Tami Hoag

SARAH BŰNE
 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Tami Hoag: Sarah’s Sin
A Bantam Fanfare Book. Bantam Books, a division of
Bantam Doubleday Dell Publishing Group, Inc.
New York, 1992
© 1991 by Tami Hoag
Fordította: H. PRIKLER RENÁTA
Hungarian edition
© by Maecenas International, 1994
Hungarian translation
© by H. Prikler Renáta, 1994
VÉNUSZ KÖNYVEK
Sorozatszerkesztő: M. SZABÓ CSILLA

ISBN 963 7827 31 5

Maecenas International, BUDAPEST
Felelős kiadó: a Maecenas International igazgatója
A kötetet gondozta: az APOSZTRÓF Bt.
Tipográfia és műszaki szerkesztés:
SZAKÁLOS. MIHÁLY
Szedte a PRINTRONIKA Kft., TEXTLINE rendszeren
Nyomta és kötötte: a Dabasi Nyomda Rt.
Felelős vezető: BÁLINT CSABA vezérigazgató
 Tartalom
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
 Bár a regénybeli Jesse városka élénk képzeletem
szüleménye, Minnesota állam dél-keleti csücskében,
Harmony és Canton városok körzetében valóban szép
számú amis népesség él.
Jómagam szintén ezen a vidéken nőttem fel, így
szemtanúja lehettem annak, ahogy a hetvenes évek
közepéig létszámában jelentéktelen amis lakosság szilárd
közösséggé alakult. Különösen a nyolcvanas évek
mezőgazdasági válsága idején játszottak jelentős szerepet
a festői szépségű vidék életében, amikor nagymértékben
elősegítették a turizmus, és ezáltal a gazdaság
felvirágoztatását.
Ha Önök szeretik a dimbes-dombos tájakat és kedvük
támadna arra, hogy belekóstoljanak egy kisváros
csendes, nyugodt életébe, ahol még ma is lépten-nyomon
lovas kocsikba botlik az ember, és mindenki névről
ismeri a másikat - ez az a hely, ahová feltétlenül el kell
jönniük!
TamiHoag
 1

Mintha már nem is élne.

Sarah Troyer az ágy mellett ült, és tágra nyílt szemmel,
rezzenéstelen tekintettel nézte a férfit, akinek ápolásával
megbízták. Mozdulatlanul feküdt, csak a feje látszott ki a
fekete-bíbor mintás takaró alól. Talán harminckét -
harminchárom éves lehetett, de így, eszméletlenül
idősebbnek látszott. Az éjjeli lámpa sárgás fényében
olyan volt a bőre, mint a pergamen. Bal szeme erősen
feldagadt, színe a rothadó őszibarackra hasonlított
leginkább. Állát az egyik oldalon aprócska öltésekkel
varrták össze. De minden sérülés ellenére a csinos arc
erőt sugárzott, a magas homlok a merészen ívelt, fekete
szemöldökkel, a makacs áll és a kissé nagy, határozott
vonalú száj mágnesként vonzotta a nő tekintetét.
- Melanie, Melanie - motyogta a férfi, miközben a szája
erőtlen mosolyra húzódott. - Csókold meg, nagyon fáj!
Az öntudatlan szavak hallatán Sarah-t elöntötte a
forróság, fejbőre bizseregni kezdett a hófehér amis kapp
alatt, s ez az érzés egészen a kényelmes, fekete cipőbe
bújtatott lábujjaiig sugárzott. Testét izgalom járta át,
amelyet ez egyszer nem nyomott el sem a félelem, sem a
bűntudat. Sivár, eseménytelen életében először érezte
úgy, hogy történik vele valami. Valami olyan, amiről
mindeddig csak álmodozhatott.
Gondolataiban már kezdett is megformálódni a
gyönyörű mese: „Egyszer volt, hol nem volt…”
- Egek, meghaltam! Nem gondoltam volna, hogy
ilyenek az angyalok! - riasztotta fel Sarah-t
álmodozásából a férfi hangja. A nő teste gyorsabban
reagált, mint az agya, amelyet teljesen lefoglaltak
ábrándos gondolatai. Izmai görcsösen összehúzódtak,
mielőtt megkapaszkodhatott volna valamiben, lecsúszott
a székről, és tompa puffanással az ágy mellé terített
durva szövésű szőnyegre esett.
 Matt Thorne szeretett volna a bájos hölgy segítségére
sietni, mégsem mozdult. Képtelen volt rá. Teljesen
megbénította az izmait átjáró, szűnni nem akaró
fájdalom. Hiába küldte agya az elektromos jelzéseket
végtagjai felé - útközben erejüket veszítették. Mindössze
annyira tellett erejéből, hogy dagadt szemét az ágy mögül
kikandikáló női arc felé fordítsa. Sarah-ból nem látott
mást, csak a feje búbját, hatalmas mélykék szemét és
bájos, fitos orrát. Sűrű, aranybarna haját a legnagyobb
igyekezettel sem tudta főkötője alá erőltetni - itt is, ott is
kilógott egy-egy rakoncátlan tincs, amelyek lágy
hullámokban keretezték az arcát.
A lány ódivatú öltözéke apáca-uniformisra
emlékeztette a férfit. Kék ruhájában, fekete kötényében
és furcsa, pici kalapjában olyan volt, mint egy
apácanövendék, aki életében először hagyta el az intézet
falait, ahol mindeddig erkölcsös, fiatal lányok között élt.
Feneketlen mélységű kék szeméből ártatlanság sugárzott,
kipirult arcocskája érintetlenségről árulkodott.
Egy igazi szűz, gondolta Matt, majd úgy döntött, az
egész talán nem több mint egy kellemes látomás az álom
és ébrenlét határán. Ennek ellenére igyekezett
elővarázsolni legcsábosabb mosolyát, de csak gyenge
utánzatára futotta erejéből.
- Nem gondolja, hogy amit művel, több mint egyszerű
kötelességteljesítés? - kérdezte álmos hangon. - Vagy a
halottvirrasztás talán a Miasszonyunk Lánynevelő
Intézet speciális szolgáltatásainak egyike?
A kék szemek mintha felvillantak volna a kérdés
hallatán, de aztán továbbra is elkerekedve, csodálkozva
bámulták a férfit. Micsoda félénk kis lény!
Valahol a sérülések és a fogcsikorgató fájdalom vastag
rétegei alatt éledezni kezdett Matt hatodik érzéke. Jelzett
az agyába beépített speciális nőiesség-mérő, amely
finoman hangolt radarként a legjelentéktelenebb
részletet is érzékelte minden nőnemű lényben, aki csak
megfordult a közelében. Részben erre épült a Központi
Kórházban róla kialakult legenda is. A radar most az
elragadó fiatal lányt vette célba, aki úgy pislogott rá az
ágy széle fölött, mint egy sarokba szorított kisegér -
mintha csak arra várt volna, hogy a macska lecsapjon rá
hatalmas karmaival.
- Nincs mitől tartania, Kékszemű - mormogta Matt, és
megpróbált kissé feljebb csúszni az ágyon, de a törött
bordák közé nyilalló fájdalom nem engedte. - Nem
vagyok olyan állapotban, hogy veszélyeztethetném magát
vagy rendjének bármely jóságos tagját.
Sarah arca lángba borult a bűntudattól. A férfi
apácának nézte, pedig viselkedése nem vallott éppen
szentéletű nőre. Az apácák szívét biztosan nem
dobogtatja meg egy szempár, még ha olyan sötét és olyan
ragyogó is, mint a csillagos éjszaka. Sőt, az sem volt
valószínű, hogy az apácák gyomra görcsbe rándulna egy
bársonyos férfihang hallatán.
Csak egy-két percre akart odaülni az ágy mellé, de
aztán elnyomta az álom. Az az átkozottul élénk képzelete
felkapta az elkezdett mese apró szikráját és gyönyörű
álommá teljesítette ki, amelyben ő volt az, aki
visszahozta Matt Thorne-t a halál kapujából, és hálából a
férfi romantikus, forgószélszerű utazásra repítette
magával a föld körül.
Hogy is nézheti őt bárki apácának, amikor a feje tele
van ilyen gondolatokkal! A legfőbb ideje, hogy
megszabaduljon tőlük. Tulajdonképpen nem is értette,
miért hajszolja magát örökké olyan ábrándokba,
amelyekre neveltetésénél fogva még csak gondolnia sem
lenne szabad. Teljesen tisztában volt azzal, hogy álmai
soha nem válhatnak valóra, hiszen egy amis nőnek
semmi más életcélja nem lehet, mint: az Isten és a
család. Mi értelme akkor kalandos világkörüli utazásról
ábrándozni? A szíve mélyén megbúvó megrögzött
álmodozó természetesen soha nem adott olyan választ a
ki nem mondott kérdésre, amely megnyugtatta volna
háborgó lelkiismeretét.
Erőt vett magán, egy nagy sóhaj kíséretében felállt és
leporolta szoknyáját.
- Nem vagyok apáca, Matt Thorne! - mondta, és
jobban bosszantotta saját csalódottsága, mint a férfi
téves feltételezése.
 Sarah hangja lágy volt és fátyolos, enyhe németes
akcentussal beszélt - az lehet az anyanyelve. Mattnek
tetszett a lány modora - keresetlen volt és kedves.
Minden erejét összeszedte, hogy még egyszer
elővarázsolja híres mosolyát.
- Ez igazán örvendetes hír - válaszolta gyenge hangon.
Sarah szíve hatalmasat dobbant. A férfi csaknem
suttogva beszélt, hangja mégis erőteljes volt, és olyan
meleg, olyan lágy, mint a legpuhább gyapjútakaró. Szinte
bele lehetett volna burkolózni. A lány a bőre alatt is
érezte az egész testét elöntő forróságot. Határozott
lépéssel eltávolodott az ágy végétől, és összefonta karjait
a mellén.
- Amis vagyok - mondta magyarázatként, olyan
hangon, ahogy egy gyakorlott idegenvezető beszél egy
történelmi emlékparkban.
- Amis! - ismételte Matt szórakozottan, és még egyszer
végignézett a lányon. Nem tudott szabadulni az érzéstől,
hogy ápolónője érintetlen, romlatlan - a fehér
sapkácskától a fekete cipő orra hegyéig. Nagyon
fiatalnak, legfeljebb tizennyolc-tizenkilenc évesnek
látszott. Nem volt rajta sem smink, sem ékszer, csak
népének jellegzetes viselete. Tágra nyílt szeméből
sugárzó ártatlansága a legérzékenyebb pontokon
érintette a férfi szívét. Ruhája hosszú ujjú volt, csaknem
a bokájáig ért, és ha a női test legkisebb hajlatát is
felfedte volna, azt eltakarta a fekete kötény. Úgy nézett ki
ez a lány, mint egy múlt századi látomás, és Matt Thorne
képtelen volt eldönteni, hogy amit Iát, bizarr álom-e vagy
tényleg a valóság. Nem értette, miként kerülhetett éppen
egy amis nő az ágya mellé.
A gyógyszerek okozta kábultságból lassan éledezve,
körbehordozta tekintetét környezetén. Homályosan
emlékezett a szobára, az antik bútorokra és a sötétkék
alapon apró virágmintás tapétára. A levegő jó szagú volt -
citromolaj és potpourri kellemes illata keveredett benne.
Halványan emlékezett rá, hogy elhagyta a kórházat, de
nem úgy, ahogy hat éven át szinte minden nap tette, a
baleseti sebészet vezető orvosaként, hanem tolókocsiban,
mint páciens. Mindez ugyanúgy történhetett hetekkel
ezelőtt, mint egy napja. Semmi nem billenti ki jobban az
ember időérzékét, mint néhány fájdalomcsillapító
tabletta!
- Ingrid - mormolta. - Ingrid hozott ide. Jessup,
Justice… valami J-vel kezdődő hely.
- Jesse - sietett Sarah a segítségére.
A férfi automatikusan elmosolyodott, mint mindig, női
hang hallatán. Mosolya nem volt ugyan az igazi - de
általában már ajkának leghalványabb mozdulata is elérte
a kívánt hatást.
- Örülök, hogy megismerhetem, Jesse - mondta
bársonyos hangján.
Sarah térde megroggyant, szeme tágra nyílt, torkát egy
pillanatra elszorította a félelem. Soha férfi nem váltott ki
benne ilyen reakciót, még néhai férje sem. Olvasott arról,
hogy van ilyen érzés, de azt hitte, csak az angol nőknek
lehet részük benne. Irigyelte is tőlük az effajta
izgalmakat, de most, hogy ő maga is hasonlót élt át, úgy
érezte, nem bírja elviselni.
Mély lélegzetet vett, és amikor úgy gondolta, sikerült
megacéloznia magát Matt Thorne vonzereje ellen,
komoran megszólalt.
- Nem engem hívnak Jesse-nek, hanem a várost. Az én
nevem Sarah. Sarah Troyer.
- Sarah - ismételte a férfi, és drámaian felsóhajtott. -
Ez még szebb!
- Legalább olyan szép, mint a Melanie - jegyezte meg a
lány epésen, és ismét keresztbe vonta karjait a mellén.
Mereven állt a női sértődöttség jellegzetes pózában.
Matt meghökkent, és hangosan felszisszent a
fájdalomtól; amit önkéntelenül magasba szaladó
szemöldöke váltott ki arca bal oldalán, ott, ahol a
puskatussal megütötték.
- Melanie? - kérdezett vissza értetlenül.
- Őt hívta álmában, és most arra sem emlékszik, hogy
kicsoda? - csattant fel Sarah. - Szerencsére Ingrid

Ó
figyelmeztetett néhány dologra, Matt Thorne! Óva intett,
nehogy bedőljek az elbűvölő trükkjeinek!
Olyan hangsúllyal ejtette ki az „elbűvölő” szót, mintha
a jelentése legalábbis a „tömeggyilkoséval” lenne
egyenértékű. Matt elkomorodott. Úgy látszik, bájos
ápolónőjének nem csak a külseje utal szigorú
erkölcsökre, valóban rendelkezik is velük. Ha ez igaz,
lábadozása során nem lesz része túl sok vidámságban! Ép
szemét Sarah-ra szegezte, és óvatosan ülő pózba
tornászta magát. Ingrid biztosan jó viccnek gondolta,
hogy egy amis nő gondjaira bízza az öccsét.
Sarah Troyer. Nem könnyen, de újabb részletek
jutottak a férfi eszébe. Most már emlékezett rá, hogy
Ingrid egy amis lányt alkalmazott a panzióban, amelyet
nemrég nyitott Minnesota délkeleti csücskében. És
láthatóan nem a legkedvezőbb színekben tüntette fel
előtte egyetlen fivérét. Nevetséges! Mintha attól kellett
volna tartani, hogy ő azonnal lerohanja ezt az ártatlan
leányzót! Az állapota sem tenné lehetővé! Felnyögött,
amint ismét beléhasított a fájdalom.
- Jó, hogy eszembe juttatta Ingridet - mondta Matt. -
Talán az lenne a legjobb, ha idehívná.
Szeretett volna néhány dolgot mielőbb tisztázni a
nővérével. Először is, miért kellett rávenni a kórházat,
hogy őt a „felügyeletére bízzák”. Mintha bűnöző lenne,
aki már számtalanszor elszökött, mihelyt kifizették rá az
óvadékot. De ez nem volt elég Ingridnek, le kellett hoznia
ide, ebbe az isten háta mögötti rusztikus városkába,
mikor lett volna hová mennie. A minden kényelemmel
ellátott minneapolisi lakása most üresen áll, és a
nőismerősei versengtek volna azért, hogy ápolhassák. Ott
van például Newman nővér vagy Carrie a radiológiáról.
Arról a csinos kis laborasszisztensről nem is beszélve. Mi
is a neve? Megvan! Melanie! Ő az a bizonyos Melanie!
Megrohanták a kellemes emlékek, még csak meg sem
hallotta Sarah válaszát.
- Nincs itthon.
- Ne haragudjon, de nem hallottam, mit mondott -
vallotta be Matt bocsánatkérő hangon.
 Sarah próbálta összeszedni minden bátorságát.
Mennyivel könnyebb volt ápolni az eszméletlen férfit, és
közben elkalandozni egy kicsit az álmok mezején! Sokkal
könnyebb volt, mint szembenézni az élő, beszélni tudó,
lélegző, ráadásul félig mezítelen Matt Thorne-nal.
A férfi hátradőlt az ágyon, mire még jobban lecsúszott
róla a takaró, fedetlenül hagyva egész felsőtestét, s
mintegy jelezve azt is, hogy ha egyáltalán visel
alsónadrágot, az hihetetlenül szemérmetlen szabású.
Minden erejével igyekezett elvonni tekintetét a takaróról,
abban bízott, ha máshová néz, véget vethet a további
képzelődésének, de a sóhajt, amelyet az izmos mellkas
látványa váltott ki belőle, nem tudta elfojtani. A férfi
mellét selymes, fekete szőrzet borította, amely lefelé
egyre keskenyedett, majd eltűnt a törött bordák köré
tekert rögzítő kötés alatt. És ami a kötés alatt
következett… egek! Jobb, ha nem is gondol rá!
- Azt mondtam, Ingrid nincs itthon - ismételte szinte
cincogó hangon, és szemével kétségbeesetten kutatott
olyan dolog után, ami elvonhatta volna figyelmét Matt
Thorne fedetlen mellkasáról. - Stillwaterbe utazott, mert
az ottani panzióban valami probléma adódott.
- És mikor jön haza? - kérdezte mellét vakargatva a
férfi.
Sarah nagyot nyelt, alig bírta kipréselni torkán a
hangokat.
- N-n-napok múlva - dadogta, közben egyre azon
bosszankodott magában, hogy lehetett ennyire ostoba.
Hogyan is egyezhetett bele abba, hogy egyedül maradjon
a házban ezzel a férfival? Tényleg azt hitte, hogy Matt
Thorne majd udvariasan átalussza azt a néhány napot,
amit Ingrid távol tölt, és neki csak annyi dolga lesz, hogy
saját képzeletével megbirkózzék? Meg sem fordult a
fejében, hogy az öntudatánál lévő férfi ilyen… lenyűgöző,
ilyen… mezítelen lesz.
- Úgy.. tehát napok múlva - ismételte Matt. - És John?
A lány üres tekintettel meredt rá.
- John?
 - Hát John Wood! Ingrid férje. Tudja, nagydarab fickó
és állandóan pipázik.
- Hogyne, ismerem Johnt - mondta gyorsan Sarah, és
mélyen elpirult. - Sajnos ő sincs itthon. Kaliforniában
van, az új útikönyvéhez gyűjt anyagot.
Matt elmosolyodott. Rájött, hogy a nővérke, akinek a
gondjaira bízták, ideges. Radarja erős érzelemhullámzást
érzékelt a nő irányából, és be kellett ismernie, hogy a
vonzalom kölcsönös. Éles szeme azt is észrevette, hogy a
szemérmes Miss Troyernek elképzelése sincs arról,
miként kezelje ezt az érzést. Hatalmas, indigókék szeme
mindenhová nézett, csak rá nem. Mattet mulattatta a
lány félénksége, ugyanakkor soha nem tapasztalt izgalom
kerítette hatalmába.
- Valami baj van a kontaktlencséjével? - kérdezte
vidáman.
- Tessék? - Sarah elkövette azt a nagy hibát, hogy a
férfira nézett. A sötét szemek mágnesként tartották fogva
tekintetét.
- Mintha valami probléma lenne a szemével -
magyarázta Matt.
- Ugyan! Kitűnő a látásom - mormogta a lány, és
gondolatai ismét elkalandoztak. Amikor kicsi volt,
mindig szemüvegre vágyott, mivel ez volt az egyetlen
cicoma, amit az amis lányoknak engedélyezett a vallásuk.
Most is szeretett volna szemüveget viselni, csakhogy
most egészen más oknál fogva. Levehette volna, hogy
megtörölje, kicsit elbabráljon rajta, jó ürügy lett volna,
hogy ne kelljen Matt Thorne-ra néznie.
A férfi le sem vette róla meleg, sötét szemét, amelyben
huncutság, és csak az ördög tudja még mi csillogott. Igen,
talán magának az ördögnek lehet ilyen szeme, ilyen
csábító tekintete, gondolta Sarah. Néhány fekete hajtincs
a férfi homlokába lógott, és ez olyan kifejezést
kölcsönzött arcának, amelyről a lánynak a könyvekben
olvasott „kéjsóvár” szó jutott az eszébe. Most, hogy ébren
volt és felült az ágyban, sérülései közel sem látszottak
olyan komolynak, mint eszméletlen állapotában.
Megfoghatatlan életerő sugárzott belőle és valami
elektromosság, ami mágnesessé tette körülötte a levegőt.
Sarah érezte, hogy a mágneses kisugárzás őt is eléri, és
izgalommal tölti el. Lelkében egyre inkább eluralkodott a
gyávaság; még egy lépést tett hátrafelé.
- És mit fogunk csinálni, míg Ingrid távol lesz? -
kérdezte Matt. - Nem mintha nem lenne néhány ötletem!
- Ingrid az én gondjaimra bízta a panziót - válaszolta
Sarah. - És persze magát.
- Ó, nekem tetszik ez a terv! - Matt hangjában és
tekintetében nevetés bujkált. - Képzelje csak, mennyi
mókában lesz részünk!
Sarah fenyegetően emelte fel mutatóujját.
- Magának ágyban kell maradnia!
- De hiszen ez pompás! Ez a kedvenc tartózkodási
helyem! Feltéve persze, ha nem vagyok egyedül!
- Nos, abban biztos lehet, hogy ez alkalommal egyedül
lesz - felelte Sarah élesen, és az a szemtelen színezet
vegyült hangjába, amelyet apja olyannyira helytelenített.
Ez a férfi viszont láthatóan élvezi, sőt még vidámabban
csipkelődik tőle.
Matt halkan kuncogni kezdett, de ugyanabban a
pillanatban megvonaglott arca a bordái közé hasító
fájdalomtól. Kezét a fehér kötésre fektette.
- Ugyan már, Sarah! Hát semmi sajnálatot nem érez
egy szegény nyomorék iránt? Tényleg képes lenne arra
ítélni, hogy mindvégig egyedül legyek ebben az ágyban?
- Eltalálta! - bólintott határozottan a lány.
- Ha ez így van, minden erőmmel azon leszek, hogy a
lehető leggyorsabban felépüljek. A hideg futkos a
hátamon, ha arra gondolok, hogy itt van, alig
kéznyújtásnyira egy gyönyörű ápolónő, és még csak meg
sem kergethetem az ágy körül!
Sarah nem akart hinni a fülének. A férfi gyönyörűnek
nevezte! Próbált közömbös maradni, úgy tenni, mintha
meg sem hallotta volna a bókot, mert ha meghallja és
méltányolja, az Hochmut - büszkeség - vétek Isten ellen.
Már így is épp elég bűn terhelte a lelkét, nem akarta még
tovább szaporítani őket. Úgy döntött, a legjobb, ha ő is
tréfára veszi a dolgot.
- Hát, amilyen állapotban van, nem okozna
különösebb gondot, hogy elmeneküljek – vágott vissza.
Matt egy pillanatra becsukta a szemét, a testében izzó
fájdalmat figyelte.
- Attól tartok, igaza van. Mondja, tényleg olyan
pocsékul festek, ahogy érzem magam?
Sarah egy parányi lépést tett az ágy felé. Úgy érezte,
kezd oldódni benne a feszültség.
- Nem érezheti magát olyan rosszul, mint ahogy kinéz,
ugyanis akkor már nem élne – válaszolta komolyan.
Matt rápillantott.
- Az áldóját! Maga aztán nem kertel! Nem sokat
törődik a lelkivilágommal!
- Ne haragudjon! - Sarah újból elpirult. - Túl őszinte
vagyok. Mindig azt mondom, amit gondolok. Folyton
bajba is kerülök emiatt.
- Tényleg? - kuncogott Matt. - EI sem tudom képzelni,
hogy maga is kerülhet bajba.
- Pedig gyakran nemkívánatos dolgok történnek velem
- ismerte be Sarah, és a szemét forgatta. Szája körül alig
észrevehető Mona Lisa-mosoly játszott, amint még
közelebb lépett az ágyhoz.
Valami édes, meleg érzés öntötte el a férfi szívét. Nem
nevezte volna vágyakozásnak. Talán inkább… vonzódás
volt az, amit érzett. Sarah Troyer ártatlansága egyszerűen
elbűvölte, ugyanakkor megesküdött volna rá, hogy a
lánynak fogalma sincs arról, milyen hatást vált ki belőle a
viselkedése.
- Komolyan mondja? - évődött tovább. - És ugyan mi
hozhat kellemetlen helyzetbe egy ilyen bájos, ifjú
hölgyet?
Sarah arcáról lehervadt a mosoly, és elfordította
tekintetét. Például az, hogy olyan dolgokra vágyom,
amelyektől tilt a vallásom. Hogy mindig olyasmit akarok,
ami soha nem lehet az enyém, gondolta keserűen, és
ismét elpirult, csakhogy most a bűntudattól. Tudta, nem
bújhat ki a bőréből, ő amisnak született, és azért a
kevésért is hálásnak kellene lennie, amit az élettől kap.
Minden igyekezetével azon volt, hogy elfojtsa a szívében
örökké ott élő vágyakozást, de soha nem volt elég erős
ahhoz, hogy gyökeresen kitépje magából az álmokat.
Észrevette, hogy a férfi várakozóan néz rá.
Mindenképpen mondania kell valamit a kérdésre!
- Például nagy bajba kerülhetek, ha elhanyagolom a
munkámat - közölte nyugodt hangon, de földre szegezett
tekintettel, nehogy a férfi kiolvashassa belőle a ki nem
mondott egyéb válaszlehetőségeket. - Megyek is, és
készítek magának valami harapnivalót.
- Egy pillanatig még várjon - mormogta Matt, és
megragadta az indulni készülő lány csuklóját. Ujjai olyan
lágy és hűvös bőrt tapintottak, mint a legfinomabb
selyem. Nem volt nehéz megtalálnia a lány pulzusát,
amely úgy vert, mint a légkalapács. Kíváncsi lett volna rá,
vajon Sarah tudja-e, mi az a légkalapács? Úgy érezte
magát e mellett a fiatal, érintetlennek tűnő lény mellett,
mint egy kiégett, cinikus aggastyán.
Biztosra vette, hogy Sarah számára ismeretlen az a
fajta erőszak, amely az ő életét kettétörte. Talán nem is
hallott soha a nagyvárosok békéjét veszélyeztető
bandákról, a drogháborúról, az öngyilkosságokról – két
teljesen különböző világban éltek ők ketten. A lány
világát még csak össze sem lehetett hasonlítani a
nagyvárosi élettel, amelynek a szabályait az itt élő
emberek soha meg nem értenék. Mert hogyan is
érthetnék meg azok, akik még az autót is elvetik, mint
túlságosan hivalkodó, túlságosan világias dolgot?!
Végtelen fáradtság és reményvesztettség vett rajta erőt.
Arra gondolt, mi lenne, ha hátat fordítana eddigi
életének, venne egy lovat és gazdálkodni kezdene? Vajon
miként vélekedne Sarah Troyer, ha előállna ezzel az
ötletével? Azzal teljesen tisztában volt, hogy
minneapolisi barátai hogyan reagálnának. Azt hinnék,
megőrült. A tapasztalt világfi, dr. Matt Thorne mint
farmer! Az „abszurd” szó ennek a jelenségnek egy
ezredrészére sem lenne elég találó. Úgy látszik, az
agyrázkódása súlyosabb, mint hitte, gondolta keserűen,
és elűzte gondolataiból a számára is váratlan képzeteket.
Szerette volna megkérdezni Sarah-tól, miért borult el
az arca, mikor a kérdésére válaszolt. Hirtelen úgy érezte,
mindent tudni akar erről a lányról. Mindezt az unalom és
a természetes kíváncsiság kombinációjának tudta be.
Lezserül szemet hunyt a tény felett, hogy általában nem
érdekelték nőismerőseinek sötét, mély titkai. Persze saját
magával sem foglalkozott túl sokat, ennél
gyakorlatiasabb dolgok kötötték le az idejét. Életében a
legelső helyen mindig a munka, a hivatás állt, így sem
ideje, sem energiája nem maradt komoly kapcsolatokra.
Lezserül és jó kedvvel viselte a „Kórház Rómeója” címet,
és a minden mást háttérbe szorító, romantikus
szerelemre csak mint nagyon távoli, elvont dologra
gondolt néha.
Így, amikor Sarah Troyer visszafordult felé, csupán
éledező libidójának tulajdonította a mellkasában
dübörgő lüktetést, és ahogy a lány szemébe nézett, mely
olyan kék volt, mint egy napfényben fürdő, feneketlen tó;
végtelen örömet érzett pusztán amiatt, hogy él.
- Azt hiszem, szükségem lenne egy kis segítségre -
mondta, a szokásosnál kissé fátyolosabb hangon. -
Szeretnék felkelni.
- Én pedig azt hiszem, fülorvosra lenne szüksége -
válaszolta Sarah fojtottan, és egyetlen rántással
kiszabadította kezét a köré fonódó ujjak szorításából.
Hátralépett, szórakozottan dörzsölgetve csuklóját,
mintha ezzel véget vethetne a bizsergésnek, amelyet a
férfi érintése okozott. - Megmondtam, hogy nem kelhet
fel!
- Az a baj, hogy mindent túl komolyan vesz -
ellenkezett Matt. - Nem kelhetek fel hosszabb időre.
- Egyáltalán nem! - makacskodott tovább a lány. A férfi
azzal a fölényes pillantással válaszolt, amelytől általában
a legkardosabb nővér is meghunyászkodott, majd azt
mondta szárazon:
 - Nézze, e tekintetben megbízhatna bennem! Orvos
vagyok! Hadd döntsem el én, mi jó nekem és mi nem!
- Igen - bólintott Sarah, de meg sem mozdult. - Orvos!
És milyen eredményesen gyógyította magát az elmúlt
napokban!
- Hát jó - mondta Matt mogorván. Orvos-énjének egy
cseppet sem tetszett a megjegyzés, főleg azért, mert nagy
igazságot takart. - Akkor ne segítsen! Egyedül is fel tudok
kelni.
Arra gondolt, ő maga is azt az utasítást adná
bármelyik, hasonló állapotban lévő betegének, hogy
maradjon ágyban. Na de ő nem egy közönséges beteg,
hanem orvos is, aki tisztában van azzal, mire képes -
legalábbis általában. Ha valamit meg akar tenni, azt meg
is teszi, gondolta, kötelességtudó nővér ide vagy oda.
Lábait óvatosan átemelte az ágy peremén, és várt egy
darabig, hogy megálljon a szoba, amely a merész
mozdulatra mint egy körhinta beindult vele. Hogy Sarah
érzékenységét ne sértse, a fekete-bíbor takarót
tógaszerűen maga köré tekerte, aztán akkora lélegzetet
vett, amekkorát törött bordái csak lehetővé tettek, és
felállt. A padló azon nyomban hullámzani kezdett a Iába
alatt, teste megingott, minden erejét össze kellett
szednie, hogy el ne essen. Kezét kinyújtotta, hogy
valamilyen kapaszkodót keressen, és a takaró lecsúszott
róla. Görcsösen markolta a „valamit”, amely furcsa
módon megvonaglott a ránehezedő súly alatt és nyikkant
egyet. Egy pillanatig döbbenten meredt Sarah-ra, ám a
kék szemekben nem látott mást, csak a vonzalom
félreérthetetlen szikráit. A következő percben
mindketten elvágódtak, összegabalyodott kezük-lábuk, a
takaró és a bokáig érő pamutszoknya. Sarah halkan
felsikoltott, ahogy hanyatt esett, magával rántva Mattet
is, aki felnyögött a bordái közé hasító fájdalomtól.
Forgott vele a világ. A fájdalom pillanatok alatt átjárta
egész testét, érezte, hogy minden elsötétül körülötte. A
jótékony feketeség békés öntudatlanságot ígért, Matt
mégis minden erejével azon volt, hogy ezt valahogy
leküzdje. Összeszorított fogain keresztül beszívta a
levegőt, egy picit bent tartotta, majd lassan kiengedte és
közben azon fohászkodott, hogy életben maradjon.
Egy örökkévalóságnak tűnő perc után csökkent a
fájdalom, sőt hamarosan azt is észrevette, hogy teste
alatt nagyon is nőies formák párnázzák ki a padlót. Az a
rengeteg ruha igazi nőt takart, telt keblet, formás lábat.
Matt keze finoman ívelt csípőbe kapaszkodott, és amikor
ez tudatosult benne, ellazította ujjait, amelyek röpke
felfedezőútra indultak a lágy hajlaton.
Sarah teste izmos volt, de nőies. Nagyon is nőies,
gondolta Matt, és felnyögött, csakhogy most nem a
fájdalomtól, hanem a gyönyörtől. A lány megmozdult
alatta, mellbimbói a több réteg ruhán keresztül is égették
a férfi bőrét.
- Jól van? - kérdezte Sarah aggodalmasan, miközben
megrohanták az érzelmek: félelem, vágyakozás és
bűntudat vett rajta erőt. Matt Thorne teste egész
terjedelmében ránehezedett, és bármilyen kérdéses volt
is az állapota, neméhez nem férhetett kétség.
A lány kétségbeesetten fészkelődni kezdett alatta,
amivel csak azt érte el, hogy még intimebb közelségbe
kerültek egymással. Amikor zuhanni kezdtek,
automatikusan belekapaszkodott a férfiba, de csak most
tudatosult benne a két izmos kar, a sima, forró bőr.
Sarah égett a vágytól, hogy minél többet felfedezzen
belőle, valahogy azonban sikerült elűzni fejéből a
gondolatot.
- Megsebesült? - nyögte kétségbeesetten.
- Én? - kérdezett vissza Matt álmatagon: Sűrű
szempillái eltakarták a szemét, szája mosolyra húzódott.
- A mennyországban érzem magam! Hát maga?
- Mint akit a padlóhoz szegeztek, és moccanni sem bír
a ránehezedő vagy százkilónyi súly alatt! - válaszolta
Sarah dühösen, remélve, hogy sikerült palástolnia
vágyakozását. Neki nincs joga ilyen… ilyen… világi
dolgokhoz! Hiszen alig ismeri ezt a férfit, de ha
születésétől fogva ismerné is, az sem javítana sokat a
helyzeten. Semmiképp nem kerülhetnek közeli
kapcsolatba egymással. És ha nem akar senkit
megbántani, magába kell zárnia vágyait. Legfeljebb
képzeletben sóvároghat a férfi után.
- Szavamra, Sarah, maga aztán tudja, hogyan kell
erősíteni egy férfi önbizalmát - jegyezte meg Matt
panaszosan, miközben könyökére támaszkodott, és az
alatta fekvő lány szemébe nézett. Keserűen felvonta egyik
szemöldökét.
Sarah úgy gondolta, a férfinak egyáltalán nincs
szüksége önbizalom-erősítésre, de esze ágában sem volt
ezt közölni vele.
A keményfa padlón ekkor felhangzott Barackvirág
körmeinek kopogása, és Ingrid Wood basset houndja
hamarosan be is rohant a szobába. Éktelen ugatásba
kezdett. Sarah megrázkódott, Matt pedig káromkodott
egyet, és mindkét kezét a fülére tapasztotta. Egy
lélegzetvételnyi időre elcsendesedett az ugatás, de azután
a kutya olyan erővel zendített rá újra, hogy a lendület a
magasba emelte első két lábát. Bánatosan, gyászosan és -
mindenek fölött - hangosan adta a világ tudtára
nemtetszését.
Sarah szólalt meg először.
- Azt hiszi, megtámadott - magyarázta, és eltolta
magától a férfi vállát. Barackvirág ismét levegőt vett;
majd olyan vonításba fogott, hogy az ablakok is
beleremegtek.
Matt óvatosan legördült Sarah-ról, az éjjeliszekrénybe
kapaszkodva feltápászkodott, és az ágy mellett álló
székre huppant. Hitetlenkedve nézte a kutyát, soha nem
gondolta volna, hogy egy ilyen parányi állat ekkora
hangot tud kiadni magából. Közben Sarah is felállt a
földről, de Barackvirág még jó ideig ugatott. Amikor
végre úgy gondolta, hogy elmúlt a veszély, a lány lábaira
telepedett, aki lehajolt, és megsimogatta a fejét.
- Légy jó kislány, Barackvirág!
A kutya örömteli ugrándozásba kezdett, barna
szemében már nyoma sem volt a szomorúságnak és
félelemnek. Még egyszer végigmérte a férfit, majd vidám
vakkantással jelezte, hogy nem tekinti ellenségnek.
 Matt a fülét dörzsölte, remélve, hogy sikerül
visszanyernie normális hallását.
- Mondhatom, ez jellemző a nővéremre - jegyezte meg
epésen. - Véletlenül sem tartana inkább dobermannt,
német juhászt vagy valami más, becsületes kutyát,
amelyik szép csendesen kiharap egy darabot a betörőből!
Nem - neki éppen egy ilyen nyamvadék kell, aki arra
kárhoztatja áldozatait, hogy életük végéig fülorvoshoz
járjanak! Kívánom, hogy a drága Barackvirág egy éjszaka
a szenvedély csúcsán lepje meg Ingridet és Johnt!
Sarah kuncogni kezdett a dühkitörés hallatán, de
amint a férfira nézett, a torkán akadt a nevetés. Matt
csaknem teljesen mezítelen volt, a kötéseken és egy
parányi borvörös alsónadrágon kívül nem volt rajta
semmi. A lány tüdejében felforrósodott a levegő, ajka
elnyílt.
- Mi a baj? - kérdezte Matt lágyan, évődő hangjában
némi együttérzéssel. - Nem látott még férfit
alsónadrágban?
- Csak a férjemet - suttogta Sarah, és csak gondolatban
tette hozzá, hogy az alsónadrágos Samuel Troyer soha
nem kavarta fel ennyire. Egész testében megremegett,
gyengeség fogta el.
Matt úgy érezte, mintha kalapáccsal vágták volna
fejbe. Férj! Félelemmel vegyes kiábrándultság fészkelte
be magát gondolataiba.
- Hát férjnél van?
- Csak voltam. Özvegy vagyok.
- Igazán sajnálom - mondta a férfi automatikusan,
mégis együtt érzően. Olyan fiatalnak látta a nőt! Meg
sem fordult a fejében, hogy férjnél lehet. Özvegynek lenni
az ő korában - igazi tragédia. Nézte, amint gondosan
eligazítja szoknyáját és kötényét, leporolja ruhájáról a
nem létező porszemeket. Mindent elkövetett, hogy ne
kelljen a férfi szemébe néznie, amiből Matt azt a
következtetést vonta le, hogy a veszteség még most is
fájdalmasan érinti.
- Nagyon fiatal lehetett - jegyezte meg részvéttel.
 - Az idén lett volna huszonöt éves. Egyidősek voltunk -
felelte Sarah. Egy éve már, hogy Samuel meghalt, de még
most is azon bánkódott, miért is nem volt jobb felesége.
- Mi történt vele? - érdeklődött tovább Matt.
- A farmon érte baleset.
- Milyen szomorú! Vannak gyerekei?
A nő arca alig észrevehetően összerándult a kérdés
hallatán. Tudta, a férfi nem bántani akarja, csak
együttérzésének szeretne hangot adni. Azt pedig még
csak nem is sejthette, milyen fájó sebet tép fel ezzel a
kérdéssel.
- Nincsenek - válaszolta kurtán, jelezve, hogy nem
kívánja folytatni a beszélgetést. Majd kihúzta lábait a
kutya alól, az ágyhoz lépett, és elkezdte eligazgatni az
ágyneműt. Gondosan visszatette helyére a takarót és
felrázta a párnákat. Olyan gyorsan lezárta házassága és
özvegysége történetét, hogy Mattnek úgy tűnt, csak
álmodta az egészet. Mindenesetre azt már tudta, hogy
Sarak Troyer sokkal több, mint az Ártatlanság kék szemű
szimbóluma.
- Legyen jó lecke, ami most történt, Matt Thorne! -
szólalt meg Sarah. - Nem lett volna szabad felkelnie! Még
nem elég erős ahhoz, hogy itt tébláboljon.
- Belátom, igaza van - ismerte be a férfi, miközben
elkapta a fekete frottírköntöst, amelyet Sarah dobott felé
anélkül, hogy ránézett volna. - De vannak dolgok,
amelyek nem tűrnek halasztást. Ha tetszik, ha nem, ki
kell mennem a fürdőszobába.
- Majd keresek egy éjjeliedényt - ajánlotta a nő.
- Köszönöm, nem kérek belőle! Igazán nem áll
szándékomban megbántani, kedves amis hölgy, de
inkább a halál, mintsem arra vetemedjek, hogy bilibe
végezzem a dolgomat.
Sarah álszent képet vágott, és válaszként apja kedvenc
szavait idézte:
- „Aki magasan hordja az orrát, előbb-utóbb rá is esik!”
 - Aha - mondta Matt magabiztosan. - Hát, ha orron
érkezem is oda, én kimegyek a fürdőszobába. Segít
nekem, Troyer nővér, vagy Barackvirággal, a
Csodakutyával vonszoltassam ki magamat?
Nevének hallatára a kutya dühösen vicsorgott, és
elviharzott. Néhány pillanat múlva már csak körmei
kopogását lehetett hallani a szobában.
Sarah gondterhelten felsóhajtott és csípőre tette a
kezét.
- Jól van, segítek. De utána lefekszik, és ágyban is
marad. Megegyeztünk?
- Cserkész becsületszóra!
- Én nem ismerek semmiféle cserkészt. Sokkal jobban
izgat a maga szava. Nem tudom, hihetek-e benne?
- Hát ez tényleg izgalomra adhat okot - válaszolta
Matt, és megpróbált olyan képet vágni, amilyet Groucho
Marx vágott volna, ha csak az egyik szemöldökét képes
felhúzni.
Sarah kissé zavartan pislogott rá. Matt savanyúan
gondolta, hogy Groucho-imitációja, amely mindig
vidámságot, nevetést váltott ki az emberekből, ezúttal
hatástalan maradt.
- Hát nem ismeri a Marx fivéreket? - kérdezte
csalódottan.
- Még soha nem hallottam róluk - mondta Sarah, és
Matt kezébe adott egy sétabotot. - Idevalósiak vagy
Minneapolis és St. Paul környékére?
- Nem érdekes - rázta meg Matt a fejét, és kuncogni
kezdett. Teljesen elbájolta a lány naivitása, és
csodálkozva vette tudomásul, hogy addig soha nem
tapasztalt érzelmek gyúlnak enyhén eldurvult lelkében.
Ékkő volt ez az amis lány, valódi gyöngyszem.
Akárhány csorbát is ejtett az egóján, Matt teljes
bizonyossággal érezte, ő az a lény, akire a legnagyobb
szüksége van, most, amikor életében nem maradt más,
csak sivárság, reménytelenség, amikor már nem is bízott
abban, hogy létezik olyan dolog, amiért érdemes élni.
 Talán mégis csak köszönetet kell mondani Ingridnek a
végén!
 2

- Ingrid igazat mondott. Maga tényleg nagyon rossz

beteg!
Matt komor képpel emelte arcához a borotvát. A
mosdókagyló feletti tükörben észrevette Sarah-t, aki a
mellén keresztbe fonva karját az ajtófélfának
támaszkodott és őt figyelte. Barackvirág természetesen
ott ült a lábán. A lány a tegnapi sötétkék ruha pontos
mását viselte, az elmaradhatatlan fekete kötényt, és
olyan szúrósan nézett, hogy a legszigorúbb főnővérnek is
a becsületére vált volna.
- A borotválkozás igazán nem megerőltető tevékenység
- válaszolta a férfi.
Sarak kiegyenesedett, harciasan felvonta szemöldökét
és csípőre tette a kezét.
- Nem? Igaz, talán a „veszélyes” megfelelőbb szó rá. Ha
ilyen reszkető kézzel fog hozzá; a dolog kimenetele
kétségtelen. EI fogja vágni a saját torkát!
A nőnek igaza volt. Matt keze annyira remegett az
erőlködéstől, hogy képtelen volt az arcához emelni a
borotvát. Nem hitte volna, hogy létezik ilyen gyengeség.
Előző este a fürdőszobához vezető néhány méter és a
visszaút épp elegendőnek bizonyult a teljes
kimerüléshez. Leroskadt az ágyra, és amint a feje alatt
érezte a párnát, elájult. Nem is tért magához, csak reggel,
amikor a felkelő nap első sugarai már átszűrődtek
szobája sötétítő függönyén.
Azt remélte, az új nap új erőt önt testébe, és valóban,
botjára támaszkodva, sikerült is elvergődnie a
fürdőszobáig. De úgy látszik, ez minden energiáját
felemésztette. Most teljes súlyával a toalettasztalnak
támaszkodott, szíve jóval szaporábban vert a
normálisnál, alig kapott levegőt, keze pedig úgy
remegett, hogy a borotva tényleg nem tűnt
biztonságosabbnak egy láncfűrésznél.
 Sarah szemét kereste a tükörben, és amikor tekintetük
találkozott, valahogy sikerült elmosolyodnia.
- És sajnálná, ha kinyírnám magam ezzel az izével?
- Naná, hogy sajnálnám - válaszolta Sarah. Évődő
fények villantak szemében, és szája körül megjelent az a
bizonyos Mona Lisa-mosoly. - Gondoljon csak bele, mit
kellene feltakarítanom maga után!
- Maga a megtestesült együttérzés - fintorodott el a
férfi.
- Nem érdemel együttérzést az, aki semmibe veszi az
orvos utasításait! - mondta Sarah kihívóan.
A férfi szúrós szemekkel nézett vissza, és
megfenyegette borotvájával a lányt.
- Tudja, hogy sokra vihetné az ápolónői pályán? Vagy
mondjuk a tengerészgyalogságnál, mint kiképző
őrmester! Az elvárások mindkét esetben hasonlóak.
Sarah vágott egy grimaszt, próbált sértődöttnek
látszani. Természetesen tudta, hogy a férfi megint csak
tréfálkozik vele, de valóban volt idő, amikor arról
ábrándozott, hogy ápolónő lesz… vagy tanár… esetleg
űrhajós. Tizenkét éves korában leginkább kém szeretett
volna lenni, mert úgy gondolta, a kémek beutazhatják az
egész világot. És most, huszonöt évesen, teljes
bizonyossággal tudta, hogy nem lesz belőle sem ápolónő;
sem tanár, sem más, bár – ostoba módon - szíve mélyén
még mindig ott élt a vágy. De családi kötelékei miatt ő
csak egyvalami lehet: egy egyszerű amis lány. Az, hogy ő
felügyelheti az elbűvölő dr. Thorne lábadozását,
valószínűleg a legizgalmasabb esemény lesz egész
életében.
Matt figyelmesen nézegette a lányt a tükörből.
Csodálatra méltó volt az igyekezet, amellyel próbálta
megőrizni szigorú arckifejezését, tekintetének azonban
nem tudott parancsolni. A tágranyílt szemekben
szomorúság tükröződött. Pedig csak viccelődött vele,
mint ahogy minden útjába akadó nővel szokta. Esze
ágában sem volt megbántani éppen őt. De megérezte,
hogy a lány lelke mélyén elszakadt egy titkos húr, és
senkivel nem szándékozik megosztani fájdalmát.
Hajaj, Sarah, gondolta. Egyre erősebben él bennem a
vágy, hogy mindent megtudjak rólad!
- Azt hiszem, még mindig nem szoktam hozzá, hogy a
sztetoszkóp másik végén legyek - vallotta be
töredelmesen, majd letette a borotvát, és mindkét
kezével megragadta a mosdókagylót. Érezte, hogy
szélsebesen száll ki belőle maradék ereje is. Még mindig
felfoghatatlan volt számára, hogy baj történt vele.
Sportos alkat volt, edzett, és úgy gondolta, örökké
egészséges marad. Erre most itt áll sebesülten, teste úgy
viselkedik, mint egy barátságtalan idegen - egyszerűen
nem engedelmeskedik az akaratának. Elviselhetetlen
volt. Ugyanakkor valami különös, újfajta együttérzés
támadt benne betegei iránt. - Az orvosok általában nem
jó betegek - mondta, hosszú hallgatás után.
Sarah összeráncolta homlokát. Sehogy sem értette,
hogy egy orvos miért nem törődik többet a saját
egészségével.
- Mit ért a sok tanulás, ha semmit nem hasznosít
belőle a saját érdekében? – kérdezte csúfondárosan.
Matt kényszeredetten elmosolyodott.
- Jó kérdés! Tudja, mi, orvosok, hajlamosak vagyunk
azt hinni, hogy védettek vagyunk a fájdalom és a
szenvedés ellen. Túlságosan leköt bennünket a másokról
való gondoskodás, betegeink ellátása. Olyannyira, hogy
néha azt gondoljuk, emberfeletti képességekkel
rendelkezünk.
- Elhiheti, hogy most mindennek látszik, csak
emberfelettinek nem - jegyezte meg a lány szárazon.
- Köszönöm! Ez a bátorító magatartás, azt hiszem,
csodát művel velem. Jót tesz a közérzetemnek.
Sarah belépett a fürdőszobába, felkapta a borotvát és
leakasztott a fogasról egy vastag frottírtörülközőt.
- Irány az ágy, Matt Thorne - adta ki az utasítást,
ellentmondást nem tűrő hangon. Majd én
É
megborotválom! - És már nyújtotta is a férfinak a botot,
szelíden mosolyogva elképedésén.
Matt valóban mulatságos látványt nyújtott félig habos
arcával, villámokat szóró szemével. Gyűrött, szürke
pólója megfeszült vállain, kék rövidnadrágja pedig
mezítelenül hagyta izmos, sötét szőrrel borított lábát. Bal
combján, egész magasan, ugyanolyan kötés volt, mint a
bordái körül. Egy darabig elidőzött rajta Sarah tekintete,
majd ismét a férfi szemébe nézett.
- Tetszik, amit Iát, Kékszemű? - kérdezte Matt
bársonyos hangon.
Sarah-t elöntötte a forróság. Szinte nyelni sem bírt, de
próbálta megőrizni szigorú arckifejezését.
- Jobban tetszene, ha az ágyban látnám!
- Matt a mellkasát borító kötésre szorította egyik kezét,
és úgy tett, mintha megbotránkozna a lány szavain.
- Miss Troyer! Ha ilyeneket mond, nem állok jót
magamért!
Sarah rájött, hogy a férfi félreértette megjegyzését, és
mélyen elvörösödött. Matt Thorne valóban mestere volt a
szónak és a kifinomult flörtnek! Ingrid nemhiába utalt rá
többször, hogy az öccse megrögzött nőcsábász! Tudta,
csak úgy őrizheti meg hidegvérét, ha tréfára veszi a
dolgot, bár ez nem volt könnyű, mivel Matt foglalta le
minden gondolatát.
- Ha felajánlkozásnak értette, amit mondtam, akkor ön
már delíriumban van; uram - vetette oda olyan szárazon,
ahogy csak tudta.
- Dehogy! Csak úgy látom, a helyzet reményteljes -
ellenkezett Matt. Örült annak, hogy a lány vette a lapot.
Egészen eddig úgy gondolta, hogy az amisok komor,
barátságtalan emberek. Még csak fel sem ötlött benne,
hogy humorérzékük lehet.
- Reménytelen - mondta Sarah, és szája szögletében
megjelent a Mona Lisa-mosoly. Az ajtóra mutatott, és
jelentőségteljes pillantást küldött Matt felé.
 - Van magának szíve? Hát lehet megfosztani egy
nyomorékot attól a hitétől, hogy a szép nők még mindig
kívánatosnak tartják? - kérdezte Matt, miközben ellökte
magát a mosdótól, és botjára támaszkodva elindult. -
Tudja, jó, ha van valami, amiért érdemes élni!
Mintha meg lehetne kérdőjelezni a vonzerejét! -
gondolta Sarah keserűen. Még így, összeverten is Matt
Thorne volt a legkívánatosabb férfi, akivel életében
találkozott. A lány megengedte
magának azt a luxust, hogy tetőtől talpig végigmérje,
míg szobája felé bicegett. A férfi széles vállának tökéletes
izomzatát még inkább kihangsúlyozta a ráfeszülő póló.
Háta keskeny csípőben folytatódott, és… Sarah-nak
minden erejét össze kellett szednie, hogy felfelé
kényszerítse tekintetét, és inkább a férfi fejét vegye
szemügyre. A kócos fekete haj arra utalt, hogy
tulajdonosa alig néhány perce kelt fel az ágyból. Ezzel
szemben Sarah már órák óta talpon volt. Az igazat
megvallva, olyan keveset aludt, hogy nem is volt érdemes
lefeküdnie, nyugodtan megspórolhatta volna magának az
ezzel járó fáradalmakat. Mindennel megpróbálkozott,
mégsem sikerült kiűzni gondolataiból a férfit, aki
mindössze pár méternyire tőle, egy másik szobában
aludt. Csak le kellett hunynia a szemét, és maga előtt
látta mosolyát, hallotta tréfálkozó szavait, bőrén érezte
testének melegét. Nem is próbálta megzabolázni
képzeletét, bár tudta, az ilyen gondolatok csak bajt
hozhatnak rá. De az talán nem bűn, ha Isten alkotásában
elgyönyörködik egy kicsit! Meg volt győződve arról, hogy
a Mindenható ugyancsak jókedvében lehetett, amikor
Matt Thorne-t teremtette. És ugyan mi értelme lenne a
tökéletes munkának, ha azt senki nem értékelné?
Így elmélkedett magában Sarah, mikor egy szó cikázott
át az agyán: kísértés. De amilyen gyorsan jött a gondolat,
ugyanolyan gyorsan el is vetette. Az Úr csak azzal a
szándékkal alkothatta ennyire különbözőnek a nőket és
férfiakat, hogy azok észrevegyék egymást, nyugtatgatta
háborgó lelkiismeretét.
Természetesen, Matt Thorne nem pusztán férfi mivolta
miatt jelentett kísértést a kaland után sóvárgó Sarah-ra
nézve. Elég volt arra gondolnia, hogy családjának
mekkora fájdalmat okozna azzal, ha vágyainak engedve
viszonyt kezdene egy angollal - máris összeszorult a
szíve: Soha nem bocsátanák meg neki. Apjának épp elég
csalódás volt az is, hogy lánya egész életében olyan
dolgokra vágyott, amikre még csak gondolnia sem lett
volna szabad. Ha engedne vágyainak Matt Thorne-nal
kapcsolatban; azzal Isaac Maust szemében
megbocsáthatatlan bűnt követne el. Kitagadná a
családja; kitagadná az egész közösség. Apja nélkül még
csak el tudta volna képzelni az életét; az anyjával
azonban más volt a helyzet. És ott volt a nővére, Ruth, és
a fivérei – Daniel, Lucas, Peter és Jacob. Jacob, akit nem
is öccseként, hanem szinte fiaként szeretett! Mit kezdene
az életével nélküle?
Ezzel el is dőlt a kérdés; gondolta Sarah, miközben
nézte; amint Matt leül az ágyra, hátát a magas támlának
támasztja, lábát pedig lassan, fájdalmas kis fintor
kíséretében felemeli, és kinyújtja a gyűrött takarón.
Ugyan, csak nem gondolta komolyan, hogy egy
nagyvilági férfi, mint Matt Thorne, észrevesz egy ilyen
szürke vidéki kis egeret, aki mindennek a tetejében még
amis?
Úgy döntött, jobban teszi, ha munkához Iát. Az
éjjeliszekrényre helyezett egy lavór vizet. A férfi idegesen
nézte minden mozdulatát.
- Egész biztos abban, hogy meg tud borotválni? -
kérdezte, még mindig hitetlenkedve.
- Miután nagyapámnak megromlott a látása, én
borotváltam - válaszolta Sarah, és a férfi mellére terítette
a vastag törülközőt.
Matt gondolatai elkalandoztak, de csak addig, míg nem
tudatosult benne a lány formás melleinek közelsége. Még
a legmerevebb erkölcsök szerint szabott ruha sem
zavarhatta meg élénk képzeletét. Biztos volt abban, hogy
a leginkább érett őszibarackhoz hasonlítható, telt keblek
tökéletesen illenek a tenyerébe, és szinte látta; amint a
kissé sötétebb színű mellbimbók megduzzadnak ujjai
érintésétől. Hangja érdes volt, amikor megszólalt:
 - Azt hittem, az amis férfiak szakállt viselnek.
- Így igaz. A vallásunk úgy parancsolja, hogy ha egy
férfi megházasodik, szakállt kell növesztenie -
magyarázta Sarah, miközben a kezébe vette a borotvát,
és leült az ágy szélére, szemben a férfival, hogy
munkához lásson. De ahogy csípője az izmos combhoz
ért, elakadt a lélegzete. - Tehát, minden nős férfi
szakállas, de nincs… - Ahogy Matt szemébe nézett,
elnémult. Egyszerűen nem jutott eszébe az angol szó,
szíve pedig majd kiugrott a mellkasából. Minden erejét
összeszedve próbált tovább beszélni: - Szóval szakállt
viselnek, de nincs… hm… - Felemelte az ujját, és egy
vonalat rajzolt a férfi felső ajka fölé a borotvahabba.
Hirtelen úgy érezte, elektromos áram cikázik végig a
testén, ujja hegyétől a legnőiesebb tájakig. - Hm…
bajuszuk - lehelte, és észre sem vette, hogy amis
dialektusban ejtette ki a szót.
Matt érdeklődéssel szemlélte Sarah arcán a gyors
egymásutánban megjelenő érzelmek viharát. Érezte,
hogy a lány vonzódik hozzá, de valamitől fél. Szerette
volna magához ölelni és megnyugtatni, hogy nem
fenyegeti veszély. A lány bájos volt, vonzó és üde, mint a
friss levegő. Mattet különös érzések kerítették
hatalmukba. Igaz, mindig is szerette a nőket, szívesen
eljátszadozott velük, de általában csak azokkal kezdett ki,
akik ismerték a játékszabályokat. Sarah Troyer azonban
nem az a fajta nő volt, akivel játszadozni lehet. Valószínű,
fogalma sem lenne arról, hogy ami köztük történik,
egyfajta játék. Ennek ellenére nem látott veszélyt egy kis
udvarlásban. És a felső ajkát simogató ujj nagyon is
csábító volt! Megfogta a lány törékeny csuklóját, és lefelé
húzta a pici kezet. A kérdéses ujj az alsó ajakra csúszott
és ott megpihent. Matt megérintette a nyelvével. Nem kis
elégedettséget érzett, amikor Sarah szeme elsötétült, és
arcát elöntötte a vágyakozás semmivel össze nem
téveszthető pírja. Ám az automatikusan fellépő szexuális
reakciót követő másodpercben már hihetetlen rettegés
tükröződött a lány szemében. Matt úgy érezte, mintha
fejbevágták volna, és elengedte a törékeny kezet.
Szemében csipkelődő fények villantak, mikor megszólalt.
 - Gyerekkoromban mindig azt hittem, ez is olyan ízű,
mint a tejszínhab. Most már tudom, hogy tévedtem.
Sarah nem szólt semmit - elkezdte borotválni a férfi
arcát, közben azon izgult, hogy remegő kezében meg ne
csússzon a borotva. Ugyanakkor szórakoztatónak találta
a gondolatot, hogy most könnyen bosszút állhatna a
férfin a nyers vágyak miatt, amelyeket felszabadított
benne. De rögtön el is szégyellte magát emiatt. Matt
igazán nem hibás abban, hogy ő elégedetlen az életével.
Tulajdonképpen senkit nem hibáztathat ezért, hiszen
mindaz, ami benne volt - a kaland és izgalom utáni vágy -
jött magától, születésétől fogva ott élt a lelke mélyén.
Egész életében küzdött ellene, próbálta elfojtani, de
hiába. Matt Thorne, mint gyufa lángja a kanócot, lángra
lobbantotta benne a vágyait, de igazságtalan lett volna,
ha ezt az ő hibájának tudja be.
Abban persze biztos lehet, hogy apja másként
vélekedne a dologról. Mindenki tudta róla, hogy ki nem
állhatja az angolokat és ördögi módszereiket. De Sarah
úgysem szándékozott beszámolni neki sem Matt Thorne-
ról, sem a vágyairól. Minél kevesebbet tud apja a
Thornewood Panzióval kapcsolatos dolgokról, annál
jobb. Már az is eléggé felbosszantotta, hogy a lánya
idejött dolgozni. Szerencsére, a pénz, amivel Sarah
hozzájárult a farm kiadásaihoz, elegendőnek bizonyult
Isaac Maust lecsillapításához, így nyilvánosan soha nem
adott hangot nemtetszésének.
- Sarah?
Nevének hallatára felkapta a fejét, és Matt-re emelte
tekintetét. A férfi biztosan kérdezett tőle valamit, amit ő
nem hallott meg, és most várja a választ.
- Tessék?
- Azt kérdeztem, hogy került ide, ebbe a panzióba. Be
kell vallanom, nem ismerem valami jól a maguk
szokásait, de meglepőnek találom, hogy egy amis lány a
közösségen kívül munkát vállalhat. Nem ellenkezik ez a
vallásukkal?
- Ó, dehogy - válaszolta Sarah, és próbált könnyedén
beszélni arról, ami általában nagyon érzékeny ponton
érintette az amisokat. - Bárhol vállalhatunk munkát, ha
az összeegyeztethető a vallás tanaival.
- De maguk tagadják az elektromosságot, a vezetékes
vizet és egy csomó mindent, amit itt használnia kell. Ezt
nem tiltja a vallás?
- Tényleg elvetjük az effajta kényelmet, mert úgy
gondoljuk, rossz hatással van a család, a közösség
életére. Azt azonban nem hisszük, hogy mindez az ördög
találmánya lenne, és nem irigyeljük azoktól, akiknek ez
által kényelmesebbé, könnyebbé válik az élete -
magyarázta Sarah komolyan. Ő maga ugyan soha nem
értette, erkölcsi szempontból miért romboló hatású
mondjuk az angol WC, de véleményét mindig
megtartotta magának. - Most azonban ne mozogjon, vagy
levágom az orrát - figyelmeztette a férfit, majd, miután az
utolsó simításokat is elvégezte, letette a borotvát. Csak
ezután szedte össze a bátorságát, hogy feltegye azt a
kérdést, ami a leginkább izgatta. Tudta, jobban tenné, ha
átülne az ágy melletti székre, de túl kényelmesen érezte
magát ott, ahol volt, és, az igazat megvallva, élvezte, hogy
csípője a férfi combjához ér.
- Ingrid mesélte, hogy valamiféle támadásban sebesült
meg, de nem értettem - vallotta be Sarah.
Akkor már ketten vagyunk, gondolta Matt. Mindig is
okos, tapasztalt, nagyvilági fickónak tartotta magát, de
arról egyszerűen fogalma sem volt, kinek, vagy mire jó a
bandák közti harc, az értelmetlen erőszak, amivel
újabban nap mint nap találkozott, s amelynek ártatlan
emberek esnek áldozatául. Nem tudta, hogyan fogja
megmagyarázni Sarah-nak, és nem is igazán akarta. De a
lány ott ült mellette, türelmesen várta a választ, amelyből
megtudhat valamit a számára ismeretlen Nagyvilágról.
- Az egyik minneapolisi kórház baleseti sebészetén
dolgozom - kezdte Matt óvatosan, megfontolva minden
szavát. - Ez a kórház a városnak egy meglehetősen rossz
hírű negyedében található. Gyakran kerülnek hozzánk
különféle bűnügyek áldozatai, és persze, maguk a
bűnözők is megsérülnek néha. - Elhallgatott,
kétségbeesetten kereste a szavakat. -Hallott már valamit
a nagyvárosok nyugalmát veszélyeztető utcai bandákról?
 A lány komolyan bólintott.
- Igen! Ingrid Newsweek magazinjában olvastam
róluk.
Az, hogy Sarah a Newsweeket olvassa, meglepte a
férfit, de aztán elraktározta magában az érdekes
információt, és tovább magyarázott.
- Nos, ezek a bandák az elmúlt öt-hat év során
elszaporodtak Minneapolisban. Egyre több banda helyezi
át ide a székhelyét Chicagóból és Los Angelesből, és
1
„Moneyapolisnak” nevezték el a várost, mert úgy
gondolják, hatalmas pénzeket tudnak itt leszakítani.
Ennek következtében egyre több a bűncselekmény és az
erőszak.
- A baleset a saját kórházamban ért, munka közben.
Két kábítószeres banda között ott tört ki a nézeteltérés, a
szó szoros értelmében a fejem fölött. - Matt elhallgatott,
és a jobb szeme felett éktelenkedő sérülésre mutatott. -
Akkora ütést kaptam egy puskatussal, hogy a gyógyszeres
szekrénynek estem. A szekrény szintén nem kímélt, itt
hasította fel a képemet – mutatott összevarrt állára. -
Ezen kívül eltört három bordám, a combomon pedig egy
jóképű, golyó ütötte lyukat takar a kötés.
Matt elbeszélése alaposan megszelídített változata volt
annak az iszonytató erőszak- és gyűlöletviharnak. Nem
szólt a rengeteg kiontott vérről, sem arról, hogy egy 16
éves bűnöző számára végzetes volt a „nézeteltérés”. Arról
is hallgatott, hogy egy ártatlan gyereket egy repülő
ablaküveg sebesített meg súlyosan, és arról is, hogy ő
maga - látható sebein kívül – agyrázkódást szenvedett és
egyik veséje is megsérült. A finomított változat is épp
eléggé felzaklatta a lányt.
Sarah érezte, hogy elsápad, ahogy Matt nyugodtan
taglalta sérülései történetét. Milyen tárgyilagos tud
maradni!
A lányt a lelke mélyéig megrázta az erőszak effajta
megnyilvánulása. Nem értette, hogy süllyedhet egy
ember olyan mélyre, hogy szántszándékkal
megsebesítsen egy másikat. Az ő életében, amelynek két
sarkköve a család és a hit volt, teljesen ismeretlen volt az
erőszak, a brutalitás. És mégis mennyire vágyott arra,
hogy elmeneküljön a védett, szinte burokba zárt világból,
és felfedezze azt a másikat, az Igazit. Most azonban
megrettent a sok kegyetlenség hallatán, ami ott történik.
Mérhetetlen csalódottságot érzett. Mindig úgy képzelte,
hogy abban a világban minden csodálatos, bámulatra
méltó, és most kiderült, nem így van. Naivnak, sőt
ostobának érezte magát tévedése miatt.
- Meg is ölhették volna - mondta, és megborzongott.
Úgy érezte, mindennél jobban félti ezt a férfit, akinek
hamarosan vissza kell térnie az erőszak világába.
- Igen - válaszolta Matt lágyan. Sajnálta, hogy
elbeszélése beszennyezte a lány naiv elképzeléseit.
Együttérzően nézett rá, és kezébe vette apró, törékeny
kezét.
Különös, gondolta, hogy ő a sebesült, mégis Sarah
szorul vigasztalásra. És milyen jólesik vigasztalnia a
lányt! Soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen parányi
gesztustól jobban érezheti magát az ember. Már olyan
régóta próbál eligazodni a bűn és az erőszak világában,
ahol ő volt az, aki mindig összefoltozta a sebesülteket, és
meg volt győződve arról, hogy jót tesz, amikor gyógyultan
visszaküldi őket az utcára, hogy tovább
háborúskodjanak. Hogy is gondolhatta, hogy az ő erőtlen
próbálkozásai fogják megmenteni a világot?
Magától értetődőnek tartotta, hogy nap mint nap
szembe kell néznie a szenvedéssel, az értelmetlen
halállal, és fel sem tűnt neki, hogy csupa olyan emberrel
van dolga, akikből hiányzik a jóság, a szeretet. És akkor
találkozik ezzel az egyszerű, mégis imádnivaló amis
nővel, akit megindít az ő fájdalma! Szerette volna
megcsókolni, kizárólag azért, mert törődik vele.
A pokolba, dehogy azért! Egyszerűen szerette volna
megcsókolni!
- Tudja, mire lenne most leginkább szükségem, Troyer
nővér? - kérdezte bársonyos hangján, és remélte, sikerül
mosolyt csalogatni a lány arcára. - Egy kiadós reggelire!
Majd meghalok az éhségtől.
 Sarah bólintott és halványan elmosolyodott.
- Úgy ám, egy jó kiadós reggelire! Hogy mielőbb
visszanyerje az erejét!
És már indult volna, ám Matt olyan erősen tartotta a
kezét, hogy nem tudott felállni. Tekintete a férfi ápolt
kezére siklott, amely nem engedte, hogy elmenjen. Szíve
nagyot dobbant. A hatalmas kézből melegség,
gyengédség sugárzott, és Sarah hirtelen nem is
emlékezett arra, utoljára mikor érintette így férfi.
Keze - mintha önálló életre kelt volna - megfordult, és
tenyere a legnagyobb természetességgel simult Matt
tenyerébe. Úgy érezte, felforrósodik körülötte a levegő,
tüdeje égett, és a tűz félelmetes gyorsasággal kerítette
hatalmába testének legtitkosabb zugait. Várta, hogy
szívében felébredjen a bűntudat, de nem jött. Helyette
valami jóleső érzés járta át. Úgy érezte, végre él.
Észrevette, hogy Matt sötét szeme kutatóan néz rá,
mire vágott egy grimaszt, és ujjait visszahúzta saját
tenyerének viszonylagos biztonságába.
- Milyen finom keze van! - mondta nyugodt hangon. -
Egyetlen bőrkeményedés sincs a tenyerén!
- Elég sok pénzt fizetnek nekem azért, hogy kezemen
olyan finom maradjon a bőr, mint egy csecsemőén!
- Ez furcsa számomra - vallotta be a lány. - A legtöbb
férfiismerősöm farmer, és mindegyiknek kérges a
tenyere. Sőt a feleségeiké is csupa bőrkeményedés!
- Én azt nem engedhetem meg magamnak - védekezett
Matt. - Mint tudja, orvos vagyok; és munkámhoz
elengedhetetlen a kifinomult tapintás. Az én kezemnek
olvasnia kell az emberek testét! Nézze csak,
megmutatom!
Matt két kezébe vette a lány arcát, aki mozdulatlanul,
bár kissé gyanakvóan figyelt. A férfi sötét szempillái
lecsukódtak, miközben ujjai leheletkönnyű
mozdulatokkal indultak felfedezőútjukra - a finoman
domborodó arccsonttól az áll felé. Hüvelykujjainak lágy
érintésére Sarah ajka öntudatlanul elnyílt.

É É
 - Gyönyörű - suttogta Matt. - Érzékeny. Édes.
Majd ujjait a lány nyakszirtjén göndörödő puha fürtök
közé csúsztatta, és gyengéd, de határozott mozdulattal
magához húzta a fejét. Sarah gyomra remegett, úgy
érezte, a szoba forog körülötte. Becsukta szemét, és
átadta magát az egész testét hatalmába kerítő
varázslatnak.
A férfi ajkának ugyanolyan könnyed volt az érintése,
mint a kezének, amint kóstolgatta, ízlelgette a lányt.
- Édes - suttogta lágyan. A hang maga is olyan
simogató volt, mint a csók.
Sarah számára megállt az idő, csak a pillanatnak élt.
Semmi mást nem érzett, csak a férfit, kellemes, meleg
ízét, a fejét ringató kezek gyengédségét, a szájára tapadó
ajkak puhaságát, és a nyitott ablakon beáramló, kora őszi
levegő illatát. A csendet csak az ablak előtt álló juharfa
száraz leveleinek zörgése törte meg néha, majd egy ág
reccsenése és egy meglepett kiáltás.
Sarah felpattant az ágyról.
- Mi volt ez? - kérdezte ijedten.
A következő pillanatban Barackvirág is a helyszínre
érkezett, és tele tüdőből ugatni kezdett. Először a kutya
ért a nyitott ablakhoz, felugrott a párkányra és nedves
orrát az üveghez nyomta.
- Vau-u-u-u! Vau-u-u-u!
Sarah a fülére tapasztotta a kezét, miközben
nyugtalanul fürkészte a fa ágait, kereste a zaj okozóját.
Aztán a fa alatt megmozdult a ragyogó sárga levélhalom,
és kibújt alóla egy szőke gyerekfej. A lány ijedten bámult
kisöccse tágra nyílt, kék szemébe.
 3

- Jacob! Hogy kerülsz ide?

- Hello, Sarah! - üdvözölte vidáman a kisfiú, majd egy
kis kéz is kiemelkedett a levélkupacból, és felintegetett
nővérének. - Látogatóba jöttem!
Sarah gyorsan elmormolt németül egy imádságot, és
kalapáló szívére szorította a kezét.
- Megütötted magad?
- Egy picit. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, azt
hiszem - ismerte be a fiúcska. - A kabátomban
szakítottam egy lyukat - tette hozzá. Német gondolatait
nem mindig sikerült tökéletesen angol szavakba öntenie,
ilyenkor keletkeztek ezek a furcsa mondatok. Felemelte
bal kezét, hogy megmutassa nővérének a kabát ujján
tátongó hasadást. Hasonlóképpen járt világoskék
vászoninge is. Jacob csak ekkor vette észre a karján
kiserkenő vért. Csodálkozva vonta össze szemöldökét.
- Maradj ott, ahol vagy, fiatalember! - adta ki Sarah az
utasítást és ellökte magát az ablaktól. Addigra már Matt
is felkelt, botjára támaszkodva fel-alá járkált a szobában,
látszott rajta, hogy keres valamit.
Sarah elképedve nézett rá.
- Megmondaná, mi az ördögöt csinál?
- Valaki megsérült, és ha elfelejtette volna, orvos
vagyok. Megyek, és megnézem, mit tehetek - mondta
ellentmondást nem tűrő hangon. Felrántotta a szekrény
ajtaját, félrelökött vagy fél tucat inget, a vállfák
sikoltoztak a vasrúdon, amint ide-oda tologatta őket.
- Hol van az orvosi táskám? Csak azt ne mondja, hogy
Ingrid nem hozta el!
- Jó. Nem mondom - morgott Sarah, és szorosan
összezárta ajkait.

É
 Értelmetlen próbálkozás lett volna visszaparancsolni
Mattet az ágyba, ha már egyszer felkelt. A ló kiszabadult
az istállóból, és Sarah-nak most sokkal fontosabb teendői
voltak, mint hogy megpróbálja visszakergetni. Az
öccséhez kell mennie! Fogalma sem volt, mekkorát
eshetett Jacob. Még az is előfordulhat, hogy eltört
valamije, vagy ami annál is rosszabb - belső sérülést
szenvedett. Sarah-ban egymás után ötlöttek fel az
ijesztőnél ijesztőbb gondolatok. Torkát összeszorította a
félelem. Kirohant a férfi szobájából, kettesével szedte a
lépcsőket lefelé. Sarkában ott lihegett Barackvirág.
Az udvaron egy mogyorószínű póni legelészett. Sarah
elrohant mellette, szoknyáját és kötényét összemarkolta,
nehogy a Iába köré tekeredjenek.
Jacob még mindig ugyanott ült, ahová esett: vállig az
aranysárga levélhalomban, de már egyáltalán nem találta
olyan vidámnak a helyzetet, mint az elején. Ép kezével
alátámasztotta sérült karját, és hősiesen próbált küzdeni
könnyei ellen, amelyek hatalmas, ragyogó cseppekben
gyűltek össze a szeme sarkában. Hiába szívta be erősen
az alsó ajkát és harapdálta csaknem véresre, nem tudta
megállítani szája remegését.
Sarah térdre esett a fiúcska előtt.
- Mutasd csak, bobbli - mondta szelíden, és reszkető
kezét Jacob felé nyújtotta.
- Nem vagyok csecsemő - csattant fel a fiú, és elfordult,
de nem annyira dacból, mint a félelemtől, hogy
észreveszik rajta fájdalmát. - Különben is, csak egy
karcolás az egész!
- Mi lenne, ha én döntenék ebben a kérdésben? -
szólalt meg mögöttük Matt.
A férfi sápadt volt, erősen szédült, ami nem is volt
csoda, hiszen jóval gyorsabban vette a lépcsőfokokat,
mint amit egy megfontolt ember - az ő állapotában -
megengedhetett volna magának. Ennek ellenére sikerült
egy bátorító mosolyt erőltetni az arcára, majd
megkönnyebbülten lerogyott a levélhalomra.
Jacob elkerekedett szemekkel nézte. - Ki maga?
 - A nevem Matt. Orvos vagyok. - Hiszen maga angol!
- Ha ezzel azt akarod mondani, hogy nem vagyok amis,
azt hiszem, igazad van. Zavar ez téged? - kérdezte Matt,
és igyekezett megőrizni komolyságát.
A fiúcska elragadó volt szalmaszínű hajával és szeplős
orrával. Matt hét-nyolc évesnek gondolta. Majdnem
ugyanúgy mosolygott, mint Sarah, szemei csillogtak az
izgatottságtól.
- Á, dehogy - válaszolta, miközben tetőtől-talpig
végigmérte Mattet. - Hiszen magán nincs nadrág! -
jegyezte meg helytelenítő hangon.
- Jacob! Próbálj viselkedni! - sziszegte Sarah, akinek
illendőségérzetét kissé fokozta a félelem. Szíve még most
is kétszázhúszat vert percenként, annyira megijesztette a
tény, hogy kisöccse leesett egy fáról. Mióta Jacob élt,
többnyire ő viselte gondját. Édesanyjuk megbetegedett a
fiú születése után, és Sarah örömmel vállalta magára
Jacob nevelését. Szinte úgy érezte, mintha a saját fia
lenne, nem pedig az öccse.
Matt nem vette sértésnek a fiú ületlen megjegyzését.
Közelebb húzódott Jacobhoz.
- Ez a szerencsesortom. Akarod tudni, miért?
A szőke fejecske igenlően bólintott.
- Azért, mert ezt viseltem minden futóversenyen az
egyetemen.
- Mi az az egyetem?
Mattet úgy meghökkentette a kérdés, hogy szólni sem
bírt, de aztán rájött, hogy az amisok valószínűleg nem
nagyon adják a fejüket továbbtanulásra.
- Az egyetem olyan iskola, ahová azok jelentkeznek,
akik orvosok akarnak lenni - magyarázta.
- És megnyerte azokat a versenyeket? - érdeklődött
tovább Jacob, akit egyáltalán nem villanyozott fel, hogy
szóba került az iskola. A versenyek már jobban izgatták.
Felnézett Mattre, és amint a válaszra várt, önkéntelenül
is lazított sérült keze szorításán.
 - Nem mindet - mondta Matt, és óvatos mozdulattal
kinyújtotta a kezét. - Hadd nézzem, mi történt! Amint
látom, szeretsz fára mászni, ugye? Én is!
Gyerekkoromban én voltam a kerület famászó bajnoka. A
második legjobb fára mászó pedig egy Iány volt.
Gondolnád?
- Nem - válaszolta Jacob, és behúzta a kezét, amint
Matt ujjai körülfogták a csuklóját, de azután izmai
fokozatosan ellazultak és újra kinyújtotta a karját, csak
ezután szólalt meg ismét. - A lányok közül, akiket én
ismerek, egyedül Sarah tud fára mászni.
- Ez igaz? - Matt Sarah-ra vigyorgott, és kuncogva
látta, hogy a lány elpirul. - Szívesen megnézném!
- Jonah Yodernél nem ismerek ügyesebb fára mászót -
folytatta Jacob, és egyre jobban belemelegedett a
témába. Teljesen megfeledkezett arról, hogy Matt a
karját vizsgálja. - Ő már tízéves, és úgy mászik, mint egy
mókus. Nekem sem megy rosszul, csak az a baj, hogy
nem tudok túl messzire nyúlni. Igaz, még csak nyolcéves
vagyok, és Jonah Yoder jóval nagyobb is nálam.
Sarah lehajolt, hogy megnézze a sérülést. - Eltörött? -
kérdezte nyugtalanul.
- Hova gondol? Csak egy karcolás az egész! - válaszolta
Matt és Jacobra kacsintott. - Ezek a nők!
- Ezek a nők! - utánozta Jacob, és fölényes pillantást
vetett nővérére:
- Ugye; megmondtam, hogy csak egy karcolás? Már
hogy tört volna el!
- Igaz, elég szép karcolás - mondta Matt. - Az igazat
megvallva, ocsmányul néz ki!
- Mit jelent az, hogy ocsmány? - kérdezte a fiú:
- Akkor használjuk ezt a szót, ha nagyon undorítónak
találunk valamit - magyarázta Matt, és arckifejezése
mutatta, hogy olyasmiről van szó, amit csak egy fiú tud
értékelni igazán. Olyan grimasz volt ez, amelyet
mindenki megértett, bármely kultúrához tartozott is az
illető: Az „ocsmány” egyike azon fogalmaknak, amelyet
kivétel nélkül minden fiú ismer, csak esetleg más szóval
fejezi ki magát.
Jacob elragadtatással nézte karján a sebet.
- Ocsmány - ismételte. Láthatóan tetszett neki a szó.
Mattre nézett, és mindketten elmosolyodtak:
- Egyszerűen ocsmány!
Jacob kuncogva mondta a férfi után: - Egy-sze-rű-en
ocsmány!
Matt hirtelen elkomolyodott.
- Ki kell tisztítani a sebet, és teszünk rá valami
kenőcsöt - mondta megfontoltan.
A fiú ismét ránézett, most azonban már nem tűnt
olyan bátornak, mint az elején.
- Nagyon fog fájni?
- Egy ilyen fáramászó bajnok, mint te, ki fogja bírni.
Örülj, hogy nem kell összevarrni, mint az én sebemet -
bátorította, és az arcára mutatott, ahol az öltések voltak.
Jacob félelemmel vegyes tisztelettel nézett a férfira.
- Csak nem maga is leesett egy fáról?
- Nem. A kórházban ért egy kis baleset. Sarah
felsegítette öccsét a levélkupacról, németül mondott neki
valamit, majd leporolta róla és magáról a leveleket. Aztán
felkapta a földről a fiú széles karimájú kalapját és a
fejébe nyomta. Matt szintén feltápászkodott, és a botjára
nehezedve várta, hogy megálljon körülötte a világ.
- Talán megkérhetnénk Sarah-t, hogy készítsen
nekünk egy kis reggelit, mi pedig rendbe tesszük a
karodat - javasolta.
Sarah felnézett, de abban a pillanatban görcsösen
összerándult a gyomra. A férfi sápadt volt, és egész
testében remegett.
- Szaladj a konyhába, Jacob! - mondta az öccsének. -
Ülj le, és várj meg bennünket! De eszedbe ne jusson
játszani a kenyérpirítóval!
Amint a fiú nekiiramodott, Matthez lépett.
 - Jól van?
- Persze - mondta a férfi, és próbált megereszteni egy
szexi mosolyt. - Csak még egy kicsit szédülök a csóktól!
A lány úgy nézett Mattre, mintha legalábbis pofon
ütötte volna, aztán sarkon fordult, és nagy
szoknyasuhogás közepette a ház felé indult.
Matt zavartan nézte a távolodó alakot.
Nem értette. Általában nem szoktak elmenekülni előle
a nők. Megvakarta fájdalomtól lüktető fejét, majd
Barackvirágra nézett, aki úgy ült a levélkupac tetején,
mintha gyökeret eresztett volna. Sarah csókja teljesen
elkábította a férfit. Egészen könnyed csók volt,
majdhogynem szemérmes, de a nyomában fellépő
elektromosság megdöbbentő hatással volt rá. Bizonyára
a lány is ugyanezt érezte. Ezt kellett éreznie!
Úgy döntött, túl gyenge ahhoz is, hogy a női lélek
rejtelmeiről elmélkedjék, nem is beszélve arról, hogy
megfejtse őket. Ráadásul ott volt az ellátásra váró
sérülés. Összeszedte minden maradék erejét, és elindult
a ház felé.
- Miért nem vagy iskolában? - kérdezte Sarah,
miközben a tágas, napfényben fürdő konyha közepén álló
asztalra borította a hatalmas elsősegélynyújtó doboz
teljes tartalmát.
Jacob riadtan ugrott el a pulttól, ahol a csillogó-
villogó, krómozott kenyérpirító kapcsolójával játszott.
- Megbetegedett a tanár bácsi, így ma nem van tanítás.
- Ma nincs tanítás - javította ki Sarah a fiút.
- Nincs.
- Micsoda? Nincs helyettesítés? - hitetlenkedett Matt,
és intett Jacobnak, hogy üljön fel az asztal tetejére.
- A mi iskolánkban csak egy tanító van - magyarázta
Sarah. - Nincs, aki helyettesíthetné.
- Akkor ez biztosan egytantermű iskola, ahol a WC az
udvar végében van - jegyezte meg Matt félig tréfásan.
 Sarah hűvösen nézett vissza rá. - Természetesen.
Matt rettentő zavarba jött, azt kívánta; bárcsak
eltűnhetne a linóleum alatt. De mivel nem tudta, miként
tompíthatna tapintatlan megjegyzésén, úgy tett, mintha
el sem hangzott volna, megköszörülte a torkát és Jacobra
irányította minden figyelmét. Kitisztította a fiú sebét,
igyekezett kevés fájdalmat okozni neki, miközben a
szálkákat és a száraz levéltöredékeket szedegette ki.
Sarah a férfi könyökénél állt és figyelt, készen arra,
hogy beavatkozzék, ha öccse arcán a fájdalom legkisebb
jelét is felfedezi. Ha Jacob felszisszent, az ő arca is
megrándult és elállt a lélegzete. Ha Jacob szeméből
kigördült egy könnycsepp, Sarah kettőt törölt ki a
sajátjából. Matt a szeme sarkából figyelte a lányt,
hitetlenkedve, együttérzően, ugyanakkor kissé
bosszúsan.
- Csak kitisztítom a sebet és bekötöm - mormogta. -
Nem amputációról van szó, az istenért! És biztosíthatom,
tudom, mit csinálok. Jó, ha tudja, hogy a negyedik
legjobb voltam az évfolyamomban a Minnesotai
Orvostudományi Egyetemen.
- Hány közül? - kérdezte Sarah, cseppet sem tréfásan.
Matt lesújtó pillantást vetett a lányra.
- Nagyon vicces! De talán jobban tenné, ha leülne, még
mielőtt elájul a rémülettől. Vagy még jobb lenne, ha
hozzálátna a megígért reggeli elkészítéséhez!
Sarah aggódó pillantást vetett Jacobra, aki éppen a
ragtapasszal volt elfoglalva. Aztán vonakodva elindult, de
minden egyes lépés nehezére esett. A száját harapdálta,
alig bírta visszafojtani könnyeit.
- Elképesztő bizalommal van irántam - jegyezte meg
Matt gúnyosan. - Vigasztalja az a tudat, hogy nem bírok
elfutni a bosszúja elől, ha netán elhibázok valamit. Ha
úgy tetszik, véresre verhet egy furkósbottal! - Azzal
Jacobhoz fordult, és elfintorította az arcát. - Ezek a nők!
Az ember azt gondolná, semmi ocsmányat nem látott
még életében!
 A fiú szippantott egyet, majd kuncogni kezdett és
átlendítette lábát az asztal végén. Míg Sarah a reggelit
készítette, Matt és Jacob az asztalnál fiúkat érdeklő
dolgokról beszélgettek. Jacob elmesélte Mattnek
mindazt, amit a gazdálkodásról tudott, elmondta, milyen
jónak ígérkezik a gabonatermés, hogyan készülnek a
betakarításra, és neki mi lesz a dolga. Be nem állt a szája.
Matt megfontoltan hallgatta, és megfelelő időközönként
hozzáértően bólintott. Sarah a szeme sarkából figyelte
őket, és elragadónak találta, ahogy Matt az öccsével
viselkedik. Valószínűleg egyáltalán nem érdekelte,
milyen száraz a gabona, de úgy figyelt Jacob szavaira,
mintha számára is létfontosságú dolgokról lenne szó.
Milyen jó apa lenne belőle, gondolta Sarah, és azt
kívánta, bár tudná legyőzni a szívében fellángoló édes
vágyakozást. Matt elé tette a reggelit, egy csésze gőzölgő
kávé kíséretében, és megpróbált nem gondolni arra,
milyen meghitt, családias a jelenet.
- Anya tudja, hogy itt vagy? - kérdezte Jacobtól,
miközben kezébe nyomott egy pohár tejet, és egy nagy
tányér mazsolás süteményt tett az asztal közepére.
Jacob úgy nézett a süteményre, mint akit napok óta
éheztetnek, és anélkül, hogy engedélyt kért volna rá,
kivette a legnagyobbikat.
- Ja - mormogta. - Papa mondta, ha végeztem a
munkámmal, látogassalak meg.
- Tényleg? - kérdezte Sarah, inkább magától, mint
Jacobtól. Érezte, hogy emelkedik gyomrában a
feszültség. Isaac Maust nem azért küldte ide legkisebb
fiát, hogy szórakoztassa nővérét, sem azért, hogy ne
legyen útban a farmon. Egyszerűen azért, hogy nézzen
körül egy kicsit. Jacob mindenről részletesen be fog
számolni otthon, semmit nem fog kifelejteni abból, amit
az angol panzióban látott, és még csak nem is sejti, hogy
pontosan ezért küldték ide. Sarah nem is kívánta, hogy a
kisfiú bármit elhallgasson. Szerette a munkáját, és nem
talált benne semmi kivetnivalót.
Mattre nézett, és arcát elfutotta a bűntudat pírja.
Csókolóztak! Ott ült a férfi mellett az ágyon és hagyta,
hogy az megcsókolja! Jacob mindent láthatott a fa
tetejéről!
- Miért másztál fel a fára? - kérdezte öccsétől.
Jacob csodálkozó, ártatlan tekintettel nézett vissza
nővérére, majd vállat vont és tele szájjal válaszolt:
- Hát mert ott volt!
- Ez igazán nyomós érv! - mosolyodott el Matt, és mint
egy kiéhezett favágó, nekilátott a reggelinek. Évek óta
nem evett ilyen kiadós, kalóriadús ételt - és Sarah csak
neki készítette!
Általában nem volt ideje arra, hogy normálisan
megreggelizzen, megelégedett egy mogyorókrémes
szendviccsel vagy egy fánkkal, amelyet útban a kórház
felé, az autóban szokott elrágcsálni, bár nagyon jól tudta,
hogy ez minden, csak nem egészséges. Így most, hogy
nem volt éppen ereje teljében, könnyen meggyőzte
magát, hogy szüksége van a tápláló házikosztra.
Tányérjáról pillanatok alatt eltűnt a tojásrántotta, a sült
krumpli és a pirítós. Végezetül elvett egy süteményt, és
miközben ette, új barátjához intézett figyelmeztető
szavakat.
- Jó lesz, ha ezentúl kicsit óvatosabb leszel, cimbora. A
fára mászás igazán szórakoztató dolog, de a lefelé-út
általában hosszú, és nincs mindig levél halom a fa alatt!
Jacob bólintott és szájához emelte a tejes poharat.
Ahogy ivott, vékony csíkban végigcsorgott a tej az állán.
Letörölte egészséges kezével, és hatalmasat harapott a
süteményből.
Közben Sarah is csatlakozott hozzájuk, kezébe vette
öccse kabátját, kezdte bestoppolni az ujján tátongó
hasadást.
- És milyen magasra jutottál? - kérdezte mintegy
mellékesen, belülről azonban égette a szégyen, hogy mint
az apja, ő is információkat akar kiszedni a gyanútlan
gyerekből. Szegény Jacob!
- Sajnos nem túl magasra.
 - Ez nem a legalkalmasabb hely arra, hogy fára mászó
tudományodat bemutasd - folytatta Sarah zsémbesen, de
sokkal inkább haragudott önmagára; mint az öccsére. -
Nem hiszem, hogy Woodék vendégei ujjonganának
örömükben, ha az ablakon kinézve leskelődő amis
fiúcskákkal találnák magukat szemben!
Ez volt hát az oka a faggatózásnak, gondolta Matt,
miközben teljes odaadással rágcsálta a süteményt. Sarah
attól félt, hogy az öccse rajtakapta őket, amikor
csókolóztak. Különös. Hiszen már nem gyerek! Felnőtt
nő! Sőt férjnél is volt, az ég szerelmére! Mit számít, ha
valaki csókolózni látja?
Nézte a lányt, akinek boszorkányos gyorsasággal
mozgott kezében a tű, arca meg-megrándult munka
közben, jelezve feldúlt lelkiállapotát. Néhány selymes
barna hajtincs kiszabadult szorosra fésült kontyából, és
az arcába hullott. Anélkül, hogy felnézett volna,
visszagyömöszölte a kapp alá a rakoncátlan szálakat.
Olyan volt, mintha egy műalkotás kelt volna életre –
„Tanulmány egy XIX. századi nő képéhez”. És valóban az
is volt. Egy XIX. századbeli nő, XIX. századbeli
érzékenységgel. Szégyenlős, tartózkodó. Mattből soha
nem tapasztalt érzéseket váltott ki már maga a gondolat
is. Ő olyan nőkhöz szokott, akik ismerték a dörgést, akik
a XX. század végével tartottak lépést, és nem riadtak
vissza attól, hogy testi kapcsolatot kezdeményezzenek
egy férfival. Hozzájuk viszonyítva Sarah maga volt a
megtestesült ártatlanság.
Mattet ismét elöntötte a gyengédség… és a vágy.
Semmit sem szeretett volna jobban, mint védelmezni,
óvni ezt a tapasztalatlan, érintetlen kis lényt. Ugyanakkor
legszívesebben a karjába kapta volna, felrohant volna
vele a szobába, hogy újra érezhesse az édes ajkak ízét, a
csodás test melegét… Bántotta a gondolat, hogy jelen
pillanatban, gyenge fizikai állapota miatt, minderre
képtelen. Rendes körülmények között az volt rá jellemző,
hogy könyörtelenül véghez vitte, amit akart, különösen,
ha akarata egy nő megszerzésére irányult. Ma azonban a
legkisebb erőfeszítés is elgyengítette. Mázsás súlyként
nehezedett rá a fáradtság, nem kímélve lüktető
halántékát sem. Vállában megfeszültek az izmok az
erőlködéstől. Bordái elviselhetetlenül fájtak, combjában
szinte égett a seb. Úgy érezte, ha nem fekszik le azon
nyomban, eszméletlenül esik le a székről.
- Nos, emberek - szólalt meg, miközben óvatosan
felállt -, azt hiszem, a legjobb lesz, ha felmegyek és
lefekszem. Elfárasztott ez a sok izgalom.
Meleg, jelentőségteli pillantást küldött Sarah felé. A
lány gondterhelt arca elpirult.
- Különös szokásaik vannak maguknak, angoloknak -
közölte Jacob, miközben a harmadik süteményért nyúlt.
Sarah a kisfiú kezére ütött és rámordult: - Talán a
disznók között tartanak téged a szüleid? A viselkedésed
erre vall!
Jacob mélyen elvörösödött. Matt azonban nem jött
zavarba.
- Általában nem töltöm ágyban a napot - magyarázta a
fiúnak. - Csak tudod, most nem érzem magam valami jól.
- Talán egy kis hódzsír segítene - javasolta Jacob. -
Nekem mindig azt ad anya, ha van valami bajom.
Matt vágott egy grimaszt.
- Azt hiszem, azzal várok még egy kicsit! - Ha már
jobban érzi magát, Matt, megnézheti, milyen jól
lovagolok - mondta a fiúcska komolyan. - Akár a farmra
is eljöhet! Megmutatom majd a borjakat. Én etetem őket,
és én tartom rendben az istállójukat is.
- Ocsmány munka lehet - válaszolta Matt egy kacsintás
kíséretében.
Jacob kuncogni kezdett, Sarah pedig felsóhajtott - még
azt sem vette észre, hogy a tű az ujjába szaladt.
A nap hátralevő része nem Dr. Thorne Szabályzatának
megfelelően telt, és Mattnek egyáltalán nem tetszett a
dolog. Megszokta, hogy ő a főnök, ő adja az utasításokat,
magatehetetlen állapota végtelenül idegesítette. Semmi
sem tetszett neki. A szoba hol túl világos volt, hol túl
sötét, hiányzott neki a város zaja, az elfoglaltságai, de
legesleginkább az erőnlét hiánya bosszantotta - az a
tudat, hogy teste nem engedelmeskedik akaratának.
Tévedett, amikor reggeli után úgy gondolta, egy kis
szunyókálás után visszatér testébe az a kevés erő,
amelyet a délelőtt folyamán elpocsékolt. Hat órát aludt
egyfolytában, csak annyi időre tért magához, hogy
gyógyszereit bevegye és egy kicsit panaszkodjon, majd
ismét öntudatlan álomba merült.
Pedig így nem sok esélye van, hogy elnyerje egy nő
kegyeit! Különösen, ha az illető nő nem hagy időt arra,
hogy udvaroljon neki. Sarah egy kis csengőt helyezett az
éjjeliszekrényre, ő maga mintha elpárolgott volna.
Matt feltolta háta mögött a párnákat és hátradőlt.
Érezte a készülő vacsora illatát, amely csábítóan
lopakodott be szobája ajtaján. Sarah fenn van a
konyhában, és neki főz! Milyen jó feleség lenne belőle!
Nem mintha Matt feleséget keresett volna magának, vagy
bármit tudott volna a feleségek szokásairól. Soha nem
gondolt még arra, hogy elvegye valamelyik barátnőjét.
Egyszerűen úgy érezte, hogy Sarah - hagyományos
értelemben - jó feleség lenne. Még hogy lenne! Hiszen
egyszer már volt feleség, akkor meg miért kellene
csodálkozni a rátermettségén?
Matt mindig túl sokat dolgozott. Annyira lekötötte
munkája, hogy nem is gondolt a házasságra. Élete utolsó
hat évében jóval több időt töltött a kórházban, mint a
lakásában.
És mire volt jó mindez? - kérdezte belülről egy cinikus
hang. A szavak egyre erősebben visszhangoztak
mellkasában. Régebben egy sor ragyogó választ talált
volna erre a kérdésre. Most úgy érezte, teljesen kiégett,
és ez nagyon felizgatta. Mennyire szerette hivatását!
Örült annak, hogy segíthet az embereken. Most azonban
valami visszavonhatatlan történt vele, valahogy mindent
másképp látott, és nem tudta, mihez kezdjen ezzel az
érzéssel. Hiányzott neki a kórház nyüzsgése, de énjének
csak egyik fele kívánkozott vissza. Életében először
történt meg vele, hogy nem tudta eldönteni, mit is akar.
Aztán eszébe jutott a vacsora, és elhessegette magától
a félelmeit, bizonytalan és morózus gondolatait. Egy jó
vacsorára volt szüksége, és társaságra. Megrázta az
éjjeliszekrényre helyezett csengőt, amely természetesen
Barackvirágot riasztotta elsőként. A kutya hangos
ugatással rontott a szobába, láthatóan ingerelte a
csilingelő hang.
- Miért nincs Ingridnek inkább macskája? - kérdezte
Matt ellenségesen, amikor Sarah megjelent az ajtóban,
hatalmas tálcán cipelve a vacsorát. Most már nemcsak a
kutya, hanem a lány is bosszúsan nézett rá.
Matt lebiggyesztette a száját, és a szemét forgatta.
- Utálom, hogy beteg vagyok - panaszkodott, miközben
Sarah az ölébe helyezte a tálcát. - Kiráz a hideg a
gondolattól, hogy másvalaki vezeti az osztályomat,
vizsgálja a betegeimet és más valaki…
- Udvarol a nővéreknek? Ezt akarta mondani?
A férfi felnézett a lányra, aki éppen az esti
gyógyszeradagot készítette elő. Sarah szája szegletében
megjelent az a mindentudó mosoly, de tekintete
simogató volt, bár kissé bizonytalan. Mennyi ellentétet
testesített meg magában ez a lány! Ártatlan volt és
szemtelen, ugyanakkor ízig-vérig nő, akihez sehogy sem
illett az a hihetetlen naivitás, amely sugárzott belőle.
Elbűvölte a férfit, aki már attól jobban érezte magát, ha a
szobájában tudhatta ezt a bájos kis lényt.
Matt szórakozottan nézte, amint Sarah az egyik
gyógyszeresüveg kupakjával kínlódott. Aztán tekintete a
rövidre vágott, lakkozatlan körmökről a lány mellére
vándorolt, majd a fogak közé beszívott felső ajakon
megpihent. Érezte az ágyékába lustán beékelődő
vágyakozást.
- Szeretném, ha tudná, az udvarlást nagyon komoly
dolognak tartják azon a vidéken, ahonnan jöttem - szólalt
meg.
- Hm… akkor biztosan nagy gyakorlata van benne,
ugye?
Matt lenyelte a tablettákat, és leöblítette egy pohár
vízzel a keserű ízt. Aztán a fenségesnek ígérkező
vacsorára összpontosította figyelmét, és miközben
beszélt, szemével kóstolgatta a finom falatokat.
- Ez olyan dolog, amiben nem lehet elég gyakorlatra
szert tenni. Bár mindig a tökéletességre törekedtem;
ennek ellenére soha nem értem el.
Sarah olyan tekintettel nézett a férfira, amelyből az
megérthette: nem vesz be ilyen halandzsa szöveget. Jól
begyakorolt pillantás volt ez, amelyet azért tökéletesített
ki ennyire, hogy távol tarthassa magától azokat, akik
minden áron jobb belátásra akarják bírni.
- Jó étvágyat a vacsorához - mondta, miközben
erőlködve tett egy lépést az ajtó felé. - Ha végzett, csak
csengessen, és bejövök a tálcáért.
Matt szúró fájdalmat érzett mellkasában, amihez
azonban semmi köze nem volt törött bordáinak.
- Csak nem akar máris menni? - kérdezte csalódottan.
- Miért nem marad egy kicsit a betegágyam mellett?
Talán elsajátíthatnám a beteg hangulatát javító
viselkedés fortélyait!
- Csakhogy most maga a beteg, aki ágyban fekvésre
van kárhoztatva - mutatott rá a lány.
A férfi elővarázsolta legmegnyerőbb, legcsábítóbb
mosolyát, amellyel mindig lehengerelte a nővéreket -
még a legkimértebbeket is.
- Csak magán múlik, amis, hogy valóban kárhozat lesz-
e rám nézve ez az ágy!
Sarah Mattre nézett és elakadt a lélegzete. A férfi még
kócosan, összetörten is hihetetlenül jóképű volt. Aztán
Sarah-nak eszébe jutott mindaz, amit hallott róla, majd
saját meggondolatlansága, és az a lesújtó tekintet,
amellyel minden egyes családtagja illetné, ha tudomást
szerezne arról, ami történt. Gondolatban összevetette a
burokba zárt világot, amelyben élt, azzal az erőszakkal
teli mesterkélt másikkal, amelyet Matt Thorne reggelente
mosolyogva köszöntött. És ebben a pillanatban
megértette, hogy van egy bizonyos határ, amelyen nem
léphet túl, ha nem akarja, hogy a kellemesnek ígérkező
kaland olyasvalamivé váljon, amivel ő nem lesz képes
megbirkózni.
Míg Matt Thorne elég nagyvilági volt ahhoz, hogy
szójátékokat játsszon, csipkelődjön vele és megcsókolja
anélkül, hogy ez bármit jelentene számára, Sarah-ban a
nyoma sem volt semmi világiasságnak. És már túl hosszú
ideje fojtotta el természetes szükségleteit ahhoz, hogy
ellen tudjon állni az ilyen kitartó csábításnak. Ingridtől
tudta, hogy Mattet bálványozzák a nők. De ő nem olyan,
mint a többi! Ő egy egyszerű, fiatal nő, akinek mindig
olyan valami kellett, amit nem szerezhetett meg
magának. Tudta, Matt csak addig marad itt, amíg
megromlott egészsége úgy kívánja, aztán elmegy, és itt
hagyja őt minden fájdalmával.
- Rengeteg a dolgom - mondta lágy hangon. És nem is
füllentett nagyot, tényleg ott volt a mosogatnivaló, és az
sem ártott volna, ha letörölgeti a port. Leginkább
azonban saját erkölcsi tisztaságát és szívét akarta védeni
a férfi csábításával szemben.
- Nem lehet olyan sok - ellenkezett Matt. - Hány
vendég van a házban?
- Jelen pillanatban nincs egy sem, de a hét végén
jönnek négyen, és néhány dolgot feltétlenül el kell
intéznem addig.
- Öt percet még biztosan várhat minden elfoglaltság.
Kérem, Sarah, maradjon még egy kicsit, és beszéljen a
családjáról! Az öccse igazán szeretnivaló gyerek. De
esetleg bátyjai is vannak, akik veszélyesek lehetnek rám
nézve…
Sarah felsóhajtott és kötelességtudóan felsorolta az
összes Maustot.
- Van két bátyám, Peter és Daniel, ők apám első
házasságából valók. Szülés közben halt meg az
édesanyjuk. Van még két öcsém, Lucas és Jacob, és a
húgom, Ruth. Ők még mind valamennyien otthon
vannak. Most már mindent tud rólunk. Majd később
visszajövök a tálcáért.
 Azzal sarkon fordult és kiment a szobából, mit sem
törődve a dadogó Matt-tel.
- De… de… és velem… mi lesz? - kérdezte követelődző
hangon, Sarah azonban már nem volt ott. Csak
Barackvirág ült a nyitott ajtóban, szeme ördögien
villogott, és olyan hangokat adott ki, amelyek leginkább
gúnyos kuncogásra emlékeztették a férfit. Aztán a kutya
is elment, és Matt végképp magára maradt. Döbbenten
dőlt hátra párnáira. Még nem fordult elő, hogy nő így
faképnél hagyta volna. Egek, csak nem minden mágneses
vonzerőt kiirtott belőle a puskatus? Ijesztő gondolatok
fészkelték magukat a fejébe. Levágott egy darab
marhasültet, a szájába tette és szórakozottan rágni
kezdte.
Nem, nem, gondolta, erről szó sincs. Sarah igenis
vonzódik hozzá! Ezt mondja a szeme, és erről árulkodott
a csókja is. Úristen; micsoda csók volt! Elég rágondolni,
máris beleborzong.
A lány egyszerűen fél. Bátorításra, udvarlásra van
szüksége. A pokolba is, ahhoz meg senki nem ért őnála
jobban, gondolta tipikus orvosi arroganciával.
Vacsora után elölről kezdi az egészet. Egyszerűen
lemegy a földszintre, és körüludvarolja a lányt. Volt
valami különös azokban a szikrákban, amelyek Sarah
jelenlétében azonnal elkezdtek villogni benne. Sokkal
forróbbak, sokkal ragyogóbbak voltak, mint azok,
amelyeket utoljára nő társaságában érzett.
Felmelegítették szívét-lelkét. Szerette volna jobban
megvizsgálni ezt az érzést, szerette volna látni, ahogy
Sarah szemében tükröződnek ezek a szikrák.
Fájdalmasan vágyott rá, hogy ez megtörténjen.
Vacsora után mindent elölről kezd, gondolta magában,
amint szemhéja a gyógyszerek hatására, mint egy súlyos
függöny, leereszkedett. Kezéből a földre hullott a villa. A
csörömpölésre Barackvirág berohant a szobába, és
lekapta a villáról a rászúrt húsdarabot.
A férfi még félálomban is azt gondolta, hogy vacsora
után hozzálát Sarah Troyer meghódításához. Csak előtte
szunyókál egy keveset…
 4

Sarah már két hónapja dolgozott a Thornewood

Panzióban. Volt egy kis szobája az emeleten, amely
majdnem Matt hálószobájával volt szomszédos - csak a
fürdőszoba választotta el őket egymástól.
Minden második hétvégén meglátogatta a családját,
akik mindössze egy mérföldnyire laktak a panziótól,
ilyenkor közösen vettek részt a kéthetente tartott amis
istentiszteleten.
John és Ingrid Wood egy évvel ezelőtt vásárolta meg a
hatalmas farmházat Jesse mellett, lelkesen, nagy gonddal
fogtak hozzá az öreg épület felújításához. A keményfa
padlót felcsiszolták és újrafényezték, a szekrényekről
leszedték a festéket, lebontották az álmennyezetet, és
helyreállították az addig elrejtett gipszdekorációt. A
kezük nyomán újjászülető ház Sarah szerint fényűző volt,
az ő egyszerű ízlésének talán még sok is egy kicsit. Az
ablakokat habos függönyök díszítették. A számtalan puha
fotelt és kanapét nyomott mintás anyagok borították, a
rózsaszín, a rubinvörös és a mély zöld színek domináltak
rajtuk. Az ízlésesen tapétázott falakon primitív művészek
festményei lógtak. Csaknem egyévi munka után
Thornewood négy vendégszobával büszkélkedhetett, és
három fürdőszobával, amelyekben elegáns, karmos lábú
kádak terpeszkedtek.
Az összes szoba közül Sarah a könyvtárat szerette
legjobban, ahol kényelmes karosszékeket helyeztek el, és
két falát a padlótól a plafonig könyvespolcok borították.
A fehérre festett polcokon a legkülönfélébb könyvek
sorakoztak - John Wood útikalauzai, enciklopédiák,
regények, történelmi könyvek, különböző magazinok
legfrissebb számai, szakácskönyvek, divatlapok.
Sarah minden szabad percét itt töltötte, és úgy szívta
magába az információt, mint valami ember-szivacs.
Mindig is szerette a könyveket. Amikor még nem
tudott olvasni, a képeket és a betűket nézegette, néha
különösen megtetszett neki egy-egy szó leírt alakja.
Életének egyik legszebb korszaka volt, amikor megtanult
olvasni - soha nem értette azokat a gyerekeket, akik a
betűk ismeretét csak kötelességből sajátították el. Az
olvasás nyitott számára ablakot a nagyvilágba. Ez volt az
egyetlen dolog, amely a farmgazdaság unalmas életét
megszínesítette számára; amelynek segítségével messzire
elkalandozhatott. A kicsi amis iskola nem kényeztette el
tanulóit érdekes könyvekkel, Mausték házában pedig
még kevesebb olvasnivaló akadt. Így történt, hogy egy
alkalommal az akkor nyolcéves Sarah - bevásárlás
közben - elcsavargott édesanyja mellől, és meg sem állt a
jesse-i könyvtárig. A könyvtáros megengedte a
kislánynak, hogy kiválasszon néhány könyvet, és attól a
pillanattól kezdve Sarah élete gyökeresen megváltozott.
Apja túlzottnak találta, és helytelenítette lánya
szenvedélyét, így Sarah, hogy olvasás közben ne legyen
szem előtt, ha csak tehette, felosont nagyanyja padlására.
Isaac szerint a könyvek fertőzték meg lánya
gondolatait, a könyveket hibáztatta Sarah túl élénk
fantáziája és különleges vágyai miatt. Egyedül Sarah
tudta, hogy a vágyak születésétől fogva benne éltek, az
olvasás csupán azt tette lehetővé, hogy egyik-másik
legalább a képzeletében megvalósuljon. És biztosra vette,
ha nincsenek a könyvek, sokkal több
meggondolatlanságot, ostobaságot követett volna el
életében, de mivel apja ezt úgysem értette volna meg,
soha nem mondta el neki.
A könyv volt az egyetlen dolog Sarah életében,
amelyhez mindig fordulhatott - akkor is, ha magányos
volt vagy nyugtalan, és akkor is, amikor egyszerűen
összezavarodtak a gondolatai. Ezért ment munkája
végeztével a könyvtárba, Matt Thorne panzióbeli
tartózkodásának negyedik napján. Levetette cipőjét és a
kappot, és miután körülvette magát könyvekkel, kedvenc
kanapéjára kuporodott, gyógyírt keresve lelke
nyugtalanságára. De hiába, ezúttal az olvasás sem
segített rajta. És ezért nem okolhatta sem a könyveket,
sem a munkáját. Gondolatai újra és újra visszatértek az
emeleten alvó férfihoz. Az utóbbi két napban ha csak
tehette, elkerülte. Amikor a csengő megszólalt, berohant
a szobájába, és már szaladt is ki, miután amilyen gyorsan
csak tudta, teljesítette, amit a férfi kért, de ez nem vetett
véget a benne kavargó vágyaknak: hogy a közelében
lehessen, megérinthesse, szavait hallgassa, még ha csak
az unalomról, az ágyhoz kötöttség gyötrelmeiről
panaszkodott is.
A lány becsukta szemét és az ajkába harapott;
torkában mély, kétségbeesett hangok formálódtak.
Melléhez szorította a nagy enciklopédiát, és tiszta szívből
kívánta, hogy valamiféle megnyugtató válasz szivárogjon
át testébe a mindentudó könyvből, de kívánsága nem
teljesült. Matt Thorne képe minden mást kiszorított
gondolataiból. Érezte a férfi kutató tekintetét, csókja ízét,
látta kisfiús mosolyra húzódó száját.
Ó, egek, milyen régen csókolták meg utoljára! Samuel
halála óta most először. Bűntudatot érzett, ha arra
gondolt, hogy férje soha nem gyújtott benne olyan tüzet,
mint Matt Thorne. Samuel jó ember volt, igazi jó barát,
de ami férj-feleségként köztük történt, soha nem volt
szenvedélynek nevezhető.
Sarah hosszú ideig hibáztatta magát azért, hogy
szenvedélyre vágyott. Arra nevelték, hogy egy nőnek csak
kötelességei vannak férjével és Istennel szemben, és hogy
a testi kapcsolatnak egyetlen célja van: új életet
teremteni. Mindennek ellenére ő jóval több után
sóvárgott.
Egy dologban talán mégis igaza volt az apjának. Ha
soha nem vett volna a kezébe egyetlen könyvet sem, nem
tudta volna meg, hogy azok az emberek, akik az ő
felekezetükön kívül állnak, nem csak kötelességnek
tekintik a szerelmet. Az amis közösségben a házasság
alapja a barátság volt, az összeférhetőség és a gyermek
utáni vágy. Sarah azonban ennél többet kívánt. Úgy
érezte magát, mintha a két különböző világ között
húzódó senki földjén járna. Amis nő létére angolokhoz
illő munkát végzett, az angolok azonban úgy kezelték,
mint ízig-vérig amis lányt. A saját népe a lázadót látta
benne, az emberek a fejüket csóválták és imákat
motyogtak, ha meglátták. Öltözékét, beszédét és
viselkedését tekintve amis volt. De fájó szívét ez nem
elégítette ki, nem csillapította vágyait.
És semmire sem vágyott jobban, mint Matt Thorne
közelségére, érintésére. Tudta, hogy ez bűn, mégsem
tehetett ellene semmit.
Magasságos egek, mibe keveredett, pedig csak egy
icipicit adta meg magát a kísértésnek, a kaland utáni
vágynak?!
Matt megállt a könyvtár ajtaja előtt, és sokáig
hallgatózott a sötét folyosón. Fél tizenkettőkor ébredt fel
utolsó „szunyókálásából”, és undorodva gondolt arra,
hogy ismét elmulasztott egy lehetőséget. Biztosra vette,
hogy Sarah már az igazak álmát alussza, míg ő teljesen
éber volt, ennivalóra és társaságra vágyott. Belső
biológiai órája nyilvánvalóan tökéletesen
összezavarodott, semmi értelme nem volt, hogy aludni
próbáljon, úgy döntött hát, hogy körülnéz a konyhában,
hátha talál legalább valami harapnivalót. Belebújt egy
kényelmes szabadidőnadrágba, előkeresett egy régi
sportzoknit, és nekivágott a lépcsőknek. Igyekezett minél
kevesebb zajt csapni, nehogy felébressze Sarah-t vagy
Barackvirágot, a Csodakutyát. Sikerült is lejutnia az
előszobába anélkül, hogy bármi történt volna. A könyvtár
ajtaján kiszűrődő fényt azonban nem lehetett nem
észrevenni.
Most itt állt az ajtóban, és nézte a lányt, mint ahogy
egy műalkotást tanulmányoz az ember - keresve az arcra
vetődő fény játékában, a tekintetben és a testhelyzetben
rejlő titkos üzenet értelmét. Sarah összegömbölyödve ült
a sötétzöld szófa egyik sarkában, és úgy ölelte magához
könyvét, ahogy a gyerekek szokták legkedvesebb
mackójukat. Szorosan behunyt szeme arról árulkodott,
hogy erősen koncentrál valamire, és Matt biztosan tudta,
hogy az a valami mindörökre a lány titka marad.
Egek, milyen szép volt! Egyszerű és szép. Matt már
negyedik napja figyelte, mégsem tudott betelni az
ártatlanság és belső tűz különös elegyével, édes
mosolyával és a kék szemekben tükröződő kíváncsi
ragyogással. Még arra sem tartotta érdemesnek magát,
hogy megérintse, pedig ez volt az, amire a legjobban
vágyott. Szerette volna ugyanúgy magához szorítani,
mint a lány a könyvet, és mindenét odaadta volna, ha a
törékeny testből némi tisztaság szivárgott volna át az ő
sötét lelkébe. A pokolba, nagyon akarta ezt a lányt! Élete
keresztúthoz érkezett, és ő habozás nélkül azt az ösvényt
választotta, amely nővére könyvtárán keresztül Sarah
Troyerhez vezetett. Olyan ember volt, aki mindig a saját
útját járta, így nem esett nehezére, hogy megadja magát
ennek az új keletű késztetésnek.
- Amint látom, olvasással szórakoztatja magát - szólalt
meg szárazon.
A hang kizökkentette Sarah-t meditációjából, szeme
tágra nyílt a csodálkozástól, szíve egyre sebesebben vert.
Ott állt előtte a férfi, gyűrötten és ellenállhatatlanul,
buggyos, szürke nadrágban, bokájáról lecsúszott a
pamutzokni. Szórakozottan nézte a kanapé körül
felhalmozott könyveket. Legalább harminc különböző
témájú és méretű könyv hevert a padlón, a kanapé
karfáján és párnáin. Egy hét is kevés lett volna arra, hogy
mindet elolvassa.
- Nem lett volna szabad felkelnie - mondta ki Sarah az
első gondolatot, ami az eszébe jutott.
Matt úgy döntött, ez nem több mint retorikus
megjegyzés, így nem válaszolt, hanem letelepedett a lány
mellé. Kivette kezéből a lexikont és végigfutott azon az
oldalon, ahol Sarah kinyitotta.
- Azt hiszem, az ember soha nem tudhat eleget a
golyóscsapágyak gyártásáról! Olyan gyorsan fejlődik az
iparág, hogy én magam sem bírok lépési tartani vele. Azt
hiszem, rettenetesen le vagyok maradva ezen a téren.
Sarah halványan elmosolyodott és kivette a könyvet a
férfi kezéből.
- Na, végre egy mosoly! Ez azt jelenti, hogy már nem
haragszik?
- Ugyan, dehogy! Miért gondolja, hogy haragszom?
Matt színpadias mozdulattal széttárta a kezét.

Ú
 - Hát nem is tudom. Úgy emlékszem, legutoljára,
amikor egy nő szeme villámokat szórt felém, két napon
keresztül szinte szóba sem állt velem, és az első
lehetőséget megragadva kirohant a szobámból, mintha
haragudott volna rám. Úgy látszik, elvesztettem minden
vonzerőmet.
- Erről szó sincs - dünnyögte Sarah maga elé.
- Igazán? - Matt előkereste legmegnyerőbb mosolyát. -
Csak nem azt akarja mondani, hogy vonzónak talál? Még
így, nem egészen szalonképes öltözékben is?
Sarah fészkelődni kezdett, próbálta elsimítani a
ruháján keletkezett gyűrődéseket. Kényelmetlenül
érintették a férfi kérdései.
- Nem találom… semmilyennek. Maga Ingrid bátyja.
Egy vendég.
- Hmm… értem - mormogta Matt, mint orvos a
betegének. - Úgy látom, szeret olvasni - tette hozzá, és
végighúzta ujját a legközelebbi könyvkupacon: Mark
Twaintől az Egy csavargó külföldön, egy Victoria korabeli
házak restaurálásáról szóló könyv és egy vaskos kötet,
amely az amerikai polgárháborúról szólt.
Sarah úgy simogatta az ölében lévő könyvet, ahogy egy
macskát simogat az ember: szórakozottan, de szeretettel.
- Szeretek olvasni és szeretek tanulni - ismerte be
csendesen. - Mindent elolvasok, ami a kezem ügyébe
kerül.
Valóban szívesen tanult, annak ellenére, hogy csak
minimális iskoláztatásban volt része. Matt azokra a
sihederekre gondolt, akikkel munkája során találkozott,
akiknek az adófizetők jóvoltából minden lehetőségük
megvolt a tanulásra, de eldobták maguktól ezt a
lehetőséget, helyette inkább kábítószer-kereskedéssel
foglalkoztak és autókat loptak. Elképzelte, mi lehetett
volna Sarah-ból, ha ő is megkapja ugyanezeket a
lehetőségeket.
- Soha nem gondolt arra, hogy egyetemre menjen? -
kérdezte.
 Sarah elfordította tekintetét. Hogy gondolt-e?
Tizenéves korában más sem járt a fejében, mint a
továbbtanulás, de természetesen ez is olyan álom volt,
ami soha nem válhatott valóra.
- Nem volt rá lehetőségem - mondta kurtán.
- Maguknál talán nem szokás támogatni a tehetséges
fiatalok törekvéseit?
A megjegyzés fájó pontot érintett, bár Sarah
tulajdonképpen hasonlóképpen gondolkodott erről.
Mégis dühösen nézett a férfira.
- Az én helyem a farmon volt. Mint tudja, mi
gazdálkodók vagyunk, és ácsok, a nők pedig -
gazdálkodók és ácsok feleségei. Mi értelme lenne itt
pénzt költeni különleges iskolákra?
- Azt hiszem, semmi - felelte Matt lágyan.
Sarah válasza úgy hangzott, mint egy amis
filozófiakönyvből betanult mondat. A férfi sejtette, hogy
nem a nő saját gondolata volt az, amit mondott. Nincs
ember, aki ilyen tanulási vágy ellenére egyetértene ezzel
az állítással. De nem erőltette tovább a témát.
Kezébe vette Sarah kappját, és szemügyre vette a
művészi alkotásnak is beillő darab finom áttört anyagát,
szalagjait, a mesteri kézimunkát. A lány válaszul olyan
pillantást vetett rá, amelyből leginkább rettenetet
lehetett kiolvasni: mintha csak most jött volna rá, hogy
félmeztelenül ül a férfi mellett. Kezét öntudatlanul a
hajához emelte. Matt, ösztöneinek engedelmeskedve,
követte Sarah mozdulatát, és úgy helyezte el tenyerét a
lány ideges kezefején, hogy közben ujjaival simogatta a
fejebúbját. Látta, hogy Sarah legszívesebben a kanapé
matraca alá süllyedne.
- Nagyon szép haja van - mondta kedvesen. Úgy érezte,
mintha fényes cobolyprémet simogatna. A hatalmas
hajtömeget tűk fogták szoros kontyba a lány fején.
Mattnek elakadt a lélegzete, ha arra gondolt, milyen lehet
kibontva.
- Miért rejti el az emberek szeme elől?
 - Mert nálunk így szokás. Egy nőnek a haja a legszebb
ékessége, és a férjén kívül nem láthatja senki. Ha
leengedném, az Hochmut, azaz büszkeség lenne. A
büszkeség pedig bűn.
- Szerintem a bűn: elrejteni azt, ami szép!
Sarah nem egyszer maga is szerette volna leengedni a
haját, érezni, amint belekap a szél. A lélek tökéletes
szabadságával azonosította ezt az elképzelt érzést. De
nehezére esett volna, hogy egyetértsen egy kívülállóval,
aki rá nézve csupán veszélyt hordoz magában, így apja
gyakran hallott idegesítő szavaival válaszolt:
- Nálunk ez így szokás, akár egyetért vele, akár nem.
Egyszerűen így kell lennie.
- Hát nekem nem tetszik ez a szokás - mondta Matt, és
mosolyogva engedte, hogy Sarah a kezére üssön, és
eltávolítsa ujjait a kontyot tartó hajtűkről. A párnáknak
dőlt, kezét kényelmes pózban a kanapé karfájára fektette.
Esze ágában sem volt feladni a vitát. - És az az érzésem,
hogy egy tapasztalt fáramászónak sem tetszene igazán!
Sarah megremegett attól, hogy milyen könnyen olvas
gondolataiban a férfi.
- Az akkor történt, amikor még kislány voltam. Most
már felnőtt nő vagyok.
- Észrevettem, higgye el - mondta Matt szárazon. -
Hiába próbálja minden igyekezetével eltitkolni,
észrevettem.
- Már megint gúnyt űz belőlem! - csattant fel Sarah
sértődést tettetve. Úgy gondolta, rossz hangulata majd
biztonságos távolságban tartja tőle a férfit. Felugrott a
kanapéról, hirtelen mozdulatával a földre söpört egy
halom könyvet. - Csak a tréfán és szellemeskedésen jár az
esze, és azon, hogy gúnyt űzzön belőlem!
- Nem! - ellenkezett Matt, és szintén felállt. Szédülés
fogta el, de nem tudta eldönteni, hogy mozdulata vagy
Sarah újabb, megint csak érzékeny pontot érintő
megjegyzése miatt.
 - Egy kis csókolózás, egy kis csipkelődés, aztán jót
mulat a kis amis cseléden, ugye?
- Hé, várjon csak egy pillanatra! - Matt megragadta a
nő vállát, amivel, ha a lány további menekülését meg is
akadályozta, nem vetett véget a szóözönnek.
- Csak mert egyszerű ruhákban járok és egyszerű
körülmények között élek, nem jelenti azt, hogy együgyű
is vagyok, Matt Thorne! - kiáltotta Sarah, és harciasan
nézett a férfi szemébe.
- Soha nem mondtam ilyesmit! Még csak nem is
gondoltam. Úristen, Sarah, nem Viktória királynő
korában élünk! Csak nem gondolja, hogy olcsó
szórakozást keresve visító cselédek után szaladgálok?!
- Akkor mit akar tőlem? = kérdezte Sarah, bár tudta,
kérdése veszélyes. Bármit válaszol is a férfi, ő kelepcébe
kerül. Ha azt mondja, tényleg akar tőle valamit, neki el
kell utasítania, vagy többé nem nézhet családtagjai
szemébe. Ha azt feleli, semmit nem akar tőle… Nem is
mert arra gondolni, milyen következményekkel járna ez
rá nézve. Pedig ez lett volna a legszerencsésebb
megoldás…
Matt gyengéd pillantással nézett rá.
- Mit szólna kezdetként egy kis barátsághoz?
Sarah nem is tudta, miként reagáljon. Úgy gondolta,
haragos kitörése majd elriasztja a férfit, erre az a
barátságát kéri. Megindító, egyben csábító volt ez az
ajánlat.
- Sajnálom, ha félreértette a szavaimat, Sarah - szólalt
meg újra Matt. - Tényleg csak tréfálkoztam. Eszembe
sem jutott, hogy ezzel megbántom. Soha nem tennék
szántszándékkal ilyet!
A férfi gyengéd hangja teljesen lefegyverezte a lányt.
Gyűlölte magát kirohanása miatt, amivel esetleg
megbántotta Mattet. Hiába, a rögtönzés nem neki való!
- Nem - suttogta Sarak, és tekintetét a férfi zoknis
lábára szegezte. - Én kérek bocsánatot magától. Nem lett
volna szabad vádaskodnom. Hát micsoda háziasszony
vagyok én? A rossz kedvemet a vendégeken vezetem le!
- Maga remek háziasszony - mondta Matt, és alig tudta
megállni, hogy magához ne ölelje a lányt. Végül
begörbített mutatóujjával felemelte leszegett állát, és
belefeledkezett a feneketlen tó színére emlékeztető
szempár kékségébe. Sarah viszonozta tekintetét. Félt
attól, hogy a férfi felfedezi a benne dúló érzelmeket, és
attól is, hogy nem. Szíve majdnem megállt a gondolattól,
hogy Matt újra megcsókolja, de csak egy gyengéd
mosollyal találta szemben magát.
- Rossz napja lehetett, és most majd szétrobban a
feszültségtől. De én tudom, hogyan lehet ezen segíteni!
- Tényleg tudja? - A legkülönfélébb fogalmak - száj,
bőr, erő, lágyság, elsuttogott szavak - próbáltak utat törni
maguknak a Sarah agyát elborító érzéki ködön át, de
egytől egyig szertefoszlottak, még mielőtt célba értek
volna. Matt ellépett mellőle, amitől a lány hirtelen
nagyon elhagyatottnak érezte magát.
A férfi a könyvespolchoz ment, egyenesen John Wood
csillogó-villogó hifitornyához, amelyet Sarah soha nem
mert még csak megérinteni sem. Egy kattanás, egy
csavarás valamelyik gombon, és lágy zene hangjai
töltötték be a szobát. Sarak beleborzongott a
gyönyörűségbe, el sem tudta képzelni, hogy létezhet ilyen
szépség. A zene nem volt ugyan ismeretlen fogalom
számára, hiszen olyan házban nőtt fel, ahol gyakran
énekeltek. De mindig csak amis dalokat, amelyek Isten
szeretetéről, kötelességről szóltak, és arról, hogy aki
boldogan viseli a rá mért szenvedéseket, halála után a
mennyországba jut. Ezzel szemben az angol zene a
világról, az emberek közötti kapcsolatokról szólt. És, úgy
tűnt, leginkább a szerelemről: annak örömeiről,
fájdalmáról, dicsőségéről.
Az erős, rekedt férfihang most éppen arról énekelt,
mennyire fájna, ha elhagyná az a lány, akit szeret.
- Paul Young - suttogta Matt, elismeréssel a
hangjában, és megállt Sarak előtt. - A zene majd
megnyugtatja. Vegyen egy nagy levegőt, és engedje ki
lassan!
Sarah úgy tett, ahogy a férfi mondta: lassan fújta ki a
levegőt, de amikor Matt kezének érintését érezte a vállán,
lélegzete elakadt. A férfi rosszallóan csettintett a
nyelvével, de a szeme ragyogott, és Sarah nem tudta
eldönteni, tényleg haragszik-e, vagy - szokás szerint -
csak tréfált. Az az igazság, hogy Matt érzelmileg teljesen
kibillentette egyensúlyából. Énjének egyik fele - a szíve
mélyén megbúvó gyáva nyúl - legszívesebben kirohant
volna a könyvtárból, fel az emeleti szoba biztonságába,
másik felét azonban ellenállhatatlanul vonzotta,
csábította a férfi. Vett még egy nagy levegőt, majd
kiengedte.
- Attól tartok, helyzetem nem teszi lehetővé, hogy
Patrick Swayze módjára viselkedjem - szólalt meg Matt. -
Ezért nem fogunk táncolni.
- Ki az a Patrick? Valamelyik barátja? - érdeklődött
Sarah.
- Nem egészen - kuncogott Matt. A szabad világban élő
nők többsége mindenét odaadta volna azért, hogy Patrick
Swayze-zel, a Dirty Dancing sztárjával táncolhasson,
Sarah pedig még a nevét sem hallotta! Persze, hogy is
hallhatta volna. Biztos soha nem járt még moziban! Matt
szerette volna, ha ő viheti először moziba a lányt.
Biztosra vette, hogy ő maga is olyan érzésekkel nézné
mellette a filmet, mintha életében először lenne részese
ilyen eseménynek. Sarah ártatlansága az egész világot új
színben tüntetné fel a szemében. Micsoda csábító
gondolat ez egy olyan férfi számára, aki az élet
legrosszabb oldalait is megismerte már. - Ne is gondoljon
arra, amit mondtam - szólalt meg végül. - Ennek az
egésznek az a célja, hogy egy kicsit ellazuljon!
- Már elég laza vagyok!
- Hazudós! - A férfi erős ujjai lassan, érzékien
masszírozták Sarah vállát. - Hunyja be a szemét, és a
zenére koncentráljon! Hagyja, hogy magával repítse!
Sarah követte az utasítást. Különös érzés kerítette
hatalmába. Úgy érezte, mintha víz alatt úszna. Elmerült a
hangok tengerében, súlytalanul lebegett. Egyedül Matt
keze kapcsolta össze a valósággal, a kéz, amely Sarah
képzeletében már testének más részeivel tett csodát.
- Hmm… ez az! - suttogta Matt. Hangja beleolvadt a
zenébe, ugyanolyan lágy volt, ugyanolyan meleg.
Véget ért a Paul Young szám, de rögtön utána egy
másik következett, amely még andalítóbb, még
szívfacsaróbb volt, mint az előző. Sarah úgy érezte, a dal
egyenesen hozzá szól, ő is ugyanúgy vágyott, éhezett a
szerelemre, mint az énekes.
Matt, miközben a Végtelen szeretem felkavaró zenéjét
hallgatta, elragadtatással figyelte a lány arcát elöntő édes
vágyakozást, és úgy érezte, oldódni kezd benne valami
keménység. A város, a kórház, a lárma és erőszak
fényévnyi távolságra kerültek tőle, és ő boldog volt. Úgy
érezte, kettejükön kívül nem létezik senki és semmi.
Abban a pillanatban valami különös kezdődött el köztük.
Nem tudta, hová vezet ez az egyre erősödő érzés, de teljes
szívéből azt kívánta, hogy megtudja.
Semmi sem tűnt természetesebbnek, mint hogy
közelebb lépjen a lányhoz és átölelje. EI sem tudta
képzelni, miért várt ilyen sokáig. Olyan férfi volt, aki
mindig megkapta, amit akart, és ebben a pillanatban
egyetlenegy dolgot kívánt: azt, hogy Sarah mellette
legyen. Nem számít, hogy alig ismerik egymást. Úgy
érezte, mintha egész életében erre a lányra várt volna,
Sarah-ra, aki azért született, hogy különös szeszélyeivel,
Mona Lisa-mosolyával, édességével kioltson benne
minden keserűséget.
Gyengéden magához húzta, és miközben a dal utolsó
szívettépő hangjai felcsendültek, hihetetlen nyugalom,
béke töltötte be a lelkét. Annyira jó érzés volt ez, hogy
szinte fájt.
Száját végigfuttatta a lány homlokán, csókolta finom
bőrét, a hihetetlenül selymes hajszálakat a halántéka
körül.
Amikor a zene elhalt, Sarah kibontakozott a férfi
öleléséből, és felnézett rá. Tekintete most a bársonyos
virágú, sötétkék árvácskára emlékeztetett. Nem szólt
semmit, tekintete óvatosan üres volt.
- Sarah - kezdte Matt, de elfelejtette, mit akart
mondani. Nem jött más a szájára, csak a lány neve,
lágyan, titokzatosan.
- Én… azt hiszem… a legjobb, ha most elköszönök -
suttogta a lány, és hátrálni kezdett, olyan óvatosan,
mintha egy veszélyes állat elől próbálna elosonni a
vadonban.
Matt nem mozdult, és nem is szólt, csak nézte a lányt,
míg el nem tűnt a folyosó biztonságot ígérő sötétjében.
Sarah alig tudta megzabolázni lépteit. Legszívesebben
elfutott volna. Aztán, amikor a lépcsőhöz ért, mindkét
kezével megragadta a fényes tölgyfa korlátot, olyan
erővel, mintha ez megmenthetné az őrülettől.
- Ó, Istenem - suttogta remegő hangon,
kétségbeesetten. - Ne engedd, hogy ez megtörténjen! Ne
engedd, hogy szerelmes legyek ebbe a férfiba!
De amint csigalassúsággal vonszolta magát felfelé a
lépcsőn, teljes bizonyossággal érezte: elkésett az
imádsággal.
 5

Sarah úgy gondolta, egyetlen dolog segíthet rajta

csupán; ha olyan távol tartja magát Matt Thorne-tól,
amennyire csak lehet. Hosszú, álmatlan éjszaka után
döntött így. Tudta, a férfi nem lesz sokáig a panzióban.
Ha sikerül távol tartania tőle a szívét addig, míg el nem
utazik, talán nem lesz olyan fájdalmas az elválás.
Sarah kalandvágyát szinte teljesen semlegesítette a
búcsú fájdalmától való félelem. Tulajdonképpen a
Kaland nem is olyan csodás dolog, mint amennyire
felmagasztalják, gondolta, miközben friss gyümölcsöt
tett a tálcára és pirítóst készített Matt reggelijéhez.
Eddig, legalábbis, több volt benne a gyötrelem, mint a jó.
Gondolatban ismét Matt karjaiban érezte magát, a
szívében azonban egy hang már a be nem teljesült
vágyakat siratta.
Miben csodálatos volt a férfi ölelő karjaiban! És az a
csók! Soha el nem felejti. De olyan nagy volt a kockázat,
és olyan kicsi az esély a boldogságra! Próbálta reálisan
felmérni helyzetét. Bármilyen jó is Matt-tel, kettőjük
szerelmének nincs jövője. A legjobb, ha ezt elfogadja. És
ha újra felébred benne a kalandvágy, biztonságosabb
dolgokat fog kipróbálni, például, hogy hogyan kell
használni a mikrohullámú sütőt. Ebben is épp elég a
kihívás. Vagy mennyi izgalmat rejt magában a
videomagnó! Már nem egyszer megpróbált betenni
kazettát, de soha nem sikerült. Pedig hogy szeretett volna
megnézni egyet-egyet Ingrid filmjei közül! Hiába
nyomogatta a különböző gombokat, a készülék néha
villant egyet, de leginkább furcsa, búgó hangot adott, és
az óra is mintha megbolondult volna benne, a számlapon
a 12:00 villogott egyfolytában. Teljesen kétségbe esett,
hogy elrontotta.
Igen, az elektronikus eszközök megismerése inkább
neki való. A szív kalandjaihoz ő nem elég tapasztalt.
Valahogy ezt kellene Matt tudtára adni.

Í
 Írt egy cédulát, amelyen tudatta a férfival, hogy a
városba kellett mennie, és a pirítós tetejére tette. Abban
bízott, hogy Matt még alszik, így csak le kell tennie a
tálcát az asztalára, és kisurranhat a házból, még mielőtt
bárki az útját állhatná. Néhány dolgot feltétlenül el kell
intéznie, mielőtt a hét végére bejelentkezett vendégek
megérkeznek. Úgy gondolta, ez egész délelőttre biztosít
elfoglaltságot, délután pedig már a vendégekről kell
gondoskodnia. Ez egész jó indításnak tűnt ahhoz, hogy
megkezdje a visszavonulást dr. Thorne mágneses
bűvköréből.
Fellopakodott a lépcsőn, nagyon ügyelt, hogy a
porcelánok ne zörögjenek a tálcán. Érezte a hőtartó
kancsóban gőzölgő kávé illatát, amiről eszébe jutott, hogy
még egy falatot sem evett, pedig már órák óta talpon van.
Lábujjhegyen folytatta útját a folyosón, szorosan a fal
mellett, elkerülve azokat a helyeket, ahol tudta, hogy
nyikorog a padló. Barackvirág ott kocogott mögötte,
nagyokat szimatolt a levegőbe, beszívta az áfonyás
sütemény ínycsiklandozó illatát.
Matt ajtajához érve Sarah szabaddá tette egyik kezét,
és megragadta a kilincset. Hihetetlen lassúsággal nyomta
le, remélte, így nem csap nagy zajt. Csupán akkorára
nyitotta az ajtót, hogy a tálca beférjen rajta. Ekkor ért
oda a kutya, orrával jó erősen meglökte az ajtót, és
éktelen ugatással berontott: a szobába, egyenesen Miatt
Thorne lábai elé. A férfi anyaszült meztelenül állt a szoba
közepén.
- Oh, mein Gott! - kiáltott fel Sarah ijedten. Egész
testéből kiszállt az erő, a reggelivel megrakott tálca óriási
csörömpöléssel a földre esett. A narancslé és a kávé
szétfolyt a keményfa padlón, az áfonyás sütemény
szerteszét gurult, Barackvirág nagy örömére, aki lelkes
csaholással vadászatra indult.
Matt nem mozdult, megbabonázta az elétáruló kép.
Sarak, felnőtt nő létére, fülig vörösödött a meztelen
férfitest láttán. Aztán térdre esett, a padlóra szegezte
tekintetét, próbálta összeszedegetni a reggeli
maradványait. Keze úgy remegett, hogy az ezüsttálcán
szinte táncra perdült a porcelán. A kávéskancsó
kicsúszott ujjai közül, és úgy gurult keresztül a szobán,
mint egy felborított tekebábu.
- Nagyon sajnálom - motyogta a lány. - Kopognom
kellett volna. Azt hittem, még alszik! Eszembe sem jutott,
hogy ébren találom, ráadásul… ráadásul…
- Meztelenül - fejezte be Matt a mondatot, és vidáman
elmosolyodott.
- Oh, mein Gott! - mondta Sarah újra meg újra. Hiába
nem nézett többé a férfira, az az egyetlen pillantás bőven
elegendő volt ahhoz, hogy a kép kitörölhetetlenül az
emlékezetébe ivódjék. Látta már a férfit ing nélkül, látta
alsónadrágban, mégsem gondolta, hogy mezítelenül ilyen
sokkolóan fog hatni rá. Szorosan összezárta szemét, és
próbálta száműzni gondolataiból a látomást, teljesen
sikertelenül. Lehunyt szemhéja mögött is tisztán látta a
keskeny csípőt, az izmos combokat, a lapos hasat a lefelé
futó sötét szőrcsíkkal, amely bozontos erdővé szélesedett
teste legférfiasabb - szinte túlságosan is férfias - pontja
körül.
- Oh, mein Gott! - suttogta megint kétségbeesetten.
- Ugyan, Sarah, hagyja már abba a tömjénezést. A
végén még elbízom magam! - szólalt meg Matt. Alig bírta
megállni nevetés nélkül. Aztán felkapta fürdőlepedőjét, a
csípője köré tekerte, hogy ne sértse Sarak érzékenységét,
és nem utolsósorban szerette volna palástolni azt a tényt,
hogy a helyzet nem csak vidámságot váltott ki belőle. -
Most már minden rendben, kislány. Fogadóképes
vagyok.
Sarak megkockáztatott egy pillantást, de ismét mélyen
elvörösödött. Még hogy fogadóképes! Ebben a férfiban
nincs egy szikrányi szeméremérzet! Természetesen egy
csomó jó tulajdonsággal rendelkezhet, de a szerénység és
mértékletesség nem tartozik ezek közé.
Matt a padlóra dobott egy másik törülközőt, hogy
felitassa a kiömlött narancslét, sőt még le is térdelt, de
csak azért, hogy Sarah arcába nézhessen.
- Édesem, nyugodjon meg végre! Semmiség az egész!
Én nem bánom, hogy látta a testemet. Mindannyiunknak
van a ruha alatt.
A lány döbbenten viszonozta a férfi pillantását, és
utálkozva mondta:
- Vegye tudomásul, hogy nekem nincs! Maga pedig
jobban tenné, ha eltakarná a sajátját! Nekem ez
egyáltalán nem tűnik semmiségnek.
Azzal a nedves levélkére mutatott és elviharzott, még a
tálcát sem vitte magával. Matt végigvágódott a padlón, és
kitört belőle a kacagás, sajgó bordáit fogta, és a végén
már szinte vonított a hisztérikus nevetőgörcs és az égő
fájdalom hatására. Barackvirág azonnal letette a
süteményt, és csatlakozott a kórushoz.
Sarah magára kapta köpönyegét és kirohant a ház
hátsó ajtaján, át az udvaron. Cipője telement kaviccsal,
de nem törődött vele, meg sem állt az istállóig, ahol
Woodék engedélyével a lovát tartotta. A csípős őszi
levegőben meglátszott a lélegzete, olyan volt, mintha
gőzölgött volna a szája. Persze, ez nem is lett volna csoda,
hiszen belülről szinte forrt, tajtékzott mindene.
Miért kellett meglátnia Mattet?! Amikor végre sikerült
rávennie magát, hogy véget vessen a kalandnak, ismét
megszólalt benne a nő, aki követelte, hogy még jobban
ismerje meg a férfit. Pedig csak pár órával ezelőtt döntött
úgy, hogy látni sem kívánja többé. Erre most újra
elöntötte a bűnös vágyakozás. És az volt a legszörnyűbb,
hogy még csak nem is szégyenkezett emiatt. Csak haragot
és csalódottságot érzett.
Elkezdte felszerszámozni a lovat, még csak le sem
kefélte szegény állat szőrét. Sarah egyedül Otist, a barna
heréltet tartotta meg magának, amikor Samuel halála
után felszámolta a farmot. A ló úgy nézett rá nagy,
nedves szemével, mintha legmélyebb álmából
ébresztették volna fel.
- A városba megyünk - közölte vele Sarah, és jóval
erősebben húzta meg a haslót, mint máskor. Az öreg állat
szomorú, majdhogynem sértett pillantással vette
tudomásul gazdája türelmetlen mozdulatait. Sarah ügyet
sem vetett rá, túlságosan lefoglalták saját érzelmei.

Ú
 Úgy döntött, megbízatásait a lehető leglassabban fogja
lebonyolítani. És ha már mindennel végzett, majd kitalál
még valamit. Addig marad a városban, hogy épp csak a
vendégek érkezése előtt érjen vissza. Akkor végre
biztonságban érezheti magát a hangos, követelőző
turisták társaságában. Jelenlétük épp elég kötelezettséget
ró majd rá, és nem lesz nehéz távol tartani magát Matt
Thorne-tól. Így talán arról is megfeledkezik, hogy teste
miként reagált a csodálatosan férfias jelenségre. Az
udvaron álló homokfutóhoz vezette a lovat. Otis
egyáltalán nem lelkesedett azért, ami rá várt, és ezt nem
is titkolta. Olyan lassan mozgott, mint még soha, húzatta
magát, mintha nehezére esett volna minden egyes lépés,
és többször meghátrált. Sarah próbálta biztatni, de a
maga ötvenöt kilójával nem sokra ment a mázsás lóval
szemben. Sietett, ahogy csak tudott. Minél jobban
közeledett a munka vége, annál közelebb érezte magához
a szabadságot, és annál gyorsabban mozgott. Már csak
két perc, és úton lesz, szégyellni való vágyakozásával
egyetemben.
Matt Thorne azt gondolhat róla, amit akar! A
legvalószínűbb, hogy bolondnak hiszi. Bolond, prűd,
falusi bugrisnak. Biztosan jót mulat rajta! Csak a jó Isten
a megmondhatója, hány elegáns, jól öltözött nő várhatja
Minneapolisban, és bizonyára egy sem futna el, ha
meztelenül látná.
- Hiszen én sem futottam volna el, ha… - motyogta
magában. Talán családja iránt érzett kötelességtudata és
hite miatt szállt inába a bátorsága? Nem, nem ezért
futott el…
- Nem bánja, ha magával tartok?
Sarah keze megmerevedett a hámon. Olyan erővel tört
rá a kétségbeesés, hogy térde beleremegett. Ha nem
támaszkodik Otisnak, talán össze is esett volna. Már csak
két percre lett volna szüksége! Két rövid percre!
- A fogcsikorgatás talán igent jelent amisul? - kérdezte
Matt.
A lány megfordult, mogorva pillantást vetett a férfira.
Félig-meddig arra számított, hogy a csípője körül még
mindig ott találja a rózsaszín-bíbor mintás törülközőt,
Matt azonban felöltözött, mégpedig úgy, ahogy egy
jólnevelt férfihoz illik. Bő tweednadrágot, kék inget és
fekete bőrdzsekit viselt a fagyos októberi reggelnek
megfelelően. Sőt, meg is fésülködött, frissen mosott haja
még nedves volt. Sötét szeme gonoszul villogott.
- Magának ágyban a helye! - sziszegte Sarah.
Matt elvigyorodott és közelebb lépett a lányhoz.
- Úgy látom, ég a vágytól, hogy a párnák között lásson,
Kékszemű! Higgye el, semmit nem szeretnék jobban,
mint hogy egyezségre jussunk a dolgot illetően, de ha
már ennyi energiát fordítottam az öltözködésre…
- Szégyentelen! - mormogta Sarah, és megragadta a
gyeplőt.
- Nem szeretnék szerénytelennek látszani, de nem
hiszem, hogy lenne rajtam bármi is, ami miatt szégyellni
kellene magam. Maga szerint? - gonoszkodott Matt.
Sarah gondolatban ismét látta maga előtt a mezítelen
testet, és mélyen elpirult. Soha nem látott még ilyen szép
férfit. Valóban nem volt rajta semmi szégyellni való.
- Ugyan már, kedvesem - folytatta Matt behízelgő
hangon, miközben még közelebb lépett a lányhoz, és
gyengéden megszorította a karját. - Hiszen magának volt
férje! Biztosan látta meztelenül!
- Az más volt! - válaszolta Sarah. Egek, csak meg ne
kérdezze, miért volt más, fohászkodott magában. Az
igazat megvallva a két élmény között ég és föld volt a
különbség. Samuel szinte soha nem mutatkozott előtte
teljesen mezítelenül, de ha mégis megtette, nem
ébresztett benne olyan vad érzelmeket, mint Matt.
Elhessegette magától a ránehezedő bűntudatot. Hisz az
csak nem az ő hibája, hogy Samuel gyenge fizikumú
ember volt, Matt Thorne pedig… nem.
- Igazán sajnálom, hogy kinevettem - suttogta lágyan
Matt. Lélegzete simogatta a lány fülét, a fekete köpenyen
keresztül is égetett az erős ujjak gyengéd szorítása. - De
olyan édes volt, ahogy elképedt!
 Sarah nem tudta, mit válaszoljon, sőt azt sem tudta,
kell-e válaszolnia egyáltalán. A hízelgés idegen fogalom
volt számára. Ellépett a ló mellől, lerázta magáról Matt
kezét, és úgy határozott, figyelmen kívül hagyja a
megjegyzést. l
- Biztos abban, hogy bírja majd az utat? Három
mérföldre van innen a város.
Matt szemügyre vette a fekete dobozhoz hasonlítható
járművet és az öreg lovat. Ő biztosan más közlekedési
eszközt választott volna, de mivel nem látott más
lehetőséget arra, hogy Sarah mellett üljön, nézhesse a
lányt, érezze tiszta illatát, időnként hozzásimuló testének
melegét - nem ellenkezett.
- Ki fogom bírni! Azt azonban sajnálom, hogy Ingrid
nem hozatta el az autómat. Jag! - mondta büszkén,
miközben felsegítette Sarah-t a kocsira.
- Jag? - nézett rá csodálkozva a lány. Matt
elhelyezkedett a vékonyan párnázott ülésen, és
hitetlenkedve kérdezett vissza:
- Nem tudja, mi az a Jag? Jaguar XJ6. Az egyik legjobb
autó a világon! A belseje valódi bőr, digitális CD
lemezjátszó van benne. Injektoros, 2400 köbcentis és
223 ló lapul a motorháztető alatt. - Na, most gúnyolódj,
ha mersz, gondolta Matt büszkén. Nem volt olyan nő a
világon, aki el ne ájult volna az autójától, és annak
paramétereitől. Még ha nem is tudták pontosan, miről
beszél, érezték, hogy különös jelentősége van annak,
amit mond.
Sarah tekintetéből sugárzott, hogy úgy gondolja, a
férfinak hiányzik egy kereke, végül elmosolyodott, és
megeresztette a gyeplőt.
- Kétszázhuszonhárom ló? Látja, én eggyel is
megelégszem!
- Nagyon vicces! - mondta gúnyosan a férfi, majd a
zsebébe nyúlt, és előhúzta levéltárcáját. - Azt hiszem, van
nálam egy fénykép. Akarja látni?
A lány hitetlenkedve húzta fel szemöldökét:
 - Csak nem hordja magánál az autója fényképét?
- Hát… dehogynem - mondta Matt védekezően,
csaknem duzzogva.
Sarah végignézett rajta, majd hangosan hahotázni
kezdett.
Az út mindkettőjük számára meglepően kellemesnek
bizonyult. Sarah-ból a zavar utolsó szikrája is elpárolgott,
fesztelenül élvezte Matt társaságát.
A férfi mindvégig úriemberként viselkedett. A lány
családjáról beszélgettek, aztán a lováról, a bricskáról
kérdezett és elapadhatatlan érdeklődéssel hallgatta Sarah
elbeszélését az amisok nyugodt, egyszerű életmódjáról.
Útközben a lány megmutatta azt a két-három farmot,
amelyen családja barátai Jon Schrock, az ács, Jake Yoder
és felesége, Katie - gazdálkodtak. Katie Yoder gyönyörű
kosarakat font, és Jesse-ben, a népművészeti boltban
adta el őket. Sarah név szerint ismerte a nagytestű belga
lovakat, amelyekkel Martin Lapp művelte a földjét.
A kórházban töltött napok után Matt most először volt
hosszabb ideig friss levegőn, kimondhatatlanul élvezte a
nap simogató sugarait. Sokkal jobban érezte magát, mint
előző nap. Különösen, hogy itt ülhetett Sarah mellett,
ami sokkal hatékonyabb gyógymódnak bizonyult, mint
bármilyen orvosság.
Hallgatta, amint a lány az emberekről, a saját életéről
beszél, amely egészen más volt, mint Matt megszokott
életmódja - nyugodt, és hihetetlenül békés. Nézte, hogy
kezeli Sarah a gyeplőt, a pici, dísztelen kezeken nyoma
sem volt a bizonytalanságnak. Most is azt az
egyenruhaszerű öltözéket viselte - vastag, sötét harisnyát,
fekete cipőt, a kék ruhát a fekete felsőrésszel és az
elmaradhatatlan köténnyel. Mindezen felül magára
terített egy nehéz, fekete gyapjúköpenyt, amelyet az álla
alatt szalag fogott össze. A kis fehér sapka helyett most
egy nagy, fekete kalapot tett a fejére, karimája csaknem
az egész arcát beárnyékolta, és Otis szemellenzőjére
emlékeztette a férfit. Minden amis nőn furcsának,
mulatságosnak találta volna ezt a fejfedőt, Sarah-val
azonban más volt a helyzet. Bosszantotta, hogy nem
láthat többet a gyönyörű, fiatal női arcból, s a rengeteg
ruha csak sejtetni engedte az alatta megbúvó szépséget és
bájt.
Megpróbálta elképzelni a lányt farmernadrágban és
pólóban, de lelki szemei előtt sehogy sem állt össze a kép.
Sokkal inkább illett volna hozzá egy lenge, virágmintás
szoknya, finom blúzzal, csipkegallérral. Szinte látta,
amint csodálatos, dús haja lágy hullámokban omlik a
vállára. Igen, így már egész könnyen el tudta képzelni.
Majdnem olyan könnyen, mint ruha nélkül.
Hátradőlt, és átengedte magát az utazás örömeinek -
élvezte a táj szépségét, csendjét. Az első napokban
mindez zavarta, hiányzott neki a nagyváros lármája, de
most, hogy Sarah mellett ülhetett, eddig ismeretlen
nyugalom szállta meg, és teljesen belefeledkezett a
látnivalókba. Az út egyik oldalán kukoricatábla terült el,
a magas, aranyszínűre száradt gabona betakarításra várt.
A másik oldalon tehenek legelésztek az őszi színekben
pompázó fák alatt. A szemet gyönyörködtető, lankás
vidék békéje szinte fényévnyi távolságra repítette a város
erőszakos világától. Itt nem voltak utcai verekedések,
nem voltak narkósok, csövesek és részegek. Jesse-re a
csend, békesség és józanság volt jellemző.
Ha méltányos akart fenni, be kellett ismernie, hogy
Minneapolis és St. Paul legnagyobb részén szintén a
csend és józanság volt a leginkább jellemző. Az erkölcsi
színvonal még nem süllyedt olyan mélyre, mint a
nagyvárosok többségében, de a szegényebb negyedekben
fokozatosan romlott a helyzet. A mocsok, a szenny úgy
terjedt, mint valami alattomos betegség. Sok
szempontból jobb lakóhelyet elképzelni sem lehetett a
város központi kerületeinél, ahol minden tiszta volt,
gondozott, ahol virágzott a kultúra és a művészet. A
legtöbb lakó talán nem is gondolt a hanyatló
életszínvonalra, az egyre emelkedő bűnözési arányra, a
bomlásnak indult erkölcsökre, mindarra, amivel Matt
nap mint nap találkozott munkája során. Jó érzéssel
töltötte el a tudat, hogy testben és lélekben több száz
mérföld választja el ezektől az életét megkeserítő
problémáktól.
 Jesse városa - fákkal szegélyezett utcáival, karcsú
templomtornyaival; téglaházaival és az utcasarkokra
kiállított krizantémos köcsögökkel - olyan volt, mintha
Norman Rockwell képzeletéből pattant volna ki. Ahogy
bekocogtak a főtérre, egy kirándulóbuszból épp szálltak
ki a turisták, és rögtön Sarah bricskáját kezdték
fényképezni.
- Hiszen maga egy valódi híresség! - vigyorgott Matt.
- Különlegesség vagyok - válaszolta Sarah, jókora adag
keserűséggel a hangjában. Hirtelen rádöbbent, az hogy a
turisták mit gondolnak róla, a legkevésbé sem érdekli,
attól viszont megőrülne, ha Matt Thorne is
idegenforgalmi látványosságnak tekintené: A férfi nem
szólt semmit. Szegény ember! Hát mit is mondhatna
erre? Természetesen Sarah az ő szemében is
furcsaságnak számít. Mi más is lehetne a nagymenő
városi doktor szemében? Biztos, hogy a férfi nem sok
amissal találkozott életében.
- Nekem a gyógyszertárba, a méteráruboltba, a
fűszereshez és az olcsó áruk boltjába kell mennem -
mondta a lány, és egy mellékutcába, egy igazi lókikötő
oszlophoz irányította kocsiját. Matt szája tátva maradt a
csodálkozástól. Egy város, hamisítatlan lókikötő
oszlopokkal! Csak a Puskapor című western unos-
untalanig ismételt epizódjaiban látott ehhez hasonlót.
Természetesen, Sarah semmi furcsát nem talált ebben.
Itt nem a lány számít különlegességnek, hanem ő és a
turisták, gondolta. Ők az idegenek, akik betörtek Sarah
békés birodalmába.
- Maga hová szeretne menni? - kérdezte a lány.
- Úgy gondoltam, benézek az orvoshoz, kicseréltetem a
kötéseimet, és megkérem, szedje ki a varratokat az
államból. És talán elbeszélgetünk egy kicsit a szakmáról.
- Ugye, nem fárasztotta ki az utazás? - Sarah a férfira
emelte aggódó tekintetét. Szeme a kalap árnyékában még
nagyobbnak tűnt, mint máskor.
Matt mellkasát kellemes melegség árasztotta el. A
lányra mosolygott, és ujjával könnyedén végigsimította
az orrát. Biztos volt benne, hogy a zötykölődés még a
fogait is meglazította, de semmiképp nem szándékozott
rosszat mondani Otisról, főleg azok után, ahogy Sarah
nézett rá.
- Nem. Nagyon jól érzem magam! Köszönöm, hogy
megkérdezte.
- Csak biztos akartam tenni benne - válaszolta a lány
évődő mosollyal -, hogy elbírja-e majd a szatyrokat.
Mindketten elnevették magukat, de amikor egymásra
néztek, megállt az idő.
Bár újra megcsókolna, gondolta Sarah, pedig tudta,
már megint olyat kíván, amit nem lenne szabad.
A legszívesebben megcsókolnám, gondolta Matt.
Mintha mágneses erő húzta volna Sarah felé. Alig
észrevehetően közelebb is lépett hozzá, le nem vette
szemét a finoman ívelt szájról. Szerette volna érezni a
lány ízét - az édességét, az ártatlanságát. De a sarkon
befordult egy turistacsoport, és gágogó libák módjára
elözönlötték az egész utcát. A pillanat elmúlt.
Megállapodtak, hogy mikor találkoznak a bricskánál,
aztán Sarah, miután útba igazította Mattet dr. Coswell
rendelője felé, elindult, hogy saját dolgait intézze.’
A méteráruboltban erős, kék anyagot vásárolt, új inget
akart varrni Jacobnak. Úgy látta, a fiú túl gyorsan nő, és
édesanyjuk nem képes elég inggel ellátni. És persze
szívesen is varrt az öccsének - ez is enyhítette a miatt
érzett fájdalmát, hogy nem volt saját gyermeke.
Tekintete, mint mindig, most is elidőzött az aprócska
bolt kirakatában felhalmozott szebbnél szebb színes
anyagokon. Azon tűnődött, miként állna rajta egy angol
divat szerint megvarrt szoknya, és végigfuttatta ujjait a
krémszínű, rózsamintás anyagon. Aztán egy finom, fehér
textíliát vett a kezébe, és elképzelte, milyen csodás
hálóing lenne belőle, világoskék szalagokkal díszítve. Ám
végül csak a megszokott tartós sötét szövetből vásárolt,
és már indult is a következő üzletbe.
Miközben a boltokat járta, igyekezett figyelmen kívül
hagyni a kíváncsi pillantásokat. Főleg az idegenek
bámulták meg - Jesse lakossága már hozzászokott az
Egyszerű Emberek látványához. Ennek ellenére
kényelmetlenül érezte magát, kiváltképpen ma. Ma a
szokásosnál is jobban szerette volna, ha nem lóg ki
ennyire a többiek közül. Soha nem bánkódott még
ennyire amis volta miatt. Legszívesebben elhajította
volna kalapját, ruháit, amelyek csak arra voltak jók, hogy
lépten-nyomon elakadjanak a bolt polcaiban. Szeretett
volna beolvadni a többi, átlagos, bevásárlást végző nő
közé, szerette volna, ha nem bámulják meg, csak azért,
mert amis. És mindez Matt Thorne miatt volt így.
Az illatszerboltban végül engedett titkos vágyainak.
Miután megvásárolta a panzió számára szükséges
dolgokat, kiválasztott magának egy Párizsi Éjszaka nevű
parfümöt és a Glamour magazin legújabb számát, amely
az őszi divattal kapcsolatos cikkekkel volt tele. Az eladó
furcsa pillantást vetett rá, de biztosan úgy gondolta, hogy
a panziónak veszi ezeket a dolgokat is, így nem tett
megjegyzést. Sarah fizetett, köszönt és a kijárat felé
indult. Útközben, amikor már nem láthatta az eladó,
előhúzta táskájából a két kincset. A parfümösüveget
köténye rejtett zsebébe dugta, a magazint pedig
gondosan becsúsztatta a helyi újság, a Jesse Herald
Dispatch legfrissebb számának lapjai közé.
Hóna alá szorította csomagjait, az újság közé helyezett
magazint pedig úgy fogta kézbe, hogy elolvashasson egy
női borotvareklámot. Csípőjével kilökte a bolt ajtaját,
kilépett az utcára, pontosan az apja lábai elé. Isaac Maust
tekintete az alig pár méternyire álló vaskereskedésre
szegeződött, így teljes lendülettel belerohant lányába,
akinek kezéből az ütközés nyomán kirepült minden
csomag, az újsággal és a magazinnal együtt.
- Sarah! - kiáltott fel meglepetten, és mindkét kezével
megragadta a lány vállait, hogy az eséstől megóvja.
- Papa!- Sarah hangja inkább bűntudatos volt, mint
meglepett; legszívesebben elharapta volna a nyelvét.
Huszonöt éves, felnőtt nő létére Isaac jelenlétében még
mindig úgy érezte magát, mint egy csökönyös
kamaszlány.
Kibújt apja szorításából, és mindketten lehajoltak,
hogy összeszedjék a földön szanaszét heverő csomagokat.
A férfi gyorsabb volt, mint Sarah, és legelőször a
divatlapot vette fel a járdáról. Komoran meredt a
címlapfotóra: az őzszemű, erősen sminkelt, tépett
frizurás lányra, akinek nyaka alig látszott ki a bizsu-
láncok alól. Ahogy Isaac a képet nézte, amúgy is sovány,
ráncos arca még jobban elkeskenyedett, ápolatlan, ősz
szakálla még hosszabbnak látszott. Sűrű, bozontos
szemöldökét V-alakban vonta össze, amelynek szárai
fekete filckalapjának karimájától az orra tövéig értek.
Sarah, nyugalmat erőltetve magára, összeszedte a többi
holmit, végül felegyenesedett és kivette apja kezéből a
magazint.
- A panzió számára vásároltam néhány dolgot -
mondta magyarázatként. Ez persze szemenszedett
hazugság volt, és bűn, de nem akarta apja tudtára adni,
hogy saját magának vette a túlontúl világi olvasmányt.
Már eddig is épp eleget vitatkoztak hasonló dolgok miatt,
most szerette volna ezt elkerülni.
Isaac egy nagyot szippantott, mogorva pillantása
azonban nem enyhült. Alig pár centivel volt csak
magasabb, mint Sarah, de tartása olyan egyenes volt,
olyan merev, hogy a lány mindig úgy érezte, mintha
eltörpülne apja mellett.
A férfi kiegyengette nehéz munkáskabátját, széles
kezével leporolta róla az út porát. Mozdulata nem kevés
szimbolikus jelentést hordozott magában.
- Miért nem a tulajdonosnő jött el bevásárolni? -
kérdezte németül. - Talán úgy gondolja, az ilyen alantas
munka nem neki való?
- Ingrid üzleti ügyek miatt van távol, a másik
panziójában - válaszolta Sarah kimérten, az anyanyelvén.
Mindig is udvariatlanságnak tartotta, ha nyilvános
helyen olyan nyelven beszélnek, amit a többiek nem
értenek - jól tudta, apja éppen ezért teszi - ,de most nem
ellenkezett. Elég gondot okozott neki az, hogy nyugalmát
megőrizze. Ingrid nemcsak a munkaadója volt, hanem a
barátnője is, és nem érdemelte ki, hogy Isaac így
beszéljen róla.
 - Micsoda dolog, hogy egy nő bonyolítja az üzleti
ügyeket - dörmögte a férfi. - Hát a férje hol van? Csak
nem hagyta veled egyedül abban a házban?
- John Wood Kaliforniában van - nyugtatta meg Sarah
gyorsan az apját. Ügyelt, nehogy arca olyan információt
áruljon el, amely beláthatatlan következményekkel járna.
Csak a jó Isten tudja, milyen dörgedelmes reakciót
váltana ki Isaac Maustból, ha megtudná, hogy lázadó
lánya egy jóképű, fiatal orvossal tartózkodik a panzióban,
minden felügyelet nélkül. Sarah már a gondolattól is
megremegett. Aztán eszébe jutott, hogy Jacob tud Matt
jelenlétéről, és elfogta a félelem. Hiszen Jacobot Isaac
maga küldte a panzióba kémkedni! Sarah szíve úgy vert,
mint a légkalapács. Még mielőtt átgondolta volna, mit
mond, újra megszólalt. - Ingríd rám bízta a vendégeket.
Öten vannak, itt töltik a hétvégét.
- Úgy! A vendégeket! - Isaac szinte köpte a szót,
mintha attól tartana, hogy bemocskolja vele a száját. - És
az egyikük trágár beszédre tanítja az öcsédet!
- Mire?!
- Jacob, amikor a minap hazajött, trágár szavakat
mondott. Meg is kapta érte a magáét!
Sarah-ban meghűlt a vér. Úgy érezte, mintha Jacob az
ő fia lett volna, Isaac pedig valami idegen, aki
bántalmazni merte más gyermekét vélt bűnök miatt.
Képtelen vont palástolni felháborodását.
- Ocsmány? Erre a szóra gondol, ugye? Isaac szinte
ellilult mérgében.
- Ez igazán nem csúnya beszéd - folytatta Sarah. - Ez
olyan szó, amelyet az angol gyerekek nap mint nap
használnak és…
- Ez épp elég ok arra, hogy Jacob ne használja - vágott
a szavába az apja. - Cseppet sem vágyom arra, hogy még
egy gyerekem tévútra lépjen!
Sarah elhallgatott, szorosan összezárta száját, útját
állva ezzel a feltörni készülő fájdalomnak. Hogy
merészeli az apja azzal vádolni, hogy tévúton jár, amikor
mindent megpróbált, hogy köztük maradjon, mikor
minden Isten áldott nap önmagával vív kemény harcot
azért, hogy megőrizze amis mivoltát!
Mint már annyiszor, most is makacsul hátra vetette
fejét, mielőtt megszólalt.
- Hát persze, még a lovamat is elcseréltem egy
gyönyörű autóra… Egy… egy… Dagmarra - mondta, bár
nem volt biztos abban, hogy jól ejti a szót. Mindenesetre
jól hangzott.
Gúnyolódása azonban csak olaj volt a tűzre. Apja
acélkék szeme szinte felnyársalta.
- Igaz, amit hallok? - kérdezte fenyegetően az öreg.
- Mit hallott? - Sarah alig bírt nyelni a torkát
szorongató félelemtől. - Kitől?
- Micah Hochstetler hívott, hogy menj el vele Beachyék
árverésére, de te elutasító választ adtál. Azt mondja,
lekezelően bánsz vele, és egyre világiasabb a modorod!
- Ilyeneket mond, és maga még csodálkozik, hogy nem
akarok elmenni vele? - Sarah vádlóan emelte apjára
tekintetét.
- Mi bajod vele? Igazán rendes fiatalember. Tagja a
felekezetnek, és saját farmja van!
- És papa azt gondolja, ez elég ahhoz, hogy elmenjek
vele bárhová?
- Én csak azt gondolom, ha férjhez mennél és
gyerekeket szülnél, ahogy egy tisztességes nőhöz illik,
nem kellene folyton attól rettegnünk, hogy a lelkész
meglátogat.
- Nem tettem semmi olyat, amiért a lelkésznek oda
kellene mennie - tiltakozott Sarah, és egyre jobban izzott
benne az indulat, mint mindig, ha öt mondatnál többet
váltott az apjával.
Isaac jelentőségteljes pillantást vetett a lány kezében
lévő magazinra.
- Nem követtem el semmit! - mondta Sarah, makacsul.
 - Elnézést - szólt közbe élesen egy harmadik hang. -
Csak nincs valami probléma? Isaac megfordult, és
Mattre nézett. Az öregember arca olyan volt, mintha
gránitból vésték volna ki.
- Semmi, amihez köze lenne - mondta angolul,
mereven, majd hátravetette fejét, és elindult a
vaskereskedés felé.
Sarah gyűlölettel vegyes szeretetet érzett, amint apja
távolodó alakját nézte.
- Ki volt ez? Egy barátja? - kérdezte Matt lágyan.
- Nem - válaszolta a lány, szemét égették a visszatartott
könnyek. - Az apám.
Míg Sarah az élelmiszerboltban vásárolt, Matt a
bricskában üldögélt. Annak ellenére, hogy ezerszer
jobban érezte magát, mint előző nap, még mindig nem
nyerte vissza teljesen az erejét, és a délelőtt bizony nem
kevés energiáját emésztette fel. A háttámlának dőlve
nézte a parkban játszó gyerekeket, gondolatai azonban
vissza-visszatértek az orvosnál tett látogatásra.
Az az ember az orvostársadalom szégyenfoltja volt, és
valószínű nem kevés veszélyt jelentett a betegeire nézve.
Phillip Coswell az ötvenes évei derekán járó, köpcös,
ritkuló, zsíros hajú férfi volt, szájából ki nem fogyott a
cigaretta. Legalább ötször megkérdezte Mattet, milyen
gyógyszereket szed, ami azt jelenti, hogy vagy nem
figyelt, vagy komoly bajok vannak a koncentráló
képességével. Legfőbb beszédtémája a botrányosan
magas műhiba-biztosítási díj volt és hogy miként lehetne
minél többet kicsikarni a társadalombiztosítástól. Matt
még a váróteremben tanúja volt annak, hogy az orvos
megsértett egy nőbeteget, egy másikat pedig nevetség
tárgyává tett, mondván, nincs semmi baja, csak az ő
drága idejét rabolja. A szerencsétlen nő elsírta magát.
Mindezek után Matt még a bricskában is azon
csodálkozott, hogy a váró zsúfolásig tömve volt. Az
emberek kénytelenek dr. Coswelltől várni a gyógyulást.
Még a gondolat is hátborzongató volt.
Aztán Sarah alakja megjelent az üzlet ajtajában,
azonnal magára vonva Matt figyelmét. Sápadtnak,
feszültnek látszott. A férfi szerette volna tudni, min
szólalkoztak össze az apjával, de úgy érezte, nincs joga
megkérdezni, Sarah pedig nem szándékozott beszélni
róla. A karját nyújtotta a lánynak és felsegítette a
bricskára. A bolt elé álltak, felrakták a kocsira a vásárolt
holmit és elindultak hazafelé. Elhaladtak a Viking
Kávéház előtt gyülekező turisták csoportja mellett, aztán
maguk mögött hagyták a jesse-i gabonasilót, és már kint
is voltak a városból.
Sarah minden figyelmét a hajtásra összpontosította,
látszott, kétségbeesetten próbálja visszatartani könnyeit.
Most az egyszer örült, hogy a kalap eltakarja az arcát
Matt kutató tekintete elől. Tudta, a férfi majd meghal a
kíváncsiságtól, mégsem akarta megosztani vele szívet
tépő fájdalmát. Úgy érezte, ha akarná sem lenne képes
elmondani neki, mi a baj. Érzelmei annyira
összekuszálódtak, úgy gondolta, nem bírna tárgyilagosan
beszélni mindarról, ami a lelkét nyomja. Szeretet,
sóvárgás, kötelességtudat, birtoklási vágy és félelem
kavargott benne.
És ráadásul még itt van Matt, a gyengéd kezével,
hívogató vigyorával. Nem akarta megvitatni vele amis
mivoltát, hiszen éppen ő volt a lelkében dúló vihar
okozója. Kétségbeesetten kívánta, hogy Matt ne úgy
gondoljon rá, mint amis nőre, bár tudta, hogy ez
helytelen, ostoba kívánság. Ó, egek, micsoda zűrzavar!
Hirtelen két nagy, erős férfikéz fogta át Sarah gyeplőt
markoló ujjait, és az út mellett elterülő szójamező szélére
irányította Otist. A semmi közepén voltak, körülbelül
Jesse és Thornewood között félúton, egyedül. Egy-két
zökkenés után a bricska megállt, Otis lehajtotta fejét és
nagyokat dobbantott hátsó lábával. Aztán elcsendesedett,
és egy hosszú percig nem hallatszott más, csak a száraz
füvet zörgető szél hangja és egy vadászsólyom távoli
sivítása.
Matt óvatosan leemelte Sarah fejéről a kalapot és az
ülésre tette.
- Jöjjön - mormogta, és átölelte a lányt. - Sírja ki
magából, bármi nyomja is a lelkét!

Ú
 Sarah-nak nem is volt szüksége több bátorításra. Úgy
érezte, utolsó ereje is elhagyja. Matt Thorne vállára
borult, és szívet tépően zokogni kezdett. Siratta önmagát:
azt, aki volt, és azt, aki soha nem lehetett. Sírt, mert azt
akarta, hogy szeresse az apja, és gyűlölte önmagát emiatt.
Sírt, mert szívét Matt Thorne-nak adta, pedig tudnia
kellett volna, hogy a férfi számára nem jelent többet,
mint olcsó szórakozást. Sírt mindazért, ami szívét-lelkét
nyomta, egyszerűen nem tudta abbahagyni a zokogást.
Matt magához szorította a lányt, ügyet sem vetett sajgó
bordáira. Ez a fájdalom semmi volt ahhoz képest, amit
Sarah sírása idézett elő a szívében. Szeretett volna Isaac
Maust után eredni, és jól orrba vágni az öreget. Mit
mondhatott az az ember az édes, ártatlan Sarah-nak,
hogy ennyire a szívére vette? Bármi volt is a bánat
okozója, Matt szerette volna hatástalanítani. Védelmezni
akarta a lányt, csillapítani fájdalmát.
Ujjait belefúrta Sarah dús, barna hajába, vigasztaló
szavakat suttogott fülébe, ajkai a finom metszésű
homlokot súrolták. A férfi simogató keze alatt
meglazultak a nehéz fürtöket tartó hajtűk, és a lány haja
csodálatos hullámokat vetve omlott a hátára. Matt az
ujjai köré csavarta a selymes szálakat, borzolta,
simogatta, és mindaddig vigasztalta suttogó hangon a
lányt, míg a zokogás csendes sírássá, majd szipogássá,
végül szaggatott lélegzéssé nem csitult. Aztán anélkül,
hogy elengedte volna a remegő testet, egy zsebkendőt
húzott elő farzsebéből, és felszárította vele Sarah
könnyeit.
- Jobb? - kérdezte.
Sarah bólintott. Zavarban volt, mert rettentő
ostobának érezte magát, ugyanakkor végtelen hála
öntötte el a férfi iránt. Nem mert a szemébe nézni,
tekintetét inkább a nagy, nedves foltra irányította, amely
a könnyei nyomán keletkezett Matt ingén.
- Köszönöm - motyogta szokatlanul rekedt, mély
hangon. - Igazán nagyon sajnálom, ami történt.
- Nem - Matt a lány szájára tette mutatóujját, hogy
elejét vegye a mentegetőzésnek, ugyanakkor megemelte a
lehajtott fejecskét, így Sarah-nak nem maradt más
választása, mint hogy a férfi szemébe nézzen. Szempillái
még nedvesek voltak a sírástól, szeme még nagyobbnak
tűnt a könnyek csillogásában, és olyan kék volt, hogy
elhomályosította a felhőtlen őszi eget. - Nem kell
sajnálkoznia. Szüksége volt rá, hogy kisírja magát. És ha
nem tudná, én mindig azon a véleményen voltam, hogy
bizonyos helyzetekben igenis jót tesz a sírás. Már az is
megfordult a fejemben, hogy cikket írok erről a New
England-i Orvosi Hetilapban.
- Tényleg? - kérdezte Sarah, és megpróbált
mosolyogni, de szája túlságosan remegett ahhoz, hogy ez
sikerüljön.
- Tényleg. És tudja, mi jutott még eszembe?
Sarah megrázta a fejét.
- Az, hogy most meg fogom csókolni! Amint a
bejelentést megtette, Matt lehajolt, hogy beváltsa
ígéretét. Két tenyerébe fogta Sarah arcát. Nem sietett -
lágyan, gyengéden csókolta a remegő ajkakat, mintha a
legfinomabb bort kóstolná - apránként ízlelgetve. Sarah
könnyektől sós ajka engedelmesen simult a férfiéra, majd
szétnyílt, és Matt nyelve utat tört magának a lány puha,
forró szájába. Sarah öntudatlanul fonta karjait a férfi
nyaka köré, testük egymáshoz simult, ereikben lüktetett
a vágy. Matt egyre hevesebben csókolt, nyelve egyre
beljebb nyomult Sarah szájába, aki először levegő után
kapkodott, majd az ő nyelve is megmozdult, és mély
torokhangon felnyögött a gyönyörűségtől. Ujjai erősen
markolták a férfi vállát, élvezte a testéhez simuló férfitest
melegét, illatát, szájának ízét. Úgy érezte, minden más
megszűnt létezni körülöttük, lelkében már nyoma sem
volt a korábbi zűrzavarnak, megfeledkezett családjáról,
sőt még arról is, hogy Matt rövid időn belül eltűnik az
életéből. Csak a pillanat varázsának élt.
Aztán ez a pillanat is elmúlt.
Matt lassan felegyenesedett, és miközben a lányt nézte,
alig észrevehető zavar lopakodott a tekintetébe. Ujjai
Sarah haját simogatták, becézték, gyönyörködve nézte a
combig érő, hullámos fürtöket.
É
 - Édes Istenem, milyen gyönyörű! - suttogta.
Sarah könnyűnek érezte magát - mintha az ég és föld
határán lebegne. A férfi a mennyország kapujáig
repítette. Vajon beléphet-e egyszer ezen a kapun?
Kezébe fogta a gyeplőt és elindultak.
 6

Sarah-nak, amint Thornewoodba értek, ezer dolga

akadt. Kifogta és ellátta a lovat, a vásárolt holmit a
helyére rakta, még egyszer ellenőrizte a szobákat, majd
szendvicset készített a vendégek számára.
Matt gyanította, hogy Sarah megint tudatosan kerüli.
A csók mindkettőjüket alaposan felkavarta. A tapasztalt,
sokat látott dr. Thorne nem hitte volna, hogy vele ez
megtörténhet. Ő, aki szigorú kategóriák szerint élte az
életét, percnyi pontossággal beosztotta az idejét és
mindig tudta, mit akar, most úgy érezte, minden a feje
tetejére állt körülötte. A kategorizált világ úgy omlott
össze, mint egy kártyavár; ami eddig elsőrendű
fontosságú volt számára, most jelentéktelen aprósággá
zsugorodott. Egyetlen dolgot tudott teljes
bizonyossággal: hogy mindennél jobban kívánja Sarah
Troyert.
Végül, beismerve, hogy kimerítette az utazás, magára
hagyta a sürgő-forgó lányt és felment az emeletre, hogy
lepihenjen. Ledőlt az ágyra, és azon nyomban el is aludt,
azt sem vette észre, hogy Barackvirág becsörtetett a
szobába, majd szájában egy cipővel diadalmasan
távozott.
A kórházról álmodott, és álmában megjelent az a
fiatalember, akin egy késsel ejtett sebet varrt össze, alig
két hónappal ezelőtt. A Vice Lordok bandájába tartozott -
Matt ezt a fiú öltözékének fekete-arany színeiből és a bal
vállába tetovált ötágú csillagból állapította meg. Jól
ismerte már a bandák jelképeit és viseletüket - kénytelen
volt megtanulni őket, ugyanúgy, mint a múlt században a
katonák a különböző indián törzsek harci színeit. A
fiatalember a bordáit fogta, mikor behozták, és vért
köpött. Alig néhány méternyire tőle egy kábítószeres lány
dobálta magát egy hordágyon, közben összefüggéstelen
szavakat motyogott. Agyát megszállás alatt tartották a
2
legújabb méreg, a crack démonai.
 Egyszer csak megjelent a műtőben egy másik banda
tagja, aki fegyvert rántott, és obszcén szavakkal kezdett
dobálózni. Kék-fekete egyenruhája alapján Matt
megállapította, hogy a Disciple-banda „jeles” képviselője.
Öltözéke, viselkedése a jobboldaliságot hangsúlyozta:
sapkáját jobbra csapva viselte, övének csatja a jobb
combját verte, nadrágjának jobb oldali zsebét
kifordította. Az erőszak szinte robbant: lövések,
kiáltások, sikolyok, vér.
Aztán Matt egy lovaskocsin ült, Sarah-val a karjaiban a
szél zúgását hallgatta, olyan nagy volt körülöttük a csend,
hogy szinte bántotta a fülét.
Ekkor felébredt. Hanyatt feküdt, és a mennyezetet
bámulta. Nem kellett Sigmund Freudnak lenni ahhoz,
hogy megfejtse az álmát, amelyben Sarah képviselte az
ártatlanságot, a tisztaságot, akit védeni, oltalmazni akart,
úgy, mint még soha senkit. Minden más szertefoszlott a
bűzös, nagyvárosi szélben, majd felszállt, mint a füst.
Egyedül Sarah maradt meg élőnek, tapinthatónak,
ragyogóan szépnek.
Ez aztán a helytálló, pszichoanalitikailag megalapozott
magyarázat, állapította meg Matt. De mi haszna van
belőle, ha semmit nem tesz szükségletei kielégítése
érdekében? Ha nem láthatja, nem érintheti, nem
szoríthatja magához a nőt, akit ennyire kíván? Egész
lényével akarta Sarah Troyert, soha nem tapasztalt érzés
kerítette hatalmába. Mindez jobban elgyengítette, mint
siralmas testi állapota.
Valahonnan lentről tompa hangok hallatszottak.
Megérkeztek a vendégek, legalábbis a zajokból erre
lehetett következtetni. Matt felkelt, és alsónadrágban,
mezítláb a fürdőszobába botorkált. Hideg vízben
megmosakodott, és megfésülködött. Aztán
farmernadrágot húzott, felvett egy fekete-zafírkék mintás
pulóvert, miközben megállapította, hogy külseje alapján
bárki a Disciple-banda tagjai közé sorolhatná. Miután
hiába kereste egyik cipőjét, kopott tornacipőjébe bújt és a
hangzavar irányába indult.
A kis csoport úgy néz ki, mintha egy bohózatból lépett
volna elő, gondolta Matt, miközben - botja nélkül -
csigalassúsággal araszolt lefelé a lépcsőn.
A vendégek között ott állt Sarah, egyszerű ruhájában,
tágra nyílt, ragyogó szemekkel, készen arra, hogy minden
kívánságnak eleget tegyen. Egy ötven év körüli házaspár
érkezett, színben gondosan összehangolt
turistaöltözékben. Mindketten kövérek voltak,
pirospozsgásak, nyakukban úgy lógtak a
fényképezőgépek, mint valami óriási ékszerek. Volt velük
egy nő, tipikus öregedő szépségkirálynő, aki
természetellenes vörös haját úgy halmozta fel a feje
búbján, mint a vattacukrot, hatalmas napszemüveget
biggyesztett az orrára, és elképesztően nagy mellei
voltak. Elefántcsontszínű gyapjúruhát viselt, a vállára
dobott stóla, amely egy teljes rókafamília halálát
okozhatta, szinte a földet verte.
Barackvirág Sarah lábán ült, hegyezte a fülét,
hátravetette fejét és kihívó-csodálkozó tekintettel
bámulta a nő hatalmas mellein leomló rókaszőrt. A
vadászkutya gumiszerű ajka megremegett, alig
hallhatóan felmordult, mintha diszkréten fel akarná
hívni magára a szőrtömeg figyelmét.
- Ó, hát nem ez a legédesebb hely a világon? - kiáltott
fel elnyújtott hangon az agg szépségkirálynő, és
mosolyogva járatta körbe tekintetét a nappalin, de hogy
semmit nem látott sötét szemüvege mögül, azt Matt
biztosra vette.
Aztán a nő megfordult és megpaskolta Sarah arcát.
- És hogy maga milyen tündéri! Egy igazi amis nő!
Micsoda okos ötlet! EI ne mozduljon innen, míg Tim
meg nem érkezik! Még az autóban van, de egy pillanat
múlva itt lesz. Neki is látnia kell egy ilyen tüneményes
jószágot!
Sarah a nőre villantotta Mona Lisa-mosolyát, de nem
szólt.
Matt érezte, hogy mellében egyre nő a feszültség.
- Marvin, fényképezd le! - parancsolta a pufók nő, és
könyökét férje gyomrába mélyesztette, hogy
nyomatékosítsa óhaját.
 Marvin egy meggyújtatlan szivar végét rágcsálta, és
morogva akasztotta le nyakából a fényképezőgépet.
- A kutyafáját, Peg, most már elég! Mást sem csinálok
egész úton, mint amisokat fényképezek. —„A”-val ejtette
az amist; hangja kőkeményen csattant, szaggatottan
törtek fel belőle a szavak, mintha a kövérség és a
dohányzás összezsugorították volna a tüdejét. - Mire jó
ez, amikor mind egyformák? Mikor hazaérünk, lesz
kétszáznyolcvan felvételünk ugyanarról a személyről!
Peg fenyegetően ráncolta össze leginkább buldoghoz
hasonlítható arcát, és egyenesen a fényképezőgépbe
bámult.
- Csináld, amit mondtam, Marvin! Miért nem akarsz a
kedvemben járni? Kirándulunk, nem? Érezzük jól
magunkat!
Ha tetszik, ha nem, tette hozzá Matt magában, és
csodálkozva nézte, amint Marvin hátrálni kezd, hogy
megfelelően beállítsa a fényképezőgépét. Mrs. Marvin
pufók arcára mosolyt erőltetve, Sarah mellé sasszézott.
Bizonyára ugyanígy tett volna egy tolldíszbe öltözött
indiánnal is. A szépségkirálynő szintén belépett a képbe,
színpadias mozdulattal lecsúsztatva válláról a szőrmét.
Barackvirágnak több sem kellett: a szájába kapta a
puhán leomló rókafarkakat, és a konyha felé iramodott
velük. A szépségkirálynő felsikított, és a kutya után
vetette magát. Marvinnak, aki a kétszázhúsz milliméteres
teleobjektíven keresztül nézte végig a jelenetet, még csak
esélye sem maradt a menekülésre. A kutya egyenesen a
bokájának rohant, kibillentette egyensúlyából; rögtön
utána a kiöregedett szépségkirálynő következett, aki
vállával pontosan a férfi gyomrában landolt, miközben
lehajolva, kétségbeesetten kapkodott szőrméje levegőben
úszó vége után.
Marvin a levegőbe emelkedett, és meg sem állt a
konyhaajtóig, amely előzékenyen kinyílt a nekicsapódó
test előtt.
A végén mindketten elterültek a fényesre törölt
linóleumon, a rókastóla Marvin feje köré tekeredett, míg
a ‘67-es Miss Alabama a férfi hasán kötött ki. Barackvirág
egyetlen pillantással felmérte a helyzetet, és jobbnak
látta gyorsan eltűnni a hátsó ajtón keresztül.
- Ó, Mrs. Parker, Mr. Morton, igazán sajnálom -
nyújtotta Sarah a kezét Mrs. Parkernek, hogy felsegítse.
A nő nagy nehezen feltornászta magát tűsarkaira. Szűk
gyapjúszoknyája az esés következtében a térde fölé
csúszott, összekuszálódott vörös haja most leginkább
madárfészekre emlékeztetett, hatalmas napszemüvege
félrecsúszott az orrán. Úgy szorította magához a szőrmét,
hogy minél többet takarjon csapzott külsejéből.
- A legjobb lesz, ha felmegyek a szobámba és rendbe
szedem magam. Tim ki nem állhatja, ha zilált vagyok.
Azzal kivonult a hallból. Marvin Morton ülő helyzetbe
küzdötte magát, kövér, virsliszerű ujjai védelmezően
szorongatták fényképezőgépét.
- Be fogom perelni - mormogta, szájában még mindig
ott fityegett, ami a szivarból megmaradt. - Azt hiszem,
hexensusszom lett.
- Milyen szerencse, hogy itt vagyok - mondta Matt, és
Sarah mögé lépett.
- Miért? - kérdezte Marvin, és megpróbált felállni. -
Talán jogász?
- Nem, orvos vagyok. Ha akarja, megvizsgálom,
megállapítom a diagnózist és megfelelő kezelésben
részesítem. Remélem, nem fél az injekciós tűtől? Ha
súlyos a sérülés, nagy adag kortizonra lesz szüksége! -
közölte Matt szenvtelen arccal. - Természetesen, ez nem
kis fájdalommal jár! - tette még hozzá.
Marvin elsápadt. Felesége rámordult.
- Hagyd már abba a sopánkodást, Marvin! Nem az
amis kislány hibája, ami történt.
Minek kellett „Miss Szilikon” útjába állnod, és a
fallikus szimbólumoddal játszadoznod!
- Talán menjünk át a társalgóba - indítványozta Sarah.
- Egy pohár bor és néhány falat jót tesz mindenkinek. -
Halványan elmosolyodott, miközben kétségbeesetten
próbálta helyreállítani háziasszonyi tekintélyét.
 Mortonék elindultak a társalgó felé, a szitkozódást
azonban nem hagyták abba. Sarah felsóhajtott, kezét
fáradtan végighúzta homlokán. A konyhapultra omlott,
és olyan bánatos szemmel nézett Mattre, hogy versenyre
kelhetett volna Barackvirággal.
- Nos - szólalt meg Matt, és szélesen elvigyorodott -,
izgalmas jelenet volt!
- Szerintem inkább szörnyű - motyogta Sarah.
- Hát, igen - mondta Matt egyetértően -, ugyanakkor
komikus is, nem?
Sarah nem bírta tovább, kitört belőle a nevetés. Ami
történt, rá nézve katasztrofális volt. Ingrid most először
bízta rá a panziót, és alig öt perccel a vendégek
megérkezése után kitör a balhé: bokszmeccs folyik, és
perrel fenyegetőznek. De be kellett ismernie, hogy a
jelenet tényleg komikus volt, és azt is, hogy jóleső érzés
Matt-tel együtt nevetni. Talán túlságosan is jó, de erre
most nem akart gondolni. Egyszerűen szerette volna
megosztani vele a pillanatot. Nézte, amint a jókedv
száműzi a férfi csinos arcáról a fáradtság nyomait, a
sötét, nevető szempárban felvillannak a fények, és a szíve
nagyot dobbant.
Matt szintén gyönyörködött a lány nevetésében,
kigyúló arcában, és szíve hasonlóképpen reagált.
Megfogta Sarah kezét, mert úgy érezte, meg kell érintenie
a lányt, és amikor a törékeny ujjacskák az ujjai köré
fonódtak, elöntötte a forróság.
- Muszáj csatlakoznunk Marvhoz és Peghez egy pohár
borra? - kérdezte lágyan.
- Nem feltétlenül, de azt hiszem, ez a legjobb, amit
tehetünk.
Úgy mentek ki a konyhából, mint két jó barát, Matt
könnyedén átölelte Sarah törékeny vállát és mindketten
mosolyogtak.
- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Sarah.
- Bármit!
- Mi az a fallikus szimbólum?
 - Ah… hm…nos… - Matt zavartan megköszörülte a
torkát, nem mert a lány kíváncsi szemébe nézni. - Majd
később elmagyarázom!
- Talán tud is mutatni egyet? - kérdezte Sarah
ártatlanul.
Matt felnyögött, és az égre emelte tekintetét.
- Őszintén remélem!
Aznap este nem ez volt az utolsó különös esemény a
Thornewood Panzióban, ahol szokássá vált, hogy vacsora
után a házigazdák leültek egy kis beszélgetésre a
vendégekkel.
A panzióban csak reggelit szolgáltak fel, a vendégek
többnyire Jesse-be mentek vacsorázni. Visszatérésükkor
kávéval, kakaóval, konyakkal, frissen sütött
teasüteménnyel invitálták őket egy kis beszélgetésre.
Ingrid és John nagy sikereket aratott ezzel az ötlettel,
nem csoda, hiszen mindketten műveltek, intelligensek
voltak, és rengeteg utazás állt a hátuk mögött, megannyi
élménnyel. Sarah azonban mindössze egyszer hagyta el
életében faluját, amikor a rokonait látogatta meg
Ohióban. Iskolába is csak tizennégy éves koráig járt,
mint az amis gyerekek általában. Most, hogy egyedül
kellett szembenéznie a vendégekkel, mintha arról is
megfeledkezett volna, hogy az átlagnál jóval olvasottabb,
és Ingrid Newsweek-jének köszönhetően elég jól
eligazodik a világ dolgaiban. Persze, mindez nem segített
azon, hogy a vendégek… nos… meglehetősen furcsa
emberek voltak.
Sarah csak ült a székében, nem jutott eszébe semmi
érdekes, a Morton házaspár és Lisbeth Parker pedig úgy
nézett rá, mint ahogy egy különleges kiállítási tárgyat
vizsgál az ember.
Matt a torkát köszörülte.
- Mrs. Parker, igazán kár, hogy a férjének nem volt
kedve csatlakozni hozzánk - szólalt meg.
A nő üres tekintettel meredt Mattre, aztán mintha
szúnyog csípte volna, megrándult az arca, és hosszú
műszempilláival a férfira pislogott.
- Az igazat megvallva, Timnek nem tesz túl jót az
utazás. Nagyon gyenge a szervezete - mondta, és
konyakot öntött a kávéjába.
- Szívesen megnézném!
- Nem! Nem - ismételte meg a nő. Próbált nyugodt
hangot megütni, sőt még szépségkirálynő-mosolyát is
sikerült elővarázsolnia és körülhordoznia a jelenlévőkön.
- Biztosíthatom, egyáltalán nem komoly. Egyszerűen
pihenésre van szüksége.
Matt szemöldöke magasra szaladt, Sarah-ra nézett, aki
csak egy vállrándítással válaszolt. Mindeddig még senki
nem látta a titokzatos Mr. Parkert.
- EI is hiszem, hogy sok pihenésre van szüksége -
mordult fel Marvin Morton, miközben kitartóan bámulta
Mrs. Parker fantasztikus melleit, ami alaposan
felbosszanthatta a dundi Mrs. Mortont, mert hatalmas
ökölcsapást mért férje bordái közé.
Mrs. Parker hirtelen témát változtatott, hosszú, bizarr
beszámolóba kezdett a szemorvosnál tett utolsó
látogatásáról, aki egy kontaktlencsét írt fel neki, amelyet
felváltva viselhet a két szemén. Mr. Morton kivételével
senki nem fűzött megjegyzést az elbeszéléshez, ő is csak
annyit, hogy a szemész bizonyára nagy gazember, mint a
legtöbb orvos. Matt a fogát csikorgatta dühében, aztán -
nem minden célzatosság nélkül - arról a jótékonysági
munkáról kezdett beszélni, amelyet az ingyenes kezelést
nyújtó klinikán végzett Észak-Minneapolisban. Marvin
nem vette a lapot, hanem - kapva a témán - a
betegbiztosítással kapcsolatos visszaélésekről tartott
hosszadalmas, rasszista előadást.
Sarah tehetetlenül, rossz előérzettel szemlélte, ami
körülötte történt. Próbálta elképzelni, hogyan viselkedne
Ingrid egy ilyen szituációban, de egyre csak az járt a
fejében, hogy Ingrid és John soha nem engedték volna,
hogy ilyen mederbe terelődjön a beszélgetés. Ez az egész
háziasszonykotlás kezdett rémálommá válni. Tudnia
kellett volna, hogy nem lesz képes megbirkózni ekkora
feladattal. Hiszen - minden vágyakozása ellenére - csak
egy tudatlan, egyszerű amis nő volt. Egészen más dolog
álmodozni arról a másik ismeretlen világról, mint aktív
részesévé válni.
Körbejáratta tekintetét a társaságon, és próbálta
elfojtani kétségbeesését. Matt szemmel láthatóan dühös
volt Mr. Mortonra, akinek az előadása most antiszemita
fordulatot vett. Mrs. Parker újabb adag konyakot töltött a
kávéscsészéjébe, Barackvirág pedig azon ügyeskedett,
hogy megkaparintsa a szépségkirálynő egyik tűsarkú
cipőjét. A beszélgetés kezdett egyre kényelmetlenebbé
válni. Ennél már csak a pokolban lehetett volna rosszabb.
- Szóval, maga amis, Sarah - szólalt meg Mrs. Morton,
olyan mederbe terelve ezzel a beszélgetést, amelyet Sarah
legszívesebben elkerült volna. Teljesen tudatában volt
annak, hogy mint háziasszony, megbukott, és ezt
biztosan az a személy - Matt - is észrevette, akiben
mindennél jobban szeretett volna jó benyomást kelteni.
Mindezt csak tetőzte, hogy Mrs. Morton kérdésével az
amis életmód került reflektorfénybe, amely legalább
olyan távol állt a férfitól, mint egy marslakóé. Most
legalább látni fogja, mennyire nem illenek ők egymáshoz.
Na és akkor mi van? - kérdezte Sarah magától.
Mindkettőjüknek csak hasznára válik, ha Matt minél
előbb észre tér.
- Igen, Mrs. Morton, amis vagyok - válaszolta
udvariasan.
- És milyen érzés?
Milyen bölcs kérdés! Sarah összekulcsolt kezekkel ült,
és valami elfogadható válaszon törte a fejét, Mr. Morton
azonban megelőzte.
- Láthattad, milyen, Peg! Mintha egy hippi
kommunában élnél!
- De Mr. Morton! - csattant Matt hangja, és most már
nem is próbálta leplezni fortyogó dühét. Szó nélkül tűrte,
egész este, hogy Marvin a kisebbségeket gyalázta,
pocskondiázta - ez azonban az utolsó csepp volt a
pohárban. Most az édes, ártatlan Sarah-t érte sértés, és
Mattnek esze ágában sem volt tovább hallgatni.
 - Talán nem ért velem egyet? - kérdezett vissza
Morton, és eltökélten mondta egyre a magáét. - Úgy
párzanak, mint a birkák, és a legtöbb férfinak két-három
felesége is van!
- Mr. Morton, most már tényleg elég - ugrott fel Matt a
helyéről, ügyet sem vetve a fájdalomra; amit a mozdulat
okozott. Olyan dühös volt, hogy törött bordái
jelentéktelen apróságnak tűntek indulatához képest.
Fenyegetően hajolt az idősebb férfi felé. - Ha már ilyen
bigottul viselkedik, tegye meg azt a szívességet, hogy a
saját otthonában ad hangot a véleményének!
- Bigott?! - ordította Morton, és szintén felpattant. - Ne
merészelje ezt mondani nekem!
- Épp az előbb mondtam!
- Matt, hagyja abba - könyörgött Sarah, aki közben
szintén felállt és próbálta visszanyomni Mattet a székébe.
A férfi azonban oda sem figyelt rá - úgy tornyosodott
Morton fölé, mint egy feldühödött, bosszúálló angyal.
- Vegye tudomásul, hogy ön egy durva, ostoba bigott
alak! És ha azt hiszi, hogy ölbe tett kézzel nézem, hogy
Sarah-t sértegeti és úgy kezeli, mint egy cirkuszi
attrakciót, akkor nagyon téved! Követelem, hogy kérjen
bocsánatot Miss Troyertől!
Morton kövér: feje olyan vörös lett, mint a paradicsom.
- Matt, hagyja abba! - sziszegte Sarah a férfi fülébe, és
mutatóujját a farmernadrág övtartójába csúsztatva
megpróbálta visszahúzni a székébe. Matt azonban nem
mozdult.
- Nem kérek bocsánatot senkitől! - horkant fel Morton.
- Akkor a legjobban teszi, ha elmegy!
- Matt! - siránkozott Sarah. Már csak ez hiányzott!
Mikor amúgy is épp elég siralmas helyzetben van, Matt
fogja magát, és kidobja a vendégeket!
- N-o-s - szólalt meg Mrs. Parker, szaggatottan ejtve a
szót. Üveges tekintettel nézett, úgy tűnt, csak az egyik
szemével Iát, azzal, amelyiken a kontaktlencsét viselte,
azt az egy szemét pedig Mr. Mortonra szegezte. -
Egyetértek dr. Thorne-nal. Szerintem is, maga egy elvi-
elviselhetetlenül du-durva alak! - csuklott el a hangja. -
Egysz-sz-szerűen undori-ító -tette még hozzá.
Morton felhorkant.
- Ez nem sokat jelent egy olyan nő szájából, akinek
nagyobb a melltartómérete, mint az IQ ja!
- Nem hiszem, hogy ezt el kéne tűrnöm - lihegte Mrs.
Parker, azzal a retiküljébe nyúlt, előhúzott egy
gyöngyházmarkolatú revolvert és hadonászni kezdett
vele a levegőben. Felállt, és tűsarkán ingadozva, célzásra
emelte fegyverét. - Maga egy otromba, kövér jenki
disznó!
Mrs. Morton felsikoltott. Mr. Morton szájából a szivar
a kanapéra esett, amely azon nyomban lángra kapott.
Matt Mrs. Parkerre vetette magát, és kiütötte a kezéből a
revolvert. A fegyver eldördült, a lövedék szilánkokra
zúzta az asztalon álló vörösboros palackot, amelynek
tartalma tetőtől talpig beborította Mrs. Mortont. A hölgy
azt hitte, lelőtték, és még hangosabban kezdett
sikoltozni. Barackvirág tette fel a pontot az i-re, amikor
eszeveszett ugatással megérkezett a helyszínre.
A bohózat elérte csúcspontját.
- Egyszerűen nem tudom elhinni - motyogta Sarah.
Csak állt a tornácon és nézte, amint Mortonék autójának
hátsó lámpája eltűnik a sötétségben.
- Csakhogy megszabadultunk tőlük! - dörmögött Matt.
Sarah a férfi felé fordult.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem!
- Én?! - kiáltott fel Matt, és védekezően emelte maga
elé a kezét. Olyan volt, mint az ártatlanság férfi
szimbóluma, aki nem érti, mivel vádolják. - Mit tettem
én?
- Még azt kérdezi, mit tett? - forgatta Sarah dühösen a
szemét, és a fejéhez kapott, mintha attól tartana, hogy a
benne fortyogó indulattól a haja is égnek áll. - Csaknem
verekedni kezdett az egyik vendéggel!
 - De Sarah, az az ember megsértette magát!
- Nem újdonság számomra, hogy kicsúfolnak.
Megbirkóztam volna a helyzettel!
- Nos, én lerendeztem maga helyett az ügyet.
- De én soha nem emeltem volna kezet rá. Ez nálunk
nem szokás!
- Nálam viszont igen! - felelte Matt sértődötten, majd
csípőre tett kézzel kiabálni kezdett: - Ha a Szilikon-lady
nem rántott volna pisztolyt, bizony be is húztam volna
egyet a maga kedves vendégének!
- Csodálatos! Erőszakkal akarja megvédeni azt, aki
gyűlöli az erőszakot. - Sarah megcsóválta a fejét. - Nincs
szükségem pártfogóra, Matt Thorne! Tudok vigyázni
magamra. És bár maga egy erőszakos világból pottyant
ide, ne feledje, én nem tartozom abba a világba!
Sarah szavai szinte kerítést emeltek kettejük közé.
Matt a tornác korlátjának dőlt, fejét egy oszlophoz
támasztotta. A lánynak igaza volt: a nagy igyekezetben
erőszakkal szennyezte be az ártatlanságát. Azzal, hogy
veszekedni kezdett az egyik vendéggel, Sarah-t is
lealacsonyította. Felsóhajtott és becsukta a szemét. Talán
már őt magát is bemocskolta a világ, amelyben élt és
dolgozott? De hát csak segíteni akart - a Központi
Kórházban végzett munkájával ugyanúgy, mint most,
amikor Sarah védelmére kelt.
- Csak segíteni szerettem volna - motyogta erőtlen
hangon.
Sarah-t túlságosan lefoglalta saját problémája, így nem
vette észre Matt fájdalmát. Egyik fele szárnyalt a
boldogságtói, hogy a férfi úgy sietett a segítségére, mint
egy igazi lovag, ugyanakkor tudta, ez sokba fog kerülni
neki. Ingrid természetesen el fogja bocsátani, és nem
tehet mást, mint hogy visszamegy a farmra. Ismét az apja
fogja irányítani az életét, és majd addig üldözi, míg
feleségül nem megy Micah Hochstetlerhez, aki mellett
ismét robotolás, gyötrelem lesz az élete, és soha többé
nem lesz része semmiféle kalandban.
 - EI fogom veszíteni az állásomat - mondta keserű
sóhajjal.
Matt ránézett.
- Nem fogja elveszíteni! Az én hibámból történt, ami
történt! Majd mindent megmagyarázok Ingridnek. -
Most a férfin volt a sor, hogy felsóhajtson - jól tudta,
nővére miképp fog reagálni az örvendetes hír hallatán. -
Ha meghallja, mi történt, a puszta kezével fog megölni.
Ugye eljön a temetésemre?
Sarah alig észrevehetően elmosolyodott. - Ebben biztos
lehet! Semmi pénzért nem maradnék le róla!
- Talán még táncolni is fog a síromon?
— Nem tudok táncolni - válaszolta Sarah szomorúan.
Matt könnyed mozdulattal átölelte a lányt, simogatni
kezdte, és egy fülbemászó dallamot dúdolt. Tekintetük
egymásba kapcsolódott a tornác félhomályában, és
mindketten érezték, hogy a tréfálkozó, baráti kapcsolat
helyébe valami lágyabb, sokkal komolyabb dolog lépett.
- Én majd megtanítom táncolni, Sarah - ígérte a férfi.
A lány vágyakozó tekintettel válaszolt, szíve a torkában
dobogott. Erőtlenül simult Matt melléhez, ujjai a puha
pulóver alatt kemény izmokat tapintottak, érezték a férfi
szívének felgyorsult dobogását. Nem, most tényleg nem
álmodik, és nem is túlfűtött képzelete ragadta magával.
Valóban itt áll mellette a férfi, aki alig pár perce
síkraszállt az ő becsületéért! Aki átölelte, amikor sírt, és
felcsókolta a könnyeit. Aki egész valójával az ő
romantikus ábrándjainak a megtestesítője.
Úristen, bele fog szeretni a férfiba. Nem. Máris
halálosan szerelmes belé. Soha nem hitte volna, hogy ez
egy-két napi ismeretség után megtörténhet. Márpedig így
van, beleszeretett a férfiba, akiről mindeddig azt hitte,
csak álmaiban létezik, meg sem fordult a fejében, hogy
egyszer majd életre kel, megérinti és érintésével felszínre
hozza a szíve mélyén eltemetett vágyakat.
A férfi lehajolt, szája könnyedén megérintette a lány
ajkát. Sarah édes fájdalmat érzett a szívében.
 - Azt hiszem, be kellene mennünk - suttogta egy hang.
Sarah-ban csak nagy nehezen tudatosult, hogy ő az, aki
beszél.
- Igen - bólintott Matt, de semmi jelét nem adta annak,
hogy el akarja engedni a lányt. - Meg kell néznem, füstöl-
e még a kanapé;
- Én pedig gondjaimba veszem Mrs. Parkert.
Sarah nehezen mozdult ugyan, de végül mégiscsak
kibontakozott az ölelő karok szorításából. Matt ellökte
magát a korláttól, jelezve, hogy ő is indul. Tekintetük
azonban egy pillanatra sem vált szét, mintha valami
láthatatlan erő irányította volna egymásra a két csillogó
szempárt.
Szeretem, hasított Mattbe a felismerés, olyan erővel,
olyan ragyogással, hogy szinte beleszédült. Ez volt az a
„valami más”, amit a lelke mélyén attól a pillanattól érez,
hogy Sarah-t meglátta. Matt Thorne, a Központi Kórház
Rómeója, a tapasztalt világfi, megrögzött agglegény,
hivatásának rabja, szerelmes. Életében először
szerelmes! EÍég volt egy pillantást vetnie Sarah Troyerre,
és szíve úgy lobbant lángra, mint a száraz szalma. Most
áhítattal nézte a lányt, és tudta, ha Sarah színarannyá
változna, akkor sem fokozódhatna ujjongó öröme.
Szeretem! A következő pillanatban olyan érzése
támadt, mintha szélroham fújt volna keresztül a lelkén,
amelynek nyomán eltűnt belőle minden szenny, minden
durvaság. Magához húzta a lányt és mohón csókolni
kezdte érezni akarta édes ízét, érezni akarta, hogy Sarah
csakis az övé.
Sarah nem ellenkezett, ösztönösen reagált a csókra.
Testét átjárta Matt testének melege, minden sejtjében
érezte a sugárzó férfierőt, szinte megittasult tőle.
Részegség volt ez - szenvedély, vágy okozta mámor.
Egész életében erre a pillanatra várt, lelke erre a csókra
szomjazott. Ujjongva adta át magát a kábulatnak,
hatalmas kortyokban itta a boldogságot. Minél többet
szeretett volna érezni Matt egyre beljebb nyomuló,
simogató nyelvéből, a hátát és csípőjét becéző gyengéd,
mégis erős kezekből, amelyek úgy szorították, hogy
éreznie kellett a férfi nadrágjában dudorodó
keménységet.
- Sarah, azt akarom, hogy az enyém légy - suttogta
Matt és apró, szenvedélyes csókokkal borította a lány
arcát. - Mindennél jobban akarom!
Akarom! Mennyi mindent akart Sarah az életében! Egy
könyvet teleírhatott volna vele. És persze csakis olyan
dolgokat akart, amit egy amis lánynak nem lett volna
szabad. Természetesen ő is akarta Matt Thorne-t - nem
csak az ágyát, hanem szívét, életét, mindenét
megosztotta volna vele. A férfi azonban biztosan másként
akarja őt. Szavai csak egy tapasztalatlan, naiv amis nő
megszerzésére irányulnak. Tudta, hogy Matt -
természeténél fogva - szoknyavadász, aki, ha most akarja
is őt, hamarosan lehet, hogy egy hét múlva, lehet, hogy
csak egy hónap múlva - továbbáll, míg Sarah itt marad
kínzó vágyaival.
- Be kell mennem - suttogta a lány, és válaszra sem
várva beviharzott a ház relatív biztonságába.
Matt csak nézett a távolodó lány után, a váratlanul
rátörő érzelmek annyira lebénították, hogy nem volt
ereje utánamenni. Éppen amikor tudatosul benne, hogy
életében először szerelmes, a világrengető érzelem
kiváltója egyszerűen elrohan mellőle.
És még valami, ami életében először fordul elő vele:
fogalma sem volt, miként viselkedjen a lánnyal. Pedig
körüludvarolt és elnyert már egyszerű nővértől világhírű
idegsebészig számtalan nőt, még olyan is akadt köztük,
aki a Harvardon végzett kitüntetéssel. Azt azonban
elképzelni sem tudta, mivel nyerheti el egy bájos, édes
amis lány szívét, akit nem hat meg vagyoni helyzete,
észre sem veszi drága ruháit, akit nem érdekel, mi a
foglalkozása. Itt minden jól bevált kellék eleve kudarcra
van ítélve. De talán így is van rendjén, gondolta Matt. Az
igazi szerelem nem igényel semmiféle színjátékot.
A tornác lépcsőjén felhangzott Barackvirág körmeinek
kopogása, és hamarosan a kutya is megjelent. Hosszú
teste úgy kígyózott, mint egy százlábúé. A következő
pillanatban Matt lábára telepedett és hosszan, gyászos
hangon felvonított.
- Aha - bólintott a férfi, és arca megrándult a
kellemetlen hang hallatán. - Dalolj egyet helyettem is, ha
már belekezdtél!
 7

A panzióban minden elcsendesedett. Mrs. Parker egy

szó nélkül átadta pisztolyát Mattnek, hogy biztonsági
okokból bezárja egy fiókba, és visszavonult, bizonyára
azért, hogy tájékoztassa az eseményekről a titokzatos
Timet, akit még a fegyverropogás sem bírt előcsalogatni
szobájából. Ingrid gyönyörű, olajzöld kanapéját vastag
hab borította, úgy nézett ki, mint egy kicsi, kiégett
vulkán. A társalgó ablakai nyitva voltak, friss éjszakai
levegő áramlott a szobába.
Sarah erőtlenül téblábolt a szobájában, mégsem volt
kedve ágyba bújni. Úgysem tudna elaludni! Csak
forgolódna és a férfi után vágyakozna, aki soha nem lehet
az övé.
Egy darabig csak ült az ágyon és szobája berendezését
vette szemügyre. A vajszínű falakat kézzel festett
borostyánlevelek díszítették, ezen kívül semmi más
dekoráció nem volt a szobában. Amis szokás szerint
egyetlen kép sem lógott a falon. A függöny egymaga jóval
díszesebb volt, mint édesanyja házában bármi.
Sarah általában olyan szabálynak tartotta a
puritánságot, amelyet minden körülmények között
követnie kell. Ma azonban úgy érezte, fáj ez az
egyszerűség - mintha egész boldogtalan életét
szimbolizálná. Jól tudta, elégedettnek kellene lennie a
sorsával, és hitében kellene megtalálnia a boldogságot;
meg is próbálta, nem egyszer, de valami hiányzott az
életéből, és bármennyire igyekezett, nem tudta
elhessegetni magától ezt az érzést.
Miközben vetkőzött, azon gondolkodott, ugyanígy
érezne-e akkor is, ha Samuel és a fia még élne, de ezt már
soha nem tudhatja meg. Ha őszinte akart lenni
önmagához, be kellett ismernie, hogy Samuel soha nem
volt képes csillapítani a benne égő vágyakozást. Talán ha
lettek volna gyerekei, kárpótolták volna ezért, de egyetlen
fia, Peter, még az első születésnapját sem érte meg -
elvitte egy tüdőgyulladás.
Egyszerű kék ruháját a szekrénybe akasztotta, két
ugyanolyan egyszerű, kék ruha mellé, felvette fehér
pamuthálóingét, és az öltözőasztalhoz ment, hogy
kifésülje a haját. A tölgyfa asztalkán ott állt a pici
parfümösüveg, a Párizsi éjszaka, mellette a GIamour
magazin. Bizalmatlanul vette kezébe az üveget, majd
lecsavarta a tetejét és az olajos folyadékból néhány
cseppet szétdörzsölt a nyakán. Idegen, furcsán édeskés
volt az illata, mégis szerette, mivel olyasvalami volt,
amitől tiltották.
Felébredt benne a lázadó, és átlapozta a képes újság
első néhány oldalát, reklámokon, cikkeken futott végig a
tekintete, és úgy érezte, nem is igazán nő, mert még soha
nem viselt nejlon harisnyanadrágot, soha nem sminkelte
ki az arcát. Vajon miért bűn az, ha valaki
harisnyanadrágot hord? Miképpen tudná egy aerobic-
zokni - bármi legyen is az - megrontani a lelket?
Természetesen jól ismerte az idevonatkozó
parancsolatot: - Tartózkodj a világtól, a világi dolgoktól -
mindez azonban kicsinyes, álszent dolognak tűnt most a
szemében. Úgy gondolta, ami az életben igazán fontos,
nem függ sem a rúzstól, sem az autóvezetéstől.
Szomorúan felsóhajtott és hátat fordított a nyitott
újságnak. Felkapta köntösét, és egy törülközővel a
kezében a fürdőszobába indult.
Matt ruhástól feküdt az ágyon és a plafont bámulta.
Fásultságnak, kimerültségnek ma este a nyomát sem
érezte, a baleset óta először. Nézte a mennyezeten
táncoló árnyékokat és közben Sarah-ra gondolt. Ma este
megvallotta neki, mennyire kívánja, a lány azonban egy
szóval sem válaszolt. Csupán szeméből olvashatta ki az
üzenetet: a félelemmel vegyes vágyakozást. Matt, mint a
nőkre hangolt férfiak általában, tudta, hogy Sarah is
kívánja őt - elárulta csókja, elakadó lélegzete, bőrének
illata. Csakhogy a lány félt saját vágyaitól.
Biztosan meglepődnél, Sarah Troyer, ha tudnád, hogy
én is félek. Matt számára teljesen ismeretlen érzés volt ez
az új szerelem. Természetesen mindig fontosnak tartotta,
hogy örömet szerezzen a nőknek, akikkel szeretkezett,
mindig figyelmes partner volt az ágyban. Most azonban
megváltoztak a szabályok, megváltozott maga a játék is.
Jóval magasabb volt a tét, mint eddig bármikor.
Olyasmit készült odaajándékozni egy nőnek, amit még
soha - a szívét. És ettől megijedt.
De eszébe jutott, hogy gondolatai túlságosan
előreszaladtak. Mielőtt odaadná Sarah-nak a szívét,
gondoskodnia kell róla, hogy a lány legalább annyi ideig
a közelében lesz, míg elfogadja. Rengeteg ötlete volt az
udvarláshoz. Úgy döntött, holnap el is kezdi a kampányt.
Levetette pulóverét és kigombolta farmernadrágját,
majd mezítláb a fürdőszoba felé sántikált egy pohár
hideg vízért - az éjszakai gyógyszeradagját készült
bevenni. Keze azonban megállt a kilincsen, egy pillanatig
habozott. Korábban hallotta, hogy folyt a csapból a víz, és
most maga elé képzelte Sarah-t a fürdőkádban, de aztán
rájött, a csobogás legalább egy órával azelőtt volt. Azóta
minden elcsendesedett. Megpróbálta elfojtani
csalódottságát. Lenyomta a kilincset, az ajtó kinyílt.
Sarah a kád mellett állt, rendezetlen kontyából
kiszabadultak selymes, gesztenyebarna tincsei. Egy puha,
kék fürdőlepedőt csavart maga köré. Szeme tágra nyílt a
meglepetéstől.
Matt visszafojtotta lélegzetét, és várta, hogy eltűnjön a
látomás. De azután rájött, hogy szó sincs látomásról, a
kép nagyon is valódi. Tudta, úriember módjára ki kellene
hátrálnia a fürdőszobából, becsukni az ajtót és megvárni,
míg Sarah végez. Nagyon jól tudta, mit kellene tennie, de
esze ágában sem volt megtenni - ha csak Sarah nem kéri
rá.
Felébredt benne az alvó oroszlán, lángra gyúlt szívében
a vágyakozás. A fürdőszoba meleg volt és párás, átható
parfüm- és nőillat itatta át a levegőjét. És Sarah ott állt
előtte, szorosan markolva melle fölött a fürdőlepedőt,
mezítelen vállán még ott csillogtak a vízcseppek. Nézte a
férfit, szeme olyan sötétkék volt, mint az éjjeli ég, nedves
ajka alig láthatóan szétnyílt.
 A feszültség egyre nőtt körülöttük, végül befonta őket,
mint egy láthatatlan háló. Matt elengedte az ajtót és egy
lépést tett a lány felé. Sarah csak nézte, nem mozdult,
nem szólt, még csak nem is lélegzett. Bámulta a férfias,
leginkább ragadozóra emlékeztető jelenséget, Matt
kócos, fekete haját, amelyből néhány kusza tincs a
homlokába lógott. Sötét, ragyogó szeme összeszűkült,
figyelme szinte pattanásig feszült. Álla már borostás volt,
amitől szögletes arcvonásai még jobban
kihangsúlyozódtak. Izmos mellkasán verejtékcseppek
csillogtak. Sarah tekintete lefelé siklott, a bordákat tartó
fehér kötésre, majd az izmos combokra feszülő
farmernadrág nyitott gombjára, s azután még lejjebb.
Amit látott, felébresztette benne a nőt. Hirtelen
súlyosnak érezte melleit, és valahol a gyomra legmélyén
kínozni kezdte a vágyakozás.
- Vágyom rád, Sarah - suttogta a férfi. Vágy - ez a szó
üldözte a lányt egész életében. Mindig vágyott valamire,
ami kitölthetné a szívében tátongó űrt. Ő is kívánta Matt
Thorne-t. Vágyott rá, és tudta, akkor is kívánni fogja, ha
már elment. Miért ne engedhetne egyszer az életében a
vágyainak? Mikor annyira szerette volna megtudni,
milyen érzés olyan férfit ölelni, akit ugyanúgy kínoz a
vágyódás, mint őt! Tisztában volt azzal, hogy kapcsolatuk
nem lesz hosszú életű. A férfi egy napon elmegy, ő pedig
itt marad, és a kötelességeinek szentelheti egész életét.
Miért ne lehetne része egy csodálatos élményben,
amelynek emléke felvértezhetné a rá váró magányos
éjszakák gyötrelmei ellen? Kit bántana meg ezzel? Mi
bűn van abban, ha szerelemre vágyik?
Ökölbe szorított keze megfeszült, a következő
pillanatban azonban elernyedtek az ujjai, s a törülköző a
földre hullt.
Matt szinte itta magába a látványt. Úgy érezte, Sarah-
ban az abszolút NŐ kelt életre - bőre ragyogott, keble telt
volt, csípője gömbölyded, teste lágy és hajlékony. Olyan
szép volt, hogy az szinte fájt. Minél előbb szerette volna
magához szorítani, testével érezni az érett női test lágy
vonalait. Egyre szorosabb hálót vont köréjük a levegőben
vibráló érzékiség.
 Matt a lányhoz lépett, lehajolt, és azt a helyet kezdte
csókolni, ahol a finom nyak a szépen ívelt vállal
találkozott. Kezei rátaláltak Sarah melleire, becézték,
felmérték súlyukat, hüvelykujjai öntudatlanul simogatták
a duzzadt, őszibarackszínű mellbimbókat. Érezte a lány
forró lélegzetét, miközben ajka a puha, telt szájat
ízlelgette.
Sarah szinte eggyé olvadt a férfival. Forróság öntötte
el, és olyan életerő, amilyet soha nem érzett. Testét Matt
testéhez préselte, és amint mellbimbói az izmos
mellkason göndörödő szőrzethez értek, mély
torokhangon felnyögött. A férfi keze lefelé csúszott a lány
hátán, ujjai könnyed mozdulatokkal fedeztek fel minden
gödröcskét és redőt, végül megpihentek formás fenekén.
Közben szünet nélkül csókolta, ahol érte, Sarah már-már
úgy érezte, elveszíti eszméletét. Két dologra tudott
gondolni csupán: arra, hogy szereti, és kívánja a férfit. Az
élmény minden mást száműzött fejéből.
Matt erős karjai körülfonták a lányt. Merev
hímvesszője Sarah lapos hasához feszült, aki válaszként
még szorosabban simult hozzá. Matt megint a finom
nyakat csókolta, és ki-kidugta nyelvét, hogy felszippantsa
a fürdésből visszamaradt vízcseppeket. Az olcsó parfüm
illata égette az orrát, és elmosolyodott: Sarah, az
egyszerű, tiszta Sarah a lelke mélyén mégiscsak igazi nő,
aki egyórás lubickolással és olcsó kölnivel kényezteti
magát. És talán az ő kedvéért tette. A gondolattól még
erősebben kezdett izzani benne a vágy.
Szája ismét visszatért a lány ajkához, majd a fülét, a
homlokát vette birtokba. Aztán a rendezetlen kontyhoz
emelte kezét, kihúzta a nehéz fürtöket tartó csatokat és
elragadtatással nézte a leomló, fényes hullámokat.
A lány gyönyörű volt, és az övé volt. Legszívesebben a
karjaiba kapta volna és meg sem állt volna vele az ágyáig.
Már mozdult is, hogy megtegye, de aztán eszébe jutottak
sérülései, és rájött, nem lenne képes erre.
Sarah felnézett rá, kék szeme elsötétült a
szenvedélytől, szája megduzzadt a csóktól. Nyelve
hegyével megnedvesítette alsó ajkát, majd megérintette
Matt hasának reszkető izmait, s a férfiban a mozdulat
nyomán hirtelen szétáradó adrenalin felégetett minden
maradék öntudatot.
A szobájába vezette a lányt és az ágyra fektette. Sarah
magára húzta a lepedőt, és figyelte, amint Matt ujjai
megragadják a farmernadrágot, amely az alsónadrággal
együtt lecsúszott az izmos combokon. A férfi kilépett
belőlük és az ágyhoz ment. A kötéseken kívül semmi nem
volt rajta. Mezítelen volt, szerelemre kész,
megsemmisítően férfias.
- Ideges vagy, szerelmem? - suttogta Matt, miközben
szétnyitotta Sarah görcsösen összeszorított ujjait, és
lehúzta róla a lepedőt.
A lány felnézett rá, szeretett volna valami szellemeset
mondani, de agya nem volt hajlandó az
együttműködésre. Már olyan régen várta ezt a percet,
ugyanakkor félt is tőle, hiszen életében egyetlen férfival
volt dolga, annak a férfinak pedig egyetlen nővel - vele.
Annyira alkalmatlannak érezte magát erre a kapcsolatra,
hogy csaknem elsírta magát. Kétségbeesetten szeretett
volna Matt kedvében járni, de fogalma sem volt arról,
mit kell tennie. A férfi tapasztalt volt, mindent tudott a
szeretkezés művészetéről, míg Sarah csak annyit tudott,
hogy szereti.
- Én is ideges vagyok - ismerte be Matt nyugodt
hangon. Besüppedt alatta az ágy, amint elnyúlt Sarah
mellett. A könyökére támaszkodott, és az ablakon
beszűrődő ezüstös fényben nézte a lány arcát. - Annyira
szeretném, hogy jó legyen neked - mormogta, mintegy
visszhangként Sarah ki nem mondott gondolataira.
Aztán munkához látott.
Szabad kezébe fogta a lány mellét és hüvelykujjával
simogatni kezdte mellbimbóját. Sarah lágyan
felsóhajtott. Aztán Matt, becéző szavakat suttogva
csókolni kezdte a lány mellét, hol erősen beszívta, hol
gyengéden becézte nyelvével. Sarah csípője
megemelkedett az ágyon, ujjai a férfi rövid, sötét hajába
kapaszkodtak, teste izgatottan hullámzott. Tetőtől talpig
átjárta a férfiból áramló elektromosság. Matt, aki
pontosan tudta, mit érez Sarah, a finoman domborodó
hasra csúsztatta tenyerét, majd egyre lejjebb vette
birtokba a lágyan ívelt hajlatokat. Felnyögött a
gyönyörtől, mikor a lány csípője megfeszült a keze alatt.
Tenyerét Sarah szeméremdombjára fektette, ujjai
gyengéden masszírozták a lágy, meleg húst, az érzékeny
szirmokat, amelyek alatt a vágyakozás szíve lüktetett.
Sarah felnyögött, teste megmerevedett, majd egyre
többet követelve átadta magát az érzéki örömöknek.
Ujjait végigfuttatta Matt erős vállán, egy millimétert sem
hagytak érintetlenül a férfi meleg, sima bőréből. Hagyta,
hogy keze egyre messzebb kalandozzon, végig a férfi
gerincén, majd megpihentek az izmos fenéken.
Matt Sarah szájához hajolt, hogy újra megcsókolja,
közben megfogta a lány egyik kezét, ujjait maga köré
kulcsolta, és megmutatta neki, hogyan simogassa. Egész
testében megremegett Sarah érintésétől. Az apró
ujjacskák felfedezőútra índúltak a számukra ismeretlen
területen, és örömteli sóhajokat csaltak ki a férfiból,
mikor megérintették a hímvessző bársonyos végét.
Matt, hogy hasonló örömhöz juttassa a lányt, ismét azt
a helyet kezdte simogatni, ahol a göndörödő szőrzet alatt
a combok szétváltak.
- Annyira szeretnék örömet okozni neked - suttogta,
miközben megemelkedett és Sarah lábai közé térdelt. -
Sarah, édes kicsi Sarah! - motyogta, egy párnát helyezett
a lány csípője alá, szünet nélkül csókolva a bájos
arcocskát. Majd óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon,
behatolt a lányba, aki lassan, a mozdulat minden
centiméterét kiélvezve adta át magát a gyönyörnek.
Olyan szűk volt és olyan forró, hogy Mattnek elakadt a
lélegzete. Félbeszakította mozdulatát, és becézte,
simogatta a feszes, forró izmokat, majd hangosan
felnyögött, amikor Sarah csípője megemelkedett alatta és
teljes egészében magába fogadta. Mattet szinte
elkábította az érzéki gyönyör, de egy másfajta öröm is
befészkelte magát a szívébe. Minden mást eltompító,
csodálatos érzelem kerítette hatalmába, amikor Sarah
ölelő karjaiba süppedt. Érezte, ez az a nő, akit szeretni
fog egy életen át.
Hüvelykujjával két ragyogó könnycseppet törölt ki a
lány szeme sarkából.
 - Sarah? - suttogta. Szíve majd kiugrott a helyéről. - Jól
vagy? Fájdalmat okoztam? Kérdésére olyan ragyogó
mosoly volt a válasz, hogy beleremegett. A lány úgy
mozgatta alatta a csípőjét, hogy Matt tüdejét csaknem
szétrobbantotta a felforrósodott levegő. A férfi mély,
simogató mozdulatokkal viszonozta a gyönyört.
Sarah szíve, agya a férfi nevétől visszhangzott. Lehet,
hogy hangosan ki is mondta, de ez nem jutott el a
tudatáig. Egyetlen érzés töltötte be minden gondolatát; a
tökéletes harmónia, az öröm, az elégedettség érzése, ami
abból eredt, hogy odaadta magát annak a férfinak, akire
egész életében várt, aki lelkének hiányzó másik fele volt.
Érezte, ez az a férfi, akit szeretni fog egy életen át.
Karjait szorosan Matt köré fonta, együtt mozogtak,
Lelke egyre magasabban szárnyalt, végtelenül szabadnak
érezte magát. Csípőjét megemelte, minél többet szeretett
volna magába fogadni a férfiból. Matt erőteljesen,
ritmusosan mozgott benne, csókolta a száját, a nyakát,
felgyorsuló lélegzete Sarah-énak a visszhangja volt.
Nyelve belekóstolt az aprócska fülkagylókba, majd súgott
valamit, amit Sarah nem értett. Ujjaival végiggereblyézte
a férfi hátát, teste megfeszült, amint átengedte magát az
egyre gyorsuló lökéseknek. Aztán úgy érezte, szétrobbant
körülöttük a sötétség, és a robbanás nyomán a szerelem
ragyogó csillagai és mindent elsöprő hulláma magával
ragadta őket.
Az első hang, amely Sarah eltompult érzékein
átszivárgott, a száraz faleveleket zörgető szél zúgása volt.
Némán, mozdulatlanul feküdt. Csodálatos! A világ -
ráadásul változatlanul - még mindig létezett körülöttük.
Hogy lehet ez? Amikor ő maga néhány perccel ezelőtt
radikális változáson ment át! Úgy érezte, testének sejtjei
teljesen átrendeződtek, és valami erőt sugárzó
balzsammal itatódtak át - mintha eufóriában lett volna.
Arra számított, még néhány perc, és rátör a bűntudat
vagy a szégyenérzet, de egyik sem jelentkezett. Pedig
Matt-tel nem voltak házasok, még csak nem is ismerték
egymást hosszú ideje. Neveltetéséből kifolyólag azt
kellett volna hinnie, hogy bűn, amit tett, de most, hogy
Matt karjainak melegében feküdt, mégsem hitte így.
Szerette Matt Thorne-t. A valóságban ugyan két
ellentétes pólust alkottak, lélekben mégis társak voltak.
Bármi történjék is ezután, soha nem fogja megbánni,
hogy a szerelem nevében odaadta magát ennek a
férfinak.
Matt megmozdult mellette, egy kicsit lazított ölelésén,
majd az oldalára fordult és felkönyökölt. Elfintorította az
arcát, amikor Sarah kinyújtotta kezét és felkattintotta az
éjjeli lámpát. Aztán ismét a lányhoz bújt.
- Nos - szólalt meg - ,örökké azt mondogatod, hogy
ágyban a helyem. Remélem, most boldog vagy!
Hogy boldog-e? Nem kifejezés - gondolta Sarah.
Mindössze furcsának találta, hogy szeretkezés után
beszédbe elegyedjen partnerével - Samuel számára a szex
kötelességteljesítés volt, nem érezte szükségét, hogy
utána beszéljenek is róla - ,és fogalma sem volt arról,
milyen választ vár tőle Matt, vagy vár-e egyáltalán. Úgy
gondolta, nem lenne helyes, ha dicsérni kezdené a férfi
teljesítményét, ezt ő maga sem várta volna. Lehajtotta
fejét, ujjai a lepedő csücskét gyűrögették.
Mattet lelke mélyéig meghatotta a lány szemérmes
viselkedése. Kérdezés nélkül is jól tudta, Sarah nem ugrik
ágyba minden útjába kerülő fickóval. Sugárzott belőle az
ártatlanság és tapasztalatlanság - Matt ezt roppant
izgatónak találta, és egy kicsit perverznek érezte magát
ettől. Egy angyallal szeretkezett, és ahelyett, hogy
bűntudata lett volna, kimondhatatlanul erősnek,
férfiasnak, sebezhetőnek és - szerelmesnek érezte magát.
Érzelmei különös egyveleget alkottak benne, amint a
lányra nézett.
- Én nagyon boldog vagyok - suttogta. Ujjával
végigsimított Sarah arcán, maga felé fordította, és a
szájára hajolt. Csak egy pillanatra emelte fel ajkait a lány
ajkáról, hogy a szemébe nézhessen. - Nem is emlékszem,
mikor voltam utoljára ennyire boldog.
És ez igaz is volt. Hosszú ideje nem érzett mást, csak
végtelen fáradtságot, fásultságot. Eszeveszett iramot
diktált önmagának munkájában, életében egyaránt,
elérhetetlen mércét állított maga elé, és az örökös
kiábrándultság mellett nem maradt ideje örömökre. De
az az élet most nagyon távolinak tűnt. Itt, vidéken,
megtisztultnak és kiegyensúlyozottnak érezte magát.
Most, hogy Sarah mellett feküdt, teljes ember volt, és
kimondhatatlanul boldog.
- Én is boldog vagyok - suttogta Sarah.
- Tudom, túl gyorsan történt minden - adott hangot
Matt annak, ami úgyis nyilvánvaló volt. - Alig néhány
napja ismerjük csak egymást. De hidd el, Sarah, tudom,
mit érzek! Szeretlek! Az első perctől fogva szeretlek!
Sarah olyan kerek szemekkel nézett rá, mint az újhold.
Szeretlek! Csak most kezdte felfogni, mit is jelent
számára ez a szó a férfi szájából. Ő, ha csak Mattre
nézett, beleszédült. Olyan érzés fogta el, mintha egy
magas szikláról zuhant volna a mélybe. És most Matt
bevallotta, hogy ő is hasonlóképpen érzett kezdettől
fogva. A meghatottságtól szólni sem bírt.
- Ezt még soha nem mondtam nőnek - tette hozzá
Matt.
- Miért nem?
- Mert nem lett volna igaz. Még egy nőnek sem sikerült
ilyen közel kerülnie hozzám, mint neked. Talán azért,
mert nem engedtem meg. Mindig a munkát tettem az
első helyre, így nem sok időm maradt másra.
Sarah szerette volna azt kérdezni: És most? De
visszatartotta a szavakat. Matt szigorúan megtervezett
életében most jutott néhány perc arra is, hogy szerelmes
legyen, de a városban várta a munka, a hivatás. Nem
akarta a férfi szájából hallani azt, amit magától is tudott,
hogy gyógyulása után visszatér megszokott életébe, hogy
mindaz, ami most történik, a szerelmük, nemsokára
egyre halványuló emlék lesz csupán.
- Én is szeretlek - suttogta Sarah, és Matt mosolyára
mosollyal válaszolt. Nem engedte, hogy a jövő
szomorúsága megzavarja a jelen örömeit. Nem számított,
hogy őrültség ilyen gyorsan beleszeretni valakibe, akivel
nem lehet közös jövője. Csodálatos érzés volt ez a
szerelem!
 A férfi végighúzta ujját a lány mellén, alig valamivel a
lepedő felett, majd megfogta a fehér vásznat és lassan
lefelé kezdte húzni. Szemét nem vette le Sarah-ról, aki
látva a férfi szándékát, mélyen elvörösödött.
- Nem kell szégyenkezned előttem, édes - szólalt meg
Matt. - Orvos vagyok. Sok mezítelen testet láttam már
életemben.
Sarah összeráncolta szemöldökét a szavak hallatán.
- Gondolod, hogy ettől jobban érzem magam?
Matt elmosolyodott a lány szemében felvillanó
féltékenység láttán.
- Ha ez megnyugtat, egyikük sem volt olyan szép, olyan
imádnivaló, mint te.
Sarah nagyot szippantott.
- Ingrid figyelmeztetett rá, hogy ne dőljek be a
bókjaidnak!
- Meglepődnék, ha nem hívta volna fel a figyelmedet
még jó néhány dologra!
- De felhívta - felelte Sarah, és csúfondárosan
elmosolyodott. - Hm… valamilyen alaknak nevezett, de
mivel nincs rossz szagod, talán túlzott egy kicsit.
- Nahát, milyen vicces - mondta Matt, majd a lány fölé
térdelt, és kaján mosoly jelent meg a szája sarkában.
Fekete szeme úgy ragyogott, mint a csillag. - Ezért a
megjegyzésedért fizetni fogsz, Sarah Troyer! Mivel
sportszerű vagyok, közlöm veled, hogy az orvosok jól
ismerik az emberi test legcsiklandósabb pontjait!
- Ne! Kérlek, Matt! Ne! - Sarah sikított, vonaglott Matt
tapasztalt ujjai alatt, a nagy küzdelemben táncra perdült
alattuk az ágy, összegabalyodott a lepedő. - Matt! Hagyd
abba, kérlek!
A férfi ujjai megpihentek, majd elnyúlt a lány felett, és
- bordáira való tekintettel - megpróbált nem hahotázni.
Orrát Sarah orrához dörzsölte.
- Azt hiszem, vissza kell fogni magunkat. Mrs. Parker
még idejön és közénk lő. A végén a titokzatos Tim is
felébred!
Sarah kuncogva húzódott még közelebb a férfihoz.
Forró tekintetük találkozott.
- Nekem úgy tűnik, te egyáltalán nem akarod
visszafogni magad - mondta fátyolos hangon.
- Nem. Tényleg nem - válaszolta Matt, és ritmusosan
mozogni kezdett a lány fölött. Nézte Sarah lecsukódó
szemhéját, megfeszült arcvonásait. A lányba süppedt,
majd visszahúzódott, lehajolt és a finom nyakat kezdte
csókolgatni. Aztán megindult lefelé, lassan, egy
milliméternyi felület sem maradt érintetlenül Sarah
bársonyos bőrén; belecsókolt minden gödröcskébe, orrát
végighúzta a has lágy domborulatán.
Egyre lejjebb húzta a lány testén a lepedőt, és
odaadóan tanulmányozta a legnőiesebb testrészt borító
puha szőrzetet. Egyszer csak valami különös vonta
magára a figyelmét. Terhességi csíkok. Olyan halványak,
hogy csak a legtapasztaltabb szem vehette őket észre.
Matt végighúzta ujját a jobb csípőből kiinduló vonalon.
- Te már szültél! - suttogta, és mérhetetlen
csalódottságot érzett, hogy nem ő Sarah gyermekének az
apja.
Sarah a férfira nézett. Attól félt, hogy a felfedezés miatt
kevésbé lesz majd kívánatos a szemében.
- Igen - felelte halkan. - Meghalt a kisfiam.
- Ó, Sarah - húzta magához Matt a lányt; és gyengéden
simogatni kezdte a haját. Olyan fájdalmat érzett, mintha
ő is részese lett volna a veszteségnek. - Igazán sajnálom.
Borzasztó lehetett! Hogyan történt?
- Tüdőgyulladást kapott. Mikor észrevettük, már késő
volt. Az orvos torokgyulladást állapított meg, de
szegénykém egyre betegebb lett. Nagyon gyorsan történt
minden…
- Miféle orvos? - kérdezte Matt. Teste megfeszült,
amint elfutotta a méreg. - Coswell?
- Igen.
 - Az az ember arra sem alkalmas, hogy majmokat
gondozzon! Meg kellene fosztani az orvosi diplomájától!
- Még akart mondani valamit, de Sarah aprócska ujjaival
befogta a száját.
- Bitte! - suttogta; tekintete szinte könyörgött. - Ez már
a múlté. Petert semmi nem hozhatja vissza nekem. Ne is
beszéljünk róla, kérlek! Ma boldog akarok lenni, nem
szomorú. Kérlek, Matt! A mai éjszaka legyen a
boldogságé!
- Hiszen semmire nem vágyok jobban, mint hogy
boldoggá tegyelek - mondta Matt, és Sarah kedvéért
elhessegette magától az indulatokat. A lányhoz hajolt, és
gyengéden megcsókolta. - Szeretlek!
Apró csókokat hintett Sarah arcára, miközben ujjai a
testét vették birtokukba. A lány nyugtalanul mocorogni
kezdett, bőre égett a vágytól.
- Matt? - Hmm?
- Mit súgtál a fülembe az előbb? Mit jelent, amit
mondtál?
Matt felemelte fejét, és a lányra nézett. Zavartan, mert
nem tudta, miről van szó, de aztán eszébe jutott, mit
suttogott Sarah fülébe a szenvedély csúcsán, és arra is
rájött, miért nem értette a lány. Sarah-nak, ha volt
egyáltalán szexuális szókincse, egészen más lehetett,
mint az övé. Elmosolyodott és szájával becézni kezdte a
lány fülét.
- Emlékszel arra a mindent elsöprő robbanásra, ami
utána történt? - kérdezte a megújult erővel rátörő
szenvedély hangján.
- Emlékszem - mondta a lány.
- Azt akartam, hogy az megtörténjen!
- Ó! - rebegte Sarah, és elakadt a lélegzete. Majd
felnyögött, amikor a férfi megemelte a csípőjét és
beléhatolt. Hihetetlenül jó érzés volt odaadni magát -
nemcsak a testét, hanem a lelkét is. Matt mozogni
kezdett benne, Sarah lélegzet-visszafojtva kérdezte: - Azt
akarod, hogy megint megtörténjen?
Ó
 - Ó, igen, szerelmem! - felelte Matt, szívből fakadó
őszinteséggel. - Igen! Igen!
 8

Reggel Matt egyedül ébredt az ágyában.

Tulajdonképpen nem lepődött meg, de érzett némi
csalódottságot. Szerette volna látni, ahogy a hajnal első
sugarai végigsimogatják Sarah arcát. Szerette volna látni,
miként ébredezik a lány; milyen, amikor hihetetlenül kék
szeme álomittasan rácsodálkozik a világra. Elképzelte,
amint Sarah körülnéz, meglátja őt és elmosolyodik, ő
megcsókolja, és átadják magukat a szerelemnek. A
valóság azonban nem volt ilyen érzéki. Matt csak egy
gyűrött párnát talált maga mellett - nyoma sem volt a
csókolni való, üde ajkaknak, a becézésre váró puha
testnek, amely enyhítette volna ágaskodó szenvedélyét. A
forró éjszakára is csak az ágy illata emlékeztette már.
A hátára feküdt és hunyorogva nézett az
éjjeliszekrényen álló órára. Fél nyolcat mutatott. Sarah
már legalább egy órája fent van és végzi a dolgát. Matt
beleszimatolt a levegőbe, megérezte a készülő reggeli
illatát.
Azon gondolkodott, hogyan fog viselkedni vele a lány.
Az éjszaka folyamán minden mozdulata természetes volt.
Egek, milyen izgató tudott lenni! A kétszeri szeretkezés a
férfi minden maradék energiáját felemésztette, úgy aludt,
mint egy darab fa. Most pedig csak remélni merte, hogy
Sarah nem lesz ismét visszahúzódó, szemérmes, és nem
közli vele, hogy megbánta, amit tett. Ő maga nem érzett
semmiféle megbánást. Nem sok mindent tudott biztosan
ebben a pillanatban, egyet azonban igen: nem fogja
engedni, hogy Sarah elmeneküljön előle. Ők ketten most
már egymáshoz tartoznak.
- Melyik várnak nincs ajtaja? - kérdezte Jacob.
Szemében pajkos fények villantak, amint nővére
válaszára várt. Ivott egy korty tejet, majd visszatette a
poharát az asztalra, és újabb süteményért nyúlt.
Sarah elnézően mosolygott a fiúcskára, miközben
kivette a sütőből a kész kávétortát. Amióta a panzióban
dolgozott, az nyomasztotta leginkább, hogy nem láthatta
Jacobot minden nap. Jól tudta, mi ragaszkodásának fő
oka: szívében kisöccse foglalta el halott fiának a helyét.
Most, hogy végignézett rajta, melegség járta át a testét,
amelyhez semmi köze nem volt a sütőből áradó forró
levegőnek. A fiúcska haját a fejére simította a kalap, felső
ajka fölött kackiás tejbajusz díszelgett.
Nem tudom - válaszolta, és Jacob mögé lépett, konyhai
kesztyűbe bújtatott kezét a fiú arcához szorította. -
Melyiknek?
- Hát a lekvárnak! - kiáltotta a gyerek, és
győzedelmesen felkacagott.
Sarah is elnevette magát, örült Jacob jókedvének, de
amikor a konyhaajtó kinyílt, és belépett Matt,
elhallgatott. Az együtt töltött éjszaka után még ekkora
távolságból is érezte a férfias kisugárzást. Tekintetük
egymásba fonódott, amitől Sarah-ban éledezni kezdtek a
női ösztönök. Lélegzete elnehezült, bőre bizseregni
kezdett. Éjjel megismerte Matt karcsú, izmos testének
minden porcikáját. Most már nem egyszerűen egy jóképű
férfit látott maga előtt - a szó élő tartalommal telítődött,
és akire vonatkozott, az ott állt előtte, csípőhöz tapadó,
kopott farmernadrágban és izmos vállait kihangsúlyozó,
borvörös trikóban. Sarah szemében Matt Thorne a
jóképű szó élő definícióját jelentette, és ez a jóképű férfi
az övé - legalábbis egy ideig -, csakis az övé!
A férfi szája sarkában megjelent egy mosoly, és még
akkor is nézte a lányt, amikor az elfordult tőle, hogy a
tűzhelynél folytassa félbehagyott munkáját. Szavai
azonban Jacobhoz szóltak.
- Tudod-e, melyik a legforróbb vérű ló a világon?
Jacob az ajkába harapott, és gondterhelt képet vágott,
észre sem vette a felnőttekből áradó érzéki kisugárzást.
Matt egyre csak Sarah-t nézte, szája hang nélkül súgta:
szeretlek. A lány elpirult, elfordította fejét, és
kesztyűjével kezdett babrálni - teljesen új dolog volt
számára az érzelmek effajta kinyilvánítása. Az ő népénél
nem volt szokás hangot adni az érzéseknek, főleg mások
jelenlétében nem.
 - Talán a telivér? - kérdezte Jacob.
- Nem talált! - mondta Matt, miközben megkerülte az
asztalt és Sarah háta mögé lopakodott. A lány idegesen
nézett körül, keresve a menekülés útját.
- A póniló?
- Nem talált!
A férfi úgy közelítette meg a hatalmas tűzhelyt, hogy
menekülésre gondolni sem lehetett, Sarah szíve majd
kiugrott a helyéből. Tekintete Mattről Jacobra siklott, aki
egyre gondolkodott, miközben vágyakozva nézegette a
süteményes tálat. Még mindig nem vett róluk tudomást.
Matt lehajolt, hogy megcsókolja a lányt, aki hirtelen
mozdulattal elfordította a fejét, így a férfi ajkai éppen
hogy érintették az arcát.
Matt elkomorult ugyan, de tudomásul vette Sarah
döntését. Leült Jacob mellé és elvett egy süteményt.
- Szabad a gazda? A fiú bólintott.
- Hát a gőzölős vasaló! - kacsintott rá Matt, és szája
széles mosolyra húzódott. Jacob felnyögött, vágott egy
grimaszt, a homlokát csapkodta öklével, csaknem
felborította tejespoharát. Matt elkapta és félretette az
útból, az asztalra kifröccsent tejet pedig felitatta egy
szalvétával.
- Már megint nincs iskola?
- Ma szombat van - felelte Jacob, miközben az asztal
alatt hasaló Barackvirág szájába dugott egy darabka
süteményt. - Még az angol gyerekek se mennek iskolába
szombaton, Matt Thorne!
- Hogy van a karod?
- Most már sokkal jobb! Anya tett rá tejes borogatást.
Matt töltött magának egy csésze kávét, és orvos-arcát
felöltve, helyeslően bólintott. Sarah éppen ekkor tett elé
egy hatalmas adag tojásrántottát, arca mindössze néhány
centiméterre volt a férfi arcától, aki elkapta tekintetét és
azt súgta: kívánlak! Sarah arca kigyúlt, aztán Jacobra
nézett.
 Matt hátradőlt székében, és figyelte a lányt. Sarah
viselkedése nem szeméremből fakadt, sokkal inkább a
félelem táplálta. Nem akarta Jacob tudomására hozni,
hogy a férfi vonzódik hozzá, és viszont. A gondolat
sértette Matt gyengéd, még kissé törékeny érzelmeit. Az,
hogy a lány szégyelli hozzá fűződő kapcsolatát, olyan
fájdalmat váltott ki benne, mintha tűvel szurkálták volna
sebeit.
- Még mindig elég csúnya a seb - szólalt meg Jacob.
Hangja elvonta Matt figyelmét a lányról.
- Úgy érted, még most is ocsmányul néz ki?
- Nekem nem szabad használnom ezt a szót! Kikaptam
érte a papától.
- Tényleg? Ne haragudj, cimbora! Igazán sajnálom.
Nem akartalak bajba keverni.
- Tudom - bólintott a fiú, és nagyot harapott a
süteményből. Állán áfonyaszörp cseppjei csordogáltak.
- Azért még barátok vagyunk? - húzta fel Matt kérdően
a szemöldökét.
Jacob elvigyorodott, mosolya felfedte a kihullott tejfog
helyén tátongó lyukat.
- Hát persze!
- Akkor jó! - mondta a férfi, és Sarah szemébe nézett,
aki éppen akkor ült le a vele szemközti székre.
Jelentőségteljes pillantással azt kérdezte: - És mi, Sarah?
Még mi is barátok vagyunk?
- Természetesen - válaszolta a lány habozás nélkül, és a
bűntudat pírja borította el az arcát. Szeretett volna
odamenni a férfihoz, megölelni; letörölni homlokáról a
gondterhelt ráncokat, de Jacob jelenlétében nem tudta
rászánni magát a mozdulatra. Ha a fiú otthon csak
mellékesen is megemlítené, hogy nővére megcsókolta az
angol doktort, Sarah minden eddiginél nagyobb bajba
keveredne. Bocsánatkérő pillantást vetett Mattre, aztán
Jacobra nézett, végül saját üres tányérjára.
Kivágódott az ajtó, és Lisbeth Parker libbent a
konyhába, gazdagon rojtozott vadnyugati ingben,
illatfelhőbe burkolva. Hogy kendőzze az előző éjszaka
elfogyasztott konyakmennyiség utóhatásait, ismét
feltette hatalmas napszemüvegét.
- Csak nem késtem le a reggelit? Remélem, nem énrám
várnak?
- Nem, Mrs. Parker - mondta Sarah, és úgy pattant fel
székéről, mint egy keljfeljancsi. Örült, hogy kitérhet Matt
vádló tekintete elől. - Tíz óráig lehet reggelizni nálunk.
Foglaljon helyet az ebédlőben, máris viszem az ételt.
- Ugyan, hagyja - intett Lisbeth ékszerekkel
teleaggatott kezével. - Inkább magukkal ennék! Nem
szeretek egyedül reggelizni.
- Hát Mr. Parker nem jön le?
- Nem, nem. Tudják, a családban én vagyok a
koránkelő. Tim legalább délig aludni fog. De akkor sem
lepődnék meg, ha egész nap nem kerülne a szemünk elé.
- Én sem - mormogta Matt a kávéscsészéjébe.
Mrs. Parker Jacobra szegezte tekintetét, majd
meglepetten felkiáltott.
- Nicsak, ki van itt! Egy amis fiúcska! Egy édes kis
bogár!
Jacob hosszú, csodálkozó pillantást vetett a nőre,
tetőtől talpig végignézett rajta, rojtos blúzán, hatalmas
mellén, óriási napszemüvegén, majd tekintete megpihent
vörös sörényén.
- Milyen nagy… haja van! - mondta őszinte ámulattal.
Matt és Sarah megkönnyebbült sóhajjal nyugtázta
Jacob két utolsó szavát.
- Jacob, viselkedj! - sziszegte Sarah. Szerencsére Mrs.
Parker bóknak vette a fiú megjegyzését, és ragyogó
mosolyát körbejáratta a jelenlévőkön.
- Köszönöm a bókot! Igazán kedves fiúcska vagy!
- Jól aludt, Mrs. Parker? - vágott közbe Matt,
miközben pirítósát vajjal kente meg.
 - Mint akit fejbe vertek! Még az ágyúdörgésre sem
ébredtem volna fel, azt hiszem.
- Ezt Sarah biztosan örömmel hallja; ugye, Sarah? -
nézett a lányra. Kimondhatatlanul élvezte villámokat
szóró sötét pillantását. Tudta, gyerekesen viselkedik, de
ez csöppet sem zavarta. - Mrs. Parker azt mondja,
semmit nem hallott az éjszaka. No és Mr. Parker?
- Úgy aludt, mint egy darab fa.
- Én fél éjszaka forgolódtam, dobáltam magam -
közölte Matt a legtermészetesebb hangján. - Hát maga,
Sarah, hogy aludt?
A lány felkapta az asztal közepén álló kávéskancsót, és
Matt kezének lökte.
- Még egy kis kávét, dr. Thorne?
- Köszönöm, nem. Ez is egyike azon dolgoknak,
amiktől nem tudok elaludni éjszakánként.
- Talán álmatlanságban szenved, dr. Thorne? -
kérdezte Mrs. Parker, pirítósa héját tördelve - már egész
kupacot halmozott fel belőle a tányérja mellett.
- Álmatlanságnak éppen nem nevezném. Mi a
véleménye erről, Sarah?
Sarah haragos pillantást vetett a férfira, majd
Jacobhoz fordult:
- Gyere, Jacob, segíts összeszedni a tojást!
Jacob azonban már az ajtóból visszafordulva válaszolt:
- Most nem lehet. Haza kell mennem segíteni. Ma
tömjük meg a matracokat, és ez nagy munka.
Sarah kicsit neheztelt a fiú távozása miatt, de ezt az
érzést gyorsan kiszorította szívéből a bűntudat. Nincs
joga ahhoz, hogy Jacob idejével rendelkezzen; a fiúra
tényleg szükség volt otthon is. És ezenkívül,
szégyellhetné magát, hogy ki akarta használni a fiút saját
önző céljai érdekében. Ezek az érzések még inkább arra
ösztönözték, hogy elmeneküljön Matt elől, aki ismét csak
kibillentette az egyensúlyából.
 Ellökte székét az asztaltól és felállt.
- Van még szüksége valamire, Mrs. Parker?
- Nem, nem, édesem. Végezze csak a dolgát! -
válaszolta a nő szórakozottan, és hozzálátott, hogy
süteményéből kicsipegesse az áfonyákat.
- Majd dr. Thorne elszórakoztatja -mondta Sarah, és
kivonult a konyhából. Még csak nem is nézett a férfira.
Minél előbb ki akart jutni a friss levegőre, ahol
rendezheti majd gondolatait. Az éjszaka simogató
sötétjében nem is gondolt arra, hogyan fog megbirkózni
Matt-tel napközben. A sötétség fátyla alatt az lehetett, aki
mindig is szeretett volna lenni. A napkelte azonban újult
erővel azt bizonygatta, hogy ő csak egy egyszerű amis nő,
és eszerint kell viselkednie is. Hogy is viselkedhetett
volna másként, amikor fogalma sem volt arról, hogyan
kell viszonyulni egy szeretőhöz, és szinte semmit nem
tudott a testi intimitásról. Több tapasztalatot szerzett a
Matt-tel töltött egyetlen éjszakán, mint házassága évei
alatt.
Természetesen észrevette a férfi sértődöttségét,
amelyet az váltott ki, hogy ő Jacob előtt nem volt
hajlandó szeretőként viselkedni, de ez valószínűleg akkor
sem lett volna másképp, ha öccse nincs ott a konyhában.
Annyira idegen volt számára az ilyen viselkedés! A
szerelmet úgy kezelte, mint benső, személyes dolgot, és
nem állt szándékában bevonni senkit kettejük titkába,
bárki kerüljön is az útjukba. Ami köztük történt, nem
tartozik senki másra. Ha majd a férfi elmegy, mélyen a
szívébe zárja ezt a titkot, és csak néha veszi majd elő,
mint felbecsülhetetlen értékű kincset.
- Segíthetek?
Sarah megdermedt a hangra, keze megállt a levegőben
- egy szundikáló barna tyúk alól akarta éppen kivenni a
tojást. Matt az ajtóban állt.
- Nem! - válaszolta, és folytatta munkáját. - Úgy
látszik, ma csak bántani akar!
- Ha meggondoljuk, nem én kezdtem. Ebben
egyetértünk, ugye, Sarah?
 Nem lépett be a tyúkólba, hanem az ajtófélfának
támasztva hátát, karjait összefonta a mellén. Barackvirág
a lábára telepedett és a tyúkokat bámulta. A tyúkok ijedt
kotkodácsolásba kezdtek a kutya láttán.
Sarah minden fészekhez odalépett, és kiszedegette a
még meleg tojásokat a szalmából. Nagy gyakorlattal
végezte a dolgát. Jobb kezében tartott egy kosarat, abban
halmozta fel a tojásokat. Nem tudta, mit válaszoljon
Mattnek. Ha azt mondja neki, azért fogja vissza magát,
hogy mások ne vegyék észre szerelmüket, megsérti. Ha
azt mondja, attól tart, hogy kapcsolatuk a férfi
távozásával befejeződik, meglehet, Matt most rögtön
véget vet az egésznek, ezt pedig nem akarta. Leginkább
azt szerette volna, ha megszűnik körülöttük a világ, mint
minden alkalommal, ha Matt megcsókolta. Ha behunyná
a szemét, és egy másik helyen ébredne, ahol minden
veszély és nehézség nélkül szerethetné a férfit, és
szerelmük nem lenne eleve halálra ítélve.
- Nehogy megbánd - szólalt meg Matt, és elállta az
ajtóhoz közeledő lány útját. Úgy állt a két ajtófélfa között,
mint aki párbajra készül. - Semmit, ami a múlt éjszaka
történt. Gyönyörű volt és nem mindennapi. Ne
merészeld megbánni!
- Nem bánok semmit - suttogta Sarah, és maga elé
nézett.
- Akkor mi a baj? Egész éjszaka szeretkeztünk, most
pedig úgy bánsz velem, mintha leprás lennék. Szerinted
milyen következtetést kellene levonnom ebből?
Sarah felsóhajtott, még mindig nem mert a férfi
szemébe nézni. Ugyan mit is mondhatna neki? Maga sem
tudta eldönteni, mit érez. Sokkal könnyebben válaszolna
a kérdésekre, ha mindaz, ami köztük történt, csupán a
képzeletében létezne. Ott felhőtlen lehetne boldogságuk,
a valóságban azonban még a holnapi együttlét sem
látszott biztosnak.
- Nem tudom, mit vár tőlem - mormogta. Matt nézte a
lány belső vívódását, összevont szemöldökét, és elöntötte
a szerelem és vágyakozás. Minden más jelentéktelen
aprósággá zsugorodott a szemében.
 - Ezt - mondta, amint előrelépett és felemelte a lány
állát.
Lehajolt, két kezébe fogta a gondterhelt arcocskát, és
lágyan megcsókolta a nedves, puha ajkakat.
Sarah úgy érezte, a mennyben jár. A férfi forró szája és
bőrét bizsergető teste egyetlen perc alatt szétkergette a
feje felett tornyosuló, sötét felhőket. Nyelve habozás
nélkül válaszolt, egyre hevesebben csókolták egymást.
Testébe átáramlott az izmos férfitest melege, ragyogó
szikrák gyúltak a szívében.
Azt kívánta, bár örökre így maradnának, de a pillanat
gyorsan elmúlt. Talán egy percig sem tartott az egész,
mert a tyúkólban elszabadult a pokol.
Sarah háta mögött kitört a háború; úgy tűnt, mintha
egy tornádó kavarogna a fejük felett. A tyúkok éktelen
rikácsolásba kezdtek, miközben Barackvirág, ugatva,
ahogy a torkán kifért, megpróbált elkapni egyet. Két
csirke Sarah hátának repült, eszeveszetten csapkodtak
szárnyaikkal.
Sarah előrelódult, és kibillentette Mattet az
egyensúlyából. A férfi háttal a porba vágódott. Sarah
tehetetlen volt a Iába köré gabalyodó szoknyáktól,
szintén zuhanni kezdett, és hogy védeni tudja magát,
elengedte a tojásoskosarat. Ő maga négykézláb ért földet,
a tojások nagy része pedig Mattre hullott. Az egyik vörös
tyúk úgy repült ki az ólból, mint egy lövedék. A kutya az
üldözés hevében keresztülgázolt Sarah-n, de Matt hasát
sem kímélte.
- Ha ezt a kórházban megtudják! - szólalt meg fölöttük
egy nevető hang. - A nagy dr. Thorne tojástól ragacsos
arccal fogadja a vendégeket!
Matt ülő helyzetbe tornászta magát. Arca
megvonaglott a bordái közé nyilalló fájdalomtól.
Megkísérelte letörölni magáról a ragacsos masszát, majd
undorodva nézte tojásos kezét, nem tudta, mit csináljon.
A nőre pillantott, aki láthatóan jól mulatott a kínos
szituáción.
 - Befogná legalább addig azt a szépséges száját, míg
felsegít, McCarver nővér? - szólalt meg komoran.
A nő arca elfintorodott a férfi keze láttán. - Szó sem
lehet róla! Csak nem képzeled, doki, hogy megfogom azt
a ragacsos kezedet?
- Született Florence Nightingale - sziszegte Matt
dühösen. - Mondta már valaki magának, hogy
felháborítóan viselkedik a betegekkel?
- Mostanában senki. Mindeddig önnek sem volt
panasza! - válaszolta a nő kedvesen, és szája pajkos
mosolyra húzódott.
Matt feltápászkodott, tiszta kezével leporolta
nadrágját, majd tojásos kezét a combjához törölte és
egyfolytában káromkodott. Megfordult, hogy felsegítse
Sarah-t, de a lány addigra már felállt, és lopva figyelte a
hívatlan látogatót.
Julia McCarver csak állt és mosolygott, kezét szűk
koptatott farmernadrágja hátsó zsebébe süllyesztette,
hosszú sötétvörös hajába belekapott a friss szél. Alakja
olyan volt, mint egy hirtelen nőtt kamaszé, legalább
száznyolcvan centi lehetett, mégis áradt belőle a
nőiesség. Ezt elsősorban finom vonású, jellegzetes
arcának köszönhette. Hatalmas, ragyogó,
csokoládébarna szemét hihetetlenül hosszú szempillák
árnyékolták, és csak úgy sugárzott belőle a jókedv és - a
titokzatosság. Szája ugyan kissé nagy volt, telt ajkain
azonban kedves mosoly játszott.
Szép volt, barátságos, és minden kétséget kizáróan
ismerte Mattet - mégpedig egészen közelről, ha Sarah jól
értelmezte szavait. Sarah lelkét mardosni kezdte a
féltékenység.
- Sarah, bemutatom Julia McCarvert - szólalt meg
Matt. - Az egyik nővérünk. Julia, ő Sarah Troyer.
- Örülök, hogy megismerhetem, Sarah - mondta Julia,
talán túlságosan is kedvesen, és a jobbját nyújtotta Sarah
felé, míg bal kezével hátratolta kócos haját. - Őszinte
részvétem! Nem lehet könnyű dolga ezzel a sebeit
nyalogató grizzly medvével!
 Tekintete és arcvonásai ellágyultak, amikor Mattre
nézett, és megfogta a férfi kezét.
- De félre a tréfával! - folytatta gyengéd hangon -,
igazán örülök, hogy ez az arrogáns fráter végre járni tud.
- Odahajolt, és könnyű csókot lehelt Matt szájára.
Sarah úgy érezte, fojtogatja a féltékenység, úgy árad
szét torkában, mint az epe. Ennyit Matt Thorne
szerelmes szavairól! De hiszen előre figyelmeztették,
nem? Ingrid megmondta, hogy Matt megrögzött
nőcsábász. Miért kellene most csodálkoznia? Kezdettől
fogva tudta, hogy ami köztük történik, nem lesz hosszú
életű.
- Egyedül hagyom a … látogatójával - mondta Sarah
mereven, azzal megragadta a tojásoskosarat, és anélkül,
hogy hátranézett volna, bement a házba.
Julia felvonta szép ívű szemöldökét és szórakozottan
nézett Mattre.
- Szóval így állunk!
- Tartsd meg magadnak az okoskodó megjegyzéseket,
Julia - figyelmeztette Matt. Máskor élvezte a szópárbajt a
nővel, Sarah rovására azonban nem volt kedve
tréfálkozni. - Kérlek! - tette hozzá lágyabb hangon.
Julia egy hosszú pillanatig csak nézte, gyönyörű
szemében kíváncsi fények villantak. Végül bólintott, és
csak ennyit mondott:
- Oké! - aztán hüvelykujjával letörölte a férfi álláról
még mindig csöpögő tojást. - Menj be megmosakodni,
aztán elbeszélgetünk. A bejárat mellett láttam egy hintát.
Ott várlak!
Matt bement a házba, megmosakodott, tiszta
farmernadrágot és egy borvörös düftininget vett fel.
Remélte, tud néhány szót váltani Sarah-val, mielőtt
kimegy, de a lány Mrs. Parkerrel beszélgetett, és
mindössze egy futó pillantással nyugtázta a férfi
távozását.
Julia a kerti hintánál várta. Az egyik lábát maga alá
húzta, a másikat hosszan kinyújtotta, ezzel szabályozva a
hinta mozgását. Nem volt éppen nőies póz, Julia azonban
nem sokat adott az elvárásokra - elképesztően lezser
tudott lenni. Nem törődött vele, milyen látványt
nyújthat. Alig volt rajta smink, túlméretezett dzsekije
alatt kinyúlt, fehér pólót viselt. Pajkosan elmosolyodott,
amikor Matt leült mellé a padra.
- Mondd csak, nem ment még az agyadra ez az
elképesztő nyugalom?
- Nem - válaszolta Matt őszintén. Voltak napok,
amikor énjének egyik része úgy érezte, nem bírja tovább
elviselni ezt a csendet, ami nem is volt csoda, hiszen
városban született és ott is nőtt fel. Megszokta a nyüzsgő
nagyváros fényeit, hangjait, jellegzetes szagát és a vele
járó feszültségeket. Megszokta a kórház rohanó életét. A
megérkezése utáni első napokban irritálta ez a végtelen
nyugalom, de most egy cseppet sem hiányolta a város
zaját.
Julia nem tett semmiféle megjegyzést. Az alsó ajkát
harapdálta, elgondolkodott, rossz jelnek vélte a férfi
elégedettségét jelenlegi helyzetével. Gyönyörű,
hihetetlenül meleg őszi reggel volt. A levegőben
céltalanul röpködtek a katicabogarak, alattuk meg-
megnyikordultak a hinta láncai.
- Fordítsuk komolyra a szót - törte meg Julia a csendet.
- Tényleg jobban vagy?
- Sokkal jobban! Magad is láthatod, az arcom már nem
olyan, mint egy túlérett dinnye. A bordáim gyógyulnak. A
lábam… hát… nem is tudom. Gondolod, hogy a nők
szexinek fognak találni egy sántikáló férfit?
- Ha te leszel az a férfi, aki sántikál, igen.
Matt a lányhoz hajolt, és megcirógatta az arcát.
Könnyed baráti szálak fűzték őket egymáshoz. Valamikor
szeretők voltak, kapcsolatuk azonban katasztrofálisan
alakult, végül úgy döntöttek, barátságuk olyan érték,
amit nem szabad megmérgezni a szeretkezéseik közt
egyre gyakoribbá váló civakodással.
- És te? - kérdezett vissza a férfi. - Hogy vagy?

É
 - Én? - nézett fel meglepetést színlelve Julia. - Jobban,
mint bármikor.
Mattet azonban nem tudta becsapni.
- Hallottál róla mostanában? - Nem volt hajlandó arra,
hogy a férfi nevét a szájára vegye. Csak egy-két
alkalommal találkozott a fergeteges futballistával,
Daltonnal, de nem találta szimpatikusnak. Úgy gondolta,
nem érdemli meg Juliát, és most, hogy feltevése
beigazolódni látszott, nem érezte magát boldognak.
- Nem - válaszolta a lány, és minden figyelmét arra
összpontosította, hogy levakarjon a hintáról egy
festékdarabkát - mintha ez lett volna a legfontosabb
dolog a világon. - És nem is hiszem, hogy hallani fogok.
Annyit tudok róla, hogy most a Kansas Cityben játszik.
Miért tartozna hűséggel egy régi Vikings-rajongónak? -
Keserűen nézett Mattre. - Nem kell válaszolnod. És
kérlek, azt se mondd, hogy te mindezt előre tudtad!
- Nem állt szándékomban.
- Akkor jó - mondta a lány erőltetett mosollyal. -
Különben is, nem azért tettem meg ezt a hosszú utat,
hogy rólam beszéljünk. Inkább rólad szeretnék hallani!
- Mi újság a Balesetin?
- Megy minden a megszokott kerékvágásban. A nevek
és az arcok ugyan változnak néha, de minden más
maradt a régiben. Most éppen hiányos a létszám. A jó
öreg hajcsárunk nélkül nem megy igazán a munka!
Mikor jössz végre vissza?
Matt nem válaszolt rögtön. Sok minden amellett szólt,
hogy visszamenjen a városba, volt, ami vonzotta, és volt,
ami nem. Az igazat megvallva, a „hajcsár” tényleg
öregnek, kiégettnek érezte magát, még arra sem volt
ereje, hogy hazudjon valamit a lánynak.
- Nem tudom - nyögte ki végül.
Julia talpra ugrott, úgy gondolta, a téma komolysága
fenyegetőbb testhelyzetet kíván.
- Matt, az istenért, mi van…?
 - Az egésznek semmi köze a balesethez, Julia.
Egyszerűen rájöttem, hogy a munka, az örökös rohanás
közepette nem jutott időm semmi jóra, semmi szépre.
- Már hogy mondhatsz ilyet? Meg sem tudnám
számolni, hány embernek mentetted meg az életét!
- Én pedig azt nem tudnám megszámolni, közülük
hányan jöttek vissza lőtt és vágott sebekkel, kábítószer-
túladagolás miatt vagy éppen puskával a kezükben, hogy
kirabolják a gyógyszerszobát.
- Nem is ezt kell számon tartanod!
- Tényleg így gondolod?
- Ugyan már, Matt, miért nem látod be, hogy munkára
kész vagy? Az természetes, hogy most egy kissé
depressziósnak érzed magad. Hidd el, majd elmúlik!
Csak vissza kell jönnöd a városba, és újra nyakadba venni
az igát. Vissza kell térned hozzánk, a valóságba! Hát nézz
körül! Mit látsz? Ennek itt semmi köze a valós élethez!
Amit itt látsz, az egy… egy… - körülnézett, várva, hogy
eszébe jusson a megfelelő szó, de mivel nem jutott eszébe
semmi frappáns, vállat vont. - Egy kukoricaföld!
Matt körülnézett. Nézte a száraz kukoricaszárakat -
meg-megzörrentek a délelőtti szélben. Nézte, amint az
úton elhalad egy lovaskocsi. Az ég hihetetlen kékségben
tündökölt, a kilátást nem zárták el felhőkarcolók. A fűben
szitakötők röpködtek, és Barackvirág, jó házőrző
módjára, a lépcsőn ült, egy cipővel a szájában.
Julia csizmája orrával meglökte a hintát, kezét lustán
lógatta a térde mellett, és a hátsó udvar távoli végébe
bámult, ahol Sarah a lehullott faleveleket gereblyézte
aranysárga kupacba.
- Szóval, mi van közted és a szépséges Hamupipőke
között?
- Még nem tudok beszélni róla.
Julia hangosat füttyentett.
- Hű, akkor ez nagyon komoly lehet!
 Matt nem szólt, csak nézte a lányt sötét szemével,
hagyta, hadd olvassa ki belőle érzéseit.
Julia megcsóválta a fejét, nagyot sóhajtott, a máskor
derűs, béketűrő lány nem is próbálta leplezni haragját.
- Tudod, mit csinálsz itt tulajdonképpen?
- Gyógyulok!
- Dehogy! Rejtőzködsz! Teljesen visszavonultál a városi
élettől! A múlt században élsz! Matt, te túl jó orvos vagy
ahhoz, hogy csak úgy eltűnj a világból!
Mattnek semmi okos nem jutott eszébe. A térdére
könyökölt, ujjaival a tarkóját nyomkodta. Julia hátradőlt
a hintán, beletúrt sűrű, vörös hajába, és kisimította
arcából a rakoncátlanul előrehulló tincseket.
- Nem akarsz bemenni a városba? - kérdezte Matt. -
Sok érdekes látnivaló van.
- Köszönöm, nem. - Julia lemondóan megrázta a fejét,
majd az órájára nézett. - Indulnom kell. Megígértem
Deversnek, hogy átveszem a műszakját.
Matt felállt a hintáról, és elindult a lány után, aki már
két lépéssel előtte járt. Kinyújtotta kezét, és megfogta a
dzseki ujját.
- Nem temetkezhetünk el egy életre a munkában,
Julia!
A lány szorosan összezárta ajkait, kerülte a férfi
tekintetét.
- Azt hiszem, mindketten próbáljuk kárpótolni
magunkat a mulasztásainkért, csak másképp. Nem
gondolod? - szólalt meg végül.
Matt megértette a célzást. Julia azt hiszi, el akar bújni,
ő viszont Juliáról gondolja, hogy eltitkol valamit. Ahogy
ő nem akarta beavatni a lányt az érzelmeibe, Julia sem
számolt be neki mindenről. Beszélgetésük holtvágányra
futott.
- Elkísérlek az autódhoz - ajánlotta végül Matt.
 A Firebird ajtajából Julia visszafordult, és
szenvedélyesen megölelte a férfit, majd ellépett tőle, és
hátrasimította a szemébe lógó hosszú hajszálakat.
- Tudom, hogy nehéz napokat élsz át - mondta. - De a
kedvemért tégy meg valamit! Ne add fel!
Matt a lány szemébe nézett, majd bólintott.
- Te sem!
Julia fáradt mosolyt erőltetett az arcára.
- Megpróbálom!
Matt Lisbeth Parker fehér Cadillacjének támaszkodva
nézett a távolodó autó után. Megpróbált nem gondolni
arra, amit a lány mondott. Amikor a Firebird végleg
eltűnt a szeme elől, megfordult. Meglepetten látta, hogy
Sarah őt figyeli.
Sarah gyorsan elfordította a fejét, szélsebes
mozdulatokkal folytatta a gereblyézést. Háromszor annyi
energiát fektetett a munkába, mint amennyi szükséges
lett volna. Nem érdekli, hogy Mattet meglátogatják régi
barátnői! Zizz, zizz, zizz. Nem érdekli, hogy Julia
McCarver gyönyörű. Srr, srr, srr.
- Csak nem Kínába akar utat gereblyézni magának,
szép hölgy?
Sarah csak azért hagyta abba a gereblyézést, hogy a
látószögébe lépő cipőket megkímélje.
- Ha belekezdünk valamibe, azt csináljuk rendesen -
mormogta, és már hátat is fordított volna a férfinak, ha
az meg nem fogja a vállát. Így nem tudott elfordulni, de
nem is nézett rá. Szeme tele volt kitörni készülő
könnyekkel.
- Julia csak egy régi barát - mondta Matt lágyan. - Nem
fűznek hozzá romantikus szálak. Régen vége köztünk
mindennek. Azért jött, hogy sürgesse visszatérésemet a
kórházba.
- Nem hiszem, hogy ez rám tartozna - mondta Sarah,
kimérten.

É
 - Én viszont szeretném azt hinni, hogy igen. Ugyan
már, Sarah! - könyörgött Matt gyengéd, hízelgő hangján.
- Nézz rám! Kérlek!
A „kérlek” megtette a hatását. A férfi annyira
őszintének tűnt. És micsoda ostobaság lenne értelmetlen
féltékenykedésre fecsérelni azt a kevés időt, amit még
együtt tölthetnek! Halványan elmosolyodott és felemelte
a fejét.
- Így már sokkal jobb! - örvendezett Matt, és
hüvelykujját végighúzta a lány száján. - Az én kis
pacifistám! Azt hittem, gyökerestől téped ki Julia haját,
csak mert bátorkodott megcsókolni.
- Már megint gúnyt űzöl belőlem! - próbált sértett
hangot megütni Sarah. - Felébreszted bennem az alvó
ördögöt. Szégyellhetnéd magad, Matt Thorne!
- Komolyan mondod? - kérdezte a férfi lágyan. A hideg
őszi levegő hirtelen felforrósodott körülöttük: Matt két
kezébe fogta a lány arcát, ujjait becsúsztatta a főkötő
szalagjai alá. - Én csak azt akarom, hogy élj! Úgy látom,
el sem tudod képzelni, milyen hatással vagy rám! Azt
akarom, hogy érezd! Szeretném a lelked mélyén lángoló
tüzet kicsit közelebb hozni a felszínhez.
- Matt… - Sarah úgy suttogta a férfi nevét, mint egy
imádságot. Hátravetette a fejét, száját felkínálta a
férfinak, és egész teste beleremegett, amikor az
megcsókolta. Úgy érezte, tetőtől talpig átjárja a férfiból
áradó elektromosság. Élőnek, végre élőnek érezte magát,
és élvezte az újszerű állapot minden szépségét és
fájdalmát.
Matt szeme csodálattal telt meg, és amikor
felegyenesedett, elmosolyodott.
- Soha nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan jön a
szerelem! - suttogta. Elhúzta kezét a lány arcáról, és
egyetlen mozdulattal lekapta fejéről a főkötőt, majd
meglazította a szoros kontyot tartó csatokat. A hajtűk a
földre estek, Sarah aranybarna hajába belekapott a szél,
úgy játszott a selymes, puha fürtökkel, mintha szalagok
lennének. A szabadság érzése volt ez - csodálatos és
könnyű, akárcsak a lelke.
 Sarah elfintorította az arcát.
- Nézd, mit csináltál! Tudod, mekkora munka ezt oda
felcsavarni? Rosszabb vagy, mint a lányok copfját
húzogató gyerekek!
Matt teljes szívéből kacagott. Ha nem is volt már
gyerek, jóval fiatalabbnak érezte magát, mint az utóbbi
időben bármikor.
- Igazán? - kapott a szón. - Fogadjunk, hogy nem tudod
elvenni tőlem! - Azzal a feje fölé emelte Sarah finom;
fehér főkötőjét.
A lány felugrott, hogy elvegye. Matt gyorsan
visszahúzta, majd ismét a feje fölé emelte. Egyre jobban
belemerültek a játékba, felugráltak, megtévesztő
mozdulatokat tettek. Szemük ragyogott a boldogságtól,
lábuk alatt zörögtek a száraz falevelek: Matt nem tudott
olyan gyorsan mozogni, mint máskor, ezért Sarah sem
próbálkozott olyan erősen, mint tehette volna. Különben
sem az volt a fogócska célja, hogy visszaszerezze
főkötőjét, hanem, hogy minél tovább tartson a játék.
Nevetve kergetőztek, meg-megérintették egymást. És
mint mindig, most is megszűnt körülöttük létezni a világ.
Nem érezték a nap melegét, a megélénkülő szelet, nem
hallották a nyomukban szaladó kutya ugatását, és nem
vették észre az úton tovarobogó amis szekeret sem.
Matt fáradt el először, és feladta a küzdelmet. Ledobta
magát az aranybarna levélhalom tetejére, levegő után
kapkodott, és nevetett. Sarah gondolkodás nélkül
követte, szoknyája úgy hullámzott a szélben, mint egy
tiszta, kék vizű tó. Szorosan ültek egymás mellett. Sarah
a férfi homlokához nyúlt és kisimította belőle a
rendetlen, fekete tincseket. Matt felvett egy száraz
falevelet, azzal csiklandozta a lány orrát. Egyszerre
nyújtották csókra a szájukat, és Sarah úgy érezte, szívét
szétveti a boldogság. Szerelmes volt, és nem érdekelte a
világ… Csak még egy kis ideig maradna minden így!
 9

- Köszönöm, Mrs. Parker - mondta Sarah, és egy

fiókba csúsztatta a csekket. Remélem, jól érezték
magukat nálunk!
- Csodálatos volt, édesem - duruzsolta Lisbeth Parker.
A vállára dobta a rókastólát, közben lopva Barackvirágot
kereste tekintetével. - Az idő gyönyörű volt, maga pedig
úgy viselkedett, mint egy igazi tündér! Bár otthon is
lenne a közelünkben néhány amis!
Matt az állát vakarta, legszívesebben mondott volna
valami csúnyát. Sarah csak mosolygott, őt hidegen
hagyta a megjegyzés. Jól tudta, Mrs. Parker, mint a
legtöbb turista, nem sértésnek szánta, amit mondott, és
őt arra nevelték, hogy könnyedén kell venni az ilyen
dolgokat.
- Ezt itt ne felejtse! - szólalt meg Matt, és Mrs. Parker
felé nyújtotta a gyöngyházmarkolatú pisztolyt, a
golyókkal együtt.
- Te jó ég! Köszönöm! Soha nem tudnék megválni a kis
Abnertől. - Olyan tekintettel vette kezébe a revolvert,
mintha kedvenc kis ölebe lenne, majd a táskájába
süllyesztette. - Timtől kaptam, első közös
karácsonyunkra.
Matt a zsebébe dugta mindkét kezét, és hintázni
kezdett a sarkán.
- Mondhatom, kedves ajándék!
Lisbeth csak legyintett, hosszú műszempillái mögül
szemérmesen nézett.
- Ő már csak ilyen: az én drága, jó öreg férjem! Indulok
is, mert ha elfogy a türelme, ráfekszik a dudára, és addig
nyomja, míg oda nem érek. Ráadásul dallamkürt. Texas
Aggie harci dalát játssza. Megőrülök tőle!
- Igazán? - kérdezte Matt felvillanó szemmel, majd
rögtön fel is szisszent, Sarah erős csípését érezve a
karján.
Lisbeth még egyszer elbúcsúzott tőlük, aztán kilibegett
az ajtón, a rókastóla nagy hullámokat vetett a vállán.
Matt kezét dörzsölve indult utána.
- Gyerünk! Végre megtudhatjuk, létezik-e egyáltalán a
titokzatos Tim!
Sarah megragadta a férfi karját.
- Ne! Sokkal érdekesebb, ha nem tudjuk meg.
Matt hitetlenkedve nézett rá.
- Viccelsz? Ez a nőszemély és láthatatlan férje csaknem
az őrületbe kergettek a hétvégén! Én igenis tudni
akarom!
Sarah nevetve tuszkolta vissza a férfit a társalgóba,
nehogy kísértésbe essen - a tornácról jól láthatta volna a
távozni készülő vendégeket.
- A rejtély sokkal érdekesebb, mint a biztos tudás!
- Úgy gondolod? - kérdezte Matt, és úgy döntött, még a
Parker nevet is kitörli emlékezetéből. Szorosan magához
ölelte a lányt, és hüvelykujjaival gyengéden masszírozni
kezdte a nyakát. - Nem tudom, így van-e? Eleinte te is
csupa rejtély voltál, de semmi pénzért nem adnám, hogy
jobban megismerhettelek. A pokolba az ábrándozással!
Sokkal érdekesebb a valóság!
Sarah mélyen elpirult. Már két éjszakát töltöttek együtt
Matt ágyában, de nappali világosságnál még mindig nem
tudott úrrá lenni szégyenérzetén.
- Micsoda beszéd ez! - ugratta a férfit. - Az apám
szappannal mosná ki a szádat, ha hallaná!
- Valóban? - Matt felfelé csúsztatta kezeit a lány testén,
oldalról éppen csak érintve súlyos melleit. Sarah
becsukta a szemét, visszatartotta lélegzetét. - És mit
tenne velem, ha megtudná, hogy illetlen dolgokat
művelek a lányával?
Sarah nem válaszolt, anélkül, hogy kinyitotta volna a
szemét, lábujjhegyre állt, karját a férfi nyaka köré fonta
és éhesen, majdhogynem kétségbeesetten csókolni
kezdte. Matt nem ellenkezett. Nem tudott betelni a lány
édes ízével, teste melegével. Átölelte és kábultan
viszonozta a csókját.
- Menjünk fel a szobámba - súgta, miközben a lány
fülcimpáját harapdálta.
- De hát fényes nappal van - válaszolta Sarah, de nem
ellenkezett. Térde megroggyant a javaslat hallatán.
- Itt nálunk. De van olyan hely is, ahol most éjszaka
van - mormogta Matt, és apró csókokat hintett a lány
arcára, majd ismét a száját vette birtokba. - Például
Angliában. Gondoljuk azt, hogy Angliában vagyunk!
- Mindig szerettem volna eljutni oda - súgta Sarah, és
átadta magát az álmoknak és a vágyakozásnak. Nem
érdekelte a valóság.
Abban a pillanatban valami csattant a hallban, aztán
rögtön felhangzott a vidám kiáltás:
- Hahó! Megérkeztem!
Sarah kiszabadította magát az ölelő karokból és a
társalgóba sietett, hogy a tükör előtt rendbehozza magát.
Matt végighúzta a kezét a száján, aztán mélyen a zsebébe
süllyesztette, bízott benne, hogy sikerül elrejteni
felajzottságának jól látható bizonyítékát. Nem hiányzott
sok ahhoz, hogy ott helyben magáévá tegye a lányt.
Igazán érdekes fogadtatás lett volna a nővére számára.
Ingrid a földre dobta hatalmas utazótáskáját és
vizsgálódva nézett végig az öccsén.
- Amint látom, már felkeltél!
Matt arcát elöntötte a forróság, de sikerült megőriznie
semleges arckifejezését.
- Igen, már sokkal jobban érzem magam! Főleg most,
hogy hazajöttél. - Lehajolt, és kötelességtudóan arcon
csókolta a nővérét. - Rendben mennek a dolgok
Stillwaterben? Egy-két napig még nem számítottunk rád!
- Dorothy férje már sokkal jobban van, mint azt az első
napokban várni lehetett - mondta Ingrid, és felgyűrte
túlméretezett piros kardigánja ujját. Aztán szűk, fekete
nadrágjának a zsebébe nyúlt, elővett egy cédulát,
elolvasta, ami rajta állt, bólintott, végül összehajtotta, és
visszadugta a zsebébe. Közben be nem állt a szája. - Ma
hazaengedték. Csütörtökig nem lesz egy vendég sem a
panzióban, és Dorothy úgy gondolja, addigra ismét
munkába tud állni. Így hazajöttem.
Ingrid felsóhajtott, beletúrt divatos, rövidre nyírt
fekete hajába, majd keskeny csípőjére tette a kezét.
Mindössze három évvel volt idősebb, mint Matt, mégis
úgy kezelte a férfit, mintha a kisöccse lenne, bár a
méreteik közti különbségek nem erre utaltak. Ingrid
törékeny, apró termetű, manóarcú nő volt, szép,
sötétbarna szemekkel. Termetének hiányosságait
azonban pótolta kifogyhatatlan energiája, tettrekészsége.
Matt sokáig úgy gondolta, nővérében elég elektromosság
vibrál ahhoz, hogy akár fél St. Pault lángra gyújtsa.
Ingrid most szakértő szemekkel vizsgálta az öccsét,
tetőtől talpig végignézett rajta kétszer is. Amikor
tekintete megpihent Matt arcán, izgalommal vegyes
megkönnyebbülést érzett.
- Jó látni, hogy kezdesz hasonlítani régi önmagadhoz -
mondta gyanúsan mély hangon. - Nem is tudod,
mennyire féltem attól, hogy elveszítelek!
- Hé! - szólalt meg Matt, miközben testvéri szeretettel
átölelte nővérét. - Csak nem gondoltad komolyan, hogy
ilyen könnyen megszabadulhatsz tőlem?
- Helló, Ingrid - lépett a szobába Sarah. - Örülök, hogy
visszajöttél! - Arcán még ott égtek az izgalom rózsái, ujjai
idegesen gyűrögették fekete kötényének hajtásait. Gyors,
szégyenkező pillantást vetett Mattre.
- Sarah! - Ingrid kibontakozott Matt karjaiból,
barátnőjéhez és alkalmazottjához lépett, hogy átölelje. -
Minden rendben? Gyertek, igyunk egy csésze teát,
közben beszámolhattok arról, ami itt távollétemben
történt. Volt valami érdekes?
Azzal már indult is a konyhába, útközben
szórakozottan felmarkolta a posta egy részét az asztalról.
 - Semmi különös - válaszolta Matt. - Egy kis
lövöldözés, egy kis tűz - szóra sem érdemes.
- Ha te mondod! - nevetett Ingrid, és miközben leveleit
forgatta kezében, csípőjével belökte a konyhaajtót.
Sarah Mattre pillantott. A férfi mindössze egy
vállrándítással válaszolt.
Teázás közben aztán elmesélték a Morton házaspár és
Lisbeth Parker történetét. Matt felajánlotta, hogy kifizeti
a megégett kanapét, valamint kártalanítja Ingridet
Mortonék távozása miatt, nővére azonban hallani sem
akart erről. Azt mondta, hogy a biztosító fizetni fogja a
kárt, és hogy nagyon jól megvan az olyan vendégek pénze
nélkül, akik sértegetni merészelik a barátait.
A továbbiakban Matt beszámolt Barackvirág
csínytevéseiről. Ingrid mosolyogva hallgatta, semmi
pénzért be nem ismerte volna, hogy dédelgetett kedvence
valójában egy szörnyeteg.
- És mindennek a tetejében - emelte fel Matt vádlón az
ujját - a legkedvesebb cipőm egyik fele nyomtalanul
eltűnt. Persze nincs egyedül - legalább egy tucat cipőnek
nyoma veszett!
- Tényleg? - kérdezte Ingrid izgatottan csillogó
szemekkel. - Azt hiszem, Barackvirág fészket készíthet
valahol. Egy-két hét múlva kell megszületni a kölykeinek.
Matt úgy nézett a nővérére, mintha áramütés érte
volna.
- Azt akarod mondani, hogy hamarosan egy egész
csapat lesz ebből?!
- Természetesen! - Ingrid lehajolt, és ölébe vette a
kutyát. Barackvirág kényelmesen elhelyezkedett, és
csúfondáros pillantásokat küldött Matt felé. Legalábbis a
férfi így gondolta.
Ingrid megsimogatta a kutya fülét, és úgy gügyögött,
mint egyes felnőttek szoktak a kisbabáknak.
- Egyszerűen imádjuk a kicsi Barackvirágot, igaz?
 A kutya aprókat vakkantott örömében. Matt
hitetlenkedve forgatta a szemét.
- Jézusom, Ingrid, ez tényleg te vagy? Nem hagynád
végre abba?
Ingrid azonban meg sem hallotta, minden figyelmét
Sarah-ra irányította.
- Sarah, tudom, hogy ma nincs istentisztelet, de ha
szeretnéd meglátogatni a családodat, nyugodtan
elmehetsz. Talán egyedül is megbirkózom ezzel a
nagyfiúval.
Matt elkomorodott, mire Sarah alig észrevehetően
rámosolygott. Tudta, akkor cselekedne helyesen, ha
megfogadná Ingrid tanácsát, és meglátogatná a szüleit és
testvéreit, de egyetlen percre sem akart elszakadni Matt-
től. Már úgyis csak rövid idejük van, a férfi nemsokára
elmegy, a családja viszont mindig itt lesz a közelben.
- Köszönöm, Ingrid, de inkább maradnék. ltt bent
ugyan nincs semmi munka, de kint akad tennivaló
bőven, és egyik sem tűr halasztást. Épp oda készültem.
És már indult is a hátsó kijárat felé. Matt szintén felállt
a helyéről.
- Segítek.
- Nem, Matt - szólalt meg Ingrid. Hangjában nem volt
semmi különös, tekintete azonban olyan acélossá vált,
hogy öccse még ellenkezni is elfelejtett meglepetésében. -
Maradj itt velem! Rengeteg megbeszélnivalónk van.
A férfi visszaült a székébe, nézte, amint Ingrid leteszi
az öléből Barackvirágot, és az ablakhoz lép, ahonnan jól
láthatta az udvaron keresztülvágó Sarah-t.
- Voltam a helyi orvosnál - szólalt meg Matt. - Ha lehet
egyáltalán orvosnak nevezni azt a fickót. Egyszerűen nem
tudom elhinni, hogy az emberek önként rábízzák az
életüket erre a hentesre!
- Nincs más választásuk - felelte Ingrid, és visszament
a helyére. - A következő orvosig harminc mérföldet
kellene megtenniük.
 - De hát ez szörnyű!
- Még annál is rosszabb! Matt, a jó orvosok nem
jönnek el ilyen isten háta mögötti helyre dolgozni, te is
jól tudod, hogy miért. A pénz kevés, a rendelési idő
hosszú, a presztízs itt ismeretlen fogalom, nincsenek
elegáns klubok, nincs semmi, ami vonzaná őket.
- Ki az a bolond, aki elmegy vidékre körzeti orvosnak,
mikor szakorvosként kétszer annyi dohányt akaszt le egy
menő helyen?
- Te mondtad, nem én. Ebből következik, hogy a Jesse-
szerű kisvárosoknak maradnak a Coswellek.
- Még Barackvirágot sem bíznám erre a fickóra!
- Én sem. Szerencsére az állatorvosok kitűnőek
errefelé, hiszen mezőgazdasági szempontból jelentős
területről van szó!
Matt elégedetlenül csóválta a fejét. Szégyen, hogy
létezik olyan város, ahol az emberek jobban járnának, ha
a lódoktor gyógyítaná őket. Elgondolkozva rágcsálni
kezdett egy csokoládéval bevont süteményt.
- Gondolom, kitaláltad, miről akarok beszélni veled -
szólalt meg Ingrid csendesen. Szavai új mederbe terelték
a beszélgetést, megváltoztatva az eddigi hangnemet is.
Egy borítékot forgatott az ujjai közt, figyelmét azonban
öccsére összpontosította.
Matt érezte magán nővére kérdő tekintetét, de nem
nézett fel. Szerette Ingridet, de azt ki nem állhatta, ha
tizenkét éves fiúcskaként kezelte. Pedig minden jel arra
utalt, hogy most is ez következik. Letette a süteményt, és
keresztbe fonta karjait a mellén.
- Miről?
- Sarah-ról.
- Miért, mi van vele?
- Ugyan, Matt, nem vagyok vak! Látom, hogy néz rád!
Mint egy világcsodára!
Matt a nővérére emelte nyugodt, tiszta tekintetét.
 - Ez nem tartozik rád, Ingrid! - Hangja lágy volt és
fegyelmezett, de a szavaiban rejlő figyelmeztetést nem
lehetett félreérteni.
- Úgy gondolod? - Ingrid letette a borítékot, és áthajolt
az asztal fölött. - Sarah nemcsak az alkalmazottam,
hanem a barátnőm is. Nagyon is érdekel, mi történik
vele. Nem nézhetem tétlenül, hogy fájdalmat okozol neki,
Matt.
- Miből gondolod, hogy fájdalmat akarok okozni neki?
- Nem hiszem, hogy akarva, de igenis fájdalmat fogsz
okozni neki. Ismerlek, Matt. Elég meggondolatlan tudsz
lenni. Napokig kettesben voltál ebben a házban Sarah-
val. Ő okos, szép, vonzó lány…
- Nő, Ingrid, nő! Nem hátulgombolós kislány! -
szakította félbe Matt, visszautasítva a feltételezést, hogy
elcsavarta egy ártatlan gyerek fejét, bár magában ő is
ártatlanként jellemezte Sarah-t, amikor meglátta.
- Akárhogy is - mondta Ingrid, és nem hátrált -, ő nem
olyan, mint azok a nők, akikkel eddig kapcsolatod volt.
Vele nem lehet játszani, Matt!
- Egek, nagyon jó véleménnyel lehetsz rólam, ha
ilyeneket mondasz!
Ingrid egy pillanatra lehunyta a szemét, felsóhajtott,
majd újra belevágott.
- Nem akarlak kritizálni, Matt. Tudom, hogy számodra
legfontosabb a hivatás, és ez így is van rendjén. A
szeretőid szintén tudták ezt. Sarah azonban soha nem
lesz képes megérteni a te játékszabályaidat.
- És mi van akkor, ha nem csak játszom vele? Ez
eszedbe sem jutott, Ingrid? - kérdezte mély, érzelmektől
túlfűtött hangon a férfi. Egyenesen nővére szemébe
nézett és megtette élete eddigi legnagyobb vallomását. -
Lehet, hogy szeretem.
Ingrid hosszan, szigorúan nézte az öccsét, próbálta
eldönteni, mennyire komoly az a „lehet”. Aztán ellágyult
tekintettel nyúlt Matt keze után. A férfi azonban nem
fogadta el a felé nyújtott kezet, hanem felállt és az
ablakhoz lépett.
- Nem értem! Alig néhány napja ismeritek egymást -
folytatta Ingrid egy fokkal gyengédebb hangon.
- Már bocsánat! Számít ez valamit? - kérdezte Matt
keserűen, magasba szaladó szemöldöke különös élt adott
szavainak. - Ugyan semmi közöm hozzá, de ha már a
témánál vagyunk: mennyi ideje ismerted Johnt, amikor
úgy döntöttél, hogy a felesége leszel?
Ingrid nagyot sóhajtva az asztalra könyökölt, és
körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte a
halántékát. Barátai, ismerősei előtt nem volt titok,
hogyan ismerkedett meg egy összejövetelen a férjével.
Amikor az étteremből kilépett, már teljes bizonyossággal
tudta, hogy John Wood mellett akarja leélni az életét.
- Talált! - mondta bágyadtan.
- Talán el sem tudod képzelni, hogy én is képes vagyok
hasonló mély érzelmekre - folytatta Matt a védekezést,
különösen éles hangon, hiszen nővérében épp azok a
kétségek fogalmazódtak meg, amelyek az ő szívében is
ott gyökereztek. - Lehet, hogy azt hiszed, egy életre
elköteleztem magam a karrierem mellett, és csak úgy
mellékesen bolondozom a nőkkel, kizárólag azokkal, akik
elfogadják ezt az álláspontot.
Ingrid dühösen nézett Mattre, aztán az asztalra csapott
és felkiáltott:
- Hagyd abba! Lennél szíves két percig idefigyelni
rám?
Matt, hogy idegesítse nővérét, az órájára pillantott,
majd várakozó pózba helyezkedett.
- Matt, Sarah amis. Van fogalmad arról, hogy ez mit
jelent?
- Furcsán öltözködik és lovaskocsival jár.
- Ne játszd meg a nagyokost! Mit tudsz te egyáltalán az
amisok életéről? Mit tudsz magáról a vallásról?
A férfi harciasan vállat vont.
 - Engem nem érdekel, Sarah milyen vallású! Ez
egyáltalán nem számít! Soha nem fogom a szemére vetni,
hogy amis.
- De igenis számít! - fortyant fel Ingrid. - Ezek ortodox
amisok. Mereven ragaszkodnak a tanításokhoz, mint a
szeparatisták általában. Már az is nagy szó, hogy Sarah
itt dolgozhat! Tudod, mi vár rá, ha kitudódik, hogy egy
jenkivel van kapcsolata?
- Nem, de te majd megmondod - felelte Matt olyan
hangon, amelyből kitetszett, hogy nem akarja hallani a
választ.
Ingrid azonban hajthatatlan maradt, erre kötelezte a
baráti és a testvéri szeretet.
- Meidung! A lehető legnagyobb büntetés, amivel
felekezete sújthatja. Ha nem tart nyilvános bűnbánatot,
hittársai kiközösítik. Úgy fogják kezelni, mint egy leprást
- nem vesznek el semmit a kezéből, nem ülnek vele egy
asztalhoz, még csak köszönésre sem méltatják. Mindent
elveszíthet - a családját, a hitét.
- Felnagyítod a dolgokat! - kiáltotta Matt dühösen, bár
tudta, ostobán, gyerekesen viselkedik.
- Nem - válaszolta Ingrid csendesen.
- Nem lehetnek ennyire barbárok!
- Náluk ez így szokás, és megvan rá az okuk, hogy e
szerint éljenek.
Matt az ablakkeretnek támaszkodva bámulta a lemenő
nap bronzvörös sugaraiban fürdő udvart. Sarah az
istállóajtóban hajlongott, a körülötte szaladgáló
féltucatnyi macskának öntött tejet. A férfi szinte hallotta
szeretetteljes szavait, ahogy a családjáról beszélt, látta a
szemében kigyúló fényeket - a ragaszkodás megannyi,
félreérthetetlen jelét. Tudta, milyen mély szálak fűzik a
kis Jacobhoz. Képes lenne elszakítani ezeket a
kötelékeket? Egyáltalán, van-e bárkinek joga ahhoz, hogy
ezt kérje tőle? Már a gondolat maga őrültségnek tűnt.
Mit számít, mennyi ideje ismerik egymást, ha egyszer
szereti, gondolta Matt. Soha senkit nem szeretett még
Ú
így. Úgy érezte, ez soha nem fog elmúlni. Nem egyszerű
vágy volt ez, nem pillanatnyi fellángolás. Valami egészen
más. Semmi köze nem volt a vágyakozásnak ahhoz az
érzéshez, amely akkor öntötte el, amikor Sarah kinyitott
egy könyvet, és azon nyomban belemerült a tanulás
gyönyöreibe. Puszta vágyakozásból nem akarta volna
óvni, védelmezni a lányt egy életen át. Nem vágyai miatt
sajgott a szíve, ha Sarah-t sírni látta. Amit érzett, igazán
szerelem volt - tiszta és nemes. És attól, hogy gyorsan és
váratlanul jött, még nem kell megkérdőjelezni a
valódiságát.
Szereti Sarah Troyert, teljes szívéből, igaz
szerelemmel. Erre Ingrid most azt állítja, hogy ezzel vét a
törvények ellen - olyan törvények ellen, amelyek
létezéséről még csak nem is hallott. Túl nagy volt a tét, és
túl nagy a várható büntetés. Matt szinte megtántorodott
a felismeréstől. Miért nem figyelmeztette Sarah? Miért
nem mondta el neki mindezt?
- Azt sem akarom, hogy te szenvedj, Matt - lépett az
ablakhoz Ingrid, és megállt, szemben az öccsével. Matt
olyan fájdalommal nézett rá, hogy azt hitte, meghasad a
szíve. - Ó, Matt - suttogta, és megborzongott az egész
testét átjáró jéghideg szorongástól. - Igazán szereted,
ugye? A rengeteg nő közül, aki szeretett, neked éppen az
kell, aki nem lehet a tiéd!
Matt szinte ugyanazt gondolta; amit nővére ki is
mondott. A harag egyre növekvő léggömb módjára
hatalmasodott el benne, kitöltötte egész mellkasát, alig
jutott levegőhöz. Haragudott a sorsra, amely ilyen
igazságtalanul bánik vele, és haragudott Sarah-ra, aki
hagyta, hogy ilyen mély érzelmekbe bonyolódjon, most
pedig egyszerűen lapátra teszi. Mert ezt fogja tenni, bár
azt állította, hogy érzelmei ugyanolyan mélyek és
őszinték, mint Matté!
Az elejétől fogva játszott vele a lány! Bármilyen
lehetetlennek tűnik is, ez az egyetlen magyarázat Sarah
viselkedésére. És Matt még azt gondolta, hogy neki kell
megvédenie ezt a naiv kislányt az élet fonákságaival
szemben! Keserűen vette tudomásul, hogy bolondot
csináltak belőle. Teljes erőből az ablakkeretbe csapott az
öklével. Mozdulata nyomán a csillogó üvegtábla ezer
szilánkra hullott szét. Aztán anélkül, hogy egy szót szólt
volna, megfordult, kiviharzott a szobából, és erősen
sántikálva Sarah keresésére indult.
Az istállóban talált rá, amint egy használt
traktorgumiba tett friss szénát a lova számára. Otis Matt
közeledtére abbahagyta a vacsorát és hegyezni kezdte a
fülét, aztán felhorkant, megérezve a férfiból áradó
indulatokat.
Sarah felnézett, szeme tágra nyílt a csodálkozástól.
Még arra sem maradt ideje, hogy felegyenesedjék, Matt
máris megragadta a vállát, megrázta és cseppet sem
gyengéd mozdulattal magához húzta; arca vonaglott a
dühtől.
- Miért nem mondtad? - kérdezte indulattól elfúló
hangon.
- Mi-mit? - dadogta Sarah, miközben testének
védekező mechanizmusa működésbe lépett. A férfi
megrémítette. Az ő imádnivaló, gyengéd Mattje most
félelmetesnek tűnt a szemében. Ha csak erre gondolt,
elfogta a remegés.
- Az istenit, Sarah - ordította Matt -, miért nem
figyelmeztettél?
- Matt! Hagyd abba! Fáj!
- Fáj? És mit gondolsz, én mit érzek ebben a
pillanatban? Amikor éppen most adták tudtomra, amit te
elfelejtettél megmondani! Nevezetesen, hogy páriának
fognak tartani, ha kitudódik, hogy lefeküdtél velem.
Hogy ki fog közösíteni a néped! A pokolba, Sarah, miért
nem mondtad ezt meg nekem?
A lány fájdalmas tekintettel nézett rá, már nem érzett
félelmet, csak végtelen szomorúságot.
- Számított volna valamit, ha figyelmeztetlek?
A férfi váratlanul elengedte, és hátralépett. Szemét
szorosan összezárta, és ideges mozdulattal a hajába túrt.
Fájdalom és zavar kavargott benne.
- Igen! Vagyis nem… Nem tudom.
 Az utolsó szavakat már alig hallhatóan mondta,
feszült, fáradt suttogással. Tényleg! Mit tett volna
másképp, ha mindezt tudja? Talán elkerülte volna a
lányt? Talán távol tudta volna tartani szívétől a
szerelmet?
- Mit számítanak neked a mi törvényeink? - kérdezte
Sarah csendesen. - Te egy más világból való vagy, ahová
vissza fogsz térni, mert odatartozol.
- Értem már! - mondta Matt keserűen, nem is próbálva
eltitkolni fájdalmát. - Egy kis szórakozásra fájt a fogad!
Éppen kapóra jöttem egy kis kalandra, igaz? Elég
jóképűnek találtál, és főleg biztonságosnak. Egyetlen
pillantással felmérted, hogy most mindent szabad,
úgysem maradok sokáig…
- Nem! Nem így volt!
- Hát akkor? Talán azt akarod mondani, hogy én
erőltettem rád magam? - kérdezte a férfi és szárazon
felnevetett.
- Nem! - sóhajtotta Sarah kétségbeesetten. Nem mert a
férfi szemébe nézni. Hogyan mondhatná meg neki, hogy
tényleg csak egy kis kalandot akart? Eszébe sem jutott,
hogy kapcsolatuk így is alakulhat. Az pedig végképp meg
sem fordult a fejében, hogy Mattnek fájdalmat okoz.
Mindvégig azt hitte, csak a saját szívét teszi kockára.
- Nem számítottam arra, hogy belédszeretek - suttogta.
- Szóval csak le akartál feküdni velem! - mondta Matt.
Hangja szinte mart a keserűségtől.
Sarah, még mielőtt végiggondolta volna, mit tesz, teljes
erejéből a férfi arcába csapott.
- Hogy merészeled… - suttogta remegő hangon. - Hogy
merészeled ezt mondani nekem?
Elfordult, és könnyein keresztül nézte a kezet, amellyel
megütötte Mattet. Soha életében nem emelt kezet
senkire, s most dühében megütötte azt a férfit, akit
szeret. Szinte fájt az egész testét átjáró szégyenérzet.
Sajgott a szíve, sajgott a teste. Az istálló félhomályában
keresett menedéket, jólesett neki a falakból áradó
hűvösség, örült, hogy szenvedő arcát nem világítják meg
a lemenő nap vörös sugarai. Beszívta a széna édeskés,
dohos pókhálószaggal keveredő illatát, figyelte Otis
rekeszében a játszadozó macskákat.
- Sarah?
- A szenvedés fátyolán át Sarah alig hallotta meg Matt
hangját, amely egyébként jóval magasabb és feszültebb
volt, mint általában. A férfi megköszörülte a torkát,
miközben csoszogása egyre közelebbről hallatszott az
istálló repedezett betonján.
- Sarah, borzasztóan sajnálom. - Nagyot szippantott, és
tovább köszörülte a torkát. Nem kellett volna ezt
mondanom.
- Azért lettem a tiéd, mert szeretlek - suttogta a lány.
Könnyei áttörtek szempillája sűrű fátyolán, és
végigcsorogtak az arcán.
- Tudom. Tudom, hogy azért - mormogta Matt. Sokkal
jobban szenvedett attól, hogy fájdalmat okozott a
lánynak, mint attól, amit Sarah vele tett. A háta mögé
lépett; remegő karjával átölelte, és magához húzta.
Szerette volna arcát Sarah fényes, puha fürtjeibe temetni,
de a merev főkötő, a lány amisságának legszembetűnőbb
szimbóluma ezt lehetetlenné tette. Legszívesebben
letépte volna Sarah fejéről, már mozdult is, hogy
megtegye, de valami megállította. Hát nem Sarah amis
mivolta, az egyszerűség, a naivitás, a báj vonzotta
leginkább kezdettől fogva? Nem kívánhatta, hogy - akár
külsejében - megváltozzon, mégis ugyanaz maradjon,
aki.
- Szerettem volna egyszer az életben igazán szeretni -
hüppögte a lány. - Olyan nagy baj ez? Tudtam, a végén
úgyis visszamész a városba, én pedig itt maradok, itt
élem le az életemet. Annyira szeretlek! Hát bűn, hogy egy
rövidke időre át akartam adni magam a szerelemnek?
- Dehogy!
- Nem hiszem, hogy bűn lenne a szerelem! - folytatta
Sarah. Egész testében remegett. - Csak öröm és fájdalom.
 Matt erősen hunyorgott a szemét égető könnyektől.
Maga felé fordította a lányt, és még szorosabban átölelte.
Ilyen egyszerű lenne hát a legkomplexebb érzésnek
tartott szerelem? Sarah szerint csak öröm és fájdalom
keveredik benne. Tényleg csak ennyit enged meg nekik a
sors? Olyan kevésnek tűnt ez, amikor olyan sokáig várt a
szerelemre! Azon tűnődött, vajon Sarah is olyan
becsapottnak érzi-e magát, mint ő. Szavai alapján úgy
érezte, beletörődött a sors akaratába. Ő visszamegy a
„nagyvilág”-ba, Sarah pedig itt marad, szerelmük
fájdalommá alakul át, majd az is elhal, és megsárgult
emlékek maradnak csupán. Fájó űrt érzett szívében már
a gondolattól is. Ugyanakkor belátta, nem történhet
másképp. Eszébe jutott ugyan, hogy magával hívja a
lányt, de nem adott hangot kérésének, hiszen úgyis tudta
a választ. Sarah maga mondta neki, hogy soha nem tudná
elhagyni a családját, nem tudna változtatni életmódján.
- És most mi lesz? - kérdezte kétségbeesetten. - Nem
akarom, hogy bármi bajod legyen azért, mert szerettél!
Sarah úgy érezte, kettéhasad a szíve. Mire számított,
mit fog mondani Matt? Tényleg azt várta, hogy megosztja
vele a jövőjét? Matt képtelen megváltozni, ő szintén,
hiába álmodozott róla annyiszor. Gondolnia kell a
családjára is. Nem hagyhatja szégyenben őket azzal, hogy
elmegy! Ha csak arra gondolt, hogy nem láthatja őket
soha többé, átjárta testét a fájdalom. Aztán arra a másik
világra is gondolnia kell. Képes lenne-e elfogadtatni ott
magát? A saját szemével látta, hogy abban a világban
még Matt is veszélyeknek van kitéve. Az a világ őt egy
szempillantás alatt felfalná. Természetesen egy idő után
Matt is ráunna. Amit most újdonságnak talál benne,
hamarosan nyűggé változna a férfi szemében. Most
ugyan habozás nélkül a védelmére kelt, ha kellett, de
felesleges lett volna áltatni magát. Abban a világban,
ahová a férfi tartozott, egy idő után csak kolonc lenne a
nyakán.
Kár is ezen tépelődni! Kezdettől fogva tudta, hogy
számukra csak a pillanat, az itt és most létezik.
- Senki nem tud arról, ami köztünk történt - szólalt
meg. Gyűlölte magát azért, hogy el kell titkolnia
szerelmüket. - Amit egymás iránt érzünk, csakis és
kizárólag a miénk. Én nem akarok változtatni semmin,
amíg nem muszáj.
Matt még szorosabban fonta karjait a lány köré.
- Én sem - suttogta. Tudta, már nem sok időt tölthet
itt, de annak minden percét meg akarta osztani Sarah-
val. Fel akart töltődni érintésével, ízével, édes illatával,
hogy legyen mit magával vinnie, ha eljön a búcsú
pillanata. Sértett büszkesége, ami az előbb arra
ösztönözte, hogy mielőbb elmenjen, nem kelhetett
versenyre azzal a mindennél erősebb vágyával, hogy
elfogadja és viszonozza Sarah szerelmét, amíg csak lehet.
Maga felé fordította a lány arcát, és lehajolt, hogy
megcsókolja. Félúton találkozott a szájuk - Sarah is éhes
mohósággal akart felhalmozni minél több emléket, hogy
legyen mit felidézni az előtte álló hosszú, magányos
éjszakákon, amikor semmi egyebe nem lesz, csak a
vágyakozás egy érintés, egy csók után, és a szívében
tátongó, hatalmas űr.
Remegő ujjakkal simogatták egymás arcát, szájuk
éhesen, kiolthatatlan szomjjal adta át magát az
őrületnek. Mohón szívták magukba a feledhetetlen ízeket
és egymás könnyeit, testüket tűzvészként rohanta meg a
kétségbeesett szenvedély.
Matt elszakította száját Sarah ajkától, és olyan
szorosan ölelte magához a lányt, mintha soha többé nem
akarná elengedni. Azt szerette volna, ha a törékeny test
körvonalainak lenyomata mindörökre megmaradna a
testén. Tekintete kétségbeesetten ugrált ide-oda, mintha
keresne valamit, végül megpihent az istállóban
felhalmozott szénán és a bálák tetején heverő
összehajtott durva lópokrócon. Néhány pillanat múlva
már egymással szemben térdeltek a hevenyészett
szénaágyra terített takarón. Kevés idejüket nem akarták
a vetkőzés procedúrájával még jobban lerövidíteni, így
csak a legfontosabb testrészekről távolították el ruháikat.
Sarah simogató ujjai számára szétnyílt az ing Matt izmos
mellkasán, míg a lány válláról a csípőjére csúszott a ruha,
feltárva formás melleit a férfi tekintete és becéző érintése
előtt.
 Matt óvatosan a szénára fektette a lányt és áhítatosan
csókolni kezdte a száját, nyakát, kulcscsontját - élvezettel
kóstolt bele Sarah testének minden apró gödröcskéjébe.
Amikor forró, nedves szája rátalált az egyik rózsaszínű
mellbimbóra, Sarah kétségbeesetten felnyögött, majd
dédelgetésre éhesen belekapaszkodott a férfi dús, rövid
hajába, és még közelebb húzta magához a fejét.
Egy hosszú perc múlt el így, aztán Matt felemelte a
fejét, de csak azért, hogy míg forró száját lehűti a levegő,
elgyönyörködjön az alatta kitárulkozó gyönyörű női
testben. Hüvelykujjával simogatni kezdte a duzzadt
mellbimbót, amitől Sarah ismét kéjesen felnyögött, teste
a lábai közé ékelt izmos comboknak feszült. Ezután Matt
a másik mell fölé hajolt, hogy azt is hasonló
gyönyörökhöz juttassa. Hol mohón beszívta, hol
gyengéden becézte nyelvével, élvezte édes ízét, és boldog
volt, hogy a lány a lehető legtermészetesebb módon
kínálja fel neki a testét. Matt nemcsak elfogadta, hanem
egyre követelődzőbben kereste sajgó vágyai csillapítására
a gyógyírt, miközben ő is igyekezett átadni mindazt, ami
a szívében volt.
Szája visszavándorolt Sarah ajkára, közben sietős
mozdulatokkal igyekezett megszabadulni nadrágjától,
remegő ujjai azonban csak hátráltatták. Sarah magától
értetődő mozdulattal a férfi csípőjéhez nyúlt, kigombolta
a nadrágját, lehúzta a cipzárt, majd ujjait a merev
hímvessző köré kulcsolta, simogatta, becézte a férfit,
tenyerét bizsergette a belőle áradó forróság. Végül
megemelte csípőjét és magába fogadta Mattet, aki lassú,
érzéki mozdulattal vette birtokába a felkínálkozó testet.
Matt egész testében megremegett, amikor elmerült a
szűk forróságban.
- Annyira szeretlek, Sarah - suttogta alig hallhatóan.
- Tudom - válaszolta a lány, bár szíve szomorúsággal
telt meg a gondolattól, hogy bármennyire szeretik is
egymást, a sors hamarosan közéjük áll és a gonosz,
erőszakos világ visszaszippantja magába a férfit.
De most, ebben a fájdalmasan gyengéd pillanatban,
egymáséi voltak. Nemcsak testük, hanem lelkük is
É
egyesült. És ha ennél több nem is adatik meg, örülniük
kell legalább az együttlét tökéletes harmóniájának. Sarah
soha nem érezte magát nőiesebbnek, soha nem kapott
annyi gyengédséget, annyi szerelmet, mint abban a
pillanatban, amikor odaadta magát a férfinak, akit egész
szívével szeretett. Testük együtt mozgott, és semmire
sem vágytak jobban, mint nyújtani a pillanatot, elodázni
a beteljesülés gyönyörét, hogy minél többet adhassanak
egymásnak.
Matt szorosan ölelte a lányt, átfogta vállait, egyre
gyorsabban mozgott. Sarah szinte hozzátapadt Matt
testéhez, lábait a keskeny csípő köré kulcsolta, tenyere
megfeszült a verejtékben úszó, izmos háton - mintha
mindörökre magába akarná zárni a férfit.
Elsőként Sarah jutott a csúcsra. Mindent elsöprő
robajjal járta át testét a gyönyör, egy hosszú percre szinte
meghalt körülötte a világ. Matt érezte, hogy a karjaiban
tartott test megfeszül, majd kéjesen felnyögött, amikor a
lány legbelsőbb izmainak összehúzódása őt is hasonló
gyönyörök felé kezdte repíteni. Minden erejét
összeszedte, hogy elodázza az édes pillanatot,
könyörtelenül fegyelmezte vágyait, amint tovább mozgott
a lányban; szerette volna minél jobban elnyújtani Sarah
orgazmusát, szerette volna még egyszer a szenvedély
csúcsára juttatni. Amikor Sarah másodszor is felkiáltott,
Matt sem bírta tovább - hangja csatlakozott a lányéhoz és
átadta magát a beteljesülés boldogságának.
A táj a horizonton alábukó nap ragyogó, narancssárga
sugaraiban fürdött, amikor a ház felé indultak. Mintha
minden átitatódott volna a csodás színekkel - az
épületek, a kukoricatáblák, még az út szélén sárguló gaz
is hihetetlenül szépnek tűnt ebben a kivételes
pillanatban.
A felhőtlen égbolton élesen kirajzolódott a dél felé
tartó vadlibák V-alakzata, gyászos gágogásuk volt
egyetlen kísérőjük. Aztán a nappal átadta helyét a
félhomálynak. A nap lehanyatlott, a csípőssé váló levegő
erős éjszakai fagyot ígért.
Matt és Sarah kéz a kézben sétált a ház felé. Nem
siettek, részben azért, mert egyikük sem akart véget vetni
az intim közelségnek, részben pedig azért, mert Matt
hirtelen érezni kezdte sérüléseit - nemcsak teste, hanem
lelke is átitatódott a fájdalommal. Megviseltnek,
agyonvertnek és reményvesztettnek érezte magát, amint
a ház hátsó bejárata felé bicegett. Egyikük sem merte
kimondani azt a kérdést, amely egyre hangosabban
visszhangzott szívükben - mennyi idejük van még?
Mire a tornác lépcsőjéhez értek, ez a talány is
megoldódott - kivágódott az ajtó, és ki nem mondott
kérdésükre ott állt velük szemben a megcáfolhatatlan
felelet. Isaac Maust alakja vészjóslóan magasodott a
lépcsősor tetején. Eljött az utolsó pillanat.
 10

Sarah-nak elég volt egyetlen pillantást vetnie az apjára

ahhoz, hogy földbe gyökerezzen a Iába. Az öregember
arcáról áradó harag és megvetés szinte sütött. Sarah
elengedte Matt kezét, így saját mardosó bűntudata
mellett még a férfi sértett tekintetét is el kellett viselnie.
- Apa - szólalt meg csendesen, aztán elhallgatott. Nem
bírta megkérdezni, miért jött az apja. Nem akarta tudni a
választ.
Isaac fenyegető arccal nézett le rá a lépcső tetejéről,
összevont, bozontos szemöldöke és a szája körül
elmélyült barázdák nem sok jót ígértek. Amikor
megszólalt, hangja érdes volt, és természetesen németül
beszélt.
- Hogy hozhattál ekkora szégyent a fejemre? Sarah
Troyer, a lányom vagy te egyáltalán?
Sarah szeme könnybe lábadt, de nem engedte, hogy
egyetlen csepp is lecsorduljon az arcán. Régi sebeket
szakítottak fel lelkében apja szavai. Isaac soha nem
értette meg őt, még csak meg sem próbált a közelébe
férkőzni. Mióta emlékezni tudott, apja mindig
helytelenített valamit a viselkedésében, bűnösnek találta
elapadhatatlan tudásszomját, örökös vágyakozását
valami meghatározhatatlan iránt. Egyszerűen nem vett
tudomást arról, hogy Sarah milyen kétségbeesetten
szeretne engedelmes lánya lenni, milyen pusztító harcot
folytat önmagával azért, hogy képes legyen apja elvei
szerint élni.
- Kérdés volt ez vagy vád? - nézett végül apja
könyörtelen, villámokat szóró szemébe.
Isaac válasz nélkül hagyta a kérdést, úgy tett, mintha
nem értené a nyelvet, amelyen a lánya beszél. Tekintete
megvetően sújtott le ezúttal Mattre, szavait azonban
továbbra is Sarah-hoz intézte.
 - Ezért alkalmaznak téged az angolok? Hogy kézen
fogva sétálj a vendégeikkel? Mint ezzel a férfival, aki nem
a férjed, sőt még csak nem tartozik a felekezetedhez sem?
Sarah apja előbbi taktikájához folyamodott - ő sem
vett tudomást a kérdések záporáról. Ott állt mögötte
Matt csípőre tett kézzel, és értetlenül kapkodta a fejét.
- Mit mond? - kérdezte; és idegesen nézett hol Sarah-
ra, hol az öregemberre. Érezte a feszültséget, és
egyáltalán nem tetszett neki a fenyegető hangulat. Főleg
a lány szemében gyülekező könnycseppek aggasztották,
ez már önmagában elegendő volt ahhoz, hogy gyűlölje a
férfit.
- Mit akar?
- Miért jött ide, apa? - kérdezte Sarah angolul, annak
ellenére, hogy semmilyen nyelven nem akarta hallani a
választ. Mattnek azonban joga volt tudni, hogy mi
történik közte és az apja között.
Isaac még mindig nem volt hajlandó angolul
megszólalni. Inkább makacsságból, mint megszokásból,
de továbbra is a jellegzetes torokhangú német
dialektusban beszélt.
- A családon kívül ehhez senkinek semmi köze.
Szükség van rád otthon, és kész. Menj, fogd a holmidat!
Máris indulunk!
- Csak nincs valami baj? Miért kellek otthon? - szaladt
ki Sarah száján a rémült kérdés. A családja iránt érzett
féltés minden mást elnyomott benne abban a percben. -
Talán anya megbetegedett? - Kezét idegesen tördelve
közelebb lépett a lépcsőhöz, remélve, hogy ki tud valamit
olvasni apja kifejezéstelen arcából. - Mi történt?
- Sok minden. Látogatóink voltak ma reggel. Először
Micah Hochstetler, aztán a lelkész.
A lelkész említésére Sarah ereiben megfagyott a vér.
Ha az apja a lelkész látogatása miatt jött ide, akkor senki
nem beteg otthon. Egész más okokból akarja hazavinni
őt. A lelkész kötelességei közé tartozott, hogy
figyelemmel kísérje a közösség tagjainak életét, és ha
valaki megszegte az Ordnungot, azaz a felekezet
törvényeit, a lelkésznek kellett ítélkezni felette. Lapp
tiszteletes apja közeli barátja volt. Egészen természetes
volt tehát, hogy először Isaacot kereste fel, ha egy Maust
gyereket illetően bármi felmerül. Sarah csak azt nem
tudta, és, őszintén szólva, félt is megtudni, mi volt a
tényleges oka mai látogatásának.
- Mielőtt idejöttem dolgozni, nemcsak Lapp
tiszteletest, hanem magát a püspököt is felkerestem -
szólalt meg Sarah. Kétségbeesetten vágyott rá, hogy
munkája legyen a probléma okozója. - Mindketten
megnyugtattak, hogy…
- Nem a munkádról van szó! - szakította félbe Isaac
türelmetlenül. Arca elsötétült, amint remegő, bütykös
ujjával Matt felé bökött. - Erről a jenkiről!
- Hohó, álljunk meg egy pillanatra! - kiáltott fel Matt
és felemelt kezekkel tiltakozott Isaac szitkozódó szavai
ellen. - Lehet, hogy nem beszélem az itteni nyelvjárást,
de azt észreveszem, ha sértegetnek!
- Sértegetés? - fortyant fel Isaac, végre angolra fordítva
a szót. - Még maga mer sértegetésről beszélni? Maga, aki
szégyenbe hozta a lányomat Isten és az emberek előtt?
Matt tekintete fagyossá vált; szinte sugárzott belőle a
gyűlölet. Isaac Maustra nézett, a férfira, aki az élő,
átléphetetlen akadályt képezte közte és a nő között,
akinél soha senkit jobban nem szeretett, akinek odaadta
a szívét. Éppen ezért nem állt szándékában szó nélkül
eltűrni, hogy bárki, akár a lány apja, akár maga Isten
igaztalan vádakkal mocskolja be szerelmüket.
- Sarah nem tett semmit, ami miatt szégyenkeznie
kellene. A maga lánya egy gyönyörű, okos, szeretetre
méltó nő. Ha tudni akarja, kapcsolatunk nagyon is
komoly és nem tűröm, hogy bárki beszennyezze!
- Mi köze mindehhez Micah Hochstetlernek? - vágott
közbe Sarah gyorsan, még mielőtt apja reagálhatott volna
Matt szavaira. Azt ugyan nem tudta, milyen
következményekkel lesz rá nézve a lelkész látogatása, de
nem akarta még tovább rontani amúgy is kilátástalan
helyzetét.
 Apja savanyú képpel fordult hozzá.
- Tegnap, amikor egy rakomány kukoricával elhaladt a
panzió mellett, látta, hogy a fűben kergetőzöl ezzel az
angollal. Mindennek a tetejében még a hajadat is
leengedted. Így volt?
Sarah-nak az a vad gondolata támadt, hogy kitalál egy
történetet magyarázatul arra, amit apja szomszédja
látott, de nem jutott semmi az eszébe, és egy pillanat
múlva már szégyellte is magát ostoba ötletéért. Csak nem
fogja hazugságokkal lealacsonyítani Matt iránt érzett
szerelmét azért, hogy kiengesztelje az apját? Most az
egyszer nem fog gyáván viselkedni!
- Így volt? - követelte Isaac a választ, és egy lépést tett
lefelé a lépcsőn - úgy tornyosult lánya fölé, mint egy
minden jogokkal felruházott bíró. A hideg pára
lecsapódott cseppjei csillogtak szakállán, a tornác
lámpájának fénye glóriaként keretezte a fejét - majdnem
olyan félelmetes volt, mint Mózes a szikla tetején. -
Mered tagadni?
- Elmondhatom, hogyan történt? - kérdezte Sarah
lágyan. Már fojtogatták a torkában felgyülemlett
könnycseppek. - Ad lehetőséget arra, hogy
megmagyarázzam? ÉI magában egyetlen cseppnyi kétely
is a mások szavával szemben?
- Úgy gondolod, hogy megérdemled? - kérdezett vissza
az apja olyan hangsúllyal, hogy szinte fájt.
Kár a fáradozásért, gondolta Sarah szomorúan, de nem
pazarolt energiát arra, hogy ezt ki is mondja. Isaac nem
fogja meghallgatni őt. Elfordította a fejét, és arcán
peregni kezdtek a könnyek. Túlságosan sebzett volt
ahhoz, hogy továbbkutassa apjában a megértés vagy
legalább az együttérzés legparányibb jelét. Nem lett
volna semmi értelme. Isaac Maust kemény; hajthatatlan
és roppant puritán ember volt. Szerette családját, de nem
tűrt el semmiféle engedetlenséget. Sarah,
szerencsétlenségére, épp olyan makacsnak született,
mint amilyen az apja volt, és lelke szembeszállt minden
zsarnoksággal.
 - Menj és csomagold össze a holmidat! - reccsent rá
Isaac, hangjából szinte csöpögött az. undor.
Sarah ösztönösen szembe akart fordulni apja
akaratával, de aztán Jacobra, édesanyjára. testvéreire
gondolt és minden erejét összeszedve háttérbe szorította
lelkében a lázadót. Abban a pillanatban nem is
foglalkoztatta, Isaacot mennyire megbántaná
engedetlenségével, csak annyit tudott, hogy családja
többi tagjának nem akar fájdalmat okozni. Ezenkívül
látott némi esélyt arra, hogy ha őszintén elbeszélget a
felekezet vezetőivel, pár nap múlva visszatérhet a
panzióba. Meg kell hát ragadnia ezt a lehetőséget; sok
fájdalmat takaríthat meg ezzel.
Elindult felfelé a lépcsőn, Matt keze azonban
megállította.
- Várjunk csak! - mondta, és Isaacra emelte tekintetét.
- Nem Sarah hibája, ami történt. Az enyém. Nem
gondoltam, hogy Isten elleni vétek, ha szórakoztunk egy
kicsit. Veszélytelen móka volt az egész. Játszottunk. Nem
ártottunk vele senkinek.
- Valóban? - kérdezte Isaac; és jelentőségteljes
pillantást küldött Matt Sarah karján nyugvó keze felé. -
Hadd mondjak valamit, Mr. Angol! - folytatta, ujjával
vádlón hadonászva Matt orra előtt. - Lehet, hogy maga
nem ismeri a mi törvényeinket, Sarah azonban igen. Neki
kellett volna ellenszegülni a gonosz csábításának, és
mivel nem tette, bűnhődnie kell.
- Nem követett el semmiféle bűnt! - ellenkezett tovább
Matt.
Isaac felhorkant és megragadta lánya másik karját.
- Ezt nem maga hivatott eldönteni!
- Hát ki? Talán maga? - kérdezte Matt dühösen, és még
szorosabban kulcsolta ujjait Sarah törékeny karja köré. -
Mit gondol, ki maga? Talán az Isten?
Isaac viharvert arca elvörösödött.
- Nem vagyok Isten! - sziszegte. - Isten szolgája
vagyok, és az Ő törvényei szerint élek.
 Megpróbálta kirántani Sarah-t Matt szorításából, de
nem sikerült.
- Maga a saját törvényei szerint él! - vetette oda Matt
megvetően. - Sarah egyetlen bűne az, hogy szerelmes.
Lehet, hogy a szerelem a maga szemében bűn, de kétlem,
hogy Isten előtt is az lenne.
- Szerelem! - Isaac úgy köpte a szót, mintha undorodna
tőle. - Jól tudom, miként értelmezik maguk angolok a
szerelmet! A testi kapcsolattal tartják egyenértékűnek!
Csak nem azt akarja mondani, hogy megbecstelenítette a
lányomat?
Matt szeme elé vörös köd ereszkedett. Tehetetlen
dühében nem támadt jobb ötlete, mint hogy behúzzon
egyet Sarah apjának. lzmai megfeszültek,
gránitszilárdságúvá váltak, jobb keze ökölbe szorult, és
már lendült volna, de egy belső hang azt súgta, fogja
vissza magát. Abban a pillanatban az tűnt legfontosabb
feladatának, hogy maga mellett tartsa a lányt, és ahogy
elhatalmasodott szívében a ragaszkodás, úgy csökkent
izmaiban a feszültség.
- Én soha senkit nem becstelenítettem meg! -
mennydörögte vészjósló hangon. Isaac tekintete azonban
már Sarah arcát fürkészte.
- Ez az ember szerelemről beszél, lányom - fordította
ismét németre a szót. - Remélem, nem követtél el még az
eddigieknél is nagyobb bűnöket? Amilyenekre
tisztességes ember még csak gondolni sem mer?
Sarah most sem válaszolt. Nem fogja bemocskolni, ami
közte és Matt között történt azzal, hogy bűnné silányítja.
Szíve azt súgta, nem követett el bűnt. Ez alatt a néhány
nap alatt sokkal közelebb került Matthez, mint néhai
férjéhez bármikor: Lélekben házastársak voltak, és azért
imádkozott, hogy Isten is annak tekintse őket. Dacosan
felvetette fejét, még egy fekete pontot szerezve ezzel
apjánál.
- Lefeküdtél ezzel az angollal? - kérdezte Isaac dühtől
remegő hangon. Olyan erősen markolta meg a lány
karját, hogy az csaknem felszisszent fájdalmában. -
Paráználkodtál vele? Hát szajhát neveltem én?
 Sarah az ajkába harapott, nehogy egy hang is elhagyja
a száját. Tudta, le kellene hajtania a fejét; ha
szégyenkezne, megbánást tanúsítana, talán sikerülne
megenyhíteni az apját, de nem volt szégyellnivalója,
alakoskodni pedig nem bírt. Kihívóan, lázadó tekintettel
nézett az öregember szemébe, szabadjára engedte
mindazt, amit olyan hosszú ideig magába fojtott.
Dacosan, büszke fejtartással fogadta az apja szeméből
áradó megvetést, s ez már önmagában is bűnnek
számított.
Isaac szidalmazni kezdte, arcvonásai még jobban
eltorzultak hihetetlen haragjában. jobb keze
villámgyorsan lendült a magasba, és hatalmas ütést mért
Sarah arcára. A lány száján kiserkent a vér, arca égett, de
még mindig vissza tudta tartani könnyeit.
Matt fojtott káromkodás közepette kitépte a lányt
Isaac kezéből, gyengéden remegő ujjai közé fogta az
arcát, hogy megnézze, mennyire súlyos az ütés okozta
seb. Hüvelykujjával kitörölt néhány vércseppet Sarah
szája sarkából - a legszívesebben felcsókolta volna őket,
de nagy nehezen legyőzte a kísértést.
- Nincs semmi baj - suttogta a lány, és a férfira emelte
esdeklő tekintetét. - Ne ronts tovább a helyzeten, Matt!
Kérlek!
- Hogy a pokolba ronthatnék még ezen? - kérdezte
Matt. Hangja remegett. Megvetően nézett Isaacra. -
Pacifista létére elég gyorsan eljár az ökle! Takarodjon
innen! Előttem senki nem üthet meg nőt. Még az ilyen
önmagát jámbornak, istenfélőnek gondoló ember sem,
mint maga. Távozzon! Most, azonnal!
- Gyerünk, Sarah! - Isaac olyan hangon mordult a
lányára, mintha a kutyáját szólítaná. A pofon miatt nem
mutatott semmiféle megbánást, egyedül megüresedő
tekintete árulta el, hogy mit érez.
Sarah tett egy lépést az apja felé, Matt azonban megint
visszatartotta.
- Matt - mondta a lány lágyan, szemével a férfi
tekintetét keresve. - Hidd el, minden rendben lesz!
 A férfi hitetlenkedő szemekkel nézett vissza rá.
- Már hogy lenne rendben! Sarah, az istenért, felnőtt
nő vagy! Még az apád sem teheti meg veled, hogy miután
összevert, a hajadnál fogva vonszoljon el innen! Az ég
szerelmére, miért nem látod be, hogy nincs joga
beleszólni az életedbe?
- Az apám!
- Ez még nem jogosítja fel arra, hogy…
- Matt! - hallatszott Ingrid hangja a tornác felől. Arca
feszült volt és parancsoló. - Ne szólj bele! Sarah tudja,
mit kell tennie!
A férfi álla megvonaglott, legszívesebben vitába szállt
volna nővérével, de összeszorította ajkait. Nem tudta
kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy ő Sarah
védelmezője, a ragyogó páncélba öltözött lovag, aki a
sárkánnyal is birokra kel szerelméért. Aztán egy pillanat
múlva belátta, hogy mint lovag, megbukott. Ő az oka
annak, hogy Isaac Maust megütötte a lányát. Sarah
miatta került komoly összetűzésbe a felekezetével.
Sikerült megint, még egyszer utoljára fájdalmat okoznia
neki, pedig semmire sem vágyott jobban, mint hogy
szerethesse, minden veszélytől megvédhesse. Talán
tényleg az lesz a legjobb, ha mielőbb visszatér
megszokott életmódjához. Kezdett fájdalmasan
egyértelművé válni, hogy a két különböző világ között
tátongó szakadék mindörökre elválasztja őket egymástól.
- Kérlek, Matt - könyörgött a lány. Arca már
könnyekben úszott. - Kérlek.
Sarah arra kéri, hogy engedje elmenni. Hogy is
mondta? Már a kezdet kezdetén tudta, hogy csak rövid
ideig szerethetik egymást. Ő, Matt, mindvégig küzdött ez
ellen, mint ahogy most is próbál küzdeni a lányért, aki
arra kéri, engedje el. Ha a szívére hallgat, és tovább
ellenkezik vele, tönkreteheti az életét. Énjének önző fele
viszont azt súgta, ha el is szakítja a családjától, ők ketten
megmaradnak egymásnak, és a szerelem, amely oly
gyorsan virágzott ki köztük, mindenért kárpótolni fogja.
Lelke mélyén azonban tudta, túl nagy árat kellene fizetni
ezért. Nem kényszerítheti arra a lányt, hogy változtasson
életmódján, és hagyja el családját, hitét. Sarah nem akart
ekkora áldozatot hozni, és ha mégis rávenné erre a
lépésre, vajon túlélné-e a szerelmük?
Szörnyű erőfeszítésébe került, hogy elengedje Sarah
karját, de úgy érezte, nincs más választása. Letette a
fegyvert Isaac Maust előtt.
Sarah ránézett, és ő azt hitte, meghasad a szíve.
- Sajnálom - suttogta a lány alig hallhatóan. - Nem
akartam fájdalmat okozni neked. Bocsáss meg, kérlek!
Matt szemét égették a könnyek, amint nézte a lányt -
szeretett volna még egyszer utoljára feltöltődni kedves
vonásaival. Kinyújtotta kezét, és letörölt egy
könnycseppet Sarah arcáról.
- Csak azt ne sajnáld, hogy szerettél - mondta, azzal
megfordult és elsántikált. Még soha nem érezte magát
ennyire öregnek, ennyire megviseltnek.
Sarah néhány perc múlva már el is ment. Matt az
udvar távoli zugában üldögélt egy juharfa alatt, és a
díszes, kovácsoltvas padról nézett a távolodó fekete
bricska után, amely hamarosan eltűnt a szeme elől - a
nyomában felszálló hatalmas porfelhő végleg elszakította
tőle a lányt.
A lemenő nap utolsó sugarai is elhaltak, mintha ők is
Sarah-t gyászolnák; átadták helyüket az éjszaka
sötétjének. Az égen tündöklő milliónyi csillag áttetsző,
fényes fátylat vont a föld fölé. Matt a legragyogóbbat
kereste tekintetével.
Csillag, csillag, fényes csillag, ha meglátlak, hulló
csillag… - jutott eszébe a réges-régen elfelejtettnek hitt
gyermekmondóka, és bár nem hitt a csodákban,
megilletődött egy pillanatra.
Hosszú hónapok óta olyan öregnek, olyan kiégettnek
érezte magát, mint a földgolyó maga - egészen addig, míg
Sarah be nem lépett az életébe, és a maga csendes
módján megtanította arra, hogy a környező világ
legapróbb szépségeit is észrevegye, értékelni tudja. Most,
hogy elment, magával vitte mindazt az örömet és
szépséget, amelyet Matt rajta keresztül fedezett fel.
 Barackvirág szimatolva közeledett az udvar másik vége
felől. Kivételesen csendben volt. Amikor meglátta a férfit,
nyílegyenesen hozzá vágtatott, megszagolta a cipőjét és
leült a Iába elé. A kutya komor, bánatos szemei jól
láthatóan rajzolódtak ki a hold ezüstös fényében.
- Még annál is rosszabbul érzem magam, mint ahogy te
kinézel - mormogta Matt.
A kutya halkan felvonított, és együttérző pofát vágva a
férfi lábára hajtotta a fejét.
Az árnyak közül Ingrid alakja bukkant elő. Matt
bőrdzsekijével a kezében közeledett a pad felé.
- Más sem hiányzik magának, dr. Thorne, mint egy
alapos megfázás - mondta, és leült öccse mellé a padra.
Hangjából együttérzés, gyengédség áradt.
Matt nem vette fel a dzsekit. Hosszú ideig nem is szólt,
csak ült, bámult az éjszakába, szinte szívta magába a
csendet és nyugalmat. Ha nem is mondta ki, örült nővére
társaságának.
- Gondolod, hogy meg tudja értetni velük? - kérdezte
végül.
- Nem tudom. De úgy hiszem, meg fognak bocsátani
neki, ha Sarah erre igényt tart, és kéri. Az amisok
általában jószívűek, és egyáltalán nem haragtartók.
- És mi van azzal a meid-micsodával, amiről beszéltél?
- Meidung. Ha valaki nem bánja meg a bűnét, nehezen
kerülheti el. De Sarah esetében talán nem olyan súlyos a
helyzet. És amint mondtam, az amisok jóindulatú,
megbocsátó emberek.
Matt keserűen felnevetett.
- Ezt az apjáról nagyon nehéz lenne elmondani!
- Isaac kemény férfi, és valami miatt nagyon
megkeseredett. Nagyon ragaszkodik az Ótestamentum
tanításaihoz, népe szokásaihoz. Hihetetlenül mereven.
- Meg tudtam volna ölni, mikor Sarah-t megütötte!
- Tudom - mondta Ingrid halkan.
 Még jó darabig csendesen ültek egymás mellett, Ingrid
feje Matt vállán pihent, aztán megfogta öccse finom kezét
és erősen megszorította.
- Borzasztóan sajnálom, Matt!
Hát még én!, gondolta a férfi. Tudta, a testét-lelkét
marcangoló fájdalom ellen nincs semmiféle orvosság.
- Nem tehetnék mégis valamit az érdekében? -
kérdezte reménykedve.
- Kérlek, Matt, ne avatkozz bele! Nem tűrnék el. Főleg
tőled nem! A leghelyesebb, ha távol tartod magad tőlük.
Éld tovább az életedet!
Milyen életet? - kérdezte belülről egy elcsüggedt hang.
Ösztönei azt súgták, legfőbb ideje lenne reálisan nézni
a dolgokat. Tényleg az tűnt a legjobb megoldásnak, ha -
megfogadva Ingrid tanácsát - visszamegy a városba, és
munkájába temetkezve megpróbál felejteni. Csak így
látott esélyt arra, hogy rövid itt-tartózkodása és futó
kapcsolata a fiatal amis nővel emlékképpé fakuljon, és az
idő gyógyító hatása enyhítse fájdalmát. Jól tudta, ezt
kellene tennie, szíve azonban nem ezt tanácsolta.
Valahol a szíve mélyén mindössze annyit érzett, hogy
talált valami ragyogóan szépet, valamit, ami
újjávarázsolta sivár, egyhangú életét, és ettől a valamitől
most megfosztották, egyszerűen kitépték a kezei közül,
jóval előbb, mint várta volna. Valahol a szíve mélyén
mindössze annyi tudatosult, hogy soha nem volt még
ennyire elhagyatott, ennyire magányos, mint most.
Szerette volna tudni, hasonlóan érez-e Sarah is. Nézte
a csillagos eget, hallgatta a megszáradt kukoricaszárak
zörgését, a lehullott falevelek zizegését. A késő őszi fagy
már a csontjáig hatolt, de egyre csak Sarah és a
mindössze néhány kilométernyire álló ház járt a fejében -
a ház, melynek kapuja örökre elzárta tőle a lányt.
Csak azt ne sajnáld, hogy szerettél…
 11

- Lapp tiszteletes azt tanácsolja, látogasd meg a

rokonainkat Ohióban - szólalt meg Isaac. - Ott lenne időd
elmélkedésre, imádkozásra, és ha lelki sebeid
begyógyultak, ismét visszatérhetsz közénk.
Sarah keserűen vette tudomásul a döntést. Úgy
tekintették Matt iránt érzett szerelmét, mint egy
betegséget, amelyből, ha megfelelő kezelést kap,
bizonyos idő után kigyógyulhat.
Hárman ültek a tölgyfa konyhaasztal körül: Isaac,
Anna Maust és ő. A család többi tagját minden
különösebb indoklás nélkül aludni küldték, senkivel nem
közölték, mi történt, miért jött haza Sarah, mégis
mindenki érezte a helyzet komolyságát. A
petróleumlámpával megvilágított konyhában ezen az
estén nem volt helye tréfálkozó hangnak.
- Nem kell nyilvánosan megbánnom a bűneimet? -
kérdezte Sarah. Bágyadtnak, megviseltnek érezte magát,
rázta a hideg, ám ennek semmi köze nem volt a csípős
októberi szélben megtett kocsiúthoz.
- A lelkész mindössze annyit tud, amennyit Micah
Hochstetler elmondott neki, és fogalmam sincs, miért, de
nagyon elnéző veled szemben. Úgy véli, az idő majd segít
abban, hogy észre térj, ezért javasolta, hogy utazz el,
mielőtt még rosszabbra fordulna a helyzet. Nem
engedhetem, hogy szégyenben hagyd a családomat.
Az én családomat! Mintha Sarah kívülálló lenne,
mintha apja máris kitagadta volna! Fájt a megjegyzés, de
semmi pénzért nem mutatta volna. Hosszan, megvető
tekintettel nézett apjára - soha nem találta még ennyire
álszentnek, ennyire képmutatónak. Aki alig egy órával
ezelőtt szajhának, bűnösnek nevezte, most azt hiszi, hogy
bűnei nem is olyan súlyosak, hiszen rajta kívül senki nem
tud róluk. Isten gondoskodott arról, hogy másoknak
semmi ne jusson a fülébe. Sarah úgy gondolta, ha apja
valóban olyan istenfélő lenne, mint ahogy állítja, a
püspökig el kellene mennie, hogy feljelentse a lányát.
Isaac kétségkívül örömét lelné Sarah kiközösítésében, ha
az nem vetne rossz fényt rá és a családra.
Sarah az anyjára nézett - jól tudta, Anna Maust sem
ebben, sem más ügyben soha nem ellenkezne a férjével.
A kicsit dundi, még mindig szőke Anna, aki tíz évvel volt
fiatalabb Isaacnál, csendes, kötelességtudó feleség volt,
gyerekeivel szemben jószívű, megértő anya, aki általában
értetlenül, félelemmel vegyes ámulattal figyelte
nyugtalan lelkű legidősebb lányának minden lépését.
Szomorú kék szemét most Sarah-ra emelte és csak ennyit
mondott:
- Mindenkinek így lesz a legjobb, Sarah. Es waar
Gotters Wille.
Ez Isten akarata. Anyja akkor is ugyanezt mondta,
amikor Sarah kisfia meghalt tüdőgyulladásban, és akkor
is, amikor Samuelt a végzetes baleset érte. Bármi
szörnyűség történt, Anna mindig az Istenre hárította a
felelősséget.
- Nem anyám - szólalt meg Sarah csendesen, és felállt
a székéből. - Ez Isaac Maust akarata!
- Holnap megveszem a jegyedet - mindössze ennyit
mondott az apja.
Sarah még csak jelét sem mutatta, hogy meghallotta
volna szavait. Elfordult, kiment a konyhából, elindult
felfelé a lépcsőn, aprócska hálószobája felé. Útközben
megállt és bekukkantott Jacobhoz. A fiú nyugtalanul
forgolódott álmában, dobálta magát és fájdalmasan
nyögdécselt.
- Túl sok almásrétest evett tegnap este - suttogta Anna,
aki közben beérte a lányát. - Egész nap szenvedett, fájt a
hasa, de ma kapott egy jó adag hódzsírt. Reggelre
biztosan jobban lesz tőle.
Sarah hosszan nézte kisöccsét, és valami balsejtelem
kezdte szorongatni a gyomrát. Nagyon aggasztotta Jacob
betegsége. Megmagyarázhatatlan félelmet érzett. És ha
arra gondolt, hogy néhány nap múlva itt kell hagynia a
beteg kisfiút, egész teste görcsbe rándult.
 - Feküdj le te is, Sarah - mondta édesanyja, amint
behúzta Jacob ajtaját. - Hosszú napunk volt. Remélem, a
napkelte egy szebb, ragyogóbb nap kezdetét jelenti majd.
Sarah édesanyja felé fordult.
- Az én szívemben soha többé nem lesz napkelte.
Anna egy darabig mélyen elgondolkozva hallgatott.
- Hát tényleg ennyire szereted ezt az angolt? - kérdezte
végül csendesen.
- Igen.
Anna becsukta szemét, lehajtotta fejét, mintha buzgón
imádkozna, majd megszorította lánya kezét, és suttogva
jó éjszakát kívánt.
Jacob még reggel sem volt jobban. Anna jól
bebugyolálta, Isaac pedig befogta a lovat és elvitték a
fiúcskát Jesse-be, dr. Coswell-hez. Míg az orvos Jacobot
vizsgálta, Isaac a buszpályaudvarra ment intézkedni
Sarah utazása ügyében. Az orvos felszínes vizsgálat után
megállapította, hogy Jacob influenzás, amiben - mivel
tényleg influenzajárvány volt - senki nem kételkedett, és
hazaküldte a fiút.
Sarah délelőttje csomagolással telt, készült az útra.
Gondosan összehajtogatott ruháit, kötényeit és
alsóneműjét egy nagy bőröndbe rakta, és mint lázadására
emlékeztető szimbólumokat, a Glamour magazint és a
Párizsi éjszaka nevű parfümöt is elcsomagolta.
Mindvégig az járt a fejében, hogy nem akar elmenni.
Szeretett volna visszamenni Thornewoodba, Matthez, de
tudta, nem teheti. Matt még csak célzást sem tett soha
arra, hogy mellette szeretné leélni az életét. Szerelemből
adta magát a férfinak, bár tisztában volt azzal, hogy előbb
vagy utóbb el kell válniuk. És a családjára is gondolnia
kell - az édesanyjára, nővérére, Ruth-ra, fivéreire és
Jacobra. Miattuk tért vissza a felekezetbe, csakis azért,
mert szereti őket. És miattuk utazik Ohióba is, olyan
rokonokhoz, akiket alig ismer.
Délután a kukoricafosztásnál segédkezett, egészen
addig, míg ujjai ki nem sebesedtek, azután édesanyjának
segített elkészíteni a vacsorát. Családja egyetlen tagjának
sem volt túl sok mondanivalója számára. Még tizenhét
éves öccse, Lucas, a nagy mókamester is szokatlanul
csendes volt. Isaac, miután bejelentette, hogy Sarah
holnapután reggel a nyolcórás busszal indul, egy szót
sem szólt többé. Édesanyja izgatott, együttérző
pillantásokat küldött felé, de csak keveset beszélt,
megvigasztalta, hogy ami történik - Es waar Gotters
Wille.
Sarah büszkén felvetett fejjel, összeszorított szájjal
járt-kelt egész nap. .Egy pillanatra sem bírt
megfeledkezni Mattről. Még legvadabb rémálmaiban
sem gondolta volna, hogy ennyire fog fájni a férfi
elvesztése. Tudta, hogy előbb vagy utóbb eljön a búcsú
pillanata, és azt hitte, fel is készült rá. Most azonban
annyira mardosta a fájdalom, hogy úgy érezte, belehal.
Vacsora után, amikor mindenki más a nappaliban
keresett valamilyen elfoglaltságot, Sarah-nak eszébe
jutott az a valaki, akinek már puszta mosolya is
enyhítheti fájdalmát - Jacob. Szegénynek szörnyű napja
volt, teljesen kimerítette a betegség. Amikor Sarah
belépett a szobába, a fiúcska fájdalmas nyögések
közepette rugdalta takaróját.
Sarah meggyújtotta az éjjeliszekrényen álló lámpát,
leült a keskeny ágy szélére, kisöccse fölé hajolt és
kisimította homlokából a nedves, szőke hajszálakat.
Jacob arca tűzforró volt. Sarah már ettől a torkában
érezte a szívét, és mikor öccse mindkét kezével a hasához
kapott, elhatalmasodott rajta a kétségbeesés.
- Csitt… nyugodj meg, bobbli - suttogta, próbálta
megnyugtatni nemcsak a fiút, hanem önmagát is.
- Sarah, te vagy az? - szólalt meg Jacob alig hallhatóan.
- Sarah, borzasztóan fáj!
- Hol, kicsim?
A fiú válaszként ismét a hasához kapott és sírva fakadt.
Sarah kétségbeesetten harapdálta a száját, mígnem
kiserkent belőle a vér. Mindennél jobban szeretett volna
segíteni Jacobon, de nem tudta, mitévő legyen. A gyerek
sokkal betegebbnek tűnt, mint dr. Coswell diagnózisa
után várni lehetett volna. Mi van, ha dr. Coswell
tévedett? Matt azt mondta, az az ember arra sem
alkalmas, hogy majmokat gondozzon. Lehet, hogy Jacob
élete veszélyben forog. Nem élné túl, ha elveszítené a
kisfiút!
Fejvesztetten rohant le a lépcsőn, keresztülviharzott a
nappalin, senkihez nem szólt egy szót sem, a ráirányuló
rémült tekinteteket is csak tudatalattija regisztrálta.
Mindössze annyi időre állt meg a hátsó bejáratnál, hogy a
fogasról letépje köpenyét, aztán elment.
- Egy időre Ohióba küldik, a rokonaihoz - mondta
Ingrid, és a Mattel szemközti székbe huppant. A
könyvtárban voltak, a rádióból halk zene szólt. Matt a
kanapé sarkában kuporgott, azon a kanapén, ahol
nemrég még Sarah mellett üldögélt. Merev testtartással
forgatta a minneapolisi újságot. Mogorva arccal,
hangosan lapozott egyet, tekintete végigszaladt a
cikkeken, majd anélkül, hogy egy sort is elolvasott volna,
a következő oldalra fordított.
- A kiközösítés szóba sem került - folytatta Ingrid.
- Jó hír gyorsan jár - jegyezte meg Matt keserűen.
Ingrid rövidre nyírt, sötét hajába túrt és felsóhajtott.
- Itt minden hír gyorsan terjed. A szóbeszéd szerint
Isaac ma reggel már meg is vette a buszjegyet.
Matt kurtán bólintott, fel sem nézett az újságból, bár
egyetlen betű nem jutott el a tudatáig. Első gondolata az
volt, hogy megkérdezze, mikor indul Sarah, de
meggondolta magát. Annak, ami köztük volt, egyszer s
mindenkorra vége. Értelmetlennek tűnt minden
próbálkozás. A lány nem szereti eléggé ahhoz, hogy
elhagyja érte a családját, ő pedig sokkal jobban szereti,
mint hogy ilyesmire kérje. Egy valamire való agglegény
nem eteti magát hiú ábrándokkal, hanem amilyen
gyorsan lehet, próbál felejteni. Ostobaság volt, hogy
ennyire elveszítette a fejét. De annyira szüksége volt
valamire, ami ismét értelmet ad az életének! És Sarah
megtestesítette magában mindazt, ami belőle hiányzott -
a jóságot, az ártatlanságot és a hitet.
 Talán Juliának volt igaza. Lehet, hogy Matt csak
kárpótolni próbálta önmagát vélt és valós veszteségei
miatt. Lehet, hogy csak a világ elől menekült Sarah
Troyer kézzel varrt szoknyáinak védelmet nyújtó
fedezékébe.
- A hétvégén visszamegyek Minneapolisba - közölte
hirtelen támadt elhatározását nővérével.
Ingrid nem szólt. Tudta, öccse még nem elég erős
ahhoz, hogy munkába álljon; de azt is tudta, nincs
értelme az ellenkezésnek.
Odakint dühöngött a vihar, az erkélyablakot verte az
eső. A könyvtár meghitt melegében felcsendült egy szép,
szomorú, romantikus dallam. Matt türelmetlen, gyors
mozdulatokkal összehajtotta az újságját, és indulatosan a
sarokba vágta. Ugyanakkor felhangzott Barackvirág
ugatása - valaki megzörgette az előszoba ajtaját. Ingrid
felpattant székéből, hogy megnézze, ki az, de alig tett
néhány lépést, amikor felpattant a könyvtárszoba ajtaja
és ott állt előttük Sarah csapzottan, bőrig ázva. Úgy
nézett ki, mint akit a fej nélküli lovas üldözött egészen
Thornewoodig. Útközben elveszítette főkötőjét, nedves
hajfürtjei az arcába lógtak, orra hegyéről vízcseppek
peregtek alá. Nehéz fekete kabátja ázott gyapjú- és
lószagot árasztott.
- Sarah! - suttogta Ingrid meglepetten.
Sarah azonban elnézett mellette, rémült tekintete
Mattet kereste.
- Matt! - kiáltott fel, amikor meglátta a férfit. Sápadt
arcában kék szemei még nagyobbaknak tűntek. - Jacob
megbetegedett. Nagyon rosszul van! Velem kell jönnöd!
Kérlek, mondd, hogy eljössz!
- Természetesen veled megyek - mormogta a férfi. Alig
bírt felocsúdni meglepetéséből. Mozdulni sem bírt.
- Most rögtön gyere! - könyörgött Sarah, és a férfihoz
rohant. Megragadta kezét és rángatni kezdte a kanapéról.
Sarah ujjai olyanok voltak, mint megannyi jégcsap -
fehérek, nedvesek és olyan hidegek, hogy szinte égették
Matt bőrét. Úgy ráncigálta a férfit, mint egy hisztis
gyerek, közben rázta a zokogás és a hideg. - Siess! Nincs
elvesztegetni való időnk. Ó, Matt, annyira félek! Oh,
mein Gott! Csak meg ne haljon!
Matt ösztönösen magához húzta a zokogó lányt, hogy
felmelegítse. Azt akarta, Sarah érezze az izmaiból áradó
erőt, és még egyszer, utoljára - a szerelmét. Öntudatlanul
szorította magához, nem érdekelte, hogy a lány
útiköpenye egy merő víz, sem az, hogy finom
kasmírpulóverére szakadatlanul csepeg a víz Sarah
hajából. Hirtelen megfeledkezett mindarról, ami előbb
még annyira fájt, Sarah és Jacob iránt érzett aggodalma
minden mást háttérbe szorított.
- Csitt, szerelmem - suttogta, miközben a nedves
fürtöket simogatta. - Nem lesz semmi baj! Mondd el, mi
történt!
- Jacob… Jacob nagyon beteg. Lázban ég…
elviselhetetlen fájdalmai vannak. Attól félek, őt is
elveszítem - zokogta. Teste egyre erőteljesebben remegett
Matt karjaiban. Lába és keze elviselhetetlenül fájt -
lóháton, nyereg nélkül tette meg az utat Thornewoodig,
és most úgy érezte, térdei felmondják a szolgálatot.
Csaknem elveszítette az eszét, ha arra gondolt, hogy
Jacob is úgy járhat, mint a kisfia. Ha akkor nem
késlekednek annyit, szegény kis Peter talán még ma is
élne. - Kérlek, Matt, induljunk - hüppögte, miközben
csaknem összeroskadt. - Meg fog halni!
- Senki nem fog meghalni - mondta Matt határozottan,
és karnyújtásnyira tolta magától a lányt. - Érted, amit
mondok, Sarah? Senki nem fog meghalni! - Azzal elvette
Ingrid kezéből a dzsekijét és belebújt. - Nem, ha csak
rajtam áll!
Ingrid ült a volán mögé - ismerte a járást és
tapasztaltan vezetett a kavicsos úton is. Sarah lovát sietve
bezárták az istállóba, arra nem volt idő, hogy
gondoskodjanak is róla, hiszen Jacob élete forgott
veszélyben.
A trió úgy tört a Maust családra, mint egy rablóbanda.
Feltépték a konyhaajtót, és berontottak a házba, arra már
nem volt gondjuk, hogy be is csukják. A nyomukban
betóduló viharos szél meglengette a lámpákat. Isaac
magából kivetkőzve, mezítláb rohant a konyhába a
hívatlan látogatók fogadására.
- Sarah! Mit jelentsen ez? - kérdezte mennydörgő
hangon. - Hogy merészeled az otthonomba hozni ezeket
az embereket? Mégis, mit képzelsz?
- Azért merészelem idehozni őket, mert Jacob
haldoklik - válaszolta ingerülten a lány.
- Ostobaság! Ma voltunk vele orvosnál…
- Nem vesztegetem az időt értelmetlen vitára, Mr.
Maust - szólt közbe Matt és vállával félrelökte az útból
Sarah apját. - Sarah szava nekem épp elég. Hol van a fiú?
- Az emeleten. Siessünk - kiáltotta a lány, aki már közel
állt a hisztériához. - Siessünk! Ügyet sem vetve a Maust
család tagjainak elképedt arcára, Matt megfordult és
amilyen gyorsan csak tudott, elindult felfelé a lépcsőn.
Még saját fájdalmával sem törődött, minél előbb Jacob
mellett akart lenni. Lábai alatt dübörögtek a lépcsőfokok.
Az emeletre érve megállt egy pillanatra, nem tudta,
melyik irányba forduljon. A nyomában lihegő Sarah
csaknem fellökte, olyan igyekezettel akarta mutatni az
utat.
Jacob szobájában Matt hozzálátott, hogy megvizsgálja
a fiút. Bár orvosi felszerelése nélkül ez nem volt
kifejezetten könnyű feladat, higgadtan, biztos kézzel
végezte dolgát. Csak a gyerekre koncentrált, a
legtökéletesebb komputert is megszégyenítve dolgozta
fel, analizálta az információkat és választotta ki a
számára legfontosabb tényeket. Gyors egymásutánban
tette fel kérdéseit.
- Mikor betegedett meg a fiú? Mióta van ilyen magas
láza? Milyen gyógyszereket kapott?
Anna Maust vékony, remegő hangon válaszolt az ágy
másik oldaláról, ahonnan könnyes, aggódó szemekkel
nézte legkisebb gyermekét.
- Az orvos azt mondta, csak influenza - suttogott szinte
magának. - Aszpirint írt fel neki.
 Matt nem vesztegette energiáját és idejét arra, hogy
Coswell diagnózisához kommentárt fűzzön. Arról sem
szólt, hogy csak egy idióta ír fel aszpirint magas lázban
szenvedő gyereknek, a legfrissebb kutatási eredmények
ugyanis kifejezetten károsnak tartják a Reye-szindróma
veszélyei miatt. Minden figyelmét Jacobra
összpontosította, megnézte pupilláit és manduláját,
kitapintotta nyirokmirigyeit, majd érzékeny ujjait
gyengéden végigfuttatta a fíú hasán. Elkomorult, mikor
Jacob a legkisebb érintésre fájdalmasan felnyögött.
Sarah az ágy végében térdelve zokogott, kezével
átfogva a fiúcska lábait, akit mindig úgy szeretett, mint
saját gyermekét. Ingrid a Maust család többi tagjával
együtt a háttérbe húzódva csendesen figyelt. Egyedül
Isaac hangja törte meg a csendet.
- Nincs szükségünk magára, angol - sziszegte
indulatosan. - Van saját orvosunk. A maga
beavatkozása…
Matt felegyenesedett az ágy mellett és szembefordult a
férfival. Arca kemény volt, mint a kőszikla.
- Az én beavatkozásom fogja megmenteni a fia életét.
Feltéve, ha időben kórházba tudjuk vinni. A vakbele a
perforáció határán van!
Isaac Maust elfehéredett, a helyzet súlyossága elmosta
haragját. Matt Thorne szemébe nézett, ahol nem látott
mást, csak a kegyetlen igazságot.
- Mit tehetünk? - kérdezte csendesen.
- Imádkozzanak! - válaszolta Matt, és tettre készen
visszafordult a kis beteg ágyához.
A közelben nem volt telefon, hogy mentőt hívjanak, de
ha lett volna is, nem volt idő arra, hogy megvárják.
Jacobot takarókba bugyolálva a furgon hátsó részébe
tették, Matt és Sarah bemászott mellé. A Maust szülők az
első üléseken foglaltak helyet. Végül Ingrid is beült a
kormány mögé, becsapta az autó ajtaját, és kigördültek a
kavicsos kocsifelhajtóról.
A Jesse-i Közkórház egyszintes, vörös téglából épült,
U-alakú, modern épület volt a város északi végében.
Egyik szárnya egy szanatóriumnak adott otthont, a másik
szárnyban működött néhány ággyal a kórház. A
parkolóban talán összesen öt autó lehetett. Ingrid a nagy
üvegajtóhoz kormányozta autóját, amelyen rikító vörös
betűk jelezték: ügyelet. Matt óvatosan az ölébe vette a
síró, nyögdécselő Jacobot és berontott az ajtón. Sarah
sietős léptekkel követte őket, és hogy le ne maradjon,
Matt bőrdzsekijének ujjába kapaszkodott. Arca
könnyben úszott. Az ügyeletes nővér, egy testes,
középkorú nő, akinek kitűzőjéről kiderült, hogy Velma
Johansennek hívják és szakképzett nővér, felpattant
helyéről és eléjük szaladt.
- Dr. Thorne vagyok a Minneapolisi Központi
Kórházból - közölte Matt tiszteletet parancsoló hangon. -
Egy kisfiút hoztam be vakbélgyulladással. Fennáll a
perforáció veszélye. Kérem, készítsék elő a műtétre. Hol
tudok bemosakodni?
- A folyosó végén balra, doktor - válaszolta készségesen
Johansen nővér, és miközben egyik kezével mutatta az
irányt, a másikkal megragadott egy kerekes hordágyat,
hogy Jacobot rátegyék. - Szólok az aneszteziológusnak. A
lehető leggyorsabban előkészítjük a fiút.
- Még annál is gyorsabban! - vakkantotta Matt, és
sietve a jelzett irányba indult. Csaknem összeütközött az
irodájából kilépő dr. Coswell-lel, aki azért bújt elő, hogy
megtudja a folyosón kialakult hangzavar okát. Coswell az
utolsó pillanatban ugrott félre az útból. Dühösen kitépte
szájából a cigarettát.
- Dr. Thorne! Mit keres maga itt? - kérdezte
méltatlankodva.
- Nincs időm felszínes beszélgetésre, Coswell -
válaszolta Matt, miközben kibújt dzsekijéből. - Egy
sürgős vakbélműtétet kell elvégeznem.
- Hé! Mégis mit képzel? Nem törhet be ide, és nem
veheti át a kórházamat! - Coswell hitetlenkedve hátrált
Matt előtt.
- Nem-e? Csak figyeljen - pillantott rá Matt hűvösen.
 - Ez teljesen szabályellenes! - ordította Coswell
magából kikelve, arca ellilult haragjában. - Nem fogom
eltűrni! - tette hozzá fenyegetően, mondata vége azonban
száraz köhögésbe fulladt:
- Na ide figyeljen! - szólalt meg Matt türelmetlenül. -
Inkább egy zsebkéssel nyitom fel a gyerek hasát, mint
hogy magát a közelébe engedjem! Jobb, ha hozzászokik a
gondolathoz, hogy más operál a műtőjében. - Azzal
faképnél hagyta a krákogó Coswell-t. Ment, hogy
megmentse Jacob Maust életét.
A várakozás elviselhetetlennek tűnt. Sarah szülei
egymást átölelve ültek a fluoreszkáló lámpák fényében,
és csendes szomorúsággal, imádkozva várták a műtét
végét. Sarah túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy egy
helyben üljön, le-föl járkált a folyosó végében. Egyik
kezével a hasát fogta, a másikat a szájához szorította,
hogy fel ne sikítson fájdalmában. Haja még mindig
szabadon omlott vállaira, nem volt ereje ahhoz sem, hogy
megfésülje a derekáig érő, kócos zuhatagot.
Ingrid felállt és csatlakozott barátnőjéhez. Átfogta
Sarah derekát, és fejét a vállára vonta - próbált lelket
önteni belé.
- Matt ragyogó orvos - mondta lágy hangon. - Nemcsak
tehetséges, hanem csökönyös is, mint két öszvér.
Mindent meg fog tenni Jacobért!
- Tudom - mormogta Sarah. - Az életemet is bátran
rábíznám.
Ingrid hosszan, elgondolkozva nézett a lányra.
- Komolyan mondod? - kérdezte, és Sarah megértette,
hogy már nem Matt orvosi képességeiről van szó. Ingrid
szavai kellemetlenül érintették, és éppen meg akarta
kérdezni, mire céloz a barátnője, amikor a folyosó végén
egy ajtó mögül Matt alakja bukkant elő. A férfi fáradtan,
összetörten bicegett feléjük zöld műtősruhájában.
Homlokán és szája sarkában mély ráncokban jelentkezett
az aggodalom és a hosszú koncentrálás okozta
kimerültség. Legalább tíz évvel idősebbnek látszott
koránál. Amikor a váróterembe ért, levette fejéről a zöld
sapkát, és a hajába túrt.
 Néhány szó erejéig megállt Anna és Isaac mellett, akik
figyelmesen hallgatták, majd lehajtották fejüket és
tovább imádkoztak. Aztán Sarah-hoz lépett, sötét szemét
a lányra szegezte.
- Nyugodj meg! Minden rendben. Hamarosan sokkal
jobban lesz! - mondta lágyan. Sarah megkönnyebbülten
felsóhajtott, testén szinte látszott, amint engedni kezd
izmaiban a feszültség. Lecsukta szemét és gyorsan
elmormolt egy köszönő imát, aztán szabad folyást
engedett könnyeinek. Habozás nélkül Matt védelmező
karjaiba vetette magát, arcát a férfi izmos mellkasába
fúrta. Matt gyengéden átölelte és megcsókolta a
homlokát.
- Nincs semmi baj, egyetlenem – suttogta gyengéden. -
Nincs semmi baj! Meglátod, minden a legnagyobb
rendben lesz!
Még hosszú ideig karjaiban tartotta a lányt, egy
cseppet sem érdekelte a Maust szülők jelenléte. Ha Sarah
nem is lehet az övé mindörökre, hadd érezze, hogy
néhány percig még összetartoznak, és legalább vigaszt
képes nyújtani neki, ha szerelmét nem is fogadja el.
- Most már minden rendben - mormogta, és
végighúzta száját a lány haján.
Sarah - még mindig szipogva - felnézett Mattre.
- Köszönöm, hogy megmentetted őt, Matt. Annyira
szeretem!
- Tudom.
- És téged is nagyon szeretlek - suttogta Sarah, és
remegő ujjait a férfi arcához emelte.
De nem eléggé, gondolta Matt szomorúan. Nem
annyira, mint Jacobot.
Végül bevitte őket az altatásból ébredező fiúhoz. Míg
Sarah az öccse körül tüsténkedett, Isaac a folyosó
sötétjében félrevonta Mattet.
- Helytelenül ítéltem meg önt, Matt Thorne - szólalt
meg alázatos hangon. - Megmentette a fiam életét. Ezért
hálával tartozom. Nem is tudom, hogy köszönjem ezt
meg magának.
- És Sarah? Vele mi lesz? - kérdezte Matt, mélyen az
öregember szemébe nézve.
- Hagyja őt elmenni! - mormogta Isaac. Tekintetében
már nem volt harag, csak szomorúság és könyörgés. - Ő
közénk tartozik. Maga semmit nem tud a mi
szokásainkról, ő pedig nem ismeri azt a világot,
amelyben maga él.
- De szeretem!
- Hogy lehet ilyen rövid idő alatt megszeretni valakit?
Hiszen nem is ismeri!
- Ez érdekes - mondta Matt ironikus mosollyal, és
keserűen gondolt Sarah-ra, a lányban lobogó belső tűzre,
amit mellette szabadjára engedhetett volna, a
kiolthatatlan tanulási vágyra, amit apja annyira
helytelenített. - Én ugyanezt gondolom magáról. Sarah
maga mellett élte le egész eddigi életét, mégsem hiszem,
hogy ismerné a lányát. Nem tud róla semmit!
- Annyit igen, hogy amis, mint a családja! Matt nem
szólt többet. Elfordult Isaactól és a szobába nézett,
Sarah-ra, aki aggódva hajolt a kisfiú fölé, akit úgy
szeretett, mint a saját gyermekét. Egyre mosolygott, arca
ragyogott a boldogságtól.
Milyen kár, gondolta Matt, szívében egyre erősödő
fájdalommal. Milyen kár, hogy nem szeret eléggé!
Mellettem saját fiai lehettek volna! Családja helyett új
családja! Mindent megadtam volna neki, amit csak kér!
Sarah azonban nem kért semmit.
Matt megfordult, és lassan elindult a sötét folyosón.
Csupán abban bízott, Jesse városában van legalább egy
bár.
 12

Egy lőtt seb, egy megerőszakolt lány, egy elfuserált

öngyilkossági kísérlet, egy vérző fekély, az ázsiai
influenzajárvány tucatnyi újabb áldozata és egy motoros,
aki bukósisak nélkül belerohant egy szemetesautó
oldalába - így leheteti volna röviden összegezni a napot.
Matt az orvosi szobába érve leroskadt a narancssárga
műbőr borítású kanapéra, fejét a viharvert karfára
hajtotta. Fáradt volt, kimerültsége azonban nem a
munkában töltött hosszú órákból eredt, hanem abból a
fásult, nemtörődöm hangulatból, ami átjárta testét és
megfertőzte egész életét. Egy hete jött vissza
Minneapolisba, és negyedik napja dolgozott. A
személyzetis tiltakozott ugyan korai visszatérése ellen, de
nem elég meggyőzően. Matt Thorne, a Központi Kórház
Baleseti Sebészetének vezető orvosa gyorsan
visszazökkent a megszokott kerékvágásba.
Ám az eddig soha nem tűnt fel neki, hogy ez a
„kerékvágás” ilyen érzelemszegény, ilyen üres. Teljes
érdektelenséggel fogadta a kórházi személyzet
nőtagjainak flörtölését, ami korábban nem fordulhatott
volna elő. És arra sem emlékezett, hogy rettegett volna az
esti hazameneteltől. Arról voltak halvány emlékei, hogy
régebbi énje a munkát helyezte első helyre életében, az az
ember azonban most idegennek tűnt számára, valóban
csak az emlékeiben élt. Ebben a négy napban egy
robotpilótához hasonlóan végezte munkáját - kielégítően,
hozzáértéssel, de szenvtelenül, majdhogynem
közönyösen.
A város, amelyben élt és amelyet annyira szeretett,
mintha veszített volna egykori ragyogásából. Azon kapta
magát, hogy hiányzik a száraz kukoricaszárak örökös
zizegése, a vidéki éjszakák semmi máshoz nem
hasonlítható csendje. És mindennél jobban hiányzott
Sarah. Ha arra gondolt, hogy a lánynak egy idegenekkel
zsúfolt buszon kellett Ohióba utaznia, megfájdult a szíve.
És ő engedte elmenni, hogy visszatérhessen ide, abba a
világba, amelybe - legalábbis úgy hitte - tartozott, de azt
kellett tapasztalnia, hogy ez már nem az a világ,
amelyben élni akar. Visszatért munkájához, mert segíteni
akart az embereken, és mert életét a gyógyításnak
szentelte, de rájött, hogy munkáját már nem tudja, és
nem is akarja a régi módon végezni.
- Csak pihensz, vagy üzenhetek a hullaszállítókért?
Julia lehuppant egy ugyancsak vakítóan narancsszínű
műbőr borítású székre, feltűnően nagy lábait a rozoga,
újságokkal és mosatlan kávéscsészékkel zsúfolt
dohányzóasztalra tette. A lehető leglazább szerelést
viselte, ami a kórházakban még megengedhető volt -
túlméretezett fehér póló felett egy rövid laboratóriumi
köpenyt, és buggyos fehér nadrágot. Lángvörös haját
majdnem sikerült rendezett copfba fonnia, amely
azonban rakoncátlanul lebegett válla felett.
- Az esküdtszék még nem döntött! - felelte Matt, és a
kanapé támlájának dőlve a hajába túrt. - Akarod tudni az
igazat, McCarver?
- Mindig!
- Nem akarok itt lenni többé!
- Tudom - válaszolta csendesen a lány, és tördelni
kezdte copfja végét.
- Nem mintha közönyössé váltam volna - folytatta
Matt. - Csak… csak egyszerűen úgy érzem, lejárt itt az
időm.
- Tudom.
Matt szemöldöke a magasba szaladt.
- Hogyan? Nem tartasz indulatos előadást arról,
mekkora szükség van itt rám?
- Nem. Nem ez az egyetlen hely, ahol szükség van jó
orvosokra. Akarod tudni az igazat, dr. T?
- Általában!
Julia előrehajolt székében, hosszú kezét a térdei közé
lógatta.
 - Azért erőszakoskodtam annyira, hogy visszagyere,
mert mindennél jobban hiányzott a jó öreg haverom.
Most azonban bűntudatom van. Boldogtalan vagy, és úgy
érzem, ez részben az én hibám. Azt hiszem, vissza kellene
menned a kukoricaföldekre. Emlékszel, az Álmok
mezejében a kukoricaföld maga volt a mennyország!
Matt vágott egy grimaszt.
- Dehogy a mennyország volt! Csak lowa!
- Ó, nagy ügy! - Julia mogorván nézett a férfira. - Ne
próbáld kiforgatni a szavaimat, Thorne! Csak szeretném
megértetni veled, mit kellene tenned!
- Jól hallok?
- Menj vissza, vedd el feleségül azt a lányt és legyetek
boldogok! - Julia minden gondolat után megállt, és
nyomatékosan az asztalra koppintott.
- Ez nem hangzik rosszul =, jegyezte meg Matt
szomorkás mosollyal. Ő maga is erről álmodozott
minden hosszú éjszakán, amióta a városba visszatért.
Nyugdíjaztatja a sarlatán Coswell-t, azután Jesse-ben
kiakasztja névtábláját a kapura, feleségül veszi Sarah-t,
születik egy focicsapatra való gyerekük, és boldogan
élnek, míg meg nem halnak. Csakhogy Sarah már nem
volt a városban és Matt abban sem volt biztos,
helyeselné-e Sarah ezt a tervet.
- Nem olyan egyszerű, mint gondolod! - suttogta
érzelmektől fátyolos hangon, és lehajtotta a fejét.
Julia hosszan, együttérzően nézett a férfira, végül csak
ennyit mondott:
- Amiért küzdeni érdemes, az soha nem egyszerű!
Sarah az ágy szélén ült és lezárt bőröndjét bámulta.
Ohiói utazását Jacob betegsége miatt elhalasztották, de
öccse gyorsan visszanyerte régi, csintalan formáját, és
Sarah-nak mennie kellett. Apja megvette jegyét a déli
buszra.
Sarah-nak minden porcikája tiltakozott a döntés ellen.
Éjjel-nappal, szakadatlanul vívta harcát a szívében dúló
ellentmondásos érzelmekkel, míg végül úgy döntött, nem
hajtja végre apja akaratát. Még soha nem érezte magát
ennyire elgyötörtnek. A gondolatát is gyűlölte annak,
hogy elveszítheti családját, különösen azt fájlalta, hogy
Jacobtól is elszakíthatják. De Jacob nem az ő fia, és nem
élhet fél életet csak azért, mert ennyire ragaszkodik
hozzá. Ez egyikük szempontjából sem lenne egészséges.
Szerette a családját, ugyanakkor képmutatónak tartotta
volna magát, ha meggyőződése ellenére megmarad amis
hite mellett. Az sem lett volna sokkal jobb, ha
gyávaságból nem szakít eddigi életmódjával.
Egész életében valami másra vágyott, és lelke mélyén
egész életében tudta, hogy nem amis, csak úgy tesz,
mintha az lenne. Közben egyfolytában tiltott dolgokról
álmodozott, de soha nem merte kinyújtani a kezét, hogy
elérje őket, mert félt elhagyni zárt felekezetének
biztonságos menedékét. Csak most értette meg, hogy
Ingrid éppen erre célzott, amikor azt kérdezte tőle,
tényleg Matt kezébe adná-e az életét. Megbízik-e benne
annyira, hogy elhagyja érte szeretteit, és a férfi mellett
élje le életét.
Azóta már tudta a választ: igen. De azt nem tudhatta,
eléggé szereti-e Matt őt ahhoz, hogy megismertesse azzal
a világgal, amelyben él, és megvédje annak
szörnyűségeitől. Nem fogja-e kevesellni azt, amit ő adni
tud? Ezekre a kérdésekre nem volt felelet, a kétségek
egyre kínozták a lányt: Gyomra bukfencet hányt, ha arra
gondolt, hogy a férfi itthagyta, visszament a városba, és
talán már el is felejtette őt. Imádkozott, hogy ne így
legyen, mert tudta, kérdéseire csak Matt-től kaphatja
meg a választ.
Döntött hát. Kezét a hajához emelte, és a kis fehér
kappot az éjjeliszekrényre helyezte. Ekkor nyílt az ajtó, és
Anna Maust lépett a szobába. Karján gyönyörű, bíbor-
fekete színű ágytakarót tartott, amely így összehajtva egy
óriási muffra emlékeztetett leginkább.
- Nos, készen állsz az indulásra?
Sarah megértésért könyörgő szemekkel nézett az
anyjára.
- Nem utazom el Ohióba, anya.
 -Tudom - suttogta Anna szomorú mosollyal, szemében
hatalmas könnycseppek ragyogtak. - Mindig is tudtam,
hogy egyszer el fogsz menni tőlünk. Eszed a másik
világhoz húz, szíved pedig az angol doktorhoz.
- Kérlek, anya, ne gyűlölj ezért! Nem lehet rossz, amit
teszek. Mindennél jobban szeretem!
- Már hogy tudnálak gyűlölni, bussli? Te arra születtél,
hogy itt hagyj bennünket. Es waar Gotters Wille.
- Ó, anya - suttogta Sarah a könnyein keresztül, aztán
felállt és szorosan átölelte anyját.
- Ezt neked hoztam - szipogta Anna, és hősiesen
próbált mosolyogni, amint a hátralépő Sarah felé
nyújtotta a takarót.
Sarah végigfuttatta ujjait a finom kézimunkán. Az amis
tradíció szerint egy lány, ha férjhez ment, ágytakarót
kapott nászajándékba az anyjától. Sarah féltett kincsként
őrizte azt a darabot, amit akkor ajándékozott neki
édesanyja, amikor Samuellel összeházasodtak. A szeretet
és a kötelességtudat szőtte ezt a terítőt, az amisok
életének két fő alkotóeleme, az egyszerű, jóságos amis
életé, amelyet Sarah sohasem tudott igazán elfogadni.
- Ez csodálatos; anya! - suttogta meghatottan, és
mindent megadott volna azért, hogy az elválás ne legyen
ennyire fájdalmas, ennyire végleges.
- Az új életedhez - mondta Anna. - Légy boldog, Sarah,
és ne feledd, hogy szívem mélyén mindig a lányom
maradsz!
Matt Jesse-hez közeledve lelassította autóját, és
besorolt egy ijedősnek tűnő, fekete ló vontatta amis kocsi
mögé. A mögötte haladó autó vezetője türelmetlenül
dudálni kezdett, mire Matt kinyúlt az ablakon és felemelt
középső ujjával fejezte ki lesújtó véleményét. Az idióta!
Hát nem tudja, hogy errefelé senki nem siet?
A bricska lekanyarodott ugyan a vasboltnál, de az út
közepét egy épp akkor leálló turistabusz torlaszolta el, így
várnia kellett. Miközben kedvenc kazettáját hallgatta,
még egyszer végiggondolta haditervét. Először Ingridhez
megy, mert abban reménykedett, hogy nővére a
szóbeszédből már megtudta Sarah ohiói rokonainak a
nevét. Aztán rögtön dél felé veszi útját, és ha Sarah-t
megtalálja, mindent meg fog tenni azért, hogy
meggyőzze: sokkal inkább tartozik hozzá, mint a
családjához.
Tekintete elidőzött a buszból kiözönlő turistákon, akik
megrohamozták az utca másik oldalán álló
ajándékboltot, majd tovasiklott, és megállapodott a
buszmegálló hamuszínű, lapostetős épületén. A ház előtt
kis embercsoport álldogált, szemmel láthatóan
valamilyen távolsági buszra várva - két idősebb nő, egy
langaléta fiatalember, felnyírt hajjal, katonaruhában, és
egy fiatal amis nő.
Matt keze megfeszült a kormányon, és hitetlenkedve
hajolt ki az autó ablakán. Szíve majd kiugrott a helyéről.
Sarah! De hogy lehet? A lánynak már régen Ohióban
kellene lennie. Annyira nézett, hogy szeme is belefájdult,
mégsem tudta biztosan, Sarah-e az. A nő túlságosan
messze volt, és túl sokat eltakart belőle fekete kalapja,
nehéz útiköpenye. Nem láthatta jól az arcát; de valami
azt súgta, hogy akit Iát, bizony nem más, mint lelkének
hiányzó fele - Sarah.
A szembejövő forgalom túlságosan nagy volt ahhoz,
hogy az út másik oldalára kanyarodjon, így a szívének oly
kedves Jaguar XJ6-ot egyszerűen a busz mögött hagyta.
- Sarah! - kiáltotta, és hol a lányra, hol a tülkölő
autókra nézett. - Sarah, várj! Ne menj el!
Sarah úgy érezte, mintha villám cikázott volna át a
testén. Matt! Ahogy a minneapolisi busz begördült a
megállóba, a férfi egyszerűen megjelent az út másik
oldalán! Visszajött! Visszajött érte!
- Matt! - Nevetve kapta le fejéről nehéz fekete kalapját,
és vadul integetni kezdett vele.
A férfi keresztülrohant az úton, kevésen múlt, hogy
nem került egy áruszállító teherautó kerekei alá. Annyira
Sarah-ra koncentrált, hogy az eszeveszett dudálást meg
sem hallotta. Egyetlen dolog érdekelte csupán: a lány
még nem utazott el! Még megkísérelheti a lehetetlent!
Nem volt benne biztos, hogy a busz indulásáig hátralévő
néhány perc alatt képes lesz rávenni Sarah-t arra, hogy
legyen a felesége, de előkotort egy keveset orvosi
arroganciájából és meggyőzte magát - valószínűleg nem
próbálkozik hiába. Hisz ahhoz sem kellett sokkal több
idő, hogy magába bolondítsa - akkor ez miért ne
sikerülne? Na és mi van, ha a busz indulásáig nem éri el
célját? Legfeljebb ő is felszáll arra a feneette
bádogkasznira, és egészen Ohióig fogja nyaggatni a lányt.
A végén úgyis feleségül megy hozzá - ha másért nem, hát
azért, hogy egy percnyi nyugalma legyen.
- Matt, te szamár, csaknem elütött az a teherautó! -
dorgálta Sarah a lépteit zihálva lelassító férfit. Matt sötét
haja összekócolódott a szélben, amitől úgy nézett ki, hogy
Sarah-nak megint a könyvekben olvasott „kéjsóvár” szó
villant az eszébe. Sokkal jóképűbbnek látta, mint eddig
bármikor - erős volt, eleven és roppant férfias, sötét
szemében különös fények villantak, kiugró arccsontján
kipirult a bőr. Megállt a lány előtt és - még mindig
lihegve - csípőre tette a kezét.
- Nem jelentett volna különösebb problémát -
vigyorgott. - Orvos vagyok. Meg tudom gyógyítani
magam!
Sarah szája sarkában megjelent jellegzetes Mona Lisa-
mosolya.
- Azt te csak gondolod!
Matt csak nézte, nézte a lányt és végre kezdte elhinni,
hogy nem érzékei űznek gúnyt belőle, hanem tényleg
Sarah áll előtte.
- Komolyan így is hittem, de rá kellett jönnöm, hogy
darabokra tört szívem gyógyításában tehetetlen vagyok.
Ezért idejöttem, hogy megkeressem azt a specialistát,
akinek egyszer már sikerült megtalálnia a megfelelő
gyógymódot. Azt hittem, egészen Ohióig kell mennem,
hogy újra rátaláljak!
- Ó, Matt - suttogta a lány és beleborzongott az egész
testét elöntő szeretethullámba. - Hát tényleg értem
jöttél?
 - Muszáj volt visszajönnöm! Rájöttem, hogy nem
tudok és nem is akarok nélküled élni. - A férfi elfordította
fejét, mély lélegzetet vett, majd minden bátorságát
összeszedve ismét Sarah szemébe nézett. -Tudom, Sarah,
mekkora árat kellene fizetned azért, hogy a feleségem
légy. Érzem, nincs jogom arra, hogy ezt kérjem tőled,
mégis megteszem. Tudom, mit jelent neked a családod,
de megígérem, igyekszem majd pótolni. Annyi gyerekünk
lesz, amennyit csak akarsz! És mellettem lehetőséged
lesz arra, hogy tanulj és az legyen belőled, amiről mindig
is álmodoztál. Mindennél jobban szeretlek, Sarah Troyer
- mondta elhomályosuló tekintettel. - Azt hittem, eléggé
szeretlek ahhoz, hogy elengedjelek, de rájöttem,
szerelmem sokkal mélyebb ennél. Annyira szeretlek,
hogy szemtanúja akarok lenni fejlődésednek,
gyarapodásodnak.
Sarah megpróbálta lenyelni torkából a gombócot, és
sikerült elmosolyodnia.
- Azt hiszem, van miben fejlődnöm - mondta évődő
hangon. - Elég; ha arra gondolok, hogy mielőbb át kell
alakítanom a ruhatáramat.
Matt nem nevetett. Még mindig túl bizonytalannak
ítélte a helyzetet a tréfához. Szerette volna elhinni, hogy
Sarah tényleg akarja őt, de nem elégedett meg a puszta
célzásokkal. A leplezetlen igazságot akarta hallani.
- Komolyan gondolod, Sarah? Hajlandó vagy hátat
fordítani eddigi életednek azért, hogy az enyém légy?
Sarah megérintette a férfi arcát, ujjait végigfuttatta az
állán éktelenkedő sebhelyen és szerelemben úszó
szemekkel suttogta:
- Semmit sem érne nélküled az életem! - Akkor miért
akartál elmenni? - kérdezte Matt, hangja remegett a
fájdalmas kérdéstől.
- Nem akartam elmenni. Épp hozzád indultam!
Szeretlek, Matt Thorne! Nem sokat tudok arról a világról,
amelyben élsz, de azt igen, hogy én is ott akarok élni, ha
elfogadod, amit adni tudok, és melletted lehetek.
 Ebben a pillanatban felszisszent mellettük a hatalmas
busz hidraulikája, és az ajtók, mint egy óriás szája,
kicsapódtak. Matt a szélvédőn lógó táblára nézett.
Minneapolis. Egy csapásra elpárolgott belőle minden
feszültség, gyengének, kábának érezte magát. Aztán
hátravetette fejét, és ujjongva felkiáltott, hogy Jesse
főutcáján minden szem feléje fordult. A nemrég még
elveszettnek hitt életerő egy pillanat alatt átjárta minden
porcikáját.
Felkapta Sarah-t és megpörgette a levegőben, élvezte
meglepett, zavart visítását. Aztán letette, és sűrű,
aranybarna hajába túrt, mozdulata nyomán hajtűk
repültek szerteszét és a puha, barna selyem lágy
hullámokban zuhant Sarah vállára. Matt lehajolt, hogy
megcsókolja a lányt. Úgy szívta magába az ízét, mint a
legfinomabb, legédesebb bort. Sarah a férfi nyaka köré
fonta karját - testük egybeolvadt.
- Hé! - kiáltott rájuk a sofőr. - Felszállnak vagy nem?
- Nem! - válaszolta Matt, és intett, hogy indulhat.
Közben nem vette le a szemét a pici, csinos nőről, aki
mostantól kezdve az ő szeretetének ragyogásában
sütkérezhet, amíg csak él; aki örömmel fogja megtölteni
napjait, gyerekeket szül neki és újjá, ragyogóvá fogja
varázsolni körülötte a világot. - Nem szállunk fel! Mi már
itthon vagyunk!
 Jegyzetek

[←1]
Moneyapolis – (ang. + gör.) pénzváros

[←2]
crack – minden eddigi kábítószernél erősebb hatású, az agyat
gyorsabban és végzetesebb eredménnyel megtámadó drog, amely
tiszta kokainból áll, és apró golyók formájában kerül piacra