Politikai ideológia
Juan Donoso Cortés
Esszé a katolicizmusról,
a liberalizmusról és a szocializmusról
fő alapelveik tekintetében
Két fejezet1
A katolikus teológia uralma
alatt álló társadalomról
A z új teológiát katolicizmusnak hívják.
A katolicizmus a civilizáció teljességét
magába foglaló rendszer: olyannyira teljes, hogy
mindent képes felölelni: isteni, angyali és emberi
tudomány, a világmindenség tudománya. A hi-
tetlent felfoghatatlan idegensége ragadja magá-
val, a hívőt pedig szokatlanul átfogó nagyságá-
nak látványa. Ha akad is, akinek csak átfut rajta
a tekintete egy mosoly kíséretében, azok, akiket
ezen ostoba közöny még inkább meghökkent,
mint amaz kolosszális nagyság és felfoghatatlan
idegenség, felemelik a hangjukat és azt kiáltják:
,,Hagyjátok a bolondot!”
Az emberiség háta mögött tizenkilenc év-
század teológiai iskolái és azok doktorai állnak.
Ennyi ismeret és tanulás ellenére a mai napig
sem ért el szondájával e tudomány a legmélyé-
hez, amelyben megérthető, milyen módon és
mikor kell véget érniük, hogyan és mikor vették
kezdetüket a dolgok és idők: amelyben olyan
csodás titkok fedezhetők fel, melyek a pogány
filozófia vizsgálódásai, tudós emberei értelme
elől mindig rejtve maradtak: amelyben feltárul
minden dolog végső oka, az emberi dolgok ös�-
319
szehangolt momentumai, a test természete, a
lélek lényege, minden út, amelyen az emberek
járnak, a cél, amerre haladnak, a pont, ahonnan
elindulnak, vándorútjuk rejtélye, utazásuk me-
netiránya, a könnyeik mögött rejlő ok, az élet
titka és a halál misztériuma. A gyermekek, akik
végtelen bőségű emlőin nevelkednek, többet
tudnak ma, mint Arisztote-
lész és Platón, Athén ragyogó „A katolicizmus által
csillagai. Mindennek ellenére istenivé lett a tekintély,
a doktorok, akik e dolgokról és megszentelt az
szólnak, és ezekben a magasla- engedelmesség.”
tokban mozognak, alázatosak.
Egyedül a katolikus világnak adatott meg, hogy
olyan látóteret kínáljon a Földön, ami azelőtt
csakis az angyalok birtokában állt: a tudomány
olyan nézőpontja ez, ami alázatból meghajol Is-
ten trónja előtt.
Katolikusnak hívják ezt a teológiát, mert
egyetemes, minden értelemben és minden néző-
pontból: egyetemes, mert minden igazságot fel-
ölel; mert felöleli mindazt, amit minden igazság
tartalmaz; mert természete szerint arra hivatott,
hogy téren és időn átíveljen; univerzális Istené-
ben és dogmáiban is.
Istent ismerték egységként Indiában, kettősség-
ként Perzsiában, többféle tulajdonságúként görög
Politikai ideológia

földön, sokaságként Rómában. Az élő Isten egy az ember pedig fel a mennybe, végül ég és föld,
a lényegében, akár amaz indiai; személyében több, Isten és ember eggyé olvad a szeretet tüzében.
akár Perzsiában; többféle tulajdonsággal bír, mint A katolicizmus által a rend lépett az ember
a görög istenek; az Őt szolgáló szellemek (iste- életébe, és az ember által az emberi társadalom-
nek) által pedig több, miképp a rómaiaknál. I­ sten ba. A morális világ a megváltás napján rátalált a
mindennek oka, végtelen és érzékeken felül álló törvényekre, melyeket elveszített a bűnbeesés és
lényegiség, örökké levő nyugalom, ugyanakkor a bűn napján. A katolikus dogma volt minden
minden mozgás szerzője; legfelsőbb értelem, tudomány kritériuma, a katolikus morál a cse-
korlátlan akarat, nem tartalom, hanem tartal- lekvésé, a felebaráti szeretet pedig minden más
mazó. Mindent támasztott a semmiből, Ő az, szeretet kritériuma. Az emberi tudat, kilépve
aki az összes létezőt fenntart- korábbi gátjai mögül, tisztán
ja; angyali, emberi és pokolbéli látott úgy a belső, mint a külső
dolgok kormányzója. Irgalom, „Katolikusnak hívják ezt a sötétségben, újra megismerhette
igazság, szeretet, erő, hatalom, teológiát, mert egyetemes, a béke boldogságát, azt a fényt,
egyszerűség, szépség, bölcsesség minden értelemben és min- ami a fenti három isteni ismérv-
legfelsőbb foka, legfelsőbb titok. den nézőpontból: egyetemes, ből ered.
Kelet ismeri a hangját, nyugat mert minden igazságot fel- A rend pedig a vallás világá-
engedelmeskedik neki, dél tisz- ölel; mert felöleli mindazt, ból a moralitás világába lépett,
teli, észak aláveti magát törvé- amit minden igazság tartal- abból pedig a politikai világba.
nyeinek. Az Ő szava által növek- maz; mert természete sze- Az egyetemes, minden dolgok
szik a teremtés, arcára csillagok rint arra hivatott, hogy téren teremtő és fenntartó Istene,
borítanak fátyolt, szeráfok izzó és időn átíveljen; univerzális mindezeket gondviselése alá vet-
szárnya az Ő fényét tükrözi, a Istenében és dogmáiban is.” te és helytartói által kormányoz-
mennyek szolgálnak trónul neki, ta. Vagyis amint Szent Pál írja a
a földkerekség az Ő kezén függ. Rómaiakhoz írt levelének 13. feje-
Mikor eljött az idők teljessége, a katolikus Isten zetében: Non est potestas nisi a Deo;2 és Salamon
megmutatta arcát; s akkor minden, emberek király mondja már a Példabeszédek könyvének 8.
által teremtett bálvány összedőlt. Nem lehetett fejezetének 15. versében: Per me Reges regnant,
másképp, ha ránézünk arra, hogy az addigi teo- et conditores legum justa decernunt.3 A helytar-
lógiák a katolikus teológia csonka részletei vol- tói hatalom szentsége éppen abból származott,
tak csupán, vagy arra, hogy az addigi, népekhez hogy tőle kívülálló volt, vagyis isteni. A hatalom
tartozó istenségek nem voltak mások, mint az méltóságának eszméje katolikus eredetű. Az
igaz, bibliai Isten valamely lényegi tulajdonságá- ókor pogány uralkodói felségjogukat emberi
nak istenítései. alapokra helyezték: saját érdekeik alapján kor-
A katolicizmus birtokba vette az ember tes- mányoztak és erőre támaszkodva. A katolikus
tét, érzékeit és lelkét. Dogmatikatudósai meg- uralkodók, önös érdekeiket semmibe véve, nem
tanították a helyes hitre, moralista tudósai a he- mást szolgáltak4 ily módon, mint Istent, illet-
lyes cselekvésre, misztikusai pedig, mindezeken ve lettek népeik szolgái5 is. Abban a percben,
túl, megtanították arra, hogyan emelkedhet a ahogy az ember Isten gyermeke lett, megszűnt
magasba az imádság szárnyain, ez Jákob lajtor- az ember rabszolgája lenni. Nincs tiszteletre-
jája, fényes fokaival, amin Isten lesétál a földre, méltóbb, ünnepélyesebb és ugyanakkor fensé-

320
 Politikai ideológia

gesebb azoknál a szavaknál, melyeket a felkent ezt azért mondtuk el, hogy érthetőbbé váljon,
keresztény fejedelem fülébe ültetett az Egyház: egyrészt az az egyedülálló szerénység, amellyel
,,Vegyétek ezt a (kormányzó) pálcát,6 mint a meg- azok a dicső9 fejedelmek kiragyognak a történe-
szentelt hatalom jelképét, hogy a gyengét erősítsétek, lemből, akiket az emberek nagy uralkodóknak,
megtartsátok az ingatagot, megjavítsátok a bűnöst, az Egyház szenteknek nevez; másrészt az az
a jót pedig az üdvösség útján vezessétek. Vegyétek egyedülálló nemesi érzület és büszkeség, amely
ezt a jogart,7 mint az isteni méltányosság jelképét, a katolikus népek arcán tükröződik. A béke, az
ami a jót vezérli, a bűnöst megbünteti: tanuljátok öröm és az irgalom hangja felkelt a világban, és
meg most: szeressétek az igazságot és irtózzatok az mély visszhangot vert az emberi tudatban. Ez a
igazságtalanságtól!” Ezek a szavak tökéletesen hang tanította meg az embereknek, hogy a ki-
egybehangzottak a legitim hatalom azon elvé- csinyeket és hiányt szenvedőket születésük okán
vel, amit a mi Urunk Jézus Krisztus tárt a világ kell szolgálni, mégpedig éppen azért, mert ki-
elé: Scitis quia hi, qui videntur principari gentibus, csinyek és hiányt szenvednek; a gazdagoknak és
dominantur eis: et principes eorum potestatem nagyoknak születésük okán kell szolgálni, nem
habent ipsorum. Non ita vobis, sed quicumque másért, mert gazdagok és nagyok. A katoliciz-
voluerit fieri major, erit vester
minister: et quicumque voluerit „A rend (…) a vallás világából a moralitás világába lépett, abból pedig
in vobis orimus esse, erit omnium a politikai világba. Az egyetemes, minden dolgok teremtő és fenntartó
servus. Nam et filius hominis non Istene mindezeket gondviselése alá vette és helytartói által kormányozta.”
venit ut ministraretur ei, sed ut
ministraret, et daret animam suam redemptionem mus által istenivé lett a tekintély, és megszentelt
pro multis. (Mk 10,42–45.)8 az engedelmesség. Miként az egyik istenivé, a
Mindannyian nyertünk eme áldott forra- másik pedig megszenteltté vált, elítélte az em-
dalom által: népek és vezetőik; utóbbiak, mert beri gőg két legrettentőbb megnyilvánulását:
azelőtt nem uralkodtak, csupán testek fölött, az önkényuralom és a lázadás szellemét. E két
az erő jogán, ezután viszont testeket és lelke- dolog van, ami teljességgel lehetetlen egy való-
ket egyaránt kormányoztak, mindezt a jog ál- ban katolikus társadalomban: a despotizmus és
tal támogatva; az előbbiek pedig azért, mert az a forradalom. Rousseau alkalmankénti váratlan
embernek való engedelmességük Istennek való és nagy megvilágosodásai egy alkalmával a kö-
engedelmességgé vált, kényszerített engedel- vetkező figyelemreméltó szavakat írta: ,,A mi
mességük pedig önkéntessé. Mindezek ellenére, modern kormányzataink tagadhatatlanul a keresz-
ha mindenki nyert is e forradalom által, nem ténységnek köszönhetik tekintélyük megszilárdulá-
azonos módon nyert. A fejedelmek, csupán az- sát és azt a tényt, hogy változásaik megritkultak.
által, hogy Isten nevében kormányoztak, olyan A vallás őket magukat is kevésbé vérengzővé tette.
emberiséget képviseltek, mely saját maga által Ezt maguk a tények bizonyítják. Elég, ha összeha-
és saját nevében képtelen legitim autoritást te- sonlítjuk ezeket a kormányzatokat a régi kormány-
remteni; míg a népek, csupán azáltal, hogy a fe- zatokkal.” (Emil, IV. könyv.)10 Montesquieu-től
jedelmen keresztül Istennek engedelmeskedtek, pedig a következőt olvassuk: ,,Nincs kétség afelől,
a legmagasabb és legdicsőbb emberi kiváltság hogy a kereszténység teremtette meg köztünk amaz
képviselői voltak, amely abban állt, hogy fejüket politikai jogrendet, amire ráismerünk béke idején,
nem más, csakis Isten igájába hajtották. Mind- és a nemzetek közti jogot, amit tiszteletben tartunk

321
 Politikai ideológia
háborúban, és amelynek a jótéteményeiért sosem
lehet eléggé hálás az emberi nem.” (A törvények
szelleméről, XXIX. könyv, 3. fejezet.)
Maga Isten, aki a politikai élet szerzője és
kormányzója, az emberi otthon szerzője és
kormányzója is. A mennyek legrejtettebb, leg-
magasságosabb, legtisztább fényű szegletében
lakozik a tabernákulum, amelyhez még az an-
gyalok kara sem fér: ebben működik örökkön-
örökké a legnagyobb csoda és titok. Ott lakik az
egyetemes Isten, egység és hármasság, egylénye-
gű és három személyű. Az Atya által örökkön-
örökké megfogan a Fiú, az Atyától és a Fiútól
pedig örökkön-örökké származik a Szentlélek.
A Szentlélek: Isten, a Fiú: Isten, és az Atya:
Isten; Istennek nincs többes száma, mert nincs
több, mint egy Isten, aki hármasság személyé-
ben és egy lényegében. A Szentlélek Isten, akár
az Atya, de ő maga nem Atya; Isten, akár a Fiú,
de ő maga nem Fiú. A Fiú Isten, akár a Szent-
lélek, de ő maga nem Szentlélek; Isten, akár az
Atya, de ő maga nem Atya; az Atya Isten, akár a
Fiú, de ő maga nem Fiú; Isten, akár a Szentlélek,
de ő maga nem Szentlélek. Az Atya mindenha-
tóság, a Fiú bölcsesség, a Szentlélek szeretet; az
Atya, a Fiú és a Szentlélek pedig végtelen szere-
tet, legfelsőbb erő, tökéletes bölcsesség. A szün-
telenül kiterjedő egységből örökkön át ered a
sokféleség; a szüntelenül
„Maga Isten, aki a összehúzódó sokféleség
politikai élet szerzője pedig örökkön át az egy-
és kormányzója, az ségben oldódik fel. Isten a
emberi otthon szerzője dolgok alaptétele, ellentéte-
és kormányzója is.” le és foglalata; mindenek fe-
lett álló alaptétel, tökéletes
ellentétel, a dolgok végtelen szintézise.11 Azáltal
Isten, hogy egység; azáltal, hogy Isten, tökéletes;
azáltal, hogy tökéletes, végtelen bőséggel bír; s
mert bősége végtelen, ő maga többféleség is; és
mert többféle tulajdonsággal bír, ezáltal család
is. Lényegileg vannak Őbenne, leírhatatlan és
322
felfoghatatlan módon a teremtés törvényei, s
minden létező mintaképei. Minden az Ő kép-
mására teremtetett; ezért a teremtés egy, ugyan-
akkor többféle is. A ,,világmindenség” szó egy-
szerre utal egységre és többféleségre.
Az embert Isten teremtette, Isten képére, és
nem csupán képére, hanem hasonlatosságára
is; ezért van az, hogy az ember egy lényegében
és három személyében. Éva Ádámból szárma-
zik, Ábelt Ádám és Éva nemzette, Ábel, Éva és
Ádám egyek: ők az ember, az emberi természet.
Ádám ember atyaként, Éva ember asszonyként,
Ábel pedig ember fiúként. Éva ember, akárcsak
Ádám; ugyanakkor nem atya: ember, akárcsak
Ábel; ugyanakkor nem fiú. Ádám ember, akár-
csak Ábel, ám mégsem fiú; és akképp is, ahogy
Éva, ám mégsem nő. Ábel ember, akárcsak Éva;
és akképp is, ahogy Ádám, ám mégsem atya.
Ezek a nevek épp oly isteni eredetűek, mint is-
teni eredetűek a funkciók, amiket megszentelnek.
Az atyaság eszméje, mint az alap, melyre a csa-
lád épül, elérhetetlen maradt az emberi megértés
számára. Az apa és fia között nem létezik olyas-
fajta alapvető különbség, ami elég alapot nyújtana
ennek jogi alapra fektetéséhez. Az elsőbbség tény,
semmi más; az erő tény, semmi más; az erő és az
elsőbbség fogalmai önmagukban nem jelentik az
,,atyaság” jogának fogalmát, habár belőlük ered
egy másik tény, a szolgaság ténye. Az apa neve,
feltételezve az előbbi tényt, urat is jelöl, a fiú neve
pedig azt, hogy szolga is. Ezt a tényt, melyet a jó-
zan ész diktál, egyúttal megerősíti a történelem
is. Elfeledett nagy hagyományú bibliai népek ese-
tében az ,,atyaság” sosem volt más, mint a házi
zsarnokság szinonímája. Ha létezett volna azon
elfeledett népek között olyan, mely elvetette vol-
na a materiális erő kultuszát, ennek a népnek az
esetében apák és fiaik testvéreknek hívták volna
egymást és valóban azok is lettek volna.
Az atyaság eszméje Istentől származik, s ne-
vében és lényegében is egyedül Istentől származ-
 Politikai ideológia

hat. Ha Isten megengedte volna a paradicsomi forma, annak tagjaiban az idők végezetéig lé-
állapot tudatának12 teljes elvesztését, akkor az tezik; a természetes család, apa és anya közötti
emberi nem, minden intézményével együtt, még kapcsolatként, amíg élnek, apa és gyermekei kö-
nevében is eltűnt volna. zött, hosszú évekig. Az antikatolikus család, apa
A család, mivel Istentől ered intézményében és anya közötti kapcsolatként néhány évig; apa
és lényegében, minden szempontból a katolikus és gyermekei között néhány hónapig; a klubok
kultúra viszontagságaival haladt együtt; s két- művi családja egyetlen napig; a kaszinóké egyet-
ségtelen, hogy az előbbi tisztasága vagy romlása len pillanatig tart. A tökéletesség mértékének
minden alkalommal tévedhetetlen tünete a má- kritériuma, mint megannyi más esetben, itt is a
sodik tisztaságának vagy romlásának: miképpen tartósság. A Szentcsalád és a kolostorok családja
a másodikat ért viszontagságok és zavarok tör- között ugyanazon arány áll fenn, mint az örök-
ténete az előbbit ért viszontag-
ságok és zavarok története. „(…) a torz családi élet eltörli a távolságot, amit Isten gyermekek és szülők
Katolikus korokban a csa- közé tett, azáltal, hogy széttöri a tisztelet összekötő kapcsát. A család ekkor
lád célja a tökéletesedés; ter- értéktelenné és profánná válik, és klubok és kaszinók családjává silányul el.”
mészetesből spirituálissá válik,
az otthonokból átlépett a kolostorokba. Míg kévalóság és az idő között; a kolostor spirituá-
otthon a gyermekek tiszteletteljesen az atya és lis családja, mely a legtökéletesebb, és a klubok
az anya lába elé borulnak, a kolostorok lakói, szenzuális családja között, mely a legtökéletle-
akik még alázatosabb és még tiszteletteljesebb nebb, ugyanazon arány áll fenn, mint a végtelen
gyermekek, könnyeikkel mossák egy másik és idő és a pillanat rövidsége között.
magasságosabb Atya mennyivel szentségesebb
lábait, és egy másik, szeretetteljesebb Anya A szolidaritás alaptétele. A liberális
mennyivel szentségesebb palástját. Mikor úgy iskola ellentmondásai
tűnik, hogy a katolikus kultúra legyőzetett, és
hanyatlásba lép, a család is rögtön lehanyat- Minden egyes katolikus dogma bámulatra
lik, intézménye romlásnak indul, alkotórészei méltó, és bámulatos dolgok termékeny tala-
széthullanak és minden köteléke meglazul. Az ja. Az emberi értelem oly módon jut egyiktől
apa és az anya közös kapcsául a szeretetet tette a másikig, mint az egyik nyilvánvaló tételtől a
Isten, ők pedig kettejük közös kapcsának bizto- másikhoz, mint egyik alapelvtől annak helyes
sításaként szigorú szokásokat követnek; a torz13 következtetéséhez, mivel azokat szigorú oksági
családi élet eltörli a távolságot, amit Isten gyer- összefüggés köti össze. Minden egyes újonnan
mekek és szülők közé tett, azáltal, hogy széttöri megismert dogma új világot tár fel számunkra,
a tisztelet összekötő kapcsát. A család ekkor ér- és minden egyes új világban új és még szélesebb
téktelenné és profánná válik, és klubok és kaszi- látóhatáron viszi végig tekintetünket, majd
nók családjává silányul el. amint az emberi lélek előtt feltárulnak ezek a
A család története néhány vonal segítségé- széles horizontok, ragyogásukkal és nagyszerű-
vel vázolható. Az emberi család példája és mo- ségükkel magukkal is ragadják.
dellje, a Szentcsalád örökké jelen van annak A katolikus dogmák egyetemességük által
minden tagjában. A spirituális család, mely a magyaráznak meg minden egyetemes jelenséget,
Szentcsalád után mind közül a legtökéletesebb mely egyetemes jelenségek pedig magyarázzák a

323
Politikai ideológia
katolikus dogmákat: ily módon a változatosságot
magyarázza az egység, az egységet a változatos-
ság, a tartalmat a tartalmazó, a tartalmazót pe-
dig a tartalom. Az isteni bölcsesség és gondvise-
lés alaptörvényei magyarázzák minden teremtett
dolog rendjét és csodálatra méltó összhangját,
és épp ezen rend alapjáról jutunk el a katolikus
dogmáig. Az ember szabadságának alaptétele
szolgál arra, hogy megmagyarázza az eredeti
bűn bekövetkeztét, és éppen ez a bűn, mely min-
den egyes hagyomány részét képezi, szolgál ama
dogma magyarázatául. Ádám bűnbeesése, úgy
is, mint isteni dogma, és úgy is, mint a hagyo-
mány által megőrzött tény, teljes egészében meg-
magyarázza azokat a nagy horderejű zavarokat,
melyek eltorzítják a dolgokban rejlő szépséget
és harmóniát; ezek a zavarok pedig nyilvánvaló
megnyilvánulásaik által válnak az ádámi bűn-
beesés szakadatlan bizonyságaivá. A dogma
azt mutatja meg, hogy a rossz tagadás, a jó pe-
dig igenlés, s az értelem azt mondja számunkra,
hogy nincs olyan rossz, mely ne lenne végső so-
ron valamely isteni eredetű igenlés tagadásává.
A dogma kimondja, hogy a rossz relatív, míg a jó
lényegi, a tények pedig arra mutatnak, hogy nem
létezik a rossznak olyan válfaja, mely ne tendálna
a létezés egy bizonyos értelemben megromlott
és zavart formájának irányába, és nem létezik
olyan szubsztancia, mely ne lenne tökéletességé-
ben viszonylagos. A dogma bizonyságul szolgál
arra, hogy Isten képes az univerzális rosszat uni-
verzális jóvá tenni, tökéletes rendet teremteni az
abszolút káoszból, valamint láttuk már, miként
ér minden dolog – bár különféle utakon – végül
Istenhez, melyek végső, Istenben való egyesülése
létrehozza az univerzális és legfelsőbb rendet.
Ha áttérünk az univerzális rendről az emberi
értelemben vett rendre, nem kevésbé nyilvánva-
ló a dogmák közti, illetve a dogmák és a tények
közötti összefüggés. A dogma, mely rámutat
arra, hogy Ádámnak individuumként való rom-
324
lása együttesen okozta az emberi faj romlását is,
magyarázatot ad arra, hogy az áteredő bűn és
annak hatásai milyen módon ívelnek át ember-
öltőkön. Az ember antitetikus, ellentmondásos
és rendetlen természetének vizsgálata az egyik
indukcióról a másikra vezet bennünket, elsőként
a teljes emberi nem általános megromlásának
dogmájára, majd a leszármazás útján átszálló
romláséra, végül pedig a bűnbeesés dogmájára.
Ez utóbbi, egybekapcsolódva az embernek adott
szabadsággal és az isteni gondviseléssel, melytől
ezt a szabadságot kapta, válik végül az összekötő
ponttá, ama dogmák között, amik azon rend és
összhang magyarázatául szolgálnak, melyekbe
Isten az emberi dolgokat helyezte, valamint más
univerzálisabb és magasabb dogmák összekötő
pontjává, melyek magyarázatot adnak minden
teremtett létező súlyára, mennyiségére és mér-
tékére a teremtés rendjében.
Végigkövetvén az emberi rendhez kapcsoló-
dó dogmák vizsgálatát, láthatjuk, hogy az em-
beri lét megdöbbentő bölcsességű és elképesztő
nagyságú általános törvényszerűségei úgy ered-
nek belőlük, mint végtelen bőségű forrásból.
A dogmából, mely szerint Ádámban kon-
centrálódik az emberi természet, és e természet
minden emberre való átszármazásának dogmá-
jából fakad az emberi nem szubsztanciális egy-
ségének dogmája, mely értelemben az emberi
nem egységes, ugyanakkor többféle is. E tör-
vény alapján, amely minden törvény között a
legegyetemesebb, s egyszerre értendő fizikális
és morális, emberi és isteni értelemben, minden,
ami egység, sokféleséggé bomlik ki, és minden,
ami sokféleség, egységgé áll össze. Az emberi
faj egység a lényege által, és sokféleség az egyé-
nek által, akik alkotják, vagyis egyidőben egy-
ség és sokféleség. Ugyanilyen módon minden
egyes, az emberiséget alkotó személyt indivi-
duális mivolta elkülöníti, faján belüli individu-
ális mivolta pedig egységesíti a többi személlyel,
 Politikai ideológia

vagyis szubsztanciálisan válik az emberi nem egység, mely minden egyént abszorbeál, akik
egyidőben egységgé és sokféleséggé. A valódi ennek nem alkotóelemei, hanem szolgái. Az a
bűn dogmája14 az emberiségben rejlő sokféleség méltóság, melyhez a katolikus dogma az emberi
dogmájának folyománya, az eredeti bűn15 és az nemet odaemeli, egyben le is ér egészen az egyé-
áteredő16 bűn dogmája azé, mely az emberi nem nekig. A katolicizmus nem azért emel fennkölt
egységét hirdeti, s mindebből az a dogma követ- magasságokat egyfelől, hogy másfelől ledöntse
kezik, amely szerint az ember egyrészt a saját, azokat, nem azért fedezte fel az emberiség ne-
másrészt a többi emberrel közös felelősség alá mesi címeit, hogy az embert megalázza, hanem
van vetve. azért, hogy a két oldal együttesen emelkedjen
E közös felelősség, mely- az isteni nagysághoz és
nek neve szolidaritás,17 isteni magasságokba. Ha
a katolikus dogma egyik „(A) közös felelősség, melynek neve szo- ránézek arra, ami vagyok,
legszebb és legfenségesebb lidaritás, a katolikus dogma egyik a akkor egyszerre kötöm
kinyilatkoztatása. E szo- legszebb és legfenségesebb kinyilatkoz- össze magam az elsővel és
lidaritás által az ember és tatása. E szolidaritás által az ember és az utolsóval az emberek
méltósága magasabb szfé- méltósága magasabb szférákba emelke- között, ha pedig ránézek
rákba emelkedik, többé dik, többé nem egy atom a végtelen tér- arra, amin munkálkodom,
nem egy atom a végtelen ben, nem egyetlen perc a végtelen időben, akkor azt látom, hogy ez
térben, nem egyetlen perc hanem önnön magának elődje és önnön a cselekedet túlél engem,
a végtelen időben, hanem életének túlélője az idő és a tér végezetéig. és újabb cselekedetek
önnön magának elődje és Ez határozza meg az emberiséget, amely örökkön tartó meghos�-
önnön életének túlélője bizonyos értelemben ez által jön létre, e szabbodása lesz, melyek
az idő és a tér végezetéig. szó, mely a régi társadalmakban nem je- szintén túlélik önmagukat,
Ez határozza meg az em- lentett semmit, kifejezi az emberi termé- és tovább sokasodnak az
beriséget, amely bizonyos szet szubsztanciális egységét, és minden idők végezetéig. Ha arra
értelemben ez által jön lét- ember szorosra fűzött kötelékét.” gondolok, hogy mindezen
re, e szó, mely a régi társa- egybekötött cselekedetek,
dalmakban nem jelentett melyek forrása az általam
semmit, kifejezi az emberi természet szubsztan- végbevitt cselekedet, testet öltenek és hangot
ciális egységét, és minden ember szorosra fűzött kapnak, és e hang által engem éltetnek, nem
kötelékét. csupán amiatt, amit én tettem, hanem másokért,
Láthatjuk tehát, hogy amennyit e dogma ál- kik általam cselekedtek, akár jutalomra, akár a
tal nyer az emberi természet nagyszerűségben, halálra méltók ama tettek – ha mindezt sorra
ugyanannyit növekszik az ember nemesi mivol- veszem, akkor ki tudom mondani magamban,
tában. A szolidaritás kommunista tana, melyet anélkül, hogy megérteném, és mérni tudnám e
a későbbiekben tárgyalunk, ezzel éppen ellenté- beláthatatlan nagyságot, melyet véghez vittem,
tes: e teória szerint az emberiség híján van a szo- hogy leborulok Isten lábai elé.
lidaritásnak, abban az értelemben, amennyiben Ki más, ha nem Isten volt képes arra, hogy
egyetlen óriási masszaként tekintünk az embe- oly harmonikusan és egyforma mértékben
riségre, mely természetét tekintve ugyan egysé- emeljen egyazon szintre minden dolgot? Az
ges, de olyan értelemben, hogy organikus és élő ember, amikor felemel valamit, sosem teheti

325
Politikai ideológia

ezt a fel nem emelt dolog hanyatlása nélkül: a tiszteletre méltók és szabadok, azok a kormány-
vallás szféráiban képtelen felemelni önmagát zatok mértéktartók és erősek, ahol emberi köz-
anélkül, hogy Istent háttérbe ne szorítaná, sem beavatkozás nyoma nem fedezhető fel, ahol az
felemelni Istent anélkül, hogy önmagát háttér- intézmények lassan és fokozatosan terjedő nö-
be ne szorítaná; a politika szférájában nem tud vényzetként öltöttek formát, s amilyen módon
a szabadság eszméjének hódolni anélkül, hogy az idő és a történelem domíniumában minden
a hatalom gyakorlóitól meg ne tagadná ezt; a tartós dolog növekedett.
társadalmi szférában nem tehet egyebet, mint Ez a hatalom, melyet Isten kivételes módon
hogy feláldozza a társadalmat az egyén, vagy az megtagadott az embertől, különleges módon
egyént a társadalom javára, ahogy már láttuk, és kezdettől fogva van jelen Őbenne. Épp ezért
szüntelenül ingadozván a kommunizmus zsar- minden, ami Őtőle származik, tökéletes egyen-
noksága és a proudhoni anarchia között. Amint súlyi állapotban jön létre, s minden, ami az Is-
megpróbálta méltó szintjükön ten által kijelölt helyén van,
tartani a dolgokat, azaz békét tökéletesen kiegyensúlyozott
és igazságot tenni közöttük, a „Minden egyes újonnan meg- marad. Nem fordulunk a kér-
nehezék, amivel mértéküket ismert dogma új világot tár fel déstől idegen példák felé, meg-
megszabta, azon nyomban a számunkra, és minden egyes új elégszünk magával a kérdéssel,
földre hullott és darabokra világban új és még szélesebb látó- melyet vázolni és megoldani
törött szét, mintha kiegyen- határon viszi végig tekintetünket, igyekszünk, hogy kétséget ne
líthetetlen aránytalanság állna majd amint az emberi lélek előtt hagyjunk ezen igazság felől.
fenn e nehezék és az ember feltárulnak ezek a széles horizon- A szolidaritás törvénye
gyenge mivolta között. Úgy tok, ragyogásukkal és nagyszerű- olyannyira univerzális, hogy
tűnik fel, mintha Isten, midőn ségükkel magukkal is ragadják.” minden emberek által létreho-
az embert minden tudomány zott társulásban megmutatko-
felszentelt urává tette, egyet- zik; mindezt olyan mértékben,
len uradalmat vont ki iurisdictiója alól: az egyen- hogy az ember ahány alkalommal társulásra lép,
súlyérzék tudományát. annyiszor esik e kéretlen törvény hatálya alá.
Ezáltal válik érthetővé az összes ekvilibrista Elődei által a szolidaritás értelmében egyesül18
pártot a történelem során sújtó abszolút impo- a múlttal, saját cselekedeteinek kontinuitása és
tencia; valamint az is, hogy miért oly problema- utódai révén pedig közösségre lép a jövendő-
tikus az állam és a személy jogainak, a rendnek vel. Az egyén mint a házközösség19 alkotóele-
és a szabadságnak összhangba hozatala, mely me a családi szolidaritás törvénye alá esik; az
probléma az első egyesületek létrehozása óta egyén mint pap vagy tisztviselő, jogokat és kö-
fennáll. Az ember csak akkor képes egyensúly- telességeket, dicséretre méltó és arra méltatlan
ban tartani a dolgokat, ha megtartja lényegi dolgokat is tekintetbe véve lépett közösségre a
létüket, s csak akkor tudja megtartani lénye- papsággal vagy a hatósággal. Egy politikai tár-
gi létüket, ha nem veti alá őket önkényes köz- sulás tagjaként a nemzeti szolidaritás törvénye
beavatkozásának. Isten erős kézzel rögzítette alá esik. Végül emberi minőségében az emberi
mindet a maga helyére, s minden e rögzített létet szolidaritás törvénye éri utol. Annak ellenére,
érintő változtatás szükségszerű kibillenést idéz hogy mindezen kategóriáknak egyszerre kell
elő. Csakis azok a népek voltak bizonyos időben megfelelnie, személyes felelőssége integráns és

326
 Politikai ideológia

sértetlen marad, melyet semmi egyéb nem csök- és morális tulajdonságok örökletes átszármazá-
kent, nem mérsékel, nem emészt el. Egy bűnös sának eszméje túlsúlyba jut egy nép esetében, in-
családban lehetséges számára a szentség, egy tézményeik szükségszerűen arisztokratikusak.
romlott társadalomban lehet romlatlan és ro- Éppen ezért minden régi nép, melynek estében
molhatatlan, egy erkölcsileg feddhetetlen hiva- ezen eszme exkluzivitását nem mérsékelték bi-
tal tagjaként visszaélhet hatalmával, vagy lehet zonyos társadalmi csoportok egyfajta általános,
szent papságban elvetemült egyén. Megfordítva – ha mondhatjuk így, minden embert értve alat-
pedig, bár Isten lehetőséget teremtett számá- ta – demokratikus karakter által, arisztokrati-
ra, hogy saját akarata erőfeszítése által kivonja kus módon szerveződött. A legdicsőbb népek
magát e szolidaritás alól, semmit nem változtat igába hajtották és szolgasorba taszították az ala-
azon a princípiumon, általános szabályon, meg- csonyabb rendűeket; azok között a nemzetségek
hagyva az egyéni szabadságot, hogy az ember között, melyek egy népfaj konstruktív részét
az a család, melybe születik, és a társadalom az, alkották, a hatalmat az ragadta meg, amelyik a
melyben él és melynek levegőjét szívja. legdicsőbb ősökkel rendelkezett. A vitéz min-
Visszanyúlván a történelem végtelenjébe, den csata előtt égig emelte felmenőinek illusztris
minden népben élt e meggyőződés, amelyeknél dicsfényét. A városok uralkodási jogukat család-
akkor is, miután szem elől tévesztették az isteni fáikra alapozták. Arisztotelész és az egész ókor
hagyományok20 nyomát, a szolidaritás ezen tör- hitte, hogy bizonyos embe-
vényének ismerete megmaradt. Még ha nem is rek a parancsolás jogával és „A tökéletesség
emelték lelküket teljes nagyságának szemlélésé- a parancsoláshoz szükséges mértékének kritériuma
re, ösztönösen ismerték e törvényt, ám teljesen képességekkel születtek, s (…) a tartósság.”
figyelmen kívül hagyták mélyre nyúló gyökereit e jogot és ezen képessége-
és szélesen épült alapjait. Mivel csakis Isten népe ket éppen az örökletes átszármazás által kap-
ismerte az emberiség egybetartozásának alap- ták meg. Ezzel függ össze egy másik általános
tételét, más népek nem érthették az emberiség felfogás, mely szerint bizonyos népek balsorsú-
egységes és szolidáris mivoltát. Bár nem voltak ak és kitaszítottak, és képtelenek ama jogok és
képesek alkalmazni e számukra ismeretlen, em- parancsoláshoz szükséges tulajdonságok átörö-
beri nemre vonatkozó törvényt, mégis felismer- kítésére, következésképpen jogos és örökös szol-
ték, sőt eltúlozták minden politikai társulásban gaságra ítéltettek. Az athéni demokrácia nem
és családi házközösségben. volt más, mint szemtelen és lármás arisztokrácia,
A vér általi titokzatos átruházás elgondolása, melyet leigázott tömegek szolgáltak. Homérosz
nem csupán fizikai tulajdonságoké, hanem azo- Iliásza mint a pogány bölcsességet átfogó em-
ké is, melyek kizárólag a lélek tartozékai, elégsé- lékmű, istenek és hősök genealógiai története.
ges magyarázattal szolgál a régiek szinte minden Ebből a szempontból nézve tehát mind közül a
intézményét illetően, legyen az családi, politikai legragyogóbb nemesi almanach.
vagy társadalmi. Éppen ez a szolidaritás eszmé- A szolidaritás ezen ókori értelmezése csupán
je, mivel minden, ami egyszerre száll sokakra, hiányos mivolta okán volt végzetes: a sokféle tár-
létrehozza azok egységét, akikre száll. Ha azt sadalmi, politikai és családi szolidaritás nem állt
állítjuk sokakról, hogy közösségben vannak az egységes emberi szolidaritással hierarchikus
egymással, ugyanannyit tesz, mintha azt mon- viszonyban, mely mindezeket szabályozza és
danánk: szolidárisak egymással. Amint a fizikai határolja, mivel mindet felöleli. Ezért e sokféle

327
 Politikai ideológia
szolidaritás nem eredményezhetett mást, mint
háborúkat, zűrzavart, tűzvészt és egyéb kataszt-
rófákat. A pogány szolidaritás uralma alatt az
emberi nem az általános és vég nélküli háború
állapotába lépett. Éppen ezért az ókori világ nem
nyújt egyéb látványt, mint egymást pusztító né-
pekét, birodalmakét, fajokét, nemzetségekét és
városokét. Istenség istenséggel, ember emberrel
küzd, s nem ritkán egymás ellen kelnek hadra
emberek és halhatatlan
„A szüntelenül kiterjedő istenek. Egyazon város
egységből örökkön át ered falain belül nem létezik
a sokféleség; a szüntelenül olyan szolidáris közös-
összehúzódó sokféleség pedig ség, mely ne törne előbb
örökkön át az egységben az egyének, majd más
oldódik fel.” közösségek feletti ura-
lomra, s azok bekebele-
zésére. A ház népének közösségében a fiú sze-
mélyét bekebelezi az apa személye, a nőét a férfi:
a fiúból tárgy lesz, a nőt az állandó gyámkodás
zülleszti le, az apa pedig mint fia és felesége ura,
hatalmát zsarnokságba fordítja. Az atyai zsar-
nokság felett álló állami zsarnokság egyszerre
emészt fel feleséget, fiút és apát, de facto meg-
semmisítve ezzel a család közösségét. A patrio-
tizmus ókori jelentése nem más, mint egy nem-
zetté lett kaszt hadüzenete az egész emberi nem
ellen.
Visszatérvén a régi időkből a jelenbe, egy-
részről láthatjuk ama eszme folytonosságát,
melyet a dogma magában foglal, másrészről
ezen eszme pusztító hatását abban az esetben,
amennyiben teljesen vagy részben eltér a kato-
likus dogmától.
A liberális és racionalista iskola egyszerre
tagadja és elismeri a szolidaritást, s minden
esetben abszurd módon, akár tagadásról, akár
elismerésről van szó. Először is, az emberek
közötti szolidaritást tagadja a vallás illetve a
politika rendjén belül: tagadja azt a vallás rend-
jében, mert tagadja a bűn és büntetés áteredé-
328
sének doktrínáját, mely a szolidaritás alapté-
telének kizárólagos alapja; s tagadja a politika
rendjében, olyan maximákat hirdetvén, melyek
ellentmondanak a népek közötti szolidaritás-
nak. Ezek közül különösen említésre méltó a
beavatkozástól való tartózkodás elve, valamint
ennek folyománya, miszerint mindenkinek ön-
magáról kell gondoskodnia, és tartózkodnia
kell a kívülállókkal kapcsolatos aggodalomtól.
Ezen, egymással azonos maximák nem má-
sok, mint a pogány egoizmus megnyilvánulásai,
mely ugyanakkor nélkülözi az erélyes gyűlöletet.
A nép, mely ezen iskola enervált doktrínáit teszi
magáévá, más népeket idegeneknek fog nevezni,
mert nincs bátorsága ellenségnek hívni őket.
A liberális és racionalista iskola tagadja a
rokoni szolidaritást, amennyiben azt hirdeti,
hogy minden embernek joga van bármely köz-
hivatal és állami méltóság betöltésére, amellyel
tagadja az ősök utódokra gyakorolt hatását, és
az elődök által örökíthető tulajdonságokat. Mi-
közben tagadja ezen átszármazást, két módon
is elismeri: a nemzeti identitás múlhatatlansá-
gának és a monarchikus öröklődés princípiu-
mának hirdetése által. A nemzeti identitás elve
vagy nem jelent semmit, vagy azt jelenti, hogy
vannak érdemes és érdemtelen, dicsőséges és
tragikus sorsú közösségek, s tehetségeik és ké-
pességeik elmúlt és jelenleg élő generációk ál-
tal maradnak fenn. E közösségeket semmilyen
szempontból nem lehet megmagyarázni, hacsak
nem az örökletes átszármazás eredményének
tekintjük őket. Másrészről a dinasztikus mo-
narchia,21 ha az állam alapvető intézményének
tekintjük, ellentmondásos és abszurd ott, ahol
tagadják a vér átszármaztató képességének el-
vét, mely minden történelmi arisztokrácia alko-
tó princípiuma. Végül a liberális és racionalista
iskola visszataszító materializmusában inkább
a vagyonos rétegnek juttatja azt az erényt, me-
lyet a vér általi átszármazástól megtagad. A ne-
 Politikai ideológia

messég uralmánál tehát legitimebbnek tűnik fel arcátlan uralma alól. Nem tűnik számukra ke-
a milliomosoké. vésbé abszurdnak a családi szolidaritás tagadása,
E tiszavirág-életű és ellentmondásos iskola miközben rögvest elismerik a nemzet szolidáris
farvizén érkeznek a szocialista iskolák, melyek mivoltát. Az utóbbi princípiumot elismerik, ám
elfogadják minden alapelvét, ám nem ismerik fel teljes mértékben tagadják az előbbit, mintha a
azok következményeit. A szocialista iskolák a kettő ellentétes volna egymással; s minden em-
racionalista és liberális iskoláktól átveszik azon ber tökéletes egyenlőségére hivatkozva hirdetik
elvet, mely szerint a politika és a vallás rendjé- minden nép tökéletes egyenlőségét.
ben emberi szolidaritás nem létezik. Tagadván Ebből pedig a következő konzekvenciákat
ezt a vallás rendjében, tagadják egyúttal a bűn és lehet levonni: ha az emberek egymás közötti
a büntetés áteredését, s ma- egyenlősége tökéletes, cso-
gát a bűn és a büntetés létét portokra való felosztásuk
is. Tagadván ezt a politika „(…) a liberális és racionalista isko- abszurd, mivel az ilyen jel-
rendjében, a szocialista és a la visszataszító materializmusában legű felosztás alapja nem
liberális iskolától származik inkább a vagyonos rétegnek juttatja lehet más, mint az ezen cso-
azon alapelv, mely szerint azt az erényt, melyet a vér általi át- portok közötti szolidaritás,
minden ember alkalmas származástól megtagad. A nemes- mely szolidaritást pedig az
bármilyen állami tisztség és ség uralmánál tehát legitimebbnek emberek közötti egyenlőt-
méltóság betöltésére. Ám to- tűnik fel a milliomosoké. E tiszavi- lenség szüntelenül jelenvaló
vábblépve megmutatják a li- rág-életű és ellentmondásos iskola eredeteként tagadják meg a
berális iskolának, hogy a fen- farvizén érkeznek a szocialista is- liberális iskolák. Amennyi-
ti elv logikus módon maga kolák, melyek elfogadják minden ben ez igaz, ebből logikusan
után vonja a dinasztikus mo- alapelvét, ám nem ismerik fel azok következik a család felbom-
narchia eltörlését, ami pedig következményeit.” lasztása is. E felbomlasztás
magával vonja a monarchiáét, elve pedig a liberális iskola
amely ha nem dinasztikus, princípiumainak és teóri-
akkor szükségtelen és akadály csupán. Ennek áinak összességéből származik, tehát enélkül
nyomán különösebb erőfeszítés nélkül meg- ama princípiumok nem valósulhatnak meg po-
mutatják, feltételezve az ember veleszületett litikai társulások keretein belül. Hiába hirdetik
szabadságát, hogy az arisztokratikus megkülön- az egyenlőség eszméjét, ezen eszme nem ölthet
böztetés minden formáját el kell törölni, tehát testet addig, míg a család intézménye fennáll.
a választási cenzust, melyben vagy elismerjük A család olyan, akár egy fa, mely szakadatlanul
a vér azon rejtélyes tulajdonságát, hogy képes és csodálatos termékenységgel hozza a nemesi
felsőbbséges attribútumok átörökítésére, vagy eszmény gyümölcseit.
nyilvánvaló ellentmondásba ütközünk. A szo- A család felbomlasztása pedig szükségsze-
cialisták szerint a népek nem azért szabadul- rűen vonja magával a magántulajdon megszün-
tak fel a fáraó igája alól, hogy aztán a babilóni- tetését. Az ember, önmagában elgondolva, nem
aiakét és az asszírokét vonják, s minden jog és birtokolhatja a földet, méghozzá egyetlen egy-
erő rendelkezésükre áll ahhoz, hogy kivonják szerű oknál fogva: egy dolog birtoklása nem
magukat kapzsi milliomosok kezei közül, mi- gondolható el a tulajdonos és a birtokolt tárgy
után felszabadították magukat az arisztokrácia közötti bizonyos összhang és arány nélkül, a

329
 Politikai ideológia

föld és az ember között pedig nem áll fenn össz- tatlan büntetéssel sújtani magát a tulajdonlást.
hang és arány semmilyen fajtája. Ennek töké- Ez az iskola soha nem értette meg, hogy a föld,
letes kimutatásához elegendő annak belátása, szigorú logikával értve, nem lehet individuális,
hogy az ember személyes léte átmeneti, a föld hanem kizárólag társas birtoklás tárgya, s mint
pedig soha nem hal meg, és nem enyészik el. ilyen, egyedül monasztikus vagy családi hitbizo-
Amennyiben ez igaz, az értelemmel ellenkezik, mány, melyek a tartósság szempontjából nézve
hogy a föld tulajdonlása emberek mint indi- ugyanazon formához tartoznak, hiszen egyik és
viduumok kezébe hulljon. A magántulajdon másik is szakadatlanul fennáll. Egyházi és vilá-
gi javak elidegenítése, melyet
„Egyházi és világi javak elidegenítése, melyet olyan nagy lármával hirdet a olyan nagy lármával hirdet a
liberalizmus, a jelenkor eseményeire (1851) tekintve általánosan kiterjedő liberalizmus, a jelenkor ese-
kisajátítást hoz majd magával a nem túl távoli jövőben.” ményeire tekintve általánosan
kiterjedő kisajátítást hoz majd
mint intézmény abszurd a család intézménye magával a nem túl távoli jövőben. Akkor világos
nélkül: létének értelme vagy ebben, vagy egy lesz, amiről ma még nem vesznek tudomást: a
hozzá hasonlóban, például a vallás valamely tulajdon mellett az egyetlen érv annak elidege-
intézményében áll. A soha meg nem haló föld níthetetlen volta,27 mivel az örökkévaló földet
tulajdonlása nem hullhat más, mint egy vallá- nem vehetik tulajdonukba a mulandó élők, ha-
si vagy családi közösség kezébe, mely soha el nem csak a maradandó holtak.
nem enyészik. Amint a liberális iskola implicit A szocialisták a liberális iskola alapelvei-
módon felbontja a család intézményét, és exp- nek implicit következményeként megtagadták
licit módon a vallás alapján létrejött, vagy leg- a család létjogát, valamint az Egyház vagyon-
alábbis a monasztikus közösségiséget,22 annak szerzési jogát, melyet illetően egyetértettek a
princípiumaiból logikusan következik a föld liberálisokkal. Amikor mindezen princípiu-
tulajdonlásának 23 elvitatása 24 is. Ezen bom- mok végső következményeképpen megtagadják
lasztás pedig olyannyira illeszkedik a liberális a tulajdon létjogát, nem tesznek egyebet, mint
iskola alapelveinek sorába, hogy uralmának megkoronázzák a liberalizmus naiv doktorai ál-
nyitányát minden esetben az egyházi javak bir- tal megkezdett művet. Végül a magántulajdon
tokbavétele, intézményeinek és hitbizományai- felszámolása után a kommunizmus kikiáltja
nak25 felosztása, feloszlatása jel­zi, s nem vették az állam általános és abszolút tulajdonjogát
figyelembe, hogy az egyik birtokbavétele, s a minden földterületre nézve, s bár mindez más
másik felbomlasztása fő elveik megvalósítása felfogások alapján nyilvánvalóan abszurd, jelen
szempontjából keveset számított, ám tulajdo- szempontunkból nézve nem az. Erről meggyő-
nosi érdekeik szempontjából túlontúl sokat. ződhetünk, ha számításba vesszük, hogy amint
A liberális iskola, a szükséges bölcsesség híján, a család felbomlasztása a végére ér a liberális
soha nem értette meg, hogy a föld 26 birtoklásá- iskola princípiumai nevében, a tulajdonlás kér-
hoz elengedhetetlen, hogy olyan kézben legyen, dése már csupán az állam és az egyének között
amely tulajdonlását örökké meg tudja őrizni. feszül. Amennyiben a fenti terminusokat hasz-
A birtokok felosztása és az egyházi javak kisa- nálva vetjük fel a kérdést, kétség sem fér ahhoz,
játítása, azon kikötéssel, hogy a vagyonszerzés hogy az állam az egyénhez képest magasabb
számukra tilos, annyit tesz, mint visszavonha- rangú, mivel az előbbi természetétől fogva múl-

330

hatatlan, míg az utóbbi a családi köteléken kívül
nem élhet túl.
Minden nép tökéletes egyenlőségéből, mely
logikusan következik a liberális iskola alapelve-
iből, vonják le a szocialisták, vagy vonom le én
a szocialisták nevében a további következteté-
seket: a liberális iskola minden államot alkotó
család tökéletes egyenlősége alapján logikusan
arra a következtetésre jut, hogy a házközösség
szolidaritása nem létezik, valamint ugyanilyen
módon, és ugyanezen okból, az emberiség min-
den népének tökéletes egyenlőségéből a politikai
szolidaritás tagadása következik. Amennyiben a
nemzet nem szolidáris, szükségképpen tagad-
nunk kell mindazt, ami a családi szolidaritás ta-
gadásából származik. A szolidaritást nélkülöző
családot illetően tagadnunk kell ama titokzatos
és rejtett köteléket, mely egybefűzi azt a múlt-
tal és a jövővel; ebből a tagadásból pedig azon
szükségszerű jog tagadása következik, hogy az
elődök dicsőségének részese lenne, és azon eré-
nyé, miszerint az utódok felé saját dicsőségének
árnya közvetíthető. Ugyanezen logika alapján
bizonyítható, hogy egy szolidaritást nélkülöző
nemzetet illetően ugyanazt kell tagadnunk, amit
egy szolidaritást nélkülöző családdal kapcsolat-
ban; melyből pedig az következik, hogy egyrész-
ről tagadnunk kell annak bármilyen értelmű
kapcsolatát múlttal és jövendővel; másrészről,
hogy részt követelhetne a múltbéli vagy eljöven-
dő dicsőségből. Amit tehát a családhoz kapcso-
lódóan tagadnak, logikusan vonja magával a csa-
ládi tűzhelyhez való ragaszkodás felszámolását,
ami pedig a házközösség családját tartja össze,
annak boldogságát alkotja. Ugyanezen típusú
érvelés alapján, amit a nemzethez kapcsolódó-
an tagadnak, szükségszerűen ama hazaszeretet
radikális felszámoláshoz vezet, mely az embert
331
Politikai ideológia
önmaga fölé emeli, s a leghősiesebb és legvakme-
rőbb vállalkozások véghezvitelére ösztökéli.
Ha ránézünk a fenti tagadásokra, a házkö-
zösség és a politikai közösség tekintetében az
alábbi következményekkel kell számolni: az idő-
beli folytonosság, s a nemzedékek dicsőségének
kontinuitása nem létezhetnek, és nem is lehet
őket elgondolni az idő és a dicsőség közösségé-
nek egybekapcsoló funkciója nélkül, s ha a csa-
lád és a haza iránti odaadás elfullad, végül ama
magasztos szeretet nélkül felbomlik a ház- és a
politikai közösség is.
A szocialista iskolák, melyek bár a liberális
iskolákhoz viszonyítva jóval logikusabbak, ke-
vésbé azok, mint az első ránézésre tűnik. Nem
jutnak el az általunk levont végső konklúzió-
ra, mely mindamellett, hogy figyelembe veszi a
szocialista premisszákat, nem csupán logikus,
hanem teljességgel szükségszerű is. Ennek bi-
zonysága abban áll, hogy a szocialisták, a logika
által kényszerítve, a gyakorlatban hajtják végre
azt, amit elméletileg elutasítanak. Elméletileg
még mindig franciák, olaszok, németek; gyakor-
latilag pedig világpolgárok, s a világ hasonlatos-
ságára hazájuknak sincsenek határai. Minő esz-
telenség! Figyelmen kívül hagyják, hogy határok
nélkül nem létezik haza, haza nélkül emberek
sem léteznek, hacsak nem szocialisták.
A hatalomért küzdő pártok közül a győzelem
joga a leglogikusabbat illeti meg: e megállapítás
egyszerre valós princípium, valamint egyeteme-
sen és állandó jellegűen érvényes tény. Emberi
értelemben véve a katolicizmus a logikának kö-
szönheti győzelmét. Még ha Isten nem is hor-
dozná a tenyerén, logikája elegendő lenne ahhoz,
hogy győzelmesen meneteljen a világ legvégső
pontjáig. A következő fejezet ezt még világosab-
ban megmutatja.
Ford. Szepesi Edit
Politikai ideológia

Jegyzetek

1 J uan Donoso Cortés: Ensayo sobre el catolicismo, el liberalismo y el socialismo: considerados en sus principios fundamentales.
Madrid, 1851, Imprenta de La Publicidad, á cargo de M. Rivadeneyra. I. könyv 2. fej. és III. könyv 3. fej. (Valamennyi
lábjegyzet a fordítóé, aki köszönetet mond Lábár Tamásnak a megírásukhoz nyújtott segítségért.)
2 ,,Mert nincs hatalom, csak az Istentől”.
3 ,,Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők.”
4 Ministro (spanyol). Juan Donoso Cortés: i. m. 25. o. (Latin: minister.)
5 Servidor. Uo.
6 Bastón. Uo. (Utalhat pásztorbotra is – a pásztorbot a szakrális hatalom, a jogarszerű bot a világi hatalom jelképe.)
7 Cetro. Uo.
8 ,,Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük ha-
talmukat. De a ti körötökben ne így legyen. Ha valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első
akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon
és életét adja váltságul sokakért.”
9 Dichoso: boldog. Juan Donoso Cortés: i. m. 26. o. (A ,,boldog” kifejezés használata, mint a „Dichosos los pobres de
espíritu” – ,,Boldogok a lélekben szegények” – esetében.)
10 J .-J. Rousseau: Emil, avagy a nevelésről. H. n., 1997, Papirusz Book, 233. o. Győry János ford.
11 Tesis (spanyol), thesis (latin): alaptétel. Antítesis (spanyol), antithesis (latin): ellentétel. Síntesis (spanyol), synthesis (la-
tin): foglalat. Soberana (spanyol), superanus (latin): mindenek felett álló. Juan Donoso Cortés: i. m. 28–29. o.
12 Tradiciones paradísiacas: paradicsomi hagyományok. Uo. 30. o.
13 Sacrílega: szentségtörő. Uo. 31. o.
14 Pecado actual. Uo. 282. o.
15 Pecado original. Uo.
16 Imputación. Uo.
17 Solidaridad. Uo.
18 Unión solidaria. Uo. 286. o.
19 Sociedad doméstica. Uo.
20 Divinas tradiciones. Uo. 287. o.
21 Monarquía hereditaria. Uo. 292. o.
22 Asociación. Uo. 295. o.
23 Propiedad de la tierra. Uo.
24 Supresión. Uo.
25 Mayorazgo. Uo.
26 Tierra. Uo.
27 Estando en manos muertas (spanyol), manus mortua (latin): ,,holtkéz”. Uo. 296. o.

332