G O T T L O B FREGE

Logikai
vizsgálódások

Osiris könyvtár
 GOTTLOB FREGE

Logikai vizsgálódások
 Osiris könyvtár

T ertiu m n o n datur

Sorozatszerkesztő
M áté A ndrás
 Á fogass
GOTTLOB FREGE

Logikai
vizsgálódások
Válogatott tanulmányok

O siris Kiadó • B udapest, 2000

 Szerkesztette
MÁTÉ ANDRÁS

A kommentárokat és a bevezetést írta,

a fordítást szakmailag ellenőrizte
RÚZSA IMRE

Fordította
MÁTÉ ANDRÁS (I-VIII.)
BIMBÓ KATALIN (IX.)

Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás,

illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás
a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.

© Rúzsa Imre, 2000

Hungarian translations © Bimbó Katalin, Máté András, 2000
 TARTALOM

Gottlob Frege 7

I. Fogalom írás. A tiszta gondolkodás form ulanyelve,

az aritm etika nyelvének m intája szerint 15
II. Függvény és fogalom 74
III. Fogalom és tárgy 100
(RD Jelentés és jelölet 118
V. Az aritm etika alaptörvényei. I. kötet 148
VI. Az aritm etika alaptörvényei. II. kötet 179
'AZILJ Logikai vizsgálódások. I. rész: A gondolat 191
VIII. Logikai vizsgálódások. II. rész: A tagadás 218
IX. Logikai vizsgálódások.
III. rész: Ö sszetett gondolatok 240

Irodalom 263

Frege szakkifejezéseinek és szim bólum ainak fordítása 269

/
 GOTTLOB FREGE

Száz évvel ezelőtt, 1879-ben, vékonyka, m indössze 88 oldal

terjedelm ű könyv jelent m eg Halléban. Szerzője dr. Gottlob
Frege, a jénai egyetem 31 éves m agántanára. A könyvecske
címe: Begriffsschrift, eine der arithmetischen nachgebildete Formel­
sprache des reinen Denkens, röviden: Begriffsschrift, m agyarul:
Fogalomírás. Eltekintve néhány recenziótól, a m ű a századfor­
dulóig teljesen észrevétlen m aradt, és sem m iféle hatást nem
fejtett ki a tudom ány fejlődésére. Pedig ez a könyv a 19. század
utolsó harm adának egyik legjelentősebb szellem i alkotását tar­
talm azza. M a m ár a Begriffsschrift m egjelenésének évét tekintik
- és teljes joggal - a modern logika (szimbolikus vagy matematikai
logika) születési évének, a könyv szerzőjét pedig - ugyancsak
in d o k o ltan - korunk Arisztotelészének.
A logika m egújításának, egy calculus ratiocinator m egalkotá­
sának gondolata m ég Leibniztől szárm azik. A gond olat realizá­
lása azo n b an m integy két évszázadot v árato tt m agára. A m últ
század derekán az an g o l George Boole kon stru ált egy logikai
algebrát, am elyet m ások - köztük a ném et E rnst Schröder -
m ódosítottak és továbbfejlesztettek. M ódszerét és kapacitását
tekintve azonban a B oole-Schröder-algebra összehasonlítha­
tatlan Frege művével; ez utóbbi teljesen előzm ény nélküli a
logikai és a m atem atikai irodalom ban. L enyűgöző nagyságát
éppen az adja, hogy en n ek ellenére szinte tökéletes alkotás,
am elynek alapjaihoz az azóta eltelt száz esztendő sem m it nem
tett h o zzá, legföljebb külsőleg m utatósabbá és belsőleg kom for­
tosabbá tette az épületet.
M eglepő lehet, hogy ez a fiatal tudós 30 éves korára ilyen
nagy jelentőségű eredm ényhez jutott. M eglepődésünket csak

7
 fokozza az a tény, hogy m aga elé tű zö tt kutatási program jában
egyáltalán nem szerepelt a logika m egreform álásának gondo­
lata. M int filozofikus hajlam ú m atem atikus, élénken érdeklő­
dö tt diszciplínájának „végső alapjai" iránt, és m élységesen elé­
gedetlen volt a korabeli form alista felfogásokkal. A rra a m eg­
győződésre jutott, hogy az aritm etika tiszta logikai tudom ány,
és céljául tűzte ki ennek szabatos bebizonyítását. E cél felé
halad v a észlelte, hogy a tradicionális logika ap p arátu sa teljesen
alkalm atlan a m atem atikai definíciók és bizonyítások rep ro d u ­
kálására. (Ugyanilyen alkalm atlan a Boole-Schröder-féle al­
gebra is, am ely az állítások finom szerkezeti felbontását nem
teszi lehetővé.) így a kitűzött feladat arra késztette, hogy olyan
logikai apparátu st alkosson, am elynek keretében a m atem ati­
kai bizonyítások egzaktul elem ezhetők. (Frege azonban kez­
dettől fogva tisztában volt azzal, hogy logikája nem speciálisan
a m atem atika logikája, hanem a szabatos gondolkodásé általá­
ban.) M eglepő, hogy ennek a „m ellékfeladatnak" a m egoldása
első nekifutásra sikerült. Frege öröm m el regisztrálhatta, hogy
Fogalomírása m agában foglalja a tradicionális logika m inden
helytálló eredm ényét, „tudja" m indazt, am it Schröder algebrá­
ja tu d , és ugyanakkor m essze túlszárnyalja őket.
A Begriffsschrift m egírása u tán Frege folytatja eredeti prog­
ram ját. M iközben filozófiaüag tisztázza a term észetes szám fo­
galm át, észreveszi, hogy a matematikai rekonstrukció m egkí­
vánja a fogalom írás, a logikai ap p arátu s továbbfejlesztését.
Ezzel párhuzam osan, a m atem atikai form alizm ussal folytatott
polém iájában kulcskérdésként jelenik m eg a jel és a jel m ögötti
tartalom kapcsolata. Fölismeri, hogy ez a kapcsolat két kom po­
nensre bontható: egyrészt a jel m egjelöl egy tárgyat, ez a deno-
tátum a, m ásrészt ezt m eghatározott m ódon jelöli, s ez alkotja a
jel értelm ét vagy jelentését. Két jel jelölhet egyazon tárgyat
különböző m ódon, s így m egegyezhet denotátum ában, de k ü ­
lönbözhet értelmében. Ez az analízis azért fontos, m ert bizo­
nyos kontextusokban egy jel (pl. név) nem a denotátum ára,
hanem az értelm ére referál. Ennek az újabb „m ellékproblém á­
nak" a vizsgálatával Frege a logikai szem antika m egalapozójá­
vá és az általános szem antika egyik úttörőjévé válik. E tém a­
körbe tartozó eredm ényei szerves részét alkotják a m ai szem io­
tikának, a jelek általános tudom ányának is.

8
\
 N e m részletezzük itt Frege m unkásságának jelentőségét; a
m éltatást elvégzik a kötetünkben található eredeti Frege-tanul-
m ányok és a hozzájuk csatlakozó kom m entárok. Elég lesz azt
kiem elnünk, hogy F rege tudom ányos m unkásságában három ,
egym ással szorosan összefonódó kom ponens m utatható ki:
1. A m odern szim bolikus logika m egalapozása.
2. Ú ttörő szem antikai vizsgálatok.
3. A m atem atika m egalapozása és a m atem atika filozófiája
körébe vágó kutatások.
A kötetünkben szerep lő , I—VII. sorszám ozású tanulm ányok
közül a logika m egalapozásával főleg az I., II., VI. alatti m unkák
foglalkoznak. S zem antikai problém ák valam ennyi tanulm ány­
ban szerepelnek, k iem elkedően fontosak e tekintetben a II., III.,
IV. és a VII., VIII., IX. alatti cikkek. A m atem atika alapjaival
d ö n tő en a II., V, VI. s z á m ú m unkák foglalkoznak.
Frege későbbi írásai is m eglehetősen rid eg fogadtatásra talál­
tak a kortársak körében. A m atem atika form alista felfogását
bíráló írásait az akkoriban uralkodó irányzat éppen olyan rossz-
in d u lattal tám adta és m ellőzte, m int G eorg Cantor és Richard
Dedekind form alizm usellenes m egnyilvánulásait. Logikai néze­
tei p ed ig mélységesen ellenkeztek a logikában akkoriban ural­
kodó pszichologista felfogással. M űveinek sikertelenségéhez
egy külsőleges ok is hozzájárult: az a szokatlan szim bólum -
rendszer, amelyet Frege a Fogalomírásb an kialakított. A z I. és az
V. alatti műveiben g y a k ra n oldalakon keresztül nem fordul elő
szó, csak a hieroglifákhoz hasonló szim bólum ok sokasága.
R áadásul Frege form ulái „kétdim enziósak": am it a m ai jelölés­
technika szerint egy so rb a írunk, az az ő írásm ódja szerint
csaknem mindig „m élységben" is tagolódik, vagyis több sort
foglal el, s az egyes so ro k közötti kapcsolatokat függőleges és
vízszintes vonalak reprezentálják. így pl. azt a sém át, am elyet
ma így írunk: (A z>B) 3 (C r> ~ D)", Frege így jelölte:

Sok tám ad ás érte Fregét - teljesen indokolatlanul - e jelöléstech­

nika m iatt is. Pedig F rege csupán átvitte a logikára azt az elvet,
am elyet a korabeli m atem atikában m ár széltében elism ertek és

/
alkalm aztak: azt, hogy a tartalom egyértelm ű és töm ör, átte­
k in thető kifejezésére a m esterséges szim bólum ok nyelve alkal­
m asabb, m int a köznyelv. (És itt hozzá kell fűznünk, hogy a
szim bólum ok szabatos használata tekintetében Frege m egha­
lad ta legtöbb m atem atikus kortársát: ő m inden bevezetett jel
jelentését pontosan rögzíti.) Am i a jelrendszer „kétdim enziós"
form áját illeti, abban sincs sem m i tám adható; teljesen „logi­
k u s", és egyben-m ásban m ég szemléletesebb is, m int a m a
használatos lineáris írásm ód. (Akikre riasztóan hat, azokra a
lineáris elrendezés sem h at kevésbé riasztóan.) Valójában kizá­
ró lag nyom datechnikai okok szólnak az egydim enziós, lineáris
írásm ód előnyben részesítése mellett.
Bár Frege egy-két évtizeddel előreszaladt kortársaihoz ké­
pest, a problém ák, am elyeket vizsgált és m egoldott, egyáltalán
n em „légből kapottak" voltak, hanem m élyen gyökereztek a
k or logikai és m atem atikai tényanyagában, vagyis m egoldásra
érett problém ák voltak. Ezt egyértelm űen bizonyítja, hogy Fre-
géhez képest ném i késéssel ugyan, de tőle teljesen függetlenül,
m ás kutatók is eredm ényesen foglalkoztak e problém ákkal. íg y
az am erikai Charles Sanders Peirce (akinek ilyen tárgyú írásai
akkor nem váltak E urópában ism ertté) a szem iotika, az elem i
(kvantifikációm entes) logika, és a m atem atika filozófiája terü ­
letén sok helyütt érintkezik Frege eredm ényeivel. A századfor­
d u ló éveiben az olasz G iuseppe Peano az aritm etika m egalapo­
zásához ugyancsak kidolgoz egy „fogalom írást", am elyben
m ár kvantifikáció is szerepel (persze a Fregéétől eltérő jelölés-
rendszerrel). Az aritm etika m egalapozása és a szám osság álta­
lános fogalm ának kidolgozása terén C antor és D edekind m u n ­
kássága is sok p o n tban érintkezik Fregéével.
Frege vonalvezetéséhez legközelebb állt B ertrand Russell, aki
a századfordulón u gyancsak a m atem atika „végső alapjainak"
felkutatását tűzte ki célul. M egism erve és felhasználva Peano
m unkásságát, hozzálátott az aritm etika logikai m egalapozásá­
hoz, és lényegében m egism ételte Frege m űvét. C sak ezután
kerültek kezébe Frege írásai, am elyekből m egtudta, hogy Frege
csaknem húsz évvel m egelőzte őt. A lighanem ő v olt Frege első
olyan olvasója, aki tökéletesen megértette.
Bár Russell nem titkolta el, hogy (tudtán kívül) Fregét ism é­
telte, a m odern logikát és az aritm etika logikai redukcióját a
közvélem ény hosszú ideig m égis Peano, Russell és A. N. W hite-

10
head (Russell m unkatársa) alkotásának tartotta. (A m ai jelölés­
technika túlnyom ó részben valóban tő lü k szárm azik.) Frege
szám ára a szim bolikus logika kezdeti sikerei sem hozták m eg
a m egérdem elt elismerést. Két hátráltató körülm ény is közre­
játszott ebben. Az egyik azoknak a logikai ellentm ondásoknak
a fölfedezése, amelyek m in d Cantor halm azelm életét, m in d az
aritm etika logikai m egalapozását összeom lással fenyegették.
(Elhárításukra Russell és W hitehead d o lg o zták ki az első védel­
m i kísérletet.) A m ásodik tény az első világháború kitörése.
A két világháború közötti időszakban Frege logikai m u n k ás­
sága, legalább a szim bolikus logika m űvelői körében, m á r k ezd
ism ertebbé válni, és kifejezetten az ő ered eti rendszerére v o n at­
kozó ku tatási eredm ények is születnek.
A m ásodik világháború után, a logikai szemantika intenzív
kibontakozása nyom án fedezik föl valójában Fregét m in t e
diszciplína atyját. Valóságos Frege-reneszánsz kezdődik. Újra
kiadják, továbbá szám os idegen nyelvre lefordítják m űveit,
folytatják és továbbfejlesztik logikai és szem antikai eszm éit.
Szépen illusztrálja ezt a következő statisztika a Fregéről szóló
(világnyelveken írt) tanulm ányokról:
1920 és 1944 között: 24 cikk,
1945 és 1960 között: 82 cikk,
1961 és 1970 között: 142 cikk és 3 könyv.
A hetvenes évektől, m indenekelőtt M ichael D um m ett első
nevezetes Frege-m onográfiájának m egjelenésétől kezdve (lásd
az Irodalom jegyzékben, [52]) Frege életm ű v e egyértelm űen az
európai filozófia klasszikus teljesítményei között foglal helyet; a
vele foglalkozó iro d alom úgyszólván áttekinthetetlenné válik.
Friedrich Ludwig Gottlob Frege 1848. n o v em b er 11-én szü letett
W ism arban. Szülei ott leányiskolát vezettek. Frege 1869-től
1871-ig Jénában, majd 1873-ig G öttingenben tanult m atem ati­
kát, itt is doktorált. 1874-től a jénai egyetem m agántanára, m ajd
1879-től 1917-ig professzora. Az egyetem en éppoly elszigetelt­
ségben tan íto tt, m int am ilyen visszhang n élk ü l m aradtak írásai
is: m unkásságát az egyetem vezetősége „alárendelt jelentősé­
gűnek és az egyetem szám ára m inden k ü lönös előnyt nélkülö­
zőnek" m inősítette, és így n em tette lehetővé, hogy assziszten­
sek, m u n k atársak köre csatlakozzék Fregéhez. - 1917-ben visz-
szavonult, s haláláig Bad Kleinenben élt. 1925. július 26-án halt
meg. W ism arban tem ették el.

11
 KÖTETÜNK TARTALMÁRÓL

K ö tetü n k részben a Logika, szemantika, matematika címmel a

G o nd o lat Kiadónál 1980-ban megjelent és azóta elfogyott kötet
új k iad ása, de kim aradtak belőle A z aritmetika alapjaiból közölt
részletek, m ivel ez a m ű időközben teljes egészében megjelent
m agy aru l, viszont kibővítettük a tartalm at Frege Logikai vizsgá­
lódások cím ű, késői tanulm ánysorozatával, m elynek m agyar
fo rd ítása kötetben még n em jelent meg. K ötetünk anyaga Frege
életm ű v én ek valam ennyi szakaszáról áttekintést nyújt. Az I.
cikk a pályakezdő és egyúttal a logika történetében új korszakot
nyitó Begriffsschrift (Fogalomírás) első és m ásodik fejezetének
fordítása, kiegészítve a k ihagyott utolsó fejezet tartalm i ism er­
tetésével. A II., III. és IV. cikk három , csaknem egy időben
k észü lt tanulm ány teljes fordítása, m elyek így, együttesen lé­
ny eg éb en teljes képet ad n ak Frege középső alkotói korszaká­
b an v allo tt logikai és szem antikai nézeteiről. A z V. és VI. cikk
Frege fő m űvéből, Az aritmetika alaptörvényeiből válogat néhány
részletet, m elyeket a m ű egészének tartalm i ism ertetésével egé­
szítü n k ki. A VII., VIII. és IX. cikk Frege végső álláspontját fejti
ki a logika filozófiai alapjairól. A cikkek sorrendje az eredeti
m egjelenés időrendjét követi.
V alam ennyi cikket elláttuk kommentárokkal; ezeket az apró
betűs szedés különbözteti m eg a Frege-szöveg fordításától. A
kom m entárokat, az eredeti szöveg m egszakításával, m indig ott
h ely eztü k el, ahol éppen szükségesnek m utatkoztak. Ezzel az
eljárással azt a célt követtük, hogy a m ai olvasó szám ára köz­
v etlen ü l érthető szöveget adjunk. U gyané célból fölcseréltük
Frege jelöléstechnikáját a napjainkban szokásossal, am elyet az
olvasók nagyobb része bizo n y ára ismer. Ez helyenként a szö­
v eg h ű fordítástól való eltéréseket vont m aga után; a fontosabb
eltéréseket a kom m entárban jelezzük. - N éhány szavas m agya­
rázato k a főszövegben is előfordulnak; ezeket szögletes záróje­
lek k özé írva tesszük fölism erhetővé. A kom m entárokhoz szá­
m ítjuk a kihagyott részek tartalm i ism ertetését is (ezek is apró
betűsek).
A kom m entárokkal nem csak a szöveg m egértéséhez óhaj­
tu n k segítséget nyújtani, h an e m - am ennyire az adott keretek
k özött lehetséges - ahhoz is, hogy az olvasó Frege m űveit

12
 (15

(16

A Begriffsschrift egy lapja

kapcsolatba tudja h o zn i a logika, a szem antika és a m atem atika
filozófiája jelenlegi állásával.
Szerkesztői lábjegyzeteket nem alkalm azunk; a lapalji jegy­
zetek kivétel nélkül Frege jegyzetei. N éhány jelentéktelen láb­
jegyzetet elhagytunk.
A k ö tet végén Irodalomjegyzék található. Itt ad ju k m eg először
is a kötetünkben szereplő fordítások eredetijének bibliográfiai
ad atait, majd Frege csaknem összes m u n k áin ak jegyzékét, s
v ég ü l az (akár a főszövegben, akár a kom m entárban) idézett
egyéb m űvek jegyzékét. A z irodalomjegyzék u tá n Frege „kulcs­
kifejezéseinek" szótára s fogalom írása jelrendszerének a mai
jelöléstechnika szerinti fordítása található.
A hivatkozások so rán az idézett m űveket az Irodalomjegyzék­
ben szereplő, szögletes zárójelek közé írt so rszám u k k al nevez­
z ü k m eg. A kötetünkben szereplő m űvekre a ró m ai számos
[I]—[IX] kódokkal u talu n k , a többi m unka arab so rszám o t visel.
Frege gyakran hivatkozik saját műveire; ha az id éze tt m ű for­
d ítása kötetünkben szerepel, akkor a hivatkozásban a kötetbeli
(róm ai számos) kódot tüntetjük föl.

Rúzsa Imre

14
 jL «w o
c J ^ -^ A O " ^ v^ -k
I
FOGALOMÍRÁS
A tiszta gondolkodás formulanyelve,
az aritmetika nyelvének mintája szerint
(1879)

ELŐSZÓ

Egy tudom ányos igazság felismerése ren d szerin t a bizonyos­

ság több fokán h alad át. A z általános tétel, m elyet először talán
elégtelen szám ú egyedi eset alapján g on d o ltak ki, fokozatosan
m egszilárdul oly m ó d o n , hogy következtetések révén m ás
igazságokkal kerül kapcsolatba, akár úgy, hogy olyan követ­
kezm ényeket vezetnek le belőle, am elyeket m ás m ódon m ár
igazoltak, akár m egfordítva, úgy, hogy m ár elfogadott tételek
következm ényének bizonyul. Ezért fölvethető egyrészt az a
kérdés, hogy m ilyen ú to n lehet fokozatosan eljutni egy tételhez,
m ásrészt az, hogy m ilyen m ódon lehet a tételt végezetül leg­
biztosabban m egalapozni. Az első kérdést különböző em berek
vonatkozásában esetleg különbözőképpen kell m egválaszolni;
a m ásodik határozottabb, és m egválaszolása a tárgyalt tétel
benső lényegével függ össze. A legbiztosabb nyilvánvalóan a
tisztán logikai bizonyítási m ód, am ely eltekint a dolgok külö­
nös term észetétől, s így kizárólag azokra a törvényekre tám asz­
kodik, am elyeken m in d en m egism erés nyugszik. Ezért az
olyan igazságokat, am elyek m egalapozást igényelnek, két tí­
p usba soroljuk: az egyik típusban a bizonyítás tisztán logikai­
lag lehetséges, a m ásikban viszont tap asztalati tényekre kell
tám aszkodnia. E lőfordulhat azonban, hogy egy tétel az első
fajtához tartozik, ám érzéki tevékenység nélkül m égsem juthat
soha em beri szellem a tudatára.1 Tehát nem a pszichológiai
keletkezési m ód, h an e m a bizonyítás legtökéletesebb m ódja
szolgál a felosztás alapjául. Amikor az t a k érd ést tettem fel1

1Mivel a számunkra ismeretes lényeknél nem lehetséges érzéki tevékenység

nélkül szellemi fejlődés, minden ítéletre az utóbbi érvényes.

15
m agam nak, hogy az aritm etikai ítéletek m elyik típusba tarto z­
nak e kettő közül, először azt kellett m egvizsgálnom , hogy
m ennyire lehet jutni p u sz tá n következtetésekkel az aritm etiká­
ban, csakis a gondolkodás m inden különösség fölé em elkedett
törvényeire tám aszkodva. Eljárásom az volt, hogy először m eg­
kíséreltem a sorozaton belüli elrendezettség fogalm át a logikai
következtetésre visszavezetni, hogy innen a szám fogalom hoz
léphessek tovább. H ogy itt ne furakodjék be észrevétlenül v a­
lam i szemléletes, azt teljesen a következtetésláncok hézagta-
lanságának kellett biztosítania. Miközben ezt a követelm ényt a
legszigorúbban kielégíteni igyekeztem, akajiálybaáitköztem a
nyelv elégtelenségében, am ely, a kifejezés m inden ad ó d ó ne­
hézkessége mellett, annál kevésbé engedte elérnem azt a sza­
batosságot, am elyet célom m egkívánt, m inél bonyolultabbá
váltak az összefüggések. Ebből a szükségletből keletkezett a
jelen Fogalomírás gondolata. E fogalomírás tehát először is arra
szolgál, hogy egy következtetéslánc helyességét a legbiztosabb
m ódon ellenőrizzük, és m inden észrevétlen belopódzó előfel­
tevést kim utassunk, m iáltal az utóbbiak eredetük szerint m eg-
vizsgálhatóakká válnak. Ezért m inden olyan dolognak a kife­
jezésétől eltekintünk, am elynek a következtetés szem pontjából
nincs jelentősége. Azt, anü^zám om raddzárólag fontos, a 3. §-
ban fogalmi t o taim aw k nevezem . Ezt a m agyarázatot m indig
figyelembe kell vennünk, ha form ulanyelvem lényegét helye­
sen akarjuk felfogni. In n en adódott a „fogalom írás" elnevezés
is. M ivel először is olyan összefüggések kifejezésére szorítkoz­
tam , amelyek a dolgok különös tulajdonságaitól függetlenek,
használhattam a „tiszta gondolkodás form ulanyelve" kifeje­
zést is. Az aritm etika form ulanyelvének m intául vétele, am ire
a cím ben utaltam , inkább az alapgondolatokra vonatkozik,
m intsem az egyes részletekre. Olyan törekvések, hogy a foga­
lom nak ism ertetőjegyei összegeként való felfogásával terem t­
sek egy m esterkélt hasonlóságot, éppenséggel távol álltak tő­
lem. Legközvetlenebbül a hetük használati m ódjában érintke-
zik form ulany el vem a z aritm etikáéval.
Úgy vélem, Fogalomírás óm nak az élet nyelvéhez való viszo­
nyát azzal világíthatom m eg legjobban, ha a m ikroszkópnak a
szem hez való viszonyával vetem össze. Utóbbi, alkalm azható­
ságának terjedelme és azon m ozgékonysága révén, m ellyel a
legkülönbözőbb körülm ényekhez alkalm azkodni képes, nagy

16
 fölényben van a m ikroszkóppal szem ben. Optikai készülék­
ként tekintve persze sok fogyatékosságot m utat, am elyek csak
a szellem i élettel való benső kapcsolata következtében m arad­
nak rendszerint figyelm en kívül. A m ikor azonban tudom ányos
célok nag y követelm ényeket tám asztanak a m egkülönböztetés
élességével szemben, a szem elégtelennek bizonyul. A m ikro­
szkóp viszont ilyen célokra a legtökéletesebben megfelel, de
éppen ezáltal m inden m ásra hasznavehetetlen.
H asonlóképpen a jelen fogalom írás is egy m eghatározott
tudom ányos cé lo k raiig o n d o ltseg éd eszk ö z, am elyet nem sza­
b ad am iatt elítélni, hogy m ásra nem alkalmas. H a ezeknek a
céloknak bizonyos m értékben m eg is felel, m indazonáltal hiá­
nyolhatok írásom ban az új igazságok. Em iatt azzal vigasztal­
hatom m agam at, hogy a m ódszerek továbbfejlesztése is elő­
m ozdítja a tudom ányt. N em tartja-e Bacon is jelentősebbnek
egy olyan eszköz fölfedezését, m ellyel m inden könnyen m eg­
található, m in t egyes dolgokét, és nem leli-e az újabb kor összes
nagy tu d om ányos előrehaladása a m ódszerek javításában ere­
detét?
Leibniz is felism erte egy célszerű jelölési m ód előnyeit, talán
túl is becsülte. Az ő gondolata az egyetem es karakterisztikáról,
a calculus philosophicus vagy ratiocinatorvől2 túl hatalm as volt
ahhoz, hogy a m egvalósítására tett kísérlet túljuthasson a p u sz­
ta előkészületeken. A lelkesedés, m ely szerzőjét elragadta an­
nak mérlegelésekor, hogy az em beriség szellemi energiáinak
milyen m egsokszorozódása szárm azhatna egy, a dolgok lénye­
gét találó jelölésm ódból, lebecsültette vele a nehézségeket,
amelyek egy ilyen vállalkozás előtt tornyosulnak. De h a ez a
m agasztos cél egy nekiiram odással n em is érhető el, n em kell
kételkednünk a lassú, lépésenkénti m egközelítésben. H a egy
feladat teljes általánosságában m egoldhatatlannak tűnik, idő­
legesen korlátozzuk m agunkat; így talán, fokozatos kiterjesz­
téssel, sikerülni fog a leküzdése. A leibnizi gondolat egyes,
területekre vonatkozó m egvalósulását láthatjuk az aritm etikai,
.geometriai, kém iai jelekben. A z itt javasolt fogalom írás ezekhez
egy újabbat fűz, éspedig a középpontban állót, am ely az összes
többit érinti. Innen k iindulva kísérelhető m eg a siker legjobb
kilátásaival a m eglevő form ulanyelvek hézagainak kitöltése,

2 Lásd erről Trendelenburg: Historische Beitrage zur Philosophie. 3. Band.

17
m in d ed d ig elválasztott területeiknek egyetlen tartom ánnyá
való összekapcsolása, és a kiterjesztés olyan területekre, ahol
ed d ig az ilyen nyelv hiányzott.
M indenekelőtt o tt várom fogalom írásom eredm ényes hasz­
nálatát, ahol a bizonyítás helyességét különösen fontosnak kell
tartani, m int a differenciál- és integrálszám ítás m egalapozá­
sáb an .
M ég könnyebbnek látszik szám om ra e form ulanyelv hatás­
körének kiterjesztése a geom etriára. M indössze az itt előfordu­
ló szemleletes viszonyok szám ára kell néhány jelet hozzákap­
csolni. Ezen a m ódon egyfajta analysis situst kapnánk.
Ehhez csatlakozhatna a tiszta m ozgástanra, m ajd a m echani­
k ára és a fizikára való átmenet. A z utóbbi két területen, ahol a
gondolati szükségszerűség m ellett a term észeti is érvényesül,
a leginkább előre látható a jelölésm ód továbbfejlődése a m eg­
ism erés előrehaladásával. De ez nem ok arra, hogy addig vár­
junk, am íg az ilyen átalakulások lehetősége kizártnak nem
tűnik.
H a a filozófiának feladata, hogy m egtörje a szó uralm át az
em beri szellem felett, am ennyiben fényt derít azokra a tévedé­
sekre, amelyek a nyelvhasználat következtében a fogalmak
összefüggései tekintetében gyakran csaknem elkerülhetetlenül
keletkeznek, am ennyiben a gondolatokat m egszabadítja attól,
am ivel őket egyedül a nyelvi kifejezőeszközök term észete ter­
heli, úgy fogalom írásom , ezekre a célokra továbbfejlesztve,
hasznos eszközzé v á l h a t a filozófusok szám ára. Persze, aho­
gyan ez egy külső ábrázolóeszköz esetén nem is lehet m ásként,
ez sem adja vissza tisztán a gondolatokat; azonban egyrészt
ezek az eltérések az elkerülhetetlenre és ártalm atlanra korlátoz­
hatók, m ásrészt m ár azáltal, hogy ezek egészen m ásfélék, m int
am ilyenek a nyelvre jellemzőek, védelem adódik ezen kifejezé­
si eszközök egyikének egyoldalú befolyása ellen.
Úgy vélem, hogy a logikát m á r ezen fogalom írás feltalálása
is előmozdította-~Remélem, hogy a logikusok, ha nem riadnak
vissza az idegenszerűség első benyom ásától, nem tagadják
m ajd m eg egyetértésüket azoktól az újításoktól, am elyekre en­
gem a tárgyban benne rejlő szükségszerűség késztetett. Ezek az
eltérések a m egszokottól abban lelik igazolásukat, hogy a4ogi-
k am in d e d d ig m ég túl szorosan kapcsolódott a nyelvhez és a
nyelvtanhoz. Különösen a szubjektum.és a predikátum fogalma -

18
,_nak az argumentumyiWetve a~függvény fogalm ával való helyet­
tesítését vélem m aradandónak. K önnyű felismerni, hogy a tar­
talom nak egy argum entum függvényeként való felfogása mily
fogalom alkotóan hat. Figyelmet érdem elhet m ég a

ha, és, nem , vagy, van, ném ely, m inden

szavak jelentése közötti összefüggések kim utatása is.

K ülön említést érdem el m ég a következő.
A 6. §-ban bevezetett korlátozást egyetlen következtetés­
m ó d ra az teszi indokolttá, hogy egy ilyen fogalom írás megala­
pozásakor az ősalkotórészeket olyan egyszerűeknek kell fölven­
ni, am ennyire csak lehetséges, h a áttekinthetőséget és rendet
ak aru n k biztosítani. Ez nem zárja ki, hogy később, a rövidség
érdekében, közvetlenné tegyünk o ly an átm eneteket több ítélet­
től egy újhoz, m elyek az egyetlen következtetésm ód révén csak
közvetett úton lehetségesek. Ez v aló b an ajánlatos lehet későbbi
alkalm azások esetén. Ezáltal további következtetésm ódok ke­
letkeznének.
U tólag vettem észre, hogy a (31) és a (41) form ulák összevon­
h ató k az egyetlen

|— (~ ~ a = a)

form ulába, s ezzel m ég néhány to v áb b i egyszerűsítés lehetsé­

gessé válik.
M int az elején m egjegyeztem , az aritm etika volt a kiinduló­
pontja annak a gondolatm enetnek, am ely engem a fogalom ­
íráshoz vezetett. Erre a tudom ányra szeretném először alkal­
m azni is, m egkísérelvén fogalm ainak további elem zését és té­
teleinek mélyebb m egalapozását. Egyelőre a harm adik részben
található egy és m ás, am ely ebbe az irányba m utat. A jelzett út
további követése, a szám , a m ennyiség stb. fogalm ának m egvi­
lágítása további vizsgálódások tárg y á t képezi, m élyekkel köz­
v etlenül ezen írás u tá n fogok jelentkezni.
Jéna, 1878. decem ber 18-án.

Az Előszó végén ígért m ű - a Fogalomírásban megkezdett út folytatása

- az 1884-ben megjelent Az aritmetika alapjai című monográfia ([9],
magyarul [51]).

19
 I. A JELÖLÉSEK MAGYARÁZATA

1. § Az általános m ennyiségtanban használatos jelek két típus­

ba sorolhatók. Az elsőbe tartoznak a betűk, am elyek m indegyi­
ke vagy egy határozatlanul hagyott szám ot, vagy egy határo­
zatlanul hagyott függvényt képvisel. Ez a határozatlanság le­
hetővé teszi, hogy a betűkkel olyan tételek általánosan érvé­
nyes voltát juttassuk kifejezésre, m int

(ia + b)c = ac + be.

A m ásik típus olyan jeleket foglal m agában, mint +, 0 ,1 ,2;

ezek m indegyikének saját jelentése van.
A jelek két típusa megkülönböztetésének ezt az alapgondolatát,
m elyet sajnos a m ennyiségtanban nem visznek tisztán keresz­
tül,3 folytatom tovább, hogy a tiszta gondolkodás átfogóbb területén
általánosan használhatóvá tegyem. A z összes alkalm azott jelet
felosztom teh át egyrészt olyanokra, melyeket különbözőképpen le­
het érteni, m ásrészt olyanokra, melyeknek teljesen meghatározott
értelmük van. Az elsők a betűk, és ezek rendszerint az általánosság
kifejezésére szolgálnak. M inden határozatlanság m ellett is ra­
g aszkodnunk kell azonban ahhoz, hogy ha egy bgtűnek^egy-
szer jelen tési adunk, akkor jelentését az adott összefüggésben
m indig megtartja.

A szokásos kifejezéseket használva, e §-ban Frege a változók és a

konstansok éles elhatárolására törekszik. A Fogalomírás formulanyelvé­
ben a konstansok sohasem betűk, hanem speciális szimbólumok. A
formulanyelv változóiként Frege latin és gót kisbetűket használ; ma­
gyarázatukra a megfelelő' helyen visszatérünk. Latin és görög nagy­
betűket használ a jelen I. részben, alapvetően azzal a céllal, hogy a
formulanyelv konstansainak jelentését és használati módját elmagya­
rázza. Ezek a betűk tehát nem tartoznak a formulanyelvhez. A követ­
kező § 4. lábjegyzete szerint az olvasó tetszőleges értelmet tulajdonít­
hat nekik bizonyos korlátozásokon belül, amelyek később követ­
keznek.

3
Gondoljunk az 1, log, sin, lim jelekre.

20
 A z ítélet

2. § ítéletet m in d ig a
un
---------
\k íí tjt
jel segítségével fejezünk ki, m ely az ítélet tartalm át m egadó
jeltől vagy jelsorozattól-balra áll. H a a vízszintes vonal bal
szélén levő kis függőleges vonalat elhagyjuk, ez azítéletet puszta
Jíépzetkapcsolattá változtatja, m elyről leírója nem nyilvánítja ki,
hogy igaznak tekinti-e, vagy sem. P éldául ha
U /

azt az ítéletet jelenti, hogy „a különböző nem ű m ágneses p ó lu ­

sok vonzzák egym ást", úgy

—/I

nem ezt az ítéletet jelenti, hanem p u sztán a különböző nem ű

mágneses pólu so k kölcsönös vonzásának képzetét hivatott az
olvasóban felidézni, esetleg azért, hogy következtetéseket von­
jon le belőle, és ezzel ellenőrizze a gondolat igazságát. Ebben
az esetben olyan körülírást használunk, m int „az a körülmény,
hogy" vagy „az a mondat, hogy".
Nem m inden tartalm at lehet a jele elé helyezett |— jellel
ítéletté tenni, így pl. a „ház" képzetét sem. M egkülönböztetünk
ezért megítélhető és nem megítélhető tartalm akat.5
A j— jelben a vízszintes vonal a reá következő jeleket egy egésszé
foglalja össze, és erre az egészre vonatkozik az az állítás, amit a
vízszintes vonal bal végén a függőleges kifejez.A-vízszinit‘3_v_Qjialat
taxiaiemvomdrmk, a függőlegest ítéletvonalnak nevezhetnénk. A
tartalom vonal m ás esetben is arra szolgálhat, hogy valam ilyen

4 A latin nagybetűket rövidítésekként használom, melyeknek, ha más ma­

gyarázatot nem adok, az olvasó tetszőleges értelmet tulajdoníthat.
5 Ezzel szemben az a körülmény, hogy házak vannak (vagy hogy van ház),
már megítélhető tartalom (vö. § 12). Utóbbinak azonban a „ház" képzet csak
egy része. A „Priamosz háza fából volt" mondatban nem lehet a „ház" helyére
„az a körülmény, hogy ház létezik"-et helyettesíteni.

21
jelnek a rá következő jelek egészére való vonatkozását fejezze
ki. Ami a tartalomvonalra következik, annak mindig megítélhető
tartalommal kell bírnia.

A „megítélhető tartalom" kifejezésére a köznyelvben a kijelentőjnon-

datok szolgálnak. Későbbi írásaiban (lásd pl. [IV], [VII]) Frege a „meg­
ítélhető tartalmat" gondolatnak nevezi. Az iménti fejtegetésekben
lényeges a megítélhető tartalom (a gondolat) és az ítélet megkülönböz­
tetése: az ítélet a gondolat igazságának felismerése vagy elfogadása.
A tradicionális logikában ez az éles megkülönböztetés hiányzott: hol
a gondolati tartalmat, hol a gondolat igazságának elismerését tekin­
tették ítéletnek. - Napjainkban a megítélhető gondolati tartalmat több­
nyire állításnak vagy kijelentésnek nevezik a szimbolikus logikában.
A '|— ' jelben a vízszintes vonal (—), amelyet Frege itt tartalomvo­
nalnak nevez, akkor jut szerephez, ha a megítélendő tartalom jele
összetett kifejezés: ekkor a tartalomvonal kapcsolja össze a részeket
egyetlen egésszé (hogy miként, azt később látni fogjuk). Kötetünkben
azonban eltérünk Frege eredeti jelölésmódjától, s ha a megítélendő
tartalom jele összetett kifejezés, akkor zárójelekkel fogjuk össze egyet­
len egésszé. így a vízszintes vonalra mint önálló jelre nem lesz szük­
ségünk. Ezért a továbbiakban a '|—' jelet mint egészet használjuk az
ítélés jeleként, s nem tulajdonítunk külön jelentést a vízszintes rész­
nek. Megjegyezzük, hogy Frege későbbi írásaiban (lásd [II]) a vízszin­
tes vonal önálló szimbólumként, egy bizonyos függvény jeleként lép
föl.3

3. § A szubjektum és a predikátum m egkülönböztetésének nincs

helye ítéletábrázolásom ban. Ennek igazolásához megjegyzem ,
hogy két ítélet tartalm a kétféleképpen különbözhet: először
úgy, hogy azok a következm ények, am elyek az egyikből bizo­
nyos más ítéletekkel összekapcsolva következnek, folynak a
másikból is ugyanazokkal a m ás ítéletekkel összekapcsolva; és
m ásodszor úgy, hogy ez nem áll fenn. Az a két m ondat, hogy
„Plataénál a görögök legyőzték a perzsákat" és „Plataénál a
perzsák vereséget szenvedtek a görögöktől", az első m ódon
különbözik. Bár ném i különbséget érzünk értelm ükben, a m eg­
egyezés v an túlsúlyban. A tartalom nak azt a részéh am ely
m indkettőben ugyanaz, fogalmi tartalomnak nevezem . M ivel a
fogalomírás szem pontjából csak ennek van jelentősége, nem kell
különbséget ten n ü n k két olyan m ondat között, am elynek fo­
galmi tartalm a m egegyezik. H a azt m ondják, hogy „szubjek­
tum az a fogalom , am elyről az ítélet szól", ez éppúgy illik a

22
tárgyra is. Ezért csak azt lehetne m ondani, hogy „szubjektum
az a fogalom , am elyről az ítélet főképpen szól". A szubjektum
szórendbeli helye kitüntetett hely, ahová azt tesszük, amire
különösen rá ak arjü k irányítani a hallgató figyelm ét. (Lásd a
9. §-t is.) Ennek p éld áu l olyan célja lehet, hogy m egvilágítsa az
ítéletnek m ás ítéletekkel való összefüggését, és ezzel m eg­
könnyítse a hallgató szám ára a teljes összefüggés felfogását. Az
olyan nyelvi jelenségeknek tehát, am elyek csak a beszélő és a
hallgató kölcsö n h atásából szárm aznak, am ennyiben p éld áu l
a beszélő tekintetbe veszi a hallgató elvárásait, és azokat m ár a
m ondat kim ondása előtt helyes irányba akarja terelni, formális
nyelvem ben nincs m egfelelőjük, m ert az ítéletekből itt csak az
jön szám ításba, am i befolyásolja a lehetséges következményeket.
M inden, am i egy helyes következtetéshez szükséges, -teljes
m értékben kifejezésre jut; am i azonban nem szükséges, azt
többnyire nem is jelezzük; semmit sem hagyunk a találgatásra.
Ebben teljesen a m atem atikai form ulanyelv példáját követem ,
am elyben szubjektum ot és p redikátum ot ugyancsak legfeljebb
erőszakkal lehet m egkülönböztetni. Elképzelhető olyan nyelv,
am elyben az a m o n d at, hogy „A rkhim édész életét vesztette
Szirakúza bevételekor", a következőképpen fejezhető ki: „A r­
khim édész erőszakos halála Szirakúza bevételekor tény". Itt
m egkülönböztethetünk, ha akarunk, szubjektum ot és prediká­
tum ot, de a szubjektum foglalja m agában az egész tartalm at, és
a p red ik átu m n ak csak az a célja, hogy ezt ítéletté tegye. A z ilyen
nyelvben az összes ítélet számára csak egyetlen predikátum lenne,
nevezetesen a „tény". Látható, hogy itt a szokásos értelem ben
vett szubjektum ról és p redikátum ról nem lehet szó. Ilyen nyelv
a fogalomírás, és <(\—Jél az összes ítélet közös predikátuma.
Form ulanyelvem első vázlataiban a nyelv példája arra csábí­
tott, hogy az ítéleteket szubjektum ból és predikátum ból állít­
sam össze. De h am ar m eggyőződtem arról, hogy ez sajátos
célom nak h átrányára van, és csak haszontalan terjengősséghez
vezet.

4. § A következő m egjegyzések az ítéletekre vonatkozó m egkü­

lönböztetések jelentőségét óhajtják céljaink szempontjából m eg­
világítani.
MegkülönböZféTnek ríIteíanQS és különös. ítéleteket: ez- tulaj­
donképpen nem az ítéletek, hanem a tartalm ak-különbsége. Azt

23
 kellene inkább mondani, hogy „általános tartalmú ítélet", „különös
tartalmú ítélet". Ezek a tulajdonságok ugyanis akkor is m egille­
tik a tartalm at, ha nem ítéletként, hanem m ondatként szerepel.
(Lásd a 2. §-t.)
Ugyanez érvényes a tagadásra is. Pl. indirekt bizonyításban
ezt mondják: „feltéve, hogy az AB és a CD szakaszok nem
egyenlők". Itt az a tartalom , m ely szerint AB és CD nem egyenlő
szakaszok, tagadást foglal m agában, de ezt a tartalm at, bár
megítélhető, nem állítják ítéletként. A tagadás tehát a tartalom ­
hoz tartozik, akár fellép a tartalom ítéletként, akár nem . Ezért
tehát célszerűbbnek tartom a tagadást a megítélhető tartalom
jeg y ének tekinteni.
A kategorikus, hipotetikus és diszjunktív ítéletek m egkülön­
böztetésének, nézetem szerint, csak nyelvtani jelentősége van.6
Az apodiktikus ítélet abban különbözik az asszertorikustól,
hogy benne kifejezésre jut olyan általánosabb ítéletek fennállá­
sa, amelyekből a tétel levezethető, m íg az asszertorikusban
hiányzik az ilyen jelzés. H a egy tételt szükségszerűnek m on­
dok, úgy jelzem az ítéletem alapját. Mivel azonban ez nem érinti
az ítélet fogalmi tartalmát, az apodiktikus ítélet formájának számunk­
ra nincs jelentősége.
H a egy tételt lehetségesnek tüntetnek fel, akkor a beszélő
vagy tartózkodik az ítélettől, am ennyiben jelzi, hogy nem ism er
olyan törvényt, am elyből a tétel tagadása következne, vagy azt
m ondja, hogy általánosan tagadni a tételt ham is lenne. Az
utóbbi esetben a szokásos elnevezés szerint részleges állító ítélet­
tel7 van dolgunk. Példa az első esetre: „Lehetséges, hogy a Föld
egyszer összeütközik egy m ás égitesttel"; a m ásodikra pedig:
„A m eghűlésnek halál lehet a következm énye".

A 4. §-banEre^eiiem utasűja H.aJradLcionáUs-logikai kategóriákat,

csupán megvilágítja, hogy ezek egy része nem az ítéletekre, hanem
tartalmukra vonatkozik..A megfelelő helyeken e megjegyzésekre még
visszatérünk. A modális szavakat (szükségszerű, lehetséges) tartal­
mazó állítások tárgyalása kétségtelenül elnagyolt. Mivel a Fogalomírás
megalkotásának fő motivációja az aritmetika logikai alapjainak tisz­
tázása volt, a modális állítások elemzésének problémáját, mint e szem­
pontból érdektelent, Frege itt félretolhatta. Későbbi írásaiban azonban

6Az indokolás az írás egészéből fog kiderülni.

7 Ü sd 12. §.

24
tárgyal olyan problémákat, amelyek - egyebek között - a modális
logika szempontjából is nagy jelentőségűek. (Lásd [IV].) Explicit for­
mában azonban sohasem foglalkozott a modalitások problémáival.

A FELTÉTELESSÉG

5. § H a A és B m egítélhető tartalm akat8 jelentenek, a következő

négy eset lehetséges:

(1) A-t állítjuk és B-t állítjuk;

f2) A-1 állítjuk és B-t tagadjuk;
(3) A-t tagadjuk és B-t állítjuk;
(4) A-t tagadjuk és B-t tagadjuk.

I — (B=>A)

azt az ítéletet jelenti, hogy ezek közül a lehetőségek közül a harmadik

nem áll fenn, hanem a többi három közül valamelyik. H a tehát „(B 3
A )"-t tagadjuk, ez azt jelenti, hogy a harm adik lehetőség áll
fenn, azaz hogy A-t tagadjuk és B-t állítjuk.
A zon esetek közül, amelyekben „(B 3 A)"jt állítjuk, kiemel­
jük a következőket:
(1) A feltétlenül állítandó. Ekkor B tartalm a teljesen közöm ­
bös. Jelentse pl. |— A azt, hogy 3 • 7 = 21, B jelentse azt a
körülm ényt, hogy a N ap süt. Most a fenti négy eset közül csak
az első kettő lehetséges. Nem szükséges, hogy a két tartalom
között oksági összefüggés álljon fenn.
(2) B tag ad a n dó. E kkor A tarta lm a közöm bös. Jelentse pl.
B azt a körülm ényt, hogy a p erp etu u m mobile lehetséges, A
p ed ig azt, hogy a világ végtelen. O ksági kapcsolatnak A és B
k ö zött nem kell fennállnia.
(3) Eelállíthatá a |— {B 3 A) ítélet anélkül is, hogy tudnánk,
.A és B állítandó-e, vagy tagadandó: Jelentse pl. B azt a körül­
m ényt, hogy a H o ld első vagy utolsó negyedben van, A pedig
azt, hogy félkörnek látszik. Ebben az esetben |— (B 3 A) a „ha"
kötőszó segítségével fordítható: „ha a H old első vagy utolsó
negyedben van, félkörnek látszik". D e jelölésünk nem fejezi ki

8 2. § .

25
azt az oksági kapcsolatot, am ely a „ha" szóban rejlik, habár
ilyen ítélet csak oksági alapon állítható föl. Ugyanis ez a kap­
csolat valam i általános, am i azonban itt m ég nem jut kifejezés­
re. (Lásd a 12. §-t.)
A '=>' jelet, amely a két tartalm at összekapcsolja, nevezzük
feltételjelnek. Az ítélet jelétől jobbra eső kifejezést zárójelekkel
fogjuk össze egyetlen egésszé, így az ítélet a kifejezés egész
tartalm ára vonatkozik.

Frege „|— (B z> A)" helyett a következő jelölést alkalmazza:

Ennek megfelelően az utolsó bekezdés helyett ténylegesen a követke­

ző szöveg szerepel: „A két vízszintes vonalat összekötő függőlegest
nevezzük feltételvonalnak. A felső vízszintesnek a feltételvonaltól balra
eső része a

jelkapcsolat imént megadott jelentésének tartalomvonala; ezen kell

minden olyan jelet elhelyezni, amely a kifejezés egész tartalmára
vonatkozik. A vízszintes vonalnak az A és a feltételvonal közötti része
A tartalomvonala. A B-től balra eső vízszintes pedig B tartalomvo­
nala."
Itt már kiviláglik a vízszintes vonal szerepe, melyre a 2. §-hoz fűzött
kommentárban utaltunk: az összetett kifejezés alkatrészeit vonalak
kapcsolják össze, s e vonalak rendszerét végül egy vízszintes vonal­
darab köti az ítélés függőleges vonalához. A mai jelölésmódban a
tartalom behatárolását, egységbe foglalását a zárójelek jelzik, s így
nincs szükség külön tartalomvonalakra. Megjegyezzük, hogy ha kü­
lön sorban szerepel egy ítélet, akkor a tartalmat behatároló zárójelpár
el is hagyható, a félreértés veszélye nélkül.

Ezek u tán könnyű felism erni, hogy

I— (C 3 (B 3 A))

tagadja azt az esetet, am ikor A tag adandó, B és C p edig állítan­

dó. Ezt ugyanúgy kell gondolatban összeállítanunk (B 3 A)-ból
és C-ből, m int (B 3 A)-t B-ből és A-ből. Ezért tehát először is

26
tagadjuk azt az esetet, am ikor (B z> A )-1 tagadják és C-t állítják.
(B z> A) tagadása azonban azt jelenti, hogy /4-t tagadjuk és B-t
állítjuk. Innen adódik a fentebbi m egállapítás. Ha oksági kap­
csolat áll fenn, így is lehet m ondani: „A szükségszerű következ­
m énye B-nek és C-nek"; vagy: „H a a B és a C körülm ények
föllépnek, ú g y A is föllép".
N em kevésbé fölism erhető, hoev

I— ((B 3 A) 3 C)

azt az esetet tagadja, am ikor (B 3 A)-t állítják és C-t tagadják.

H a A és B között oksági kapcsolatot tételezünk föl, így fo rd ít­
hatjuk: „abból, hogy A szükségszerű következm énye B-nek,
arra lehet következtetni, hogy C fennáll".

Az eredeti szövegben a formulát követő sorban „amikor (B 3 A)-t

állítják és C-t tagadják" helyett „amikor B-t állítják, A-t és C-t pedig
tagadják" szerepel. Ez nyilvánvaló tévedés; a formula második ma­
gyarázata a helyes. E tévedést először E. Schröder említi a könyvről
írott recenziójában (1880).
Az e §-ban bevezetett „(B 3 A)" kifejezést ma kondicionálisnak
mondjuk, melynek előtagja B, utótagja pedig A. A kondicionálisnak
akár az utótagja, akár az előtagja lehet kondicionális; ezt illusztrálja
Frege két példája. A zárójelekkel való takarékoskodás érdekében meg­
állapodunk abban, hogy a kondicionális utótagjában föllépő kondicio-
nálist nem tesszük zárójelek közé; tehát pl. „(C 3 (B 3 A))" helyett „(C 3
B 3 A)"-t írunk. Az előtagban föllépő kondicionálist azonban záróje­
lekkel határoljuk; így ,,((B 3 A) 3 C)" eredeti formáját megtartjuk. Ez
jó összhangban van Frege eredeti jelölésével is:

Bertrand Russell materiális implikációnak nevezte a kondicionálist, s

ez az alapjában helytelen elnevezés ma is eléggé elterjedt. Frege soha­
sem használta ezt a kifejezést.
E könyvében Frege még nem hivatkozik igazságértékekre, s ezért
fogalmazása a kondicionális jelentésének kifejtésekor kissé nehézkes.
Igazságértékekre hivatkozva, tömören így fogalmazhatunk: „(B 3 A)"
hamis állítás, ha B igaz, A pedig hamis állítás; minden más esetben

27
„(B 3 A)" igaz állítás. Mint látjuk, Frege „igaz" helyett az „állítjuk"
vagy „állítandó", „hamis" helyett a „tagadjuk" vagy „tagadandó"
kifejezéseket használja. Az igazságértékek bevezetésére a [II] munká­
ban kerül sor.

6. § Az 5. §-ban a d o tt m agyarázatból adódik, h o g y a |— (B d A)

és a |—B ítéletekből egy új ítélet, az |— A következik. A négy
fentebb felsorolt esetből a harm adik |— (B => A) következtében,
a m ásodik és a negyedik pedig |— B következtében kizárt, így
tehát csak az első m arad fenn. Ezt a következtetést ilyenféle­
képpen lehetne felírni:

1— (Bz>A), |— B
l-A

H a A és B helyén hosszú kifejezések állnának, ez körülm ényes

lenne, m ert m indegyiket kétszer kellene írni. E zért a következő
rövidítést használom . M inden olyan ítéletet, am ely égy bizo­
nyítás során előfordul, szám m al jelölök m eg, m elyet ott, ahol
z z az ítélet először fordul elő, tőle jobbra, helyezek el. Jelölje
például (x) a |— (B 3 A) ítéletet, vagy egy olyat, am ely ezt
különös esetként tartalm azza. Ekkor a következtetést így írom:

(x): |— B
|— A

Itt az olvasóra bízom , hogy |— B-ből és |— A -ból a |— (B 3 A)

ítéletet összeállítsa m agának, és ellenőrizze, h o g y m egegye-
zik-e az em lített (x) ítélettel.
Ha például a |— B ítéletet (xx) jelöli, u g y an ezt a következte­
tést így is írom:

|— (B d A), ::(x x )
|— A

A kettőzött kettőspont itt arra utal, hogy m ost a fentitől külön­

böző m ódon kell a két k ü rt ítéletből az (xx) segítségével jelzett
|— B ítéletet képezni.

28
Ha például m ég a |— C ítéletet (xxx) jelöli, akkor az alábbi
kétlépéses következtetést:

|— (C z> B zo A ):: (xxx)

\— (BzoA)::(xx)
I— A

még rövidebben így írom:

|— (C z>Bz> A)::(xxx),(xx)

A logikában Arisztotelész nyom án következtetési m ódok

egész sorát szokták említeni; én csak ezt az egyet h asználom -
legalábbis m in d en olyan esetben, am ikor egynél több ítéletből
vezetek le egy újat. Ugyanis azt az igazságot, am ely valam ely
más következtetési m ódban foglaltatik, ki lehet fejezni ítélettel
ilyen form ában: H a N és M fennállt akkor A is fennáll, jelekkel:
|— ( N ^ M z o A ) .Ebből, valam int az |— N és az |— M ítéletekből
azfahTcovetk'éHk |— A, m int fent. így lehet visszavezetni a
tetszőleges következtetési m ód szerinti következtetéseket a mi
esetünkre. M ivel ezek szerint lehetséges egyetlen következte­
tési m óddal célt érni, az áttekinthetőség m egkívánja, hogy így
is járjunk el. Ehhez járul még, hogy különben sem volna sem m i
ok arra, hogy m egálljunk az arisztotelészi következtetési m ó­
doknál, hiszen m indig újabbakat tehetnénk hozzá a végtelen­
ségig: a 13. §-tól a 22. §-ig a form ulákkal kifejezett ítéletek
mindegyikéből megalkotható lenne egy-egy következtetési mód.
A z egyetlen következtetési módra való ezen korlátozódással azonban
nem valamilyen pszichológiai tételt mondunk ki, hanem csupán egy
formai kérdést döntünk el a legnagyobb célszerűségnek megfelelőén.
Azon ítéletek közül, am elyek az arisztotelészi következtetési
m ódok helyére lépnek, néhány szerepelni fog a 22. §-ban az 59,
62, 65 sorszám ok alatt.

E §-ban Fxege-bevezeti azt az egyetlen következtetési módot, amelyre

már az Előszóban felhívta a figyelmet: a leválasztást szabályt (tradicio­
nális elnevezéssel: modus ponens). Emeljük ki, hogy e szabályt Frege

29
nem pusztán deklarálja, hanem szemantikailag bizonyítja, visszave­
zetvén helyességét a kondicionális jelentésére (igazságfeltételére).
A szabály alkalmazásakor a vízszintes vonal fölé írjuk először (balról
jobbra haladva) a „|— (B 3 A)" alakú fő premisszát, másodszor a fő
premisszában szereplő kondicionális előtagját állító „|— B" ítéletet,
végül a vízszintes vonal alá kerül a — A" konklúzió, a fő premisszá­
ban szereplő kondicionális utótagját állító ítélet. (Ha a két premissza
nem fér ki egy sorban, az előbbi sorrendet az egymás alá írás esetén is
tartjuk.) Egy bizonyítás során valamely premissza helyett a hivatko­
zási száma is szerepelhet (ha azt már korábban bizonyítjuk). Ragasz­
kodva a fenti sorrendhez, a szabály alkalmazása során nem keletkez­
het félreértés; valójában a kettőspont és a kettőzött kettőspont alkal­
mazása fölösleges. (Frege eredeti jelölésmódjában azonban volt funk­
ciója.)
Valójában Frege egyéb következtetési módokat is használ a Foga­
lomírásban, de ezeket csupán szabályoknak nevezi. Ugyanis ezek egy-
premisszás következtetések. E tekintetben Frege követi a tradicionális
logika hagyományát, amely szerint egy következtetésben két pre­
misszának kell lennie. (A modern logika nem alkalmaz ilyen korláto­
zást.) A kérdéses szabályokra előfordulásuk helyén visszatérünk.

7. § H a egy m egítélhető tartalom jele elé hullám vonalat (~)

írunk, ezzel azt a körülm ényt fejezzük ki, hogy a tartalom nem áll
fenn. így pl.

azt jelenti, hogy „A nem áll fenn". A hullám vonalat tagadásjel­

nek nevezem.

Az eredeti Frege-szöveg hű fordítása a következő: „Ha a tartalomvo­

nal alsó részén egy kis függőleges vonalat helyezünk el, ezzel azt a
körülményt fejezzük ki, hogy a tartalom nem áll fenn. így pl.

I— t— A

azt jelenti, hogy „A nem áll fenn". Ezt a kis függőleges vonalat taga­
dásvonalnak nevezem. A vízszintes vonalnak a tagadásvonaltól jobbra
levő része A tartalomvonala, a tagadásvonaltól balra található rész
viszont A tagadásának tartalomvonala." - Összhangban az eddigiek­
kel, a tartalomvonalakat tagadásjel föllépése esetén sem jelöljük.

30
 ítéletvonal n élk ü l éppúgy nem állítható fel m ost sem ítélet,
m int m áskor a fogalom írásban. A" csak annak a képzetnek
a m egalkotására szólít föl, hogy A n em áll fenn, an n ak kifejezé­
se nélkül, hogy ez az elgondolás igaz-e.
M ost néhány o ly an esetet tárgyalunk, am elyekben a feltéte­
lesség és a tag ad ás jelei összekapcsolódnak.

I — (B => ~ A)

ezt jelenti: „az az eset, amelyben B állítandó és A tagadása

tagadandó, nem áll fenn"; más szavakkal: „az a lehetőség, hogy
m indkettőt, A -1 és B-t is állítsuk, n e m áll fenn"; vagy: „A és B
kizárják egym ást". Tehát csak a következő három eset marad:

A -t állítjuk és B-t tagadjuk;

A -1 tagadjuk és B-t állítjuk;
A -t tagadjuk és B-t tagadjuk.

|— ( ~ 8 d A )

ezt jelenti: „Az az eset, amelyben A tagadandó és B tagadása

állítandó, nem áll fen n"; avagy: „n e m lehet együtt A -t is. B-t is
tagadni". Csak a következő lehetőségek m aradnak fenn:

A-t állítjuk és B-t állítjuk;

A-t állítjuk és B-t tagadjuk;
A-t tagadjuk és B-t állítjuk.

A és B együttesen kitöltik az összes lehetőséget. A „vagy" és

„vagy-vagy" kifejezések kétféle m ó d o n használatosak:

„A vagy B"

első jelentése u g y an az, m int amit (~ B =>A) jelent, teh át az, hogy
sem m i nem g o n d o lh ató el A-n és B-n kívül. PL: h a egy gáztö­
m eg fölmelegszik, m egnövekszik a térfogata vagy a nyom ása.
A m ásodik esetben azonban az

„A vagy B"

31
kijelentés egyesíti (B z> ~ A) és (~ B 3 A) jelentését, azaz hogy
először is A-n és B-n kívül nem lehetséges harm adik, m ásod­
szor p ed ig A é s B kizárják egym ást. A négy lehetőség közül ez
esetben a következő kettő m arad fenn:

A-t tagadjuk és B-t állítjuk;

A-t állítjuk és B-t tagadjuk.

A z „A vagy B" kifejezés két használati módja közül az előbbi,

am ely nem zárja ki A és B együttes fennállását, a fontosabbik,
és a „vagy" szót mi ebben a jelentésben fogjuk használni. Talán
alkalm as dolog a „vagy" és a „vagy-vagy" jelentése k özött azt
a m egkülönböztetést tenni, hogy csak az utóbbi tartalm azza
m ellékjelentésként a kölcsönös kizárást. Ez esetben (~ B 3 A)
m int „A vagy B" fordítható. H asonlóképpen, ( ~ C o ~ B d A)
jelentése: „A vagy B vagy C".
|----- (B d ~A) azt jelenti, hogy „tagadjuk (B d ~ A)-t", vagyis
„fellép az az eset, am elyben A is, B is állítandó". A z a három
lehetőség, amely (B d ~ A) esetén fennáll, m ost teh át kizárt.
Ezek szerint |----- (B d ~ A) így fordítható: „A is, B is tény".
K önnyen látható az is, hogy ~ ( C d B d ~A) m int „A és B és C"
ad h ató vissza. H a „vagy A, vagy B"-t a kizárással, m int m ellék­
jelentéssel együtt akarjuk ábrázolni, úgy „(B d ~ A) és (~ B =>
A)" az, am it ki kell fejezni. A m egoldás:

~ ((~ B 3 A) d ~ (B d ~ A)) vagy ~ ((B d ~ A) d ~ (~ B d A)).

Itt az „és"-t a feltételesség és a tagadás jelének segítségével

fejeztük ki, de tehetnénk fordítva is: a feltételességet is lehet az
„és" valam ilyen jelével és a tagadás jelével ábrázolni. Be lehetne
vezetni például „C & D "-t C és D együttes tartalm ának jelölé­
sére, és akkor „(B n A )"-t a (B & ~ A)" kifejezés ad n á vissza.
A m ásik utat választottam , m ert úgy tűnt szám om ra, hogy a
következtetés így egyszerűbben fejezhető ki.*Az „ée-"~ésr^áe"
közötti különbség olyan jellegű, hogy ebben a fogalom írásban
ez n em fejeződik ki. A beszélő „de"-t használ, ha azt akarja
jelezni, hogy am i következik, eltér attól, am it sejteni lehetne.

32
 I----- (B 3 A)

ezt jelenti: „a négy lehetőség k ö zü l a harm adik lép fel, neveze­

tesen az, h o g y A tagadandó és B állítandó". Tehát így fordít­
ható:
„B fennáll és (de) A nem ".

Ugyanígy leh et a |----- ( ~ A d ~ B ) jelkapcsolatot lefordítani.

|----- ( - A d B)

ezt jelenti: „a z az eset lép fel, am ikor A -1 is, B-t is tagadjuk".

Tehát így fordítható:

„sem A, sem B nem tény".

A „vagy", „és", „sem-sem" szavak, m agától értetődően, itt csak

annyiban jö n n ek számításba, am ennyiben megítélhető'tartalm a­
kat kötnek össze.

Ebben a §-ban Frege bevezeti a negáció (tagadás) műveletét, továbbá

elemzi a kondicionális és a negáció egyszerűbb kombinációit. Mint a
kondicionális bevezetésekor, itt is igazságfeltételekkel definiálja A"
jelentését, nem pedig nyelvi kifejezési forma segítségével (noha expli­
cite nem hivatkozik igazságértékekre).
A negáció és a kondicionális felsorolt kombinációi a mai logikai
jelölésekkel így fejezhetők ki:
(a) (~ B 3 A) mint |(A v B) (olv.: „A vagy B"l^alternáció} annak
kifejezésére, hogy A, B egyikeTesetíeg mindkettő, igaz.
(b) (Bd ~ A) mint ( ~ Av ~ B).
(c) ~ (B z> ~ A) mint (A & B) (olv.: „A és B"), konjunkció.
(d) ~( ( ~B d A) d ~ (B S^T i)) mint (fA V B) (olv.: „vagy A, vagy B"),
diszjunkció, a 'vagy' kizáró értelmének kifejezésére.
(e) ~( B d A) mint (B & ~ A).
(f) ~ (~ A z> B) mint (A || B) (olv.: „sem A, sem B"). Kifejezhető (~ A
& ~ B) alakban is.
Összefüggések: (a) negációja (f), (b) negációja (c). Megjegyezzük,
hogy (d) negációja annak, amit „A akkor, de csak akkor, ha B" nyelvi
formában szokás kifejezni; ezt „(A = B)"-vel jelöljük, és bikondicio-
nálisnak mondjuk, mert ,,((A d B) &( B d A))" alakban is kifejezhető. A
konjunkció, az alternáció, a diszjunkció és a bikondicionális kommuta­
tív formák: bennük a tagok sorrendje fölcserélhető (a tartalom és az

33
igazságérték megváltozása nélkül). A kondicionális viszont nem kom­
mutatív: „(A 3 B)" és „(B 3 A)" egyike lehet igaz, miközben a másik
hamis.
Frege mesterien mutatja ki, hogy bizonyos logikai kötőszavak (és,
vagy stb.) hogyan fejezhetők ki a két alapjel (3, ~) segítségével. Persze,
a két alapjelre szorítkozás egyes esetekben nehezíti az áttekinthetősé­
get. Ezért a logika alkalmazásai során napjainkban rendszeresen hasz­
náljuk (a két alapjel mellett) az &, v, szimbólumokat is. Egyébként ma
már azt is tudjuk, hogy az említett két alapjel (3, ~) egyre redukálható:
az (f) alatti '||' segítségével ugyanis mindkettő kifejezhető. Továbbá:
Nevezzük igazságfüggvényeknek állítások („megítélhető tartalmak")
minden olyan összekapcsolását, amelyekben az összetétel igazságér­
tékét (igaz vagy hamis voltát) egyértelműen meghatározza a kompo­
nensek igazságértéke. Kimutatták, hogy minden igazságfiiggvényjáfe-
jezhetőanegáció és a kondicionális (vagy akár az egyetlen '||') segítségével.
E két művelet ún. bázist alkot az igazságfüggvények számára.
Ugyanilyen alkalmas bázis persze a negáció-konjunkció pár is. A
logikai nyelv és a természetes nyelvek közötti kapcsolat szempontjá­
ból szemléletesebb lenne az választása a '3' helyett, hiszen „(A &
B)" meglehetősen egyértelműen fordítható mint „A és B" (míg „(A 3
B)"-hez ilyen egyértelmű és tömör fordítás nem adható). Frege a
következtetés egyszerűbb kifejezési lehetőségével indokolja a ' 3' vá­
lasztását. Ez a motiváció helyes. Ha a '3' helyett az '&'-re építenénk a
logikát, a leválasztási szabály helyett a következő, kevésbé evidens
szabályt kellene fölvenni:

I---- (A& B), I—A

I-----B

Ezenkívül megszűnne az egyéb lehetséges következtetési módok íté­

letté való átalakításának az az egyszerű formája, amelyet a 6. § utolsó
bekezdésében említ Frege. További érveket nem sorolva, a logikai
elmélet fölépítése kevésbé egyszerű és elegáns lenne az '&'-re, mint a
'3'-ra alapozva.
Terminológiai és jelöléstechnikai megjegyzések. Már említettük, hogy a
kondicionálist gyakran (materiális) implikációnak mondják, ugyan­
így a bikondidonálist (materiális) ekvivalenciának is nevezik. Amit (a)
alatt alternációnak neveztünk, azt egyesek (helytelenül) diszjunkció-
nak mondják, s a (d) alatti műveletet erős vagy szigorú diszjunkciónak
nevezik. A ~, &, 3, = szimbólumok helyett rendre a a, <->jeleket
is használják. - A logikai műveletek, kapcsolatok stb. megnevezésére
többnyire latin eredetű szavakat használunk. Ezt indokolhatnánk
azzal is, hogy a modern logikában szinte világszerte ezt a gyakorlatot

34
követik. Ténylegesen azonban azzal indokoljuk, hogy a latin eredetű
elnevezések magyar fordítása - különösen a kezdő számára - a köz­
nyelvi jelentés félrevezető asszociációi révén inkább nehezítené, mint­
sem könnyítené a szó egzakt szakmai jelentésének megértését. Ezért
mondunk pl. kondicionálist feltételes állítás helyett. (A Frege-szöveg
fordításában azonban a negáció és a kondicionális elnevezését kivéve
ragaszkodtunk ahhoz, hogy a szerző német kifejezéseit magyar kife­
jezésekkel adjuk vissza.)

A tartalomazonosság

8. § A tartalom azonosság annyiban különbözik a feltételesség­

től és a tagadástól, hogy nem tartalm akra, .hartem nevekre
vonatkozik. Egyéb esetekben a jelek csupán tartalm uk képvi­
selői, úgyhogy m inden kapcsolat, am elybe valam ivel lépnek,
csak tartalm uk valam ilyen v onatkozását fejezi ki. H a viszont a
tartalom azonosság jelével kötjük össze a jeleket, rögtön saját
m aguk lépnek előtérbe; ugyanis ezzel azt a tén y t fogjuk jelölni,
hogy két n év n e k ugyanaz a tarta lm a. íg y teh át a tarta lo m ­
azonosság jelének bevezetésével kettősség ad ó d ik m in d en
jel jelentésében, am ennyiben azo k hol tarta lm u k at, hol saját
m ag u k at jelentik. Ez először azt a látsza to t kelti, m in th a itt
olyasv alam irő l lenne szó, am i csak a kifejezéshez, nem p ed ig
a gondolathoz tartozik, és hogy u g y a n a z o n tartalo m h o z nincs
is szükség k ü lö n b ö ző jelekre, s íg y a tartalo m azo n o sság jele
is fölösleges. H ogy ennek a látszatnak a sem m isségét m egvilá­
gítsam, a következő geom etriai p éld át választom: Feküdjék a
rögzített A p o n t egy körvonalon, és forogjon körülötte egy
sugár. A m ikor az utóbbi átm érőt képez, nevezzük annak A-val
ellentétes végét az ehhez a helyzethez tartozó B pontnak. Ez­
u tán nevezzük a sugár m indenkori helyzetéhez tartozó B p o n t­
n ak a kör és a sugár azon m etszéspontját, am elyik abból a
szabályból adódik, hogy a sugár folytonos helyzetváltozásai­
nak a B p o n t folytonos helyzetváltozásai feleljenek meg. A B
név tehát m in d ad d ig valam i határozatlant jelöl, am íg a sugár
hozzá tartozó helyzetét m eg nem adjuk. Feltehető a kérdés:
m elyik p o n t felel m eg a sugár azon helyzetének, am elyben az
átm érőre m erőlegesen áll? A válasz ez lesz: az A pont. A B
névnek teh át ez esetben ugyanaz a tartalm a, m int az A-nak;
m égsem lehetett volna elejétől kezdve csak egy nevet használ­

35
ni, m ivel ezt csak a válasz igazolta. U gyanazt a pontot két
m ódon h atáro ztu k meg:
(1) közvetlenül a szemlélet által,
(2) m in t azt a B pontot, am ely az átm érőre m erőleges sugár­
hoz tartozik.
M indkét m eghatározási m ó d n ak külön név felel meg. A tar­
talom azonosság jelének szükségessége teh át a következőkön
alapszik: u g y an azt a tartalm at különféleképpen is teljesen m eg
lehet határozni; az azonban, hogy egy különös esetben két
meghatározási móddal valóban ugyanazt adjuk meg, m ár egy
ítélet tartalm a. Mielőtt ehhez eljutnánk, a két m eghatározási
m ódnak m egfelelően két különböző nevet kell adnunk annak,
am it így m eghatároztunk. A z ítélet kifejezéséhez viszont szük­
ség v an a tartalom azonosság jelére, am ely a két nevet összeköti.
Innen következik, hogy ug y an azo n tartalom különböző nevei
nem m in d ig valam i közöm bös form át jelentenek, hanem ha
különböző m eghatározási m ódokkal függenek össze, a dolog
lényegét illetik. Ebben az esetben az az ítélet, m elynek tárgya a
tartalom azonosság, kanti értelem ben szintetikus. Egy külsősé-
gesebb ok a tartalom azonosság-jel bevezetésére az, hogy időn­
ként célszerű egy-egy hosszadalm as kifejezés helyére rövidí­
tést bevezetni. Ilyenkor ki kell fejezni az eredeti form a és a
rövidítés tartalm i azonosságát.
Jelölje teh át
I— (A = B)

azt, hogy az A és a B jel fogalmi tartalma ugyanaz, úgyhogy A

helyére mindig B-t lehet helyettesíteni és megfordítva.

Frege példáját az alábbi ábra szemlélteti:

36
Az A pont körül forog egy sugár (egyenes), melynek pillanatnyi
helyzeteit az so, sí, s2sugarak, a körrel való másik metszéspontjukat
pedig a Bo, B\, Bi pontok szemléltetik. Az s-sel jelölt sugár merőleges
a kör O középpontján áthaladó so-ra. Legyen a forgásirány pl. a
nyílnak megfelelő. Amikor a forgó sugár az s helyzetbe ér, a Bo, Bi, 02,
... pontoknak megfelelő B pont - a körrel való „másik" metszéspont
- azonos lesz az A ponttal.
A példa a tartalomazonosság fogalmának szükségességét szemlél­
teti. A 0 pont meghatározása más, mint az A ponté, noha a két megha­
tározás tartalma egybeeső, azonos. Különböző meghatározások tartal­
ma néha különbözik, néha azonos, s annak eldöntése, hogy a két eset
melyike áll fenn, általában munkát igényel. Ezért „A = B" tartalmas
állítás, ha A és 0 különböző meghatározáshoz kapcsolódó nevek.
Persze, „A = A" triviális (noha szükségszerűen igaz).
Ha úgy vélnénk, hogy az azonosság a nevek (jelek) mögötti tartal­
makra vonatkozó reláció, akkor furcsa paradoxonhoz jutnánk abban az
esetben, amikor két (különböző) név tartalma azonos. Nevezetesen:
ha „A = 0" igaz, akkor ugyanazt fejezi ki, mint a triviális „A = A",
hiszen mindkettő egyazon tartalomról mondja, hogy azonos önmagá­
val. Márpedig a megismerés, az információtartalom szempontjából
lényeges különbség van pl. a „Madrid = Madrid" és a „Madrid =
Spanyolország fővárosa" azonosságok között; ti. az első információ-
tartalma nulla, a második viszont informatív (azok számára, akik a
benne kifejezett tényt nem ismerik). Ezt a paradoxont Frege itt úgy
kerüli el, hogy az azonosságot nevek közötti relációnak tekinti. Ezzel a
megoldással azonban furcsa diszharmónia lép föl a Fogalomírás logikai
elméletében, hiszen az elméletben bevezetett minden más összefüggés
szigorúan és hangsúlyozottan nem a jelekre, hanem a mögöttük levő
tartalomra vonatkozik. A fregei elmélet lényeges továbbfejlesztése
ennek a diszharmóniának a megszüntetése a „tartalom" kétdimenziós
voltának fölfedezésével: a jel jelöletének (denotátumának) és jelentésé­
nek megkülönböztetésével. (Lásd [II] és [IV].)
A tartalomazonosság jelölésére e könyvében Frege ténylegesen a
szimbólumot használja, későbbi írásaiban azonban visszatér a szoká­
sos '=' jelhez. Az egyöntetűség kedvéért már itt is a '=' jelet használjuk,
különös tekintettel arra, hogy a =' a bikondicionális jelölésére is
szolgál. (Lásd a 7. § végéhez csatlakozó kommentárt.)

37
 A FÜGGVÉNY

9. § Gondoljuk el, hogy form ulanyelvünkön kifejeztük azt a

körülm ényt, m iszerint a hidrogéngáz könnyebb, m in t a szén­
savgáz; ekkor a hid rogéngáz jelének helyére az oxigén- vagy a
nitrogéngáz jelét helyettesíthetjük. Ezzel az értelem olyan m ó­
don változik meg, h ogy az „oxigéngáz", illetve a „nitrogéngáz"
lép azokba a kapcsolatokba, am elyekben előzőleg a „hidrogén­
gáz" volt. H a egy kifejezést ilyen m ódon m egváltoztathatónak
gondolunk el, az szétbom lik egy m aradandó alkotórészre,
am ely a kapcsolatok összességét ábrázolja, és arra a jelre, ame­
lyet m ással helyettesíthetőnek gondolunk, és am ely azt a tár­
gyat jelöli, am elyre ezek a kapcsolatok vonatkoznak. A z előbbi
alkotórészt nevezem függvénynek, az utóbbit az argum entu­
m ának. Ennek a m egkülönböztetésnek nincs köze a fogalmi
tartalom hoz, h anem csak felfogás kérdése. A m íg az előbb jel­
zett tárgyalásm ódban „hidrogéngáz" volt az argum entum , és
a „szénsavgáznál könnyebbnek lenni" a függvény, ugyanazt a
fogalmi tartalm at oly m ódon is felfoghatnánk, hogy „szénsav­
gáz" az argum entum , és „a hidrogéngáznál nehezebbnek len­
ni" a függvény. E kkor a „szénsavgáz"-t más fogalm akkal - pl.
„sósavgáz", „am m óniagáz" - helyettesíthetőknek kell gondol­
nunk.
„Az a körülm ény, hogy a szénsavgáz nehezebb,
m in t a hidrogéngáz" és
„az a körülm ény, hogy a szénsavgáz nehezebb,
m int az oxigéngáz" -

ugyanaz a függvény különböző argum entum okkal, ha a „hid-

rogéngáz"-t és az „o x ig én g á zát tekintjük argum entum oknak;
azonban ha a „szénsavgáz"-t tekintjük argum entum nak, akkor
ugyanazon arg u m en tu m különböző függvényei.
Szolgáljon m ég p éldaként „az a körülm ény, hogy ha csak a
N aprendszer belső erői hatnak, a N aprendszer töm egközép­
pontja nem gyorsul". Itt a „N aprendszer" két helyen fordul elő.
Ezt tehát különbözőképpen tekinthetjük a „N aprendszer" ar­
gum entum függvényének, aszerint hogy a „ N a p re n d sz e ré t az
első, a m ásodik avagy m indkét helyen m ással - az utolsó
esetben viszont m indkétszer ugyanazzal - helyettesíthetőnek
tekintjük. Ez a h áro m függvény teljesen különböző.

38
 U gyanezt m utatja az a m o n d at is, hogy „Cato m egölte
Catót". H a itt „C ató"-t az első helyen helyettesíthetőnek tekint­
jük, a függvény: „Cato gyilkosának lenni"; ha úgy tekintjük,
hogy a m ásodik helyen helyettesíthető, akkor „Cato ölésének
áldozatul esni"; ha végül úgy tekintjük, hogy „Cato" m indkét
helyen helyettesíthető, akkor ped ig „öngyilkosnak lenni".
Most általánosan kim ondjuk a dolgot:
Ha egy kifejezésben, melynek tartalma nem feltétlenül megítélhető,
egy egyszerű vagy összetett jel egy vagy több helyen előfordul, és ezt
a jelet az összes vagy néhány helyen mással, azonban mindenütt
ugyanazzal helyettesíthetőnek tekintjük, akkor a kifejezés változatla­
nul maradó részét függvénynek, a helyettesíthetőt a függvény argu­
mentumának tekintjük.
Mivel ezek szerint előfordulhat valam i egyszerre argum en­
tum ként és olyan helyeken is, ahol nem tekintjük helyettesíthe­
tőnek, a függvényben m egkülönböztetjük az argum entum he­
lyeket a többitől.

A dőlt betűs meghatározás szerint a függvények speciális nyelvi

kifejezések. A megelőző példákból viszont úgy tűnik, hogy a függvé­
nyek fogalmi jellegű valamik, „tartalmak", de persze nem megítélhető
tartalmak. Ténylegesen ez felel meg Frege álláspontjának. „A kifejezés
változatlanul maradó része" - ami a fenti meghatározásban szerepel
- nem maga a függvény, hanem a függvény neve, a függvény az a
„valami", amit ez a kifejezés jelöl. Annak tisztázásához, hogy miféle
dolgok a függvények, a későbbi Frege-művek visznek közelebb.

Itt figyelm eztethetünk egy tévedésre, am elyre a nyelvhasználat

könnyen indíthat. H asonlítsuk össze ezt a két m ondatot:

„a 20 szám előállítható négy négyzetszám összegeként", és

„m inden p o zitív egész szám előállítható négy négyzetszám
összegeként".

Úgy tűnhet, h o g y a „négy négyzetszám összegeként előállítha-

tónak lenni" kifejezés olyan függvényként fogható fel, am ely­
nek egyszer a „20 szám ", m áskor pedig a „m ind en pozitív
egész szám" az argum entum a. Ennek a felfogásnak a tévessé-
gét úgy ism erhetjük fel, ha m egjegyezzük, hogy „a 20 szám " és
a „m inden po zitív egész szám " nem egyenrangú fogalmak.
Am it a 20 szám ról m ondunk, azt nem lehet ugyanabban az

39
értelem ben m ondani a „m inden pozitív egész szám ról", habár
esetleg m ondható m in d en egyes pozitív egész szám ról. A
„m inden pozitív egész szám " kifejezés nem ad úgy, m int a „20
szám ", önm agában önálló képzetet, hanem csak a m o n d at
összefüggésében jut értelem hez.

Frege csak későbbi munkáiban dolgozta ki szabatosan azt a megkü­

lönböztetést, amire itt utal. E szerint „a 20 szám" egy tárgy neve, míg
a „minden pozitív egész szám" egy másodfokú fogalom neve. E kérdést
részletesebben taglaljuk [II]-ben és a későbbiekben.

A zoknak a különböző m ódoknak, ahogyan ugyanaz a fogalm i

tartalom egyik vagy m ásik argum entum függvényeként felfog­
ható, nincs fontossága szám unkra m indaddig, amíg függvény
és argum entum teljesen m eghatározottak. H a azonban az a r­
gum entum határozatlan, m int az „a 'négy négyzetszám össze­
geként előállíthatónak lenni' argum entum ának tetszőleges p o ­
zitív egész szám ot vehetsz, az állítás m indig helyes m arad "
ítéletben, akkor a függvény és az argum entum m egkülönböz­
tetésének tartalmi jelentősége van. M egfordítva, lehet az a rg u ­
m entum határozott és a függvény határozatlan. Az egésznek a
határozott és a határozatlan vagy az inkább és kevésbé m eghatáro­
zott ellentéte révén való felbontása függvénnyé és arg u m en ­
tum m á m indkét esetben tartalom és nem csak felfogás szerinti
felbontás.

Tehát a függvénynek és argumentumának megkülönböztetése akkor

lényeges, ha valamelyikük határozatlan. Ez a megállapítás, amely itt
még homályosnak tűnik, a l l . §-ban világosodik meg.

Ha egy függvényben valamilyen, addig nem helyettesíthetőnek tekin­

tett jelet9 néhány vagy minden olyan helyen, ahol előfordul, helyette­
síthetőnek tekintünk, ezzel a felfogással olyan függvényt kapunk,
amelynek az eddigieken kívül még egy argumentuma van. íg y pl. az
„az a körülm ény, hogy a hidrogéngáz könnyebb, m int a szén­
savgáz", a „hidrogéngáz" és a „szénsavgáz" arg um entum pár
függvényeként is felfogható.

9 Lehetséges az is, hogy egy már korábban helyettesíthetőnek tekintett jelet

olyan helyeken, ahol eddig maradandónak tekintettük, most szintén helyette­
síthetőnek fogunk fel.

40
 A beszélő szerint többnyire az alany a legfontosabb argu­
m entum ; a fontosságban következő gyakran tárgyként jelenik
meg. A nyelvnek m egvan az a szabadsága, hogy szavak és
formák, m int
cselekvő — szenvedő
nehezebb — könnyebb
adni — k ap n i

m egválasztásával tetszés szerint a m ondatnak ezt vagy azt a

részét jelentesse m eg legfontosabb argum entum ként, bár ezt a
szabadságot korlátozza a szavak hiánya.
10. § Az A argumentum egy meghatározatlan függvényét úgy
fejezzük ki, hogy valamilyen betű után zárójelek közé írjuk A-t, pl.:

O(A).

Ehhez hasonlóan, az A , B argumentumpár egy közelebbről meg nem

határozott függvényét
*F(A, B)

jelölheti. Itt A é s B helye a zárójelek között azokat a helyeket képviseli,

amelyeket A és B a függvényben elfoglal, függetlenül attól, hogy
ilyen egy-egy van, vagy pedig A é s B szám ára több is. Ezért

*F(A, B) és ¥ ( 6 , A)

általában különbözőek.
Ennek m egfelelően fejezünk ki ^ b b a rg u m e n tu m ú határo­
zatlan függvényeket is.
' „|— <f>(AT így olvasható: „A rendelkezik a <t> tulajdonság­
gal". „|— *F(A, B)" p edig így fordítható: „B a ‘F vonatkozásban
áll A-val", vagy „a 'F eljárásnak az A tárgyra való alkalm azása
B-t eredm ényezi".

Az utolsó bekezdésben ajánlott kiolvasások persze csak akkor alkal­

mazhatók, ha <t>(A), illetve *F(A, B) megítélhető tartalmat fejez ki.
Határozatlanul hagyott függvények jelölésére Frege vastag (latin és
görög) nagybetűket használ; ezt változatlanul követjük.

41
 M ivel a <t>(A) kifejezésben a d> jel előfordul egy helyen, és
m ivel m ás jelekkel - *F, X - helyettesíthetőnek gondolhatjuk -
m iáltal az A argum entum m ás függvényeit fejezzük ki 0(A)-t
fel lehet fogni, m int a O argumentum függvényét. Ebből különösen
világosan látható, hogy az analízis függvényfogalm a, am ely­
hez általánosságban kapcsolódtam , sokkal korlátozottabb,
m int az itt kialakított.

A továbbfejlesztett fregei elméletben <f>(A) másodfokú függvény, fölté­

ve hogy A határozott, í> pedig határozatlan. E függvény argumentum­
helyét jelöli, ez az argumentumhely elsőfokú függvényekkel tölthető
ki. Elsőfokú függvények pedig azok, amelyek argumentuma(i) tár­
gyiak) lehet(nek). Végül: tárgy mindaz, ami nem függvény. E fogal­
mak taglalására még visszatérünk.
Emeljük ki, hogy A" felfogható mint a függvény alkalmazása
az A argumentumra, „(B 3 A)" pedig mint a „3" függvény alkalma­
zása a B ,A argumentumpárra. Általánosabban: a. Fogalomírás minden
konstans szimbóluma (lásd a kommentárt az 1. § végén) - kivéve_az
ítélet ']— ' jelét - egy-egy függvény jele (neve). Ez a szemléletmód
alapvető jelentőségű a fregei mű megértése szempontjából.

A z általánosság

11. § Egy ítélet kifejezésében a |— jeltől jobbra eső jelsorozat

m in d ig tekinthető valamely benne előforduló jel függvényé­
nek. H elyettesítsük ezt az argum entum ot egy latin kisbetűvel,
s a I— jel u tá n iktassuk be az általánosság szim bólum aként az
V jelet, m elyet kövessen ugyanazon betű, am ellyel az argum en­
tu m o t helyettesítettük; pl.:

I— Vű<&(a).

Ez azt az ítéletet jelöli, hogy a benne szereplő függvény tény,

b árm it tekintünk is argum entum ának.

A „Helyettesítsük..." kezdetű mondat hű fordítása a következő: He­

lyettesítsük ezt az argumentumot egy gót betűvel, és képezzünk a
tartalomvonalban egy bemélyedést, melybe ugyanazt a betűt írjuk, pl.:

42
 1------ ------------ <í>(a)

Frege eredeti jelölését itt is a ma szokásos jelöléssel helyettesítettük. A

gót betűk helyett latin kisbetűket használunk. A jelöléstechnika okoz­
ta szövegmódosításokat a továbbiakban nem említjük.
Illusztráció. Induljunk ki a következő ítéletből:
(a) Ha Ráró ló, akkor Ráró patás.
Az ítéletben szereplő mondatot tekintsük a „Ráró" mindkét előfordu­
lása függvényének. Frege fönti előírását követve képezhetjük a követ­
kező ítéletet:
(b) Va (ha a ló, akkor a patás).
Frege magyarázata szerint ez azt az ítéletet jelöli, hogy bármi legyen
is a, tény, hogy ha a ló, akkor a patás. Ez persze tömörebben fejezhető
ki a köznyelvben így:
(c) Minden, ami ló, az patás.
Vagy még egyszerűbben:
Minden ló patás.
Történetesen (d) helytálló ítélet, hiszen a benne szereplő mondat igaz
állítást fejez ki. Vele együtt (b) és (c) is helytállóak, hiszen csak stilári-
san különböznek (d)-től. Mielőtt elhamarkodottan magasztalnánk
(d) -t tömörségéért és kárhoztatnánk (b)-t mesterkéltsége miatt, ve­
gyük figyelembe (b) azon előnyét, hogy belőle szemmel láthatóan követ­
kezik (a): hiszen ami igaz, bármi legyen is a, az abban a konkrét esetben
is igaz, amikor a Rárót jelöli. Az viszont kevésbé átlátszó, hogy (d)-nek
következménye (a). Mivel a logika tudományának egyik alapvető
feladata éppen a megtámadhatatlanul helyes következtetés általános
fogalmának megalkotása és törvényeinek föltárása, érthető, hogy a
logikai grammatika e feladat megoldásának, nem pedig valamely
nemzeti nyelv sajátságainak lehet alárendelt. Érthető, de Frege előtt
legfeljebb Leibniz ábrándozott ilyen logikai grammatikáról.
A (b) és (d) közé iktatott átmeneti (c) forma segít észrevenni, hogy
(b)-ben az a betű valójában névmáspótló. A névmáspótló betűket -
Leibniz óta - változóknak nevezik (nem éppen szerencsés elnevezés).
A latin kisbetűk a Fogalomírás grammatikájának belső változói (szem­
ben a latin és görög nagybetűkkel, amelyek - az értelemszerű korlá­
tozásokon belül - tetszőleges „tartalommal" helyettesíthetők, s ame­
lyek csak a jelek magyarázataihoz szükséges segédeszközök). Közü­
lük az/, g, h betűk a függvények számára fenntartott függvényváltozók,
a többiek pedig - Frege későbbi terminológiája szerint - tárgyváltozók.

43
Utóbbiak bizonyos helyzetekben (de nem mindig) csak „megítélhető
tartalomra" utalhatnak.
Az V szimbólum az univerzális kvantor jele, előfordulását mindig
követi egy változó: a kvantor változója. Ezután következik egy - rend­
szerint zárójelekkel közrefogott - kifejezés, melyben a kvantor válto­
zója (hatásos alkalmazás esetén) szerepel, ez a kifejezés a kvantor
hatóköre. (Zárójelek híján a kvantor hatóköre a kvantort követő leg­
rövidebb olyan kifejezés, amelyre a kvantor értelemszerűen alkalmaz­
ható.) Egy kifejezésben (amely lehet egy nagyobb kifejezés része is)
egy változó valamely előfordulását kötöttnek mondjuk, ha közvetle­
nül követi V-t, vagy ha a kifejezésen belül egy vele egyező változójú
kvantor hatókörébe esik; a változó egyéb előfordulását szabadnak
mondjuk. Szabad előfordulású változó mindig behelyettesíthető
(megfelelő típusú) névvel. A kvantorral lekötött változók viszont nem
helyettesíthetők nevekkel. (Grammatikailag értelmetlen lenne pl. (b)-
ben az a változó helyére tulajdonnevet írni.)

M ivel egy függvényjelként használt betű, m int 0(A )-ban d>,

m aga is tekinthető egy függvény argum entum ának, ennek he­
lyére is léphet latin kisbetű, a fent m eghatározott értelem ben.
Egy latin kisbetű jelentése csak annak a m agától értetődő kor­
látozásnak van alávetve, hogy az ítéletjel u tán következő jelso­
rozat m egítélhetőségének (§ 2.) érintetlenül kell m aradnia, és
ha a latin kisbetű függvényjelként lép fel, szám ot kell vetnünk
ezzel a körülm énnyel. Minden további feltétel, amelynek alá kell
vetni azt, ami a latin kisbetű helyére helyettesíthető, felveendő az
ítéletbe. Ilyen ítéletből ennélfogva tetszőleges szám ú kevésbé
általános tartalmú ítélet vezethető le úgy, hogy a latin kisbetű
helyére m inden alkalom m al m ást helyettesítünk, m iközben
aztán az V jel az őt követő betűvel újra eltűnik.
Abból, am it korábban az ítéletvonal jelentéséről m ondtunk,
könnyen látható, m it jelent egy olyanféle kifejezés, m int VűX(a).
Ez előfordulhat olyan ítéletek részeként, m int |-----\faX(a) vagy
|— (VflX(a) 3 A). Világos, hogy ezekből az ítéletekből nem lehet
kevésbé általános ítéleteket levezetni oly m ódon, hogy a-1 va­
lam i m eghatározottal helyettesítjük, ellentétben a |— VaO(í?)
típ u sú ítéletekkel.
|----- VaX(a) ugyanis tagadja, hogy X(a) m indig tény, bárm it
helyettesítünk is a helyére. Ezzel egyáltalán nem tagadjuk,
hogy fl-nak lehet olyan A jelentést adni, hogy XfA) tény legyen.

44
 I— (VűX(a) 3 A) azt jelenti, hogy az az eset, am ikor „ VaX(ű)"-t
állítjuk, A-t p ed ig tagadjuk, nem lép föl. Ezzel azonban egyál­
talán nem tagadjuk, hogy felléphet az az eset, am ikor X(8)-t
állítjuk, és A-t tagadjuk; hiszen, m int im ént láttuk, lehet X(8)-t
állítani és VaX(a)-t mégis tagadni. Itt sem lehet tehát az ítélet
helyességének veszélyeztetése nélkül bárm it helyettesíteni a
helyére. Ez m egvilágítja, m iért szükséges az általánosság jele és
az azt követő kisbetű után egyértelm űen kijelölni (esetleg zá­
rójel használatával) azt a hatáskört, amelyre a betűvel jelölt álta­
lánosság vonatkozik. A z alkalmazott kisbetű csak ezen a hatáskörön
belül tartja meg jelentését; az ítéletben ugyanaz a kisbetű kü lö n ­
böző hatáskörökben is előfordulhat, anélkül hogy azt a jelen­
tést, amelyet az egyikben tulajdonítunk neki, m agával vinné a
többibe is. Lehetséges, hogy egy kisbetű hatásköre m agában
foglalja egy m ásik kisbetű hatáskörét, m int a

Va(VeB(a, e) 3 A(aj)

példa mutatja. E bben az esetben a kisbetűket különbözó'eknek

kell választanunk; nem szabad e helyett a-t írni. Term észetesen
m egengedett, hogy egy kisbetűt a hatáskörében m in d en ü tt egy
m eghatározott m ásikkal helyettesítsünk, hacsak azokra a he­
lyekre, ahol előzőleg különböző b etű k voltak, továbbra is k ü ­
lönbözőek kerülnek. Ez nem befolyásolja a tartalm at. M ás he­
lyettesítés csak akkor megengedett, h a az általánosság hatásköre
lefödi az ítélet egész tartalmát. M ivel ez az eset kitüntetett, a
következő rö v id ítést vezetem be jelölésére. Ha az általánosság
jele (V) az ítélet teljes tartalmára vonatkozik, akkor az őt követő
kisbetűvel együtt elhagyható, és a megmaradó kifejezésben ez a kisbetű
mindig helyettesíthetőbármely másikkal, ha az utóbbi az ítéletben nem
fordul elő. F ordítva is: Ha egy ítéletben szerepel egy olyan
kisbetű, mely az ítéleten belül sehol sem szerepel az V jel után,
akkor ez a betű helyettesíthető o lyan m ásikkal, am ely az ítélet­
ben nem szerepel, és általánossága kifejezhető az ítélet egész
tartalm ára v o n atk o zó V jellel, m elyet az utóbbi betű követ. így
pl. „|— X(a)" helyettesíthető „|— VbX(b)"-vel, föltéve hogy
X(ű)-ban a csak az argum entum helyeken fordul elő.

A jelöléstechnika modernizálása miatt itt lényegesen el kellett térnünk

az eredeti szövegtől (noha a mondanivaló tartalmát egyáltalán nem

45

i
módosítottuk). A legutóbbi kommentárt figyelembe véve, a monda­
nivaló lényege a következő. Evidens, hogy egy ítéletben egyetlen vál­
tozónak sem lehet szabad előfordulása, hiszen a kvantorral le nem
kötött változó a határozatlan tartalom szimbóluma, az ítéletnek azon­
ban egyértelmű, meghatározott tartalommal kell bírnia. De már az
1. §-ban említi Frege, hogy a betűk „rendszerint az általánosság kifeje­
zésére szolgálnak", és ez valóban ősi hagyomány a matematikai jelö­
léstechnikában. E hagyomány szellemében Frege megengedi a változók
szabad előfordulásait ítéletekben is, azzal, hogy ez mindig úgy értendő,
hogy e változókat az ítélet teljes tartalmára vonatkozó univerzális
kvantor köti le. így „|— O(a)" nem más, mint „|— \ía<t>(a)" rövidítése,
természetesen az a változó helyes (az értelmet nem módosító) megvá­
lasztására vonatkozó kikötések betartása mellett. - Említettük, hogy
Frege gót betűket használt kvantifikált változókként. Most hozzáfűz­
zük, hogy az ítéletekben szereplő szabad előfordulású változókként
latin kisbetűket használt. Mi mindkét célra latin kisbetűket haszná­
lunk, mivel ez semmi zavart nem okoz. (Könyvében Frege nem hasz­
nálja a 'változó' kifejezést, hanem mindig betűkről beszél.)

A z is világos, hogy ha A olyan kifejezés, amelyben a nem fordul elő,

és $>(a)-ban csak az argumentumhelyeken szerepel a, akkor

„I— (A 3 <&(«))"
-bál levezethető
„|— (A 3 VaO(fl))''.

H a Vöí>(a)-t tagadjuk, akkor m eg kell tu d n u n k ad n i a szám ára

egy olyan jelentést, am ely m ellett <J>(a)-t tagadjuk. H a tehát
Va«b(ű)-t tagadnánk és A-t állítanánk, m eg kellene tu d n u n k
adni a szám ára egy olyan jelentést, amely m ellett A-t állítjuk és
<í(ö)-t tagadjuk. Ez azonban

|— (A 3 <D(fl))

m iatt nem lehetséges; m ivel utóbbi éppen azt jelenti, hogy

akármi is legyen a, ki v an zárv a az az eset, hogy <3>(a)-t tagadjuk
és A-t állítjuk. Ezért tehát n em lehet V«<J>(ű)-t tagadni és A-t
állítani; azaz:
|— (A 3 Va<b(a)).

46
H a A -ban és ß-ben a nem fordul elő, továbbá d>(a) csak az
argum entum helyeken tartalm azza a-1, akkor ugyanígy lehet

|— ( B o á o 0(a))
-ból
|— ( B d j 4 o VflO(a))

-ra következtetni. Ez az eset visszavezethető az előzőre, m ivel

|— ( B o á o 3>(fl))
helyére
I— ( - (B d ~ A ) o <&(«))

-t helyettesíthetünk, és

|— ( ~ ( B d ~ A ) o VűO(fl))
-t újra
|— B d A d Va<S(a))

-vá változtathatjuk. H asonló érvényes, h a m ég több feltétel

szerepel.

E példánkban elég azt kikötni, hogy a-nak ne legyen szabad előfordu­

lása A-ban (és B-ben). A második példa támaszkodik arra, hogy „(B cd
A z> Q " és „(~ (B d ~ A) d O " szinonimák. Ugyanis az 5. §-ban már
tisztázódott, hogy |— (Bz> A z>C) tagadja azt az esetet, melyben B és
A fönnáll, C pedig nem, így a 7. §-ban mondottak szerint (lásd a
hozzáfűzött kommentárt is) ugyanazt mondja, mint |— ((B & A) cdC).
Utóbbiban pedig „(B & A)" helyett (Bd ~ A)" írható. Lásd még a
II. fejezet 14. §-ához csatlakozó kommentárt is, ahol a fölcserélhetősé­
get formálisan levezetjük.
E §-ban Frege a következő két szabályt vezeti be:
(1) „|— Vöd) (ö)'' és „|— <t>(a)" fölcserélhetők (szinonim ítéletek).
(2) Ha A-ban a nem szerepel szabadon, akkor „|— (A cd<J>(a))"-ból
levezethető „|— (A cdVű d>(a))".
Ezekre a szabályokra utaltunk a 6. §-t követő kommentárban.

47
12. § M ost néhány jelkapcsolatot tárgyalunk.
|----- VaX(ű) azt jelenti, hogy található valami, pl. A, am elyre
X(A)-t tagadjuk. Ez tehát így fordítható: „van néhány dolog,
am ely nem X tulajdonságú".
|— Vű ~ X(a) értelm e eltér ettől. Utóbbi azt jelenti, hogy
„akárm i is lehet«, X(a)-t m indig tagadjuk", vagy: „nincs sem m i
olyan, am i X tulajdonságú lenne", vagy ha azokat a dolgokat,
am elyek X tulajdonságúak, X-eknek nevezzük: „nincsenek X-
ek".
„ V« ~ L(«)" tagadását így fejezzük ki: |----- Va ~ L(a). Ezt tehát
így lehet fordítani: „léteznek L-ek".101
|— V«(X(a) 3 P(«)) ezt jelenti: „akárm it helyettesítsünk is a
helyére, az az eset, hogy P(«)-t tagadni és X(«)-t állítani kellene,
n em fordul elő". így tehát lehetséges, hogy a ném ely jelentése
m ellett
P(«)-t állítjuk és X(«)-t állítjuk, m ások m ellett
P(a)-t állítjuk és X(«)-t tagadjuk, ism ét m ások m ellett
P(«)-t tagadjuk és X(a)-t tagadjuk.
Tehát így fordíthatjuk: „ha valam i X tulajdonságú, akkor P
tulajdonságú is", vagyis „m inden X P".
Ezen a módon fejezhetők ki oksági kapcsolatok.
|— VaíTTa) 3 ~ P (a)) ezt jelenti: „a-nak nem adható olyan
jelentés, am ely m ellett P(a)-t is, 'P(«)-t is állítjuk". így fordítható
tehát: „ami *P tulajdonságú, az nem P tulajdonságú", vagyis
„egyetlen ¥ sem P".
|------Vű(L(ű) 3 P(«)) tagadja V«(L(«) 3 P(«))-t, tehát m in t
„ném ely L nem P" adható vissza.
|----- Vű(M(«) 3 ~ P(a)) tagadja, hogy egyetlen M sem P, és
ezért azt jelenti, hogy „néhány M -P " 11, vagy: „lehetséges, hogy
valam ely M egyben P".
A fentiek alapján a logikai ellentétek táblázata a következő:

10Ez úgy értendő, hogy magában foglalja a „létezik L" esetet. Ha pl. L(x)
azt a körülményt jelenti, hogy x ház, akkor ~ Va ~ L(a) ezt jelenti: „léteznek
házak, vagy legalább egy ház". Lásd a 2. § 5. lábjegyzetét.
11 A „néhány" szó itt mindig úgy értendő, hogy az „egy" esetet is magában
foglalja. Hosszadalmasabban így mondhatnánk: „néhány vagy legalább egy".

48
 Va(X(a)=>P(a)) kontrárius Va(X(a)=*~P(a))

~Va(X(a)=>~P(a)) s z u b k o n t r á r i u s ~Va(X(a)=>P(a))

E §-ban Frege megadja a tradicionális logika ún. kategorikus ítéletei­

nek ábrázolási módját a fogalomírásban, s ezzel befejezi annak kimu­
tatását, hogy ^Jogalomírás három alapjele (z>, V) segítségével a
használatos logikai kötő- és módosító szavak mind kifejezhetők (aho­
gyan ezt már az előszóban jelezte). (A negyedik alapjel - az azonosság
'=' jele - főképp az aritmetika logikai megalapozása szempontjából
jelentős.) Különösen fontos a 'vart legalább egyl kifejezése az univer­
zális kvantor (plusz negáció) segítségével. A modern logikában a '3a'
kifejezést használjuk
Va ~ rövidítésére, tehát pl. Va ~ xV(a)" helyett „3a*F(a)"-t írunk
(kiolvasása: „van olyan a, hogy 'P(a)"). Az 3 szimbólumot egziszten­
ciális kvantornak nevezzük. Felhasználásával a fenti „logikai négy­
szög" szubkontrárius sémái így írhatók: 3a(X(a) & P(a)), illetve 3a(X(a)
& - P(a)).

II. A TISZTA GONDOLKODÁS

NÉHÁNY ÍTÉLETÉNEK KIFEJTÉSE ÉS LEVEZETÉSE

13. § A gondolkodás néhány alaptételét m ár az első fejezetben

felhasználtuk, jeleink alkalm azásának szabályaivá alakítva
őket. Ezen szabályok, és azo k a törvények, am elyeknek k épm á­
sai, azért n e m fejezhetők ki a fogalom írásban, m ert an nak
alapját alkotják. Ebben a szakaszban a tiszta gondolkodás né­
hány olyan ítéletét ábrázoljuk jelekkel, am elyek esetében ez
lehetséges. Kézenfekvő, h o g y ezen ítéletek közül az összetet­
tebbeket az egyszerűbbekből vezessük le, nem azért, hogy
bizonyosabbá tegyük őket - am i legtöbbször szükségtelen len-

49
ne hanem hogy napvilágra hozzuk az ítéletek egym ás közti
kapcsolatait. N yilvánvalóan nem ugyanaz, ha csupán a törvé­
nyeket tudjuk, m int ha azt is, hogy hogyan lehet ném elyeket
m ár m ások kim ondásával m egadni. Ilyen m ó d o n eljuthatunk
a törvényeknek egy olyan kis csoportjához, am elyben - h a a
szabályokban rejlő törvényeket is hozzávesszük - az összesnek
a tartalm a, h abár m ég kibontatlanul, benne foglaltatik. És ez is
a levezetéses kifejtési m ód előnyei közé tartozik, m ivelhogy
m egism ertet bennünket a törvények m agvával. M ivel a felállít­
ható törvények áttekinthetetlen halm azát n em lehet teljességé­
ben fölsorolni, a teljesség nem érhető el m ásképp, m int azoknak
a fölkutatásával, amelyek erejüknél fogva az összesét m agukban
foglalják. Persze, m eg kell hagynunk, hogy a visszavezetés nem
csak ezen az egy m ódon érhető el. Ezért egy ilyen kifejtési m ó d
nem teszi világossá a gondolkodás törvényeinek összes k a p ­
csolatát. Talán van m ás olyan ítéletsorozat is, am elyből u g y a n ­
így, a szabályokban rejlők hozzávételével, m in d en gondolko­
dási törvény levezethető. M indazonáltal az itt m egadott vissza­
vezetési m ó d d al a kapcsolatok olyan sokasága tárul fel, hogy
ez nagyon m egkönnyít m inden m ás levezetést.
A zon tételek száma, m elyek a következő kifejtés m agvát
képezik, kilenc. Ezek közül három nak, az (1), a (2) és a (8)
szám ú form ulának a kifejezéséhez, a betűktől eltekintve, csak
a feltételesség jelére van szükség; három ban, a (28), a (3lTes a
(41) szám úban a tagadás jelét is használjuk; kettőben, az (52) és
az (54) szám ú form ulában a tartalom azonosság, egy form ulá­
ban, az (58)-asban pedig az általánosság jelét is alkalm azzuk.
H a az olvasó a következő levezetést m in d en részletében
követni kívánja, akkor fárasztónak találhatja; célja csak az,
hogy előkészítse a választ m inden olyan kérdésre, am ely egy
törvény elrendezésére vonatkozik.

A következő szakaszokban Frege ismertet 9 alaptételt („axiómát"), és

ezekből - az I. fejezetben megfogalmazott szabályok segítségével -
további tételeket vezet le. A későbbi kutatások során kiderült, hogy a
levezetésekhez szükséges alaptételek száma hatra csökkenthető. - A
tételekben az általánosságra utaló latin kisbetűk szerepelnek (lásd a
11. §-ban), amelyek univerzális kvantorral lekötöttnek gondolhatok.
A levezetés fölhasznált szabályai a következők: (1) Egy formulában
(amely lehet alaptétel vagy már korábban levezetett tétel) a latin
kisbetűk helyettesítése összetett kifejezésekkel vagy más betűkkel (pl.

50
a helyettesítése „(b 3 c 3 d)"-ve1vagy fc-vel). E szabályra kissé homá­
lyosan utal a 11. § azon megállapítása, amely szerint„egy általános
tartalmú ítéletből „tetszőleges számú kevésbé általános tartalmú ítélet
vezethetnie úgy, hogy a latin kisbetű helyére minden alkalommal
mást helyettesítünk". — (2) Ha „|— (B 3 A)" és „|— B" már levezetett
formulák, ezekből a leválasztási szabály (6. §) segítségével kapjuk a
„|— A" formulát. Megjegyezzük, hogy ez a szabály betű szerint nem
azonos a 6. §-ban bevezetett leválasztási szabállyal, mert ott A és B
állítások, itt pedig sémák, amelyekből a betűk kvantifikálásával lenné­
nek állítások. De persze az itt alkalmazott leválasztás is helyes: Ha
„ S 3 A" és B olyan sémák, melyekből a bennük szereplő latin kisbetűk
minden (megengedett) helyettesítésével igaz állítás keletkezik, akkor
A is ilyen séma.
E §-ban Frege megkockáztatta azt a merész állítást, hogy abból a
bizonyos „magból", melyet alapsémái és levezetési szabályai alkot­
nak, a tiszta gondolkodás összes törvénye levezethető. Meglepő, hogy
e sejtés — az „összes" egy meghatározott (és így persze korlátozott)
értelmében - a későbbi kutatások fényében bizonyított tétellé lett.
Erről a II. fejezet végén szólunk részletesebben.
Az e fejezetben levezetett tételek nem csupán igazak, hanem logikai
törvények. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy igazságuk logikailag meg­
alapozott: kizárólag a bennük szereplő logikai szimbólumok (3, ~ stb.)
jelentéséből következik, s független a betűk képviselte tartalomtól.
Ebből folyik e tételek általánossága: az, hogy a bennük szereplő betűk
minden szabályos behelyettesítésével igaz állítás keletkezik belőlük,
így e fejezetben (s a következőben is) a '\— ' nem egyszerűen ítélést,
hanem bizonyított vagy levezetett logikai törvényt jelez. Ilyen érte­
lemben használja e jelet a mai logikai irodalom is. Frege eredetileg (a
2. §-ban) ugyan tágabb jelentést ad a '|— ' jelnek, de e fejezetben (és
későbbi írásaiban is csaknem mindenütt) e szűkebb értelemben hasz­
nálja.

14. §
I— ( o f c D f l ) (1)

jelentése: „kizárt az az eset, hogy a-1 tagadjuk, b-1 állítjuk és a-1

állítjuk". Ez világos, m ivel nem lehet a-1 egyszerre tagadni és
állítani. Az ítéletet így is ki lehet szavakban fejezni: „ha egy a
tétel érvényes, ú gy akkor is érvényes, ha egy tetszőleges b tétel
érvényes". Jelentse pl.
a azt a tételt, hogy az ABC három szögben a szögek összege
két derékszög;

51
 b azt a tételt, hogy az ABC szög derékszög.
E kkor a következő ítéletet kapjuk: „ha az ABC három szögben
a szögek összege két derékszög, úgy ez arra az esetre is érvé­
nyes, ha az ABC szög derékszög".
A z |— ( n i ) 3 fl)-tól jobbra álló (1) a form ula száma.

A változók szabad előfordulásáról a 11. §-ban mondottak szerint az

(1) formula tulajdonképpen ezt rövidíti:
|— VflVb ( f l o b o a).
Hozzágondolva még, hogy „Va" jelentése itt: „Minden a állításra" (s
hasonlóan „ W -é is), ez a formula valóban ítélet. Egyszerűbb és nap­
jainkban elterjedtebb felfogás: (1) nem ítélet, hanem séma, melyből
helytálló ítélet keletkezik, ha a benne szereplő a, b betűket tetszőleges
állításokkal („megítélhető tartalmakkal") helyettesítjük. Ugyanez áll
értelemszerűen az ezután következő számozott formulákra is.

|— ((CDÍ)DU)D(CDÍl)DCDa) (2)
jelentése:
N em áll fenn az az eset, am elyben

„(c d íj) d c d a"-t tagadjuk és

„ c d í i d a"-1 állítjuk.

De „ c o l o a" azt a k ö rü lm én y t jelenti, hogy kizárt az az eset,

am elyben a-1 tagadjuk, b-t állítjuk és c-t állítjuk. Továbbá „(c 3
W d c d a" tagadása azt jelenti, hogy „c 3 a"-1 tagadjuk és „c 3
b"-t állítjuk, „c 3 a" tag ad á sa azonban azt jelenti, hogy a-1
tag ad ju k és c-t állítjuk. „(c d Wdcd a" tagadása tehát azt jelenti,
hogy a-1 tagadjuk, c-t állítjuk és „c 3 b”-t állítjuk, c és „c 3 b"
állítása azonban m aga u tá n vonja b állítását. Tehát „(c 3 b) 3 c
3 a" tagadásának következm énye a tagadása és m ind b-nek,
m in d c-nek állítása, „c 3 b 3 a." állítása viszont ép pen ezt az
esetet zárja ki. Tehát az az eset, hogy „(c 3 b) 3 c 3 a"-1 tagadjuk
és „ C 3 Í ) 3 a"-1 állítjuk, n e m állhat fenn, és ez igazolja a
|— ( ( C 3 Í ) 3 f l ) 3 ( C 3 Í l ) 3 C 3 í l )

ítéletet. Abban az esetben, ha oksági kapcsolatok állnak fenn,

ezt így is ki lehet fejezni:

52
 „ha egy tétel (a) két tétel (b és c) szükségszerű következm énye
(c d &d a), és utóbbiak egyike (b) szintén szükségszerű követ­
kezm énye a m ásiknak (c-nek), ak k o r a tétel (a) szükségszerű
következm énye az utoljára em lítettnek (c-nek)".
Jelentse pl.
c azt, hogy egy Z szám sorozatban m inden tag n agyobb, m int
az őt megelőző;
b azt, hogy az M tag nagyobb, m in t L;
a azt, hogy az N tag nagyobb, m int L. Akkor a következő
ítéletet kapjuk:
„ha abból a tételből, hogy a Z szám sorozatban m in d e n tag
nagyobb, m int az őt megelőző, és abból, hogy az M tag na­
gyobb, m int L, következtethetünk arra, hogy az N tag nagyobb,
m int L, és ha abból a tételből, hogy a Z szám sorozatban m inden
tag nagyobb, m in t az őt m egelőző, következik, hogy M na­
gyobb, m int L, akkor arra, hogy N nagyobb, m int L, kö v etk ez­
teth etü n k abból, hogy a Z szám sorozatban m inden ta g na­
gyobb, m int az őt megelőző".

Az e §-ban szereplő (1) és (2) formulák alaptörvények, amelyek helyes­

ségét Frege közvetlenül a 3 jelnek az 5. §-ban bevezetett jelentésére
(igazságfeltételére) vezeti vissza. A következő §-ban már formális leve­
zetéssel (a leválasztási szabály alkalmazásával) állítja elő e két alaptör­
vényből a (3)...(7) törvényeket. Ma már tudjuk, hogy e két alaptör­
vényből (pusztán a leválasztási szabállyal) minden olyan logikai tör­
vény levezethető, amelyben a betűkön kívül csak a kondicionális jele
(3) szerepel.

15. §
( 1 ): (c 3 b 3 a) z> (c 3 b) 3 c z>a
bz> a
I— ((c 3 b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) ( 2)
((b 3 a) 3 (c 3 b z> a) z> (c 3 b) z> c 3 a) (3)

E következtetés fő premisszája az (1) tétel (|— (a z>bz> a)) azon

esete, m elyben a helyén „(c d Í) d « ) d (ű o í i ) d c d a", b helyén
p edig „b 3 a" szerepel. Ezt a helyettesítést fejezi ki az

( 1 ): a (c z> b z>a) z> (c z> b) z>c z>a

b bz>a

53
jelölésform a, amelyet fent alkalm aztunk. E gyébként a 6. §-ban
leírt rövidített jelölést használtuk. A következtetés teljes részle­
tességgel a következő lenne:

|— ([(C D Í l O í ! ) o ( C O W o C D í ! ] D ( b D a ) D
(c d b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) (1)
|— ( < C D Í ! D f l ) D ( C D Í ) ) D C D I l ) (2)

|---((b 3 a) Z)(c 3 b 3 ű) 3 (c 3 b) 3 C 3 a) (3)

K övetkezik a (4) tétel levezetése:

( 2): a (c 3 b) 3 c 3 a
b c3 b3 a
c b3 a
((b 3 a) 3 (c 3 b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) (3)

|— ([(b 3 a) 3 c 3 b 3 a] 3 (fc 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) (4)

A '(2):' jeltől jobbra levő helyettesítéseket végrehajtva a

|— ((c 3 b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) (2)

tételben, a következőt kapjuk:

|— ([(Í7 3 a) 3 (c 3 1?3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a] 3
l(b 3 a) 3 c3 b 3 a] 3 (b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a).

K ö nnyen látható, hogy hogyan következik ebből és (3)-ból (4).

A z (5) tétel levezetése:

|— ([(b 3 a) 3 c 3 b 3 a] 3 (b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) (4)
(1):: b3 a
c
|— ((b 3 a) 3 (c 3 b) 3 c 3 a) (5)

A k ettőzött kettőspont jelentését a 6. §-ban m egm agyaráztuk.

P élda (5)-höz: Legyen
a az a körülmény, hogy az E vasdarab m ágnesessé válik;

54
 b az a körülm ény, hogy a D huzalon galvanikus áram folyik;
c az a körülm ény, hogy a T kapcsolót lenyomjuk.
Ekkor a következő ítéletet kapjuk:
„ha áll az a tétel, hogy E m ágnesessé válik, hacsak D-n
galvanikus áram folyik át;
ha továbbá áll az a tétel, hogy D -n galvanikus áram folyik át,
hacsak T-t lenyom juk;
akkor E m ágnesessé válik, ha T-t lenyom juk".
H a oksági kapcsolatokat tételezünk föl, (5)-öt így fogalm az­
hatjuk:
„H a b elegendő feltétele a-nak, és ha c elegendő feltétele
b-nek, akkor c elegendő feltétele fl-nak."
A következő levezetésben m indkét prem issza az (5) form ula
egy-egy speciális esete:

(5): a (d r)b )z)d z)a

b b3a
|— ((b 3 a) 3 (d 3 b) 3 d 3 a) (5): c \ d
|— ( ( C O Í ) D í l ) D C D ( á D Í l ) D l Í D a ) (6)

A (7) tétel levezetése:

( 6): c^>a
a

b cz>b
c bz>a
|— ((b 3 a) z> (c z> b) => c 3 a) (5)
|---- ( ( b a ) 3 ( d 3 C 3 b ) Z) d 3 C 3 fl) (7)

Ez a tétel csak an n y ib an különbözik (5)-től, hogy az egyetlen c

feltétel helyett kettő - c és d - szerepel benne.
Példa (7)-hez: Jelentse:
d azt a körülm ényt, hogy egy légszivattyú K dugattyúja bal
szélső helyzetéből jobb szélső helyzetébe kerül;
c azt a körülm ényt, hogy a H csap az I helyzetben van;
b azt, hogy a levegő D sűrűsége a légszivattyú recipiensében
a felére csökken;
a azt, hogy a recipiens belsejével összeköttetésben levő nyo­
m ásm érő H higanyszintje a felére süllyed.

55
 Ekkor a következő ítéletet kapjuk:
„H a érvényes az a tétel, hogy a nyom ásm érő H higanyszintje
a felére süllyed, hacsak a levegő D sűrűsége a felére csökken;
ha továbbá érvényes az a tétel, hogy a D levegősűrűség a
felére csökken, hacsak a K dugattyú a bal szélső helyzetéből a
jobb szélső helyzetébe kerül, és a H csap az I állásban van;
akkor az következik, hogy
a barom éter H higanyszintje a felére süllyed, h a a K dugattyút
bal szélső helyzetéből jobb szélső helyzetébe visszük, m iköz­
ben a H csap az I állásban van."

16 . §
|— ((d 3 b z> a) z> b z> d z> a) (8)

„d z> b z> a" azt jelenti, hogy az az eset, am elyben a-1 tagadjuk,
viszont b-1 és d-1 állítjuk, nem áll fenn; „b z d z> a" ugyanezt
jelenti, és (8) azt állítja, hogy kizárt az az eset, m elyben „b z> d
z> a”-1 tagadjuk, „rf d b 3 a"-1 pedig állítjuk. Ezt így is lehet
m ondani: „ha egy tétel két feltétel következm énye, akkor a
feltételek sorrendje közöm bös".

Mint látjuk, Frege a (8) formulát alaptételként szerepelteti: nem vezeti

le a már levezetett formulákból, hanem szemantikailag bizonyítja.
Ténylegesen (8) levezethető az (1), (2) alaptételekből. A levezetés
azonban meglehetősen hosszadalmas, ezért nem ismertetjük.

A (9) tétel levezetése:

8
( ): a c^>a
b c z ib
d bz> a
■((b z> a) =) (c z> b) z> c z>a) (5)
((c =) b) z> (b z> a) z> cz> a) (9)

Ez a tétel nem különbözik lényegesen (5)-től. - A (10) tétel

levezetése:

56
 (9): íd íÍd I)
d z) ez> b
|— ((d => e 3 b) r> e r> d :o b) (8): a I b, b I e
|— ( [ ( e D d D Í ) ) D ű ] D ( d D £ D Í ) ) D a ) ( 10)

A (11) tétel levezetése:

(9): b cz>b
c b
|— (b:ocr>b) (1): all?, b Ic
|— ([(cDÍ))Da]3Í)Da) (11)

Ez a form ula így fordítható: „ha az a tétel, hogy b fennáll vagy

c nem áll fenn, elegendő feltétele a-nak, akkor b egyedül is
elegendő feltétele a-nak".
A (12) tétel levezetése:

(5): a bz> c^)d

b czib^a
c d
|— ((c z> b z>a) 3 b z> c 3 a) (8): d Ic
|— ((d z> c z> Í7z> a) 3 d z> b => c =>a) ( 12)

A (12)—(17), (22) tételek azt m utatják, hogy több feltétel esetén

a sorrend m egváltoztatható.
A (15) tétel levezetése ((13) és (14) közbeiktatásával):

( 12): coa
d
dDCDÍl Dí l
((dD C D l)D a)D dD Í)D C D a) ( 12)
((d=>cz>b=>a)z>b:odrDcr>a) (13)

(5): a bodocoa
b docotoa (13)
c e ______________________________________________
((eodocDl)Da)DeD!)DdDCDa) (14)

57
(12): a rfDCDŰ
c e (14)
ezid^)cz)bz)a
|---( ( e 3 í Í D C D Í ) D a ) D Í l D e D ( Í D C D S ) (15)

A hátralevő részben a tételek levezetésének jelölését egyszerűsítjük.

Az új tétel sorszámát - pl. (m)-et - a tétel elé írjuk, a tétel után pedig
szögletes zárójelek között „(n) 3 (m) = (k)" alakú magyarázatot helye­
zünk el, ami azt jelöli, hogy a (k) sorszámú tételben olyan kondicionális
szerepel, melynek előtagja az (n) számú tétel tartalma, utótagja pedig
az (m) számú tétel tartalma; így (m) leválasztással következik (fc)-ból
és (n)-ből. Ha valamelyik idézett tételben behelyettesítés szükséges,
ennek „szótárát" utólag megadjuk. Egyszerűbb behelyettesítéseket
közvetlenül a szögletes zárójelek között adunk meg.

(16) |— ( ( e 3 d 3 C 3 f r 3 a ) 3 £ 3 d 3 b 3 C 3 a ) [(12) 3 (16) = (5)]

(5): d3 b3 c3 a
d^DCDb^a
e
(17) |----( ( dDCDÍ ) Dű) DCDÍ I D<Í Da) [(8) 3 (17) = (16)]
( 8): b3 a (16): c d
c d c
e d 3 c 3 bzD a
(18) |— ((c =3 b 3 a) => (d 3 c) z> b : i d 3 a) [(5) 3 (18) = (16)]
(5): a b^a (16): c d
b c d d3 c
c d e c^>b^>a

(19) |— ((d 3 c 3 b) 3 (b 3 a) 3 d 3 c 3 a) [(9) 3 (19) = (18)]

(18): c3 a
i)3 í!
C3 b
(20) |— ((e 3 d 3 c 3 b) 3 (b 3 a) 3 e 3 d 3 c 3 a) [(19) 3 (20) = (18)]
(18): a d^>cz> a
b bria
c dz3C^>b
d e

58
N em lehet (egyszerre) a-1 állítani és a-1 tagadni.

( 28)

jelentése: N em áll fenn az az eset, am elyben a 3 ~ b"-t

tag ad ju k és „b 3 a"-t állítjuk. a 3 ~ b" tagadása azt jelenti,
hogy a"-t állítjuk és b"-t tagadjuk; azaz hogy a-t tagadjuk
és b-t állítjuk. Ezt az esetet „b 3 a" kizárja. - Ez az ítélet alapozza

59
m eg az átm enetet a modus ponensröl a modus tollensre. Jelentse
pl.
b azt a tételt, hogy az M em ber él,
a azt, hogy M lélegzik.
E kkor a következő ítéletet kapjuk:
„H a abból a körülm ényből, hogy M él, következtetni lehet a
lélegzésére, akkor abból a körülm ényből, hogy nem lélegzik,
következtetni lehet a halálára."

A (28) tétel ugyancsak alaptétel, melyet a 3, ~ szimbólumok értelme­

zése alapján bizonyít Frege. - Modus tollens: következtetés „A 3 B" és
B" igazságából A" igazságára.

(29) |— ((c 3 b 3 a) 3 c 3 ~ a 3 ~ b) [(28) 3 (29) = (5)]

(5): a I ~ o ~ í i
b I Ij d í i

H a b és c együtt elegendő feltétele ű-nak, akkor a tagadásából

és az egyik feltétel (c) állításából a m ásik feltétel tagadására
lehet következtetni.

(30) |— ((b 3 c 3 a) 3 c 3 ~ a 3 ~ b) [(29) 3 (30) = (10)]

( 10): ű C3 •
k a
d b
e c

18. §
|— (~ ~ a 3 a) (31)

~ a" nem más, m int ű tagadásának tagadása, azaz a állítása.

Tehát nem lehet (egyszerre) a-t tagadni és „---- a"-t állítani.
Duplex negatio affirmat. [A kétszeres. tagadás-állít,-J A tagadás
tagadása állítás.

Ez a tétel is alaptétel. A (28) és a (31) alaptételek azonban helyettesíthe­

tők az egyetlen

(28.0) |— ((- a 3 ~ b) 3 b 3 a)

60
tétellel, melynek helyessége hasonlóan alapozható meg, mint (28)-é.
Megmutatjuk, hogy (28.0) felhasználásával levezethető (28) és (31). A
levezetésben természetesen csak az (1)—(27) tételekre támaszkodha­
tunk. - Először (31)-et vezetjük le.

(i) — A3 ~ A3 ~ ■ — a) [(1)3 (28.0) 3 (i) = (9)]

(1): a I -a (28.0): a I~ ~~a (9): a ~azD------ a
b I -------- a b I~a b -------- A3 — a
c — a

(Ebben a sorban két leválasztást sűrítettünk. Ezt a fogást később is

alkalmazzuk.)

(ii) |— (■— a 3 — a 3 a) Ki) 3 (28.0) 3 (ii) = (9)]

(9): a — a 3 a (28.0): bI— a
b - A 3 ----- A
---A
(31) |— (~ ~ A3 A) [(ii) 3 (27) 3 (31) = (2)]
(27): a I ~~a (2): c I ~ ~ a
b I — a

Most levezetjük (28)-at.

(iii) |— ((b 3 a) 3 — b 3 a) [(31) 3 (iii) = (9)]

(31): a I b; (9): c \ ~~b

(iv) |— (a 3 ~ ~ a) [(31) 3 (iv) = (28.0)]

(31): a I - a; (28.0): a I ~ ~ a, b\a

(v) |— ((~~ b 3 a)3 ~ ~ b 3 — a) Kiv)3(v) = (5)]

(5): a l — a, bl a, cl-— b

(vi) |— ((b 3 a) 3 — b 3 — a) [(iii) 3 (v) 3 (Vi) = (9)]

(9): a --- b 3 ----A
b ---b 3 A
c b3 A

(28) |— ((b 3 a) 3 ~ a 3 ~ b) [(vi) 3 (28.0) 3 (28) = (9)]

(9): a ~a3 ~b (28.0): a I ~b
b — b3 — a b I ~a
c b3 a

61
(32) I— (t(~ b 3 a) 3~ a 3 b] 3 (~ b 3 a) 3 ~oW
(7): a b (31): a I b [(31) 3 (32) = (7)]
b ~~b
c ~a
A ~ b3 a

(33) I— ((- b 3 a) 3 ~ ű3 b) [(28) 3 (33) = (32); (28): b \ ~ b ]

H a a vagy b fennáll, akkor fennáll b vagy a is.

(34) I— ((c 3 ~ b 3 a) 3 c 3 ~ a 3 b) [(33) 3 (34) = (5)]

(5): ű I ~ a 3 b, b I ~ b3 a

H a a c körülm ény föllépése a b akadály elesésével a fennállását

vonja m aga u tán , úgy abból, hogy a nem áll fönn, c föllépése
esetén a b akadály föllépésére lehet következtetni.

(35) |— ((c 3 ~ b 3 a) 3 ~ a 3 c 3 b) [(34) 3 (35) = (12)]

( 12): a b
b ~a
d c 3 ~ b3 ű

(36) I— (a 3 ~ a 3 b) [(1) 3 (36) = (34): c I a; (1): b I ~ b]

N em lép fel az az eset, m elyben b-t tagadjuk, ~ a-1 állítjuk és fl-t

állítjuk. Ezt így fogalm azhatjuk: „Ha a fellép, akkor fennáll a és
b közül az egyik."

(37) |— ([(- c 3 b) 3 a] 3 c 3 a) [(36) 3 (37) = (9)]

(9): b I ~ c 3 b (36): a I c

H a a szükségszerű következm énye b vagy c fellépésének, akkor

egyedül c fellépésének is szükségszerű következm énye. Le­
gyen pl.
b az a körülm ény, hogy a P szorzat első tényezője nulla;
c az a körülm ény, hogy P m ásodik tényezője nulla;
a az a körülm ény, hogy a P szorzat nulla.
Ekkor a következő ítéletet kapjuk:

62
 „H a a P szorzat n u llává válik, m id ő n az első vagy a m ásodik
tényező nulla, ak k o r a m ásodik tényező eltűnéséből a szorzat
eltűnésére lehet következtetni."

(38) |— ( ~ ű d ö o Í)) [(36) z (38) = (8): a I b, b I ~ a, c I a]

(39) |— ((- a z a) z ~ a z b) [(38) z (39) = (2): a I b, b I a, c I ~ a]

(40) | - ( ~ b ( ~ í ! O í ) D < i ) [(39) z> (40) = (35)]

(35): a I b, b I a, c I~a3 a

19. §
|— ( a r>~~fl ) (41)

Állítva (3-t, tagadjuk a tagadását.

Ez az alaptétel is fölösleges, ha (28) helyett (28.0)-t vesszük föl alapté­

telnek. Az előző § kommentárjában (iv) alatt levezettük.

(42) |-------- (az, a) [(27) z> (42) = (41): a I a a]

(43) I— ( ( - o « ) o a ) [(42) ro (43) = (40): b I - (a =>a))

H a csak a és a között választhatunk, ak k o r a fennáll. Pl. m eg kell

különböztetnünk két esetet, melyek az összes lehetőséget kim e­
rítik. H a az elsőt köv etjük nyomon, a rra az eredm ényre jutunk,
hogy a fennáll; ugy anerre, ha a m ásodikat követjük nyom on.
Ekkor az a tétel érvényes.

(44) |— ((~ a 3 c) z> (c z> a) 3 a) [(43) 3 (44) = (21): b I a, d I ~ a]

(45) |— ( [ ( ~ C D s ) o ~ o c ] D ( ~ c o s ) o ( c o a ) o a )
(5): a (cz>a)z>a [(44) => (45) = (5)]
b ~ az, c
c ~ ez, a

(46) |— ((- c z a) z, (c 3 a) z a) [(33) z> (46) = (45)]

(33): b I c

63
 H a a érvényes abban az esetben is, ha c fellép, és abban az
esetben is, ha c nem lép fel, akkor a érvényes. M ásképp: „H a a
vagy c fellép, és a szükségszerű következm énye c fellépésének,
akkor a fennáll."

(47) |— ((~ c 3 b) 3 (b 3 a) 3 (c 3 a) 3 a) [(46) 3 (47) = (21)]

( 21): (CDí)Ofl
a
b
~c

E zt a tételt így lehet m egfogalm azni: „H a m ind b, m ind c

elegendő feltétele ű-nak, és b vagy c fennáll, akkor az a tétel
érvényes." Ezt az ítéletet alkalm azzuk akkor, ha egy bizonyí­
tásban két esetet kell m egkülönböztetni. H a több eset fordul
elő, azt m indig vissza lehet vezetni kettőre, am ennyiben az
esetek egyikét tekintjük az első, a többi eset összességét pedig
a m ásodik esetnek. Az utóbbit újból két esetre bonthatjuk, és
ezt m in d ad d ig folytatjuk, am íg csak felbontás lehetséges.

(48) |— (W d - cd W d (b 3«) z>(c d h ) o í I d í i )

(23): b czui [(47) 3 (48) = (23)]
c bz^a
d ~ cz^b
e d

H a d elégséges feltétele annak, hogy b vagy c fennálljon, és ha

m in d b, m ind c elégséges feltétele a-nak, akkor d elegendő
feltétele ű-nak.

(49) |— ((- c 3 b) 3 (c 3 a) 3 (b 3 a) 3 a) [(47) 3 (49) = (12)]

(12): b cz>a
c b^>a
d ~ c z ib

(50) |— ((c 3 a) 3 (b 3 a) 3 (~ c 3 b) 3 a) [(49) 3 (50) = (17)]

(17): b bz>a
c c z ia
d ~ cz>b

64
(51) I— i(d 3 c 3 a) 3 (b 3 a) 3 d 3 (~ c 3 b) 3 a)
(18): a (~ c z > b )^ a [(50) 3 (51) = (18)]
b bz> a
c cz>a

A 11. § végéhez csatlakozó kommentárban említettük, hogy „Bd A d

C" és (B 3 ~ A) 3 C" fölcserélhető. Ezt igazolja az alábbi levezetés.

(i) |— ((c 3 b 3 a) 3 c 3 ~ a 3 ~ b) [(i) = (29)]

(ii) I— ((c 3 - a 3 ~ b) 3 ~ a 3 c 3 ~ b) [(ii) = (8): a I ~ b,b I~ a, d I c]

(iii) I— ((- a 3 c 3 ~ b) 3 ~ (c 3 ~ b) 3 a) [(iii) = (33): b I a, a I c 3 ~ b]

E háromból a (9) tétel kétszeri alkalmazásával kapjuk, hogy:

(iv) |— ((c 3 b 3 a) 3 ~ (c 3 ~ b) 3 a)

A fordított irányú kondicionális levezetése:

(v) |— ([- (c 3 ~ b) 3 a] 3 ~ a 3 c 3 ~ b) [(v) = (33): b I c 3 ~ b]

(vi) I— ((- a 3 c 3 b) 3 c 3 ~ a 3 ~ b) [(vi) = (8): a \ ~ b,b \ c, d \ ~ a]

(vii) |— ((c 3 ~ a 3 ~ b) 3 ~ ~ b 3 c 3 a) [(vii) = (35): a \ ~b,b \ a]

(viii) |— ((- ~ b 3 c 3 a) 3 b 3 c 3 a) [(41) 3 (viii) = (9)]

(41): fl I b, (9): a l c 3 f l , bl — b, clb

(ix) |— ((b 3 c 3 a) 3 c 3 b 3 a) [(ix) = (8): b I c, d I b]

Az (v)-(ix) tételekből a (9) tétel négyszeri láncszerű alkalmazásával

kapjuk a (x) tételt:

(x) |— ([~ (c 3 ~ b) 3 a] 3 c 3 b 3 a)

Az idézett helyen szereplő B, A, C betűknek levezetésünkben rendre

a c,b, a változók felelnek meg.

20. §
|— ((c = d) 3 f(c) 3 fid)) (52)

65
-

Kizárt az az eset, hogy c tartalm a azonos d tartalm ával, és

/(c)-t állítjuk, de /(d)-t tagadjuk. Ez a tétel azt fejezi ki, hogy ha
c = d, akkor c helyébe m in d en ü tt d-1 lehet helyettesíteni. Itt
/(c)-ben c m ásutt is előfordulhat, m int az argum entum helye­
ken. Ezért m ég f(d) is tartalm azhatja c-t.

(53) I— ific) 3 (c = d) 3 /(d)) [(52) 3 (53) = (8)]

(8): a I fid), b I fic), d I (c = d)

Az (52) alaptétel az azonosak fölcserélhetőségének Leibniztől szárma­

zó törvénye. - Az Előszó végén említi Frege, hogy a (31) és a (41)
alaptételeket össze lehetne vonni a „|— (— a = a)" tételbe. Valóban,
ebből és (52)-ből (31) és (41) levezethetők. (31) levezetéséhez válasszuk
az/(A) függvényt „— a 3 A"-nak:

(i) I— ((— a = a) 3 (— « D — a) 3 ~ ~ a 3 a)
[(52): c l — a, d I a, /(A) I — a 3 A]

(ii) I— (~ ~ a = a) [új alaptétel]

(iii) I— (■— a 3 a) [(ii) 3 (27) 3 (iii) = (i); (27): a I — a]

Ha pedig f(A) szerepében az „ A 3 — a" függvényt alkalmazzuk,

hasonló módon levezethetjük az „|— (a 3 — a)" tételt is. - Ennek az
egyszerűsítésnek azonban nincs különösebb jelentősége, hiszen már
említettük, hogy ha a (20) alaptétel helyett a (28.0) tételt választjuk
„axiómának", akkor (31) és (41) is levezethető.

21 . §
|— (c = c) (54)

c tartalm a azonos c tartalm ával.

(55) I— ((c = d ) 3 (d = c)) [(54) 3 (55) = (53): /(A) I (A = c)]

(56) |— ([(d = c) 3 f(d) 3 /(c)] 3 (c = d) 3 fid ) 3 /(c))

(9): b id = c) [(55) 3 (56) = (9)]
c (c = d)
« fid) 3 fic)

66
(57) I— ((c = d) 3 fid) 3 /(c)) [(52) 3 (57) = 56)]
(52): c I d, d Ic

22 . §
I - (Va •fia) 3 /(c)) (58)

Va • fia) azt jelenti, hogy akárm it is értü n k a-n, fia) fennáll. Ha

tehát Va • /(c)-t állítjuk, nem tag ad h atju k /(c)-t. Ezt fejezi ki
tételünk. Itt a csak / argum entum helyein fordulhat elő, m ivel
ez a függvény az ítéletben a „Va" kvantor hatáskörén kívül is
előfordul.

(59) |— igib) 3 ~ fib) 3 ~ Va[g(a) 3 /(a)]) [(58) 3 (59) = (30)]

(58): /( d ) I g ( d ) 3 / ( d ) (30
a f(b)
c I b b Va[g(a) 3 /(a)]
c gib)
Példa. Jelentsen
b egy struccm adarat, éspedig egy egyedi péld án y át ezen
állatfajnak; továbbá legyen
g(A): „A egy m adár";
/(A): „A tu d repülni".
Ezzel a következő ítéletet kapjuk:
„H a ez a strucc m adár és nem tu d repülni, akkor néh án y 1
m ad ár nem tu d repülni."
Látható, hogyan helyettesít ez az ítélet egy következtetési
m ódot, nevezetesen Felaptont v ag y Fesapot, m elyek k özött itt
nem teszünk különbséget, m ivel az alany kiemelése elesik.

Az (58) tétel a Fogalomírás utolsó alaptétele („axiómája").

Az (59) tételnek a tradicionális logika Felapton (vagy Fesapo) követ­
keztetési módjaként való interpretálása betű szerint nem helyes. A
szöveges példa következő módosítása illusztrálná a Felapton-sémát:
„Ha egyetlen strucc sem tud repülni, és minden strucc madár, akkor
néhány madár nem tud repülni."
De az ennek megfelelő ítéletséma a Fogalomírásban nem vezethető
le (s nyilván ezért alkalmaz Frege általános állítások helyett szingulá­
risakat a példában). Ez azonban nem a Fogalomírás hiányossága: a

1 Vö. 12. § 10. lábjegyzet.

67
Felapton-séma (legalábbis a Fogalomírás szerinti rekonstrukciója) nem
helyes. A példa premisszái csak azt biztosítják, hogy nincsenek sem
repülni tudó struccok, sem olyan struccok, amelyek nem madarak, s
ezekből nem következik (repülni nem tudó) madarak létezése (amire a
konklúzióban szereplő „néhány" kitétel utal).

(60) f— (Va[Ji(a) 3 g(a) 3 fia)] 3 gib): h(b) 3 /(b)) [(58) 3 (60) = (12)]
( 12): fib) (58): c b
gib) f(A) h(A) 3 g{A) 3 f(A)
h(b)
\/a[h{á) 3 g(a) 3 /(a)]

(61)|— ((f(c) 3 a) 3 W •f{d) [(58) 3 (61) = (9)]

(9): b I /(c), c I Vá • fid)

(62) |— (g(x) 3 Va[g(a) 3 /(a)] 3 /(x)) [(58) 3 (62) = (8)]

(58): f(A) g(A) 3 /(A)] ( 8): a fix)
b gix)
d Va[g(a) 3 /(a)]

Ez az ítélet pótolja a Barbara következtetési m ó d o t abban az

esetben, am ikor az alsó tétel (g(x)) különös tartalm ú [nem
általános].

(63) |— (g(x) 3 m 3 Va[g(a) 3 /(a)] 3 fix)) [(62) 3 (63) = (24)]

(24): a Va[g(a) 3 /(a)] 3 /(x )
b m
c gix)

(64) |— ([/i(y) 3 g(x)] 3 Va[g(a) 3 /(a)] 3 hiy) 3 /(x))

(18): a fix) [(62) 3 (64) = (18)]
b Valgia) 3 /(a)]
c g(x)
ti hiy)

(65) |— (Va[/t(a) 3 g(a)] 3 \/a[gia) 3 /(a)] 3 li(x) =>/(^))

(64): y Ix (61): [(64) 3 (65) = (61)]
fOA) hiA) 3 g(A )
a Va[g(a) 3 /(a)] 3 hix) 3 /(x)

68
 Itt a két kvantifikáció hatáskörében fordul elő anélkül, hogy
ez valam ilyen különös kapcsolatot jelentene. A z egyik hatás­
körben a helyett c-t is írhatnánk. - Hz. az ítélet pótolja a B arbara
következtetési m ó d o t abban az esetben, am ik o r az alsó tétel
(Va[/i(a) 3 g(a)]) á lta lá n os tartalm ú. A z az o lv asó , aki b ele­
g o n d o lta m ag át a Fogalomírás le v e z e té si m ó d jáb a, k ép e s
lesz lev ezetn i a z o k a t az ítéletek et is, am e ly e k m ás k ö v et­
k eztetési m ó d o k n ak felelnek meg. Itt eleg en d ő ek péld ak én t
a fentiek.

A Barbara szokásos alakjának a (65) tétel azon módosítása felel meg,

amelyben a ,,h(x) ro fix)" utótag helyén ,,Va[/z(a) 3 fia)]" szerepel. A
11. § végén említi Frege azt a következtetést, amely lehetővé teszi az
áttérést (65)-ről az említett módosításra. Eszerint „|— (A 3 <t>(a))"-ból
következtethetünk „|— (A 3 Va<J>(a))"-ra , feltéve hogy A-ban a nem
szerepel szabadon. Ezt a szabályt Frege a Fogalomírásban sehol sem
alkalmazza, noha alkalmazhatná pl. a (60), (65), (66), (68) sémákra. A
szabály ténylegesen nélkülözhetetlen a Frege kitűzte cél eléréséhez.

(66) I— (Va[g(a) 3 /(a)] 3 Va[fi(«) => gla)] 3 h(x) 3 /(*))

( 8 ): h(x) 3 f{x) [(65) 3 (66) = (8)]
Va[g(a) 3 f(a)]
Va[/i(a) 3 g(a)]

(67) I- -([(Va ■/(a) = b) 3 b 3 Va ■/(a)] 3 (Va •/(a) = b) 3 b 3 fix))

(7): f(c) [(58) 3 (67) = (71)]
Va •/(a)
b
(Va-/(a) = fc)

(68) I— ((Va •fid) = b) 3 b 3 /(c)) [(57) 3 (68) = (67)]

(57): A) A
c Va •fia)
d b

A Fogalomírás és a modern logika. Annak érdekében, hogy Frege teljesít­

ményét helyesen értékeljük, vezessük be a Fogalomírás nyelvében a
következő korlátozásokat:
(a) Az azonosságjel két oldalán, valamint a függvényváltozók ar­
gumentumaként előforduló kifejezések csak individuális objektumokra

69
utalhatnak. (Nem utalhatnak tehát „megítélhető tartalmakra", azaz
állításokra.)
(b) A kvantifikált változók megengedett értékei csakis individuális
objektumok lehetnek. Következésképp függvényváltozók kvantifiká-
lása tilos.
Ezenfelül megtartjuk Frege azon korlátozását, amely szerint egy
ítélet tartalmának megítélhetőnek, azaz állításnak kell lennie, s ennek
következtében bizonyos betűk csakis állításokkal helyettesíthetők. (Pl.
az (1)—(51) tételekben szereplő összes betű csak állítással helyettesít­
hető.)
E korlátozásokkal Frege alaptételei [(1), (2), (8), (28), (31), (41), (52),
(54) és (58)] és két levezetési szabálya (a leválasztás és az „|— (A 3
<J>(a))"-ból — (A d Vs ■<t>(a))"-ra való következtetés, ahol a nem
szerepel A-ban) alkotják az ún. klasszikus elsőrendű logika első deduktív
rendszerét vagy kalkulusát. (Az „elsőrendű" jelző épp arra utal, hogy
csak individuumokat szabad kvantifikálni, függvényeket nem. A
kvantifikációt függvényekre is kiterjesztve jutunk az ún. másodrendű
logikához.)
Ez a kalkulus száz év távlatából visszatekintve is hibátlan. A leg­
gondosabb felülvizsgálat is csak annyi eleganciahibát talált benne,
hogy az alaptételek száma némileg csökkenthető (elhagyható (8), és a
(28), (31), (41) tételek helyettesíthetők az egyetlen (28.0)-val; lásd a
kommentárt a 18. §-ban). Két további kvantifikációs alaptétel fölvéte­
lével pedig elég egyetlen levezetési szabály: a leválasztás. Természe­
tesen ma számos alternatív felépítési módot is ismerünk (ilyenek
lehetőségére utal Frege is a 13. §-ban), de bizonyos szempontból ma
is a Frege-féle fölépítés (a mondott egyszerűsítésekkel) a legegysze­
rűbb és legelegánsabb.
A levezetési technika persze sokat fejlődött száz év alatt, s ez
lehetővé teszi, hogy Frege fárasztó levezetéseit egyszerűbbekkel he­
lyettesítsük.
Az eltelt száz év kutatásai bizonyították Frege sejtését logikai rend­
szerének komplettségéről. Mindenekelőtt bizonyítást nyert, hogy a 3 , ~
szimbólumpár segítségével minden igazságfüggvény kifejezhető (lásd a
kommentárt a 7. § végén). Ezekhez hozzávéve még az V, = jeleket,
minden olyan állítás logikai szerkezete teljesen föltárható, amelyben
intenzionális (pl. modális) komponensek nem szerepelnek. (Erről ké­
sőbb szólunk.) így a Fogalomírás grammatikai struktúrája (relatíve)
komplett.
Az elsőrendű logika deduktív (levezetési) struktúrájának komplett­
ségét először Kurt Gödel [62] bizonyította. Ezek szerint: ha A olyan
séma, hogy „|— A" nem vezethető le az elsőrendű logikában, akkor
A-hoz szerkeszthető cáfoló interpretáció. Az interpretáció fogalmát -

70
a terjedelmes definíció megadása helyett - három példával érzékel­
tetjük.
1. példa. „|— ((a 3 b) 3 ~ (b 3 a))" nem vezethető le a Fogalomírásban
(s így az elsőrendű logikában sem). Helyettesítsük a-1és b-t tetszőleges
hamis állítással. Ekkor, a 3 értelmezése alapján, „a 3 b" és „b 3 a”
egyaránt igaz állítást képviselnek. Az utóbbi miatt (b 3 a)" hamis,
s így „Ha 3 b) 3 ~ (b 3 a))" is hamis állítást képvisel. Interpretációnk
tehát cáfolja a kiinduló formulát.
2. pe/da. „|— (Vx[/(x) 3 g(x)] 3 ~ Vx[f(x) 3 ~ gix)])" nem vezethető
le a Fogalomírásban. Kössük ki, hogy a kvantifikált változók megenge­
dett értékei emberek; interpretáljuk /(x)-et mint az „x sellő" és gix)-et
mint az „x szőke" kifejezést. Ezzel/(x) hamis lesz az x minden megen­
gedett értékére (hiszen az emberek között nincsenek sellők), s így „fix)
3 g{x)" és „fix) 3 ~ gix)" egyaránt igaz az x minden megengedett
értékére. Következésképp ,,Vx[/(x) 3 gix)\" és ,,Vx[/(x) 3 ~gi x)]" igaz
állításokat reprezentálnak. Ebből már a negáció és a kondicionális
értelmezése alapján folyik, hogy ,,\/x[fix) 3 g(x)] 3 ~ Vx[/(x) 3 ~ gix))"
hamis állítást reprezentál. Ezzel megadtuk a kiinduló formulát cáfoló
interpretációt.
3. példa. „|— (Vx ~ Vy -fix , y) 3 ~ Vy ~ Vx ■fix, y))" nem vezethető
le a Fogalomírásban. A cáfoló interpretáció szerkesztéséhez kössük ki,
hogy a kvantifikált változók megengedett értékei természetes számok,
s jelentse fix, y) azt, hogy x kisebb, mint y (x < y). Ezen interpretáció
mellett a tételben szereplő kondicionális előtagja azt állítja, hogy
minden természetes számnál van nagyobb - s ez igaz -, az utótag
szerint pedig van olyan természetes szám, amely minden számnál
nagyobb - de ez hamis. így interpretációnk cáfolja a tételben szereplő
kondicionálist.
A Fogalomírás tehát részként tartalmazza a klasszikus elsőrendű
logikát, de annál bővebb, s magában foglalja a másodrendű logika
bizonyos elemeit is. Frege későbbi munkáiban (lásd főleg [V]-öt) a
másodrendű logika részletesebb kidolgozását is megtaláljuk.

III. RÉSZLETEK EGY ÁLTALÁNOS

SOROZATELMÉLETBŐL

Az Előszóban Frege utal arra, hogy legközelebbi programja az aritme-

tika fogalmainak és tételeinek^megalapozása ajogalainírás-segítségé-
vel. Köny vándcIUJejczetemár e program megvalósításának keretébe
tartozik. Röviden ismertetjük a fejezet fontosabb definícióit és tételeit,
különös tekintettel azokra, amelyek az aritmetika logikai megalapo­

71
zása szempontjából fontosak. A jelöléstechnikában nem követjük
Fregét.
Definíciók. Azt mondjuk, hogy az F(x) predikátum öröklődő (heredi-
tarius) az fia, b) relációra nézve, ha valahányszor F igaz a-ra, s a és b
között fennáll az / reláció, úgy F igaz b-re is. Jelölése: „Her/ (F)". E jelölés
felhasználásával a definíciót a következő azonossággal fejezhetjük ki:

(69) II— Her/ (F) = Vx(F(x) 3 Vy[fix, y) 3 F(y)]).

A bal szélen a '||— ' jel jelzi, hogy definiáló azonosságról van szó (azaz
a tételt nem kell levezetni). A tételek számozásában az eredetit követ­
jük.
Azt mondjuk, hogy a f-megelőzője b-nek (vagy: b f-követője a-nak), ha
b-re igaz minden olyan, /-re nézve öröklődő predikátum, amely igaz
azokra a dolgokra, amelyekkel a az / relációban áll. Jelölése: „a < f b".
A definíció formalizált alakja:

(76) II- [a < f b] = VF(Her/(F) 3 Vx[fia, x) 3 F(x)] 3 F(b)).

Ha történetesen fix, y) azt jelenti, hogy y gyermeke x-nek, akkor „a <fa”

jelentése: „a őse fr-nek" vagy „b utóda a-nak".
Az/-megelőzés néhány tétele (bizonyítás nélkül):

(8 1 ) I— (F(a) 3 Her/ (F) 3 (a < fb) 3 F(b))

(8 7 ) I— ((a < f b) 3 Vx[fia, x) 3 F(x)] 3 H er/(F) 3 fib, c ) 3 F(c))

(91) I— ( / ( x , y ) 3 ( x < fy))

(96) |— fix < f y) 3 fiy, z) 3 (x < f z))

Jelölje „(c < f)" azt az F predikátumot, melyre F(z) = (c < f z). E jelöléssel:

(97) I— He r/ (c<f ).

Ez a tétel azt mondja ki, hogy a „c /-követőjének lenni" predikátum

öröklődő/-re nézve.

(98) I— {(x < f y) 3 (y < fz) 3 (x < f z)) [A „< f" tranzitivitása.]

A következő definíció nem igényel kommentárt:

(99) II— [x</y] = [(x = y) v (x < f y)].

72
(Itt, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért, a V (Vagy7) jelet is hasz­
náljuk.)

(106) |— ((x < f y) 3 (x </y))

(108) 1— ((x </y) 3 /(y, z) 3 (x </z))

(109) |— H e r/(c < /)

Az / reláció egyértékű (univalens), ha adott a-hoz legfeljebb egy olyan

b található, hogy fia, b) teljesül. Jelölése: ,,UN(/)". Formalizált definí­
ciója:

(115) ||— UN(/) = VxVy [f{x, y) 3 Vz(/(x, z) 3 (z = y))

Ha / egyértékű, akkor bármely elem /-követői (szemléletünk szerint)

sorozatot alkotnak.

(124) |— (UN(/) 3 fix, y) 3 (x < f z) 3 (y </z))

(126) |— (UN(/) 3 fix, y) 3 (x < f z) 3 [(y < f z) v (z </y)])

Ezeket a tételeket Frege később fölhasználta a természetes számok

sorozatának definiálásához.

73
 II
FÜGGVÉNY ÉS FOGALOM
(1891)

Az itt következő előadás (amelyet Frege a Jénai Orvos- és Természet-

tudományi Társaság ülésén tartott) a fregei logikai és matematikafilozó­
fiai koncepció továbbfejlődésének lényeges elemeit tartalmazza, és szá­
mos tekintetben pontosítja a Fogalomírásban [I] és Az aritmetika alapjaiban
[9] szereplő eszméket. A legfontosabb új vonások a következők:
(a) A függvényfogalom szabatosítása (a korabeli matematika függ­
vényfogalmára is támaszkodva), a függvény és a tárgy éles elkülöní­
tése, a függvény értékmenete fogalmának bevezetése, az értékmenetek
tárgyakként való deklarálása.
(b) Az igazságértékek bevezetése és tárgyakként való deklarálása.
A fogalomnak és a relációnak olyan egy-, illetve kétargumentumú
függvényként való értelmezése, melynek értékei igazságértékek. A
fogalom (mint függvény) értékmenetének azonosítása a fogalom ter­
jedelmével. Az utóbbi biztosítja, hogy a számosságok logikailag definiál­
hatók legyenek (vö. Az aritmetika alapjai [9], 68. §).
(c) Igazságfüggvények explicit bevezetése. Annak hangsúlyozása,
hogy a függvényeknek (az igazságfüggvényeket is beleértve) minden
lehetséges argumentumra értelmezve kell lenniük.
(d) Első- és másodfokú függvények megkülönböztetése.
( ( p A jel (kifejezés, szó) mögötti, eddig „egydimenziósnak" tekintett
tartalom „kétdimenziósra" bontása. A jel jelöl valamit, ez a jelölete
(Bedeutung), és valamilyen módon jelöli ezt, miáltal kifejez egy jelentést
vagy értelmet (Sinn).
A német köznyelvben a 'Bedeutung' és a 'Sinn' szavak többé-kevés-
bé szinonimák, csakúgy, mint szótár szerinti magyar megfelelőik, a
'jelentés' és az 'értelem'. Frege e szavakat szakkifejezésekként es nem
köznyelvi értelemben óhajtja használni; a kifejezések megválasztása
azonban - az említett szinonimitás miatt - nem szerencsés. A magyar
olvasót is megzavarná - alkalomadtán félre is vezetné ha a 'jelentés'
és az 'értelem' szavakkal adnánk vissza azt, amit Frege az említett
német szavakkal ki akar fejezni. A logikai-szemantikai témákkal fog-

74
lalkozó magyar nyelvű irodalomban találkozunk olyan megoldással
is, amely megelégszik a 'jelentés'-'értelem' tükörfordítással, mások a
'Bedeutung'-ot a 'jelölt' vagy a 'megjelölt' kifejezéssel adják vissza,
ismét mások a latin eredetű (és tartalmilag pontos) 'denotátum' szóval
helyettesítik. A kommentátor itt a 'jelölet' szót választotta, amely nem
szerepel a Magyar Értelmező' Kéziszótárban listázott szavak között, s
így félreértés veszélye nélkül használható szakkifejezésként. (Egyéb­
ként e szó tökéletes analogonja a 'denotátum'-nak.) A fregei 'Sinn'-t
többnyire 'jelentés'-nek, néha 'értelem'-nek fordítjuk. Természetesen
ott, ahol Frege a 'Bedeutung' szót nem szemantikai szakkifejezésként
használja, nem alkalmazzuk a fenti megoldást.
Az előadás előszavát elhagytuk. A csatlakozó kommentárokat itt
megszámozzuk, a későbbi visszautalás megkönnyítése érdekében.

Régebben1részem volt abban a m egtiszteltetésben, hogy a jelen

társaságban előadást tarthattam arról a jelölésrendszerről,
am elyet fogalom írásnak neveztem el. M a m ás oldaláról szeret­
ném m egvilágítani ezt a tém át, továbbá szeretnék bem utatni
néhány kiegészítést és új felfogást, m elynek szükségességét
azóta ism ertem föl. M ost nem lehet szó fogalom írásom teljes
kifejtéséről, csak arról, hogy néhány alapgondolatot m egvilá­
gítsak.
Abból in d u lo k ki, am it a m atem atikában függvénynek ne­
veznek. Ez a szó nem bírt kezdettől fogva azzal a széles jelen­
téssel, am elyre később tett szert. H elyes lesz, ha vizsgálatunkat
eredeti használati m ódjával kezdjük, és csak ezután vesszük
szem ügyre a későbbi kiterjesztéseket. Először csak egyargu-
m en tu m ú függvényekről kívánok beszélni. Egy tudom ányos
kifejezés akkor lép föl először határozott jelentéssel, am ikor
valam ely törvényszerűség kifejezéséhez van szükségünk rá. Ez
a helyzet a függvény esetében a felsőbb analízis fölfedezésekor
következett be. Ekkor volt szó először olyan törvények felállí­
tásáról, am elyek függvényekre általánosan érvényesek. A fel­
sőbb analízis felfedezésének korába kell tehát visszam ennünk,
ha tu d n i akarjuk, hogy m it értettek a m atem atikában eredetileg
a „függvény" szón. Erre a kérdésre körülbelül a következő
feleletet kaphatjuk: „x egy függvényén olyan szám tani kifeje­
zést értünk, am ely tartalm azza x-et, olyan form ulát, m ely az x
b etű t m agában foglalja." Ezek szerint pl. a

11879. január 10-én és 1882. január 27-én.

75
 2 -x3+ x

kifejezés x függvénye, a

2 • 223 + 2

p edig a 2 függvénye lenne. Ez a felelet nem nyugtathat m eg

bennünket, m ivel benne form a és tartalom , jel és megjelölt
között nem lesz különbség, m ely hibával persze m anapság
m atem atikai írásokban, m ég neves szerzők esetén is, nagyon
gyakran találkozhatunk. M ár régebben2u taltam az aritm etiká­
ban elterjedt formális elm életeknek erre a hiányosságára. Jelek­
ről beszélnek itt, am elyeknek nincs, nem is lehet tartalm uk,
m égis olyan tulajdonságokkal ruházzák fel őket, am elyek értel­
m esen csakis a jelek valam ilyen tartalm át illethetnék meg. Ez a
helyzet itt is: a dolog lényege nem lehet egy puszta kifejezés,
egy tarta lo m form ája, h an e m csak a tarta lo m m aga. Mi h át a
„2 ■23+2" jelentése, tartalma? Ugyanaz, m int „18"-é vagy „3 • 6"-é.
A 2 • 23+2 = 18 egyenlőségben fejezzük ki, h o g y a jobb oldalán
levő jelkapcsolat jelölete ugyanaz, m int a bal oldalán levőé.
Szem be kell itt szállnom azzal a nézettel, m iszerint pl. 2 + 5 és
3 + 4 egyenlő ugyan, d e n em ugyanaz. E nnek a vélekedésnek
az alapja szintén a form a és a tartalom , a jel és a megjelölt
összecserélése. Olyan ez, m intha az illatos ibolyát különböző­
nek tekintenénk a Viola odoraidtól, m ivel a nevek különböző­
képpen hangzanak. A jelölés különbözősége önm agában nem
lehet elegendő alap a m egjelöltek különbözőségéhez. Itt csak
azért kevésbé átlátszó dolog, m ert am it a 7 számjel jelöl, az nem
valam i érzékileg észlelhető. Az a m a nagyon elterjedt hajlam,
hogy sem m it se ism erjenek el tárgynak, am it nem lehet érzé­
kekkel észlelni, ahhoz vezet aztán, hogy m agukat a számjeleket
tartsák szám oknak, a vizsgálódás tulajdonképpeni tárgyai­
nak;3 és akkor persze hogy különböző lesz 7 és 2 + 5. Ez a
felfogás azonban nem tartható, m ert egyáltalán nem lehet a

2Az aritmetika alapjai, 94. § skk. és Sitzungsberichte der Jemischen Gesellschaft

für Medizin und Naturwissenschaft, 1885. július 17-i ülés.
3Vö. a következő dolgozatokkal: H. v. Helmholtz: Zählen und Messen
erkenntnistheoretisch betrachtet és Leopold Kronecker: Über den Zahlenbeg­
riff. (Philosophische Aufsätze. Eduard Zeller zu seinem fünfzigjährigen Doctor-
jubiläum gewidmet, Leipzig, 1887.)

76
szám ok valam ely aritm etikai tulajdonságáról beszélni a szám ­
jelek jelöletére való hivatkozás nélkül. Pl. az 1-nek az a tulaj­
donsága, hogy önm agával szorozva újra önm agát adja, puszta
kitalálás volna; sem m ilyen, m égoly kiterjedt m ikroszkopikus
vagy kém iai vizsgálat sem tudná ezt a tulajdonságot felfedezni
azon az ártatlan ábrán, am elyet az egy jelének nevezünk. Talán
definícióról beszélhetnénk; de egy definíció sem lehet terem tő,
sem m inek sem kölcsönözhet olyan tulajdonságokat, am elyek­
kel az illető dolog nem bír, kivéve azt az egyet, hogy kifejezze
és jelölje azt, am inek jeléül a definíció a dolgot bevezette.4
Viszont azoknak az ábráknak, am elyeket szám jeleknek neve­
zünk, olyan fizikai és kém iai tulajdonságaik vannak, am elyek
az íróeszköztől függenek. El lehetne képzelni, hogy valam ikor
új szám jeleket fognak bevezetni, m int ahogy pl. az arab szám ok
kiszorították a róm aiakat. Senki nem fogja kom olyan venni,
hogy ezáltal új szám okat, az aritm etika egészen új tárgyait
kapnánk, m ostanáig felderítetlen tulajdonságokkal. H a tehát a
szám jelektől m eg kell különböztetnünk jelöletüket, akkor el
kell ism ernünk, hogy a „2", „1 + 1", „3 - 1 " , „6 : 3" kifejezések­
nek u gyanaz a jelöletük; m ert egyáltalán nem lehet látni, hogy
m iben állh atn a á különbség. Talán ezt m ondják: 1 + 1 összeg,
6 : 3 v iszo n t hányados. M i azonban 6 : 3? - az a szám , am ely
3-m al szorozva 6-ot ad. Tehát „a szám ", nem „egy szám "; a
h atározott névelővel jelezzük, hogy csak egy ilyen van. D e hát

(1 + 1) + (1 + 1) + ( 1 + 1) = 6,

és így (1 + 1) éppen az a szám , am elyet 6 : 3-mal jelöltünk. A

különböző kifejezések különböző felfogásoknak és oldalaknak
felelnek m eg, de m indig ugyanazon dolognak. Az x2 = 4 egyen­
letnek különben nemcsak 2 és -2 lennének a gyökei, hanem 1 + 1
és szám talan m ás is, am elyek egym ástól különbözők volnának,
ha bizonyos szem pontból hasonlóak is. A m ennyiben csak két
valós gyököt ism erünk el, elvetjük azt a szemléletet, hogy az
egyenlőségjel nem teljes egybeesést, hanem csak részleges m eg­
egyezést jelöl. H a ehhez tartjuk m agunkat, látjuk, hogy a

4 Itt mindig arról van szó, hogy egy jelhez valamilyen jelentést vagy jelöletet
kapcsoljunk. Ahol jelentés és jelölet teljesen hiányzik, tulajdonképpen sem
jelről, sem definícióról nem lehet szó.

77
 „2 • l 3 + 1",
„2 ■ 23 + 2" ,
„2 • 43 + 4"

kifejezések szám okat jelölnek, nevezetesen 3-at, 18-at, 132-t. H a

teh át a függvény valóban csak egy szám tani kifejezés jelölete
volna, akkor csu p án szám volna; és nem nyernénk vele valam i
újdonságot az aritm etika szám ára. A „függvény" szóval persze
csak olyan kifejezésekre szoktak gondolni, am elyekben egy
szám ra csak h atározatlanul utalnak az x betűvel, m int pl.

„2 -x + x";

d e ezzel sem m i sem változik; m ivel akkor ez a kifejezés is csak

m eghatározatlanul utal egy szám ra; és hogy azt írom-e oda,
vagy csak „x"-et, nem lényeges különbség.
M indazonáltal éppen a határozatlanul utaló „x"-szel való
felírás vezet rá a helyes felfogásra, x-et a függvény argum entu­
m ának nevezzük, és a

„2 • l 3 + 1",
„2 • 43 + 4",
„2 • 53 + 5"

kifejezésekben felism erjük u g yanezt a függvényt, csak külön­

böző argum entum okkal, nevezetesen 1-gyel, 4-gyel, 5-tel. Eb­
ből látható, hogy a fü ggvény tu lajd o n k ép p en i lényege abban
v an, am i ezek b en a kifejezésekben közös, az az te h á t abban,
am i a
„2 • x3 + x"

kifejezésben az „x"-en kívül m ég jelen van, am it valahogy így

írhatnánk:
„2 • ( )3 + ()"■

Eljutottam oda, hogy m egm utassam , m iszerint az argum en­

tu m nem tartozik a függvényhez, hanem a függvénnyel együtt
egy teljes egészet képez; m ivel a függvényt önm agában nem
teljesnek, kiegészítésre szorulónak, kitöltetlennek kell tekinte­
ni. És ebben különböznek alapvetően a függvények a számok-

78
tói. És a függvénynek ebből a lényegéből m agyarázódik, hogy
egyrészt „2 ■l 3 + l" -b e n és „2 • 23+ 2"-ben felism erjük u g yanazt
a függvényt, habár ezek a kifejezések különböző szám okat
jelölnek, míg viszont „2 • 1 + l"-ben és „4 - l"-b en a közös
szám érték ellenére n e m találjuk m eg ugyanazt a függvényt.
Azt is látjuk, hogy m en n y ire csábító a kifejezés form ájában
vélni a függvény lényegét. A kifejezésben azáltal ism erjük fel a
függvényt, hogy szétb ontva gondoljuk; és egy ilyen lehetséges
szétbontás a képzés m ódjából kézenfekvőén adódik.
A z a két rész, am elyre a számtani kifejezés így szétbom lik: az
argum entum jele és a fü ggvény kifejezése, különböző fajtájúak,
m ivel az argum entum eg y szám, egy önm agában lezárt egész,
m íg a függvény n em az. Ezt össze leh et hasonlítani azzal,
am ikor egy szakaszt e g y ponttal felosztunk. Ilyenkor hajlam o­
sak v ag y u n k arra, h o g y az osztópontot m indkét részszakasz­
hoz hozzászám ítsuk. H a azonban a felosztást tisztán akarjuk
elvégezni, nevezetesen úgy, hogy sem m it sem szám olunk két­
szeresen, és semmit se m hagyunk ki, ak k o r az osztóp ontot csak
az egyik részszakaszhoz számíthatjuk. Ez a rész teh át teljesen
lezárt, hasonlóan az argum entum hoz, m íg a m ásikból valam i
hiányzik. Ugyanis az osztópont, am elyet végpontjának lehetne
nevezni, nem tartozik hozzá. Csak ú g y k apunk belőle valam i
teljeset, ha kiegészítjük ezzel a végponttal vagy egy z á rt sza­
kasszal. H a tehát pl. a z t m ondom , hogy „a 2 • x3 + x függvény",
akkor az x-et nem le h e t a függvényhez tartozónak tekinteni,
hanem ez a betű csak a rra szolgál, hogy a kiegészítésre szorulás
m ódját jelezze, am ennyiben felism erhetővé teszi azokat a he­
lyeket, ahová az arg u m e n tu m jelének b e kell lépnie.
A aU -am iv éaJü g g v én y argum entum ával kiegészül, a függ­
vény ezen argum entum hoz tartozó értékének nevezzük. íg y pl.
a 2 ; x7 + x függvény értéke az 1 aigumentumra 3, mert 2 • 12+1 = 3.
V annak olyan függvények, mint pl. 2 + x - x vagy 2 + 0 • x,
am elyeknek mindig u g y a n a z az értékük, akárm i is az argum en­
tum uk; 2 + x - x = 2 é s 2 + 0- x = 2. H a te h á t az arg um entum ot
a függvényhez szám ítanánk, akkor a 2 szám ot tartan án k ennek
a függvénynek. Ez az o n b an helytelen. H abár itt a függvény
értéke m indig 2, a fü g g v én y maga m égis m egkülönböztetendő
a 2-től; m ivel a függvény kifejezésében m indig kell lennie egy
vagy több olyan helynek, amely az argum entum jelével való
kitöltésre szolgál.

79
 A z analitikus geom etria m ódszere eszközt kínál ahhoz, hogy
egy függvény értékeit különböző argum entum okra szemléle­
tessé tegyük. A m ikor ugyanis az argum entum ot egy pont absz­
cisszája szám értékének, a függvény hozzá tartozó értékét pedig
az ordináta szám értékének tekintjük, a pontok egy olyan ösz-
szességét kapjuk, am ely szem léletesen a szokásos esetekben
görbét alkot. M inden görbepont m egfelel egy argum entum nak
a h ozzá tartozó függvényértékkel. így pl.

y = x2 - 4x

p arab o lát ad, am ikor is „y" a függvény értékére és egyúttal az

o rd in áta szám értékére utal, „x" pedig az argum entum ra és az
abszcissza szám értékére. H a összehasonlítjuk ezzel az

x(x - 4)

függvényt, azt találjuk, hogy ez általánosan bárm ely argum en­

tu m ra ugyanazt az értéket adja, m int az előbbi. Á ltalában

x2 - 4x = x(x - 4),

akárm ilyen szám ot veszünk x-nek. Ezért az a görbe, amelyet

ad, ugyanaz, m int am elyhez

y ^ =x ( x - 4)

révén jutunk. Ezt így fejezem ki: az x(x-4) függvény értékm e­

n ete ugyanaz, m in t az x2-4x függvényé.
H a azt írjuk, hogy

x2 - 4x = x(x - 4)„

akkor nem egy függvényt azonosítottunk egy m ásikkal, hanem

csak függvényértékeket tettünk egyenlővé egym ással. És ha ezt
az egyenletet úgy értjük, hogy érvényesnek kell lennie, akárm i­
lyen értékeket helyettesítünk is x helyébe, akkor ezzel egy

80
egyenlőség általánosságát fejeztük ki. De ebből a célból azt is
m ondhatjuk, hogy „az x(x - 4) függvény értékm enete m egegye­
zik az x2 - 4x függvényével", és ez m ár értékm enetek azonosí­
tása. Az, hogy egy függvényértékek közötti egyenlet általános­
ságát azonosságként, nevezetesen értékm enetek azonossága­
ként lehet felfogni, úgy vélem , nem bizonyítható, hanem logi­
kai alaptörvénynek kell tekinteni.5
Be lehet vezetni egy rövid jelölésm ódot a függvény értékm e­
netének jelölésére. Ebből a célból a függvény kifejezésében az
argum entum jelét valam ely latin kisbetűvel helyettesítem , az
egészet zárójelbe teszem, és elé teszem ugyanazt a b etű t cir-
cumflexszel. Ezek szerint pl.:

c(c2 - 4 c )

az x2- 4x függvény értékm enete és

a(a(a- 4))

az x{x-A) függvény értékm enete úgy, hogy

„c(c2 - 4c) = a(a(a - 4))"

a kifejezésünk arra, hogy az első értékm enet ugyanaz, m int a

második. A b etűket szándékosan választottam különbözőek-
nek, hogy jelezzem , sem m iképp sem szükséges ugyanazt v á­
lasztani. Bár
„x2 - 4x = x(x - 4)"

is ugyanazon értelm et fejezi ki, ha ú g y értjük, ahogy fent, de

más m ódon. U tóbbiban az értelem egy egyenlet általánossága­
ként nyilvánul meg, m íg az újonnan bevezetett kifejezés egy­
szerűen egy azonosság, m elynek m in d jobb, m ind bal oldala
önm agában lezárt jelentéssel bír. Az

„x2 - 4x = x(x - 4)"

5 A szokásos matematikai beszédmód sok fordulatában a 'függvény' szó

annak felel meg, amit én itt a függvény értékmenetének neveztem. De a
függvény a szó itt használt értelmében a logikailag elsó'dleges.

81
kifejezésben a bal oldal, önm agában tekintve, csak m eghatáro­
zatlan u l u tal egy szám ra, s ugyanígy a jobb oldal is. Ha csu­
pán,,;«:2 - 4x"-szel volna dolgunk, akkor „y2- 4y"-t is írhatnánk
helyette, anélkül hogy a jelentést m egváltoztatnánk; hiszen „y",
éppúgy, m int „x", csak m eghatározatlanul u tal egy számra. H a
azonban a két oldalt egyenletté egyesítjük, akkor m indkét ol­
d alon ugy an azt a betűt kell választanunk, és ezáltal valam i
olyant fejezünk ki, am it sem a bal oldal önm agában, sem a jobb
oldal, sem az azonosságjel nem tartalm az, nevezetesen éppen
az általánosságot, persze egy egyenlet általánosságát, de első­
sorban m égis egy általánosságot.

(1) Mint látjuk, Frege nem ad explicit definíciót arra, hogy mit értsünk
egy függvény értékmenetén, csupán azt definiálja, hogy két függvény
értékmenete mikor tekintendő azonosnak. Az [V]-ben bevezetett lo­
gikai nyelvben (amely a fogalomírás továbbfejlesztett változata) axi­
ómaként szerepel az, amit az utolsó előtti bekezdés végén Frege nem
bizonyítható logikai alaptörvénynek tekint, nevezetesen hogy
,,Vx(/0t) = g(x)Y' kifejezhető mint c ■fic) = á •g(a).
A „ c • /(c)" alakú kifejezésekben a circumflex szerepe hasonló az
'V' kvantor szerepéhez a „Ve •/(c)" alakú kifejezésekben: a „c" hatás­
körében c előfordulásai kötöttnek számítanak (nem helyettesíthetők be
nevekkel). Ezért „c" hatáskörét is egyértelműen ki kell jelölni (össze­
tett kifejezés esetén zárójelekkel közrefogni). (Lásd [I],ll. §-t és a
kommentárokat.) Természetesen c helyett más betű (változó) is szere­
pelhet. - Ahogyan a kvantifikált változók jelölésére speciális (neveze­
tesen: gót) betűket alkalmaz Frege, úgy a circumflexes változók jelö­
lésére is extra betűket használ: magánhangzókat jelölő görög kisbetű­
ket (a, e) s a circumflex helyett spiritus lenist tesz föléjük (á, é). Mint
a kvantifikáció esetén, itt sem indokolt a különleges betűk használata,
ezért ezt is mellőzzük. A circumflex használata B. Russelltől származik.

A hogyan az általánosság kifejezésekor a betűvel utalunk hatá­

ro zatlanul a számra, ugyan ú g y szükségünk v an arra is, hogy
függvényre utaljunk határozatlanul egy betűvel. Erre legtöbb­
ször a z /é s az F betűket használjuk oly m ódon, hogy ,,/(x)"-ben
és „F(x)"-ben x az argum entum ot képviseli. Itt a függvény
kiegészítésre szoruló volta ú g y jut kifejezésre, hogy az / vagy
az F b etű zárójelpárral jár együtt, am elynek belseje az argum en­
tum jel felvételére szolgál. Ezek szerint

82
 ,ä ■f(a)

egy m eghatározatlanul hagyott fü ggvény értékm enetére utal.

H ogyan szélesedett ki a függvény szó jelentése a tu d o m án y
előrehaladásával? Itt két irányt különböztethetünk m eg. Elő­
ször ugyanis kiszélesedett azoknak a szám olási m ódoknak a
köre, am elyek függvények képzéséhez vezettek. Az összeadás,
szorzás, hatványozás és m egfordításaik mellett fölléptek m ég
a különböző fajta határátm enetek, an élk ü l azonban, h ogy m in­
dig világosan tu d atáb an lettek volna annak a lényeges újnak,
am it ezáltal felvettek. Továbbm entek, és szinte kényszerítve
voltak a köznyelvhez menekülni, m ivel az analízis jelölésnyelve
csődöt m ondott, m ikor pl. olyan függvényről volt szó, am elynek
értéke racionális argum entum okra 1, irracionálisakra 0.
M ásodszor pedig kiszélesedett a zo k n ak a dolgoknak a köre,
am elyek argum entum ként és függvényértékként felléphetnek,
a kom plex szám ok bevezetésével. E zzel együtt tágabban kellett
m eghatározni az „összeg", „szorzat" stb. kifejezések értelm ét is.
En m ost m indkét irányban továbbm egyek. Először is a +, -
stb. jelekhez, m elyek függvénykifejezések képzésére szolgál­
nak, m ég hozzáveszek olyan jeleket, m int =, >, <, úgyhogy
beszélhetek pl. az x1 = 1 függvényről, ahol x, m int korábban, az
argum entum ot képviseli. Az első id ev ág ó kérdés az, hogy m ik
ennek a függvénynek az értékei k ülönböző argum entum okra.
H a x-et egym ás u tá n a -1, 0, 1, 2 szám okkal helyettesítjük,
rendre ezt kapjuk:

Ezen azonosságok k ö zü l az első és a harm adik igaz, a többi

ham is. A zt m ondom tehát: „függvényünk értéke egy igazság­
érték", és m égkülönböztetem az ig azság igazságértékét a h a­
m isságétól. Az egyiket röviden az Igaznak, a m ásikat a H am is­
nak nevezem . Ezek szerint pl. „22= 4" az Igazat jelöli, éppúgy,
ahogy 22 a 4-et jelöli. És 22 = 1 a H a m isat jelöli. Ennélfogva

ugy an azt jelölik, ti. az Igazat, tehát

83
-$ L ^
(22= 4) = (2 > 1)
helyes azonosság.
(2) Az igazságértékeket Frege (absztrakt) tárgyaknak tekinti, amelye­
ket a 'das Wahre', 'das Falsche' tulajdonnevekkel jelöl; ezt a felfogást
igyekszünk érzékeltetni e tulajdonneveknek 'az Igaz', 'a Hamis' kife­
jezésekkel való fordításával. Mindenigaz mondat megnevezi (jelöli)
az Igazat, s minden hamis mondat a Hamisat. így két igaz mondat (s
ugyanígy két hamis is) összekapcsolható az azonosság jelével, amely,
ezek szerint, a jelöletek azonosságának kifejezésére szolgál, nem pedig
- mint a Fogalomírásban - differenciálatlanul a „tartalom" azonossá­
gának kifejezésére. (Vö. [I] 8. §-ával.) Látható, hogy Frege a kijelentő
mondatokat neveknek tekinti (az igazságértékek neveinek). E szemlélet
feladásával a mondatok nem kapcsolhatók össze azonosságjellel (ha­
nem csak a bikondicionális '=' jelével).

Kézenfekvő itt az az ellenvetés, hogy hiszen „22 = 4" és „2 > 1"

egészen m ást m ondanak, teljesen különböző gondolatokat fe­
jeznek ki; de hiszen „24 = 42" és „4 • 4 = 42" is teljesen különböző
gondolatokat fejeznek ki, és mégis lehetséges „24"-t „4 • 4"-gyel
helyettesíteni, m ivel a két jelnek ugyanaz a jelölete. Ihnen lát-
ható, hogy a jelölet azonosságának nem következm énye a gon­
do lat azonossága. H a azt m ondjuk, hogy „az Alkonycsillag
olyan bolygő7m elynek keringési ideje kisebb a Földénél", ak­
k o r m ás gondolatot fejezünk ki, m int abban a m ondatban, hogy
„a Hajnalcsillag olyan bolygó, m elynek keringési ideje kisebb
a Földénél"; hiszen aki nem tudja, hogy azA lkonycsillag nem
m ás, m int a Hajnalcsillag, az egyiket igaznak,_a_másikat ham is­
n ak vélheti; és a két m ondatnak m égis ugyanazt kell jelölnie,
m ert csak az „A lkonycsillag" és a „Hajnalcsillag" kifejezéseket
cseréltük föl, m elyeknek ugyanaz a jelöletük, ti. egyazon égitest
tulajdonnevei. M eg kell különböztetni a jelentést (értelmet) és
a jelöletet. ,,24" é§ „42" jelölete azonos, azaz ugyanannak a
szám nak a tulajdonnevei; de nem ugyanaz a jelentésük; és
ezért, bár „24 = 42"-nek és „4 • 4 = 42"-nek ugyanaz a jelölete, de
nem ugyanaz a jelentése; azaz ebben az esetben: nem ugyanazt
a gondolatot tartalm azzák.6

6 Nem tévesztem szem elől, hogy ez a megoldás első hallásra önkényesnek

és mesterkéltnek tűnhet, és behatóbb megalapozást igényel. Vö. a jelentésről és
a jelöletről szóló, a közeljövőben megjelenő dolgozatommal. (Lásd e kötetben
[IV] alatt.)

84
 Tehát ugyanazon alapon, am elyen ezt írjuk:

„24 = 4 - 4 "
ezt is írhatjuk
„(24 = 42) = (4 - 4 = 42)",
és
„(22 = 4) = (2 > 1)".

(3) Itt találkozunk előszór a jelölet (Bedeutung) és a jelentés (vagy ^

értelem, Sinn) megkülönböztetésével (lásd e cikk elején a bevezető
kommentárt is). A megkülönböztetés finomabb kidolgozását találjuk
[III]-ban, de főleg [IV]-ben. - Frege a tárgyak neveit tulajdonnevekként
aposztrofálja; helyesebb lenne az individuumnév kifejezés, azzal, hogy
egy individuumnév lehet tulajdonnév (amelynek jelöletét konvenció
rögzíti) vagy leírás (deskripció), amelynek jelöletét döntően a név
jelentése határozza meg. Pl. '3' tulajdonnév, viszont 'a legkisebb pá­
ratlan törzsszám' leírás (jelöletük azonos).

Feltehető ezek u tá n a kérdés, hogy m i célt szolgál az =, >, <,

jelek felvétele azok körébe, am elyek függvénykifejezések kép­
zésére szolgálnak. Ú gy tűnik, egyre több követőt talál az a
nézet, mely szerint az aritm etika továbbfejlesztett logika, azaz
hogy az aritm etikai törvények szigorúbb m egalapozása tisztán
logikai törvényekhez és csak ilyenekhez vezet vissza. M agam
is ezen a vélem ényen vagyok, és erre alapozom azt a követelést,
hogy az aritm etikai jelölésnyelvet logikaivá kell kiszélesíteni.
H ogyan történjék ez esetünkben, arra fogok m ost utalni.

(4) Ez a szöveg Frege ún. logicista matematikafilozófiájára utal.

Láttuk, hogy x2 = 1 függvényünk értéke m indig a két igazság­

érték valamelyike. A m ikor egy m eghatározott argum entum ra,
pl. -1-re a függvényérték az Igaz, ezt így fejezhetjük ki: „a -1
szám nak m egvan az a tulajdonsága, hogy a négyzete 1", vagy
rövidebben: „-1 az 1-nek egy négyzetgyöke", vagy „-1 az 1
négyzetgyökének fogalm a alá esik". H a az x2 = 1 függvény
értéke egy arg u m en tu m ra, pl. 2-re, a H am is, ezt így fejezhetjük
ki: „2 nem négyzetgyöke 1-nek", vagy „2 nem esik az 1 négy­
zetgyökének fogalm a alá". Ebből láthatjuk, m ilyen szorosan

85
függ össze az, am it a logikában fogalom nak neveznek, azzal,
am it függvénynek nevezünk. Sőt éppenséggel ezt is m o n d h at­
juk: a fogalom olyan függvény, am elynek értéke m indig igaz­
ságérték. Az
(x + l ) 2 = 2{x + 1)

függvény értéke is m in d ig igazságérték. A z Igazat kapjuk függ­

vényértékként pl. a -1 argum entum ra, és ezt így is ki tudjuk
fejezni: a -1 olyan szám , am ely 1-gyel kisebb egy olyan szám ­
nál, am elynek négyzete egyenlő a kétszeresével. Ezzel a -1
szám nak egy fogalom alá esését fejeztük ki. A z

x 2 = 1 és az (x + l) 2 = 2(x + 1)

függvényeknek u g y an a rra az argum entum ra m indig ugyanaz

az értékük, nevezetesen -1-re és 1-re az Igaz, m inden m ás
argum entum ra a H am is. A korábban m egállapítottak szerint
azt fogjuk tehát m o ndani, hogy e függvényeknek ugyanaz az
értékm enetük, és ezt így fejezzük ki jelekben:

c(c2 = 1) = a((a + 1)2 = 2(ű +1)).

A logikában ezt a fogalm ak terjedelme azonosságának nevezik.

Ezek szerint fogalom terjedelem nek nevezhetjük egy olyan
függvény értékm enetét, am elynek értéke m inden argum en­
tum ra igazságérték.
N em állunk m eg az azonosságoknál és egyenlőtlenségeknél.
Az azonosságok nyelvi formája kijelentő m ondat. Egy kijelentő
m ondat jelentésként egy gondolatot tartalm az - vagy legalább­
is igényt tart rá, hogy tartalm azzon egy gondolatot és ez a
gondolat általában igaz vagy hamis; azaz általában igazságér­
tékkel bír, am it u g y an ú g y a m ondat jelöletének kell felfogni,
m int ahogyan a 4 szám a „2 + 2" kifejezés jelölete, vagy m int
London az „A nglia fővárosa" kifejezés jelölete.

(5) Frege fogalomkoncepciója első hallásra különösnek tűnhet, ennek

ellenére lényegében megegyezik a korabeli „általános fogalom" tradi­
cionális felfogásával. Megközelítésének újdonsága az, hogy az általá­
nos fogalmakat az egyargumentumú függvények speciális esetének
tekinti. Mivel az ilyen függvények értékei igazságértékek, és mert

86
utóbbiak száma kettő, egy ilyen függvény értékmenetének ismereté­
hez tökéletesen elegendő pl. azon argumentumok összességének is­
merete, amelyekre a függvény értéke az Igaz (hiszen ezzel azt is
tudjuk, hogy az összes többi argumentumra a függvény értéke a
Hamis). Következésképp: egy általános fogalomnak mint függvény­
nek az értékmenete egyértelműen megadható azon tárgyak osztályá­
val, amelyekre a függvény értéke az Igaz. Ez az osztály azonban nem
más, mint azon tárgyak osztálya, amelyek a szóban forgó fogalom „alá
esnek", s éppen ezt nevezik az illető fogalom terjedelmének. így, ha fix)
fogalom (a Frege-féle értelemben), akkor

xfix) = [x:f(x)l

ahol az azonosság jobb oldala, a modern halmazelméleti jelöléssel,

azon x dolgok osztályát jelöli, amelyekre fix) igaz. Ha fix) nem foga­
lom, hanem olyan függvény, melynek értékei nem (vagy nem mindig)
igazságértékek, akkor értékmenete azon rendezett párok osztályával
adható meg, melyekben az első tag argumentumérték, a második tag
a hozzá tartozó (egyértelműen meghatározott) függvényérték. Ekkor:

x-fix) = {<x,y >: fix) = y\

ahol „< x, y >" azt a rendezett párt jelöli, melynek x az első, y pedig a
második komponense; az azonosság jobb oldala így olvasható: „azon
< x, y > rendezett párok osztálya, amelyekre fix) azonos y-nal". (A
függvény fogalmába beletartozik, hogy egy argumentumértékhez egy
és csak egy függvényérték járul.)

A kijelentő m o n d ato k általában - u g y an ú g y , m int az azonos­

ságok, vagy az egyenlőtlenségek, vagy az analitikus kifejezések
-fe lb o n th a tó k két o ly an részre, m elyek k ö zü l az egyik ö n m a­
g áb an lezárt, a m ásik kiegészítésre sz o ru ló , kitöltetlen. így
pl. a
„C aesar m eghódította G alliát"

m o n d ato t felbonthatjuk a „Caesar" és a „m eghódította Galliát"

részekre. A m ásodik rész kitöltetlen, ü re s hellyel jár együtt, és
csak azáltal kerül napvilágra egy lezárt értelem , ha ezt a helyet
kitöltjük egy tulajdonnévvel vagy oly an kifejezéssel, am ely
tulajdonnevet képvisel. Ennek a kitöltetlen résznek [vagyis a
„m eghódította G alliát" kifejezésnek] a jelöletét itt is függvény­
nek nevezem . Ebben az esetben az arg u m e n tu m Caesar.

87
 Látjuk, hogy itt egyúttal kiterjesztést hajtottunk végre a m á­
sik irányban is, nevezetesen abban a tekintetben, hogy mi
léphet föl argum entum ként. Többé nem csupán szám okat en­
g ed ü n k meg, hanem tárgyakat általában, ahol m indenesetre a
szem élyeket is a tárgyakhoz szám ítom . M ár előzetesen beve­
zettü k lehetséges függvényértékként a két igazságértéket. To­
vább kell m ennünk, és a tárgyakat korlátozás nélkül m eg kell
engednünk függvényértékként. H ogy erre p éld át lássunk, in­
duljunk ki a következő kifejezésből:

„a ném et birodalom fővárosa".

Ez nyilvánvalóan tulajdonnevet képvisel, és egy tárgyat jelöl.

H a felbontjuk a
„fővárosa"

és „a ném et birodalom " részekre, am ikor is a birtokviszony

form áját az első részhez szám ítom , akkor az előbbi kitöltetlen,
m íg az utóbbi önm agában lezárt. A korábbiaknak m egfelelően
az
„x fővárosa"

kifejezést függvénynek nevezem . H a argum entum ának a né­

m et birodalm at vesszük, értéke Berlin.
M iután a tárgyakat korlátlanul m egengedtük argum entum ­
ként és függvényértékként, az a kérdés, hogy m it is nevezünk
itt tárgynak. Lehetetlennek tartok egy iskolás definíciót, m ert
itt valami olyannal van dolgunk, am ely egyszerűségénél fogva
nem enged m eg logikai felbontást. Csak utalni lehet arra, am ire
gondolunk. R öviden csak ennyit lehet m ondani: Tárgy m inden,
am i nem függvény, tehát am inek a kifejezése nem jár együtt
üres hellyel.

(6) Frege megközelítésmódjának grammatikai vetületét a modern

logika teljes mértékben akceptálja (sőt a természetes nyelvek logikai
modellálását megkísérlő ún. kategoriális grammatika s néhány más
modern nyelvészeti irányzat is). Eszerint valamely nyelv kifejezései­
nek tipizálásakor megkülönböztetünk alapkategóriákat és funktorkate-
góriákat. Az alapkategóriák közül legfontosabb az individuumnév és a
kijelentő'mondatosttégoriája. Frege e két kategóriát egyesíti, mert szá­
mára a kijelentő mondatok az igazságértékek nevei. (A modern lo-

88
gikusok közül ezt teszi pl. A. Church, akinek nézetei talán legközelebb
állnak Frege eszméihez. Lásd pl. [57], Introduction és [58].) Ez az
összevonás mint technikai fogás akceptálható - saját keretei között ezt
Frege konzekvensen és konzisztensen csinálja -, de persze nem köte­
lező: szemantikai és filozófiai megfontolások szólnak ellene. A funk-
torok különféle - igen változatos - kategóriáiba éppen olyan nyelvi
kifejezések tartoznak, amelyek jelöletét Frege függvényeknek nevezi.
Tehát a funktorok „kiegészítésre szoruló", egy vagy több üres helyet
tartalmazó nyelvi kifejezések, amelyekből az üres helyek megfelelő
kitöltése után rendszerint az alapkategóriák valamelyikébe tartozó
kifejezést kapunk. - Ez a grammatikai vetület - amely mögött persze
szemantikai anticipáció húzódik meg - alkotja Frege megközelítésmód­
jának maradandó értékét.

A kijelentő m o n d ato k nem tartalm azn ak üres helyet, így jelö-

letüket m indig tárgynak lehet tekinteni. Ez a jelölet viszont egy
igazságérték. T ehát a két igazságérték is tárgy.
Korábban értékm enetek közötti azonosságokat írtunk föl, pl.

„c(c2 -4 c ) = a(fl(a- 4))".

Ezt felbonthatjuk a „(c2 - 4c)" és a „ ( ) = (a(a - 4))" részekre. Az

utóbbi rész kiegészítésre szorul, m ivel az azonosságjeltől balra
ü res helyet tartalm az. Az első rész, „(c2 - 4c)", önm agában
teljesen lezárt, teh át tárgyat jelöl. Függvények értékm enetei
tárgyak, habár a függvények m a g u k nem azok. (c2 = l)-et
értékm enetnek neveztük, de m o n d h atju k az 1 négyzetgyöke
fogalom terjedelm ének is. Tehát a fogalom terjedelm ek is tár­
gyak, habár a fogalm ak m aguk n em azok.

(7) A fregei ontológia, amely már elismerte az igazságértékeket mint

absztrakt tárgyakat, most további absztrakt tárgyakkal bővül: a függ­
vények értékmenetei s velük együtt a fogalomterjedelmek is (abszt­
rakt) tárgyak. Ha az utóbbiak osztályok, akkor tehát az osztályok is
tárgyak.

M iután kiterjesztettük az arg u m entum nak vehető dolgok kö­

rét, pontosabban kell rögzítenünk a m ár használatban levő
jelek jelöletét. A m íg a tárgyak köréből csak az egész szám okat
vizsgáljuk az aritm etikában, am íg „a + fc>"-ben az a, b betűk csak
egész szám okra utalnak, addig az összeadásjelet csak egész

89
szám okra kell értelmezni. H a kiterjesztjük azon tárgyak körét,
am elyekre „a" és „b" utalhat, szükségessé válik az összeadásjel
új m agyarázata is. A tudom ányos szigor olyan intézkedéseket
követel m eg, amelyek biztosítják, hogy egyetlen kifejezés se
lehessen jelölet nélküli, h ogy sohase szám oljunk, anélkül hogy
észrevennénk, üres jelekkel, abban a hiszem ben, hogy tárgyak­
kal v an dolgunk. K orábban rossz tapasztalatokat szereztünk a
divergens végtelen sorokkal. Szükséges tehát olyan m egállapo­
dások at tenni, amelyekből kiderül, hogy m it jelent pl.

«CD +1",
ha „ 0 ' a N ap o t jelöli. H ogy m ilyenek ezek a m egállapodások,
az viszonylag közömbös; lényeges azonban, hogy m egtegyük
őket, h o g y „a + b"-nek legyen jelölete, bárm ilyen m eghatározott
tárg y jelét helyettesítjük is „a" és „b" helyébe. A fogalm akat
illetően ahhoz a követelm ényhez jutunk, hogy m inden ar­
g u m en tu m ra legyen értékként igazságértékük, azaz m inden
tárg y ra m eghatározott legyen, hogy a fogalom alá esik-e, vagy
sem; m ás szavakkal: fogalm akra nézve az éles elhatárolás kö­
vetelm ényéhez jutunk, ennek teljesítése nélkül lehetetlen lenne
logikai törvényeket fölállítani róluk. Az olyan x argum entu­
m okra, am elyekre „x + 1" jelölet nélküli lenne, az x + 1 = 10
függvénynek sem volna értéke, tehát igazságértéke sem, így
an n ak a fogalom nak, hogy

ami 1-gyel m egnövelve 10-et ad,

nem lennének éles határai. A fogalm ak éles elhatárolásának

követelm énye tehát m aga u tá n vonja a függvényekre nézve
általánosan azt, hogy m in d en argum entum ra legyen értékük.

(8) Frege itteni követelménye természetesen nem a köznyelvre, hanem

a tudományok szaknyelvére - mindenekelőtt az aritmetika nyelvére
- vonatkozik. De még így is teljesíthetetlenül szigorúnak bizonyult;
ennek oka [VI] végén fog kiderülni. Meg kell elégednünk azzal a
szerényebb követelménnyel, hogy egy tudományos nyelv esetén rög­
zítjük azon dolgok osztályát (illetve osztályait), amelyekre a nyelv
kötött változói (illetve ezek különböző típusai) utalhatnak.

90
 Az igazságértékeket eddig csak m in t függvényértékeket és
nem m int argum entum okat vizsgáltuk. A m ost m o n d o ttak
szerint egy függvénynek akkor is értékkel kell bírnia, h a argu­
m entum ának igazságértéket veszünk; d e e célból a szokásos
jeleket illetően akárhogyan m egállapodhatunk anélkül, hogy
különösképpen tekintetbe vennénk, m it határozunk m eg. Meg
kell azonban vizsgálnunk néhány olyan függvényt, am ely ép­
p en akkor fontos szám unkra, am ikor argum entum a igazság­
érték.
Bevezetem ilyenként a

—x

függvényt, am ennyiben rögzítem, h o g y ennek a függvénynek

az értéke az Igaz legyen, am ennyiben argum entum nak az Iga­
zat vesszük, ezzel szem ben m inden m ás esetben a függvény
értéke a Ham is; tehát akkor is, ha az argum entum a H am is, és
akkor is, ha nem igazságérték. Ezek szerint pl.

— 1+3=4
az Igaz, m íg
— 1 + 3 = 5,
és
—4

a Hamis. Ennek a függvénynek az értéke tehát m aga az arg u ­

m entum , am ennyiben az egy igazságérték. Ezt a vízszintes
vonalat korábban tartalom vonalnak neveztem , m ely elnevezés
m a m ár nem tűnik megfelelőnek. M ost egyszerűen a vízszin­
tesnek szándékozom nevezni.

(9) A Fogalomírásban (lásd [I], 2. §) Frege még kiköti, hogy a tartalom­

vonal után következő kifejezésnek mindig megítélhető tartalmat kell
kifejeznie. Ez a korlátozás most elesik: a „— x" függvényben az x
változó tetszőleges névvel helyettesíthető. (A mondatok is nevek,
tehát x helyettesíthető [kijelentő] mondattal is.) Mindenesetre, a „— x!'
függvény értéke, x minden értékére, a két igazságérték valamelyike.
E függvénnyel kezdődik az igazságfüggvények bevezetése. A mai
logikában - Fregétől eltérően - kikötik, hogy az igazságfüggvények

91
argumentumai csakis igazságértékek lehetnek. így az igazságértékek,
ha netán „tárgyak" is, másféle tárgyak, mint azok, amelyek a „közön­
séges" függvények argumentumaiként szóba jöhetnek.
Továbbra is tartjuk azt a konvenciót, hogy az ítélet '|—' jelét felbon­
tatlannak tekintjük. Ezért, ha egy „—A" alakú kifejezésre kell alkal­
maznunk, így írjuk: „|— (—A)". Frege ehelyett egyszerűen „|— A"-1
ír, hiszen számára a '|—' vízszintes része a most bevezetett függvény
jele, és csak a függőleges rész az ítélés jele. Viszont, ha A olyan
kifejezés, amely már önmagában is igazságértéket jelöl, akkor — A"
Frege-féle értelmezésében a vízszintes vonal redundáns. Mivel az
utóbbi eset a gyakoribb, a mi konvenciónk kevésbé redundáns.
Mivel „x = x" az x minden értékére az Igazat jelöli, azért „x = (a =
x)" az Igazat jelöli, ha x-et az Igazzal helyettesítjük, és a Hamisat jelöli,
ha x-et bármi mással helyettesítjük. így e függvény értékmenete azo­
nos a „— x" függvény értékmenetével; tehát az utóbbi bevezetése
alighanem fölösleges.

H a egy azonosságot vagy egyenlőtlenséget íru n k fel, pl. 5 > 4,

ezzel rendszerint egyúttal egy ítéletet is ki ak a ru n k fejezni;
esetünkben állítani akarjuk azt, hogy 5 nagyobb, m int 4. Az
im ént kifejtett felfogás szerint „5 > 4" vagy „1 + 3 = 5" csak
igazságértékek kifejezései, anélkül hogy ezzel állítanánk vala­
m it. Elkerülhetetlennek látszik, hogy elválasszuk az ítéletet
attól, amiről ítélünk, m ert különben nem tu d n án k kifejezni a
p u szta feltevést, egy eset feltételezését anélkül, hogy ne ítél­
nén k egyúttal a fennállásáról is. Szükségünk v an tehát egy
külön jelre, hogy állíthassunk valam it. Ehhez egy függőleges
vonalat alkalm azok a vízszintes bal szélén; pl. azt, hogy 2 + 3
azonos 5-tel, így állítjuk:

„I— 2+3 = 5".

Ez nem pusztán jelöl egy igazságértéket, m int „2 + 3 = 5",

hanem azt is állítja róla, hogy az az Igaz.7
A z ezután következő legegyszerűbb függvény az lehet,
am elynek értéke éppen azokra az argum entum okra a Hamis,
am elyekre — x értéke az Igaz, és m egfordítva, azokra az argu-

7 Az ítélet jelét nem lehet függvénykifejezés képzéséhez felhasználni, mert

az nem szolgál a többi jellel együtt tárgy megjelölésére. „|— 2 + 3 = 5" nem jelöl
meg semmit, hanem állít valamit.

92
m eritum okra, am elyekre — x értéke a Hamis, azokra Igaz az
értéke. Ezt így jelölöm:
~ x,

ahol a hullám vonal a tagadás jele. Ez felfogható olyan függ­

vényként, m elynek argum entum a — x, m ert

(~x) = ( - ( — *)).
Egyben
(—(~ *)) = (~ x),

m ert ~ x értéke m indig igazságérték. Ezek szerint pl. (22 =

5)" az Igazat jelöli, és alkalm azhatjuk rá az ítélet jelét:

I----- (22= 5),

m iáltal állítjuk, hogy 22 = 5 nem az Igaz, vagyis 22 n em 5. De „~

2" is az Igaz, m ivel —2 a Hamis:

I-----2;

azaz 2 nem az Igaz.

(10) Mint a Fogalomírásban (lásd [I], 7. §), itt is '~r' jelöli az eredetiben
a negációt. A jel kétféle módon is felbontottnak gondolható: ,_r(—)'
é s ' (t )'; egyik felbontás sem befolyásolja jelentését. A jelölés módo­
sítása következtében itt némileg el kellett térnünk a szó szerinti fordí­
tástól. - Emeljük ki, hogy a x" függvény is értelmezve van minden
tárgyra.

Azt, hogy hogyan fejezem ki az általánosságot, egy példán

láthatjuk legjobban. Legyen feladatunk kifejezni, hogy m inden
tárgy önm agával azonos.

x-x

egy függvény, m elynek argum entum ára „x"-szel u talunk. Azt

kell tehát kim ondanunk, hogy ennek a függvénynek az értéke
m indig Igaz, b árm it veszünk is argum entum ának. N os,

93
 „Va •/(a)

jelöletén az Igazat értem , h a az fix) függvény értéke m indig az

Igaz, b árm i is az a rg u m e n tu m a ; m in d en m ás esetben jelölje
„Va • fia)" a H am isat. A z x - x függvényt tekintve, az első
esettel van dolgunk. így tehát

„Va(a = a)"

az Igaz, és ezt így írjuk

|— Va(a = a).

(11) Az eredeti jelölést illetően lásd [I], 11. §.

„a" helyett bárm ilyen m ás latin betűt is választhattunk volna

azok kivételével, am elyek, m int /, F, függvényjelként szolgál­
nak.
Ez a jelölésm ód biztosítja azt a lehetőséget, hogy tagadjunk
valam ely általánosságot, m in t pl. ezt:

Va(a2 = 1).

U gyanis Va(a2 = 1) a H am is, m ivel az x1 = 1 függvény értéke

nem m inden arg u m entum ra az Igaz. Ugyanis pl. a 2 argum en­
tu m ra 22 = 1; ez pedig a Ham is. H a viszont Va(a2 = 1) a Hamis,
akkor - aszerint, am it a tagadásjelről fent leszögeztünk — Va(a2
= 1) az Igaz. Tehát

I— ~ \/aia2 = 1);

azaz: „nem m inden tárgy négyzetgyöke 1-nek", vagy „vannak

tárgyak, amelyek nem négyzetgyökei 1-nek".
Ki lehet azt is fejezni, hogy 1-nek vannak négyzetgyökei?
Nyilván! - csak az x2 = 1 függvény helyett a ~ (x2 = 1) függvényt
kell vennünk.

„Va ~ (a2 = 1)

94
a H am isat jelöli, m ert a ~ (x2 = 1) függvény értéke nem m inden
arg u m en tu m ra az Igaz. Pl. ~ ( l 2 = 1) a Ham is, m ert l 2 = 1 az
Igaz. M ivel teh át Va ~ (a2 = 1) a Ham is, így ~ Va ~ (a2 = 1) az
Igaz:
|----- Va ~ (a2= 1),

azaz: „nem m in d en argum entum ra lesz a ~ (x2 = 1) függvény

értéke az Igaz", vagy „nem m inden argum entum ra lesz az x2 =
1 függvény értéke a H am is", vagy „1-nek van legalább egy
négyzetgyöke".
K övetkezzen itt m ég néhány példa jelekben és szavakban:

|----- Va ~ (a > 0),

létezik legalább egy pozitív szám;

|----- Va ~ (a < 0),

létezik legalább egy negatív szám;

|----- Va ~ (a3 - 3 a 2 + 2a = 0),

az x3 - 3x2 + 2x = 0 egyenletnek van legalább egy gyöke. Innen

látható, hogyan fejezhetők ki a fontos egzisztenciatételek. H a
egy fogalom ra határozatlanul utalunk az / függvénybetűvel,
akkor
~ Va ~ f(a)

az a form a, am ely az előző példákat, az ítéletvonaltól eltekint­

ve, tartalm azza. Ebből a form ából a

Va ~ (a2 = 1)", Va ~ (a 0)",

Va ~ (a 0)", „~ Va ~ (ű3 - 3 a 2 + 2a = 0)"

kifejezések hasonló m ódon jönnek létre, m int pl. x2-ből „ l 2",

„22", „32". A hogyan x2 esetében olyan függvénnyel van dol­
gunk, am elynek argum entum ára „x" utal, ú g y Va ~ f{a)"
olyan függvény kifejezése, m elynek argum entum ára az / utal.
Egy ilyen függvény nyilvánvalóan alapjában különbözik az

95
ed d ig vizsgáltaktól; m ivel argum entum aként csak függvény
szerepelhet. Ahogyan a függvények alapjában különböznek a
tárgyaktól, ugyanúgy azok a függvények, am elyeknek arg u ­
m en tu m ai függvények és csakis függvények lehetnek, alapve­
tően különböznek azoktól a függvényektől, am elyeknek arg u ­
m en tu m ai csakis tárg y ak lehetnek. U tóbbiakat elsőfokú, előb­
bieket m ásodfokú függvényeknek nevezem . U gyanígy m egkü­
lönböztetek első- és m ásodfokú fogalm akat is.8 M ásodfokú
függvényeket tulajdonképpen régóta ism erünk az analízisben,
pl. ilyenek a határozott integrálok, am ennyiben az integrálan­
d ó függvényt tekintjük argum entum nak.

(12) Másodfokú fogalomra illusztrációként említhetjük azt, amire a

„minden pozitív egész szám" kifejezés utal. Ez a példa az [I] 9. §-ában
szerepelt, ott még megoldás nélkül. Ha ez valóban másodfokú fogal­
mat jelöl, akkor üres helyet kell tartalmaznia egy elsőfokú függvény
számára. Valóban, a kifejezés logikai szerkezete a fogalomírás jelrend­
szerével így adható vissza:

Vx (x pozitív egész szám o f(x)).

Itt f{x) elsőfokú egyargumentumú függvényekkel helyettesíthető be,

pl. azzal, hogy „x előállítható négy négyzetszám összegeként".

A z eddigiekhez hozzáfűzhetünk m ég néhány m egjegyzést a

kétargum entum ú függvényekről. Függvénykifejezéseket úgy
k ap tu n k , hogy a tárgyak összetett jeleit felbontottuk kitöltött és
kitöltetlen részekre. Pl. az Igaz

„3 > 2"

jelét felbontjuk „3"-ra és „x > 2"-re. Az „x > 2" kitöltetlen részt

tovább bonthatjuk u g y an e zen a m ódon „2"-re és „x > y"-ra,
ahol y azt az üres helyet jelzi, am elyet előzőleg a „2" töltött ki.

x> y

8Vö. Az aritmetika alapjai c. írásommal, 53. § vége, ahol „másodfokú" helyett

„másodrendű"-t mondtam. Isten létezésének ontológiai bizonyítása abban a
hibában szenved, hogy a létezést elsőrendű fogalomként kezeli.

96
esetében k étargum entum ú függvénnyel van dolgunk, az egyik
argum entum ra „x", a másikra „y” utal, és

3> 2

ennek a függ v én y n ek az értéke a 3 és a 2 argum entum okra. Itt

olyan függvénnyel van dolgunk, am elynek értéke m indig igaz­
ságérték. Az ilyen tulajdonságú egyargum entum ú függvénye­
ket fogalm aknak neveztük; két arg u m en tu m esetén relációk­
nak nevezzük őket. Relációk pl.

x2 + y2 = 9
és
x2 + y2 > 9,
m íg az
2 2
* +y

függvény értékei számok. Tehát ez utóbbit nem fogjuk reláció­

nak nevezni.
M egem líthetünk itt egy nem aritm etikai jellegű függvényt is.
Az
y=>*

függvény értéke legyen a H am is, ha y-argum entum ának az

Igazat vesszük, és ugyanakkor v-argum entum ának egy olyan
tárgyat, am ely n e m az Igaz, m inden m ás esetben legyen a függ­
vény értéke az Igaz. Ezen függvény argum entum ainak m indig
vehetjük — x-et és — y-t is, azaz igazságértékeket.

(13) Az eredeti jelölés ugyanaz, mint a Fogalomírás 5. §-ában. Most e

függvény argumentumai is tetszőleges tárgyak lehetnek. Ha egyik
argumentuma sem igazságérték, akkor a függvény értéke az Igaz.
Csak akkor kapjuk függvényértékként a Hamisat, ha az előtag az
Igazat jelöli, az utótag pedig valami mást (akár a Hamisat, akár olyan
tárgyat, amely nem igazságérték).

Az egyarg u m en tu m ú függvények között m egkülönböztettünk

első- és m ásodfokúakat. Itt (ti. a kétargum entum ü függvények
körében) nag y o b b változatosság lehetséges. Egy kétargum en­
tu m ú függvény a két argum entum ára nézve lehet egyező vagy

97
eltérő fokú is: egyenlő fokú, egyenlőtlen fokú függvények. Az
ed dig vizsgáltak egyenlő fokúak voltak. A differenciálhánya­
dos p éld áu l egyenlőtlen fokú függvény, ha argum entum aként
a differenciálandó függvényt és ennek azon argum entum át
vesszük, amelyben differenciálandó; vagy ilyen a határozott in­
tegrál is, am ennyiben az integrálandó függvényt és a felső
h atárt vesszük argum entum nak. Az egyenlő fokú függvények
újra feloszthatok első- és m ásodfokúakra. M ásodfokú pl.

F(/(l)),

ahol F és / az argum entum okra utalnak.

A m ásodfokú egyargum entum ú függvények között különbsé­
get kell tenni aszerint, hogy az argum entum egy- vagy kétar­
g u m en tu m ú függvény lehet-e; mivel a kétargum entum ú függ­
vények annyira lényegesen különböznek az egyargum entu-
m úaktól, hogy az egyik n em léphet fel ugyanazon a helyen
argum entum ként, m int a m ásik. Egyes m ásodfokú egyargu­
m en tu m ú függvények egyargum entum ú, m ások kétargum en­
tu m ú függvényt kívánnak m eg argum entum ként, és ez a két
osztály élesen elválik.

VeVd(/(e, d) z> Vű(/(e, a) z> (d = a)))

p éld a olyan egyargum entum ú m ásodfokú függvényre, am ely

argum entum ként kétargum entum ú függvényt kíván. A z /b e tű
u tal az argum entum ra, és az „ f'-et követő zárójelen belül két,
vesszővel elválasztott hely tünteti fel, h o g y /k é ta rg u m e n tu m ú
függvényt képvisel.
K étargum entum ú függvények esetén a változatosság m ég
nagyobb.
H a m ost visszatekintünk az aritm etika fejlődésére, fokozatos
h alad ást figyelhetünk m eg. Először egyedi szám okkal szám ol­
tak, 1-gyel, 3-mal stb. Idevágó tételek:

2 + 3 = 5, 2 -3 = 6.

E zután általánosabb tételek felé haladtak tovább, am elyek m in­

den szám ra érvényesek. E nnek jelölés tekintetében a betűszám ­
tanra való átmenet felel m eg. Pl.

98
 {a + b) ■c = a ■c + b -c

ilyen jellegű tétel. Ezáltal m ár egyes függvények vizsgálatához

jutottak el, d e m ég anélkül, h o g y m atem atikai értelem ben
használták volna ezt a szót, és jelentését felfogták volna. A
következő m agasabb lépcsőfok a függvényekről szóló általá­
nos törvények m egism erése és ezáltal a „függvény" m űkifeje­
zés kialakulása volt. Ennek a jelölés tekintetében m egfelelt a
függvényekre határozatlanul utaló betűk, m in t/, Fbevezetése.
Egy idevágó tétel pl.:

df(x) F(x) _ r ( x ) df(x) | dF(x)

dx dx dx

Itt m ár egyes m ásodfokú függvények szerepelnek, anélkül

azonban, h o g y m egragadták volna azt, am it mi m ásodfokú
függvénynek neveztünk. A m ennyiben ezt m egtesszük, m eg­
tesszük a következő lépést előre. A zt lehetne hinni, hogy ez így
folytatódik tovább. Valószínű azonban, hogy ez az utóbbi lépés
nem olyan nag y kihatású, m int az előzőek, m ert - m int azt m ég
más helyen ki kell m utatnunk - a további előrehaladás során a
m ásodfokú függvények helyett lehetséges lesz majd elsőfokú-
akat alkalm azni. Ezzel azonban nem sem m isül m eg az első- és
a m ásodfokú függvények különbözősége, m ert ezt nem önké­
nyesen h o ztu k létre, hanem a dolgok term észetében m élyen
m egalapozott.
K étargum entum ú függvények helyett lehet olyan függvé­
nyeket is használni, am elyeknek csak egy argum entum uk van,
de az kom plex, azonban akkor is teljes élességében m egm arad
a különbség az egy- és kétarg u m en tu m ú függvények között.

99
 Ill
FOGALOM ÉS TÁRGY
(1892)

Benno K erry e folyóiratban, a szem léletről és annak pszichikai

feldolgozásáról szóló cikkeiben több ízben, részben egyetér-
tőleg, részben vitatkozva, h ivatkozott Az aritmetika alapjai„című
[9] és m ás írásaim ra. Ez szám om ra csak örvendetes lehet, és úgy
gondolom , azzal m utathatom m eg leginkább hálám at, ha vál­
lalkozom a vitatott pontok kifejtésére. Ez annál szükségesebb­
nek tűnik, m ivel ellenvetései, legalábbis részben, a fogalom ról
vallott nézeteim félreértésén nyugszanak, s ebben m ások is osz­
tozhatnak; és m ivel ez a kérdés eléggé fontos és nehéz ahhoz,
hogy akár e külön indítéktól eltekintve is behatóbban tárgyal­
juk, m in t ahogy azt Az aritmetika alapjaiban alkalm asnak láttam.
A „fogalom " szó többféleképp használatos, részben pszicho­
ló g iai, részben logikai értelem ben, részben talán e kettő vala­
m ilyen hom ályos keverékében. Ezt a kezdeti szabadosságot
term észetes m ódon korlátozza az a követelm ény, hogy az egy­
szer elfogadott használati m ódhoz tartsuk m agunkat. Én am el­
lett döntöttem , hogy szigorúan keresztülviszem a tisztán logi­
kai használatot. Azt a kérdést, hogy ez vagy az a célszerűbb-e,
szeretném m ost, m int kevésbé fontosat, figyelm en kívül hagy­
ni. K önnyen m egegyezhetünk a kifejezésm ódban, ha egyszer
elfogadjuk, hogy valam i o ly an ró l van szó, am i érdem es a k ü ­
lön m egnevezésre.
Úgy látom tehát, Kerry félreértését az váltotta ki, hogy a
„fogalom " szót illetően saját használati m ódját akaratlanul ösz-
szekeverte az enyémmel. Innen persze könnyen szárm aznak
ellentm ondások, m elyekben azonban nem az én használati m ó­
dom vétkes.

100
 Kerry vitatja azt, am it az én fogalom definícióm nak nevez.
Ezzel kapcsolatban először is azt szeretném m egjegyezni, hogy
értelmezésemet nem szántam valódi definíciónak. É ppúgy nem
lehet m egkívánni, hogy m indent definiáljunk, m int ahogy a
vegyésztől sem kívánhatjuk, hogy m inden anyagot felbontson.
Ami egyszerű, az nem bontható fel, és am i logikailag egyszerű,
annak nem adható v alódi definíciója. Á m a logikailag egyszerű,
m int a legtöbb kém iai elem, távolról sem eleve adott, hanem
csak tudom ányos m unkával nyerhető. H a tehát találunk vala­
mit, am i egyszerű, vagy legalábbis a továbbiakig egyszerűnek
tekintendő, arra rögzítenünk kell egy m egnevezést, m ivel a
nyelvnek eredetileg nincs rá pontosan megfelelő kifejezése. A
logikailag egyszerű nevének bevezetése definícióval nem le­
hetséges. N em m arad tehát m ás lehetőség, m int hogy az olva­
sót vagy hallgatót jelzésekkel vezessük rá arra, hogy a szón az
elgondoltat értse.
Kerry a fogalom és a tárgy közötti különbséget nem kívánja
abszolút érvényűnek tekinteni. Ezt mondja: „Korábbi helyen
m agunk is kifejezésre juttattuk azt a nézetet, hogy fogalm i
tartalom és fogalom tárgy viszonya bizonyos vonatkozásban
sajátságos és irreducibilis; ehhez azonban sem m iképp sem kap­
csolódott az a nézet, hogy fogalom nak lenni és tárgynak lenni
egym ást kizáró tulajdonságok; az utóbbi nézet éppoly kevéssé
következik az elsőből, m int ahogyan például abból, hogy apa
és fia viszonya tovább nem redukálható, nem következik, hogy
valaki ne lehetne egyszerre apa és (valakinek) fia (persze nem
pl. ugyanannak az apja, m int akinek a fia)."
K apcsolódjunk ehhez a példához! H a léteznének vag y létez­
tek volna olyan lények, am elyek ap ák lennének, de nem lehet­
nének fiák, akkor ezek a lények nyilvánvalóan egészen másfaj­
ták lennének, m int azok az em berek, akik fiák. H asonló dolog
fordul itt is elő. A fogalom - ahogy én ezt a szót értem - pre-
dikatív.1Ezzel szem ben egy tárgynevet, egy tulajdonnevet nem
lehet gram m atikai p redikátum ként használni. Ezt p ersze m eg
kell m agyaráznunk, nehogy ham isnak tűnjék. Miért ne lehetne
ép púgy állítani valam iről, hogy az N agy Sándor, v ag y négy,
vagy a V énusz bolygó, m int ahogy állíthatjuk valam iről, hogy
zöld, vagy em lősállat? Ha így gondolkodunk, nem teszünk

1Ti. egy grammatikai predikátum jelölete.

101
különbséget az összekapcsolás, a kopuláció két lényegesen
különböző form ája között. Az utolsó két példában az összekap­
csolás révén azt állítjuk, hogy valam i egy fogalom alá esik, és a
gram m atikai p red ikátum éppen ezt a fogalm at jelöli. Az első
három példában viszont az összekapcsolás u gyanolyan termé­
szetű, m int az aritm etikában két kifejezés összekapcsolása az
azonosság2jelével. „A Hajnalcsillag a Vénusz" m ondatban ugyan­
azon tárgy két tulajdonnevével - „a Hajnalcsillag" és „a Vé­
nusz" - van dolgunk. „A Hajnalcsillag bolygó" m on d atb an egy
tulajdonnevet - „a H ajnalcsillag" - és egy fogalom szót - „boly­
gó" - találunk. N yelvileg ugyan nem történt m ás, m int hogy „a
Vénusz"-t „bolygó"-val helyettesítettük; tárgyilag azonban a
kapcsolat egészen m ássá vált. Egy azonosság m indig m egfor­
dítható; egy tárgynak egy fogalom alá való esése m eg nem
fordítható kapcsolat. „ A Hajnalcsillag a Vénusz" m ondatban az
„a Vénusz" kifejezés nem foglalja m agában a teljes predikátu­
mot. Ezt m o n d h atn án k helyette: „a Hajnalcsillag nem más,
m int a V énusz", és így három szóval fejeznénk ki azt, amit
előzőleg a pu szta összekapcsolással jeleztünk. Tehát am it itt
állítunk [a Hajnalcsillagról], az nem a Vénusz, hanem a nem
más, mint a Vénusz. Ezek a szavak egy fogalm at jelölnek, amely
alá persze csak egyetlenegy tárgy esik. De az ilyen fogalmat
m ég m indig m eg kell különböztetnünk a tárgytól.

(1) Az indoeurópai nyelvek többségében - így a németben is - az

állítmánynak mindig van igei része. Ha az állítmány névszó, akkor
speciális ige kapcsolja az alanyhoz. A németben ez a 'sein' ige megfe­
lelő alakja; jelen időben és egyes szám 3. személyben az 'ist'. (Latin és
francia megfelelője 'est', angol megfelelője 'is'.) Az alany és a névszói
állítmány összekapcsolását, „kopulációját" tehát egy speciális kifeje­
zés: a kopula jelöli. A magyar nyelvben, 3. személyű alany esetén, a
névszói állítmányhoz nem járul ige, a kopulációt nem jelöli külön
kopulaszó. Ennek következtében az a probléma, amelyet itt Frege
tárgyal, grammatikailag eltérő a németben és a magyarban (bár logi­
kailag egyező). Frege az 'ist' szó kétféle használatáról beszél; a ma­
gyarban ehelyett a névszói állítmány kétféle kapcsolásáról szólunk.

2 Az „azonos" szót és az jelet az „ugyanaz, mint", „nem más, mint",

„identikus azzal, hogy" értelmében használom. Vö. E. Schröder: Vorlesungen
über die Algebra der Logik [67], 1. kötet 1. §, ahol azonban hibáztatandó, hogy
nem különbözteti meg egy tárgynak egy fogalom alá esését és egy fogalomnak
egy fogalom alá rendelését, melyek alapvetően különböző kapcsolatok.

102
Ha a névszói állítmány nem individuumnév, az alany pedig indivi­
duumnév, akkor az összekapcsolás azt fejezi ki, hogy az alany az
állítmánnyal kifejezett (általános) fogalom „alá esik" (azaz a fogalom
terjedelmébe tartozik); ebben az esetben a nyelvtani állítmány logikai­
lag is predikátum. Ha viszont az alany is, az állítmány is individuum­
név, akkor az összekapcsolás azt fejezi ki, hogy a két név egyvalamit
jelöl; ekkor a nyelvtani állítmány önmagában nem predikátum, nem
ezt állítjuk az alanyról, hanem azt, hogy nem más, mint az, amit az állít­
mány szerepében levő szó jelöl, vagyis hogy azonos az utóbbival. „A Haj­
nalcsillag a Vénusz" logikailag és nyelvtanilag ugyanolyan szerkezetű
állítás, mint „háromnak a négyzete kilenc" (azzal a csekély eltéréssel,
hogy utóbbiban az alany összetett számnév; logikailag ez is individuum­
név). Az utóbbit átfogalmazhatjuk így: „Háromnak a négyzete nem más,
mint kilenc", vagy „Háromnak a négyzete azonos kilenccel", s végül így
rövidíthetjük: „32 = 9". így világossá válik, hogy nem a kilencet, hanem a
kilenccel való azonosságot állítjuk háromnak a négyzetéről. Hasonlóan, „A
Hajnalcsillag a Vénusz" mondatban nem a Vénuszt, hanem a Vénusszal
való azonosságot állítjuk a Hajnalcsillagról. A mondat logikai struktúráját
a „Hajnalcsillag = Vénusz" forma fejezi ki egyértelműen.
Szövegünk a logikai tartalom tekintetében hű visszaadása Frege
gondolatainak, de természetesen nem szó szerinti fordítás. Nem erő­
szakoltuk be a magyar szövegbe az 'ist' fordításaként a 'van' szót -
még zárójelek közé téve sem -, és kihagytunk minden, az 'ist'-re
vonatkozó utalást. Az általános fogalomnak mint predikátumnak az
individuális alanyra való alkalmazása különböző nyelvekben különbö­
ző formákban fejeződik ki; speciális ige föllépése valamely nyelvben
semmiképp sem tanúsítja ennek logikai funkcióját.
Az azonosságról mint kétargumentumú függvényről már szó volt
[II]-ben is. De egy azonossági állítás szétbontható predikátumra (függ­
vényre) és argumentumra úgy is, hogy csak az első nevet tekintjük
argumentumnak. így „A Hajnalcsillag nem más, mint a Vénusz" mon­
datot elemezhetjük úgy, mint amelyben „a Hajnalcsillag" az argumen­
tum, és a „nem más, mint a Vénusz" a predikátum. És Frege jelen
vitájában ez a felbontás a jelentős, mert az itt szereplő predikátum csak
egyetlen tárgyra lehet igaz, de azért ez a tárgy megkülönböztetendő
a predikátum kifejezte fogalomtól.

A „V énusz" szó soha nem lehet valódi predikátum , ám bár

részét képezheti valam ely predikátum nak. Tehát am it ez a szó
jelöl,3 az soha nem léphet fel fogalom ként, hanem csak tárgy-

3 Vö. a jelentésről és jelöletről szóló dolgozatommal, amely a közeljövőben

fog megjelenni. (Lásd [IV].)

103
ként. H ogy valami ilyesféle létezik, azt talán Kerry sem vitatná.
Ezzel azonban létrejön egy különbség - és ennek felismerése
nagyon fontos - a között, am i csak tárgyként léphet föl, és
m in d en egyéb között. És ezt a különbséget m ég az sem törölné
el, ha igaz volna, am it K erry vél, hogy tudniillik léteznek olyan
fogalm ak, am ik tárgyak is lehetnek. Nos, valóban vannak olyan
esetek, am elyek alátám asztani látszanak ezt a nézetet. M agam
is u taltam arra (Az aritmetika alapjaiban, 53. § vége), hogy vala­
m ely fogalom egy m agasabb fogalom alá eshet, am i azonban
nem cserélendő össze azzal, hogy egy fogalom alárendelt egy
m ásikhoz képest.

(2) Az első- és a másodfokú fogalmak szabatos megkülönböztetését

lásd [II]-ben. Az alárendeltség relációja csak azonos fokú fogalmak
között állhat fönn. Egy fogalom alárendelt egy másiknak, ha minden
tárgy, amely az első terjedelmébe esik, a másiknak is terjedelmébe esik;
pl. a szilva fogalma alárendeltje a gyümölcs fogalmának, mert minden
szilva gyümölcs.

K erry erre nem hivatkozik, hanem a következő példát adja: „a

'ló ' fogalom könnyen nyerhető fogalom ", és úgy véli, a „ló"
fogalom tárgy, m égpedig azon tárgyak egyike, am elyek a
„kön n y en nyerhető fogalom " fogalma alá esnek. így helyes! Az
a h áro m szó, hogy „a 'ló' fogalom ", egy tárgyat jelöl m eg, de
ép p en ezért nem fogalom abban az értelem ben, ahogy én ezt a
szót használom . Ez teljesen m egfelel azon ism ertetőjelem nek,4
m iszerint egyes szám ban a határozott névelő m indig tárgyra
utal, m íg a határozatlan névelő fogalom szót kísér. Kerry ugyan
úg y véli, hogy nyelvi m egkülönböztetésekre nem lehet logikai
m egállapításokat alapozni, de, hozzám hasonlóan, senki sem
kerülheti ezt el, aki ilyen m egállapításokat tesz, m ert a nyelv
nélkül nem tudjuk m agunkat m egértetni, és ennélfogva végül
is m in d ig bizakodnunk kell abban, hogy a m ásik a szavakat,
alakokat és a m ondatképzést lényegében úgy érti, m int mi
m agunk. M int már em lítettem : nem akartam definiálni, csak
rávezetést adni, és eközben az általános ném et nyelvérzékre
hivatkoztam . Ehhez kitűnően kapóra jön nekem , hogy a nyelvi
különbség ennyire m egfelel a tárgyinak. A határozatlan név-

4 Az aritmetika alapjai, 68. §, 2. lábjegyzet.

104
előre ú g y szó lv án egyáltalán nincs olyan kivétel szabályunk
alól, am it m eg kellene jegyeznünk; csak régies form ulák lehet­
nének ilyenek, m int „egy nem es tanács". N em egészen ilyen
egyszerű az ü gy a határozott névelővel, különösen többes
szám ban; d e erre az esetre ism ertetőjelem nem is vonatkozik.
Úgy látom , egyes szám ban a dolog csak akkor kétséges, ha az
többes szám helyett szerepel, m int ezekben a m ondatokban: „a
török ostro m o lta Bécset", „a ló négylábú állat". Ezen esetek
különlegessége olyan könnyen felism erhető, hogy szabályunk
alig veszít értékéből előfordulásuk következtében. Világos,
hogy az e ls ő m o n d a tb a n „a tö rö k " egy n ép tu lajd o n n ev e.
A m áso d ik m o n d ato t a legm egfelelőbb általános ítélet kifejezé­
sének felfogni: „m inden ló négylábú állat", vagy „m inden jól
fejlett ló n ég y láb ú állat", am iről később m ég szó lesz.5 A m ikor
tehát K erry ism ertetőjelem et elhibázottnak m ondja, azt állít­
ván, hogy ebben a m ondatban: „az a fogalom, am elyről éppen
m ost beszélek, egyedi fogalom ", az első hét szóból álló név
bizonyosan egy fogalom, akkor a „fogalom " szót nem ugyan­
abban az értelem ben használja, m int én, és az ellentm ondás
nem az én m egállapításaim ban van. Senki nem kívánhatja
azonban, h o g y kifejezésm ódom m egegyezzék Kerryével.

5 Itt, úgy látszik, hajlamosak vagyunk arra, hogy eltúlozzuk azon tétel
horderejét, miszerint különböző nyelvi kifejezések sohasem teljesen egyenér­
tékűek, és egy szó sohasem adható vissza pontosan egy másik nyelven. Talán
még tovább is mehetnénk, és azt mondhatnánk, hogy még az egy nyelven
beszélő emberek sem egészen egyformán értik ugyanazt a szót. Nem akarom
azt vizsgálni, mennyi az igazság ezekben az állításokban, csak azt szeretném
hangsúlyozni, hogy mindazonáltal nemritkán rejlik valami közös a különböző
kifejezésekben, amit én értelemnek, sajátosán a mondatok esetén pedig gondo-
latnak_neyezek; más szavakkal: nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy
ugyanazt az értelmet, ugyanazt a gondolatot különféle módokon lehet kifejez­
ed, mikor is azonban a különbözőség nem az értelemben, hanem a felfogásban,
megvilágításban, árnyalatban van, és a logika számára nem képezi vizsgálat
tárgyát. Lehetséges az, hogy egy mondat nem ad sem több, sem kevesebb
felvilágosítást, mint egy tőle különböző; és a nyelvek minden sokfélesége
ellenére van az emberiségnek egy közös gondolatkincse. Ha meg akarnánk
tiltani a kifejezés minden átalakítását, azzal az ürüggyel, hogy akkor a tartalom
is megváltozik, a logika úgyszólván megbénulna; mivel feladata aligha oldható
meg azon fáradozás nélkül, hogy a gondolatot öltözeteinek sokfélesége mögött
is felismerjük. Többek között minden definíciót is el kellene vetnünk mint
hamisat.

105
(3) Frege álláspontja grammatikai-szintaktikai szinten világos és egy­
értelmű: Egy nyelvi kifejezés nem lehet egyazon értelmében funktor is,
individuumnév is (lásd [II]-ben a [6] kommentárt). Az 'egyazon értel­
mében' megszorítás persze lényeges, hiszen egyrészt a természetes
nyelvekben vannak többjelentésű szavak, másrészt olyan nyelvekben,
amelyekben a határozott névelő hiányzik (mint pl. az oroszban),
előfordulhat, hogy egy olyan kifejezés, amely általában funktor,
adott kontextusban individuumnévként funkcionál. (A németben -
és a magyarban is - ilyenkor a határozott névelő föllépése gramma-
tikailag is világossá teszi a kategóriaváltozást. 'A Duna folyó' mon­
datban a 'folyó' funktor; 'A folyó kilépett medréből' mondatban
pedig az 'a folyó' kifejezés individuumnévként funkcionál, melynek
jelöletét a mondat kontextusa határozhatja meg. Olyan nyelvben,
amelyben nincs határozott névelő, a kategóriaváltozásnak esetleg
nincs grammatikai jele, és csak a kifejezést tartalmazó mondat
struktúrájából derül ki, hogy adott esetben a kifejezés melyik gram­
matikai kategóriába tartozik.)
Ebben a vitában olyan funktorokról van szó, amelyeket ma több­
nyire egyargumentumú predikátumoknak neveznek. Ezek olyan (egy-
argumentumú) függvények kifejezői, amelyek értékei igazságértékek
- az ilyen függvényeket nevezi Frege fogalmaknak és terjedelmükbe
nem igazságértékek, hanem más tárgyak tartoznak. (A fregei megha­
tározás nem zárja ki az igazságértékeket egy fogalom terjedelméből,
így az a grammatikai kategória, amelyet Frege néha a „fogalomszó"
kifejezéssel illet, valamivel tágabb, mint az egyargumentumú predi­
kátumok kategóriája. De a Kerryvel való vitában az utóbbiról van szó.)
így a 'ló' kifejezés funktor (egyargumentumú predikátum), az 'a ló
fogalom' kifejezés viszont individuumnév. Eddig világos. De a gram­
matikai kategóriák mögött ontológiai kategóriák vannak. Az indivi­
duumnevek tárgyakat jelölnek, a funktorok pedig - Frege szerint -
függvényeket, speciálisan az egyargumentumú predikátumok fogal­
makat. így a 'ló' jelölete egy fogalom, az 'a ló fogalom' jelölete pedig
egy absztrakt tárgy, tehát nem (általános) fogalom. Frege szóhaszná­
lata ahhoz a megíepő eredményhez vezet, hogy a ló fogalma nem
fogalom. Ez azért van így, mert Frege szerint a fogalom predikatív
természetű, egy olyan kifejezés pedig, mint 'a ló fogalma' már csak a
predikativitás tárgyiasítását, individualizálását fejezi ki. Nem szüksé­
ges Fregét követnünk e felfogásban, azt sem kell elfogadnunk, hogy a
predikátumok fogalmakat jelölnek. (Ma elterjedtebb az a felfogás, hogy
az általános fogalmak a predikátumok jelentései [értelmei].) Tegyük át
Frege fejtegetéseit a jelöletekről a megfelelő grammatikai kategóriák­
ra: így kapunk helytálló megállapításokat.

106
Nyilvánvaló, hogy egy elkerülhetetlen nyelvi érdességről van
itt szó, am ikor azt mondjuk: a ló fogalom nem fogalom,6 míg
viszont pl. Berlin városa város, a V ezúv vulkán pedig vulkán.
A nyelv itt kényszerhelyzetben v an , am i igazolja az eltérést a
szokásostól. H ogy esetünk k ülönleges, azt Kerry m aga is jelzi
a „ló" szónál az idézőjelek alkalm azásával; én ugyanerre a
célra dőlt b etű s írást alkalm azok. Sem m i nem indokolja, hogy
a „Berlin" és a „V ezúv" sza v ak at hasonló m ódon kiem eljük.
Logikai vizsgálatokban gyakran v a n arra szükségünk, hogy
egy fogalom ról állítsunk valam it, és ezt az állítások szokásos
formájába öltöztessük, hogy tu d n iillik az állítás a gram m atikai
predikátum tartalm a legyen. Ezek u tá n azt várnánk, hogy a gram ­
matikai szubjektum a fogalm at jelölje, d e az, predikatív term é­
szeténél fogva, nem léphet fel m in d e n további nélkül így, ha­
nem először tárggyá kell alakítanunk, vagy - pontosabban szól­
v a - egy tárggyal kell helyettesítenünk, amelyet a „fogalma"
kifejezés beiktatásával jelölhetünk, pl.
„az ember fogalm a n em üres".

Itt az első h áro m szót tulajdonnévként7 kell felfognunk, am e­

lyet éppoly kevéssé lehet p re d ik a tív e használni, m int pl. a
„Berlin" vagy a „Vezúv" szavakat. H a azt m ondjuk, hogy
„Jézus az ember fogalm a alá esik", ebben az esetben a p red ik á­
tum
„az ember fogalm a alá eső",
és ez ugyanazt jelenti, m int
„em ber".
D e ennek a p redikátum nak
„az ember fogalm a"
szókapcsolat csak egy része.

6 Hasonló a helyzet, amikor azzal a mondattal kapcsolatban, hogy „ez a

rózsa piros", azt mondjuk: a „piros" grammatikai predikátum az „ez a rózsa"
szubjektumhoz tartozik. Ekkor „a 'piros' grammatikai predikátum" szavak
nem grammatikai predikátumot, hanem szubjektumot alkotnak. Éppen azál­
tal, hogy kifejezetten predikátumnak nevezzük, fosztjuk meg ettől a tulaj­
donságától.
7 Tulajdonnévnek nevezek mindent, ami tárgyat jelöl meg.

107
(4) Frege helyesen látja, hogy a vizsgált probléma forrása az a tény,
hogy a nyelv és a gondolkodás nemcsak a külső világra, hanem
önmaga vizsgálatára is alkalmazható. Amíg a külső világról gondol­
kodunk és beszélünk, nem mondunk ilyeneket, hogy „a Duna a folyó
fogalma alá esik" (vagy hogy „a Duna a folyó fogalmának terjedelmé­
be tartozik"), hanem egyszerűen azt mondjuk, hogy „a Duna folyó".
Csak a gondolkodás és a nyelv vizsgálata kényszerít arra, hogy egy­
általán fogalmakról beszéljünk, és pl. rögzítsük, mit értünk azon, hogy
egy dolog egy fogalom „alá esik". Ennek érdekében kell néha vala­
mely fogalmat „tárggyá átalakítanunk", mint Frege mondja. Persze,
ezt nem kell feltétlenül úgy fogalmazni, hogy „a ló fogalma" nem
fogalom; elég lenne azt mondani, hogy ez a kifejezés nem predikátum,
s nem úgy viszonylik a jelöletéhez, mint a 'ló' predikátum.
Frege itt közel jut ahhoz a gondolathoz, amit a modern logikában a
tárgynyelv és a metanyelv megkülönböztetése fejez ki. Ennek lényege
az, hogy amikor valamely nyelv (a tárgynyelv) kifejezéseiről s azok
jelöletéről és jelentéséről beszélünk, akkor ezt gondosan el kell hatá­
rolnunk attól a nyelvtől, amelyen beszélünk (a metanyelv). Különösen
zavart okozhat az elkülönítés mellőzése, ha a tárgynyelv és a használt
nyelv (a metanyelv) egyazon természetes nyelv részei. Itt éppen erről
van szó. A külső világról szóló állításokhoz viszonyítva a predikátu­
mokról, fogalmakról stb. szóló állítások metanyelviek, de a „tárgy­
nyelv" és a „metanyelv" itt egyazon természetes nyelv töredékei.

A fogalom predikatív term észetével szem ben érvelni lehetne

azzal, hogy hiszen alanyfogalom ról is lehet beszélni. De a fo­
galom predikatív term észetét8 nem lehet az olyan esetekben
sem félreism erni, m int p éld áu l ebben a m ondatban:

„m inden em lősállatnak vörös vére van",

hiszen ezt m ondhatjuk helyette

„am i emlősállat, annak vörös vére van",

vagy

„ha valam i emlősállat, akkor annak vörös vére van".

8 Amit itt a fogalom predikatív természetének nevezek, csak különös esete

a kiegészítésre szorulásnak vagy kitöltetlenségnek, amit Függvény és fogalom
című írásomban (lásd [II]) a függvény lényeges jegyeként adtam meg. Ott sem
volt elkerülhető az „az f(x) függvény" kifejezés, és ott is előállt az az érdekesség,
hogy ezeknek a szavaknak a jelölete nem függvény.

108
A m ikor A z aritmetika alapjait írtam , m ég nem tettem különbsé­
get jelentés és jelölet között,9 és ennélfogva a „megítélhető'
tartalom " kifejezésben foglaltam össze azt, am it m ost m eg­
különböztetve, „gondolatnak" és „igazságértéknek" m ondok.
Ezért az ott ([9], a 77. oldalon) ad o tt m agyarázatot b etű szerint
m ár nem tartom teljesen helyesnek, habár lényegében m ost is
ugyanaz a vélem ényem . R öviden ezt m ondhatjuk, ha a „predi-
kátum "-ot és a „szubjektum "-ot gram m atikailag értjük; foga­
lom egy predikátum jelölete, tárgy p edig az, ami soha nem le­
het egy predikátum teljes jelölete, lehet viszont egy szübjektum
jelölete. Ehhez m egjegyezhetjük, hogy a „m inden", „m in d ­
egyik", „sem elyik", „n é h án y " sza v ak fogalom szavak előtt
állnak. A z általános és részleges állító és tagadó tételekben
fogalm ak közötti kapcsolatokat állítunk, és ezeknek a kapcso­
latoknak a sajátos m ivoltára olyan szavakkal utalunk, am elyek
logikailag nem a rájuk következő fogalom szavakhoz k ötődnek
szűkebben, hanem az egész m o n d atra vonatkoztatandók. Ez
könnyen belátható a tagadás esetén. H a a

„m inden em lősállat szárazföldi"

m ondatban a „m inden em lősállat" szókapcsolat a szárazföldi

p redikátum logikai alanyát fejezné ki, akkor az egésznek a
tagadásához a p red ikátum ot kellene tagadnunk; „nem száraz­
földi". Ehelyett viszont a „nem " a „m inden" elé helyezendő,
am iből az következik, hogy a „m inden" logikailag a p re d ik á­
tum hoz tartozik. Ezzel szem ben azt a m ondatot, hogy „az em­
lősállat fogalm a alárendeltje a szárazföldi fogalm ának", ú g y ta­
gadjuk, hogy a pred ikátum ot tagadjuk: „nem alárendeltje a
szárazföldi fogalm ának".
Ha lerögzítjük, hogy az én beszédm ódom ban az olyan kife­
jezések, m int „az F fogalom ", nem fogalm akat, hanem tárgya­
kat jelölnek, Kerry ellenvetései jórészt m ár elesnek. A m ikor úgy
véli (281. o.), hogy én azonosítom a fogalm at és a fogalom ter­
jedelm et, akkor téved. Én csak annak a vélem ényem nek ad tam
kifejezést, hogy „az F fogalm at m egillető számosság az F foga­
lommal egyenlő számosságú fogalom terjedelm e" kifejezésben a
„fogalom terjedelm e" szavak helyettesíthetők „fogalom "-m al.

9 Vö. a jelentésről és jelöletről szóló dolgozatommal.

109
Figyeljünk fel rá, hogy ez esetben ez a szó h atározott névelővel
v an összekapcsolva. Egyébként ez egy mellékes megjegyzés,
am ire sehol nem hivatkoztam .
M íg K errynek ezek szerint nem sikerül a tárgy és a fogalom
közti szakadékot kitöltenie, az én kijelentéseimet ebben a tekin­
tetben fel lehetne használni. Én azt m ondtam ,10hogy a szám os­
ság m egadása egy fogalom ról szóló kijelentést tartalm az; be­
szélek fogalm akról állítható tulajdonságokról és fogalm aknak
m agasabbak alá eséséről. A létezést fogalm ak tulajdonságának
neveztem . H ogy ezt hogyan értem , az legjobban egy példán vi­
lágítható meg. A „4-nek van legalább egy négyzetgyöke" m on­
d atb an nem a m eghatározott 2 számról, s nem is a -2-ről
állítunk valam it, hanem egy fogalomról, a négyzetgyöke 4-nek
fogalm áról állítjuk, hogy nem üres. H a azonban ugyanezt a
gondolatot így fejezem ki: „A 4 négyzetgyöke fogalom nak van
tartalm a", úgy az első négy szó egy tárgy nevét alkotja, és erről
a tárgyról állítunk valam it. De vegyük észre, hogy amit állí­
tunk, az nem ugyanaz, m int am it a fogalom ról állítottunk. Ez
csak annak lehet különös, aki nem ismeri fel, hogy egy gondo­
latot többféleképpen is fel lehet bontani, és ezáltal hol ez, hol
az jelenik m eg szubjektum ként, illetve predikátum ként. A gon­
dolat m aga m ég nem határozza meg, hogy m it kell szubjektum ­
ként felfognunk. H a azt m ondjuk, „ennek az ítéletnek a szub­
jektum a", ez csak akkor jelöl m eg valami m eghatározottat, ha
egyúttal a felbontás valam ilyen m eghatározott m ódjára is uta­
lunk. Ezt többnyire egy m eghatározott szövegre vonatkoztatva
tesszük. Sohasem szabad azonban elfelejtenünk, hogy külön­
böző m ondatok is kifejezhetik ugyanazt a gondolatot. így az
előbbi gondolatban, egy a 4 szám ról szóló kijelentést is találha­
tunk:

„a 4 szám nak m egvan az a tulajdonsága, hogy létezik valami,

am inek ő a négyzete".

(5) A létezés mint fogalmak tulajdonsága, mint másodfokú fogalom,

a következő logikai sémával fejezhető ki:
3 x-f(x).

10Az aritmetika alapjai, 46. §.

110
E kifejezésben/szabad változó, amely egyargumentumú predikátum­
mal - Frege terminológiája szerint: elsőfokú fogalmat jelölő kifejezés­
sel - tölthető ki. (A vizsgált példában fix) szerepét az 'x négyzetgyöke
4-nek' kifejezés tölti be.) Ebből világos, hogy sémánk olyan prediká­
tumot fejez ki, amely „fogalmakról állítható".
A példában szereplő egyazon gondolat három kifejezési formáját
illetően azt mondhatjuk, hogy az első forma tárgynyelvi, a második
pedig metanyelvi jellegű, s ebben áll különbségük (lásd a (4) kommen­
tárt). Viszont az első és a harmadik forma különbsége egyazon nyelvi
szinten (tárgynyelvi szinten) explicitté tehető az A. Churchtől szárma­
zó lambda-operátor alkalmazásával. Legyen A olyan kifejezés, melyben
valamely változó, mondjuk x, előfordul szabadon, jelöljön a olyan
kifejezést, mellyel x behelyettesíthető, s tekintsük a „[XxA]a " kifeje­
zést azon kifejezés szinonimájának, mely A-ből x-nek a-val való behe­
lyettesítésével keletkezik. E jelöléssel a „4-nek van négyzetgyöke",
azaz a „3x(x négyzetgyöke 4-nek)" mondat következő két szinonimá­
ját nyerhetjük:
[X/(3x •/(*))] (négyzetgyöke 4-nek),

[Xy ■3x (x négyzetgyöke y-nak)] 4.

Az első a „négyzetgyöke 4-nek" fogalmat, a második a 4 számot emeli

ki alanyként.

A nyelvnek vannak a rra eszközei, h o g y a gondolatnak hol ezt,

hol azt a részét jelentesse meg szubjektum ként. A legism erteb­
bek egyike a cselekvő és a szenvedő alakok m egkülönbözteté­
se. Ennélfogva nem lehetetlen, hogy ug y an az a gondolat egy
felbontásban egyediként, egy m ásikban részlegesként, egy h ar­
m adikban általánosként jelenjen m eg. Ezek után nem szabad
csodálkoznunk, h o g y ugyanaz a m o n d at felfogható fogalom ról
szóló állításként és tárgyról szóló állításként is, csak arra kell
ügyelnünk, hogy am it állítunk, az is különbözzön. A „4-nek
van legalább egy négyzetgyöke" m o n d atb an nem lehet a „4-
nek a négyzetgyöke" szavakat „a négyzetgyöke 4-nek fogalom "
kifejezéssel helyettesíteni; ti. az az állítás, am i a fogalom ra áll,
nem áll a tárgyra. H a b á r m ondatunkban a fogalom nem szub­
jektum ként jelenik m eg, mégis arról m o n d ki valam it. Ezt úgy
lehet felfogni, hogy a fogalom nak egy m agasabb alá való esése
jut kifejezésre. De ez sem m iképpen sem törli el tárgy és fogalom
különbözőségét. E lőször is m egjegyezzük, hogy a „4-nek van
legalább egy négyzetgyöke" m ondatban a fogalom nem tagad-

111
ja m eg predikatív term észetét. A zt m ondhatnánk, hogy „van
valam i, am inek m egvan az a tulajdonsága, hogy önm agával
m egszorozva 4-et ad". Következésképp sohasem lehetne egy
tárgyról azt állítani, am it a fogalom ról állítottunk; m ivel egy
tulajdonnév nem lehet predikátum kifejezés, habár lehet annak
része. N em azt akarom m ondani, hogy ha egy tárgyról állíta­
nán k azt, am it itt a fogalom ról állítunk, az ham is lenne; hanem
azt akarom m ondani, hogy ez lehetetlen lenne, értelm etlen len­
ne. A z a m ondat, hogy „van Julius Caesar", se nem igaz, se nem
ham is, hanem értelm etlen, míg az a m ondat, hogy „van egy
em ber, akinek Julius Caesar a neve", értelmes, de itt újra foga­
lom m al van dolgunk, m int az a határozatlan névelőből felis­
m erhető. U gyanerről van szó a „csak egy Bécs van" m ondatban
is. N em szabad hagyni becsapni m agunkat azáltal, hogy a
nyelv ném elykor ugyanazt a szót részben tulajdonnévként,
részben fogalom szóként használja. Itt a szám név jelzi, hogy az
utóbbi esettel v an dolgunk. „Bécs" itt ugyanúgy fogalom szó,
m int „császárváros". Ebben az értelem ben lehet m ondani, hogy
„Trieszt nem (egy) Bécs". H a ezzel szemben abban a m ondat­
ban, hogy „a 4 négyzetgyöke fogalom tartalom m al bír", az első
négy szó alkotta tulajdonnevet „Julius C aesar"-ral helyettesít­
jük, akkor olyan m ondatot kapunk, am elynek van értelme, de
ham is; ugyanis a tartalom m al bírás, ahogyan itt értjük, igaz
m ódon csak egészen sajátos típusú tárgyakról állítható, tudni­
illik olyanokról, am elyek „az F fogalom " alakú tulajdonnevek­
kel nevezhetők meg. Az „a 4 négyzetgyöke fogalom " szavak
viszont helyettesíthetőség tekintetében lényegesen eltérően vi­
selkednek, m in t a „4-nek egy négyzetgyöke" szavak eredeti
m ondatunkban, azaz a két szókapcsolat jelentése lényegesen
különböző.
Am it itt egy p éld án m egm utattunk, az általánosan érvényes:
a fogalom lényegében predikatívan viselkedik akkor is, amikor
róla m on d u n k ki valam it; következésképp akkor is csak foga­
lom m al lehet helyettesíteni, tárggyal soha. A z az állítás tehát,
am it egy fogalom ról teszünk, egyáltalán nem illik egy tárgyra.
A m ásodfokú fogalm ak, m elyek alá fogalm ak esnek, lényege­
sen különböznek az elsőfokú fogalm aktól, m elyek alá tárgyak
esnek. Egy tárgy kapcsolata egy olyan elsőfokú fogalommal,
am ely alá esik, különböző attól a kétségkívül hasonló kapcso­
lattól, am elyben egy elsőfokú fogalom egy m ásodfokúval van.

112
Hogy a hasonlóságot és a különbözőséget is érvényre juttassuk,
talán úgy m o n d h atn ánk, hogy egy tárgy egy elsőfokú fogalom
alá esik, m íg egy elsőfokú fogalom egy m ásodfokú fogalom ba
esik. A tárgy és a fogalom különbözősége tehát teljes élességé­
ben fennm arad.
Ezzel függ össze, am it Az aritmetika alapjai 53. §-ában arról
m ondtam , hogy m ilyen m ódon használom a „tulajdonság" és
a „jegy" szavakat. Kerry fejtegetései arra indítanak, hogy erre
m ég egyszer visszatérjek. Ezek a szavak kapcsolatok megjelö­
lésére szolgálnak olyan m ondatokban, m int „í> tulajdonsága
F-nak" és „<t> jegye íi-nak". B eszédm ódom szerint lehet valam i
egyszerre tulajdonság és jegy, d e nem ugyanazé. A zokat a fo­
galm akat, am elyek alá egy tárgy esik, a tárgy tulajdonságainak
m ondom úgy, hogy
„<t> egy tulajdonsága T-nak"
csak m ás fo rd u lat a
„ r a O fogalom alá esik"
kifejezés helyett. H a egy T tárgynak 0 , X és 0 tulajdonságai,
ezeket összefoglalhatom í2-ban, úgy, hogy ha azt m ondom ,
hogy r Q -tulajdonságú, ez ugyanaz lesz, m intha azt m onda­
nám , hogy r a <t>, X és T tulajdonságokkal bír. Ilyenkor <f>-t, X-et
és 'P-t az £1 fogalom jegyeinek m ondom , és egyúttal T tulajdon­
ságainak. Világos, hogy 0 kapcsolata T-val egészen m ás, m int
Q-val, és ezért tanácsos különböző elnevezés használata. T a 0
fogalom alá esik; de Q, am ely m aga is fogalom, nem eshet az
elsőfokú 0 fogalom alá, hanem csak egy m ásodfokú fogalom ­
m al lehetne hasonló kapcsolatban. Viszont Q alá van rendelve
0-nek.
Vizsgáljunk m eg ehhez egy példát! Ahelyett, hogy azt m on­
danánk:
„2 pozitív szám " és
„2 egész szám " és
„2 kisebb, m int 10",

ezt is m ondhatjuk:

„2 10-nél kisebb pozitív egész szám ".

113
Itt
pozitív szám nak lenni,
egész szám nak lenni,
10-nél kisebbnek lenni

a 2 tárgy tulajdonságaiként jelennek meg, egyúttal azonban

m int a
10-nél kisebb pozitív egész szám

fogalom jegyei. Ez utóbbi nem pozitív, nem is egész szám , sem

pedig nem kisebb 10-nél. A lárendeltje ugyan az egész szám
fogalom nak, de nem esik alá.
H asonlítsuk össze ezzel azt, am it Kerry 2. cikkében a 424.
oldalon m ond: „A 4 szám on 3 és 1 additív összekapcsolásának
az eredm ényét értjük. Az ezzel m egadott fogalom fogalom tár­
gya a 4 szám individuum , a term észetes szám sorozat egy telje­
sen m eghatározott száma. Ez a tárgy nyilvánvalóan pontosan
m agán viseli a fogalm ában m egadott jegyeket, és - hacsak,
ahogy kénytelenek is vagyunk, elállunk attól, hogy azt a vég­
telen sok kapcsolatot, am elyben a 4 az összes többi szám indi­
v id u u m m al áll, a propriumai (sajátságai) közé szám ítsuk - sem ­
m i többet: 'a ' 4 m indenképpen 3 és 1 additív összekapcsolásá­
nak az eredm énye."
R ögtön felismerhető, hogy itt teljesen elm osódik az a különb­
ség, am it tulajdonság és jegy között tettem. Kerry itt különbsé­
get tesz a 4 szám és 'a ' 4 szám között. M eg kell vallanom , hogy
ez a különbség szám om ra felfoghatatlan. A 4 szám nak foga­
lom nak kell lennie; 'a' 4 szám nak fogalom tárgynak, és nem
lehet m ás, m int a 4 szám individuum . N em szorul indokolásra,
hogy itt nem arról a különbségről van szó, am it fogalom és
tárgy között tettem. M ajdnem úgy tűnik, m intha K erry szem e
előtt az a különbség lebegne - ha egész hom ályosan is - , am it
én az „a 4 szám " szavak jelentése és jelölete között teszek.11 De
azt m ondani, hogy 3 és 1 ad d itív összekapcsolásának eredm é­
nye, csak a jelöletről lehet.
H ogyan kell tehát az állítást értenünk ezekben a m ondatok­
ban, hogy „a 4 szám 3 és 1 additív összekapcsolásának az ered­

11 Vö. fent idézett dolgozatommal a jelentésről és a jelöletről.

114
m énye" és ,,'a' 4 szám 3 és 1 ad d itív összekapcsolásának az
eredm énye"? Az alanynak egy fogalom alá rendeléseként vagy
egy logikai azonosság kifejezéseként? A z első esetben az „ered­
m énye" előtt az „az"-nak hiányoznia kellene, és a m ondatok
valahogy így hangzanának:

„a 4 szám 3 és 1 add itív összekapcsolásának eredm énye" és

„ 'a' 4 szám 3 és 1 additív összekapcsolásának eredm énye".

így az volna a helyzet, hogy azok a tárgyak, am elyeket Kerry

az
„a 4 szám " és „ 'a ' 4 szám "

kifejezésekkel nevez meg, a

3 é s l additív összekapcsolásának eredménye

fogalom alá esnének. Ezután csak az volna kérdéses, hogy

m iben különböznek ezek a tárgyak. Itt a „tárgy" és „fogalom"
szavakat a szám om ra m egszokott m ó d o n használom . Am it -
úg y látszik - Kerry m ondani akar, azt én így fejezném ki:
„a 4 számnak azok és csak azok a tulajdonságai, am ik jegyei a

3 é s l additív összekapcsolásának eredménye

fogalom nak".
Két m o n d atu n k k ö zü l az elsőnek az érte lm é t én így fejez­
ném ki:
„egy 4-es szám nak lenni ugyanaz, m in t 3 és 1 additív össze­
kapcsolása eredm ényének lenni";
és ezután azt, am i - úgy vélem - K erry vélem énye, így is
m egadhatjuk:
„a 4 szám nak azok és csak azok a tulajdonságai, am ik a

4 szám
fogalom jegyei."
H ogy ez így van-e, az m ost eldöntetlen m aradhat. Az ,,'a' 4
szám " szavakban a határozott névelő m ellől így elhagyhatjuk
az idézőjeleket. Ezekben az értelm ezési kísérletekben azonban

115
feltételeztük, hogy az „eredm énye" és a „4 szám" előtti határo­
zott névelők a két m ondat közül legalább az egyikben csak
figyelm etlenségből szerepeltek. H a úgy vesszük a m ondatokat,
ahogy vannak, akkor értelm üket csak logikai azonosságként
foghatjuk fel, éspedig
„a 4 szám nem m ás, m int 3 és 1 additív összekapcsolásának
az eredm énye".
Az „eredm énye" előtt a határozott névelő logikailag csak
akkor jogosult, ha felism ertük, hogy 1. létezik ilyen eredm ény,
2. hogy n em létezik egynél több. A kkor ez a szókapcsolat egy
tárgyat nevez meg, és tulajdonnévként lehet felfogni. H a két
m o n d atu n k logikai azonosságként lett volna értendő, akkor az
következne belőlük, hogy m ivel a jobb oldalak m egegyeznek,
a 4 szám 'a ' 4 szám lenne, vagy ha úgy jobban tetszik, a 4 szám
nem lenne m ás, m int 'a ' 4 szám, m iáltal Kerry m egkülönbözte­
tése tárgytalannak bizonyulna. De nem az itt a feladatom , hogy
az ő fejtegetéseiben ellentm ondásokat m utassak ki. Ahhoz,
hogy ő m it ért a „tárgy" és „fogalom " szavakon, itt tulajdon­
képpen n ekem nincs közöm; és ezúttal csak azt a m ódot akarom
jobban m egvilágítani, ahogy én ezeket a szavakat használom ,
és így m egm utatni, hogy az az övétől m indenképpen eltér, akár
összefér önm agával az utóbbi, akár nem .
Egyáltalán nem vitatom K errynek azt a jogát, hogy a m aga
m ódján használja a „tárgy" és „fogalom " szavakat, azonban
szeretném ezt a jogot a m agam szám ára is m egőrizni és állítani,
hogy szóhasználatom m al egy nagy fontosságú különbséget
ragadtam meg. Annak, hogy m egértsük egym ást az olvasóval,
sajátságos akadály áll az útjában, hogy tudniillik egy bizonyos
nyelvi kényszerből az én kifejezésem, betű szerint véve, néha
m egtéveszti a gondolkodást, am ennyiben egy tárgyat nevezek
meg, noha egy fogalom ra gondolok. Teljesen tudatában vagyok
annak, hogy ilyen esetekben annak az olvasónak jóindulatú
előzékenységére vagyok utalva, aki egy csipetnyi sóval nem
takarékoskodik.
Talán azt lehetne gondolni, hogy ez a nehézség m esterkélt,
egyáltalán nem kellene olyan ügyetlen dolgot tekintetbe venni,
m int am it én fogalom nak neveztem ; és m int Kerry teszi, egy
tárgynak egy fogalom alá esését olyan kapcsolatnak tekinthet­
nénk, am elyben az, am i egyszer tárgyként jelenik meg, m ás
alkalom m al fogalom ként léphet föl. A „tárgy" és „fogalom "

116
szavak így csak az ad ott kapcsolatban elfoglalt különböző hely­
zetekre utalnának. Ezt m eg lehet tenni; azonban aki ú g y gon­
dolja, hogy ily m ódon elkerüli a nehézséget, az nagyon téved.
A nehézség csak áttolódik; m ivel egy gondolatnak nem lehet
m inden része lezárt, legalább az egyiknek kitöltetlennek vagy
predikatívnak kell lennie, különben nem kapcsolódhat egy­
m áshoz. így pl. az „a 2 szám " szókapcsolat értelm e valam ilyen
összekötőeszköz nélkül nem kapcsolódik az „a prímszám fogal­
m a" kifejezéshez. Ilyet alkalm azunk abban a m ondatban, hogy
„a 2 szám a prímszám fogalm a alá esik". Az összekötőeszköz az
„alá esik" kifejezés, kettős kitöltésre szorul: alannyal („a 2
szám") és az állítm ányt kiegészítő névszóval („a prímszám fo­
galm a") kell kitölteni; és értelm ének ezen kitöltetlensége teszi
lehetővé összekötőeszközként való használatát. Lezárt értel­
met, gondolatot csak akkor kapunk, ha ezt a kettős kiegészítést
m egtesszük. Ilyen szavakról vagy szókapcsolatokról azt m on­
dom , hogy viszonyt (relációt) jelölnek. De a viszonyban föllép
ugyanaz a nehézség, am it a fogalom m al kapcsolatban el akar­
tunk kerülni; m ivel ezekkel a szavakkal: „az a viszony, hogy
egy tárgy egy fogalom alá esik", nem kapcsolatot, hanem tár­
gyat nevezünk meg, és az a három tulajdonnév, hogy „a 2
szám ", „a prímszám fogalm a", „az a viszony, hogy egy tárgy egy
fogalom alá esik", éppolyan idegenül viszonyul egym áshoz,
m int a két első m agában; akárhogyan rakjuk is össze őket, nem
kapunk m ondatot. így könnyen felism erhetjük, hogy az a ne­
hézség, am ely egy gondolatrész kitöltetlenségében rejlik, áttol­
ható ugyan, de nem kerülhető el. „Lezárt" és „kitöltetlen"
ugyan csak képletes kifejezések, de itt csak rávezetéseket tudok
adni hozzájuk.
M egkönnyítheti a m egértést, ha az olvasó összeveti Függvény
és fogalom cím ű írásom m al. U gyanis ha azt kérdezzük, hogy m it
neveznek az analízisben függvénynek, ugyanebbe az akadály­
ba ütközünk; és beható vizsgálódás u tán azt találjuk, hogy a
dologban m agában és nyelvünk term észetében rejlik, hogy a
nyelvi kifejezés egy bizonyos alkalm atlansága nem kerülhető
el, és nem m arad m ás hátra, m int ezt tudom ásul venni, és
m indig szám ot vetni vele.

117
 IV
JELENTÉS ÉS JELÖLET
( 1892)

Az eredeti mű címe: Über Sinn und Bedeutung. A 'Sinn' és a 'Bedeutung'

szavak fordítását illetően a [II] cikk bevezető kommentárjának (c)
pontjára utalunk. A fordításban támaszkodtunk e tanulmány egy
részletének korábban már publikált magyar fordítására, a fordító
Kanyó Zoltán szíves engedélyével. (Lásd [47].)
E cikkben Frege részletesen motiválja azt az álláspontját, hogy a
mondatok jelölete igazságértékük (ezt már [II]-ben deklarálta). Beve­
zeti a szavak szokásos és közvetett használatának megkülönböztetését,
és megállapítja, hogy a közvetett használat esetén a szavak jelölete
megegyezik a szokásos használat szerinti jelentésükkel. így tudja
védeni azon tételét, mely szerint egy mondatrész fölcserélése vele
egyező jelöletű mondatrésszel nem változtatja meg a mondat igazság­
értékét (persze ha a fölcserélt mondatrész közvetett előfordulású, akkor
jelöletén a közvetett jelölete, vagyis a szokásos jelentése értendő). A
közvetett használat (előfordulás) különböző eseteinek vizsgálata so­
rán fontos megállapításokat tesz a deskripciókról, továbbá bizonyos
típusú összetett mondatok másodlagos vagy járulékos jelentéséről.
A cikk kiinduló pontja az azonosság fogalmának elemzése. A prob­
léma előzményeként lásd [I] 8. §-át, a csatlakozó kommentárral együtt.

Az azonosság1 a hozzá kapcsolódó és nem egykönnyen meg­

válaszolható k érd ések révén elg o n d o lk o d ásra késztet: Relá-
ció-e az a z o n o ssá g , ésp ed ig tá rg y a k vag y p e d ig a tárg y ak
n ev ei, illetőleg jelei közötti reláció-e? Fogalomírás cím ű dolgo­
zatom ban az utó b bi nézetet fogadtam el. E felfogás mellett
látszanak szólni a következő okok: a = a és a = b nyilvánvalóan
különböző ism eretértékkel rendelkező m ondatok: a ~ a a priori

1 Az „a - b" kifejezést így értelmezem: „a ugyanaz, mint b", vagy „a és b

egybeesik".

118
érvényes, és Kant nyom án analitikusnak nevezhető, m íg az
a = b alakú m o ndatok gyakorta ism ereteink igen értékes kibő­
vítését tartalm azzák, és nem m in d ig alapozhatok m eg a priori.
Az, hogy nem m in den reggel új N ap kel fel, hanem m indig
ugyanaz, bizonyára egyike volt az asztronóm ia legterm éke­
nyebb felfedezéseinek. Egy kisebb bolygó vagy üstökös azono­
sítása m ég ma sem m indig m ag átó l értetődő. H a m árm ost az
azonosságon olyan relációt ak arn án k érteni, am ely azon dol­
gok között áll fenn, am elyeket az „a" és a „b" nevek jelölnek,
akkor abban az esetben, m elyben a = b igaz, a = b és a = a között
nem lehetne különbség. Ilyen m ó d o n az azonosság csupán egy
dolognak önm agához való viszonyát fejezné ki, azt a relációt,
am elyben m inden dolog saját m agával áll, de am elyben egy
dolog sem áll egy m ásikkal. Ú gy látszik, hogy a = b azt fejezi ki,
hogy az „a" és a „b" név vagy jel ugyanazt jelöli, tehát ezekről
a jelekről szól; egy közöttük fennálló relációt állít. De ez a nevek
vagy jelek közötti reláció csak ak k o r állhat fenn, ha azok m eg­
neveznek, jelölnek valam it. Ez a reláció tehát közvetett lenne,
a két jelnek u gyanazon m egjelölthöz való kapcsolódása révén.
Ez azonban önkényes. N em tilthatjuk m eg senkinek sem, hogy
bárm ilyen önkényesen létrehozható esem ényt vagy tárgyat va­
lam ely dolog szám ára jelnek fogadjon el. Á m ezáltal egy a = b
alakú m ondat m ár nem m agára a dologra, hanem csupán jelö­
lésm ódunkra vonatkozna, s így n em fejeznénk ki vele tulajdon­
képpeni ism eretet. Pedig sok esetben éppen ez utóbbit akarjuk.
H a az „a" jel a „b" jeltől csak m in t tárgy (jelen esetben az alak
révén) különbözik, s nem pedig m int jel, vagyis nem abban a
m ódban, ahogyan jelöl valam it, akkor a - b igazsága esetén
a = a és a = b ism eretértéke lényegében azonos lenne. Eltérés
csak akkor jöhet létre, ha a jel különbözősége a m egjelölt tárgy
m egadási m ódjában levő különbségnek felel meg. Legyenek a,
b, c azok az egyenesek, m elyek egy három szög csúcsait a szem ­
közti oldalak felezőpontjaival összekötik. Ekkor a é s b m etszés­
pontja ugyanaz, m int b és c m etszéspontja. Tehát ugyanazt a
p o n to t különbözőképpen n eveztük meg, és ezek a nevek („a és
b m etszéspontja", „b és c m etszéspontja") egyúttal a m eghatá­
rozási m ódra is utalnak, s ezért az azonossági állítás itt valódi
ism eretet tartalm az.
Kézenfekvő tehát, hogy_ggyjgllel (névvel, szókapcsolattal,
írásjeggyel) ne csak azt kapcsoljuk össze, am it m egjelel, s am it

119
a jel jelöletének hívhatunk, hanem ezenkívül azt is, a m ita jel
jelentésének neveznék, és am ely a m eghatározás m ódját foglal­
ja m agában. így p éldánkban az „a és b m etszéspontja", vala­
m int a „b és c m etszéspontja" kifejezések jelölete ug y an m eg­
egyezik, jelentésük azonban nem. Az „Alkonycsillag^és.a „Haj­
nalcsillag" jelölete. azonos, jelentésük azonban nem.
A z összefüggésből kiviláglik, hogy „jelen" és „néven" itt va­
lam iféle olyan jelölést értek, am ely tulajdonnevet helyettesít,
am elynek jelölete teh át egy m eghatározott tárgy (a szó legtá­
gabb értelmében), n em ped ig fogalom vagy reláció; utóbbiak­
kal egy m ásik tan u lm ányban szándékozom foglalkozni beha­
tóbban. Egy egyedi tárgy megjelölése több szóval vagy egyéb
jellel is történhet. A rövidség kedvéért nevezzünk m inden ilyen
megjelölést tulajdonnévnek.

(1) 'Tulajdonnév' helyett pontosabb lenne az 'individuumnév' kifeje­

zés használata. (Lásd [II]-ben a (3) kommentárt.) Azok a kifejezések,
amelyeket közönségesen tulajdonneveknek mondunk, általában kon­
venció szerint jelölnek egy-egy individuális dolgot, anélkül hogy meg­
határozást adnának rá, s így nincs jelentésük (az imént vázolt fregei
értelemben). A jelentéssel bíró individuumnevek a leírások vagy desk-
ripcjók; Frege ténylegesen ezekre gondol. E problémakörre még visz-
szatérünk. - A tanulmány, melyre Frege itt utal, a [III] alatti.

Egy tulajdonnév jelentését m indenki felfogja, aki kellőképpen

ism eri azt a nyelvet vagy a jelöléseknek azt a rendszerét, am ely­
hez a név tartozik;2ezzel azonban a név jelöletét - ha egyáltalán
van ilyen - csupán egyoldalúan világítottuk meg. A jelölet teljes
ism eretéhez hozzátartozna, hogy m inden egyes adott jelentés­
ről azonnal meg tu d ju k adni, vajon a jelölethez tartozik-e. Ezt
sohasem tudjuk elérni.

2 Valódi tulajdonnév esetében, mint „Arisztotelész", a vélemények a je­

lentésről persze eltérőek lehetnek. El lehet fogadni pl. ezt: Platón tanítványa és
Nagy Sándor nevelője. Aki ezt teszi, az „Arisztotelész Sztageirából származott"
mondathoz más jelentést fog kapcsolni, mint aki a név jelentéséül ezt fogadja
el: Nagy Sándor Sztageirából származó nevelője. A jelentés ezen ingadozásai
elviselhetők mindaddig, amíg a jelölet ugyanaz marad, egy bizonyító tudo­
mányban azonban ezeket el kell kerülni, egy tökéletes nyelvben pedig nem
szabad előfordulniok.

120
(2) A 2. lábjegyzet szerint Frege úgy vélj, hogy a közönséges értelem­
ben vett tulajdonneveknek is van jelentésük, noha ez ingadozó lehet.
E felfogást általában úgy szokták fogalmazni, hogy Frege szerint a
tulajdonnevek álcázott vagy rövidített deskripciók. A mai logikusok
egy része is úgy tartja, hogy a logika nyelvéből (s általában a formali­
zált nyelvekből) száműzni kell a tulajdonneveket; igaz, hogy e felfogás
hívei egyben a deskripciók kiküszöbölését is szükségesnek tartják.
(Lásd pl. Quine [65], 37. §.) Mások, főleg a modális és az intenzionális
logika művelői, a tulajdonnév és a deskripció megkülönböztetésének
fontosságát hangsúlyozzák.

A jel és jelentése, valam int jelölete közötti szabályszerű kapcso­

lat olyan, hogy a jelnek m egfelel egy m eghatározott jelentés,
ennek pedig eg y m eghatározott jelölet, ezzel szem ben egy
jelölethez (egy tárgyhoz) nem csak egy jel tartozik. U gyanazt a
jelentést külö n b ö ző nyelveken, sőt ugyanazon a nyelven is
különbözőképpen lehet kifejezni. E szabályszerű viselkedés­
nek term észetesen vannak kivételei. Való igaz, hogy jeleknek
egy tökéletes rendszerében m in d en kifejezésnek egy m eghatá­
rozott jelentés felelne meg; de a term észetes nyelvek távolról
sem elégítik ki e z t a követelm ényt, és elégedettnek kell len­
nünk, ha u g y an a n n ak a szónak csak ugyanabban az összefüg­
gésben m indig u g y an az a jelentése. Talán föltehetjük, hogy egy
tulajdonnévként szereplő, nyelvtanilag helyesen képzett kife­
jezésnek m indig v a n jelentése. D e ez nem jelenti azt, hogy a
jelentésnek egy jelölet is megfelel. „A Földtől legtávolabb levő
égitest" kifejezésnek van jelentése; viszont nagyon kétséges,
hogy van-e jelölete is. „A leggyöngébben konvergáló sorozat"
kifejezésnek v an jelentése, de bizonyítható, hogy jelölete nincs;
ugyanis m inden konvergens sorozathoz található egy gyön­
gébben konvergáló, de még m in d ig konvergens sorozat. A je­
lentés megléte m é g nem biztosítja a jelölet meglétét.
H a a szavakat a szokásos m ódon használjuk, akkor a szavak
jelölete az, am iről beszélünk. De az is előfordulhat, hogy m a­
gukról a szavakról vagy a jelentésükről akarunk beszélni. Az
előbbire példa az, am ikor valaki m ásnak a szavait szó szerint
idézzük. Saját szav ain k ekkor közvetlenül a m ásik em ber sza­
v ait jelölik, és csak az utóbbiak jelölete a szokásos. Ilyenkor a
jel jelével van d o lg u n k. írásban ilyen esetben a szavakat idéző­
jelek közé tesszük. Tehát egy idézőjelben levő szócsoportot nem
szabad a szokásos jelölete szerint érteni.

121
 Ha egy 'A ' kifejezés jelentéséről akarunk beszélni, ezt egysze­
rűen a következő fordulat segítségével tehetjük meg: „az 'A ' ki­
fejezés jelentése". Függő beszédben beszélünk pl. an nak a je­
lentéséről, am it valaki m ás m ondott. N yilvánvaló, hogy a sza­
vak jelölete ebben a beszédm ódban sem a szokásos, h anem az,
am i szokás szerint a jelentésük. R öviden azt m ondhatjuk, hogy
a függő beszédben a szavakat közvetett értelem ben használjuk,
vagy hogy a szavak jelölete itt közvetett. Ezek szerint m egkülön­
böztetjük a szavak szokásos jelöletét közvetett jelöletüktől, és
szokásos jelentésüket közvetett jelentésüktől. Egy szó közvetett
jelölete teh át nem más, m int a szokásos jelentése. H a jel, jelentés
és jelölet összekapcsolódásának m ódját az egyes esetekben
helyesen akarjuk felfogni, m indig szem előtt kell tarta n u n k az
ilyen kivételeket.
A jel jelöletétől ésJelen té sé tő l m eg kell 'feülönbozfifnünk a
hozzá kapcsolódó képzetet. H a a jel jelölete érzékileg észlelhető
tárgy, akkor a róla alkotott képzetem egykori érzéki b enyom á­
saim ra és belső vagy külső cselekvéseim re való em lékezésből
létrejött belső kép.3Ez a kép gyakran érzelm ekkel telített; egyes
részeinek kivehetősége különböző és ingadozó. M ég u g y an an ­
nál az em bernél sem kapcsolódik ugyanaz a képzet m indig
ugyanahhoz a jelentéshez. A képzet szubjektív: az egyik em ber
képzete nem egyezik a m ásik em ber képzetével. így az egyazon
jelentéshez kötődő képzetekben eleve szám os különbség adott.
Egy festő, egy lovas és egy zoológus valószínűleg nagyon eltérő
képzeteket kapcsol a „B ukephalosz" névhez. Tehát a képzet
lényegesen különbözik valam ely jel jelentésétől, am ely sokak
közös tulajdona lehet, és így nem az egyes lélek része vagy
m ódusza; aligha lehet ugyanis kétségbe vonni, hogy az em be­
riség a nem zedékről nem zedékre öröklődő gondolatok közös
kincsével rendelkezik.4

3 A képzetekkel egybefoglalhatjuk a szemléleteket is, melyeknél maguk az

érzéki benyomások és cselekvések lépnek azoknak a nyomoknak a helyébe,
amelyeket a lélekben hátrahagytak. A különbség a mi szempontunkból jelen­
téktelen, mivelhogy a szemléleti kép kialakítását az érzetek és tevékenységek
mellett mindig segítik ezek emlékei is. Szemléleten tárgyat is érthetünk,
amennyiben az érzékileg észlelhető vagy térbeli.
4 Ezért nem célszerű a „képzet" szóval ennyire alapvetően különböző dol­
gokat jelölni.

122
 Míg tehát nem lehet kifogásolni, hogy a jelentésről általános­
ságban beszéljünk, ad d ig a képzetről szólva valójában hozzá
kell tennünk, hogy kihez is tartozik és mikor. A zt m ondhatnánk
erre: éppen úgy, ahogy ugyanahhoz a szóhoz az egyik em ber
ezt a képzetet, a m ásik em ber am azt kapcsolja, ugyanúgy kap­
csolhatja a szóhoz az egyik az egyik, a m ásik a m ásik jelentést
is. De ebben az esetben különbség csak a kapcsolás m ódjában
lehetséges. Ez pedig n em gátolhatja meg, hogy m indketten ne
ugyanazt a jelentést fogják fel; azonos képzetük viszont nem
lehet. Si duo idem faciunt, non est idem. [Ha ketten teszik ugyan­
azt, az nem ugyanaz.] H a ketten ugyanazt képzelik is, mégis
m indegyiknek m egvan a saját képzete. N éha ugyan lehetséges
a különböző em berek képzeteiben, sőt érzelm eiben a különbö­
zőségek m egállapítása, d e pontos összehasonlítás nem lehetsé­
ges, m ivel ezeket a képzeteket nem foghatjuk össze egyazon
tudatban.
Egy tulajdonnév jelölete m aga az a tárgy, am elyet a névvel
jelöhink;a róla alkotott képzetünk teljesen szubjektív; közbülső
helyet foglal el a jelentés, am ely ugyan n em szubjektív, m int a
kepzél, d e nem is m aga a tárgy. A következő hasonlat talán
alkalmas ezen viszonyok m egvilágításához. Valaki távcsövön
szemléli a H oldat. A H o ld at m agát a jelölethez hasonlítom ; a
H old annak a m egfigyelésnek a tárgya, am elyet a távcső belse­
jében a tárgylencse alkotta valódi kép, és a szem lélő recehártyá­
ján kirajzolódó kép közvetít. Az előbbit a jelentéshez, az utóbbit
a képzethez vag y szem lélethez hasonlítom . A távcsőben létre­
jövő kép u g y an egyoldalú; függ a m egfigyelés helyétől; mégis
objektív, m inthogy több m egfigyelő rendelkezésére áll. M in­
denesetre m egoldható, hogy egyidejűleg többen használhas­
sák. A recehártyán létrejövő kép azonban m égis m indenkinek
sajátja. A szem ek különböző képalkotása folytán m ég a geom et­
riai egybevágóság is aligha érhető el, a tényleges egybeesés
pedig eleve kizárt. A hasonlatot m ég talán ki is terjeszthetjük,
ha feltesszük, hogy B láthatja az A recehártyáján kialakuló
képet, vagy hogy A m aga is láthatja egy tükörben a saját rece­
hártyáján létrejövő képet. íg y talán m eg lehetne m utatni, hogy
b ár m aga a k ép zet is fö llép h et tárgyként, az o n b an m int ilyen
a vizsgáló szám ára m égsem ugyanaz, m in t am i közvetlenül
az elképzelő szám ára. De ez a hasonlat túlságosan m esszire
vezetne.

123
 Szavak, kifejezések és m ondatok különbözőségében három
fokozatot tu d u n k tehát m egkülönböztetni. A különbség vagy
csupán a képzetekre vonatkozik, vagy a jelentésre is, de a
jelöletre nem , vagy pedig végül a jelöletre is kiterjed. A z első
fokozattal kapcsolatban m egjegyzendő, hogy a képzetek és
szavak kapcsolatának bizonytalansága folytán az egyik em ber
különbséget vélhet ott, ahol a m ásik nem talál eltérést. A fordí­
tás és az eredeti szöveg különbözősége tulajdonképpen nem
lépheti át ezt az első fokozatot. Az itt m ég lehetséges különb­
séghez tartoznak a költészet és az ékesszólás törekvései a jelen­
tés árnyaltabb és színesebb kifejezésére. Ezek az árnyalatok és
színezetek nem objektívak, m inden olvasónak vagy hallgató­
nak m agának kell azokat a költő vagy szónok ösztönzései sze­
rin t létrehoznia. Az em beri képzetalkotás rokon vonásai nélkül
term észetesen nem lenne m űvészet, de hogy ilyenkor m ennyi­
ben felelünk m eg a költő szándékainak, azt soha nem lehet
pontosan megállapítani.
A képzetekkel és szem léletekkel a továbbiakban nem foglal­
kozunk; csak azért tettünk róluk említést, nehogy összetévesz-
szük a képzetet, amit a szó a hallgatóban kivált, a szó jelenté­
sével vagy jelöletével.
A töm ör és pontos kifejezés érdekében rögzítsük a következő
fordulatokat:
Egy tulajdonnév (szó, jel, jelkapcsolat, kifejezés) kifejezi a
jelentését, és jelöli vagy m egnevezi a jelöletét. Egy jellel an nak
jelentését fejezzük ki, és a jelöletét jelöljük.
Az idealisták és a szkeptikusok talán m ár régen m egtették a
következő ellenvetést: „Te itt m inden további nélkül úgy be­
szélsz a H oldról, m int egy tárgyról; de honnan tudod, hogy a
'H o ld ' névnek van-e egyáltalán jelölete, honnan tudod, hogy
van-e egyáltalán bárm inek is jelölete?" Erre azt válaszolom ,
hogy a 'H old'-ról szólva, nem az a szándékunk, hogy a H oldról
alkotott képzetünkről beszéljünk, sőt m ég a jelentéssel sem
elégszünk meg, hanem föltételezzük a jelöletet. Kifejezetten
értelm i tévedés lenne, ha föltételeznénk, hogy „a H old kisebb,
m int a Föld" m ondatban a H old képzetéről van szó. H a a
beszélő az utóbbit akarná, akkor „a H oldról alkotott képzetem "
kifejezést használná. A z em lített föltevésben ugyan tévedhe­
tünk, és effajta tévedésekre volt m ár példa. M egválaszolatlanul
hagyhatjuk azonban itt azt a kérdést, hogy vajon nem téve-

124
 dünk-e esetleg m in d ig a jelölet föltételezésében; elegendő a
beszéddel vagy a gondolkodással kapcsolatos szándékunkra
u talnunk annak jogosságához, h o g y a jelek jelöletéről beszél­
jünk, habár ezzel a fenntartással: am ennyiben van jelöletük.
Eddig csak o ly an kifejezések, szavak, jelek jelentését és je-
löletét vizsgáltuk, amelyeket tulajdonneveknek neveztünk.
Vizsgáljuk m ost eg y teljes kijelentő m ondat jelentését és jelö-
letét. Az ilyen m o n d at egy gondolatot tartalm az.5 Vajon ez a
gondolat a m o n d a t jelentésének v ag y jelöletének tekintendő?
Tegyük föl először is, hogy a m o n d atn ak van jelölete! H a benne
egy szót egy vele azonos jelöletű, d e eltérő jelentésű szóval
helyettesítünk, ez n e m lehet kihatással a m ondat jelöletére. A zt
látjuk azonban, h o g y a gondolat ilyenkor m egváltozik: m ert pl.
„A Hajnalcsillag a N a p által m egvilágított égitest" m ondatban
m ás a gondolat, m in t ebben: „A z Alkonycsillag a N ap által
m egvilágított égitest." Olyan valaki, aki nem tudja, hogy az
Alkonycsillag azo n o s a Hajnalcsillaggal, az egyik gondolatot
igaznak, a m ásikat ham isnak tarthatja. A gondolat tehát nem
lehet a m ondat jelölete, viszont felfoghatjuk a m o n d at jelenté­
seként. De mi a h ely zet a jelölettel? Egyáltalán szabad-e utána
érdeklődni? Talán a m ondatnak m in t egésznek csak jelentése
van, de nincs jelölete? M indenesetre várható, hogy vannak
olyan m ondatok, m in t ahogy olyan m ondatrészek is vannak,
am elyeknek van u g y a n jelentésük, d e jelöletük nincs. A z olyan
m ondatok, am elyek jelölet nélküli tulajdonnevet tartalm aznak,
valóban ilyenek. „A nxélyen alvó O d ü ssze u szt Ithakában tették
p artra" m ondatnak nyilvánvalóan v a n jelentése. M ivel azon­
ban kétséges, h o g y a benne előforduló „O düsszeusz" névnek
van-e jelölete, így az is kétséges, h o g y az egész m ondatnak
van-e jelölete. B izonyos azonban, h o g y ha valaki a m ondatot
kom olyan ham isnak vagy igaznak tartja, az „O düsszeusz" név­
nek is jelöletet tulajdonít, nem csak jelentést; hiszen e név
jelöletéről állítjuk v ag y tagadjuk az állítm ányt. Aki nem ism eri
el a jelölet létezését, az se nem állíthatja, se nem tagadhatja róla
az állítm ányt. De ta lá n fölösleges is a n év jelöletéig előrehatolni;
m egelégedhetünk a jelentéssel, ha a gondolatnál nem m együnk
tovább. Ha csak a m o n d a t jelentése, a gondolat érdekel m inket,

5 Gondolaton nem a gondolkodás szubjektív cselekedetét értem, hanem

annak objektív tartalmát, amely sokak közös tulajdona lehet.

125
szükségtelen egy m ondatrész jelöletével törődni; a m ondat
jelentése szem pontjából a m ondatrésznek csak a jelentése s nem
p edig a jelölete jöhet szám ításba. A gondolat ugyanaz m arad,
akár v an az „O düsszeusz" névnek jelölete, akár nincs. A z a
tény, hogy egyáltalán foglalkozunk a m ondatrész jelöletével,
arra utal, hogy általában m agának a m ondatnak is jelöletet
tulajdonítunk, illetve m egköveteljük, hogy legyen jelölete. A
g ondolat veszít értékéből, m ihelyt felismerjük, hogy egyik ré­
szének nincs jelölete. Ez feljogosít bennünket arra, hogy ne
elégedjünk m eg a m o n d at jelentésével, hanem jelöletével is
foglalkozzunk. De m iért is kívánjuk m eg azt, hogy m inden
tulajdonnévnek nem csak jelentése, hanem jelölete is legyen?
M iért nem elég n ekünk a gondolat? A zért és annyiban, am eny-
nyiben a m ondat igazságértéke érdekel bennünket. De nem
m in d ig ez a helyzet. Pl. egy eposz hallgatásakor a nyelv dalla­
m osságán kívül csak a m ondatok jelentése és az ezáltal keltett
képzetek és érzelm ek ra g ad n ak m eg minket. Az igazság után
érdeklődve elhagynánk a m űélvezetet, és a tudom ányos vizs­
gálódáshoz fordulnánk. Ezért közöm bös szám unkra, hogy pl.
az „O düsszeusz" névnek van-e jelölete m indaddig, am íg a
költem ényt m űalkotásként fogjuk fel.6 Tehát az igazságra való
törekvés az, am i ben n ü n k et m indenütt arra késztet, h o g y a
jelentésen túl a jelöletig hatoljunk.
Láttuk, hogy egy m ondathoz m indig csak akkor keresünk
jelöletet, am ikor az alkotórészek jelölete lényeges; ez pedig
akkor áll fenn, ha az igazságértéket kutatjuk.
Ez arra késztet bennünket, hogy egy m ondat jelöletének az
igazságértékét tekintsük.. Egy m ondat igazságértékén..azL.a.kö-_
rü lm én y t értem, hogy a m ondat igaz, vagy hogy a m ondat
ham is. Több igazságérték nincs. A rövidség kedvéért az egyik
igazságértéket az Igaznak, a m ásikat a H am isnak nevezem .
Tehát m inden olyan kijelentő m ondat, am elyben a szavak je­
lölete lényeges, tulajdonnévként fogható föl, m elynek a jelölete
- föltéve, hogy van jelölete - az Igaz vagy a Ham is. Ezt a két
tárgyat m indenki, aki egyáltalán ítél, aki valam it igaznak tart -
teh át m ég a szkeptikus is - , m ég ha csak hallgatólagosan is, de

6 Kívánatos lenne az olyan jeleket, amelyek csak jelentéssel bírnak, külön

kifejezéssel illetni. Ha pl. képeknek neveznénk őket, akkor a színész szavai a
színpadon képek lennének, sőt maga a színész is kép lenne.

126
elismeri. A z, hogy az igazságértékeket itt tárgyaknak nevez­
zük, önkényes ötletnek vagy talán puszta szójátéknak tűnhet,
am elyből sem m iféle m élyebb következtetést nem szabad le­
vonni. H ogy m it nevezek tárgynak, azt csak a fogalom m al és a
relációval összefüggésben lehet pontosabban kifejteni. E kér­
déssel egy m ásik tanulm ányban kívánok foglalkozni. De m ár
itt is szeretnék utalni arra, hogy m inden ítélet7 - ha m égoly
m agától érte tő d ő is - m ár m agában foglalja az átlépést a gon­
dolatok szintjéről a jelöletek (az objektivitás) szintjére.

(3) Itt is [III]-ra hivatkozik Frege, bár a tárgy és a függvény megkülön­

böztetése már [II]-ben is szerepel. - Azzal, hogy az igazságértékeket
tárgyaknak minősíti, a kijelentő mondatokat neveknek nyilvánítja;
hiszen a mondatok jelölete valamely igazságérték, azaz tárgy, de
aminek tárgy a jelölete, az név. Erre utaltunk már [II]-ben is a (2) és a
(6) kommentárban.

M egkísérelhetnénk, hogy a gondolatnak az Igazhoz való viszo­

nyát ne m in t a jelentés és a jelölet, hanem m int az alany és az
állítm ány viszo n y át fogjuk fel. H iszen azt is m ondhatjuk: „Az
a gondolat, h o g y az 5 törzsszám , igaz." Pontosabban szem ügy­
re véve, észrevesszük azonban, hogy ezzel voltaképpen nem
m o n d tu n k többet, m int a következő egyszerű m ondattal: „A z
5 törzsszám ." A z igazság állítása m indkét esetben a kijelentő
m ondat form ájában rejlik, és ott, ahol e form a nem bír szokásos
erejével, pl. egy színész előadásában a színpadon, az olyan
m ondat, m in t „az a gondolat, hogy az 5 törzsszám , igaz", éppen
úgy csak egy g o n dolatot tartalm az, éspedig ugyanazt a gondo­
latot, m int „az 5 törzsszám " egyszerű m ondat. Ebből látható,
hogy a gon d o lat viszonya az Igazhoz m égsem hasonlítható az
alanynak az állítm ányhoz való viszonyához. Az alany és az
állítm ány (logikai értelem ben véve) a gondolat részei; a m egis­
m erés u g y an azo n szintjéhez tartoznak. A lany és állítm ány
összekapcsolásával m indig egy gondolathoz jutunk, de soha­
sem ju th atu n k el a jelentéstől annak jelöletéhez, a gondolattól
annak igazságértékéhez. U gyanazon a szinten m ozgunk, nem
lépünk előre egyik szintről a m ásikra. Az igazságérték éppúgy

7 Az ítélet számomra nem csupán egy gondolat megragadása, hanem igaz­

ságának elismerése is.

127
nem lehet a gondolat része, m in t ahogy p éld áu l a N ap sem lehet
az, hiszen nem jelentés, hanem tárgy.
H a helyes az a vélekedésünk, hogy egy m o n d at jelölete az
igazságértéke, akkor az utóbbi nem változhat, ha egy m ondat­
részt azonos jelöletű, de eltérő jelentésű kifejezéssel helyettesí­
tünk. És valóban ez a helyzet. Leibniz kifejezetten így fogalmaz:
„E adem sunt, quae sibi m u tu o substitui possunt, salva verita-
te." Van-e m ég valami az igazságértéken kívül, am i általánosan
m in d en olyan m ondathoz hozzátartozik, am elyben az alkotó­
részek jelölete egyáltalán lényeges, és am i a fentiekben leírt
helyettesítés esetén változatlan marad?

(4) Valószínűleg a következő Leibniz-szöveg pontatlan idézetéről van

szó: „Eadem (vei Coincidentia) sunt quae sibi ubique substitui possunt
salva veritate. Diversa quae non possunt." Magyarul: Azonosak (vagy
egybeesők) azok, amelyek mindenütt helyettesíthetők egymással az
igazság megsértése nélkül; különbözőek azok, amelyek nem. (Lásd [59],
264.) - Megjegyezzük, hogy Frege felfogásában „a = b" a és bjelöletének
azonosságát fejezi ki, míg Leibniz szövege szerint az azonosság a
jelentés-egybeesést is magában foglalja (különben nem áll a mindenütt
való fölcserélhetőség).
Frege gondolatmenete a következő: Ha a mondatnak van jelölete,
akkor ennek változatlannak kell maradnia a mondatban szereplő
nevek bármelyikének vele azonos jelöletű névvel való fölcserélése
esetén. Ám az, ami ilyen helyettesítések alkalmával változatlan ma­
rad, egyedül a mondat igazságértéke. (Ha a név közvetett értelemben
szerepel a mondatban, akkor az azonosság szempontjából a közvetett
jelölet, azaz a jelentés veendő figyelembe.)
Ettől eltekintve világos, hogy a jelölet fogalmának kiterjesztése a
mondatokra némileg önkényes. Az igaz, hogy (legalábbis egyszerű
mondatok esetén) a mondat és az igazságértéke közötti kapcsolatnak
van egyező vonása az individuumnév és a jelölete közötti kapcsolattal:
egy alkotórészként szereplő névnek vele azonos jelöletű névvel való
helyettesítése esetén a mondat igazságértéke éppúgy változatlan ma­
rad, mint az összetett individuumnév jelölete. Ezen az alapon tekinti
Frege a mondatok jelöletének igazságértéküket. A logikai elmélet
rendszeres fölépítése szempontjából kétségtelenül hasznos egy olyan
„értéknek" a bevezetése, amely a nyelvi kifejezések különféle típusai
esetén azt a valamit jelöli, ami nem változik, ha a komponenseket
azonos „értékűekkel" helyettesítjük. (Ez az „érték" az individuumne­
vek esetén a jelölet, mondatok esetén az igazságérték, függvények
esetén az értékmenet.) Ha kifogásoljuk, hogy Frege ezt az „értéket"
általánosan jelöletnek nevezi, kifogásunk főleg terminológiai jellegű.

128
(R. Carnap ehelyett az „extenzió" elnevezést használja; ez éppúgy
kifogásolható, mint Frege megoldása, mert a szó eredeti értelmében
csakis a predikátumok azok a nyelvi kifejezések, amelyeknek exten-
ziójuk [terjedelmük] van.) Az individuumnevek valóban jelölhetnek
egy-egy tárgyat, itt a jelölés a nyelvi kifejezés és a külvilág kapcsolatát
fejezi ki; a mondatok azonban nem jelölik analóg módon igazságérté­
küket. - Frege mentségére még felhozhatjuk azonban, hogy a 'Be­
deutung' szó, amit ő használ, már a nevek jelöletének kifejezésére is
műkifejezés, m ár itt sem köznyelvi értelmében szerepel.

Ha m árm ost egy m o n dat igazságértéke a m ondat jelölete, ak­

kor egyrészt m in d en igaz m ondatnak, m ásrészt m inden ham is
m ondatnak u g y an a z a jelölete. Ebből látjuk, hogy a m ondat
jelöletében m in d en egyedi elm osódik. Ezért érdeklődésünk
tárgya sohasem p u sztán a m o n d at jelölete; d e önm agában a
gondolat sem n y ú jt ism eretet, h an em csak a jelöletével, azaz az
igazságértékével együtt. Az ítélést ú g y foghatjuk fel, m int a
gondolattól az igazságértékéhez való továbbhaladást. Ez p er­
sze nem tek in ten d ő definíciónak. A z ítélés valam i egészen
sajátos és m ással összehasonlíthatatlan dolog. A zt is m o n d h at­
nánk, hogy az ítélés részek m egkülönböztetése az igazságérté­
ken belül. Ez a m egkülönböztetés a gondolatra való visszaté­
réssel történik. A d o tt igazságértékhez tartozó m inden egyes
jelentés a szétbontás egy sajátos m ódjának felelne meg. A
„rész" szót itt sajátos értelem ben használtam . Ugyanis a rész és
az egész viszonyát átvittem a m o n d atró l a jelöletére, am ennyi­
ben egy szó jelöletét a m ondat jelölete részének neveztem ,
feltéve hogy m ag a a szó része a m ondatnak. Ez a beszédm ód
term észetesen tám adható, m ert a jelölet esetében az egész és az
egyik rész n em határozza m eg a m ásikat, és m ivel a testek
esetében a rész szót m ár m ás értelem ben használjuk. A fenti
célra külön kifejezést kellene alkotni.

(5) Frege itt különös metaforát használ. Bontsuk föl a mondatot sza­
vakra, s tekintsük a mondat jelöletét (azaz igazságértékét) a szavak
jelöleteibó'l komponált összetételnek. Az ítélés (a mondat igazságának
elfogadása) nem más, mint az Igaz felbontása ezen komponensekre.

Folytassuk azon föltevésünk vizsgálatát, hogy a m ondat jelö­

lete nem m ás, m in t az igazságértéke. Úgy találtuk, hogy egy
m ondat igazságértéke változatlan m arad, ha benne egy kifeje-

129
zést azonos jelöletűvel helyettesítünk; de m ég nem vizsgáltuk
azt az esetet, am ikor a helyettesítendő kifejezés m aga is m on­
dat. H a nézetünk helyes, akkor egy összetett m orrdat igazság­
értékének változatlannak kell m aradnia akkor is, ha egy rész­
m o n d atát vele m egegyezd igazságértékű m o n d attal helyette­
sítjük. Kivételek az esetben várhatók, am ikor az egész m ondat
vagy a részm ondat egyenes vagy függő beszédben szerepel;
hiszen ilyenkor, m int láttuk, a szavak jelölete nem a szokásos.
Egy m ondat egyenes beszédben egy m ásik m ondatot jelöl,
függő beszédben pedig egy gondolatot.
Rá kell térn ü n k a m ellékm ondatok vizsgálatára. Ezek olyan
m ondatszerkezet részeként fordulnak elő, am elyet logikai szem ­
pontból ugyancsak m ondatként, éspedig összetett m ondatként
kell felfognunk. Itt vetődik föl az a kérdés, hogy vajon a mellék-
m ondatok jelölete is igazságértéke-e. A függő beszéd esetében
m ár tudjuk ennek az ellenkezőjét. A gram m atikusok a mellék-
m ondatokat m ondatrészek képviselőinek tekintik, és eszerint
m egkülönböztetnek alanyi, jelzői, határozói m ellékm ondato­
kat. Ebből azt sejthetnénk, hogy a m ellékm ondat jelölete nem
igazságérték, hanem olyasm i, m int egy névszó, határozó vagy
jelző jelölete, vagyis m int egy olyan m ondatrész jelölete, am ely­
nek jelentése nem gondolat, hanem csupán része egy gondolat­
nak. E kérdés tisztázásához beható vizsgálat szükséges. Vizs­
gálódásainkban nem fogunk szigorúan ragaszkodni a gram m a­
tikai vezérfonalhoz, hanem egybefoglaljuk azt, am i logikailag
egynemű. Lássunk először olyan eseteket, am elyekben a mellék-
m ondat jelentése, m int im ént sejtettük, nem önálló gondolat.
A „hogy" kötőszóval bevezetett absztrakt alanyi m ellékm on­
datok körébe tartozik a függő beszéd is, am elyről m ár tudjuk,
hogy benne a szavak közvetett jelöletükkel szerepelnek, vagyis
azt jelölik, am i szokásosan a jelentésük. Ebben az esetben tehát
a m ellékm ondat gondolatot, nem pedig igazságértéket jelöl;
jelentése pedig nem önálló gondolat, hanem az „az a gondolat,
ho g y ..." szavak jelentése, ez pedig csupán része az összetett
m ondat kifejezte gondolatnak. Ilyen m ellékm ondatok szere­
pelnek a „m ondotta", „hallotta", „véli", „m eg van győződve",
„arra következtet" és hasonló szavak u tán .8 M ás a helyzet,

8 Az „A azt hazudta, hogy látta B-t" mondatban a mellékmondat egy gon­

dolatot jelöl; a mondat szerint egyrészt A ezt a gondolatot igazként állította,
másrészt A meg volt győződve e gondolata hamisságáról.

130
éspedig m eglehetősen bonyolult a z olyan szavak esetén, mint
„felism eri", „úgy tu d ja", „tévesen hiszi"; ezekkel később fog­
lalkozunk.
Az, hogy a fenti esetekben a m ellékm ondat jelölete valóban
a gondolat, abból is látható, hogy a z összetett m ondat igazsága
szem pontjából közöm bös, igaz-e a kérdéses gondolat, vagy
ham is. H asonlítsuk össze pl. ezt a k é t m ondatot: „K opernikusz
úgy vélte, hogy a b o lygók körpályán m ozognak", és „K operni­
kusz úgy vélte, hogy a N ap m ozgásának látszatát a Föld való­
ságos m ozgása id é z i elő". Itt az igazság m egsértése nélkül
helyettesíthető az eg y ik m ellékm ondat a másikkal. A főm on­
d atn ak a m ellékm ondattal együtt egyetlen gondolat a jelentése,
és az egésznek az igazsága nem k ö tő d ik a m ellékm ondatnak
sem az igazságához, sem a ham isságához. Ilyen esetekben a
m ellékm ondat egy kifejezését nem helyettesíthetjük olyan ki­
fejezéssel, am elynek ugyanaz a szokásos jelölete, h anem csakis
olyannal, am elynek közvetett jelölete, azaz a szokásos jelentése
is m egegyezik a helyettesített kifejezésével. H a valaki ebből
arra következtetne, h o g y egy m ondat jelölete m égsem az igaz­
ságértéke, „mivel ak k o r m indenütt szab ad lenne vele azonos
igazságértékű m o n d attal helyettesíteni", úgy túl sokat bizonyí­
tana: éppígy azt is lehetne állítani, h o g y a „H ajnalcsillag" szó
jelölete nem a V énusz; mivelhogy „V énuszt" sem lehet m indig
m ondani „H ajnalcsillag" helyett. Jogosan csak arra lehet követ­
keztetni, hogy a m o n d a t jelölete nem mindig az igazságértéke,
és hogy a „H ajnalcsillag" név nem m in d ig a V énusz bolygót
jelöli, nevezetesen ak k o r nem, ha a szó közvetett jelöletével
szerepel. Ilyen kivételes esetről van szó a fenti m ellékm onda­
tokban is; ezek gondolatokat jelölnek.
H a azt m ondjuk: „ ú g y látszik, h o g y ...", akkor így gondoljuk:
„szám om ra úgy látszik, hogy...", v a g y „úgy vélem , hog y ...".
Tehát újra az im énti esettel van dolgunk. Hasonló a helyzet az
olyan kifejezésekkel is, m int „örülök", „sajnálom ", „helyes­
lem", „helytelenítem ", „remélem", „a ttó l tartok". H a Welling­
ton a belle-alliance-i csata vége felé örült, hogy a poroszok
jönnek, öröm ének alapja egy m eggyőződés volt. H a csalatko­
zott volna, akkor sem örült volna kevésbé m indaddig, amíg
tévedésére rá nem jö tt volna; és m ielőtt arra a m eggyőződésre
jutott, hogy jönnek a poroszok, nem tu d o tt örülni e ténynek,
noha a poroszok ténylegesen már elindultak.

131
 A hogyan a m eggyőződés vagy a hit alapja lehet egy érzés­
nek, ugyanúgy alapja lehet egy m ásik m eggyőződésnek is,
éspedig következtetés révén. Ebben a m ondatban: „K olum ­
busz a Föld göm bölyűségéből arra következtetett, hogy nyugat
felé hajózva el tudja érni Indiát", a részek jelölete két gondolat:
az, hogy a Föld göm bölyű, és az, hogy K olum busz ny u g at felé
hajózva el tudja érni Indiát. Itt ism ét csak arról v an szó, hogy
Kolum busz m ind az elsőről, m ind a m ásodikról m eg volt győ­
ződve, és hogy az egyik m eggyőződését a m ásikra alapozta.
H ogy a Föld valóban göm bölyű-e, és hogy K olum busz nyugat
felé hajózva, valóban elérhette-e volna Indiát, ahogyan gondol­
ta, m ondatunk igazsága szem pontjából közöm bös. N em kö­
zöm bös azonban, hogy „a Föld" helyett ezt tesszük-e: „az a
bolygó, am elyet a saját átm érője negyedénél n ag y o b b átm é­
rőjű hold kísér". Itt is a sza v ak közvetett jelöletével van
dolgunk.
A célhatározói m ellékm ondatok a „hogy" kötőszóval is ide­
tartoznak; lévén a cél nyilvánvalóan egy gondolat; ezért a
szavak közvetett jelentésűek, az ige kötőm ódban [a m agyarban
többnyire felszólító m ódban] áll.
A „parancsolja", „kéri", „m egtiltja" után a „hogy" kötőszó­
val kapcsolt m ellékm ondat egyenes beszédben felszólító m ód­
ban szerepelne. A z ilyen m on d atn ak nincs jelölete, csak jelen­
tése. A parancs vagy a kérés nem gondolat ugyan, de ugyan­
azon szinthez tartozik, m int a gondolat. Ezért a „parancsolja",
„kéri" stb. igéktől függő m ellékm ondatokban is közvetett
jelöletükkel szerepelnek a szavak. Az ilyen m o n d at jelölete
tehát nem igazságérték, hanem kérés, parancs stb.
Hasonló a helyzet a függő kérdések esetében is, olyan fordu­
latokban, m int „kétli, hogy", „nem tudja, hogy". Az, hogy a
szavak itt is közvetett jelöletük szerint veendők, könnyen lát­
ható. A kérdő m ellékm ondatok „ki", „mi", „hol", „m ikor",
„hogyan", „m iáltal" stb. kérdőszavakkal néha közelinek tűn­
nek a határozói m ellékm ondatokhoz, am elyekben a szavak
szokásos jelöletükkel szerepelnek. Nyelvileg ezek az esetek az
igem ódban különböznek. K ötőm ód esetén függő kérdéssel és
a szavak indirekt jelöletével van dolgunk, ekkor a tulajdonnév
nem helyettesíthető korlátlanul ugyanazon tárg y egy másik
nevével.

132
(6) Frege bizonyára arra a különbségre gondol, amely a következő két
mondattal szemléltethető:
Albert odasietett, ahol a baleset történt.
Albert megtudakolta, hol történt a baleset.

Az első példában helyhatározói mellékmondat szerepel, ebben a sza­

vak szokásos értelmükben funkcionálnak. A második példában a
tradicionális grammatika szerint tárgyi mellékmondatot találunk, ige­
módbeli különbség a magyarban nem lép föl, és csak a mellékmondat
kérdő jellege utal grammatikai különbségre. A logikai-szemantikai
különbséget a főmondat episztemikus igéje jelzi, ennek következtében
az igéhez csatlakozó (grammatikai) tárgy egy kijelentés, Frege termi­
nológiája szerint egy gondolat. Ezért a második példában a szavak
közvetett jelöletükkel szerepelnek.

Az eddig vizsgált esetekben a m ellékm ondatokban a szavak

közvetett jelöletükkel szerepeltek, és ez érthetővé tette, hogy a
m ellékm ondat jelölete is közvetett, tehát nem igazságérték,
hanem gondolat, kérés, parancs vagy kérdés. A m ellékm onda­
tot ezekben az esetekben névszóként lehet felfogni, annak a
gondolatnak, parancsnak stb. tulajdonneveként, am elyet az
összetett m o n d atb an képvisel.
Térjünk rá m ost olyan m ellékm ondatokra, am elyekben a
szavak u g y an szokásos jelöletükkel szerepelnek, de a mellék-
m ondat jelentése m égsem gondolat, és így a jelölete sem igaz­
ságérték. H ogy ez m iképp lehetséges, azt példákkal lehet leg­
jobban m egvilágítani.

„Aki a bolygópályák elliptikus alakját felfedezte,

nyom orban halt meg."

H a itt a m ellékm ondat jelentése egy gondolat lenne, azt kifejez­

hetnénk önálló m o n dat segítségével is. Ez azonban nem sike­
rül, m ert az „aki" gram m atikai alanynak nincs önálló jelentése,
hanem csak a „nyom orban halt m eg" főm ondatra való vonat­
kozást közvetíti. Ezért a m ellékm ondat jelentése nem teljes
gondolat, jelölete pedig nem igazságérték, hanem történetesen
Kepler. Azt az ellenvetést lehetne tenni, hogy a m ellékm ondat
jelentése legalább részként m égis tartalm az egy gondolatot,
nevezetesen azt, hogy volt valaki, aki először ism erte fel a

133
bolygópályák elliptikus alakját; hiszen aki az egészet igaznak
tartja, ezt a részt sem tagadhatja. Az utóbbi kétségtelen, de csak
azért, m ert különben az „aki a bolygópályák elliptikus alakját
felfedezte" m ellékm ondatnak nem volna jelölete. Ha valaki
állít valam it, m agától értetődik az az előföltevés, hogy azok az
egyszerű vagy összetett tulajdonnevek, am elyeket használ, je-
lölettel bírnak. H a tehát valaki ezt állítja: „K epler nyom orban
halt m eg", akkor föltételezi, hogy a „Kepler" n év jelöl valam it;
de azért m ég a „K epler nyom orban halt m eg" m o n d at jelentése
nem tartalm azza azt a gondolatot, hogy a „K epler" név jelöl
valam it. M ert ha tartalm azná, akkor a m o n d at tagadása nem
így hangzana:

„Kepler nem nyom orban halt m eg",

hanem így:

„K epler nem nyom orban halt m eg,

vagy pedig a 'K epler' névnek nincs jelölete."

Az, hogy a „Kepler" név jelöl valamit, olyan előföltevés, am ely

a
„K epler nyom orban halt m eg"

állításhoz éppúgy hozzátartozik, m int a tagadásához. A nyel­

vek egyik fogyatékossága, hogy képezhetők bennük olyan ki­
fejezések, am elyek gram m atikai form ájuk szerint kellően m eg­
határozottnak tű n n ek ahhoz, hogy egy tárg y at jelöljenek, azon­
b an ez a m eghatározottság egyes esetekben m égsem teljesül,
m ert függ egy bizonyos m ondat igazságától. így az, hogy a
példánkban szereplő

„aki a bolygópályák elliptikus alakját fölfedezte"

m ellékm ondat valóban m eghatározott tárgyat jelöl-e, vagy

csak ezt a látszatot kelti, és ténylegesen nincs jelölete, a követ­
kező m ondat igazságán múlik:(*)

(*) „Volt valaki, aki fölfedezte a bolygópályák

elliptikus alakját."

134
 És úgy tű n h et, m intha m ellékm ondatunk tartalm azná jelen­
tése részeként azt a gondolatot, hogy volt egy bizonyos sze­
mély, aki fölfedezte a bolygópályák elliptikus alakját. Ha ez
helyes volna, akkor a teljes m o n d a t tagadása így hangzana:

„Aki a bolygópályák elliptikus alakját elsőként fölismerte,

nem nyom orban halt m eg, vagy nem volt senki,
aki a bolygópályák elliptikus alakját fölfedezte."

Ez tehát a n y elv olyan fogyatékosságán m úlik, m elytől egyéb­

ként az analízis jelnyelve sem teljesen m entes. O tt is előfordul­
hatnak olyan jelkapcsolatok, am elyek azt a látszatot keltik,
m intha jelölnének valamit, d e legalábbis ez idáig nincs jelö-
letük, ilyenek pl. a divergens végtelen sorok. Ezt el lehet kerülni
pl. azzal a k ü lö n m egállapodással, hogy a végtelen divergens
sorok jelöljék a 0 számot. Egy logikailag tökéletes nyelv (foga­
lomírás) esetén indokolt követelm ény, hogy m inden olyan ki­
fejezés, am ely a m ár bevezetett jelekből gram m atikailag helyes
m ódon képezett tulajdonnév, ténylegesen is jelöljön egy m eg­
határozott tárgyat, és hogy sem m ilyen jelet ne lehessen új tu­
lajdonnévként bevezetni úgy, hogy ne legyen jelölete. A logikai
m űvekben ó v n ak a kifejezésekiöhbértelm űségétől m int a logi-
kai hibák egyik forrásától. Legalább ennyire szükséges óvakod­
ni a [elöljrt nélküli, látszólagos tulajdonnevektől. A m atem atika
történetében b ő v en találunk in n en szárm azó tévedéseket. A
szavakkal való dem agóg visszaélés is inkább ezen alapszik,
m intsem a szav ak többértelm űségén. „A nép akarata" például
szolgálhat ehhez; mivel könnyen m egállapítható, hogy ennek
a kifejezésnek nincs legalábbis általánosan elfogadott jelölete.
Tehát nem csekély a jelentősége annak, ha legalább a tu d o ­
m ányban egyszer s m indenkorra elrekesztjük az ilyen tévedé­
sek forrását. Ezáltal lehetetlenné válnak az előbb tárgyalt ellen­
vetések, m ert az, hogy egy tulajdonnévnek van-e jelölete, nem
függ többé egy gondolat igazságától.

(7) A tárgyalt példában szereplő alanyi mellékmondat - a logikai

grammatika szerint - a deskripciók (leírások) kategóriájába tartozik.
Természetesen tárgyi és határozói mellékmondatok is lehetnek
deskripciók, erre Frege is utal a szöveg folytatásában. A deskripciók
az individuumnevek egyik alosztályát alkotják (lásd az (1) kommen­
tárt). Logikai „szabványalakjuk":

135
 azon x, amely F(r),

ahol F(r) tetszőleges olyan kifejezés, melyből r-nek individuumnévvel

való behelyettesítésével mondat keletkezik. (Az ilyen kifejezéseket
egyváltozós nyitott mondatoknak nevezzük.) Az 'azon x, amely' kifejezést
a Tr' szimbólummal helyettesítve, a deskripciók általános alakja a
következő:
í r • F(x).

Az T szimbólum a deskriptor. Tehát a deskriptor (egyváltozós) nyitott

mondatból („fogalomkifejezésből") individuumnevet képez. E név­
nek akkor és csak akkor van jelölete, ha F(x) egyetlenegy („egy és csak
egy") tárgyra igaz, azaz ha a

3x ■Vy(F(y) =y = x)

mondat igaz. (Verbálisán: Legyen olyan x tárgy, hogy F(y) akkor és

csak akkor legyen igaz valamely y tárgyra, ha y azonos r-szel.) Ezt a
feltételt pontosan megfogalmazta Frege már Az aritmetika alapjai című
műve 74. §-ának 3. lábjegyzetében. Az itteni példában a (*) alatti
megfogalmazás nem egészen pontos: ha esetleg ketten egy időben
ismerték volna föl a bolygópályák elliptikus alakját, akkor nem tud­
nánk, hogy kiről van szó az „Aki a bolygópályák elliptikus alakját
fölfedezte..." kezdetű állításban. A „Volt valaki" szövegrész helyett
„Egy és csak egyvalaki volt" lenne a teljesen egyértelmű kifejezés. A
deskriptort Frege formálisan is bevezeti a fogalomírás kibővített for­
mulanyelvébe [V]-ben.
A bemutatott szöveg három fontos elvi állásfoglalást tartalmaz az
individuumneveknek mondatokban való szerepével kapcsolatban:
(a) Az, hogy a mondatban szereplő névnek van jelölete, nem része,
hanem eló'föltevése-a-monéat állításának, s ez az előföltevés a mondat
negációjára is vonatkozik.
Ezzel Frege elutasítja pl. a 'Bertalan vadászik' mondat ilyen logikai
elemzését: „Van olyan x tárgy, hogy a 'Bertalan' név r-et jelöli, és x
vadászik." Ugyanis ha ezt az elemzést elfogadnánk, akkor példamon­
datunk negációja így hangzana: „Bármi legyen is x, ha x vadászik, a
'Bertalan' név nem jelöli r-et." (Tömörebben: „Egyetlen vadászót sem
jelöl a 'Bertalan' név.") Ez nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a 'Bertalan'
név jelöl-e valamit; ám Frege szerint akár állítjuk, akár tagadjuk azt,
hogy Bertalan vadászik, előföltételezzük, hogy a 'Bertalan' névnek
van jelölete.
E kérdésben a Fregével ellentétes álláspontot képviselt (legalábbis
a deskripciókra vonatkoztatva) B. RusselL-Ieljes_egészében elutasítja
Frege felfogását W. O. Quine és a mai logika számos prominens

136
 képviselője. (Szerintük a mondatok végső logikai elemzésében az
individuumnevek teljesen kiküszöbölendők.) Az intenzionális logika
jmívelői, valamint a természetes nyelvek logikai struktúráit vizsgáló
kutatók körében azonban Frege álláspontja a népszerűbb, és nem vé­
letlenül: az ellenkező álláspont mint a nyelvhasználat gyakorlatától
való messzemenő elrugaszkodás ezen a területen határozottan gátja az
eredményes kutatásnak.
(b) cHa egy mondatban olyan név szerepel, amelynek nincs jelölete,
akkor a mondatnak nincs igazságértéke. Az (a) álláspontelutasítói ezt
ó&üitasítják: Különösen a deskripciót tartalmazó mondatokról elter­
jedt az a nézet, hogy akkor is van igazságértékük, ha a deskripciónak
nincs jelölete. Ez az álláspont a modális és az intenzionális logika
területén okoz súlyos bonyodalmakat. Igaz, hogy éppen ezen a terü­
leten Frege álláspontjának elfogadása is nehézségeket involvál, erről
(c) alatt lesz szó.
(c) Logikailag tökéletes nyelvben nem szabad megengedni jelölet
nélküli neveket; a névképző operációkat úgy kell szabályozni, akár
önkényes konvenciók árán is, hogy minden szabatosan formált név­
nek legyen jelölete. Ezt az álláspontot Frege következetesen megvaló­
sítja a kibővített fogalomírásban (lásd [V]). E tekintetberrőt követte R.
Catßapy_A. Church és sokan mások a jelen logikusai közül. De ez a
megoldás mesterkéltséghez és nehézségekhez vezet a modális és az
intenzionális logika területén, csakúgy, mint a természetes nyelvek
logikai modellálásában. Helyesebb e követelményt a matematikai
jellegű nyelvekre korlátozni, és az intenzionális logika területén föl­
adni. De akkor itt érvényesíteni kell a (b) álláspontot, melynek követ­
keztében igazságérték nélküli mondatok is elkerülhetetlenül föllép­
nek. Ez az a nehézség, amelyre (b) végén utaltunk. Leküzdéséhez a
klasszikus logika fogalmainak újragondolása szükséges. De e téma
követése túl messze vezetne. (Az érdeklődő olvasó figyelmét felhívjuk
a [68] tanulmányra.)

Ezekhez az alanyi m ellékm ondatokhoz a vizsgálódás során

újabb típ u sk én t csatolhatjuk a határozói és a jelzői m ellékm on­
datokat, m elyek logikailag szoros rokonságban állnak velük.
Jelzői m ellékm ondatok segítségével is képezhetünk összetett
tulajdonneveket, habár - eltérően az alanyi m ellékm ondatoktól
- önm agukban nem elegendők e célra. Az ilyen m ellékm onda­
tokat jelzőkként kell figyelembe venni. Ahelyett, hogy „4-nek
az a négyzetgyöke, am ely kisebb 0-nál", azt is m ondhatjuk,
hogy „4-nek a negatív négyzetgyöke". M ost arról van szó, hogy
egy fogalom kifejezésből határozott névelő segítségével képe­
zünk tulajdonnevet. Ez csakis akkor m egengedett, ha a fogalom

137
alá egy és csak egy tárgy esik.9 Fogalom kifejezéseket viszont
lehet úgy képezni, hogy a fogalom jegyeit jelzői m ellékm onda­
tok segítségével adjuk m eg, m int példánkban a „kisebb 0-nál"
m ellékm ondattal. K önnyen belátható, hogy egy ilyen mellék-
m ondatnak éppoly kevéssé igazságérték a jelölete és gondolat
a jelentése, m int az előzőekben az alanyi m ellékm ondatnak,
hanem a jelentése - am elyet szám os esetben ki lehet fejezni
egyetlen jelzővel is - csupán része egy gondolatnak. Itt is, m int
az alanyi m ellékm ondatok esetében, hiányzik az önálló alany,
és ezért nem lehet a m ellékm ondat jelentését önálló m ondatban
visszaadni.

(8) A jelzői mellékmondat a jelzett szóval - és annak esetleges többi

jelzőjével együtt - ugyancsak deskripciót alkothat, föltéve hogy a
grammatikai szerkezet határozott. (Utóbbit néha a magyarban is elég
egyértelműen jelzi a határozott névelő föllépése.)

Logikai szem pontból a helyek, időpontok; időtartam ok is tár­

gyak; ezért egy m eghatározott hely, id őpont vagy időtartam
nyelvi kifejezését is tulajdonnévként kell felfogni. A hely- és
időhatározói m ellékm ondatokat hasonló m ó d o n használhat­
juk ilyen tulajdonnevek képzésére, m int föntebb az alanyi és a
jelzői m ellékm ondatokat analóg célra. H asonlóan lehet olyan
fogalm akat is képezni, m elyek terjedelm ébe helyek stb. tartoz­
nak. Itt is m egjegyezzük, hogy az ilyen m ellékm ondatok jelen­
tése nem adható vissza önálló m ondatban, m ert hiányzik egy
lényeges alkotórész, tudniillik a hely- vagy időm eghatározás,
am elyet csak egy vonatkozó névm ás vagy kötőszó jelez.10

9A föntebb mondottak szerint valójában külön megállapodással kellene

biztosítani, hogy az ilyen kifejezéseknek mindig legyen jelöletük, pl. azzal a
meghatározással, hogy ha a fogalom alá egyetlen tárgy sem esik, vagy ha több
is esik, akkor a 0 számot tekintjük a kifejezés jelöletének.
10Ilyen mondatok esetében egyébként könnyen lehetségesek különböző
felfogások. Tekintsük ezt a mondatot: „Miután Schleswig-Holsteint elszakítot­
ták Dániától, Poroszország és Ausztria összekülönbözött.'' Ezt így is érthetjük:
„Schleswig-Holstein Dániától való elszakítása után Poroszország és Ausztria
összekülönbözött." Ebben a felfogásban eléggé világos, hogy azon gondolat,
miszerint Schleswig-Holsteint elszakították Dániától, nem része a mondat
jelentésének, hanem csupán szükséges előföltétele annak, hogy a „Schleswig-
Holstein Dániától való elszakítása után" kifejezés egyáltalán jelöljön valamit.
Persze, ezt a mondatot úgy is fel lehet fogni, hogy magában foglalja azt az

138
 Az alanyi, jelzői és határozói m ellékm ondatokhoz hasonlóan
a feltételes m ellékm ondatokban is gyakran szerepel egy hatá­
rozatlanul utaló alkotórész, am elynek párja a főm ondatban
található. H a ezek kölcsönösen egym ásra vonatkoznak, a két
m ondatot olyan egésszé kapcsolják össze, am ely rendszerint
csak egyetlen gondolatot fejez ki. Tekintsük a következő m on­
datot:

„H a egy szám kisebb, m int 1, és nagyobb, m in t 0,

akkor a négyzete is kisebb, m in t 1, és nagyobb, m in t 0."

Ebben az em lített alkotórész a feltételben az „egy szám ", a fő­

m ondatban pedig az a határozatlan birtokos, am elyre a „négy­
zete" kifejezésben a birtokos szem élyrag utal. É ppen e m egha­
tározatlanság kölcsönzi a m ondat jelentésének azt az általános­
ságot, am elyet elv áru n k egy törvénytől. De ez okozza azt is,
hogy a feltételes m ellékm ondat jelentése önm agában nem be­
fejezett gondolat, h anem csak a fő m o n d at jelentésével együtt
alkot egyetlen olyan gondolatot, am elynek részei m ár nem
gondolatok. Á ltalánosságban nem áll az, hogy a hipotetikus
ítéletben két ítélet közötti vonatkozást állítunk. A m ikor ilyet
vagy effélét m ondanak, az „ítélet" szó t ugyanabban az értelem ­
ben használják, m in t én a „gondolatot", így nekem ehelyett ezt
kellene m ondanom : „a hipotetikus gondolat két gon d o lat kö­
zötti vonatkozást tartalm az." Ez csak akkor igaz, ha a m ondat­
ban nincs h atározatlanul utaló alkotórész;11 de akkor nincs szó
általánosságról sem.

állítást is, hogy Schleswig-Holsteint valamikor elszakították Dániától. Ezt az

esetet később tárgyaljuk. Világosabb lesz a különbség, ha egy olyan kínai
gondolatvilágába képzeljük magunkat, aki az európai történelem hiányos
ismerete folytán hamisnak tartja azt, hogy Schleswig-Holsteint valaha is elsza­
kították Dániától. Ha mondatunkat az első módon értelmezi, sem igaznak, sem
hamisnak nem fogja tartani, hanem minden jelöletet el fog vitatni tőle, mivel a
mellékmondatnak nincs jelölete: csak látszólagos időmeghatározás. Ha ellen­
ben a második módon fogja fel mondatunkat, akkor talál benne egy gondolatot,
amelyet hamisnak tart, és mellette egy olyan részt, amely számára nem jelöl
semmit.
11 Néha hiányzik a kifejezett nyelvi utalás, ilyenkor az egész összefüggést
figyelembe kell venni.

139
(9) A szereplő példamondat logikai szerkezete a fogalomírás és az
aritmetika jeleivel így fejezhető ki:

Vx((x szám & 0 < x < 1) zd 0 < x2 < 1).

(Lásd [11,11. § és [II]-ban a (10) kommentárt követő részt.) Az élő

nyelvben az x változó szerepét a „határozatlanul utaló alkatrészek"
töltik be, az univerzális kvantifikációt pedig gyakran elhallgatjuk. A
vizsgált mondat logikai jellemzéséhez a tradicionális grammatikai ka­
tegorizálás - feltételes alárendelő összetétel - semmitmondó; ténylege­
sen egy nyitott feltételes mondat univerzális kvantifikációjáról van szó.

H a a feltételben és a főm ondatban határozatlan idő p o n tra uta­

lunk, ezt rendszerint az ige jelen ideje segítségével fejezzük ki,
am ely azonban ez esetben nem a jelent jelöli. Ilyenkor ez a
gram m atikai form a a határozatlanul utaló alkotórész a fő- és a
m ellékm ondatban. Példa: „H a a N ap a R áktérítőn delel, az
északi félgöm bön a leghosszabb a nappal." Itt is lehetetlen a
feltételes m ellékm ondat jelentését zárt m ondattal kifejezni,
m ert a jelentése nem önálló gondolat. Hiszen h a azt m onda­
nánk: „A N ap a Ráktérítőn delel", ezzel az aktuális jelenre
v o n a tk o z ta tn á n k , s így m e g v á lto z ta tn á n k jelen tésé t. É p p ­
így n em gondolat a főm ondat jelentése sem; csak a fő- és a
m ellékm ondat együttese fejez ki gondolatot. Egyébként a fő- és
a m ellékm ondatban több közös alkotórészre is u talh atu n k ha­
tározatlanul.
Világos, hogy az „aki", „am i", „ahol". ..amikor"...,bárhol".
„bárm ikor" kötőszavakkal föllépő alanyi, illetve határozói m el­
lékm ondatokat is gyakran feltételes m ellékm ondatokként kell
értelm ezni jelentésük szerint. Pl.: „Aki szurokba nyúl, beszeny-
nyezi m agát." 10

(10) Tehát az említett mondat átfogalmazható így: „Ha valaki szurok­

ba nyúl, az beszennyezi magát." Az átfogalmazás segíthet a logikai
szerkezet fölismerésében:

Vx (x szurokba nyúl z> x beszennyezi magát).

Jelzői m ellékm ondatok is helyettesíthetnek feltételes mellék-

m ondatokat. így a korábbi p éldam ondatunk jelentését kifejez­
hetjük ilyen form ában is: „A z olyan szám nak, m ely nagyobb

140
0- nál és kisebb 1-nél, a négyzete is nagyobb 0-nál és kisebb
1- nél."
Egészen m ás a helyzet, ha a fő- és a m ellékm ondat közös
alkotórészét tu lajdonnév jelöli. E bben a m ondatban:

„Napóleon, aki felismerte, hogy jobb szárnya veszélyben

v an, személyesen vezette gárdáját az ellenséges állások ellen"

két gondolatot fejezünk ki:

1. Napóleon felism erte, hogy jobb szárnya veszélyben van;

2. N ap ó leo n személyesen vezette gárdáját

az ellenséges állások ellen.

H o g y ez hol és m ik o r történt, az csak az összefüggésből ism er­

h ető föl, de ezt m o st tekintsük m eghatározottnak. H a az egész
m o n d ato t állítjuk, akkor ezzel eg y ú ttal a két részm ondatot is
állítjuk. Ha a részm ondatok egyike ham is, akkor az egész h a­
m is. Ebben az esetben a m ellékm ondatnak önm agában is teljes
g o n d o lat a jelentése (ha kiegészítjük a hely- és időadatokkal).
A m ellékm ondat jelölete ezek szerin t egy igazságérték. Azt
v árh atju k tehát, h o g y a m ellékm ondat fölcserélhető egy azonos
igazságértékű m on d attal, az összetett m o n d at igazságának
m egsértése nélkül. Ez így is van; csak arra kell ügyelni, hogy az
alan y „N apóleon" m aradjon. Ennek oka tisztán gram m atikai:
csak így hozható a „N apóleon"-ra vonatkozó jelzői mellék-
m o n d at alakjára. H a azonban eltekintünk attól a követelm ény­
től, hogy az eredeti alakban írjuk fel, és m egengedjük az „és"-
sel való m ellérendelést is, akkor ez a korlátozás elesik.
A „habár" kötőszóval bevezetett m ellékm ondatok is teljes
g o ndolatot fejeznek ki. Ennek a kötőszónak tulajdonképpen
nincs jelentése, és n em változtatja m eg a m o n d at jelentését sem,
h an e m csak sajátos m ó d o n színezi a z t.12 A m egengedő mellék-
m o n d ato t helyettesíthetjük ugyan az igazság m egsértése nél­
k ü l egy ugyanolyan igazságértékűvel; d e az em lített árnyalat
így könnyen oda n em illővé válhat, olyanform án, m intha egy
szo m o rú dalt v id ám an énekelne valaki.

12Hasonló áll a „de", „azonban" kötőszavakra is.

141
 Az utó b b i esetekben az egész igazsága m agában foglalta a
részm ondatuk igazságát. M ás a helyzet, ha a feltételes mellék-
m ondat teljes gondolatot fejez ki, am ennyiben a határozatlanul
utaló alkotórész helyén tulajdonnevet vagy annak tekintendő
kifejezést tartalm az. Ebben a m ondatban:

„ha jelenleg m ár fölkelt a N ap, akkor az ég erősen felhős"

- az idő a jelen, azaz m eghatározott. T ekintsük a helyet m eg­

határozottnak. Itt azt lehet m ondani, hogy a feltételt és a követ­
kezm ényt kifejező m ondatok igazságértékei között állítunk
egy összefüggést, nevezetesen azt, hogy n em áll fenn az az eset,
m elyben a feltételm ondat az Igazat, az utóm ondat pedig a
H am isat jelöli. Eszerint m on d atu n k igaz, h a a N ap m ost m ég
nem kelt föl, akár erősen felhős az ég, akár nem , és igaz akkor
is, ha a N a p m ár fölkelt, és az ég erősen felhős. Mivel itt csak az
igazságértékek szám ítanak, bárm elyik tagm ondat helyettesít­
hető azonos igazságértékűvel anélkül, hogy az egésznek az
igazságértéke m egváltoznék. Igaz, hogy ezzel a jelentésárnya­
lat itt is többnyire oda nem illővé válhat: a gondolat enyhén
ízléstelennek tűnhet; de ennek nincs köze az igazságértékéhez.
Figyelem be kell venni, hogy olyan m ellékgondolatok is érződ­
nek, am elyek nincsenek ténylegesen kifejezve, és ezért nem
szám íthatjuk hozzá őket a m ondat jelentéséhez: így ez a m on­
d at igazságértékét sem érintheti.13
Ezzel befejeztük az egyszerű esetek tárgyalását. Tekintsük át
az eredm ényeket:
Az alárendelt m ellékm ondat jelentése többnyire_nem teljes
gondolat, hanem csak egy gondolatrész, következésképp a
jelölete sem ágazságérték. Ennek vagy az az oka, hogy a mel­
lékm ondatban a szavak közvetett jelöletükkel szerepelnek,
ú gyhogy a m ellékm ondatnak a jelölete, nem pedig a jelentése
gondolat, vagy pedig az, hogy a m ellékm ondat egy benne
előforduló csak határozatlanul utaló alkotórész m iatt nem tel­
jes, ú gyhogy csak a főm ondattal együtt fejez ki gondolatot.
O lyan esetek is előfordulnak azonban, hogy a m ellékm ondat

13 Mondatunk gondolatát így is ki lehet fejezni: „Vagy most még nem kelt
föl a Nap, vagy az ég erősen felhős." Ebből látható, hogyan kell felfogni ezt a
fajta mondatkapcsolatot.

142
jelentése egy teljes gondolat, ilyenkor a m ellékm ondat az egész
m ondat igazságának m egsértése nélkül helyettesíthető egy m á­
sik, azonos igazságértékű m ellékm ondattal, ha ennek gram m a­
tikai akadályai nincsenek.

(11) Nyilvánvaló, hogy a jelentés és a jelölet azon problémái, amelye­

ket Frege e tanulmányában vizsgál, a matematika nyelve számára
túlnyomó részben irrelevánsak, mindenekelőtt azért, mert a matema­
tikai állításokban a szavak sohasem szerepelnek közvetett értelemben.
E problémák főleg a modális és az intenzionális logika számára jelen­
tősek (mint arra már korábbi kommentárokban is utaltunk). Bár Frege
explicit formában nem foglalkozott modális logikával, e tanulmánya
a modális és az intenzionális logika szemantikája, valamint a termé­
szetes nyelvek szemantikája szempontjából nagy jelentőségű.
A tanulmány most következő s egyben utolsó témája az ún. másod­
lagos vagy járulékos jelentés problémájával foglalkozik. Egyes (többnyi­
re összetett) mondatok nyilvánvaló explicit mondanivalójukon kívül
még egy implicit vagy másodlagos gondolatot is tartalmaznak, illetve
több-kevesebb erővel sugalmaznak. Ennek következtében a gramma­
tikai szerkezet és a tartalmi struktúra között a korábbiaknál is nagyobb
divergencia léphet föl.

H a m inden lehetséges m ellékm ondatot m egvizsgálunk, h am a­

rosan olyanokat találunk, am elyek nem illenek ezekbe a típ u ­
sokba. E nnek az oka - m ár am ennyire én látom - abban kere­
sendő, hogy az ilyen m ellékm ondatoknak egyáltalán nem ilyen
egyszerű a jelentésük. Ú gy tűnik, a kim ondott főgondolathoz
m ajdnem m indig m ellékgondolatokat kapcsolunk, m elyeket
bár nem m o n d tu n k ki, pszichológiai törvények alapján a hall­
gató is hozzákapcsol kim ondott szavainkhoz. És m ivel ezek a
m ellékgondolatok m aguktól m ajdnem olyan összekapcsoltnak
tűnnek szavainkkal, m int m aga a főgondolat, valójában ki is
akarjuk fejezni vele a m ellékgondolatot. Ezáltal a m o n d at jelen­
tése gazdagabbá válik, és az is m egtörténhet, hogy több egy­
szerű g o n dolatot fejezünk ki, m int m ondatot. N ém ely esetben
a m ondatot így kell értenünk, m ás esetben kétséges lehet, hogy
a m ellékgondolat hozzátartozik-e a m o n d at jelentéséhez, vagy
csupán kíséri azt.14 Például úgy vélhetjük, hogy a következő
m ondat

14 Ez igen jelentős lehet annak eldöntésekor, hogy egy állítás hazugságnak,

egy eskü szándékos hamis eskünek minősíthető-e.

1 43
 „N apóleon, aki felism erte, hogy jobb szárnya veszélyben
van, személyesen vezette gárdáját az ellenséges állások ellen"

nem csak a föntebb m egadott két gondolatot fejezi ki, hanem azt
is, hogy a veszély felism erése volt az az ok, am i m iatt N apóleon
a g árdát az ellenséges állások ellen vezette. V alóban kétségeink
lehetnek afelől, hogy ezt a gondolatot a m o n d at éppen csak
m egpendíti, vagy valóban ki is fejezi-e. G ondoljuk m eg, vajon
ham is lenne-e m o n datunk, ha N apóleon m ár a veszély észle­
lése előtt így d ö n tö tt volna. H a m ondatunk így is igaz lenne,
ak- kor a m ellékgondolatot nem tekinthetjük m o n d atu n k jelen­
tésének részeként. V alószínűleg em ellett kell d öntenünk. Más­
képp a helyzet igen bonyolult lenne: több egyszerű gondola­
tu n k lenne, m int m ondatunk. H a m árm ost ezt a m ondatot:

„N apóleon felism erte, hogy jobb szárnya veszélyben van"

- helyettesítenénk egy vele egyező igazságértékű m ásik m on­

dattal, pl. ezzel:

„N apóleon m ár elm últ 45 éves"

- akkor ezáltal nem csak első, hanem harm adik gondolatunk is

m egváltozna, és így igazságértéke is más lehetne; m égpedig
akkor, ha nem az életkora m iatt döntött úgy, hogy a gárdát az
ellenség ellen vezeti. Ebből látható, hogy m iért n em helyettesít­
hetők egym ással m indig ilyen esetekben az azonos igazságér­
tékű m ondatok. A m o n d at ilyenkor, egy m ásik m ondattal való
kapcsolata következtében többet fejez ki, m int önm agában.
Vizsgáljunk m eg m ost néhány olyan esetet, am ikor az ilyes­
m i szabályszerűen előfordul. A következő m ondat:

„Bebel abban a tévhitben van, hogy Elzász-Lotaringia

visszaadásával Franciaország bosszúvágyát le lehet csillapítani"

- két gondolatot fejez ki, d e nem úgy, hogy az egyik a fő-, a

m ásik a m ellékm ondathoz tartozik. Nevezetesen: 1

1. Bebel azt hiszi, hogy Elzász-Lotaringia visszaadásával

Franciaország bosszúvágyát le lehet csillapítani.

144
 2. Elzász-Lotaringia visszaadásával Franciaország
bosszúvágyát nem lehet lecsillapítani.

Az első gondolat kifejezésében a m ellékm ondat szavai közve­

tett jelöletükkel szerepelnek, a m ásodik gondolat kifejezésében
viszont ugyanezek a szavak szokásos jelöletükkel fordulnak
elő. Ebből látható, hogy az eredeti m ondatszerkezetben szerep­
lő m ellékm ondatot tulajdonképpen kétszer kell vennünk, éspe­
dig különböző jelölettel; ezek egyike egy gondolat, m ásika egy
igazságérték. M inthogy az igazságérték nem a teljes jelölete a
m ellékm ondatnak, ez a m ellékm ondat nem helyettesíthető egy
m ásik, ugyanolyan igazságértékű m ondattal. H asonló a hely­
zet az olyan kifejezések esetén is, m int „tudja", „felismeri",
„ism eretes".
Egy okhatározói m ellékm ondattal és a hozzátartozó főm on­
dattal több gondolatot fejezünk ki, ezek azonban nem felelnek
m eg egyenként a m o ndatuknak. A következő m ondat:

„M ivel a jég fajsúlya kisebb, m int a vízé, úszik a vízen"

az alábbi gondolatokat tartalm azza:

1. a jég fajsúlya kisebb, m int a vízé;

2. ha valam inek a fajsúlya kisebb, m int a vízé,
akkor az úszik a vízen;
3. a jég úszik a vízen.

A h arm ad ik gondolatot esetleg nem szükséges külön említeni,

m inthogy az első kettőben m ár benne van. Viszont sem az első
és a harm adik, sem a m ásodik és a harm adik együtt nem teszik
ki m o n d atu n k jelentését. Látható tehát, hogy ebben a mellék-
m ondatban:

„mivel a jég fajsúlya kisebb, m int a vízé"

kifejeződik első g o n dolatunk és azonkívül m ég a m ásodik egy

része is. Ebből következik, hogy m ellékm ondatunkat nem lehet
tetszőleges másik, ugyanolyan igazságértékű m ondattal he­
lyettesíteni; hiszen ezáltal m ásodik gondolatunk is m egváltoz­
na, és ez könnyen k ih ath at igazságértékére is.

145
 H asonló a helyzet ebben a m ondatban:

„H a a vas fajsúlya kisebb volna, m int a vízé,

akkor úszna a vízen."

Itt az a két gondolat fejeződik ki, hogy a vas fajsúlya nem

kisebb, m int a vízé, és hogy ha valam inek a fajsúlya kisebb,
m int a vízé, akkor az úszik a vízen. A m ellékm ondat ism ét az
elsó' gondolatot és a m ásodiknak egy részét fejezi ki.

(12) Az utolsó példákban ún. kontrafaktuális feltételes állítás szerepel,

melynek előtagja (feltétele) ellenkezik a tényekkel, hiszen a vas fajsú­
lya ténylegesen nem kisebb, mint a vízé. Az utolsó két évtizedben
sokat foglalkoztak az ilyen állítások logikai elemzésével is; ezekhez
viszonyítva Frege itteni magyarázata kissé elnagyoltnak tűnik.
A következő példa mondata előzőleg a 10. lábjegyzetben fordult
elő.

K orábban em lítettük ezt a m ondatot:

„M iután Schleswig-H olsteint elszakították D ániától,

A usztria és Poroszország összekülönbözött."

H a ezt úgy fogjuk fel, hogy kifejezi azt a gondolatot, hogy

Schleswig-H olsteint valam ikor elszakították Dániától, akkor
egyrészt ezzel a gondolattal v an dolgunk, m ásrészt pedig az­
zal, hogy egy bizonyos időpontban, am elyet a m ellékm ondat
határoz m eg közelebbről, Poroszország és A usztria összekü­
lönböztek. A m ellékm ondat itt sem csak egy gondolatot fejez
ki, hanem egy m ásiknak egy részét is. Ezért általában nem lehet
m ás, ugyanolyan igazságértékű m ondattal helyettesíteni.
N ehéz kim eríteni a nyelvben rejlő összes lehetőséget; mégis
remélem, hogy lényegében m egtaláltam annak az okát, hogy
m iért nem lehet m indig az összetett m ondat igazságának sérel­
m e nélkül egy m ellékm ondatot m ás, ugyanolyan igazságérté­
kű m ondattal helyettesíteni. Ezek:
1. A m ellékm ondat jelölete nem igazságérték, m ivel nem
teljes gondolatot, hanem csak egy gondolatrészt fejez ki.
2. A m ellékm ondat ugyan igazságértéket jelöl, d e nem korlá­
tozódik erre, am ennyiben jelentése egy gondolaton kívül egy
m ásik gondolat egy részét is felöleli.

146
 Az első eset fölléphet:
a) a szavak közvetett jelölete esetén.
b) ha egy m ondatrész csak határozatlanul utal, ahelyett hogy
tulajdonnév lenne.
A m ásodik esetben a m ellékm ondatot kétszeresen kell tekin­
tetbe vennünk, ti. egyszer szokásos, egyszer közvetett jelölete
szerint; vagy pedig a m ellékm ondat egy részének jelentése
egyúttal egy m ásik gondolatnak is alkotórésze, am ely gondolat
a m ellékm ondatban közvetlenül kifejezett gondolattal együtt
alkotja az összetett m ondat teljes jelentését.
Ezekből nag y valószínűséggel következik, hogy azok az ese­
tek, am elyekben egy m ellékm ondat nem helyettesíthető egy
m ásik, ugyanolyan igazságértékű m ondattal, sem m it nem bi­
zonyítanak azon nézetünkkel szem ben, hogy ha egy m ondat­
nak a jelentése egy gondolat, akkor a jelöletenem m ás, m int az
igazságértéke.
Térjünk vissza kiindulópontunkhoz!
H a „a = a" és „a = b" ism eretértékét általában különbözőnek
tartjuk, ennek az a m agyarázata, hogy egy m ondat ism eretér­
téke szem pontjából a m ondat jelentése, azaz a benne kifejezett
gondolat nem kevésbé szám ít, m in t a m ondat jelölete, azaz
igazságértéke. H a tehát a = b, akkor ugyan „b" jelölete ugyanaz,
m int „fl"-é, s így „a = b" és „a = a” igazságértéke is megegyezik;
azonban „b" jelentése különbözhet „a" jelentésétől, s így az
„a = b" kifejezte gondolat különbözhet attól, am it „a = a " fejez
ki; ebben az esetben a két m o n d at ism eretértéke sem azonos.
Ha, m int föntebb, „ítéleten" a gondolattól az igazságértékhez
való továbbhaladást értjük, akkor azt is m ondhatjuk, hogy az
ítéletek különbözőek.

147
 V
AZ ARITMETIKA ALAPTÖRVÉNYEI
I. kötet
(1893)

Részleteket adunk az Előszóból, kihagyás nélkül közöljük a Beveze­

tést, majd tartalmi ismertetést nyújtunk a kötetből.

ELŐSZÓ

E könyvben az olvasó m egtalálja az aritm etika alapjául szolgá­

ló törvények bizonyítását azon jelrendszer segítségével, am e­
lyet fogalom írásnak nevezek. [...]
M aguk a bizonyítások nem tartalm aznak szavakat, hanem
kizárólag jelek szerepelnek bennük. Külalakjuk szerint olyan
form ulák sorozatai, am elyeket vastag vagy szaggatott vonalak
vagy m ás jelek választanak el egymástól. M inden egyes form u­
la egy hiánytalanul teljes tétel, az érvényességéhez szükséges
összes feltétellel. Ezt a teljességet, mely nem tű r hallgatólag
hozzágondolandó előfeltevéseket, a bizonyítás szigorúsága szem­
pontjából nélkülözhetetlennek tartom . [...]
A bizonyításokhoz szükséges alaptételek a 33. §-ban találha­
tók. A definíciók nem sajátosan kreatívak, és m int gondolom ,
nem is szabad ilyeneknek lenniük; csak olyan rövidítő jelölése­
ket (neveket) vezetnek be, m elyek nélkülözhetőek volnának, ha
a terjedelm esség nem tám asztana ezáltal leküzdhetetlen külső
nehézségeket.

Az ún. teremtő definíciók ellen Frege már korábbi írásaiban is hada­

kozott. (Lásd pl. [II]-ben.) A témára még a jelen előszóban is visszatér.

A m atem atikának azt a szigorúan tudom ányos m ódszerét, m e­

lyet itt m egvalósítani igyekeztem , és m elyet bizonyára Euklei-

148
dészről nevezhetnénk el, a következőkkel jellem ezném . Azt,
hogy m indent bebizonyítsunk, n e m lehet ugyan m egkívánni,
hiszen ez lehetetlenség; m egkövetelhetjük azonban, hogy hatá­
rozottan és n yíltan felsoroljuk a bizonyítás nélkül felhasznált
tételeket, s ezáltal világosan felism erhetővé váljék, m in alap­
szik az egész épület. T örekednünk kell arra, hogy ezen őstör­
vények szám át, am ennyire csak leh et, csökkentsük, azaz bizo­
nyítsunk m indent, am i csak bizonyítható. Továbbá - és ez az,
am iben továbbm egyek Eukleidésznél - m egkívánom , hogy
m inden alkalm azásra kerülő következtetési és bizonyítási m ód
előzetesen m eg ad o tt legyen. E nélkül az első követelm ény tel­
jesülése sincs biztosítva. [...]
A következtetésláncok hézagtalansága révén elérjük, hogy
m inden axióma, m inden föltevés, hipotézis, vagy akárhogy is
nevezzük, am in egy bizonyítás ny u g szik , napvilágra kerül; és
ezzel alapot n y erü n k a bebizonyított tétel ism eretelm életi ter­
m észetének megítéléséhez. Sokszor kim ondták m á r ugyan,
hogy az aritm etika nem más, m in t továbbfejlesztett logika; de
ez m indaddig v itatható marad, m íg a bizonyításokban előfor­
du ln ak olyan átm enetek, m elyeket n em tám asztanak alá elis­
m ert logikai törvények, hanem csak szem léletes m egism erésen
látszanak nyugodni. Csak akkor le h e tü n k m eggyőződve, hogy
kizárólag a logika az alap, ha ezeket az átm eneteket egyszerű
logikai lépésekre bontjuk fel. M in d e n t összefoglaltam , am i
m egkönnyítheti an n ak megítélését, hogy hiánytalanok-e a kö­
vetkeztetésláncok, szilárdak-e a tám asztékok. H a n e tá n valaki
hibásnak találna valam it, pontosan m eg kell jelölnie, ho l rejlik
vélem énye szerint a hiba: az alaptörvényekben, a definíciók­
ban, a szabályokban vagy egy m eg h atáro zo tt helyen való alkal­
m azásukban. H a p ed ig m indent re n d b e n levőnek találunk, úgy
pontosan ism erjük azon alapokat, m elyeken m inden egyes tétel
nyugszik. A hogy én látom, csak az értékm enetekről szóló (V)
alaptörvényem leh et vitatható; m iv el ezt így talán m ég nem
fogalm azták m eg a logikusok, n o h a am ikor pl. a fogalm ak ter­
jedelm éről beszélnek, eszerint gondolkodnak. Én ezt tiszta lo­
gikai törvénynek tartom . M indenesetre ez az a hely, ahol dön­
teni kell.
A könyv II. kötetének végén kiderül, hogy az (V) alaptörvény sokkal
súlyosabb problémát okoz, mint amire itt Frege gondol. E témára még
visszatérünk.

149
 C élom megköveteli, hogy néha eltérjek attól, am i a m atem a­
tikában szokásos. A bizonyítás szigorúságára vonatkozó köve­
telm ények elkerülhetetlen következm énye a nagyobb terjedel-
m esség. Aki ezt nem veszi figyelembe, csodálkozni fog azon,
hogy m ilyen körülm ényesen bizonyítunk itt gyakorta olyan
tételeket, m elyeket ő egyetlen m egism erési aktussal közvetle­
n ü l beláthatónak gondol. Ez különösen feltűnő lesz, h a össze­
haso n lítást teszünk D edekind ú r Was sind und was sollen die
Zahlen ? című írásával, m ely az aritm etika alapozásáról szóló s
az u tó b b i időkben kezem be került könyvek közül a legalapo­
sabb. A jóval kisebb terjedelm ű könyv lényegesen m esszebbre
követi az aritm etika törvényeit, m int jelen írásom . Ezt a rövid­
séget persze azáltal éri el, hogy sok m indent tulajdonképpen
egyáltalán nem bizonyít be. D edekind ú r gyakorta csak annyit
m o n d, hogy a bizonyítás ebből és ebből a tételből folyik; olyan
kipontozásokat használ, m int „<YV)(A, B, C, ...)"; sehol nem
találh ató nála a felhasznált logikai vagy egyéb törvények vala­
m ilyen összeállítása, de ha lenne is, az sem nyújtana lehetőséget
an n ak ellenőrzésére, hogy valóban sem m i m ást n em használt-e
föl; m ert ehhez nem elég jelezni a bizonyításokat, h an em m in­
d e t hiánytalanul végig is kell vinni. D edekind ú r is azon a
vélem ényen van, hogy a szám ok elm élete a logika része; de
írása alig járul hozzá ennek a nézetnek a m egerősítéséhez,
m ivel olyan kifejezései, m int „rendszer", „valam ely dolog egy
dolo g h o z tartozik", nem szokásosak a logikában, és nincsenek
visszavezetve elism ert logikai fogalm akra. Ezt n e m szem rehá­
n y ásk ép p m ondom ; szám ára az ő eljárása a legcélszerűbb lehe­
tett, csak azért em lítem , hogy az ellentét segítségével jobban
m egvilágítsam saját szándékom at.

R. Dedekind könyve (lásd [60]) a szokásos matematikai stílust követi:

a bizonyítások egyes részleteinek átgondolását gyakran az olvasóra
bízza. Megjegyezzük, hogy a mai matematikus is általában megelég­
szik azzal, hogy bizonyításait le lehetne írni „fogalomírással", azaz
pusztán logikai szimbólumokkal, ám ténylegesen csak igen kritikus
esetekben folyamodnak a tiszta logikai nyelv használatához. - De­
dekind „rendszer" (System)-fogalma csaknem azonos a halmaz Can-
tor-féle fogalmával. A jelen Előszót követő Bevezetésben Frege vissza­
tér Dedekind nézetének bírálatára.

150
 Egy bizonyítás hosszúságát n em szabad rőttel mérni. A bizo­
nyítás rövid leh et a papíron, h a a következtetésláncban sok
közbülső tagot átugrunk, és egyet s m ást csak jelzünk. Legtöbb-
nyire meg is elégszünk azzal, h a a bizonyítás m inden lépéséről
belátjuk, hogy helyes, és ez v aló b an elegendő is, ha csak a bi­
zonyítandó tétel igazságáról a k a ru n k m eggyőződni. De ha ar­
ról van szó, h o g y ennek a belátásnak a term észetébe szerezzünk
betekintést, ak k o r ez az eljárás n em kielégítő, hanem ki kell
írnunk m inden közbülső lépcsőfokot, hogy a tudatosság teljes
fényével világíthassuk meg. A m atem atikusnak rendszerint
csak a tétel tartalm a és a bizonyítottság ténye fontos. A mi
m ódszerünkben nem a tétel tarta lm a az új, hanem az, ahogy a
bizonyításokat végezzük, az, hogy m ilyen alapokra épül. N em
lehet meglepő, h o g y ez a lényegesen különböző nézőpont m ás
tárgyalásm ódot is követel. Ha tételeink valam elyikéta m egszo­
kott m ódon vezetjük le, könnyen átsiklunk egy-egy tételen,
am ely a bizonyításhoz szükségtelennek látszik. De ha az olvasó
pontosabban u tánagondol bizonyításaim nak, azt hiszem , be
fogja látni nélkülözhetetlenségüket, hacsak nem akar valam i
egészen más ú tn a k nekivágni. H elyenként a tételeinkben is
találhatók olyan feltételek, m elyek első látásra fölöslegesnek
tűnnek, azonban m égis szükségesnek bizonyulnak, vagy csak
külön bizonyítandó tétel segítségével távolíthatók el.
Itt azon szándékom at valósítom m eg, am ely m ár 1879-ben,
Fogalomírás óm ban szemem előtt lebegett, s am elyet 1884-ben,
A z aritmetika alapjai című könyvem ben [9] jeleztem. M ost té­
nyekkel akarom igazolni az u tó b b em lített könyvben kifejtett
nézetem et a szám osságokról. Eredm ényeim alapvető részét ott
a 46. §-ban úg y fogalm aztam m eg, h o g y a szám állítás fogalom ­
ról szóló kijelentést tartalm az; és ezen nyugszik az itteni kifej­
tés. H a valaki m ás nézeten van, ú g y kíséreljen m eg arra alapoz­
n i egy következetes és használható, jelekkel való kifejtést, és
látn i fogja, hogy nem megy. A nyelvben term észetesen nem
ilyen áttekinthető a tényállás; de h a pontosan utánanézünk, azt
találjuk, hogy o tt is így van: szám állításban m indig egy fogal­
m at nevezünk m eg, nem egy csoportot, összességet vagy vala­
m i ilyesfélét, és h a egyszer valahol m égis esetleg az utóbbi
fordul elő, úgy a csoportot vagy az összességet m indig egy
fogalom határozza meg, ti. azon tulajdonságok, am elyekkel
egy tárgynak rendelkeznie kell ah hoz, hogy a csoporthoz tar­

151
tozzék, m íg az, ami a csoportot csoporttá, a rendszert rendszer­
ré teszi, a tagok kapcsolata egym áshoz, a szám osság szem pont­
jából teljesen közömbös.
A nnak oka, hogy a kivitelezés ilyen későn jelenik m eg a
szándék jelzése után, részben azokban a belső változtatásokban
rejlik, am elyeket a fogalom írásban eszközöltem , és am elyek
következtében egy kéziratban m ár m ajdnem elkészült m unkát
el kellett vetnem . Em lítsük itt m eg röviden ezen változtatáso­
kat. A Fogalomírásban alkalm azott alapjelek, egy kivételével, itt
is előfordulnak. A három párhuzam os vízszintes vonal helyett
ugyanis a szokásos egyenlőségjelet választottam , mivel m eg­
győződtem arról, hogy utóbbinak az aritm etikában éppen az a
jelentése, am it én is jelölni kívánok vele. U gyanis az „egyenlő"
szót az „egybeeső" vagy „azonos" értelm ében használom , és
az aritm etikában is valóban így használják az egyenlőségjelet.
Az az ellenvetés, am ely ezzel szem ben fölvetődhet, m inden
bizonnyal jel és megjelölt kellő m egkülönböztetésének hiányán
alapszik. Persze a '22 = 2 + 2' egyenlőségben a bal oldali jel
különbözik a jobb oldali jeltől; azonban m indkettő ugyanazon
szám ot jelöli.1 A régi alapjelekhez hozzájön m ég kettő: a cir­
cumflex a függvények értékm enetének jelölésére, és egy jel,
am ely a n y elv határozott névelőjét képviseli.

Az azonosság jelölésére kezdettől fogva az '=' jelet használtuk; lásd

[I], 8. § kommentárját. A circumflexes változókat (az eredetiben
spiritus tenisszel ellátott görög magánhangzókat) [II]-ban vezette be
Frege, lásd az ottani (1) kommentárt.
A nyelv határozott névelőjét képviselő új jel - amire Frege az imént
utalt - az ún. deskriptor (itt T-vel fogjuk jelölni); ismertetésére később
kerül sor.

Lényeges előrelépés a függvények értékm enetének bevezetése,

m elynek a jóval nagyobb hatékonyság köszönhető. így a koráb­
bi definiált jeleket egyszerűbbekkel helyettesítjük; m indam el­
lett egy reláció egyértelm űségének, a sorozatbeli rákövétkezés­
nek, a leképezésnek a definíciója lényegében ugyanaz m arad,
ahogyan részben Fogalomírásomban, részben A z aritmetika alap-

1 Természetesen ezt is mondom: a jobb oldali jel jelentése más, mint a bal
oldali jelé; de a jelöletük ugyanaz. Vö. Jelentés és jelölet című dolgozatommal.
(Lásd [IV].)

152
jaib an m egadtam . A z értékm eneteknek viszont nagy és alapve­
tő fontosságuk van; ugyanis m agát a szám osságot is fogalom ­
terjedelem ként definiálom , és a fogalom terjedelm ek m eghatá­
rozásom szerint értékm enetek. E nélkül tehát nem juthatnánk
eredm ényre. Az újra előforduló, k ü lső re változatlan régi alap­
jelekhez, m elyeknek algoritm usa is alig változott, m o st más
értelm ezéseket csatolok. A korábbi tartalom vonalat m o st víz­
szintes vonalnak nevezem . Ezek logikai nézeteim b eható fejlő­
désének következm ényei. Korábban egy kijelentő m o n d a t állí­
tásában két tényezőt különböztettem meg: 1. az igazság elism e­
rését, 2. a tartalm at, m elyet igaznak ism erünk el. A tartalm at
neveztem m egítélhető tartalom nak. A z utóbbit viszont m a m ár
felbontom gondolatra és igazságértékre. Ez következm énye a
jelek jelentése és jelölete közötti m egkülönböztetésem nek. Jelen
esetben a m ondat jelentése a gondolat, jelölete pedig az igaz­
ságérték. Ehhez járul m ég a m ondat állításakor annak elism e­
rése, hogy a m ondat igazságértéke az Igaz. Ugyanis két igaz­
ságértéket különböztetek meg: az Ig azat és a Ham isat. Ezeket
a jelentésről és a jelöletről szóló em lített dolgozatom ban beha­
tóan indokoltam . Itt csak annyit em lítek meg, hogy a függő
beszéd csak ily m ódon fogható fel helyesen. Ugyanis a g o n d o ­
lat, am ely különben a m ondat jelentése, a függő beszédben a
m o n d at jelöletévé válik. H ogy m ennyivel egyszerűbb és szaba-
tosabb lesz m inden az igazságértékek bevezetésével, azt csak a
jelen könyv beható tanulm ányozása m utathatja m eg. M ár
pu sztán ezek az előnyök nagy súllyal eshetnek latba felfogá­
som javára, mely első pillantásra idegenkedést kelthet. A Foga­
lomíráshoz viszonyítva, pontosabban jellem zem a függvény
lényegét is, a tárgytól való különbözőségében. Ebből ad ó d ik
továbbá az első- és a m ásodfokú függvények m egkülönbözte­
tése. M int azt Függvény és fogalom cím ű előadásom ban (lásd [II])
kifejtettem, a fogalm ak és a relációk a szó általam kiterjesztett
értelm ében függvények, és így meg kell különböztetnünk első-
és m ásodfokú függvényeket, egyenlő fokú és egyenlőtlen fokú
relációkat.
M int látható, Fogalomírás és Az aritmetika alapjai cím ű m u n ­
káim m egjelenése óta az évek nem teltek el hiába: érlelték a
m űvet. De m agam előtt sem titkolhatom , hogy éppen az, am it
én lényeges előrelépésnek tekintek, lényeges akadálya köny­
vem elterjedésének és hatásának. És am it nem csekély értéké-

153
nek vélek - a következtetések szigorú hézagtalansága - attól
tartok, kevés elism erést fog hozni számára. M essze távolodtam
a hagyom ányos felfogásm ódoktól, és ezáltal különcködő' jelle­
get adtam nézeteim nek. Felületes átlapozásra egy itt vagy ott
szem beötlő kifejezés könnyen idegenkedést és kedvezőtlen
előítéletet kelthet. N ém ileg m agam is föl tudom becsülni azt az
idegenkedést, m ellyel újításaim találkozhatnak, m ert hasonlót
kellett saját m agam ban is legyőznöm ahhoz, hogy m egalkos­
sam őket. H iszen n em önkényesen és puszta újítási vágyból,
hanem m agától a tárg y tó l kényszerítve ju to ttam el hozzájuk.
Ezzel m ár a késés m ásodik okára térek át: arra a kedvetlen­
ségre, amely idő n k ént rám tört, látván em lített írásaim hideg
fogadtatását, jobban m ondva a fogadtatás h iányát a m atem ati­
kusok között,2 továbbá azon tudom ányos irányzatok rosszaka­
ratát, melyek ellen könyvem nek küzdenie kell. M ár az első
benyom ás ijesztő: ism eretlen jelek, oldalakon keresztül csak
idegenszerű form ulák. [... ]
Könyvem kilátásai tehát kedvezőtlenek. M ind en bizonnyal
félretolják azok a m atem atikusok, akik olyan logikai kifejezé­
sek felbukkanásakor, m int „fogalom ", „reláció"; „ítélet", ezt
gondolják: metaphysica sunt, non leguntur! [m etafizika követke­
zik, nem olvasandó!), hasonlóképpen azok a filozófusok, akik
ha m egpillantanak egy form ulát, így kiáltanak fel: mathematica
sunt, non leguntur!; és nagyon kevesen lehetnek, akik nem
ilyenek. Talán együttvéve sem nagy azon m atem atikusok szá­
m a, akik tu d o m án y u k m egalapozásán fáradoznak, és úgy lát­
szik, még ők is sokszor túlzottan sietnek, hogy hátu k mögött
hagyhassák a kiinduló alapokat. És alig m erem remélni, hogy
indokaim a kínos szigorúságra és az ezzel összefüggő terjedel-
mességre sokakat m eggyőznének közülük. N ag y hatalm a van
a lelkeken az egyszer m egszokottnak. Ha az aritm etikát fához
hasonlítom, m elynek lom bozatát a m ódszerek és tételek soka­
sága alkotja, m íg gyökerei a m ély felé törnek, akkor úgy tűnik,
hogy a gyökérhajtás, legalábbis N ém etországban, gyönge. Még
egy olyan könyvben is, m elyet ehhez az irán y h o z számítha-

2 A Jahrb. über die Fortschritte der Mafh.-ban hiába keressük Az aritmetika

alapjai című könyvemet. Úgy tűnik, hogy az ugyanezen területen kutatók:
Dedekind, Otto Stolz, v. Helmholtz urak sem ismerik munkáimat. Kronecker
sem említi őket a számfogalomról szóló dolgozatában.

154
 tu n k , m int E. S chröder ú r Algebra der Logik cím ű m űve, gyorsan
felülkerekedik a csúcsok felé való törekvés, a m ódszerek és
tételek kibontakozása felé fordulás, m ielőtt m ég elérne egy
nagyobb mélységet.
Könyvem szám ára kedvezőtlen az a széles körben elterjedt
törekvés is, hogy csak az érzékit ism erjék el létezőnek. Ami az
érzékekkel nem észlelhető, azt m egkísérlik tagadni vagy leg­
alábbis figyelmen k ív ül hagyni. Á m de az aritm etika tárgyai, a
szám ok nem érzékelhetőek, hogyan n y u g o d h atn án k ebbe bele?
Egyszerű! Szám oknak nyilvánítjuk a szám jegyeket. A jelekkel
m ár valam i láthatóhoz jutottunk, és ez h á t a fődolog. Persze a
jeleknek egészen m áso k a tulajdonságaik, m int a szám oknak
m aguknak; de m i g o n d u n k rá? Egyszerűen hozzájuk költjük a
m egkívánt tulajdonságokat úgynevezett definíciókkal. Igazi
rejtély, hogy hogyan lehet helye definíciónak ott, ahol szóba se
jön sem m i összefüggés jel és megjelölt között. Ö sszegyúrunk
jelet és megjelöltet, hogy a lehető legkevésbé lehessen őket
m egkülönböztetni; a létezést, ha szükséges, állíthatjuk az érzé-
kelhetőségre hivatkozva,3vagy a valóságos szám tulajdonságo­
kat kihangsúlyozva. N éh a úgy tűnik, a szám jeleket sakkfigu­
rák n ak tekintik, az úgynevezett definíciókat pedig játéksza­
bályoknak. A jel ily en k o r semmit nem jelöl, hanem ő m aga a
tárgy. Egy apróságot p ersze ilyenkor figyelm en kívül hagynak,
tu d n iillik hogy '32 + 42 = 52' egy gondolatot fejez ki, míg a
sakkfigurák állása n em m ond ki semmit. A hol m egelégszenek
ilyen felszínességekkel, ott persze nincs talaja m élyebb felfo­
gásnak.
H elyénvaló itt tisztáznunk, hogy m i a definiálás, és m it lehet
vele elérni. Úgy látszik, hogy sokszor terem tő erőt tulajdoníta­
n ak neki, ám bár sem m i egyéb nem történik, m int hogy valam it
elhatárolva kiem elünk, és névvel jelöljük m eg. A hogyan a geo­
g ráfus sem terem t ten gert, amikor határvonalakat húz, és ezt
m ondja: a vízfelszínnek ezen vonalakkal határolt részét Sárga­
tengernek fogom hívni, ú g y a m atem atikus sem tu d definiálá­
sával sem m it sem alkotni a valóságban. Egy dolognak sem

3 Vö. E. Heine: Die Elemente der Functionslehre. Crelle's Journal, Bd. 74. p.
173: „A definíció alkalmával a tisztán formális álláspontra helyezkedem,
amennyiben bizonyos érzékelhető jeleket számoknak nevezek, úgyhogy ezen
számok létezése nem kérdéses."

155
varázsolhatunk olyan tulajdonságokat pusztán definícióval,
am elyekkel az eleve nem bír, kivéve azt az egyet, hogy a neve
az legyen, am inek elneveztük. De hogy egy tojásdad ábra [a '0'],
am elyet tintával a p ap írra rajzolnak, a definíció révén olyan
tulajdonsághoz jusson, hogy az 1-hez hozzáadva 1-et adjon, ezt
n em tu d o m m ásnak tartani, m int tudom ányos babonának.
É ppígy pusztán definiálás révén a lusta diákot szorgalm assá
lehetne tenni. K önnyen hom ály keletkezhet itt a tárgy és a fo­
galom m egkülönböztetésének hiányából. H a ezt m ondjuk: „a
n ég y zet olyan téglalap, am elynek egym áshoz csatlakozó olda­
lai egyenlőek", ezzel a négyzet fogalm át definiáljuk, am ennyi­
ben m egadjuk, hogy m ilyen tulajdonságokkal kell rendelkez­
nie valam inek ahhoz, hogy e fogalom alá essék. Ezeket a tulaj­
donságokat a fogalom jegyeinek nevezem. De jobban megnézve
a fogalom jegyei n em tulajdonságai a fogalom nak. A négyzet
fogalom nem téglalap, csak azok a tárgyak téglalapok, m elyek
e fogalom alá esnek, m in t ahogy a fekete kendő fogalom se nem
fekete, sem pedig kendő. H ogy vannak-e ilyen tárgyak, az a
definícióból közvetlenül m ég nem látható. Próbáljuk m eg tehát
pl. a n u llát definiálni így: nulla az, am i 1-hez adva 1-et ad. Ezzel
definiáltunk egy fogalm at, am ennyiben m egadtuk, m ilyen tu ­
lajdonsággal kell bírnia egy tárgynak ahhoz, hogy a fogalom
alá essék. Ez a tulajdonság azonban nem a definiált fogalom
tulajdonsága. Úgy tűnik, gyakran azt hiszik, hogy a definíció­
val létrehoztak valam it, am i 1-hez adva 1-et ad. Súlyos tévedés!
Sem a definiált fogalom nak nincs m eg ez a tulajdonsága, sem
azt nem biztosítja a definíció, hogy a fogalom nak van tartalm a.
E hhez előbb egy vizsgálatra van szükség. Csak ha bebizonyí­
tottuk, hogy van olyan tárgy, és csak egy olyan van, am ely a
m egkívánt tulajdonságú, akkor leszünk arra jogosultak, hogy
ezt a tárgyat a „nulla" tulajdonnévvel lássuk el. A nullát m eg­
terem teni tehát lehetetlen. Ilyesm iket m ár ism ételten kifejtet­
tem , de úgy látszik, sikertelenül.4
Az uralkodó logikában sem rem élhető m egértés a fogalom
jegye és a tárgy tulajdonsága közötti m egkülönböztetésem
iránt,5 mivel, úgy látszik, a logikát m a teljesen m egfertőzte a

4Azon matematikusok, akik nem szívesen járják a filozófia útvesztőit, ké­

retnek itt abbahagyni az olvasást.
5B. Erdmann úr logikájában ezen fontos különbségnek nyomát sem találom.

156
 “1

pszichológia. Ha a d o lgok helyett csak szubjektív képeiket, a

képzeteket vizsgálják, term észetesen m in d en finom tárgyi k ü ­
lönbség veszendőbe m egy, és helyettük m ások, logikailag tel­
jesen értéktelenek lép nek fel. És ezzel rátérek arra, h o g y a lo­
gikusok körében mi áll könyvem hatásának útjában. Ez a pszi­
chológia kártékony b etörése a logikába. D öntőnek kell lennie e
tu d o m án y [a logika] szem pontjából annak, hogy h ogyan fogják
fel a logikai törvényeket, ez pedig azzal függ össze, hogy
hogyan értik az „igaz" szót. M indenki eleve elism eri ugyan,
hogy a logikai törvényeknek kell a gondolkodás vezérfonalai­
nak lenniök az igazság eléréséhez; de ez tú l könnyen feledésbe
merül. Végzetes itt a „törvény" szó kétértelm űsége. Egyik ér­
telm e szerint azt m ondja ki, hogy mi van, m ásik értelm e szerint
előírja, hogy minek kell lennie. M inden olyan törvény, am ely
azt m ondja ki, hogy m i v an , felfogható m in t előírás, m iszerint
ezzel összhangban kell gondolkodni, és ebben az értelem ben
gondolkodási törvény. Ez nem kevésbé érvényes a geom etriai
és a fizikai, m int a logikai törvényekre. U tóbbiak csak an n y ib an
érdem lik m eg inkább a „gondolkodási törvény" nevet, h a ezzel
azt akarjuk m ondani, h o g y a legáltalánosabbak, hogy am ikor
csak gondolkodunk, m in d ig előírják, h ogyan kell gondolkodni.
A zonban a „gondolkodási törvény" kifejezés arra a vélekedésre
csábít, hogy ezek a törvények ugyanolyan m ódon irányítják a
gondolkodást, mint a term észettörvények a külvilág folyam a­
tait. Ez esetben nem lehetnének m ások, m int pszichológiai
törvények; lévén a gondolkodás lelki folyam at. És ha a logiká­
nak köze volna eme pszichológiai törvényekhez, ú g y része
lenne a pszichológiának. És ténylegesen így is gondolják. Ezen
gondolkodási törvények aztán oly m ódon foghatók fel v ezér­
fonalnak, m intha a helyes középutat ad nák m eg, hasonlóképp,
mint ahogy arról beszélhetünk, hogyan folyik le az em bernél
az egészséges emésztés, v a g y hogy hogyan beszélünk g ra m m a ­
tik a iig helyesen, vagy h o g y m iként öltözködjünk m odernül.
De akkor csak ennyit lehet m ondani: ezek a törvények irán y ít­
ják azt, h o g y az emberek átlagban mit tarta n ak igaznak, m ost
és am ennyire az em bereket ismerjük; ha teh át összhangban
akarunk m arad n i az átlaggal, ehhez kell tarta n u n k m agunkat.
Ám ahogyan az, ami ma m odern, egy idő m ú lv a m ár n em lesz
m odern, vag y a kínaiaknál m o st nem is m o d ern , a pszichológiai
gondolkodási törvényeket is csak korlátozásokkal tarth atju k

157
m értékadónak. Igen, ha a logikában az igaznak tartásról volna
szó, n em pedig m agáról az igazságról! És ezt cserélik össze a
pszichológiai logikusok. így például B. E rdm ann ú r Logikájá­
n a k első kötetében6 (272-275. o.) azonosítja az igazságot az ál­
talános érvényűséggel, utóbbit az ítélet tárgyára vonatkozó
általános bizonyosságra alapozza, ezt m eg m egint az ítélők ál­
talános egyetértésére. így tehát végül is az igazságot arra vezeti
vissza, am it az egyedek igaznak tartanak. Ézzel szem ben csak
azt tu d o m m ondani: Igaznak lenni egészen m ás, m int igaznak
tartatn i, akár egyesek, akár sokak, vagy akár m in d en k i részéről
is, és az előbbi sem m i m ódon nem vezethető vissza az utóbbira.
A z sem ellentm ondás, ha igaz valam i, am it m in d en k i ham isnak
tart. Logikai törvényeken nem az igaznak tartás pszichológiai
törvényeit értem , hanem az igazság törvényeit. H a igaz az,
hogy én ezeket a sorokat 1893. július 13-án a szobám ban írom,
m iközben kinn süvölt a szél, akkor igaz is m arad , m ég h a
később m inden em ber ham isnak tartaná is. D e h a az igazság
független attól, hogy valaki felism eri-e, ak k o r az igazság tö r­
v én y e i sem pszichológiai törvények, h an e m örök alapba
ág y a zo tt h atárk ö vek, m elyeket g o n d o lk o d á su n k áth ág h at
u g y an , d e n em m ódosíthat. És m ivel ilyenek, a z é rt m érték-
ad ó a k g o n d o lk o d ásu n k szám ára, ha az az ig azság o t akarja
elérni. N em ab b an a viszo n y b an állnak a gondolkodással,
m in t a gram m atikai törvények a nyelvvel, hogy gondolkodá­
su n k lényegét juttatnák kifejezésre, és azzal e g y ü tt változná­
nak. E rdm ann ú r szám ára term észetesen egészen m ás a logikai
törvények felfogása. O kétli feltétlen és örök érvényességüket,
és jelenlegi gondolkodásunkra akarja őket korlátozni (375. s
köv.). I...]
A m ikor az „igaz" szó értelm ébe belefoglalják az ítélőre való
vonatkozást, ez olyan ham isítás, am elyet m ár aligha lehet fo­
kozni! Talán a szem em re vetik, hogy az „éhes vagyok" m o n d at
egyvalaki szám ára igaz, m ásnak pedig ham is lehet? A m o n d at
valóban, d e a gondolat nem; m ivel az „én" szó más em ber
szájából m ás em bert jelent, és így a m o n d at is m ás gondolatot
fejez ki, ha m ásvalaki m ondja. A hely, idő stb. m inden m egha­
tározottsága hozzátartozik a gondolathoz, m elynek igazságá­
ról szó van; az igazság m aga időtlen és h elyhez nem kötött.

6Halle a. S. 1892, Max Niemeyer.

158
H ogyan is hangzik tulajdonképpen az azonosság törvénye?
Talán így: „1893-ban m inden em ber szám ára lehetetlen, hogy
valam ely tárgyat önm agától különbözőként ism erjen föl"?
Vagy így: „M inden tárgy azonos önm agával?" A z első törvény
em berekről szól, és időm eghatározást tartalm az, a m ásikban
sem em berekről, sem ped ig időről nincsen szó. A z utóbbi az
igazság törvénye, az előbbi arról szól, hogy az em berek m it
tartanak igaznak. T artalm uk teljesen különböző, függetlenek
egym ástól, úgyhogy egyikükből sem lehet a m ásikra követ­
keztetni. Ezért nagyon m egtévesztő m indkettőt ugyanazon a
néven, az azonosság alaptörvényének nevezni. A lapjukban k ü ­
lönböző dolgok ilyesféle összekeverése az oka annak az iszo­
nyatos zavarosságnak, m elyet a pszichológiai logikusoknál ta­
lálunk. [...]
Á ttekintve az egészet, a vita eredetét az igazság felfogásának
különbözőségében látom. Szám om ra ez valam i objektív, az íté­
lőtői független, a pszichológiai logikusok szám ára nem az.
A m it B. E rdm ann ú r „objektív bizonyosságnak" nevez, csak az
ítélők általános felismerése, m ely tehát tőlük nem független,
hanem lelki term észetükkel együtt m egváltozhat.
Ezt m ég általánosabban m egfogalm azhatjuk: én elism erem
az objektív nem valós [értsd: nem m ateriális] egy területét, m íg
a pszichológiai logikusok a n em valósat m inden további nélkül
szubjektívnek tartják. A zonban egyáltalán nem látható be, m i­
ért kell valam inek, am i az ítélőtői függetlenül fennáll, valósnak,
azaz arra képesnek lennie, hogy közvetlenül vagy közvetve
hasson az érzékekre. A fogalm ak körében nem fedezhető fel
ilyen összefüggés. Sőt, lehet idézni olyan példákat, m elyek az
ellenkezőjét m utatják. Az 1 szám ot pl. nem könnyen lehetne
valósnak tekinteni, hacsak n em vagyunk J. S. Mill követői.
Másfelől képtelenség föltenni, hogy m inden em bernek m egvan
a saját 1-e; m ert akkor először m eg kellene vizsgálni, hogy
m ennyiben egyeznek m eg ezen 1-ek tulajdonságai. És ha valaki
azt m ondaná: „1-szer 1 az 1", m ásvalaki pedig: „1-szer 1 az 2",
ez esetben csak a különbözőség m egállapításáig tu d n án k jutni,
és ezt m ondhatnánk: a te 1-ed azzal a tulajdonsággal bír, az
enyém ezzel. Vitáról vagy m eggyőzési kísérletről azzal kapcso­
latban, hogy kinek van igaza, szó sem lehetne, m ivel hiányozna
hozzá a tárgy közös volta. Ez nyilvánvalóan teljesen ellentétben
áll az „1" szó és az „1-szer 1 az 1" m ondat értelmével. M ivel az

159
1 olyan dolog, ami m indenki szám ára ugyanaz, m indenkivel
u g y an ú g y áll szemben, ép p o ly kevéssé kutatható pszichológiai
m egfigyelés révén, m int a H old. Ha m indam ellett vannak kép­
zetek az egyes lelkekben az 1-ről, azok éppannyira különböz­
nek az 1-től, mint a H oldról alkotott képzetek a Holdtól. Mivel
a pszichológiai logikusok n em ism erik el az objektív nem valós
lehetőségét, a fogalm akat képzeteknek tartják, és ezáltal a pszi­
chológiához utalják őket. [...] így végül m indent a pszichológia
területébe vonnak; egyre inkább eltűnik a határvonal objektív
és szubjektív között, és m ég a valós [materiális] tárgyakat is
pszichológiailag kezelik m in t képzeteket. M ert mi m ás a valós,
m in t predikátum ? És m i m ások a logikai predikátum ok, m int
képzetek? így m inden az idealizm usba, nagyobb következetes­
ség esetén a szolipszizm usba torkollik. [...]

Frege a 'wirklich' (valóságos, valódi) szót a 'wirken' (hatni, működni)

ige alapján használja: 'wirklich' mindaz, ami (közvetlenül vagy köz­
vetve) hatni képes érzékszerveinkre, és tőlünk függetlenül, objektíve
létezik. (A 'wirklich' ilyen értelmezése akkoriban elterjedt volt a német
filozófiai és pszichológiai irodalomban.) A fordításban a 'wirklich'
ezen előfordulásait a 'valós' szóval adtuk vissza, és szögletes zárójelek
között jeleztük, hogy itt lényegében materiális, anyagi létezőt jelöl. -
Frege nem foglalkozik olyan filozófiai kérdésekkel, amelyek a logika
és a matematika filozófiai problémáin túl esnének; így munkái alapján
elég nehéz rekonstruálni általános filozófiai felfogását. Mindenesetre,
határozottan elismeri az érzékeléstől, gondolkodástól, képzetektől
független, objektív külső világot, mely érzékszerveinkre hat (wirk­
lich), és szembeállítja ezzel az egyének belső képzelet- és képzetvilágát
(Vorstellungen). A logika (és a matematika) filozófiai megalapozása
aztán arra készteti, hogy e két tartomány (a külső valóság és a képzetek
világa) mellett egy harmadik tartományt is posztuláljon: a gondolatok
világát. Ezzel kapcsolatos nézeteit a [VII] tanulmányban fejti ki részle­
tesebben.

N ehogy azt a látszatot keltsem , m intha szélm alm ok ellen har­

colnék, m eg kívánom m u tatn i egy m eghatározott könyvben a
m enthetetlen elm erülést az idealizm usba. Ehhez B. Erdm ann
ú r fent em lített Logikaját választom , m int a pszichológiai irány­
zat legújabb m űveinek egyikét, m elynek jelentőségét nem fog­
ják vitatni. Vegyük szem ügyre a következő tételt (I., 85.):
„így a pszichológia bizonyossággal tanítja, hogy az emléke­
zés és a képzelet tárgyai, nem különben a beteges hallucinációs

160
és illuzórikus képzeteké is, ideális term észetűek. ... Ideális
továbbá a tulajdonképpeni m atem atikai képzetek egész terüle­
te, a szám sortól egészen a m echanika tárgyaiig."
M icsoda összehasonlítás! Ezek szerint a 10 szám egy szinten
áll a hallucinációkkal! Itt nyilvánvalóan összekeveredik az ob­
jektív nem valós a szubjektívvel. Némely objektív dolog valós,
m ások nem azok. Valós csak egy a sok pred ik átu m közül, és
nincs több köze a logikához, m int ha például azt m ondjuk ki
egy görbéről, hogy algebrai. Ezzel Erdm ann ú r term észetesen
m etafizikába bonyolódik, akárm ennyire igyekszik is attól távol
tartani m agát. [•••]
N ézzük m ég m eg, hogyan m osnak el a pszichológiai logiku­
sok finom abb tárgyi különbségeket. Ezt m ár em lítettük a foga­
lom jegye és a tárgy tulajdonsága kapcsán. Ezzel függnek össze
az általam hangsúlyozott különbségek tárgy és fogalom között,
valam int első- és m ásodfokú fogalm ak között. Ezek a különb­
ségek a pszichológiai logikusok szám ára term észetesen felis-
m erhetetlenek; nekik éppen hogy m inden képzet. Em iatt hi­
ányzik náluk azon ítéletek helyes felfogása, m elyeket a „van
olyan" kifejezéssel form ulázunk. Ezt az egzisztenciát B. Erd­
m ann ú r (Logika I., 311.) összezavarja a valóssággal, m elyet az
objektivitástól sem különböztet m eg világosan, m in t láttuk.
Vajon m ely dologról állítjuk, hogy valós, am ikor azt m ondjuk,
hogy a 4-nek v an négyzetgyöke? Talán a 2-ről vagy a -2-ről? De
hiszen itt egyiket sem neveztük m eg sem m ilyen m ódon. És ha
azt akarnám m ondani, hogy a 2 szám hat, vagy hatásos, vagy
valós [érzékelhető vagy m ateriális], úgy ez ham is volna, továb­
bá teljesen különböző attól, am it a „4-nek v an négyzetgyöke"
m ondattal m o n d an i akarok. Ez az összecserélés jószerivel a
leggorom bább, am i egyáltalán lehetséges; m ivel n em egyező
fokú fogalm akat kevernek össze, hanem egy elsőfokú fogalm at
egy m ásodfokúval. Ez jellemző a pszichológiai logika tom pa­
ságára. Ha általánosabban ném ileg nyitottabb n ézőpontból te­
kintjük a dolgokat, elcsodálkozhatunk, hogy egy logikai szak­
em ber ilyen hib át elkövethet; de hogy felm érhessük a hiba
nagyságát, előbb persze m eg kell ragadnunk a különbséget az
első- és a m ásodfokú fogalm ak között, erre ped ig a pszicholó­
giai logika teljesen képtelen. A m i itt leginkább az ú tb a n áll, az,
hogy képviselői csodákat tulajdonítanak a pszichológiai elmé­
lyedésnek, p ed ig az nem m ás, m int a logika pszichológiai

161
m egham isítása. így jönnek tehát létre vastag logikakönyveink,
felduzzasztva egészségtelen pszichológiai hájjal, m ely m inden
finom abb form át eltakar. Ez lehetetlenné teszi a m atem atik u ­
sok és a logikusok term ékeny együttm űködését. M íg a m ate­
m atikus tárgyakat, fogalm akat, kapcsolatokat definiál, a p szi­
chológiai logikus a képzetek keletkezését és változását lesi, és
a m atem atikus definiáló tevékenysége csak balgaságnak tű n ­
het szám ára, m ivel az n em adja vissza a képzet lényegét. O
belenéz a m aga pszichológiai kukucskálójába, és azt m ondja a
m atem atikusnak: az egészből, am it definiálsz, nem látok sem ­
m it sem. A z pedig csak ezt felelheti: nem csoda, m ert ahol
keresed, o tt éppen nincs.

A logika pszichológiai irányzata ma már nem uralkodó, de utóhatásai

filozófiai írásokban ma is kimutathatók. Frege idejében ez az irányzat
igen jelentős volt.

Ez bizonyára elegendő ahhoz, hogy az ellentét erejével jobban

m egvilágítsa az én logikai álláspontom at. A pszichológiai logi­
kától való irdatlan távolság folytán teljesen kilátástalannak
tűnik, hogy m ost m ár könyvem m el hassak rá. Ú gy látszik,
hogy a fának, m elyet ültettem , óriási kőtöm egen kell áttörnie
ahhoz, hogy fényt és teret szerezzen m agának. M égsem szeret­
ném föladni a rem ényt, hogy könyvem idővel hozzá fog járulni
a pszichológiai logika bukásához. Ehhez bizonnyal nem fog
hiányozni ném i elism erés a m atem atikusok részéről, m ely
kényszeríteni fogja a pszichológiai logikát, hogy beletörődjön
ebbe. És úgy gondolom , erről az oldalról ném i segítséget is
várhatok; hiszen a m atem atikusok alapjában véve ugyanezen
ügyben kerülnek szem be a pszichológiai logikusokkal. H a az
utóbbiak le fognak ereszkedni odáig, hogy könyvem m el kom o­
lyan foglalkozzanak, ha csak a cáfolás céljából is, ú g y gondo­
lom, hogy nyertem vele. U gyanis a teljes II. rész nem m ás, m int
logikai nézeteim próbatétele. Eleve valószínűtlen, hogy egy
ilyen építm ény kivitelezhető lenne bizonytalan, hibás alapo­
kon. M indenki, aki m ás nézeteket vall, m egkísérelheti, hogy
azokra hasonló építm ényt emeljen, és úgy gondolom , be fogja
látni, hogy ez nem m egy, vagy legalábbis nem olyan jól megy.
C áfolatként csak azt tu d n ám elismerni, ha valaki tényekkel
bizonyítaná, hogy m ásféle alapvető nézetekre jobb, tartósabb

162
ép ü let em elhető, vagy ha valaki azt bizonyítaná be nekem,
hogy alaptételeim nyilvánvalóan ham is következm ényekhez
vezetnek. De ez senkinek nem fog sikerülni. És így ez a könyv,
ha talán később is, hozzájárulhat a logika m egújulásához.

Jéna, 1893. július

G. Frege

BEVEZETÉS

A z aritmetika alapjai cím ű m unkám ban m egkíséreltem valószí­

nűsíteni, hogy az aritm etika nem m ás, m int a logika egy ága, és
nem szorul sem tapasztalati, sem szemléleti m egalapozásra.
E nnek igazolásául ebben a könyvben levezetjük a szám osságok
legegyszerűbb törvényeit tisztán logikai eszközökkel. A m eg­
győzés érdekében azonban a bizonyítási m óddal szem ben lé­
nyegesen nagyobb követelm ényeket kell tám asztanunk, m int
az az aritm etikában szokásos. Előre kell bocsátanunk a követ­
keztetési szabályok egy szűk körét, és csakis olyan bizonyítási
lépést szabad elfogadnunk, am ely megfelel e szabályok vala­
m elyikének. Tehát egy új ítéletre való áttéréskor nem szabad
annyival m egelégednünk, hogy - m int azt a m atem atikusok
ed dig szinte kivétel nélkül tették - az áttérés helyessége vilá­
gosnak látsszék, h anem föl kell b o n tan u n k azokra az egyszerű
logikai lépésekre, am elyek az átm enetet alkotják; és ezek szám a
gyakran nem is kevés. így egyetlen előfeltevés sem m aradhat
észrevétlen; felfedünk m inden axióm át, m elyre szükségünk
van. É ppen a hallgatólagos, világos tudatosság nélkül fölhasz­
nált előföltevések hátráltathatják azt, hogy betekintést nyer­
jünk egy törvény ism eretelm életi term észetébe.
H ogy egy ilyen vállalkozás sikeres lehessen, term észetesen a
szükséges fogalm akat élesen kell felfognunk. Ez különöskép­
pen érvényes arra, am it a m atem atikusok a „halm az" szóval
szeretnének jelölni. D edekind1 a „rendszer" szót ugyancsak
ilyen szándékkal használja. Az ő könyvénél négy évvel koráb­
ban m egjelent A z aritmetika alapjai cím ű írásom fejtegetései
ellenére, m unkájában nem található m eg a dolog lényegébe

1 Was sind und was sollen die Zahlen? Braunschweig, 1888.

163
való világos belátás, habár többször k ö zelju t a lényeghez, m int
pl. itt (2. o.): „Egy ilyen S ren d szer... teljesen m eghatározott, ha
m in d en dologról m eghatározott, hogy eleme-e S-nek, vagy
nem. Ezek szerint az S rendszer ugyanaz, m int a T rendszer,
jelekben S = T; ha S m inden eleme T-nek is eleme, és T m inden
elem e S-nek is eleme." Más helyek ellenben újra eltévelyedést
m u tatn ak , pl. a következő (1-2. o.): „Igen gyakran előfordul,
hogy különböző a, b, c... dolgokat valam ilyen oknál fogva
közös nézőpontban foglalunk össze, illetve állítunk össze gon­
dolatban, és ekkor azt m ondjuk, hogy egy S rendszert alkotnak."
Itt u g y an , a közös nézőponttal, felsejlik a helyes; d e az említett
összefoglalás, illetőleg összeállítás nem objektív ismertetőjel. A
kérdésem : kinek a gondolatában? R endszert alkotnak-e akkor
is, ha valakinek a gondolatában össze vannak állítva, valaki
m áséban p edig nem? Am i a gondolatom ban van összeállítva,
an nak bizonnyal a gondolatom ban kell lennie. Tehát a rajtam
kívüli dolgok nem alkotnak rendszereket? A rendszer az egyes
lelkekben levő szubjektív ábra? Rendszer-e eszerint az Orion
csillagkép? És m ik az elemei? A csillagok, a m olekulák vagy az
atom ok? Figyelem re m éltó a következő hely (2. o.): „A kifeje­
zésm ód egyöntetűsége szem pontjából előnyös, ha m egenged­
jük azt a különös esetet, hogy az S rendszer egyetlen (egy és csak
egy) a elem ből álljon; azaz a elem e S-nek, de egyetlen a-tól
különböző dolog sem eleme S-nek." Ezt később (3. o.) úgy érti,
hogy egy S rendszer m inden egyes s elem ét külön is fel lehet
fogni rendszerként. Mivel ez esetben elem és rendszer egybe­
esik, itt különösen világos, hogy D edekind szerint az elemek
alkotják a rendszer tulajdonképpeni lényegét. E. Schröder a
logika algebrájáról szóló előadásaiban egy lépéssel tovább­
m egy nála, am ennyiben figyelm eztet arra, hogy összefüggés áll
fenn ezen rendszerek és a fogalm ak között; ezt, úgy látszik,
D edekind figyelm en kívül hagyta. Valójában am ire Dedekind
gondol, am ikor valam ely rendszert egy m ásik rendszer részé­
nek nevez (2. o.), az vagy egy fogalom nak egy fogalom alá való
rendelése, vagy egy tárgynak egy fogalom alá való esése; ezen
esetek között éppoly kevéssé tesz különbséget a felfogás egy
közös hibája folytán, akár Schröder, m ivel Schröder is lényegé­
ben az elem eket tekinti azon dolgoknak, am elyek az ő osztályait
alkotják. Üres osztálynak valójában éppoly kevéssé szabadna
nála előfordulnia, m int üres rendszernek D edekind felfogásá­

ig
ban; de ez a dolog lényegéből eredő szükséglet a két szerzőnél
m ás-m ás m ó d o n jut érvényre. D edekind azon a helyen, ahol
fent m egszakítottuk, így folytatja: „Ezzel szem ben az üres ren d ­
szert, mely egyáltalán nem tartalm az elemeket, bizonyos okok­
ból teljesen ki akarjuk zárni, h ab ár m ás vizsgálatok szem pont­
jából kényelm es lehet ilyennek a kitalálása."
Ezek szerint tehát egy ilyen kitalálás m egengedett lenne, csak
bizonyos okokból lem ondunk róla. Schröder m egkockáztatja
az üres osztály kitalálását. Tehát, ú g y látszik, m indketten egyet­
értenek abban sok m atem atikussal, hogy tetszés szerint kitalál­
hatunk, költhetünk akármit, am i nem létezik, vagy akár el sem
gondolható; hiszen ha a rendszert az elemek alkotják, akkor az
elem ekkel együtt m egszűnik a rendszer is. Abban a kérdésben,
hogy a költészet ezen önkényének hol vannak a határai, illetve
vannak-e egyáltalán, igencsak kevés a világosság és az össz­
hang; pedig egy bizonyítás helyessége ettől függhet. Úgy gon­
dolom , én ezt a kérdést Az aritmetika alapjaiban [9] (92. s köv.)
és Über formale Theorien der Arithmetik című előadásom ban [11]
m in d en tisztán látó fő szám ára elintéztem . Schröder kitalálja a
m aga nulláját, és ezáltal nagy nehézségekbe bonyolódik. Bár
ezek szerint m ind Schröder, m in d D edekind felfogása hom á­
lyos, mégis, valahányszor egy rendszert kell m eghatározni,
érvényesül a valóságos helyzet. D edekind ilyen esetben tulaj­
donságokat em lít, melyekkel egy dolognak bírnia kell ahhoz,
hogy a rendszerhez tartozzék; azaz egy fogalm at definiál jegyei
segítségével. H a viszont a fogalom lényegét a fogalom jegyei
alkotják, nem p edig a fogalom alá eső tárgyak, úgy egy üres
fogalom sem nehézségeket, sem kételyeket nem okoz. Persze
ez esetben egy tárgy sosem lehet egyúttal fogalom is; és egy
olyan fogalom, am ely alá csak egy tárgy esik, nem cserélhető
össze a tárggyal. így viszont végérvényesen am ellett m aradha­
tu nk, hogy a szám állítás fogalom ról szóló kijelentést tartalm az.
A szám osság fogalm át én az „egyenlő szám osságú" relációra
vezettem vissza, utóbbit pedig az egyértelm ű hozzárendelésre.
A „hozzárendelés" szóra vonatkozólag hasonlóak érvényesek,
m in t a „halm azra". G yakran használják ma m indkettőt a m a­
tem atikában, d e legtöbbnyire h iányzik a mélyebb belátása an ­
nak, hogy m it is akarnak ezzel tulajdonképpen m egnevezni. H a
helyes az a gondolatom , hogy az aritm etika a tiszta logika egy
ága, akkor a „hozzárendelés" szó helyett egy tiszta logikai

165
kifejezést kell választanunk. Erre a 'reláció' szót választom .
Fogalom és reláció - ez építm ényem két alapköve.
D e ha a fogalm akat élesen fogjuk is fel, sajátos segédeszkö­
zök nélkül még m indig nehéz, sőt szinte lehetetlen volna a
bizonyítási m ódra vonatkozó követelm ényem nek eleget tenni.
Ilyen segédeszköz az általam alkotott fogalom írás, m elynek
kifejtése első feladatom lesz. Előzetesen azonban jegyezzük
m ég m eg a következőt. N e m m indig lehetséges, hogy m indent
szabályszerűen definiáljunk, mivel ép pen az a törekvésünk,
hogy a logikailag egyszerűre alapozzunk, s ez m int olyan,
tulajdonképpen nem is definiálható. Ilyenkor m eg kell eléged­
nem azzal, hogy célzásokkal utaljak arra, am ire gondolok. M in­
denekelőtt arra kell törekednem , hogy m egértsenek, ezért m eg­
kísérlem a dolgot fokozatosan kifejteni, nem törekszem kezdet­
től fogva a teljes általánosságra és a végleges kifejezésmódra.
Talán csodálkozni fognak az idézőjel gyakori használatán; ez­
zel m egkülönböztetem azokat az eseteket, am ikor a jelről m a­
gáról beszélek, azoktól, am ikor a jelöletéről. A kárm ilyen túlzott
ped an térián ak tűnik is ez, mégis szükségesnek tartom . Figye­
lem re méltó, hogyan tudja egy pontatlan beszéd- vagy írás­
m ód, am elyet eredetileg talán csak a rövidség kedvéért, kénye­
lem ből, de p o n tatlanságának teljes tu d atáb a n használtak, vé­
gül is összezavarni a gondolkodást, h a egyszer a tudatosság
eltűnik. N em vitték-e véghez, hogy m a a szám jeleket szám ok­
nak, a nevet a m egnevezettnek, a puszta segédeszközt az arit­
m etika tulajdonképpeni tárgyának tartják? Ilyen tapasztalatok
tan ítan ak bennünket arra, m ennyire szükséges a beszéd- és
írásm ód szabatossága irán t a legm agasabb követelm ényeket
állítani. A zon fáradoztam , hogy ennek eleget tegyek, legalábbis
m in d en olyan helyen, ahol jelentőségét láttam . I.

I. A FOGALOMÍRÁS KIFEJTÉSE

l. A z alapjelek

Ebben a fejezetben Frege szemléletesen és fokozatosan kifejti a módo­

sított és továbbfejlesztett fogalomírást, vagyis [I]-nek azt a változatát,
amely figyelembe veszi a [II] és a [IV] tanulmányokban bevezetett új
eszméket is.

166
 2. Definíciók

Ebben és a következő fejezetben találjuk az 1. fejezet tartalmának most

már nem szemléletes, hanem absztrakt és szabatos-rendszeres kifejté­
sét egy sor kiegészítéssel együtt. Ismertetjük a fontosabb részeket.
A fogalomírásban a következő grammatikai kategóriák szerepel­
nek:
(a) Tárgy nevek
(b) Függvénynevek
(c) Változók
(d) Sémák
(e) Tételek
(f) Definíciók

Részletezzük e kategóriákat.
(a) A tárgynevek tárgyakat jelölnek; a fogalomírásban megnevezhető
tárgyak az igazságértékek és bizonyos függvények értékmenetei.
Egyiküknek sincs primitív neve, azaz: a fogalomírásban nincsenek
primitív tárgynevek. A nem primitív tárgynevek képzési módjára
visszatérünk.
(b) A függvénynevek nyilván függvényeket jelölnek; olyan kifejezé­
sek, amelyek kitöltetlen helyet tartalmaznak az argumentum(ok) neve
számára. Megkülönböztetünk első-, másod- és harmadfokú függvé­
nyeket. (Csak egyetlen harmadfokú függvény szerepel a fogalomírás­
ban).
Az elsőfokú függvények lehetnek egy- vagy kétargumentumúak,
argumentumaik csakis tárgyak lehetnek. Egy ilyen függvény nevének
megadásakor az argumentum(ok) neve számára fenntartott helyie­
k e t kis görög betűkkel (kivéve a cp, \|i,y betűket és a magánhangzókat)
jelöljük.
A másodfokú függvények ugyancsak lehetnek egy- és kétargumen­
tumúak. Egyargumentumú esetben az argumentum csakis elsőfokú
függvény lehet, kétargumentumú esetben vagy mindkét argumentum
függvény, vagy az egyik függvény, a másik tárgy. Másodfokú függ­
vény nevének megadásakor a függvényargumentum(ok) számára
fenntartott hely(ek)et a cp, \|/ betűkkel jelöljük (az esetleges tárgyargu­
mentum helyét ugyanúgy jelöljük, mint az elsőfokú függvénynevek
esetében).
A fogalomírásban szereplő egyetlen harmadfokú függvény egyar­
gumentumú; argumentumai csakis olyan egyargumentumú másod­
fokú függvények, melyek argumentumai egyargumentumú elsőfokú
függvények. E függvény nevében 'y' jelöli az argumentum (egyargu­
mentumú másodfokú függvény) neve számára fönntartott helyet.

167
 (A felsorolt görög kisbetűk tehát nem a fogalomírás belső változói,
hanem csupán az argumentumok neve számára fönntartott helyeket
jelölik ki a függvénynevekben.)
A fogalomírásban nyolc primitív függvénynév szerepel, ezek a
következők:
Elsőfokú egyargumentumú függvénynevek:

(1) - t < K
Közülük az első kettőt már ismerjük [II]-ből. A harmadik a deskripciók
képzésére szolgál, jelentésére később visszatérünk.
Elsőfokú kétargumentumú függvénynevek:

(2) C=>$, i; = C.

Másodfokú egyargumentumú függvénynevek:

(3) Vx • <p(x), £ • <p(x).

Ezeket is ismerjük [II]-ből. Ha a két utóbbiban az argumentum helyét

jelölő 'cp'-t be akarjuk helyettesíteni, akkor választanunk kell egy
elsőfokú egyargumentumú függvénynevet, ennek argumentumhe­
lyét az V betűvel kell kitöltenünk, s így kell behelyettesítenünk 'tp(x)'
helyére. Itt 'x a (c) alatt ismertetendő változók kategóriájába tartozó jel.
Végül az egyetlen harmadfokú függvénynév:

(4) V/-p(/i[ß)).

A ']i' argumentumhely kitöltése: Választunk egy olyan másodfokú

egyargumentumú függvénynevet, melynek argumentumértékei első­
fokú egyargumentumú függvények. Ennek argumentumhelyét kitölt­
jük az 'f betűvel. Ezt helyettesítjük '}i(f(£>))' helyére. Itt 'ß ' a másodfokú
függvénynévben argumentumként megengedett elsőfokú függvény
argumentumára utal. Ha pl. 'Vx • (p(x)'-et óhajtjuk behelyettesíteni pi
helyére, ezt kapjuk:

V/- Vx -fix).

Itt 'ß' szerepét az 'x' változó tölti be. Az ‘f betű ugyancsak a változók
kategóriájába tartozik.
A kétargumentumú függvénynevekből egyargumentumúakat ké­
pezhetünk az argumentumok azonosításával. Pl. a %= kétargumen­
tumú függvényből képezhetjük a %= egyargumentumú függvényt.

168
Ezt behelyettesítve pl. a másodfokú 'Vx • cp(x)' függvénybe, a kapott
'Vx(x = x)' kifejezés már tárgynév, nevezetesen az Igaz igazságérték
egy neve. A nyolc primitív függvénynévből tehát tárgynevek és
további függvénynevek képezhetők. Bármely függvénynévből tárgynév
keletkezik, ha argumentumhelyeit megengedett argumentumok nevével tölt­
jük ki.
(c) A változók a nevekhez hasonlóan alkategóriákba sorolhatók.
Másodfokú függvényváltozó egyedül az ‘M ‘ betű. Elsőfokú függvényvál­
tozók az /, g, h, F, G, H betűk. Tárgyváltozók a latin kisbetűk, kivéve
azokat, amelyek függvényváltozóként szerepelnek. (Harmadfokú
függvényváltozóra nincs szükség.) A változók mindenekelőtt a sé­
mákban fordulhatnak elő, de bizonyos speciális esetekben a tárgyne­
vekben is szerepelhetnek. Ezek az esetek a következők:
(cl) A (3) alatti másodfokú függvénynevekben a '(p'-vel jelölt argu­
mentumhelyet kitöltve olyan tárgynevet kapunk, amelyben az V
tárgyváltozó előfordul. Az ilyen tárgyneveket két fő részből összetett
neveknek tekintjük. Az első rész az elején szereplő 'Vx', illetve ‘
kifejezés, amelyet operátornak mondunk, a második rész a többi (a
'cp(x)' helyére került kifejezés), amelyet az operátor hatókörének neve­
zünk. (A hatókört, ha az egyértelműség érdekében szükséges, záróje­
lekkel határoljuk.) Azt mondjuk, hogy az operátor leköti x-nek a ható­
körében levő előfordulásait, és így az ilyen nevekben az x változó
előfordulásait kötötteknek nevezzük. (Alább látni fogjuk, hogy 'x' sze­
repét bármely tárgyváltozó betöltheti. Frege 'Vx'-ben x helyett gót
betűt, 'x'-ben pedig görög magánhangzót használt kötött változóként;
ezt tudjuk már [I]-ból, illetve [II]-ből.)
(cl) A (4) alatti harmadfokú függvénynévben a 'fí'-vel jelölt argu­
mentumhelyet kitöltve olyan tárgynevet kapunk, amelyben az ‘f függ­
vényváltozó előfordul. E tárgynévben az elején levő 'V f ugyancsak
operátor, az őt követő kifejezés pedig az operátor hatóköre. Mint (cl)
alatt, az operátor itt is leköti 'f-nék a hatókörében levő előfordulásait,
és így az ilyen nevekben/előfordulásait ugyancsak kötött előfordulá­
soknak mondjuk, (‘f szerepét bármely más elsőfokú függvényváltozó
betöltheti. Frege kötött függvényváltozói ugyancsak gót betűk.)
(c3) A (cl) és (c2) alatti típusokba tartozó tárgynevek alkatrészként
előfordulhatnak összetett tárgynevekben (pl. az [1] és a [2] alatti
függvénynevek argumentumhelyei kitölthetők ilyen tárgynevekkel.)
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy tárgynevekben a változók csak
operátorban és operátor hatókörében kötötten fordulhatnak elő. A sémákban
viszont a változók más helyzetben is előfordulhatnak, az ilyen előfor­
dulásokat mondjuk szabad előfordulásoknak. Ezenkívül tetszőleges
kifejezésben (amely része lehet egy névnek vagy egy sémának) egy
változó valamely előfordulását szabadnak mondjuk, ha a szóban

169
forgó kifejezésben ez az előfordulás nem tartozik egy olyan operátor
hatókörébe, amelynek változója azonos a kérdéses változóval.
Akár névben, akár sémában szerepel függvényváltozó - kivéve ha
operátorban szerepel, azaz közvetlenül követi az 'V' kvantorjelet -,
mindig követnie kell, zárójelek közé írva, a függvényváltozó argu­
mentumára, illetve argumentumaira utaló jelnek. Az argumentumok
száma egy vagy kettő lehet. Két argumentum esetén jelüket vessző
választja el egymástól. A függvényváltozó argumentumára utalhat a
megengedett argumentumértéket megnevező név vagy az ennek
megfelelő típusú változó. Az argumentumok száma dönti el, hogy a
függvényváltozó egy- vagy kétargumentumú függvényre utal-e. Egy­
azon névben vagy sémában egy függvényváltozót nem használunk
különböző argumentumszámmal, azaz bármely függvényváltozó
vagy minden előfordulásában egyargumentumú, vagy minden elő­
fordulásában kétargumentumú.
Mivel nincs olyan operátor, amely másodfokú függvényváltozót
kötne le, az utóbbiak csak sémákban fordulhatnak elő.
(A mai logikai gyakorlatban általában fölteszik, hogy valamennyi
típusú változóból egy végtelen sorozat áll rendelkezésre; jelölésükre
számindexekkel ellátott betűket alkalmaznak. Frege ügyeskedésekkel
eléri, hogy könyvében véges sok változóval ki tud jönni. Ugyancsak
ügyeskedés eredménye, hogy kettőnél több argumentumú függvé­
nyek explicit szerepeltetését el tudja kerülni.)
(d) Sémák. Ha egy tárgynévben valamely, benne előforduló tárgy­
vagy függvénynevet megfelelő típusú változóval pótolunk - úgy
választva a változót, hogy a név helyére téve ne váljék kötötté -, akkor
a tárgynévből séma keletkezik. Sémát kaphatunk persze függvény­
névből is, ha az argumentumhelyeket megfelelő típusú változókkal
töltjük ki. így a nyolc primitív függvénynévből képezhetők pl. a
következő sémák:

— a, ~ a, la, az>b, a = b,

Vxf(x), xg(x), Vf-M(f(a)).

(e) Tételek. Alakját tekintve egy tétel vagy törvény a fogalomírásban

olyan kifejezés, amely az ítélet jelével (|— ) kezdődik, s ezt egy tárgy­
név vagy egy séma követi. De nem minden ilyen kifejezés tétel. Tételek
az [I]—[VI] alaptételek (felsorolásuk a következő fejezetben), továbbá
azok, amelyek a következő fejezetben megadott szabályok segítségével
levezethetők az alaptételekből. Ha egy tételben az ítéletjel után tárgynév
szerepel, ennek az Igazat kell jelölnie. Ha pedig az ítéletjel után séma

170
következik, akkor e sémából a változók minden megengedett behe­
lyettesítésével olyan névnek kell keletkeznie, amely az Igazat jelöli.
(f) Definíciók. A fogalomírásban a definíciók ||— ^ = C, alakú kifeje­
zések, ahol ‘cf helyén egy új név (tárgy- vagy függvénynév), %' helyén
pedig egy ugyanolyan típusú név szerepel, ebben azonban csak a
korábban már bevezetett jelek fordulnak elő. Amennyiben az új név
függvénynév, az argumentumok helyét változók (s nem görög betűk)
töltik ki. A definícióban az azonosságjel jobb oldalán azok és csakis
azok a változók fordulhatnak elő szabadon, amelyek a bal oldalon
szerepelnek. (Az eredetiben a két oldal szereposztása fordított.)
Jelölet és jelentés. Frege követelménye: a fogalomírásban minden
névnek jelölnie kell valamit. Egy függvénynév akkor jelöl egy függ­
vényt, ha argumentumainak minden szabályos behelyettesítésével
olyan tárgynév keletkezik belőle, amely egy meghatározott tárgyat
jelöl. Tudjuk, hogy a

(5) -5 , ?=>$, S= C

függvényekből a két igazságérték valamelyikét jelölő név keletkezik,

ha % '-t és % '-t tárgynevekkel helyettesítjük, és annak föltételét is
ismerjük, hogy a jelölet az Igaz legyen. A (3) alatti függvények behe­
lyettesítésével keletkező nevek jelöletét is ismerjük. Azt is tudjuk,
hogy egy ' x • <t>(x) = y ■Y(y)' alakú azonosság ugyanazt jelöli, mint
' Vx(F(x) = 'F(x))'. (Mindezekre vonatkozóan lásd [II]-t.) Még tisztázat­
lan, hogy egy ' x ■<f>(x)' alakú értékmenetjel jelölhet-e igazságértéket.
(Ettől függ pl., hogy'— x • O(x)' és 'Vx(x = x) = x • <b(x)' jelölheti-e az
Igazat a <J>(x) függvény alkalmas megválasztása mellett.) Ennek eldön­
tésére Frege először is megállapítja, hogy a '— tf és a % = (!; = %)'
függvények értékmenete megegyezik. (Ez következik a kérdéses függ­
vények értelmezéséből és az értékmenetek azonosságára vonatkozó
kritériumból; lásd [II].) Továbbá Frege posztulálja, hogy '(— x)' az
Igazat, ‘(x = ~ Vy(y = y))' pedig a Hamisat jelöli. Mi indokolja e
posztulátumokat? A '— %' függvény értékei igazságértékek, így Frege
terminológiája szerint e függvény egy fogalom, tehát értékmenete ezen
fogalom terjedelme. Ha egy fogalom terjedelmét úgy értelmezzük, mint
azon tárgyak osztályát, amelyek a fogalom „alá esnek", akkor a '—
fogalom terjedelmébe egyetlen tárgy tartozik; az Igaz (hiszen '— í;'
akkor és csak akkor jelöli az Igazat, ha % ' az Igazat jelöli). Tehát
eszmefuttatásunk szerint '— \ ' terjedelme az az osztály, melynek
egyetlen eleme az Igaz, s ez motiválja Frege posztulátumát, mely
szerint'(x — x)' az Igazat jelöli. Halmazelméletileg ugyan nem azo­
nosítjuk az egyelemű osztályt az egyetlen elemével, és Frege is eluta­

171
sítja azt, hogy tetszőleges Y tárgyat azonosítsunk az „x(x = Y)" érték­
menettel; a két igazságérték esetén azonban kivételt tesz. - A 'i; = ~
Vy(y = y)' függvény is fogalom, melynek terjedelmébe egyedül a
Hamis tartozik, s így az előbbivel analóg megfontolás alapján posztu-
lálja Frege, hogy az ‘x(x= ~ Vy(y = y)Y értékmenet a Hamisat jelöli.
E posztulátumokból következik, hogy az ‘A = B' azonosság jelölete
mindig meghatározott akkor is, ha A, B egyike ‘x ■<t>(x)' alakú, másika
pedig nem ilyen); tehát a % = í,' függvénynek van jelölete. Innen
adódik, hogy '— q'-nek is van jelölete (mert értékmenete megegyezik
% = (t, = ^Y értékmenetével). Ezeknek evidens folyománya, hogy az
(5) alatti függvényeknek van jelöletük. Mivel minden elsőfokú függ­
vénynév ezek plusz le ' kombinációjából jön létre (az utóbbi vizsgálata
a következő bekezdésben), azért a (3) alatti primitív másodfokú függ­
vényekből a '<p' argumentumhely minden megengedett kitöltésével
jelölettel bíró tárgynév keletkezik; tehát e függvényeknek is van
jelöletük. Minden másodfokú függvénynév az eddig említett primitív
függvénynevek kombinációjából jön létre. Ezért a (4) alatti primitív
harmadfokú függvénynévből a 'p' argumentumhely minden megen­
gedett kitöltésével keletkező tárgynévnek van jelölete; következés­
képp (4)-nek is van jelölete.
Hátravan még az 'Iq' függvény. Frege idevágó posztulátuma:
' I i ( r = x)' ugyanazt jelöli, mint T (ahol T tetszőleges tárgynév). Ha
viszont B olyan tárgynév, melyhez nincs olyan T, hogy B ugyanazt
jelölné, m in t' x (F = x)', akkor 'IB' ugyanazt jelöli, mint B. így 'IB'-nek
mindig van jelölete, bármilyen tárgynév is B; tehát a 'Iq' függvénynek
van jelölete. Ezzel teljessé lett annak igazolása, hogy a fogalomírásban
minden tárgy- és függvénynévnek van jelölete.
Az T deskriptor szerepe az, hogy ha <t>(y) olyan fogalom, melynek
terjedelmébe egyetlen F tárgy tartozik, akkor e fogalom terjedelmének
nevéből a T tárgy nevét képezze. Ebben az esetben “x ■O(x)' azonos
' x (x = r)'-val, s így 'I •<b(x)' ugyanazt jelöli, mint 'lx(x = D ', az utóbbi
pedig, az előző bekezdés posztulátuma szerint, Y-t jelöli. így 'I x •O(x)'
a <t>fogalom terjedelmébe eső egyetlen tárgyat jelöli meg, tehát való­
ban deskripció. Mint tudjuk, Frege követelménye szerint a fogalom­
írásban minden névnek kell jelölnie valamit. Ha <t> olyan fogalom,
melynek terjedelmébe nem egyetlen tárgy tartozik, 'lx ■<t>(x)'-nek
akkor is kell jelölnie valamit. Mivel az aritmetika megalapozásához
szükséges tételek bizonyítása szempontjából ez az eset közömbös,
önkényesen választhatjuk meg a jelöletet. (A lényeges esetekben úgyis
bebizonyítjuk, hogy 4> terjedelme egyelemű.) Frege választása: 'IB'
jelölje ugyanazt, mint B minden olyan esetben, amikor B nem egyele­
mű fogalomterjedelem (tehát akkor is, amikor B ugyan' x ■<b(x)' alakú,
de nem egyelemű, vagy esetleg '<J>(y)' nem is fogalmatjelöl, hanem

172
olyan függvényt melynek értékei nem mindig igazságértékek). Frege
itt érvényesíti a deskripciókra vonatkozó azon felfogását, amelyet [IV]
(7) kommentárjában (c) alatt aposztrofáltunk. - Egyébként Frege a
többi függvény értelmezésében is szigorúan keresztülviszi azt az
elvet, hogy az argumentum minden megengedett behelyettesítésére
kell jelölnie valamit. (Ezt a követelményt már korábbi írásaiban is
többször hangsúlyozta.)
Mivel a fogalomírásban minden név sajátságos módon jelöli a
jelöletét, a jelöletek azonosságából nem következik a jelentések azo­
nossága. Minden névnek, amely igazságértéket jelöl, van jelentése is
- állapítja meg Frege. Ugyanis a név jelöletére vonatkozó posztulátu-
mok előírják, hogy a név milyen feltételek mellett jelöli az Igazat, ez
pedig már egy gondolat. (Egy bonyolult összetett név esetén lehetsé­
ges, hogy nem tudjuk eldönteni, mit jelöl, de a primitív függvények
jelöletére vonatkozó posztulátumok alapján tudjuk azokat a kritériu­
mokat, amelyek a jelöletet meghatározzák, s éppen ez alkotja a név
jelentését vagy értelmét.) Hasonló áll minden tárgy- és függvénynév­
re. így a jelöletre vonatkozó szemantikai posztulátumok egyben a
nevek jelentését is biztosítják.
A definíciók nemcsak a jelölet, de a jelentés azonosságát is előírják:
A rövidítésként bevezetett új név nemcsak ugyanazt jelöli, mint az a
név, amelynek rövidítésére bevezetjük, hanem átveszi annak jelenté­
sét is.
Most felsoroljuk Frege azon formális definícióit, amelyek az aritme­
tika megalapozása szempontjából fontosak.

(Dl) II—[wAfl] = Ix • 3g[(u = y ■g(y)) & (g(a) = x)].

(A könnyebb kiolvasás érdekében az alapjeleken kívül az egziszten­

ciális kvantor [3] és a konjunkció [&] jelét is használjuk.) Ez a definíció
abban az esetben érdekes, amikor u szerepében egy ‘y ■0(y)' érték­
menet áll; nevezetesen:

[y • 0(t/)]Aa = 0(a).

Ez a definíció lehetővé teszi, hogy az elsőfokú függvények helyett

értékmeneteiket használjuk fel. Ha egy elsőfokú függvényre vonatko­
zó állítást egy másodfokú függvény segítségével kell kifejeznünk,
akkor az elsőfokú függvényt az értékmenetével helyettesítve, a róla
szóló állítást már elsőfokú függvény segítségével fejezhetjük ki (hi­
szen az értékmenetek tárgyak, nem függvények). így a másodfokú és
a még magasabb fokú függvények az aritmetika megalapozásához

173
nélkülözhetők lesznek, mint alább látni fogjuk. Pl. a '3a ■cp(a)' másod­
fokú függvény helyettesíthető a '3a(E,AaY elsőfokú függvénnyel.
Ha Y kétváltozós függvény, akkor az előbbi definíció szerint:

II— (y ■x »F(x, y))Ab = x ■Vix, b)

és
||— ([y ■x Y(x, y) Ab]Aa = 'Ffa, b).

Tehát kétargumentumú elsőfokú függvények is kiküszöbölhetők (Dl)

segítségével.

(D2) ||— UN(p) = Vx- Vy((pAy)Ax 3 Vz((pAz)Ax 3 (y = z))).

Ez a definíció akkor érdekes, amikor p helyén egy 'yx ■Y(x, y)' alakú
„kettős értékmenet" szerepel; ekkor 'UNjyx • T(x, y )\ azt fejezi ki,
hogy *F egyértékű reláció: adott A-hoz legföljebb egy olyan B van,
hogy W , B) fennáll. (D2) megfelel a Fogalomírás [I] III. fejezete (115)
definíciójának.

(D3) ||— [p:u —>v] = Vy(wAy 3 3x(vAx & (pAx)Ay)) & UNp)).

Ha p, u, v helyén rendre 'yx ■'F(x, y)', 'xF(x)' és 'x G(xY szerepel, akkor
,,[p : u —>v]" azt fejezi ki, hogy a lF reláció egyértelműen leképezi F
terjedelmét G terjedelmére.

(D4) II— Cnv(p) = x y • [(pAy)Ax].

Ha p egy reláció kettős értékmenete, akkor 'Cnv(p)' e reláció konver-

zének kettős értékmenete. Világos, hogy amennyiben p, u, v helyében
az imént felsorolt értékmenetek szerepelnek, akkor

[p : u —>v] & [Cnv(p): v -> u]

azt fejezi ki, hogy *Fkölcsönösen egyértelműen leképezi F terjedelmét

G terjedelmére.

(D5) ||— Num(u) = x ■3q([q : u -> x] & [Cnv(íj): x -> u]).

Ha u helyén egy F fogalom terjedelme szerepel, akkor 'Num(u)' azon

fogalom terjedelme, amely alá esik minden olyan fogalom terjedelme,
amelyekre F terjedelme kölcsönösen egyértelműen leképezhető. Ez
pedig, Fregének már korábban, Az aritmetika alapjaiban kifejtett nézete

174
szerint, nem más, mint az F fogalom számossága. Frege Az aritmetika
alapjai 72. §-ában adja meg az F fogalom számosságának definícióját.
Az ottani definíciót így formalizálhatjuk:

(D5'l ||— Num(x • Fx) = G • 3j[j : F h G|.

A lényeges különbség (D5) és (D50 között az, hogy az előbbiben

tárgyváltozó fölött, az utóbbiban pedig függvényváltozó fölött szerepel
a circumflex; azaz benne másodfokú függvény értékmenete szerepel.
Összehasonlításunk mutatja Frege lényeges előrehaladását annak föl­
fedezése révén, hogy magasabb fokú függvények értékmenetei nélkü­
lözhetők.

(D6) ||— 0 = Num [x(x*x)]

(D7) II— 1 = Num[x(x = 0)]

Ezek a definíciók már teljesen megfelelnek azoknak a nem formalizált

definícióknak, melyeket Frege Az aritmetika alapjai 74. és 76. §-ában
adott.

(D8) ||— A(m, n) = 3u ■3a[(Num(u) = rí) &

(uAa) &(m = Num jy (uAy & y * a)])].

Ennek verbális megfelelője Az aritmetika alapjai 75. §-ában szerepel.

„A(m, n)" jelentése: „m-et a számsorban közvetlenül követi n”.

(D9) II— [a < qb) = VF[Vd(F(d) 3 \/x((qAx)Ad 3

F(x))) 3 Vx((í/Ax )Aa 3 F(x)) 3 F(b)].

Ez az [I] III. fejezetében (76) alatt közölt definíció megfelelője a jelen­

legi rendszerben.

(D10) ||— [a < qb] = [(a = b) v (a < qb)].

Vö. [I], III. fejezet, (99) definíciójával. A természetes szám fogalmának

definíciója ezek után a formalizálástól eltekintve megegyezik azzal,
amit Az aritmetika alapjai 76.§-ában olvashatunk:

||— [n természetes szám] = [0 < a«].

175
 3. Levezetett törvények

A levezetések alapját a következő alaptörvények alkotják:

(I ) |— az>bz>a

(Ha) |- V x - / ( x ) =>/(«)

(Ilb) |— V/ • M(/(ß)) 3 M(g(ß))

(III) \-g (a = b)=>g(Vfif(b)=,f(am

(IV) -----(— a = ~b)

I 3 (— a = — b)

(V) |— (x ■fix) = y ■giy)) = Vxifix) = gix))

(VI) |— a = Ix (a = x)

A z alaptörvényekből (vagy már levezetett tételekből) a levezetések a

következő szabályok alkalmazásával végezhetők.
(SÍ) A tf, 3 t,', Wx ■cp(x)' függvényekben a függvény elé vagy
bármelyik argumentum elé beiktatható, illetve elhagyható a '—' víz­
szintes vonal mint függvényjel. (Pl. a '---- ----------%’, ‘~£3' függvények
fölcserélhetők egymással.)
(52) Egy 'fli 3 ai 3 ... z> a„3 b' alakú kondicionálisban az a\, a„
előtagok sorrendje közömbös, tehát fölcserélhetők egymással.
(53) Ugyanitt szabad valamely a, előtagot b"-vel, s egyidejűleg a
b utótagot a "-vei helyettesíteni. (Kontraponálás.) Az esetleg föllépő
'— ' törölhető.
(54) Ugyanitt: ha két előtag megegyezik, az egyik elhagyható.
(55) Szabad előfordulású tárgy- és (elsőfokú) függvényváltozókat
szabad kvantifikálni. Éspedig: ha pl. c nem fordul elő B-ben, de
előfordul A-ban, akkor „|— B z> A" átalakítható mint „|— B z> Ve •A",
ha viszont c előfordul B-ben is, akkor csak „|— Vc(B z> A)" alakba
transzformálható.
(56) Leválasztás: „|— B"-ből és „|— B z>A"-ból „|— A"-ra következ­
tethetünk.
(57) Láncszabály: „\— Bi z>...z> B„ 3 Ai"-ből és „|— Ai 3 ...3 Ak 3
C"-ből következtetés
„|— Bi 3. . . 3 B„3 A23...3 At 3 C"-re.
(58) „1— A 3 B"-bőlés ,,|-----A 3 B"-bőlkövetkeztetés „|— B"-re.
(59) Bármely levezetett tételben a szabad változók helyettesíthetők
egyező kategóriájú nevekkel vagy sémákkal.

176
 (S10) Az operátorokkal lekötött változók bármelyike fölcserélhető
olyan változóval, amely az operátor hatókörében nem fordul elő.
(SÍI) Bármely definíciójel (||—) helyettesíthető ítéletjellel (|— ).
Összehasonlítva ezt a rendszert a Fogalomírás [I] levezetési rendsze­
rével, a következő fő eltéréseket találjuk.
(a) A szabályok közül [I]-ben csak az itteni (S5), (S6), (S9)-(S11)
szerepelnek. A mostani fölépítésben növekedett a szabályok és csök­
kent az alaptételek (axiómák) száma. Ez a módosítás a levezetési
technika egyszerűsítését célozza.
(b) Az igazságfüggvények elméletének összes tétele levezethető
[I]-ben hat alaptételből az (S6), (S9) szabályok segítségével. Ugyan­
ezen célra itt egyetlen alaptétel, az (I) szolgál, a többi axiómát az
(52) -(S4), (S7), (S8), szabályok pótolják.
(c) A kvantifikációra [I]-ben egyetlen axióma vonatkozik; ennek
szerepét itt a (Ha), (Ilb) axiómapár veszi át. A megkettőzés szerepe
annyi, hogy megkülönbözteti a tárgyváltozó és a függvényváltozó
kvantifikálását (a Fogalomírásban ez a kettő még összevontan, megkü-
lönböztetetlenül szerepelt).
(d) A Fogalomírásban az azonosságot két axióma szabályozza, itt
pedig az egyetlen (III), amely különös struktúrájú és igen erős tétel:
Azt mondja ki, hogy bármit is állítunk az „a = b" azonosságról, ugyan­
azt állíthatjuk a „ V/(/(b) 3/(0))" mondatról is. (A „bármit" a g függvény
képviseli.) Lássuk, hogyan következnek ebből az alaptételből az azo­
nosság jellegzetes törvényei.
Helyettesítsük a (III) axiómában a g(ß) függvényt '— ß'-val. Föl­
használva (Sl)-et is, ezt kapjuk:

I— (fl = b) z> Vflflb) 3 fia)).

Ebből és a (Ilb) axiómából az (S7) láncszabállyal következik

|— (a = b) 3 F(b) 3 F(a).

Itt azonban F h e ly e ttF '-e t is tehetünk, majd erre alkalmazhatjuk az

(53) kontraponálási szabályt. Az eredmény:

I— (a = b) =d F(fl) => F(b).

Ez az azonosság (52) axiómája a Fogalomírásban.

Most helyettesítsük a (III) axiómában 'g'-1 a függvénnyel, fc-t
pedig fl-val, és alkalmazzunk kontraponálást:I—

I— V/(/(fl) n fia)) 3 la = a).

177
Könnyen levezethető '|— V/(/(u) z>f(a))’, s így leválasztással megkap­
juk az
|— a = a

törvényt, amely az azonosság (54) axiómája a Fogalomírásban. Ezután

az azonosság egyéb törvényei ugyanúgy vezethetők le, mint a Foga­
lomírásban.
(e) A (IV) axióma szerepe a '— ^ ' függvénnyel kapcsolatos (ez a
Fogalomírásban még hiányzik). A (III) és a (IV) axióma segítségével
levezethető törvények közül kettőt említünk:

|— (a s b) n ((— a) = (— b)),
|- ( a = b) = (b = a).
Az első tisztázza a bikondicionális és az azonosság kapcsolatát: Ha a
és b igazságértékeket jelölnek, akkor „a = b" implikálja „a = b"-t. Mivel
„a - b" és „b = a" mindig igazságértékeket jelölnek, és mert kölcsönö­
sen implikálják egymást, az előbbi szerint azonosaknak is kell lenniök,
s éppen ezt mondja ki a második tétel.
(f) Az (V) alaptörvény az értékmenetek azonosságának kritériumát
adja meg, (VI) pedig a deskripciók alaptétele. (Ezek teljesen újak a
Fogalomíráshoz képest, hiszen ott még értékmenetek és deskripciók
nem szerepelnek). Egy fontos tétel a deskripciókról (amely [III], [V] és
[VI] segítségével vezethető le):

Vx(/(x) = (x = a)) z> (a = I í •/(*)).I.

II. A számosság alaptörvényeinek bizonyítása

A kötet eme II. része - amely átnyúlik a könyv 10 évvel később

megjelent 2. kötetébe is - tartalmazza a természetes számok azon
törvényeinek levezetését, amelyeket Frege - bizonyításuk gondolat-
menetének vázolásával együtt - már Az aritmetika alapjaiban megfo­
galmazott. Ezekhez egyéb tételek bizonyítása is csatlakozik, így pl. a
„természetes szám" fogalom (terjedelmének) számosságára, ca-ra vo­
natkozó tételek is szerepelnek.

178
 VI
AZ ARITMETIKA ALAPTÖRVÉNYEI
II. kötet
(1903)

A kötet az első kötetben megkezdett II. rész folytatásával kezdődik.

Ezt követi a III. rész, melynek címe: A valós számok. Ennek első fejeze­
tében a valós számoknak a 19. század végén bevezetett elméleteit
elemzi és bírálja (G. Cantor, E. Heine, J. Thomae, R. Dedekind, H.
Hankel, O. Stolz, D. Weierstrass elméletei). A 2. fejezetben megkezdi
saját elméletének kidolgozását, mely szerint a valós számok bizonyos
relációk osztályán definiált speciális „arányok". Az elmélet kidolgo­
zása nincs befejezve (a könyv végén jelzi Frege a még hátralevő
feladatokat). A befejezésre Frege későbbi munkáiban sem került sor.
Hogy miért nem, annak valószínű okát a kötet utószava tárja föl.
Alább közöljük az Utószó fontosabb részleteit.

UTÓSZÓ

Tudom ányos szerzővel aligha történhet kellem etlenebb dolog,

m int az, hogy ép p en befejezett m unkája egyik alapját m egren­
dítik.
Ebbe a helyzetbe hozott engem B ertrand Russell ú r egyik
levele, am ikor m ár a jelen kötet nyom tatása a végéhez közele­
dett. (V) alaptörvényem ről van szó. Sosem titkoltam m agam
előtt, hogy ez nem olyan m agától értetődő, m int a többi, és m int
ahogy az egy logikai törvénytől m egkövetelendő. Ezért is utal­
tam erre a gyöngeségre az első kötet előszavában, a VII. olda­
lon. [Lásd e kötetben: 149. o.] Szívesen lem ondtam volna erről
az alaptörvényről, ha tudtam volna pótolni valam ivel. Még
m ost sem látom be, m iként alapozható m eg az aritm etika tu d o ­
m ányosan, m ik ép p lehet a szám okat logikai tárgyakként fel­
fogni és a vizsgálódásba bevezetni, ha nincs - legalábbis felté-

179
telesen - m egengedve az áttérés egy fogalom ról annak terjedel­
mére. Beszélhetünk-e m indig egy fogalom terjedelm éről, egy
osztályról? És h a nem , hogyan ism erhetők föl a kivételek?
Abból, hogy egy fogalom terjedelme egybeesik egy m ásikéval,
lehet-e m indig arra következtetni, hogy az első fogalom alá eső
valam ennyi tárgy a m ásodik alá is esik? Ezek a kérdések Russell
ú r közlése n yom án vetődnek föl.
Solatium miseris, socios habuisse malorum. [A szerencsétlen vi­
gasza, ha társai van nak a bajban. - 'Solatium ' helyett 'solacium '
a helyes.] Ebben a vigaszban, ha ugyan vigasznak m ondható,
én is részesülök; m ivel m indenki, aki bizonyításaiban fogalom ­
terjedelm eket, osztályokat használ,1 ugyanebben a helyzetben
van. Itt nem egyedül az én m egalapozási m ódom ról v an szó,
hanem egyáltalán az aritm etika logikai m egalapozásának lehe­
tőségéről.
De térjünk a tárgyra! Russell ú r egy ellentm ondást lelt föl,
m elyet m ost ki fogunk fejteni.
A z em berek osztályáról senki sem állítaná, hogy ember. Ez
esetben olyan osztállyal van dolgunk, am ely nem tartozik saját
m agához. U gyanis akkor m ondom valam iről, hogy egy osz­
tályhoz tartozik, ha azon fogalom alá esik, m elynek terjedelm e
ép pen az illető osztály. Vegyük szem ügyre m ost ezt a fogalmat:
olyan osztály, mely saját magához nem tartozik. Ezen fogalom
terjedelme, ha egyáltalán szabad róla beszélnünk, az önm aguk­
hoz nem tartozó osztályok osztálya. N evezzük ezt röviden a K
osztálynak. Vessük fel m ost a kérdést, hogy K saját m agához
tartozik-e! Tegyük föl először, hogy igen. Ha valam i egy osz­
tályhoz tartozik, akkor azon fogalom alá esik, m elynek terjedel­
m e az illető osztály. H a tehát osztályunk saját m agához tarto­
zik, úgy olyan osztály, mely nem tartozik saját m agához. Tehát
első feltevésünk ellentm ondásra vezetett. Tegyük föl m ásodjá­
ra, hogy K osztályunk nem tartozik saját m agához; akkor vi­
szont azon fogalom alá esik, m elynek terjedelm e saját m aga,
teh át saját m agához tartozik. Itt is újra ellentm ondást találtunk!

Megjegyezzük, hogy nemcsak a fogalomterjedelmek tárgyakként való

korlátlan elismerése, hanem a fogalmak (függvények, relációk) korlát­
lan tárgyiasítása is logikai ellentmondást eredményez. E „tárgyiasítás-

1R. Dedekind úr rendszerei is idetartoznak.

180
sal" [III]-ban foglalkozik Frege: ha a függvényeket, általános fogalma­
kat, relációkat logikai-szemantikai vizsgálat tárgyává kívánjuk tenni,
előbb „tárggyá" kell átalakítanunk őket. Ha pl. F általános fogalom,
akkor 'az F fogalom' e tárgyiasítás megnevezése; jelöljük F°-val. Frege
szerint a függvényeknek minden tárgyra definiáltaknak kell lenniök,
így F-nek F°-ra is igaznak vagy hamisnak kell lennie. Ha pl. F a 'ló'
predikátum, akkor F hamis F°-ra, hiszen a ló fogalma nem ló. Ha
viszont F azt jelenti, hogy 'élettelen', akkor F igaz F°-ra, hiszen az
élettelen fogalma maga is élettelen. Nevezzük az F fogalmat impredi-
kábilisnak, ha hamis F°-ra. ‘Impr'-ve1 rövidítve az impredikabilitást, a
definíciót Frege szimbólumaival így írhatnánk föl:

II— Impr (F°) = ~ F(F°).

De az ‘Imp/ függvénynek is definiáltnak kell lennie minden tárgyra,

így 'Impr°'-ra, azaz az impredikabilitás fogalmára is. Helyettesítsük
tehát az iménti definícióban F-et ‘Impr'-ve1(és persze F°-t ‘Impr°'-va\):

|— Impr(Impr°) = ~ Impr(lmpr).

Szavakban: az impredikabilitás fogalma akkor és csak akkor impre-

dikábilis, ha nem impredikábilis. Ez Russell paradoxonénak egy vari­
ánsa. - E paradoxon miatt nem tartható betű szerint Frege azon,
többször említett követelménye, hogy a függvényeknek minden tárgy­
ra definiáltaknak kell lenniük - ha a tárgyak körében bármiféle abszt­
rakt tárgyat megengedünk. Meg kell elégednünk azzal a szerényebb
kikötéssel, amelyet [II] (8) kommentárjában említettünk.

H ogyan foglaljunk állást? Tegyük fel, hogy az osztályokra nem

érvényes a kizárt harm adik törvénye? Vagy azt kell föltennünk,
hogy vannak esetek, am ikor egy kifogástalan fogalom nak nem
felel m eg sem m ilyen osztály, am ely a terjedelme lehetne? Az
első eset arra kényszerítene, hogy lem ondjunk az osztályokról
m in t teljes jogú tárgyakról. U gyanis ha az osztályok valódi
tárgyak volnának, a kizárt harm adik törvényének érvényesnek
kellene lennie rájuk. M ásrészt sem m i kitöltetlenségük, predi-
katív jellegük nincs, aminek alapján függvényeknek, fogalmaknak
vagy relációknak tekinthetnénk őket. Amiket szokás szerint
osztályok neveként szoktunk tekinteni, m int pl. „a törzsszám ­
ok osztálya", azok lényegében tulajdonnevek, nem léphetnek
föl predikatívan, viszont fölléphetnek szinguláris m ondatok
gram m atikai alanyaként, m int pl. „a prím szám ok osztálya vég­

181
télén sok tárgyat foglal m agában". Ha a kizárt h arm adik törvé­
nyét az osztályok körében hatályon kívül akarnánk helyezni,
arra gondolhatnánk, hogy az osztályokat - és egyáltalán az
értékm eneteket - nem valódi tárgyakként fogjuk föl. így azok
nem léphetnének fel m inden esetben elsőfokú függvények ar­
gum entum aként. De lennének olyan függvények is, melyek
argum entum ai lehetnek akár valódi, akár nem valódi tárgyak.
Legalábbis az egyenlőség (azonosság) viszonya ilyen lenne. Ezt
m egkísérelhetnénk oly m ódon elkerülni, hogy nem valódi tár­
gyakra az azonosság egy sajátos fajtáját tételeznénk fel. Ez
azo n b an bizonnyal kizárt. A z azonosság annyira m eghatáro­
zo ttan adott reláció, hogy nem látható be, m iként fordulhatná­
nak elő különböző fajtái. De az elsőfokú függvényeknek is tág
sokfélesége jönne létre, éspedig először azok, am elyeknek ar­
g um entum ai csak valódi tárgyak lehetnek, m ásodszor azok,
am elyeknek argum entum ai akár valódi, akár nem valódi tár­
gyak lehetnek, végül azok, am elyeknek argum entum ai csak
nem valódi tárgyak lehetnek. Egy m ásik felosztás adódna a
függvények értékei szerint. így m egkülönböztetendők lenné­
nek azok a függvények, m elyeknek értékei csak valódi tárgyak
lehetnek, m ásodszor azok, m elyeknek értékei akár valódi, akár
nem valódi tárgyak lehetnek, végül azok, m elyeknek értékei
csak nem valódi tárgyak lehetnek. Az elsőfokú függvények
m in d k ét felosztása egyidejűleg fennállna, úgyhogy kilenc fajtát
kapnánk. Ezeknek m egfelelne újólag az értékm enetek mint
nem valódi tárgyak kilenc fajtája, m elyek logikailag m egkü­
lönböztetendők lennének. M eg kellene különböztetnünk a va­
lódi tárgyak osztályait a valódi tárgyak osztályainak osztályai­
tól, a valódi tárgyak közötti relációkat a valódi tárgyak osztá­
lyaitól és a valódi tárgyak közötti relációk osztályaitól stb. így
a fajták áttekinthetetlen sokaságát kapnánk; és általában azok
a tárgyak, melyek különböző fajtához tartoznak, nem léphet­
nének föl ugyanazon függvény argum entum aiként. A zonban
ren dkívül nehéznek tűnik az áítalános rendszabályok fölállítá­
sa arra nézve, hogy m ely tárgyak mely függvények argum en­
tum aiként léphetnek föl. Ezenfelül a nem valódi tárgyak létjo­
gosultsága kétségbe vonható.
H a ezek a nehézségek elrettentenek attól, hogy az osztályo­
kat és ezzel a szám okat nem valódi tárgyakként fogjuk föl, de
m égsem akarjuk elism erni őket valódi tárgyaknak, azaz olya­

182
noknak, m elyek m inden elsőfokú függvény argum entum aként
fölléphetnek, akkor nem m arad m ás hátra, m int hogy az osz­
tályneveket látszatneveknek tekintsük, m elyeknek valójában
nincs jelöletük. Ez esetben olyan jelek részeinek tekintendők,
m elyeknek csak egészükben van jelöletük. Bizonyos célokra
valóban hasznosnak vélhetjük, ha úgy alkotunk különböző
jeleket, hogy részben m egegyezzenek, anélkül azonban, hogy
ezáltal összetetté tennénk őket. Egy jel egyszerűsége valóban
csak annyit kíván, hogy azoknak a részeknek, m elyek esetleg
m egkülönböztethetők benne, önállóan ne legyen jelöletük. Ez­
által az sem volna igazi jel, am it szám jelként szoktunk felfogni,
hanem csak egy jel nem önálló része. A „2" jel értelm ezése
lehetetlen volna; ehelyett azon jelek sokaságát kellene értel­
m eznünk, m elyek a „2"-t nem önálló részként tartalm azzák, de
logikailag n em tekinthetők a „2"-bői és egy m ásik részből
összetettnek. Á m akkor m egengedhetetlen lenne az ilyen nem
önálló részek betűvel való képviseltetése; m ert a tartalom te­
kintetében sem m iféle összetettség nem állna fenn. Az aritm eti­
kai tételek általánossága ezzel veszendőbe m enne. Az sem
érthető, h o g y hogyan lehetne így osztályok szám osságáról,
szám osságok szám osságáról beszélni.
Úgy gondolom , ennyi elegendő ahhoz, hogy ennek az ú tn ak
a járhatatlanságát is belássuk. Tehát bizonnyal nem m arad m ás
hátra, m in t hogy a fogalom terjedelm eket vagy osztályokat a
szó teljes és valódi értelm ében elismerjük, de egyúttal el kell
ism ernünk, hogy a „fogalom terjedelm e" szavak eddigi felfo­
gása helyesbítésre szorul. [...]
Ezzel p ersze beláttuk, hogy az, ahogyan az értékm eneteket
az első kö tet 3. §-ában bevezettem , nem m indig m egengedett.
N em állíthatjuk teljes általánosságban, hogy ez a m ondat:

„a <E>(^) függvénynek u gyanaz az értékm enete,

m int a 'F(íj) függvényé"

ugyanazt jelenti, m int a következő:

„a <b(£) és a 'P(^) függvényeknek ugyanazon

arg um entum okra m indig ugyanaz az értékük",

183
és vizsgálat tárgyává kell tennünk azt a lehetőséget, hogy létez­
nek olyan fogalmak, m elyeknek - legalábbis a szó m egszokott
értelm ében - nincsen terjedelm ük. Ez m egrendíti az x • cp(x)
m ásodfokú függvény létjogosultságát. Pedig ez nélkülözhetet­
len az aritm etika m egalapozásához. [...]

Alapos vizsgálódás után Frege azt a kiutat találja, hogy az (V) alap­
törvényt a következő gyöngített változatával kellene helyettesíteni:

(V') I— (X ■f(x) = y ■g{y)) = Vx([(x * y ■g{y)) &

( x * x ■/(x))] 3 [/(x) = g(x)]).

Szavakban: Az, hogy/és g terjedelme azonos, egyenértékű azzal, hogy

f és g közös argumentumra azonos értékűek, kivéve ha ez a közös
argumentum valamelyikük terjedelme. Ez a kivétel lehetővé teszi a
Russell-féle ellentmondás elkerülését. Ma azonban már tudjuk, hogy
(V') másfajta ellentmondáshoz vezet. - Az Utószó a következő szavak­
kal zárul:

Az aritm etika ősproblém ájának ezt a kérdést tekinthetjük: ho­

gyan fogjuk fel a logikai tárgyakat, különösképp a szám okat?
Mi jogosít bennünket arra, hogy a szám okat tárgyaknak tekint­
sük? H a ez a problém a nincs is m ég oly m esszem enőkig m eg­
oldva, m in t azt ezen kötet m egfogalm azásakor gondoltam ,
m égsem kétlem, hogy a m egoldáshoz vezető ú t m ár m egvan.

A Russell felfedezte logikai ellentmondás - az ún. Russell-paradoxon -

elsődlegesen nem is Frege elméletét, hanem Georg Cantor halmazel­
méletét érinti (eredetileg ebben fedezte fel Russell, s csak utólag ész­
lelte, hogy Frege elméletében is föllép). Az 1890-es években egyéb
logikai ellentmondásokat is fedeztek fel a halmazelméletben; maga
Cantor volt az első, aki ilyenekre bukkant (ezeket nem publikálta, csak
levelezéséből tudunk idevágó felfedezéseiről). Valamennyi halmazel­
méleti ellentmondás háttere lényegében Frege (V) posztulátumának
elfogadása: Cantor is fölteszi, hogy minden tulajdonság (Fregenél:
fogalom) terjedelme tárgyként kezelhető halmaz, amely tehát felléphet
valamely tulajdonság terjedelmében elemként. Bár Cantor munkássá­
ga a matematikusok lényegesen szélesebb körében volt ismert, mint
Fregéé, a formalisták neki is sok keserűséget okoztak életében. A
századforduló táján azonban - elsősorban David Hilbert és a köré
csoportosult fiatal német matematikusok hatására, a halmazelmélet a
matematika olyan elismert szakterületévé lépett elő, amely a matema­
tika minden fejezetében hasznosan alkalmazható, sőt számos esetben

184
kifejezetten nélkülözhetetlen. így aztán a halmazelméleti ellentmon­
dások felfedezése nem két-három tudós speciális elméletét érintette,
hanem a matematika egészét. Az ellentmondások széles körben való
ismertté válása (századunk elején) válságot idézett elő a matematika
alapjainak felfogásában, s így a matematika filozófiájában. (Az első
világháború kitörése a válság kibontakozását áttolta a húszas évekre.)
Ahogyan az Utószóban Frege belátja, hogy nem minden fogalom
terjedelme fogható fel tárgyként, hasonlóan Cantor is elismeri - az
ellentmondások felfedezése után -, hogy nem minden sokaság tekint­
hető halmaznak (ti. abban az értelemben, hogy eleme lehet valamely
sokaságnak): léteznek „inkonzisztens sokaságok" is, ilyen pl. az ösz-
szes halmaz vagy az összes számosság sokasága. És mint Frege, úgy
Cantor sem tud semmi határozottat mondani arról, hogy miként
lehetne általánosan megkülönböztetni a tárgyként felfogható foga­
lomterjedelmeket (a halmazokat) az inkonzisztens sokaságoktól.
Van-e valami garanciánk pl. arra, hogy a természetes számok összes­
sége nem inkonzisztens sokaság?
Sem Cantor, sem Frege erejéből nem futotta már arra, hogy szem­
benézzenek e problémával. A matematika egészét érintő válság leküz­
dése a 20. század friss matematikusnemzedékeire hárult. Frege eseté­
ben azonban nem csak vagy talán nem is elsősorban az alkotói energia
megfogyatkozásáról van szó, hanem mély elvi fenntartásokról; ezek­
ről még szó lesz.
Az eredményes kiútkeresők közül elsőként Russellt említhetjük. A
logikai apparátus tekintetében Russell annyiban tér el Fregétől, hogy
bevezeti a tárgyak típusok szerinti osztályozását; ez az ún. egyszerű
típuselmélet. A nulladik típust primitív tárgyak egy összessége alkotja;
e tárgyak között sem az igazságértékek, sem fogalomterjedelmek
(vagy másféle értékmenetek) nem szerepelnek. (Russell az igazságér­
tékeket egyáltalán nem tekinti tárgyaknak.) Az első típusba olyan
fogalmak terjedelmei tartoznak, amelyek alá csakis a 0. típusba tartozó
tárgyak eshetnek. Vagy, halmazelméletileg fogalmazva, az 1. típusba
azok a halmazok tartoznak, amelyek elemei a 0. típusból valók. A 2.
típusba tartoznak aztán az olyan halmazok, amelyek elemei az 1. típus
halmazai lehetnek. És így tovább; általánosan: az n + 1-edik típusban
olyan halmazokat találunk, amelyek elemei az n-edik típusból valók.
A típusoknak ez a hierarchiája tehát végtelen.
Egy fogalom terjedelme csak akkor fogható fel tárgyként (a típus­
elmélet szerint), ha valamely meghatározott típusba tartozik, és ha az
n-edik típusba tartozik, akkor csakis valamely n + 1-edik típusú foga­
lom alá eshet, azaz csakis egy n + 1-edik típusú halmaznak (fogalom­
terjedelemnek) lehet eleme. így pl. az „olyan osztály, mely nem tarto­
zik saját magához" fogalom terjedelme egyik típusba sem tartozik,
tehát (a típuselméletben) nem tekinthető tárgynak, s ezzel együtt

185
„tárgytalan" a rá vonatkozó Russell-paradoxon is. Hasonló okok miatt
nem jöhetnek szóba a típuselméletben a halmazelmélet egyéb para-
doxonai sem.
(Russell típuselméletét nem betűje, csak lényege szerint ismertet­
tük. Russell az egyes típusokon belül még belső tipizálást is bevezet;
ez az elágaztatott típuselmélet. Az utóbbi azonban egy túlfeszített
óvatossági rendszabály terméke, s a későbbi kutatások fényében fö­
löslegesnek bizonyult.)
Az aritmetika logikai felépítése a típuselméleti logikában is lehetséges,
éspedig pontosan a Frege-féle úton, azzal a megszorítással, hogy az
első típusba tartozó osztályokra (fogalomterjedelmekre) korlátozzuk a
definíciókban szereplő tárgyak körét. így maguk a természetes szá­
mok a 2. típusba tartozó tárgyak lesznek. Ám annak érdekében, hogy
minden természetes számot megkapjunk (és ezek valóban különböző
tárgyak legyenek), föl kell tételeznünk, hogy a 0. típusba végtelen sok
primitív tárgy tartozik. (Ha a 0. típusban, mondjuk, csak egymillió
tárgy lenne, akkor az 1. típus legnagyobb halmaza egymillió elemű
lenne, s így a 2. típusban pl. az 1 000 001 elemű halmazok halmaza
üres lenne, tehát az 1 000 001 számosság - s minden nála „nagyobb"
is - azonos lenne az üres halmazzal.) - Mint láttuk, Fregének semmi­
féle egzisztenciafeltevésre nem volt szüksége a természetes számok
definiálásához. Az önazonosság negációjából (x * x) kiindulva, a
logikai apparátus automatikusan termeli az újabb és újabb fogalma­
kat, és mert a fogalomterjedelmek tárgyak, az újabb és újabb tárgyakat is.
Éppen ez a „semmiből teremtés", a tiszta fogalmi konstrukció alkotja
elméletének szépségét. Csakhogy ezen a szépségen elviselhetetlen
foltot ejt az elmélet ellentmondásossága...
Filozófiai szempontból Russell „továbbfejleszti" Frege logicizmusát.
Frege csupán az aritmetikát tartja a logika részének vagy továbbfej­
lesztésének, ám a geometriát illetően elfogadja Kant nézetét, miszerint
az szintetikus a priori tudomány. Russell szerint az egész matematika
tiszta logika. A. N. Wlúteheaddel közösen írt háromkötetes művükben,
a PrincipiaMathematicában [70] bemutatják a matematika típuselméleti
fölépítését. Nem ismertethetjük itt a fölépítés azon mesterkélt vonása­
it, amelyek miatt a matematikusok széles körében ez az elmélet nem
népszerű.
Russell munkásságával párhuzamosan egy másik irányzat is kibon­
takozott, amely közvetlenül nem a logikára, hanem a halmazelméletre
kívánja alapozni a matematikát; természetesen egy ellentmondásmen­
tes halmazelméletre. Az irányzat kezdeményezője Ernst Zermelo né­
met matematikus volt, folytatói és továbbfejlesztői közül Abraham
Fraenkel, Neumann János, Paul Bernays és Kurt Gödel nevét emelhetjük
ki. A mai matematikában ez az irányzat a legelterjedtebb.

186
 Az elmélet alapgondolata az a (Cantortól származó) felismerés,
hogy az osztályok (a fogalomterjedelmek) egy része felfogható tárgy­
ként (más szóval: individualizálható), ezeket nevezik halmazoknak, más
részük viszont ellentmondás nélkül nem individualizálható, nem te­
kinthető tárgynak, ezek az ún. valódi osztályok. (A valódi osztályokat
úgy gondolhatjuk el, mint a legátfogóbb fogalmak - a kategóriák -
terjedelmeit.) A halmazok elemként szerepelhetnek az osztályokban,
míg a valódi osztályok semmiféle osztálynak nem lehetnek elemei.
Példa valódi osztályra az összes halmaz osztálya. A típusok végtelen
hierarchiájára itt nincs szükség.
Az elmélet nem ad végső kritériumot arra, hogy mely osztályok
individualizálhatok (és ezért nem lenne elfogadható Frege számára).
Egy negatív kritérium persze van: Ha az a föltevés, hogy egy bizonyos
osztály halmaz, logikai ellentmondáshoz vezet, akkor a kérdéses
osztály nem halmaz (hanem valódi osztály). E kritérium alapján
tudjuk pl., hogy a Russell levelében említett osztály - az önmagu­
kat elemként nem tartalmazó halmazok osztálya - egyike a valódi
osztályoknak.
Ez a negatív kritérium nyilván kevés ahhoz, hogy Cantor halmaz-
elméletének akár csak egy valamirevaló töredékét rekonstruálni lehes­
sen. Az elmélet hallgatólagos föltevése az, hogy egyáltalán léteznek
halmazok. (Ez a föltevés a logikai keretbe, az elsőrendű logika elmé­
letébe van beépítve.) Ehhez járul aztán néhány explicit föltevés (axió­
ma) arról, hogy a halmazokon végzett bizonyos műveletek eredménye
is halmaz. E föltevések alapján a cantori halmazelmélet tekintélyes
része rekonstruálható, sőt az aritmetika elemei is.
Frege elméletében pl. az 5 szám nem más, mint az összes ötelemű
osztály osztálya. A modern halmazelméletben ehelyett az 5-öt egyet­
len ötelemű halmaz mint minta képviseli (ahogyan a párizsi etalonok
mint minták képviselik a fizikai mértékegységeket). A természetes
számok ilyen modellálásának ötlete Neumann Jánostól származik.
Maguk a mintahalmazok azonban Frege elméletében is szerepelnek
(már Az aritmetika alapjaiban'.), és nem ez az egyetlen logikai ötlet,
amelyet a mai matematika Fregétől kölcsönöz. így a 0 azonos az üres
osztállyal (Frege szerint: az üres osztállyal egyenlő számosságú osz­
tályok osztályával), az 1 az az osztály, melynek egyetlen eleme a 0
(Frege: az utóbbi osztállyal egyenlő számosságú osztályok osztálya),
s általában bármely természetes szám az őt megelőző természetes
számok osztálya (Frege: ezen osztállyal egyenlő számosságú osztá­
lyok osztálya). Az alapföltevések biztosítják, hogy ezek az osztályok
mind halmazok. így a modern elmélet elkerüli azt a kockázatot, hogy
a számokat túlságosan átfogó, ellentmondás nélkül aligha individua­
lizálható osztályokkal reprezentálja.

187
 A matematika magasabb fejezeteinek (köztük a végtelen számossá­
gok cantori elméletének) rekonstrukciójához nélkülözhetetlen az a
föltevés, hogy maga a természetes számok osztálya is individuali­
zálható, azaz halmaz. Néhány más föltevéssel (axiómával) együtt
ez az elmélet a modern m atem atika egészének rekonstruálására
alkalmas.
Az eddigi tapasztalatok alapján a Zermelo-irányzatú modern hal­
mazelmélet ellentmondásmentesnek tűnik. Ellentmondásmentessé­
gére azonban nincsenek végleges garanciáink, és Gödel egy nagy
jelentőségű tétele [63] alapján nem is reménykedhetünk ilyenekben.
Ezek szerint matematikai tudásunk éppen úgy nem abszolút és vég­
leges, mint általában a világra vonatkozó ismereteink. A korábbi
platonisztikus elképzelésekkel ellentétben, a matematika sem kivétel
az emberi tudás egészére vonatkozó törvények alól.
A matematikusok túlnyomó többsége (az ún. intuicionista irányzat
szélsőséges képviselőit leszámítva) elismeri a logika rendkívül nagy
szerepét a matematikában. Ám a többség úgy véli, hogy a matematika
mégsem tisztán logikai alapokon nyugszik, hanem bizonyos jellegze­
tes „matematikai ideák" vagy (a kanti szemlélettől megkülönbözte­
tett, mert sem tér-, sem időbeli, hanem sajátosan matematikai) szem­
léletek teszik azzá, ami. Ezzel szemben a logicizmus a matematikát
(vagy legalább az aritmetikát) teljes egészében a logika részének vagy
továbbfejlesztésének tekinti. Frege volt az első, aki megkísérelte eg­
zaktul bebizonyítani a logicizmus tézisét. Érdeméből semmit sem von
le, hogy kísérlete - betű szerint - kudarccal végződött, hiszen csak
az ő (és Russell) kísérletéből tudjuk, hogy mi az igazság a logicizmus
tézisében. Mert a tézis kétségtelenül tartalmazza az igazság egy
mozzanatát, azt, amit a diszciplínájának filozófiai alapjaival nem
foglalkozó átlagmatematikus is érez, sőt ennél valamivel többet is.
Mindenekelőtt, Frege és Russell kutatásaiból világosan kiderült,
hogy a logika és a matematika között nem húzható abszolút éles
határvonal (ahogyan a fizika és a kémia között sem). Másodszor,
bebizonyosodott, hogy a matematika fogalomkészletének egy ré­
sze - elsősorban az aritmetikai fogalmak - definiálható tiszta logi­
kai fogalmak segítségével. Harmadszor, tisztázódott, hogy a mo­
dern logika (Frege alkotása) képes produkálni a matematikai bizo­
nyításokhoz szükséges összes eszközt (pl. kiderült, hogy a mate­
matikai indukció, amelyet korábban jellegzetes intuitív matemati­
kai módszernek véltek, redukálható tiszta logikai lépésekre). Ezekkel
szemben megdőlt az a tézis, hogy a matematika (vagy akár csak az
aritmetika) minden tétele logikai igazság: bizonyos egzisztenciafölte­
vések nélkül az aritmetika - s még kevésbé a matematika egésze - nem
építhető föl.

188
 A logika a fogalmak és az állítások általános törvényeivel foglalko­
zó tudomány, a definíciók és a következtetések általános elmélete. A
matematika viszont az emberi tevékenység és az anyagi világ külön­
féle területeiről absztrahált speciális struktúrák elmélete. (Minél álta­
lánosabb jellegű a forrás, annál közelebb áll a matematikai elmélet a
logikához, minél speciálisabb a forrás, annál több olyan föltevésre
támaszkodik az elmélet, amely nem logikai igazság.) A két diszciplí­
nának ez a hozzávetőleges elkülönítése nem mond ellent az imént
jelzett összefüggésüknek, az éles határvonal hiányának.
Mélységesen igaz Frege azon megállapítása, hogy a számosságokat
kimondó állításokban fogalmak terjedelméről teszünk állítást, azaz
hogy a számosságok olyan fogalmak, amelyek terjedelmébe egyenlő
számosságú osztályok (fogalomterjedelmek) tartoznak. Filozófiailag
ebből semmit sem kell visszavonnunk. Más kérdés az, hogy e fogal­
mak (a számosságok) miként kezelhetők az aritmetikában tárgyakként,
individuumokként. Frege tévedett abban, hogy teljes terjedelmükkel
reprezentálhatok: ez ellentmondásokhoz vezet. Russell a teljes terje­
delmet helyettesíti az 1. típusba eső részével, ez a megoldás eléggé
mesterkélt. A Zermelo-irányzatú halmazelméletben a számosságokat
a terjedelmükből kiválasztott egy-egy „minta" képviseli; ez a megol­
dás tűnik természetesebbnek.
Frege belátta eredeti felfogásának tévességét. Életének utolsó évé­
ben egy kéziratában ezt írja: „Föl kellett adnom azt a nézetet, hogy az
aritmetika a logika egy ága, s hogy ennek megfelelően az aritmetiká­
ban mindent tisztán logikailag kell bizonyítani." (Lásd [38], 242.)
Elismerte, hogy a matematikai megismerésnek a logikain kívül más
„szemléleti" forrása is van, de élete végéig ragaszkodott ahhoz a - ma
fundacionalizmusnak nevezett és sokak által bírált - eszméhez, hogy
a matematikát abszolút biztos végső alapokra kell építeni. Élete végén
a geometriában vélte fölfedezni az egész matematika egységes alapját.
Az iménti idézet így folytatódik: „Másodszor, föl kellett adnom azt a
nézetet, hogy az aritmetikának a szemléletből sem kell alapokat me­
rítenie. Szemléleten a geometriai ismeretforrást értem, azt az ismeret-
forrást, melyből a geometria axiómái folynak." Sem az érzéki tapasz­
talat, sem a logikai megismerés nem vezet a számokhoz, s még kevésbé
a végtelenséghez, hangoztatja. így ezek elérése érdekében a geomet­
riai ismeretforrásra vagyunk utalva. „Ez azért jelentős, mert ezáltal az
aritmetika és a geometria, vagyis az egész matematika egyazon isme­
retforrásból, nevezetesen a geometriaiból folyik, miáltal ez a sajátsá­
gos matematikai ismeretforrás rangjára emelkedik, természetesen
mindig a logikai ismeretforrás részvételével."
Ezekben a sorokban - és Frege egyéb késői jegyzeteiben is - a
matematika kanti felfogásához való visszatérés körvonalai bontakoz-

189
nak ki: a matematika a tér és az idő szemléletén alapuló szintetikus a
priori tudomány. Frege életéből már nem futotta új felfogásának
részletes kidolgozására; a mai matematikai alapkutatásokban pedig
ennek az elképzelésnek nincs folytatása. Ez nem véletlen: a geometriai
szemléletből a halmazelmélet alighanem csak igen mesterkélt módon
(és pótaxiómákkal) volna kifejleszthető (egyéb nehézségekről nem
szólva). A mai matematika számára a logika és a halmazelmélet az
egységes metodológiai keret, ám annak igénye nélkül, hogy ez végleges
és korrigálásra-továbbfejlesztésre soha nem szoruló tartalmi alapját is
adná e tudománynak. És ez a tudomány - az élete végéhez közeledő
Frege elképzelései ellenére - az alkotó Frege keze nyomát őrzi eltöröl-
hetetlenül.

190
 VII
LOGIKAI VIZSGÁLÓDÁSOK
Első rész: A gondolat
(1918)

A Logikai vizsgálódások (Logische Untersuchungen) összefoglaló cím

Fregének az irodalomjegyzékben [29]—[31 ] szám alatt szereplő írásait
jelöli; Frege a harmadik írás eredeti címében tünteti csak fel, hogy
ezeket egy sorozat részeinek tekinti. Hátrahagyott írásai között szere­
pel egy Logische Allgemeinheit címet viselő töredék, amely a sorozat
tervezett negyedik részének, a kvantifikáció tárgyalásának kezdete.

M iként az esztétikában a „szép", az etikában a „jó", akképp a

logikában az-,7ig-az" szó az iránym utató. Az igazság ugyan
valam ennyi tu d o m án y n ak célja; ám a logika m égis m ás m ódon
foglalkozik vele: hasonlóan viszonyul az igazsághoz, m int a
fizika a nehézkedéshez vagy a hőhöz. Az igazságok fölfedezése
m inden tu d o m án y n ak feladata; a logika osztályrésze az igaz­
ság törvényeinek m egism erése. A „törvény" szó kettős érte­
lem ben használatos. Ha az erkölcs vagy az állam törvényeiről
beszélünk, olyan előírásokra gondolunk, am elyeket követni
kell, de am elyekkel az esem ények nincsenek m indig összhang­
ban. A term észettörvények a term észeti esem ények általános­
ságát jelentik; am i történik, m indig m egfelel nekik. A m ikor az
igazság törvényeiről beszélek, a szót inkább az utóbbi értelem ­
ben használom . Term észetesen itt nem történésről, hanem lét­
ről van szó.

Értsd: Az igazság nem történik (mint egy esemény), hanem van. Amit
egy igaz állításikifejez, az esetleg lehet történés, de az álIífásTgázsága
nem történés.

Az igazság törvényeiből előírások folynak arra nézve, hogy m it

tartsunk igaznak, hogyan gondolkozzunk, ítéljünk, következ­

e l
tessünk. így aztán a gondolkodás törvényeiről is beszélnek. De
itt az a veszély fenyeget, hogy összekeverünk különböző dol­
gokat. A „gondolkodástörvény" szót úgy is értheti valaki, m int
„term észettörvényt", m in t a gondolkodás lelki esem ényének
az általánosságát. A gondolkodás törvényei ebben az értelem ­
ben pszichológiai törvények lennének. Ily m ódon lehet arra a
vélem ényre jutni, hogy a logika tárgya a gondolkodás lelki
folyam ata és azon pszichológiai törvények, am elyek szerint e
folyam at végbemegy. D e ezzel félreism ernénk a logika felada­
tát; m ert így az igazság n em kapja m eg az őt m egillető helyet.
A tévedésnek, a babonának éppúgy m egvan a m aga oka, m int
a helyes felismerésnek. Pszichológiai törvények szerint m egy
végbe az is, am ikor a ham isat, és az is, am ikor az igazat tartják
igaznak. H a ezekből a törvényekből vezetünk le és m agyará­
zu n k egy lelki folyam atot, am elynek eredm ényeképpen valaki
igaznak ism er el valam it, ez soha nem helyettesítheti annak
bizonyítását, am inek az igaznak tartásáról szó van. N em vita­
tom , hogy e lelki folyam atnak logikai törvények is részesei
lehetnek; de amikor az igazságról van szó, a lehetőség nem
elégíthet ki. Hiszen lehetséges, hogy nem logikai m ozzanat is
szerepel benne, és eltérít az igazságtól. Ezt csak akkor dönthet­
jük el, ha m ár m egism ertük az igazság törvényeit. Ehhez azon­
b an valószínűleg nélkülözhetjük a lelki folyam at levezetését és
m agyarázatát, am ennyiben azt kell eldöntenünk, hogy a folya­
m at eredm énye, az igaznak tartás jogosult-e. H ogy m inden
félreértést kizárjak, és ne hagyjam elm osódni a h atárt pszicho­
lógia és logika között, a logika feladataként nem a gondolkodás
vagy az igaznak tartás, h anem az igazság törvényeinek feltárá­
sát jelölöm meg. A z igazság törvényeiből fog kialakulni az
„ig az" szó jelentése.
Először azonban m egkísérlem vázlatosan körvonalazni,
hogy m it nevezek ebben az összefüggésben igaznak. Ennek
alapján el lehet utasítani a szónak a tárgyunkhoz nem tartozó
használati módjait. N em használjuk itt az „igazat" abban az
értelem ben, hogy „igazm ondó" vagy „igazságszerető", de m ég
úgy sem , ahogy gyakorta m űvészeti kérdések tárgyalásakor
előfordul, pl. amikor a m űvészet igazságáról van szó, am ikor
az igazságot célként állítják a m űvészet elé, am ikor egy m űal­
kotás igazságáról vagy igaz érzésekről beszélnek. N éha azért
tesszük az „igaz" szót egy m ásik szó elé, hogy jelezzük: a szót

192
valódi, ham isítatlan értelmében akarjuk érteni. Ez a használati
m ód sem felel m eg m ost nekünk; hanem arra az igazságra kell
gondolnunk, am elynek megismerését a tudom ány tűzi ki céljául.
A z „igaz" szó nyelvtanilag m elléknév. Ebből ered az az igé­
nyünk, hogy szorosabban lehatároljuk a területet, am elyen be­
lül az igazság állítható, ahol az ig azság egyáltalán szóba jöhet.
Az igazságot képekről, képzetekről, m ondatokról és gondola­
tokról is állítják. Feltűnő, hogy itt e g y ü tt szerepelnek látható és
hallható dolgok és érzékekkel n em észlelhető dolgok. Ez arra
utal, hogy a jelentés időnként eltorzul. Valóban! Vajon egy kép
igaz pusztán a m aga látható, tap in th ató m ivoltában, egy kő,
egy falevél p ed ig nem igaz? A k ép et nyilván nem lehet igaznak
nevezni, ha nincs vele együtt jelen a szándék is. A képnek
ábrázolnia kell valam it. A képzetet sem lehet önm agában igaz­
nak nevezni, csak arra a szándékra vonatkoztatva, am ely sze­
rin t m eg kell egyeznie valam ivel. Ennek alapján azt lehetne
vélni, hogy az ig azság nem más, m in t egyfajta m egegyezés kép
és leképezett között. A m egegyezés reláció. A zonban az „igaz"
szó használati m ódja ennek ellentm ond, mivel az „igaz" nem
viszonyszó, sem m iféle utalást n e m tartalm az valam i m ásra,
am ellyel valam inek m eg kellene egyeznie. Ha nem tu d o m egy
képről, hogy a kölni dóm ot kívánja ábrázolni, akkor nem tu ­
dom , m ivel hasonlítsam össze, h o g y eldöntsem az igazságát.
Továbbá egy m egegyezés csak ak k o r lehet teljes, ha a m egegye­
ző dolgok egybeesnek, azaz egyáltalán nem különböznek. Egy
bankjegy valódiságát vizsgálhatjuk úgy, hogy sztereoszkóppal
fedésbe próbáljuk hozni egy valódival. De nevetséges volna
m egkísérelni egy aranydarab fedésbe hozatalát egy hú szm ár­
kás bankóval. K épzetet dologgal fedésbe hozni csak akkor
volna lehetséges, ha a dolog is k ép z et volna. Ez esetben viszont,
ha az első a m ásodikkal tökéletesen megegyezik, ú g y egybe is
esnek. De am ikor az igazságot ú g y határozzák m eg, m int egy
képzetnek valam i valóssal való m egegyezését, kifejezetten
nem erre gondolnak.

Frege 'valós' (wirklich) terminusát illetően lásd az [V]-höz fűzött kom­

mentárt a 160. oldalon.

Ilyenkor ép pen az a lényeges, hogy a valós különbözik a kép­

zettől. De akkor nem lehetséges teljes megegyezés, nem létezik

193
teljes igazság. így sem m i sem lenne igaz; m ert am i csak félig
igaz^az-nem igaz. Az igazság nem tűri a többé vagy kevésbét.
Vagy mégis? N em lehet esetleg m egállapítani az igazság fenn­
állását, ha bizonyos szem pontból m egegyezés van? De milyen
szem pontból? És m it kell tennünk annak eldöntéséhez, hogy
valam i igaz-e? A zt kellene m egvizsgálnunk, igaz-e, hogy -
m o ndjuk egy képzet és egy valós dolog - az illető szem pontból
m egegyeznek. Ezzel újra ugyanolyan jellegű kérdés előtt áll­
nánk, és az egész játékot újrakezdhetnénk.

Itt Frege nem utasítja el a valósággal való megegyezést mint az igazság

kritériumát, hanem csupán azt állítja, hogy e kritérium nem használ­
ható az igazság formálisan szabatos meghatározására (definiálására),
mert körben forgó vagy legalábbis végtelen regresszushoz vezet. Az,
hogy adott állítás információtartalma egyezik a valósággal, ismét egy
állítás, amely csak úgy lehet igaz, ha információtartalma egyezik a
valósággal. De ez ismét egy állítás, amely... - és így tovább, a végte­
lenségig.

Ezzel m eghiúsul az a kísérlet, hogy az igazságot ú g y határoz­

zuk m eg, m int m egegyezést. És így hiúsul m eg az igazság de­
finiálására tett m in d en m ás kísérlet is. E g y je fia íc ia h a n ugyan­
is bizonyos ism ertetőjegyeket ad u n k meg. H a a definíciót alkal­
m azn i akarjuk egy különös esetre, m indig azt kell m egvizsgál­
nunk, igaz-e, hogy ezek az ism ertetőjegyek m egvannak. így
m in d ig körben forognánk. Ezek szerint valószínű, hogy az
„igaz" szó tartalm a egészen sajátos és definiálhatatlan.

Frege e sejtését mélyebben megalapozta Alfred Tarski, aki kimutatta,

hogy az igaz mondat formálisan szabatos és a valósággal való meg­
egyezés kritériumát kielégítő meghatározása csak bizonyos töredék
nyelvekre (formalizált nyelvekre) lehetséges, éspedig csakis egy másik
(bizonyos szempontból gazdagabb) nyelv, az. ún. metanyelv kereté­
ben. Természetes nyelvekben az igaz mondat fogalma nem definiál­
ható az említett kritériumoknak megfelelő módon. (Lásd A. Tarski: Az
igazság fogalma a formalizált nyelvekben, a [69] kötetben.]

H a valaki egy képről azt állítja, hogy igaz, ezzel tulajdonkép­

p en sem m i olyan tulajdonságot nem akar állítani róla, am ely a
k ép et m inden m ástól elválasztva is m egilletné, h an em még
valam i egészen m ás dologra is gondol, és azt akarja m ondani,

194
hogy a kép azzal megegyezik. Az, hogy „a képzetem m egegye­
zik a kölni d ó m m al", egy m ondat, és így m ár ennek a m ondat­
n ak az igazságáról van szó. Ily m ó d o n azt, am it - bizonnyal
jogosulatlanul - képek és képzetek igazságának m ondanak,
vissza lehet v ezetn i m ondatok igazságára. M it neveznek m on­
datnak? H angok sorozatát; d e csak akkor, ha van értelme,
am ivel nem akarjuk azt is m on d an i, hogy m in d en értelmes
hangsor m ondat. H a viszont egy m ondatot igaznak nevezünk,
tulajdonképpen a jelentésére gondolunk. Ezek szerint az, am i­
ről az igazság egyáltalán szóba jöhet, m indig egy m ondat jelen­
tése. Kérdés, h o g y a m ondat jelentése képzet-e. A z igazság
m indenesetre n e m ennek a jelentésnek valam i m ással való
m egegyezésében áll; m ert különben az igazság kérdése a vég­
telenségig ism étlődne.
^Gondolatnak azt nevezem, am ivel kapcsolatban az igazság
kérdése egyáltalán szóbajöhet, ezt azonban nem kívánom de­
finíciónak tekinteni. Tehát azt, am i ham is, éppúgy gondolatnak
tekintem , m int azt, am i igaz.1 íg y azt m ondhatom ; a gondolat
egy m ondat jelentése, de ezzel n e m állítom, hogy m inden m on­
d a t jelentése gondolat. Az önm agában nem érzéki gondolat a
m ondat érzéki köntösébe öltözik, és ezzel m egfoghatóbbá válik
szám unkra. A zt m ondjuk, hogy a m o n d at gondolatot fejez ki.
A gondolat n em érzéki; azon d olgok közül, am elyekkel k ap­
csolatban az igazság kérdése egyáltalán szóba jöhet, ki kell
zárni m inden érzékileg észlelhetők Az igazság nem olyan tu­
lajdonság, am ely az érzéki benyom ások valam ilyen sajátos
fajtájának felel m eg. Ennyiben élesen különbözik azoktól a
tulajdonságoktól, amelyeket a „piros", „keserű", „orgonailla­
tú" szavakkal nevezünk meg. D e nem látjuk-e, hogy a N ap
felkelt, és nem látjuk-e egyúttal azt is, hogy ez igaz? Az, hogy
a N ap felkelt, n em tárgy, am ely a szem em be jutó sugarakat

1 Hasonló módon mondják: „ítélet az, ami vagy igaz, vagy hamis." Tényle­
gesen a „gondolat" szót nagyjából a logikusok írásaiban szereplő „ítélet"
értelmében használom. Remélhetőleg a következőkből kitűnik, miért részesí­
tem előnyben a „gondolat" szót. Ezt az értelmezést azért támadták, mert eleve
adott benne az ítéletek felosztása igaz és hamis ítéletekre, ez a felosztás pedig
az ítéletek összes lehetséges felosztása közül talán a legkevésbé jelentős. Én nem
ismerem el logikai hibának, ha az értelmezés egyben felosztást is ad. Ami pedig
a jelentőségét illeti, azt mégsem szabad annyira lebecsülni, ha egyszer az „igaz"
szó, amint mondtam, iránymutató a logika számára.

195
bocsát ki, nem olyan látható dolog, m int m aga a Nap. Azt, hogy
a N ap felkelt, érzéki benyom ások alapján ism erjük el igaznak.
Az igazság mégsem érzékileg észlelhető' tulajdonság. Egy do­
log m ágnesességét is érzéki benyom ások alapján ism erjük fel,
h ab ár ez a tulajdonság ép p o ly kevéssé felel m eg érzéki benyo­
m ások egy sajátos fajtájának, m int az igazság. Ennyiben ezek a
tulajdonságok m egegyeznek. De ahhoz, hogy egy test m ágne­
sességét felismerjük, szükségünk van érzéki benyom ásokra.
H a azonban igaznak találom azt, hogy ebben a pillanatban sem ­
m ilyen szagot nem érzek, ezt nem érzéki benyom ások alapján
teszem .
M indam ellett azt kell gondolnunk, nem lehetséges felism er­
ni egy dolog valam ely tulajdonságát anélkül, hogy egyúttal
igaznak ne találnánk azt a gondolatot, m ely szerint a dolog
rendelkezik az illető tulajdonsággal. így egy dolog m inden
tulajdonságához kapcsolódik egy gondolat tulajdonsága, tu d ­
niillik az igazsága.

A párhuzam félreérthető. Nem áll az, hogy egy dologhoz egy gondo­
lat, s a dolog minden egyes tulajdonságához e gondolatnak egy-egy
tulajdonsága kapcsolódik. Csak annyit lehet mondani, hogy a dolog
minden tulajdonságához kapcsolódik egy igaz gondolat. A „gondo­
lat" szót itt Frege értelmezése szerint használjuk.

Figyelem re méltó az is, h o g y az „ibolyaszagot érzek" m o n d at­

n ak ugy an az a tartalm a, m int az „igaz, hogy ibolyaszagot
érzek" m ondatnak. Úgy tű n ik tehát, hogy a gondolathoz sem ­
m it sem teszünk hozzá azzal, hogy igazságot tulajdonítunk
neki. És mégis, nem nagy siker-e, ha a kutató, hosszas ingado­
zás és fáradságos vizsgálatok után, azt m ondhatja: „igaz az,
am it feltételeztem "? Az „igaz" szó jelentése egészen sajátosnak
látszik. Talán olyasm ivel v an dolgunk, am it egyáltalán nem
lehet az egyébként szokásos értelem ben tulajdonságnak nevez­
ni. Ezen kétely ellenére, am íg valam i találóbbra nem lelek, a
nyelvhasználatot követve ú g y fogom kifejezni m agam , m intha
az igazság tulajdonság volna.
H ogy élesebben kidom borodjék, mit nevezek gondolatnak,
különbséget fogok tenni a m ondatok fajtái között.2 N em vitat­

2 A „mondat" szót itt nem egészen abban az értelemben használom, mint a

nyelvtan, amely mellékmondatokat is ismer. Egy elkülönített mellékmondat-

196
ható, hogy a felszólító m ondatoknak van jelentésük; d e ez a
jelentés nem olyan, hogy vele kapcsolatban szóba jöhetne az
igazság. Ezért a felszólító m ondatok jelentését nem fogom gon­
dolatnak nevezni. U gyanígy kizárandók az óhajtó és kérdő
m ondatok is. A zok a m o n d ato k jöhetnek szám ításba, am elyek-
ben y alam it közlünk vagy állítunk. De nem szám ítom ide az
olyanfelkíaTtásokat, am elyekkel valaki érzéseinek ad kifeje­
zést, vagy a nyögést, a sóhajt, a nevetést, m ég akkor sem , ha
valam i külön m egállapodás alapján valam inek a közlésére
szánták őket. Mi a helyzet a kérdő m ondatokkal? A kiegészí­
tendő kérdések esetén egy nem teljes m ondatot m o ndunk ki,
am ely csak azzal a kiegészítéssel kap igazi jelentést, am elyre a
kérdéssel felszólítunk. A kiegészítendő kérdések ezért itt figyel­
m en kívül m aradhatnak. M ásképp áll a dolog az eldöntendő
kérdésekkel. Ezekre „igen"-t vagy „nem ''-et várunk. Az „igen"
válasz u g yanannyit m ond, m int egy kijelentő m ondat; m ert
igaznak állítja azt a gondolatot, am elyet m ár a kérdés teljes
egészében tartalm azott. íg y m inden kijelentő m ondathoz ké-
p ezhgtőLegy eldöntendő kérdés. Egy felkiáltást azért nem lehet
közlésnek tekinteni, m ert nem képezhető neki megfelelő eldön­
tendő kérdés. A kérdő és a kijelentő m ondat ugyanazt a g ondo­
latot tartalm azza; de a kijelentő m o n datban van m ég valam i
többlet is, tudniillik ép pen a kijelentés. A kérdő m ondatban is
van többlet: a felszólítás. A kijelentő m ondatban tehát két dol­
got kell m egkülönböztetni: a tartalm at, am ely ugyanaz, m int a
m egfelelő eldöntendő kérdésben, és az állítást. Az előbbi a
gondolat, vagy legalábbis tartalm azza a gondolatot. Ki lehet
tehát fejezni a gondolatot anélkül, hogy állítanánk az igazságát.
A kijelentő m o n datban ez a kettő ú g y kapcsolódik össze, hogy
könnyű látni a szétválaszthatóságot. Ezek szerint m egkülön­
böztetjük
1..a-gondoJat m egragadását - a gondolkodást,
2, egy g o ndolat igazságának az elism erését - az ítélést,3

nak nincs mindig olyan jelentése, amellyel kapcsolatban az igazság szóba

jöhet, míg az összetett mondatnak, amelyhez tartozik, van ilyen jelentése.
3 Úgy tűnik, gondolat és ítélet között eddig nem tettek kelló' különbséget. Ez
talán a nyelv hatásának következménye. A kijelentő mondatnak nincs külön
mondatrésze, amely az állításnak felelne meg, hanem az, hogy állítunk valamit,
a kijelentő mondat formájában rejlik. A német nyelvben előnyt jelent, hogy a
szórend megkülönbözteti a főmondatot és a mellékmondatot. Ilyenkor persze

197
 3. ezen ítélet közlését - az állítást.
Am ikor eldöntendő kérdést képzőnk, az első lépést m ár
m egtettük. A tudom ányos előrehaladás rendszerint úgy megy
végbe, hogy először olyasform án ragadnak m eg egy gondola­
tot, ahogyan az egy eldöntendő kérdésben kifejezhető, majd
kutatások elvégzése u tán végül igaznak ism erik el. Az igazság
elism erését a kijelentő m o n d at formájában m ondjuk ki. Nincs
szükségünk ehhez az „igaz" szóra. De m ég ha használjuk,
akkor sem az >,igaz" rejti m ag áb an a tulajdonképpeni állító erőt,
hanem a kijelentő m o n d at form ája, és ahol u tó b b i elveszti
állító erejét, ott azt az „igaz" szó sem tudja visszaállítani. Ez
történik, am ikor nem kom olyan beszélünk. M int ahogy a szín­
házi m ennydörgés csak látszatm ennydörgés, a színházi csata
csak látszatcsata, úgy a színházi állítás is csak látszatállítás.
N em több, m int játék vagy költészet. A színész szerepe közben
nem állít, nem is hazudik, m ég akkor sem, ha m eg van győződ­
ve annak ham isságáról, am it m ond. A költészetben az a helyzet,
hogy gondolatokat fejeznek ki, amelyek igazságát azonban
nem állítják a kijelentő m ondatform a ellenére sem , habár lehet,
hogy a hallgatónak sugalm azzák az egyetértő ítéletet. Tehát
m ég ha valam i kijelentő m o n d at form ájában jelenik is meg,
akkor is kérdéses, hogy valóban állítást tartalm az-e. És ha
ehhez a szükséges kom olyság hiányzik, akkor a kérdésre taga­
dó választ kell adni. A nnak, hogy az „igaz" szót használják-e
közben, nincs jelentősége. Ez m utatja, hogy ha egy gondolatról
az igazság tulajdonságát állítjuk, ezzel sem m it nem teszünk
hozzá.
Egy kijelentő m ondat a gondolaton és annak állításán kívül
gyakran m ég egy harm adik dolgot is tartalm az, am elyre az
állítás nem terjed ki. U tóbbi nem ritkán a hallgató érzéseire,
hangulatára kíván hatni, vagy képzelőérejére v an hatással. Ide­
tartoznak az olyan szavak, m int „sajnos", „hál' isten". A költé­
szetben gyak rab b an elő fo rd u ln ak ilyen alkotórészek, de a
p ró za sem m entes tőlük teljesen. M atem atikai, fizikai, kémiai
leírásokban persze ritkábbak, m int a történelm iekben. Am it
szellem tudom ánynak neveznek, közelebb áll a költészethez, és

ügyelni kell arra, hogy a mellékmondat is tartalmazhat állítást, és hogy gyak­

ran sem a főmondat, sem a mellékmondat nem fejez ki önmagában teljes
gondolatot, hanem csak az összetett mondat.

198
ezért kevésbé is tudom ányos, m int az egzakt tudom ányok,
m elyek annál szárazabbak, m inél egzaktabbak; m ivel az egzakt
tudom ány az igazságra és csakis az igazságra irányul. Tehát a
m ondat m inden olyan része, am elyre az állítóerő nem terjed ki,
kívül esik a tudom ányos leíráson, de sokszor m ég az is nehezen
kerüli el ezeket, aki látja a veszélyt, am ellyel járnak. Ahol arról
v an szó, hogy a gondolatilag m egfoghatatlant a sejtés útján
közelítsük m eg, az em lített alkotórészek teljes joggal szerepel­
nek. M inél szigorúbban tu d o m án y o s egy leírás, annál kevésbé
érezhető rajta szerzőjének nem zetisége, annál könnyebben for­
dítható. Ezzel szem ben a nyelv azon alkotórészei, am elyeket
m ost em lítettem , igen m egnehezítik a költem ények fordítását,
sőt a tökéletes fordítást csaknem m indig lehetetlenné teszik.
H iszen a költői érték jórészt az ilyen kifejezéseken m úlik, és
éppen ezek tekintetében különböznek leginkább az egyes nyelvek.
Attól, hogy a „ló", a „paripa" vagy a „gebe" szót használom ,
a gondolat nem lesz különböző. A z állítóerő nem terjed ki arra,
am iben ezek a szavak különböznek. A m it egy költem ény h an ­
gulatának, árnyalatának, atm oszférájának nevezhetünk, am it a
hanglejtés és a ritm us lefest, az n em tartozik a gondolathoz.
A nyelvben sok m inden arra szolgál, hogy m egkönnyítse a
hallgató szám ára a m egértést, így pl. ha a szórend vagy a
hangsúly segítségével kiem elünk egy m ondatrészt. G ondol­
junk továbbá olyan szavakra, m in t „m ég" és „m ár". Azzal a
m ondattal, hogy „Alfréd m ég n e m jött m eg", tulajdonképpen
annyit m ondunk, hogy „A lfréd nem jött m eg", és em ellett
jelezzük, hogy várjuk a jövetelét; d e éppen csak jelezzük. N em
lehet azt m ondani, hogy a m o n d at jelentése azért ham is, m ert
A lfréd jövetelét nem várjuk. A(,,de" szó annyiban különbözik
az ^es>-től, hogy jelezzük vele: a reá következő ellentétben áll
azzal, am i a m egelőzőek alapján várható volt. A beszéd ilyen
árnyalatai nem teszik különbözővé a gondolatokat. A m o n d a­
tokat lehet alakítani úgy, hogy az igét cselekvő alakból szenve­
dőbe tesszük, és egyúttal a tárg y at tesszük m eg alanynak. H a­
sonlóképp m egtehetjük, hogy a szórend és a ragok m egváltoz­
tatásával az „ad" igét a „kap" m egfelelő alakjával helyettesít­
jük. Az ilyen átalakítások bizonyára nem m inden szem pontból
közöm bösek; d e nem érintik azt, am i igaz vagy hamis. H a az
ilyen átalakításokat általánosan m egengedhetetlennek tarta­
nák, ez m egakadályozna m inden m élyebb logikai vizsgálatot.

199
É ppolyan fontos elhagyni a dolog m agvát nem érintő különb­
ségeket, m in t különbséget tenni ott, ahol az lényegbe vág. Az
azonban, hogy mi a lényeges, a céltól függ. A nyelv szépségére
irányuló törekvésnek esetleg éppen az tűnik fontosnak, am i a
lo gikusnak közömbös.
Egy m o n d at tartalm a te h á t gyakran m eghaladja a benne
kifejezett gondolatot. De ugyancsak gyakran előfordul a foreTí-
tottja, am ikor az írásban vagy fonográffal rögzíthető puszta
szósor n em elegendő a gondolat kifejezéséhez. A jelen idő
kétféle m ó d o n használatos: először időm eghatározás céljából,
m áso d szo r annak kifejezéséül, hogy a gondolat m inden időbeli
korlátozás nélkül való, időtlen vagy örök. G ondoljunk pl. a
m atem atika törvényeire. H ogy a két eset közül m elyikről van
szó, az nem fejeződik ki, azt ki kell találni. H a a jelen idő
időm eghatározásul szolgál, a gondolat helyes felfogásához
tu d n u n k kell, mikor m o n d ták ki a m ondatot. Ilyenkor tehát a
beszéd időpontja része a gondolatkifejezésnek. H a valaki ma
u g y an a zt akarja m ondani, am it tegnap a „m a" szó használatá­
val fejezett ki, akkor ezt a szót a „tegnap"-pal kell helyettesíte­
nie. H a b ár a gondolat ugyanaz, a szóbeli kifejezésnek ilyenkor
különbözőnek kell lennie, hogy kiegyenlítsük azt a jelentésvál­
tozást, am it enélkül a beszéd időpontjának különbözősége
okozna. Hasonló a helyzet az olyan szavaknál, m int „itt", „ott".
A p u sz ta szósor, ahogyan írásban rögzíthető, egyetlen ilyen
esetben sem teljes kifejezése a gondolatnak, hanem a helyes
m egértéshez szükséges m ég néhány, a beszédet kísérő körül­
m ény ismerete, m elyeket ilyenkor a gondolatkifejezés eszközé­
ül használnak. Idetartozhatnak m ég rám utatások, kézm ozdu­
latok, pillantások is. U gyanaz a szósor, ha az „én" szót tartal­
m azza, különböző em berek szájából különböző gondolatokat
fejez ki, melyek közül ném elyik igaz, ném elyik pedig hamis
lehet.
A z „én" szó m o ndatokban való előfordulása felvet m ég né­
h án y kérdést. Legyen a helyzet a következő. Dr. G ustav Lauben
ezt m ondja: „Engem m egsértettek." Leo Peter hallja ezt, és
n éh án y nap múlva így beszéli el: „Dr. G ustav Laubent m egsér­
tették." Ugyanazt a gondolatot fejezi-e ki ez a m ondat, m int
am elyet dr. Lauben m o n d o tt ki? Tegyük föl, hogy Rudolf Lin-
gens o tt volt, am ikor dr. Lauben beszélt, és hallja azt is, am it
Leo P eter elbeszél. H a dr. Lauben és Leo Peter ugyanazt a
g o n dolatot m ondta ki, akkor Rudolf Lingensnek, aki jól érti a
ném et nyelvet, és emlékszik arra, am it dr. Lauben az ő jelenlé­
tében m o n d o tt, rögtön tudnia kell, hogy Leo P eter ugyanarról
beszél. D e a ném et nyelv ism erete, am ennyiben tulajdonnevek­
ről v an szó, sajátos kérdés. K önnyen m egeshet, hogy a „Dr.
Laubent m egsértették" m ondathoz csak kevesen kapcsolnak
egy m eg h atáro zo tt gondolatot. A teljes m egértéshez esetünk­
ben hozzátarto zik a „dr. G ustav Lauben" szavak ismerete. H a
m árm ost Leo Peter és Rudolf Lingens szám ára a „dr. G ustav
Lauben" n év egyaránt azt a szem élyt jelöli, aki egy m indkettő­
jük által ism ert lakásban az egyetlen orvos, akkor m indketten
u g y an ú g y értik azt a m ondatot, hogy „Dr. G ustav Laubent
m egsértették", vagyis ugyanazt a gondolatot kapcsolják hozzá.
Lehetséges azonban, hogy R udolf Lingens nem ism eri szem é­
lyesen dr. Laubent, és nem tudja, hogy dr. L auben volt az, aki
a m ú ltk o r azt m ondta: „Engem m egsértettek." Ekkor Rudolf
Lingens n em tudhatja, hogy ugyanarról a dologról van szó.
Ezért ebben az esetben azt m ondom : az a gondolat, am elyet Leo
Peter fejez ki, nem azonos azzal, am it dr. Lauben kim ondott.
Tegyük fel továbbá, hogy H erbert G arner tudja: dr. Gustav
Lauben 1875. szeptem ber 13-án N. N.-ben született, és ez rajta
kívül senki m ásra nem áll; nem tudja ezzel szem ben, hogy dr.
Lauben m o st hol lakik, és sem m i m ást sem tu d róla. M ásik
föltevésünk: Leo Peter nem tudja, hogy dr. G ustav Lauben 1875.
szeptem ber 13-án N. N.-ben született. Ekkor, a „dr. G ustav
Lauben" tu lajdonnév tekintetében H erbert G arner és Leo Peter
nem u g y an a zt a nyelvet beszélik, habár valójában ugyanazt az
em bert u g y an a zo n a néven nevezik meg; ugyanis nem tudják,
hogy ezt teszik. Tehát ahhoz a m ondathoz, hogy „G ustav
Laubent m egsértették", H erbert G am er nem u g y an azt a gon­
dolatot kapcsolja hozzá, am elyet Leo Peter ki akart fejezni vele.
A nnak a visszás helyzetnek az elkerülése céljából, hogy H er­
bert G arner és Leo Peter nem ugyanazt a nyelvet beszélik,
feltételezem , hogy Leo Peter a „dr. Lauben", H erbert G arner
viszont a „G u stav Lauben" tulajdonnevet használja. Lehetsé­
ges, hogy H erb ert Garner a „Dr. Laubent m egsértették" m ondat
jelentését igaznak, m íg - ham is hírektől félrevezetve - a „G us­
tav L aubent m egsértették" m o n d at jelentését ham isnak tartja.
Tehát a m o n d o tt föltevések m ellett ezek a gondolatok különbö­
zőek.

201
Ha e példákban a szereplő személyek dr. Laubent nem személynevé­
vel, hanem más-más leírásokkal neveznék meg (pl. „háziorvosom", „a
fölöttem lakó férfi" stb.), akkor Frege fejtegetései vitathatatlanul helyt­
állók lennének: az „x-et megsértették" sémából más-más gondolatot
kifejező mondatokat kapunk, ha x-et egyazon személy különböző
leírásaival helyettesítjük. Frege azonban a különböző leírások helyett
egyetlen tulajdonnevet szerepeltet, azzal a föltevéssel, hogy a név­
használók (vagy az állítás hallgatói, befogadói) e név jelöletét külön­
böző meghatározások, leírások révén ismerik. Ezek szerint Frege fel­
fogása az, hogy a tulajdonnevek mindig leírásokat képviselnek (e
nézetét egyéb írásaiban is kifejezésre juttatja). Ez a felfogás azonban
komoly nehézségekkel jár: a tulajdonnevet használó kommunikáló
partnerek nem érthetik meg teljesen egymás gondolatait, még akkor
sem, ha ugyanazon tulajdonnévvel objektíve mindketten ugyanazt az
individuumot nevezik meg; hiszen nem ismerik azt a fogalmi leírást,
amelyet partnerük a szóban forgó individuumra használ. A tulajdon­
nevek leírásként való felfogását ezért sokan elutasítják, és azzal a
nézettel helyettesítik, hogy a tulajdonneveket az esetek többségében
éppúgy fogalmi karakter nélküli individuummegnevezésként hasz­
náljuk, mint a tárgyra való közvetlen rámutatás (mutatónévmás hasz­
nálatával kombinált) gesztusait, vagy mint a személyes névmásokat.
Azonban Frege felfogásának, illetve e felfogás továbbfejlesztett válto­
zatának is vannak hívei a logikai-szemantikai irodalomban.

Ezek szerint tulajdonnév esetén az is szám ít, hogy m iképp

h atározzák m eg azt, am it a név jelöl. Ez különböző m ódokon
lehetséges, és a tulajdonnevet tartalm azó m ondatoknak m in­
d en ilyen m ódhoz m ás-m ás jelentésük tartozik. Az egyazon
m o ndatból ily m ódon adódó különböző gondolatok igazságér­
tékükben term észetesen m egegyeznek, azaz ha az egyik igaz,
akkor az összes az, illetve ha az egyik ham is, akkor az összes
ham is. Ennek ellenére el kell ism erni különbözőségüket. Tu­
lajdonképpen m eg kell tehát követelni, hogy m inden tulajdon­
név jelölete egyetlen m ódon legyen m eghatározott. Ennek a
követelménynek a teljesülése gyakran lényegtelen, de nem m in­
dig az.
M indenki olyan sajátos és eredeti m ódon m eghatározott ön­
m aga szám ára, ahogyan ez senki m ás szám ára nem lehetséges.
H a m árm ost dr. Lauben arra gondol, hogy őt m egsértették, ezt
am a bizonyos sajátos és eredeti m eghatározásm ód alapján fog­
ja érteni. Az így m eghatározott gondolatot viszont csak dr.
L auben ragadhatja m eg. De tegyük fel, hogy közölni akarja

202
valakivel. Nem képes közölni olyan gondolatot, am it egyedül
csak ő ragadhat meg. íg y h a azt mondja: „ engem m egsértettek",
az „én" szót olyan értelem ben kell használnia, am i m ások
szám ára is felfogható, m integy ebben az értelem ben: „az, aki
ebben a pillanatban h o zzáto k beszél", a gondolatkifejezés szol­
gálatába állítva eközben a beszédét kísérő körülm ényeket.4
Itt azonban felvetődik egy kétely. E gyáltalán ugyanaz a gon­
dolat-e, am it előbb ez, u tó b b az az em ber m o n d ki?
A filozófiától érin tetlen ember először is olyan dolgokat is­
mer, am elyeket láthat, tapinthat, egyszóval érzékeivel észlel­
het, m in t fákat, köveket, házakat; és m eg v an győződve róla,
hogy bárki más u g y an ú g y láthatja és tapinthatja ugyanazt a fát,
u g y an azt a követ, am elyet ő lát és tapint. A gondolat nyilván­
valóan nem tartozik e do lg o k körébe. Lehetséges-e mégis, hogy
u g y an ú g y áll szem ben az emberrel, m int egy fa?
A n em filozófus is g y ak ran rákényszerül, hogy elismerje egy
belső világ létezését, am ely különbözik a külvilágtól: az érzéki
benyom ásoknak, képzelőereje alkotásainak, az érzeteknek, az
érzéseknek és hang u latoknak világát, a vonzalm ak, kívánsá­
gok, elhatározások világát. A kifejezés rövidsége kedvéért eze­
ket, az elhatározások kivételével, a „képzet" szóval foglalom
össze.
Talán ehhez a belső világhoz tartoznak a gondolatok? Esetleg
nem m ások, mint képzetek? Az elhatározásokhoz bizonyosan
nem sorolhatók.
M iben különböznek a képzetek a külvilág tárgyaitól? Először:
A képzeteket nem leh et látni, tapintani, nem szagolhatok,
nem ízlelhetők, nem is hallhatók.
Sétálni megyek egy kísérővel. Látok eg y zöld rétet; ekkor
érzéki benyom ásom v a n a zöldről. Az u tó b b it birtokolom , de
nem látom .

4 Nem vagyok itt abban a szerencsés helyzetben, mint az ásványtan tudósa,

aki egy hegyikristályt mutat a hallgatóinak. Nem tudok olvasóimnak kezükbe
adni egy gondolatot, hogy nézzék meg jól minden oldaláról. Meg kell eléged­
nem azzal, hogy a nem érzékelhető gondolatot az érzékelhető nyelvi formában
mutatom be az olvasónak. Eközben a nyelv képszerűsége nehézségeket tá­
maszt. Az érzéki mindig beavatkozik, képszerűvé és ezzel nem valódivá téve
a kifejezést. Emiatt meg kell küzdenünk a nyelvvel, és ezért kényszerülök arra,
hogy továbbra is foglalkozzam vele, habár tulajdonképpen nem ez a feladatom.
Remélhetőleg sikerült megvilágítanom az olvasó számára, hogy mit kívánok
gondolatnak nevezni.

203
 M ásodszor: A képzeteket birtokoljuk. Vannak érzeteink, ér­
zéseink, hangulataink, vonzalm aink, kívánságaink. A képzetek
kinek-kinek a tu d attartalm ához tartoznak.
A rét a békákkal, a N ap, amely rá süt, ott van, akár nézem ,
akár nem ; de az érzéki benyom ásom a zöldről csak általam
létezik; én vagyok a hordozója. Értelm etlennek tűnik hordozó
nélküli, a világban önállóan bolyongó fájdalom ról, h angulat­
ról, kívánságról beszélni. Érzet nem lehetséges érző nélkül. A
belső világ előfeltételez valakit, akinek a belső világa.
H arm adszor: A képzetekhez szükség v an hordozóra. A kül­
világ tárgyai ehhez viszonyítva önállóak.
Kísérőm m el együtt m eg vagyunk győződve, hogy m indket­
ten ugy an azt a rétet látjuk, de külön-külön saját érzéki benyo­
m ásu n k van a zöldről. M egpillantok a zöld eperlevelek között
egy eperszem et. K ísérőm nem látja ugyanazt, m ert színvak. A z
a benyom ás, am it az eper színe tesz rá, nem különbözik észre­
vehetően a levélszín keltette benyom ástól. Vajon kísérőm a zöld
levelet látja pirosnak, vagy a piros eperszem et zöldnek, vagy
m indkettőt valam i olyan színnek látja, am it én nem is ism erek?
Ezek m egválaszolhatatlan, sőt bizonyára értelm etlen kérdések.
U gyanis ha a „piros" szó nem dolgok tulajdonságát adja m eg,
h anem a tudatom hoz tartozó érzéki benyom ásokat jellemzi,
akkor csak a tu d atom határain belül használható; hiszen lehe­
tetlen az én érzéki benyom ásaim at valaki m áséval összevetni.
U tóbbihoz szükséges volna, hogy egy érzéki benyom ást, am ely
egy m eghatározott tu d ath o z tartozik, közös tu d atb an egyesít­
sü n k egy másikkal, am ely egy m ásik tudathoz tartozik. H a
egyáltalán lehetséges volna egy tudatból eltüntetni valam ely
képzetet, és egyúttal elérni, hogy egy képzet feltűnjék egy
m ásik tudatban, m ég akkor is m egválaszolhatatlan lenne az a
kérdés, hogy a két képzet ugyanaz-e. M inden egyes képzetem
lényegéhez annyira hozzátartozik, hogy tudatom tartalm a,
hogy bárki m ásnak m inden képzete épp m int ilyen különbözik
az enyém től. De nem lehet-e, hogy képzeteim , tu d ato m egész
tartalm a egyúttal egy átfogóbb, m ondjuk isteni tu d atn ak is
tartalm a? M inden bizonnyal csak úgy, ha én m agam része
lennék az isteni lénynek. De akkor tényleg az én képzeteim ről
lenne szó? Én lennék a hordozójuk? Ez m ár olyan m értékben
m eghaladja az em beri m egism erés határait, hogy az ilyen lehe­
tőséget ajánlatosabb figyelmen kívül hagyni. M indenesetre

204
szám im kra, em berek^zám ára lehetetlenség m ások képzeteit a
sajátunkkal összehasonlítani. Leszakítom az eperszem et, és
ujjaim közé veszem. M ost m ár kísérőm is látja, m égpedig
ugyanazt az eperszem et; de m indkettőnknek saját külön kép­
zetünk van róla. Senki m ás nem b írh at az én képzetem m el; de
sokan láthatják ugy anazt a dolgot. A z én fájdalm am nem lehet
senki m ásn ak a fájdalma. Lehet, hogy valaki részvétet érez
irántam ; d e akkor is enyém a fájdalom , övé a részvét érzése. O
nem érzi az én fájdalm am at, és az ő részvéte nem az enyém.
N egyedszer: M inden képzetnek csak egy hordozója van; két
em bernek nem lehet közös képzete.
K ülönben a képzet fennállhatna függetlenül az egyiktől és
függetlenül a m ásiktól is. Vajon az a hárs az én képzetem ?
Am ikor ebben a kérdésben az „az a hárs" kifejezést használom ,
tulajdonképpen m ár eleve m egadom a választ; m ivel ezzel a
kifejezéssel olyasvalam it akarok m egjelölni, am it látok, és am it
m ások is szem ügyre vehetnek és m egérinthetnek. Két lehető­
ség van. H a elértem a szándékom at, h a az „az a hárs" kifejezés­
sel m egjelölök valam it, akkor nyilvánvalóan tag ad n u n k kell
azt a gondolatot, am elyet az „az a hárs az én képzetem " m ondat
fejez ki. H a viszont szándékom ku d arco t vallott, ha csak látni
vélek, de valójában nem látok, ha ily m ódon az „az a hárs"
kifejezés üres, akkor szándéktalanul és akaratlanul a költészet
területére tévedtem . Ez esetben sem annak a m ondatnak, hogy
„az a hárs az én képzetem ", sem an n ak a m ondatnak, hogy „az
a hárs nem az én képzetem ", nem igaz a tartalm a: m ert m indkét
kijelentéshez hiányzik a tárgy, am elyről szól. így csak azt tehet­
jük, hogy elutasítjuk a kérdés m egválaszolását azzal az indok­
lással, hogy az „az a hárs az én képzetem " m ondatnak a tartal­
m a kitalálás, költészet. Persze a képzetem valóban m egvan; de
az „az a hárs" szavakkal nem erre utalok. M egeshet, hogy
valaki az „az a hárs" szavakkal tényleg az egyik képzetét akarja
jelölni; ekkor hordozója annak, am it szavakkal jelölni akar, de
akkor nem látja azt a hársat, és egyetlen m ás em ber sem láthatja,
és nem is lehet annak hordozója.
Visszatérek arra a kérdésre, hogy_képzet-e a gondolat. H a azt
a gondolatot, am elyet a Pitagorasz-tétellel kim ondok, m ás is
éppúgy igaznak tarthatja, m int én, akkor nem tartozhat tu d a­
tom tartalm ához, akkor nem vagyok a hordozója, és mégis
igaznak tarthatom . H a azonban az a gondolat, am it én a

205
Pitagorasz-tétel tartalm ának tekintek, és az, am it m ás annak
tekint, nem lenne ugyanaz, akkor tulajdonképpen nem hasz­
nálhatnánk a „Pitagorasz-tétel" kifejezést, hanem csak azt
m ondhatnánk, hogy „az én Pitagorasz-tételem "; „az ő Pita-
gorasz-tétele", és ezek különbözőek volnának; m ivel a jelentés
szükségszerűen hozzátartozik a m ondathoz. így az én gondo­
latom az én tudatom nak, az övé az ő tudatának tartalm a lenne.
Lehetséges volna így, hogy az én Pitagorasz-tételem jelentése
igaz, az övé viszont hamis? A zt állítottam , hogy h a a „piros"
szó nem dolgok tulajdonságát adja meg, hanem néhány érzéki
benyom ásom at jellemzi, akkor csak tudatom ra vonatkoztatva
használható. H asonlóképpen, ha az „igaz" és „ham is" szavak,
ahogy én értelm ezem őket, nem valam i olyasm ire vonatkozná­
nak, am elynek nem én vagyok a hordozója, hanem az volna a
rendeltetésük, hogy tudatom tartalm ait valam iképpen jellemez­
zék, akkor csak tudatom at illetően volnának alkalmazhatóak.
Tehát az igazság a tudatom ra korlátozódna, és kétséges m aradna,
hogy mások tudatában egyáltalán létezik-e valami hasonló.
H a m inden gondolatnak szü k ség e van hordozóra, akinek
tudattartalm ához tartozik, akkor a gondolat csak hordozójának
gondolata, és így nem létezhet sokak szám ára közös, sokak
együttm űködésére lehetőséget ad ó tudom ány; h anem nekem
m egvan a m agam tudom ánya - m árm int gondolatoknak egy
olyan összessége, am elynek én vagyok a hordozója - , m ásnak
p ed ig szintén m egvan a m aga tudom ánya. M indegyikünk saját
.tu d atán ak tartalm aival foglalkozik. így nem lehet ellentm on­
d ás két tudom ány között; igazságról vitatkozni ped ig hiábava­
ló, éppoly hiábavaló, sőt m ajdnem nevetséges, m int az, amikor
két em ber úgy vitatkozik egy százm árkás valódiságáról, hogy
közben m indkettő arra a bankjegyre gondol, am elyik a saját
zsebében van, a „valódi" szót p ed ig a saját egyéni értelm ezésük
szerint értik. H a valaki képzeteknek tartja a gondolatokat, ak­
kor az, am it igaznak tart, saját vélem énye szerint tudatának a
tartalm a, és így valójában m ásnak sem m i köze nincs hozzá. És
h a tőlem ezt a vélem ényt hallja, hogy a gondolat nem képzet,
ezt nem tudja elvitatni, m ert ehhez m eg neki nincs köze.
Látható tehát az eredm ény: a gondolatok nem a külvilág
d o lgai, de nem is képzetek.
El kell ism ernünk egy h arm ad ik tartom ányt. A m i ehhez
tartozik, az m egegyezik a képzetekkel annyiban, hogy érzéki-

206
leg nem észlelhető, a tárgyakkal pedig annyiban, hogy nincs
szüksége hordozóra, akinek a tudattartalm ához tartozzék. így
pl. a Pitagorasz-tételben k im o n d o tt gondolat időtlenül igaz,
igaz attól függetlenül, hogy bárki is igaznak tartja-e. Nincs
szüksége hordozóra. N em csak azóta igaz, am ióta felfedezték,
m in t ahogy bárm ely bolygó is kölcsönhatásban állt m ás boly­
gókkal, m ég m ielőtt bárki is látta volna.5
H allani vélek azonban egy sajátos ellenvetést. Többször is
feltételeztem , hogy m ás is m egszem lélheti ugyanazt a tárgyat,
am it én Iá tok._ɧ_ha .mind ez csak álom ? Ha csak álm odtam azt,
hogy valakinek a kíséretében sétáltam , ha álom volt, hogy a
kísérőm éppúgy látta a zöld rétet, m int én, ha m indez csak
színjáték volt tu d ato m színpadán, akkor kétséges, hogy egyál-
talán léteznek-e a külvilág tárgyai. Lehetséges, hogy a tárgyak
világa üres, és én nem látok tárgyakat, éppúgy em bereket sem,
h an em talán csak képzeteim vannak, am elyeknek én m agam
v agyok hordozójuk. H a valam i éppoly kevéssé létezhet tőlem
függetlenül, m int m ondjuk a fáradtságérzetem , ha az a valam i
képzet, akkor nem lehet ember, nem szemlélheti velem együtt
u g y an azt a rétet, nem láthatja az eperszem et, am it a kezem ben
tartok. De teljesen hihetetlen, hogy az egész külvilág helyett,
am elyben hitem szerint m ozgok és tevékenykedem , lényegé­
ben csak a belső világom létezzék. De ez elkerülhetetlenül
következik abból a tételből, hogy vizsgálódásom tárgya csak az
lehet, am i az én képzetem . M i következne ebből a tételből, ha
igaz volna? Léteznének-e rajtam kívül emberek? Ez ugyan
lehetséges m aradna; de sem m it nem tudnék róluk: m ert egy
em ber nem válhat a képzetem m é, következésképp, ha tételünk
igaz volna, nem v álhatna vizsgálódásom tárgyává sem. És
ezzel kihúznánk m in den olyan gondolatm enet alól a talajt,
am ely közben feltételeztem , hogy valam i ugyanúgy tárgy lehet
valaki m ás szám ára, m int az én szám om ra; m ert m ég ha így is
lenne, nem tudnék róla. K éptelen volnék m egkülönböztetni
azt, am inek én vagyok a hordozója, attól, amit nem én hordo­
zok. H a úgy ítélnék, hogy valam i nem az én képzetem , ezzel

5 A tárgyakat látjuk, a képzeteket birtokoljuk, a gondolatokat elgondoljuk

vagy megragadjuk. Amikor valaki megragad vagy elgondol egy gondolatot,
akkor nem alkotja azt, mert a gondolat már előzőleg is létezett, hanem csupán
bizonyos, a tárgyak látásától és a képzetek birtoklásától különböző kapcsolatba
lép vele.

207
gondolkodásom tárgyává és így képzetem m é tenném . Létezik
e felfogás mellett a zöld rét? Lehetséges, hogy igen, de akkor
sem látható számom ra. U gyanis, ha egy rét nem az én képze­
tem , akkor tételünk szerint nem lehet szem lélődésem tárgya.
H a azonban a képzetem , akkor nem látható; hiszen a képzetek
nem láthatók. Lehet ugyan, hogy képzetem van egy zöld rétről;
d e m aga a képzet nem zöld; m ivel zöld képzetek nem léteznek.
Létezik e nézet szerint 100 kilós ágyúgolyó? Lehetséges; de
sem m it nem tudhatok róla. H a egy ágyúgolyó nem az én
képzetem , akkor a tétel szerint nem lehet szem lélődésem , gon­
dolkodásom tárgya. H a viszont egy ágyúgolyó az én képzetem ,
akkor nincsen súlya. Lehet képzetem egy súlyos lövedékről. Ez
tartalm azhatja részképzetként a lövedék súlyosságát. Ez a rész­
képzet azonban éppoly kevéssé tulajdonsága a teljes képzet­
nek, m in t ahogyan N ém etország nem tulajdonsága Európának.
Következésképp:
Vagy ham is az a tétel, hogy vizsgálódásom tárgya csak az én
képzetem lehet; vagy pedig összes tudásom és ism eretem kép­
zeteim birodalm ára, tu d ato m színpadára korlátozódik. Az
u tó b b i esetben csak belső világom ról van tudom ásom , és sem­
m it sem tudok m ás em berekről.
C sodálatra méltó, hogyan csapnak át egym ásba ilyen m eg­
fontolások közben az ellentétek. N ézzük pl. az érzékek fizioló­
giáját. A tudós term észetkutató, ahogy ez hozzá illik, eleinte a
legtávolabb áll attól, hogy a saját képzeteinek tartsa azokat a
dolgokat, amelyeket m eggyőződése szerint lát és tapint. Épp
ellenkezőleg, úgy gondolja, hogy az érzéki benyom ások a leg­
hitelesebb bizonyságai azon tárgyaknak, am elyek az ő érzé­
seitől, elképzeléseitől, gondolkodásától függetlenül léteznek,
am elyekhez nincs szükség az ő tudatára. Az idegszálakat, az
idegsejteket olyannyira kevéssé tartja tudata tartalm ának, hogy
inkább hajlamos, m egfordítva, a saját tu d atát az idegszálaktól
és idegsejtektől függőnek tekinteni. M egállapítja, hogy a fény­
su g arak , a szem lencsében m egtörve, a látóidegek végződései­
h ez jutnak, és ott változást okoznak, ingerületet keltenek. Az
idegszálak ebből valam it továbbvezetnek az idegsejtekhez. Ez­
u tá n valószínűleg az idegrendszer további folyam atai követ­
keznek, színérzetek keletkeznek, és ezek kapcsolódnak össze
azzá, am it egy fa képzetének nevezhetünk. A fa és képzetem
közé fizikai, kémiai, fiziológiai folyam atok furakodnak. De a

208
tudatom m al, úgy látszik, csak idegrendszerem folyam atai kap­
csolódnak össze közvetlenül; és a fa m inden nézőjének sajátos
folyam atok játszó d n ak le az idegrendszerében. Lehetséges,
hogy a fénysugarak, mielőtt a szem em be kerültek, visszave­
rődtek egy tükörről, és úgy terjednek tovább, m intha a tükör
m ögötti helyről in d u ln án ak ki. E kkor a látóidegekre gyakorolt
hatás, és m inden, am i erre következik, éppúgy játszódik le,
m intha a fénysugarak egy, a tükör m ö g ö tt levő fáról indultak
volna ki, és törés n élkül terjedtek v o ln a tovább a szem ig. így
végül létrejön egy o ly an fának a k ép zete, amely valójában nem
is létezik. A fény elhajlása következtében is létrejöhet olyan
képzet a szem és az idegrendszer közvetítésével, am i sem m i­
nek sem felel meg, ső t a látóidegek ingerléséhez m ég arra sincs
szükség, hogy egyáltalán fényt lássu n k . H a m ellettünk lecsap
a villám , lángokat vélünk látni, n o h a m agát a villám ot nem
láthatjuk. A látóidegeket ilyenkor elektrom os áram ok ingerük,
am elyek testünkben a villámcsapás következtében keletkez­
nek. H a a látóideg ezáltal éppügy ingerlődik, m int ahogy a
lángokból k ü n d u ló fénysugarak ingerelnék, akkor lángokat
vélünk látni. Itt a látóidegek ingerlése a lényeg; hogy hogyan
jön ez létre, az közöm bös.
Továbbm ehetünk m ég egy lépéssel. A látóidegeknek ez az
ingerlése voltaképpen nem közvetlenül adott, hanem csupán
föltevés. Úgy gondoljuk, hogy v alam i tőlünk független dolog
ingerel egy ideget, és ez okozza az érzék i benyom ást; d e szigo­
rúan véve csak a fo lyam at vége, a tu d a tu n k b a érkezés az, am it
tapasztalunk. N em lehetséges-e vajon, hogy az az érzet, az az
érzéki benyom ás, a m it az idegek ingerlésére vezetünk vissza,
m ás okból is szárm azhat, éppúgy, m in t ahogy ugyanaz az idegi
inger különböző m ó dokon keletkezhet? Ha az előbbit tu d a ­
tunkba jutó k épzetnek nevezzük is, a m it tapasztalunk, az tulaj­
donképpen csak a képzet, nem a k é p z e t oka. És ha a kutató
távol akar tartani m agától m indent, am i csak puszta feltevés,
akkor csak a képzetek m aradnak szám ára; m inden feloldódik
a képzetekben, m ég az idegszálak és idegsejtek is, am elyekből
a k utató kiindult. íg y végül is saját építm ényének alapjait ássa
alá. M inden képzet? M indennek szü k ség e van hordozóra, aki
nélkül nem létezhet? Saját m agam at a képzeteim hordozójának
tekintem ; de nem vagyok-e vajon m a g a m is képzet? Ú gy tűnik
nekem , m intha egy nyugágyban fek ü d n ék , m intha látnék egy

209
 p ár kifényesített cipőorrot, egy nadrág elülső oldalát, egy mel­
lényt, gom bokat, egy kabát részeit, a kabátujjakat, két kezet,
n éh án y szálat egy szakállból, elm osódott körvonalakat egy
orrból. E zeknek a látványoknak az összessége, ez az összképzet
volnék én m agam ? O lyan érzésem is van, m intha ott egy széket
látnék. Ez egy képzet. Voltaképpen egyáltalán nem különböz­
tetem m eg m agam at lényegesen tőle; hiszen nem vagyok-e
m agam is érzéki benyom ások egy összessége, azaz képzet? De
akkor h o l van ezeknek a képzeteknek a hordozója? Mi jogon
em elek ki egyet ezen képzetek közül, és teszem m eg a többi
hordozójává? És ez m iért ép pen az a képzet, am elyet én énnek
szoktam nevezni? N em választhatnám éppennyi joggal azt
h o rd ozónak, am elyet kísértésben lennék széknek nevezni? De
m iért szükséges egyáltalán hordozó a képzetekhez? Egy ilyen
h o rd o zó a csupán hordozott képzetektől lényegesen különbö­
ző, önálló, idegen hordozóra nem szoruló valam i lenne. Ha
m in d en képzet, akkor a képzeteknek nincs hordozójuk. És itt
ism ét tapasztaljuk az átcsapást az ellenkezőjébe. H a a képze­
teknek nincs hordozójuk, ú g y képzetek nem léteznek; mivel a
"képzeteknek szükségük v an olyan hordozóra, aki nélkül nem
létezhetnek. H a nincs uralkodó, nincsenek alattvalók sem. Ha
nincs többé hordozó, akkor eltűnik az érzeteknek az az önállót-
lansága, amelyet, az érzővel szembeállítva, elism erni kénysze­
rültem . Tehát am iket képzeteknek neveztem , azok önálló tár­
gyak. M inden alap hiányzik ahhoz, hogy külön helyzetet biz-
Tosítsak annak a tárgynak, am elyet énnek nevezek.
D e lehetséges-e ez? Lehetséges-e tapasztalat tapasztaló nél­
kül? M ivé válna ez az egész színjáték néző nélkül? Létezhet-e
fájdalom anélkül, hogy lenne valaki, akinek fáj? A fájdalomhoz
szükségszerűen hozzátartozik, hogy érzik, ha p ed ig érzik, eb­
ből adódik, hogy van, aki érzi. De akkor van valam i, ami nem
az én képzetem , és mégis vizsgálódásom tárgya, éspedig én
m ag am ilyen vagyok. Vagy lehetséges az, hogy része vagyok
tu d a to m tartalm ának, egyéb részek, m ondjuk a H old képzete
m ellett? Erről van-e szó, am ikor úgy ítélem, hogy a Holdat
vizsgálom ? Akkor az em lített első résznek lenne tudata, és
en n ek a tu d atn ak egy része újból én lennék. És így tovább. De
elképzelhetetlen, hogy a végtelenségig saját m agam ba legyek
beskatulyázva; m ert akkor nem egy énem lenne, hanem végte­
len sok. N em vagyok a saját képzetem , és ha valam it megálla-

210
 pítok m agam ról, pl. azt, hogy pillanatnyilag sem m i fájdalm at
nem érzek, akkor ez az ítélet olyan tárgyra - nevezetesen énrám
- vonatkozik, am i n em a tudatom tartalm a, nem a képzetem .
Tehat'az7ám iről kijelentek valamit, n e m szükségképpen az én
k épzetem. A következő ellenvetés lehetséges: ha azt gondolom ,
hogy pillanatnyilag sem m i fájdalm at nem érzek, nem felel-e
m eg tudatom ban valam i az „én" szónak? De, ez lehetséges. Az
„én" szó képzetével összekapcsolódhat a tu datom ban egy bi­
zonyos képzet. De akkor az egy kép zet a többi képzet mellett,
én pedig éppúgy hordozója vagyok, m in t többi képzetem nek.
Van képzetem m agam ról, de én n em vagyok azonos ezzel a
képzettel. Éle^ különbséget kell tenni aközött, am i a tudatom
tartalm a, ami a képzetem , és aközött, am i a gondolkodásom
tárgya. Tehát ham is az a tétel, m iszerint csak az lehet vizsgáló-
‘HasöTTTTgondolkodásom tárgya, am i tu d ato m tartalm ához tar­
tozik.
Ezzel szabaddá v ált az út ahhoz, hogy m ás em bereket is
elism erhessek képzetek önálló hordozójának. Van róluk képze­
tem; de azt nem cserélem össze az em berekkel. És h a valam it
kijelentek a fivérem ről, akkor nem a fivérem ről alkotott képze­
tem ről jelentek ki valam it.
H a egy betegnek fájdalm a van, hordozója ennek a fájdalom ­
nak; de az őt kezelő orvos, aki a fájdalom okát kutatja, nem
hordozója annak. N em hiszi azt, hogy enyhítheti a beteg fájdal­
m át azzal, ha saját m ag át érzésteleníti. Az orvos agyában a
beteg fájdalm ának m egfelelhet egy képzet, de az nem a fájda­
lom , és nem az, am inek a m egszüntetésén az orvos fáradozik.
Az orvos konzultálhat egy másik orvossal. Ez esetben m eg kell
különböztetni először a fájdalmat, am elynek a beteg a hordo­
zója, m ásodszor az első orvos képzetét erről a fájdalom ról,
harm adszor a m ásodik orvos képzetét a fájdalom ról. A z utóbbi
képzet hozzátartozik u g y an a m ásodik orvos tu d atán a k tartal­
m ához, de nem tárgya m egfontolásainak, bár lehet a m egfon­
tolás segédeszköze, m int ahogy egy rajz is lehet ilyen segédesz­
köz. M indkét orvos gondolkodásának közös tárgya a beteg
fájdalm a, am inek egyikük sem hordozója. Ebből látható, hogy
az em berek gondolkodásának közös tárgya nem csak dolog
lehet, hanem olyan k épzet is, ami nem az ő képzetük.
így válik szerintem érthetővé a dolog. I la az em ber nem
tu d n a elgondolni és gondolkodása tárgyává tenniol-yamdolgot,

211
 am inek nem ő a hordozója, akkor belső világa u g y an lehetne,
de nem létezne szám ára külvilág. De nem lehetséges, hogy az
utóbbi tévedésen nyugszik? M eggyőződésem , hogy annak a
képzetnek, am elyet a „fivérem " szóhoz kapcsolok, megfelel
valam i, am i nem az én képzetem , és am iről állíthatok valamit.
De n em tévedhetek-e ebben? Ilyen tévedések előfordulnak. Ez
esetben szándékunk ellenére a költészet területére tévedünk.
Valóban! A zzal a lépéssel, am ellyel m eghódítom m agam szá­
m ára a külvilágot, kiteszem m agam at a tévedés veszélyének is.
És itt egy újabb különbségbe ütközöm , am ely belső világom és
a külvilág között fennáll. Az, hogy benyom ásom szerint zöldet
látok, nem lehet szám om ra kétséges; de hogy hársfalevelet
látok-e, az nem olyan biztos. A széles körben elterjedt nézetek­
kel szem ben tehát a belső világ tekintetében bizonyosságot
nyerhetünk, míg a külvilágba tett kirándulásaink alkalm ával
sosem szabadulhatunk m eg teljesen a kételyektől. Ennek elle­
nére sok esetben az utóbbi területen is oly kevéssé különbözik
a valószínűség a bizonyosságtól, hogy vehetjük m agunknak a
bátorságot a külvilágról való ítéléshez. És m ernünk is kell ezt,
a tévedés veszélyének ellenére, ha nem akarjuk sokkal nagyobb
veszélyeknek kitenni m agunkat.
A z utó b b i vizsgálódások eredm ényeképpen a következőket
állítom: N em m inden képzet, am i m egism erésem tárgya lehet.
JÉn m agam , m int^képzetek h ordozója, nem vagyok magárrTis
„képzet. Sem m i sem áll h át útjában annak, hogyTnäs em bereket
is, m ag am h o z hasonlóan, képzetek hordozójaként ism erjek el.
És ha egyszer adott ez a lehetőség, a valószínűség igen nagy,
olyannyira, hogy felfogásom szerint nem is különbözik a bizo­
nyosságtól. Létezne különben történettudom ány? N em volna
különben tárgytalan m inden erkölcstan, m inden jog? M i m a­
rad n a a vallásból? A term észettudom ányokat sem lehetne m ás­
nak értékelni, m int kitalálásnak, hasonlóan az asztrológiához
és az alkím iához. Tehát lényegében sem m it nem vesztenek
érvényükből azok a m eggondolások, am elyeket arra a feltevés­
re építettem , hogy léteznek rajtam kívül em berek, akik vizsgá­
latuk tárgyává tehetik u gyanazon tárgyakat, am elyeket én.
N em m inden képzet. Ezért elism erhetem, hogy a gondolatok
tőlem függetlenül léteznek, és m ás em berek is ép p ú g y m egra­
gadhatják őket, m int én. Elism erhetem olyan tu d o m án y létezé­
sét, am elyet sokan kutathatnak. N em vagyunk hordozói gon­

212
 dolatainknak olyan értelem ben, ahogyan képzeteinknek hor­
dozói vagyunk. N em bírjuk a gondolatot, m int az érzéki benyo­
m á s o d é nem is látjuk, m int a csillagokat. Ezért tanácsos, hogy
e célra külön kifejezést válasszunk, és ilyenként kínálkozik a
„m egragadás". A gondolatok m egragadásának6 sajátos lelki
képesség felel m eg, a gondolkodóerő. A -gondolkodás során
nem alkotjuk, h anem m egragadjuk a gondolatokat. Ugyanis
ajn itg o n d o latn ak neveztem , a legszorosabb összefüggésben áll
^ .ig azság g al. A m it igaznak ism erek el, arról úgy ítélem , hogy
igazsága teljesen független attól, hogy elismerem azt, független
attól is, hogy gondolok-e rá. Egy gondolat igazságához nem
tartozik hozzá, hogy valaki elgondolja. „Tényeket! Tényeket!
Tényeket!" - sürget a term észetkutató, ha a tu d o m án y biztos
m egalapozásának szükségességére akarja felhívni a figyelm et.
De mi a tény? A tény olyan gondolat, am ely igaz. De a term é­
szetkutató biztosan nem fog a tudom ány szilárd alapjának
elism erni olyasm it, am i az em berek változó tudatállapotától
függ. A tu d o m án y feladata^ az igaz gondolatok m egragadásá-
b an ^ n e m -p e d ig azok m egalkotásában áll. A csillagász egy
m atem atikai igazság alkalm azásával rég lezajlott esem ényeket
kutathat, am elyek akkor játszódtak le, am ikor legalábbis a
földön m ég senki sem ism erte föl azt az igazságot. Teheti, m ert
a gondolat igazsága időtlen. Tehát az az igazság nem a fölfede­
zésekor keletkezett.
N em m in d en képzet. K ülönben a pszichológia m ag áb an fog­
lalna m inden tu d o m ányt, vagy legalábbis m inden tud o m án y
legfőbb bírája lenne. K ülönben a pszichológia u ra lk o d n a a
logika és a m atem atika felett is. Á m a m atem atika végletes
félreism erése lenne, ha a pszichológia alá rendelnénk. Sem a
logikának, sem a m atem atikának nem feladata, hogy a lelket
kutassa, vagy olyan tudattartalm akat, am elyeknek az egyes
em ber a hordozója. Talán inkább azt lehet feladatukul állítani,
hogy a szellem et kutassák, a szellemet, nem pedig az egyes
szellemeket.

6A „megragadás" kifejezés éppúgy képletes, mint a „tudattartalom". A

nyelv lényege nem engedi másképpen. Amit a kezemben tartok, azt tekinthe­
tem a kezem tartalmának, de egészen más értelemben tartalma kezemnek, és
sokkal idegenebb tőle, mint a kezemet alkotó csontok és izmok és az őket
összetartó erők.

213
 A gondolatok m egragadása előfeltételez egy m egragadok
qgy gondolkodót. Ez utóbbi akkor hordozója a gondolkodás­
nak, de nem a gondolatnak. H ab ár a gondolat n e m tartozik
h ozzá a gondolkodó tud atán ak tartalm ához, a tu d a tb a n mégis
irányulnia kell valam inek a gondolatra. Ezt a z o n b a n n em sza­
b a d a gondolattal m agával összecserélni. Az A lgol csillag is
különbözik attól a képzettől, am elyet valaki róla alkotott.
A gondolat nem tartozik sem belső világom hoz, m int a kép­
zetek, sem a külvilághoz, az érzékileg észlelhető dolgok vilá­
gához.
Ezt az eredm ényt, bárm ilyen kényszerítőén a d ó d ik is az
eddigiekből, talán nem fogják ellenállás nélkül elfogadni. Gon­
dolom , sokan lehetetlennek tartják, hogy valam iről, am i nem
tartozik belső világukhoz, m ásk ép p is tudom ást szerezhesse­
nek, m int érzéki észlelés útján. Valóban, ami nem tarto zik belső
világunkhoz, arra nézve sokan a legbiztosabb, ső t az egyetlen
ism eretforrásként az érzéki észlelést ism erik el. D e m ilyen ala­
pon? Hiszen az érzéki észleléshez szükségképpen hozzátarto­
zik alkotórészként az érzéki benyom ás, ez pedig a belső világ
része. Két em ber érzéki benyom ása semmi esetre sem lehet
ugyanaz, még ha hasonlók lehetnek is. Ezek m ag u k b an nem
nyitják m eg szám unkra a külvilágot. Talán van olyan lény is,
akinek csak érzéki benyom ásai vannak, anélkül h o g y tárgyakat
látn a vagy tapintana. A látásbenyom ás bírása m ég nem valam i­
nek a látása. H onnan van, hogy azt a fát éppen o tt látom , ahol
látom? Ennek nyilván látás útján szerzett benyom ás az alapja,
éspedig látásom nak az a sajátsága, hogy két szem m el látok.
M indkét recehártyán - fizikai értelem ben véve - külön kép
keletkezik. M ásvalaki u g y an azo n a helyen látja a fát. Őneki is
m indkét recehártyáján keletkezik a kép, de ezek különböznek
az enyéimtől. Föl kell tételeznünk, hogy ezek a k ép ek a recehár­
tyákon m eghatározzák benyom ásainkat. Ezek szerin t látás ú t­
ján nyert benyom ásaink nem csak hogy nem ugyanazok, ha­
nem észrevehetően különbözőek. És mégis ug y an ab b an a kül­
világban mozgunk. A látásbenyom ások bírása szükséges ugyan
a dolgok látásához, de nem elegendő. Ami m ég hiányzik, az
nem érzéki. És éppen ez az, am inek révén a külvilág feltárul
szám unkra; m ert e nélkül a nem érzéki nélkül m in d en k i bezár­
va m aradna a saját belső világába. Mivel a dö n tő ép pen a nem
érzéki, azért valam ely nem érzéki ott is kivezethet belső vilá­

214
 gunkból, ahol érzéki benyom ások egyáltalán nem hatnak, és
lehetővé teheti a gondolatok m egragadását.-Belső világunkon
kívül m eg kell k ü lö n b öztetnünk az érzékileg észlelhető dolgok
.külvilágát és azon dolgok birodalm át, am elyek az érzékekkel
tierri .észlelhetőek. M indkét birodalom felism eréséhez szüksé­
günk van valam ire, am i nem érzéki; de am ikor érzékileg észle­
lünk tárgyakat, ezenkívül m ég érzéki benyom ásokra is szüksé­
günk van, és ezek teljesen a belső világhoz tartoznak. Am iben
eltér tehát az a m ód, ahogyan egy gondolat, illetve egy tárgy
adott szám unkra, ez a különbség olyasvalam inek tulajdonítha­
tó, am i nem tartozik egyik birodalom hoz sem , hanem belső
világunk része. Ezért ezt a különbséget nem találom olyan
nagynak, am i lehetetlenné tenné, hogy a belső világunkhoz
nem tartozó gondolatok ad o ttak legyenek szám unkra.
A gondolat persze nem olyasvalam i, am it valósnak szokás
nevezni. A valós világa olyan világ, am elyben egyik dolog hat
a m ásikra, változtat, m aga is ellenhatást szenved, és ezáltal
változik. M indez időbeli történés. N ehezen ism erjük el valós­
nak azt, am i id ő tlen és változhatatlan. Változhat-e a gondolat,
avagy időtlen? A z a gondolat, am it a-Pitagorasz-tételben m on­
d u n k ki, m inden bizonnyal időtlen, örök, változhatatlan. De
nm csenek-e olyan gondolatok, am elyek m a igazak, fél év m úl­
va viszont ham isak lesznek? Pl. az a gondolat, hogy ott annak
a fának zöld lom bja van, fél év m úlva bizonyára ham is lesz.
N em ; m ert nem ugy anaz a gon d o lat lesz. Az „ott annak a fának
zöld lombja van" szósor önm agában nem elég a kifejezéséhez,
hiszen a beszéd ideje is hozzátartozik. Az ezzel ad o tt időm eg­
határozás nélkül nem fejeztünk ki teljes gondolatot, azaz egy­
általán sem m ilyen gondolatot sem . Csak az időm eghatározás­
sal kiegészített és m inden tekintetben teljes m o n d at fejez ki
gondolatot. U tóbbi azonban, am ennyiben igaz, nem csak m a
vagy holnap, hanem időtlenül igaz. Tehát egy m o n d at igazsá­
gának állítása jelen időben nem a beszélő jelenére utal, hanem
- ha elfogadjuk ezt a kifejezést - , az időtlenség ideje.- H a az
„igaz" szó elkerülése céljából csak a kijelentő m ondat form áját
használjuk, m eg kell különböztetnünk két dolgot: a gondolat
kifejezését és az állítását. Az időm eghatározás, am elyet a m on­
d at esetleg tartalm az, csak a gondolat kifejezéséhez tartozik
hozzá, az igazság azonban, am elynek elism erését a-kijelentő
m ondat form ája h o rdozza m agában, időtlen. U gyanaz a szósor

215
m ás jelentést vehet föl a n y elv időbeli változása következtében,
s így m ás gondolatot fog kifejezni; de a változás a nyelvet illeti.
És mégis! Milyen értéke leh et szám unkra az örökre változha-
tatlannak, ha nem hathat rá sem m i, sem pedig ránk nem lehet
hatással? Am i teljesen és m in d en tekintetben hatás nélküli, az
egyáltalán nem valóságos, és nem létezik szám unkra. M ég az
időtlennek is össze kell fonódnia valahogy az időbeliséggel,
am ennyiben valami szám u n k ra létező. Mi volna szám om ra egy
gondolat, ha sohasem tu d n á m m egragadni? De azáltal, hogy
m egragadok egy gondolatot, kapcsolatba lépek vele, az pedig
velem . Lehetséges, hogy a z t a gondolatot, am it m a elgondolok,
teg n ap n em gondoltam el. Ez m indenesetre m eg szü n te ti a
gon- d o lat szigorú időtlenségét. De hajlam osak v ag y u n k kü­
lönbséget tenni lényeges és lényegtelen tulajdonságok között,
és időtlennek tekinteni v alam it, ha azok a változások, am elye­
ket elszenvedhet, csak a lényegtelen tulajdonságait érintik. Egy
gondolat olyan tulajdonságát pedig, am i abban áll vagy abból
következik, hogy valaki m egragadja, lényegtelennek tekint­
hetjük.
H ogyan hat egy gondolat? Azáltal, hogy valaki m egragadja,
és ig aznak tartja. Ez olyan folyam at, am i egy gondolkodó belső
világában játszódik le, és további következm ényekkel járhat
erre a belső világra nézve, befolyásolhatja a szándékok terüle­
tét, és így a külvilág szám ára is észlelhetővé válhat. H a pl.
m egragadom azt a gondolatot, amelyet a Pitagorasz-tételben
m o n d u n k ki, ennek az leh et a következm énye, hogy igaznak
ism erem el, továbbá az is, hogy alkalm azom töm egek gyorsítá­
sára vonatkozó elhatározásom kialakításakor. Tetteinket így
készíti elő rendszerint a gondolkodás és az ítélés. És így gyako­
rolhatnak közvetett h atást a gondolatok a fizikai töm egek m oz­
gására. Emberek egym ásra gyakorolt hatását többnyire gondo­
latok közvetítik. Valaki k özöl egy gondolatot. H ogyan történik
ez? A z illető változásokat okoz a közös külvilágban, am elyeket
a m ásik észlelhet, s ennek következtében m egragadhat és igaz­
nak ism erhet el egy gondolatot. M egtörténhettek-e volna a
világtörténelem nagy esem ényei m ásképp, m int gondolatok
közlése révén? Mégis hajlam osak vagyunk arra, hogy a gondo­
latokat ne tekintsük valósnak, m ert a folyam atok közben nem
tevékenyek: m inden;-a m itie n n i kell - a gondolkodás, az ítélés,
a kim ondás, a m egértés -, az em ber dolga. M ennyire más

216
folyam at egy kalapács átnyújtása, m int egy gondolat közlése!
A kalapács átkerül valakinek a kezéből a m ásikéba, megfogják,
ezáltal nyom ást szenved, következésképp sűrűsége, részeinek
elhelyezkedése kissé m egváltozik. A gondolattal m indebből
sem m i sem történik meg. A gondolat a közlés során nem kerül
el a közlő birtokából; m ivel alapjában véve az em ber nem is
birtokolja. A m ikor a gondolatot m egragadja valaki, az először
csak a m egragadó belső világában okoz változásokat; a g ondo­
lat m aga azonban, lényegét tekintve, ettől érintetlen m arad, az
elszenvedett változások csak lényegtelen tulajdonságait érin­
tik. Itt hiányzik az, am it a term észeti esem ényekben m indig
felism erhetünk: a kölcsönhatás. N em igaz az, hogy a gondola­
tok egyáltalán n em valósak, de valós voltuk egészen m ás jelle­
gű, m int a tárgya ké._Ha tásu ka t a gondolkodó tevékenysége
váltja ki. amely nélkül, legalábbis úgy tűnik, h atástalanok len­
nének. És m égsem a gondolkodó alkotja őket, hanem olyanok­
nak kell vennie, am ilyenek. Igazak lehetnek anélkül, hogy b ár­
m ely g o n d o lk o d ó m eg ra g ad n á őket, és ak k o r sem teljesen
hatástalanok, legalábbis annyiban nem, hogy lehetséges m eg­
ragadásuk és hatásossá tételük.

217
 VIII
LOGIKAI VIZSGÁLÓDÁSOK
Második rész: A tagadás
(1918)

Az eld ö ntendő kérdés m in d ig felszólítást tartalm az arra, hogy

valam ely gondolatot vagy ism erjünk el m int igazat, vagy ves­
sünk el m in t hamisat. A hhoz, hogy ennek a felszólításnak
m egfelelően eleget lehessen tenni, meg kell követelni, hogy a
kérdés szavaiból kétséget kizáróan felism erhető legyen a szó­
ban forgó gondolat, továbbá hogy ez a gondolat ne a költészet­
hez tartozzék. A következőkben m indig fölteszem , hogy ezek
a kikötések teljesülnek. A válasz, amit egy kérdésre1 adunk,
m indig valam ilyen állítás, am ely egy ítélet alapját képezi, éspe­
dig akár h a igennel, akár h a nem m el válaszolunk.
Itt azonban fölbukkan egy kétely. Ha a gondolat léte annyi,
m int igaz volta, akkor a „ham is gondolat" éppúgy ellentm on­
dásos kifejezés, m int a „nem létező gondolat": ez esetben „az a
gondolat, hogy három nagyobb, m int öt", üres kifejezés, és így
a tud o m án y b an egyáltalán nem használható, legföljebb idéző­
jelek között. Nem m ondhatjuk: „hamis az, hogy három na­
gyobb, m int öt", m ert a nyelvtani alany üres.
De azt m égiscsak m eg lehet kérdezni, hogy valam i igaz-e. A
kérdésben m eg kell különböztetnünk az ítélésre való felszólí­
tást attól a különös tartalom tól, amelyről ítélnünk kell. A követ­
kezőkben ezt a különös tartalm at egyszerűen a kérdés tartal­
m ának vagy a m egfelelő kérdő m ondat jelentésének fogom
nevezni. H a egy g o n d o lat léte annyi, m in t igaz volta, van-e a

„N agyobb-e három ötnél?"

1Ha „kérdés"-t írok, itt és a következőkben mindig eldöntendő kérdésre

gondolok.

218
kérdő m o n d atn ak jelentése? A kérdés tartalm a ez esetben nem
lehet gondolat, és arra kell hajlanunk, hogy a kérdő m ondatnak
egyáltalán nin cs jelentése. De ez csak azért v an így, m ert rögtön
felismertük a ham isságot. Van-e jelentése a

kérdő m ondatnak? Ha valaki kideríti, hogy a válasz igenlő,

akkor a kérdő m ondatot jelentéssel bírónak fogadhatja el, m ert
egy gondolat a jelentése. De m i a helyzet, h a a válasz tagadó?
Föltevésünk szerin t ekkor a jelentés nem lehet gondolat. De
valam ilyen jelentésének mégis kell lennie, ha a kérdő m ondat
egyáltalán k érd ést tartalmaz. H iszen valam it kérdezünk vele,
és választ v á ru n k rá. így tehát a választól függ, hogy elfoga­
dunk-e a kérd és tartalm aként egy gondolatot. De a kérdő m on­
d at jelentésének m ár a m egválaszolás előtt felfoghatónak kell
lennie, m ert k ü lö n b en a m egválaszolás egyáltalán nem volna
lehetséges. T eh á t az, ami a k érdés m egválaszolása előtt felfog­
ható mint a k é rd ő m ondat jelentése - és valójában csak ezt lehet
a kérdő m o n d at jelentésének n evezni -, nem lehet gondolat, ha
egy gondolat léte annyi, m int igaz volta. De nem igazság-e az,
hogy a N ap nagyobb, mint a H old? És egy igazság léte nem
annyi-e, m int ig az volta? Elism erhetünk-e hát a

„N agyobb-e a N ap , m in t a H old?"

kérdő m ondat jelentéseként egy igazságot, egy gondolatot,

am elynek létezése annyi, m int igaz volta? Nem! Egy kérdő
m ondat jelentéséhez nem tartozhat hozzá igaz volta. Ez ellent­
m ondana a k érd és lényegének. A kérdés tartalm a az, am it m eg
kell ítélnünk. E zért a kérdés tartalm ához nem tartozhat hozzá
az igazsága. H a felteszem azt a kérdést, hogy nagyobb-e a N ap,
m in t a Hold, ezzel elismerem, h o g y a

„N agyobb-e a N ap, m in t a H old?"

kérdő m ondatnak van jelentése. H a ez a jelentés egy gondolat

volna, am elynek léte annyi, m in t igaz volta, akkor egyúttal
elism erném en n ek a jelentésnek az igaz voltát is. így a jelentés

2 19
felfogása egyúttal m ár ítélés, a kérdés kim ondása egyúttal állí­
tás, azaz a kérdés m egválaszolása lenne. De a kérdő m ondat
nem állíthatja a jelentéséről sem azt, hogy igaz, sem azt, hogy
ham is. Ezért a kérdő m ondat jelentése nem lehet olyasvalami,
am inek léte annyi, m int igaz volta. A kérdés lényege m egköve­
teli, hogy a jelentés felfogását elválasszuk az ítéléstől. És m ivel
egy kérd ő m ondat jelentése m indig benne rejlik abban a kije­
lentő m ondatban is, am ellyel választ adunk a kérdésre, ezt a
szétválasztást a kijelentő m o n d atb an is végre kell hajtanunk,
így ju tu n k oda, hogy m it értü n k a „gondolat" szón. M inden­
képp szükséges valam ilyen rövid m egnevezés arra, am i egy
kérdő m o n d at jelentése lehet. Én ezt gondolatnak nevezem .
Ilyen szóhasználat m ellett nem m inden gondolat igaz. Egy
gondolat léte tehát nem annyi, m int igaz volta.

A 2. bekezdéstől mostanáig Frege a következő kérdést vizsgálta:

Tartható-e az a nézet, hogy egy gondolat léte annyi, mint igaz volta?
Ha igen, akkor az eldöntendő kérdés tartalma, a kérdő mondat jelen­
tése nem lehet gondolat. De a kérdő mondat jelentése (legalább rész­
ként) a válaszban is benne rejlik. Ez indokolja, hogy a kérdő mondat
jelentését (is) gondolatnak minősítse. így el kell ismernie, hogy nem
minden gondolat igaz. A föltett kérdésre tehát a válasz elutasító. - A
'gondolat7szó itt ugyanazon speciális fregei értelemben szerepel, mint
az első részben. Ha ott még nyitott kérdésnek tűnhetett, hogy a
„harmadik tartomány", a gondolatok világa csak az igaz gondolatokat
- a tényeket - foglalja-e magában, vagy pedig a hamisakat is, itt
egyértelművé válik, hogy e tartomány a hamis gondolatokat (az „anti-
tényeket") is magában foglalja. A mondat jelentésének objektíve létező
entitásként való elismerése így vezet e különös, platonista jellegű
konstrukcióhoz. (Vö. a [VII] tanulmányt, különösen a 195-196. oldalt.)

El kell ism ernünk, hogy van n ak ilyen értelem ben vett gondo­
latok, m ert a tudom ányos m unkában szükségünk van kérdé­
sekre; m ivel a kutatónak id őnként m eg kell elégednie a kérdés
föltevésével, amíg meg nem tudja válaszolni. A m ikor felteszi a
kérdést, m egragad egy gondolatot. Tehát így is m ondhatom : a
kutató n ak időnként m eg kell elégednie egy gondolat m egraga­
dásával. Ez m indenesetre m ár egy lépés a cél felé, ha m ég nem
is ítélés. Tehát létezniük kell gondolatoknak az általam m eg­
ad o tt értelemben. A tud o m án y b an m egvan a létjogosultságuk
az olyan gondolatoknak is, am elyek esetleg később ham isak-

220
nak bizonyulnak; nem szabad ezeket nem létezőkként kezelni.
G ondoljunk az indirekt bizonyításra. Itt az igazság felism erése
éppen úgy m egy végbe, hogy m eg rag ad u n k egy ham is gondo­
latot. A tan ár ezt m ondja: „Tegyük fel, hogy a nem egyenlő
b-vel." A kezdő rögtön ezt gondolja: „M icsoda értelmetlenség!
H iszen látom , hogy a egyenlő b-vel." Ö sszetéveszti a m ondat
értelm etlenségét a benne kifejeződő g o n d o lat ham isságával.
H am is gondolatból persze sem m ire n em lehet következtetni;
de a ham is gondolat része lehet eg y igaznak, am elyből m ár
lehet következtetéseket levonni. A z t a gondolatot, am elyet a
következő m o n d at tartalm az:

„H a a vád lo tt a cselekmény időpontjában Róm ában volt,

akkor nem követte el a gyilkosságot"2

igaznak tarthatja valaki, aki sem azt n e m tudja, hogy a vádlott

R óm ában volt-e a cselekmény időpontjában, sem azt, hogy
elkövette-e a gyilkosságot. Amikor az egész gondolatot igaz­
nak állítjuk, akkor a benne tartalm azott k ét részgondolat közül
sem a feltételt, sem a következm ényt n em m ondjuk ki állító
erővel.

A „ha p, akkor q" szerkezetű összetett m ondat - a mai logikai szóhasz­

nálat szerint - kondicionálist vagy feltételes állítást fejez ki, melynek p
az előtagja és (j az utótagja, föltéve hogy p és q önálló állítást kifejező
mondatok. A tradicionális logikában az 'előtag' helyett a 'feltétel', az
'utótag' helyett a 'következmény' kifejezéseket használták (némileg
összekeverve ezzel a feltételes állítás fogalmát a logikai következ­
ményrelációval). Itt Frege is e kifejezéseket (az eredetiben természete­
sen a német megfelelőiket) használja.

Ez esetben csak egyetlen ítéléssel, v isz o n t három gondolattal

van dolgunk, ti. az egésszel, a feltétellel és a következm énnyel.
H a a részm ondatok valam elyike értelm etlen lenne, ú g y értel­
m etlen lenne az egész is. Ebből felism erhető, m iben különbözik
az, hogy egy m o n d at értelmetlen, attól, h o g y ham is gondolatot

2 Itt fel kell tételeznünk, hogy a puszta szósor nem tartalmazza teljes egészé­
ben a gondolatot, hanem a gondolat teljessé tételéhez szükséges kiegészítést
azon körülményekből kell vennünk, amelyek között kimondták.

221
fejez ki. A feltételből és következm ényből álló m ondatokra
érvényes az a törvény, hogy az igazság m egsértése nélkül
következm énnyé tehetjük a feltétel ellenkezőjét, egyúttal felté­
tellé téve a következm ény ellenkezőjét. Az angolok ezt az át­
m enetet contrapositionnak nevezik.
E tö rv én y szerint a következő m ondatról:

„H a nagyobb, m int a/ i O21 , akkor nagyobb,

m int 1021",

áttérh etü n k erre:

f2lV00° nem nagyobb, mint 1021, akkor f2lY°°

„H a I — I I— I

nem nagyobb, m int YlO21

Ilyen átm enetekre pedig szükségünk van, m ert az indirekt

bizonyítások m ásképp nem volnának lehetségesek.

Az itt hivatkozott kontrapozíció törvény, tömören, a következő: Ha p és

q komplett állítások, és „non-p", illetve „non-q" jelöli p, illetve q
negációját, akkor a „ha p, akkor q" és „ha non-q, akkor non-p" összetett
állítások mindig megegyező igazságértékűek (vagy mindkettő igaz,
vagy mindkettő hamis).

H a teh át az első összetett gondolat feltétele - azaz hogy

21V00 I-----
— I nagyobb, m int ’v 1021 - igaz, akkor a m ásodik összetett

21Y
g ondolat következm énye - azaz hogy nem nagyobb,
20 J
m int \ / l0 21 - hamis. Tehát aki elismeri, hogy m egengedhető
volt áttérésünk a modus ponensről a modus tollensre, annak el kell
ism ernie létezőként egy ham is gondolatot is; hiszen különben
vagy csak a következm ény m aradna m eg a modus ponensből,
vagy csak a feltétel a modus tollensből, de m ég ezek közül is az
egyik, m int nemlétező, elesne.

2 22
Elutasítva a hamis gondolat létét, p hamissága esetén „ha p, akkor
í7"-ból csak q maradna meg, p igazsága esetén pedig az előbbivel
egyenértékű „ha non-q, akkor non-p"-ből csak „non-q" maradna meg;
de a két maradék (q és „non-íj") egyike is elesik, hiszen egyikük
garantáltan hamis. Modus ponens: következtetés p-ból és „ha p, akkor
q"-ból q-ra. Modus tollens: ugyanez, fölcserélve a második premisszát
a kontraponáltjával („ha non-q, akkor non-p"-vel).

E gy gondolat létezésén azt is érthetjük, hogy ugyanaz a g ondo­

lat különböző g o ndolkodók szám ára m egragadható. Ekkor egy
g ondolat nem létezése annyit jelentene, hogy a m on d ath o z több
gondolkodó m indegyike saját, külön jelentést kapcsolna, m ely
saját külön tu d atán a k tartalm a lenne, s így a m o n datnak nem
v o ln a közös, többek szám ára m egragadható jelentése. Vajon
ebben az értelem ben nem létező-e egy ham is gondolat? H a igen,
ú g y azok a kutatók, akik m egvitatták egym ás közt, hogy a
szarvasm arha-güm őkór átvihető-e az em berre, és végül is m eg­
egyeztek abban, h o g y ez az átvihetőség nem áll fönn, olyan
helyzetben lennének, m int azok, akik beszélgetésükben az „ez
a szivárvány" kifejezést használták, m ajd belátták, hogy ezek­
kel a szavakkal n em jelöltek sem m it, m ert m indegyikük olyan
jelenségre gondolt, am elynek ő m aga volt a hordozója. Az
em lített kutatók ú g y tűnnének föl, m in t akiket becsapott egy
h am is látszat, m ert az derülne ki, hogy az a föltevés, am ely
m ellett vitájuknak értelm e lett volna, nem teljesült; a m egtár­
g y alt kérdésnek n em lett volna olyan jelentése, am ely közös
szám ukra.

E bekezdésben Frege amellett érvel, hogy a hamis gondolatokat akkor

is létezőkként kell elfogadnunk, ha a gondolat létén a sokak számára
való felfoghatóságát értjük. Frege ebben és a megelőző tanulmányban
olyan álláspontot fejt ki, mely szerint a gondolatoknak - melyek az
igazság és a hamisság hordozói, s így a logika alapvető tárgyai -
platóni értelemben vett, azaz mindenfajta szubjektumtól független
objektivitása van. Kortársai között is eléggé elterjedt volt az a nézet,
hogy a logika tárgyai nem szubjektív, pszichikus természetűek, de
objektivitásuk pusztán interszubjektivitást jelent; emellett érvelt Frege
egyik mestere, Hermann Lotze, és ez volt a jellemző álláspont annak
az - újkantiánus irányzatú - folyóiratnak a körében is, ahol a Logikai
vizsgálódások megjelentek. Ezért tarthatta Frege szükségesnek felhívni
a figyelmet arra, hogy fenti érvelésének érvényessége nem függ az
említett nézetkülönbségtől. Az érvelés alább még folytatódik.

223
 Lehetséges tehát olyan kérdés, am elyre az igazságnak m eg­
felelően a válasz tagadó. Az ilyen kérdés tartalm a, szóhaszná­
latom szerint, egy gondolat. Lehetségesnek kell lennie, hogy
több hallgató egyazon kérdésnek ugyanazon jelentését fogja
fel, és azt ham isnak ism erje el. Az esküdtbíróság balga intéz­
m ény volna, ha nem lehetne feltételezni, hogy a feltett kérdést
m indegyik esk ü d t ugyanügy érti. Ezek szerint a kérdő m ondat
jelentése olyasvalam i, am i akkor is többek szám ára felfogható,
ha a kérdésre tagadó választ kell adni.
Mi következne m ég abból, ha egy gondolat igaz volta annyi­
ban állna, hogy többek szám ára m egragadható, ezzel szemben
egy olyan m ondatnak, am ely valam i ham isat fejez ki, nem
volna többek szám ára közös jelentése?
H a egy gondolat igaz, és olyan gondolatokból áll össze,
am elyek valam elyike ham is, az egész gondolat azonosan fel­
fogható volna u g y an többek szám ára, a ham is részgondolat
azonban nem . Ilyen eset előfordulhat.
Ti. olyan eset, amikor az igaz gondolat valamely része hamis, azaz
amikor egy igazságot kifejező összetett mondat valamely részmonda­
ta hamis állítást fejez ki. Példát nyomban mond Frege.

így pl. joggal állíthatja valaki egy esküdtszék előtt: „Ha a

vádlott a cselekm ény időpontjában R óm ában volt, akkor nem
követte el a gyilkosságot", m iközben ham is lehet az, hogy a
vádlott a cselekm ény időpontjában R óm ában volt. Ez esetben
az esküdtek ezt a m ondatot hallva: „H a a vádlott a cselekmény
időpontjában R óm ában volt, akkor nem követte el a gyilkossá­
got" - u g y an azt a gondolatot ragadhatnák m eg, habár a felté­
telm ondathoz m indegyikük saját, egyéni jelentést kapcsolna.
Lehetséges ez? Lehet az, hogy egy gondolatnak, am ely azonos­
ként áll szem ben m inden esküdttel, valam ely alkotórésze nem
közös szám ukra? H a az egész nem szorul hordozóra, egyik
része sem szorulhat rá.
Ezek szerint a ham is gondolat nem nem létező gondolat,
akkor sem, ha valam inek a létezésén azt értjük, hogy nem
szorul hordozóra. Olykor, ha nem is igaznak, d e nélkülözhetet­
lennek kell elism ernünk ham is gondolatokat; először m int a
kérdő m on d ato k jelentését, m ásodszor m int a feltételes gondo­
latkapcsolatok alkotórészét, harm adszor a tagadás esetében.
Lehetségesnek kell lennie, hogy tagadjak egy ham is gondola-

224
tot, de hogy erre képes legyek, szükségem van rá. A m i nincs,
azt nem tu d o m tagadni. És am inek szüksége van rá m m int
hordozójára, azt azzal, hogy tagadom , nem változtathatom át
olyanná, am inek nem vagyok hordozója, és am i többek szám á­
ra azonosként felfogható.
Talán egy g ondolat tagadását ú g y kellene felfognunk, m int a
gondolat alkotórészeire való felbontását? Az esküdtek a nekik
feltett kérdésben kifejezett gondolat állapotán sem m it nem
változtathatnak egy tagadó ítélettel. A gondolat igaz vagy ha­
mis, teljesen függetlenül attól, hogy ők helyesen ítélnek-e. És
akkor is gondolat, ha hamis. Ha az esküdtek ítélete u tá n nincs
jelen semmiféle gondolat, hanem csak gondolattörm elékek,
akkor ez az állapot állt fönn már m egelőzőleg is; a látszólagos
kérdéssel nem gondolatokat, hanem csak gondolattörm eléke­
ket terjesztettek eléjük; semmi olyannal nem volt dolguk, am it
m egítélhettek volna.
ítélésünkkel sem m it nem változtathatunk a gondolat állapo­
tán. C sak azt ism erhetjük el, ami van. Egy igaz g ondolatnak
sem m iben nem árth atu n k azzal, hogy ítélünk. A m ondatba,
am ely kifejezi, beiktathatunk egy „nem "-et, és így olyan m on­
datot kaphatunk, amely, mint kifejtettük, nem álgondolatot
tartalm az, hanem teljes létjogosultsággal szerepelhet feltétel­
ként vagy következm ényként egy hipotetikus m ondatkapcso­
latban. C sak nem szabad állítóerővel kim ondani, m ivel ham is.
Az első gondolatot azonban ez az eljárás teljesen érintetlenül
hagyja. U gyanúgy igaz m arad, m int előzetesen.
A rthatunk-e egy ham is gondolatnak azzal, hogy tagadjuk?
Ugyancsak nem; m ert a hamis gondolat m indig gon d o lat m a­
rad, és előfordulhat valam ely igaz g o n d o lat részeként. H a a

„3 nagyobb, m in t 5"

állító erő nélkül k im ondott m ondatba, m elynek jelentése ha­

mis, betoldunk egy „nem "-et, azt kapjuk, hogy

„3 nem nagyobb, m in t 5",

s ez egy állító erővel kim ondható m ondat. Itt sehol sem m i nem
vehető észre a gondolat valamiféle felbontásából, részeinek
elválasztásából.

225
 H ogyan lehetne tehát felbontani egy gondolatot? H ogyan
lehetne szétszakítani részeinek összefüggését? A gondolatok
világának m egvan a képm ása a m ondatok, kifejezések, szavak,
jelek világában. A gondolat felépítésének m egfelel a m ondat
felépítése szavakból, és itt a so rren d általában nem közöm bös.
A gondolat felbontása, szétrom bolása eszerint m in teg y megfe­
lelője lesz a szavak olyan szétszakításának, m in t am ikor egy
p ap írra írt m ondatot úgy v ág u n k szét, hogy a papírszeletek
m indegyikén egy gondolatrész kifejezése álljon. Ezek a szeletek
az tá n tetszés szerint összekeverhetők, vagy szétviheti őket a
szél. Az összefüggés felbom lott, az eredeti elrendezés többé
n em ism erhető fel. Ez történik, h a tagadunk egy gondolatot?
Nem! A gondolat, in effigie [képletesen], kétségkívül túlélné ezt
a kivégzését is. De csak a „nem " szót csúsztatjuk b e a szavak
egyébként változatlan sorrendjébe.
A magyarban néha a szórend is módosulást szenved. Pl. „A főnök bent
van" tagadása: „A főnök nincs bent."

A z eredeti szórend m ég felism erhető, az elrendezést nem sza­

b a d önkényesen m egváltoztatni. Ez vajon felbontás, szétvá­
lasztás? Ellenkezőleg! Az eredm ény szilárdan összekapcsolt
épület.
A duplex negatio affirmat [a kettős tagadás állít] törvény vizs­
gálatából különösen világosan felism erhető, hogy a tagadásnak
nincs elválasztó, felbontó hatása. Az

„A Schneekoppe m agasabb, m int a Brocken"

m ondatból indulok ki. Egy „nem " becsúsztatásával ezt kapom:

„A Schneekoppe nem m agasabb, m int a Brocken".

M indkét m ondatot állító erő nélkül kell kim ondanunk. Egy

m ásodik tagadás ezt a m ondatot eredm ényezné:

„N em igaz, hogy a Schneekoppe nem m agasabb,

m int a Brocken."

M ár tudjuk: az első tagadástól nem bom olhat föl a m ondat; de

tegyük föl m égis m ost az egyszer, hogy az első tagadás után

226
csak gondolattörm elékeink m aradtak. Ez esetben fel kellene
tételeznünk, hogy a m ásodik tag ad ás törm elékeinket újra egy­
bekapcsolja. A tagadás tehát oly an kardhoz hasonlítana, am ely
vissza is tudja forrasztani h ely ü k re a lem etszett tagokat. De
akkor a legnagyobb elővigyázatosság volna ajánlatos. A gon­
dolatrészek ugyanis az első tag ad ás következtében teljesen
elveszítették m in d en összefüggésüket és kapcsolatukat. Ezért
a tagadás gyógyító erejének vig y ázatlan alkalm azásával köny-
ny en a következő m ondatot kaphatnánk:

„A Brocken m agasabb, m in t a Schneekoppe."

A m i nem gondolat, az akkor sem lesz az, ha tagadjuk, m int

ahogy sem m i nem veszti el gondolat voltát attól, hogy tagadjuk.
H a egy m o n d at az állítm ányban tartalm azza a „nem " szót,
akkor is kifejezhet olyan gondolatot, am ely kérdés tartalm ává
tehető, és a kérdés, mint m in d en eldöntendő kérdés, nyitva
hagyja a dö n tést a válasz felől.
M ilyen tárgyak v álasztódhatnának el tehát a tagadás révén?
M ondatrészek nem ; gondolatrészek ugyancsak nem. A külvi­
lág dolgai? A zok keveset tö rő d n ek a m i tagadásunkkal. Képze­
tek a tagadó belső világában? D e h o n n an tudná az esküdt, hogy
ad o tt körülm ények között m ely képzeteit kell szétválasztania?
A kérdés, am it feltettek neki, n em jelöli ki egyiket sem. Kelthet
benne képzeteket. De azok a képzetek, am elyeket az esküdtek
belső világában kelt, különbözőek. És ez esetben m inden es­
k ü d t saját külön szétválasztását foganatosítaná saját külön vi­
lágában, ez p edig nem lenne ítélet.
Tehát úgy tűnik, nem lehet m egm ondani, hogy tulajdonkép­
p en mi az, am it a tag adás felbont, szétd arab o l vagy elválaszt.
A tagadás szétválasztó, felbontó erejében való hittel áll kap­
csolatban az is, hogy egy tagadó gondolatot kevésbé tartanak
használhatónak, m int egy állítót. D e azért m égsem lehet telje­
sen haszontalannak tartani. V izsgáljuk m eg ezt a következte­
tést:

„H a a vádlott a gyilkosság időpontjában nem volt Berlinben,

nem követte el a gyilkosságot; m árm ost a vádlott
a gyilkosság időpontjában nem volt Berlinben;
teh át nem követte el a gyilkosságot"

227
és h asonlítsuk össze az alábbi következtetéssel:

„H a a vádlott a gyilkosság időpontjában R óm ában volt,

n em követte el a gyilkosságot; m árm ost a vádlott
a gyilkosság időpontjában R óm ában volt;
tehát nem k övette el a gyilkosságot."

A k ét következtetés form ája m egegyezik, és a legcsekélyebb

tárgyi alap sincs arra, h ogy annak a következtetési törvénynek
a kifejezésében, amely itt alapul szolgál, különbséget tegyünk
tag ad ó és állító prem isszák között. Szokás beszélni állító és
tag ad ó ítéletekről. Kant is ezt teszi. A z én kifejezésm ódom ra
lefordítva állító és tagadó gondolatokat különböztetnek meg.
Ez a m egkülönböztetés a logika szám ára legalábbis teljesen
szükségtelen, okát a logikán kívül kell keresni. N em ismerek
egyetlen olyan logikai törv én y t sem, am elynek m egfogalm azá­
sához szükséges vagy akár csak előnyös volna ezen elnevezé­
sek használata.3 M inden tudom ányban, am elyben egyáltalán
szó lehet törvényszerűségről, fel kell tenni a kérdést: Mely
szakkifejezések szükségesek vagy legalább hasznosak e tudo­
m ány törvényeinek pontos kifejezéséhez? Am i ezt a vizsgálatot
n em állja ki, az káros.
E hhez járul még, hogy egyáltalán nem könnyű m egadni, mi
is egy tagadó ítélet (egy tagadó gondolat). Vizsgáljuk m eg a
„K risztus halhatatlan", „K risztus örökké él", „K risztus nem
h alhatatlan", „Krisztus halandó", „K risztus nem él örökké"
m ondatokat. Vajon m elyik itt az állító, m elyik a tagadó gon­
dolat?
H ozzászoktunk ahhoz a föltételezéshez, hogy a tagadás ak­
kor terjed ki az egész gondolatra, ha a „nem " az állítm ány igei
részéhez kapcsolódik. D e a tagadószó néha az alany részét
képezi, m int az „egyetlen em ber sem lesz idősebb százévesnél"
m ondatban.

3 Ezért A gondolat című dolgozatomban [VII] nem is használtam a „tagadó

gondolat" kifejezést. Tagadó és állító gondolatok megkülönböztetése csak
összezavarta volna a kérdést. Sehol nem adódott volna alkalom arra, hogy
valamit kimondjunk az állító gondolatokról, és kizárjuk belőle a tagadóakat,
vagy valamit kimondjunk a tagadóakból, és kizárjuk belőle az állítóakat.

228
Itt a magyarban a tagadást két szó fejezi ki: „egyetlen... sem". A
németben ehelyett egyetlen szó („keine") szerepel.

Rejtőzhet v alah o l tagadás egy m o n d atb an anélkül, hogy a gon­

dolat ezáltal egyértelm űen ta g ad ó v á válna. Látható, m ilyen
bonyodalm as kérdésekhez v ezeth et a „tagadó ítélet" (tagadó
gondolat) kifejezés. Elmecsillogtató, de lényegében term éket­
len végtelen v iták at eredm ényezhet. Ezért én am ellett vagyok,
hogy m in daddig, amíg nincs o ly an ism ertetőjelünk, m elynek
segítségével m in d en esetben biztonsággal m eg tudjuk külön­
böztetni a tag ad ó ítéletet az állítótói, hagyjuk békében az állító
és a tagadó ítéletek vagy gondolatok m egkülönböztetését.
H ogy miféle h aszo n remélhető ettől a m egkülönböztetéstől, azt
is csak akkor tu d h atju k meg, ha m á r lesz ilyen ism ertetőjelünk.
Én egyelőre m ég abban is kételkedem , hogy az előbbi sikerül­
hetne. A nyelvből nem vehetünk ilyen ismertetőjelet, m ivel a
nyelvek logikai kérdésekben m egbízhatatlanok. R ám utatni
azokra a csapdákra, melyeket a n y elv állít a gondolkodónak: ez
a logikusoknak n em is a legkisebb feladataik közé tartozik.
H a m ár m egcáfoltunk valam ilyen tévedést, hasznos lehet
felkutatni eredetének forrásait. Ú gy látom , az egyik ilyen forrás
az az igény, h o g y definiáljuk a fölhasznált fogalm akat. Az a
törekvés, hogy lehetőség szerint világossá tegyük a kifejezés­
h ez kapcsolódó jelentést, nyilván dicséretre méltó. De közben
nem szabad elfelejtenünk, hogy n e m lehet m indent definiálni.
H a valam i olyat akarunk m eghatározni, am i lényege szerint
n em definiálható, könnyen lerag ad h atu n k lényegtelen, m ellé­
kes kérdéseknél, és ezzel már eleve vakvágányra vezethetjük a
vizsgálatot. íg y jártak jó néhány an, akik m eg akarták határozni,
hogy mi is egy ítélet, am ennyiben az összetettség kérdéséhez
tévedtek.4 Az ítélet részekből tev ő d ik össze, m elyeknek bizo­

4 Az élet szóhasználatának bizonyára akkor felelünk meg legjobban, ha egy

ítéleten az ítélés egyszeri megtételét értjük, mint ahogy egy ugrás az ugrás
egyszeri megtétele. így felfogva a nehézség lényege persze feloldatlan marad;
csak most az „ítélés" szóban rejük. ítélni, mondhatjuk továbbá, annyi, mint
valamit igaznak elismerni. Amit igaznak ismerünk el, az csak egy gondolat
lehet. Az eredeti probléma ezzel megoszlik; egyik része a „gondolat", másik
része az „igaz" szóban rejlik. Itt bizonyára meg kell állnunk. Arra, hogy nem
lehet a végtelenségig mindent definiálni, már eleve felkészülhettünk.
Ha az ítélet cselekedet, úgy egy meghatározott időben történik, és utána a
múlthoz tartozik. Egy cselekedethez cselekvő is tartozik, és amíg a cselekvőt

229
nyos rendjük, összefüggésük van. De van-e olyan egész, am ely­
re ez n em áll?
Ehhez kapcsolódik egy m ásik hiba, ti. az a vélekedés, hogy a
részek összefüggését, rendjét az ítélő alkotja meg, és ezáltal
hozza létre az ítéletet. Itt a gondolat m egragadását nem külö­
nítik el igazságának elismerésétől. Ezek a tevékenységek sok
esetben valóban közvetlenül követik egym ást, s így látszatra
egyetlen aktusba ötvöződnek; de ez nem m indig van így. Egy
gondolat m egragadását többéves fáradságos kutatás választ­
hatja el igazságának elismerésétől. N yilvánvaló, hogy nem ez
az ítélés alkotja m eg a gondolatot, a részek összefüggését, m ivel
az m ár előzőleg is m egvolt. De a gondolat m egragadása sem
azonos a gondolat m egalkotásával, részei elrendezettségének
m egterem tésével; m ert a gondolat m ár m egelőzőleg igaz volt,
tehát részeinek rendje m ár m egragadása előtt fennállt. A ho­
gyan a hegységen áthaladó vándor e tettével nem terem tője a
hegységnek, ugyanígy az ítélő sem alkotja m eg a gondolatot
azzal, hogy igaznak ism eri el. Ha ezt tenné, nem volna lehetsé­
ges, h o g y ugyanazt a gondolatot ma ez, holnap az ismerje el
igaznak; m ég ugyanaz a szem ély se tu d n á ugyan azt a gondo­
latot különböző időpontokban igaznak elfogadni, föl kellene
tételeznünk tehát, hogy a gondolat létezése m egszakított.
H a lehetséges volna, hogy azt, am it az ítélésben igaznak
ism erünk el, m aga az ítélés alkotja m eg azáltal, hogy létrehozza
az összefüggést, a részek elrendezettségét, akkor a m egsem m i­
sítés lehetősége is nyilvánvaló volna. A tagadás látszat szerint
u g y an ú g y áll szem ben az ítéléssel, m int ahogyan a rom bolás
ellentéte a felépítésnek, a rend és az összefüggés létrehozásá­
nak; így könnyen ahhoz a feltevéshez jutunk, hogy ahogyan az
ítélés felépít, ugyanúgy a tagadás révén m egvalósul az össze­
függések szétszakítása. így az ítélés és a tagadás ellentétes

nem ismerjük, nem ismerjük teljes egészében a cselekedetet sem. így nem lehet
a szokásos értelemben véve szintetikus ítéletről beszélni. Ha azt, hogy két pont
között csak egy egyenest lehet húzni, szintetikus ítéletnek mondjuk, akkor
„ítéleten" nem valami cselekedetet értünk, amit egy bizonyos ember bizonyos
időben végrehajtott, hanem valami olyat, ami időtlenül igaz, akkor is, ha
igazságát egyetlen ember sem ismeri föl. Ha ezt igazságnak nevezzük, akkor
„szintetikus ítélet" helyett talán helyesebb „szintetikus igazságot" monda­
nunk. Ha mégis a „szintetikus ítélet" kifejezést részesítjük előnyben, akkor el
kell tekintenünk az „ítélni" ige jelentésétől.

230
pólusok alkotta p árn ak látszik, m elynek tagjai egyenrangúak,
akár a kém iában az oxidáció és a redukció. Ha azonban belát­
tuk, hogy az ítélés n em terem t összefüggést, m ert a gondolat
részeinek elrendezettsége m ár az ítélés előtt fennállt, akkor az
egész m ás m egvilágításba kerül. Újra és újra rá kell m u tatnunk,
hogy egy gondolat m egragadása m ég nem ítélés; hogy egy
gondolatot ki lehet fejezni m ondatban anélkül, hogy igaznak
állítanánk; hogy a m o n d at állítm ánya tartalm azhat tagadószót,
m elynek jelentése része a m ondat jelentésének, része egy gon­
dolatnak; hogy ha „nem "-et kapcsolunk egy állító erő nélkül
szánt m ondat állítm ányához, a kapott m ondat u g y anúgy gon­
dolatot fejez ki, m int az eredeti. H a m árm ost egy gondolatról
az ellentétesre való ilyen átm enetet nevezzük tagadásnak, ak­
kor ez a tagadás nem egyenrangú az ítéléssel, és egyáltalán nem
fogható föl azzal ellentétes pólusként. Ugyanis az ítéléskor
m indig az igazságról v an szó, ezzel szem ben egy gondolatról
az ellentétesre áttérh etünk anélkül is, hogy fölvetnénk az igaz­
ság kérdését. A félreértés kizárása érdekében tegyük m ég h o z­
zá, hogy bár ez az átm enet egy gondolkodó személy tu d atáb a n
zajlik le, ám az a gondolat, am elyről áttér, és az is, am elyre áttér,
m ár az áttérés előtt létezett, tehát ez a szellem i folyam at sem m it
nem változtat a gondolatok létezésén és egym áshoz való viszo­
nyán.
A z a tagadás, am ely az ítélés ellenpólusaként tengeti kérdé­
ses létét, talán olyan kim érikus képződm ény, am ely az ítélésből
és azon tagadásból n ő tt össze, am elyet én a gondolat lehetséges
részének ism erek el, és am elynek a nyelvben a „nem " szó m int
az állítm ány alkotórésze felelne meg; azért kim érikus, m ert ez
a két rész teljesen különböző nem ű. U gyanis az ítélés m int
szellemi folyam at ho rdozóra szorul: az ítélőre; viszont a taga­
dás m int a gondolat alkotórésze éppúgy n em szorul hordozóra,
m int m aga a gondolat; nem fogható fel tudattartalom ként.
M égsem teljesen érthetetlen, hogyan keletkezhet egy ilyen ki-
m erikus alakzatnak legalább a látszata. A nyelvnek u gyanis
nincs külön szava, külön jele az állító erőre, hanem az a kijelen­
tő m ondat form ájában s különösen az állítm ányban fejeződik
ki. Másfelől a „nem " szó oly szoros kapcsolatban áll az állít­
m ánnyal, hogy részének tekinthető. Ez azt a látszatot keltheti,
m intha a „nem " szó és az állító erő között, m ely utóbbi nyelvi­
leg az ítélésnek felel m eg, kapcsolat képződne.

231
 De a tagadás két fajtájának m egkülönböztetése kellemetlen.
Az ítélés ellenpólusát csupán azért vezettem be, hogy alkal­
m azkodjam egy szám om ra idegen felfogáshoz. Ezek u tán visz-
szatérek eredeti kifejezésm ódom hoz. Am it átm enetileg az íté­
lés ellenpólusának neveztem , azt m ost az ítélés m ásodik m ód­
jának fogom tekinteni, anélkül hogy elism erném ilyen m ásodik
m ód létezését.

Az előző két bekezdésben Frege megkülönbözteti (1) a tagadás azon

felfogását, amely szerint a tagadás az ítélés ellenpólusa (ezt elutasítja),
és (2) a tagadást mint egy összetett gondolat alkatrészét. A továbbiak­
ban a tagadást kizárólag a (2) értelemben használja. Az (1) értelemben
vett tagadást az ítélés második (mondhatnánk: negatív) módjának
fogja nevezni (de természetesen ezen a néven is elutasítja).

Tehát a pólust és az ellenpólust az „ítélés" közös névvel fogla­

lom egybe; ez m egtehető, hiszen pólus és ellenpólus összetar­
toznak. Ezek u tá n így lehet feltenni a kérdést:
Van-e az ítélésnek két különböző m ódja, m elyek közül az
egyiket akkor használjuk, ha igenlő, a m ásikat akkor, ha tagadó
választ ad u n k egy kérdésre? Avagy az ítélés u g y an a z m indkét
esetben? A z ítéléshez tartozik-e a tagadás? Vagy a tagadás
annak a gondolatnak a része, am ely az ítélés alapjául szolgál?
Vajon az ítélés akkor is egy gondolat igazságának elismerése-e,
am ikor valam ely kérdésre tagadó választ adunk? H a igen, ak­
kor ez a gondolat nem az, am elyet a kérdés közvetlenül tartal­
maz, hanem an nak az ellentéte.
Legyen pl. a kérdés ez: „Szándékosan gyújtotta-e föl a házát
a vádlott?" H ogyan hangzik a tagadó válasz m in t kijelentő
m ondat? H a létezik külön ítélési m ód a tagadás esetére, akkor
lennie kell ennek megfelelő külön kijelentésform ának is. M ond­
juk, ilyen esetben ezt m ondom : „ham is az, h o g y ...", és leszö­
gezem, hogy ez m indig állító erőhöz kötődik. Ezek után a
válasz ilyenform án hangzik: „H am is az, hogy a vádlott szán­
dékosan gyújtotta föl a házát." H a viszont az ítélésnek csak
egyetlen m ódja létezik, akkor ezt fogjuk m o n d an i állító erővel:
„A vádlott nem szándékosan gyújtotta föl a h ázát." így viszont
azt a gondolatot állítjuk igaznak, am ely ellentétes a kérdésben
kifejezettel. A „nem " szó itt ennek a gondolatnak a kifejezésé­
hez tartozik. Em lékeztetni kívánok arra a két következtetésre,
am elyeket a m egelőzőkben összehasonlítottam egym ással. Az

232
 első következtetés m ásodik prem isszája a „Berlinben volt-e a
v ádlott a gyilkosság időpontjában?" kérdésre ad o tt tagadó vá­
lasz volt, éspedig azon esetnek m egfelelő form ában, amelyben
az ítélésnek csak egy módja van. A benne tartalm azott gondo­
latot az első prem issza feltétele is tartalm azza, de állító erő
nélkül kim ondva. A második következtetés m ásodik premisz-
szája a „R óm ában volt-e a vádlott a gyilkosság időpontjában?"
kérdésre adott igenlő válasz volt. Ezek a következtetések egy­
azon következtetési szabályon alapulnak, és ez jól egybehang-
zik azzal a vélem énnyel, hogy akár tagadó, akár igenlő választ
ad u n k valam ely kérdésre, az ítélés ugyanaz. H a viszont a taga­
d ás esetén az ítélés külön módját kellene elism ernünk, és ennek
a szavak és m o n d ato k világában k ü lö n kijelentésforma felelne
m eg, m ásképp álln a a dolog. A z első következtetés első pre­
m isszája u g y an ú g y hangzana, m in t eddig: „H a a vádlott a
gyilkosság időpontjában nem volt Berlinben, akkor nem követ­
te el a gyilkosságot."
Itt nem m o n d h atn án k azt, hogy „H a ham is az, hogy a vádlott
a gyilkosság időpontjában Berlinben volt"; m ivel leszögeztük,
hogy a „H am is az, hogy" szavak m in d ig állító erőhöz kötőd­
nek; ezen első prem issza igazságának elism erésével azonban
sem a benne foglalt feltételt, sem a következm ényt nem ismer­
jük el igaznak. Ezzel szemben a m áso d ik prem isszának így kell
hangzania: „H am is az, hogy a v ád lo tt a gyilkosság időpontjá­
ban Berlinben v o lt"; m ert ezt m int prem isszát állító erővel kell
kim ondanunk. Ezek u tán a következtetés nem végezhető el
úgy, m int korábban, m ert a m ásodik prem issza gondolata nem
azonos az első prem issza feltételének gondolatával, hanem
ehelyett az a g o n d o lat, hogy a v ád lo tt a gyilkosság időpontjá­
ban Berlinben volt.

A példa áttekinthetőbbé tétele érdekében rögzítsük a két premisszát:

(1) Ha a vádlott a gyilkosság időpontjában nem volt Berlinben,
akkor nem követte el a gyilkosságot.
(2) Hamis az, hogy a vádlott a gyilkosság időpontjában Berlinben volt.
Az (1) premissza előtagja (föltétele) a következő:
(3) A vádlott a gyilkosság időpontjában nem volt Berlinben.
Ez nem más, mint a következő állítás negációja:
(4) A vádlott a gyilkosság időpontjában Berlinben volt.
A következő konklúzióhoz szeretnénk eljutni:
(5) A vádlott nem követte el a gyilkosságot.

233
A modus ponens szerint (1) és (3) elfogadása kötelez (5) elfogadására.
A (2) premissza azonban nem (3)-nak az elfogadása, hanem (4) eluta­
sítása (ha elismerjük az ítélés második - negatív - módjának létezését),
így az (1) és a (2) premisszából a modus ponens révén nem kapjuk meg az
(5) alatti konklúziót, s még kevésbé ezt: „Hamis az, hogy a vádlott követte
el a gyilkosságot". Külön szabályt kell bevezetni arra az esetre, amikor
valamelyik premissza negatív ítélést fejez ki. Ez fölösleges, ha lemondunk
az ítélés negatív formájáról. Erről igyekszik meggyőzni Frege példája.

H a m égis érvényben akarjuk hagyni a következtetést, ezzel

elism erjük, hogy a m ásodik prem issza tartalm azza azt a gon­
dolatot, m iszerint a vádlott a gyilkosság időpontjában nem volt
Berlinben. Ily m ódon a tagadást elválasztjuk az ítéléstől, ki­
em eljük a „Hamis az, h o g y ..." jelentéséből, és egyesítjük a
gondolattal.
íg y tehát elvethetjük azt a feltevést, m iszerint az ítélésnek két
különböző módja lenne. De vajon m ilyen következm ényei v an ­
n ak ennek a döntésnek? A m ennyiben nem jár m egtakarítással
a logikai alapelem ekben és nyelvi megfelelőikben, akár érték­
telennek is tarthatnánk. H a föltételezzük, hogy az ítélésnek két
különböző módja van, a következők szükségesek:
1. az állító erő az igenlés esetében,
2. az állító erő a tagadás esetében, m ondjuk a „ham is" szóval
való felbonthatatlan kapcsolatban,
3. az állító erő nélkül kim ondott m ondatokban olyasféle
tagadószó, mint a „nem ".
H a azonban az ítélésnek csak egyetlenegy módját tételezzük
föl, akkor csak
1. az állító erő és
2. a tagadószó szükséges.
A z ilyen m egtakarítás m indig az elemzés továbbfolytatására
és az így nyert világosabb belátásra utal. Ezzel függ össze egy
következtetési szabály m egtakarítása. Ott, ahol döntésünk sze­
rin t egy is elegendő, m ásképp kettőre lenne szükség. H a ele­
g en d ő az ítélés egy m ódja, akkor be is kell érnünk ennyivel, és
nem tekinthetjük az ítélés egyik m ódját a rend és az összefüggés
m egterem tésének, a m ásikat pedig a szétrom bolásának.
Ezek szerint m inden gondolathoz tartozik egy neki ellent­
m o n d ó 5gondolat oly m ódon, hogy ha az ellentm ondót igaznak

5 Azt is mondhatjuk: „ellentétes".

234
ism erjük el, ezzel az eredeti gondolatot ham isnak nyilvánítjuk.
Az ellentm ondó gondolatot kifejező m ondatot az eredeti gon­
dolat kifejezéséből valam ely tagadószó segítségével képezzük.
G yakran úg y látszik, m intha a tagadószó vagy tagadó szótag
szorosabban kapcsolódna valam ely m ondatrészhez, pl. az ál­
lítm ányhoz. Innen szárm azhat az a vélekedés, hogy n e m az
egész m ondatnak, hanem csupán ezen m ondatrésznek a tartal­
m át tagadjuk. M ondhatunk ism eretlennek egy férfit, és így
ham isnak nyilváníthatjuk azt a gondolatot, hogy az illető ism e­
rős. Ez fölfogható tagadó válaszként az „Ismerős-e ez a férfi?"
kérdésre, s ebből látható, hogy ezzel nem csak egy szó jelentését
tagadjuk. H elytelen azt m ondani, hogy „m ivel a tagadó szótag
egy m ondatrészhez kapcsolódik, nem az egész m ondat jelenté­
sét tagadjuk". Ellenkezőleg: azzal, hogy a tagadó szótag egy
m ondatrészhez kapcsolódik, az egész m ondat tartalm át ta g a d ­
juk. Azaz: így keletkezik olyan m ondat, am elynek gondolata
ellentm ond az eredeti m ondaténak.
Ezzel nem vitatjuk azt, hogy a tagadás néha a teljes g o n d o ­
latnak csak egy részére terjed ki.

Pl. összetett mondatban. így a nemrég tárgyalt példában: „Ha a vád­

lott a gyilkosság időpontjában nem volt Berlinben, akkor nem követte
el a gyilkosságot." Itt egyik tagadószó sem vonatkozik a teljes föltéte­
les állításra, hanem pl. az első csak az előtagban szereplő „A vádlott
a gyilkosság időpontjában Berlinben volt" mondat tartalmát tagadja.

A dott gondolatnak ellentm ondó gondolat egy olyan m o n d a t

jelentése, am ely könnyen előállítható az előbbit kifejező m o n ­
datból. Ennek m egfelelően az a gondolat, am ely ellentm ond
valam ely gondolatnak, úgy jelenik m eg, m int am i az utóbbiból
és a tagadásból tevődik össze. De itt tagadáson nem a tagadási
tevékenységet értem. Az „összetett", „áll valam iből", „alkotó­
rész", „rész" szavak könnyen csábíthatnak helytelen felfogásra.
H a itt részekről szólunk is, azok nem olyan önállóak egym ás­
hoz képest, m int azt egyébként valam ely egésznek a részeitől
m egszoktuk. Ugyanis a gondolatnak sem m ilyen kiegészítésre
nincs szüksége ahhoz, hogy fennálljon, m ert önm agában teljes.
Ezzel szem ben a tagadáshoz szükséges egy gondolat m in t
kiegészítés.

235
A tagadószót tartalmazó mondat (Frege szerint) olyan gondolatot
fejez ki, amely két részből összetettnek fogható fel. Az egyik rész egy
teljes, önálló gondolat, a másik rész a tagadás (a fregei értelemben),
amely nem gondolat, hanem „kiegészítésre szoruló" gondolatalkat­
rész (ezt fejezi ki a tagadószó). A tagadást, ezt a kiegészítésre szoruló
gondolatalkatrészt egy teljes gondolattal kiegészítve eredményül tel­
jes gondolatot nyerünk, amely nem más, mint a kiegészítő gondolat­
nak ellentmondó gondolat.

A két alkotórész, ha használni akarjuk ezt a kifejezést, egészen

különböző típusú, és teljesen eltérő m ódon járul hozzá az egész
képzéséhez. A gondolat kiegészít; a tagadás kiegészül. És e
kiegészülés tartja egyben az egészet. A kiegészítésre szorulást
nyelvileg is felism erhetővé tehetjük ezzel az írással: ,,...-nak a
tagadása", vagy „annak a tagadása, (hogy)...". A „tagadása"
előtt (illetve után) a kipontozás jelzi, hová kell a kiegészítő részt
behelyettesíteni. Ugyanis a m ondatok és m ondatrészek világá­
b an v an valam i hasonlatos megfelelője a g ondolatok és gondo-
latrészek világában levő kiegészítésnek. [...]

A kihagyott mondatban Frege a tagadási sémában szereplő gramma­

tikai birtokviszonynak a német nyelvben való kétféle kifejezési formá­
járól szól.

A következő példa talán érthetőbbé teszi, m ire gondolok.

A n nak a gondolatnak,

hogy ( M ) egyen10 —
vel,

az a gondolat m ond ellent,

100

nem egyenlő >/1021 -vei.

Ezt így is m ondhatjuk:

„A z a gondolat,

nem eig yenlő a/ i O21 -vei,

236
azon g o n d o la tn a k a ta g a d á sa ,

hogy í ^ l egyenlő 0 21 -vei."

Az utóbbi kifejezés - az 'azon'-tói kezdve - felism erhetővé

teszi, hogy a gondolat egy kiegészítésre szoruló részből és egy
azt kiegészítőből tev ődik össze. A következőkben a „tagadás"
szót - esetleges idézőjeles előfordulásától eltekintve - m indig
határozott névelővel fogom használni. Az „a" határozott név­
elő az

„azon gondolatnak a tagadása, hogy 3 nagyobb, m in t 5"

kifejezésben felism erhetővé teszi, hogy ez a kifejezés m eghatá­

rozott egyedi dolgot hiv ato tt megjelölni. Ez az egyedi itt egy
gondolat. A határozott névelő az egész kifejezést egyedi dolog
nevévé, tulajdonnév m egfelelőjévé teszi.

Egy gondolatnak egy és csak egy tagadása van; ezért pl. „Püthagorasz
tételének (a) tagadása" egy gondolat határozott leírása, logikailag
individuumnév, szemben pl. a „Püthagorasz tételének egy bizonyítása"
kifejezéssel, amely nem individuumnév (az említett tételnek több
bizonyítása is van). A magyarban, a birtokos szerkezetre tekintettel, a
határozott névelő szerepeltetése nem kötelező.

Tehát egy gondolatnak a tagadása m aga is gondolat, és így

ism ét a tagadás kiegészítéséül szolgálhat. Am ennyiben a taga­
dás kiegészítéséül használom annak a gondolatnak a tagadását,

hogy egyenlő a/ i O21 -vei, m egkapom azon gondolat

( 21 V°° I-----
tagadásának a tagadását, hogy I — I egyenlő 'vlO21 -vei. Ez

újra egy gondolat. Az így képzett gondolatok kifejezését az

„A tagadásának a tagadása"

m inta szerint kapjuk, ahol „A" egy gondolat kifejezését k épvi­

seli. Egy ilyen kifejezés elgondolható először is a

237
 ...-n ak a ta g ad á sa"
és az
„A tagadása"

részek összetételeként. De lehetséges az a felfogás is, hogy a

„... tagadásának a tagadása" és „A"

részekből tevődik össze.

Itt a kifejezés középső részét először a tőle jobbra levővel
egyesítettem , és am it így nyertem , azt egyesítettem a tőle balra
levő „A"-val, m íg eredetileg a középső részt egyesítettem /1-val
és az így kapott
„A tagadása"

kifejezést a tőle jobbra levővel. A kifejezés két különböző felfo­

gásának a kifejezett gondolat felépítésének két különböző fel­
fogása felel meg.
H asonlítsuk össze ezt a két kifejezést:

// A egyenlő >/l021 -vei' m ondattal kifejezett

gondolat tagadásának a tagadása."

„Az '5 nagyobb, m int 3' m ondattal kifejezett gondolat
tagadásának a tagadása."

Fölism erhetjük bennük a

„... tagadásának a tagadása"

közös alkotórészt, am ely a kiegészítésre szoruló közös gondo­

latrész kifejezője. Ezt m indkét esetben egy-egy gondolattal égé­
iü l'
szítettük ki, az első esetben azzal, hogy egyenlő
20
>/l02' -vei, a m ásodikban azzal a gondolattal, hogy 5 nagyobb,
m int 3. A kiegészítés eredm énye m indkét esetben egy-egy
gondolat. A kiegészítésre szoruló közös alkotórészt kettős ta­
gadásnak nevezhetjük. Ez a példa m utatja, hogyan olvadhat

238
össze valam i, am i kiegészítésre szorul, egy kiegészítésre szoru­
lóval olyanná, ami ugyancsak kiegészítésre szorul. Itt az a
sajátos helyzet, hogy valam i - a tagadása" - saját m agával
olvad össze. A z érzékelhető dolgok területéről vett képek m ost
m indenesetre csődöt m ondanak; m ivel egy test nem tu d össze­
olvadni saját m agával úgy, hogy ebből valam i tőle különböző
keletkezzék. De a testek k özött nincsenek is a fenti értelem ben
kiegészítésre szorulók. Ö sszerakhatunk viszont egybevágó tes­
teket, és m ost a kifejezések tartom ányában is egybevágósággal
van dolgunk. Egybevágó kifejezéseknek azonban a jelöltek
tartom ányában ugyanaz felel meg.
Képletes kifejezések, elővigyázatosan használva, m inden­
esetre valamelyest hozzájárulhatnak a dolog megvilágításához.
H asonlítsuk a kiegészítésre szorulót egy lepelhez, amely, m int
m ondjuk egy kabát, önm agában nem áll meg, hanem szükséges
hozzá valam i, am it befed. A befedett m agára vehet egy további
leplet is, pl. egy köpenyt. A két lepel egy lepellé egyesül. Ez
esetben kétféle felfogás lehetséges. M ondhatjuk, hogy azt, aki
a kabátot viseli, még egy m ásodik lepel, egy köpeny is fedi,
vagy azt, hogy két lepelből - köpenyből és kabátból - álló
összetett öltözete van. Ezek a felfogások teljesen egyenrangúak.
A járulékos lepel m indig egyesül a m ár m eglevővel egy újjá.
Közben persze soha nem szabad elfelejteni, hogy a befedés és
az összetétel időbeli folyam atok, míg megfelelőik a gondolatok
tartom ányában időtlenek.
H a A olyan gondolat, am ely nem a költészethez tartozik,
akkor A tagadása sem tartozik a költészethez. E két gondolat -
A és A tagadása - közül m indig az egyik és csak az egyik igaz.
U gyanígy A tagadása és A tagadásának a tagadása közül is
m indig az egyik és csak az egyik igaz. M árm ost A tagadása
vagy igaz, vagy nem igaz. A z első esetben sem A, sem A ta­
gadásának a tagadása nem igaz. A m ásodik esetben m ind A,
m ind A tagadásának a tagadása igaz. A két gondolat - A és A
tagadásának a tagadása - közül tehát vagy m indkettő igaz,
vagy egyik sem. Ezt így is kifejezhetem:
Ha egy gondolatot kettős tagadás fed, az nem változtatja m eg
a gondolat igazságértékét.

239
 IX
LOGIKAI VIZSGÁLÓDÁSOK
Harmadik rész: Összetett gondolatok
(1923)

C sodálatos teljesítménye a nyelvnek, hogy néhány szótag se­

gítségével végtelen sok gondolatot fejez ki, sőt ha egy gondo­
latot első ízben fog föl egy halandó, ehhez is képes olyan
öltözetet találni, am elyben azok is felism erhetik, akik szám ára
teljesen új. Lehetetlen volna ez, ha a gondolatban nem tu d n án k
m egkülönböztetni olyan részeket, am elyeknek m ondatrészek
felelnek m eg úgy, hogy a m ondat szerkezete a gondolat szer­
kezetének képeként szolgálhasson. Persze, igazában m etafori­
kusán beszélünk, am ikor a rész és az egész viszonyát kiterjeszt­
jük a gondolatra. Ám a hasonlat annyira kézenfekvő, és egészé­
ben olyan találó, hogy alig érezzük zavarónak azt, hogy itt-ott
sántít.
így ha a gondolatokat egyszerű részekből összetetteknek
tekintjük, és ezeknek m ondatrészeket feleltetünk meg, akkor
érthetővé válik, hogy kevés m ondatrészből m ondatok egész
sokasága képezhető, ezeknek pedig gondolatok egész sokasá­
ga felel meg. Kézenfekvő itt m egkérdezni, hogyan épül föl a
gondolat, és mi fűzi össze a részeit úgy, hogy az egész több lesz,
m int a különálló részek. A tagadás1 cím ű dolgozatom ban azt az
esetet vizsgáltam , am ikor egy gondolat úgy tevődik össze,
hogy egyik eleme egy olyan, kiegészítésre szoruló - m ásképpen
szólva kitöltetlen - rész, am elynek nyelvileg a tagadószó felel
meg, m ásik eleme pedig egy gondolat. N em tagadhatunk anél­
kül, hogy lenne valam i, am it tagadunk, ez pedig egy gondolat.
Az egész összetartozása azáltal jön létre, hogy a gondolat a

1 Beiträge zur Philosophie des deutschen Idealismus. Bd. 1. 1918-1919.143-157.

(T.) Lásd [VII],

240
kitöltetlen részt kitölti, m ásképpen szólva, a kiegészítésre szo­
ruló részt kiegészíti. És kézenfekvő az a feltevés, hogy a logikai­
ban az egésszé való összekapcsolás általában m indig egy kitöl­
tetlen rész kitöltésével m egy végbe.2
A továbbiakban itt az ilyen összekapcsolás azon sajátos esetét
vizsgáljuk, am elyben két gondolat kapcsolódik össze egyetlen
egésszé. A nyelv területén ennek m egfelel két m ondat össze­
kapcsolása egy egésszé, am i ugyancsak m ondat. A gram m atika
„összetett m ondat" term inusának m intájára m egalkotom az
„összetett gondolat" kifejezést, de ezzel nem kívánom azt m on­
dani, hogy m inden összetett m ondat jelentése egy összetett
gondolat, sem azt, hogy m inden összetett gondolat egy össze­
tett m o n d at jelentése.

Németül Satzgefüge alárendelő összetett mondatot jelent a nyelvtani

terminológiában; ennek mintáját követi Frege a Gedankengefüge kifeje­
zéssel.

Összetett gondolaton olyan gondolatot kívánok érteni, am ely

gondolatokból, de nem pusztán gondolatokból áll. U gyanis
egy gondolat teljes és kitöltött; nem szorul kiegészítésre ahhoz,
hogy létezhessék. Ezért a gondolatok nem tapadnak egym ás­
hoz, ha nincsenek valam i olyasmivel egym áshoz kapcsolva,
ami m aga n em gondolat. G yaníthatjuk, hogy ez az összekap­
csoló rész kitöltetlen. Az összetett gondolatnak m agának is
gondolatnak kell lennie, vagyis olyannak, am ire fennáll: vagy
igaz, vagy ham is, harm adik eshetőség nincsen.
N em szolgálhat szám unkra használható példaként m inden
olyan m ondat, am ely nyelvtanilag m ondatokból összefűzött;
ugyanis a gram m atika ism er olyan m ondatokat is, am elyeket a
logika nem ism erhet el valódi m ondatoknak, m ert n em fejez­
nek ki gondolatot. Ezt példázzák a vonatkozó m ellékm onda­
tok; hiszen a főm ondattól elkülönített vonatkozó m ellékm on­
datban nem ism erhetjük fel azt, am it a vonatkozó névm ásnak
kellene jelölnie. Az ilyen m ondatnak nincs olyan jelentése,
am elynek az igazságára rákérdezhetnénk, m ás szóval: egy el­
különített m ellékm ondat jelentése nem gondolat. Tehát azt sem

2 Itt és a következőkben mindig szilárdan szem előtt kell tartani, hogy ez a

kitöltés, ez az összekapcsolás nem időbeli folyamat.

241
várhatjuk, hogy a főm ondatból és vonatkozó m ellékm ondatból
álló összetett m ondatnak jelentésként egy összetett gondolat
feleljen meg.

A z összetett gondolatok első fajtája

Nyelvileg a legegyszerűbbnek az az eset tűnik, am ikor egy
főm ondat „és"-sel kötődik egy m ásik főm ondathoz. A zonban
a dolog nem olyan egyszerű, m int am ilyennek eleinte látszik;
m ert egy kijelentő m on d atb an két dolgot kell m egkülönböztet­
ni: a kifejezett gondolatot és az állítást. Itt csak az előbbi jön
számításba; hiszen nem ítélési aktusokat kell összekötnünk.3
Ezért az „és"-sel összekötött m ondatokat úgy értem , hogy azok
állító erő nélkül vannak kim ondva. Az állító erőtől legkönnyeb­
ben úgy szabadulhatunk, hogy az egész m ondatot kérdéssé
alakítjuk át; hiszen a kérdésben kifejezhető ugyanaz a gondolat,
m int a kijelentő m ondatban, azonban állítás nélkül. H a két
állító erő nélkül kifejezett m ondatot „és"-sel összekötünk, ak­
kor kérdezhető, hogy az így létrejövő egésznek egy gondolat-e
a jelentése. Ekkor nem csak m in d a két részm ondatnak, hanem
az egésznek is olyan jelentéssel kell bírnia, am ely egy kérdés
tartalm ává tehető. H a az esküdteket m egkérdezik: „A vádlott
szándékosan gyújtotta-e fel a farakást, és szá n d ék o san o k o ­
zott-e erdőtüzet?", akkor ez attól függ, hogy ebben két kérdést
vagy csupán egyet kell-e érteni. H a az esküdteknek jogukban
áll a farakást érintő kérdésre igennel felelni, az erdőtüzet érin­
tőre pedig tagadólag, úgy két kérdéssel van dolgunk, am elyek
m indegyike egy-egy gondolatot foglal m agában. De olyan gon­
dolat, mely e kettőből összetett, nincs a kérdésben. H a viszont
az esküdteknek csak „igen"-nel és „nem "-m el szabad válaszol­
niuk, az egésznek részkérdésekre bontása nélkül - és itt ezt
feltételezem - , akkor ez az egész egyetlen kérdés, és erre csak
akkor adható igenlő válasz, ha a vádlott a farakást is szándéko­
san gyújtotta fel, és erd ő tü zet is szándékosan okozott. M inden
m ás esetben a kérdésre tag ad ó választ kell adni. H a tehát egy

3 A logikusok, úgy tűnik, „ítélet"-en gyakran valami olyasmit értenek, amit

én gondolatnak nevezek. Szerintem akkor ítélünk, amikor egy gondolatot
igaznak ismerünk el. Ezen elismerés cselekedetét nevezem ítéletnek. Az ítélet
egy állító erővel kiejtett mondat segítségével nyilvánítható ki. Egy gondolat
azonban felfogható és kifejezhető anélkül, hogy elismerjük igaznak, azaz ítélés
nélkül.

242
esküdt ú g y véli, hogy jóllehet a vádlott szándékosan gyújtotta
fel a farakást, ám a tűz az u tá n a vádlott szándéka nélkül terjedt
tova, és kerítette hatalm ába az erdőt, akkor tagadóan kell vála­
szolnia a kérdésre. Ezért a teljes kérdés g o n d o latát m eg kell
k ü lö n b ö ztetn i m ind a két részgondolattól. Az előbbi a két
részg o n d o lato n kívül m ag áb an foglalja azt, am i őket össze­
kapcsolja, és ennek n yelvileg az „és" felel meg. Ezt a szó t itt
sajátos m ó d o n használjuk. C sak valódi m o n d ato k közötti
k ö tőszóként jön szám ításba. Egy m o n d ato t akkor tekintek
valódinak, h a g o n d o lato t fejez ki. A gondolat p e d ig oly an
valam i, a m ire érv én y es, h o g y v a g y igaz, vagy h am is, h ar­
m adik esh ető ség nincsen. A z „és", am iről itt szó v an , csak
állító erő n élk ü l kifejezett m o n d ato k at köthet össze. Ezzel
nem zárju k ki az ítélés lehetőségét, de h a ítélünk, a n n a k az
összetett g o n d o latra kell vonatkoznia. H a egy összetételt,
am ely a m o st tárgyalt első fajtába tartozik, igaznak kívánunk
állítani, akkor esetleg az „igaz, hogy..., és hogy..." fordulatot
használhatjuk.
Ez az „és" éppoly kevéssé köthet össze kérdő m ondatokat,
m int állító erővel kifejezett m ondatokat. Példánkban az esküd­
teknek csak egyetlenegy kérdést tettek fel. Az a gondolat azon­
ban, am it ez a kérdés m egítélés tárgyává tesz, két gondolatból
van összekapcsolva. A z esküdtnek válaszában csak egyetlen­
egy ítéletet kell tennie. Ez talán m esterkélt finom kodásnak
tűnhet. V oltaképpen nem ugyanaz-e, ha az esküdt előbb csak
arra a kérdésre válaszol igennel, hogy „A vádlott szándékosan
gyújtotta-e fel a farakást?", és aztán arra is, hogy „A vádlott
szándékosan okozott-e erdőtüzet?", vagy ha egy csapásra az
egész feltett kérdésre igennel válaszol? Igenlő válasz esetén ez
így tűnhet; a különbség világosabb abban az esetben, am ikor a
kérdésre ad o tt válasz tagadó. Ezért hasznos a gondolatot kér­
désben kifejezni: ekkor - h a a gondolatot helyesen akarjuk
felfogni - a tagadás esetét éppen úgy figyelembe kell venni,
m int az igenlését.
A használati m ódjában ilyenképp pontosabban m eghatá­
rozott „és" kétszeresen kitöltetlennek bizonyul. Kitöltéséhez
m egkíván egy m ondatot, am ely m egelőzi, és egy m ondatot,
amely követi. Am i a jelentés tartom ányában megfelel az „és"-
nek, annak is kétszeresen kitöltetlennek kell lennie. Azáltal,
hogy gondolatokkal kitöltődik, összekapcsolja ezeket a gondo­

243
latokat.4 Pusztán dologként, persze, az „és" b etűcsoport éppen
olyan kevéssé kitöltetlen, m int bárm ely más dolog. Á m kitöl­
tetlennek m ondhatjuk arra való tekintettel, hogy jelként hasz­
náljuk, am elynek jelentést kell kifejeznie, és m int ilyen csak két
m o n d at közötti helyzetben bírhat a szándékolt jelentéssel. Jel­
ként értve m egkívánja, hogy egy m egelőző és egy követő m on­
d attal egészítsük ki. A kitöltetlenség tulajdonképpen a jelentés
tartom ányában lép fel, és in n en szárm azik át a jelre.
H a „A" egy valódi m ondat, am elyet nem állító erővel és nem
is kérdésként m ondunk ki, és h a ugyanez áll „B"-re, akkor „A
és B" is valódi m ondat, és jelentése egy első fajtájú összetett
gondolat. Ezt úgy is m ondom : „A és B" egy első fajtájú összetett
gondolatot fejez ki.
Bizonyítás nélkül látható - pu sztán azáltal, hogy a jelentés­
nek tu d atáb an vagyunk -, hogy „B és A" jelentése ugyanaz,
m int „A és B"-é. Itt egy olyan esettel van dolgunk, ahol nyelvi­
leg különböző kifejezéseknek azonos jelentés felel meg. A kife­
jező jelnek ez az eltérése a kifejezett gondolattól elkerülhetetlen
következm énye a tér- és időbeli jelenségek és a gondolatok
világa közötti különbségnek.5
V égezetül utalhatunk egy itt érvényes következtetésre:

A igaz;6
B igaz;
tehát (A és B) igaz.

A z összetett gondolatok második fajtája

G ondolat és gondolat első fajtájú összetételének tagadása m aga
is egy összetétele ugyanazon gondolatpárnak. A z ilyet fogom
m ásodik fajtájú összetett gondolatnak nevezni. V alahányszor
két gondolat első fajtájú összetétele hamis, ezen gondolatok
m ásodik fajtájú összetétele igaz, és m egfordítva. Egy m ásodik
fajtájú összetétel csak akkor ham is, ha az összekapcsolt gondo­
latok m indegyike igaz. Egy m ásodik fajtájú összetett gondolat
m indig igaz, ha az összekapcsolt gondolatok közül legalább az

4 Vö. a 2. jegyzettel.
5 Másik hasonló eset az, hogy „A és A" jelentése ugyanaz, mint „A"-é.
6 Amikor azt Írom, hogy „A igaz", pontosabban arra gondolok, hogy 'az „A"
mondatban kifejezett gondolat igaz'. Ugyanígy a hasonló esetekben.

244
egyik ham is. Közben m indig föltesszük, hogy a gondolatok
nem a költészethez tartoznak. Azzal, hogy egy m ásodik fajtájú
összetett gondolatot igaznak állítok, az összekapcsolt gondola­
tokat összeférhetetleneknek jelentem ki.

Ez a kifejezés nem szerencsés; csak az összekapcsolt gondolatok

együttes igazságát utasítjuk el egy második fajtájú összetett gondolat­
ban. Fregének a modalitásra utaló kifejezésekre vonatkozó elképzelé­
seiről lásd pl. [I], 4. §, valamint a csatlakozó szerkesztői kommentá­
rokat.

A nnak ism erete nélkül, hogy

100

nagyobb-e, m int, 'yl1021

és annak ism erete nélkül, hogy

100

kisebb-e, m int, 'yl1021

ezen két gon d o lat első fajtájú összetételéről m égis m egállapít­

hatom , h o g y hamis. Eszerint, ezen gondolatok m ásodik fajtájú
összetétele igaz. Az összekapcsolt gondolatokon kívül van va­
lami, am i összekapcsolja őket. A z összekapcsoló itt is kétszere­
sen kitöltetlen. És az összetétel azáltal jön létre, hogy a részgon­
dolatok kitöltik az összekapcsolót.
Egy ilyen fajtájú összetett gondolat rövid kifejezése végett ezt
írom:
„N em [A és B]",

ahol „A” és „B" az összekapcsolt gondolatoknak m egfelelő

m ondatok. E bben a kifejezésben világosan előtűnik az össze­
kapcsoló; ez an nak a jelentése, am i a kifejezésben az „A" és „B"
betűkön k ív ü l van. A két üres hely a

„N em [... és ...]"

kifejezésben felism erhetővé teszi a kétszeres kitöltetlenséget.

245
Frege üresen hagyott helyeit kipontozással tesszük jól láthatóvá.

Az összekapcsoló ennek a kétszeresen kitöltetlen kifejezésnek

a jelentése, am ely szintén kétszeresen kitöltetlen. H a az üres
helyeket gondolatkifejezésekkel töltjük ki, akkor egy m ásodik
fajtájú összetett gondolat kifejezését képezzük. V oltaképpen
azonban nem m ondható, hogy az összetett gondolat így kelet­
kezik, m ivel ez egy gondolat, és a gondolatok nem keletkeznek.
Az első fajtájú összetett gondolatokban a két gondolat felcse­
rélhető. U gyanennek a felcserélhetőségnek fenn kell állnia az
első fajtájú összetett gondolatok tagadásában, azaz a m ásodik
fajtájú összetett gondolatokban is. Ha tehát „N em [A és B]"
összetett gondolatot fejez ki, akkor „Nem [B és A ]" ugyanazon
gondolatok ugyanazon összetételét fejezi ki. Ezt a fölcserélhetősé­
get itt éppúgy nem kell tételként érteni, mint az első fajtájú össze­
tétel esetén, hiszen a jelentések birodalmában nincs köztük különb­
ség. Tehát m agától értetődő, hogy a második összetett m ondat
jelentése igaz, ha az elsőé igaz, lévén ez ugyanaz a jelentés.
Itt is em líthető egy következtetés.

N em [A és B] igaz;
A igaz;
tehát B hamis.

Az összetett gondolatok harmadik fajtája

Egy első gondolat tagadásának és egy m ásodik gondolat taga­
dásának első fajtájú összetétele is egy összetétele az első gon­
dolatnak a m ásodikkal. Ezt az első és a m ásodik gondolat
harm adik fajtájú összetételének nevezem. Legyen például az
első gondolat az, hogy Pál tu d olvasni, a m ásodik gondolat az,
hogy Pál tu d írni. A kkor ennek a két gondolatnak a harm adik
fajtájú összetétele az a gondolat, hogy Pál sem olvasni, sem írni
nem tud. Ezen harm adik fajtájú összetett gondolat csak akkor
igaz, ha m ind a két összekapcsolt gondolat ham is. Egy harm a­
dik fajtájú összetett gondolat hamis, ha az összekapcsolt gon­
dolatok közül legalább az egyik igaz. A két összekapcsolt gon­
dolat a harm adik fajtájú összetett gondolatban is fölcserélhető.
H a „A" egy gondolatot fejez ki, akkor fejezze ki „nem A" ennek
a gondolatnak a tagadását, és hasonlóan „B" esetén is. Ha
ezután „A" és „B" valódi m ondatok, akkor

246
 (nem A ) és (n em B)",
amit így is írok:
„sem A, sem B"

jelentése az „A" és „B" kifejezte két gondolat harm adik fajtájú

összetétele.
Az összekapcsoló itt annak a jelentése, am i a kifejezésben az
„A" és a „B" betűkön kívül van. A két üres hely jelzi a

„(nem ...) és (nem ...)",

illetve a
„sem ..., sem ...

kifejezés kétszeres kitöltetlenségét, am i megfelel az összekap­

csoló kétszeres kitöltetlenségének. A m ikor ez az összekapcsoló
kitöltődik gondolatokkal, létrejön az illető gondolatok h arm a­
dik fajtájú összetétele.
Itt is em líthető egy következtetés.

A ham is;
B ham is;
tehát (sem A , sem B) igaz.

A zárójel célja világossá tenni, hogy a benne foglaltnak m int

egésznek a jelentését állítjuk igaznak.

A z összetett gondolatok negyedik fajtája

Két gon d o lat harm adik fajtájú összetételének a tagadása szin­
tén két g o n d o latn ak egy összetétele; ezt negyedik fajtájú össze­
tett go n d o latn ak m ondhatjuk. Két gondolat negyedik fajtájú
összetétele e két gondolat tag ad ásán ak a m ásodik fajtájú össze­
tétele. H a egy ilyen összetett gondolatot igaznak állítunk, azzal
azt m ondjuk, hogy az összekapcsolt gondolatok közül legalább
az egyik igaz. Egy negyedik fajtájú összetett gondolat csak
akkor ham is, ha az összekapcsolt gondolatok m indegyike ha­
mis. H a „A” és „B" ismét valódi m ondatok, akkor

„nem [(nem A) és (nem B)]"

247
jelentése az „A" és „B" által kifejezett gondolatok negyedik
fajtájú összetétele. U gyanez áll

„nem [sem A , sem B]"-re.

M ég rövidebben ezt írjuk helyette:

„A vagy B".

A z ebben az értelem ben v ett „vagy" csak m ondatok, éspedig

valódi m ondatok között áll. A m ikor egy ilyen összetett gondo­
latot igaznak ism erek el, nem zárom ki, hogy m indkét össze­
kapcsolt gondolat igaz. Itt a nem kizáró „vagy"-gyal van dol­
gunk. A z összekapcsoló an n ak a jelentése, am i az „A vagy
B"-ben A-n és B-n kívül előfordul, tehát a

„ ( ...v a g y ...) "

kifejezésé, ahol a két üres hely a „vagy"-tól balra és jobbra az

összekapcsoló kétszeres kitöltetlenségére utal. A „vagy"-gyal
összekapcsolt m ondatokat csupán gondolatkifejezésekként fog­
juk föl, tehát egyenként n em járul hozzájuk állító erő. Viszont
az egész összetett gondolat elism erhető igaznak. A nyelvi kife­
jezésből ez nem tűnik ki világosan. H a állítjuk, hogy „5 kisebb,
m int 4, vagy 5 nagyobb, m int 4", akkor a részm ondatok m ind­
egyikének olyan a nyelvi form ája, m int am ikor egyenként állító
erővel m ondjuk ki őket, n o h a m ost csak az egész összetételt
óhajtjuk igaznak állítani.
Valaki talán úgy találhatja, hogy a „vagy" szó itt m egadott
jelentése nincs m indig összhangban a nyelvhasználattal. Ehhez
m indenekelőtt jegyezzük m eg, hogy a tudom ányos kifejezések
jelentésének rögzítése során nem lehet követelm ény az élet
nyelvhasználatának pontos visszaadása; hiszen ez utóbbi több­
nyire alkalm atlan olyan tudom ányos célokra, ahol a pontosabb
m egform álást szükségesnek véljük. A term észettudósnak m eg
kell engednünk, hogy a „fül" szó használatában eltérjen az
egyébként szokásostól. A logika területén zavaróak lehetnek a
csatlakozó m ellékgondolatok. A „vagy" használatáról m ondot­
tak szerint az igazságnak m egfelelően állítható: „N agy Frigyes
győzött Rossbachnál, vagy kettő nagyobb három nál." Valaki

248
így véli: „Furcsa! Mi köze a R ossbachnál aratott győzelem nek
ahhoz az értelm etlenséghez, hogy kettő nagyobb három nál?"
Az, hogy kettő nagyobb, m int három , hamis, de nem értelmetlen.
A logika szám ára közöm bös, hogy egy gondolat ham isságát
könn y ű vagy nehéz-e belátni. H ozzászoktunk annak feltétele­
zéséhez, hogy a „vagy"-gyal összekapcsolt m ondatok esetén az
egyik jelentésének van valam i köze a m ásikéhoz, valam iféle
rokonság áll fenn közöttük. A dott esetben ilyen rokonság talán
m eg is adható; de egy m ásik esetben valam i m ás rokonság lesz,
úgyhogy lehetetlen olyan jelentésrokonságot m egadni, ami
m indig a „vagy"-hoz kapcsolódik, és am i hozzászám ítható e
szó jelentéséhez. De m iért kapcsolja h ozzá a beszélő egyáltalán
a m ásodik m ondatot? H a azt akarja állítani, hogy N agy Frigyes
győzött Rossbachnál, akkor elegendő az első m ondat; hiszen
föltehetjük, hogy a beszélő nem akarja azt m ondani, hogy kettő
nagyobb három nál. H a a beszélő m egelégedne az első m ondat­
tal, kevesebb szóval többet m ondana. M ire tehát ez a pazarlása
a szavaknak? Ezek a kérdések is csak m ellékgondolatokra ve­
zetnek. H ogy mi a szándéka és indítéka a beszélőnek, am ikor
éppen ezt m ondja, és nem azt, az itt egyáltalán nem érdekes,
hanem csak az, am it m ond.
Az első négy fajtába tartozó összetett gondolatokban közös
az, hogy az összekapcsolt gondolatok felcserélhetőek.
Itt is jöjjön m ég egy következtetés:

(A vagy B) igaz;
A ham is;
tehát B igaz.

A z összetett gondolatok ötödik fajtája

H a egy gondolat tagadásából és egy m ásik gondolatból egy
első fajtájú összetételt képzünk, akkor az első gondolatnak a
m ásodikkal való ötödik fajtájú összetételét kapjuk. H a „A" az
első gondolatot, „B" a m ásodik g o ndolatot fejezi ki, akkor

„(nem A) és B"

jelentése egy ilyen összetett gondolat. A z ilyen fajta összetétel

akkor és csak akkor igaz, ha az első összekapcsolt gondolat
ham is, a m ásodik pedig igaz. így pl. a

249
 „(nem 32 = 23) és (24 = 42)

által kifejezett összetett gondolat igaz. Ez az a gondolat, hogy

32 nem egyenlő 23-nal, és 24 egyenlő 4z-nel. M iután valaki felis­
m erte, hogy 24 egyenlő 42-nal, talán úgy sejtheti, hogy általában
egy hatvány kitevője és alapja felcserélhetőek. Ezt a tévedést
m ásvalaki vissza kívánja u tasítan i azzal, hogy azt mondja: „24
egyenlő 42-nal, de 23nem egyenlő 32-nel". Ha valaki m egkérde­
zi, hogy mi a különbség az „és"-sel és a „de"-vel való összekap­
csolás között, akkor a válasz: A nnak, am it gondolatnak vagy a
m ondat jelentésének nevezek, teljesen m indegy, hogy az „és"
vagy a „de" fordulatot választjuk. Különbség csak abban van,
am it a gondolat m egvilágításának7 nevezek; ez nem tartozik a
logika területéhez.
Egy ötödik fajtájú összetett gondolatban az összekapcsoló a
kétszeresen kiegészítésre szoruló

„(nem ...) és (...)"

kifejezés kétszeresen kiegészítésre szoruló jelentése. Itt az ösz-

szekapcsolt gondolatok nem cserélhetők föl, m ivel

„(nem B) és A"

nem ugyanazt fejezi ki, m int

„(nem A) és B".

Az első gondolat helye az összetételben nem ugyanolyan jel­

legű, m int a m ásodik gondolaté. Nem kockáztatván új szó
képzését, kénytelen vagyok a „hely" szót átvitt értelem ben
használni. H a leírt gondolatkifejezésekről beszélünk, akkor a
„hely"-et közönséges térbeli értelem ben vesszük. A gondo-
latkifejezésbeli helynek m eg kell hogy feleljen valam i m agában
a gondolatban, és erre m egtartom a „hely" szót. Itt nem enged­
hetjük meg, hogy a gondolatok egyszerűen m egcseréljék helyü­
ket; de az első gondolat helyére a m ásodik tagadását és egyúttal

7 Vö. A gondolat című cikkemmel ezen folyóirat első kötetében, 63. o. [VII,
191.0.].

250
a m ásodik helyére az első tagadását helyettesíthetjük. Amit,
persze, szintén egy kis m egszorítással kell érteni, m ivel nem
térbeli és időbeli eljárásra gondolunk. így

„(nem A) és B"
átalakítható, m int

„(nem (nem B)) és (nem A)".

M inthogy azonban, „nem (nem B)" jelentése ugyanaz, m int

„B"-é, ezt kapjuk:
„B és (nem A)",

am i ugyanazt fejezi ki, m int

„(nem A) és B".

A z összetett gondolatok hatodik fajtája

Egy gondolat és egy m ásik ötödik fajtájú összetételének taga­
dása a hatodik fajtájú összetétele az első gondolatnak a m áso­
dikkal. így is m ondhatjuk: Az első gondolat tagadásának a
m ásodik gondolattal való m ásodik fajtájú összetétele a hatodik
fajtájú összetétele az első gondolatnak a m ásodikkal. Az első
gondolatnak a m ásodikkal való ötödik fajtájú összetétele akkor
és csak akkor igaz, ha az első gondolat ham is, a m ásodik
gondolat p edig igaz. Ebből következik, hogy az első gondolat­
nak a m ásodikkal való hatodik fajtájú összetétele akkor és csak
akkor ham is, h a az első gondolat ham is, a m ásodik pedig igaz.
Egy ilyen összetett gondolat tehát igaz, ha az első gondolat
igaz, m indegy, hogy a m ásodik gondolat igaz-e, vagy hamis.
Egy ilyen összetett gondolat akkor is igaz, ha a m ásodik gon­
dolat hamis, függetlenül attól, hogy az első gondolat igaz-e,
vagy hamis.
Anélkül, hogy tudnám :
✓ __ _ 2

nagyobb-e, m int 22,

és anélkül, hogy tudnám :

251
 (2 l\m
I — I nagyobb-e, m int 2,

fölism erhetem , hogy az első gondolatnak a m ásodikkal való

hato d ik fajtájú összetétele igaz. Az első gondolat tagadása és a
m ásodik g o n d o lat kizárják egym ást. E zt k im ondhatjuk így is:

icxA2
„Ha nagyobb 2-nél, akkor I
nagyobb 22-nél."

„H atodik fajtájú összetett gondolat" helyett „hipotetikus össze­

tett gondolat"-ot is m ondok, és a hipotetikus összetett gondo­
latban az első gondolatot „következm ény"-nek, a m ásodikat
„feltétel"-nek nevezem . Eszerint egy hipotetikus összetett gon­
dolat igaz, ha a következm ény igaz. Egy hipotetikus összetett
gondolat igaz akkor is, ha a feltétel ham is; akár igaz a követ­
kezm ény, akár ham is. A zonban a következm énynek m indig
gondolatnak kell lennie.
Legyenek „A" és „B" ism ét valódi m ondatok, akkor

„nem ((nem A) és B)"

egy olyan hipotetikus összetétel kifejezése, am elynek követ­

kezm énye „A" jelentése (gondolati tartalm a), és am elynek fel­
tétele „B" jelentése. H elyette ezt is írhatjuk:

„H a B, akkor A " .

Persze itt kétségek léphetnek föl. Valaki úgy találhatja, hogy ez

eltér a nyelvhasználattól. Ezzel szem ben m indig újra hangsú­
lyozni kell: a tu d om ánynak m eg kell engedni, hogy sajátos
nyelvhasználattal rendelkezzék, hogy ne legyen m indig aláren­
delve az élet nyelvének. Éppen abban látom a filozófia legna­
gyobb nehézségét, hogy m unkájához kevéssé alkalm as eszközt
talált, tudniillik az élet nyelvét, am elynek kialakulásában telje­
sen m ás szükségletek játszottak közre, m int a filozófia igényei.

252
H asonlóképpen a logika is rákényszerül, hogy abból, am it ké­
szen talál, először is használható eszközt csiszoljon m agának.
E m u n k a szám ára kezdetben szintén csak kevéssé használható
eszközöket talál.
A zt a m ondatot, hogy

„H a 2 nagyobb, m int 3, akkor a 4 prím szám ",

bizonnyal sokan értelm etlennek fogják nyilvánítani, értelm ezé­

sem szerint mégis igaz, m ivel a feltétel hamis. A m i ham is, az
m ég nem értelmetlen. A nnak ism erete nélkül, hogy

21
,^1ÖF nagyobb-e, m int
20
felism erhetjük, hogy

21
ha >/l021 nagyobb, m int í — J ,

akkor ^ 1 0 21 j nagyobb, m int I 20

és senki nem fog ebben értelm etlenséget látni. Nos, az, hogy

a/1021 nagyobb, m int

ham is. És ugyanígy ham is, hogy

io o \ 2
nagyobb, m int

H a ez ugyanolyan könnyen látható lenne, m int an n ak ham is­

sága, hogy 2 nagyobb, m int 3, akkor a hipotetikus összetett
g ondolat ebben a példában u g y anúgy értelm etlennek tűnne,
m int az előzőben. A logikai vizsgálat szám ára sem m it nem
jelent, hogy könnyű vagy nehéz-e belátni egy gondolat ham is­
ságát, m ivel a különbség pszichológiai.

253
 A következő összetett m ondatban kifejezett g o n d o lat is igaz:

„H a van egy kakasom , am elyik m a tojásokat rakott, akkor a

kölni dóm holnap reggel összedől."

M ondhatná valaki: „De hiszen itt a feltétel és a következm ény

között sem m ilyen belső összefüggés sincs." N os, sem m i ilyen
összefüggést nem követeltem m eg m eghatározásom ban, és ké­
rem , hogy a „Ha B, akkor A " kifejezést úgy értsék, ahogyan
m ondtam , és am it a

„nem ((nem A) és B)"

form ában fejeztem ki. Persze, a hipotetikus összetett m ondat

ezen felfogása eleinte m egütközést kelt. M eghatározásom nak
nem célja a m egegyezés az élet nyelvhasználatával, am ely a
logika céljaira többnyire túlzottan elm osódott és ingadozó.
A bba sok m inden befurakodik, pl. az ok és az o kozat viszonya,
a szándék, am ellyel a beszélő egy „Ha B, ak k o r A " alakú
m o n d ato t kim ond, az az indok, am ely m iatt an n a k tartalm át
igaznak tartja. A beszélő bizonyára ad némi ú tm u ta tá st a hall­
gatóban esetleg fölvetődő ilyen kérdések tekintetében. Ezek a
célzások azokhoz a járulékokhoz tartoznak, am elyek az élet
nyelvében gyakran körülszövik a gondolatot. F eladatom itt az,
hogy a járulékok leválasztásával logikai m agként kihám ozzam
két gondolat azon összetételét, am elyet hipotetikus összetett
gondolatnak neveztem . A két gondolatból összetett gondolat
felépítésébe való bepillantásnak kell az alapot képeznie a több­
szörösen összetett gondolatok vizsgálatához.
A m it a „H a B, akkor A " kifejezésről m ondtam , azt nem
szab ad úgy érteni, hogy m in d en ilyen formájú összetett m on­
d at egy hipotetikus összetett gondolatot fejez ki. H a „A" önm a­
gában nem fejez ki teljes gondolatot, tehát nem v alódi m ondat,
vagy ha „B" önm agában n em valódi m ondat, akkor m ás esettel
v an dolgunk. Ebben az összetett m ondatban:

„H a valaki gyilkos, akkor gonosztevő"

sem a feltételm ondat, sem a következm énym ondat önm agában

véve nem fejez ki gondolatot. M eghatározhatatlan, hogy az,

254
am it az összefüggésből kiem elt „(ő) gonosztevő" m ondat ki­
egészítő utalás nélkül kifejez,

A német eredetiben: 'Er ist ein Verbrecher'. Zárójelben kitettük az

'er'-nek megfelelő 'ő' személyes névmást, hogy a gondolatmenet foly­
tatása ne szenvedjen törést.

igaz-e, vagy ham is, m ivel az „ő" szó nem tulajdonnév, és az

összefüggésből kiem elt m ondatban, kiegészítő utalás nélkül,
sem m it sem jelöl. K övetkezésképpen utóm ondatunk nem fejez
ki gondolatot, teh át nem is valódi m ondat. Ugyanez áll feltétel­
m ondatunkra; m ivel tartalm az egy alkotórészt - „valaki" -,
am ely ugyancsak n em jelöl sem m it. Ennek ellenére az összetett
m o n d at kifejezhet egy gondolatot. A „valaki" és az „ő" egy­
m ásra utalnak. Ezáltal, és a „ha __, a k k o r __" révén a két
m o n d at úg y kapcsolódik össze, hogy egy gondolatot fejeznek
ki, m íg a hipotetikus összetett gondolatban három gondolatot
különböztethetünk m eg, éspedig a feltételt, a következm ényt
és a kettőből összetett gondolatot. Tehát egy összetett m ondat
nem m indig fejez ki összetett gondolatot, és nagyon lényeges
m egkülönböztetni azt a két esetet, am ely egy

„H a B, akkor A"

alakú összetett m o n d at esetén előfordulhat.

Itt is m ellékelek egy következtetést:

[H a B, akkor A] igaz;
B igaz;
tehát A igaz.

Talán ebben a következtetésben leginkább szem betűnő a felté­

teles összetett gon d o lat jellegzetessége.
Figyelem re m éltó m ég az alábbi következtetési m ód:

[Ha C, akkor B] igaz;

[H a B, akkor A] igaz;
teh át [Ha C, akkor A] igaz.

255
 M egem líthető itt egy félrevezető beszédm ód. Egyes m atem a­
tikus szerzők úgy fejezik ki m agukat, m intha olyan gondola­
tokból is lehetne konklúziót levonni, am elyek igazsága még
bizonytalan. H a azt m ondják: „B-ből A -ra következtetek", vagy
„B-ből A igazságára következtetek", akkor B-n a következtetés
egyik vagy egyetlen prem isszáját értik. De am íg egy gondolat
igazságát nem ism erjük föl, nem használhatjuk azt következte­
tés prem isszájaként, nem következtethetünk belőle semmire.
H a m égis ezt vélik tenni, akkor úgy tűnik, összetévesztik a
hipotetikus összetett gondolat igazságának elism erését a kö­
vetkeztetéssel, azáltal hogy ezen összetételben a feltételt pre­
m isszának tekintik. A

„H a C, akkor A"

jelentésének igazként való elism erése kétségkívül alapulhat

egy következtetésen, m int az im énti példában, és em ellett két­
séges lehet, hogy C igaz-e;8 ez esetben azonban a „C"-ben
kifejezett gondolat egyáltalán nem prem isszája a következte­
tésnek, hanem a

„H a C, akkor B"

m o n d at jelentése volt a prem issza. Ha a „C" gondolati tartalm a

a következtetés prem isszája volna, akkor nem szerepelhetne a
konklúzióban, h iszen ép p e n ebben áll a következtetés hatása.
Láttuk, hogy egy ötödik fajtájú összetett gondolatban egy­
idejűleg helyettesíthető az első gondolat a m ásodik tagadásával
és a m ásodik gondolat az első tagadásával, az egész jelentésé­
nek m egváltozása nélkül. Mivel egy hatodik fajtájú összetett
gon d o lat egy ötödik fajtájú összetett gondolat tagadása, a ha­
to d ik fajtájú összetett gondolatra is fennáll ugyanaz: egy hipo­
tetikus összetételben, a jelentés m egváltozása nélkül, egyidejű­
leg helyettesíthető a feltétel a következm ény tagadásával és a
következm ény a feltétel tagadásával. (Á tm enet a modus ponens-
től a modus tollenshez, kontrapozíció.)

8Pontosabban, hogy a „C" kifejezte gondolat igaz-e.

256
A hat gondolat-összetétel áttekintése
I. A és B; II. nem (A és B);
III. (nem A) és (nem B); IV. nem ((nem A) és (nem B));
V. (nem A) és B; VI. nem ((nem A) és B).

Kézenfekvő lenne m ég hozzáfűzni ezt:

A és (nem B);
azonban
„A és (nem B)"

jelentése ugyanaz, m int

„(nem B) és A"

jelentése, hacsak „A" és „B" tetszőleges valódi m ondatok. M ár­

m ost
„(nem B) és A ”

ugyanolyan alakú, m int

„(nem A) és B",

így ezzel sem m i újat nem nyerünk, hanem csak újra egy ötödik
fajtájú összetett gondolat kifejezését kapjuk,

„nem (A és (nem B))"

pedig ism ét egy hatodik fajtájú összetett gondolatot fejez ki. Az

összetett gondolatok hat fajtája így egy zárt egészet alkot; az
ősalkotórészeknek itt az első fajtájú összetett gondolat és a
tagadás tűnnek. Á m az első fajtájú összetétel em e látszólagos
elsőbbsége a többihez képest, bárm ennyire elfogadható lehet a
pszichológusnak, logikailag nem indokolt. Ugyanis az össze­
tett gondolatok hat fajtája közül bárm elyik vehető alapul, és
belőle a tagadás segítségével a többi három leszárm aztatható;
így a logika szám ára m ind a hat fajta egyenrangú. H a pl. a

H a B, akkor C

257
vagy
N em ((nem C) és 5)

hipotetikus összetételből in d u lu n k ki; és „C"-1 „nem A " -v al

helyettesítjük, ezt kapjuk:

H a B, akkor nem A,
vagy:
N em (A és B).

Az egész tagadásával

N em (ha B, akkor nem A)

vagy
A és B
adódik. Eszerint

N em (ha B, akkor nem A)

ugyanazt m ondja, m int

A és B,

és ez a hipotetikus összetételre és a tagadásra visszavezetett

első fajtájú összetétel. És m inthogy az első fajtájú összetételből
és a tagadásból a többi gondolat-összetétel leszárm aztatható,
így m ind a h at fajta gondolat-összetétel leszárm aztatható a hi­
potetikus összetételből és a tagadásból is. Az első és a hatodik
fajtájú összetételről m o n d o tta k általánosan érvényesek m ind
a h at fajta gondolat-összetételre, úgyhogy ezen fajták egyiké­
nek sincs semmiféle elsőbbsége a többihez képest. Bárm elyikük
szolgálhat alapul a többi szárm aztatásához. A választást a lo­
gikai tényállás nem szabja meg.
Valami hasonlóval van d olgunk a geom etria m egalapozása­
kor. Fel lehet építeni két különböző geom etriát úgy, hogy az
első néhány tétele a m ásodikban axióm aként, a m ásodik né­
hány tétele az elsőben axióm aként jelenik meg.
Most tekintsünk olyan eseteket, am elyekben nem különböző
gondolatok kapcsolódnak, hanem egy gondolat önm agával
kapcsolódik össze. H a „A” ism ét egy valódi m ondat, akkor

258
 „A és A "

gondolatot fejezi ki, mint „A". A z előbbi nem többet és nem ke­
vesebbet m o n d , m int az utóbbi. Eszerint

„nem (A és A)"

ugyanazt fejezi ki, mint „nem A ". Ugyanígy

„(nem A) és (nem A)"

ugyanazt fejezi ki, m int „nem A". Következésképp

„nem [(nem A) és (nem A)]"

ugyanazt fejezi ki, m int „nem n em A", azaz m int „A". M árm ost

„nem [(nem A) és (nem A)]"

egy negyedik fajtájú összetételt fejez ki. Ezt így is m ondhatjuk:

„A vag y A".

Ennélfogva nem csak

„A és A",
hanem
„A vagy A"

is ugyanazzal a jelentéssel bír, m in t „A".

M ásképpen van az ötödik fajtájú összetétel esetén. A

„[(nem A) és A]"

kifejezte összetett gondolat ham is, m ert két gondolat közül,

amelyek egyike a m ásiknak tagadása, az egyik m indig ham is,
úgyhogy első fajtájú összetételük is hamis. Eszerint egy g ondo­
latnak ö nm agával való hatodik fajtájú összetétele, am it

„nem [(nem A) és A]"

259
fejez ki, igaz, ha A valódi m ondat. Ezt az összetett gondolatot
nyelvileg
„ha A , akkor A"

is kifejezheti, pl. „ha a Schneekoppe m agasabb, m in t a Brocken,

akkor a Schneekoppe m agasabb, m int a Brocken".
Ehhez kapcsolódó kézenfekvő kérdések: Egyáltalán gondo­
latot fejez ki ez a m ondat? Van valami tartalm a? Mi újat tud
m eg az, aki hallja? - Nos, m egeshet, hogy valaki, m ielőtt hal­
lotta volna, egyáltalában nem ism erte ezt az igazságot, és így
nem is ism erhette el. Ennyiben bizonyos körülm ények között
ennek révén mégis m egtudható valami, am i valakinek új. Hi­
szen tagadhatatlan igazság, hogy a Schneekoppe m agasabb,
m in t a Brocken, ha a Schneekoppe m agasabb, m int a Brocken.
M inthogy csak gondolatok lehetnek igazak, ez az összetett m on­
d at is egy gondolatot fejez ki, és akkor ezen gondolat tagadása
is egy gondolat, látszólagos értelm etlensége dacára. C supán
m in d ig szem előtt kell tartanunk, hogy egy gondolat kifejezhe­
tő anélkül, hogy állítanánk. Itt csak a gondolatról van szó. Az
értelm etlenség látszata csak az állító erő révén járul hozzá,
am elyet önkéntelenül hozzágondolunk a m ondathoz. A zon­
b an ki m ondja azt, hogy bárki, aki állító erő nélkül m ond ki egy
m ondatot, ezt azért teszi, hogy tartalm át igaznak tüntesse föl?
Esetleg pontosan fordított szándékkal teszi ezt.
Ez általánosítható. Legyen „O" egy m ondat, am ellyel egy
logikai törvény valam ely sajátos esetét fejezzük ki, azonban
nem állítjuk igazként. A kkor „nem O" könnyen értelm etlennek
tűnik, azonban csak azért, m ert állító erővel kim ondottnak
gondoljuk. Egy olyan gon d o lat állítása, am i ellentm ond egy
logikai törvénynek, valóban - ha nem is értelm etlennek, de -
képtelenségnek tűnhet, m ert egy logikai törvény igazsága köz­
vetlenül önm agából, kifejezésének jelentéséből belátható. Kife­
jezni azonban szabad olyan gondolatot, am ely ellentm ond egy
logikai törvénynek, m ivel tagadni szabad. „O " m aga azonban
csaknem tartalm atlannak tűnik.
M inthogy m inden összetett gondolat m aga is gondolat, ösz-
szekapcsolható más gondolatokkal. így az az összetétel, am it

„(A és B) és C"

260
fejez ki, az
„A és B" és a „C"

kifejezte gondolatokból kapcsolódik össze. Ezt érthetjük azon­

ban úgy is, m int az

„A", „B", „C"

kifejezte gondolatokból összekapcsoltat. így létrejöhet9 olyan

összetett gondolat is, am ely három gondolatot tartalm az. H á­
rom gondolat összetételét kifejező további példák:

„nem [(nem A) és (B és C)]", és

„nem [(nem A) és ((nem B) és (nem C))]".

Ilyen m ó d o n találhatunk példákat négy, öt vagy több gondola­

tot tartalm azó összetett gondolatra is.
Valamennyi ilyen összetétel képzéséhez elegendő az első
fajtájú gondolat-összetétel és a tagadás, ahol az első fajta helyett
h at fajtánk bárm elyike választható. És idetolakszik a kérdés:
vajon m in d en összetett gondolat ilyen felépítésű-e? A m i a ma­
tem atikát illeti, biztos vagyok abban, hogy ott m ásként képzett
gondolat-összetétel nem szerepel. A fizikában, a kém iában és
az asztronóm iában is aligha lesz m ásként; azonban a célhatá­
rozói m ondatok óvatosságra intenek, és úgy tűnik, részletesebb
vizsgálatot igényelnek. Ezt a kérdést itt eldöntetlenül szándé­
kozom hagyni. M indam ellett, azok a gondolat-összetételek,
am elyek az első fajtájú összetételből tagadás segítségével ké-
pezhetőek, úg y tűnik, külön elnevezést érdem elnek. M atem a­
tikai gondolat-összetételeknek nevezhetjük őket. Ezzel nem
állítjuk, hogy vannak m ás gondolat-összetételek is. A m atem a­
tikai gondoíat-összetételek még m ás vonatkozásban is össze-
tartozóaknak bizonyulnak. Ugyanis egy ilyenben valam ely
igaz gondolat pótolható egy m ásik igaz gondolattal úgy, hogy
az így képzett összetett gondolat igaz vagy ham is aszerint,
hogy az eredeti összetétel igaz-e, vagy hamis. U gyanez áll
akkor is, ha egy m atem atikai összetett gondolatban valam ely

9Ez a keletkezés nem értendő időbeli folyamatként.

261
ham is gondolatot ham issal pótolunk. Azt m ondom , hogy két
gondolat m egegyező igazságértékű, ha vagy m indkettő igaz,
vagy m indkettő ham is. Eszerint azt m ondom , hogy az „A"-val
kifejezett gondolat igazságértéke ugyanaz, m int a „B"-vel kife­
jezetté, ha vagy
„A és B"
vagy
„(nem A) és (nem B)"

igaz gondolatot fejez ki. M iután ezt rögzítettük, szabályunk így

m ondható ki: „Egy m atem atikai gondolat-összetételben vala­
m ely gondolatot egy vele m egegyező igazságértékű gondolat­
tal pótolva, a k apott összetett gondolat igazságértéke ugyanaz,
m int az eredetié."

262
 IRODALOM

A KÖTETÜNKBEN SZEREPLŐ FREGE-MŰVEK

[I] Fogalomírás, a tiszta gondolkodás formulanyelve, az

aritmetika nyelvének mintája szerint. - Fordítás [4] alapján.
[II] Függvény és fogalom. - [12] fordítása.
[III] Fogalom és tárgy. - [13] fordítása.
[IV] Jelentés és jelölet. - [14] fordítása.
[V] Az aritmetika alaptörvényei. I. kötet. Fordítás [15] alapján.
[VI] Az aritmetika alaptörvényei. II. kötet. Fordítás [21] alapján.
[VII] Logikai vizsgálódások. I. rész: A gondolat - [29] fordítása
[VIII] Logikai vizsgálódások. II. rész: A tagadás - [30] fordítása
[IX] Logikai vizsgálódások. III. rész: Összetett gondolatok -
[31] fordítása

A FONTOSABB EREDETI FREGE-MŰVEK

[1] Uber eine geometrische Darstellung der imaginären Gebilde in der

Ebene (Doktori értekezés). Jena, 1873. - Utánnyomás [35]-ben.
[2] Rechnungsmethoden, die sich auf eine Erweiterung des Grössen­
begriffes gründen (Magántanári habilitációs értekezés). Jena, 1874.
- Utánnyom ás [35]-ben.
[3] Über eine Weise, die Gestalt eines Dreiecks als komplexe Grösse
aufzufassen. Jenaische Zeitschrift für Naturwissenschaft, XII (1878),
Supplement. - Utánnyomás [35]-ben.
[4] Begriffsschrift, eine der aritmetischen nachgebildete Formelsprache des
reinen Denkens. Halle a. S., 1879, L. Nebert. - Utánnyomás [33]-ban.
Magyar fordítás: [I].
[5] Anwendungen der Begriffsschrift. Jenaische Zeitschrift für Na-
tunoissenschaft, XIII (1879), Supplement II, 29-33. -Utánnyomás [33]-ban.
[6] Über den Briefwechsel Leibnizens und Huygens mit Papin.
Jenaische Zeitschrift für Naturivissenschaft, XV (1882), Supplement,
29-32. - Utánnyomás [33]-ban.

263
 [7] Über die wissenschaftliche Berechtigung einer Begriffsschrift.
Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik, LXXXI (1882), 48-56.
-Utánnyomás: [32] és [33].
[8] Über den Zweck der Begriffsschrift. Jenaische Zeitschrift für Natur­
wissenschaft, XVI (1883), Supplement, 1-10. Utánnyomás [33]-ban.
[9] Die Grundlagen der Arithmetik. Eine logisch-mathematische Un­
tersuchung über den Begriff der Zahl. Breslau, 1884, W. Koebner. - Után­
nyomás: Breslau, 1934, M. & H. Marcus; Darmstadt, 1961, Wissen­
schaftliche Buchgesellschaft; és Hildesheim, 1961, G. Olms. Kritikai
kiadás (hrsg. Ch. Thiel): Hamburg, 1986, Felix Meiner.
[10] Geometrie der Punktpaare in der Ebene. Jenaische Zeitschrift für
Naturwissenschaft, XVII (1884), Supplement, 98-102. - Utánnyomás
[35]-ben.
[11] Über formale Theorien der Arithmetik. Jenaische Zeitschrift für
Naturwissenschaft, XIX (1886), Supplement, 94-104. - Utánnyomás
[35]-ben.
[12] Funktion und Begriff. Jena, 1891, H. Pohle. - Utánnyomás: [32]
és [35]. Magyar fordítás: [II].
[13] Über Begriff und Gegenstand. Vierteljahrsschrift für wissen­
schaftliche Philosophie, XVI (1892), 192-205. - Utánnyomás: [32] és [35],
Magyar fordítás: [III].
[14] Über Sinn und Bedeutung. Zeitschrift für Philosophie und philo­
sophische Kritik, C (1892), 25-50. - Utánnyomás: [32] és [35], Magyar
fordítás: [IV].
[15] Grundgesetze der Arithmetik. Begriffsschriftlich abgeleitet. I.
Band. Jena, 1893, H. Pohle. - Utánnyomás: Darmstadt, 1962, Wis­
senschaftliche Buchgesellschaft; és Hildesheim, 1962, G. Olms. Ma­
gyar szemelvények: [V],
[16] Rezension von Dr. E. G. Husserl: Philosophie der Arithmetik.
Zeitschrift für Philosophie und philosophische Kritik, CIII (1894), 313-332.
- Utánnyomás [35]-ben.
[17] Le nombre entier. Revue de Métaphysique et de Morale, III (1895),
73-78. - Utánnyomás [35]-ben.
[18] Kritische Beleuchtung einiger Punkte in E. Schröders Vorle­
sungen über die Algebra der Logik. Archiv für systematische Philosophie,
I (1895), 433-456. - Utánnyomás: [34] és [35].
[19] Über die Begriffsschrift des Herrn Peano und meine eigene.
Berichte über die Verhandlungen der K. S. Ges. der Wiss. zu Leipzig.
Math.-Phys. Klasse, XLVIII (1897), 361-378. - Utánnyomás [32]-ben.
[20] Über die Zahlen des Herrn H. Schubert. Jena, 1899, H. Pohle.
Utánnyomás: [34] és [35].
[21] Grundgesetze der Arithmetik. Begriffsschriftlich abgeleitet. II.
Band. Jena, 1903, H. Pohle. - Utánnyomás: Darmstadt, 1962, Wissen­

264
schaftliche Buchgesellschaft; és Hildesheim, 1962, G. Olms. Magyar
szemelvény: [VI].
[22] Uber die Grundlagen der Geometrie. Jahresbericht der Deutschen
Mathematiker-Vereinigung, XII (1903), 319-324. - Utánnyomás [35]-ben.
[23] Über die Grundlagen der Geometrie. II. Jahresbericht der Deut­
schen Mathematiker-Vereinigung, XII (1903), 368-375. - Utánnyomás
[351-ben.
[24] Was ist eine Funktion? In Festschrift Ludwig Boltzmann geioidmet
zum sechzigsten Geburtstage. Leipzig, 1904, J. A. Barth, 656-666. - Után­
nyomás: [32] és [35].
[25] Über die Grundlagen der Geometrie. I. Jahresbericht der Deut­
schen Mathematiker-Vereinigung, XV (1906), 293-309. - Utánnyomás
[351-ben.
[26] Über die Grundlagen der Geometrie (Fortsetzung). II. Jah­
resbericht der Deutschen Mathematiker-Vereinigung, XV (1906), 377-403.
- Utánnyomás [35]-ben.
[27] Über die Grundlagen der Geometrie (Schluss). III. Jahresbericht
der Deutschen Mathematiker-Vereinigung, XV (1906), 423-430. - Után­
nyomás [351-ben.
[28] Anmerkungen zu Philip E. B. Jourdain: The Development of
the Theories of Mathematical Logic and the Principles of Mathematics:
Gottlob Frege. The Quarterly Journal of Pure and Applied Mathematics,
XLIII (1912), 237-269. - Utánnyomás [351-ben.
[29] Der Gedanke. Eine logische Untersuchung. Beiträge zur Philo­
sophie des deutschen Idealismus, I (1918), 58-77. - Utánnyomás: [34] és
[35]. Magyar fordítás: [VII],
[30] Die Verneinung. Eine logische Untersuchung. Beiträge zur Philo­
sophie des deutschen Idealismus, I (1918),143-157. - Utánnyomás: [34] és
[35]. Magyar fordítás: [VIII],
[31] Logische Untersuchungen. Dritter Teil: Gedankengefüge. Bei­
träge zur Philosophie des deutschen Idealismus, III (1923), 36-51. - Után­
nyomás: [34] és [35]. Magyar fordítás: [IX].
[32] Funktion, Begriff, Bedeutung. Fünf logische Studien (Hrsg. G.
Patzig). Göttingen, 1962, Vandenhoeck & Ruprecht; új kiadás 1966. -
Tartalmazza a [7], [12], [13], [14], [24] műveket.
[33] Begriffsschrift und andere Aufsätze (Hrsg. I. Angelelli). Darm­
stadt, 1964, Wissenschaftliche Buchgesellschaft; és Hildesheim, 1964,
G. Olms. - Tartalmazza a [4]-[8] műveket.
[34] Logische Untersuchungen (Hrsgg. G. Patzig). Göttingen, 1966,
Vanderhoeck & Ruprecht. - Tartalmazza a [18], [20], [29], [30], [31]
műveket.
[35] Kleine Schriften (Hrsg. I. Angelelli). Darmstadt, 1967, Wissen­
schaftliche Buchgesellschaft; és Hildesheim, 1967, G. Olms. - Tartal­
mazza az [1]—[3], [10]—[14], [16]—[20], [22]—[31 ] cikkeket és egyebeket.

265
 [36] Nachgelassene Schriften und wissenschaftlicher Briefwechsel.
I. Band: Nachgelassene Schriften (Hrsg. H. Hermes, F. Kambartel, F.
Kaulbach). Hamburg, 1969, Felix Meiner Verlag. (2., bővített kiad.: uo.,
1982.)
[37] Schriften zur Logik und Sprachphilosophie. Aus dem Nachlass
(Hrsg. G. Gabriel). Hamburg, 1971, Felix Meiner Verlag. - Válogatott
cikkek a [36] kötetből.
[38] Schriften zur Logik. Aus dem Nachlass (Einleitung: L. Kreiser).
Berlin, 1973, Akademie-Verlag. - A [37] kötet, kiegészítve 4 további
cikkel [36]-ból.
[39] Nachgelassene Schriften und wissenschaftlicher Brief Wechsel.
II. Band: Wissenschaftlicher Briefwechsel (Hrsg. H. Hermes, F. Kam­
bartel, F. Kaulbach). Hamburg, 1976, Felix Meiner Verlag.

FONTOSABB ANGOL FORDÍTÁSOK

[40] Die Grundlagen der Arithmetik - The Foundations of Arithmetic.

(Kétnyelvű kiadás. Angol ford.: ]. L. Austin.) Első kiadás: Oxford, 1950,
Basil Blackwell. (Lásd [9]; számos új kiadása van, részben csak angol
szöveggel.)
[41] Translations from the Philosophical Writings of Gottlob Frege (P.
Geach & M. Black). Oxford, 1960, Basil Blackwell. - Tartalmazza [12],
[13], [14], [18], [24] és [30] fordítását, valamint részleteket [4], [15], [16]
és [21] fordításából.
[42] The Basic Laws of Arithmetic. Berkeley-Los Angeles, 1972. - [15]
és [21 ] szemelvényes fordítása.
[43] Conceptual Notation and Related Articles. Oxford, 1972. - [4] és
egyéb cikkek fordítása.
[44] On Foundations of Geometry and Formal Theories of Arithmetic.
New Haven-London, 1971. - [21 ]—[23], [24]—[27] és egyéb cikkek
fordítása.
[45] Collected Papers on Mathematics, Logic and Philosophy. Oxford,
1984, Basil Blackwell. A [35]-be felvett írások és néhány korai, újabban
felfedezett cikk fordítása.

MAGYAR FORDÍTÁSOK

[46] Értelem és jelentés. Helikon Világirodalmi Figyelő, 1973/2-3,

310-312. - Részlet [38]-ból, 84-92.
[47] Az értelem és a jelentés vizsgálata. (Ford. Kanyó Zoltán.) In A jel
tudománya. Budapest, 1975, Gondolat, 135-150. - Részletek [14]-ből.

266
 [48] Logikai vizsgálódások. (Ford. Máté András.) Magyar Filozófiai
Szemle, 1980/1. - [29] és [30] fordítása, új kiadása jelen kötetben: [VII]
és [VIII].
[49] Logika, szemantika, matematika. (Válogatott tanulmányok, ford.
Máté András, szerkesztette, a kommentárokat, a bevezetést és az
utóhangot írta Rúzsa Imre). Budapest, 1980, Gondolat. - Tartalmazza
az [I]—[VI] fordításokat, valamint [9] néhány részletének fordítását.
[50] Logikai vizsgálódások. Harmadik rész: Összetett gondolatok.
(Ford. Bimbó Katalin.) Filozófiai Figyelő, 88/1. 88-102. - [31] fordítása,
a jelen kötetben [IX].
[51 ] Az aritmetika alapjai. (Fordította és az utószót írta Máté András.)
Budapest, 1999, Áron. - [9] fordítása.

NÉHÁNY FONTOS KÖNYV FREGÉRŐL

[52] M. Dummett: Frege: Philosophy of Language. London, 1973, Duck­

worth. 2. kiad.: uo., 1982.
[53] M. Schirn (Hrsg.): Studien zu Frege/Studies on Frege. (3 köt.)
Stuttgart - Bad Canstatt, 1976, fromann-holzboog.
[54] M. Dummett: Frege: Philosophy of Mathematics. London, 1992,
Duckworth.

EGYÉB IDÉZETT MŰVEK

[55] G. Cantor: Grundlagen einer allgemeinen Mannigfaltigkeits­

lehre (1883). In G. Cantor: Gesammelte Abhandlungen mathematischen
und philosophischen Inhalts (Hrsg. E. Zermelo). Hildesheim, 1962, G.
Olms, 165-208.
[56] G. Cantor: Die Grundlagen der Arithmetik (Recenzió [9]-ről,
1885). Az [55] alatt idézett műben, 440-441.
[57] A. Church: Introduction to Mathematical Logic. I. Princeton, 1944.
[58] A. Church: A Formulation of the Logic of Sense and Denotation.
In Structure, Method and Meaning: Essays in Honor ofH. F. Sheffer. New
York, 1951,3-24.
[59] L. Couturat (ed.): Opuscules et fragments inédits de Leibniz. Hil­
desheim, 1966, G. Olms.
[60] R. Dedekind: Was sind und was sollen die Zahlen? - Stetigkeit und
Irrationale Zahlen. Berlin, 1967, VEB Deutscher Verlag der Wissen­
schaften.
[61] B. Erdmann: Logik. Halle a. S., 1292, Max Niemeyer.
[62] K. Gödel: Die Vollständigkeit der Axiome des logischen Funk­
tionenkalküls. Monatshefte für Mathematik und Physik, 37 (1930),
349-360.

267
 [63] K. Gödel: On Undecidable Propositions of Formal Mathematical
Systems. Princeton, 1934.
[64] E. Kossak: Die Elemente der Arithmetik. Berlin, 1872, Programm
des Friedrich-Werder'schen Gymnasiums.
[65] W. O. Quine: A logika módszerei. Budapest, 1968, Akadémiai.
[66] E. Schröder: Lehrbuch der Arithmetik und Algebra. Leipzig, 1873.
[67] E. Schröder: Vorlesungen über die Algebra der Logik. Leipzig, 1890.
[68] Rúzsa I.: Klasszikus, modális és intenzionális logika. Budapest,
1984, Akadémiai.
[69] A. Tarski: Bizonyítás és igazság. Budapest, 1990, Gondolat.
[70] A. N. Whitehead - B. Russell: Principia Mathematica. Cambridge,
1910-1913. 2. kiadás: 1925-1927.

268
 FREGE SZAKKIFEJEZESEINEK
ÉS SZIMBÓLUMAINAK FORDÍTÁSA

Frege kifejezései Fordítás e kötetben

Anzahl számosság
Bedeutung jelölet
Begriffsumfang fogalom terjedelme
das Falsche a Hamis
gewöhnliche (Bedeutung) szokásos (jelölet)
Gleichheit azonosság
Sinn jelentés (néha: értelem)
ungerade (Bedeutung) közvetett (jelölet)
ungesättigt kitöltetlen
das Wahre az Igaz
Wahrheitswert igazságérték
Wertverlauf (einer Funktion) (függvény) értékmenete
wirklich ható, valós, materiális

269
 F r e g e lo g ik a i s z i m b ó l u m a i J e lö lé s e k ö te tb e n

A ~A

A
BzdA
B

A
BvA
B

A
B&A
B

B=A
nB
1— A

Vű • F(a)

3a ■F(a)

A, is - s o 8

270
bl¥h

Osiris Kiadó, Budapest

A kiadásért felel az Osiris Kiadó igazgatója
Szöveggondozó Gál Mihály
A sorozatot tervezte Kömyei Anikó
Műszaki szerkesztő Galgóczi Andrea
A borító Ádám Zoltán: Sótenger című képének
felhasználásával készült
A szedés és a tördelés az Osiris Kft. munkája
Tördelő Sörfőző Zsuzsa
Nyomta és kötötte az Eto-Print Kft.
Felelős vezető Balogh Mihály

ISBN 963 379 630 X

ISSN 1585-7387
 Osiris könyvtár

A k ö t e t a m o d e m l o g ik a a l a p í t ó a ty j á n a k ,
a z a n a litik u s f ilo z ó f ia n a g y b e c s b e n ta rto tt
e lő d jé n e k , G o ttlo b F re g é n e k m in d a s z ő ­
k é b b é r te le m b e n v e t t lo g ik a i, m i n d a s z e ­
m a n t i k a é s a l o g i k a f i lo z ó f i á j á h o z t a r t o z ó
í r á s a i b ó l v á lo g a t . É le t é b e n m e g j e l e n t u t o l ­
s ó m ű v e az a h á r o m ré sz b ő l á lló ta n u l­
m á n y s o r o z a t , a m e l y b ő l a k ö t e t c í m é t is
k ö l c s ö n ö z t ü k . E z e k a z ír á s o k a l o g i k a le g ­
a l a p v e t ő b b k é r d é s e i t , o n t o ló g i a i é s n y e lv -
f i l o z ó f i a i ö s s z e f ü g g é s e i t ta g la ljá k .

1400 Ft