RAJONGÓI FORDÍTÁS

Fordító: Aemitt
Lektor: Jane
Korrektor: Sylvanis

2022
 Ricknek nem volt egyenruha-fétise. Ez a vallomás oda
vezetett, hogy a két legjobb barátja kijelentette, hogy
nyilvánvalóan valami alapvető baj van vele. Ami aztán arra
sarkalta őket, hogy megkérdőjelezték, a) valóban meleg-e, és b)
valóban lélegzik-e.
Meghallgatta a szívből jövő magasztalásukat a tűzoltókról és
a rendőrökről. Nem is beszélve a tengerészgyalogosokról és a
katonákról, akik a hazájukat szolgálták. A pokolba is, még a
helyi Denny's szerény pincérét is megemlítették. De az
egyenruhás pasik nem voltak rá semmilyen hatással.
Végül lemondtak róla, csalódottságukat fejezték ki
ízléstelensége miatt, és magára hagyták, amikor a klubokba
mentek. Neki elég volt egy feszes segg egy szűk farmerben és
egy két számmal kisebb pólóba bújtatott felsőtest, és ő
tökéletesen elégedett volt vele, köszönte szépen.
Legalábbis ő így gondolta.
Aztán kinyitotta az ajtót az új postásnak.
– Jó reggelt – mondta a magas férfi, mosolya ragyogó és
barátságos volt, fehér fogakkal és gödröcskékkel. – Mr.
Richard Beaumont?
– Igen... Rick – motyogta Rick, és tétován azon
gondolkodott, vajon nem lenne-e túl nyilvánvaló, ha
seggberúgná magát a lazasága hiánya miatt. – Úgy értem...
igen, én vagyok az. – Kacagott fel, ami még a saját fülének is
kétségbeesett nevetésnek hangzott, és érezte, hogy forróság
izzik az arcán. – Jó reggelt – mondta bénán, és igyekezett nem
a férfi cipőjére nyáladzani.
– Csomag jött az ön számára, uram. Csak egy aláírásra van
szükségem. – A fickó egy számítógépesített jegyzettömböt
tartott a kezében, és rámutatott arra, ahol Ricknek alá kellett
írnia.
 A postás stabilan tartotta, miközben Rick megpróbálta az
aláírását belekaparni a kis négyzet alakú dobozba. – Esküszöm,
a kézírásom nem ennyire szörnyű – motyogta, és
kétségbeesetten próbált nem lebukni azzal, hogy a förtelmes,
poliészterből készült, sötétkék nadrág alatt domborodó izmos
combokat bámulja.
– Semmi baj – válaszolta, megnyomott néhány gombot a
jegyzettömbön, majd visszatette az övén lévő tartóba. –
Senkinek sem néz ki jól a kézírása ezeken a kütyükön.
Mindenesetre remélem, hogy a csomagban valami jó dolog
van. További szép napot kívánok.
Rick lassan becsukta az ajtót, és azt mondta magának, hogy
valójában nem a postás fenekének ívét nézi, miközben az
visszasétált az úton. Azt sem figyelte, ahogyan a határozott
izmok megfeszülnek és mozognak a halványkék pamuting
alatt; amelyről Rick úgy gondolta, hogy ha megpróbálná, sem
lehetne szorosabb. Nagy sóhajjal kifújta a levegőt, becsukta az
ajtót, és egy pillanatra nekidőlt, miközben a csomagot forgatta
a kezében. Már tudta, mi van benne. Egy antik baba, amit azért
vett, hogy néhány viktoriánus felvételt készíthessen a
fotóstúdiójában. A múltba visszalépni és a korszak ruháiban
lefényképeztetni magad, úgy tűnt, mostanában nagy divat, és
ki volt ő, hogy fittyet hányjon a legújabb hóbortra, ha az pénzt
hoz a zsebébe? Ahogy visszasétált a konyha felé, ismét
csengettek. Kinyitva az ajtót, Rick ismét azon kapta magát,
hogy a postás mosolyának mindkét oldalán megnyerő
gödröcskéket bámulta.
– Üdv, már megint – mondta, levette a sötétkék sapkáját, és
végigsimított a sötét, csokoládészínű haján.
– Szia – válaszolta Rick, és megpróbált lazának tűnni.
– Nem bánná, ha használnám a fürdőszobáját? – kérdezte a
postás. – A furgonom úgy három utcával arrébb parkol, aztán
húsz percig kell még visszavezetnem a depóhoz, és ön az utolsó
megálló az útvonalamon...
A fény azokban a... kék, nem, várjunk csak, zöld, nem,
barna... szemekben könyörgő volt, és Rick azon kapta magát,
hogy egy vadidegent invitál az otthonába, mielőtt még
megkérdőjelezhette volna, mi a fenét csinált.
– Persze, a folyosó végén van – mondta Rick, félreállt, és
mutatta az utat a postásnak. Jézusom, gondolta, amikor a fickó
hálásan elmosolyodott, és elsétált mellette. Kurvára hatalmas
a fickó. Rick tudta, hogy az alig több mint 180 centijével ő
maga sem volt alacsony, de ez a fickó még nála is magasabb és
erősebb volt, és azok a széles vállak karcsú derékba és csípőbe
torkolltak. A szájában összefutott a nyál, és a szeme jóval
tovább időzött a gyönyörű férfi fenekének ívén, mint, ahogy azt
az udvariasság diktálta. Tökéletes barack alakja volt, és
zabálnivaló. Lassan megrázta a fejét a saját romantikusságán,
vett egy mély lélegzetet, és bement a konyhába, hogy befejezze
a kávéfőzést, amit még azelőtt kezdett el, hogy először
becsengettek volna.
Rick nem hallotta, hogy a postás bement a konyhába, amíg
egy kemény mellkas nem nyomódott a hátához, ahol a pultnál
állt, és a kávéját kavargatta. – Mi az? – fulladozott Rick,
amikor érezte a férfi meleg leheletét a tarkóján. Megdermedt,
amikor hosszú ujjak kígyóztak végig a feneke ívén, és
borzongás futott át rajta. – Mit csinálsz? – makogta, a lélegzete
elakadt a torkában.
– Bármit, amit csak akarsz.
Rick zihált, amikor a férfi illata körülvette; a fűszeres kölni
és az izzadság mámorító keveréke. – Én nem... – A válla fölött
a lélekkel teli, mogyoróbarna szemekbe nézett, és vadul
elpirult. Az agya háborúban állt a testét átjáró érzésekkel.
Tudta, hogy fenyegetést és félelmet kellene éreznie, de nem így
volt. Felizgultnak és feszültnek érezte magát, egész teste
remegett, de nem a félelemtől.
A férfi belemosolygott Rick bizonytalan szemébe, és
felemelte a kezét, hogy egyik ujjával lassan és gyengéden
végigsimítson a szeplős arcán. – Gyönyörű vagy – motyogta,
miközben ujja végigsiklott Rick torkán. – Attól a pillanattól
fogva akartalak, hogy kinyitottad az ajtót. Meg akartalak
érinteni, meg akartalak kóstolni – hajolt közelebb. – És
megdugni. Csak annyit kell tenned, hogy igent vagy nemet
mondasz. A választás a tiéd. – Lehajtotta a fejét, amíg az ajkai
Rick füléhez nem értek. – Szóval, Rick, mi legyen - igen vagy
nem?
A hang mély volt Rick fülkagylójánál, és tudta, hogy a másik
férfi érezte, ahogy megborzongott, amikor a forró, nedves nyelv
finoman megérintette a bőrét. Ujjai a pult tetejébe markoltak,
amikor érezte, hogy a férfi keze a pólója szegélye alá csúszik,
hogy a csupasz bőrén végigsimítson. – Ó, Istenem – nyögött fel
válaszul a kutató ujjak érintésére, amikor azok megtalálták a
mellbimbójának lapos korongját, és keményre ingerelték azt. A
tompa körmök minden egyes pöccintése egyenesen a farkába
küldte a gyönyör egy-egy rezdülését. – Igen – nyüszítette
mélyen a torkából, és a szemeit lehunyta. A postás ajkai a
nyakát simogatták. Megdöntötte a fejét, hogy a másik férfi
jobban hozzáférjen. Rick nem emlékezett rá, hogy valaha is
ilyen buján viselkedett volna egész életében.
A férfi a hosszú ujjait Rick rövid, tüskés hajába csúsztatta, és
elfordította a fejét, hogy megcsókolja. A szög kissé
kényelmetlen volt, és Rick nyakizmai tiltakoztak, de nem
törődött vele. Csak elmerült az érzésben, ahogy a férfi szája
együtt mozog a sajátjával, a nyelvek egymásba fonódtak, és
vadul keféltek egymás szájába. Zihált, amikor ujjak ragadták
meg a vállát, és durván megfordították, hogy a fenekét a
pultnak nyomják, mielőtt a szájuk újra egymásnak feszült.
– Érezni akarlak a számban – morogta a pasi mélyen. –
Szeretném nyalogatni a gyönyörű tested minden egyes
centiméterét. – A hangja egy újabb oktávot mélyült. – Azt
akarom, hogy sikoltozz. – Megragadta Rick pólójának
szegélyét, lerántotta és ledobta a konyha padlójára. – Istenem,
nézz magadra – szólalt meg érdes hangon. A csípőjét Rick
csípőjéhez nyomta, amitől a férfi nagyot nyelt, amikor
megérezte a másik lenyűgöző erekcióját. – Érzed, mit tettél
velem? – nyögte, mielőtt belekapaszkodott Rick
kulcscsontjának puha bőrébe, és egy lila foltot szívott a húsába.
– Érints meg – parancsolta durván, szexin elnyújtva.
Rick megremegett a férfi szavainak hatására, és a hangszíne
sokkoló hullámokat küldött minden idegvégződésébe, amivel
rendelkezett, és még néhányba, amiről nem is tudott. Ujjai
megmozdultak, hogy kigombolják a férfi halványkék ingének
gombjait, a keze azonnal becsusszant a résen belülre, és a
meleg, izmos testét simogatta. – Jézusom – nyögött fel Rick,
miközben az izmok megfeszültek és megmozdultak az ujjbegyei
alatt. – Olyan kibaszott kemény vagy.
– Ez még nem minden, bébi. – Kuncogott a postás Rick
nyakába. Lassan körözött Rick mellbimbóján a nyelve
hegyével, mígnem a fogaival kemény csúccsá ingerelte, és
éhesen szopogatta. – Hol van a hálószoba? – motyogta Rickhez
simulva, nyelve végigjárta a csupasz, szeplős bőr hektárnyi
területét, hogy a másik mellbimbóhoz érjen.
– Az utolsó ajtó jobbra – lihegte Rick, és a mellkasából
morajlott egy nyöszörgés az érzékeit ért támadás alatt.
Kinyújtotta a kezét, hogy megragadja a postás sötét fürtjeit,
majd felhúzta, hogy a nyelvét a férfi szétnyílt ajkai közé
csúsztathassa. A férfit hátrafelé sürgetve, egész úton egymás
száját csókolgatva-marcangolva, Rick a hálószobába vezette. –
Bassza meg – nyöszörgött, amikor a férfi megfordította, és
szinte ledobta a matracra. A mogyoróbarna szemekbe nézve
Rick háta ívbe hajlott, amikor egy nagy kéz a
melegítőnadrágján keresztül megtapogatta fájdalmasan
kemény farkát.
– Ez tetszik? – suttogta a férfi, miközben a kezével oda-
vissza dörzsölte a hosszát. Aztán figyelmeztetés nélkül
lehajtotta a fejét, és a nyelvét Rick köldökébe mártotta, a
hegyét körbeforgatva a kis körön. – Tetszik, ahogy
megérintelek?
– Bassza meg, igen. Szükségem van rá... annyira szükségem
van rá – nyögött fel Rick, a csípője megemelkedett az őt átölelő
hosszú ujjak felé. – Kérlek, érezni akarlak.
– Mondd el, mit akarsz valójában – mormolta a postás,
tekintetét Rickre emelve. – Mondd el, mit akarsz, mit tegyek
veled.
– Én... – Rick általában nem volt ilyen szókimondó az
ágyban. Kicsit kínosnak találta a mocskos beszédet, nem
mintha zavarta volna, hogy hallja, felizgatta, de nehezére esett
kimondani. Nagyot nyelt, és megnyalta az ajkait. Az ajkai
nyögésre nyíltak, amint a férfi keze ösztönzően végigsimított
rajta, és lélegzetvisszafojtva szólalt meg. – Érints meg, kérlek.
– Nathan – suttogta a postás, kezét Rick melegítőjének
dereka alá csúsztatta, és végigsimított a kemény húson, amit
ott talált a pamut boxer alatt.
– Hogy mi? – zihálta Rick, feszülten próbált közelebb
kerülni azokhoz az ujjakhoz. Még mindig nem voltak elég
közel.
– Ez a nevem – mondta halkan, aztán újra Rick köldökét
nyalogatta, és Rick megrándult az érintéstől. – Mondd ki!
Hallani akarom, ahogy kimondod a nevem.
 Rick a kezével megragadta a férfi arcát, és úgy emelte fel,
hogy belenézzen azokba a gyönyörű szemekbe, amikor így
nyöszörgött. – Érints meg, Nathan.
– A nevem olyan pompásan jól hangzik az ajkadról, Rick –
zümmögte Nathan. Az ujjaival benyúlt a bőr és bőr között lévő
utolsó akadály alá, és Rick hosszára simult. – Olyan sima az
érintése, mégis olyan forró és kemény. – Egy gyors mozdulattal
simított végig a tövétől a hegyéig, a hüvelykujjával körbejárta a
csúcsát, majd gyengéden belenyomta a résbe. – Gyönyörű, és
mindez az enyém.
Nathan feltérdelt, lehúzta Rickről a melegítőnadrágot és az
alsóneműt, majd a padlóra csúsztatta, így a férfi meztelenül és
kőkeményen feküdt a matracon elterülve. – Bassza meg –
mondta Nathan szapora lélegzettel, gyorsan ledobálva a saját
ruháit, mielőtt kezével végigsimított Rick testének hosszán.
Feltérképezte a mellkas minden egyes domborulatát és
izomvonalát, végig Rick nem túl jól definiált hasizmain és a
hasa enyhe puhaságán. Rick combjai közé csúszva hátrébb
tolta a lábát, kezeit a férfi térde mögé helyezte. Lehajtotta a
fejét, és a nyelve kicsúszott, hogy összegyűjtse a Rick farkából
szivárgó előváladék gyöngyszemeit. – Kibaszottul hihetetlen az
ízed – motyogta, mielőtt ajkait végigcsúsztatta Rick farkán, és
orrát a tövénél lévő szőrzetbe temette.
– Jézus Krisztus! – kiáltott fel Rick. Túlterhelődött az
érzésektől. Nem tudta megkülönböztetni a fentet a lenttől, a
balt a jobbtól. Csak azt tudta, hogy Nathan forró, nedves szája
körülöleli a farkát, és minden épeszű gondolatot kiűz az
elméjéből, és megtölti azt vággyal és szükséggel, még többel,
azonnal. Minden kilégzése nyögéssé vált Nathan nyelvének
kényeztetése alatt. És ahogyan a férfi szakszerűen nyaldosta
Rick farkának alján lévő vastag eret, Rick vadul rángatózott a
férfi szájába. Amikor Nathan a nyelvét a résbe irányította és
beledöfte, Rick buzgón és összefüggéstelenül fecsegni kezdett.
– Bassza meg, igen... – nyögte. – Pont ott... ó, Istenem. – Már
jó ideje nem érezte senki ajkait a farkán, és lassan kezdett
feloldódni. – Nathan... el fogok élvezni. Ó, Istenem. – A hangja
egy ziháló nyöszörgés volt, és érezte, hogy a golyói szorosan a
testébe húzódnak, ahogy egyre közelebb és közelebb került az
orgazmusa. – Bassza meg! – üvöltött, amikor Nathan ujjai a
farkának töve köré fonódtak, és erősen megszorították,
megállítva ezzel az orgazmusát. – Nathan, ne... kérlek, el
akarok élvezni... kérlek.
Nathan felcsúszott Rick testén, és egymásra tapasztotta a
szájukat, a nyelve feltérképezett minden barázdát és ívet,
végigsiklott Rick fogai mentén. – Nem... addig nem fogsz
elélvezni, amíg a farkam bele nem fúródik abba a gyönyörű
seggedbe – parancsolta, majd megragadta Rick csípőjét, és
könnyedén megfordította, hogy arccal lefelé feküdjön az ágyon.
Nathan végigharapdálta a másik férfi kerekded idomait, és a
nyelvét végigvezette a Rick hátsójánál lévő mélyedésen, hogy
aztán lejjebb vándoroljon.
Rick majdnem elharapta az ajkát, amikor megérezte Nathan
nyelvének első érintését az ánuszán. – Ó, bassza meg – nyögött
fel, és a csípőjét a matrachoz nyomta, hogy megpróbáljon némi
súrlódást elérni az immár fájdalmasan kemény farkának. –
Annyira jó.
Nathan az egyik nagy kezét Rick hátára szorította, és
stabilan tartotta. – Még ne élvezz el, még ne... majd nemsokára
– ígérte, miközben leheletével végigsimított Rick ánuszának
érzékeny bőrén. Gyengéden megfújta Rick nyálas bejáratát, és
folytatta a nyalást.
Amikor Rick érezte, hogy Nathan összezárja ajkait a
bejáratának összehúzódó csomóján, és erőteljesen szopogatta,
semmi sem tudta volna megakadályozni a sikolyt, amely
felkúszott a torkán, és kiszabadult az ajkain. A farka a szíve
heves dobogásával együtt lüktetett, és majdnem felzokogott,
amikor érezte, hogy Nathan a nyelve mellett egy ujját is
becsúsztatja. – Nathan... nem bírom tovább... szükségem van
rád – motyogta. Az érzések végigsöpörtek rajta, alig tudott
levegőt venni, és amikor Nathan ujja keményen a
prosztatájához nyomódott, szó szerint csillagokat látott.
Testének minden izma remegett az önuralom megtartásának
feszültsége alatt, és azt hitte, hogy talán elveszíti az eszét.
– Síkosító, óvszer – sziszegte végül Nathan összeszorított
fogakkal.
– Éjjeliszekrény – nyögte Rick, nem mert megmozdulni,
nehogy elveszítse ezt az érzést. Pillanatokon belül érezte, ahogy
Nathan nyálas ujjai belé csúsznak, és ki-be döfködnek,
megnyitják, és újra és újra a prosztatáját súrolják. – Kérlek...
kérlek... kérlek – nyögte újra és újra, majd felkiáltott, amikor
Nathan ismét megfordította, hogy a hátára feküdjön. Felkapott
egy párnát, a feneke alá tuszkolta, és behajlította a térdét, és a
lábát egyenesen a matracra fektette.
– Kibaszott Krisztus – nyögte Nathan. Éhesen megcsókolta
Ricket. – Látnod kellene magad. Annyira, kibaszottul
gyönyörű. Mindenre elszántan és készen állsz számomra. –
Nathan megragadta Rick bokáját, és a térdét szétnyitotta, aztán
a mellkasához nyomta. Farkát Rick ellazult nyílásához
igazította, és lassan behatolt. Amikor teljesen beléhatolt,
hevesen lihegett szétnyílt ajkain át, és lenézett Rickre. –
Készen állsz? Most megduglak... de ne nyúlj magadhoz... addig
ne, amíg nem mondom – utasította. – Bízz bennem, bébi...
nagyon jó érzés lesz.
Miután Nathan elkezdett határozottan mozogni benne, és
kezdetben kíméletlen ritmust diktált, Rick szó szerint azt hitte,
hogy meg fog halni szex közben. Három hét múlva egy
óvszerrel a seggében és egy nagy bárgyú vigyorral az arcán, a
farkával még mindig kőkeményen találnák meg. Hallotta,
ahogy minden egyes kilégzéskor saját, kemény lélegzete
elhagyja az ajkait, de nem törődött azzal, hogy úgy nyöszörgött,
mint egy sebzett állat a rajta átáramló érzésektől. Rick nem
tudta megmondani, hol végződik ő, és hol kezdődik Nathan,
olyan volt, mintha egy személy lennének, és tökéletes
szinkronban mozognának egymással. Felnyögött, amikor
Nathan kíméletlenül ingerelte őt azzal, hogy lelassította a
tempóját, majd keményen belécsapódott, újra és újra. – Dugj
meg, Nathan, dugj meg... kérlek, el kell élveznem, kérlek.
– Igen, gyerünk, kibaszottul csináld, bébi – Nathan morgása
szinte vad volt. –Gyerünk... érintsd meg magad... látni akarom,
ahogy elélvezel.
Rick lenyúlt, és ujjait a duzzadt, vérvörös, könnyező farka
köré kulcsolta, és csak fél tucatszor simogatta meg a hosszát,
mielőtt forró, fehér cseppeket pumpált a hasára. Foltokat látott
a szemhéja mögött, és hallotta, ahogy Nathan öblös kiáltása
csatlakozik hozzá, miközben a férfi önfeledten hatolt belé,
majd elhallgatott, amikor a kielégülés kiáradt belőle. Rick a
fenekét Nathan farka köré szorította, fejte őt az orgazmusa
alatt, és érezte Nathan spermájának melegét, amely az óvszer
belsejébe ömlött. Felnyögött, amikor Nathan végül rádőlt,
súlya az ágyhoz szorította, miközben a férfi keményen a
nyakába lihegett. – Baszki... – nyöszörgött Rick, amikor
Nathan lassan kihúzódott, és puha ajkai felcsúsztak Rick
torkán az állkapcsa mentén.
– Jézusmária... ez... kurva jó volt – mondta, és mélyen
megcsókolta Ricket, az ajkak és a nyelvek csodálatos
kuszaságai voltak. Visszaemelkedve a guggolásba, Nathan
mélyen Rick szemébe nézett, a saját kéjvágytól kifulladt és
kielégült szemébe.
 – Mi az? – kérdezte halkan Rick, ajkai mosolyra húzódtak.
Felnyögött, amikor Nathan kinyújtotta a kezét, és hosszú ujjait
végigvezette a nyakán, hüvelykujjai összeértek a torka tövében
lévő üregben, és végigsimítottak az érzékeny bőrön, elég
nyomást gyakorolva ahhoz, hogy egy ziháló lihegést csaljon ki
az ajkai közül. – Nathan? – kérdezte halkan, felemelte a kezét,
és elsöpörte a sötét hullámokat a másik férfi homlokáról.
Nathan pislogott néhányat, majd elmosolyodott. A kezét
lejjebb csúsztatta Rick mellkasán, játékosan megcsípte az egyik
mellbimbóját, amivel egy kiáltást csalt ki Rickből, mielőtt
legurult az ágyról. Rick szemérmetlenül figyelte Nathan
csípőjének ringását, ahogy a fürdőszobába vonult, majd
visszadőlt a párnáira. Hallotta, hogy lehúzzák a vécét, és a
mosdókagylóba folyik a víz, majd Nathan visszasétált a
szobába, kezében egy nedves törülközővel.
Rick visított, persze férfiasan, amikor Nathan megtörölte
Rick hasát, majd a törülközőt a fürdőszobaajtó felé dobta.
Teljesen arra számított, hogy Nathan elkezdi magára kapkodni
a ruháit, és elmenekül, ám kellemesen meglepődött, amikor
Nathan visszatelepedett mellé az ágyba, és magukra húzta a
takarót. Nathan nem szólt egy szót sem, egyszerűen a karjába
húzta Ricket, és gyengéden megcsókolta, mielőtt lehunyta a
szemét.
Egy idő után, amikor Nathan nem mozdult, Rick hagyta
magát ellazulni, és hagyta, hogy Nathan szívének lágy
dobbanása a füle alatt álomba ringassa.

****

Rick nyugodtan feküdt a kanapén, a maga készítette csirkés

szendvics érintetlenül hevert a mellette lévő tányéron. Nathan
meleg karjaiban aludt el, de amikor felébredt, egyedül volt.
Nathan elment.
Jézusom, Beaumont, gondolta magában, letette a tányért a
dohányzóasztalra, majd felkapta a távirányítót. Szedd össze
magad! Véletlenül találkoztál egy gyönyörű idegennel, és
ennyi volt az egész. Attól, hogy ez volt egész életed legjobb
szexe, még nem jelenti azt, hogy máris elkezdhetsz
ábrándozni, és tervezgetni az esküvőt. Soha többé nem fogod
látni őt. Lépj túl rajta. Fogd fel ezt egy tapasztalatnak, és lépj
tovább.
Bekapcsolta a tévét, és céltalanul válogatni kezdett a
csatornák között, alig vette észre a képváltozást, valahányszor
megnyomta a gombot. Nagyot sóhajtott. A helyzet az volt, hogy
ez nem csupán élete legjobb szexe volt. Nathan érzelmileg és
fizikailag is megérintette. A nyers vágy és a kielégülés iránti
igény mögött lapuló gyengéd pillantások és lágy, érintések
voltak, amelyeket Rick a lelke mélyén érzett. A nagydarab férfi
olyan szükségletet ébresztett fel benne, amelyről azt hitte, hogy
már rég eltemetett. Egy szükségletet, amiről azt hitte, hogy
soha többé nem éli meg. Soha többé nem akarta
megtapasztalni. Azok után nem, hogy Chase elhagyta őt és
durván összetörte a lelkét.
A csengő éppen akkor szólalt meg, amikor végre megtalálta
a helyi hírcsatornát. Rick lehalkította a tévét, a távirányítót a
mellette lévő párnára dobta, és az előszobába sétált, hogy ajtót
nyisson. Valószínűleg Tom és Rick akarták meggyőzni, hogy
menjenek el a klubba, ahogyan az utóbbi időben a péntek esti
rituáléjuk lett. Kinyújtotta a kezét, lenyomta a kilincset, és
hangosan megszólalt. – Nem akarom nézni, ahogy ti ketten
egész éjjel smároltok egymással, úgyhogy húzzatok a picsába,
és hagyjatok békén. – Amikor az ajtó visszapattant a
zsanérjain, lefagyott... Nathan.
 – Kár, mert valahogy azt reméltem, hogy egész éjjel veled
smárolhatok – mosolygott Nathan, és közömbösen az ajtónak
támaszkodott.
– Szia – Ricknek sikerült kierőszakolnia a hirtelen kiszáradt
száján keresztül. – Nem gondoltam, hogy még egyszer látlak.
Nathan hirtelen elbizonytalanodott. – Tényleg? Én sem
gondoltam. – A válla fölé mutatott. – Elmehetek, ha te...
– Ne! – Rick az ajkába harapott és elpirult, próbálta
visszanyerni a nyugalmát. – Gyere be.
Amint Rick becsukta az ajtót, a falhoz szorítva találta magát,
Nathan karjai körülötte, és az a gyönyörű, széles száj lecsapott
rá. Botladozva, karok és lábak kuszaságában jutottak be a
hálószobába, és együtt estek az ágyra. Rick felnyúlt, hogy
kisimítsa Nathan homlokából a csokoládészínű, puha
hajtincseket, és ujjával végigrajzolta Nathan ajkának
körvonalát.
– Ki vagy te? – szólalt meg hirtelen Nathan, hangjában egy
kis csodálkozással. – Mi különböztet meg téged a többiektől,
Rick Beaumont? Miért? – Elhallgatott, és lehajolt, hogy újra és
újra és újra lecsapjon Rick ajkára, nem hagyva helyet a
szavaknak.
A nappaliban a tévé halkan szólt, a képernyő fénye
árnyékokat vetett a szobában. A két férfi a hálószobában
túlságosan elmerült egymásban, nyögéseik egymás fülében
visszhangoztak, hogy meghallják, mit mond a híradós...
– És most a ma esti főhírünk. Ez a „Jelmezes gyilkos”. Mint
tudják, a belvárost az elmúlt három hónapban
gyilkosságsorozat sújtotta, amelynek elkövetőjét a rendőrség
„A jelmezes gyilkosnak” nevezte el. Ennek oka az a
meggyőződésük, hogy a tettes hatósági személynek öltözik,
jóllehet a gázművek, a telefontársaság vagy más hasonló
hivatásos szerv emberének. Ezután bebeszéli magát a fiatal
férfiak otthonába, megerőszakolja és megfojtja őket. Hét
gyilkosság történt a környéken, és a rendőrség közzétette ezt
a fantomképet, hogy szerintük hogyan néz ki a gyilkos. Úgy
gondolják, hogy 25 és 30 év közötti, több mint 180 cm magas,
jó testalkatú, nagyon vonzó, sötétbarna, vállig érő hajjal.
Kérjük önöket, hölgyeim és uraim, legyenek éberek. Ez a
férfi rendkívül veszélyes és valószínűleg mentálisan instabil.
Ha felismerik ezt a férfit, vagy úgy gondolják, hogy látták,
kérjük, hívják a detroiti rendőrséget az 555-312-4512-es
telefonszámon.

****

Nathan mélyen elmerült Rickben, ismét érezte a kapcsolatot

a gyönyörű férfival, aki tehetetlenül vonaglott alatta. Lehunyta
a szemét, és átadta magát a testét átjáró érzéseknek. Nem ezt
tervezte. Az elmúlt egy hét alatt, amelyet a kocsijában ülve
töltött Rick házával szemben, abszolút nem ez járt a fejében.
Ahogyan gondosan feljegyezte Rick napi menetrendjét. És
akkor sem, amikor a postás még meleg holttestét a Sedan
csomagtartójába gyömöszölte. Nem, egyáltalán nem ezt
tervezte.
Amikor Nathan ma reggel belépett Rick otthonába, minden
szándéka az volt, hogy úgy hagyja ott őt, ahogyan a többieket
is.
Ki tudja... talán még mindig az lesz a vége.

VÉGE