A birák és birósági hivatalnokok áthelyezése és nyugdijazása körüli eljárás szabályozásáról

szóló 1871. évi IX. törvénycikk

Magyarországon már 1867-es kiegyezés előtt is voltak próbálkozások a végrehajtó és a

bírói hatalom elválasztására, első kísérletnek tekinthető II.József 1785. évi Novus Ordo
Judiciarius rendelete amely egy önálló bírói hatalom kialakításával próbálkozott, de
eredménytelenül. Az 1867-es kiegyezést követően a felelős magyar kormánynak
folyamatosan napirendben volt a közigazgatás és az igazságszolgáltatás elválasztása, ami
később az 1869. évi IV. törvénycikkel meg is valósult. A modern magyar igazságszolgáltatási
rendszer alapjait a bírói függetlenséget meghirdető 1869. évi IV. törvénycikket követően az
1869. évi XXIX. törvénycikk alapozta meg. Ezek után számos törvény szabályozta a
bíróságok felépítését és működését, ilyen például az 1871. évi IX. törvénycikk.

A birák és birosági hivatalnokok áthelyezése és nyugdijazása körüli eljárás

szabályozásáról szóló 1871. évi törvénycikk 1871. év március hónap 13. napján szentesítést
nyert I.Ferenc József Osztrák-Magyar Monarchia első uralkodója által. A szentesítés
önmagában nem tette törvénnyé, teljes érvényességét a kihirdetést követően nyerhette el, ami
jelen törvénycikk esetében a képviselőházban 1871. év március hónap 18. napján, valamint
1871. év március hónap 21. napján a főrendek házában történt.

A törvénycikk két fejezetből áll, az 5 szakaszból álló, I. fejezet a birák vagy birósági
hivatalnokok más biroságokhoz történő áthelyezéséről, a 14 szakaszból álló II. fejezet pedig, a
birák nyugdijaztatásáról szól. A törvénycikk 1. szakasza alapján a birót akarata ellenére a
következő esetekben szabad más birósághoz áthelyezni: a) ha a birósági szervezetben
törvényhozási intézkedések folytán változás történt, valamint b) ha az ugyanazon biróságnál
alkalmazott birák között egyenes vagy harmadiziglen oldalrokonság, vagy másodiziglen
sógorság, vagy fogadott szülei vagy fogadott gyermeki viszony létezik vagy állt be. Az 1.
szakasz szerint tehát akarata ellenére áthelyezhető volt az a biró, aki egy igazságszolgáltatási
szervezetrendszer módosítása alatt volt hivatalban, illetve akit ugyanazon bíróságnál
alkalmaztak egyenesági rokonával (szülő, gyermek) vagy a család harmadik nemzedékére is
kiterjedően oldalrokona (unokatestvér). A második szakasz az előbbi esetekben
megfogalmazott áthelyezési szempontok alapján az uralkodó által kijelölt felelős
igazságügyminiszter rendelkezhet a birák áthelyezéséről. Ezen szakasz rendelkezik még arról,

hogy a biró fizetése le nem szállítható tehát az akarata ellenére áthelyezett biró fizetését nem
lehetett csökkenteni. A harmadik szakasz a már korábban megfogalmazott első szakasz
pontjai alapján ha az illetékes biró tudomásában van a rokonság fennálta vagy hivatali ideje
alatt keletkezett, akkor legfeljebb 10 napon belül a kinevezést vagy a rokonság kialakulását
követően jelentenie kell annak a törvényszék elnökének amelynek hatáskörében van a
rokonság felett eljárni. A törvény negyedik szakasza a birák ideiglenes áthelyezéséről szól, ez
az áthelyezés addig érvényes, ameddig a birák új áthelyezésükről az igazságügyminiszter
döntést nem hoz. Az illetékes birák különböző tanácsokba kerülnek amelyet az adott tanács
elnöke határoz meg. Az ilyen módon elválasztott birák további korlátozása közé tartozik,
hogy meghatározott ügyeken nem dolgozhatnak együtt.(?ide még kell?) A negyedik szakasz
továbbá rendelkezik még arról, hogy a birákat nem lehet alsóbb pozícióba helyezni, mint
amilyenben az áthelyezés előtt volt, továbbá a más városba áthelyezett biráknak önerőből kell
biztosítaniuk a költözködést, nem igényelhetnek az államtól pénzt a költözködési költségeik
megfizetésére. A birák áthelyezéséről szóló utolsó szakasz arról rendelkezik, hogy azok az
ügyészek alatt dolgozó birosági hivatalnokok akik törvényszéknél vagy biroságnál
alkalmaznak és nem tartoznak az ítélkezésben részt vevő szakképzett itélőbirák közé, azok
felett az igazságügyminiszter saját belátása szerint, a befolyásoló körülményeket figyelembe
véve dönt az áthelyezésükről. Az érintett birosági hivatnokoknak a költözködési költségeit az
állampénztárból megtérítik abban az esetben ha nem történt fegyelmi vétség. Fegyelmi
vétséget akkor követett el, ha hivatali kötelességét hibásan, de bűnös szándék nélkül úgy
szegte meg hogy ezzel magának vagy másnak illetéktelen hasznot szerzett, vagy másnak
jogtalan hátrányt okozott, illetve ha hivatalához méltatlan magatartást mutatott. Az 1871. évi
IX. törvénycikk második fejezete teljes egészében a birák és birosági hivatalnokok
nyugdijaztatásáról és annak befolyásoló körülményeiről szól.