Tartalomjegyzék:

Bevezetés (és összefoglaló): …………………………………………………………3

Nivegy-völgy: ……………………………………………………………………………….3
Brazsil borászat (Szentantalfa Brazsil József): ……………………………….3
Méhészet (Szentantalfa, Kálmánné): ……………………………………………4
Méhészet (Szentantalfa, Dobosi család): ……………………………………..4
Kecskesajttermelő (Óbudavár, Szabó Bálint): ……………………………….5
Gazdaság (Szentjakabfa, Lackó bá’): …………………………………………….5
Gazdaság (Szentjakabfa, Kiss János): ……………………………………………6

2
Bevezetés (és összefoglaló):
A Nivegy-völgyi falukutatásom során a mezőgazdaság és háztájékáról kellett kutatást
végeznem. Mindig is érdekeltek az állatok és maga a háztáji gazdálkodás is, mivel az
unkatestvéreim is ilyenből élnek meg. Kíváncsi voltam, hogy telnek a napok egy farmon.
Az elején nehéz volt megszerezni elérhetőségeket és címeket, így első napot (hétfőt) a falu
felfedezésével töltöttem. A polgármesteri köszöntő és egyben rövid falubemutató beszéd
után egy rövid sétát tettünk Szentantalfán. Kedden továbbra sem volt megbeszélve semmi, se
a méhésszel, se pedig a kecskesajt készítővel, így reggel meghallgattam Dr. Brazsil József
borász előadását. Ebéd előtt úgy döntöttem két társammal, hogy nem várunk tovább a
címekre ezért műholdon kerestünk egy tanyát Szentjakabfán, ahova még délelőtt elmentünk.
A gazda szerencsére nagyon nyitott volt és lelkesen körülvezetett minket a tanyán. Körülbelül
négy órán keresztül mutatta be a gazdaságát, ahol a tehéntől kezdve a lovakon, kecskéken,
bikán, kutyákon, macskákon át mangalicák is megtalálhatóak voltak. Szerda reggel egy
kecskesajtkészítőnél kezdtünk (Szabó Bálint), aki bemutatta nekünk egy kecsketenyésztő
életét. Délután a Szentantalfa megyei bajnok csapatának a szurkolótáborát erősítettük.
Csütörtökön a Dobos család tehénsajttal foglalkozó ágát látogattuk meg. Megtekinthettük a
sajt és vaj készülésének folyamatát. Hazafelé betértünk egy mézkészítő családhoz, akik
vándoroltatják méheiket szerte az országban. Este az utolsó interjún vettem részt, ahol Kiss
János és családjával beszélhettem a gazdaságukról.

Nivegy-völgy:
A település öt faluból tevődik össze, ami 3400 hektár: Tagyon, Szentantalfa, Szentjakabfa,
Óbudavár és Balatoncsicsó. Legelőször farkasvadászok éltek a környéken, majd a portyázó
törökök miatt a 17. századig kiürült a völgy. Körülbelül 30 évvel ezelőtt azonban 50%-kal
megnőtt a gyerekek száma egy bizonyos vallás miatt, ami nem más, mint a nazarénus vallás.
Ennek a felfogásnak az egyik fő szabálya, hogy a hívők nem védekeznek nemi életük során így
lett jellemző a családokra 6-8 gyermek. (Szentantalfa az egyik legfiatalabb település
Magyarországon) Szentantalfa egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a sokszínűség. Mind az
evangélikusok, katolikusok, reformátusok, nazarénusok, illetve egykor zsidó közösség is
békében tud egymás mellett élni. Balatoni vidékhez képest kifejezetten figyelnek, hogy
visszafogják a bebírók számát, azaz igyekeznek elkerülni a nyaralóra kívánkozó városiakat. A
völgy 500 hektár szántót, 1100 hektár legelőt, 800 hektár erdőt és 430 hektár szőlőt nyújt. (A
maradék területen házak állnak.) Nivegy-völgy 1000 embernek biztosít otthont és kiváló
panorámát.

Brazsil borászat (Szentantalfa, Brazsil József):

A Brazsil család 1992-ben kezdett el borászkodni és azóta öröklődik apáról fiára a vállalkozás.
Mostani tulajdonosával Brazsil Józseffel volt lehetőségünk beszélgetni. Mikor az elején szóba
3
került a rendszerváltás csak ennyit mondott: „Isteni fuvallattal kerültem el 1984-ben, semmi
köze a rendszerváltáshoz.” József a rendszerváltás idején Keszthelyi egyetemen töltött be egy
megüresedett tanári állást. Ezután az árakról kérdeztük. Állítása szerint Magyarországon nincs
hiány a borból. „Magyarországon minden második ember borász és minden második focista”
mondta nevetve. Mikor a bor minőségére terelődött a téma indulatosan kezdett magyarázni.
Két ellensége van a borászatnak: A sok pénz és a kevés pénz. Ez annyit tesz, hogy mikor valaki
elkezd borászkodni sok pénzre van szüksége, viszont, ha később van sok pénzünk
alkalmaznunk alkalmazottakat és már nem mi fogunk figyelni a munkára, amivel romolhat a
minőség. A dugókról panaszosan mondta, hogy az árak felháborítóak, mivel egy jóminőségű
40mm-es parafa dugó minimum 80 Ft-be kerül. A bio borokról nem volt hajlandó nyilatkozni,
mivel állítása szerint sok ezzel kapcsolatban a hazugság. Annyit azonban leszögezett, hogy bio
bor nem létezik csak bio szőlőből készült bor. Ő maga évi négyszer permetezi a szőlőjét, ami
ugyan átlagon alulinak számít, nem minősül bio szőlőnek. Mikor a kártevők elleni
védekezésről kérdezgettük vallat vonva mondta, hogy „védekezni a rovarok, madarak és őzek
ellen olyan lenne, mint vasvillával lapátolni dió hegyeket”. József úgy termeszti 10 hektáron a
szőlőjét, hogy belekalkulálja a veszteségeket. Mesélt nekünk a Nemzeti bor tanácsról, aminek
ő is tagja. 22 borvidékre van felosztva Magyarország és minden borvidékről két ember a
küldött. Így áll össze 44 fő a tanácsban, akik maguknak választanak elnököt.
Véleményem szerint nagyon hasznos volt ez a beszélgetés és sok új információt megtudtam
belőle. Hálás vagyok Brazsil Józsefnek a segítségéért.

Méhészet (Szentantalfa, Kálmánné):

Kálmánnéhoz személyesen sajnos nem volt lehetőségem elmenni így csak egy társam
hangjegyzeteiből tudtam elkészíteni a róla és a méhészetéről szóló részt.
A 270 kaptárt, amit ugyan már a fia birtokol továbbra is ő gondozza amennyire az egészsége
megengedi. Kizárólag családi vállalkozás (nincsenek alkalmazottjaik). Kálmánné csak a
méhészetéből és az apró szőlészetéből él meg. Igyekszik minden ételt magának előteremteni,
hogy ne kelljen boltba járnia. A kiskertjében termeli az zöldségeit és gyümölcseit
(paradicsom, paprika, stb…). A mandula fái 4-5kg termést nyújtanak neki évente, így nincs is
nagyon lehetősége eladni semmit. 8-10 éve még voltak disznói ezért hús is volt számára ám
egy idő után már nem bírta egymaga csinálni így a malacaitól megvált és helyette a barátaitól
szerez be magának húst. Kétféle mézet termel vegyes virágból és akácból. Minden mézét
3000 Ft/db-ért adja.

Méhészet (Szentantalfa, Dobosi család):

Utolsó nap sikerült időpont nélkül még eljutnunk a Dobosi méhészetbe is, ahol Dobosi né
mesélt nekünk. A családjuk igen népes, ugyanis kilenc gyerekük van. A hölgy elmondta, hogy
az elején kedvtelésből indul az egész vállalkozásuk, amiből aztán karrier lett. A férje
4
foglalkozik a méhekkel ő pedig a csekély bio szőlőjükkel, amit a dobosi pincének adnak el,
ugyanis Dobosi né az elején „méh balesetet” szenvedett még a kezdetekkor, amitől kialakult a
máig tartó méhcsípés allergiája. Éveken keresztül járnia kellett havi egy oltásra, amiben egy
csepp méhmérget adtak be neki, de ma már az is elég, ha távol tartja magát a méhektől.
Miközben mesélt megkínált minket a legjobb mézeivel, amit dióval szolgált fel az egyik lánya.
A méheiket tavasztól késő őszig kamionokban vándoroltatják szerte az országban. Mutatott
képeket, mert az elején egyikünk se tudta vizualizálni a dolgot. Elmagyarázta, hogy előre
leszervezett területekre szállítják őket, ahol megfelelő virágpor van és van valahol vízforrás. A
méheket csak éjszaka lehet utaztatni amikor mindenki a kaptárban van. Kérdeztük, hogy
mennyire érződik a méhészeten a globális felmelegedés, de állítólag ez csak mese és szerinte
semmi nem változott. A méheket nem lehet gyógyszerezni mivel az belekerülne a később
eladott mézen ezért, ha valamelyik kaptárban járvány üti fel a fejét a méhészek
szívfájdalmára sürgősen el kell azonnal égetni az egész kaptárt.

Kecskesajttermelő (Óbudavár, Szabó Bálint):

Óbudavárra látogattunk el Szabó Bálinthoz, aki a lelkész központ vezetése mellett kecske és
tehénsajtot készít. Ötven állandó kecskéjük van, akik idén hetven gidát ellettek, amit
elajándékoznak. Elmesélte, hogy nem, hogy eladni elajándékozni is nehéz hetven gidát,
aminek a fele bak. A legtöbbet levágják, de a maradékot el kell vitetniük tőlük. Elmagyarázta,
hogy miért nehéz a bakkecskét rásózni valakire. A hím nem termel tejet, csak legelésre és
hobbinak jó és emellett egy nyáj nőstény kecskéhez elég csupán egy bakkecske a
megtermékenyítéshez. Mesélte, hogy legtöbbször magát a tejet adják el és csak ha akad
fölösleges ideje akkor készít sajtot. Heti 500-600 liter kecsketejet és 50-60 liter tehéntejet
adnak el.

Gazdaság (Szentjakabfa, Lackó bá’):

Szentjakabfán a véletlennek köszönhetően egy igen nagy gazdaságba volt lehetőségünk két
társammal betekinteni. A hatvanas éveiben járó Laca bá’ megszólításra hallgató gazda nagyon
nyitott volt, ami üdítően hatott az előtte lévő két visszautasító beszélgetés után. Előszőr a
teheneit mutatta be, amelyek ridegtartásban élnek amolyan „tehén paradicsom” -ban. A
családot kizárólag érzelmi kötelék fűzi a teheneikhez ezért fejni, levágni sem szokták őket. A
borjak eladásra kerülnek miután kinőnek a szopós korszakukból. Évente 5-7 borjút ellenek
összesen a teheneik. 36 állandó marhájuk van és egy bikájuk, aki fedezi őket. 3-5 naponta
áthajtják az új legelőikre, amiket előtte gondosan lekerítenek. A gazda elmesélte, hogy az
egész tanya egy családi örökség, ami 150 évre nyúlik vissza. Azt is megtudtuk, hogy a
felmenői hordták a téglákat a Festetics kastélyhoz így a mai napig tiszteletbeli személyek, akik
mindig hivatalosak az épületbe. A tehenek kifejezetten szelídek voltak, így az összeset meg
lehetett simogatni. Laca bá’ mivel nem készült vendégekre össze vissza csapongott a témák
5
között. Egyik pillanatban még arról mesélt, hogy a két hónapos unokájának most vesz
ajándékba egy pónit a következőben pedig már arról beszélt, hogy neki nincs szüksége egy
„rohadt pénzéhes csaló állatorvosra” mert megoldja maga is, ha pedig nem lehet rajta
segíteni úgy is megdöglik állatorvos ide vagy oda. Rémtörténeteket is halhattunk mikor arról
volt szó, hogy az egyik születendő borjút ketté fűrészelték az anyjában mert nem tudott
megszületni. A tehenek után megmutatta az egyszem kecskéjüket Gedeont, akit „csak
fűnyírásra” tartanak. A következő legelőn kilenc ló volt két félvér (akik eladásra kerülnek
nemsokára), négy haflingi kanca, egy haflingi csődör és két háromhetes haflingi csikó.

Gazdaság (Szentjakabfa, Kiss János):

Kiss János személyesen jött el hozzánk utolsó este egy tíz perces rövid beszámolóra. Még az
apjától örökölte a juhokat, amik még ő tanult az alföldön legeltek. 1200 juh mellett 130
szürkemarha, 100 kecske, 15 ló és 3 szamár is vannak. Szintén családi vállalkozásról
beszélünk, ahol nincsenek alkalmazottak csak a család. Inkább élve adják el az állataikat
ritkán vágják őket.
Egy átlagos napjuk a következőképp zajlik: Felkelnek 5-kor, megnézik az állatokat, hogy
minden rendben van-e és a nap további részében az adódó problémákat orvosolják.
Csak ebből élnek. Évi körülbelül hetven milliót keresnek, amiből 20-30 millió a profituk. Évi 2-
3-szor ellik egy birkájuk. Egy birkát 30-40000 forintért adnak el.
Azt is megemlítették, hogy pont most akarnak kiköltözni Nivegy-völgyből, mivel kinőték a
területüket és terjeszkedni szeretnének. Elmondák, hogy semmi bajuk nincs a völggyel csak
egyszerűen túl sok már a nyaraló, ami elveszi a legelők helyét. Nem terveznek messze
költözni maximum 30-40 kilométeres körzetbe.

6
 Szentjakabfa Szentjakabfa Szentjakabfa

Kecskesajt termelő kecskéi Kecskesajt termelő tehenei Szentjakabfa szamara

Laca bá’ haflingi lovai Dobosi család tehénsajt készítője Balatoncsicsói búzamező
Laca bá’ lovai Laca bá’ lovai Laca bá’ lovai

Laca bá’ tehenei Laca bá’ tehenei Laca bá’ kecskéje

Laca bá’ lovai Laca bá’ tehene Laca bá’