Katona József ötszakaszos drámája, a Bánk bán a szerző
legismertebb műve, illetve a magyar irodalomban is kiemelkedő
helyet foglal el. A művet teljes terjedelmében 1848. március 23-án, pénteken adták elő a Pesti Magyar Színházban A szerző élete folyamán a cenzúra csak nyomtatott formában való megjelenését engedélyezte. A harmincas években, lassan ugyan, mégis megkezdődött „a Bánk bán diadalútja”. Kassán, Kolozsvárott, Budán, Debrecenben tűnt fel műsoron 1833-tól kezdve, évenként egyszer az említett helyek sorrendjében; majd 1839. március 23-án játszották a Nemzeti Színházban, öt évig pihentették s csak 1845-től kezdve szerepelt e színház műsorán évenként is többször, hogy az abszolutizmus idején eltiltva, 1858. március 10-én végre megkezdhesse diadalmainak azóta szakadatlan útját. Mivel Katonának Pesten lehetősége volt különböző történetírók munkáit tanulmányozni, így ismerte Heltai Gáspár és Antonio Bonfini krónikáit. Az alkotás dedikációval indul – ezt Katona azért írta bele, hogy a művet mindenképpen jól fogadják. Kecskemétnek dedikálta, így 100 aranyforintot kapott a várostól. Ezt követi a prológus (előversengés, bevezetés), amelyben Gertrúd felszólítja Ottót, hogy hagyja el az udvart. Ottó tanácsot kér Biberachtól a helyzet megoldására. Az ezt követő szakaszok általában in medias resszel indítanak; az első sorok értelmére általában a szakasz végén kapunk magyarázatot.