Korai csecsemőkor

Képességek
Látás

A korai csecsemőkor a születéstől körülbelül a baba 2 és fél hónapos koráig tart. Az egészséges újszülöttnek már
minden érzékszerve működik, de még nem egyformán jól. A látórendszer elég fejletlen még a születéskor, de az
erős fényingerekre már jól reagálnak az újszülöttek is. Számukra a tárgyak életlennek látszanak, a kép homályos,
mivel nagyon rövidlátóak. Csak kb. a 30 centiméterre lévő tárgyakat látják. Ez különösen fontos, mert így
lehetségessé válik a szemkontaktus kialakítása anya és gyermeke között szoptatás közben. Nem eléggé
koordinált a szemmozgásuk, és fejletlenek a képet az agyba továbbító idegpályák is. Ekkor a látás még nem
jelenti a tárgyak felismerését, illetve megkülönböztetését. A vizuális képességeik gyorsan fejlődnek, 7-8 hónapos
korukra szinte ugyanolyan jól látnak, mint a felnőttek. Különösen vonzza őket az éles kontraszt, például a
tárgyak körvonalai. Csak azokat a területeket nézik, amelyek a legtöbb élt tartalmazzák. A csecsemő meg tudja
különböztetni az ingereket, és előnyben részesíti az egyiket a másikkal szemben. Preferálják a bonyolultabb
mintákat a simákkal szemben, ezzel magyarázzák, hogy a csecsemők felismerik az arcokat. Főleg az arc külső
kontúrját nézik, de két hónapos korra már az arc belső részére figyelnek, a szemre, az orra és a szájra. Ma még
vita van arról, hogy mely színeket látnak már ebben a korban.

Színek észlelése

Hallás

Az újszülöttek kezdetben még nem tudják érzékelni a gyenge, illetve közepes erősségű hangokat. A hangos zajra
viszont összerezzennek, és a fejüket is a hang irányába fordítják. A fejfordító válasz eltűnik kb. 6 hetes korban,
és nem is jelenik meg újra 3 vagy 4 hónapos kor előtt, amikor a csecsemő szemével is keresni kezdi a hang
forrását. Hat hónapos korára a csecsemő erőteljesebb választ ad a hangra, ha az érdekes látvánnyal jár együtt.
Később a csecsemők a nagyon hasonló hangok közötti különbséget is észlelik, például a zenei skálán egy
hangtávolságra lévőket. Képesek az emberi hangot más zajtól megkülönböztetni, sőt az ismerős hangokat
(például az anyáét) felismerni. Az újszülöttek érzékenyek a beszédhangok, fonémák akusztikai határaira. Ez a
képességük eleinte minden létező nyelv fonémáinak elkülönítésére vonatkozik, majd kb. 6-8 hónapos korukban
leszűkül az anyanyelviekre, hiszen azokat a hangokat hallják leggyakrabban.
Szaglás

Az ízérzékelés már születés után is eléggé fejlett, hiszen az újszülött meg tudja különböztetni az anyatej ízét más
ízektől. Ízlelőbimbói hasonló módon azonosítják a különböző ízeket, mint a felnőttekéi. A nyelv különböző
részei különféle ízeket érzékelnek: a keserűt a nyelv töve, a savanyút a széle, a sósat az eleje, az édeset pedig a
hegye. Elsősorban az édes ízeket kedvelik, mert a tej is édeskés. Sőt, az édes íz fokozatait is képes felismerni:
erősebben és hosszabban cumizik az édesített vízből, mint az édesítetlenből vagy a gyengén cukrozottból. A
keserű és savanyú ízre a baba jellegzetes grimaszokkal reagált, ráadásul ez a mimika nagyon hasonló a felnőttek
ilyen típusú arckifejezésére. Úgy tűnik, ezek velünk születettek. Kísérletekkel igazolták, hogy az újszülöttek
szaglása is jól fejlett. Az erős szagokra érzékenyek, és meg tudják különböztetni azokat egymástól. A baba első
élményei az anyja szagával kapcsolatosak. Minden embernek egyedi szagmintája van, amit a csecsemő érzékeny
orrával felismer.
További érzékletek
Az újszülöttek bőrérzékelése már magzat korukban jól fejlett. A magzat a méhben reagál az érintésre: a terhesség
elején távolodik, a vége felé viszont közeledik a hozzáérő méhlepényhez. Születésük után nagy szerepe lesz az
érintésnek majd a korai szociális kapcsolataik kialakításában is. Bőrük ingerlése, simogatása, illetve erre adott
válaszreakcióik szorosabbra fűzik anyjukkal való viszonyukat. Az újszülöttekből az érintés élénk választ vált ki:
mindent megragadnak, amit a kezükbe teszünk, és arcuk enyhe simogatására a szopóreflex is működésbe lép. A
legtöbb baba élvezi a meleg, puha és enyhén hozzányomódó dolgokat, és születésének pillanatától alapvetően
szüksége van az emberi érintésre. Egyéves korára tapintásérzéke olyan jól fejlett, hogy kedvenc játékát tapintás
alapján képes felismerni. Ugyancsak jól érzékelik a hőmérséklet változásait is. Aktivitásuk nő, ha lecsökken a
hőmérséklet. A középfülben található az egyensúlyközpont, ami felel a test helyzetének érzékeléséért. Ez a szerv
észleli a hirtelen mozdulatokat, és teszi lehetővé a csecsemő gyors reagálását (például eséskor kitárja a karjait).

A fejlődés mechanizmusai
Agy

Születéskor már teljesen fejlett az agytörzs, a gerincvelő kiszélesedő felső vége. Ez irányítja az újszülött
legfontosabb reflexeit és létfunkcióit, mint a szopás, nyelés, légzés. A központi idegrendszer fontos területe még
az agykéreg, melyet az idegsejtek bonyolult kapcsolatrendszere alkot. Újszülötteknél az agynak ez a része a
legfejletlenebb. Később növekszik az agysejtek mérete, fajtáik és kapcsolódásaik is gyorsan bővülnek. Az
agykéreg és agytörzs kapcsolata megsokszorozódik: fokozatosan kérgi dominancia áll elő. A másik változás, a
mielinizáció, azaz a vezető idegpályák velőhüvelyesedése, mely a gyorsabb ingerület-továbbítást teszi lehetővé.
A különböző agyi területek fejlődésének eltérő az üteme. Elsőként az elsődleges mozgatókéreg (kar – törzs –
láb), majd az elsődleges érzőkéreg (mozgatókéreggel nagyon szoros a kapcsolata), azután az elsődleges
látókéreg és hallókéreg (a 3. hónap végén), és végül a prefrontális és frontális területek érése kezdődik meg.
Táplálkozás

Az újszülötteknél számos alapvető reflex már a születéskor jelen van. Ezek biztosítják a baba életben maradását.
Ilyen például a keresőreflex (ha megérintik az arcát, a fejét arrafelé fordítja és a száját is kinyitja), a szopás, a
nyelés , a légzés, illetve a fejvisszarántó reflex (ha szopás közben elzáródik az orrlyuk, azonnal elrántja a fejét).
A reflexek nagy része a táplálkozással kapcsolatosak. Kezdetben az újszülöttek még csak a feltétlen reflex
alapján szopnak Hosszabb ideig tart, amíg megtanulják az önálló táplálékfelvétel legcélravezetőbb módját,
illetve szopás közben összehangolódnak az anyjukkal. Körülbelül 6 hetes korukra már látványosan és
hatékonyságában is javul a szopásuk. Tulajdonképpen a három alapvető reflex: szopás, nyelés, légzés
összehangolt működése teszi lehetővé, hogy a csecsemő jóval rövidebb idő alatt jusson hozzá a szükséges
mennyiségű anyatejhez. Ez a fejlettebb szopási mód tehát már nem reflex, hanem egy újabb viselkedésforma.
Környezeti tanulás

A környezeti tanulási elmélet hívei is a csecsemő öröklött reflexeiből indulnak ki a csecsemő fejlődésének
vizsgálatakor, de ők a környezethez való alkalmazkodást, a tanulást tekintik biztosítéknak. Némely, a születéskor
már meglévő, feltétlen reflexek a későbbiekben átalakulnak. A létrejövő feltételes reflex tanult, szerzett
sajátosság. Egy valamely eredetileg semleges ingert rendszeresen együtt adunk, társítunk egy feltétlen ingerrel,
akkor egy idő után az egyébként közömbös inger is kiváltja a feltétlen ingernek megfelelő reakciót. Ennek a
magasabb reflexszintnek az eléréséhez a környezeti tanulási nézőpont hívei szerint nemcsak a csecsemő
biológiai fejlődése, hanem a környezeti alkalmazkodása, a tanulás is hozzájárul. A klasszikus kondicionálás
során az egyed megtanulja, hogy mely ingerek, események járnak együtt. Az operáns kondicionálás azt jelenti,
hogy egy adott viselkedési formára jövő válasz, a következmények milyensége befolyásolja a hasonló
helyzetekben történő magatartást. Tehát azokat a viselkedési formákat ismétli meg előszeretettel a gyermek,
amelyek esetén dicséretet vagy jutalmat kap a felnőttektől. Ezt nevezzük pozitív megerősítésnek.
A mosoly megjelenése
Szociális mosoly

A fejlődés kulturális elméletei a gyermek és környezete aktív szerepét tartják meghatározónak. A szülők
kapcsolatát a gyermekükkel meghatározza annak mosolya. Az élet első heteiben gyakran jelentkeznek a
csecsemőnél alvás közben mosolyhoz hasonló szájmozgások. Ezek még nem kapcsolódnak a környezet
eseményeihez. Általában akkor jelentkezik, ha álmos a gyermek, vagy épp alvás közben, ezért REM-mosolynak
nevezték el. A második héten már éber állapotban is mosolyog az újszülött, de még ez a mosoly sincs
összefüggésben a környezettel, tehát endogén mosolyok. Az exogén mosolyok, melyek a környezet ingereire
megkülönböztetés nélkül adott válaszok, fokozatosan jelennek meg 1-2 hónapos kor között. Az anya érzelmi
odafordulása is mosolyt, felélénkülési reakciót vált ki a csecsemőből. A valódi szociális mosoly, mely válasz
mások mosolyára, illetve kiváltja mások mosolyát, 2,5-3 hónapos korban jelentkezik. Azért csak ekkor, mert a
csecsemő látása ekkorra teszi lehetővé a világ eseményeire való fókuszálást. Innentől kezdve az anya és
gyermeke addigi testi kapcsolata érzelmi kapcsolattá válik.
Visszacsatolás

A szociális mosoly megjelenéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a felnőttek visszamosolyogjanak a

csecsemőre, hisz ez vizuális visszacsatolás a számára. A vak gyermekek nem képesek észlelni semmiféle
vizuális ingert, ezért a szociális mosoly kialakulásához nem kapnak megfelelő visszacsatolást egy „csak”
mosolygó felnőttől. Ezért a vak gyermekek szülei másféle módon próbálhatják megadni a szükséges szociális
visszacsatolást. Megfigyelték, hogy ezeknél a csecsemőknél a tapintási ingerlés is megfelelő kiváltója lehet a
mosolygásnak. Tehát megállapítható, hogy szociális mosoly megjelenéséhez elsősorban a másokkal való
kellemes érzéseket kiváltó interakció szükségeltetik, függetlenül attól, mely érzékszervre hat az adott inger. A
csecsemő 2 és fél hónapos kora körül nem csupán biológiai, hanem szociális és pszichológiai fejlődésének is
magasabb szintjére jut el.

Összefoglalás
Ellenőrző kérdések

1. Meddig tart a korai csecsemőkor?

2. A méhen belül a magzat képes-e az érintés érzékelésére?
3. Van-e eltérés az újszülöttek és a felnőttek ízérzékelése között?
4. Melyek az újszülött legfontosabb reflexei?
5. Milyen sorrendben fejlődnek a különböző agyi területek?
6. Milyen idős korban jelentkezik a valódi szociális mosoly?
7. Hogyan váltható ki a vak gyermekek esetén a mosolygás?