetyel a cica, nyalogassuk le a mézet az
ajkunkról, nyalogassunk fagylaltot. A gyermekek számára ismerős helyzeteket hozzunk
példának.

Játékos ajaktorna
Tátogás, artikulálás gyakorlása. Sír a kisbaba: Oá! Oá! Szirénázik a mentő: ní‐nó, ní‐nó.
Dudál az autó: tü‐tü, tü‐tü.