D. E.

Knuth
Számok
valóson innen
és túl
D. E. Knuth Számok valóson innen és túl
Matematikai kisregény,
avagy hogyan fordult
két exdiák a tiszta
matematikához, és
hogyan találták meg a
tökéletes boldogságot
D. E. Knuth
Számok valóson
innen és túl
Gondolat - Budapest, 1987
A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Donald E. Knuth: Surreal Numbers,
Addison-Wesley Publishing Company, Reading, Massachusetts, 1974.

Fordította
Virágh János

A fordítást az eredetivel egybevetette

Ésik Zoltán

Illusztráció és fedélterv
Tardos Zoltán

ISBN 963 281 864 4

© 1974 by Addison-Wesley Publishing Company, Inc.
© Virágh János, 1987. Hungarian translation
 1. A Kő
A. Bill, te megtaláltad önmagad?

B. Tessék?

A. Arra gondolok, hogy itt csücsülünk már hónapok óta az Indiai­

óceán szélén, mérföldekre a civilizációtól. Elmenekültünk, nehogy
a rendszer bekebelezzen bennünket. És hogy „megtaláljuk önma­
gunkat”. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted sikerült-e.

B. Én is éppen ezen gondolkozom, Alice. Ezek az együtt töltött

hónapok tényleg nagyszerűek voltak. Teljesen szabadok voltunk,
megismertük egymást, újra igazi embereknek és nem gépeknek
érezzük magunkat. De mostanában már hiányzik néhány olyan
dolog, ami elől „elmenekültünk”. Tudod, borzasztóan szeretnék
valami könyvet olvasni. Bármilyen könyvet, akár tankönyvet, még
matekot is. Őrültül hangzik, de itt fekszem és egy keresztrejtvényre
vágyakozom, hogy megfejthessem.

A. Ugyan már, csak nem keresztrejtvényre! Azért a szüleid vannak

oda. Értem, mire gondolsz, valami agytorna kellene. Olyasmi ez,
mint a vakáció vége, mikor gyerekek voltunk. Minden májusban
alig tudtuk kivárni, hogy megszabaduljunk az iskolától. A napok
szinte csak vánszorogtak a vakáció kezdetéig. Szeptemberre mégis
igazából örültünk, hogy újra az osztályban lehetünk.

B. Most, mikor veled vagyok, van enni- és innivalónk, egyáltalán

nem „vánszorognak” a napok. De mégis azt hiszem, a legfonto­

8
 sabb, amit ezen az utazáson megtanultam, hogy az egyszerű, ro­
mantikus élet engem nem elégít ki. Kell valami bonyolult dolog,
hogy törhessem a fejem rajta.

A. Hát nagyon sajnálom, hogy én nem vagyok neked elég bonyolult.

Miért nem kerekedünk fel, és indulunk el távolabb is felfedezni a
partot? Lehet, hogy találunk pár kavicsot vagy olyasmit, amivel
valami játékot lehet kieszelni.

B. (fölül) No, ez jó ötlet. De előbb alighanem úszom egyet.

A. (a víz felé fut) Én is! Fogadjunk, hogy nem bírsz megfogni!

B. Figyelj, mi lehet az a félig homokba temetett nagy fekete kő?

A. Fogalmam sincs, még soha nem láttam ilyet. Nézd csak, a hátulján
fölirat van.

B. Lássuk csak! Segítesz kiásni? Olyan, mint egy múzeumi darab. Hű!
Nehéz is. Talán valami régi arab szöveg van belevésve... Nem,
várj, ez valószínűleg héberül van. Fordítsuk meg így!

A. Biztos, hogy héber?

B. Hát fiatalabb koromban tanultam egy csomót héberül, és majd­

nem teljesen el tudom olvasni...

A. Úgy hallottam, erre még nem sok ásatás volt. Lehet, hogy egy
másik rosette-i követ találtunk. Miről szól, ki tudsz valamit boga­
rászni?

B. Várj egy picit... Itt jobbra fönt, ahol kezdődik, ez áll: „Kezdetben
puszta vala minden, és...”

9
A. Fantasztikus! Ez úgy hangzik, mint Mózes első könyve a Bibliá­
ból. Nem ő volt az, aki negyven évig bolyongott híveivel Arábiá­
ban, mielőtt eljutott Izraelbe? Csak nem gondolod...

B. Nem, nem, egész másképpen folytatódik, mint a hagyományos

szöveg. Vigyük el a táborhelyünkre. Azt hiszem, le tudóm fordí­
tani.

A. Bili, ez szenzációs! Pont az, amire vágytál.

B. Igen. Ugye azt mondtam, majd meghalok valami olvasnivalóért.

Bár nem pont ilyenre gondoltam. Alig várom, hogy alaposan
megnézhessem. Néhol elég furcsa, azt sem tudom, vajon egy törté-
net-e, vagy micsoda. A számokról szól, és...

A. Ügy látszik, eredetileg nagyobb volt a kő. Az aljáról letört egy

darab.

B. Még szerencse, különben soha nem bírnánk elcipelni. Persze az

már a mi pechünk lesz, ha pont a letörött részhez érve válik
izgalmassá a szöveg.

A. No, ideértünk. Elmegyek datolyát és gyümölcsöt szedni vacsorára,

amíg lefordítod. A túl nehéz nyelvek nem az én esetem, különben
segítenék.

B. Megvan, Alice! Néhány helyen még nem egészen világos, pár jelet
nem ismerek, lehet, hogy valamilyen elavult szavak. Úgy általá­
ban, azt hiszem, tudom miről szól, csak azt nem, hogy mit jelent.
Itt egy eléggé pontos fordítás:

„Kezdetben puszta vala minden, és J. H . W. H. Conway elkezde

számokat teremteni. Mondá Conway: legyen két szabály, amely

10
 létrehozza az összes számot, kicsiket és nagyokat egyaránt. És
az első szabály ez legyen: Minden egyes szám feleljen meg előző­
leg megteremtett számok két halmazának olyképpen, hogy a bal
felőli halmaz egyetlen eleme se legyen nagyobb vagy egyenlő,
mint a jobb felőli halmaz tetszőleges eleme. És a második szabály
ez legyen: Valamely szám akkor és csak akkor neveztessék ki­
sebb vagy egyenlőnek valamely másik számnál, ha az első szám
bal felőli halmazának egyetlen eleme sem nagyobb vagy egyenlő
a második számnál, és a második szám jobb felőli halmazának
egyetlen eleme sem kisebb vagy egyenlő az első számnál. És
megvizsgálá Conway a két szabályt, amit alkotott vala, és ímé
igen jók valának.
És megteremté az első számot az üres bal felőli halmazból és
az üres jobb felőli halmazból. Nevezé Conway ezt a számot
„nullá”-nak, és mondá: ez legyen a jel, amely elválasztja a pozitív
számokat a negatív számoktól. Bebizonyító Conway, hogy nulla
kisebb vagy egyenlő nullánál, és látá, hogy ez jó. És lön este, és
lön reggel, a nulla napja. A következő napon két további számot
teremte, az egyiket a nullával mint bal felőli halmazzal és a
másikat a nullával mint jobb felőli halmazzal. És nevezé Conway
az előző számot „egy”-nek és az utóbbit „mínusz egy”-nek. És
belátá, hogy mínusz egy kisebb, de nem egyenlő nullánál, és nulla
kisebb, de nem egyenlő egynél. És lön este ...”

Itt szakad meg a szöveg.

A. Biztos, hogy így kell olvasni?

B. Többé-kevésbé. Egy kicsit kikozmetikáztam.

A. De „Conway” nem héber név! Bolondot csinálsz belőlem.

B. Nem, komolyan. Persze a régi héber írásban nincsenek magán­

hangzók. Az igazi név lehet Keenawu vagy valami ilyesmi is.
Lehet, hogy a kánokhoz van valami köze? Nem tudom. Angolra

11
 fordítottam, ezért egyszerűen vettem egy angol nevet. Nézd, itt van
a kövön! Ez a J. H. W. H. jelenthet akár „Jehovah”-t is.

A. Micsoda? Nincsenek magánhangzók? Akkor tényleg így van... De

mit gondolsz, mit jelent ez?

B. Te is találgathatsz, éppúgy, mint én. Ez a két furcsa szabály a

számokról... Lehet, hogy valami ősi aritmetikai módszer, ami
kiment a divatból, mióta a kereket feltalálták. Érdekes lenne hol­
nap megfejteni. Mindjárt lemegy a nap, jobb lenne, ha vacsoráz­
nánk és lefeküdnénk.

A. Jó, csak olvasd el még egyszer. Szeretném átgondolni. Először nem

hittem el, hogy komolyan beszélsz.

B. (mutatja) „Kezdetben...”

12
/
 2 . Szimbólumok
A. Bill, azt hiszem, a te Conway-kövednek mégis van valami értelme.
Gondolkodtam rajta az éjjel.

B. Én is, csak elszundítottam, mielőtt valamire jutottam volna. Mi a

rejtély kulcsa?

A. Igazán nem olyan nehéz. Csak az zavar, hogy minden szavakkal

van kifejezve. Ugyanezt le lehet írni jelekkel, és akkor rögtön látod,
miről van szó.

B. Azt mondod, most meg az új matekot használjuk föl ennek a régi

kő táblának a megfejtésére?

A. Nem szívesen ismerem be, de körülbelül ez a helyzet. Az első

szabály itt azt mondja ki, hogy minden x szám valójában az xLbal
oldali halmazból és az x R jobb oldali halmazból álló rendezett
halmazpár:
x = {xL, x R).
B. Várj csak, nem muszáj a homokba írnod. A hátizsákomban aligha­
nem van még egy ceruza és valamennyi papír. Egy pillanat...
Tessék!
A. x = (xL, x R).
xLés x* nem igazi szám, hanem számokból álló halmaz. A halmaz
minden eleme újra egy rendezett halmazpár és így tovább.

16
B. Várj egy kicsit, összezavarodtam a jelöléseidtől. Nem tudom, mi
szám, és mi halmaz.

A. Jó, ezután kisbetűvel jelölöm a számokat, naggyal pedig a számok­

ból álló halmazokat. Conway első szabálya azt mondja, hogy
x = (XL, XR]), ahol XL * X. ' (l)
Ez azt jelenti, hogy ha xt az XL halmazból való tetszőleges szám
és az x* szám az XR tetszőleges eleme, akkor xL ^ x«. Vagyis xt
nem lehet nagyobb vagy egyenlő, mint x„.

B. (fejét vakarja) Attól tartok, még mindig túl gyorsan magyarázod.

Ne felejtsd el, hogy te már megemésztetted ezt a dolgot, én meg
még csak az elején vagyok. Ha minden szám egy rendezett halmaz­
pár, és ezek a halmazok megint csak számokból, vagyis rendezett
halmazpárokból állnak és így tovább, akkor hogy lehetett ezt az
egészet elkezdeni?

A. Jó kérdés! Pont ez a csodálatos a Conway-féle sémában. XLés XR

minden elemét már előzőleg meg kell teremteni. Ámde a teremtés
első napján még nincsenek olyan előzőleg teremtett számok, ame­
lyeket fölhasználhatnánk. így A>nek is meg A>nek is az üres
halmazt kell vennünk!

B. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer megtudom, néha az üres

halmaznak is van értelme. Ez tényleg olyasmi, mintha a semmiből
teremtenénk valamit, nem? De igaz-e XL ^ XR, ha mindkettő az
üres halmaz? Hogyan lehet valami nem egyenlő saját magával?
Ja persze, ez rendben van, hiszen csak annyit jelent, hogy az üres
halmaz egyetlen eleme sem nagyobb vagy egyenlő az üres halmaz
valamely eleménél, ez meg igaz állítás, hiszen az üres halmaznak
nincsenek elemei.

A. így szabályosan elkezdődött minden, és megkaptuk a nullának

nevezett számot. Ha az üres halmazt 0-val jelöljük,
0 = (0, 0).
17
B. Hihetetlen!

A. A második napon már használhatjuk a 0-t a bal vagy a jobb oldali

halmazban. Ezért kap Conway két további számot:
1= (0, {0}) és 1=({0}, 0).
B. Nézzük csak, megy ez így? Ahhoz, hogy a —1 szám legyen, annak
kell teljesülni, hogy az üres halmaz egyetlen eleme se legyen na­
gyobb vagy egyenlő, mint 0. És hogy 1 szám legyen, ahhoz az kell,
hogy 0 ne legyen nagyobb vagy egyenlő az üres halmaz egyetlen
eleménél sem. Te, ez az üres halmaz biztos híres lesz egyszer. Azt
hiszem, írni fogok egy könyvet Az üres halmaz tulajdonságai cím­
mel.

A. Soha nem fejeznéd be.

Ha XLvagy XRaz üres halmaz, az XL ^ XRfeltétel mindig teljesül,
függetlenül attól, hogy mi a másik halmaz. Ez azt jelenti, hogy
végtelen sok számot teremthetünk.

B. Jó, de mi van Conway második szabályával?

A. Azzal akkor tudjuk megmondani, hogy igaz-e XL ^ XR, ha egyik

halmaz sem üres. Az a szabály definiálja a „kisebb vagy egyenlő”-t.
Jelekkel fölírva:
x < y, ha XL%: y és x Yr. (2)

B. Várj csak, megint nagyon előreszaladtál. Nézd, XLszámokból álló

halmaz, y meg szám, vagyis halmozókból álló rendezett pár. Mit
értesz azon hogy XL ^ y?

A. Azt, hogy XLminden xLelemére teljesül xL ^ y. Másképpen szól­

va, XL egyetlen eleme sem nagyobb vagy egyenlő, mint y.

B. Értem! A te (2) szabályod még megköveteli azt is, hogy x nem

18
 nagyobb vagy egyenlő YRegyetlen eleménél sem. Hadd hasonlít­
sam össze a szöveggel...

A. A Kövön kicsit másképpen van, de x < y biztos ugyanaz, mint

y > x.

B. Igen, igazad van. Te, várj csak, nézd itt oldalt ezeket a véseteket:

Ezt nem tudtam tegnap megfejteni. Most a te jelöléseddel minden

világos! A kettőspontok választják el a bal oldali halmazt a jobb
oldali halmaztól. Biztos jó nyomon vagy.

A. Hűha, egyenlőségjelek, meg minden! Az a kőkorszaki vésnök biz­

tos ,,-”-t írt a —1 helyett. Nekem majdnem jobban tetszik az ő
jelölése, mint az enyém.

B. Biztos vagyok benne, hogy túlságosan lebecsüljük a primitív népe­

ket. Pedig ők is bizonyára színes életet élnek, és éppúgy szükségük
van agytornára is, mint nekünk. Ha éppen nem kell élelemért vagy
menedékért küzdeniük. Visszatekintve általában túl egyszerűnek
látjuk a történelmet.

A. Ez igaz, de hogyan tudnánk másképpen visszanézni?

B. Értem, mire gondolsz.

A. Most következik az a része a szövegnek, amit nem tudok felfogni.

Conway „bebizonyítja” a teremtés első napján, hogy 0 < 0. Miért
kell azzal bajlódnia, hogy belássa, hogy valami kisebb vagy egyen­

19
 lő saját magával, mikor nyilván egyenlő saját magával. Aztán a
második napon azt „bizonyítja”, hogy —1 nem egyenlő 0-val.
Nem nyilvánvaló ez bizonyítás nélkül is? Hiszen a —1 egy másik
szám!

B. Hm. Nem tudom, te hogy vagy vele, én szívesen úsznék újra egyet.

A. Nagyszerű ötlet. Nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen sokáig

koncentráljak. Az a tajtékos partrész jónak látszik. Menjünk!

20
I
 3. Bizonyítások
B. Valami szöget ütött a fejembe, míg ott kint lubickoltunk. Lehet,
hogy rossz a fordításom.

A. Micsoda? Jónak kell lennie, annyi részét ellenőriztük már.

B. Tudom. De most, ahogy visszagondolok rá, nem voltam egészen

biztos abban a szóban, amit „egyenlődnek fordítottam. Esetleg
csak valami kevesebbet jelent, „hasonló”-t vagy „ugyanolyanét.
Ekkor Conway második szabályából ez lesz: „Egy szám kisebb egy
másik számnál, vagy hasonló hozzá, akkor és csak akkor, ha...”
És később azt bizonyítja, hogy nulla kisebb nullánál, vagy hasonló
hozzá, mínusz egy kisebb nullánál, de nem hasonló hozzá és így
tovább.

A. Igen, biztos így van. A „hasonló” szót egy olyan absztrakt értelem­
ben használja, aminek jelentését a szabályokkal kell definiálni. így
természetesen be akarja bizonyítani, hogy 0 kisebb vagy hasonló,
mint 0, hogy belássa, az ő definíciója mellett minden szám „hason­
ló” saját magához.

B. És így sikerül bebizonyítania? A (2) szabály szerint azt kell megmu­

tatnia, hogy az üres halmaz egyetlen eleme sem nagyobb vagy
hasonló, mint 0, és 0 nem nagyobb vagy hasonló, mint az üres
halmaz tetszőleges eleme... Ez szépen kijön az üres halmaz tulaj­
donságai miatt.

24
A. Sokkal izgalmasabb az, hogyan tudtá belátni, hogy —1 nem ha­
sonló 0-hoz. Csak úgy tudom elképzelni, hogy azt igazolta, 0 nem
kisebb vagy hasonló, mint —1. Ugyanis a (2) szabály fölhasználá­
sával meg tudjuk mondani, hogy egy szám kisebb vagy hasonló-e,
mint egy másik. És ha x nem kisebb vagy hasonló, mint y, akkor
sem nem kisebb >>-nál, sem nem hasonló hozzá.

B. Értem. Azt akarjuk belátni, hogy nem igaz 0 < —1. A (2) szabályt
kell alkalmaznunk az x = 0 és YR = {0} esetre. így 0 < —1 akkor
és csak akkor igaz, ha 0 ^ 0. De tudjuk, hogy 0 > 0, ezért
0 ^ —1. Igaza volt.

A. Kíváncsi vagyok, vajon Conway összehasonlította-e a —1-et 1-

gyel is. Gondolom, igen. Bár a Kövön nincs szó erről. Ha a
szabályok jók egyáltalán valamire, akkor következni kell belőlük
annak is, hogy —1 kisebb 1-nél.

B. Na, lássuk csak! Mivel —1 = (0, {0}) és 1 = ({0}, 0), megint az üres
halmaz miatt —1 < 1 adódik a (2) szabályból. Másrészt a (2)
szabály miatt 1 < —1 ugyanazt jelenti, mint 0 ^ —1 és 1 ^ 0,
de tudjuk, hogy ezek egyike sem igaz. Ezért 1 ^ —1, így szükség­
képpen —1 < 1. Úgy látszik, beválnak Conway szabályai.

A. Igen, csakhogy eddig majdnem minden okoskodásban az üres

halmazt használtuk föl. így még egyáltalán nem világos, mi min­
den következik a szabályokból. Észrevetted, hogy csaknem az
összes eddigi állításunk, amit bizonyítottunk, így írható föl: „Ha
X és Y számok tetszőleges halmazai, akkor x = (0, X) és y = (Y,
0) is számok, és x < y .”

B. Ezt ügyesen csináltad, ahogy egyszerre végtelen sok dolgot bizo­

nyítottál abból a sémából kiindulva, amit én csak néhány esetre
alkalmaztam. Alighanem ezt hívják absztrakciónak vagy általáno­
sításnak, vagy minek. De azt be tudod-e bizonyítani, hogy x

25
 határozottan kisebb, mint y? Ez teljesült az összes egyszerű eset­
ben, és fogadni mernék, hogy általában is igaz.

A. Hűha... Hát nem mindig, például ha X is meg Y is az üres halmaz,

ez azt jelentené, hogy 0 0. Egyébként nagyon érdekesnek tűnik.
Nézzük azt az esetet, amikor X az üres halmaz, Y meg nem üres.
Vajon igaz, hogy 0 kisebb, mint ( Y, 0)?

B. Akkor nevezném ( Y, 0)-t „pozitív” számnak, ha ez teljesül. Erre

gondolhatott Conway, mikor azt mondta, hogy a nulla választja
el a pozitív számokat a negatívoktól.

A. Azért nézzük csak meg. A (2) szabály szerint akkor és csak akkor
lesz (Y, 0) < 0, ha Y egyetlen eleme sem nagyobb vagy hasonló,
mint 0. így például ha Y a {-1} halmaz, akkor (Y, 0) < 0. Azt
akarod, hogy a pozitív számok kisebb vagy hasonlóak legyenek,
mint 0? Nagy kár, hogy nem fogadtunk az előbb.

B. Hm. Azt mondod, hogy (Y, 0) csak akkor lesz pozitív, ha Y

tartalmaz 0-nál nagyobb vagy hasonló elemet? Azt hiszem, igazad
van. De most végre mindent megértettünk, ami a Kövön van.

A. A letört részig mindent.

B. Ezt hogy érted?

A. Arra lennék kíváncsi, mi történt a harmadik napon.

B. Most, hogy ismerjük a szabályokat, biztos ki tudjuk találni. Ebéd

után jó szórakozás lenne megfejteni a harmadik napot.

A. Jobb lenne, ha elmennél horgászni. Elfogy óban van a szári totthús-

készletünk. Én meg megpróbálok kókuszdiót keresni.

26
 4. Rossz számok
B. A harmadik nap problémáján gondolkoztam, s attól tartok, elég
kemény dió lesz. Ahogy egyre több számot konstruálunk, gyorsan
nő a szóba jöhető halmazok száma. Lefogadom, hogy a hetedik
naphoz érve Conway már valóban vágyott egy kis pihenésre.

A. Biztos. Én is ugyanezen dolgoztam. Nekem tizenhét szám jött ki

a harmadik napon.

B. Tényleg? Én tizenkilencet találtam. Biztos kifelejtettél kettőt. Nézd

csak az én listámat:

<:><-0 <»s><*:><-•:><-•*•> <••*->

<-••:> <:-> <:•> <:•><:-•> <:-•>
<:••><:-•!><-:•><•:■>
A. Látom, a Kő jelöléseit használtad. De miért írtad föl a ^ Z ^ -t?
Azt már az első napon megkonstruáltuk.

B. Hát igen, de az új számokat össze kell hasonlítani a régebbiekkel,

hogy lássuk, hogyan illeszkednek közéjük.

A. Az én tizenhetes listámon csak az új számok szerepeltek, így a

harmadik nap végén valójában már húsz különböző számnak kell
lenni. Nézd csak, kihagytad a J ^ -t!

30
B. (pislog) Tényleg. Hm... 20 x 20, vagyis 400 különböző esetet kell
megvizsgálnunk a (2) szabálynál. Jó sok munka, és nem is valami
szórakoztató. De nincs más választásunk. Tudom, nem hagyna
nyugton, míg meg nem tudom az eredményt.

A. Ha egyszer hozzákezdtünk, talán majd eszünkbe jut valami, ami­

vel egyszerűsíthetjük a dolgot.

B. Az bizony jó lenne...
Van egy eredményem, hogy 1 kisebb, mint ({1}, 0). Először azt
kellett bizonyítanom, hogy 0 ^ ({1}, 0).

A. Én másként próbálkoztam. A (2) szabály szerint XLminden elemét

meg kell vizsgálni, hogy lássuk, nem nagyobb vagy hasonló-e, mint
y. Valójában nem szükséges ilyen sok összehasonlítást elvégezni.
Ha XL valamelyik eleme > y , akkor XL legnagyobb eleme biztos
> y. Hasonlóképpen jxr-et csak YRlegkisebb elemével kell összeha­
sonlítani.

B. Igen, ez alighanem így van... Ugyanúgy, ahogy beláttam, hogy 1

kisebb, mint ({1}, 0), azt is be tudom bizonyítani, hogy 1 kisebb,
mint ({0, 1}, 0). Az A>hez hozzávett „0” szemmel láthatóan nem
változtat semmit a helyzeten.

A. Ha igaz, amit mondtam, ez megkímél bennünket egy csomó mun­

kától. Ugyanis minden (XL, XR) szám az összes < relációban
ugyanúgy viselkedik, mintha XL-t a legnagyobb, XR-t pedig a legki­
sebb elemével helyettesítenénk. Nem kell foglalkoznunk azokkal
a számokkal, amelyekben A>nek vagy A>nek kettő vagy annál
több eleme van. A listán lévő húsz számból tíztől megszabadul­
tunk!

B. Nem biztos, hogy tudtalak követni. Hogy a csudába lehet egy ilyen
állítást bebizonyítani?

31
A. Ügy tűnik, ilyesmi kellene nekünk:
ha x < y és y < z, akkor x < z. (TI)
Nem hiszem, hogy ez közvetlenül kijönne valamiből, bár egybevág
mindazzal, amit eddig tudunk.

B. Mindenesetre, ha a Conway-féle számoknak egyáltalán van valami

értelme, akkor ennek teljesülni kellene. Föl tehetnénk, hogy igaz,
és tovább haladhatnánk. De az igazi az lenne, ha csupán Conway
szabályainak felhasználásával be tudnánk bizonyítani egyszer s
mindenkorra.

A. Igen, és akkor képesek lennénk további erőlködés nélkül megolda­

ni a harmadik nap rejtélyét. Nézzük csak, hogyan lehetne ezt
belátni...

B. A csoda vinné el ezeket a legyeket! Pont amikor koncentrálni

szeretnék. Alice, tudod, hogy... nem, azt hiszem, inkább elmegyek
egyet sétálni.

Van valami eredmény?

A. Úgy tűnik, csak egy helyben topogok, meg nagyon zavaró a ^ ,

illetve a < . Minden tagadásokkal van kifejezve, és borzasztóan
összezavarodtak a dolgok.

B. Talán nem is igaz (TI).

A. De igaznak kell lennie! Várj csak, megvan! Próbáljuk megcáfolni.

Ha nem tudjuk, éppen ez bizonyítja, hogy mégis igaz.

B. Jól hangzik. Mindig könnyebb valamiről bebizonyítani azt, hogy

rossz, mint azt, hogy jó.

32
A. Tegyük fel, hogy van három olyan számunk, x, y és z, amelyekre
jc < y és y < z, de x ^ z.
Mit mond a (2) szabály az ilyen „rossz” számokról?

B. A szabály szerint ekkor

y.
x £ Yr
Yl% z,
Y £ Z*
és még jc ^ z. Ez mit jelent?

A. Azt, hogy két föltétel valamelyike nem teljesül. Vagy van olyan xL
az A^-ben, amelyre xL > z, vagy van olyan zRszám a Z*-ben, hogy
x > zR. Ennyi mindent tudva jc, y és z-ről csak képesek leszünk
bebizonyítani valamit!

B. Nos, mivel xL az A>ből való, nem lehet nagyobb vagy egyenlő,

mint y. Mondjuk legyen kisebb, mint y. De y < z, ezért jc*,. .., nem,
sajnos nem használhatok olyan megállapításokat a számokról,
amiket még nem bizonyítottunk be. A másik úton haladva tudjuk,
hogy y < z, z < xLés y ^ xL. így hárommal több „rossz számot”
kapunk, meg még több föltételt megint. Hát ez reménytelenül
bonyolultnak látszik.

A. Bili, te megoldottad!

B. Meg?

A. Ha (jc, y, z,) három rossz szám, akkor két eset lehetséges.

1. eset: valamely JcL-re xL > z igaz, ekkor (y, z, xL) három további
rossz szám.

33
 2. eset: valamely zR-re zR < x, ekkor meg (zRt x, y) a három új rossz
szám.

B. De nem körbe forogsz még mindig? Egyre több rossz szám jön elő.

A. Csakhogy az új rossz számok egyszerűbbek, mint az eredetiek!

Egyikőjüket korábban teremtették. Márpedig nem haladhatunk
folyton visszafelé úgy, hogy közben egyre korábbi és korábbi rossz
számokból álló halmazokat találjunk. Ezért nem is létezhetnek
rossz halmazok!

B. (földerül) Szóval a következő igaz: jelölje d(x) azt a napot, amelyen

az x számot teremtették. Ha (x, y , z) három olyan rossz szám,
amelyre d{x) + d(y) + d(z) = n, akkor az általad megadott két eset
valamelyikének alkalmazásával egy olyan rossz számhármast ka­
punk, amelyre a napok összege kisebb, mint n. Ezekből újra adó­
dik egy rossz halmaz, amire a napok összege még kisebb, és így
tovább. Ez viszont lehetetlen, mert nem létezik három olyan szám,
hogy a teremtési napjaik összege 3-nál kisebb lenne.

A. Igen, a napok összegének felhasználásával írható le szépen a bizo­

nyítás. Ha nincs olyan (x, y, z) rossz számhármas, amelyre az
összeg kisebb, mint n, a két esetből adódik, hogy olyan sincs,
amelyre az összeg egyenlő w-nel. Azt hiszem, ezt hívják a napok
összege szerinti indukciós bizonyításnak.

B. Ugyan, minek ezek a cifra elnevezések. Az ötlet a fontos.

A. Csakhogy valami nevet is kell adnunk az ötletnek, hogy legköze­

lebb könnyebben alkalmazhassuk.

B. Gondolom, lesz is még erre lehetőségünk...

Jó, látom, hogy nem érdemes húzódoznom az új matek szakkifeje­
zéseitől, tanultuk mind a ketten. Amit most bizonyítottunk, az
éppen a tranzitivitási szabály.

34
A. (felsóhajt) Nem is rossz eredmény két amatőr matematikustól!

B. Valójában a te érdemed. Ezennel kihirdetem, hogy a (TI) tranziti-

vitási szabály mától fogva Alice-tételnek neveztessék!

A. Menj már! Conway már biztos régen felfedezte.

B. De ez semmit sem von le a te erőfeszítéseid értékéből. Szerintem

minden nagy matematikus azzal kezdte, hogy újra fölfedezett egy
csomó „közismert” eredményt.

A. Ugyan, csak nehogy elragadjanak bennünket a nagyságról szőtt

álmok! Annak örüljünk, amit sikerült elérni.

35
 5. Eredmények
B. Éppen most jutott eszembe valami. Létezhet két olyan szám, ami
nem hasonlítható össze? Ügy értem
x ^ y és y ^ x.
Mintha egyikük egy „másik dimenzióban” lenne, vagy „nem lehet­
ne látni” őket egyszerre. Hogyan tudnánk bebizonyítani, hogy ez
nem fordulhat elő?

A. Gondolom, megpróbálkozhatnánk a múltkor bevált módszerünk­

kel. Ha x és y ebben az értelemben „rossz” számok, akkor vagy
xL > y valamely xt-re, vagy x > yR valamely y„-re.

B. Tegyük fel, hogy v < xL.Ha xt < x is teljesülne, akkor a tranzitivi-

tási szabályból azt kapnánk, hogy y < x, holott feltettük, hogy
y ^ x. így xL ^ x. A másik esetben, amikor y R < x, ugyanilyen
számolással y ^ y Radódna.

A. Hű, ez nagyon ügyes! Ahhoz, hogy mindkettő lehetetlenségét be­

lássuk, már csak egy olyan állítást kell igazolnunk, amire régóta
gyanakodom. Arról van szó, hogy bármely x számnak az XL bal
oldali és az X Rjobb oldali halmazának elemei közé kell esni, azaz
XL < x és x < XR. (T2)
B. Ez nem lehet túl nehéz. Mit jelent xL ^ x?

A. Vagy van olyan xLL szám A^-ben, amelyre x LL > x, vagy létezik

38
 olyan xH eleme A>nek, hogy xL > jc* De a második eset nem
fordulhat elő az (1) szabály miatt.

B. Tudtam, hogy előbb-utóbb használni fogjuk azt a szabályt is. Mit

csináljunk az x^-lel? Nem szeretem a kettős indexeket.

A. xLL az x L bal oldali halmazának egy eleme. Mivel xL-t korábban

teremtették, mint jc-et, indukciót alkalmazva azt legalábbis fölte-
hetjük, hogy xLL < xL.

B. Folytasd!

A. Nézzük csak! xLL < x^-ből következik, hogy xLLL ^ xL és...

B. (félbeszakítja) Elég, látni sem akarom! Egyre szörnyűbbek az inde­

xek.

A. Igazán nagyon segítőkész vagy.

B. Nézd, én tényleg segíteni akarok, azért mondtam, hogy valahogy

szabadulj meg azoktól a hajmeresztő indexektől.

A. De én... Jó, igazad van. Bocsáss meg, hogy ilyen sületlenségbe

kezdtem. Mivel x < xLLés x LL < xL, a tranzitivitási szabály alapján
x < xL. így valószínűleg nem lesz szükség újabb indexekre.

B. Tényleg. Nem lehet x < xL, mivel ez azt jelentené, hogy XL ^ xL,
ami lehetetlen, hiszen xL az XL egyik eleme.

A. Jó, csak honnan tudod, hogy xL < xLl

B. Micsoda? Úgy eljutottunk idáig, hogy még azt sem bizonyítottuk

be, hogy egy szám hasonló önmagához? Hihetetlen... Biztos van
erre valami egyszerű bizonyítás.

39
A. Lehet, hogy te úgy látod, szerintem ez egyáltalán nem nyilvánvaló.
Mindenesetre próbáljuk meg bebizonyítani, hogy
x < x. (T3)
Ez azt jelenti, hogy
M
XL ^ x és x ^ XR.

B. Érdekes, mennyire hasonlít ez (T2)-re. Hűha! Megint ugyanott

vagyunk, mint amikor az előbb azt akartuk igazolni, hogy x < xL
lehetetlen.

A. Most nem lesz semmi baj, Bili. A te okoskodásod szerint x < xL-
ből xL ^ xL következik, erről meg indukcióval belátható, hogy
lehetetlen.

B. Nagyszerű! Ez azt jelenti, hogy (T3) igaz. így minden szépen a

helyére kerül. Bebizonyítottuk a (T2) első részét, azt, hogy XL < x.
A „baP’-t „jobb”-bal fölcserélve a második rész bizonyításának
ugyanúgy ki kell jönnie.

A. És ahogy az előbb már mondtuk, (T2) elegendő annak belátásá­

hoz, hogy bármely két szám összehasonlítható, azaz
ha x ^ y, akkor y < x. (T4)
B. Látod, most már nem kell olyan bonyolult kifejezésekkel bajlód­
nunk, hiszen „x ^ y ” pontosan azt jelenti, hogy „x kisebb, mint

A. Értem, ugyanaz, mint „x kisebb vagy hasonló y-nál, de x nem

hasonló y-hoz”. Most már x < y -1 írhatunk x ^ y helyett, így
sokkal jobban fest az eredeti (1) és (2) szabály is. Vajon miért nem
így definiálta őket Conway? Lehet, hogy azért, mert akkor kellett
volna egy harmadik szabály is a „kisebb” definiálására, és minél
kevesebb szabállyal szeretett volna boldogulni.
B. Kíváncsi vagyok, vajon léteznek-e különböző, de egymáshoz ha­
sonló számok. Vagyis lehetséges-e x < y és x >y, ha XL nem
egyezik meg yL-lel?

40
A. Bizonyára. Ebéd előtt már láttunk valami ilyesmit. Emlékszel,
megmutattuk, hogy 0 < y és y < 0, ha y — ({—1}, 0). Azt hiszem,
a ({0, 1}, 0) meg az ({1}, 0)-hoz hasonló.

B. Igazad van. Azt hiszem, x és y gyakorlatilag minden szempontból

megegyezik, ha x < y és x >y, mivel ekkor a tranzitivitási szabály
szerint x < z akkor és csak akkor igaz, ha y < z. Kicserélhető
egymásra x és y.

A. Megkaptunk még két újabb tranzitivitási szabályt is:

ha x <y és y < z, akkor x < z, (T5)
ha x <y és y < z, akkor x < z. (T6)
B. Csinos. Ezek rögtön következnek (TI)-ből, ha „x < y ”-1 „x ^ y ”-
nal tekintjük ekvivalensnek. (T5) és (T6) bizonyításához nincs is
szükség a (T2), (T3) és (T4) állításokra.

A. Tudod, igazán szép eredmény, amit eddig bebizonyítottunk. Bá­

mulatos, hogy mi minden következik Conway két szabályából.

B. Egészen új oldaladról ismertelek meg, Alice. Valósággal szétfosz-

lattad azt a mítoszt, hogy a nők nem értenek a matematikához.

A. Miért mondod ezt, te gáláns lovag?

B. Tudom, furcsán hangzik, de mióta ezen a teremtési dolgon töpren­

günk, egyre jobban kívánlak. Azt hittem, hogy ennyi szellemi mun­
ka kioltja a fizikai vágyakat, de épp ellenkezőleg, régen éreztem így.

A. Őszintén megvallva, én is épp így vagyok.

B. Nézd, a naplemente pont olyan, mint azon a régi poszterünkön.

Nézd csak a vizet!

A. (futni kezd) Gyere!

41
t
 6. A harmadik nap
B. Te, én még soha nem aludtam ilyen jót.

A. Én sem. Igazán nagyszerű érzés úgy ébredni, hogy kávé nélkül is

frissnek, pihentnek érzed magad.

B. Hol tartottunk tegnap, mielőtt kicsit elvesztettük a fejünket, és

megfeledkeztünk mindenféle matekról?

A. (mosolyog) Azt hiszem, éppen azt láttuk be, hogy a Conway-féle

számok úgy viselkednek, ahogy rendes számoknak illik: sorba
rendezhetők a legkisebbtől a legnagyobbig úgy, hogy minden szám
nagyobb az összes tőle balra lévőnél és kisebb az összes tőle jobbra
lévőnél.

B. Valóban ezt bizonyítottuk be?

A. Igen, legalábbis a nem-hasonló számokra ez igaz (T4) miatt. Min­

den újonnan teremtett számnak a többiek közti valamelyik helyre
kell kerülni.

B. Most már alighanem könnyen ki tudjuk találni, hogy mi történt

a harmadik napon. Az a bizonyos 20 x 20 ellenőrzés is biztosan
jelentősen lerövidíthető. A (T2) és a (T3) tételünk szerint
( > ) < - < ( - : • ) < • < (•!!)< •<<!•)
Megtaláltuk hét szám helyét, s a többieket csak be kell illeszte-

44
 ni közéjük. Most már olyan könnyűvé vált, hogy sokkal izgalma­
sabb, mint egy keresztrejtvény.

A. Tudjuk például, hogy < - : i > valahol a mm és a | között

van. Hasonlítsuk össze a középső elemmel, 0-val!

B. Hm. Ez > is meg < is 0-nál, így a (3) szabály miatt hasonló 0-hoz.
Ahogy tegnap mondtam, ténylegesen megegyezik a 0-val, ezért
akár el is felejthetnénk a továbbiakban. így nyolccal végeztünk,
maradt tizenkét szám.

A. Próbáljunk megszabadulni attól a tíz esettől, amikor A>nek vagy

A>nek egynél több eleme van, úgy ahogy tegnap reggel akartam.
Az éjjel támadt egy ötletem, ami segíthet. Legyen x = (XL, XR)
szám, és vegyünk két tetszőleges YLés YRszámhalmazt, amelyekre
Yl < x < Yr.
Ekkor azt hiszem, x hasonló lesz a következő z számhoz:
z = (Y l u Xl, X r u Yr).
Vagyis X valójában nem változik, ha XL-t és XR-t az x megfelelő
oldalán álló számokkal bővítjük ki.

B. Lássuk csak, ez elég kézenfekvőnek tűnik. Mindenesetre z is szám

az (1) szabály alapján, ezért őt is meg lehet konstruálni előbb vagy
utóbb.

A. A z < x bizonyításához meg kell mutatnunk, hogy

Yl u X l < x és z < XR.
De ez most könnyen megy, mivel tudjuk, hogy YL < x,
XL < x és z < XRu Yr a (T3) alapján.
B. És ugyanez az okoskodás, a balt jobbra cserélve, azt is mutatja,
hogy x < z. Igazad van, ez tényleg teljesül:

45
 ha Yl < x < Yr, (T7)
akkor x =( Y l u X l, X r u Yr).
(x = z-t írok, ha x hasonló z-hez, azaz x < z és z < x.)

A. így pont azt kapjuk, amit szerettünk volna. Például:

<-• :• > ■ <•:•>, < :-• > ■ < :- >

és így tovább.

B. így csak két esetünk maradt, a és a

A. Valójában (T7) erre a kettőre is alkalmazható x = 0-val!

B. Ügyes. Ezzel a harmadik napot teljesen kielemeztük. Csak az a hét

lényegesen különböző szám van, amit korábban felsoroltunk.

A. Vajon igaz-e ugyanez az okoskodás a további napokra is? Legyen

az n-dik nap végén m különböző számunk,
X x < X 2 < ... < xm.

Lehet, hogy az n + 1-dik napon teremtett számok közül az egyedüli

újak
(0, {xt} ), ({xj, {x2}),... ({xm.x}, {xj), ( W , 0)-
B. Csodálatos vagy, Alice! Ha ezt be tudjuk bizonyítani, egy csapásra
megoldunk végtelen sok napot. Még a Teremtőt is le fogod köröz­
ni!

A. De lehet, hogy nem fog sikerülni.

B. Próbálkozzunk először valamilyen speciális esetekkel. Például ve­

gyük az ({Xi-J, {*i+i}) számot, ennek egyenlőnek kell lenni a többi­
ek közül valamelyikkel.

46
A. Persze, ez xr.-vel egyenlő (T7) miatt. Nézd csak, XlL minden eleme
< Xí- í és XiRminden eleme > xi+l. Ezért (T7) alapján
x, = ({*,.»} u X iL, X iRu {xi+l}).
Megint (T7)-et fölhasználva
{*,+i}) = (XiL u {xt J, {xi+l} u XiR).
A tranzitivitási törvény miatt
x, == ({*<_,}, {xi+l}).
B. (csóválja a fejét) Hihetetlen, Holmes!

A. Elemi, kedves Watson. Csak egyszerű következtetések.

B. Most az egyszer megbocsátom, hogy az indexeid nem túl szépek.

Mihez kezdenél az ({aTí-,}, {atj+1}) számmal, ha / < j l

A. (vonogatja a vállát) Fogalmam sincs. Tartottam tőle, hogy ezt is

megkérdezed.

B. Nagyszerűen működne a te okoskodásod, ha lenne olyan x szám,

amelyre XL bármely eleme < xk x és XR bármely eleme > jcí+1.

A. Igazad van, ezt nem vettem észre. De a közbeeső xit jci+1,... jcj
elemeket is figyelembe kell venni valahogy.

B. Én is úgy gondolom... Nem, megvan! Legyen x az x {, xi+19 ..., xt

közül elsőnek teremtett szám. Akkor XL és XR a többiek közül
egyiket sem tartalmazhatja! Ezért ({xr* J, {jcj+,}) = x.

A. Engedd meg, hogy ezért megcsókoljalak.

47
B. (mosolyog) A probléma még mindig nincsen teljesen megoldva.
Meg kell vizsgálnunk az (0, {xj+1}) és az ({jc,^}, 0) alakú számokat
is. Az első esetben az x 2, ..., Xj közül elsőként teremtett számot
kapjuk, a másodikban meg az xi+1, ..., x m közül legelőször
megkonstruáltat.

A. Mi van akkor, ha az elsőként teremtett szám nem egyértelmű,

vagyis ha jc<9 ..., x} közül egynél több is ugyanazon a legkorábbi
napon jött létre?

B. Nocsak... Nem, ez nem fordulhat elő, mert a bizonyítás ekkor is

érvényes lenne, s az jönne ki, hogy a két szám hasonló egymáshoz,
ami lehetetlen.

A. Bravó! Egy csapásra megoldottad az összes nap problémáját.

B. A te segítségeddel. Nézzük csak, a negyedik napon 8 új szám ^sz,

az ötödiken 16, és így tovább.

A. Igen, az /2-dik nap után pontosan 2n—1 különböző számunk lesz.

B. Tudod, mégsem hiszem, hogy az a derék Conway olyan agyafúrt

lett volna. Szerintem sokkal egyszerűbb szabályokkal is megkap­
ható ugyanez az eredmény. Nincs szükség számok halmazaira meg
a többi sületlenségre. Csak annyit kellett volna mondania, hogy új
számokat vagy két már meglévő szomszédos szám között, vagy a
széleken lehet teremteni.

C. Ostobaság! Várj, míg eljuttok a végtelen halmazokhoz!

A. Mi volt ez? Te is hallottál valamit? Olyan volt, mint a mennydör­

gés.

B. Sajnos, hamarosan nyakunkon a monszun.

48
 7. A fölfedezés
A. Igaz, mindazt megfejtettük, ami a Kövön volt, de nem tudok
szabadulni attól az érzéstől, hogy még mindig hiányzik sok min­
den.

B. Hogy érted ezt?

A. Tudjuk például, hogy mi történt a harmadik napon; négy új szá­

mot teremtett Conway. De nem tudjuk, hogyan nevezte őket.

B. Nos, az egyik szám nagyobb volt 1-nél, így föltehetőleg „2”-nek

hívta. A másik meg 0 és 1 között volt, talán ezt nevezte „ |”-nek.

A. Nem erről van szó. Igazából az izgat, miért számok ezek. Ahhoz,
hogy számok legyenek, tudnunk kellene összeadni meg kivonni
őket, és más hasonló műveleteket végezni velük.

B. (homlokát ráncolja) Értem. Azt hiszed, a Kő letört részén adott

meg Conway olyan további szabályokat, amelyek ezeket a számo­
kat valóban számokká teszik. Most csupán egy csomó objektu­
munk van, amelyek szépen sorbarendezhetők, de semmit sem
tudunk kezdeni velük.

A. Nem hiszem, hogy elég nagy jóstehetség lennék ahhoz, hogy kita­
láljam, mit csinált. Ha egyáltalán csinált valamit.

B. Szóval elakadtunk, hacsak meg nem leljük a Kő hiányzó részét. Én

meg el is felejtettem, hol találtuk.

52
A. Ó, én tudom. Pontosan megjegyeztem azt a helyet, hátha egyszer
még vissza szeretnénk menni.

B. Mire mennék nélküled? Gyere, induljunk.

A. Várj csak, nem gondolod, hogy először ebédelni kellene?

B. Úgy belemerültem ebbe, hogy teljesen megfeledkeztem az evésről.

Jó, harapjunk pár falatot, aztán kezdjük el az ásást.

A. (ás) Bili, attól félek, ez nem fog menni. A homok alatt olyan
kemény a talaj, hogy valamilyen speciális szerszámok kellenének
hozzá.

B. Hát igen, ezzel a késsel kotorászva nem sokra jutunk. Hű, még az
eső is eleredt. Visszafussunk a táborba?

A. Nézd csak, ott a sziklánál van egy barlang. Várjuk ki ott a vihar
végét. Csak úgy ömlik!

B. Itt aztán sötét van. Juj! Beleütöttem a lábam valamibe! Hogy

az a ...

A. Bili! Megtaláltad! A Conway-kő letört részébe botlottál bele!

B. (összerázkódik) Tejó ég, ez tényleg az lesz! És még beszéljen valaki

véletlenről! Sajnos, a lábujjam még nem tud annyira örvendezni,
mint a többi részem.

A. El tudod olvasni, Bili? Tényleg az, amit kerestünk, vagy valami

egészen más?

53
B. Túl sötét van itt. Segíts kivinni, hogy az eső lemossa róla a pisz­
kot. .. Hurrá! Ezt kerestük. Jól kivehetők a „Conway” és a „szám”
szavak.

A. Nagyszerű, lesz bőven munkánk. Megmenekültünk!

B. Ez jó helyen van itt, de én visszamegyek a barlangba. Már nem

sokáig zuhoghat ennyire.

A. (követi) Teljesen átáztunk.

B. Vajon ez a matematika, ami az iskolában olyan unalmas volt,

miért annyira izgalmas most? Emlékszel az öreg Landau profesz-
szor óráira? Valósággal gyűlöltem. Micsoda kínlódás: tétel, bizo­
nyítás, lemma, megjegyzés, tétel, bizonyítás...

A. Igen, emlékszem, alig bírtam ébren maradni. De gondold meg, a

mi csodálatos fölfedezéseink nem ugyanarról szólnak?

B. De. Őrült vágyat érzek, hogy kiálljak az osztály elé, és elkezdjem

sorolni az eredményeinket: tétel, bizonyítás, lemma, megjegyzés és
így tovább. Olyan elegánsan mondanám el, hogy senki sem tudná
kitalálni, hogyan jöttünk rá, ezért mindenki oda lenne tőle.

A. Vagy unatkozna.

B. Hát ez az. Szerintem az izgalom és a gyönyörűség nem puszta

meghallgatásból, hanem magából a fölfedezésből származik.

A. De az tényleg csodálatos. Ráadásul a te eredményeidet hallgatva

majdnem annyira tetszettek, mint mikor saját magam jöttem rá
valamire. Hol itt a különbség?

54
B. Ebben igazad van. Azért tudtam igazán méltányolni, amit te kiöt-
lőttél, mert már én is küszködtem ugyanazzal a problémával.

A. Korábban azért volt unalmas, mert egyáltalán nem vontak be

bennünket. Csak annyit mondtak, hogy tanuljuk meg, amit valaki
más kiagyalt, s ennek semmi köze sem volt a mi ismereteinkhez.

B. Mostantól valahányszor belekezdek egy matekkönyvbe, megpró­

bálom magam kitalálni, hogyan jöttek rá minderre, és csak utána
nézem meg a megoldást. Még ha nem is sikerül, így utána jobban
látom a bizonyítás szépségeit.

A. Azt hiszem, meg kellene próbálnunk kitalálni azt is, hogy milyen
tételek következnek. Vagy annyit legalább, hogy valaki miért pont
ezeket a tételeket és pont ezen a módon akarja először bizonyítani.
A fölfedező helyébe kellene képzelni magunkat. A kreatív rész
igazából sokkal érdekesebb, mint a levezetések. Nemcsak arra
kellene koncentrálnunk, hogyan találjunk a kérdésekre helyes vá­
laszokat, sokkal fontosabb azt megtanulnunk, hogyan találjunk ki
jó kérdéseket.

B. Rájöttél valamire. Azt szeretném, ha tanárainktól ilyen feladato­

kat kapnánk: „találj ki valami érdekeset x-röl”, és nem ilyet:
„bizonyítsd be x-et”.

A. Pontosan. De olyan konzervatívak a tanárok. Félnének, hogy

megijesztik azokat a magológépeket, akik engedelmesen, gondol­
kodás nélkül körmölik az összes házi feladatot. Meg az a plusz­
munka sem tetszene nekik, amit a megoldások értékelése kívánna,
ha nem lennének előre pontosan rögzített kérdések.
A hagyományos módszer szerint a kreatív szempontok tárgyalá­
sát a tanulmányok végére halasztják. Tizenkét évig, vagy még
annál is tovább, csak arra készítik fel a diákokat, hogyan feleljenek
meg a vizsgákon. Aztán, elég sok vizsga letétele után egyszer csak
azt mondják nekik, hogy most pedig alkossanak valami eredetit.

55
B. Igaz. Kétlem, hogy elég sok valóban tehetséges diák kitart ilyen
sokáig.

A. Nem tudom. Lehet, hogy ők elég eredetiek ahhoz, hogy még

valami módon élvezzék is ezt a rendszert. Például úgy, hogy elme­
rülnek a tantárgyakban, ahogy korábban mondtuk. Ez elviselhe­
tőbbé vagy talán még szórakoztatóvá is tenné a hagyományos
főiskolai előadásokat.

B. Mindig is optimista voltál. Attól félek, most túl rózsaszín képet

festesz. Nézd, elállt az eső. Húzzuk vissza a táborhoz ezt a követ,
és nézzük meg, mi van rajta.

56
 8. Összeadás
A. Jól összeillik a két darab. Úgy látszik, megtaláltuk majdnem a
teljes szöveget. Ez miről szól?

B. Ezt a részt kicsit nehezebb megfejteni, vannak benne ismeretlen

szavak. Nagyjából így hangzik:

... nap. És mondá Conway: „A számok pedig adódjanak össze

olyképpen, hogy két szám összegének bal felőli halmaza legyen
mindkét szám összes bal felőli részeinek összege egymással. És
ennek hasonlatosságára a jobb felőli halmaz pedig légyen a jobb
felőli részekből, az ő nemük szerint.99 Conway megmutató, hogy
egyetlen szám sem változik, ha nullát ad hozzá, és látá, hogy az
összeadás jó. És lön este, és lön reggel, harmadik nap.
És mondá Conway: „A szám ellentetjének halmazai legyenek
az ő váltott halmazainak ellentetjei; és a kivonás legyen az
ellentett hozzáadása.99 És úgy lön. Conway megmutatá, hogy a
kivonás az összeadás inverze, és ez nagyon jó. És lön este, és lön
reggel, negyedik nap.
És mondá Conway a számoknak: „Legyetek termékenyek, és
sokasodjatok. Szoroztassék meg az első szám valamely része a
másodikkal, majd adassék hozzá az első szám szorzata a második
valamely részével, annak utána vonassák ki a részek szorzata, s
végeztessék el mindez az összes lehető módon. Legyen az ered­
mény a bal felőli halmaz eleme, ha a részek azonos neműek
valának, és tartozzék a jobb felőli halmazhoz, ha a részek neme
különböző vala." Conway megmutatá, hogy eggyel szorozva min-

60
 den szám változatlan marad. És lön este, és lön reggel, ötödik
nap.
És íme! Mikoron már végtelen sok napja teremté a számokat,
előjőve maga az Univerzum. És lön este, és lön reggel, az X nap.
És végigtekinte Conway a számokhoz rendelt szabályokon, és
látá, hogy igen nagyon jók. És parancsolá nékik, hogy hozzanak
létre szimbólumokat, sorozatokat, hányadosokat és gyököket.
Ezután egyszer csak létrejőve a végtelennél kisebb végtelen. És
a napok végtelenjei megszülék a többszörös végtelenek rendjeit.

Ennyi az egész.

A. Micsoda rejtélyes befejezés! És mit jelent az „alef nap”?

B. Az alef az egyik héber betű, nézd, itt áll egymagában: X. Úgy

látszik, itt „végtelent” jelent. El kell ismernünk, ez kemény dió lesz.

A. Le tudnád írni, míg elkészítem a vacsorát? Nem tudom elolvasni,

ahhoz meg túl sok, hogy fejben tartsam.

B. Jó, legalább én is alaposabban megértem közben.

A. Furcsa, hogy a harmadik napon teremtett négy számot nem említi

Conway. Még mindig izgat, vajon hogy hívta őket.

B. Lehet, hogy ha az összeadás és a kivonás szabályait kipróbáljuk,

rájövünk arra is.

A. Ha meg tudjuk fejteni azokat a szabályokat... Nézzük, fel tudjuk-e

szimbolikusan írni az összeadás szabályát, és úgy látszik-e, hogy
mit jelent. Szerintem a „nemük szerint” kifejezés arra utal, hogy
balt ballal, jobbat jobbal. Mit szólsz ehhez:
x + y = ((XL + y )v (Y L + x), ( YR + x ) u ( ^ + y)). (3)

61
B. Szörnyű. Ez mi a csuda?

A. A z x + j ’ bal oldali halmazát úgy kapjuk, hogy vesszük az összes

xL+ y alakú számot, ahol xL az XL-bő\ való, meg az összes yL+ x
alakút is YLminden yLelemével. A jobb oldali halmazt pedig a jobb
oldali részekből, „ennek hasonlatosságára”.

B. Értem, x „bal felőli részei” az XLelemei. Mindenesetre úgy tűnik,

a te szimbolikus definíciód egybevág a szövegbeli meghatározással.

A. Meg értelmes is, hiszen bármely xL+y-nak vagy x + jvnek kisebb­

nek kellene lenni x+y-ná\.

B. Jó, hajlandó vagyok kipróbálni, hogy lássam, hogyan működik.

Látom, (3) szabálynak nevezted el.

A. Tudjuk, hogy a harmadik nap után hét számunk van, legyenek

ezek 0, 1, —1, a, b, c és d.

B. Nem, van egy ötletem. Kihasználhatjuk a bal-jobb szimmetriát, és

megadhatjuk így őket:
—a< —1< —b < 0 < b < \< a ,
ahol

- * - < - : • > < • : • > = í

0_< : >
A. Kiváló! Biztos igazad van, mivel Conway következő szabálya
éppen
- x = ( ~ X R, - X L). (4)

62
B. így van! No, most már elkezdhetjük összeadni ezeket a számokat.
Mondjuk, mi lesz 1-1-1 a (3) szabály szerint?

A. Te csináld ezt, én meg kiszámolom 1+a-1.

B. Én ({0 + 1,0 + 1}, 0)-t kaptam. De 0 -I-1 éppen ({0 -I- 0}, 0), 0 + 0 meg
(0, 0) = 0. Minden összevág, 1-I-1 = ({1}, 0) = a. Ahogy koráb­
ban is sejtettük, „ű” éppen 2 lesz!

A. Gratulálok, hogy kitaláltad a világ leghosszabb bizonyítását arra,

hogy 1 -I-1 az 2.

B. Láttál már valaha egy rövidebb bizonyítást?

A. Nem. Nézd, nekem is segítettek a te számításaid. Az jött ki, hogy

1 + 2 = ({2}, 0). Ez egy olyan szám, ami csak majd a negyedik
napon jön elő.

B. Hívjuk „3”-nak!

A. Bravó! Úgy látszik, a (3) szabály működik. Ellenőrizzük, hogy

vajon b Vfc-e, úgy hogy kiszámoljuk b + b-1...

B. Hm, ez különös, ({£}, {b+ 1})-et kapunk, ezt még nem konstruáltuk
meg.

A. A b+ 1 pont ({b, 1}, {2}), ez az ({1}, {2})-höz hasonló, amit csak a

negyedik napon teremtettek meg. így b + b csak az ötödik napon
jelenik meg.

B. Csak azt ne mondd, hogy b + b egy olyan másik számmal egyenlő,

aminek megint csak nem ismerjük a nevét.

A. Elakadtunk?

63
B. Kidolgoztunk egy olyan elméletet, amely megmondja, hogyan
lehet kiszámolni az összes megteremtett számot, ebből ki kellene
jönnie. Készítsünk egy táblázatot az első négy napról!

A. Bili, az túl nagy munka!

B. Nem, egészen egyszerű a felépítése. Nézd csak:

Első nap
Második nap
Harmadik nap
Negyedik nap

A. Értem, b + b (b, ú+l)-gyel egyenlő, ezt pedig nem egymás utáni

számokból konstruáltuk... És a mi elméletünk szerint ez a legko­
rábban megteremtett szám közöttük.

B. (sugárzik) Ez meg 1, hiszen az 1 a c előtt lép színre!

B. így b végül is V2 lesz, bár a numerikus értékét csak két nappal

később rögzítettük. Érdekes, hogy mi mindent be lehet bizonyítani
annak a néhány szabálynak felhasználásával. Szinte lenyűgözi az
embert, hogy milyen szorosan összekapcsolódnak.

B. Fogadni mernék, hogy d = V& és c = 2A.

A. Már lemenőben van a nap. Aludjunk rá egyet, Bili. Rengeteg

időnk van, most úgy elfáradtam.

B. (mormol) d + c = ... Rendben van. Jó éjt!

64
\
 9. A megoldás
A. Ébren vagy már?
B. Micsoda szörnyű éjszaka! Egész éjjel csak hánykolódtam. Körbe-
körbe jártak a gondolataim. Bizonyításokról, logikai következte­
tésekről álmodtam, de fölébredve rájöttem, hogy mind zagyvaság.

A. A végén talán még megárt nekünk ez a sok matematika. Tegnap

olyan boldogok voltunk, mégis...

B. (félbeszakítja) Igen, tegnap nagyon ment a matek, de mára beful­

ladt minden. Nem tudok szabadulni tőle, nem tudok megnyugod­
ni, míg valami eredményre nem jutunk. Hol a ceruza?

A. Reggelizned kellene, Bili. Nézd, van ott barack meg füge.

B. Jó, de engedned kell, hogy dolgozzam.

A. Engem is izgat, hogy mire jutunk. Csak ígérj meg egyet!

B. Mit?

A. Azt, hogy ma csak az összeadást és a kivonást vizsgáljuk, a szor­

zást nem. Még csak rá sem nézünk a Kőnek arra a részére egy
darabig.

B. Rendben. Majdnem belemennék abba is, hogy végleg elhalasszuk,

mert borzasztó bonyolultnak tűnik.

68
A. (megcsókolja) Jó, most pihenj egy kicsit.

B. (nyújtózkodik) Olyan kedves vagy hozzám.

A. így már más. Azon gondolkodtam az éjjel, hogyan oldottad meg

tegnap reggel az összes számra a problémát. Azt hiszem, az egy
olyan fontos elv volt, amit tételként is ki kellene mondanunk:

Bármely y számra igaz, hogy ha x az elsőként

teremtett olyan szám, amelyre (T8)
Yl < x és x< YR, akkor x=y.

B. Ezt láttuk be vajon? Nézzük, ezekkel az új jelölésekkel rekonstru-

álható-e a bizonyítás? Úgy emlékszem, a z = ( YLu X L, XRu Y R)
számot konstruáltuk meg, és (T7)-ből következett, hogy x = z.
Másrészt meg XLegyetlen xLelemére sem teljesül YL< xL, mivel xL-t
az x előtt teremtették, ezért minden jelhez van olyan yL, amelyre
xL<yLa (T4) miatt. Vagyis XL<y, és hasonlóan y < X R. Ezért y =z
(TI) alapján. Most, hogy már ennyi mindent fölhasználhatunk,
egész könnyű volt bebizonyítani.

A. A (T8) tétel azért jó, mert jelentősen megkönnyíti a tegnap esti

számításainkat. Például mikor megmutattuk, hogy b + b =
({ó}, {b + 1}), rögtön láttuk volna, hogy az 1 a {b} és a {b + 1}
között elsőként teremtett szám.

B. Hadd próbáljam ki a c + c-n! Ez az elsőként teremtett szám b + c

és 1-1- c között. Igen, ó+l-gyel vagyis líA-del kell megegyeznie,
azaz c éppen 3A. Ez meglepő. Azt hittem, % lesz.

A. d pedig lA.

B. Igen.

69
A. Azt hiszem, most már világossá vált az általános séma is. Négy nap
után a 0-nál nagyobb vagy egyenlő számok
0, 1/ 4, Vz, %, 1, 3/2, 2, 3,
öt nap után meg valószínűleg

B. (közbevág)
0, V6, V4, 3/s, V4, 5/s, 3/4 , 7/s, 1, 5/4 , 3/2, y4, 2, 5/2, 3, 4.

A. Pontosan. Be is tudod bizonyítani ezt?

B.................................................

Igen, de nem megy olyan könnyen, ahogy hittem. Például ahhoz,

hogy megkapjam / = ({3/ 2}, {2}) értékét, ami % lett, kiszámoltam
/ + /-et. Ez 3 és 4 között az elsőként teremtett szám, és „előre kellett
tekintenem”, hogy lássam, ez majd 7/2 lesz. Meg vagyok győződve
róla, hogy helyes ez az általános séma, de azért jó lenne bebizonyí­
tani.

A. A negyedik napon 3/2 kiszámításakor tudtuk, hogy ez éppen 1+ Vi

lesz, és nem a 3/2+ 3/2_del kísérleteztünk. Lehet, hogy az 1 hozzá­
adása a trükk.

B. Lássuk csak... A (3) szabály szerint

l + x = ( ( \+ X L)u{x}, l + X R)),
föltéve, hogy 0 + x = x. Valójában nem az teljesül-e, hogy... Pozi­
tív számok esetében mindig tudjuk úgy választani XL-t, hogy
1-I- A>nek valamely eleme > x, ezért ebben az esetben egyszerűen
l+ jc = ( l + X L, \ + X R).

A. Ez az, Bili! Nézd csak az utolsó nyolc számot az ötödik napon!

70
 Pontosan eggyel nagyobbak, mint a negyedik napon teremtett
nyolc szám.

B. Tökéletes egyezés. Most már csak a 0 és az 1 közötti x számokra

kell bizonyítanunk... De ezt mindig megtehetjük x + x vizsgálatá­
val, ami kisebb 2-nél!

A. Igen, most már biztos vagyok benne, hogy megtaláltuk a helyes

sémát.

B. Milyen nagy teher esett le a vállunkról. Úgy érzem, nem is kell

formalizálnunk a bizonyítást, így is tudom, hogy igaz.

A. Jó lenne tudni, hogy az 1+ Jt-re kapott szabályod nem speciális

esete-e egy ilyen általánosabbnak:
y + x —(y + XL, y + XR).
Ez sokkal egyszerűbb lenne, mint a Conway-féle.

B. Logikusan hangzik, hiszen y hozzáadása azt jelentené, hogy y

egységgel „eltoljuk” a számokat. Juj, ez nem megy: x = 1-re y +1
éppen ({y}, 0) lenne, ami nem teljesül, ha y = Vi.

A. Kár. De a te 1+ .v-es szabályod akkor is csődöt mond, ha jc = 0.

B. Igaz, én nem is bizonyítottam, csak pozitív x-re.

A. Azt hiszem, a (3) összeadási szabályt alaposabban meg kellene

vizsgálnunk, hogy lássuk, mi vezethető le belőle. Eddig csupán a
számok nevét kaptuk meg. Ezek az elnevezések biztosan helyesek,
ha a Conway-féle számok a közönségesekkel megegyezően visel­
kednek, de még nem tudjuk, hogy a Conway által alkotott szabá­
lyok valóban ugyanazok-e. Ezenkívül, azt hiszem, önmagában is
szórakoztató lenne egy egész csomó dolgot levezetni pusztán abból
a néhány alapszabályból.

71
B. Nézzük. Először is az összeadás nyilvánvalóan kommutatív:
x + y = y + x. (T9)
A. Igen. Most bizonyítsuk be, amit Conway állított:
x + 0 = x. (T10)
B. A (3) szabály szerint
x + 0 = (A’i + O, A'*-!-0).

így ismét csak a „teremtés napja szerinti” indukcióra van szüksé­

günk. Föltehetjük, hogy XL+ 0 ugyanaz, mint XL, és A^ + 0 is
megegyezik AVrel, mivel a bennük lévő számokat x előtt teremtet­
ték.
Q. E. D.

A. Nemcsak azt bizonyítottuk, hogy x + 0 == x az x + 0 = x helyett?

B. Szőrszálhasogató vagy. Ha akarod, átjavítom (TlO)-et, úgyis telje­

sen mindegy. De a bizonyításból nem az látszik, hogy x + 0 ugyan­
azzal a halmazpárral van megadva, mint x?

A. Bocsáss meg. Igazad van.

B. Ez már tíz tétel! Próbálkozzunk még többel, míg benne vagyunk?

72
«
 10. További tételek
A. Mi van az
(x+y) + z = x + (y + z) (XI1)
asszociatív törvénnyel?
B. Nem tudom, szükségünk lesz-e rá egyáltalán, az eddigi számítá­
soknál nem jött elő. De azt hiszem, nem ártana megpróbálkoz­
nunk vele, hiszen a matektanáraink mindig azt emlegették, micso­
da nagy dolog ez. Hogy is van? Fel tudnád írni a definíciók
alapján?
A. (x + y) + z = (((.XL + y) + z) kj((Yl + x) + z)u
Kj(ZL+ ( x + y )), ((XR+y) + z ) v
u(( Y r+ x) + z)u(Z„ + (x + .y)))
x + (y + z)= + O + z))u(( + z) + x)u
uftZj. + jO + x), (A^ + 0 + z))u
u(( Y r+ z) + A*)u((ZR+y) + x)).
B. Nagyon ügyesen bánsz ezekkel a hajmeresztő képletekkel. De
hogyan lehet két ilyen szörnyű formula egyenlőségét bebizonyíta­
ni?
A. Könnyen kijön, csak ugyanolyan napösszeg szerinti indukciót kell
alkalmazni (x, y, z)-re, mint korábban. Nézd, (XL+ y) + z = XL+
+ (y + z), mivel az (XLt y, z) hármas teremtési napjainak összege
kisebb az (x , y, z)-nél, és így a napok összege szerinti indukciót
használhatunk. Ugyanez igaz a többi öt halmazra, néhol ki kell
használni a kommutatív törvényt.

76
B. Gratulálok! Még egy Q. E. D., és még egy = bizonyítás = helyett.

A. Ez a = kicsit aggaszt engem, Bili. Megmutattuk, hogy a < -re és

a < -re vonatkozóan hasonló elemek hasonlókkal helyettesíthetők,
de nem kellene ugyanezt az összeadásról is bebizonyítani:
ha x = y, akkor x + z = y + z. (T12)
B. Azt hiszem, igen. Máskülönben nem lenne szabad azokat az egy­
szerűsítéseket használnunk, amiket a számok elnevezésénél alkal­
maztunk. Ha be akarunk bizonyítani dolgokat, szabatosan kell
eljárnunk.

A. Bebizonyíthatnánk talán azt az erősebb állítást is, hogy

ha x<y, akkor x + z < y + z, (T13)
hiszen ebből rögtön következik (TI2).

B. Igen, mivel x = y akkor és csak akkor, ha x < y és y< x. Szóval

(TI3) hasznosnak tűnik. Nem kellene még többet megmutatnunk?
Arra gondolok, hogy
ha x<y és w<z,
akkor x + w<y + z.

A. Ó, ez következik (T13)-ból,
mivel x + w < y + w = w + y < z + y = y + z.

B. Ez jó lesz, (TI 3) sokkal egyszerűbb. Nos, te vagy a formulaszakér­

tő, mivel ekvivalens (TI3)?

A. Ha XL<y és x< YR, azt kell belátnunk, hogy

XL+ z < y + z, Z L+ x < y + z, x + z< YR+ z és x + z < Z R+y.

B. Még egy napösszeg szerinti indukció, ugye? Ezek már könnyedén

mennek.

77
A. Most nem annyira. Azt hiszem, az indukcióval csak annyi jön ki,
hogy XL+ z < y + z és így tovább. Lehetséges, hogy xL<y, de
xL+ z = y + z.

B. Igen. Ez tényleg érdekes. Nekünk a fordítottja kellene:

ha x + z < y + z, akkor * < y. ' (TI4)
A. Kiváló! A fordítottja ezzel ekvivalens: föltéve, hogy XL+ z < y+ z,
Z L+ x < y + z, x + z < Yr+ z és x + z < Z R+y, bizonyítsuk be,
hogy XL<y és x< Yr teljesül.

B. Hm. Ez belátható lenne indukcióval, ha nem fordulhatnának elő

mondjuk olyan esetek, hogy xL+ z < y + z, de xL=y. Ezeket kizár­
hatnánk (T13)-mal, de ...

A. De (TI3) szükséges (TI4) bizonyításához, (TI4) a (T13)-hoz és

(TI3) a (T12)-höz.

B. Megint csak körbe forgunk.

A. De van egy megoldás, ha egyszerre bizonyítjuk mindkettőt!

A „(TI3) és (TI4)” kombinált állítást igazolhatjuk az (x,y,z) nap­
összege szerinti indukcióval!

B. (sugárzó arccal) Alice, te zseni vagy! Teljesen elképesztő, irigylésre

méltó zseni!

A. No csak lassan a testtel, még van egy csomó munkánk. Jobb lenne,
ha megmutatnánk, hogy
x —x = 0. (TI 5)
B. Mi az a mínuszjel? Még soha nem írtuk föl Conway kivonásra
vonatkozó szabályát.
A. x - y = x+ (-y). (5)

78
B. Látom, hogy = -t írtál (T15)-ben. Igen, világos, hogy x + ( - x )
nem lesz identikusán egyenlő 0-val, azaz az üres bal oldali és az
üres jobb oldali halmazzal, hacsak x maga nem 0.

A. A (3), (4) és (5) szabályok szerint (TI5) ezzel ekvivalens:

((XL+ ( - x ) ) u ((-* „ ) + *), (XR+ ( - x ) ) u ( ( - XL) + x))'= 0.
B. Hű, ez nehéz lesz. Egyáltalán, hogy lehet megmutatni, hogy valami
= 0?... (T8) alapján >>=0 akkor és csak akkor, ha YL< 0 és 0< YR,
mivel 0 volt az elsőként teremtett szám.

A. Ugyanez következik a (2) szabályból is: y < 0 akkor és csak akkor,

ha Yl< 0, továbbá 0 <y akkor és csak akkor, ha 0 < YR. Ezért most
a következőket kell belátnunk:
xL+ ( —x) < 0 és ( —x R) + x < 0y
x R+ ( —x) > 0 és ( —Jtj-f x > 0
bármely xt-re A>ből és x„-re az A>ből.

B. Hm. Nem tehetnénk föl azt, hogy

■*z. + ( - * 0 = 0 és xK+ (-x«) = 0?
A. De igen, hiszen (T15)-öt bizonyíthatjuk indukcióval.

B. Akkor megvan! Ha .**, + ( —x) > 0, akkor a definíció alapján

( —X)R+ xL > 0 lenne. De ( —X)Réppen —(XL), ez pedig tartalmaz­
za —xL-t és ( —xL) + x Lnem > 0. Ezért xL+ ( —x) < 0, és ugyanígy
intézhető el a többi eset is.

A. Bravó! Ez megoldja (T15)-öt.

B. Mivel folytassuk?

A. Mit szólsz ehhez:

79
 —( —x) = X. (T I 6)

B. Ez triviális. A következő?

A. Csak Conwaynek az a tétele jut eszembe, hogy

( x + y ) - y = x. - (TI 7)
B. Ez mivel ekvivalens?

A. Mégis kínos... Semmit sem tudunk bebizonyítani anélkül, hogy

vissza ne térnénk a definíciókhoz?

B. Ez majdhogynem magától kijön!

(x + y ) ~ y = Ok+ jO+ í- j) (5) miatt
= * + O + (-> 0 ) (TI 1) miatt
(5) miatt
= jc + O (TI2) és (TI5) miatt
= X (T10) miatt.
Egész csomó hasznos eredményt halmoztunk föl. Most még az
asszociatív törvény is kapóra jött. Köszönöm, hogy kitartottál
mellette az én meggyőződésem ellenére.

A. Alighanem kimerítettük az összeadásban, a kivonásban és az ellen-

tettképzésben rejlő összes lehetőséget. Még van néhány további
dolog, amit megmutathatnánk, például
~ (x + y ) = ( - x ) + (->0, (TI 8)
vagy
ha x< y, akkor —y < —x. (T19)

De nem hiszem, hogy bármi új lenne ezekben. így nincs is sok

értelme a bizonyításuknak, hacsak nem lesz rájuk szükség.

B. Tizenkilenc tétel, csupán néhány primitív szabály fölhasználásá­

val!

80
A. Emlékezz az ígéretedre! Ma délután nem foglalkozunk matemati­
kával, még csak rá sem nézünk a Kőre. Nem akarom, hogy az a
szörnyű zagyvaság a szorzásról még egyszer elrabolja az álmodat.

B. Elég sokat végeztünk ma, megoldottunk minden problémát. Nézd,

éppen jön a dagály. Aki később ér a vízhez, az főzi a vacsorát!

81
 11. Az ajánlat
A. Igazán finom vacsorát főztél.

B. (lefekszik mellé) Könnyű volt abból a friss halból, amit fogtál.

Min gondolkozol?

A. (elpirul) Azon töprengtem, mi lenne, ha terhes lennék.

B. Úgy érted, hogy itt vagyunk, közel a Termékeny Félholdhoz, és

te...

A. Nagyon mulatságos lenne. Hosszas fáradozások után, hogy bebi­

zonyítsuk, hogy 1+ 1 = 2, rájönnénk, hogy 1+ 1 = 3.

B. Jó, te nyertél, most már félre a tréfálkozással. De képzeld csak el,

ezek a Conway-féle szabályok a számoknál, ahogy a bal oldali
halmaz találkozik a jobb oldalival... pont olyan, mint az egyesülés.

A. Neked mindig csak egy dolgon - nem, kettőn - jár az eszed.

Komolyan, mihez kezdenénk, ha tényleg terhes lennék?

B. Úgy vélem, legjobb lenne sürgősen hazatérnünk. A pénzünk is

elfogyóban, meg az idő is egyre rosszabb.
Akár terhes vagy, akár nem, mindenféleképpen szeretnélek felesé­
gül venni. Persze, ha te is akarod.

A. Én is éppen így gondoltam. Ez az utazás bebizonyította, hogy

tartós együttlétre is készek vagyunk.

84
 Vajon, ha a gyerekeink felnőnek, megtanítjuk majd nekik a mi
számelméletünket?

B. Nem, sokkal jobban élveznék, ha ők maguk fedeznék föl.

A. De az ember saját maga nem fedezhet föl újra mindent, kell lenni
valami egyensúlynak.

B. Hát igazából nem önfelfedezés mindenféle tanulás? A legjobb

tanárok nem éppen az önálló gondolkodásra serkentik tanítvá­
nyaikat?

A. Bizonyos értelemben. Hű, hogy filozofálunk!

B. Még mindig csodálkozom, milyen nagyszerű érzés ezzel az őrült

matematikával foglalkozni. Most teljesen földob, pedig hogy utál­
tam régebben!

A. Én is egészen megrészegültem tőle. Azt hiszem, sokkal jobb, mint

a kábítószerek, mert így az agyunk természetes módon stimulálja
saját magát.

B. És emellett még a vágyakat is serkenti.

A. (ábrándozva nézi a csillagokat) Az is jó a tiszta matematikában,

hogy amit ma bebizonyítottunk, az teljesen haszontalan. Soha
senki sem tudja arra fölhasználni, hogy bombákat vagy hasonló
szörnyűségeket állítson elő vele.

B. Ez igaz, de örökre nem húzódhatunk vissza egy elefántcsontto­

ronyba. A világ számos gonddal küzd, s az igazi matematika
segíthet ezek megoldásában. Tudod, olyan régen nem olvastunk
újságokat, hogy egészen elfeledkeztünk ezekről a problémákról.

85
A. Igen, néha bűntudatom is van emiatt... Lehet, hogy az igazi mate­
matika segíthetne megoldani néhány ilyen nehézséget, de attól
félek, rossz célokra is fölhasználhatnák.

B. Éppen ez a nagy dilemma. Szerszámok nélkül semmire sem me­

gyünk, de a szerszámok jóra is, rosszra is felhasználhatók. Ha nem
készítünk semmit, nehogy rossz kezekbe kerülve kárt okozzon,
akkor a hasznos dolgoktól is megfosztjuk magunkat.

A. Jó, elismerem, hogy a tiszta matematika nem jelent mindenre

megoldást. De te meg el akarod törölni pusztán azért, mert nem
oldja meg a világ gondjait?

B. Nem, ne érts félre. Pár nap alatt rájöttem, hogy a tiszta matemati­
ka csodálatos dolog. Olyasmi művészeti forma, mint a költészet,
a festészet vagy a zene. És hogy földobott bennünket! Valahogy
ki kell elégíteni természetes kíváncsiságunkat. Belepusztulnánk, ha
még a legnagyobb megpróbáltatások közepette is nem tudnánk
találni valami szórakozást.

A. Bili, olyan jó így beszélgetni veled.

B. Én is élvezem. Úgy érzem, közelebb kerülök hozzád, és minden

olyan meghitt.

86
 12. A katasztrófa
B. Már ébren vagy?

A. Körülbelül egy órája. Rájöttem, hogy egy szörnyű nagy hézag van
a tegnapi bizonyításunkban.

B. Az lehetetlen!

A. De, sajnos, igen. Elfelejtettük bebizonyítani, hogy x + y is szám.

B. Ne viccelj. Hogyne lenne szám, hiszen két szám összege! Várj

csak!... Értem már. Meg kell néznünk, hogy az (1) szabálynak
eleget tesz-e.

A. Igen. Csak akkor lehet így definiálni az összeadást, ha meg tudjuk

mutatni, hogy XL+ y < X R+y, XL+ y < Y R+ x, YL+ x < X R+y és
Yl+ x < Yr+ x .

B. Ez következne (T13)-ból és (T14)-ből, ha... Látom, mire gondol­

tál. Annak föltételezésével bizonyítottuk be ezt a két tételt, hogy
két szám összege is mindig szám lesz. Hogy a csudába jutott
eszedbe ez a probléma?

A. Elég érdekes módon jött elő. Kíváncsi voltam rá, hogy mi történ­
ne, ha az összeadást így definiálnánk:
x ® y = (Xl® Y l, X r® Y r).

90
 Azért írtam ©-t, mert nem volt nyilvánvaló, hogy ugyanaz jön-e
ki, mint a + -szál. Azt viszont elég könnyű volt megmutatni, hogy
a © kommutatív és asszociatív művelet, így szerettem volna kiderí­
teni, hogy mi is lesz ez.

B. Értem, x és y összege XL-I- YLés XR+ YRközé esik, ezért lehet, hogy
ez a definíció a Conway-félénél egyszerűbb lesz.

A. De rövidesen szertefoszlottak a reményeim, mert kiderült, hogy

0© ^= 0
minden x-re.

B. Ó! Lehet, hogy a © szorzást jelent?

A. Azután bebizonyítottam, hogy l® x = 1 minden x>0-ra,

2©x = 2 minden x > 1-re, 3©x = 3 minden x>2-re és így to­
vább.

B. Tehát m®n minden m és n pozitív egész számra az m és az n

minimuma. Ez valóban kommutatív és asszociatív. így a te ©
műveleted mégis érdekessé vált.

A. Igen, például |© y = Azután kiszámoltam ( —y)©j-et, és elhűl­

tem.

B. Azt mondod...? Aha, ( —i ) ® i = ({(—1)©0},{0© 1}), azaz ({0},{0}).

A. Ez pedig nem szám, mivel nem tesz eleget az (1) szabálynak.

B. És nem is definiálhatjuk így a ©-t.

A. így jöttem rá, hogy nem adhatunk meg tetszőleges definíciókat. Be

kell bizonyítanunk, hogy összhangban vannak a többi szabállyal

91
 is. A másik probléma a ®-szal az volt, hogy például ({—1},0) = 0,
de ({-1},0)@ 1 ^ 0 0 1 .

B. Jó, a ® törölve, de remélem, meg tudjuk adni a -I- igazi definíció­

ját.

A. Nem tudom. Eddig csupán annyira jutottam, amit az előbb elme­

séltem. Kivéve a pszeudoszámokról folytatott töprengéseimet.

B. Pszeudoszámok?

A. Tegyük föl, hogy megkonstruáljuk (XL,XR)-t, ahol XLnem föltétle­

nül < XR. Ekkor a (2) szabály felhasználásával ismét definiálható
a < reláció az ilyen pszeudoszámok között.

B. Igen... például ({1},{0}) kisebb lesz 2-nél.

A. Valóban. Aztán rögtön észrevettem, hogy a (TI) tranzitivitási

szabályra adott bizonyításunk nem használja fel az első szabály ^
részét, így a tranzitivitás érvényes a pszeudoszámokra is.

B. Igen, emlékszem, mikor azt mondtam, hogy a teljes (1) szabályt

legelőször csak (T2)-nél használtuk föl. Úgy tűnik, mintha réges-
régen lett volna.

A. Most készülj föl egy nagy megrázkódtatásra: az ({1},{0}) pszeudo-

szám sem nem <0, sem nem >0!

B. Fantasztikus!

A. Igen, azt hiszem, be tudom bizonyítani, hogy ({1},{0}) akkor és

csak akkor < egy y számnál, ha y > 1, és akkor és csak akkor >
egy x számnál, ha x< 0. Egyáltalán nem hasonlítható össze egyet­
len 0 és 1 közötti számmal sem.

92
B. Hol a ceruza? Szeretném ellenőrizni... Úgy látszik, igazad van. Ez
mókás dolog. Olyan mennyiségekről bizonyítunk állításokat, ame­
lyek még csak nem is léteznek.

A. Hát a pszeudoszámok kevésbé létezőknek tekinthetők, mint a

Conway-félék? Azt mondod, olyan mennyiségekről bizonyítunk
dolgokat, amelyek tisztán fogalmi konstrukciók, a valós világban
nincs olyan megfelelőjük, ami segítené megértésüket... Emlékezz
vissza, valaha a ]] —1 „elképzelt szám” volt, s még a f T - t sem
tekintették „racionálisának, vagyis értelmesnek.

B. Conway normális számokra vonatkozó összeadási szabálya alkal­

mazható pszeudoszámok összeadására is. Vajon mire vezet ez? Ha
x = ({l},{0}), akkor \ + x az ... ({2},{1}).

A. És jc+ jc meg ({1H- jc},{jc}), ami egy másodrendű pszeudoszám.

B. A tiszta matematika igazi agy tágító. Észrevetted, hogy ({1},{0})

még csak nem is < saját magánál?

A. Nézzük csak, x< x azt jelenti, hogy XL< x < XR, ez csak akkor lehet
igaz, ha XL<XR. Nem, várj csak. A pszeudoszámoknál nem hasz­
nálhatjuk a -et a ” helyett, mivel (T4) általában nem igaz.
Vissza kell mennünk az eredeti (2) szabályhoz, amely kimondja,
hogy x < x akkor és csak akkor, ha XL%. x és x^: XR. így végül is
({1},{0}) mégis < , mint saját maga.

B. Bravó! Örülök, hogy tévedtem, hiszen minden számnak hasonló­

nak kellene lennie saját magához, még ha csak pszeudoszám is.

A. Lehet, hogy létezik olyan bonyolultabb pszeudoszám, ami nem <

saját magánál. Ezt nehéz elképzelni, mert az XL és az XR halmaz
maga is tartalmazhat pszeudoszámokat.

B. Nézzük meg a (T3)-ra adott bizonyításunkat, vajon alkalmazható-e

most.

93
A. Jó ötlet... Te, ugyanaz a bizonyítás jó az összes pszeudoszámra is:
x mindig hasonló jc-hez.

B. Ez nagyszerű, de attól tartok, elvonja figyelmünket a fő problémá­

tól, attól, hogy vajon a + jól definiált-e.

A. Azok a bizonyításaink, hogy x + y = y + z, x + 0 = x és még az

asszociativitási törvény is, egyaránt jók mind számokra, mind
pszeudoszámokra. Ha az egyenlőtlenségekre vonatkozó (TI3) és
(TI4) is átvihető pszeudoszámokra, akkor a + jól definiált.

B. Ez csodálatos! Eddig már beláttuk az összes pszeudoszámra (Tl)-

et, (T3)-at, (T5)-öt, (T6)-ot, (T9)-et, (TlO)-et és (Tll)-et. Vegyük
elő újra (T13)-at!

A. Juj-juj! Attól félek Bili... Túl könnyelműek voltunk tegnap, ami­

kor elfogadtuk azt a napösszeg szerinti bizonyítást (T13)-ra és
(T14)-re. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.

B. Mit mondasz?

A. Ugye indukcióval bizonyítottuk, hogy Z L+ x < y + zl Nos, ezt két

lépésben kaphatjuk meg, az első: Z L+ x < Z L+ y, a második:
ZL+ y< z + y. Az első rész megy indukcióval, de a másodikban
szerepel (zL,z,y), s ennek napösszege nagyobb lehet, mint (x,y,z)-é.

B. Szóval, összecsaptuk. Conway szégyenkezne miattunk.

A. Még jó, hogy nem vettük észre tegnap. Tönkretette volna az egész
napunkat.

B. Hát akkor vissza a munkához... De először reggelizni kellene.

94
 13. A kilábalás
A. Elfelejtettünk ebédelni, Bill.
B. (föl-alá járkál) Tényleg? Már falnak megyek ettől az ostoba prob­
lémától.

A. Azzal, hogy a papírt bámuljuk, nem sokra megyünk. Kicsit pihen­

ni kellene. Talán, ha ennénk valamit...

B. Igazából egy új ötlet kellene. Találj már ki valami ötletet, Alice.

A. (enni kezd) Hát korábban hogyan sikerült kitörnünk, mikor ha­

sonló bűvös körbe kerültünk? Elsősorban úgy, hogy indukciót
alkalmaztunk, vagyis megmutattuk, hogy a tétel állítása egy előző
eset igazságától függ, az meg egy még megelőzőétől, és így tovább,
míg csak véget nem ért ez a lánc.

B. Ilyen volt például a napösszeg szerinti okoskodásunk.

A. Igen. A másik kiút az volt, hogy többet bizonyítottunk, mint amit

először szükségesnek véltünk. Ahhoz, hogy az indukció működ­
jön, több különböző dolgot kellett egyszerre igazolnunk.

B. Mint mikor összekapcsoltad (T13)-at és (T14)-et. Alice, ebéd után

rögtön nekiülök, és sorban felírok mindent, amit be kellene bizo­
nyítani. Aztán a régi jó „faltörőkos-módszerrel” megpróbálok
egyszerre mindent szimultán indukcióval igazolni. Ha így sem
megy, akkor sehogy sem fog sikerülni.

98
A. Elég nehéznek tűnik, de alighanem még mindig ez a legjobb mód­
szer. Tessék, itt egy pár pogácsa.

B. Kész vagyok. Három dolgot szeretnénk belátni, úgy látszik, mind­

egyik függ a többiektől:
I. x + y szám.
II. Ha x< y, akkor x + z< y + z.
III. Ha x + z< y + z, akkor x< y.
Ha nem tévedek, I(xj>) bizonyítását megkaphatjuk úgy, hogy
előzőleg bebizonyítjuk a következőket:
I(XL,y), I (x ,Yl), \{XR,y), I (x,YR),
lll(X R,XL,y),
III (x,XL,y), lI(y,YR,x),
III(y> Yl,x ), II(x,XR,y),
III (Y r,Yl,x ).
Többek között például azt is be kell látnunk, hogy XL+ y< YR+ x.
Másképpen szólva, előzőleg igazolnunk kell, hogy xL+ y < yR+ x
bármely xL-rc az A>ből és yR-re az IVből. Ezek után III(jc,jct,_v)-ból
és (T13)-ból következik, hogy xL+y < x+ y, továbbá II(jp,jp«,jc)-ből
adódik y + x < y R-\-x. Igaz?

A. Jónak tűnik. Csak azt nem értem, minek írtad föl az első négy
formulát l(XL>y)-tó\ I(x,T«)-ig. Azt hiszem, még az sem okozna
semmi bajt, ha x L+y nem lenne szám. Valójában csak azt kell
tudnunk, hogy xL és y maguk számok. Végül is a < és a <
pszeudoszámokra is definiálva van, és a tranzitivitási törvények is
igazak rájuk.

B. Nem, az (1) szabály szerint a bal oldali rész xL+y alakú elemeinek
számoknak kell lenni. Igazából ez nem számít, mert ha indukcióval

99
 bizonyítjuk I(x^)-t, feltehetjük, hogy I(xL,y) igaz és így tovább,
hiszen az indukció gondoskodik erről.

A. Elég bonyolult, de folytasd csak, jónak ígérkezik.

B. Ennek mennie kell, különben befürödtünk. II(x,y,z), azaz (TI3)

bizonyítása kész lesz, ha előzőleg megmutattuk, hogy
III (y,XL,z),
II (x,y,ZL), III (z,ZL,y),
Ul(YR>x,z),
II (x,y,ZK), III (ZR,z,x).
Furcsa, hogy ehhez valóban nem kell I(x,y). Miért hittük azt, hogy
(TI3) bizonyítása előtt még be kell látni, hogy két szám összege
újra szám lesz?

A. Ez még azelőtt volt, mielőtt alaposabban megnéztük a pszeudoszá-

mok tulajdonságait. Érdekes, hogy egy ilyen rögeszme mennyire
megbénítja az ember gondolkodását! Emlékszel, főleg azért hittük
nehezen bizonyíthatónak, hogy x + y is szám, mert azt hittük, hogy
(TI3) is függ ettől. Miután rájöttünk, hogy a pszeudoszámokra is
érvényes a tranzitivitási törvény, elfelejtettük újra megvizsgálni az
eredeti problémát.

B. Ezeknek a nagy táblázatoknak a fölírása legalább abban segített,

hogy rendezzük gondolatainkat.
Most már kettővel végeztünk, jöhet a harmadik: III(x,y,z) bizonyí­
tása attól függ, hogy teljesül-e
II (XL,y,z)
és II( x ,Y r,z ).
A. Ismét nincs szükség I(x,y)-ra. Tehát (T13)-at és (T14)-et közvetle­
nül bizonyíthatjuk, nem kell azzal törődnünk, hogy x + y szám-e.

B. Értem, azután éppen (T13)-ból és (T14)-ből fog kijönni, hogy x + y

tényleg szám. Nagyszerű!

100
A. II és III kölcsönösen függenek egymástól, így egyetlen tétellé
rakhatjuk össze őket, pont úgy, mint korábban.

B. Jó ötlet. Nézzük csak, ha ezt a kombinált állítást IV(xj>,z)-vel

jelöljük, táblázataim szerint a következőktől függ:
lV(y,XL,z), IV{x>y,ZL), lV(z,ZL,y),
YV(YR,x,z), I V(x,y,ZR), IV(ZR,z,x),
I V(XL,y,z), m x , Y R,z).
Azt hiszem, jó, hogy bevezettük ezt az I(xj>)-féle jelölést, így
világosabbá vált az egész módszer. Most már csak az a dolgunk,
hogy kitaláljunk valami olyan indukciós hipotézist, ami ettől a hat
dologtól elvezet IV(xj\z)-hez.

A. Ez sajnos, nem megy. Nézd csak, IV(x,y,z) függ IV(z,z*,y)~tól, ez

függ IV(yR,y,z)-tö\, ami újra a IV(z,zLfy)-tól; csak körbe forgunk.
Ugyanaz az ostoba probléma, mint korábban, és most már tudjuk,
mennyire komoly.

B. (a földre csap) Nem és nem!... Még valamit megpróbálok, mielőtt

föladnám. Menjünk tovább, és bizonyítsuk be (T13)-nak ezt az
általánosabb változatát:
V. ha x< x' és y < /,
akkor x + y < x ' +y'.
Valójában ezt használjuk föl a bizonyításokban a (T13)-mal két
lépésben elérhető eredmény helyett. Ez szimmetrikus is, ami segít­
het talán valamit.

A. Szükségünk lesz a fordítottjára is, a (TI4) általánosítására.

B. Azt hiszem, erre lenne szükségünk:

VI. ha x + y > x +y' és >></,
akkor x> x\

101
A . N a g y o n profik a jelöléseid , a vesszők m eg m inden.

B. (koncentrál) Kösz. V(x,x',y,y') bizonyításához kell:

VI(JTt,* > , / ) ,
VI {YLy fx tx '\
V\(x,Xí, y,y%
VIiy .Y i.x * ’).
Te, ez még könnyebb, mint a másik, sokat segít a szimmetria.
A végén VI(x,x',y,y') bizonyításához az kell, hogy... nagyon gya­
nús, el sem tudom hinni...
V (x jr L,y y ), V{XR,x',y,y').

A. (felugrik) Nézd, V és VI kombinációjára napösszeg szerinti induk­

ciót alkalmazva készen vagyunk!

B. (átöleli) Győztünk!

A. Bili, alig tudom elhinni, de az a bizonyítás, amit erre a két állításra

adtunk, akkor is érvényes, ha x, x \ y és y*pszeudoszámok.

B. Igaz, hogy nagy munka volt, de ez a legcsodálatosabb dolog, amit

valaha is láttam.

A. Hát elég sok energiánkba telt, míg beláttuk azt, amit tegnap magá­
tól értetődőnek tartottunk. Vajon Conway be tudta-e bizonyítani
egyszerűbben ugyanezeket a törvényeket? Lehet, hogy igen. Ne­
kem még akkor is a miénk tetszik, mert sokat tanultunk belőle a
bizonyítási módszerekről általában.

B. Úgy terveztük, hogy ma nézzük meg a szorzást.

A. Jobb lenne, ha nem kezdenénk hozzá, nehogy megint elvigye az

álmunkat. A délutánból még hátralevő időben foglalkozzunk csak

102
 azzal, hogyan bizonyítható, hogy ha x szám, akkor —x is szám
lesz.

B. Jó ötlet, ennek most már könnyen ki kell jönni. Kíváncsi vagyok,

vajon a pszeudoszámok ellentettjeiről be tudunk-e bizonyítani
valamit.

103
.A ',
 14. Az Univerzum
B. (nyújtózkodik) Jó reggelt, kedvesem. Találtál-e újabb hibákat az
éjjel?

A. Nem. Hát te?

B. Tudódj hogy soha nem a hibákat keresem. De valami szöget ütött

a fejembe. Föltételezzük, hogy olyanok a szabályaink, hogy segít­
ségükkel minden szám megkonstruálható. Az ^ azonban soha nem
fordul elő. Emlékszel, arra számítottam, hogy majd a negyedik
napon fölbukkan, de az a szám \ lett. Valahogy úgy képzeltem,
hogy jó, az j kicsit lassan akar előbukkanni, de azért előbb vagy
utóbb majd megjelenik. Csak most döbbentem rá, hogy már meg­
vizsgáltuk az összes számot, de az ^-dal még mindig nem találkoz­
tunk.

A. Az összes eddig teremtett szám végesen előállítható a kettes szám-

rendszerben. Például 3 1 = 11,101 a kettes számrendszerben. Más­
részt minden olyan szám, amelynek van véges előállítása, fölbuk­
kan előbb vagy utóbb. így például a 3 f a nyolcadik napon szüle­
tett meg.

B. A kettes számrendszert a számítógépeken használják. Lehet, hogy

Conway egy számítógépesített világot teremtett. Végül is mi az ^
reprezentációja a kettes számrendszerben?

A. Nem tudom, de van neki valamilyen.

106
B. Már emlékszem, valami hosszú osztásokat kell végezni, de 10
helyett 2-es alappal. Nézzük csak...
^ = 0,0101010101...
és így tovább a végtelenségig. Soha nem fejeződik be, ezért nincs
az eddig teremtett számok között.

A. „A végtelenségig.” Ez a fölirat utolsó részére emlékeztet. Mit

gondolsz, mit jelent a Kövön az az X nap, meg a többi?

B. Úgy hangzik, mint a számrendszer metafizikus vagy vallásos di­

csőítése. Jellemző a régi írásokra. Másrészt meg elég furcsa, hogy
még végtelen sok nap után is jelen volt és megnyilatkozott Con­
way. „Az idők végezetéig”, no de az időnek még nincs vége.

A. Nagy formában vagy ma.

B. Azt hiszem, végtelen sok nap után Conway megszemlélte az összes

addig teremtett számot, és... A mindenit! Fogadjunk, hogy ezután
sem pihent meg.

A. Igazad van! Még soha nem gondoltam erre, de a Kő szerint való­

színűleg ugyanúgy dolgozott tovább. És ekkor... Biztos, hogy
kapott is új számokat, hiszen most először választhatott A"L-nek és
A^-nek végtelen halmazokat!

B. Talán nem egyforma gyorsan múlik az idő. Vagyis számunkra

egyforma hosszúnak tűnnek a napok, de a világunkat fürkésző
Conway számára - valami „égi skálán” mérve - olyan, mintha
egyre gyorsabban rohannának. Mondjuk, az első földi nap olyan
hosszú volt, mint egy ilyen égi nap, de a második földi nap már
csak 3 égi napig, a következő pedig csupán \ égi napig tartott és
így tovább. így két égi nap alatt végtelen sok földi nap múlt el, s
máris haladhatott tovább.

107
A. Értelmes gondolat, bár soha ilyesmi nem jutott eszembe. Bizonyos
szempontból mi most éppen abban a helyzetben vagyunk, mint
Conway volt végtelen sok nap eltelte után. Hiszen mindent tudunk,
ami az X napig történt!

B. (gesztikulál) A matematikának még egy előnye van: véges elménk­

kel föl tudjuk fogni a végtelent!

A. Legalábbis a megszámlálhatóan végtelent.

B. De a valós számok nem megszámlálhatok, és mégis meg tudjuk

érteni őket is.

A. Igen, mivel egy valós szám nem más, mint egy végtelen tizedes tört.

B. Vagy végtelen „kettedes” a kettes számrendszerben.

A. Te! Én tudom, mi történt az X napon! Ekkor teremtette meg az

összes valós számot Conway.

B. (pislog) A nemjóját, azt hiszem, igazad van.

A. Tényleg az ^-ot kapjuk, ha A>nek például ezt a kettedes törtekből

álló halmazt vesszük:
{0 ,01 ; 0 ,0101 ; 0 ,010101 ; 0 ,01010101 ...},
az XRelemei meg fölülről közelítik ^-ot, például így:
{0 , 1; 0 ,011 ; 0 ,01011 ; 0 ,0101011 ; 0 ,010101011 ...}.
B. És a n szám is megkonstruálható nagyjából ugyanígy. Nem tudom,
a n-t hogy lehet fölírni a kettes számrendszerben, legyen mondjuk
n= 11,00100100001111...
Ekkor UL-t megkaphatjuk például úgy, hogy mindig „ l”-nél ál­
lunk meg:

108
 n t= {ll,001; 11,001001; 11,00100100001...}.
n«-ben pedig mindig „0”-nál állunk meg, és 1-et hozzáadunk:
FIR= {11,1; 11,01; 11,0011; 11,00101...}.
A. Sok más halmazt is vehetnénk n t-nek és n*-nek, valójában végte­
len sokat. De ezekkel is mindig a 7t-vel ekvivalens számot kapnánk,
hiszen a n az elsőként teremtett olyan szám, amely nagyobb n L-nél
és kisebb n*-nél.

B. (újra átöleli) Szóval ezt érti a Conway-kő azon, hogy az Univer­

zum az X napon jött létre! A valós számok alkotják az Univerzu­
mot. Hallottál már a csillagászok „ősrobbanás”-elméletéről? Ez az
X nap volt az ősrobbanás!

A. (nem is figyel oda) Bili, az X napon teremtett számok között van

olyan is, ami nem valós! Legyen XRüres és
X l= {\\2- 3; 4; 5...}.
Ez a szám nagyobb az összes többinél.

B. A végtelen!

A. Azt hiszem, a görög oo-val fogom jelölni, mindig tetszett nekem ez

a betű. És megszületett —cö, azaz a mínusz végtelen is.

B. Nagyon szorgos nap volt ez az X nap!

A. És akkor a következő napon...

B. Úgy érted, az X nap még nem az utolsó volt?

A. Nem, miért állt volna meg itt Conway? Úgy sejtem, itt kezdett csak
neki igazán. XRmindig vehető az üres halmaznak, XLmeg az összes
eddig teremtett szám halmazának, ezért az eljárás soha nem fejező­
dik be.

109
B. Az X nap utáni napra nem sok tennivaló marad, mert a valós
számok sűrűn illeszkednek egymáshoz. így az Univerzum véges
része már készen áll, hiszen két „egymás utáni” valós szám közt
már nincs arra hely, hogy oda újabb számokat illesszünk be.

A. Nem, Bili. Én is így képzeltem el, míg csak most meg nem említet­
ted. Azt hiszem, ez is azt bizonyítja, hogy szeretek vitatkozni veled.
Mit kapunk, ha XL= {0} és XR= {1; ..}? Ez a szám nagyobb
nullánál, de kisebb bármely pozitív valós számnál. Hívhatnánk
6-nak.

B. (elhaló hangon) Juj... Jó, már rendben vagyok. Ez már kicsit sok
volt. Mégis kell lenni valami határnak. Legjobban az lepett meg,
hogy a te e számodat nem is az X nap után, hanem már az X napon
meg lehet konstruálni, mert veheted az XR= {\; \\ te;...}
halmazt is. És még hány ilyen őrült szám van! Például az
( O U i h 4 ; i | ; ire;...})
csak egy hajszálnyival nagyobb 1-nél.
Föltételezem, hogy minden számból kiindulva (akár a 7c-ből is!)
megkonstruálható egy tőle „közvetlenül jobbra” álló szám... nem,
ez nem igaz...

A. A 7c-hez tartozó nem konstruálható meg az X utáni napig. Csak

a véges kettedes törtként fölírható számoknak lesz ilyen végtelen
közeli szomszédja az X napon.

B. Az X utáni napon kapunk egy 0 és e közötti számot is. És úgy

gondolod, hogy Conway még csak ekkor kapcsolt rá igazából...

A. A legszebb az egészben az, hogy nemcsak előállítottuk a valós

számokat, a végtelent és az összes közöttük lévő számot, hanem
vannak olyan szabályaink is, amelyek bármely két számról meg­
mondják, hogy melyikük a nagyobb, és még össze is tudjuk adni
vagy ki is tudjuk vonni őket.

110
B. így van. Azt hittük, hogy tudjuk, mit bizonyítunk, amikor ezeket
a szabályokat levezettük. Játék volt az egész, a régi jó aritmetikai
törvények bizonyítása Conway néhány szabályának felhasználásá­
val. Csak most látjuk, hogy bizonyításaink végtelen sok olyan
esetre is alkalmazhatók, amelyekről soha nem is álmodtunk! Min­
dennek csak fantáziánk szab határt, és a tudatunk is szinte kitágul,
mintha...

A. Tudod, ez az egész engem valamiféle lelkigyakorlatra emlékeztet.

Kezdem jobban megérteni Istent. Azt például, hogy mindenütt
jelen van...

B. Még a valós számok között is.

A. Ugyan már! Komolyan mondtam.

111
 15. A végtelen
B. Kiszámoltam néhány dolgot a végtelenről. A (4) szabályból példá­
ul rögtön következik, hogy
<0 + 1 = ({cö; 2; 3; 4; 5;...}, 0),
vagy egyszerűbben
cd+ 1 = ({o}, 0).

A. Ezt az X utáni napon teremtette Conway.

B. Igen, az
cö+ 2 = ({cö+ 1}, 0)-t

meg még egy nappal később, az

Ö + 2 = ({©}, {©+ l})-gyel
együtt.

A. És mi van az co—1-gyei?

B. cö—1! Soha nem gondoltam arra, hogy a végtelenből kivonjak

valamit, hiszen úgy képzeljük, hogy a végtelennél kisebb számok
végesek. Kezdjünk hozzá, ha végigdaráljuk a szabályokat, majd
csak kijön valami... Nézd csak,
cö-1 = ({1; 2; 3; 4;...}, {co}).
Persze, ez az elsőként teremtett olyan szám, amely bármely egész­
nél nagyobb, mégis kisebb a végtelennél.

114
A. Hát ezt a végtelennél kisebb végtelen számot emlegették a Kövön!
Van még egy kérdésem, mit szólsz az G) + 7c-hez?

B. Könnyű:
C0+ 7C= (cö+ n,, cö+ n*).
Ezt a... (2X) napon teremtették. Ugyanakkor, mint az co+ e-t és
az (ú - 6-t.

A. Hohó! Akkor van olyan szám is, hogy 2o>. Úgy értem, cö+ g).

B. Igen,
cö+ cö = ({co+ 1; co+ 2; co+ 3; co-E4;...}, 0).
Azt hiszem, ezt hívhatjuk 2(ö-nak. Még ha nem is beszéltünk eddig
szorzásról, később biztos be tudjuk bizonyítani, hogy (x + y)z =
xz + yz. Ezért 2z = (1 + 1)z = z + z.

A . Igen, és a
3co = ({2© +1; 2(ú + 2; 2co + 3; 2 co+ 4;...}, 0) is megjelenik a
(3K) napon és így tovább.

B. Még mindig nem tudunk semmit sem a szorzásról, de fogadni

mernék, hogy co-szor co éppen
co2 = ({co; 2co; 3co; 4o>;...}, 0)
lesz.

A. És az X2 napon teremtették. Képzeld csak el, mennyi dolga volt

ezalatt Conwaynek az összes kisebb számmal.

B. Tudod Alice, ez az egész egy régi gyerekkori versengésünkre emlé­

keztet. Számtalanszor megtörtént, hogy a házbeli gyerekekkel
kiabálva veszekedtünk azon, hogy ki tudja a legnagyobb számot
mondani. Az egyik gyerek hamarosan megtudta az apjától, hogy
a végtelen a legnagyobb szám. De én még őt is túlkiabáltam a

115
 végtelen plusz eggyel. A következő nap aztán elértünk a végtelen
plusz végtelenhez, majd hamarosan a végtelenszer végtelenhez.

A. Azután mi történt?

B. Hát, mikor már addig ismételtük, hogy „végtelenvégtelenvégtelen- •

végtelenvégtelen...”, amíg csak ki nem fogytunk a szuszból, csak
befejeztük a versenyt.

A. De még mennyivel több szám van! Például

a f = ({co; cö2; <ü3; g>4;...}, 0).

És ez még csak a kezdet.

B. Úgy érted, van ilyen, hogy Gf°, majd ezek határértéke és

így tovább? Vajon gyerekkoromban miért nem jutott eszembe ez?

A. Ez már egészen más dolog... Bili, attól félek, többé már nem
érvényesek a bizonyításaink.

B. Micsoda? No, ne kezdjük újra. Egyszer már ellenőriztük őket. Ó,

azt hiszem, tudom mire gondoltál! A napösszegek!

A. Igen. Most már nem használhatunk a napösszegek szerint induk­

ciót, mert ezek az összegek végtelenek is lehetnek.

B. Lehet, hogy a végtelen esetekre a tételeink sem igazak. Persze, jó

lenne, ha igazak maradnának. Képzeld el, milyen nagyszerű érzés
tételeket bizonyítani ezekről a soha nem hallott számokról.

A. A végtelen számokkal végzett számítási próbálkozásainknál még

nem ütköztünk nyilvánvaló problémákba. Hadd gondolkozzam
ezen egy kicsit.

116
 Rendben van. Azt hiszem, nincs szükség a napösszegekre.

B. Hogy tudtad megcsinálni?

A. Emlékszel, hogy a „rossz számoknál” hogyan képzeltük el az

indukciót? Azt kellett megmutatnunk, hogy ha a tétel nem lenne
igaz valamely jxr-re, akkor nem teljesülne az XLvalamely x Lelemére
sem, meg az XLL valamely xLL elemére sem és így tovább. De ha
minden ilyen sorozat véges, vagyis végül el kell jutnunk ahhoz az
esethez, amikor XLL..mL üres, akkor lehetetlen, hogy az eredeti x-re
ne legyen igaz a tétel állítása.

B. (füttyent) Értem! Például az x + Q= x bizonyításánál

x + O = (A7 + 0, A'a + O). Fel akarjuk tenni indukcióval azt, hogy
jCi + 0 = xL-t már beláttuk minden xL-re A>ben. Ha ez nem lenne
igaz, akkor xLL+ 0 nem lenne egyenlő x^-lel valamely xLt-re, vagy
pedig valamely xLRlenne a bajkeverő. Bármely ellenpélda ellenpél­
dák végtelen sorát szülné.

A. Csak azt kell megmutatnunk, hogy nincs olyan

•^1J ■•
végtelen leszármazási számsorozat, amelyre x l+1 mindig XiL u Xijr
ben lenne.

B. Igen, így lehet szebben kifejezni.

A. És ez igaz is, mivel minden számot (sőt, minden pszeudoszámot is)

csak már előzőleg megteremtett számokból lehet megkonstruálni.
Valahányszor egy új x számot konstruálunk, egyidejűleg azt is be
tudjuk látni, hogy nincs ilyen x x= x-szel kezdődő végtelen leszár­
mazási sorozat, hiszen előzőleg már megmutattuk, hogy A>ből
vagy XR-bö\ tetszőlegesen kiválasztott x2-re sem létezik hasonló
végtelen sorozat.

117
B. Nagyon szép és logikus is... Csakhogy majdnem úgy néz ki, mint­
ha az indukció érvényességét indukcióval akarnád bizonyítani.

A. Igen, igazad van. Ezt olyan axiómafélének kellene tekinteni, amely

az „előzőleg teremtett szám” intuitív fogalmát formalizálja, azt,
amit az (1) szabálynál magától értetődőnek vettünk. S ha így
fogalmazunk, ezzel egzakt módon tudjuk leírni az (1) szabályt is.

B. Amit eddig mondtál, az csak az egyváltozós esetre alkalmazható.

De a napösszeg szerinti indukciót két, három, sőt négy változóra
is alkalmaztuk. Ekkor az (x, y , z)-re vonatkozó indukció (y, z, xL)-
en vagy hasonló alakú hármasokon alapult.

A. Pontosan. De minden ilyen esetben az indukcióhoz a változóknak

egy olyan permutációját kellett vennünk, amelyben legalább az
egyik változó egy kiegészítő L vagy R indexet kapott. Szerencsére
ez azt jelenti, hogy nem lehet például
(x, y , z) -►(y, z, xL) -►(zR, y, x L) -►...
alakú végtelen lánc, mert ha lenne, akkor már legalább az egyik
változóhoz önmagában tartozna végtelen leszármazási lánc, s ez
ellentmondana az (1) szabálynak.

B. (megint átöleli) Alice, én végtelen sokféleképpen szeretlek!

A. (kuncog) Hányféleképpen is szeretlek? 1, co, co2, o f, o f 0','. . .

B. Még mindig gyanús nekem, ahogy ezt a végtelen konstrukciót

elintéztük. Aggaszt egy kicsit, bár nem látok semmi hibát az előbbi
okoskodásodban.

A. Szerintem bizonyítás és számolás között kell különbséget tenni.

A véges esetben, amikor csak az N nap előtt teremtett számokról
beszéltünk, nem volt lenyeges különbség a kettő között. De most
egészen mást jelent az, hogy valamit be tudunk bizonyítani, es az,

118
 hogy valamit ki tudunk számolni. Egyetlen számhoz sem adható
meg az őseiből álló végtelen sorozat, de az ilyen sorozatok bármi­
lyen (véges) hosszúak lehetnek, még ha ugyanabból a számból
indulunk is ki.
Például co, n, n — 1,...,1, 0 az co őseinek sorozata bármely n-re.

B. Igen. Éppen az co2őseiből álló sorozatokon gondolkodtam. Persze

ezek mind végesek, de olyan hosszúak is lehetnek, hogy egyáltalán
nem nyilvánvaló a végességük.

A. Ez a korlátlan végesség például azt jelenti, hogy bár be tudjuk

bizonyítani, hogy 2 x n = k + k, nem biztos, hogy ki is tudjuk
számolni n + n-t véges sok lépésben. Csak Isten tudja bevégezni a
számításokat, mi csak a bizonyításokat tudjuk befejezni.

B. Nézzük csak, n + n = (tc+ IIl; 7c+ n*), ez meg éppen... Igen, lá­
tom. A számításoknak végtelen sok ága van, de mindegyik befeje­
ződik véges sok lépés után.

A. Egyik előnye annak az indukciónak, amit mi használunk, hogy

soha nem kell külön bizonyítani a „kiinduló esetet”. Mikor az
indukciót tanultuk, először mindig be kellett bizonyítani P(l)-et
vagy valami hasonlót. Most valahogy sikerült kikerülnünk ezt.

B. Tudod, azt hiszem, most értettem meg először, hogy igazából mi

is az indukció. És nehezen tudnám elképzelni, hogy az egész elmé­
letünk ne lenne igaz, végtelen és infinitezimális számokra éppúgy,
mint a végesekre.

A. Esetleg (T8)-at kivéve, ahol egy adott tulajdonsággal rendelkező,

„elsőként teremtett” számról van szó. Definiálnunk kellene, hogy
ez mit jelent... Esetleg hozzárendelhetnénk minden naphoz egy
számot, mondjuk éppen az aznap teremtettek közül a legnagyob­
bat, és ennek megfelelően rendezhetnénk a napokat...

119
B. Azt hiszem, értelek. Észrevettem, hogy egy adott napon teremtett
számok közül alighanem az a legnagyobb, amikor XRüres, XLmeg
az összes előzőleg teremtett szám halmaza.

A. Lehet, hogy éppen ez a magyarázata annak, miért nem volt az X

és az (X + 1) nap mellett (X —1) nap is.

B. Igen, azt hiszem, bár ez már túl mély nekem. Nekikezdhetnénk a

szorzásnak, mit szólsz hozzá?

120
 16. A szorzás
A. Mutasd csak azt a papírt, amire leírtad a Conway-féle szorzási
szabályt! Valahogy csak meg lehet fogalmazni szimbólumokkal
is... Hm, azt már tudjuk, hogy mit jelentenek az „azonos nemű
részek”.

B. Alice, ez túl nehéz így. Ahelyett, hogy a megfejtéssel bajlódnánk,

próbáljuk meg mi magunk kitalálni a szorzási szabályt. Miért nem
próbáljuk meg úgy, ahogy az összeadást definiálta? Szerintem
xy-nak az XLy u xY L és az X y u xY R közé kell esni, legalábbis
akkor, ha kizárjuk a negatív számokat.

A. De ez a definíció megegyezne az összeadáséval, ezért a szorzat

ugyanaz lenne, mint az összeg.

B. A mindenit, tényleg... Jó, jöhet a Conway-féle megoldás, mutasd

a papírt.

A. Sose bánkódj emiatt. Azt tetted, amit kellett. Emlékszel még, mit
mondtunk arról, hogy először mindig nekünk magunknak kell
próbálkozni?

B. Igen, azt hiszem, ezt az egyet jól megtanultuk.

A. Legföljebb azt tudom elképzelni, hogy Conway az xy bal oldali

halmazát az összes olyan számból rakta össze, amelyek
x y + xyL- x y L vagy x y + xyR- x y R

124
 alakúak, a jobb oldali halmazt meg az
+ xyR- x<yRvagy x ^ + xyL- x Ry L
alakúak alkották. Látod, a bal oldali halmazba kerülnek az „azo­
nos nemű” részek, a jobb oldaliba meg az „ellentétes neműek”.
Szerinted van ennek a definíciónak valami értelme?

B. Mutasd csak, elég vadnak tűnik, jty-nak nagyobbnak kell lenni

saját bal oldali részénél. Igaz-e
xy > x y + xy'.-xyP .
Olyan, mintha... Igen, ezzel ekvivalens:
(x - x L) (y+jO > 0.
A. Ez az! Pozitív számok szorzata pozitív. A másik három föltétel,
ami azt mondja ki, hogy xy a bal és a jobb oldali halmaza közé
esik, lényegében azt fejezi ki, hogy
(xR~ x) (yM- y ) > 0,
( x ~ x L)(yR~y) > 0,
(**-*) i y - y d > 0.
A definíció jónak tűnik, bár még semmit sem bizonyítottunk.

B. Mielőtt megpróbálnánk bebizonyítani a szorzás alapvető szabá­

lyait, szeretnék ellenőrizni néhány egyszerű esetet. Csak hogy egész
biztosak legyünk a dolgunkban. Lássuk csak...
xy= yx; (T20)
0y = 0; (T21)
ly = y. (T22)
Ez mind könnyen ment.

A. Nem rossz, nullaszor végtelen az nulla. Az is egyszerűen kijön,

hogy
-(x y ) = ( - x ) y . (T23)

125
B. Nézd, ez milyen furcsa:
\x = (jXLu ( x - \ X R), (x - jX L) u jX„). (T24)
A. Mindig is izgatott, mennyi lehet a végtelen fele.

B. A végtelen fele!...
í® = ({1; 2; 3; 4;...}, {co—1; to -2 ; ro-3; ro-4;...}).
Érdekes lehet azt belátni, hogy \(ú + j (o = co...
Hű, itt egy másik csinos összefüggés:
60) = 1.
Az e infinitezimális szám a végtelen reciproka!

A. Amíg ezen dolgoztál, megnéztem általában a szorzást. Pszeudoszá-

mokra elég furcsán fest. Találtam egy olyan p pszeudoszámot,
amelyre ({1}, 0 )p nem hasonló ({0; 1}, 0 )p-hez, pedig ({1}, 0) is meg
({0; 1}, 0) is 2-vel egyenlő. Ennek ellenére a te táblázatos módsze­
reddel azt hiszem, be lehet bizonyítani, hogy
x(y + z) = xy + xz, (T25)
x(yz) = (xy)z (T26)
tetszőleges pszeudoszámokra, továbbá
ha x > x' és y > y\
(T27)
akkor (x —x ’) (y —/ ) > 0
tetszőleges számokra. Ebből következik, hogy ha x és y számok,
akkor xy is szám.

B. A (T27) segítségével be lehet bizonyítani, hogy

ha x = y, akkor xz = yz (T28)
az összes számra igaz. így összes mostani számításunk teljesen
precíz volt.
Azt hiszem, ezzel megoldódott minden, a Kövön említett problé-

126
 ma, kivéve azt a furcsa utalást „sorozatokra, hányadosokra és
gyökökre”.

A. Hm... És az osztás?... Lefogadom, hogy ha x 0 és 1 közé esik,

akkor belátható, hogy

1— j = ({*; x — x 2+ x*; x — x 2+ x 3— x4+ x 5;...},

{a:—x 2; x —x 2 + x* —a:4;...}).
Legalábbis x= |-re pont így kapjuk az j-ot. Valami hasonló mód­
szerrel talán azt is meg tudjuk mutatni, hogy bármely nem nulla
számnak van reciproka.

B. Alice! Ide süss, milyen gyönyörű:

= ({1; 2; 3; 4;...}, ff;?;?,?;...}).
fT s ({e; 2e; 3e; 4e;...}, h i;
A. (karjába dől) Bili! Minden fölfedezés még újabbakhoz vezet!

B. (a naplementét nézi) Még végtelen sok tennivalónk van... és csak

véges sok időnk...

127
Az olvasó valószínűleg kitalálta, hogy ez nem egy igaz történet.
„J. H. W. H. Conway” azonban létező személy, nem más, mint
John Horton Conway, a cambridge-i egyetem professzora. Az
igazi Conway a könyvben említetteken kívül még sok figyelemre
méltó, ezekre a „rendkívüli” számokra vonatkozó eredményt ért
el. így például azt, hogy tetszőleges számegyütthatós páratlan
fokszámú polinomnak van gyöke. Továbbá bármely p pszeudo-
szám megfeleltethető egy kétszemélyes játék valamely állásának (a
játékosok legyenek Bal és Jobb) úgy, hogy a négy lehetséges reláció
p > 0, p < 0,
P = 0, p II 0
sorra a következő négy lehetséges eredménynek felel meg:
bal nyer, jobb nyer,
a második játékos nyer, a kezdő játékos nyer,
a p pozícióból indulva. Még gyerekcipőben jár az egész elmélet, s
talán az olvasó is kedvet kap a számos kidolgozatlan téma valame­
lyikéhez: mit tudunk a logaritmusokról, a folytonosságról, a
pszeudoszámok szorzásáról, az általánosított diophantoszi egyen­
letekről és így tovább.

128
Utószó
Rényi Alfréd, a néhai magyar matematikus három figyelemre méltó
„matematikai dialógust” írt, melyeket 1967-ben a San Franciscó-i
Holden-Day kiadó jelentetett meg.* Az időszámításunk előtt 440
körül az ókori Görögországban játszódó első dialógus főszereplője,
Szókratész csodálatos leírást ad a matematika természetéről. A máso­
dik dialógus, amely föltehetően i. e. 212-ben játszódik, Arkhimédész
hasonlóan elragadó fejtegetéseit tartalmazza a matematika alkalma­
zásairól. Rényi harmadik dialógusában Galilei szól hozzánk a mate­
matika és a tudomány kapcsolatáról az 1600-as években.
Ez a könyv, melyben a kreatív matematikai kutatások igazi arcát
igyekeztem megmutatni, a 70-es években játszódó „matematikai dia­
lógus”. Elsősorban saját szórakoztatásomra írtam, bár reméltem, az
olvasónak is sikerül örömet szereznem vele. Be kell vallanom, írás
közben komolyabb hátsó gondolatok is vezettek. Ahhoz akartam
segítséget nyújtani, hogy le tudjuk küzdeni jelenlegi oktatási rendsze­
rünk egyik legkomolyabb fogyatékosságát, a kutatómunkára való
felkészítés hiányát. Az egyetemi évek vége előtt viszonylag kevés
lehetőséget kapnak a diákok az új matematikai felfedezések módsze­
rének megismerésére.
Szerintem a kreativitást nem lehet matematikai szakkönyvekből
tanítani, talán a regényemhez hasonló „antikönyvek” alkalmasabbak
erre a célra. Ezért próbáltam Landau Grundlagen dér Mathematik
című hatalmas művének pont az ellenkezőjét megírni. Célom annak

* Magyarul: Rényi Alfréd: D ia ló g u s o k a m a te m a tik á r ó l. Akadémiai Kiadó,

1964.

129
megmutatása volt, hogyan lehet a matematikát a tantermekből „ki­
vinni az életbe”, s az olvasót is arra biztattam, hogy ő maga is
próbálkozzék meg absztrakt matematikai fogalmak vizsgálatával.
A matematikai kutatások módszereit legjobban egy-egy konkrét
eset részletes leírásának kapcsán lehet megismertetni. Az az új mód­
szer, ahogyan Conway a számfogalmat felépítette, ideális eszköznek
tűnt a matematikai kutatások legfontosabb szempontjainak illusztrá­
lásához. Hiszen ez egy olyan, önmagában is jól érthető, gazdag elmé­
let, melyet szoros szálak fűznek mind az algebrához, mind az analízis­
hez, és ráadásul az elmélet nagy része még kidolgozásra vár.
Fő célom nem a Conway-féle elmélet tanítása, hanem annak meg­
mutatása volt, hogyan juthatunk el egy ilyen elmélet kidolgozásához,
így aztán, míg a könyv két szereplője fokozatosan fölfedezte és fölépí­
tette a Conway-féle számrendszert, jó ötleteik mellett hűen lejegyez­
tem minden ballépésüket, csalódásukat is. A matematika legfonto­
sabb elveiről, módszereiről, örömeiről, a mögötte rejlő filozófiáról
igyekeztem minél hűségesebb portrét festeni. Ezért úgy írtam meg ezt
a történetet, ahogyan a valóságban én magam eljutottam ezekig a
felfedezésekig (nem használva más forrást, csak egy John Conwayjel
folytatott egy évvel korábbi rövid beszélgetés halovány emlékképeit).
Könyvemet elsősorban másod-, harmadéves főiskolásoknak szán­
tam. A szokásos matematika-tananyagba valószínűleg a következő
két módon építhető be leginkább:
a) a „Bevezetés az absztrakt matematikába” vagy a „Matematikai
logika” kurzushoz ajánlott kiegészítő olvasmányként,
b) egy olyan alsóbb éves szeminárium kézikönyveként, melynek
célja a diákok önálló kutatási képességének kifejlesztése.
Az iskolában használt könyvek általában gyakorlatokat is tartal­
maznak. Ezért én is összegyűjtöttem néhány, további problémákra
utaló feladatot, vállalván annak kockázatát, hogy ezzel megtöröm a
„regényes” megközelítés egységét. Ezeket a problémákat célszerű az
órák elején fölvetni, s közösen megvitatni, nem házi feladatnak hagy­
ni.

l.(A 3. fejezet után) Mit jelent az absztrakció, és mit az általánosítás?

130
2. (Az 5. fejezet után) Legyen g olyan számokon értelmezett számér­
tékű függvény, amelyre x ^ y-ból g(x) ^ g(y) következik. Defini­
áljuk az
J[x) = {f{XL)u{g(x)},J{XR))
függvényt. Bizonyítsuk be, hogy J{x) g j\y) akkor és csak akkor
teljesül, ha x g y. Ezután határozzuk meg minél több számra J[x)
értékét abban a speciális esetben, amikor a g(x) függvény azonosan
nulla. (Megjegyzés: a 12. fejezet után ez a gyakorlat általánosítható
úgy, hogy számok helyett mindenütt pszeudoszámokat veszünk.)

3.(Az 5. fejezet után) Legyenek x és y olyan számok, amelyek bal és

jobb oldali részei „hasonlók”, de nem azonosak, azaz legyenek
f , ' X L-+ Yl, f * : X R-+ YR9
gL: Y L-+ XLi, Qr Y R —> xR
•

olyan függvények, hogy f L(xL) = xL, f R(xR) = xK, gL(yL) = yL és

gR(yR) = y R. Bizonyítsuk be, hogy ekkor x = y. (Alice és Bili nem
vették észre, hogy bizonyos esetekben erre a lemmára lett volna
szükségük, ők minden bizonyítás nélkül föltételezték, hogy igaz ez
az állítás. Pszeudoszámokra is teljesül a lemma megfelelője.)

4. (A 6. fejezet után) A Conway-féle számelmélet axiomatikus felépí­

tése során a bizonyításokban szabad-e fölhasználnunk a számok
„ismert tulajdonságait”? Például írhatunk-e i—1 vagy j+ 1 alakú
indexeket stb. (Vigyázat: ez érdekes metamatematikai vitákhoz
vezethet, melyekre jó, ha előre fölkészül az oktató.)

5.(A 9. fejezet után) Keressünk teljesen formalizált bizonyítást az

első n nap során teremtett számok leírására! (Ez a gyakorlat a
jelölések megtervezése szempontjából tanulságos. A diákok pró­
bálják meg a számos lehetőség közül azt a megoldást választani,
amely leginkább érthetővé teszi a formalizált bizonyítást azzal,
hogy lehetőleg összhangban van Alice és Bili intuitív okoskodásá­
val.)

131
 6. (A 9. fejezet után) Megadható-e valamilyen egyszerű formulával
az a nap, amelyen egy adott kettes számrendszerben felírt számot
teremtettek?

7. (A 10. fejezet után) Bizonyítsuk be, hogy x = j-ból —x = —y

következik.

8.(A 12. fejezet után) Határozzuk meg x® y értékét minél több x, y

párra.

9. (A 12. fejezet után) Az (1) és a (2) szabályt változtassuk meg úgy,

hogy bennük ^ helyett mindhárom helyen < -t írunk. Továbbá
vegyük még hozzájuk az „x < y akkor és csak akkor, ha x S y és
y S x ” új szabályt. Ezeket a definíciókat használva kezdjük újra
elölről a Conway-féle számelmélet felépítését. (Ez jó alkalmat
nyújt az első fejezetek anyagának átismétlésére. Néhány helyen
módosítani kell a bizonyításokat. Legnehezebb az x :§x relációt
igazolni az összes számra. Bár létezik egy nem túl könnyen kitalál­
ható, eléggé rövid bizonyítás is, ezt inkább nem árulom el. A diá­
kokat segíteni kell, hogy észrevegyék, az új < reláció pszeudoszá-
mokra nem egyezik meg a Conway-félével, bár számokra termé­
szetesen ugyanazt jelenti. Az új relációra nem mindig teljesül
x ^ x. Ha
* = ({({ 0}, {0})}, 0),

akkor x = 0 a Conway-féle rendszerben, de x = 1 az új definíciók

szerint! A Conway-féle definícióból szebb tulajdonságokkal bíró
elmélet vezethető le, de ez az új reláció is tanulságos.)

10. (A 13. fejezet után) Mutassuk meg, hogyan oldható meg másként
Alice és Bili cirkularitási problémája úgy, hogy a II(x, y, z) bizonyí­
tásához szükséges állítások közül kiküszöböljük III(z, Z L, y)-t és
III(Z„, z, x)-et. Más szóval adjunk közvetlen bizonyítást arra, hogy
z + y S zL + y egyetlen zL-re sem teljesülhet.

132
1l.(A 14. fejezet után) Határozzuk meg minden valós szám „közvet­
len szomszédságát” az N nap utáni első néhány napon.

12. (A 15. fejezet után) Konstruáljunk minél nagyobb végtelen számo­

kat és minél kisebb pozitív infinitezimálisokat.

13. (A 15. fejezet után) Elegendő XL-t és XR-t megszámlálható halma­

zokra megszorítani? (Bonyolult kérdés, ami érdekes vitára vezet­
het. Az oktató a rendszámok alapos tanulmányozásával készülhet
föl erre.)

14. (Szinte bármikor) Milyen tulajdonságai vannak a következő mű­

veletnek:
x o y = (XLn Yl, X r u Yr)1
[Vegye észre az osztály, hogy ez nem egyezik meg min(x, y)-nal! Sok
más műveletet is érdemes megvizsgálni, például ha x o y-1 így defini­
áljuk:
(Xl o Yl, X r v Yr)
vagy (XLo y u x o YLt XRu YR) stb.]

15.(A 16. fejezet után) Mutassuk meg, hogy ha X az összes szám

halmaza, akkor (X , 0) nem ekvivalens egyetlen számmal sem. (Ha
nem járunk el kellő gondossággal, könnyen a halmazelmélet para­
doxonjaiba ütközhetünk. Szigorúan véve az összes számból álló
osztály nem halmaz. Emlékezzünk az „összes halmazok halmazá­
val” kapcsolatos paradoxonokra!)

16. (A 16. fejezet után) Nevezzük x-et általánosított egész számnak, ha

X = ({x - 1}, {x+1}).
Mutassuk meg, hogy az általánosított egész számok halmaza zárt
az összeadásra, a kivonásra és a szorzásra, továbbá tartalmazza a
(közönséges) egész számokat, az co± n alakú számokat (itt n tetsző­

133
 leges egész számot jelent), yco-t stb. (Ez a gyakorlat Simon Nor­
tontól származik.)

17. (A 16. fejezet után) Nevezzük x-et valós számnak, ha —n < x < n
valamely n egész számra és
x = ({x- 1; x - ^ ; x - \ ; ...}, {x+ 1; x + §; x + £; ...}).
Mutassuk meg, hogy a valós számok halmaza zárt az összeadásra,
a kivonásra és a szorzásra, és ezek a valós számok izomorfak a
hagyományosan definiált valós számokkal. (Ezt és a következő
gyakorlatot John Conway javasolta.)

18. (A 16. fejezet után) Változtassuk meg az (1) szabályt úgy, hogy az
(XL, XR) rendezett párt csak akkor tekintsük számnak, ha XL J XR
és még a következő feltétel is teljesül:
A^-nek akkor és csak akkor van legnagyobb eleme, ha A>nek
létezik legkisebb eleme.
Mutassuk meg, hogy ekkor csak pontosan a valós számok
konstruálhatok meg. (Sem több, sem kevesebb.)

19. (A 16. fejezet után) Keressünk olyan p pszeudoszámot, amelyre

p + p = ({0}, {0}). (A feladat meglepően bonyolult, és érdekes rész-
problémákhoz vezet.)

20. (A 15. vagy a 16. fejezet után) A ({0}, {({0}, {0})}) pszeudoszám > 0
és < x bármely pozitív x-re, tehát ez egy igazi infinitezimális szám.
De a ({0}, {({0}, {—1})}) még kisebb. És bármely p > 0 pszeudo­
szám nagyobb, mint ({0}, {({0}, { - x})}), ha x elég nagy szám.

21. (A 16. fejezet után) Tetszőleges x számra legyen

cox = ({0}u{mo l\x le X l,n = 1,2,3,...}

{^$>Xr\x reX r, n = 1,2,3,...}.

Bizonyítsuk be, hogy coW = (úx+y.

134
22.(A 16. fejezet után) Vizsgáljuk meg a szimmetrikus pszeudoszá-
mok S halmazának tulajdonságait, ha S-1 így definiáljuk:
(PL, PR)eS akkor és csak akkor, ha PL = PR c s.
Vagyis S elemeinek bal és jobb oldali halmazai megegyeznek, és
ugyanez igaz bal és jobb oldali részeik elemeire is. Mutassuk meg,
hogy S zárt az összeadásra, a kivonásra és a szorzásra. Vizsgáljuk
meg S további tulajdonságait is. (Például S hány, páronként nem
hasonló elemét tudjuk megkonstruálni egy adott napon? Milyen
érdekességei vannak az S elemeivel végzett aritmetikai műveletek­
nek stb.) Valószínűleg ez a lezáratlan probléma a legérdekesebb
ebben a feladatsorozatban, mivel emögött egy rendkívül gazdag
elmélet rejtőzik. Szívesen elküldöm a 9., 19. és 22. gyakorlatok
megoldását mindazoknak, akik írnak címemre, a Stanford Egye­
temre.
Az utóiratot néhány olyan javaslattal szeretném zárni, melyeket
közvetlenül a könyvem alapján szemináriumot vezető tanároknak
szánok. (A többi olvasó nyugodtan becsukhatja és leteheti a köny­
vet.)
Kedves Tanár Űr! A regény implicit módon tartalmaz sok, az
osztályban megvitatásra érdemes témát. Az első néhány fejezet
még nem vesz el túl sok időt, de azután hamarosan már csak egy
fejezetnyinél kevesebb anyag vehető át egy-egy órán. Bárki számá­
ra hasznos lehet, ha először gyorsan átfutja az egész könyvet, mivel
az elejét csak a végén található matematikai anyag teszi igazán
érdekessé. Fontos, hogy állandóan hangsúlyozzuk: a tanulóknak
maguknak kell leszűrni az általános elveket, a szereplők mozgató­
rugóit. Például azt, hogy miért éppen úgy közelítenek meg egy
problémát, s mik az adott közelítési mód jó és rossz oldalai. Miben
különbözik az Alice-féle „bölcsesség” Biliétől? (Határozottan kü­
lönböző személyiségek!) A másik alapszabály, hogy a tanulóknak
ellenőrizni kell azokat a matematikai részleteket is, amelyekre
gyakran csak utal a szöveg. Célszerűbb nekik maguknak is meg­
próbálkozni a problémák megoldásával, mielőtt elolvasnák a foly­
tatást. Ahol a szövegben „...” áll, ez gyakran azt jelenti, hogy a

135
szereplők írnak, vagy gondolkodnak valamin. Jó, ha ezeken a
helyeken az olvasó is így tesz.
Mikor a fönti gyakorlatokon alapuló foglalkozásokat vezettem,
hasznosnak bizonyult az a korlátozás, hogy minden résztvevő
legföljebb egy adott számszor szólalhatott meg. így mindenkinek
részt kell venni a vitában, s a megrögzött fecsegők nem teszik
tönkre a foglalkozást állandó közbeszólásaikkal.
Másik javaslatom, hogy a kurzus végén 3-4 hétre adjunk ki
feladatokat. Egy ilyen feladat valamely olyan téma írásbeli kidol­
gozását jelentse, ami a könyvben nincs explicit módon kifejtve.
Néhány lehetséges témára utalnak az előző gyakorlatok is. A ta­
nulók dolgozhatnak párokban. Azt is meg kell előre mondani
nekik, hogy a dolgozatok matematikai tartalma mellett a helyes
stílust is értékeljük, például 50-50%-os arányban. Meg kell magya­
rázni, hogy egy ilyen dolgozat más, mint a mindennapi házi felada­
tok. Ezek többnyire csak táblázatokba rendezett tények, motivá­
ció vagy hasonlók nélkül, a tanár csak egy bizonyításnak tekinti
őket, míg a dolgozatot a matematikai szakkönyvekéhez hasonló
stílust is értékeljük, például 50-50%-os arányban. Meg kell magya­
ré az, hogy a foglalkozások közben a tanulók fölváltva jegyzetel­
nek. így a többiek is jegyzetekhez jutnak az órán elhangzottakról
anélkül, hogy a jegyzetírás elvonná figyelmüket. Véleményem sze­
rint jelenlegi matematikaoktatásunk két gyönge pontja a kreatív
gondolkodás gyakoroltatásának hiánya és az egzakt matematikai
fogalmazásra való képesség nem kellő kifejlesztése. Remélem,
hogy ennek a könyvecskének a használata segíthet mindkét hiá­
nyosság leküzdésében.

Stanford, California
1974
D. E. K.
Tartalom
1. A Kő 8
2. Szimbólumok 16
3. Bizonyítások 24
4. Rossz számok 30
5. Eredmények 38
6. A harmadik nap 44
7. /\ fölfedezés 52
8. Összeadás 60
9. A megoldás 68
10. További tételek 76
1 1 . Az ajánlat 82
12. A katasztrófa 88
13. A kilábalás 90
14. Az Univerzum 104
15. A végtelen 112
16. A szorzás 122
Utószó 127
A kiadásért felel a Gondolat Könyvkiadó igazgatója

Készült az Alföldi Nyomdában 3354.66-14-2

Felelős vezető: Benkő István vezérigazgató
Megjelent 1987-ben

Felelős szerkesztő: Gerner József

Műszaki vezető: Tóbi Attila
Műszaki szerkesztő: Keresztes Mária
Megjelent 7,09 (A/5) ív terjedelemben,
az M SI 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint
„Kezdetben puszta vala minden, és J. W. Conway
elkezde számokat teremteni. Mondá Conway: Legyen
két szabály, amely létrehozza az összes számokat,
kicsiket és nagyokat egyaránt. És az első szabály
ez legyen: Minden egyes szám feleljen meg előzőleg
megteremtett számok két halmazának olyképpen,
hogy a bal felőli halmaz egyetlen eleme se legyen
nagyobb vagy egyenlő, mint a jobb felőli halmaz
tetszőleges eleme, és a második szabály ez legyen:
Valamely szám akkor és csak akkor neveztessék
kisebb vagy egyenlőnek valamely másik számnál,
ha az első szám bal felőli halmazának egyetlen
eleme sem nagyobb vagy egyenlő a második
számnál, és a második szám jobb felőli halmazának
egyetlen eleme sem kisebb vagy egyenlő az első
számnál. És megvizsgálá Conway a két szabályt.

Ezeket a, ha nem is mózesi, de conwayi

alapigazságokat vósette kőtáblába Donald Knuth írói
képzelete - fontosságukat kiemelendő -, hogy belőlük
mint axiómákból kiindulva hőseivel kihámoztassa
a számok és rendszámok egységes, ám mégis
egyszerű elméletét. Alice és Bili - a két szereplő
- maguk járják végig a felfedezés útjait és tévútjait,
élik meg sikereit és buktatóit.
Ez a kis könyv antitankönyv. Szerzőjének célja,
hogy megmutassa: oktatás és kutatás egysége
igenis megteremthető

32 Ft