Women’s Human Rights: A Social

Psychological Perspective on
Resistance, Liberation, and Justice
Shelly Grabe
Visit to download the full and correct content document:
https://ebookmass.com/product/womens-human-rights-a-social-psychological-perspe
ctive-on-resistance-liberation-and-justice-shelly-grabe/
Women’s Human Rights
 Women’s Human Rights
A Social Psychological Perspective
on Resistance, Liberation, and Justice

Edited by Shelly Grabe

1
1
Oxford University Press is a department of the University of Oxford. It furthers
the University’s objective of excellence in research, scholarship, and education
by publishing worldwide. Oxford is a registered trade mark of Oxford University
Press in the UK and certain other countries.

Published in the United States of America by Oxford University Press

198 Madison Avenue, New York, NY 10016, United States of America.

© Oxford University Press 2018

All rights reserved. No part of this publication may be reproduced, stored in

a retrieval system, or transmitted, in any form or by any means, without the
prior permission in writing of Oxford University Press, or as expressly permitted
by law, by license, or under terms agreed with the appropriate reproduction
rights organization. Inquiries concerning reproduction outside the scope of the
above should be sent to the Rights Department, Oxford University Press, at the
address above.

You must not circulate this work in any other form

and you must impose this same condition on any acquirer.

Library of Congress Cataloging-​in-​Publication Data

Names: Grabe, Shelly, 1974– editor.
Title: Women’s human rights : a social psychological perspective on
resistance, liberation, and justice / edited by Shelly Grabe.
Description: New York, NY : Oxford University Press, [2018] |
Includes bibliographical references and index.
Identifiers: LCCN 2017014939| ISBN 9780190614614 (jacketed hardcover : alk. paper) |
ISBN 9780190614638
Subjects: LCSH: Women’s rights. | Human rights. | Women—Social conditions. |
Women—Political activity.
Classification: LCC HQ1236 .W651746 2018 | DDC 323.3/4—dc23
LC record available at https://lccn.loc.gov/2017014939

9 8 7 6 5 4 3 2 1
Printed by Sheridan Books, Inc., United States of America
ABOUT THE ARTIST

T he art pictured on the cover is produced by Favianna Rodriguez, a cele-

brated interdisciplinary artist based in Oakland, California. Rodriguez
is renowned for artwork that deals with issues such as war, migration,
globalization, and social movements. Her pieces reflect grassroots strug-
gles and tell a history of social justice through images. Favianna produced
the image that was selected for the cover of this book for the organization
Public Services International for the celebration of International Women’s
Day, March 8, 2012. The piece titled “Solidarity is Uplifting” depicts
women workers throughout the world “who are always at the very heart of
our struggle for human and labour rights and equality” (http://​www.world-​
psi.org/​). Favianna invites those serving social justice, radical, and revolu-
tionary causes to use her images for noncommercial purposes. Rodriguez
has lectured widely on the use of art in civic engagement and is on social
media promoting art and activism. Contact her, follow her on social media,
schedule her for a talk, or purchase her work at www.favianna.com.
CONTENTS

Preface ix
Contributors xiii
Introduction: The Potential for a Feminist Liberation Psychology
in the Advancement of Women’s Human Rights xv

SECTION ONE | ​RESISTANCE: Understanding Change

When Knowledge Is Constructed from
“Below”
CHAPTER 1 “I survived the war, but how can I survive peace?”:
Feminist-​Based Research on War Rape
and Liberation Psychology 5
Simone Lindorfer and Kirsten Wienberg

CHAPTER 2 How/​Can Psychology Support Low-​Income

LGBTGNC Liberation? 39
Michelle Billies

CRITICAL REFLECTION OF SECTION ONE—​

Silence Kills in “Revolting” Times: Braiding Feminist
Activist Scholarship with the Threads of Resistance,
Human Rights, and Social Justice 71
Michelle Fine
 SECTION TWO | ​LIBERATION: The Transformation of
Social Structures
CHAPTER 3 From “Welfare Queens” to “Welfare Warriors”:
Economic Justice as a Human Right 83
Heather E. Bullock

CHAPTER 4 Integrating Grassroots Perspectives and Women’s Human

Rights: Feminist Liberation Psychology in Action 113
Geraldine Moane

CRITICAL REFLECTION OF SECTION TWO—​What

Is Psychology’s Role in the Project of Liberation and
Structural Change? 139
Abigail J. Stewart

SECTION THREE | ​JUSTICE: Praxis Whereby Researchers

Work Alongside the Dominated and
Oppressed Rather Than Alongside the
Dominator or Oppressor
CHAPTER 5 Civic Participation, Prefigurative Politics, and Feminist
Organizing in Rural Nicaragua 151
Anjali Dutt

CHAPTER 6 The Everyday and the Exceptional: Rethinking Gendered

Violence and Human Rights in Garo Hills, India 179
Urmitapa Dutta

CRITICAL REFLECTION OF SECTION THREE—​

Feminist Intersectional Human Rights: Embodying
Justice in and Through Transnational Activist
Scholarship 205
M. Brinton Lykes

Conclusion: Being Bold: Building a Justice-​Oriented

Psychology of Women’s Human Rights 215
Anjali Dutt
Index 221

viii | Contents
PREFACE

A cross the world significant numbers of individuals are subjected to

marginalization, discrimination, harassment, and violence simply
because they are women. These experiences occur unabated across coun-
tries and cultures, despite widespread commitments internationally to
draw increased attention to the prevalence and consequences of women’s
human rights violations. At a United Nations conference in 1995, 189 gov-
ernments adopted the Beijing Platform for Action, an international agenda
for women’s equality and a statement of women’s rights as human rights
(United Nations, 1995). Since that time, violations of women’s human
rights have become a widely documented problem across many academic
disciplines, international organizations, and activist social movements.
Given that a focus on the centrality of women’s rights as human rights was
first put forth two decades ago, the question remains, Why do egregious
violations of women’s rights continue? The purpose of this book is to
establish that to have a better understanding of women’s rights and justice,
contributions from a social justice–​oriented psychology that integrates
feminist scholarship and empirical findings based on women’s grassroots
resistance and activism is necessary.
My strategy with this volume was to recruit critical psychologists doing
work related to psychology, women’s rights, and social change/​activism.
Even though psychologists, unlike sociologists and legal scholars, have
not traditionally contributed to the examination and understanding of
women’s human rights, contributions from critical psychology can facili-
tate a better understanding of the mechanisms that sustain and reproduce
violations of women’s rights, and provide an analysis of how knowledge
and action emerging from the grassroots hold a key to sustained change.
Given the dearth of work on human rights in psychology, I sought contrib-
utors who would take risks and use this volume as an opportunity to push
the field in a new direction. Although many of the contributing authors do
international work, that was not required for this volume. In fact, a premise
of the volume is that addressing the injustices inherent in women’s rights
violations requires uncovering the mechanisms underlying women’s rights
by shifting the focus away from examples that affect only so-​called third
world women to an analysis that examines how psychological mecha-
nisms uphold the structures of power that women all over the world, in
diverse contexts, are subject to. For example, just days after taking office
in January 2017, US president Donald Trump put women’s rights at risk
by reinstating the so-​called global gag rule to block federal funding for
nongovernmental organizations that provide abortion counseling or refer-
rals, thereby restricting many women’s access to preventative healthcare
such as screening for cancer or STDs.
My own program of feminist research emerged, albeit accidently, out
of a scholar-​activist partnership. I was originally trained as a mainstream
clinical psychologist, but having finished my PhD and being disillusioned
with academia, I began participating in community mobilization around
women’s human rights. This effort eventually led me to join a social
delegation to Nicaragua that was focused on women’s empowerment.
Although I was strongly committed to women’s issues, the trip seemed a
bit far afield from my focus as a psychologist, and I suspected, given my
limited knowledge of Latin American politics and culture, and my inabil-
ity to speak Spanish, that it was perhaps even inappropriate that I be part of
the delegation. Nevertheless, a human-​rights lawyer and solidarity activ-
ist organizing the trip convinced me these were the very reasons I should
attend. During my first trip to Nicaragua, in 2005, we visited several key
women’s rural grassroots organizations that were working on women’s
human rights by transforming conditions that exacerbated gender inequity.
Despite that initial conversations with these organizations during my first
visit to Nicaragua included “solidarity” language, I had yet to contribute
anything substantive. However, as I listened to the processes by which
women were resisting marginalization and implementing social change,
I found the psychologist in me asking whether research that documented
their efforts might play a role in their commitment to social justice and the
actualization of women’s rights. A determinedly emphatic response indi-
cated that, yes, being able to empirically demonstrate the efficacy of the
transformational processes they were engaging could afford their efforts

x | Preface
more credibility with people in positions of power. I have since collected
and disseminated data based on large-​scale mixed-​methods investigations,
conducted in partnership with grassroots organizations in Nicaragua and
later Tanzania, that document how processes of power impact women’s
human rights (Grabe, 2010, 2012, 2015; Grabe & Arenas, 2009; Grabe &
Dutt, 2015; Grabe, Dutt, & Dworkin, 2014; Grabe, Grose, & Dutt, 2015;
Grose & Grabe, 2014). More recently, in partnership with Nicaraguan
activists, I produced a book that analyzes testimonies of women’s resis-
tance to the intersecting powers of patriarchy and neoliberalism in the pur-
suit of women’s rights (Grabe, 2017).
Despite my growing focus on scholar-​activism, when Abby Gross,
the psychology editor from Oxford University Press (OUP), approached
me to consider writing a book on women’s issues in psychology I ini-
tially rebuffed the inquiry. I informed her that the research in which
I was engaged had not stemmed from my academic training as a clinical
psychologist, but rather from my commitment as an activist. For those
reasons I understood my work to exist at the margins of academic scholar-
ship and I viewed OUP as existing anywhere but at the margins. I shared
with Abby that I had entered my research relationships with no formal
training in feminist studies or international psychology and rather, had
learned a women of color, decolonial, and rural feminism from activ-
ists in Nicaragua that continues to influence most of the work I do today.
Thus, as I became involved in research on women’s rights I violated the
traditions of mainstream social science by not arriving with ready-​made
theories or an agenda driven from the literature. I went into my research
partnerships, though unaware at the time of something called “scholar-​
activism,” to use my tools and training in active engagement with and in
the service of a progressive social movement (Sudbury & Okazawa-​Rey,
2009). When I explained this to Abby I suspected it was a deal-​breaker;
but after listening carefully, she said something to the effect of, “That’s a
great story; write about that,” and told me that she had strategically looked
for an author who could produce cutting-​edge work that would move the
field forward; our meeting was no accident.
Oxford’s interest in cutting-​edge work produced from within psychol-
ogy provides an exciting opportunity in this volume. One challenge to
advancing social justice and scholarship in the area of women’s human
rights has stemmed from a lack of comprehensive analysis of the mecha-
nisms by which women’s status puts them at risk for violations of their
basic rights and how these circumstances can be transformed. Even though
research psychologists (with exceptions; Lykes, Brabeck, Ferns, & Radan,

Preface | xi
1993) have not contributed substantively to the advancement of women’s
human rights, the perspectives and methods offered by the discipline of
psychology have the potential to uncover how structural and ideological
conditions function to threaten women’s rights and to analyze how the
resistance and grassroots efforts of local change agents can be best used in
the defense of human rights.

References

Grabe, S. (2010). Women’s human rights and empowerment in a transnational, globalized

context: What’s psychology got to do with it? In M. A. Paludi (Ed.), Feminism and
women’s rights worldwide (pp. 17–​46). Westport, CT: Praeger/​Greenwood.
Grabe, S. (2012). An empirical examination of women’s empowerment and transfor-
mative change in the context of international development. American Journal of
Community Psychology, 49, 233–​245.
Grabe, S. (2015). Participation: Structural and relational power and Maasai women’s
political subjectivity in Tanzania. Feminism and Psychology, 25, 528–​548.
Grabe, S. (2017). Narrating a psychology of resistance: Voices of the compañeras in
Nicaragua. New York, NY: Oxford University Press.
Grabe, S., & Arenas, C. (2009). Promoting gender equality through development: Land
ownership ad domestic violence in Nicaragua. Gendered Perspectives on International
Development, Working Paper #295, East Lansing: Gender, Development, and
Globalization Program, Michigan State University.
Grabe, S., & Dutt, A. (2015). Counter narratives, the psychology of liberation, and the
evolution of a women’s social movement in Nicaragua. Peace and Conflict: Journal
of Peace Psychology, 21, 89–​105.
Grabe, S., Dutt, A., & Dworkin, S. L. (2014). Women’s community mobilization and
well-​being: Local resistance to gendered social inequities in Nicaragua and Tanzania.
Journal of Community Psychology, 42, 379–​397.
Grabe, S., Grose, R. G., & Dutt, A. (2015). Women’s land ownership and relationship
power: A mixed methods approach to understanding structural inequities and vio-
lence against women. Psychology of Women Quarterly, 39, 7–​19.
Grose, R. G., & Grabe, S. (2014). The explanatory role of relationship power and control
in domestic violence against women in Nicaragua: A feminist psychology analysis.
Violence Against Women, 20, 972–​993.
Lykes, M. B., Brabeck, M. M., Ferns, T., & Radan, A. (1993). Human rights and men-
tal health among Latin American women in situations of state‐sponsored violence.
Psychology of Women Quarterly, 17(4), 525–​544.
Sudbury, J., & Okazawa-​Rey, M. (2009). Activist scholarship: Antiracism, feminism, and
social change. Paradigm Publishers.
United Nations. (1995). Beijing declaration and platform of action, Fourth World
Conference on Women, 27 October 1995. Available at http://​www.refworld.org/​
docid/​3dde04324.html

xii | Preface
CONTRIBUTORS

Michelle Billies Shelly Grabe

Department of Behavioral Sciences
and Human Services
Kingsborough Community College
Brooklyn, NY, USA
Heather E. Bullock
Department of Psychology
University of California,
Santa Cruz
Santa Cruz, CA, USA
Anjali Dutt
Department of Psychology
Macalester College
Saint Paul, MN, USA
Urimitapa Dutta
Department of Psychology
University of
Massachusetts, Lowell
Lowell, MA, USA
Michelle Fine
Department of Urban Education
The Graduate Center, CUNY
New York, NY, USA
Department of Psychology
University of California,
Santa Cruz
Santa Cruz, CA, USA
Simone Lindorfer
Liberation Psychology
Salzburg, Austria
M. Brinton Lykes
Lynch School of Education
Boston College
Chestnut Hill, MA, USA
Geraldine Moane
School of Psychology
University College Dublin
Dublin, Ireland
Abigail J. Stewart
Departments of Psychology and
Women’s Studies
University of Michigan
Ann Arbor, MI, USA
Kirsten Wienberg
Medica Mondiale
Köln, Germany
INTRODUCTION

The Potential for a Feminist Liberation Psychology in the

Advancement of Women’s Human Rights
Shelly Grabe

I t is now well documented that the neoliberal shifts in globalization that

characterized the decades of the 1980s and 1990s—​free-​trade agree-
ments, structural adjustment of social welfare policies, increased inter-
national activity by multinational corporations, and the deregulation of
markets—​exacerbated already-​ existing gendered power imbalances,
thereby increasing women’s risk for human rights violations (Moghadam,
2005; Naples & Desai, 2002). In particular, issues of poverty, militariza-
tion, housing, reproductive and sexual injustice, and violence rose to dis-
proportionately impact women (Kennett & Chan, 2010; Kingfisher, 2013;
Kirk & Okazawa-​Rey, 2000; McClain & Grossman, 2009). Therefore, in
response to globalization, the discussion of women’s human rights has
become ever more relevant, presenting a “political urgency of critical
research” (Fine, 2006, p. 86). This book is designed to think through how
research in psychology, in particular, can provoke greater awareness of
women’s rights violations and contribute to social change efforts aimed at
the defense of women’s human rights.
The world over, efforts across sectors (e.g., governmental, civil society,
development) to address human rights have made use of United Nations
(UN) declarations and conventions that outline various rights. The origi-
nal UN Declaration of Human Rights, which states that everyone has the
right to life, liberty, and security of person, was largely in response to the
world wars and was designed to protect individuals from abuses of the
State (UN, 1948). A second generation of rights followed, based on the
right to freely determine one’s political status and freely pursue economic,
social, and cultural development (e.g., International Covenant on Civil and
Political Rights; UN, 1966). However, many views of the majority world,1
as well as the rights of women, were not well represented in these universal
declarations (Lykes, 2000, 2001). As such, women throughout the world
sought to expand the existing human rights covenants by introducing the
United Nation’s Convention on the Elimination of Discrimination Against
Women (CEDAW), which was meant to bring to light the areas where
women are denied equality with men (UN, 1979). Regarded widely as the
international bill of women’s rights, CEDAW explicitly acknowledges that
“extensive discrimination against women continues to exist,” and that such
discrimination “violates the principles of equality of rights and respect
for human dignity.” By affirming commitment to the equal rights of men
and women and stating that fundamental human rights and worth should
consider the context of discrimination, CEDAW plays an important role
in challenging the universal notion of rights that assumes individuals exist
independent of structural inequities. Although CEDAW has been ratified
by 189 countries (the United States is not one of them), there exists a large
gap between the equal rights outlined in the convention and those that are
actualized in women’s lives. A report produced by the UN in 2011 detailed
sobering evidence that many violations of women continue unabated, in
part because justice systems reinforce unequal power relations between
men and women and are biased against women’s interests and well-​being
(UN, 2011).
The decade of the 1990s, influenced greatly by UN advancements, was
a period of monumental political transformation that witnessed a growing
international women’s movement linked through subregional, regional,
and international networks collaborating on efforts calling attention to
unequal rights and mechanisms through which female subordination is
sustained and reproduced (Kabeer, 1994; Razavi, 2003). The Beijing
Platform for Action, an international agenda for women’s empowerment
and a statement of women’s rights as human rights, introduced in 1995,
was a springboard for many actions that made use of international human
rights discourse (UN, 1995). The mission statement of the Bejing Platform
for Action explicitly states:

The Platform for Action is an agenda for women’s empowerment. It aims at

accelerating the implementation of the Nairobi Forward-​looking Strategies

xvi | Introduction
 for the Advancement of Women and at removing all the obstacles to wom-
en’s active participation in all spheres of public and private life through a
full and equal share in economic, social, cultural and political decision-​
making. This means that the principle of shared power and responsibility
should be established between women and men at home, in the workplace
and in the wider national and international communities. Equality between
women and men is a matter of human rights and a condition for social jus-
tice and is also a necessary and fundamental prerequisite for equality, devel-
opment and peace. A transformed partnership based on equality between
women and men is a condition for people-​centered sustainable develop-
ment. A sustained and long-​term commitment is essential, so that women
and men can work together for themselves, for their children and for society
to meet the challenges of the twenty-​first century.

Despite the international attention to women’s rights from local grass-

roots organizations, solidarity groups, scholars, and the UN alike, what
remains unclear in this growing global awareness is how women’s rights
become actualized. At a 10-​year review and appraisal of the Beijing
Platform, the 49th session of the UN Commission on the Status of Women
in 2005 emphasized that implementing the Platform for Action was essen-
tial to meeting UN Millennium Development Goal (MDG) #3, which was
“to promote gender equality and empower women” by 2015. In 2015, the
failed MDGs were replaced with a “bold and transformative 2030 Agenda
for Sustainable Development” that includes the goal to “achieve gender
equality and empower all girls and women.” Although the 1995 Fourth
World Conference on Women in Beijing is said to have marked a sig-
nificant turning point in the global agenda for gender equity and women’s
rights, the hoped-​for progress in the past couple of decades has simply
not been achieved. This book aims to establish that contributions from
psychology that integrate feminist scholarship and grassroots community
action aimed at transforming the structural inequities that put women at
risk for violations are necessary to making the progress critical to advanc-
ing women’s rights.
To contribute to the defense of women’s human rights, scholars need to
embrace a culturally grounded and inclusive vision of rights and justice for
women. In one attempt toward inclusivity, scholars across disciplines have
adopted a transnational feminist approach. Transnational feminism is dis-
tinct from international feminism or global sisterhood, because interna-
tional and global models of feminism have traditionally turned a blind eye
to diverse expressions of feminism, instead favoring a Western model that

Introduction | xvii
universalizes women’s experiences (Alexander & Mohanty, 1997; Grewal
& Kaplan, 1994; Naples & Desai, 2002). Transnational feminism arose
during the 1980s out of the interplay between global and local practices
influenced by neoliberalism that were denying women’s rights, permitting
exploitation, and reproducing subjugation, regardless of the respective
location or country (Alexander & Mohanty, 1997; Naples & Desai, 2002).
In contrast, the Western model of feminism that has traditionally been
cited and exported internationally has largely been a white, middle-​class
feminism focused on power imbalances that are rooted primarily in gen-
der. Given the multiplicity of knowledge and practices that emerge from
a transnational perspective, feminist scholars interested in an inclusive
vision of rights for women underscore that there is and must be a diversity
of feminisms—​responsive to the varying needs and concerns of women
throughout the world and defined by them for themselves (Sen & Grown,
1987). To be clear, because transnational feminism involves understanding
gender in the context of unfavorable global systems, this perspective can
and should also be applied when conducting research in the United States.
In another example of a grounded and inclusive agenda, many scholars,
including some in psychology, have urged thinking beyond the homog-
enization of the category “gender” to understand the intersectional effects
that other social locations related to power—​such as race/​ethnicity, sex-
ual orientation, and social class—​have on women’s lives (Cole, 2009;
Crenshaw, 1989; Hare-​Mustin & Marecek, 1994; Hurtado, 1989). In other
words, it has become increasingly clear that gender must be understood in
the context of power relations embedded in multiple social categories. As
important as the growing use of intersectional approaches to the study of
gender and power within psychology has been (Bowleg, 2008; Cole, 2009;
Fine & Sirin, 2007; Hurtado, 1989; Hurtado & Sinha, 2008; Mahalingam,
Balan, & Haritatos, 2008; Stewart & McDermott, 2004), many initial
investigations have reflected a largely Western bias. In addition to the
other dimensions of social location that are often of focus in a US context,
transnational and decolonial feminist scholars suggest that women’s expe-
rience is also inextricably linked to the systemic inequities of global power
(e.g., colonialism, globalization; Bose, 2012; Grabe, Grose, & Dutt, 2015;
Lugones, 2010; Narayan, 1997; Sen & Grown, 1987). Therefore, psycho-
logical investigation into women’s human rights needs to take into account
the theoretical frameworks offered by third world feminisms,2 which
argue that gender oppression operates through unfavorable social systems
such as global power that exacerbate or maintain violations of women’s
human rights (Crenshaw, 1989; Lugones, 2007; Sen & Grown, 1987). The

xviii | Introduction
attention given to women’s human rights in this volume is therefore not
rooted in the notion that women have universal experiences; rather it is
rooted in a shared criticism of and resistance to how policies and soci-
etal practices create structural conditions that limit women’s rights in their
respective communities and locations.
Because a main tenet of transnational feminism involves critique of
how systems of global power exacerbate or sustain gender oppression, a
focus on social structures and systems of power in understanding wom-
en’s rights violations and social justice is crucial. For example, across
countries and cultures, one of the most ubiquitous group-​based inequali-
ties is based on gender, whereby men and women hold different roles
that reflect the bias of male structural and social power (Pratto, Sidanius,
Stallworth, & Malle, 1994). A quick glance at international data immedi-
ately demonstrates that almost without exception women everywhere in
the world, regardless of race/​ethnicity, sexual orientation, income level,
and so forth, are, on average, disadvantaged by power differentials and
are in more subordinate positions than are men (Acosta-​Belen & Bose,
1990). For example, globally, women hold only 22% of seats in national
parliaments (UN, 2016). International percentages of women in parlia-
ment range from a high of around 41% in Nordic countries, to 27% and
24% in the Americas and Europe, respectively, to 18% in Arab states
(UN, 2016). It has also been consistently demonstrated across the world,
including in the United States, that women’s earnings are approximately
70% of men’s earnings (UN, 2010a). Similar findings, which have been
static since the 1970s, suggest that women perform 66% of the world’s
work, but earn around 10% of the income and own around 1% of the
world’s property (UN, 2010b).
Feminist authors from the majority world have articulated that gendered
“public” space (i.e., male dominated)—​a key to power, privilege, oppor-
tunities, and wealth—​limits and controls women’s access to resources
and hinders women’s ability to administer laws that protect their rights
(Tamale, 2004). The theory of gender and power (Connell, 1987) postu-
lates that gender-​based inequalities are pervasive societal characteristics
that result in men’s disproportionate power in society. The lack of women
in powerful positions in the United States, in particular, was exemplified
in the media when the first Latina, and third woman ever, was appointed
to the Supreme Court of the United States in 2009. During a news inter-
view with the white political commentator Pat Buchanan (who served as
a senior US advisor during the Nixon, Ford, and Reagan administrations),
the white female talk show host Rachael Maddow asked Buchanan, “Why

Introduction | xix
do you think it is that of 110 Supreme Court Justices we’ve had this coun-
try, 108 of them have been white?” His response:

“Well, I think that white men were 100% of the people who wrote the
Constitution, 100% of the people who wrote the Declaration of Independence,
100% of the people who died at Gettysburg and Vicksburg. Probably close
to 100% of the people who died at Normandy. This has been a country built
basically by white folks in this country, who were 90% of the nation in 1960
when I was growing up, and the other 10% were African Americans who
had been discriminated against. That’s why.” (Maddow, 2009)

Buchanan’s statement, focused on race and gender, reflects not only who
has written and defended the laws that govern the United States, but also
whom those laws are intended to protect. That these statements were gen-
erated out of a conversation surrounding the appointment of the United
States’ first Latina Supreme Court judge reflects how granting women, and
in particular women of color, political rights is not something that women
can take for granted everywhere. We live in a world, not only a coun-
try, with laws and customs that have been largely designed, and strongly
upheld, by men.
Nevertheless, universalizing claims can be fraught with intellectual
and political complexity. The widespread concern for women’s human
rights often involves universal language similar to that used previously
that reflects homogenizing categories of “women” and “men.” Although
there are clearly documented inequalities based on gender, notions of uni-
versalism in regard to women’s human rights can raise concern for several
reasons. First, a central idea behind universal human rights is that they
are afforded to autonomous individuals who are assumed to be free of
historical and social conditions (such as poverty, heterosexist discrimina-
tion, etc.). An obvious consequence of this is that in many cases women’s
oppression not only is a matter of gender but also is influenced by factors
that may include sexual orientation, class, race/​ethnicity, and global eco-
nomic exploitation of which their male counterparts also suffer. As such,
intersectional perspectives interrupt a homogeneous or universalizing
feminism that assumes the focus on achieving women’s rights should be
placed solely on power imbalances between men and women, but rather
should take into account the multiple locations of power that may be con-
tributing to women’s risk and vulnerability.
An additional concern is that in many locations universal discourse
is often taken to mean rights defined by the West, with the activist

xx | Introduction
efforts of other women evaluated based on standards established by
white women, straight women, and/​or Western feminists (Lal, McGuire,
Stewart, Zaborowska, & Pas, 2010; Lykes, 2001). Holding standards of
human rights based on Western definitions, for example, may be con-
strued as another example of domination and an imposition on women
who are capable of determining their own definitions of rights and jus-
tice (Phillips, 2002). A related consequence of conflating human rights
with Western values is that when human rights language is introduced
by women who live and work within a non-​Western country (as it often
is, the world over; Lal et al., 2010) the women are commonly accused of
pandering to a Western political agenda (Nussbaum, 2000; Tripp, 2002).
However, this reaction assumes women are incapable of mobilizing
around their own rights without Western influence, which is, of course,
untrue and serves to discredit numerous movements organized around
gendered justice across the globe. Furthermore, it is offensive to suggest
that commitment to enforcing women’s rights emerges from the West
when the United States has not passed the Equal Rights Amendment
proposed in 1923, nor ratified the UN’s CEDAW, which was open for
signature in 1980.
Yet another consequence of conflating universal rights with those
defined by the West is that, through much that is written about women’s
human rights, we have come to understand rights violations as a non-​
US-​based phenomenon (Powell, 2005). This is reflected in the examples
widely written about to represent violations of women’s rights (e.g., veil-
ing; female genital cutting; women trafficked for involuntary prostitution).
These examples also reflect how various countries or cultures are posi-
tioned in terms of having human rights monitored by international bod-
ies such as the UN. Specifically, Western/​Northern countries (e.g., North
American and European countries), whose status as harbingers of rights is
seldom questioned, are comfortably positioned to discuss women’s human
rights violations in countries from the majority world (e.g., Southeast
Asian, Central and South American, and African countries) that are often
dependent on economic aid and intervention coming from the West/​North.
Invoking women’s human rights in this context creates a powerful dichot-
omy whereby the West evaluates the Rest of the world (Powell, 2005). The
West/​Rest dichotomy shields from scrutiny the cultural roots of gender
inequality that contribute to women’s rights violations in Western coun-
tries, including the United States, and thereby limits a comprehensive
structural analysis of what contributes to violations against women or the
upholding of their rights.

Introduction | xxi
 In contrast to universalism, a culturally relativistic approach argues that
rights and norms of justice are always relative to the community and soci-
ety in which they are formed, reflecting values and practices that vary
enormously from one society to another, and that it is therefore inappro-
priate to take the norms that emerge within one society as the standard
against which to assess the norms of another (Phillips, 2002). Certainly,
attention to historical and cultural specificity is imperative to creating any
substantive change and without local demand for recognition of rights, no
universal principles, however broad, could ever be implemented. Although
cultural relativism may address the contextual nature of justice and wom-
en’s human rights, it carries its own set of concerns. In particular, cultural
relativism does not take into consideration that norms of justice are not
constructed under the principles of equity. In many contexts, those who
defend policies and practices that are harmful to women, in the name of
preserving “culture,” are often the same individuals or leaders who make
decisions and allow change that serves to protect their own political and/​
or economic interests (Phillips, 2002; Tripp, 2002). For example, many of
the structural adjustments and development interventions stemming from
global neoliberal policies produce substantial cultural changes approved
by the country’s male elite; however, because these changes are often
advantageous to those already in positions of power, concerns of cultural
relativism are not invoked in these instances. Similarly, in the United
States and abroad, cultural claims surrounding women’s bodies are some-
times manipulated to advance other political interests, and are frequently
contested by the very women in whose names these claims are made (e.g.,
abortion laws). More recently, the hotly contested transgender bathroom
laws in the United States have been proposed by mostly heterosexual
white men interested in legislating based on traditional values at the risk
of trans women’s (and men’s) right to safety and security.
Similarly, although practices such as veiling or genital cutting have been
commonly used as examples of violations of women’s rights, the imbal-
anced focus on these examples in Western media and scholarship suggests
that the West is assumed to have a culturally neutral baseline against which
to evaluate other women’s rights. Despite that cultural claims are often
genuine expressions of shared ways of life, claims regarding how women
should or should not be treated based on culture should not always be
taken at face value as means to protect women’s rights. Take, for example,
how the United States has advanced cultural claims surrounding women’s
rights to further its own political interests (Powell, 2005). An illustrative
example is that women’s rights were an important backdrop in the US

xxii | Introduction
invasion of Afghanistan. The invasion was, in part, justified as a means to
save “women of cover” (US president George W. Bush’s term for burka-​
clad Afghan women). However, less than a year after the United States
used concerns regarding cultural restrictions on women’s human rights in
the Muslim world to advance the “War on Terrorism,” the United States
failed to ratify the UN’s CEDAW because it was a form of “cultural colo-
nialism” that would force women from the United States into work and
children into day care. In a Senate Foreign Relations Committee meet-
ing to discuss US support for CEDAW, the attorney Kathryn Balmforth
testified, “CEDAW, in requiring equality for women in the workplace
will threaten U.S. culture and values. These matters go to the core of cul-
ture, family, and religious belief and would undermine the traditional role
of women as mothers who pass on cultural values” (Bayefsky, Reid, &
Balmforth, 2000). These culturally relativistic examples illustrate that
women can be marginalized within cultures and that it is important to ask
“whose culture?” when culture is being invoked in the discussion sur-
rounding women’s human rights in any given context or country. What
this suggests is that cultural practices and change are tied to broader politi-
cal and economic contexts that extend beyond gender and, in this way, the
suppression of women’s rights is not essential to the uniqueness of any
particular culture or society (Tripp, 2002).
In this volume we use both US and international examples to interrupt
the notion that the United States is the norm by which women’s rights
and rights-​based activism ought to be understood. As has been suggested,
human rights discourse, though widely employed in other countries (e.g.,
Nicaragua; see Grabe, 2017), is conspicuously missing in the discourse
in the United States. For example, although several theorists have traced
gender-​based violence to inequitable relationships between women and
men that are based on normalized ideologies of male dominance and
female submission (Morash, Bui, & Santiago, 2000), violence against
women within the United States has largely been discussed as a public
health problem, rather than a violation of women’s human rights (e.g.,
Heise, Raikes, Watts, & Zwi, 1994; Koss, 1990; Krantz, 2002). In con-
trast, scholars and activists throughout Latin America discuss violence
against women as “feminicidal violence,” a term intended to explicitly
uncover the systemic nature of violence that is based on gendered power
imbalances (Fregoso & Bejarano, 2010). From this perspective, violence
against women is due to women’s exclusion from power structures and is
rooted in social, political, economic, and cultural inequalities that violate
women’s rights. Viewing violence as a health issue, or simply a domestic

Introduction | xxiii
matter, reinforces the political structures that perpetuate gender inequality
and that fail to recognize or guarantee the rights of women. In this vol-
ume, women’s inequities are discussed as structural issues and the topics
addressed in this book (e.g., rape, sexual orientation, homelessness, civic
participation, violence) are understood within a human rights framework.

Psychology and Human Rights

Despite growing evidence that structural and ideological factors related
to globalization are involved in women’s human rights violations (Grabe,
2010, 2012), very little exists in psychology to understand women’s
human rights from this perspective. This raises the question: Why have
investigations of women’s rights been conspicuously missing from our
discipline? Michelle Fine (2012) suggests that in an increasingly neolib-
eralized context in social science, questions of method and what counts
as evidence have contributed to the narrowing of investigations related to
matters of justice for women. Fine states, “dominant methodologies sys-
tematically strip women (and men) of the material and political contexts
of their lives; randomly assigning them to condition and/​or assessing their
outcomes on standardized indicators deemed appropriate by ‘experts’ ”
(Fine, 2012, p. 10). The result of this narrowing is that social structures
and systems of power (e.g., patriarchy, neoliberalism) related to women’s
rights violations cannot easily be considered through the use of standard
methods.
There are, however, a couple of exceptional researchers seeking to fill
the striking gap in the area of women’s rights and psychology. Perhaps one
of the most prolific psychologists who has investigated women’s human
rights through an analysis of the socioeconomic and political context
is M. Brinton Lykes, who first began publishing on the effects of state-​
sponsored violence on women in Latin America in the 1990s (Lykes,
Brabeck, Ferns, & Radan, 1993; Lykes & Liem, 1990). Lykes is one of
the first authors in psychology to point out that although women dispro-
portionately suffer from policies that deny them a living wage, access to
healthcare, and protection from sexual and physical violence, and so forth,
these experiences seldom enter the public discussion of human rights
(Lykes et al., 1993). In fact, limited focus on rights violations from main-
stream psychologists has been concentrated on mental health in conflict
regions, and does not necessarily reflect the systemic and structural con-
texts in which women are socially embedded (Lykes, 2000, 2001). Lykes
has pushed scholars to extend thinking and investigation on women’s

xxiv | Introduction
human rights by considering the contributions of liberation psychology
and collaborations with grassroots efforts (DeJesus & Lykes, 2004; Lykes,
2001; Lykes & Coquillion, 2001).
Another notable psychologist focused on women’s justice, and one of the
first scholars to bring many of these ideas together in one place, is Geraldine
Moane (1999). In her book Gender and Colonialism: A Psychological
Analysis of Oppression and Liberation, Moane articulates what she calls a
“feminist liberation psychology.” Liberation psychology, more generally,
emerged out of a Latin American context when the social psychologist
Martín-​Baró (1994) urged psychologists to free the discipline from inves-
tigations that responded to the interests of the wealthy minority which
thereby served the economic, political, and intellectual power structures
rather than developing an understanding of the lives of the majority
population. In particular, liberation psychology emerged in response to
criticisms that conventional psychology had produced theories based on
research conducted predominately with white, middle-​class, undergradu-
ate men and was therefore failing to generate knowledge that could address
social inequalities, such as those that were experienced in the context of
repression and civil war in Latin America. Martín-​Baró argued that psy-
chologists can and should reframe standard methods to consider that the
root causes of oppression lie in the structures and ideologies that underlie
inequity. Although critical psychology, more generally, also critiques con-
ventional psychology because it fails to consider the way that structural
power and related ideologies operate to impact individuals’ psychologi-
cal well-​being, liberation psychology attempts to go further by actively
addressing oppressive sociopolitical structures. In particular, according
to liberation psychology, psychological analysis of oppression should
involve a systematic exploration of the links between social and political
conditions and psychological patterns, with explicit emphasis on taking
action to improve those conditions (Moane, 1999, 2003).
Feminist liberation psychology, more specifically, takes into account
the effects of globalization, international human rights discourse, and
activism surrounding women’s issues when linking women’s well-​being to
structures of power (Moane, 1999). Approaches to research taken from a
feminist liberation psychology perspective, therefore, would attend to the
social conditions that are embedded in global structures of gender inequal-
ity by examining processes related to structural power differences at local,
national, and transnational levels (Lykes & Moane, 2009). In this way,
feminist liberation psychology is an ideal paradigm from which to begin
investigations of women’s human rights from within psychology.

Introduction | xxv
 Because liberation psychology has become an increasingly used
approach to understanding how individuals develop critical perspectives
that get directed toward social change, the discipline of psychology has the
potential to help uncover understandings regarding how individuals resist
human rights violations and work toward liberation by transforming struc-
tural inequities (Burton & Kagan, 2005; Grabe, 2017; Martín-​Baró, 1996;
Moane, 2003, 2010). The Brazilian social theorist Paulo Freire’s (1970)
concept of conscientización is central to a liberation psychology paradigm
and refers to a process in which those working to create bottom-​up social
change participate in an iterative, ideological process whereby analysis and
action develop together in a limited situation. In his understanding of lib-
eration, Freire argues that individuals are most likely to change their own
circumstances by simultaneously working to challenge the social struc-
tures that disadvantage them (Brodsky et al., 2012; Moane, 2003). Among
the first steps in this process is the development of critical understandings
of how adverse social conditions undermine well-​being (Prilleltensky,
2008). These critical understandings are used to problematize one’s social
conditions, a process that results in reconstructing understandings of one’s
lived experience based on rejecting dominant ideologies that justify social
oppression (Montero, 1994, 2009). Problematizing injustice may begin
a process of conscious mobilization leading to transformations in under-
standings of certain phenomena (Montero, 2009). As critical psychological
processes, conscientización and problematization may facilitate “opposi-
tional ideology” and action that can address conditions leading to injustice
and rights violations. In these ways, liberation psychology may be well
positioned to examine how women resist social structures of domination,
work toward structural transformation, and mobilize grassroots strategies
for action.
In the context of large systems of global inequality, liberation psy-
chology may also be well suited to understand ubiquitous violations of
women’s human rights because it recognizes that “limit-​situations,” or
circumstances that constrain people’s lives, are also places where possi-
bilities begin (Martín-​Baró, 1994; Montero, 2009). Through awareness
and dialogue of limited situations, broader analyses give rise to condi-
tions of action. Specifically, as awareness of context-​specific patterns that
limit life circumstances (i.e., situations whereby power differentials are a
result of structural rather than individual factors) develops, possibilities
for action are explored and further awareness develops in a cyclical pro-
cess (Moane, 2010). In this way, resistance to oppressive structures is not
the end goal of political struggle, but rather its beginning—​an emergent

xxvi | Introduction
behavior that moves toward justice and liberation. The decolonial theorist
María Lugones defines resistance as the tension between “subjectification
(the forming of the subject) and active subjectivity, that minimal sense of
agency required, without appeal to the maximal sense of agency of the
modern subject” (2010, p. 746). An overemphasis in traditional psychol-
ogy on topics such as empowerment and agency may preclude an optimal
understanding of how processes involving resistance can help to under-
stand the social conditions in which people live their lives and the prac-
tices or interventions that transform the social and psychological patterns
associated with oppression.
Despite that Moane’s book was published almost two decades ago,
work in the area of feminist liberation psychology is still in its nascent
stages. In a groundbreaking special issue of Feminism & Psychology,
Lykes and Moane (2009) discuss the importance of liberation psychol-
ogy in understanding the links between globalization, international human
rights discourse, and the activism of social movements that demand gen-
der equity. In the 2009 special issue they sought to identify researchers
who were interfacing feminist psychology with the work of feminist social
movements to focus on liberatory processes in their investigations. Many
of the articles in the special issue emphasize systems of global inequality
and the role of structurally embedded power differences in the limited situ-
ations in which many women experience their lives (e.g., Crosby, 2009;
Madrigal & Tejeda, 2009). Two investigations, in particular, examined pro-
cesses linked to concientización and gender-​based violence and found that
although women’s agency remained constrained by their limit-​situations,
women’s narratives reflected critical awareness of how everyday strug-
gles were shaped by structures of power (Pakistan; Chaudhry & Bertram,
2009; India; White & Rastogi, 2009). Although empirical investigations
in this area remain sparse, more recent investigation among a group of
Afghan women mobilized within a revolutionary organization (i.e., the
Revolutionary Association of Women in Afghanistan; RAWA) found that
processes involving conscious awareness, intention, and action were all
important to maintaining a sense of community that could lead to changes
in women’s well-​being over time (Brodsky et al., 2012). Similarly, other
scholars have used feminist liberatory frameworks to demonstrate that
self-​mobilized groups of women in Nicaragua and Tanzania problema-
tize and resist traditional gender arrangements to renegotiate structural
and relational injustices that reduce women’s receipt of violence (Grabe,
Dutt, & Dworkin, 2014). Emphasizing the role of women’s resistance in
social justice highlights the importance of psychological processes in the

Introduction | xxvii
development of strategies for action that suit local capacities and interests
aimed at women’s rights.
Because transnational feminist approaches require local knowledge and
experience in order to address the structural conditions that limit women’s
lives, praxis—​or the process by which theory is enacted—​is a key element
of transnational feminist work (Montenegro, Capdevila, & Sarriera, 2011).
Liberation psychologists have also used the idea of praxis to suggest that
psychologists should be critical of working with professionals and experts
in positions of power and work, instead, alongside the people (Martín-​Baró,
1994). The Global Feminisms Project (GFP),3 initiated in 2002, is an exam-
ple of one of the first transnational feminist projects conducted from within
psychology to bridge scholar-​activism by partnering with several women’s
movements throughout the world. The GFP is a collaborative project that
conducts, examines, and archives interviews with women involved in femi-
nist activism, social movements, and women’s studies departments in Brazil,
China, India, Poland, Nicaragua, and the United States. Initial publications
from the GFP archive have centered local knowledge and experience to bet-
ter understand the conditions and processes that have made it possible for
women to resist inequitable social structures that are embedded in global
systems and through which their lives are greatly influenced (Dutt & Grabe,
2014; Grabe & Dutt, 2015; Lal et al., 2010; McGuire, Stewart, & Curtin,
2010; Stewart, Lal, & McGuire, 2011). By documenting individual life sto-
ries of women involved in feminist activism in various locations throughout
the world, the GFP records a diversity of feminisms defined by women for
themselves and in response to needs in their respective locations. Although
human rights were not a focus of the project from the outset, the GFP found
that despite diverse contexts with varying concerns, activists across all sites
invoked, in some fashion, international human rights language to further
their local agendas (Lal et al., 2010).

The Current Volume

This book will contribute to the discussion of why women’s human rights
warrant increased focus in the context of globalization and how psychology
can provide the currently missing, but necessary, links between transna-
tional feminism, and the discourse on women’s human rights and neolib-
eralism to effectively fill in gaps in our understanding, and to contribute
to systematic change in the actualization of women’s rights worldwide. In
the following chapters authors will demonstrate how research in psychol-
ogy can shed light on the diverse experiences of women resisting human

xxviii | Introduction
rights violations and suggest means by which psychological processes can
effectively challenge the broader structures of power that exacerbate the
violation of women’s rights. This book will therefore take a radically dif-
ferent approach to women’s human rights, then disciplines such as law, for
example, by using social psychological theory to discuss the mechanisms
or processes by which women’s human rights may be defended. This radi-
cal departure from using a legal framework, or examples that have been
sensationalized throughout academia and advocacy (e.g., genital cutting),
provides a route for better understanding how the mechanisms of violation
operate. Thus, it has the potential to offer alternatives for intervention that
extend beyond changing laws or monitoring international human rights
treaties. The perspectives offered by the authors are largely informed by
feminist liberation psychology, women of color, and critical race and
queer theories in an attempt to lend a new visibility to women’s human
rights through the perspective of psychology.
The intent of this volume is to stimulate new work and new ideas that
will help psychologists contribute more directly to concerns related to
women’s human rights. To recognize and try to safeguard against the risk
of psychologists further legitimizing structures of domination when con-
ducting investigations surrounding women’s human rights, the researchers
included in the current volume largely take a scholar-​activist approach
by employing methodology in the aim of social justice. In Activist
Scholarship: Antiracism, Feminisms, and Social Change, Sudbury and
Okazawa-​Rey (2009) define activist scholarship as “the production of
knowledge and pedagogical practices through active engagements with,
and in the service of, progressive social movements” (p. 3). Each of the
authors has also made explicit use of human rights frameworks or treaties
and/​or connects their work to specific human rights violations to make the
relevance of psychology to this topic more visible to the reader. In doing
so the authors have developed new ideas regarding how psychology can
be relevant in the study or actualization of women’s human rights and/​or
made clear how activist-​scholarship can make a unique contribution to
the defense of women’s rights. In particular, topics such as homelessness,
which is often written about as a social ill, or topics that are frequently
marginalized (e.g., queer experiences), are examined as matters of human
rights with the intent of contributing to societal change. Each author is
explicit about what psychology adds to the study of human rights by draw-
ing connections between empirical data in psychology (especially theirs)
and methods used (especially theirs) and how the perspective of psychol-
ogy can make novel contributions to the area of women’s human rights.

Introduction | xxix
All of the authors included in this volume work at the intersections of
the local and global by recognizing that the establishment of male domi-
nance is intimately connected to multiple factors such as heterosexism and
economic capital that intersect to threaten the full expression of women’s
rights. Because these authors represent a very small group of researchers
engaging these ideas, their contributions are positioned to shift the direc-
tion of the field of feminist psychology.
The volume is divided into three sections that use a sociopsychologi-
cal framework influenced by the liberation psychologist Martín-​ Baró
(1994) that suggests a psychology aimed at liberation should: (1) generate
knowledge that comes from “below” rather than from the popular major-
ity, (2) focus on the liberation of communities and collectives of people
rather than on individuals, and (3) develop praxis that reflects partnership
between research psychologists and those working from dominated or
oppressed positions, rather than aligning with the dominant or the oppres-
sor. Section One focuses on the psychological processes of resistance that
demonstrate the role of situated knowledge and perspective in liberatory
action for women (without necessarily focusing on outcomes or change,
but the processes that emerge when individuals resist domination). Section
Two focuses on liberation by exploring the links between social and politi-
cal conditions and psychological patterns that lead to action to improve
the conditions in which women live their lives. Section Three focuses on
justice by exploring research from activist-​scholar partnerships whereby
the authors are in collaboration with grassroots organizations to produce
knowledge that is imperative to the advancement of women’s human rights.
Following each section, feminist scholars who have made invaluable con-
tributions over the decades to critical feminist psychology—​Michelle
Fine, Abby Stewart, and M. Brinton Lykes, respectively, reflect on how
we may best use the insights gained in the chapters to move forward as a
discipline. Because an investigation of structures and processes allows for
an examination that cuts across cultures, ethnicities, and ideologies, this
book demonstrates that women’s human rights reflect a systematic pattern
of power and suppression that go beyond national, economic, and social
boundaries and, at the same time, can be transformed in local contexts.

Notes

1. Given that the commonly used terms “developing” and “third world” are often
used by so called First World nations to describe the relatively low economic well-​
being of another country in a manner that implies inferiority, the term “majority world,”

xxx | Introduction
borrowed from Cigdem Kagitcibasi (2002) and Kurtiş and Adams (2015) is used in this
book because individuals from “developing” countries constitute the majority of the
world’s population.
2. Despite the cautioned use of the term “third world,” women writing from the per-
spective of the majority world or Global South often position themselves as “third world
feminists” to highlight the need for postcolonial and transnational analyses of women’s
lives in a manner that reclaims use of “third world” (Mohanty, 1984).
3. http://​www.umich.edu/​~glblfem/​. The GFP is housed at the Institute for Research
on Women and Gender at the University of Michigan. The interviews are archived at the
GFP website as an open-​resource for future feminist research and pedagogy.

References

Acosta-​Belén, E., & Bose, C. E. (1990). From structural subordination to empower-

ment: Women and development in third world contexts. Gender and Society, 4, 299–​320.
Alexander, M. J., & Mohanty, C. T. (1997). Feminist genealogies, colonial legacies, dem-
ocratic futures. New York, NY: Routledge.
Bayefsky, A. F., Reid, D., & Balmforth, K. (2000). The CEDAW convention: Its contri-
bution today. Proceedings of the Annual Meeting (American Society of International
Law), 94, 197–​203.
Bose, C. E. (2012). Intersectionality and global gender inequality. Gender and Society,
26(1), 67–​72.
Bowleg, L. (2008). When Black + lesbian + woman≠ Black lesbian woman: The meth-
odological challenges of qualitative and quantitative intersectionality research. Sex
Roles, 59, 312–​325.
Brodsky, A. E., Portnoy, G. A., Scheibler, J. E., Welsh, E. A., Talwar, G., & Carrillo, A.
(2012). Beyond (the ABCs): Education, community, and feminism in Afghanistan.
Journal of Community Psychology, 40(1), 159–​181.
Burton, M., & Kagan, C. (2005). Liberation social psychology: Learning from Latin
America. Journal of Community and Applied Social Psychology, 15(1), 63–​78.
Chaudhry, L. N., & Bertram, C. (2009). Narrating trauma and reconstruction in post-​
conflict Karachi: Feminist liberation psychology and the contours of agency in the
margins. Feminism and Psychology, 19, 298–​312.
Cole, E. R. (2009). Intersectionality and research in psychology. American Psychologist,
64, 170.
Connell, R. W. (1987). Gender and power: Society, the person, and sexual politics.
Stanford, CA: Stanford University Press.
Crenshaw, K. (1989). Demarginalizing the intersection of race and sex: A Black femi-
nist critique of antidiscrimination doctrine, feminist theory and antiracist politics.
University of Chicago Legal Forum, 140, 139–​167.
Crosby, A. (2009). Anatomy of a workshop: Women’s struggles for transformative par-
ticipation in Latin America. Feminism and Psychology, 19, 343–​353.
De Jesus, M., & Lykes, M. B. (2004). Racism and “whiteness” in transitions to
peace: Indigenous peoples, human rights, and the struggle for justice. In M. Fine, L.
Weis, L. Powell Pruit, & A. Burns (Eds.), Off White: Readings on Power, Privilege,
and Resistance (pp. 331–​361). New York, NY: Routledge.

Introduction | xxxi
Dutt, A., & Grabe, S. (2014). Lifetime activism, marginality, and psychology: Narratives
of lifelong feminist activists committed to social change. Qualitative Psychology,
1(2), 107.
Fine, M. (2006). Bearing witness: Methods for researching oppression and resistance—​A
textbook for critical research. Social Justice Research, 19(1), 83–​108.
Fine, M. (2012). Troubling calls for evidence: A critical race, class and gender analysis of
whose evidence counts. Feminism and Psychology, 22(1), 3–​19.
Fine, M., & Sirin, S. R. (2007). Theorizing hyphenated selves: Researching youth
development in and across contentious political contexts. Social and Personality
Psychology Compass, 1(1), 16–​38.
Fregoso, R. L., & Bejarano, C. (2010). Terrorizing women: Feminicide in the Americas.
Durham, NC: Duke University Press.
Freire, P. (1970). Pedagogy of the oppressed (M. Bergman Ramos, Trans.). New York:
Continuum.
Grabe, S. (2010). Women’s human rights and empowerment in a transnational, globalized
context: What’s psychology got to do with it? In M. A. Paludi (Ed.), Feminism and
women’s rights worldwide (pp. 17–​46). Westport, CT: Praeger/​Greenwood.
Grabe, S. (2012). An empirical examination of women’s empowerment and transfor-
mative change in the context of international development. American Journal of
Community Psychology, 49, 233–​245.
Grabe, S. (2017). Narrating a psychology of resistance: Voices of the Compañeras in
Nicaragua. New York, NY: Oxford University Press.
Grabe, S., & Dutt, A. (2015). Counter narratives, the psychology of liberation, and the
evolution of a women’s social movement in Nicaragua. Peace and Conflict: Journal
of Peace Psychology, 21, 89–​105.
Grabe, S., Dutt, A., & Dworkin, S. L. (2014). Women’s community mobilization and
well-​being: Local resistance to gendered social inequities in Nicaragua and Tanzania.
Journal of Community Psychology, 42, 379–​397.
Grabe, S., Grose, R. G., & Dutt, A. (2015). Women’s land ownership and relationship
power: A mixed methods approach to understanding structural inequities and vio-
lence against women. Psychology of Women Quarterly, 39, 7–​19.
Grewal, I., & Kaplan, C. (1994). Scattered hegemonies: Postmodernity and transnational
feminist practices. Minneapolis: University of Minnesota Press.
Hare-​Mustin, R. T., & Marecek, J. (1994). Asking the right questions: Feminist psychol-
ogy and sex differences. Feminism & Psychology, 4, 531–537.
Heise, L. L., Raikes, A., Watts, C. H., & Zwi, A. B. (1994). Violence against
women: A neglected public health issue in less developed countries. Social Science
and Medicine, 39, 1165–​1179.
Hurtado, A. (1989). Relating to privilege: Seduction and rejection in the subordination of
white women and women of color. Signs, 14, 833–​855.
Hurtado, A., & Sinha, M. (2008). More than men: Latino feminist masculinities and inter-
sectionality. Sex Roles, 59, 337–​349.
Kabeer, N. (1994). Reversed realities: Gender hierarchies in development thought.
London; New York: Verso.
Kennett, P., & Chan, K. W. (Eds.). (2010). Women and housing: An international analy-
sis. London: Routledge.

xxxii | Introduction
Kingfisher, C. (Ed.). (2013). Western welfare in decline: Globalization and women’s pov-
erty. Philedelphia: University of Pennsylvania Press.
Kirk, G., & Okazawa-​Rey, M. (2000). Neoliberalism, militarism, and armed conflict.
Social Justice, 27, 1–​17.
Koss, M. P. (1990). The women’s mental health research agenda: Violence against
women. American Psychologist, 45, 374.
Krantz, G. (2002). Violence against women: A global public health issue! Journal of
Epidemiology and Community Health, 56, 242–​243.
Lal, J., McGuire, K., Stewart, A. J., Zaborowska, M., & Pas, J. M. (2010). Recasting
global feminisms: Toward a comparative historical approach to women’s activism
and feminist scholarship. Feminist Studies, 36(1), 13–​39.
Lugones, M. (2007). Heterosexualism and the colonial/​modern gender system. Hypatia,
22, 186–​219.
Lugones, M. (2010). Toward a decolonial feminism. Hypatia, 25, 742–​759.
Lykes, M. B. (2000). Possible contributions of a psychology of liberation: Whither health
and human rights? Journal of Health Psychology, 5, 383–​397.
Lykes, M. B. (2001). Human rights violations as structural violence. In D. J. Christie, R. V.
Wagner & D. Du, N. Winter (Eds.), Peace, conflict, and violence: Peace Psychology
for the 21st Century (pp. 158–​167). Upper Saddle River, NJ: Prentice Hall.
Lykes, M. B., Brabeck, M. M., Ferns, T., & Radan, A. (1993). Human rights and men-
tal health among Latin American women in situations of state‐sponsored violence.
Psychology of Women Quarterly, 17, 525–​544.
Lykes, M. B., & Moane, G. (2009). Editors’ introduction: Whither feminist liberation
psychology? Critical explorations of feminist and liberation psychologies for a glo-
balizing world. Feminism & Psychology, 19, 283.
Lykes, M. B., & Liem, R. (1990). Human rights and mental health in the United
States: Lessons from Latin America. Journal of Social Issues, 46, 151–​165.
Maddow, R. (2009, July 16). The Rachel Maddow Show for Thursday, July 16. MSNBC’s
The Rachel Maddow Show. Retrieved from http://​www.msnbc.com/​transcripts/​
rachel-​maddow-​show/​2009-​07-​16
Madrigal, L. J., & Tejeda, W. V. (2009). Facing gender-​based violence in El Salvador:
Contributions from the social psychology of Ignacio Martín-​Baró. Feminism and
Psychology, 19, 368–​374.
Mahalingam, R., Balan, S., & Haritatos, J. (2008). Engendering immigrant psychol-
ogy: An intersectionality perspective. Sex Roles, 59, 326–​336.
Martín-​Baró, I. (1994). Writings for a liberation psychology (A. Aron & S. Corne, Eds.).
Cambridge, MA: Harvard University Press.
McClain, L. C., & Grossman, J. L. (2009). Gender equality: Dimensions of women’s
equal citizenship. New York: Cambridge University Press.
McGuire, K., Stewart, A., & Curtin, N. (2010). Becoming feminist activists: Comparing
narratives. Feminist Studies, 36, 99–​129.
Moane, G. (1999). Gender and colonialism: A psychological analysis of oppression and
liberation. Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Moane, G. (2003). Bridging the personal and the political: Practices for a liberation psy-
chology. American Journal of Community Psychology, 31(1), 91–​101.
Moane, G. (2010). Sociopolitical development and political activism: Synergies between
feminist and liberation psychology. Psychology of Women Quarterly, 34, 521–​529.

Introduction | xxxiii
Moghadam, V. M. (2005). Globalizing women: Transnational feminist networks.
Baltimore, MD: Johns Hopkins University Press.
Montenegro, M., Capdevila, R., & Sarriera, H. F. (2012). Editorial introduction: Towards
a transnational feminism: Dialogues on feminisms and psychologies in a Latin
American context. Feminism and Psychology, 22, 220–​227.
Montero, M. (1994). Consciousness-​raising, conversion, and de-​ideologization in com-
munity psychosocial work. Journal of Community Psychology, 22, 3–​11.
Montero, M. (2009). Community action and research as citizenship construction.
American Journal of Community Psychology, 43, 149–​161.
Morash, M., Bui, H. N., & Santiago, A. M. (2000). Cultural-​specific gender ideology
and wife abuse in Mexican-​descent families 1. International Review of Victimology,
7(1–​3), 67–​91.
Naples, N. A., & Desai, M. (2002). Women’s activism and globalization: Linking local
struggles and transnational politics. New York: Routledge.
Narayan, U. (1997). Dislocating cultures: Third world feminism and the politics of
knowledge. London and New York: Routledge.
Nussbaum, M. C. (2000). Women and human development: The capabilities approach.
Cambridge: Cambridge University Press.
Phillips, A. (2002). Multiculturalism, universalism, and the claims of democracy. In M.
Molyneux & S. Razavi (Eds.), Gender, justice, development, and rights (pp. 115–​
140). Oxford: Oxford University Press.
Powell, C. (2005). Lifting our veil of ignorance: Culture, constitutionalism, and women’s
human rights in post-​September 11 America. Hastings Law Journal, 57, 331.
Pratto, F., Sidanius, J., Stallworth, L. M., & Malle, B. F. (1994). Social dominance ori-
entation: A personality variable predicting social and political attitudes. Journal of
Personality and Social Psychology, 67, 741–​763.
Prilleltensky, I. (2008). The role of power in wellness, oppression, and liberation: The
promise of psychopolitical validity. Journal of Community Psychology, 36, 116–​136.
Razavi, S. (2003). Introduction: Agrarian change, gender and land rights. Journal of
Agrarian Change, 3, 2–​32.
Sen, G., & Grown, C. (1987). Development, crises, and alternative visions: Third World
women’s perspectives. New York: Monthly Review Press.
Stewart, A. J., Lal, J., & McGuire, K. (2011). Expanding the archives of global femi-
nisms: Narratives of feminism and activism. Signs, 36, 889–​914.
Stewart, A. J., & McDermott, C. (2004). Gender in psychology. Annual Review of
Psychology, 55, 519–​544.
Sudbury, J., & Okazawa-​Rey, M. (2009). Activist scholarship: Antiracism, feminism, and
social change. Boulder, CO: Paradigm Publishers.
Tamale, S. (2004). Gender trauma in Africa: Enhancing women’s links to resources.
Journal of African Law, 48(1), 50–​61.
Tripp, A. M. (2002). The politics of women’s rights and cultural diversity in Uganda.
In M. Molyneux, & S. Razavi (Eds.), Gender, justice, development, and rights (pp.
413–​440). Oxford: Oxford University Press.
United Nations (UN). (1948). Universal Declaration of Human Rights. http://​www.
un.org/​en/​universal-​declaration-​human-​rights/​
United Nations (UN). (1966). The International Covenant on Civil and Political Rights.
http://​www.ohchr.org/​EN/​ProfessionalInterest/​Pages/​CCPR.aspx

xxxiv | Introduction
United Nations (UN). (1979). Convention on the Elimination of All Forms of
Discrimination Against Women. http://​www.un.org/​womenwatch/​daw/​cedaw/​
United Nations (UN). (1995). Beijing Declaratio n and Platform of Action, Fourth World
Conference on Women, 27 October 1995. Available at http://​www.refworld.org/​
docid/​3dde04324.html
United Nations (UN). (2010a). Statistics and indicators on men and women. Retrieved
from http://​unstats.un.org/​unsd/​demographic/​products/​indwm/​
United Nations (UN). (2010b). Facts & figures on women, poverty, and economics.
Retrieved from http://​www.unifem.org/​gender_​issues/​women_​poverty_​economics/​
facts_​figures.php#2
United Nations (UN). (2011). Progress of the world’s women: In pursuit of justice.
New York: United Nations Entity for Gender Equality and Empowerment of Women.
United Nations (UN). (2016). Seats held by women in national parliament, percentage.
Retrieved from: http://​data.un.org/​Data.aspx?d=MDG&f=seriesRowID%3A557
White, A., & Rastogi, S. (2009). Justice by any means necessary: Vigilantism among
Indian women. Feminism and Psychology, 19, 313.

Introduction | xxxv
SECTION I RESISTANCE
Understanding Change When
Knowledge Is Constructed
from “Below”
Shelly Grabe

T o date, processes of resistance that have fueled

individuals committed to collective action aimed
at social justice for women have received only lim-
ited attention from the discipline of psychology.
This may be in part because much of mainstream
Western feminist psychology has, with few excep-
tions, largely neglected the voices of marginalized
women in understanding feminist dynamics of resis-
tance and oppression (Kurtiş & Adams, 2015; see
Cole & Stewart, 1996; Grabe, 2017; Grabe, Dutt, &
Dworkin, 2014; Hurtado, 1996; White & Rastogi,
2009, for exceptions). In fact, recently it has been
suggested that the liberatory potential of feminism
within psychology has fallen short because of its
grounding in (neo)colonial legacies of hegemonic1
feminism (Kurtiş & Adams, 2015). For example,
much of mainstream feminist work in psychology
has developed theories and understandings of gen-
der oppression in Western, educated, industrialized,
rich, democratic (or WEIRD, see Henrich, Heine, &
Norenzayan, 2010) contexts and imposed those per-
spectives across varied settings for understanding
what has been conceptualized as “universal” gendered
oppression (Kurtiş & Adams, 2015). Moreover, and not unrelated to the
first point, mainstream feminist psychology has largely employed meth-
odologies that involve sampling predominately white heterosexual under-
graduate college students studying at US universities (Marecek, 2012).
These traditional approaches to understanding gender injustice within
psychology are problematic not only because they develop understandings
that might not be applicable across varied contexts, but also because they
tend to treat women in oppressive settings as powerless, thereby serving to
legitimize structures of domination (Kurtiş & Adams, 2015).
Among critical scholars across disciplines there has been a growing
interest in the relationship between structural inequities and an opposi-
tional consciousness that develops among individuals in subordinated
positions (Sandoval, 2000). Sandoval suggests that oppositional con-
sciousness develops when those engaged from the grassroots are posi-
tioned to identify, develop, control, and marshal knowledge necessary to
create social change. Similarly, Mohanty (2003) states, “in the crafting
of oppositional selves and identities, decolonization coupled with eman-
cipatory collective practices leads to a rethinking of patriarchal, hetero-
sexual, colonial, racial, and capitalist legacies in the project of feminism
and, thus, toward envisioning democracy and democratic collective prac-
tice such that issues of sexual politics in governance are fundamental to
thinking through questions of resistance anchored in the daily lives of
women” (p. 8).
Section One of this volume focuses on the psychological processes that
emerge when individuals resist human rights violations, without neces-
sarily focusing on outcomes or change. According to Geraldine Moane
(1999), “liberating modes of psychology are aimed at contributing to
changing, developing, and maintaining a society that allows people to
become full citizens who can exert their rights” (p. 527). In ­chapter 1,
authors Simone Lindorfer and Kirsten Wienberg detail the importance
of partnering with women working from the grassroots in social science
research by pulling on Martin-​Baró’s (1994) articulation of the role of
psychologists—​to “make a contribution toward changing all the condi-
tions that dehumanize the majority of the population, alienating their
consciousness and blocking the development of their historical identity”
(pp. 41–​42). In their research, Lindorfer and Wienberg work with survi-
vors of systematic rape in the Bosnian war to document how “breaking
the silence” surrounding an experience of rape 20 years earlier can have
a healing effect for the survivors and their communities. Although sexu-
alized wartime violence is a firmly established human rights violation,

2 | RESISTANCE
Lindorfer and Wienberg document how continued wartime rape and its
consequences warrant investigation of survival and resistance.
In ­chapter 2, through partnership with a grassroots organization in
New York engaged in the defense of women’s rights within a racially and
ethnically diverse, low-​income LGBTGNC community, author Michelle
Billies focuses on the need for stories and strategies of resistance that pri-
oritize collective over individual experience. In this chapter Billies illus-
trates a complex debate underscoring that the United Nations human rights
framework may run the risk of affirming the law as a vital ideological
resource for establishing accountability in a violent global context and
explains why low-​income LGBTGNC liberation should be considered
central to an analysis of women’s issues. The authors in this section share
in common the aim to bring greater visibility to sites of resistance among
individuals in subordinated (i.e., non-​WEIRD) positions. In doing so, they
each use methods that produce innovative work that investigates a fuller
spectrum of women’s experience.

Note

1. The term “hegemonic” is used following the suggestion of Kurtiş and Adams
(2015) to refer to dominant forms of global feminist discourse that originate in Western
settings and become applied universally in diverse local contexts.

References

Cole, E. R., & Stewart, A. J. (1996). Meanings of political participation among black and
white women: Political identity and social responsibility. Journal of Personality and
Social Psychology, 71, 130.
Grabe, S. (2017). Narrating a psychology of resistance: Voices of the compañeras in
Nicaragua. New York, NY: Oxford University Press.
Grabe, S., Dutt, A., & Dworkin, S. L. (2014). Women’s community mobilization and
well-​being: Local resistance to gendered social inequities in Nicaragua and Tanzania.
Journal of Community Psychology, 42, 379–​397.
Henrich, J., Heine, S. J., & Norenzayan, A. (2010). The weirdest people in the world?
Behavioral and Brain Sciences, 33(2–​3), 61–​83.
Hurtado, A. (1996). The color of privilege: Three blasphemies on race and feminism.
University of Michigan Press.
Kurtiş, T., & Adams, G. (2015). Decolonizing liberation: Toward a transnational feminist
psychology. Journal of Social and Political Psychology, 3, 388–​413.
Marecek, J. (2012). The global is local adding culture, ideology, and context to interna-
tional psychology. Psychology of Women Quarterly, 36, 149–​153.

Understanding Change When Knowledge is Constructed from “Below” | 3

Martín-​Baró, I. (1994). Writings for a liberation psychology (A. Aron & S. Corne, Eds.).
Cambridge, MA: Harvard University Press.
Mohanty, C. T. (2003). Feminism without borders: Decolonizing theory, practicing soli-
darity. Durham, NC: Duke University Press.
Moane, G. (1999). Gender and colonialism: A psychological analysis of oppression and
liberation. Basingstoke: Palgrave Macmillan.
Sandoval, C. (2000). Methodology of the oppressed (Vol. 18). Minneapolis: University
of Minnesota Press.
White, A., & Rastogi, S. (2009). Justice by any means necessary: Vigilantism among
Indian women. Feminism & Psychology, 19, 313.

4 | RESISTANCE
 CHAPTER 1 “I survived the war, but how can
I survive peace?”
Feminist-​Based Research on War Rape
and Liberation Psychology
Simone Lindorfer and Kirsten Wienberg

Contextualizing the Reflection: War Rape,

the International Human Rights Discourse and Research

During the war in Bosnia and Herzegovina (1992–​1995), between 20,000

and 50,000 women and girls were systematically raped, sexually assaulted,
and tortured, both in concentration camps and while imprisoned in their
own homes.1 Many were forcefully impregnated while in the camps, and
only released when their pregnancy had developed too far for them to have
abortions. Looking at the more general international picture, numerous
studies from around the world clearly indicate that sexualized violence2
against women is pervasive in many armed conflicts, with perpetrators
coming from all conflict parties: soldiers, paramilitaries, police, liberation
fighters, occupying troops, demobilized soldiers, and even peacekeeping
forces (Brownmiller, 1975; Cohen, Hoover Green, & Wood, 2013; Farr,
2009; Mischkowski, 2005; Oxfam, 2001). Sexualized violence is thus
not an accident of war, nor an incidental adjunct to armed conflicts. Its
widespread use in times of conflict reflects the special terror it holds for
women, the special power it gives the rapist over his victim, the special
contempt it displays for its victims. The use of rape in conflict reflects the
inequalities women face in their everyday lives in peacetime (Amnesty
International, 1995, p. 22).
Since nationhood and ethnic identity are often culturally associated
with distinct features of femininity and masculinity, rape can be employed
as a strategic, dehumanizing war tactic to destroy the “enemy.” In the con-
text of warfare, the identities of individual women who were raped are
lost, to be replaced “with the notion of rape of the nation. ( . . . ) Because
women are cultural symbols representing particular communities, their
rape represents the conquest of a territory” (Green, 1999, p. 90). The psy-
chological, physiological, socioeconomic, and cultural destructiveness of
sexualized violence is always immense. In patriarchal societies, the under-
lying “politics of rape” (Enloe, 1994) lead to raped women being rejected,
socially stigmatized as unmarriageable, seen as unclean and “defiled,” and
left without access to income opportunities (Hagen, 2010).
Sexualized violence against women in war also continues when wars are
over. Armed conflict changes cultural symbols, attitudes, and values and
creates a “culture of violence” that remains after the conflict has ended.
Relationships between men and women stay “militarized,” and their
beliefs about themselves and their roles are severely challenged. While
this can lead to emancipatory transformations, it more often heralds the
return of, or an increase in, patriarchal control over women, especially in
states that remain precarious after conflict (Cockburn, 2001; Moser, 2001).
Patriarchy is therefore more than a precondition of sexualized and gender-​
based violence during times of both war and peace; it also continuously
produces and reproduces the standards and attitudes that define women
primarily in terms of the sexual integrity of their bodies, and determines
the parameters within which the survivors of sexualized violence are then
stigmatized as “damaged property” (Brownmiller, 1994, p. 181).

Sexual Violence and War Rape in the Context of the Human Rights
Discourse, Particularly in Relation to Bosnia and Herzegovina
International acknowledgment of the presence and consequences of
sexualized violence in war and conflict areas is increasing. The United
Nations (UN) has passed Resolutions 1325, 1820, and 2106, which have
placed the fight against sexualized wartime violence and the prosecu-
tion of perpetrators firmly on the UN’s human rights agenda. In particu-
lar, Resolution 1820, which was adopted in 2008, explicitly recognizes
sexualized violence as a tactic of war that can be categorized as a war
crime, a crime against humanity, and an act of genocide, and authorizes
the Security Council to intervene to provide security to victims where nec-
essary. International and regional political initiatives and organizations are
also becoming more responsive to the problem of sexualized violence in
war, and are getting increasingly active in this field. However, despite UN

6 | RESISTANCE
Resolutions and growing international attention, sexualized violence and
its consequences are still widespread in war and conflict areas, during all
phases of a conflict.
When in 1992 the first media reports of mass rape in Bosnia and
Herzegovina were published, outrage and solidarity from women’s rights
organizations around the world were essential factors in the UN establishing
the International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia (ICTY), its first
war crimes tribunal, in 1993 (medica mondiale, 2009). Richard Goldstone,
then the chief prosecutor, said that he intended to establish sexualized violence
as a severe crime under international law. Although the trials against rape at
both the ICTY and the Sarajevo War Crimes Chamber did succeed in ending
the impunity for sexualized violence, major deficiencies remained, including
numerous acquittals after charges of rape that were dismissed for various rea-
sons, a lack of gender sensitivity regarding the differences between sexualized
violence against women and men, insufficient commitment to gender-​based
issues, and a grave underrepresentation of women in both courts, especially
the Sarajevo War Crimes Chamber (medica mondiale, 2009).
Another specific political framework that plays an important role in
dealing with war rape in Bosnia and Herzegovina: In 2006, the country
passed a unique set of legislation that granted survivors of war rape the
status of “Civilian Victims of War.” This status, which nongovernmental
organizations (NGOs) in Bosnia and Herzegovina such as Medica Zenica
lobbied for strongly, bestows the right to a monthly payment of 550 BAM
(approximately $300 US), and also guarantees access to special educa-
tional programs, retraining and additional training, and health, social,
housing, and unemployment support. However, in the period up to 2013
only 779 of the estimated 20,000–​50,000 war rape survivors in Bosnia and
Herzegovina have obtained this status. Women who were raped generally
preferred to apply for the pension that is granted to former prisoners of
camps, for which all they needed was confirmation of their imprisonment
from the Red Cross (medica mondiale, 2009). For reasons that are dis-
cussed later, rape survivors tend not to apply for the “Civilian Victim of
War” status because the application procedure involves huge administra-
tive problems, is frequently insensitive, and can often be retraumatizing.

Research on War Rape and the Feminist Research and Evaluation

Project at the Heart of This Chapter
Although war rape has not previously formed part of psychology’s research
agenda, this is gradually changing as international media attention on the

Feminist-Based Research on War Rape and Liberation Psychology | 7

issue increases. There is research on the causes of widespread and sys-
tematic war rape (Cohen et al., 2013), which tries to form an understand-
ing of the “function” of rape during wartime, for example, by focusing
on images and patterns of masculinity and male socialization in military
contexts (e.g., Eriksson Baaz & Stern, 2009; Seifert, 2001). Regarding the
consequences, however, little scientific psychological research has been
carried out on the specific psychosocial effects of war rape on survivors
(Hagen, 2010), and even fewer studies on its long-​term consequences (one
exception being Kuwert et al., 2010).
The paucity of systematic studies is largely a result of the subject matter,
since survivors are reluctant to speak to researchers about their degrading
and humiliating experiences, especially because the destructive strategy
of the perpetrators includes casting women out of their communities, and
sending a message to men that they are unable to protect their women, and
are thus useless and defeated. As a result, war rape survivors who do speak
out often risk being seen as betraying the integrity of their communities.
They are thus placed in a dilemma whereby they face being rejected and
even cast out by their communities if they speak about their experiences
and the consequences, but if they stay silent their suffering remains inter-
nalized and will impact tremendously on their psychological and social
well-​being (Twagiramariya & Turshen, 1998). Women are also reluctant
to speak out about war rape simply because of the lack of protection that
they are given, and because many of the perpetrators remain unpunished
(medica mondiale, 2009).
Our evaluative research project is situated within this broader context
of the psychosocial and political dynamics of war rape, and our chapter
focuses specifically on the regional experience of Bosnia and Herzegovina
and on the beginning of the activists’ feminist movement as a reaction
to the atrocities committed against women. In early 1993, international
feminist activists were enraged by media reports about the devastating
human rights violations of war rape and sexualized violence taking place
there. Among many responses, the German gynecologist and feminist
Dr. Monika Hauser, along with a group of 20 other professionals in Bosnia
and Herzegovina, started a pioneer project in Zenica, a town in central
Bosnia and Herzegovina, to care for the survivors of war rape by offering
them shelter, medical services, psychosocial counseling, logistical sup-
port, and a safe house. From these early beginnings, the project has grown
and developed into two independent organizations that continue this com-
mitment to supporting the survivors of war rape and sexualized violence,
namely Medica Zenica, which operates in Bosnia and Herzegovina, and

8 | RESISTANCE
Another random document with
no related content on Scribd:
 Bármint legyen is, a tisztelet nem igen kenyere és midőn
uralkodik, nem a tiszteletre ad példát. A demokrácia nem buzgó
barátja az öregnek. Megjegyzendő, hogy a gerontokracia szava,
amit nagyon komolyan vettek s amelynek a régieknél a legtiszteletre
méltóbb jelentése volt, mai napság csak nevetséges értelemmel bír
és olyan kormányzatot jelent, amely az öregek részére fenntartva, a
leggroteszkebb a világon.
A tiszteletnek ezen eltünése, melyet Platon, Aristoteles és
Montesquieu – miként láttuk – beteges jelenségnek mondtak,
legalább is eléggé súlyos dolog. Kant81 azon általa felvetett
kérdésre: mi az, aminek engedelmeskedni kell, milyen bennünk lévő
kriteriumban ismerjük fel azt, aminek engedelmeskednünk kell, – ezt
felelte: annak kell engedelmeskednünk, ami bennünk tiszteletet
parancsol és nem parancsol a tiszteletnél egyebet; annak aki nem
azt parancsolja nekünk, hogy szeressük vagy féljünk tőle, de annak,
aki előttünk tiszteletreméltónak látszik; egyedül a tisztelet érzete az,
amely ebben nem csal meg.
Éppen úgy a társadalmi életben azon érzelmeknek kell
engedelmeskedni, amelyek parancsolnak, vagyis azon embereknek,
akik tiszteletet keltenek s akiket a becsülés és meghallgatás
megillet. Ez azon kriterium, melyet irányadóul kell venni, hogy
felismerjük mi és ki iránt kell viseltetnünk, ha nem is teljes
engedelmességgel, de legalább is figyelemmel és
engedékenységgel. A nemzet lelkiismerete: az öregek. Szigorú,
haragos, kicsinyeskedő, nyakas, akadékoskodó, prédikáló,
lelkiismeretes és mindig ugyanazon dolgot ismétli; végre is ez
lelkiismeret; de ez a lelkiismeret.
Az összehasonlítást folytathatjuk és pedig másért, mint a
folytatás mulatságáért. Ha nem tiszteljük a lelkiismeretet:
megmásítjuk és megrontjuk. Arra jut, hogy kicsiny, alázatos, félénk,
visszavonult lesz és csak halk hangon mer beszélni, mert azt
sohasem lehet elérni, hogy teljesen elhallgasson.
Még sofistává is válik; a szenvedélyek nyelvén beszél, ha nem is
a nagy szenvedélyek, de végre is a szenvedélyek nyelvén;
megszünik parancsoló lenni, hogy rábeszélő legyen; nem emeli fel
többé intő újját, simogató kézzel jár el.
Még mélyebbre bukik, közömbösséget, kételkedést
(skepticizmust), műkedvelést (dilettansságot) szenveleg, hogy a
kísértéseken és lenocinián (csalogatásokon) keresztül elejtsen egy
okos szót, körülbelül ezt mondja: «mindegy, valószínű, hogy vétek
és erény, törvényszegés és jámborság, bűn és ártatlanság, durvaság
és csiszoltság, kicsapongás és tisztaság a cselekvések különböző
formái, amelyek nem tévedhetnek köreik egyikében sem, de éppen
azért, mert minden mindegy, nem veszít az ember semmit, ha
becsületes és talán jobb is annak lenni.»
Mégis az a nemzet, amely nem tartja tiszteletben öregeit –
megrontja és rútakká teszi őket. Milyen helyesen beszél
Montesquieu, midőn ezt mondja: a fiatal emberek tisztelete segíti az
öregeket abban, hogy önmagukat tiszteljék! A tiszteletben nem
tartott öregek nem érdeklődnek természetes hivatásuk iránt,
lemondanak tanácsosi tisztjükről, vagy pedig inkább kerülő úton
adnak tanácsot, mintha bocsánatot kérnének bölcsességük miatt;
vagy inkább szinte laza erkölcsöt szenvelegnek, hogy mintegy
alattomos módon ejtsenek el némely fájdalomcsillapító javaslatot; és
a legrosszabb még az, hogy látva a háttérbe szorított szerepet,
melyet az öregek a társadalomban játszanak, nem akarnak többé
tanácsadók lenni.
 IX.

KÖZERKÖLCSÖK.

Ha a kontárság kultusza viszhangot kelt, – ami nem igen

szerencsés körülmény – a családi erkölcsök körében, hasonlóképen
viszhangot kelt – ami talán kevésbé jó – a társadalmi erkölcsök, az
embereknek egymáshoz való vonatkozásai körében is. Gyakran
kérdezik: miért tünt el napról-napra a műveltség és udvariasság? és
nevetve feleli mindenki: «ez demokratikus.» Kétségtelenül az, de
egy kissé kutatni kellene, miért demokratikus? Montesquieu
megjegyzi, hogy «felszabadítani magunkat az ildomosság szabályai
alól, annyi mint felkeresni hibáink kényelmesebb feltüntetésének
eszközét». Hozzáteszi kissé finom megkülönböztetéssel, hogy az
udvariasság mások hibáinak hízeleg és hogy az ildomosság
megakadályoz saját hibáink napfényre hozatalában: korlát ez,
melyet az emberek egymás közzé állítanak, hogy megakadályozzák
egymás megmételyezését. Ami a hibáknak hízeleg, egyáltalán nem
nevezhető udvariasságnak, hanem farkcsóválásnak. Ildomosság és
udvariasság ugyanazon dolgok, a fokozatnak egy könnyű
különbségével; az ildomosság egy kissé hideg, minden tiszteletet
jelent, az udvariasság az előkelő hízelgés kezdete, de amely mások
képességeire támaszkodik, hogy azokat bájosan világosságba
helyezze, nem pedig mások hibáira, még kevésbé vétkeire.
Annyi bizonyos, hogy udvariasság és ildomosság igen alkalmas
eszközök arra, hogy a hozzánk hasonlókkal szemben bizonyos
tiszteletet tüntessünk fel s bizonyos vágyat arra, hogy tiszteletben
részesüljünk. Ezek tehát «korlátok», de olyanok, amelyekre
támaszkodunk és amelyek elkülönítenek, de fenntartanak és
amelyek elkülönítenek anélkül, hogy az emberek közt űrt idéznének
elő.
Az is bizonyos, hogy felszabadítva magunkat akár az
udvariasság, akár az ildomosság szabályai alól, annyi mint
felszabadítani hibáinkat. Az ildomosság- és udvariasságban rejlik
mások iránti tiszteletünk és önbecsülésünk alapja. Ez indította
Barthélemy82 abbét ezen igen jó mondásra: «a polgárok első
osztályában uralkodik azon jó modor, amely azt a hitet kelti fel, hogy
az emberek becsülik önmagukat és ez a finomság kelti fel azt a hitet,
hogy becsülnek másokat is». Ez indította Pascalt ezen szavakra: «a
tisztelet magunknak okozott alkalmatlanság» s valóban, midőn
megmagyarázza, hogy az ember alkalmatlanságot okoz magának
avval, hogy állva marad midőn más ül és fedetlen fővel marad,
midőn más fenntartja fövegét még pedig minden haszon nélkül, ez
mutatja mily alkalmatlanságot okoznánk magunknak akkor, ha neki
használni akarnánk, minthogy terheljük magunkat iránta való
tekintetből anélkül, hogy neki ezzel szolgálatot tennénk.
A finomság a tisztelet jele és a hódolat igérése.
Dehát mindez nem demokratikus, minthogy a demokrácia nem
ismervén el a kiválóságot, nem ismeri el a tiszteletet és nem
ismervén el a kiválóságot, nem ismeri a személyes hódolatot. A
tisztelet abban áll, hogy valakinek alárendeljük magunkat, a
finomság pedig egyébként kitünő színlelése annak egy velünk
egyenlővel szemben, hogy őt felsőbbrendűnek tekintjük. Ez minden
tekintetben ellentétes a demokratikus szellemmel: neki nincsenek
kiválóságai, bármilyenek legyenek is azok; ami pedig azt a színlelést
illeti, hogy másokat, velünk egyenlőrangúakat felsőbbrendűeknek
tekintsünk: kétszeresen hypokrisis, mert ez olyan hypokrisis, amely a
másik részről is hypokrisist hív fel; ha valakit szelleméért dicsérünk,
ezt azért tesszük, hogy viszont dicsértessünk.
Még anélkül is, hogy ennyire mennénk, a finomság azon egyetlen
tény miatt is elítélendő, hogy nem elégszik meg a kiválóak
elismerésével, hanem ilyeneket teremt. Egy hozzá hasonlót megtesz
kiválónak, hogy egy kiválóságot fedezzen fel, mintha nem volna még
elég. Éppen mintha csak ezt mondaná: ha az egyenlőtlenség nem
léteznék, neki kellene azt felfedeznie. Ez annak kijelentése volna,
hogy soha sincs elegendő arisztokrácia. Ez elviselhetetlen. Ami
pedig az ildomosságot illeti, ha azt úgy fogjuk fel, mint a hódolat
kifejezését, az mindenekelőtt demokráciaellenes. A polgár egyetlen
egyénnek sem tartozik hódolattal, nem tartozik hódolattal másnak,
csak a köznek. Nagyon nehéz dolog azt mondani: valakinek
legalázatosabb szolgája vagyok. Ez azt jelenti, hogy valakit az
összes többiek közül megkülönböztetünk s azt állítjuk, hogy neki
szolgálni fogunk. Azt jelenti, hogy elismerünk benne nem tudom
miféle akár természetes, akár társadalmi kiválóságot, pedig sem
társadalmi, sem természetes kiválóságok nincsenek és ha van is
természetes fölény, a természet maga igazságtalanul járt el, amikor
ezt létre hozta. Ez a hűbériség egy nemének kinyilatkoztatása. Ezt
nem szabad többé tűrni.
Ami pedig a finomság hiányát illeti, ha úgy fogjuk fel azt, mint
«hibáink könnyebb feltüntetésének eszközét», akkor ez még
bizonyos értelemben egészen demokratikus. A demokrata
egyáltalában nincs megelégedve hibáival, se nem büszke azokra,
azért mert végeredményben azt hiszi, hogy nincsenek is hibái. A
hiba egyik embernek, a másikkal szemben való alsóbbrendűségét
jelenti. Maga a szó jelöli meg ezt és a hiba olyasvalami, ami
hiányzik, következésképen olyan valami, amellyel más valaki bír, én
pedig nem. Már pedig minden ember egyenlő. Tehát nincs hibám.
Dehát nem akarom alkalmazni ezen erkölcsi testegyenészetet,
amely abban áll, hogy állítólagos hibáimat elrejtve zabolázzam meg
azokat s képes legyek arra, – amelyet Montesquieu
bárdolatlanságnak nevez, – hogy felszabadítsam állítólagos hibáimat
s «napfényre hozzam» állítólagos hibáimat, amelyek nem egyebek,
mint saját modorom s amelyek minden valószínűség szerint az én
előnyös tulajdonságaim is.
A demokrata – miként a serdülő ifjak, miként az asszonyok
legnagyobb része, miként mindazon emberek, akik gondolkozni
kezdenek, de akik nem gondolkoznak sokat – valóban ismeri hibáit s
ezeket egyéni tulajdonságainak tekinti, ami egészen természetes;
minthogy a hibák jellemünk kiemelkedő vonásai és ha még
olyannyira szeretjük is jellemünket, a mi hibáink azok, amelyeket
gyöngéden szeretünk és csodálunk. Tehát ha a finomságot úgy
tekintjük, mint hibáink eltitkolását, elviselhetetlen az egy olyan ember
előtt, aki inkább türelmetlen feltüntetni azt, ami benne ajánlatosnak
és teljes értékűnek látszik. Azért nem javítjuk meg legtöbbször
hibáinkat, mert azokat előnyöknek tekintjük, az a módszer, ami
hibáinknak homályba való visszaszorításában áll, nekünk tehát
zsarnokinak – képtelen módon zsarnokinak – látszik.
Alapjában véve – s mivel egyrészről meg van győződve arról,
hogy minden ember egyenlő és hogy alsóbbrendűségnek tekintett
hiba nincs, másrészről pedig, hogy az, amit némelyek hibáikként
említenek, tulajdonképen természetüknek érdekes vonásai: a
demokratát azon mindenkivel közös meggyőződés vezérli, hogy a
hibák előítéletek, hogy a hibákat a fondorkodó papok, nemesség,
hatalmasok, kormányzók találták ki, hogy a szegény népbe
alázatosságot oltsanak, ami rossz szándékuknak nagyon kedvező,
hogy ezáltal féken tartsák annyival is inkább, mert ez
meggyőződésüket korlátozza, s hogy megbénítsa ezen belső
kételkedés által s uralkodjék felette az alárendeltség ezen érzelme
által, amely érzelemből kifolyólag elismeri, hogy uralkodjanak felette.
A hibák visszaszorítására szolgáló módszerként felfogott finomság
nem tekinthető egyébnek, mint arisztokratikus ravaszságnak és a
zsarnokság eszközének.
Innen ered például a francia demokrácia kitörésének
időszakában – egy olyan népnél, amely természeténél fogva barátja
a jó modornak – a bárdolatlanság azon dühe, ami annyira jellemző
volt. Ez a felsőbbrendűség tagadása volt, bármily alakban
mutatkozott is az, valamint tagadása, az emberi természet kitünő
voltának bármily formában és bárkinél mutatkozzék is az. A
durváság demokratikus jellemvonás.
 X.

HIVATÁSSZERŰ SZOKÁSOK.

A hivatottság megvetése elég messzire terjed még a

hivatáskörökbe, a hivatásszerű szokásokba is. Ösmerjük a
törvényszék elnökének egy ügyvédhez intézett talán legendaszerű
mondását, aki lelkiismeretesen tárgyalta a «jogkérdést»: «Ügyvéd
úr! mi nem jogfejtegetés végett vagyunk itt, de az ügyek tárgyalása
végett.» Nem volt ebben semmiféle rossz tréfa. «A törvényszéki
palotában az ügyeket többé nem a jog szempontjából vizsgáljuk,
önmagukban vizsgáljuk azokat és a méltányosság s józan ész
szerint ítélkezünk; a törvény szövegének tanulmányozását és
magyarázatát pedig a tanároknak hagyjuk. Ne legyen ön tanár a
törvényszék sorompóinál.» Ezen elmélet – amely még enyhítve is,
miként épen enyhítettem – megbotránkoztatta volna a régi
bíróságokat, felette napirenden van a törvényszéki palotában. Ez az,
amit demokratikus elkábításnak lehet neveznünk.
A régi kasztszellem némely maradványai mellett, melyeket még
megőrzött a modern bíróság, nem tartja magát kötve sem a törvény
szövege, sem a jogtudomány, ezen írott hagyomány által; midőn
pedig nem tisztán a kormánynak engedelmeskedő hivatalnok, amit
különben kötelességének tekint, akkor demokrata bíróság, vagyis
athéni heliasta, aki saját lelkiismerete szerint ítél s nem tekinti magát
egy tudós testület tagjainak és mégis alkalmazza saját testületének
döntvényeit, de oly módon, mintha úgy maga, mint más is az
igazság letéteményese volna.
 Egy valóban rendkívüli, de ezen új gondolkozásmódra nézve
jellemző példa volt azon bíró, aki formailag magának tulajdonította a
jogot, hogy ne a törvény szerint ítélkezzék, hanem hogy maga hozza
azt és aki indokolásaiban majd azon általános eszmékre hivatkozott,
amelyeknek előnyt adott, mindazon általános eszmék között,
amelyek közkeletűek voltak, majd azon tantételekre, amelyek
szerinte majd későbben foglalnak helyet a törvényben. A jövő
törvénykönyve szerint ítélkezett.
Nem az a fontos, hogy ilyen különös bíró létezett-e, nem ez a
symptomája ezen bármily néven nevezendő állapotnak, hanem az,
hogy sokan komolyan vették, még a félig felvilágosodottak is s az,
hogy népszerű lett és az, hogy a közvéleménynek egy tekintélyes
része «jó bírónak» jelentette ki; ez jellemzi ezen állapotot legjobban.
Van ebből a fajtából még egy másik is, egy sokkal gyakoribb. A
hivatástalanságnak talán egyik legrosszabb fajtája az, midőn valaki
hivatott, de nem hiszi magát hivatottnak. Ez a bűnvádi eljárás
körében legalább is a bíróságok legnagyobb részének szellemi
állapota.
Ezen pontra vonatkozólag egy vidéki bíróságról ezen cím alatt Le
pli professionnel (1909.) Lestranger Marcel83 által írt igen különös
röpiratot kell elolvasnunk. Nagyon jellemző ez. Igen tisztán látjuk
ebből, hogy a mai bíróság úgy az ítélőbíróság (magistrature assise),
valamint a vádhatóság (magistrature debout) először is többé nem
bizik önmagában, azután pedig fél a közvéleménytől (hirlapok,
kávéházak, szabadkőműves-páholyok, politikai körök), azután meg
tudja vagy tudni véli, hogy előmenetele nem, mint hajdanában
szigorúságától, de engedékenységétől függ.
Szemben az ellene mindig egyesült erőkkel, a majdnem mindig a
vádlott iránt kedvezően hangolt közönséggel, a helyi és a fővárosi
sajtóval, a törvényszéki orvosokkal, akik majdnem állandóan arra
hajolnak, hogy minden vádlott «felelőtlenségét» állapítsák meg,
irtózván a bírói tévedéstől, amióta a bírói tévedés egy általánosan
elterjedt érzékcsalódás folyománya és amióta minden marasztaló
ítéletet a közvélemény jelentékeny töredéke bírói tévedésnek tekint:
a vádhatóság nem mer többé szigorúan eljárni az ítélőbíróság pedig
nem meri kitartással vezetni a tárgyalást.
Vannak kivételek, de ezek a kivételek az általuk felkeltett
csudálkozás és az általuk felidézett visszahatás által eléggé s talán
mindennél jobban megmutatják, hogy mennyire rendellenesek s az
új szabályoktól és az új szokásoktól eltérők.
A leggyakrabban félénken, fenntartásokkal,
büntetésleszállításokkal, a kibúvó ajtók nyitvahagyásával,
visszafojtott hanggal, hivatkozva az engedékenységre, vagy a
félbeismerés bizonytalanságára jár el a vádhatóság. Il demande sa
tête et craint de l’obtenir. (Fejét kéri és fél, hogy megkapja azt).
Alapjában véve, amit az ítélőbírósággal együtt mindenekelőtt
óhajt az, hogy az ügy felmentéssel intéztessék el, minthogy a
felmentéssel elintézett ügy eltemetett ügy. Nem tér vissza többé,
nem támad fel, nem beszélnek róla többé. Nem olyan ügy, amelyet
valaki mindig rosszul elítéltnek talál, s amely valaki által mindig
feltámasztva, majd elkeseredettségből, majd politikai szenvedélyből,
majd egyszerű kedvtelésből, mint a rém megszállva tartja tíz-tizenöt
éven át a bíróságot, mely abban ítéletet hozott.
Lestranger erre vonatkozólag jellemző történetet beszél el,
amely, mindazon tudósítások után, amelyeket a vidékről nyertem és
mindazon eszmecserék után, melyeket emlékezetemben tartok,
maga az igazság és ezer hasonló esetnek hűséges képe.
Egy tizenkilenc éves orvvadász erőszakot tett az erdőben egy
parasztasszonyon, egy családanyán, majd megfojtotta azt. Ez
esetben nem kellett félni sem a bírói tévedéstől, sem a bírói
tévedések megrohanására mindig kész vádaktól. A vádlott nem
támasztott semmiféle nehézséget a beismerésre nézve. Nagy
állapot. Franciaországban minden elmarasztaló ítélet, amely nem
alapul a vádlott beismerésén bírói tévedés; de a vádlott beismerése
mellett a bírói tévedés vádja nem foroghat fenn, bár előfordulhatott
még az is, minthogy hamis beismerések is történtek; itt azonban
nem fordult elő. Az ügy tehát egészen tisztának látszott.
 Mégis féltek a bírák halálos ítéletet hozni. A bűntény gyűlöletes
volt mindenekfelett a falusi esküdtek előtt, akiknek feleségei és
lányai igen gyakran kénytelenek kimenni a faluból. Sőt mi több, itt
van egy tűrhetetlen ember, az áldozat özvegy férje, ki szomjazott a
bosszúra, dicsbeszédet mondott felesége felett, aki elhozta az
áldozat síró-rívó fiát, amíg ő tanuskodott. Elnök és közvádló mélyen
meg voltak zavarva.
«Mindent megtettem, amit tehettem, mondta az elnök a
közvádlónak. Hivatkoztam életkorára. Ismételtem a tizenkilenc évet.
Mindent megtettem, amit tehettem.»
– «Mindent megtettem, amit tehettem, szólt a közvádló az
elnökhöz. Egy szót sem szóltam a büntetésről. Csupán vádoltam.
Nem tarthattam védbeszédet mellette. Megtettem mindazt, amit
megtehettem.»
A törvényszéki ülés végén a csendőrség kapitánya egy kevés
vigasztalást nyujtott ezen uraknak. «Nincs húsz éves. Jó
magatartást tanusított a törvényszéki ülés alatt. Rokonszenves
ember. Lehetetlen, hogy a halálbüntetést végrehajtsák rajta. Egy
halálos büntetés végrehajtása itt egy ilyen békés városban! Nem
fogják halálra ítélni őt.»
Nem is tették meg. Az esküdszék enyhítő körülményeket talált. A
bíróság visszanyerte nyugalmát.
A számadatok támaszul szolgálnak Lestranger állításaihoz. A
könyörület felköltésére alkalmas bűntényeket: a
gyermekgyilkosságokat, magzatelhajtásokat mindig kevésbé üldözik;
azok pedig, amelyeket üldöznek, bármily nyilvánvalóak legyenek is,
igen gyakran büntetlenek maradnak: legalább is száz közül
huszonhat felmentés tizenkét esztendő alatt. A mai bíróságok
olyanok, mint assisi szent Ferenc-rendje.4)
Mindent összefoglalva: a bíróság vagy nem törődik hivatásával,
vagy pedig a nyugalomra irányuló hajlandósága miatt
méltányosságot gyakorol. Több gondot fordít saját nyugalmára, mint
a közbiztonságra. A bíróság nemsokára nem lesz egyéb, mint egy
nagy épületnek hatalmas, de kevésbé félelmetes homlokzata.
Már az is eléggé súlyos jelensége azon bizalomnak, melyet a
tömeg az igazságszolgáltatás üdvös szigorúságába helyez, hogy a
tetten ért bűnöst gyakran meglinchelik, vagy félig meglinchelik. Ez
azért van, mert tudják, hogyha nincs azonnal megbüntetve, nagy
eséllyel bír arra, hogy sohase legyen büntetve.
– Ámde ugyanez a tömeg, mint esküdtszék gyakran, majdnem
mindig, igen engedékeny.»
– Igen, mert a bűntény elkövetése és az ítélőbíróság ülése között
hat hó múlik el és ami a tömeget a bűntény pillanatában felindítja az
az áldozat szerencsétlensége, a bíróság ítélkezése pillanatában
pedig a vádlott szerencsétlensége. De az bizonyos, hogy a linchelés
szokása valósággal megvádolja úgy a bíróságnak, mint az
esküdtszéknek a felmentésekkel űzött visszaéléseit.
Maga a papság is, amely különben sokkal jobban ragaszkodik
hagyományaihoz, mint az állam bármely más osztálya:
demokratizálódik, oly értelemben, hogy a hitágazat és a
mystériumok tanára nem tanít többé egyebet a morálnál. Ezáltal
közeledni akar az alsóbbrendűekhez és közeledvén hozzájok, ily
módon akar hatni rájuk.
Bizonyára van némi igaza. Csakhogy elhanyagolván a dogmák
és a mystériumok magyarázását, megszünik tudós testület lenni és a
tudós testület címét használni, másrészről pedig alkalmazkodik az
első, bárhonnan jött filozófushoz, aki erkölcstant tanít, példákkal
magyarázza azt, sőt még szent példákkal is illusztrálja éppen oly jól
miként azt a lelkész képes tenni; ez arra indítja a népet, hogy ezt
mondja: «mi szükségem van a papokra, minthogy elegendők nekem
az erkölcstan tanárai?»
Ez az amerikázás nem nagyon veszélyes, sőt nem is rossz
Amerikában, ahol igen kevés világi erkölcstan-tanár van, de igen
nagy veszedelem Franciaországban, Itáliában, Belgiumban, ahol a
világi erkölcstan-tanárokban nincs hiány.
 Egyébiránt az összes foglalkozások körében a legnagyobb hiba
az, hogy azt hiszik, miszerint az élelmesség és ügyesség
összehasonlíthatatlanul értékesebbek az ismeretnél s hogy a dolog
kivitelére való képesség végtelenül többet ér, mint a megértés. Akik
gyakorolják a foglalkozást, hisznek ebben, azok pedig, akik
hivatkoznak ezen foglalkozásra, nincsenek elrémítve azáltal, hogy
akik betöltik azon hivatalt, hisznek benne. És ekként valósul meg
épen azon reális egyenlőség, amely felé a demokrácia
ösztönszerűleg törekszik. Nem tartja tiszteletben többé a
hivatottságot; de nem is lesz kénytelen hosszú ideig tiszteletben
tartani, mert a hivatottság épen eltűnőfélben van és nem fog várni,
hogy teljesen eltűnjék, amikor aztán nem lesz többé semmi
különbség a peres fél és a bíró, a hívő és papja, a beteg és orvos
között. A hivatottság megvetése lerontja apródonkint a hivatottságot
és a hivatottság megtagadva önmagát, elmenekül az ellene
támasztott megvetés elől. És ebben meg fognak az emberek
nyugodni.
 XI.

MEGKÍSÉRLETT GYÓGYSZEREK.

Igen lelkiismeretesen keresték még maguk a demokraták is a

demokrácia, ezen alkotmányos betegségének gyógyszereit.
Mindenekelőtt egy viszonylag arisztokratikus testületet tartottak meg
– amint hitték – a hivatottság menedékhelyéül. Megtartották a
senátust, melyet az általános szavazat – de csupán másodfokúlag –
rendelt ki. Egyébiránt megtartották a parlamentet (senátus és
képviselőkamara), amely ingadozó és állandóan megújítható
arisztokrácia, de amely mégis egy fajtája az arisztokráciának,
minthogy megakadályozza a nép által a nép egyenes és közvetlen
kormányzását.
Ezen gyógyszerek bizonyára nem megvetendők, ámde belátták,
hogy gyöngék azon okból, mert a demokrácia – hogy úgy mondjuk –
kijátsza azokat. Azon törekvése által, hogy a hivatottságot kevés
kivétellel távoltartja, olyan testületet alkot a képviselő-kamarából,
amely annyira hasonlít hozzá, úgy az ismeretek felületes jellege,
valamint a szenvedélyek hevessége által, hogy a dolgok akként
állanak, mintha a tömeg egyenesen és közvetlenül kormányozna s
ez – amint hiszem – épen annyit érne, mintha plebiscitumok által
kormányozna.
Ami a senátust illeti, némileg ezzel is az történik, vagyis inkább
ugyanaz történik vele, de kerülő úton megvalósítva. A senátust az
általános szavazat delegátusai választják, ámde ezen delegátusokat
nem a tömeges általános szavazattal választják, úgy t. i., hogy
például minden departement négy vagy ötszáz delegátust
választana, hanem a községek községi tanácsosai választják őket.
Tehát ezen községi tanácsosok kiváltképen a falusi községek
tanácsosai, akik hasonlíthatatlanul a legtöbb választást hatalmukban
tartják, minden indokból, ha nem is teljesen, de legalább is nagyon
érezhetőleg a préfetektől függnek. Ebből következik, hogy a senátust
egy kissé a préfetek választják, vagyis maga a kormány, miként az
első és második császárság alatt, – és ezt akarta az alkotmány
szerzője, aki mindent a kormánytól várt és aki azt óhajtotta, hogy a
központi hatalom ránehezkedjék a senátorok választására és ezt a
maga pártja számára tette, amely azonban egy másik pártnak
használt, vos non vobis.
Nagyon jól tudják Franciaországban, hogy egy ellenzéki
képviselő, aki biztos a kerületéről, és akit ott örökösön
megválasztanának, ha személyes érdekekből senatorrá akar lenni,
legalább is arra van kötelezve, hogy félig-meddig kellemes legyen a
kormány előtt, megalázza magát, szolgálatkész és kedveskedő
legyen, nehogy új törekvése rosszul sikerüljön. Ennélfogva
lehetetlen, hogy a senátusban igen erős és élénk ellenzék legyen.
Hasonló ez egy olyanféle senátushoz, amelyet általános
szavazattal választanak meg.
Általános szavazattal választják a képviselőkamarát, a
képviselőkamara kirendeli a kormányt, a kormány pedig többé-
kevésbé a senátorokat. Tehát a senátus rendkívül gyönge
demokráciaellenes gyógyszer és ha azt akarták, hogy ez legyen a
demokrácia korrektivuma, nem jutottak nagyon messzire az
eredmények terén.
Ha olyan kamarát akartak volna, amely lehetőleg hivatott és a
központi hatalomtól s viszonylag az általános szavazattól is
független, egy a nemzet alkotmányozó nagy testülete által választott
olyan kamarát kellett volna alkotni és nézetem szerint hasonlóképen
általános szavazattal megválasztani, de a következő módon eljárva:
az egész nemzet – felosztva csupán a kényelem szempontjából öt
vagy hat nagy kerületre – választ öt vagy hatezer delegátust, akik
háromszáz senátort választanak. Ily módon nem lenne sem
kormányi befolyás, sem a tömeg által való mesterkedés határozottan
az ő képére alkotott képviselet iránt, hanem igazán kiválasztottak
lennének, megtelve – hogy úgy mondjuk – annyi hivatottsággal,
amennyi az országban van.
Ez majdnem az ellenkezője annak, amint cselekesznek. A francia
senátus rendkívül gyönge demokráciaellenes gyógyszer.
A falusi demokráciát képviseli, a demokratikus kormány által
kissé parancsolólag vezetve és irányítva.
Egy másik gyógyszer – amelyet éppen oly lelkiismeretesen
kutattak fel, mint az előbbit: a hivatalnokok tehetsége biztosítékainak
a vizsgálatok és versenyvizsgálatok rendszere által való felderítése,
kinyomozása – és ezen vizsgálatok és versenyvizsgálatok által való
megállapítása volt. Az igen aprólékos és komplikált vizsgálatok, vagy
versenyvizsgálatok minden életpálya kezdetével, a jelölt képességét
minden szempontból bebizonyító természetüknél fogva, lehetővé
teszik ilymódon, hogy a hivatali állások csupán érdem alapján,
minden kegy kizárásával töltessenek be.
– Ezt hívjátok antidemokratikus gyógyszernek! Demokratikus ez
a szó kitünő értelmében!
– Bocsánat! Antidemokratikus lenne, ha monarchiában volnánk;
antiarisztokratikus, ha arisztokratikus uralom alatt volnánk, de
antidemokratikus, mert demokráciában élünk. A hivatali állások
betöltése pályázat mellett, a cooptatio egyik faja. Midőn a
bíróságoknak a bíróságok által való kirendelését indítványoztam,
úgy hogy az összes bíróságok a semmitőszéket, a semmitőszék
pedig az összes bíróságokat rendelje ki, bizonyára paradoxon-nal
vádoltak meg, miként ez mindig történik, valahányszor mást
indítványozunk, mint ami gyakorlatban van, jóllehet nem tettem
egyebet, mint alkalmaztam bizonyos kiterjesztéssel a bíróságra azt,
ami a hivatalnokokra alkalmazásban van. Bizonyos mértékben és
eléggé tágas mértékben a hivatalnokok cooptatió által önmaguk
sorozzák be magukat.
 Nem nevezik ki egymást a hivatalnokok, – nem, de kizárják a
hivatalnok-jelölteket, akiket hivatalnokul nem akarnak. A vizsgálatok
a kontárok ostracismusa. Nem lépnek be a hivatalnokok testületébe
csak azok, akiket a kormány nevezett ki, de a kormány csak azokat
nevezheti ki, akiket mi hivatalnokok fogunk előzőleg kijelölni, hogy
ezekké lehessenek. Ez erősen cooptatio.
Az a jury, amely a saint-cyr-i iskolába jelöltet vesz fel:
katonatisztet nevez ki. Az a jury, amely jelöltet vesz fel a
műegyetemre: hivatalnokot, vagy mérnököt nevez ki. És az a jury,
amely visszautasít egy jelöltet a saint-cyri iskolából, vagy a
műegyetemről, jogtalan támadást intéz a nemzeti souverainitás
ellen, mert megtiltja a nemzeti souverainétás-nak, hogy ezen fiatal
embert katonatisztté, vagy mérnökké tegye. Ime a cooptatio egy faja,
ime a hivatottság biztosítékának egy neme, ime a kontárság és azon
kedvezés ellen emelt gát, melynek a kontárság képezheti tárgyát.
Nincs semmi szükségem annak kijelentésére, hogy ez a
cooptatio eléggé korlátolt. Az életpálya előcsarnokára szorítkozik. A
hivatalnokok jury-ja által már egyszer hivatalnokká avatott jelölt, az
előmenetel, előléptetés és a hivatalból való eltávolításra nézve –
némely eset kivételével – egyedül a központi hatalomnak van
alárendelve. A hivatalnokok cooptatiója szorosan kizáró cooptatio. A
korlátozás megtörténte után a kinn nem rekedt a kormány, vagyis a
demokrácia, vagyis a politika zsákmányává lesz és létrejöhetnek és
létrejönnek mind azok a visszaélések, amelyeket fentebb
megjelöltünk. Azonban rá kellett mutatni, hogy legalább van valami
dolog, amit kitaláltak és fenntartanak a kontárság mindenhatósága
ellen is, amely nem engedi meg neki, hogy korlátlanul souverain
legyen.
Csakhogy ez a megelőző rendszer eléggé rosszul van szervezve
s nem hagyhatjuk jóvá, csak akkor, «ha más oldalról néznénk»,
miként Boileau84 mondja.
A vizsgálatok Franciaországban mindenben észellenesen vannak
berendezve, – akarom mondani a tudás és hivatottság
összezavarására vannak alapítva. Nagyon lelkiismeretesen keresik
a hivatottságot és a tudásban vélik ezt megtalálni, ami tévedés. A
vizsgálat azt követeli a jelölttől, hogy tudjon, a versenyvizsgálat
pedig, hogy többet tudjon, mint mások; és majdnem ez minden, amit
a vizsgálatok és versenyvizsgálatok követelnek. Innen ered
civilisatiónk legfájdalmasabb sebeinek egyike: a vizsgálatokra való
előkészülés.
A vizsgálatokra való előkészülés a tudás falánk elnyelése,
összehalmozás és hízlalás, amely eleinte teljesen passivvá teszi, a
talán igen tehetséges embert abban a korban, amely a szellemi
tevékenység legélénkebb időszaka, aki később a túlterhelés hatása
folytán megcsömöröl minden szellemi munkától és egész életére
tehetetlenné teszi az ifjúságának öt, nyolc, vagy tíz évén át ily
módon kezelt patienst.
Meg vagyok arról győződve, – ha megengedik nekem, hogy
önmagamról beszéljek s egy általam igen jól ismert példára
támaszkodhassam, – hogyha huszonöt éves koromtól kezdve
hatvanhárom évemig egy keveset dolgoztam, ez azért volt – s ezzel
hizelgek magamnak, – mert a vizsgálatokon és
versenyvizsgálatokon csak fél eredményt értem el. Mindig tudvágyó
lévén, sok dolog iránt érdeklődtem a «tanrend anyaga» iránt, de más
anyagok iránt is és a tanrend elhanyagolódott. Vizsgálatra
bocsátottak. Igen gyakran visszavetettek; végre elértem a
huszonhatodik életévet, de túl nem erőltetve, le nem verve és
egyáltalában meg nem csömörölve a szellemi munkától. Elismerem,
hogy bajtársaim némelyike, – akiknek sohasem hiányzott egy
vizsgájuk sem és akik mindazokat fényesen tették le – éppen úgy
dolgoztak, mint én a hatvanadik életévig, de rendkívül kevés van
ilyen.
Furcsa dolog, hogy ezen vizsgálati rendszernek kétségtelenül
nem ugyan szomorú, de láthatólag eléggé nagy következményei
nem okozzák annak elhagyását, ami egyébiránt túlhajtás lenne, de
azt okozzák, hogy még megnehezítik és komplikálják azt. A jogi-
vizsgálatok, a jogi, magántanári, kórházi-segédorvosi
versenyvizsgálatok sokkal «nyomasztóbbak», mint valaha, sokkal
nagyobb anyagi áldozatot kivánnak, sokkal nagyobb szellemi érték
követelése és bebizonyítása nélkül. Valóban erre a kijelentésre jutok
itt: a vizsgálatok többé nem egyebek, mint az egészség próbái; de jól
próbára teszik az egészséget, legalább is annyira, hogy lerontják
azt.
Egy példa amit jól ismerek. Ahhoz, hogy valaki kiváló, előkelő
középiskolai tanár legyen, szükséges, hogy baccalaureatussal,
licentiatussal bírjon, magántanár és doktor legyen. Ez már
számításba jövő dolog. Ez tíz vizsgálatot, vagy versenyvizsgát jelent:
kettő az elsőrendű baccalaureatusra, kettő a másodrendűre, kettő a
licentiatusra, kettő az aggregatióra,85 kettő a doktorátusra esik. De
ez sem látszott elégségesnek. Megjegyezték, hogy a másodrendű
baccalaureatus és a licentiatus között rendszerint két esztendő, a
licentiatus és az aggregatio közt rendszerint két esztendő, az
aggregatio és a doktorátus közt rendszerint három vagy négy
esztendő van. Látjátok a veszélyt! A licentiatus és az aggregatio közt
– anélkül, hogy e pillanatban tovább mennénk – a jövendő professor
két esztendővel rendelkezik a maga számára. Vagyis, hogy ezen két
esztendőből az első alatt önállóan dolgozik. Szabadon dolgozik, úgy
fejlődik, amint azt megérti, vizsgálatra való előkészülés nélkül,
anélkül, hogy a 12-ik hónap végével bekövetkező vizsgára gondolna,
anélkül, hogy megállapított programmnak vetné magát alá! Ez
borzasztó. Ez megrázó, hogy a fiatal ember vagy pihen és egy kissé
kifujja magát, vagy kifejlődik egyéni képességeinek megfelelőleg
vagy egyéni ízlése szerint. A jelölt személyisége egy alkalommal egy
pillanattal rendelkezik, amelyet meghagytak neki, hogy
kibontakozzék. Ezt meg kellett akadályozni.
A licentiatus és az aggregatio közt egy közbeeső vizsgálatot
kreáltak, kétségtelenül olyan vizsgálatot, amely maga a jelölt által
választott munkát foglal magában, ezt el kell ismerni, de olyan
vizsgálatot, amelynek tárgyát a tanároknak jóvá kellett hagyni; olyan
vizsgálatot, amely olyan munkát tartalmaz, amelyre nézve a jelölt a
tanárokkal tanácskozni tartozik; egy olyan vizsgálatot, amely olyan
munkát tartalmaz, amelyre nézve a tanárok többé-kevésbé vele
együtt dolgozni tartoztak, végeredményben amelynek, ha nem is
célja, de eredménye az, hogy megakadályozza az egész
elvesztegetett év alatt a tanítvány érvényesülését, hogy magába
mélyedjen, megtalálja és termékenyítse önmagát.
Tíz esztendő alatt évenkint egy vizsgálat, ez a modern tanár
ideálja a tanárok képzésére nézve. Minthogy a másodrendű
baccalaureatus és a licentiatus között két esztendő van, csakhamar
észreveszik, hogy az első év végével egy vizsgálat szükséges és a
közép és felső tanulmányokat közvetítő bizonyítványt (Certificat
d’études intermédiaires – secondaires – superieures) fogják kreálni.
Minthogy az aggregatio és a doktorátus között négy esztendő van,
csakhamar tanácsolni fogják, hogy három vizsgálatra van szükség
azon rendeltetéssel, hogy észrevegyék és felismerjék mennyire van
a jövendő doktor tételeivel és hogy segítsék azok elkészítésénél s
megakadályozzák, hogy egészen egyedül készítse el azokat: az első
vizsgálat a doktorátus tételeinek bibliografiájáról – a második
vizsgálat a doktorátusi methodologiáról, – a harmadik vizsgálat a
tételek védelmezésére való előkészületről szól, végül maga a
doktorátus van.
Ebből következik az, amit el kellett érni, először, hogy a tanuló
tizenhetedik évétől, huszonhetedik vagy harmincadik évéig tizenhat
vizsgálatot vagy versenyvizsgálatot állt ki; azután egyedül sohasem
dolgozott; mindig egy tantervhez tartotta magát tizenkét havi
határidő alatt a vizsgára való tekintettel; hogy egyik vagy másik tanár
tetszését megnyerje, alkalmazkodik nézeteikhez, fogalmaikhoz,
általános ideáikhoz, mániáikhoz; tanáraik segítik, magukkal
ragadják, a tanítvány átengedi magát, soha sem tud, nem is akar
tudni, nem is szabad tudnia, sőt ez kockázatos is volna;
hozzászokik, hogy ne tudja az életben azt, amit ő maga gondol vagy
elképzel, ami után kutat, vagy kutatni akarna; hogy ne tudja amivé
önmaga fejlődhetnék. Mindezekkel harmincadik éve után fog
foglalkozni.
Egyáltalán semmi egyéniséggel ne bírjon addig, amíg nem késő;
ez az elv.
Honnan ez a düh? Honnan ez a vizsgáztató mánia? (ex-
aminomania). Helyesen gondoljátok, ez először egyszerű
dandinomania. Dandin86 makacskodva ismételgette: «Ítélkezni
akarok.» A tanár – bizonyos életkorban – vizsgáztatni akar. Nem
szeret többé tanítani; mindig vizsgáztatni szeret. Ez igen
természetes: midőn tanít ő felette ítélkeznek, midőn vizsgáztat, ő
ítélkezik. Mindig jobban szeretik az utóbbit, mint az előbbit. Izzadni a
páncél alatt és érezni, hogy vizsgáztatják, méltatják, vitatkoznak
felette, betekintenek okmányaiba, a tanulók és műkedvelők
hallgatósága előtt kissé gúnyolják; nem lehet megtűrni bizonyos
korban ezen keserves állapotot; vizsgáztatni, a bíró méltóságában
trónolni, nem tenni egyebet, mint bírálni, nem produkálni semmit s
csak akkor lépni közbe, midőn a bírói illetőségének alávetett hebeg
és megjegyezni neki, hogy bakot lőtt, azonkívül egész éven át a
tanulót a közelgő vizsgálat üdvös megfélemlítése alatt tartani a
nyujtandó segély kecsegtetésével, amelyre a tanítványnak szüksége
van és amelyet keres, nehogy a tanár nemtetszését vonja magára:
mindez kellemes és kipótolja a mesterség unalmait. A
vizsgáztatómánia felerészben a vizsgázó által kiállt rettegésből,
felerészben pedig a mások vizsgáztatásából származó derültségből
áll.
Így van ez; de van ezenkívül más is. Az önállóság korai
kivirágzásától és kifejlődésétől rendkívüli módon írtóznak a
vizsgáztatás mániájában szenvedők.
Írtóznak az autodidaktáktól. Irtóznak attól, aki önállóan
gondolkozik és aki önállóan kutat huszonöt éves korában. Oly
hosszú ideig, ameddig csak lehet kotlóskodni akarnak a fiatal
szellem felett és nem engedik saját lábain járni csak igen későn és
megengedni a gúnyolódóknak, hogy ezt mondják: addig, amíg lábai
teljesen elcsenevészedtek. – Nem mindenben tévednek. Az
önkéntes autodidakta a legtöbbször felfuvalkodott, hiú szellem, aki
örömmel gondolkozik önállóan és akinek gyönyörűsége telik abban,
hogy mások gondolatát lebecsülje. De nem kevésbé fordul elő az,
hogy az autodidakták között találkoznak az erőteljes szellemek, akik
hősiesen felkutatják az ismeretek körét és kibővítik azt. Kérdés
tehát, melyik a helyesebb eljárás? az-e előnyben részesítve a rossz
autodidaktákat kímélni és megőrizni a jókat, vagy pedig útjukba
állani és megszorítani a rosszakat és így megölni a jókat is. Ezen két