5.

Neurális konstruktivizmus
I. A neurális fejlődés folyamata és vizsgálati módszerei
II. A neurális konstruktivizmus bemutatása a legfontosabb fogalmak mentén
III. A neurális konstruktivizmus összevetése az univerzális konstruktivizmussal és a
modularista felfogás koncepciójával

I. A neurális fejlődés folyamata és vizsgálati módszerei

A neurális fejlődés folyamata
NEURULÁCIÓ – IDEGRENDSZER KIALAKULÁSÁNAK FOLYAMATA:
Neurogenezis – neuronok szerkezeti változása:
1. Az agykéreg idegsejtjei az embrionális élet 40. napjára tehát kialakulnak, ami egy
nagyon korai időszak. Izgalmas, mert a várandósság lehetséges felfedezése általában
erre az időszakra tehető, de előfordul, hogy ekkor az anyuka még fel sem ismeri, hogy
babát vár. Épp ezért ebben az időszakban a külső behatások pl. alkohol, környezeti
ártalmak stb. megléte nagyon súlyos hatásokkal járhatnak, ezért ez egy rettenően
sérülékeny időszak.

2. Az idegsejtek az embrionális élet 40. napját követően megszületnek, de utána a

megfelelő helyre kell érniük  ez a sejtmigráció folyamata, vagyis az idegsejtek
vándorlása a megfelelő helyre. Úgy tűnik, hogy ezek réteges szerveződésben fognak
beépülni, és az agykérget több szinten alakítják ki.

3. Megszületnek az idegsejtek, megtörténik a megfelelő helyre való vándorlás, azonban

ezt követően típust is kell választaniuk, így differenciálódni fognak aszerint, hogy
milyen fajta dolgokra lesznek alkalmasak.

4. A dendritfák idővel egyre nagyobbak és komplexebbé válnak. Születéskor még

nagyon egyszerű struktúrák, a tapasztalat hatására fognak terebélyesedni.

5. A dendritfák komplexebbé válásához kötődik az axonok, és a köztük lévő szinaptikus

kapcsolatok kialakulása is.

6. Ezt követően következhet be a szinaptikus kapcsolatok érése / megerősödése / eltűnése

/ újra szerveződése – a környezeti tapasztalatok függvényében (szinaptogenezis).

 Újszülöttkorban hatalmas a tárháza a különböző fejlődési lehetőségeknek, ami abban

nyilvánul meg, hogy rettentő sok az agyi szinapszisok száma. Attól függően, hogy
milyen környezetbe kerül a csecsemő, adott környezeti hatások következtében bizonyos
agyi kapcsolatok megerősödhetnek, de ha a környezetből nem érkezik tapasztalat, akkor
az adott szinapszisok feleslegessé válnak. Így azok a kapcsolatok, amik nem
erősödnek meg, el fognak halni, ami egy természetes folyamat.
Épp ezért úgy tűnik, mintha az evolúció az embert arra huzalozta volna, hogy minden
helyzetben túl tudjon élni. Ehhez azonban nagy mennyiségű agyi szinapszisra van
 szükség, hogy pl. az eszkimó és az afrikai csecsemő is túl tudjon élni a szélsőséges
környezeti körülmények ellenére. A számos környezeti változóhoz való alkalmazkodás
képessége érdekében nagy előkészítettség szükséges (épp ezért sokkal több
újszülöttkorban a szinapszis). Majd az adott környezetből eredő tapasztalatok
függvényében (pl. 40 fokos meleg vagy -20 fokos hideg) kiéleződik, hogy mely
előkészítettségre van szükségünk és melyik felesleges.
Ebből jön a félreértés, hogy „minden szinaptikus kapcsolatot megerősítve zseni lesz
a gyerek”. Hisz 3 éves korra 50%-kal több ez a mennyiség, mint ami felnőttkorban
jellemző az emberre. Ezért nagyon sok olyan program indult, ami babatréninget nyújt 3
éves korig (siettetett gyermekek) – pl. babaangol vagy babaúszás, hogy a szinaptikus
kapcsolatok közül sok és korán megerősödhessen. Azonban a csecsemőkori
szinapszisok nagy mennyisége nem a zsenialitásról, hanem a különböző környezetekhez
való adaptáció képességéről szól.

7. Tehát a szinaptikus kapcsolatok száma növekszik egészen 3 éves korig. Ezt követően a
meg nem erősített szinaptikus kapcsolatok el fognak halni a folyamat természetes
részeként, ez a felszámolása a metszés folyamata.

 Nem minden agyi területen zajlik ugyanolyan ütemben a szinapszisok szerveződése

és a metszés folyamata.
o Vannak olyan területek, amik a korai időszakban érintettek (pl. érzékszervi,
mozgásos területek, szenzomotoros kéregben a látásért és hallásért felelős
területek). Ezen területeken a szinapszisok száma már születés után eléri a
maximumot, majd egyre csak csökkennek a metszés következtében.
o Más területek esetén viszont hosszabb ideig is eltarthatnak ezen változások. A
prefrontális kéregnél 1 éves korban van a szinaptikus robbanás, a szinapszisok
számának „csúcsa”, viszont a metszés folyamata még 16 éves korban is tart.
Fő különbségek az újszülött és felnőtt agy között:
 Súlyában és méretében nagyobb a felnőtté, azonban a szinaptikus kapcsolatok száma
kevesebb a felnőtt agyban (3 éves korban 50%-kal több).
 Így a szinapszisok mennyiségében eltérés van az újszülött javára, de a minőségében
való eltérés már egy másik kérdés. A szinapszisok száma azért több a csecsemő
agyában, mert ebben az időszakban még nem erősödtek meg egyes agyi kapcsolatok a
tapasztalatok következtében – így nem is semmisültek meg azok, amelyek nem nyertek
megerősítést a környezeti tapasztalatok függvényében.
 Pl. Előhuzalozottan a bal agyféltekén található a nyelvelsajátítás területe, de a jobb
agyfélteke át tudja venni szerepét (korlátozott mértékben) speciális esetekben pl. műtét
esetén. Ez az agy plasztikusságára bizonyíték, hisz új területekhez is kapcsolható egy-
egy funkció; az agyi régiók tapasztalattól függően fognak fejlődni.

AGYI PLASZTICITÁS ÉS KAPCSOLÓDÓ FOGALMAK

Az emberi agy fejlődésének sajátossága, hogy az agy a korai időszakban átmegy a fejlődésen,
amely fejlődési folyamat egyszeri és megismételhetetlen, lenyomatai a későbbi időszakban is
megmaradnak. Azonban a felnőttkori állapotában látható egyféle plasztikusság, azaz
bizonyos mértékben akad mód a változtatásokra.
 Plaszticitás:
Rettentő nagy lehetőség számunkra, hogy agyunk még felnőttkorban is formálható
valamilyen szinten, (hisz még serdülőkorban is zajlik az érése bizonyos agyi
területeknek), ami lehetőséget ad arra, hogy sok új tapasztalatot beépítsünk. De a
plaszticitás nagyfokú sérülékenységgel is együttjárhat, hisz, ha a szükséges környezeti
hatások nem tudnak megvalósulni, az problémát – érintettséget okozhat. Így az agyunk
formálhatósága bizonyos szempontból áldás, más szempontból időnként átok tud lenni,
ha a megfelelő környezeti ingerek nem tudnak megvalósulni.
Sok kísérleti evidencia látott napvilágot az agy korai fejlődése és kései plaszticitása témájában.
Újszülött kismacskák szemét letakarták születésüket követően, és több héten keresztül
ingermegvonásban részesültek. Ezek a kis macskák örökre vakok maradt, de ha felnőtt
macskákkal tesszük ezt, nem történik semmilyen változás ebben
 Kritikus periódus (ha bizonyos életkorban nem ér minket egy bizonyos inger,
akkor megnő a valószínűsége annak, hogy az adott terület atipikusan fejlődik). Ez
felveti azt a kérdést, hogy az embergyerek is így működik-e, náluk is vannak-e ilyen
kulcsingerek, amik szükségesek a tipikus fejlődéshez? Pl. Mi történik, ha egy baba
szürkehályoggal születik, és nem vesszük észre időben, hogy ingermegvonásban
részesül?
Az azonban kérdés, hogy mennyire kritikus a kritikus periódus, vagy az embernél sokkal inkább
a szenzitív periódus jellemző.
 Szenzitív periódus (adott inger bekövetkezése adott időszakban a legoptimálisabb
a fejlődés előmozdításához).
- A szenzitív periódus egyik része a tapasztalatelváró plaszticitás lesz. A plaszticitás
az agy rugalmasságát fogja jelezni, hogy mihez tud alkalmazkodni. A
tapasztalatelváró plaszticitás az a folyamat, hogy az agy elvár bizonyos típusú
ingereket, amik általában jelen vannak pl. arcok vesznek minket körül, beszélnek
hozzánk, szabadon mozoghatunk. A tapasztalatelváró plaszticitás esetén
szükségszerű a komplex környezet megléte – a különböző ingerek biztosítása miatt-
ám ehhez nem kell túl sok és intenzív inger, az áltagosan fejlődő csecsemők
számára biztosítva van a komplex környezet. Ezen hatások megerősítik azokat a
szóban forgó agyi kapcsolatokat, amikre szükség van. Azonban ha nem érnek
minket a szükséges ingerek, a kapcsolódó agyi struktúrák leépülhetnek. Pl.
Genie esete (Extrém nyelvi deprivációnak kitett gyerek, édesapja fogságban tartotta,
egyedül fejlődött deprivált környezetben, ahol semmilyen nyelvi információk nem
álltak a rendelkezésére. Azonban ebből a közegből kiszabadulva Genie szokatlan
fejlődésnek indult: a nyelvtannal ugyan meggyűlt a baja és furcsa intonációval
beszélt, de sikerült valamiféle nyelvi produktumot elérnie. Hiába élt nyelvi
deprivációs környezetben, úgy tűnik, hogy az utána szerzett tapasztalatok még be
tudták indítani fejlődését.)
A tapasztalatfüggő plaszticitás egy használattól függő a változás az agyban. Agyunk
különböző területeit különböző mértékben használhatjuk. Pl. Hegedűművészeknél a bal
nagyujjnak megfelelő agyi aktivitás fokozott, azonban amint abbahagyja a művész a zenélést,
a vonatkozó agyi terület aktivitása visszaáll a normál szintre, így a tapasztalatfüggő plaszticitás
nem mindig okoz életre szóló változásokat. Hasonló agyi kapcsolatok kialakulása és azok
erősödése még felnőttkorban is lehetséges.

A neurális fejlődés vizsgálati módszerei

PET / Pozitronemissziós Topográfia:
A szervezetbe izotóppal jelzett molekulákat juttatnak be, és a jelzőmolekulák által
kibocsátott sugárzást fogja érzékelni a készülék. Így látni fogjuk, hogy melyik agyi
struktúrában változik a vérátáramlás az aktivitástól függően. Mintegy térképet rajzol az
agyi aktivitásunkról, amin színessel világít az a terület, amelyik aktivitást mutat. Azonban
hátránya, hogy az aktivitást látjuk, de idői dimenzióról nem ad információt.
fMRI / funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat:
E vizsgálat során az agy egy nagyon erős mágneses térbe kerül. Így a mágnesezhető anyagok
koncentrációja mérhető lesz az agyban, és vizsgálható az idegműködés intenzitása az
egyes régiókban. Nagyon biztonságos rendszer, nincs sugárterhelés, és nagyon pontos
információkat ad a konkrét struktúrák helyéről, illetve az aktivitás idejéről. Viszont teljes
mozdulatlanságot követel, gyerekek esetén kevéssé alkalmazható.
EEG / ElektroEnkefaloGram:
Az agy elektromos tevékenységét rögzíti, hullámokat vezet el fejbőrre helyezett elektródák
segítségével, aminek számít a pozitív vagy negatív iránya, az amplitúdója, ill. a látenciája
is.
EKP / eseményhez kötött agyi potenciál:
Szintén hullámelvezetés történik, valamilyen esemény- inger vagy feladat-feldolgozási
mechanizmusaihoz időben kapcsolható elektromos aktivitásjellemzők regisztrálása. Előnye,
hogy ezredmásodperc pontosságot ad.

II. A neurális konstruktivizmus bemutatása a legfontosabb fogalmak

mentén
A neurokonstruktivizmus szemlélete (Karmiloff-Smith, Annette)
A neurális konstruktivizmus egyetlen interaktív rendszerbe foglalja a neurális működés
különböző szintjeit (pl. gén, sejt, sejtek alkotta agyi területek) és a fejlődéslélektan által
korábban leírt környezeti szinteket (környezet hatásai).
A fejlődés neurokonstruktív jellemzői:
A gyermekről való gondolkodás közben szükséges a fejlődő idegrendszerét is figyelembe
venni, hisz ez rettentő meghatározó a fejlődés egyéb aspektusaira nézve. Az idegrendszer átható
szerepe ellenére a fejlődés konstruktív természetű, hisz a gyermek nem előre programozott
(vs. nativizmus) és nem is a külső hatások passzív „elszenvedője”, hisz az egyes veleszületett
meghatározottságok kizárólag a környezeti inputok függvényében nyernek értelmet.
A neurális konstruktivizmus tehát elismeri a fejlődés konstruktív természetét, ám annak pontos
megértéséhez fontos, hogy a neurális rendszert a komplex konstrukciós folyamat részeként
kezeljük. Hisz maga az agy a fejlődés konstruktív folyamatában a környezethez alkalmazkodó,
komplex biológiai rendszerként vesz részt. Így kiemelt az agy plaszticitásának (rugalmasság)
és alkalmazkodóképességének fontossága Mindemellett a környezet szerepe is hatalmas a
fejlődésben. A neurális konstruktivizmusban érvényesülnek a korábban meghatározott
ökológiai modellek és komplex környezetfelfogáshoz hasonló látásmódok.
 DE a korábbi modellekhez képest további szinteket is megfogalmaz, amelyek
kölcsönösen hatnak egymásra:
gének  sejt sejtek alkotta agyi területek  test  fizikai és társas/társadalmi
környezet
Ezen szintek kölcsönös egymásra hatása következtében egy agyi régió fejlődését erőteljesen
befolyásolják a más területekkel folytatott együttműködő és versengő interaktív folyamatok.
Például ha a tipikustól eltérően fejlődik egy terület, akkor az hatással lehet más területek
fejlődésére (vs. modularizmus). Hatalmas lehet e szempontból az idődimenzió jelentősége, hisz
ha egy fejlődési mozzanat késve zajlik, az akár az agy atipikus fejlődéséhez vezethet (pl.:
csecsemő siketség kései felismerése miatt a születése után sokáig semmilyen nyelvi ingerrel
nem találkozik). SŐT, mivel az egyes területek fejlődése interakcióban van egymással, ezért
az agy egy területének atipikus fejlődése más funkciók fejlődésére is hatással lehet.
Az területspecifikus elme
Terület: Egy adott ismeretanyagot meghatározó reprezentáció sorozat (pl.: nyelv, fizika, társas
világ).
Modularizáció (Karmiloff-Smith): Az elmeműködés fokozatosan válik területspecifikussá.
A modulok nem veleszületettek, hanem a fejlődés révén válnak a különböző agyi
területek, rendszerek „specialistáivá”. Egyféle bemenet ismételt feldolgozása alakítja az
adott területet specialistává.
Interaktív specializáció (Johnson): A kérgi régiók fokozatosan szűkítik válaszaikat,
bizonyos ingerek feldolgozására kezdenek el „szakosodni”. A fokozatos specializáció
képalkotó eljárásokkal vizsgálható .
Terület-relevancia: A biológiai korlátok nem szigorúan területspecifikusak (hisz az agy
plasztikus), így az adott területnek eleinte nincs kizárólagos bemenete, DE van olyan, amelyik
hatékonyabb / relevánsabb, bár nincs kizárva más feldolgozás.
Reprezentáció-újraírás (RÚ)
RÚ: Olyan ciklikus folyamat, melynek során a szervezet önállóan működő, feladatorientált
reprezentációiban a már jelen levő információk fokozatosan hozzáférhetővé válnak az
újraírási folyamatok révén a kognitív rendszer más részei számára is, először egy területen
belül, majd néha területek között is. Vagyis tulajdonképpen egyre explicitebb reprezentációk
létrehozásáról van szó, amely érdekében a már elraktározott belső infókat különböző
reprezentációs formában reprezentáljuk újra. Így a korai reprezentációk fokozatosan a
gondolkodás tárgyává válnak, ezáltal is lesznek hozzáférhetőbbek.
RÚ folyamata:
 1. fázis: ingervezérelt tanulás (gyerek a környezetből érkező infókra figyel)
 Csúcspont: minden területen sikeres kivitelezés
 Megfigyelés szintjén: magabiztos viselkedés
2. fázis: belső késztetések (hibázás, figyelmetlenség – a külső környezet iránti
figyelmetlenség miatt)
 Jellemző: hibák, rugalmatlanság
 Megfigyelés szintjén: sikeres kivitelezés esélye alacsony
3. fázis: külső ingerek és belső reprezentációk összehangolódása
 Külső és belső kontroll egyensúlyban
A teljesítmény szintjén így egy U alakú görbe látható. A kezdeti sikeres kivitelezés után
hibázások, majd újra jó kivitelezés látható, DE minden esetben más reprezentációk vannak a
viselkedés hátterében.
Tudás reprezentáció 4 szintje
1. Implicit
 új információ izolálva, műveleti formában raktározódik, nincs vele
közvetlen kapcsolat
 műveleti kódolás szekvenciálisan
 rugalmatlan viselkedés
 pl.: gyermekkor- anyanyelv
2. E1 (explicit)
 Reprezentáció: rövidített leírás, mely elveszti a műveletileg kódolt
információ sok részletét
 Kapcsolat épülhet, de nincs tudatos hozzáférés
3. E2  Van tudatos hozzáférés, de nincs verbális beszámoló
4. E3  Verbalizálható rendszer, általános kód

III. A neurális konstruktivizmus összevetése az univerzális

konstruktivizmussal és a modularista felfogás koncepciójával
Előzmények:
A neurális konstruktivizmus a nativizmus és a konstruktivizmus elegyeként fogható fel + ID
figyelembevétele. E két irányzat azonban nagyon eltérően gondolkodott az elméről.
 Fodor a modularista felfogás alapján úgy vélekedett, hogy az elme számos
veleszületett információfeldolgozó egységből – modulból áll össze, amelyek különböző
funkcióval rendelkeznek  így az elme területspecifikus.
 Piaget a konstruktivista felfogás alapján úgy vélte, hogy a csecsemő kizárólag
veleszületett érzékszervi reflexekkel, illetve az asszimiláció és az akkomodáció
mechanizmusaival rendelkezik, így kezdetben csupán szenzomotoros lény (tabula rasa
elve szinte), akit kaotikus és differenciálatlan adathalmaz bombáz születését követően.
Szakaszelméletét tekintve is erősítette, hogy a különböző területeken zajló fejlődés egy
időben megy végbe, így biológiailag meghatározott területáltalános mechanizmust
feltétez.
A neurális konstruktivizmus – vagyis a modularizmus és a konstruktivizmus kibékítője
E neurális konstruktivizmus felfogása alapján a modularista és a konstruktivista megközelítés
közötti vita meddő, hisz ezek egymást kiegészítő lehetőségek. Így a neurális konstruktivizmus
lényegében a nativizmus is konstruktivizmus kibékítésére tesz kísérletet:
A neurális konstruktivizmus feltételezései:
 Az elme kezdeti felépítése esetén némi területspecifikus előfeszítettség feltételezett,
azonban az egyes területek funkciói a fejlődés során szilárdulnak meg – továbbá
formálódnak az agy plaszticitása következtében. Az agy területspecifikussága így a
fokozatos modularizációs folyamat eredménye  az elme fokozatosan válik.
Ez részben ellentmond a modularista felfogásnak – hisz nem feltételezettek veleszületett
modulok, plusz ugyan van területrelevancia, de a plasztikusság értelmében más
területek is átvehetik az adott funkciót.
Ugyanakkor egyértelműen cáfolja a konstruktivista felfogást, amely alapvetően
területáltalános fejlődést feltételezett.
 Azért sem beszélhetünk az agy programozottságáról, mert a legtöbb komponens csak a
környezettel való interakció révén válhat biológiai adottsággá, azaz látens, míg nem kap
a környezeti hatás által bemenetet.
Ez ellentmond a modularizmusnak – hisz az nativista szemlélet.
A konstruktivizmus szélsőségesebb ennél  „csecsemő szenzomotoros lény”.
 Komplex interakció feltételezett a sejtek – agyterületek – környezet között. Így ha az
egyik agyterület atipikusan fejlődik, az másra is kihathat.
Modularizmus esetén minden modul külön funkcióval rendelkezik – így az egyik
sérülése nem hat ki a többire.