A fejlődés korai szakaszai

Életkori periódusok
Anyaméhben

A gyermek növekedésének és fejlődésének legintenzívebb és biológiailag legsokoldalúbb periódusa az a kilenc

hónap, amelyet édesanyja méhében tölt. A méhen belüli fejlődés biológiailag meghatározott, jól elválasztható
három szakaszra bontható. A fogamzás pillanatától kezdődő és a méhfalhoz való tapadással lezáruló szakaszt
nevezik csíraszakasznak. A csíraszakasz 8-10 napos ideje alatt a megtermékenyített petesejt végighalad az anya
petevezetékén, és a méhbe jutva annak falába ágyazódik be. Ekkor veszi kezdetét az embrionális szakasz,
amelyben megjelennek a létfontosságú szervek kezdetleges formái. A fogamzás utáni kilencedik héten, a csontok
keményedésének első jeleivel veszi kezdetét a magzati szakasz. A fejlődés ezt követő része során a már meglévő
kezdetleges szervrendszerek fejlettségi szintje lassanként el fogja érni azt az állapotot, amikor a kisbaba az
anyaméhen kívül is életképessé válik. A születés előtti fejlődésről nézd meg az animációt!
Újszülöttkor

Az újszülöttek a méhen belüli fejlődésnek köszönhetően világrajövetelük pillanatában birtokában vannak azon
képességek kezdetleges formáinak, amelyek képessé teszik őket arra, hogy érzékeljék környezetüket és
tapasztalatokat szerezzenek belőle. Ezek a képességek azonban önmagukban nem elegendőek még az olyan
alapvető létfenntartási folyamathoz sem, mint a táplálkozás. Ezért az újszülöttek életben maradása és fejlődése
éveken keresztül teljességgel a gondozóiktól függ. Továbbá ahhoz, hogy később önállóan legyenek képesek
ellátni egyszerűbb szükségleteiket, rengeteg ismeretet kell elsajátítaniuk. Ehhez azonban további biológiai
fejlődésre is szükség van. Látásélességük még nem tökéletes, de ahhoz megfelelő, hogy föléjük hajoló anyjukkal
kontaktusba kerüljenek. Hallásuk jól fejlett már a születés pillanatában is, de bizonyos hangtartományokban még
nem kifinomult. Később ez gyorsan javul a csecsemőkorban, majd lassabban fejlődik, amíg végül tíz éves kor
körül éri el a felnőtt szintet. Minden biológiai és pszichológiai fejlődés, amely ebben a két és fél hónapos
időtartamban megy végbe az újszülött és gondozója között létrejövő társas kapcsolat kialakulásához nyújt
segítséget.
Csecsemőkor

A gyermek fejlődése során az első évben, a csecsemőkor során a legnagyobb mértékű a növekedés, melynek
üteme egyénileg eltérő lehet. Függhet a szervezetbe kerülő táplálék mennyiségétől és minőségétől, a genetikai
örökségtől, esetleges betegségektől. A biológiai változások közül a legszembeötlőbb a súly és a magasság
gyarapodása, valamint az ezekkel együtt járó testarány változása. Míg születéskor a fej mérete a testhossz 25%-
ának felel meg, az első év végére az arány 20%-ra módosul. Továbbá a súlypont lejjebb kerül, ami majd a járás
elsajátítását fogja segíteni. A születéskor még lágynak mondható csontok a táplálkozással a szervezetbe jutó
ásványi anyagoknak köszönhetően fokozatosan megkeményednek. Először a kéz és a csukló csontjai kezdenek
megerősödni, így a csecsemő idővel képessé válik a tárgyak megfogására, elmozdítására. A test vázát alkotó
csontozat megerősödésén túl az izmok hosszúsága és vastagsága is megnő. Mindezen fizikális változások ahhoz
nyújtanak segítséget, hogy a csecsemő a megfigyelés, a kommunikáció és a játék során egyre több ismeretet
szerezhessen a környezetéről.
Kisgyermekkor

Az átlagosan 2,5 évtől 6 éves korig tartó kisgyermekkor talán legszembeötlőbb változása, hogy a gyerekek
végtagjaik nyúlásának köszönhetően sokkal magabiztosabban mozognak a világban, mint azt korábban tették. A
mozgásukon kívül kommunikációjuk is jelentős fejlődésen megy keresztül, aminek eredményeként kifejezőbbé
és ezzel együtt beszédesebbé válnak. A gondolataik és ezek közlése azonban még meglehetősen csapongó és
rendezetlen, így a szülők türelmét gyakran próbára teszik az efféle monológok. Önállóságuk napról napra
fejlődik, de sok mindenben vannak még szüleikre, gondozóikra utalva. Egyedül képesek például felöltözni vagy
enni, ám ezen egyszerű cselekvések előkészítése még a felnőttekre marad. Figyelmüket még nem képesek
hosszan egy témára koncentrálni, mind beszédükben, mind játékaikban gyakran váltanak témát. Minthogy nem
értik még tökéletesen az őket körülvevő világot, és nem tudják annak eseményeit érdemileg befolyásolni,
sokszor ijednek meg, és sok esetben félnek indokolatlanul annak jelenségeitől. A családi, majd később a
bölcsődei és óvodai környezetben szerzett tapasztalataik segítik őket abban, hogy egyre bátrabban, ügyesebben
igazodjanak el világ dolgaiban, majd egyre önállóbbá váljanak.

Embrionális fejlődés
Csíra szakasz

A csíraszakasz kezdete az apai és anyai csírasejtek egyesülése, amely után a zigóta elkezdi vándorlását a
petevezetékben. Közel egy nappal a megtermékenyülést követően a zigóta mitózis útján osztódni kezd. Előbb
kettéosztódik, létrehozva az első két utódsejtet, amelyek szintén megkettőződnek, és így további osztódásra
képes sejtek jönnek létre. Az első néhány osztódást követően létrejön a szedercsírának nevezett sejttömb a
peteburok belsejében. A méhbe vezető út során a sejtek megkezdik a táplálék felvételét, így amikor a szedercsíra
eléri a méhet, a sejtjei már testi sejt méretűek. A méhen belüli folyadék bekerül a szedercsírába, aminek
következtében annak sejtjei kétfelé szeparálódnak. Kialakul egy külső sejtréteg és egy belső sejtcsoport,
létrehozva a hólyagcsírát, amely a fejlődés következő lépcsőfoka. A hólyagcsíra trofoblasztnak nevezett külső
sejtrétegéből nyúlványokat bocsát ki, amelyek a méh szivacsos falába hatolva kapcsolatot alakítanak ki az anya
vérereivel. Ezzel megkezdődik a csíraszakasz végét jelentő beágyazódás, amely során a hólyagcsíra a méhfalhoz
tapad, és ott folytatja tovább fejlődését.
Embrionális zskasz

A hólyagcsíra sikeres beágyazódásával a fejlődő szervezet átlép az embrionális szakaszba. Az anyától kapott
tápanyagoknak köszönhetően dinamikus fejlődés indulhat be, amely során megkezdik kialakulásukat a test
alapvető szervei. Az embrió tápanyagokkal való ellátásáról és védelméről gondoskodó hártyákból létrejön a
vékony és erős belső magzatburok, ami magzatvízzel telik meg. A magzatvíz óvja a kicsi sérülékeny szervezetét,
és lehetőséget biztosít a mozgásra. Az anya és az embrió szöveteiből álló méhlepény, amivel a köldökzsinóron
keresztül tart kapcsolatot az embrió, jótékony szűrőként és átalakítóként működik. Megakadályozza az anya és a
gyermek vérkeringésének közvetlen kapcsolatát, de lehetővé teszi az oxigén és a tápanyagok bejutását, illetve a
hulladékanyagok távozását. A fogamzást követő 8-10. naptól számított és közel nyolc hétig tartó embrionális
szakasz során, kialakulnak a végtagok és a fej. Az arc és a nyak is kezd kiformálódni, és a szervezet minden
izma megkezdi felölteni végső alakját. A mindent átfogó változás eredményeként az embrió már képessé válik a
mozgásra, ám ezeket a mozgásokat az anya még nem érzékeli, mert ehhez a nyolc hetes kisbaba még túl kicsi.
Magzati szakasz

A magzati szakasz a terhesség 8-9. hetében veszi kezdetét. A magzat ekkor közel három centiméter nagyságú és
nyolc gramm súlyú, de már az összes alapvető szövete és szerve felöltötte kezdetleges formáját, készen állva
arra, hogy a fejlődés során majd egyre inkább betöltse funkcióját. A fogamzást követő 10-16. héten a fej
felemelkedik, és a fülek a nyaki részről átkerülnek a fej oldalára, a külső nemi jellegek megfigyelhetővé vállnak,
és a belek a testen belüli megszokott helyükre kerülnek. Az anya számára a negyedik hónap vége felé válik
érzékelhetővé a kisbaba mozgása, de már a 15. hetes kor körül fokozódó magzati aktivitás is olyan szintű, hogy
az ilyen korú magzatok képessé válnak az összes újszülöttnél megfigyelt mozgásokra. A méhen belüli mozgás
fontosságát illetően jó példaként szolgál a légzőmozgás. A magzat a köldökzsinóron keresztül el van látva
oxigénnel, ha azonban nem végezne légzőmozgást, a tüdejének izmai nem fejlődnének és a születés után nem
lennének képesek feladatuk ellátására. A folyamatosan gyarapodó idegsejtek száma a hatodik hónap körül eléri a
maximális mennyiséget, ezentúl a gyermek egész életében ezen mennyiséggel rendelkezik. A születés előtti
utolsó hónapokban a magzat felnyitja mindeddig csukva tartott szemét, a tüdeje képessé válik a lélegzésre, és az
utolsó hetek során megkétszerezi testtömegét.
Újszülöttkor
Életképesség

Minden kórházi szülés esetén az egészségügyi személyzet megvizsgálja a csecsemőt, hogy azonnal segítséget
tudjanak nyújtani, ha valamiféle veszélyre utaló jelet észlelnek. A vizsgálat során megmérik az újszülött
testsúlyát, hosszát és koponyaméretét. Megvizsgálják életjeleit, és ellenőrzik a normális képességek meglétét. A
vizsgálat gyorsabbá és könnyebbé tétele érdekében egy egyezményesített pontozási rendszert alkalmaznak. Az
Agpar-skála az életjeli funkciók megléte és minősége alapján ad pontértéket, amelynek ismeretében eldönthető,
hogy az újszülött milyen további orvosi gondoskodást igényel. A viselkedés vizsgálatához egy másik, az
úgynevezett Brazelton-skálát használják. A skála a csecsemő képességeit, a jelenségekre mutatott
válaszkészségét, izomtónusát és figyelmének kontrollját ellenőrzi. Mindezen vizsgálati módszerek elsődleges
feladata a veszélyeztetett újszülöttek felismerése. Az azonnali orvosi beavatkozás szükségességén túl azonban
információval szolgálhatnak a későbbi fejlődés bizonyos aspektusairól is.
Kapcsolat

Mivel az újszülött nem képes önmaga ellátására, egészséges fejlődése szempontjából gondozójára van utalva.
Ezért a kisbaba és a szülő közötti szoros kapcsolat elengedhetetlen része a gyermek egészségének. A kapcsolat
azonban nem automatikusan és nem magától jön létre. Kialakulásához a gondozó állandó jelenléte és
szeretetteljes gondoskodása szükséges. A korai kötelék kialakulásáról sokféle hiedelem létezik. Számos fórum
propagálja az anya és gyermek közötti azonnali szoros kontaktus kialakítását. A tudományos vizsgálatok, és
megfigyelések bizonysága szerint azonban nem kell kétségbe esni, ha ez valamilyen probléma miatt nem oldható
meg. Azokban az esetekben is létrejött az anya és a csecsemő közötti szoros kötelék, amikor valamelyikük
egészségi problémája miatt a születés után nem kerülhettek azonnali kapcsolatba. Az olyan anyák, akiknél a
szülés alatt komplikáció lépett fel, és emiatt a szülést követően napokig lábadoztak, és ezért nem láthatták
kisbabájukat, később is tökéletes kapcsolatot alakítottak ki a gyermekükkel.
Komplikációk

Az újszülöttek nagy többsége problémamentesen, kellő időben és megfelelő fizikai állapotban jön a világra. Ha
mégis jelentkezik komplikáció a szülés során, vagy az újszülött nem megfelelő fizikummal jön világra, azonnali
orvosi segítségre van szükség. A szülés közben előfordulhat fejsérülés vagy fulladás, amelyek következménye az
agyat érő károsodás lehet. A terhesség normális esetben 37-43 hétig tart, a 37. hétnél hamarabb született
gyermekek a koraszülöttek. Az őket fenyegető legnagyobb veszély a tüdejük fejletlensége. Továbbá az
emésztőrendszerük és az immunrendszerük sem éri el megfelelő érettséget, ezért életbemaradásukhoz
elengedhetetlen a speciális gondozás. Az orvostudomány és a technika fejlődésének köszönhetően ez a gondozás
egyre hatékonyabbá válik, nagymértékben javítva a koraszülöttek túlélési esélyét. A normális időben született
gyermekeknél is előfordulhat a koraszülés mindenkori velejárója a kis születési testsúly. Alacsonynak számít a
születési súly, ha nem éri el a 2500 grammot. A megfelelő időben születő kisbabák esetén ennek oka lehet az
ikerszülés, kromoszóma-rendellenesség, vagy méhen belüli fertőzés. A komplikációk kockázatát nagymértékben
növeli az anya dohányzása, kábítószer- és alkoholfogyasztása.

Kisgyermekkor
Gondolkodás

A kisgyermekek önállósága napról napra fejlődik, de sok mindenben még a felnőtt gondozókra, szüleikre vannak
utalva. Egyedül képesek egyszerű feladatok elvégzésére, mint a felöltözés vagy az evés, de sok esetben a
feladatok előkészítése és a megfelelő körülmények megteremtése gondozóikra marad. Figyelmüket még nem
képesek hosszan egy témára összpontosítani, beszédben és a játékban sokszor csapongnak, gyakran váltanak
témát. Ezért nem könnyű feladat minden esetben megérteni szándékaikat, és megértetni velük a körülöttük zajló
események logikáját és szabályszerűségeit. A nyelvi és a kommunikációs készségek fejlődése során kell
megtanulniuk a helyes és eredményes nyelvhasználatot. Ettől kezdve képessé válnak arra, hogy nyelvezetüket és
figyelmüket a beszédpartnerükhöz igazítsák. A gondolkodásuk egyik legmeghatározóbb vonása a centráltság.
Nem képesek még egyazon problémát több szempont szerint megvizsgálni vagy értelmezni. Minthogy
tökéletesen még nem képesek megérteni az őket körülvevő világot, és az események menetébe nem tudnak
mindenkor érdemileg beavatkozni, könnyen megijedhetnek, szoronghatnak számunkra érthetetlen okok
következtében. A családi környezetben, majd később a bölcsődében és az óvodában átélt események és ezek
tapasztalatai fognak eligazítást nyújtani számukra a bonyolultnak és sokszor ijesztőnek tűnő világban. A
gyermeki gondolkodás fejlődéséről nézd meg az animációt!
Testi növekedés

A kisgyermekkor két és fél éves kortól hat éves korig tart. A leglátványosabb testi változás a gyermek
végtagjainak nyúlása, és ez által a magasság növekedése. A babákra jellemző gömbölyded formák helyét
nyúlánkabb, felnőttesebb alak veszi át. Ezáltal a kisgyermek mozgékonyabbá ügyesebbé válik. A csontok és
izmok megerősödésének köszönhetően egyre sokoldalúbban és magabiztosabban közlekednek a világban. A
járáson túl már elsajátíthatnak olyan egyéb mozgásformákat, mint a kerékpározás vagy az úszás. Az egészséges
testi fejlődéshez azonban elengedhetetlen a megfelelő táplálkozás és a játékra és mozgásra lehetőséget adó
környezet. A vitaminokkal és ásványi anyagokkal teli táplálék biztosítja az energiaforrást és az alapanyagot a
gyermekek fizikális fejlődéséhez. A gyermekbarát környezet, ahol a kicsik eleget mozoghatnak és játszhatnak,
biztosíthatja testük edződését, ezáltal egészségessé és ellenállóbbá válnak.
Tevékenység

Azon tulajdonságok és képességek, amelyek újonnan jelentkeznek a gyermek fejlődése során, sokkal inkább
függenek az adott területen szerzett tapasztalatoktól mintsem az életkortól. A fejlődés a tevékenység útján leszűrt
tapasztalatok és az ezekből szerzett tudás sokrétűségéből és gazdagságából eredeztethető. A játék részét képző
tevékenységek, mint a rajzolás, a modellalkotás egyetemes emberi képességének elsajátításához vezetnek.
Ahogyan három éves kor körül a foltok és vonalak kuszaságában kezdik felismerni azokat a dolgokat, amelyeket
képviselnek, úgy válnak majd lassan képessé saját ábrázolások megalkotására. A fantáziajátékok során, maguk
számára teremtett élethelyzetekben gyakorolják a szociális kapcsolatok létrehozását és ápolását. A társaikkal
együtt létrehozott helyzetek és eljátszott szerepek segítséget nyújtanak majd a későbbiekben az új közösségekbe
való beilleszkedésükben.

Összefoglalás
Ellenőrző kérdések

1. Mikor veszi kezdetét az embrionális szakasz?

2. Hogyan alakul ki a hólyagcsíra?
3. Milyen feladatokat lát el a méhlepény és a magzatvíz?
4. Miért fontos a méhen belüli mozgás a magzat fejlődése szempontjából?
5. Mire használják az Agpar-skálát és a Brazelton-skálát?
6. Mi a legkomolyabb veszély, ami a koraszülötteket fenyegeti?
7. Mik azok a tényezők, amik jelentősen növelik a születéssel kapcsolatos komplikációk esélyét?
8. A kisgyermekek gondolkodásának mi a legmeghatározóbb vonása?