A születés

A vajúdás szakaszai
Méhnyak

Az életben a legnagyobb változás maga a születés. A magzat a méhen belül mind az oxigént, mind a tápanyagot
az anya szervezetén keresztül kapta. Világra jövetele után már az életben maradáshoz (légzés, anyagcsere) saját
szervezetének nagyfokú önállóságára lesz szüksége. A szülés a vajúdás folyamatával indul el, mely átlagosan
266 nappal a megtermékenyülés után kezdődik. A magzatburok, melyben eddig a magzat lebegett, megreped, és
magzatfolyadék kezd szivárogni a hüvelyből. A magzatvíz elfolyására órákkal a vajúdás megkezdése előtt
éppúgy sor kerülhet, mint amikor az már javában tart. A vajúdás és szülés három szakaszát különböztetjük meg,
és ezek közül az első a leghosszabb. Az összehúzódások, melyek kezdetben enyhék és rendszertelenek, mostanra
felerősödnek, és egyre sűrűbben következnek egymás után. A méhnyak, a méh hüvely felé vezető nyílása, a méh
izomzatának erős összehúzódásain át fokozatosan kitágul. A medence csontjai közti ízületek és a környező
izmok is engednek merevségükből. A vajúdás eltarthat órákig, sőt napokig is. Minden szülésnél másképpen
alakul. Az átlagos ideje kb. 14 óra. A méhösszehúzódások eleinte 15-20 percenként következnek, és 15-60
másodpercig tartanak.
Szülőcsatorna

Miután a méhnyak teljesen kitágult, és az anya elkezdi kinyomni a kisbabát, kezdetét veszi a második szakasz.
Ez kis szerencsével fél óra alatt véget ér, de éppúgy eltarthat két óráig is. Ebben a szakaszban a szülőcsatorna
kiszélesedik, és a már teljesen kitágult méhnyakon át a magzat a hüvelybe érkezik. A méhösszehúzódások már
kb. percenként követik egymást. Ezek segítik az anyát, hogy a magzatot erőből kifelé tolja, azaz megszülje.
Normális esetben a kisbabák fejjel előrefelé kerülnek be a szülőcsatornába, és születéskor is a fejük bukkan fel
először. Nehezíti a szülést, ha a baba farfekvésű. Ilyenkor lábbal vagy medencével előre indul meg a
szülőcsatornában. A szülés közbeni komplikációk egyes eseteiben az orvosok műtéti beavatkozással
(császármetszés) segíti világra a magzatot. Amint a kisbaba megszületik, a köldökzsinórt elszorítják és elvágják.
Majd a szülésznő vagy orvos meggyőződik róla, hogy minden rendben van-e az életfunkciókkal, és az újszülött
rendesen lélegzik-e.
Méhlepény

A vajúdás harmadik szakasza a gyermek születése után kezdődik el és a méhlepény távozásáig tart Az
egészséges placenta nagyon fontos a magzat fejlődése szempontjából. Ez a korong alakú szerv teremti meg az
anya és a növekvő magzat közötti életfontosságú kapcsolatot. Működésével a még éretlen tüdőt, vesét, májat és
emésztőrendszert helyettesíti. A magzat a méhlepényhez a köldökzsinórral kapcsolódik, ennek három egymásba
fonódó ere szállítja az anyai véráramból a méhlepénybe jutó tápanyagokat a magzatba. A méhlepény az anya
véréből oxigént, tápanyagokat vesz fel, a magzat vérkeringéséből pedig eltávolítja a káros anyagcseretermékeket
(szén-dioxidot és oldatokat). A terhesség alatt szilárdan tapad a méhfalhoz. A csecsemő megszületése után
leválik és a magzatburokkal együtt kilökődik a méhből (tulajdonképpen „megszüli” azt is az anya), hiszen
elveszíti a korábbi funkcióit, immár nincs rá szükség a továbbiakban. Súlya ekkor körülbelül fél kiló. A placenta
megszületése után a méh összehúzódik, vérzés nincs. A méh kb. 6 hét alatt éri el újra eredeti méretét.

A szülés kulturális változatai

Nyugati kultúra

A szülés biológiája mindenütt a világon ugyanolyan. A gyermekváráshoz, terhességhez való viszonyulás és a

szülés közbeni eljárások, hagyományok kulturálisan meghatározottak, népenként, népcsoportonként és időhöz
kötötten is változhatnak. A nyugati kultúrában (Európa, USA) a gyermekek nagy része ma már kórházban
születik, szülésznő és orvos felügyelete mellett. A XIX. században még otthon szültek a nők, jobbára csak a
bábára vagy a nőrokonokra számítva. A XX. század végétől ez szinte mozgalomként éledt újra hazánkban (ismét
sokan szeretnék az otthonszülés intimitását, meghittségét választani), sok vitát váltva ki ezzel az orvosok és a
társadalom körében. Az ellenzők főként azzal érvelnek, hogy komplikációk esetén a kórházi körülmények (pl.
műtőszoba, inkubátor, stb.) adott esetben megmenthetik a gyermek és az anya életét is. Másrészről a nyugati
kultúrákban általában örömteli esemény a babavárás és az egészséges csecsemő születése. Persze ezt is
befolyásolja a család anyagi és kulturális szintje, a baba neméhez kapcsolódó elvárások (sok esetben csak a fiú
utódnak örülnek igazán, főleg az elsőszülött esetén). A beteg, illetve rendellenességgel született gyermekek
esetén nagyon nehézzé válik a szülők helyzete. Egy efféle traumát egy jól működő, szeretetteljes család is
nehezen tud feldolgozni.
Afrika

Afrika egyes népcsoportjainál a szülést a nők titokban és egyedül, segítség nélkül hajtják végre. A vajúdás
kezdetekor elvonulnak a többiektől, és már csak újszülöttjükkel együtt térnek vissza a közösséghez. A természeti
népeknél gyakori, hogy nem csinálnak problémát ebből a természetes folyamatból: náluk a születés és a halál is
az élet velejárója. Vannak olyan más afrikai törzsek, akiknél szigorúan csak az asszonyok lehetnek jelen a
vajúdás és a szülés során. Náluk ilyenkor még a férjet is elzavarják otthonról, és minden eszközét kirakják a
házból. Van példa arra is az egyik nigériai törzsnél, hogy a terhességet betegségnek tartják, ezért a várandós
anyát „gyógyítóra” bízzák. Természetesen sokféle hiedelem, babona is kapcsolódik a születéshez. Ahol fejletlen
a tudomány, iskolázatlanok az emberek, ott a szülést is sokszor misztikus eseménynek tartják, s eszerint is járnak
el a szülő nővel. Mégis a kulturális hagyományok különbségei ellenére is a legtöbb esetben a család és a
közösség számára is boldog esemény egy új jövevény érkezése.
Orvosok

Sokan úgy vélik, és a statisztikák is ezt támasztják alá, hogy a vajúdás és szülés közbeni orvosi beavatkozásra
manapság többször van példa mint szükség. Azaz a fejlett orvostudománynak, a jól képzett orvosoknak és a
korszerű kórházaknak köszönhető lehetőségeket előszeretettel veszik igénybe a kismamák. Ilyenek például a
fájdalom csillapítására szolgáló módszerek, például az epidurális érzéstelenítés. Sok vita folyik a különféle
gyógyszerek esetleges magzatot károsító mellékhatásairól. A lehetséges veszélyek, illetve sok esetben inkább
csak a félelmeik miatt sok anya nem meri vállalni a fájdalomcsillapítás kockázatait. Kétségtelen nagy előnye
viszont az, hogy nem merül ki teljesen a szülő nő. A nem "megszenvedett" szülés kevésbé kimerítő az anya és az
újszülött részére, így a kettejük közti kapcsolatfelvétel testileg és lelkileg is kiegyensúlyozottabban folyhat. A
másik gyakran előforduló orvosi beavatkozás a szülés mesterséges beindítása (gyógyszerekkel,
burokrepesztéssel), illetve a magzat műtéti úton való kiemelése az anya testéből. Természetesen a
császármetszést a baba és anyja egészsége érdekében, sokszor életmentő műtétként és csak indokolt esetekben
szabad és kell elvégeznie az orvosoknak.

Az újszülött állapota
Fizikai állapot

Az újszülött súlya születéskor átlagosan 3-3,5 kg, hossza 50 cm körüli. Ettől egyénenként és nemenként is
jelentős eltérések lehetnek. A 2500 g születési súly felett normál súlyúnak tartják a gyermeket. Az újszülött a
kezdeti napokban úgy 7 százalékot elveszít a súlyából, majd gyorsan gyarapodni kezd. Az első év végére a
kisgyermek súlya már a kezdeti háromszorosára, a hossza/magassága kb. másfélszeresére nő.

A csecsemő testformája más, mint a felnőtté: a feje aránytalanul nagy a test többi részéhez viszonyítva, míg a
végtagok rövidek és az izmok fejletlenek. Születéskor az agy nagy része funkcionálisan még nem elég érett.
Kivételt képez a gerincagy és a nyúltagy, mert ezek az alapvető, létfontosságú reflexek (légzés, nyelés, szopás)
központjai. Születéskor az újszülöttek fizikai állapotát (szívverés, légzés, izomtónus, reflexválasz, bőrszín) az
Apgar-skálán mérik. Így ki tudják szűrni a gyengén fejlett gyermekeket és gyors orvosi beavatkozásra is sor
kerülhet.
Viselkedés

A gyermekek születésükkor még csak néhány feltétlen reflexszel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik az
életben maradásukat. Ezekből alakulnak ki majd a későbbiekben a feltételes reflexek, melyek már a
környezetükhöz, az új helyzetekhez való magasabb rendű alkalmazkodásukat segítik elő. Az újszülöttek
viselkedésének vizsgálatára is fejlesztettek ki módszereket. Ezeket is a veszélyeztetett csecsemők kiszűrésére, a
megfelelő kezelés mielőbbi megkezdésére használják. Ilyen például a Brazelton-újszülöttskála, mely a
reflexeket, reakciókészséget, mozgási képességeket és a figyelmet méri. Ezekből a korai eredményekből a
későbbi fejlődés ütemére levonható tanulságok hitelét sok kutató megkérdőjelezi.
Komlikációk

Sajnos viszonylag sok újszülött számít veszélyeztetettnek: magzatkori fertőzések, egyéb rendellenességek, szülés
közbeni komplikációk stb. miatt. A veszélyeztetettség egyik vezető oka a koraszülések következményeiből
adódik. A dohányzó, alkoholt, drogokat rendszeresen fogyasztó, rossz fizikai és egészségi állapotban lévő anyák
magzatai különösen veszélyeztetettek ebből a szempontból is. Ikerterhességek esetén szinte mindig korábban
születnek meg a gyerekek. Bizonyos méhen belüli fertőzések, genetikai rendellenességek is vezethetnek
koraszüléshez. A magzat normális kihordási ideje 37-43 hét. Az alsó időérték előtt született gyermeket
koraszülöttnek nevezzük. A koraszülöttek szervezete még nem elég érett. Ennek fokozata a születés idejétől is
nagymértékben függ. Ezek a csecsemők sokszor még nem rendelkeznek az önálló létfenntartáshoz szükséges
fejlettségi szintű tüdővel, emésztő- és immunrendszerrel. Közöttük régebben nagy volt a halálozási arány, de ma
már az orvostudomány fejlődésének (inkubátor, lélegeztető gép), és a kórházban történő szülések esetén a gyors
orvosi beavatkozásnak köszönhetően ez az arány jelentősen lecsökkent. Sőt, ha a koraszülött időben kap
megfelelő orvosi ellátást, ha nincs maradandó károsodása, és szülei is támogató, szerető környezetet biztosítanak
számára, nagy eséllyel behozza kezdeti lemaradását, és egy idő múlva fejlettsége elérheti a normál időben
született kortársaiét.

Összefoglalás
Ellenőrző kérdések

1. Milyen szakaszai vannak a vajúdásnak?

2. Milyen feladatokat lát el a méhlepény?
3. Mik az otthonszülés ellen szóló érvek?
4. Milyen szüléssel kapcsolatos kulturális eltéréseket ismersz?
5. Melyek a leggyakoribb a szüléssel kapcsolatos orvosi beavatkozások?
6. Milyen vizsgálatnak vetik alá az újszülötteket?
7. Milyen okai lehetnek a koraszülésnek?