Játék és képzelet

A játéktevékenység és a mese szerepe

Szociodramatikus játék

A gyermek, mivel nem ismeri a valóságot, és az nem is áll úgy az ellenőrzése alatt, mint a felnőttnek, a képzelet
világát választja érzelmei, vágyai kívánságai teljesítésének színhelyéül. Ennek legáltalánosabb megjelenési
formái a játék és a mese. A gyermekkor alapvető tevékenysége a játék, ami óvodáskorban válik uralkodóvá. A
játék jelentősége messze túlmutat önmagán: a valóság megismerésének ez a legfőbb forrása a gyerekek számára.
Általa a gyermek ismereteket szerez a környezetéről, viselkedési mintákat sajátít el, és különböző szituációkat
modellez, így jutva élményekhez, tapasztalatokhoz. A játék egyik típusa a szociodramatikus játék, ami
óvodáskorban válik uralkodóvá. Ennek legfőbb feltétele, hogy a gyermek rendelkezzen egy bizonyos fokú
absztrakciós képességgel, vagyis át tudja vinni előzetes emlékeit, tapasztalatait más tárgykara. Így válhat pl. egy
széksorból vonat, vagy egy papírdobozból televízió. A játék lényege, hogy két vagy több gyermek különböző
szociális szerepeket játszik (pl. papás-mamás). Ezeken a képzeletbeli élethelyzeteken keresztül pedig
szocializálódik, és birtokába kerül olyan ismereteknek, érzelmi, morális síkon is, amelyek a sikeres felnőtt
élethez szükségesek. A szerepjáték másik alapvető feltétele, hogy a gyermek számára a felnőtt mintává,
példaképpé váljon. A játék tudatos tevékenység, amely során egy meghatározott koncepció alapján a gyermek
rekonstruálja az őt körülvevő környezet egy részét. Bár a felszínen a valóságtól eltérő jellemzők dominálnak
benne, paradox módon mégis a valóság teljesebb átélésre ad lehetőséget.
Mese

A gyermeki képzelet fejlődésében minőségi változást hoz a beszéd elsajátítása, ami lehetővé teszi, hogy a
fantáziája a mesén keresztül szárnyaljon és fejlődjön. Mivel a hallott szavakat belső képekkel tudja követni,
felismerhet olyasmit, amit már tudott, illetve előre sejthet bizonyos történéseket. A mesehallgatás tehát egy
magasabb rendű, elvontabb tevékenység, mint a játékhoz kapcsolódó fantáziaműködés. Óvodás kor kezdetén a a
gyermek első meséinek hőse ő maga, később az állatmesék szereplőivel azonosítja magát. 4-5 éves korban már
nincs szüksége ennyire szoros személyes kapcsolatra, az olyan mesék kerülnek előtérbe, amelyekben királyok és
pásztorfiúk helyettesíthetik őt és környezetét, és amelyek tele vannak csodás lényekkel, mágikus elemekkel. Míg
három éves korban nem tud különbséget tenni a mese és a valóság között, négy évesen már fel tudja ismerni a
valósággal szembeni ellentmondásokat, például hogy az egér nem tud beszélqni, vagy a tyúk arany tojást tojni.
Ahogy bővülnek ismeretei, tapasztalati a valóságról, úgy veszíti el a mesevilág számára az addigi misztikus,
mágikus töltését – ennek ellenére a mese iránti érdeklődése akkor is változatlan marad, amikor már fel tudja
ismerni, hogy a mese nem egyenlő a valósággal. Tehát a mese egész világa, felépítése, a benne működő etikai
rend a gyermek érzéseinek, vágyainak szolgálatában áll, a gyermeki fantáziával teljes összhangban lévő
rendszer. A gyermek kiegyensúlyozott szellemi-érzelmi fejlődéséhez mindenképpen szükséges, hogy a mesével
rendszeresen szoros kapcsolatba kerüljön, mert amellett, hogy ez örömet, boldogságot jelent a számára, a mese
erkölcsi tartalma beépül a személyiségébe, segít az erkölcsi rend tudatosulásának kialakításában, a
szocializációban. A mai napig hallhatunk olyan véleményeket, amelyek szerint még hagyományos értelemben
vett, „klasszikus” mesék is, mint amilyen pl. a Piroska és a farkas, károsíthatják a gyermekek személyiségét,
világképét a bennük lévő erőszak, durva agresszió révén. Hiszen az előbb említett mesében például a farkas
előbb a nagymamát, majd utána az unokáját falja fel. De nem sokkal kíméletesebb a befejezés sem, amelynek
során a vadász felnyitja a farkas gyomrát, és kövekkel tölti meg, minek következtében a negatív főszerepet
alakító jószág végül a folyóba vész. Mindez pedig, ha például mozifilmben ábrázolnánk a fenti eseményeket,
kétségtelenül elég brutális benyomást keltene. A mese azonban bizonyos formai elemei révén hangsúlyosan
elhatárolódik a valóságtól, azáltal, hogy a cselekményt nem valóságos időbe és/vagy térbe helyezi, és ezt a
befogadó számára egyértelműen jelzi (pl.”egyszer volt, hol nem volt”; „az óperenciás tengeren is túl…”).
Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a mesehallgatás/olvasás, illetve a képi befogadás jellegéből
adódóan más-más hatást tesz a befogadóra. Egészen másképp hat ugyanaz a történet verbálisan, vagy írott
formában a gyermekre, amikor lehetősége van a saját belső világa számára „lefordítani”, értelmezni,
„megemészteni” a hallottakat. Mindezeken túl számos kortárs pszichológus szerint az ezekben a mesékben rejlő
agresszió pontosan az a minőségű és mennyiségű „erőszak”, pontosan abban a struktúrában, ami nem hogy káros
lenne, hanem éppen ellenkezőleg: szükséges a gyermekek számára, mivel lehetővé teszi saját belső
konfliktusaik, félelmeik feldolgozását.

A rajz és ábrázolás fejlődése

3 éves korig

A gyermek rajzai tükrözik a pszichológiai fejlődését, ezért a rajzokon keresztül képet kaphatunk arról, hogy
éppen hol is tart ebben a fejlődésben. Mára bebizonyosodott, hogy a gyerekek rajzai ugyanazokon a fejlődési
fázisokon mennek keresztül. Három éves korig az a jellemző, hogy nem beszélhetünk rajzolásról abban az
értelemben, hogy a gyermek tudatosan képet készítene. Itt még arról van szó, hogy a ceruzát kezébe fogva
mozgatja a papíron, ami ott nyomot hagy, és örömet okoz a rajzolónak. A végeredmény egy firka lesz, aminek
aztán a gyermek jelentést ad, ami menet közben akár meg is változhat. Vagyis a firka és a jelentés között nincs
tartalmi összefüggés. A kifejezés itt nem szabályozott, nem előre tervezett, és csak saját magát képviseli. Ám ez
a tevékenység már a valódi ábrázolótevékenység kezdete.

3-7 éves kor

Három éves korban megjelenik az ábrázolás szándéka a rajzban, és mind nagyobb szerephez jut a látás, de még
ellentmondásban van a rajzolás technikája és az, ahogyan a valóságot szemlélik. A gyerek ugyanis tagolatlan
egészként látja és éli meg a környezet formáit, de rajzolás közben mégis részletről részletre halad, azonban
ezeket a részleteket is önálló egésznek látja. (Ezt Nagy László sémákban való rajzolásnak nevezte.)
Aránytalanság jellemzi az ilyen rajzot; az érintkezés, benne foglalás ábrázolására még képtelen a gyermek.
Irányai véletlenszerűek, nem felelnek meg a valóságnak. Ugyanakkor nagy előrelépést jelent annak felismerése,
hogy a vonalak adott esetben létező dolgokat jelentenek. A rajzolás gyors ütemben fejlődik óvodás korban, az
ábrázolt tárgy egyre több sajátossága jelenik meg a papíron. Az ember rajza például kezdetben csak egy fejnek,
illetve egy törzsszerű formának rajzolásával kezdődik, amiből két láb nő ki. Majd a fej és lábak közé a törzs
iktatódik, később megjelenik a fül, a szem, a száj, az orr stb. Keveredik a profil és a szembe rajzolásmód.
Átlátszóak a rajzok, vagyis látható a lovas másik lába is (amit rendesen a ló eltakar), a rajzoló átlát a házak falán,
stb. Fokozatosan megjelenik a harmadik dimenzió. Ahogy a gyerekek tapasztalatokat szereznek a rajzolás terén,
lépésről lépésre kialakul a tárgyak sztereotip ábrázolásmódja, pl. a ház egy ötszög alakú idom, a nap egy kör,
amelyből vonalak ágaznak szét, a virág egy kör, amely ellipszisekkel van körülvéve stb. Végül a gyerekek
elkezdik élményeiket ábrázolni, az emberek és tárgyak leképezésével együtt. A részletek a rajzon az alapján is
gazdagodhatnak, hogy a gyermek mit tart fontosnak. Ha például szeret labdázni, akkor a labdázó gyerekeket
ábrázoló rajzon a labda feltűnően nagy lesz.

7-11 éves kor

Ebben az időszakban gyermek számára egyre fontosabb lesz, hogy rajzai minél hűebben tükrözzék a valóságot.
Az ábrázolás egyre finomabbá válik, a különféle részletek iránti érzékenység növekszik. A rajz jobban hasonlít a
témára, mint korábban. Ehhez hozzájárul, hogy a rajzolás technikája is fejlődik, és a kép kompozíciója is egyre
összetettebbé válik Végül elmondhatjuk, hogy a modern pszichológia fejlődésre vonatkozó elméletei elég
sokféleképpen vélekednek a fejlődésről, és ez az ábrázolás képességének fejlődésére is igaz. Bár a különböző
magyarázatokat máig nem sikerült egységes elméletté szerkeszteni, erre jelenleg is több próbálkozás irányul. A
sokféle elméletet talán mégis praktikusabb egymás kiegészítőjeként szemlélni, mint értékbeli rangsort felállítani
közöttük.
Összefoglalás
Ellenőrző kérdések

1. Miért fontos a szociodramatikus játék?

2. Mi a feltétele annak, hogy a gyermek szociodramatikus játékot játsszon?
3. Miért szükséges hogy a gyermek a mesével rendszeresen szoros kapcsolatba kerüljön?
4. Mivel indokolható az olyan vélemény, amely szerint még a „klasszikus” mesék is, károsíthatják a gyermekek
személyiségét?
5. Mivel indokolható az a vélemény, hogy a mesékben rejlő erőszak pozitívan hathat a gyermekre?
6. Sorolj példákat a sztereotip ábrázolásmódra!
7. Hogyan változik a rajzolás 7-11 éves korban?