(1897-1966) Tamási Áron: Ábel a rengetegben

Az erdélyi Farkaslakán született 1897. szeptember 20-án, családja földműveléssel foglalkozott. 1917-ben érettségizett
Székelyudvarhelyen, majd innen az első világháború olasz frontjára került. Tanulmányait a kolozsvári egyetem jogi
karán folytatta, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább.
Rövid ideig bankhivatalnokként dolgozott, majd 1923 és 1926 között az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban
élt és dolgozott. Az itt töltött évek szolgáltak alapanyagul és ihlették meg legsikerültebb művét, az Ábel című
regénytrilógiáját. Visszatérése után Kolozsvárott telepedett le, és egészen az 1940-es évekig Erdélyben élt, később
Budapesten élt és alkotott. Az 1956-os forradalom idején az Írószövetség elnökségének tagja volt.
1966-os halála után Farkaslakán temették el. Síremléke egyetlen hatalmas gránittömbből lett kifaragva.

Tamási Áron → a székelyek legjellegzetesebb és legnagyobb írója

→ nagy szerepe volt a Trianon utáni erdélyi magyar kulturális életben
és egy hiteles kép kialakításában az ottani magyarságról
→ a székely falvak világának ábrázolása egész munkásságának alapját jelent
→ az erdélyi falusi létélmény meghatározza látásmódját, stílusát és szókincsét
→ írásaiban bravúrosan olvasztja egybe a tragédiát és komédiát, a falusi lét józan realizmusát
és a népi misztikumot

Az Ábel című regénytrilógia 3 részből áll, melyek a székelység akkori boldogulásának három lehetőségét tükrözik:
1. Ábel a rengetegben (1932) → hegyi-erdei munka
2. Ábel az országban → városi munka
3. Ábel Amerikában → kivándorlás

Az Ábel-trilógia első kötete (Ábel a rengetegben, 1932) egy igazi remekmű, az író itt találta meg azt a stílust, amellyel
önmagát, naiv, meseszerű játékos fantáziáját s a körülölelő valóságot leginkább ki tudta fejezni.

Témája: Egy székely legény, Ábel mesés történetét meséli el

Műfaja: regény (ha mindhárom részt nézzük regénytrilógia)
Típusa: nem tipikusan fejlődésregény, bár Ábel nevelődik. Azonban belső lénye pl. székely észjárása, emberi
tisztasága változatlan marad. A kalandok a pikareszkregényt (kalandor-regény) idézik.
Stílusirányzata: realizmus /a regény realizmusa a mítoszra és a mesére épül, a valóság és a mese, a játék és a
költészet természetes módon olvad egybe/
Címe: témajelölő
Idő: 1920-ban indul a történet. Ez az időszak fordulópont volt az erdélyi magyarok életében, hiszen egy évvel
korábban kerültek kisebbségi sorba, mivel a trianoni döntés értelmében Erdélyt Romániához csatolták.
Időtartam: októbertől március közepéig tart a cselekmény
Helyszín: Csíkcsicsó falu, Hargita hegység (Székelyföld) A hegyek közé zárt székely világot ismerjük meg de még sincs
elszigetelve a társadalomtól
Cselekményvezetése, Időszerkezete: egyenes vonalú (lineáris) időszerkezet, amely csak néha bomlik meg egy-egy
előre- vagy visszautalással
Regényszerkezet: körkörös, mivel a főhős mindhárom részben elindul valahová és mindhárom rész végén hazatér

Tagolása: Az Ábel a rengetegben 4 számozott részből áll, fejezetek nincsenek

A tagolás az időrendi szerkezetet hangsúlyozza:
I.rész: óktóber – kellemes ősz
II.rész: november –nyirkos, hűvös idő
III.rész: december – havas, dermesztő tél
IV.rész: jan/febr/márc eleje – tél, tavasz, a természet újraéledése
Ahogy az időjárás zordabbá válik, Ábel sorsa is rosszabbra fordul. Ábel bensőséges viszonyban él a természettel, az
emberekkel azonban, akik vagy tisztességes, vagy nem tisztességes szándékkal látogatnak a Hargitára, meg kell
küzdenie. Különböző típusú, jellemű, erkölcsű emberekkel kerül kapcsolatba, akiknek a lelkébe kell látnia, és
kiismernie őket. Mindenkit óvatos, mókázásba rejtett bizalmatlansággal fogad, és kedves, tréfás kötekedéssel próbál
föléjük kerekedni. Ott fönn a hegytetőn néhány hónap alatt annyi különféle jellemmel hozza össze a sors, hogy –
némi túlzással – azt mondhatnánk, hogy az egész világot megismeri általuk (fahordók, kereskedők, csendőrök,
bankigazgató, román pópa stb.). Sok kedvező és keserű tapasztalatot szerez, melyek szinte kész emberré, felnőtté
avatják. A legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát, mégis megőrzi gyermeki kedélyét, ártatlan tisztaságát.

Alapgondolat: a trilógia alapkérdése az, hogy mi célra vagyunk a világon. A választ is megkapjuk: „Azért vagyunk a
világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ezt már a világjárt Ábel fogalmazza meg ugyan, de a három regény
összetartozik, és együtt közvetítik az író üzenetét. De már a kicsi Ábel is úgy gondolja, hogy "a madárnak és a
melegnek szárnya van s szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége".

Ábel történetének hátterében a népi sors motívumai jelennek meg:

 magány → Ábelnek egyedül kell boldogulnia
 természet → a zord, mostoha környezet, körülmények megnehezítik Ábel dolgát
 ember és állat kapcsolata → Bolha kutya, sasmadár
 társadalom → megjelennek a család, barátok, egyház, a kultúra, a pénz és a hatalom képviselői, rablók
 háború → a világháborúból visszamaradt fegyverek, bombák
 elmúlás → Ábel édesanyja és Márkus halála
 nemzetiségek → magyar, román, örmény

Mesei (népmesei) elemek: maga a kalandsorozat, a főhős tulajdonságai pl.:

Ábel még kamasz fiú → a mesehősök is általában fiatalok
eszessége, derűs világlátása → a népmesék furfangos hőseire emlékeztet
Mitikus elemek: a mítoszok hősei rendkívüli emberek, és Ábelnek is vannak kiemelkedő tulajdonságai:
csalafintasága, ravaszsága, gyors észjárása, életkedve, tudásvágya, erős önérzete
Kifejezőeszközök: fantáziadús képes beszéd, képzettársítások, csavaros észjárás, megtréfálás, megleckéztetés
Esztétikai minőség: humor (a komikum egyik fajtája) Ábel humora igazi népi humor, amely mögött mérhetetlen
komolyság rejlik. Ábel a humor segítségével oldja meg az életben felmerülő problémákat.
Humorában jó kedélye, önbecsülése, intelligenciája nyilvánul meg.
Nyelvezet: igazi népies, ízes székely beszéd jelenik meg a regényben, sok költőiséggel átitatva. Babits Mihály
szerint Tamási Áron nyelvezetében népe régi, íratlan kultúrája virágzik fel.
Világkép: derűs, optimista.
A létfenntartásért való mindennapos nehéz küzdelmek ábrázolását derű és humor hatja át

Szakállas Ábel jelleme:

Címszereplő, mindhárom rész főhőse. Tipikus népi hős, aki jelképes utat jár be:
Ábel eljut a rengetegbe, megjárja a várost és Amerikát, hogy aztán visszatérjen a havasokba, hogy szülőföldjén
otthont teremtsen: természet → város → nagyvilág → természet

Ahogy haladunk előre a regény cselekményében, úgy érik legényből férfivá Ábel. Felnőtté válását különféle próbák
jelzik pl. összeméri magát apjával, hogy magasabb-e, az erdészlakot átrendezi saját ízlése szerint – nem fogadja el
úgy, ahogy apja berendezte → függetlenedés, önállóság jele

Akárhol jár, a létért küzd. Sokféle veszéllyel kerül szembe. Sikerrel megküzd a magánnyal, a természet erőivel, és az
őt megtámadó, rosszindulatú emberekkel (rablókkal, csalókkal) is. Többszörösen hátrányos helyzetben van:
 gyerek
 magyar → kisebbséghez tartozik Romániában
 erdőpásztor → társadalmilag alacsony szint
Ebből az alárendelt helyzetből indilva kell szembenéznie a nálánál erősebb, hatalmasabb emberekkel pl. Surgyélán
 felnőtt
 román háromszoros előny
 csendőr
Ábelnek azonban mindig sikerül felülkerekednie, amihez éles eszét használja fegyverként.
Jellemvonásai: kalandvágyó, furfangos, csavaros eszű, talpraesett, jó kedélyű. Önérzetes, van tartása, de tudásvágy,
segítőkészség, szolidaritás és feltűnő bölcsesség is jellemzi. A legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát, és
megőrzi emberségét, gyermeki ártatlanságát, jó kedélyét, lelki tisztasását. Nagy életszeretet jellemzi. Életelve, hogy
első a kötelesség, második a gyarapodás. Félelmeit mindig le tudja győzni.Megvan a képessége, hogy mindenben
meglássa a jót. Ereje erkölcsi tisztaságából, önérzetéből fakad.

Jelentősége: Tamási Áron megteremtette az erdélyi epika egyik remekművét, ráadásul sikerült neki regénnyé emelni
a népmesét.

Hőse egy 15 esztendős talpraesett, okos kamaszfiú, Szakállas Ábel. Egy szem gyermek, testvérei nincsenek. Egy kis
faluban, Csíkcsicsóban él a háromtagú család egy kis zsúpfedeles házban, nagy szegénységben. Édesapja (Szakállas
Gergely) „erdőpásztor”. Fenn a hegyekben lakik egy kalibában, egyedül; csak ritkán – hetenként – jár haza élelemért.

1920-ban indul a regénytörténet. Fordulat ez az időszak a székely-magyarok életében, hiszen egy évvel korábban
kerültek kisebbségi sorba, de fordulat Ábel életében is. 1920. szeptember 30-án közli vele apja, hogy „elszerezte”
erdőpásztornak a Hargitára, a csíkszeredai bank erdejébe. Másnap már indulnia is kell.

Trilógia: három részből álló összefüggő műalkotás /pl. Móricz Zsigmond: Erdély trilógiája

Novella: újdonság" (ol.) szóból; prózai kisepikai műfaj, terjedelme rövid, szerkezete zárt, szereplői olyan emberek, akiknek életében valamilyen jelentős esemény
játszódik le. A szerző azonban nem részletezi az események előzményeit (in medias res kezdés), a szereplőről is csupán a történet szempontjából lényeges
dolgokat tudunk meg. A novella témája lényegében a "váratlan fordulat" gyors és tényszerű előadása, kitérők, részletező leírások nélkül. Nyelvezete ennek
megfelelően fegyelmezett és lényegre törő. Eredete az antik görög irodalomba nyúlik vissza, igazi felvirágzása a reneszánsz és a modern korban figyelhető meg
(Boccaccio, Maupassant, Csehov, Thomas Mann, Franz Kafka, Borges, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes,
Hajnóczy Péter stb.

epika: elbeszélő irodalom, az irodalom három műnemének egyike, az epikus vagy elbeszélő művek összefoglaló elnevezése. A lírától abban különbözik, hogy nem
érzelmeket, hanem cselekményt ábrázol, a drámától pedig abban, hogy nem párbeszédes formában íródott. A versben írott epikus művet elbeszélő
költeménynek nevezik.

RÖVID TARTALOM:
1. fejezet A történet 1920-ban játszódik, amikor a románok kézhez vették a hazánktól elszakított Erdélyt. A főhős,
Szakállas Ábel 15 éves. Szüleivel Csíkcsicsóban, egy káposztatermelő kis faluban él. Édesapja, Szakállas Gergely
erdőpásztor, fent él az erdőn, s csak akkor látogatott haza, ha elfogyott az elesége. Egy szép napon Ábel édesapja
hazaérkezik az erdőből, és hoz magával egy nyulat vacsorára. Van is nagy öröm, mert a háború utáni nagy
szegénységben ritkán jutott ilyen finom ennivalóhoz a család. Az édesapa hazajövetelének azonban nem ez volt az
egyetlen célja, hanem az is, hogy megmondja Ábelnek: szerzett neki erdőpásztori munkát a Hargitán. Ábel egy kicsit
megijed attól, hogy egy erdei kis házban egyedül kell élnie, de engedelmeskedik a szülei kívánságának. Másnap fel is
kerekedik édesapjával, és elindulnak. Visznek magukkal Ábelnek egy kecskét, két tyúkot és egy macskát. Ábel a kis
viskóban talál egy kutyát, amit rögtön el is nevez Bolhának. Miután berendezkednek, az édesapa elindul haza, és
egyedül hagyja Ábelt a rengetegben. Ábel nehezen alszik el, és egy kicsit fél is, de frissen talált kutyája bátorságot ad
neki. Másnap megérkezik a szeredai bankigazgató, aki elmondja Ábelnek a feladatait. Ő árulja a fát az erdőn, a
jövedelemmel pedig el kell számolnia, és mindezért ötszáz lej havi fizetést kap. Az igazgató azokat a fákat, amiket a
szél dönt ki, Ábelnek adja, hogy saját hasznára árulhassa. Másnap bútort küld a bankigazgató Ábelnek egy szekeres
emberrel, akit Dávid Pali bácsinak hívnak. Pali bácsi fát is szeretne vinni, de nem akar fizetni érte. Ábel hosszas
kérlelés után ad neki egy szekérrel, de cserébe olvasmányokat kér, hogy ne unatkozzon egyedül a Hargitán. Ábel egy
erdei séta alkalmával elrejtett fegyvereket és bombákat talál az erdőn. A fegyvert eldugja, a bombákat pedig egymás
után több napon keresztül felrobbantja. A bomba által kipusztított fáknak örül, hiszen azt saját hasznára árulhatja.
Pali bácsi rengeteg izgalmas olvasmányt hoz Ábelnek: Nick Carter-füzeteket, kalendáriumokat, regényeket és
verseket, és cserébe természetesen viszi a fát. A fiú ezután már olvasással tölti üres óráit. Telnek a napok és a hetek
a Hargitán: Ábelt meglátogatja az édesanyja és az édesapja is a fiú legnagyobb örömére.
2. fejezet Ősziesre fordul az idő a Hargitán Ábel legnagyobb bánatára, aki egészen búskomorságba esik attól, hogy
nem süt a nap, és egyre hidegebb az idő. Kevesebben jönnek fáért, és Ábelnek több ideje van olvasni. Egészen beleéli
magát a regények világába. Egyik nap reggelén azonban megérkezik három barát a Hargitára: páter gvárgyián,
Furtunát és Márkus, a legfiatalabb. A szerzetesek ott töltik az egész napot az erdőn, és Ábel nagyon összebarátkozik
velük. A főbarát, aki régen tábori pap volt, megtanítja hősünket lőni a puskával, és a tűzre dobja a fiú Nick Carter-
füzeteit, mert istentelennek tartja őket. Ábel majdnem elsírja magát, de a szerzetesek megígérik neki, hogy küldenek
helyette erkölcsös fiúnak való olvasmányokat. Ábelre olyan nagy hatással vannak a barátok, hogy még éjszaka is
velük álmodik. Pár nap múlva Márkus elhozza Ábelnek a megígért, szentekről szóló könyveket, és elmeséli élete
történetét: azt, hogy hogyan jutott árvaságra, és hogyan került a szerzetesrendbe a barátokhoz. Egyik nap Fuszulán,
egy román ember érkezik az erdőbe Ábelhez. Sok szekér fát vesz tőle. Egy pár nap múlva újra visszajön ez az ember,
és azt mondja Ábelnek, hogy ezentúl a bankba fizeti be az összeget, és a nyugta ellenében kéri a fát. Ábel egy kicsit
gyanakszik, de elkezdik felpakolni a fákat Fuszulán szekerére. Még folyik a munka, amikor megérkezik a
bankigazgató, és kiderül, hogy Fuszulán csaló, és a banki nyugta csak hamisítvány. Ábel és az igazgató azonban
leleplezi a csalót, és az igazgató megkötözve elviszi Fuszulánt. Másnap megérkezik a Hargitára a banki pénztáros és
egy csendőr, és Ábel eddigi élete a rengetegben jelentősen átalakul.
3. fejezet: Hősünk megtudja a pénztárostól, hogy a rabló Fuszulán kiszabadult, mert nem kötözték meg a lábát, és
felrúgta az igazgató szekerét. Mindketten az árokba zuhantak: az igazgató megsérült, Fuszulán pedig elmenekült.
Ezért hozta most magával a pénztáros a csendőrt. Ábel legnagyobb bánatára Surgyélán, a csendőr ott marad vele a
Hargitán, hogy elfoghassa Fuszulánt, amint az visszatér a rengetegbe. Szomorú idők következnek, mert Surgyélán
elfoglalja Ábel ágyát, megeszi az összes ennivalóját. Egyik reggel azt tapasztalják, hogy a kecske nem akar tejet adni,
a két tyúkot pedig megette a róka. Surgyélán mérgében elindul vadászni, és lő egy sast. A sas azonban nem hal meg
azonnal, hanem csak megsebesül, és megöli Ábel macskáját, a kutyának, Bolhának pedig kivájja a szemét. A sashúst
megsütik tűzön, és - bár Ábel tudja, hogy az nem ehető - megeszik a csendőr parancsára. Hősünk ezután egy hétig
betegeskedik a büdös sashús miatt, és nem tud felkelni az ágyból. Ezalatt az idő alatt Surgyélán szabadon
garázdálkodik: megsüti és megeszi a kecskét, és elkergeti Bolhát. Fuszulán újra megjelenik, és Surgyélán - ahelyett,
hogy elkapná - szökik tovább vele együtt, tettestársa lesz. Ábelre szomorú idők köszöntenek, teljesen magára marad
az állatok nélkül, megtudja, hogy édesanyja nagyon beteg. Surgyélán távozását azonban nem sajnálja.
4. fejezet: Beköszöntött a tél, Ábel napjai magányosan és szomorúan telnek, egy nap azonban váratlan öröm éri:
megérkezik az édesapja. Ábel elmeséli neki a kalandjait Surgyélánnal, és megtudja apjától, hogy meghalt az
édesanyja. Ábel nagyon szomorú lesz a hír hallatán: a két férfi kesereg, de együtt könnyebb elviselni a bánatot is.
Ketten éldegélnek tovább a Hargitán. Egyik este megjelenik a háznál a két rabló: Surgyélán és Fuszulán. Hőseink
megijednek, de azt a tervet eszelik ki, hogy leitatják a két gazfickót. Az iszogatás közben azonban Ábel apja is
lerészegedik, és majdnem nekiesik a rablóknak. Szerencsére megmenekülnek, mert a gazfickók odébbállnak. A két
székely férfi másnap elmegy a bankba, hogy jelentse az igazgatónak, hogy a két bűnöző újra visszatért. A
bankigazgató azonban - hiába bérel fel embereket - nem tudja elkapni a rablókat. Ábel és édesapja megint visszatér a
hargitai házba, és tovább éldegélnek ott. Egy napon elmegy Ábel meglátogatni a szerzeteseket. Kellemes órákat tölt
el náluk, ám megtudja, hogy Márkus beteg. A tüdejével van baj, hegyi levegőre lenne szüksége. Ezért Ábel magával
viszi Márkust a rengetegbe. Egy darabig hármasban éldegélnek ott: Ábel, az édesapja és Márkus, tavasszal azonban
az apa visszatér Csíkcsicsóba megművelni a földeket. Alighogy elmegy Ábel édesapja, megérkezik újra Surgyélán és
Fuszulán. Márkus beszél nekik Istenről és a megváltásról, és ennek hatására megtér a két rabló, és önként feladja
magát a rendőrségen. Márkus azonban meghal tüdőbajban. Ábel nagyon szomorú, és elhatározza, hogy új életet
kezd. Márkus temetésén megtalálja rég halottnak hitt kutyáját, Bolhát, és úgy dönt: együtt vágnak neki az
ismeretlennek. A regény végén Ábel elindul Bolhával a városba és így búcsúzik édesapjától: "elmegyek Bolhával a
városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt."
„A szegények és az elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam”- hangzik a regény
utolsó sora.