!álogatta és az ut sz.

t itta"

OSZTOVITS LEVENTE
ÁUGUST STRINDBERG
A váIogatást ellen rizte
Julie kisass zony
ÁT.M^ST MIKT,ÓS
Naturalista srynor játék

',3 , i]iq _\, e

I
t*._.,,

FoRDÍToTT^ 0.oN TAY LASZL}

SZEMÉLYEK
JULIE KISASSZONY, z5 éves
JEAN,lakáj, 3o éves
KRISTIN, szakácsn , 11 éves
A cselekrnén1 egy grófi. kastély konybájában játs7ódik,
Szent loán éjs7akáján,
Nag1 kon1lla; a. ?nennyezetet és a két otdalt'alat |tigg ny
rejti el. A bátsó |at balról lerdén beny lik a sxínre, a7-
tán a nlagasba emelkedik: bal oldalán két polc, rajtuk
té7-, bron7-, aas- és ónedények; a polcokat préselt papír
s7egéIye7i; a kétsxárny lioegajtón keresztlil a nagy bolt-
íz;es kijárat bárornnegyed része látszi.k; egy s7ók k t, a
k zepén Ámor-s1obor, kóros-korlil oirág7ó orgonabokrok
és magasba nyiló jegenyék.
A s4in bal oldalára egy cselnpézett kernence t'tistfogójá-
nak sarka nyilik be.
Jobbról a saemély7et íebéríeny b l kész lt ebédl aszta-
lának egyik oége ugrik ki, kórlil tte nébány s7ék.
A tíí4belyetlornbos nyírgaltyak borítják; a k aezeten el-
s7óroa borókaágak.
Ax asxtal sarkán nagy japán fíis7eresdobo7, benne airág-
1ó orgona,
J é g sx,e ény, mo s o gat ó as 7t al, mo s dó álltl ány.
kr
Az aitó felett nagy, régitnódi cseng , attól balra egy s7ó-
cs nyílása

Kristin a tíi7belynéláll, és serpeny ben b st siit; ailágos

kartonrubát aisel, derekán konyhai k tény; Jean bej n,
libéria oan rajta, kexében e7y pár sarkanty s looagló-
csizrna; látbató belye letes1i a f ldre

JEAN Ma este megint rá|<itt Julie kisasszonyra a bolond-

óra|
KRISTIN Nini, hát maga már itt van?
JEAN Kivittem a grófot az áIlomásra, hazaíeIéiovet be-
néztem a paitába, táncoltam egyet, hát meglátom a kis-
a szonyt, ahogy az erd rrel iária. Amikot észrevesz,
egyenest odarohan ltozzám, és felkér kering re! El is
kezdtiink valccrozni, dc meg lrogy! Ilyet én még meg
nem éltem ! Megbolondult.
KRISTIN Mindig is bolond volt, de soha annyira, mint
mostanában, két hctc, amióta felbomlott az eljegyzése.
JEAN lgaz. De hát hogy is tortént az egész? Hiszen olyan
finom ember volt, ha ncm is gazdag. Ó, milyen szép jóv
 várt rájukl (Az rlsztal aégénéllelil) Furcsa, hogy egy
ilycn riri kisasszony inkább itthon marad a rróppcl, és
ncm mcgy cl apjával a rokonokhoz. Ncm?
KRISTIN Biztos rcstelli azt a históriát a v lcgénnycl.
JEÁN Meglehct! Pedig azt meg kell hagyni, hogy az legény
volt a talpán. Tc tudod, Kristin, hogy is t rtént az egész?
Mert én láttam, bát gy tettem, mintha nem venném
észte.
KRISTIN H.át magalátta?
JEAN Láttam bizony. Egyik este az istálló el tt álltak az
udvaron, és a kisasszony trenfuozta a v Iegényt, (i már
csak trenírozásnak neveztei és tudod-e, hogyan? Hát
gy, hogy kinyriitotta a lovaglópálcáját, a v legénynek
át kellett ugornia, pontosan rigy, mint amikor a ku-
tyát tanítják hoppozni. A fér{i kétszer átugrotta, a kis-
asszony meg rávágott vtána, de a íiatalember harmad-
szorra kikapta a kisasszony kezéb l a pá7cát, ezer a-
tabta tórte, aztán eltíjnt.
KRISTIN H.át igy esett?! Hogy maga miket beszél!
JEAN Így esett, bizony. No de lássuk csak, mi iót tarto-
gatsz a számomra, Kristin?
KRISTIN (kizsesz egy darab b st a serpeny b l, és t'eltá-
Ialja Jeanna, ) Csak egy darabka vesepecsenye, a boriri-
siiltb l vágtam ki.
JEAN (belesxagol az ételbe) Pompás! Micsoda ínyencfa-
161l. (A4egt'ogja a tányért) De azétt megmelegíthetted vol-
na a tányértl
KRISTIN Ha maga rákezdi, kiállhatatlanabb a grófnál is.
(Incselkedoe megb 77a a baját)
JEAN (d b sen) Hagyd a halamat! Trrclod, milyen kényes
vagyok.
KRISTIN I , i , hiszen tudia, hogy csak szeretetb l tet-
tem| (Jean eszik, Kristin rrlegbont egy liaeg sórt)
JEAN Stirt, Szent lván éjszakáián? Abból ugyan nem ké-
rek! Akkor már nekem ktilonb italom van. (Kib zza az
asital egyik íiókiát, és el aes7 egy tleg o rós bort; a
palackon sárga pecsét) Sárga pecsét! Látocl? Acli egy
poharat! Perszc, talpas poharat: ha tisztán isszr-rk a bort,
azkel|!
KRISTIN (tnt,7int a tíi7belynélt'oglalatoskodik, f cltesx egy
8 9
kis serpefl.y r) Isten irgalmazzon annak, akit maga fele-
ségiil vesz ! Kiállhatatlarr !
JEAN Lá íá:i! Örtillretnél, hogy egy magamfaita remek
fickót kaptál, és nem hiszem, hogy r<istellrled kell, ha a
v legényednek neveznek| (Megkóstolja a bort) Jó, na-
gyon ió! Csak egy kicsit hideg! (Kezében nzelengeti a Po-
harat) Diionban vettiik. Négy frank volt literie, hozzá
még az tiveg meg a vám! Es most mit kotyvasztasz? Mi
bíízlikolyan fertelmesen?
KRISTIN Yalami pokoli kotyvalék, Julie kisasszony fen-
delte Dianának.
_IEAN Igyekezz választékosan kifeiezni magad, Kristin ! De
hát minek í zóL te a komondornak iinnep el estéién?
Beteg talán?
KRISTIN De beteg ám! Elment kuitorogni a kapusék
mopszli|ával, most van njta a brigás, a kisasszony meg
nem tíiri az ilyesmit.
JEAN Ilyenkor a kisasszony mindig nagyon el kel , más-
kor viszont már nem annyira biiszke, akárcsak a nreg-
boldogult grófné volt! Az is a konyhában meg az istállo-
ban érezte magát legiobban, de azt már nem tíírte,hogy
csak egy 1 htnza a fogatot; mindig piszkos volt a kézel -
ic, de ragaszkodott a gr íi címeres kézel gombokhoz.
A kisasszony meg, hogy megint csak róla beszéliek, nem
ad magáta, se a rangjára. Űgy értem, egyáItalál nem fi-
nom. Most is, amikor a paitában i,áncolt, eltagadta az er-
d rt Anna mell l, és táncba vitte. Mi bezzeg nem visel-
kedhetiink igy, de hát ez már csak így van: amikor az
uraság ktiziinséges akar lenni, akkor triltesz mindenkin.
Hanem azt mcg kcll hagyni: feiedelmi alakla van! Nagy-
szerííteremtést ó! Az a íehétvá11, meg a tobbi!
KRISTIN Ei, hagyia már! En tudom, amit Clara tud, pe-
dig óltózteti.
JEAN Ugyan! Clata! 'I'i rnindig irigykedtek egymásra! Err
iárok vele lovagolni .. . M"g aztá\ ahogy táncol!
KRISTIN lde figyelicn, Jcan! Ha elkésziilok, nem akar ve-
lem táncolni?
JEAN Dehogyisncnr !
KRISTIN Megígéri?
JEAN Hogy megíg rctrr-c/ Ha azt mondom, hogy tánco-
 ]:j i:, ::r::i:::.
i5:::_:-*!_i3..*-.1=]+-_+{iri+::J.j+-*='-::]l:i-:]j|..1.:ij:!i::,:..ii*r

lok, akkor tárrccrltlkl Atlclig is kiisziilri!rrt lr jri lallrttlliat. érteni, vitá8osabban kell beszélnem. Nem nézik majd
Nagyon jólesett! (I3crlugas7tll.ja ui tt. ,g,t) jó szemmel, hogy a kisasszony kitiinteti egyik alárendelt-
JULIE (az aitóban, kiíclébcszól) Rtigtiin jiiviil<l Addig jét, holott mindenki eíre a szokatlan megtiszteltetésre
folytassák csak! vát...
JULIE Hogyhogy kitiintetem?! Micsoda gondolat! Nem
Jean becstisxtatja ax tizleget a7 asxtalt'iókba, é.s ti.rxtelet- értem! É,n, a ház urn je, megti ztelem ielenlétemmel a
teljesen Ieláll nép mulatságát, és ba már amrigy ígazán kedvem támaát
a lár\cta, olyan táncos kell, aki tud is vezetni, hogy ne
JULIE (bejtin, odamegy Kristinlle2, aki a tlikcjr el tt áll) legyek nevetség tárgya!
Nos, készen vagy? JEAN Ahogy a kisasszony parancsolia! Szolgálatáta állok|
JULIE (kedaesen) Szó sincs parancsolásról! Ma este vidá-
Kristin ruutogat, hogy Jean is ott aan mak vagyunk, tinnepeliink, és nem tor diink a rangok-
kal! Most pedig nyrijtsa akatját! Te meg ne félj, Kristin!
JEAN (gátáns ges1tussal) Titkolóznak a holgyek? Nem veszem el a v legényedet! (Jean a karját ny jtja,
JULIE (meglegyinti a zsebkend jéoel) Hogy maga milyen és kiue6eti. Julie-t)
kíváncsi !

JEAN Ó, milyen pompás ibolyaillat! Nétnajáték.Űgy játszódik le, nintba a sxínésxnoaló-

JULIE (kacéran) Pimasz! }Ját a parfiimhilz is ért? Tán- ban egyedtil aolna a belyiségben; s1likség esetén bátat
colni iól tud, annyi biztos .. . de most el innen, ne lesel- |ordít a k x nségnek; nen néz ki a néz térre1 neln s.iet,
kedien nem t'él attól, bog1 a kó1ónség tlirellnetlenkedik.
-IEAN (kotuleles udoariaskodással) Netán valami szent-
!

Kristin, egyedtil.Táoolból balk begedíis4ó: a skót kering

ivánéji varázsitalt í znek a htilgyek? Amivel szólásra dallatlla. Kristin eddig a zene dallarnát d dolta; most
bkiák a boldogság csillagát, és meglátiák a jovend t?! leszedi Jean tányérját, a ruosogatónál eltnossa, eltórijl-
JULIE (élesen) J<i szeme van annak, aki azt meglátia! &eti és beteszi a s4ekrénybe. E4után ler:eti kótényét, a7
(Kristinbe T<jltsd iivcgbe, és jól dugaszo|d be. Maga as7talt'iókbót kis tíikrót zses7 el , a7 as7talon átló orgonás
pedig iojjirn, Jean, táncoljon vclem egy skót kering t. . . uá4ának tálnas4tja; gyertyát gy jt, a lángjánál meg7rle-
JEAN (oonakodr:a) Nem szeretnék senkit megbántani, de legít egy llajtíit, s felbodorítja tsele bonlokába bulló ba-
ezt a táícot már Kristinnek ígértem . . . ját.
]ULIE Kap helyette másikat; ugye, Kristin? Krilcstjnadod E7után kiáll ax ajtóba, és ballgató4ik. Viss4atne7y az
nekem Jeant? l
as7talbox. Megtalálja a kisass7on1 ottfelejtett 4sebkend -
KRISTIN Nem t lem ftigg. Ha a kisasszony ennyire le- jét, |elemeli és lncgs7agolja; a6tán elgondolkoxaa kite-
ereszkedik, nem kaphat kosarat. Menien csak, Jean, ós ríti, megb xogatia, kisimítja, négybe bajtja
legyen hálás a megtiszteltetésért t
]EAN Ószintén szólva, nem szcretnék serrkit megsértcrri, JEAN (belép) Mcgíiriilt! Így táncolni! Az emberek az aitó
mégis meg kell kérdeznem, helyes-e, lra julie kisasszony m<igiil vigyorogva lcsik. Mit szolsz hozzá, Kristin?
kétszer egymás után ugyanazzal a 7ovaggal táncol? Gon- KRISTIN Ráiott ez óráia, ilyenkor mindig ilyen furcsa.
doliuk csak meg, milyen kiinnyen megtefem mifclórrk a De most már táncrll vclcm?
pletyka . . . JEAN Ugye, nem ltirragszol, hogy elmaradtam. .

JULIE (dabasen) Micsoda? Miféle pletyka? Mirc gtlncltll? KRISTIN Ugyan már! Dchogyis haragszom, hisz ezt maga
JEAN (tiirelmesen) Ha már a kisasszony nem akaria meg- is jól tudja. É,sazt is tr.rdom, hol a helyem . . .

Io II
.|F]AN (áti;lcli a lány d.erckát),l'irtclrrrcs l;irry v;iliy, l(ristirr, JEAN Ó, a kisasszony hízeleg!
ós ió feleség lesz bcl led . . . JULIE (bos.r7 san) Hízelgek? Magának?
.IULIE (bej n; kinos meglepetés t kr xiilik az archt; k.cny- JEAN A velem sztiletett szerénység tiltja
azt hinnem, hogy
s7eredett oidárnsággal) No, maga igazi.ttt szóp liis ltlvag,
a kisasszony igazán kedveskedik a magamíajtának, ezért
megszcikik a h<ilgyét l.
bátorkodom feltételezni, hogy t lozni szíveskedik, vagy
más szóval hízeIegni|
JEAN Éppen ellenkez leg, Julie kisasszony: mint látia,
]ULIE Hol tanulta meg, hogy így nkja rissze a szavakat?
siettem felkeresni azt, akit elhagytam.
Talán sokat járt színházba?
JULIE (udoariasan) T.'udia, hogy kitiin táncos? De iinncp-
estén miért ját libétiában?! Azonnal vegye le! JEAN Sok helyen megfordrrltanr,
JEAN Akkor meg kell kérnem a kisasszonyt, szíveskedjék JULIE Idevalósi?
egy pillanatra kimenni, itt lóg ugyanis a fekete kabá- JEAN Apám béres volt a szomszéd birtokon, az igyésznél-
tom. . . (Jobbra r7lutat,
Gyerekkoromban sokszor láttam a kisasszonyt, bát a
elindul)
kisasszony nem vett észfe.
JULIE El ttem szégyelli magát? Azért, mert rná.sik kabá-
tot vesz?! Hát menien be a szobájába, aztán jojitin visz- JULIE Csakugyan?
sza. Habár maradhat is, majd elfordulok. ]EAN Nem bizony. Kiilonilsen egy esetre emlékszenr. . .
JEAN Engedelmével, kisasszony| (Jobbra ?ne7y; látszik a de er l nem beszélhetek.
karja, abogy ruásik kabátot rles7,) JULIE Dehogyisnem! Mondja csak el! No! Halliam hát!
JULIE (Kristinbeil Te, Kristin, a iegyesed ez a Jean,hogy ]EAN Most igazán nem mondhatom el! Talán maid más-
kor.
ennyire bizalmaskodik veled ?
KRISTIN A JULIE ,,Máskor" annyit ielent, hogy soha, Talán fél el-
jegyesenr? Így is lehet mondani. Mi annak
mondani?
mondjuk.
JEAN Nem félek én, csak nem szefetném. (Kristinre mu-
JULIE Hogyhogy annak mondiátok? tat, aki elaludt a sxéken a tíizbely mellett) Nézze!
KRISTIN Hiszen a kisasszonynak is volt jcgyese, és , .
JULIE Nagyszeríífeleség lesz! Talán még horkol is.
.

JULIE Csakhogy mi igazán cljegyeztiik egymást. . .

KRISTIN Mégse lett bel le semmi. JEAN Azt nem, de álmában beszél.
JULIE (cinikusan) Honnan tudja, hogy álmában beszél?
Jean beji)n, |ekete császárkabótban és |ekete kernén1l-
JEAN ( pirnaszul) Hallottam !

kalapban
Csend; k zben egynást né7,ik
JULIE Trés gentil, monsieur Jean! Tr s gentil!
JEAN Vous voulez plaisanter, madame! JULIE Miért nem iil le ?
JULIE Et vous voulez parler frangaisll Hol tanulta? JEAN A kisasszorry jelenlétébennem tehetem.
JEÁN Sváicban. Borfiri voltam egy nagy luzerni szállodá- JULIE Ésha mcgparancsolom?
ban. JEAN Akkor engcdclrncskedcn !
JULIE Valóságos ririember ebben a császárkabátbarr ! Char- JULIE ÜljOn hat lc! Ncm, várjon csak! Adna el bb valami
mant!2 (Leiil ax asztalhoz)
italt?
JEAN Nem tudom, van a iégszekrényben. Azt hiszem,
csak s<ir.
1Nagyon elegáns, Jcan rirt Nagyon elegáns!
- Ön tréfál, madame! JULIE Nem is olyan ,,csak" a s r, kiilonben sem vagyok
- Ön pedig ftanciául beszél!
válogatós, tobbre tartom a stirt a bornál.
2 F,lragadól

I2
JEAN (el ae.sx a j|gsxt:kr|ny,|l l. cgy palack, s rt, |dtlotlja, JEAN ( éte en ) Hagyia
s al udni.
pobarat, trin\,órl acsz ki a s1ekrényból) Pararrcstll|rln! ]ULIE Micsoda?!
JULIE K(iszilrrillrr l Maga ncnr iszik? jeaN Aki egész fiap a tíizhelynélá1l, az bizony e|fárad
]EAN Nellr rngytlk óppcn sorpárti, de ha a kisassz<lny pa- estére. Az áImot pedig tisztelni kell.
rarrcs<llia JULIE (nzegaálto7ott bangon) Milyen szép gondolat, A be-
csiiletére válik. K<iszon m. (A kezét ny jtja Jeannak)
!

JULIE Parirtrcs<llom? Azt gondolom csak, hogy az udvarias

lovag a lrtilgyével tart. Most pedig ioiIon ki, és szedjen nekem orgonát!
JEAN Jól mondja a kisasszony. (Felbont még egy palackot,
pollarat oesz elíj) A k oetkez párbeszéd alatt Kristitl felébred, álomitta-
JULIE Most pedig igyol az egészségemre| (Jean tétooá- san jobbta átmegy a színen, a szobájába
ziá) Nicsak, félénkaz óreg legény!
JEAN (tréfásan-g nyosan letérd,el, magasba emeli pobarát) JEAN A kisasszonnyal?
I]rn m és parancsolóm egészségére! JULIE Velem!
JULIE Bravó!... Most csókolja meg a cip met is, akkor ]EAN Lehetetlen ! Teljesen lehetetlen !
egészen tilkéletes lesz. JULIE Nem értem, mire gondol. Talán csak nem képzeli,
JEAN (tétooázik, de aztán megragadja a kisass7on1 lábát, l) hogy. . .

és csókot lebel rá)

JULIE Nagyszerií ! Szinész veszett el magában !
JEAN (íeláll) Hagyiuk mát abba, kisasszony! Jiin valaki,
és meglát benniinket.
JULIE No és? Akkor mi trjrténik?
JEAN Csak az, hogy az emberek fecsegnekt É,sha a kis-
asszony tudná, mi mindent hordtak óssze az imént is,
akkor. . .
JULIE Ugyan mit?! Hadd halljam! De most már iil!<in le!
JEAN (lelil) Nem akarom megsértcni a kisasszonyt, de
olyan kifeiezéseket használtak, olyasmire céIozgattak. . .
lriszen elképzelheti! A kisasszony már nem gyerek, és ha
az emberek azt látiák, hogy egy holgy éjnek ideién ket-
tesben iddogál egy f.étíival, még ha inassal is, akkor . . .
JULIE Akkor micsoda?! Kíilonben em vagyunk kettes-
ben. Hiszen itt van Kristin,
JEAN Igen, itt alszik.
]ULIE Maid felébresztem. (Feláll) Kristin! Alszol?
KRISTIN ( álmában motyog)
JULIE Kristin! Uramisten, milyen mélyen alszik!
KRISTIN (állnában motyo7) A gróf csizmáia ki van pu-
colva . . . kávét kell feltenni, de azonnal, azonna|, lzon-
nal. . . (Zaaarosan tnotyog)
JULIE (megfricská2za Kristin orrát) É,btedj már|
,I JEAN Énncm, de a tobbiek igen.
JIJLIE Ugyan mit? Hogy belészefettem a szolgámba?
JEAN Nem vagyok beképzelt, de már volt ilyesmire pélcla
- és a falusi nép szemében semmi sem szentl
JULIE Míg maga, ugye, arisztokrata!
l1 ]EAN Az is vagyok.
JULIE Énpedig leereszkedem . . .
ll JEAN Fogadja meg a szavamat, kisasszony, ne ereszked-
ien le! Senki sem hiszi el, hogy onszántáb l teszi, az
emberek azt íogiák mondani, hogy a mélybe stillyed!
]ULIE É,niobb véleménnyelvagyok a népr l, mint maga!
li
Próbál|uk meg! Ji'!ii'n! (Perxsel tekintettel nézi)
JEAN De furcsa a kisasszony!
JULIE Meglehet. De maga is az. Egyóbként minden fur-
il csa. Az élet, az cmberek, minden olyan, mint a szenrly,
amit a hullámok soclornak, csak sodornak tovább, amíg
ll el nem siillyed, lc a mélybe! Van egy visszatér álmom:
Jr
fent iiltik a magasbaIt, cgy oszlop teteién, és nem tudok
le| nni; ha lenózck, szódiilrjk - de mégis le kell vala-
l hogy kertilnoml Nincs bátorságom, hogy levessem ma-
l
gam; már ncm tuclok fog(lzkodni, szeretnék lezuhanni,
de mégsem zuhantlk lc. Dc nem nyugszom addig, amig
t le nem iutok; csak akkor békélekmeg, ha lekeriilok, le a
l

I,
14 li
ll
t
i

íiiltlrct l',]s ltttrilitrl, ttt;it, lctrl r,:t1;1 rlíi, lc.gszír,t.st,ltlrctt a JEAN (nyersen) Dehogyis van! Ésmég ha be volna bizto-
liiltlllt, siillyt,tlrri,li . . . |i]r,zctt rrr:ir ilycsrrlit / sítva, akkor is gyrilókony anya1yaí a kijzelében.
,| li^N Nt,lrrl l'irr lrrirrtIi11 ltzt lillttrlcltlttt, ltttgy siit t- <.rtlcíbcn JULIE Azaz maga?
(,Hy,llilll;ts í;t:rl:ttt l'cl<szcttt. licl a|iirt,oli rttiiszlti, lcl a fa JEAN En. Nem azétt, tncrt én vagyok, hanem mert fiatal
cstit:s:il,;l, liiiriilrlúzlri a llal)fólrybcn fiirdó l:ag.yrlgti tiiion, férfi vagyok. . .

ttlcgtli,zstttl'rIrri ll rrragasban a madárfószkct, al)lclybctl ]ULIE É,sjóképíí?Micsoda hihetetlen tinteltség! Maga

:tt,itttyttlilistrl< rcit znck. Ésmászom és mászorn, de a talán egy Don Juan? Vagy cgy József? Atya risten, azt
tijízs vastag ós sima, és oly magasan kezd dnek az ágak! kell hinnem, hogy egy József !

lJs ón rrrógis tuclom: 1ta clércm az cls ágakat, onnan JEAN Azt hiszi?
rnár, mintlra léttán kapaszkodnék, feljutok a cs csig. JULIE Sajnos, aztl
Még nenr iutottam fel, de feliutok, Ila csak álmomban is!
JULIE Álmokról csevegek itt magávaL Gyeriink már! Jean ru.erés7,en kcjzelebb lép, derékon akarja kapni a
Meniiink ki a parkbal. (A karját kínálja, elirldulnak) lányt, bogy rnegcsókolja
JEAN Ha kilenc szentivánéji virágot tesziink a párnánk
alá, kisasszony, akkor beteljesedik az álmunk ! ( Az aitó- JULIE (pot'on oiti) Hogy merészel . . .?!
box érnek, Jean a szetnébez kap) JEAN Ez komoly, vagy tréía?
JULIE A szemébe ment valami? Mutassa! JULIE Komolyl
JEAN Ó, semmi, csak egy pofszem, rcigton kint lesz. JEAN Akkor az imént is komoly voltl Maga trilságosan is
JULIE Biztosan a ruhám ujia sértette meg. Üllan Ic, hadd komolyan yeszi a játékot, és ez veszélyes. Csakhogy én
nézzem. (Megragadja Jean karját, leiilteti, negfogja a megelégeltem mát a iátékot, és szíves engedelmével visz-
fejét, bátrabajtja, 7sebkend je csilcskérsel igycks7ik eltá- szatérek a munkámhoz. A gróí kora reggel vátia a csiz-
aolítani a porszemet) Nyugodtan iili rr, mcg c l)loccan- máját, pedig régen elm lt már éjíél.
jonl (A kezére lir) Nern lrallja? Ninil Csak ncm rcszket JULIE Tegye le azt a csizmát,
egy ilyen nagy, crtís ítríi?(Mcgtapogatia ]can karját) JEAN Nem teszem le. Ez a munkám, el kell végeznem.
Akinek ilyen karja varr ! De a maga játszótátsa sose akartam lenni, és nem is le-
JEAN (int en) Julie kisasszonyt szek soha. Ahhoz én tril |ó vagyok.
JULIE Tessék, monsieur Jcan? JULIE De briszke!
JEAN Attention. Je ne suis qu'un homnrc.:l JEAN Bizonyos eseteklren -' nem nrindig.
JULIE Maradion már nyugtonl Így ni! Kint varr! Csókol- JULIE Volt valaha szcrclmcs?
jon szépen kezet, és k szonje meg! JEAN Mi ncrn így mondjuk, de sok lánuyal jártam. Ésegy-
JEAN (íeláll) Julie kisasszony, ide figyel]en . . , Kristirr szer belebctcgcdtcnr abba, hogy nem kapom me9 azt,
már lefektidt. . . Ide hallgat? akit akarok. É,1,11-lcrr olyan beteg voltam, mint az ezer,
JULIE El bb csókoljon kezet. egyéjszaka herccgci, akik sem enni, sem inni nem tudtak
]EAN Jó, de magára vcssen ! a nagy szerelemtííl l
JULIE Miért? .]ULIE Ki volt az? (Jcan llallgat) Ki volt az?
'IEAN
JEAN Miért?l T{uszonot éves korára sem j<itt meg az csze? Nern kónyszcrítlrct arra, hogy megmondianr.
i Nem tudja, hogy veszélyes a tíjzze7 játszani? JULIE Ésha rigy kórcnr, nrint egyenraflgll táísa, mint . . .
JULIE Nekem nem. Be vagyok biztosítva| ióbar.átja? Ki v<llt lrz?
.]EAN Maga.
3 Yigyázzon. É,n is csak férfi vagyok, ]ULIE (l eiil ) Mics<>tla kc1lltclcnség !

L
.,,'"
1í11:1,
t6 I7
 lator is bejuthat a mennyországba, és egyi,itt lehet az
]EAN Bizony, ugyc lrevetséges? T,átja, ez az a tijrténet,
angyalokkal, akkor itt, a ióisten foldjén, egy szolgagye-
amclyet az cl bb ncm akartam elmesélni, de most mégis
Tudia, milyen a világ odalentr l nézve? rek nriért nem |uthat be a kastély parkjába, és miért nem
"lmon.lur,l...
Ugyan, clchogyis tudia. Akár ahéiameg a sólyotn, annak iátszhat a gróí lány,ával?!
i, iitká,, látni a hátát, mert mindig fent lebeg a magas- ]ULIE (érzelg sen) Gondolia, hogy minden szegény gyerek
azt étzi, amit maga akkor?
ban. ]lót testvóremmel meg egy disznóval laktam a szolr,
gaházir,lan,, kint a sziirke tarlón, alrol egyetlen fa sem n tt,
J}],AN (megb kken, de nyomban feltal.álja lnagát) YIogy
'Óe tninden szegény gyerek. . ,? Igen ,. . persze! Természe-
az ablakból láttam a gr íípark íalát, me1 az almafák
tesen
kibukkanó lombiát. Az volt az édenkeft, és sok fettene-
!

tes angyal zté !ángpallossal. De azétt én is, más firik JULIE Szrirnyíílehet szegénynek lenni.
i, ,n.gialatt,rk az utat az élet íájához, Nos, megvet? IEAN (er sen t?ilzott |ájdalornrnat) Ó, igen, Julie kisasz-
szony! Igen! A kutya hentereghet a grófné díványán, a
JULIE Úgyanl Hiszen minden firigyerek lop almát! 1 poíáját megsimogathatia a kisasszony keze, de a szol-
jnnN Most ezt mondia, de azétt csak megvet, Nos, egyszer
anyámmal egyiitt bementem az édenkettbe hagymaágya- ga. . . (rnás hangon) persze, egyik-másikbafl van ma-
tétia, az viszi is valamire, de hányszor fordul el ilyesmi?
kat gyomlálni. A
,r.r"*ényeskert mellett, |ázminbokrok
arnyéLab^n, lonccal ben tt t riik pavilon állt, Nem tud-
De visszatérve . . . tudia-e, mit csináltam? R,rrhástul be-
ugrottam a malompatakba, ontrarr kihalásztak és elvertek.
tam, mire haszná|ják, de arrnyi bizonyos, hogy még soha
f)e ktivetkezii vasárnap, anrikor apám és az egész család
nem láttam olyan szép épiiletet, Ki-be jártak benne
,az

emberek, és egy szép napon nyitva maradt az aitaia,

elment nagyanyámhoz, kimódoltam, hogy otthon marad-
hassak. Megmosakodtam szappannal és meleg vizze\,
OdalopakodtuÁ, é, liittam, hogy a ía|at kíráIyok ós csá-
felvettem legjobb ruhámat, és elmentem a templomba,
,zárcrk arcképei borítiák, az ablakon ro)tos v ros fiiggo-
rryok - mosi már tudia, mire gondolok, igaz? Én, , ,
hátha ott megláthatom magát. Láttam is, aztán hazamen-
tem, és elhatátoztam, lrogy meghalok. De szépen, bókó-
(Letar
'majd,
egy org,onafiirt t és a kisasszony orra alá tartja,
amig baszél, a kisass1ony eloeszi t le) én ",mé8
sen, fájdalommentesen akartam meghalni. Eszembe iu-
tott, lrogy bodzabokor alatt aludni veszélyes. Nálunk volt
,oh" n.*"roltarn benn a kastólybarr, csak a templomot
egy szép nagy bokor, éppen vhágzott. Lekopa ztottam, és
láttam, de ez móg sokkal szcbb volt, Hiába kergetóztek
a virágokkal bemásztam a zabosládába. Megfigyelte már,
a gondolataiLn, mindig visszatértek, , , oda, Jis elfogiltt milyen sima a
zab? Olyan lágy a tapintása, mlnt az
o"uagy, hogy egyszer am gy igazán kitapasztalianr mi1-
d.^ ingy.áííségét.Enfin, beosontam, néztem és csodál-
en-rbcri b(jft...!
Magamra csuktam a \áda fedelét, és
turo. É,akkor nreghallottam, hogy ion valaki, Az ura-
lehunytam a szemeíIet, elaludtam, s amikor felébresztet-
ságok csak egy ajt n mehettek ki, de az él s,zámorta
tek, nagyon beteg voltam. De, mint látja, mégsem hal-
tam meg. Magam sem tudonr, mit akartam. Semmi remé-
,roTt még egy-kilárás, és nem tehettem mást, az,t váIasz-
tottam. l1"iU nz as7talra ejti a7, orgonát) Aztairr nckiira-
nyem nem lehetett arra, hogy magát megkapjam - maga
csupán ielképe volt annak, milyen reménytelen kit rni
modtam, átt rtem a málnabokorsovényen, vógigszágul-
dottam az eperágyásokod, és e1yszefte ott voltam a ró-
abb l az osztáIyból, amclybe belesziilettem.
zsateraszoíl. Éslrirtelen egy rózsaszín ruha iitl(itt a IULIE Magaigazán |ó clíiadó. Járt iskolába?
szemembe, meg két fehér harisnya, , , maga, Mcgbriitam lEAN Keveset, de sok rcgényt olvastam, és iártam szinház-
ba is. É,s hallottam, lrogyan beszélnek a finom népek,
egy halom gaz mógótt, ós ott_ lapultam a tiiskós ágak
lJarr, u bíizis, ncdvcs fiildon. Es néztem magát, alrtlgy
a t liik tanultam a legtobbet.
I ULIE Sz v al hallgat(lzik, amikor beszél getti nk ?
rózsák kozott iárká!, ós azt gondoltam: ha ígaz, hogy a

I9
l8
 JEAN Hát persze. É,shallottam is egyet-mástl Amikor a gondolatlanul cselekszik. Menjerr lefckiidni! Kiilonbcn,
bakon iiltcm, y^gy a csónakban eveztcm, ligyszer hal- ha iól hallom, icinnek az emberek. Engem keresnek, és
lottirm Julic kisasszorryt és egyik barátn iét , , , ha nagát itt találiák, elveszett l
]ULlE Ugyan ! Iis vaion mit lrallott?
ÍPeN H;;. . . ncnr illenék ilyesmit nrondanom, Meg kell Enekelae k zeledik a kórus. A k oetkez párbesléd so-
vallenom, nrcglclret sen csodálkoztam. Nem értettcm, rán clalfos7lányokat ballani, majd atnikor belépnek a
lrol tanulta azokat a szavakat. Lehet, hogy alapjában paras7tok, a dal t'eler s dik
r,óvc nincs is akkora kiilonbség ember és ember k zott,
mint ahogy tanuljuk Erd b l jott két szép leány,
JULIE Hogy merés ze| . . .| Nálunk a jegyesek nem rigy T rallala, tt allala-7a,
viselkednek, mint magukná1. Fázik az egyik, í i a szél,
JEAN (a s7en,lébe néil Biztos ebben? El ttem igazán ne T t allala, trallala-la.
meítegetózzék a kisasszony . . .
]ULIE F;gy gazembernek aiándékoztam a szerelmemet, A másik kincsekr l beszél,
JEAN Mindig ezt mondiák. . . utána. allala, tra|Ia|a-la,
T t

]ULIE Mindig? De koldus volt mind valaháu,,

JEAN Azt hiszem, mindig. T<ibbsztir hallottam :atár ezl a Trallala, trallala-la,
kifejezést hasonló alkalommal.
JULIE Miféle alkalommal? Koszor t ha kapsz tijlem,
JEAN Mint amelyikr l most szó esikl Legutóbb. , , allala, ttallala-la,
T r
jUrrE (íeláll) Csend! F;gy sz t sem akarok t bbet hallani! Másnak szánta a szívem,
jBaN É,rdekes . . . az i||et sem akart . . . Nos, engedelmé- Trallala, tt allala-la.
vel lefekhetem?
JULIE ( gyengédelz) Szcntivánó|en lefektidni? IULIE Ismerem és szeretem a népet, és k is szeretnek
jPaX lgen. Igazán semmi kedvem azza| a népséggel tán- engem. Csak j jjenek. Maid meglátja.
colni. |EAN Nem, Julie kisasszony, nem zefetik magát. Elfo-
JULIE Hozza a cs nakház kulcsát, vigyen ki a tóta, Látrri gadják a kenyetét, de kikopnek utána! Higgyen nekem!
akarom a napfelkeltét. Hallgassa csak, hallgassa, mit énekelnek. . . Nem, in-
JEAN Okos dolog lesz? kább ne is hallgassa!
JULIE Talán a ió hírétfélti? íLILIE (íisyel) Mit énekclnck?
iBaN Miért is ne félteném?Nem szeretem, ha kinevetnelt, .|EAN G nydaltl Mikett nkt l!
nem szetetném, ha bizonyítvány nélkiil dolrnának ki, lro1- |ULIE Gyatrázatl Pfu|!A gyávákl
ott családot akarok alapitani. Ésrigy érzcm, I(ristirrnck JEAN A t meg rnindig gyáva, Ilyenkor nincs mit tenni,
is tartozom valamivel. menekiilni kell.
JULIE Pcrsze, Kristin . . . lULIE Menektilni? I-Iova? Kifcló nincs rit! Kristiuhez nerrr

JEAN Igen, Kristin, de maga is . , . Fogadia meg a taná- mehetiink bel

csomat, menien lefekiidni.
JULIE Talán maga fog nekem parancsolgatni?
jBaN Most az e1yszcr, a tulaidon érdekében!Kórem!
Kés van már, az álmosság elkábítia az embeft, és meg-
JEAN De énhozzzim igcn. A sziikség torvényt bont. Bizhat
bennem : igaz, í5szintc iobaÁtia vagyok !
IULIE De ha . . . dc ha ott kcresik magát?

*
 Bereteszclem az ajtót, és ha be akarnak tilrni, rá|uk
JEAN
ltivtjk!J ji n! (Konyr)rógoe) Kérem, io|ion!
JULIE (íesztilt bangon) Megígéri.. .?
]EAN Eskiiszom! (Julie besi.et Jean s7obájába, Jean i7ga-
tottan kóaeti)
Balett. Bejónllek a7 tinnepl be olt zott l)arasztlk, kalap-
juk mellett airág; elól egy beged s; egy t'ellombozott
bordó ruézscjrt és egy korsó pálinkát tesznek a7 as7talra,
pobarakat szetlnek el . Is7nak. Aután k rbe állnak, a
táncdalt énekli,k, táncolnak: ,,Etdí3b I jtitt két szép
leány." Ezután ének elpe eltáoo7nak
Julie bej n egyettiit; meglátja a ztirzar.lart a konybában:
kezét ttjrde\i, najd p derpamtlcsot oe.rz el , bep derozza
az arcát
JEAN (nagyon r:idáman betép) Most láthatja! Es halllratta
is ! Hát ittmaradhatunk?
JULIE Nem! Azt nem! De rnit tegyiink?
JEAN Menekiiliiink I Utazzunk cl inncn, messzirc !
JULIE Utazzunk el? De hova?
JEAN Svá|cba! Az olasz tavakhoz! Még nern játt arta?
JULIE Nem. Szép ott?
JEAN Ó! Ör k nyát, narancsfák, babérlomb... ó!
JULIE De mit csinálunk ott?
JEAN Hotelt nyitok, els osztályír kiszolgálással, els osz-
tályfr vendégeknek.
-IULIE
Hotelt?
eI, az az igazí élet: mindig rii arcok, rii nyel-
JEAN Higgye
vek, egy perc sincs ttiprengésre, idegeskedésre, az cmbcr-
nek nem kell t rnie a íejét,hogy mit csinálion, rnagától
adódik a munka, éilel-nappal szól a cseng , volrat fütyiil,
omnibuszok itinnek-mennek, és az anny ára,J ir ki.sszába.
i Ez aztán az éIet!
JUi,IE Magának. Es ón?
JEAN Ahá,z urn ie lesz, a cég ékessége ! Ahogy mcgiclcnik,
ahogy viselkedik, ó, m.ár az kész siker! Kolosszális! Mint
egy királyn , rigy iil az irodában, megnyom cgy clcktro-
gombot, és máris siirognek-forognak a rabszolgák; a
L
,r.o,
vcrrdógck clvotrulnak a trónusa cl tt, és szofotLgya az
asztalár.a helyezik adójukat - el sem tudja képzelni, hogy
rcfi7eg az ember, amikor számlát kap a kezébe! -, én
irom a borsos számlákat, és maga megédesíti legbájosabb
mosolyával. Ó, tazzunk el! (Menetrendet ces7 el )
Most rcigt n, a legels vonattal! Hat-harminckor Malm -
ben vagyunk, másnap reggel nyolc negyvenkor Hamburg-
ban, Frankfurt - Basel e1y nap, a Szent Gotthárd-vas-
riton pedig. . . hadd nézzem, igen . . . három nap alatt
Comóba óriink. Három nap !
]ULIE Ez mind nagyon szóp. Dc, Jean, adj nekem bátor-
ságot! Mondd, hogy szeretsz! Ölcli meg!
IEAN (tétooázz.,a) Szeretném.,. de neln merem! T bbó
nem ebben aházban, Szeretem magát, ehhez netn férkét-
ség! Csak nem kételkedik benne, Julie kisasszony?
JULIE (s7égyenl sen, s7inte ass7onyisággal) Kisasszor ?
Szólíts Julie-nek! Koz ttlink már nincsen korlát! Szólíts
Julie-nek !
.IEAN (kelletlentil) Nem tehetcm. Amíg ebben a házban
ólrink, még van ktizcittiink korlát. A mrilt és a gróf. Nincs
ctnbef, akit annyira tisztelnék, nint t; ha csak a székerr
hever kesztyíijétlátom, már egészen kicsinek érzem ma-
gam; ha meghallom ferrtr 1 a cseng iét, már ósszetezze-
nek, mint az iied s ló, és ahogy most itt látom a csizmá-
ját, biiszkón, mefeven, már szinte grirnyed a hátam.
(Bcler g a csixmába) Babona, el ítélet...gyerekkorunk-
ban belénk verték, de egy perc alatt feledhetiiik. Keriil-
ltink csak más országba, kilztársaságba, ott foldig ha|ol-
nak maid a portásom llbériáia cl tt! Igen, k hailonganak
majd, de ón t bbó soha! Ncm arra sztilettem, hogy hai-
longiak, mert énbenncm van matéria, van iellem, és csak
órjem el az cls ágat, mcglátia, íclkapaszkodom! Ma még
szolga vagyok, dc iovíírcmár tulaidonos, tiz év mrilva
vagyonos leszek, aztátl clncgyek Romániába, te|eagga-
tom magam órdcmrcnclckkcl, s a végén,meglehet - no,
csak éppen meglellet _-, rnég gróf lesz bel lem!
.IULIE (sxomor an) Gyilnyoríí.
]'EAN Romániában grófi címet vásárolunk, és akkor maga
grófné lesz. Az én grófnérn!
]ULIE Mit tor dcim én ezzel? Magam mrigtitt hagyom én
23
 az ilycsmit. Mondd, hogy szeretsz, kiilcinben . .
ktilonbcn mit is érek?
JEAN Mondom, ezefszer mondom - de maid azutánl Csak
itt ncm! Semmi érzelg sség, meft kiil nben rnindennek
vége. Hideg fíívcl,okos ember modiára nézzik a dolgo-
kat. (Siioart oesz el ,lezlágja a aégét,rágy jt) Most
pedig iil|on le oda, én meg ide, és tárgyaljunk rigy,
mirrtha scmmi sem t rtént volna.
JULIE (elkeseredoe) Ó, Isteneml Hát nincs magábat étzés!
JEAN Énbennem?! Tobb, mint bárki másban. De én tu-
dom tirt ztetni magam.
JULIE Az el bb még a cip met is megcsókolta. Most pe-
dig. . ,
]EÁN (keményen) Az akkor volt! Most másra kctl gondol-
nunk.
]ULIE Ne beszél!en velem.ilyen gorombán.
JEAN Nenr beszélek én gorombán, csak értelmesen. Egy
bolondságot már elk vettiink, semmi sziikség ttjbbre!
Bármelyik pillanatban itt lehet a gr í, és nekiink addig
még diintentink kcll a sorsurrkról. Mit szól a terwcmhez?
Egyetért velem?
JULIE Azt hiszcm, nagyon ió clgondolás - csak cgyct sze-
retnék kérdezni. Ekkora vállalkozáshoz fiagy t ke kell:
van-e magának?
]EAN (a s4ioart llarapdálja) Van bizony, Megvan a szak-
ismeretem, riási tapasztalatom, nyclvtudásom. Ez csak
eléggé értékest ke!
JULItr Csakhogy ezen még egy vasriti jcgyet sem vehct.
]EAN Ez igaz, és éppen ezért kcresek valakit, aki cl le-
gezi akezd sszeget.
JULIE, Éshol talá|ilyet hirtelenében?
.]EAN Az már a maga gondia, ha a társam akar lcrrni.
JULIE Lehetctlen, Nckem nincs magánvagyonom. (Sziinet)
]EAN Akkor tfugytalan az egész.
JULIE És.. .?
JEAN Minden marad a régiben.
JULIE Azt hiszi, itt maradok ebben a házban, mitlt a sze-
ret ie? Azt hisz,i, tiírcjm, hogy az embcrek uiial muto-
gassanak rám? Mit gondol, a ttjfténtek után nrég apám
24
. igen, szemébe tudok nézni? Neml Vigyen el innen, el a meg-
í a\áztatásb l, a szégyenb l! Ó, Istenem, én Istenem, mit
is tetteml (Sír)
JEAN Lám, most már más n ta iárjal Hogy mit tett? Csak
azt, amit oly sokan megtettek maga e7 tt|.
]ULIE (llis1térikttsaa) Es most megvet! Ztlhanok| zlha-
nok!
JEAN Zuhanjon 1e hozz,ám, aztán maid felemelem!
]ULIE Micsoda iszonyri hatalom vonzott magához? A gyen-
ge vonzódott az erí3shóz? A zuhanó a felemelked hoz?
Yagy a szerelem hívott? Ez a szerelem? Tudia, mi a sze-
relem?
JEAN Hogy tudom-e? Meghiszem azt! Talán azt hiszi"
sosevolt még n vel dolgom?
]ULIE Milyen nyelvet beszél ! és milyen gondolatai vannak !
JEAN Etre tanitott az élet, ilyen vagyok! Csak ne hiszté-
tiázzon, és ne lcgyen olyan g gcis - nem vethetiink sem-
mit egymás szemóre! Gycre csak, kicsi lány, kapsz egy
pphár finom61l. (t{ib 77a a7 asxtalt'iókot, el aes7 egy tioeg,
bort, negt lt két pis7kos pobarat)
.IULIE ljonnan yan ez a bor?
JEAN A pincéb l.
.IULIE Apárn burgundija.
]EAN A v nek nem iár?
]ULIE Énmeg s rt iszom.
]EAN Hát csak mert nincs olyan |ó ízlése,mint nekem.
]ULIE Tolvai!
IEAN Be akar árulni?
.JULIE Ó, Istenem! Egy |Áziszarka cinkosa lettcnr! Részeg
voltam, álomban é|tcn az ó|icl? Szent Tván éiszakáián,
az áttatlan játókol< iinrlcpón . . .
IEAN Hm, ártatlan?l
JULIE Nincs cmbcr a fiildcrrr, akinek a boldogtalansá.ga
íeléraz enyémnrcl!
JEAN Miért boldogtnlan? Iíycn lródítás után! Gondol|on
Kristinre! Bennc talrin ncm élnek érzelmek, azt hiszi?
IULIE Az el bb móg ncm l"rittem, de most mát igen. A cse-
léd csak cseléd maracl . . .
]EAN A szajha mcg szajlra.
JULIE (térdre bull, ss7ekltlcsolja kezét) Ó, magasságos
2J
 Isten, vess vógct nyomorult életemnek! Emeli ki ebbóil
a szennybííl,rncrt belcfulladok! Ments meg! Ments meg!
JEAN Nem tagrrdhatom: sajnálom magát, Amikor a hagy,
maágyzlsban lapultam, és láttam magát a rózsa.kertben,
akkor. . . igen, most már megmondhatom. . . akkor
ugyatrolyatr mocskos gondolataim támadtak, mint min-
den firinak.
JULIE Magának, aki meg akart halni értem?
]EAN A zabosládában? Azt csak rigy mondtam.
JULIE Csak rigy h,anldta!
JEAN (etáImosod,ik) Y^gy ki tudja? Azt hiszem, az
ban olvastam valami effélét:egy kéménysepr befekiidt
az orgonával megt miitt fásládába, mert gyermektartás
íizetésérckotelezték. . .
IULIE Hát ilyen maga.
JEAN Valamit csak ki kqllett találnom. A n ket mindig
szép mesékkel lehet megfogni!
JULIE Gazembet|
JEAN Merde!
JULIE Ésmost látta a héia hátát . . .
JEAN Nem éppen a bátát . . .
]ULIE Énlettem volna az cls ág.
-IEAN
De az ág korhadt volt,
JULIE Énlettem volna a hotel cégtáblája.
JEAN Énmeg a hotcl.
JULIE Hogy ott iiliek a pultnál, hívogassam a vendégeit,
meghamisitsam a számláit . . .
JEAN Ez utóbbit ámbizhatná.
JULIE Hogy lehet egy emberi lélek ily iszonyatosan mocs-
kos !
JEAN Mossa meg hát!
jUrm Lakái! Szolga! Állva hallgassa, ha beszélek magá-
hoz !
JEAN Szolgaszaiha, lakáikurva, fogd be a szád, ós
nerr! Még te mondod, hogy nodortalan vagyok? Arnilycn
modortalanul ma cste te viselkedtél, rigy a magamfaita
soha nem viselkedik. Azt hiszed, a cselédlányol< rigy be-
szélnek a férfiakkal, mint te? Láttál-e mát az én osztá-
lyomból valo lányt, aki így felkínálkozik? Mert én u5yan
soha. Csak áIlatokat meg bukott n ket!
z6
]ULIE, (óss4et rae) Csak nita, iiss még; taposs cl ; ncm
érdemlek mást. Szornyeteg vagyok, de segíts raitaml.
Segíts, ha van rá lehetcíség!
JEAN (szelídebben) Nem tagadom: nekem is részem volt
abban a nagy tisztességbcn, hogy elcsábítottam magát, de
gondol|a, hogy az én helyemben bárki magáta meri emel-
ni a szemét, ha maga nembátoritja? Még most i egészen
kábult vagyok. . .
IULIE Es dolyfos.
JEAN Miért ne volnék? Bár meg kell mondanom, a dics -
űjság- ség nagyon is kiinnyen ért, semhogy kiilonrjsebben a fe-
iembe szálljon,
]ULIE Rajta, csak iiss még,
JEAN (íeláll) Nem. Inkább a bocsánatátkérem mindazért,
amit mondtam! Nem iit m meg azt, aki a foldon fekszik
- legkevésbéegy níít.Nem tagadhatom, érzek egy kis
elégtételt, hogy megláthattam: csak feliiletes csillogás
vakítja el látásurrkat idelent; hogy a héjának a" háta is
csak sziirke; hogy pridertól hamvas a finom arc;hogy a
reszelt k romnek is lelret fekete szegélye, és hogy a zseb-
kend piszkos, bár parfiimillatot áraszt. Ám másfel 1
bánt, hogy rá kellett jcinncim: ami után vágyódtanr, nem
magasabb rendii, és ncm is valóságos; bánt, hogy maga
oly méIyre sii115,6d1, hogy mélyebbre keri.ilt a szakácsn ió-
nél is; ílgy t>ánt, mintha azt kellene látnom, l-rogy az es
szétveri, mocsokká ostotozza a nyát kései virágait.
JULIE [1gy beszél, mintha máris felettem állna.
JEAN Állok is. É,nmég gtóínévá tehetem magát, de maga
gr ííál.
soha nem tehet cngem
JULIE De én gróf gycrmekc l,agyok, ami maga soha nem
lehet!
JEAN Ez igaz, dc ón grófok apla lclretek, ha , . ,
]ULIE Csakhogy maga tolvai, órr meg nem vagyok az,
ki in-
JEAN Tolvaj? Varr arrrrál 1,osszabb is! Egyébkéntis, ami-
kor szolga vag1,ok cgy hrizban, bizonyos fokig a család
tagjának tckirrtcnr |ltllgillll, a ház gyetmekének. Márpedig
senki sem mondja tolvajnak a gyereket, ha egy zemet
lecsíp a roskadozó bokorról. (Isrnét I llobban a s7enoedé-
lye) Juíie kisasszclny, naga pompás tcremtés, t lságosan
jó a magarnfajtának! I1lragadta a mámot, és nrost azzal
27
 Isten, vess vógct nyomorult életemnek! Emeli ki ebb l
a szennybííl,mcrt bclcfulladok! Ments meg! Ments meg!
JEAN Ncm tagadhatom: sainálom magát, Amikor a hagy-
maágyásban lapultam, és láttam magát a rozsakertben,
akkor... igen, most már megmondhatom... akkor
ugyanolyan mocskos gondolataim támadtak, mirrt min-
den fi nak.
JULIE Magának, aki meg akart halni értem?
]EAN A zabos\ádában? Azt csak rigy mondtam.
JULIE Csak rigy hazudta|
JEAN (etálmosodik) Yasy ki tudia? Azt hiszem, az ujság,
I
]ULIE ( islet roe) Csak rajta, iiss még; taposs el; trcm
érdemlek mást. Szornyeteg vagyok, de segits raitam!
Segíts, ha van rá lehetcíség!
JEAN (sxelídebben) Ncrn tagadom: nekem is részem volt
abban a nagy tisztes égben, hogy elcsábítottam magát, de
gondolja, hogy az én helyemben bárki magára meri emel,
ni a szemét, ha maga nem bátorítia? Még most is egészen
kábult vagyok. . .
]ULIE É,sdolyf s.
JEÁN Miért ne volnék? Bát meg kell mondanom, a dics -
ség nagyon is kcinnyen ért, semhogy kril<intjsebben a í.e-

ban olvastam valami effélét:egy kéménysepr befekiidt iembe szálljon.

az orgolával megtomiitt íásládába, mert gyermektartás
]ULIE Raita, csak iiss még.
íizetésérekijtelezték. . .
JEAN (íeláll)Nem. Inkább a bocsánatát kérem rnindazéft,
.]ULIE }Ját ilyen maga. amit mondtam! Nem iit m meg azt, aki a foldtin fekszik
JEAN Valamit csak ki kellett találrrom. A n ket mindig
- legkevésbéegy n t. Nem tagadhatom, érzek egy kis
szép mesékkel lehet megfogrii! elégtételt,hogy megláthattam: csak feliiletes csi1logás
JULIE Gazember! vakitja el látásunkat iclelent; hogy a héiának a. háta is
.]EAN Merde! csak sziirke ; hogy pridertól hamvas a finom arc; hogy a
]ULIE Ésmost látta a hé|a hátát . . . reszelt kortjmnek is lelret fekete szegélye, és hogy a zseb-
IEAN
-IULIE
Nem éppen a bátát . . . kend piszkos, bár parfiimillatot áraszt. Ám másfel l
Énlettem volna az els ág. bánt, hogy rá kellett j nntim: ami után vágyódtam, nem
]EAN De az ág korhadt volt. magasabb rendíí,és nem is valóságos; bánt, lrogy maga
IULIE Énlettem volna a lrotel cégtáblája. oly mélyre siillyedt, hogy mélyebbre keriilt a szakácsníiié-
IEAN Énmeg a hotel. nél is; rigy bánt, mintha azt kellene látnom, hogy az es
JULIE Hogy ott tiliek a pultnál, hívogassam a vendégeit, szétveri, mocsokká ostorozza a nyár kései virágait.
meghamisíts am a számláit . . .
JULIE Űgy beszél, mintha máris felettem állna,
JEAN Ez utóbbit rámbizhatná. JEAN Állok is. É,nmég gr ínévátehetem magát, de maga
JULIE Hogy lehet egy emberi lélek ily iszonyatosan mocs- soha nem tehet cngem gr ííá|
kos !
]ULIE Dc ón grtif gycrmckc vagyok, ami maga solra nem
JEAN Mossa meghát| lehet !

]ULIE Lakái| Szolga! Állva hallgassa, lra beszélek rnagá-

hoz|,
]EAN Szolgaszajha. lakáikurva, fogd be a szrid, ós ki irr-
nen ! Még tc mondod, hogy modortalan vagyok? Arnilyen
modortalanul ma cste te viselkedtél, gy a magamíajta
soha nem visclkedik. Azt hiszed, a cselédlányok rigy be-
szélnek a férfiakkal, mint te? Láttál-e már az ón osztá-
lyomból val6 lányt, aki így felkínálkozik? Mert én ugyan
soha. Csak állatokat meg bukott n ket!
JEAN Ez igaz, cíc órr grófok apja lclretek, ha . . .
-IULIE
Csaklrogy rrraga tolva|, ón meg nem vagyok az.
JEAN Tolvai? V;rrr annál l:osszabb is! Egyébkéntis, ami-
kor szolga l,1rg),tlk cgy hrizban, bizonyos fokig a család
tagiának tcki rl tcnr lllllí]1-11l1, a, ház gyetmekének. Márpedig
senki sem morrdja tolvainak a gyereket, ha egy zemet
lecsíp a roskadrrzti bokorról. (Ismét follobban a szenrsedé-
lye) Julie kisasszony, naga pompás teremtés, ttilságosan
ió a magan-tfaittínak! Illragadta a mámor, és nrost azzal
 prcbália l hibát takargatni, hogy beképzeli magának:
szeret engem! Pedig nem szefet, legfeliebb testileg von-
z dik hozzám, akkor pedig a maga szerelme semmivel
sem kiil<inb, mint az enyém. Csakhogy én nem érem bc
azzal, hogy csupán állat vagyok a ma1a szám,ára, ós ncm
tudok szerelmet ébreszteni magában.
JULIE Bizonyos ebben?
JEAN TJgy gondoli a, llogy megtrirténhet? Igen, persze, be-
leszerethetek magába. Maga szép, finom teremtés (meg-
fogja Julie kezét), míivelt, és ha akar, kedves is tud lenni.
Ha íe|szítiavalakiben a tuzet, a láng bizonyára soha
nem lobban ki. (ÁtóIeli lutie derekát) Maga olyan, mint
a fííszeres, foru bot, és egyetlen csókia . . . (Masáboz
akarja aonni, de Julie kibontakozik az letésb l,)
.JULIE Hagyion! Így nem nyerhet meg!
JEAN Hát ha így nem, akkor hogyan? Csókokkal, szép sza-
vakkal nem? ÍJgy sem, hogy a iov n toprengek, és meg-
próbálom megmenteni a szégyent l? Hát atkor hogyan?
JULIE Hogyan? Hogy is? Ncm tuilom. Nincs rá mód, Utlí-
lom magát - utálom, akát a patkányt, de nem tudok
magától menekiilni.
JEAN Menckiili n velem!
JULIE (|elegyenesedik) Menektiljek? Igen, menekiilitink!
De olyan ífuadt vagyok. . . Adion egy pohár bottl (Jeatl.
t lt. Jul.ie a7 órájára né De el bb beszéliiink, van még
cgy kis id nk. (I{iissza a bort, odany jtja a pobcrat, tlég
kér)
JEÁN Ne igyon annyit. Be fog csípni.
JULiE Ésmi bai lesz bel le?
]EAN Hogy mi baj lesz bel le? Csak az, hogy berugni k -
ziinsóges dcllog. Nos, mit akart mondani?
JULIE Menekiilniink kell. De el bb beszélitink, lobban
mondva, én fogok beszélni, mert eddig csak nraga be-
szélt. Elmesélte az életét,most én mesélem el az crryé-
met, legalább alaposan megismeriiik egymást, nriel tt
elindulunk kcjztis vándorutunkra.
JEAN Yárjon, Bocsásson meg a sz éft, de nem fogirr vaion
kés bb megbánni, hogy kiszolgáltatta a titkait?
]ULIE Hát nem a barátom?
_]EAN Nagy|ából. Dc nebízz,on bennem.
z8
JULIE Ezt nem gondolhatja komolyan. Kiil<jnben is, az én
titkaimat rigyis tudja mindenki. Hallgasson ide. Anyám
nem volt nemesi származásűi nagyon egyszeríi családból
sziiletett. Az akkori rij eszmék szellemében nevelték: a
nemek egyenl sége, n i jogok, meg ilyesmi. Elítéltea
házasság intézményét.Ezért amikor apám megkérte a
kezét, azt felelte, hogy a lelesége soha nem lesz, de . . .
aztán mégis az lett. Aztán megsziilettem . . . sy tudtam,
anyám akarata ellenére. Magamra hagytak, gy csepe-
redtem Íel, vadon, de meg kellett tanulnom mindent, amit
egy firinak tudnia kell, hogy pé|dázzam: a n is ét any-
nyit, mint a férfi. Fi ruhát kellett viselnem, megtanítot-
tak lóval bánni - de a tehénistállóba nem tehettem be a
lábamat. Tudtam lovat csutakolni, nyergelni; vadászni
jártam, néha még a ftildeken is dolgoztam. A birtokon
íértiakvégeztéka nói munkát, n k álltak a férfiak he-
lyébe, míg a gazdaság a tiink szélérenem iutott, és ni-
tunk nevetett az egész kiirnyék. Végiil apámnak vissza-
tért a i zan esze, és az asztalra csapott. Azuán minden
másképpen lett, a maga feje szerint irányította a dolgo-
kat. Anyám megbetegedett - nem tudom, mi baia volt,
de kiiltjncjs rohamai voltak, és olyankor elb it a padláson
ya1y a kertben. Néha egész éiszaka kint maradt. Azután
jótt a nagy ttizvész, amelyr l már hallott. Leégett a ház,
az istállók, a csíirilk. Méghozzá igen gyanris kciriilmények
koziitt. A szerencsétlenség ugyanis éppen aznap kovet-
kezett be, amikor esedékes lett volna a biztosítás meg-
iliitása; de a díi, arnit apám bektildijtt, a kiild<irrc hanyag-
ságából nem érkezett meg idejében. (T lt rnagánuk, is1ik)
JEAN Ne igyon tiibbct.
]ULIE Ugyan, mit szánritl . . . Koldusszegények lettiink,
szekérben aludtunk. Apám ncm tudta, honnan saetezzen
pénzt a lláz íelépítésólrcz.Ekkor anyám azt tanácso|ta,
kérien ktjlcsont cgy rógi ba rját l, akinek tég|agyára
volt a k<irnyékcn. Apám mcgkapta a k lcscint, és nagy
csodálkozására még kamatot sem kellett íizetnie. Így
épiilt ii,á a ház, (Ivlegitlt iszik) Tldja, ki gyri|totta fel?
JEAN Edesanyja iinagysliga.
JULIE Tudja, ki volt a tóglegyáros?
JEAN Anyia szeretííic?
29
JULIE Tudje, kió volt a pónz? JE..d.N Lel ne, mint a veszett kutyát, igaz?
JEAN Vár|on csak . . . nent, ezt nem tudom. JULIE trgen.
JULIE, Anyámó. JEAN De most nincs mivel 1 ni - ífle1 aztán kutya sincs.
JEAN Szóval a gr íé,hacsak nem volt házassági szerz dés. Hát akkor mit csirráljunk?
JULIlj Ncm volt semmifóle szetz dés, Anyámnak volt egy JULIE Utazzunk el.
kis vrrgyona, nem akatta, hogy apám rátegye a kezét, íEAN Hogy gy<itoriiik egymást életiink végéig?
czért a . . .barátiánál helyezte el.
JULIE, Nem, hogy élvezzuk cgymást két napig, egy lrétig,
]EAN Aki nrcgkaparintotta. ameddig élvezetct adurrk egymásnak, aztán * aztá^ meg-
JULIE Alrogy mondja, Megtartotta magának. Mindez tu- lralunk . . .
dornására iutotf apámnak. Nem indíthatott peft, nem ]EAN Meghalunk? Ostobaság! Azt hiszem, akkor már oko-
akart fizetni felesége szeret jének, nem tudta bebizonyí- sabb megoldás a hotel.
tani, hogy az ósszeg a íeleségéé.Anyám igy állt bosszrit ]ULIE (nent, is ballja) . . . a Comói-t ná|, ahol mindig siit
azért,hogy apám magához ragadta ahataÍmat a tulajdon a nap, ahol karácsonykor zold ababéría,és izz n v<iros a
házában. . . Apám agyort akarta I ni magát - az a hít narancs. . .
1árta, hogy meg is kísérelte, de a fegyvcr csiitortokcit JEAN Es s fészek a Comóitó, és narancsot csak fííszeres-
mondott, Mindenesetre apám életberr maradt, anyám nél láttam, De turistáknak ió hely az. Sok a vi|Ia, kiadók
pedig lakolt azért, amit tett! Elképzelheti, milyen ot a szerelmespároknak. J vedelmez iizlet. Mit gondol,
ér,em volt! Szívem szerint ap,ámhoz llűztam, mégis miért? Mert megkotik a bérleti szerz dést íéIéwe, aztán
anyámnak fogtam pfutiát, rnivel nem ismertem a k riil- három hét mrilva elutaznak.
ményeket. Anyámtól tanultam a bizalmatlanságot. és a íULIE (naioul) Három hét mrilva? Miért?
gyíiltiletet a féríiir:ánt . . . hiszerr tud|a, lrogy anyám ]EAN Mert természetesen iisszevesznek. De a bért azért ki
gyííl<ilte a férfiakat. Ésmcgeskiicltetn neki, hogy sohasenr kell fizetni. É,sa villa riira kiadhat . Es ez így megy
leszek egy íéi rubszolgáia. or kké, mert szerelem mindig van, csak éppen nem tart
]EAN Ezért jegyezte el magát azza| az iigyr,éddel, sokáig.
JULIE Azéft, hogy legyen az ón rabszolgám, JULIE Nem akar meghalni velcm?
JEAN Csakhogy nem akart a rabszolgáia lenni. JEAN Egyáltalfu nem akarok meghalni. Mert egyfel l
]ULIE Akarni akart volna, de nem volt rá móclia, Elegem szerctek élni, másfelíjl szerintenr az rlngyilkosság bíin a
lett bel le ! Gondviselós cllcn, anrclytíil az ólclct kaptuk.
JEAN F'ztláttam akkor - az istálló elljtt? Jt11,1E Maga lrisz ]stcnlTcn?
JULIE Mit látott? ]EAN Pctszc lrrlgy lriszek. Ésmirrclen vasárnap templomba
JEAN Hogy hogyan rugta íel az eljegyzést. megyek. Icle hallgassolr, már íáraszt cz az egész, Megyek
JULIE Hazugság. En rrigtam íe|! Azt mondia a,z a nyo- és lefekszem.
morult, hogy íírrigta fel? ]ULIE lgen? Ésazt hiszi, én ennyiben hagyom a dolgot?
JEAN Nem volt az nyonrorult. Julie kisasszot-ly, n-raga gyíí- Tudja, mivel tartozik a férfi az elcsábított n nek?
ltili a féríiakat? JEAN (el aes1i a pén4tárcáját, és egy ezristpénzt dob az
JULIE, Igen .. , általában. De néha amikor clgyengii- asltalra) Tcssók! Ncm maradok senkinek adósa.
ltik,.. pfui! ]ULIE ( gy tcs1, lnintlla é.rxre sem aenné a sértést)Tudja,
JEAN Engern is gyíilol? hogyan bi,inteti a tiirv(,ny . .
]ULIE Határtalar-rr-rl! Legszír,esebben megoletnórn, mint ]EAN Sainos, a tiirvt':ny ncnr biinteti a csábító n t!
egy állatot.

1a
.' ULIE Lát-e más kiutat, mint hogy elutazunk, megeskri-
sziink, aztán elválunk?
JEAN Ésha nem vagyok hajlandó fangon alul házasodni?
JULIE Rangon alul . . .?
JEAN Igen, az én rangomon alul! Mert nekem finomabb
seim vannak, az én felmen im k<jzott nincs gyrijtogató!
JULIE Biztosan tudja?
JEAN Maga sem tudja az ellerrkez jét, mert a mi család-
fánkat csak az anyakonyv taftja nyilván. De 3 maga
családíáját láttam egy kiinyvben, a szalonban fekiidt az
asztalon. Tudja, ki volt a családalapító? Egy molnár, aki
a dán háborri idején átengedte a feleségétegy éjszakára
a királynak. Nekem nincsenek ilyen seim. Másíélék
sincsenek, de én magam még lehetek s.
JULIE Ez a jutalom azért, hogy kiontottem a zívemet egy
méItatlan személy el tt, hogy íeláldoztam családom be-
csiiletét. . .
JEAN Gyalázatát|.. . Látja? Megmondtam! Nem szabad
inni, mert eljár az ember száia! Márpedig az oreg hiba.
JULIE Ó, micsoda szégyen, milyen keserves szégyerrl Ha
legalább szeretnc!
JEAN Utoljára kérdczem - mi ketl magának? Síriak? Át-
ugráljam a lovaglópálcát? Csókol|anr magát, bolondítsam
három hétig a Comóitónál, aztán. . . Mit csináliak? Mit
akat? Mát kezd kínos lenni ez, Julie kisasszony! Látom,
hogy boldogtalan, tudom, hogy szenved, de képteien
vagyok megérteni magát. A magunkfaita nem rendez
leleneteket; mi nem gyiíl<jlitik egymást. Nekiink a szete-
lem olyan, mint a 1áték, ha a munkától iut rá idiínk, de
nektink nincs rá idíínkéiiel és nappal, mint maguknak!
Azt hiszern, trra1a beteg. Egész biztosan beteg.
JULIE Akkor legyen jó hozzám. Most már maidnern em-
berien beszél.
JEAN Hát akkor legyen maga is ember. Lekop, és nem
engedi, hogy let r liem. . . amivel bemocskolt!
JULIE Segítsen, segítsenl Mondja meg, mit csináliak -
ntefíe tovább?
JEAN Uram Isten, hiszen lra tudnám!
JULIE Órj<ingtem, bolond voltam, de hát csak van me-
nekvés? !
32
JEAN Maradiorr itt, ús nyugodjon meg. Senki nem tud
semmit.
JULIE Lehetctlcn ! Az cnrbcrck tudják, Kristin is tudja.
JEAN Nem tucliák, i,s soha nem is tételeznénekfel ilyes-
mit!
JULIE (tétoutin) I)c. . . llregint megtorténhet!
JEAN Dc mcg lírr-r!
'IULIE Ésa. . .
kiivctkczmények?
JEAN (rélntilten) A kovetkezmónyek! Én riilt, hogy erre
nem gorrdoltam! rgcn, csak cgy ki t varr... el innen!
Azonnal ! Nem rnegyek nragával, mert akkor minden ki-
tudódik. Egyediil kell utaznia... el... akárhova!
JULIE Egyedtil? Hova? . , . Képtelen vagyok rá!
JEAN Meg kell tennie ! Még miel tt a gt í hazaión! Ha
matad, iól tudjuk, mi lesz a vége! Aki egyszer vétkezett,
az mindig rijra beleesik, hiszen már rigyis megtortént a
baj . . . Az cmbcr egyre vakmcrijbb lesz, míg végril le-
leplezik. Ncm. El kcll utaznia, Aztán ítion a gtófnak,
vall|on bc mindcrit, csak azt ne, hogy ón voltam! Nem
fog|a kitalálni! Ktiltinben sem hiszem, hogy nagyon kí-
váncsi rá!
1ULIE Elutazom, ha velem iiin.
-JEAN
Magának elment az esze! Julie kisasszony megsz<!-
ktitt a szolgájáva|! Holnapután bcnt lenne a lapokban,
és a g f. nem élrrétril !
JULIE Nem utazhatom! Nem nraradhatok! Olyan íáradt
vagyok, olyan nrérhetetlenijl ífuadt. . . Parancsoljon rám!
Indítson el. É,nmár nem tudok gondolkodni, nem tudok
cselekedni , . .
]EAN Most tnzil llit|n, ntilycn gyongc íajzat a n . Felfuval-
kodik, fenrr llorilja az otrát, mintlra a teremtés koronája
volna. Jól vatl, paraficsolni fogok magának! F lmegy,
átóltózik, ritikirltségct vesz magához és lei n!
JULIE (balkan) Jciii n fel velem!
JEAN A szobáiába? Már megint elment az eszel (Eey pil-
lanatig tétoaázik) Ncm l Indulion! (Kézen íogaa kiaezeti)
JULIE (kiíelé?nenct) Barátságosan beszélien veíem, Jean!
JEAN A parancs mindig ba tságtalan. Most legalább érzi
maga is. Most lcgallibb órzi.
 az asztalboz liRISTIN Nahát! Soha rrcm hittcnr volna! Nem én! Pfui!
Jean eg,yedtil; megki)nnyebbiilten lekóbajt; |'fui!
'it; jug;iz"tíiiit,tct ós tol,Íat zsesz el ; számol, néha bango-
'ii)jnoUa;P. Bejón Kristin, íinnepl ben, kezében IEÁN Csak nem vagy rá féltékcny?
,o).' KRISTIN Nem, tá nem! Ha Clara vagy Sofi lett volna,
t'el:ér ingtltc\.l és nyakkend kikaparnám a szemét! De . . . nem. Nem is tudom,
a csatatéf! miért, de ez mát csak így van. Undodtó.
KRIS'íIN Uram Jézus, mi tortént itt?!
.Mint
-- II]AN Akkor diih<is vagy rá.
iiá vcrckcclctt? (Lecsaaarja a lámpát) KRISTIN Nem rá, magáral Cs nya, nagyon csrinya dolog
embereket, Olyan
JEAN Csak a kisasszony hozta__be.az
'' cz magától. Szegóny lány! Vegyc tudomásut: egy percig
.*1y"., aludtál,, hogy nem is hallotál semmit? sem maradok tovább ebben a házban, ahol az ember nem
KRISTIN Mint a bunda! tisztelheti a gazdáit.
]EAN Ésmár ünneplcíben vagy? Il]AN Miért kellene tisztelni ket?
i<nrsrrN ó, igen! Hiszen megígérte,hogy ma egyiitt
me_
KRISTIN Éppen maga kérdezi, aki olyan fineszes! Hát
gyiink rirvac sorára|.
maga talán szívesen szolgál olyan embereket, akiket nem
Es itt a ruha is! Hát akkor csak raital
_

PiN ie"yleg! ...

Mi? Azt hiszem, az embet onmagáta hoz ezzel
tisztel?
'-(Ír,at, XrXÍl, kezdiráad,ni a7 ingmellet és a nyakkend t,
'Sztinit. megsxólaL) Milyen textus is van
szégyent.
Jean álmosan
|EAN rgen, csakhogy vigasztalás számunkra, hogy a tcib-
ma? bick semmivel sem kiiltinbek nálunk!
r<nisrrN Gondolom, a Keresztel János fe|evételérl I(RISTIN Nem hiszem, nem. . . meft ha nem ktil nbek,
szóló !
akkor az ember kinek a példáját kijvesse? Ésgondol|on
Uram
JEÁN Szornyíi hosszri lesz, Ho, te, megfoitasz! Jai, csak a gt íra| Gondolja el, mennyi bánat érte életében!
Isten, de álmos vagyok! Nem, dehogyis maradok én ebben a házban!. . . Ésép-
rnlSiÍN is,.ni
\gaz egész éjszaka, ha fent volt?
Egészen zólrd az ábttizata"
"inál' pen egy magafaitával! Még ha az az iigyvéd lett volna,
társalogtam, vagy valaki más a saiát osztályáb l . . .
JEÁ'N Órnr. itt iiltcm, és Julic kisasszonnyal
nri illik és mi nem, Il]AN Miért, hát énvelem meg mi bajod . . .?
ÍiruSriN ,Hz a ní3szemóly sc tuclia,
KRISTIN Ó, semmi, hiszen igazán derék ember a maga
(Csend) nródián, csak hát azért mégis kiiliinbség van ember és
JEAN Te, Kristin! cmber kózótt. Nem, ezt aztán be nem veszi a gyomfom.
KRISTIN Na? Hogy a mi kisasszonyunk, aki olyan biiszke volt, és any-
jnnN Mindenesetre furcsa, ha az ember utánagondol,
rryira lcnéztc a férfinópct * ki hittc volna r la, hogy
A kisasszony,
nem? íogiamagát, ós iisszcáll óppen cgy ilyennel! Ó, aki majd-
KRISTIN Mi az a nagyon furcsa? nem agyonltivcttc szcgóny Dianát, meft a poításház
JEAN Az egész, (Csend) pil, mopszlijával iizckcdcttl . . . Nem, bát ez már igazán! . . ,
kntStIN (áz asztaton álló íélisi)res pobarakra esik a De itt nem marar]ok, annyi biztos. Október huszonnegye-
lantása) Iszogattak is? dikén elmegyek.
JEAN lgen. lEAN Ésanftán?
knrSrIN Pfui! . . . Nézzen a szemembe! l(RISTIN Hát ha már crriil beszéliink, ideie volna. hogy
JEAN Tessék! valami ltán néz,z,cll, ltiszen egyszer mégiscsak egybe-
kruSrtN Lehetséges ? Tényleg lehetséges ? keliink.
JEAN (egy pillattatig llatlgat, Majd:)Igerl,

3,
J4
 jE^N Ugyan utárt Családos ctnber nern kaphat é.r kezet tnos) így Adjorr egy t riiíkciz, t. Ó, fclkclt
ilyerr ltelyet, a nap!
KRiSTIN Azt jól tudoni. Dc clrrrel-rctne portásnak, vagy
.JEAN É,s ilyenkor szétfoszlik a vatázslat.
kercshctnc altiszti állást vaiami hivatalban. A király .|ULIE rgen, a szentivánéji varázslat. .. Hanem most ide
kalácsa vékony szelct, de biztos, az ózvegy és a gyerek figyeljen, Jean! Jtijitin vclcm, most rnár van pénzem!
kap . . ,
pccli11 nyug<líiat lE,AN (kétked n)F,lég?
JI],AN N]in<lcz nagyo1l szép, de nekem nemigcn van irryem- .JULIE Kezdctnek elég! J iion vclcm. Ma nem tudok egye-
rc riigt n arra gondolni, hogy életemct adom a feleségért diil r_rtazrri. Gondolia el, Szent lván napja van, fiilledt
meg a gyerekért, Be kell vallanom, hogy elképzeléseim h ség a vonaton, szorongani a zsrifoltságban, az ember-
kissó magasabbarr szárnyalnak. nek az arcába bámulnak; minden állomáson várakozni,
KRISTIN Maga meg az elképzelésci! Kotelczettségei is pedig én repiilni szeretnék. Nem, képtelen vagyok rá,
varrnak ! Azokra gondoljon !
képtelen! Aztán ionnek az emlékek, gyerekkorom Szent
JEÁN Hallod-e, ne kezdd rá most te a kotelezettségeim- Iván napiai; a fcllombozott templom , . . nyíríagallyak és
rnel; torkig vagyok ezzel. (Fentr l neszt ba,ll, arra figyel) orgona, ebéd a roskadozó asztalnáI, rokonok, ióbarátok,
-De
ezen még b ven ráértink morforrdírozni. Most menj délután a parkban tánc, muzsika, virágok és játék! Ó, az
be a szobáclba, szedd magad rendbe, aztán indulunk :r cmber elmegy, menektil, de az emlékek elkísérik,és el-
templomba. kíséria szoíongás, a lelkiismeret-furdalás !
KRISTIN Ki járkál odafent? .IEAN Magával megyek, de most rcigton, amíg nem kés .
]EAN Nem tudom, talán Clara, Ebben a pillanatban!
kniSrm (kiíeléintlul) Lehet, lrogy hazajótt a gróf, csak .]ULIE Akkor ijltózzón! (Fogja a lnadárkalitkát)
mi nem hallottuk? IEAN Semmi poggyász! Azzal eláruliuk magunkat!
JEAN (i,jerlten) A gtóf? Nem hiszcrn; ha van, maf
JULIE Semmi! Csak ami a kupéban elfér.
csengetett voltra, ll]AN (már a katapját fogja) Hát ez micsoda? Mit hoz
KRISTIN Istcrr lcgycrr vcltink! Ilyesmit rnég solra magával?
tap aszta\tam. ( Ki n u gy ) .|ULIE Csak a csízem. Nem hagyom itt.
|EAN Hát ez óriási! Vissziik a madárkalitkát is, igen?
Most kelt fel a nap, megaitágitja a park t'áinak cs csát; Maga meg riilt! Tegye le azt a kalitkát.
fénye lassan er s dik, z:égtit lerdén bchull ax ablakon, II]LIE Ez az egyetlen, amit magammal viszek az ottho-
Jean a7 aitóboz rrtegy és int nomból, az egyetlcn ólíilóny, amcly szeret, mióta Diana
híitlen lctr hozzánl. Nc lcgycn oly keg1,91|gn! Hadd vi-
JULIE (utazórubában bejon, kend ael letakart madárk,nlit- gyem magammal !

kát boz, és egy s7ékre teszi)Kész vagyok. lt]AN Mondtam nlrir, lrrlgy tcgye lc azt akalitkát - és ne
JEAN Pszt! Kristin fent van. beszéljen olyan lrangtls:lrr. Kristin meghall benntinket!
]ULIE (naglon idegesen) Seit,valamit? lLII,IE Nem, ncm lragyonr iclcgcn kózben! Inkább pusztítsa
JEAN Semmit. Uram Isten, mi.van magával? cl!
JULIE, Velem? Miért? IliAN Adja cliig(it, mind|árt kitekerem a nya-
]EAN Holtsápaclt és. mar megbocsásson, clc 1liszkos az l<át.
arca. Jt ILI]] Jó, de nc flijjtlrr rrt,ki! Ne . .. nem, nem bírom!
JULIE Maid mcgmosakszom. (A rno.edóho7 nc8y, trcot lli^N Adja idc, nrlrjtl ó,rr !

36 37

\-
 rend rbiztost. . . és én mindent kitálalok! Mindent!
(kit:eszi tt ttuttlarat a kalitkából és rnegcsókolja)
"JULIE Ó, de ió lesz mindennek véget vetni . , . csak már vége
O, kicsi Scrinc, hát clhagyod gazdasszonykádat? legyen! Aztán megiiti a gutá és meghal! Így aztán mind-
szívcs, nc csinálion lelenetet: a maga életó-
" r.]l, uLcgycn
JEAN
,naga lruldogságáról van szó! Gyeriink, gyorsan!
annyian befeieztíik,.. és béke lesz... csend!... orrik
nyugalom|... Ésakkor a kriptán megfordítiál< a cí-
(K-ikapja rl madarat Jutic k,ezéb l, odaa.iszi, a b soágó
meít... kihalt a gróíi nemzctség... a szotgafai meg
t kébcz, el tle.rxi a bárdot- Julie el|ordul) Inkább a csir- tovább szaperodik a lclencházban . . . meghűzza magát a
kcvágást tanulta volna meg ahelyett, hogy revolverrel
csatornában, ós bortcinben végzi!
liivo|d<iztitt . . , (Iecsap) akkor nem áiulna el egy
csepp
JEAN Most a királyi vér szólalt meg! Bravó, Julie kisasz-
is olion meg! ölion meg! A szony! Kibriit hát a szog a zsákból
"yir/'i "i.r,nrtt) Engcm keze !

sc rcszket , gy mészárol le cgy áttatlan állatot! Ó, lrogy

Kristin bejón tinnepl ben, kezében a zsoltároskónya
gyiílolom, holy utálom magát| Most már vér van kozot-
ttink! Legycn átkozott az ora, amikor megláttam magát,
]ULIE (Kristinbe1 roban, a karjába aeti nlagát, nintba
Legyen átkozott az óra, amikor megfogantam anyám mé- menedéket keresne) Segíts, Kristin! Ments meg ett I az
hében !
embert l !
JEAN Mit segít, hogy most átkozódik? Indulás! KRISTIN (sxentltclentil, bidegen) Micsoda spektákulum cz
ÍUrrn (k zet'ebb lép a b soágó t kébeu, nintba megyek,
akarata
nem tinnep reggelén? (A t kére né{ Micsoda mocsok! . . .
ellenére oalami aonzaná) Nem, még nem
. pszt! Kocsit hallok kint- Mit ielentsen ez? Mi ez a visítozás, ez a felfordulás?
tudok . . . meg kell néznem . .
r I . . . (Haltgatóxik, rle kilzben le nern zleszi a szemét JULIE Kristin! N vagy és a barátom! Ór,akodj ettó| a
gazembert l|
a t kér t és a bárd.rót) Azt hiszí, hogy látni se bírom a
vért? Azt hiszi, olyan gyengc vagyok? Ó, bárcsak a te
]EAN Amíg a htilgyek társalognak, én bemegyek és meg-
borowálkozom. ( Besurran a szobái ába)
véredct |átnám, a te agyvcltídet a hrisr,ágó t kén! Bár-
]ULIE Meg kell hogy érts. Hallgass meg!
csak látnám, ahogy cgész faitácl vértengerben szik, mint KRISTIN Nem értem én az ilyen viselkedést. A kisasz-
ez... Inni tudnék a koponyádból, mcllkasodban vennék szony hová késziil ritiruhában? Óraita meg miért van
lábfiird t, és kisiitve megennóm a szívcdct! , , " Azt hi- kalap? No miért?
szed, gyenge vagyok? Azt hiszed, szerctlek; hogy méhem
megkírránta a n,lagodat; azt hiszed, szívem alatt akarom
JULIE Hallgass mcg, Kristin, hallgass meg, mindent el-
mondok.
hoáozni a fajzatodat, és táplálni a véremmel? Azt hi- KRISTIN Ncm vagyok rli kíváncsi.
szed, hogy megsziilom a gyermekedet, és viselem a ne-
]ULIE Meg kcll hallgatnod !
vedet! Hé, hogy is hívnak? soha nem hallottam a vczc- KRISTIN Vaion rnit? Hogy maga milyen ostobaságokat
téknevedet . . . gondolom, talán nincs is, Netán házmes- míivelt Jeannal? Engcm az nem érdekel, nincs is k ztim
terné asszonyság legyek? Madám Ganéidomb? Tc kutya, hozzá. De ha a kisasszony telebeszéli a íeiétmindenféle
az én nyak fvemet hordod, te lakái, az én címcremet ostobasággal, ós r,li akaria vcnni, hogy megpucolianak,
viseled a gombiaidon! Osztozzam a szakácsnémmal, ver- akkor az orcára l<<tpllintunk!
sengiek aiselédemmel?! ó, , | " , Azt hiszcd, gyáva il.cgcsségt l)
vag}ok, és el akarok menekiilni! Nem, most az,tán igazán
]ULIE (res7,kct az P bálj megnyugodni,
Kristin, és hallgass mcg! Nem maradhatok itt, Jean sem
maiadok... tori n csak ki a vihar, Apám hazaión,,, a maradhat itt . . . szóval, cl kell utaznunk, . .
sifonér feltijrve . - , a pénze eltíínt,Megh zza a cscngíít 1.;RISTIN Hm, hnrt
l - ezt a csengcít: két cscngetés szól az inasnak - hír,at,ia a
19
3,8

\_
JULIE (aidámabbatz) [Ialrcrrr idc figycli, gcrncloltanr vala, akal:ok hizclegni . . , cEy szép llapon férjct is f<-rglratsz . , .
mit. Ha mincl a lrárman cgyiitt utaznánk. . . Kiilf ld- tudod, egy olyan gazdag angolt ... az ilyenekct kórry-
rc . . . Sváiclla, ós cgyiitt hotclt nyitnánk . . . Nekem van
il nyíi, . . (lassabban) rrrcgfogni. . . és akkor nreggazdag-
pónzcm. . . Ifs Jcan mcg én irányitanánk az egészet.. . szunk. ., villát épittetiink a Comói-tónál . . . persze, néha
t
ós rigy gondoltam, tc vezctnód a konyhát. . . Hát nem ':
csik ott... de (tompán)... nélra azértsiutanap...mé8
nagyszcríi?! ... Mit sz Isz? Mondc1, lrogy igcn! Gyere fi ha minden stjtét is . . . ós lra ncm, akkor . , . akkor haza
vcliink, akkrlr minden rendbe jon! Jai, mondd, hogy is iohetiink .., ltaza... (,r7 net) idc... vagy másho-
igcn! ( Át r;t cti, tne gs imo gat i a Kristirut ) fi Va...
KRISTIN (bidegen és elgondolko1oa) |7m,llm|. KRISTIN ldc lrallgasson, .Julic kiszrsszony! N{aga lriszi is
JULIE (igctz g1,orsan) Ktistin, te sohascm voltál kiilftjldtirr, ff
í,
nrindezt?
soha nem utazbáL. . . ki kell innen mozclulnod, koriilnézni .]ULIE ( elcsigá1oa) Hogy hiszcrrr-c?
a világban. El sem tudod képzelni, milyerr nagyszeríi KRISTIN lgen!
dolog vonaton utazni . . . lii emberck. . . lii táiak. . , fi,l JULIE (íáradtan) Ncm tudom. Már semmit scn hiszck.
Hamburgban elmegyiink az állatkettbe. . . meglátod, fog (A pad.ra olnlik, lejét két karjába telneti, az asztalra d l)
. is
l

neked tetszeni .. színházba megyiink, operába .. . Semmit. A világon scmmir.

aztán Mtinchen kcivetkezik a sok mLizeumával; te, annyi KRISTIN (leanboz íordul) Szóval meg akart pucolni!
Rubens van ott, meg Raffaello, tudod, azok a nagy fes- JI]AN (iaaartan az asztalra tes7i a borotoát) Megpucolni?
t k... Hiszen hallottál Miinchenr l! Ahol Laios király Miket beszélsz! Hallottad Julie kisasszony tervét, és ha
lakott. . . tudod, az akírá|y, aki meg riilt. . . Megnézziik a kisasszony most kissé Íátadt is a virrasztástól, a terv
a kastélyát is . . . szakasztott olyan, mint a mesebeli ka- azétt még nagyon jó.
csalábon forgó kastély! ... onnan már csak egy ugrás KRISTIN lgen?! Hátha azt gondolták, hogy a szakácsn ie
Svá|c - az Alpok, Gondold cl, Kristin, az Alpokat nyár leszek ennek a. . ,
derekán is hó borít|a . . . megtercm ott a narancs, egész |]]AN (élesen) Lógy szíves, illeclelmesen beszéli az rn d
évben z<ildcll a babér. . . jclenlétében! Ertetted?
KRISTIN Urn m?
Szobája ajtajában Icltíit k Jcan, fogaioat és bal kezéoel .IEAN Az!
s7íjat |es7it ki, jobb kezéoel a borotatit feni rajta. Elége- KRISTIN Na nézzenek oda!
detten ballgatja a bes4élgetést,néba egyetért en bóIint JEAN Nézzenek bizony, nézd csak mcg magad is el bb,
-}ulic
hogy mit beszóIsz, kisasszony az rirn d, és amiért
]ULIE (tnég gyor-sabban) ... és ott hotelt nyitunk... én most mcgvctctl íit, ugyelnirzó,rt tnagadat is megvetheted!
iil<ik a pultnál, Jean fogadja a vendégeket. .. avárosban KRISTIN Minclig llccsi'iltcrn lnagamat annyira , , .
tárgyal. .lcr.clcz ... Az lesz az igazi életl. A vonat
. ]EAN . , . hogy lc tuclsz bccsiilni másokat!
fiityiil, ión az omnibusz, csengetnek az emeleten, csen- KRISTIN . . .hngy nlirrdig tudtanr, mivel tartozom magam-
getnck az éttcrcmbetr... én kiírom a számlákat... iól nak, Vajon a grrif szakácsrrííic valaha is osszeadta magát
megnyomom a, ccruzát. . . El sem tudod képzclni, hogy az istállófirival, vlrgy lr kanásszal? Mond|a csak a sze-
szorong a vcndég, amikor eléie rakiák a számlát! . . . membe!
Te . . . tc pcdig a korryhában trónoísz, mint cgy király- ]EAN Hát nem, lllcrr il i<iszcrcrrcsécl finom emberrel hozott
né. . . Pcrszc, ncm tc állasz a tíízlrelynél. . . és ha az tissze.
emberek cliítt mutatkozol, szépen, csinosan fclriltrjzk<jd- KRISTIN Na, az is filrom ctnber, aki a gróíi istállóból el-
hetsz.., bízhatsz a kiils dben... Nem, világért sem adja a zabot|

4I
;=-r*!++iai. j-+*li],]''!i:4-;É;aÉ,-+',::,:,,::n:]:1:!-",i]n,]]*:+i+,:::i-::,!,]?:i:i]:

lgy, aki. , . a mélybc siillycdt? Ncm tudom " ,

aki sÁzalékot kapsz a fíi- Yagy
JEAN Eppcn tc morrdod ezt, 1r
szcrcst l, és hagyod, lrogy a hentes megve ztegessen?! mégis!Tudom!
mozd,ulatot tesil íey?
KRISTIN Micsodal! iíií tUrmeti a borotoát, és egymeg! Mett ez a kiililnb-
]EAN Ésmár a gazdádat sem tiszteled! Te! Te! Te! ÍEÁN íly! De én, én ncm tenném
KRISTIN Jiin m/rr a templomba? Elkél ecy i prédikáció ség kett nk k<iziitt.
íó i, ón pcclig nó vagyok? Mi a kiil<jnb-
annak a biínos lclkének! ruJ-ie rU." maga
]Ii^N Ncm, ma ncm megyek templomba, Mehetsz egye- ség?
íéríiés n kilzijtt!
diil, ós mcggyórrhatod a bíineidet, JEAT\ Hát csak a szokásos kiilonbség -
KRISTIN Mcg is gyónom, és annyi bíjnbocsánattal j<ivok Meg akarom tenni, De nem
iÚrre
'' (kezében a borotoát,,al)
tudorn! . . . Apám sem tudta megtenni, amikor
baza, hogy magának is jut bel le! A Megváltó mind- akafta,
annyiunk biíneiért szenvedett és halt meg a kcreszten, és jEÁN M"r, n"rn is akarta. El bb bosszrit kellett állnia,
én személyemben,
ha igaz hittel és bíínbánó szívvel kozelcdiink hozzá, min- ÍÚiiE Ésmost anyám ál1 bosszrit, az
den vétkiinket magár,a vál'|a|ia. jPXN Nem szerette az aplát, Julie kisasszony?
]EAN Azt is, amit a fiíszeresnél vétkeztól? jUrrE Szerettem, végtelcniil szefettemj de minden bizony,
nyal gyííloltemis * ntudatlanul, Hagyta, hogy így
ne-
JULIE Te hiszel ebben, Kristin?
KRISTIN El hitem ez, lulie kisasszony, ugy igaz, ahogy hogy lertézzem a nememet, hogy félig n legyek,
itt állok. Gyermekkorom hite ez, és meg r,iztem azóta is. íeig íeríi|Éin"k a biine, ami ttirtént? Apámé, anyámé,
"ár;",iár.,
sincs!
Ésahol teméntelen a bíírr,ott teméntelen a kegyelem is, azányém? Az enyém? De hiszen nekem semmim
ne apámtól kaptam
JULIE Ó, bárcsak rigy tudnék hinni, mint te! Ó, bár- Nincs egyetlen gondolatom, amelyet
csak, . . .rolna, ,r".m él bennem szenvedély, amelyet ne anyámtól
kaptam volna, és ezt a végs t , , , azt, hogy minden
em-
KRISTIN Ez Istcn kiiloncjs kegyclme, és nem adatik meg
mindenkinek. . . bei egyforma.. . ezL t le kaptam, a iegyesemt 1" , akit
azé* Áevezek gazembernek! Hogy is lehetne az él
hi-
JULIE Csak kinek?
KRISTIN Tudja, kisirssztltty, éppcn ez a kegyelem nagy bám? Háríts am át a felel sséget Krisztusra, ahogy Kristin
titka. Isten ncm tckinti a szcmélyt, és az Ó szemében az teszi? Nem, ahhoz én t 1 biiszke vagyok és - hála apám
utolsókból lcsznek az clsíík.. . tanításának - t lságosan okos. Ésaz,hogy a gazda7 nem
JULIE Ákkor bizonyára az utolsókat keclveli. az hazugság, de Kristin,
iuthat be a mennyck országába,
KRISTIN (nenz |igyel rá) ... és konnycbb a tevének át- akinek pénze van a takarékban, egész biztosan nem |ut
mennie a tri fokán, mint a gazdagnak be|utni rsten or- be! Kinek a bíínc? Mit órdckel, hogy kinek a biíne!
visclcm a terhet, minden kóvetkez-
szágábal. Így van ez, Julie kisasszony. Most pedig me- Végiit mégiscsak ón
gyek - egyediil, és ritktizben beszólok a lovásznak, ményt. . .
cgyetlen lovat sc adion ki, ha a gróf hazaérkezése el tt IEÁN'Igen, dc . . . (Kót él.es c-rengetés battatszik, Julie |el-
bárkinek kcdvc kcrekedne elutazni!. . . A viszontlátásra! ugrik, Jean bctab jik. tibériájába) Megiott a gróf ! Kép-
(Kiznegy) , \.'.i, ha Kristin . . . (Odamegy a s7ócs b 7, rákoppint,
JEÁN Sátáníaizatl. É,smindez egy csíz miatt! a1tán beleball,gat)
JULIE (tonrpán) Sose t r djon a csizzel. Lát innen valami ]ULIE Vaion látta már a sifonórt?
kiutat . . . valami beícjezést? jBXWltt j.an, góf t! (Hallgat)
gróf írrl (tlattgat) Igenis,
" (rlittgat) Tiistént, gróí rir, (HaLgat) Igenis!
JEAN (t preng)Nem| AzorrnaÍ|
JULIE Maga mit tcnnc az én helyemben? Fél órán beliil!
JEAN Á maga helyében? Várion csak! sziiletésií
4J
42
-i+,i*#:i+j:+1.iF;-:i{á,i+j:=]a3i:;iíjrFr:;}:::i:::,]]+::,.:!]]-ii ],ii,]-r:i

JULIE (rémiilten) lVíit nrorrdott? Uram Józus, mit m<ln-

Csak annyit mondion . . . hogy az elsóík is rószesrilhetnek
dott? a kegyelem adományiibalr,
JEiN-A" cls k? Ncm, azt ncnr mon<lhatonr, De várion
JEAN Fél rán beltil vigycm íe| a csizmáiát és a kávét. '-.ruk régen nincs
. . . Julie kisasszony, nrcgvatl! Maga már
JULIE Akkor még van egy íéIórám , . . Ó, milyen íáradt ktizott van,
vagyok! Scmmit scnr tudok csinálni. Nem tudok félrri, az els(5kkoztitt. Az utolsók
a legeslegutolsó,
sem menekiilni, sem maradni, sem élni - sem meglralni! JULIÁiir. Az utols<ik lrijztjtt ón vagyokMondia még egyszer,
Segítsen. Parancsoljon, ós ón engcdelmeskedem, mint a Ó!...'D.rnnr, tlcrn tudok menni!
kutya. Tegye mcg ezt az utolsó szolgálatot - mcntse mcg hogy rrrenjek !

JEAií Nem, mo.t órl sem tudom tnonclani, Nem

tudonr,
:r bccsiiletcmet, az ió hírét!Maga tudja,,mit kcll ten-
nem, de nincs hoz,zá er m. Maga er s: parancsolia, hogy ]UrtP Ésaz elsiíkb l lesznek az utolsók,
tnegtegycm
jnÁN Ne gonclolkodion, ne gonclolkocl.jon! Nekem is el-
veszi minden críjnret, írgyhogy gyár,a leszek, Mi volt
!
ez?
jEAN Ncm tudom, miért.., de fiost írrár én sem vagyok , lehet így
képes. , . ncm is értem . . . Mintha ez a kabát tenné, Mintha melíezzefit volna a cseng " ! Ho8y
megiiedni egy cseng t 1! Igcn ám, csakhogy ez nem
egy-
hogy. . . nem tudok magának parancsolni. . . és most, , egy kéz mozgat-
hogy a gróf beszélt hozzám.. . azóta. . . nem is tudom ,""iíí.r.ngO . . . Valaki til nrcigiltte , ,

1a. , . a liezet meg valami *1, , , , és lra az ember

megmagyarázn7, de. .. ez az átkozott szolga hailik meg ,befogla
a fiilét, ha Lefogia a fiilét , , , Nem, akkor még
helyettem. Űgy érzem, ha most a gr Í lejiinne, és meg-
veszeitebbi.il csenget! Crenget, amig az ember nem vála-
parancsolná, hogy vágiam el a nyakamat, azoll nyomban
megtenném. szol ... és akkormárkés !J rr arerrcliirsóg",és akkor
(Két er s csengetés. Jean ss4erezzen, aztán fel,egyene-
JULIE Hát tegyiink rigy, mintha maga volna , én pedig
maga! Hiszcn az imént még olyan i6l játszott, amikor seclik) Iszonyrii De nincs más vég! , , , E,rid!!
térdelt eliíttcm, és adta az atisztoktatát. Látott már szín-
Juti.e llatáro7ott téptekkel
kimegy a7 ajtón
házban hipnotiz rt? (Jean bóIint) Azt mondja a médium-
nak: ,,Fogd a scpriít", ós az íogia. Azt mondja: ,,Sti-
piiri", és az sópór . - .
]EAN De ahhoz a módiumnak aludnia kcll.
JULIE (rnintegy trans7ban) En már alszom . . . olyan itt
minden, mint a fijst. , . maga olyan, mint egy vaskály-
ha. . . és a kályha olyan, mint egy fekete ruhás férfi
cilinderben . . . a maga szeme izzik, mint a szén, anrikor
a tíiz kialszik . . . és az atca fehér folt, fehér, mint a
hamu. .. (A napléfty ?nost a konyba k oe7etére butt és
negailági.tja Jeant) Milycn ió nTeleg! (Kiny jtja ke1ét és
tnegcl r7..róli, znintba tíiznélmelengetné) . . . és olyan vi-
lágos. . . és olyan békés,
_IEAN (logja a borotoát, é.r Jutie kezébe adja) Ttt a sepríí.
Most, amíg ilycrr világos van, men| . . . meni ki a csíír-
be. ., és . . . (A |illébc slíg)
JULIE (magállrli tór) K szónijm. Most ". . megpihenek.

45