Déry Tibor

Elhaggyák egymást és meghalnak

(A digitalizálás a Korunk 1928. évi júniusi számában megjelent írás alapján készült.)

Éjfélkor megeredt az eső. Irizáló sötétkék csillogással hangtalanul zuhaut, vizszaggal

töltötte meg a levegőt. A pókok ijedten elmenekültek. A köd mögül kirepült egy nagy
madár. A magányos erdei nyaralóban a nászutasok felkeltek az ágyból, az ablaküveghez
nyomták orrukat, nevettek, ásítottak és visszafeküdtek. Az eső zuhogott. Reggelre már
ellepte a viz a tornác első két lépcsőjét s a körülötte növő páfrányokat. Édes puha a víz,
mint a fény. A fű lágyan ingadozott benne, hullámosan kikerülve a megfulladt méhek és
gyikok apró úszó holttesteit. Esik az eső.

Délben, mikor a fiatal férj felkelt, hogy reggelit főzzön, a víz már a párkányig ért.
Világoszöld volt, mint egy reflektor fénye. A nap nem sütött, a fiatal férj meggyujtotta a
villanyt. A hullámok csobogtak. Egy megfulladt gyöngytyuk koppanva ütődött a ház
falának. Azt hiszem, esik az eső! – mondta a fiatal feleség, megeresztette a fürdőkád
csapját, megfürdött és visszafeküdt az ágyba. A haja dús volt és szőke, mint egy égő
város, a férj letérdepelt eléje, megcsókolta a köldökét, a két térdét és az orra hegyét.
Elaludtak.

Esik az eső. A csillagok hunyt szempillái mögül zuhog Hangja, mint a tavasz lihegése. Az
órák megálltak. A víz ellepte a tetőt, csobog és illatozik, mint az idegen égitestek, ha a
föld közelébe kerülnek. A ház melletti betongarázsban aludt a soffőr, felébredt és
megfulladt. A benzin s az olaj kifolyt a tartályokból s a víz felszínére lendült a nyaraló
fölé, egy pillanatig árnyékot vetett a tetőre, majd tovaúszott. A ház csöveiből is kifolyt a
gáz, bugyborékolva felszállt, majd hangos pukkanással tovarepült a rejtett hold felé. A
sofför holtteste szabadult ki utolsónak a garázsból, dühösen úszik az ellebegett
benzinfoltok után.

– Azt hiszem, elállt az eső – mondta a fiatal asszony félálmában s átölelte férje nyakát.
Hallgatóztak. Csend. Tengerfenéken mozdulatlan a víz. A kéményen át egy hal úszott be
a konyhába, a konyhából a hálószobába, széles uszonycsapásokkal suhant el az ágy
fölött. – Kis madár! – mondta a férj. – Milyen kedvesen csicsereg! – mondta az asszony.
Könnyeztek a meghatottságtól, szájon csókolták egymást s felkeltek.

2009
Az ég ma egészen zöld. A levegő puhább, mint augusztusban. Mi ez a halk zubogás, nem
látod a méheket? Nincs nap, a tölgyfák hajladoznak, mint a spongyák. Minden egyenes, a
bokrok alatt rákok csattognak. Nem vagyok éhes. A levegő sűrű, mint a víz. A zöld
suhogó fény alatt, ugye ez a tavasz csobogása, édes?

Milyen egyszerű az élet, ha két ember szereti egymást! A fiatal férj összecsomózta
cipőzsinórját. Az asszony lába elé úszott s a fogával szétbogozta. American Shoe Comp,
vizhatlan gummitalppal! A fiatal férj nem találja gallérját, a gallér a lámpa alatt uszik,
dupla létrát hoznak be, kétoldalt felmásznak, a csúcson leülnek, a függönyrúddal
halásszák a gallért. A fiatal feleség elveszti kis csipkés szoknyáját, lebegve merül alá,
mint egy hófelhő. Lábát megcsípi a hal. Sir.

– Hány óra van? – kérdi a férj. Az óra megállt.

B. 1927 május. Kiküldött tudósítónk jelenti: H.-en 40 nap és 40 éjszaka óta esik az eső.
Az 0. már a harmadik napon kiöntött. A völgykatlan színültig tele van vizzel. A telefon- s
táviróösszeköttetés teljesen megszakadt. A vonatok csak R.-ig közlekednek. A környező
falvak néptelenek, a parasztok állataikkal együtt elköltöztek a hegyekbe. A szomszéd
hegycsúcsokról látni a völgyben az ár felszínén uszó emberi s állati hullákat. A hegyek
tele vannak madarakkal.

– Hány óra van? – kérdezte a férj. Az asszony, mint egy szőke erdő leomlott a létrán,
kiuszott a tornácra. Cukorkát rágcsált. A férfi egyedül maradt, ült a létra tetején. Hány
óra van? Hány óra van? Hány óra van? Már nem érti a szavakat. A nap huszon négyórára
van osztva. Nem érti, mi az a nap? Az óra 60 percre. Perec. A perec 60... A férfi fázik. Az
idő elmult. A férfi egyedül maradt. Harminc éves vagyok. Nem érti. Egy vörös hal úszik el
arca előtt, homlokának támaszkodik. – Hány óra van? – kérdi a hal tól. A hal férgek után
kapkod, elbiggyeszti állati száját. Vizi indák hajladoznak a létrafokokon, zöld csápjaikkal
közelednek meztelen talpa felé. Csend van. A férfi egyedül maradt. Hány óra van. Az
utolsó másodpercek bugyborékolva szállnak ki a duplafedelű arany órából. Segítség!
Egyedül maradtam! Segítség! Megfull...

A fiatal feleséget ájultan veti be egy hullám a hálószobába. Egymás karjaiba zuhannak,
felélednek. Az asszony sír. – Majdnem megf... – mondja. De már nem érti, hogy mit akart
mondani. – Mi történt velünk, édes? – A tornácon feküdtem, egy karosszékben, ringott
mint a hajó. Egyedül voltam. – Én is, – mondja a férfi. – Hideg volt, egy vörös hal úszott
felém, az ölemnek támaszkodott. Megláttam, hogy meztelen vagyok.

– Menjünk sétálni! – mondta a férfi. – Nem vagy mezte len! Együnk perecet! –

Esik az eső. A viz alatt nagy fény van. A nászutasok kinyitják az ajtót, karonfogva
kilépnek a kertbe. Folyékony zöld üveg között járnak. Az szalaeák görbén ringatóznak. A
rózsákból halványvörös páraként felfelé száll a lélegzet, mint hajlékony festékoszlopok a
folyadékban. Apró gyöngyfényű csigák ülnek a faleveleken. A ház mögött kis deszkatelep

Déry Tibor: Elhaggyák egymást és meghalnak Oldal: 2

van, a lécek s deszkák egyenként leválnak a rakásból s lassan rezegve a magasba
szállnak mint egy szökőkút.

– Szép idő van! A táj mintha megváltozott volna! – mondja az asszony.

A szerelem sötét verem – mondja a férfi s megcsókolja mandarinillatu köldökét. – Miért

bugyborékolsz? – kérdi a nő.

Sétálni mentek. Csókolóztak. A keresztúton a fiatal asszony meglátta a szomszédék

szürke kancáját. Meg akarta cirogatni, de az nem hagyta magát. Tüskéit meresztve, gyors
uszonycsapásokkal elúszott. – Hogy megváltozott az Ilus! – mondta az asszony. A vizi
szörnyeteg dühösen hátraröfőgött. Csókolóztak. Az égről lassan egy fekete folt szállt alá.
– Beborul! – mondta a férj. – Milyen szép és erős vagy! – mondta az asszony. A fekete folt
megnövekedett.

– Olyan mint egy úszónadrág! – mondta a férj. Az úszónadrág libbenve alászállt,

fennakadt egy tüskebokorban. – Kiderült – mondta az asszony. Csókolóztak.

Betértek a szomszéd házba. Egy özvegyasszony lakta, megduzzadva lebegett a

karosszékben. – Milyen jó szinben van, Mariska néni! – kiáltotta a fiatal feleség. – Aludni
tetszik? – kérdezte a férj. Senkisem felelt. A falról levált egy Mackart csokor s mint egy
dicsfény rászállt a vizihulla homlokára. – Ne zavarjuk! – mondta a férj, kiúsztak az ajtón.
Csókolóztak. A szomszédházban egy özvegyember lakott. A divány alatt feküdt, csak a
lábai látszottak ki vörös flanellnadrágban. – Mit tetszik ott keresni János bácsi? –
kérdezte a fiatal férj. – Leesett a szemüvege? – kérdezte az asszony.

A zsebkendője esett le? – kérdezte a férj. – A tubákos szelencéje? – kérdezte az

asszony. – A pipája? – A zsebkése? – A zsebórája? – A pipaszurkálója esett a divány alá? –
A töltőtolla? – A zseblámpája? – A petroleumlámpája esett a divány alá, bácsi? – kérdezte
az asszony, összeölelkeztek s az ajtó elé libegtek.

Az ebédlőcsillárja? – A halott lába felemelkedett. – Kirug minket! – mondta az asszony

és sirni kezdett. Az országúton csókolóztak. Egy feketepettyes cethal érkezett az erdőbe,
kidöntötte sz ezeréves tölgyfát. – Milyen vad ez a Riska! – mondta az asszony s a
zsebkendőjével megfenyegette.

A magasból fekete kagylók hulltak a fövényre. – Megérett a meggy! – mondta a férj,

felszedtek egy marékkal s megették. A krétafa fehéren csillogott a fehér iszapban. A
templom körül sárga éretlen halottak guggoltak, a viz áramában ingadoztak mint a
napraforgók. – Úgy látszik vasárnap van – mondta a férj – hallod a prédikációt?
Csókolóztak, felfutottak a dombra, a fűben lefeküdtek, énekeltek, mint két spongya. A
buborékok spirális alakban szálltak a viz üvegesen csillogó felszíne felé, mely magasan
fejük fölött keményen feszült a hegyek között.

Esik az eső. Halványsárga áram húz el fejük fölött. A halak szaporodtak. Moszat
burjánzik. Fehér korallbokrok nőnek a házak között. Valamennyien egy óriási gyöngy
hátán élünk. Ez a gyöngyélet.

Déry Tibor: Elhaggyák egymást és meghalnak Oldal: 3

Csókolóztak. Egy tengeri szörny suhan a mezőre, elnyeli őket. Egyszerre szippantja be a
két izes fiatal testet. Tüskés nyelve kissé felhorzsolja a férj könyökét. Vérzik. Az asszony
sir. A férj csitítgatja. A torok szűk, nyelés közben a két falat bukfencet vet, zilált
állapotban kerülnek a gyomorfalak közé. A gyomorfalak nyálkás szürke és rózsaszín
rétegei otthonosak, mint a gobelének. Hanyattfekszenek, pihegnek a kiállott ijedtségtől.
A fiatal feleség nyaldossa férje vérző könyökét. Sötét van. A gyomorsav megtámadja
őket, de sértetlenek maradnak, mint a napsütésben a barack. A bélgázok is hiába
gomolyognak körülöttük. Csókolóznak. Emészthetetlenek. A tengeri szörny kihányja
őket. Egy fa tetejére esnek.

– Szép gesztenyefa! – mondja a férj. – Szép, de tölgyfa! mondja az asszony. Gesztenyefa! –

Tölgyfa! – Gesztenyefa! – Tölgyfa! – De édes szivem, gesztenyefa! – Ugyan édes fiam,
tölgyfa! – De hát nem látja...! – Tölgyfa! – De hát nézzen...!

– Tölgyfa! – De hiszen... – Tölgyfa! Most már elég, csend legyen, nem vitatkozom olyas
valakivel, akinek annyi müveltsége sincs, hogy egy tölgyfát meg tudna különböztetni egy
közönséges gesztenyefától. – Tölgyfa! – Csend. – Tölgyfa! – Csend. – Tölgyfa, a
chorypetalaek osztályából, hasított levelű, cserjés tölgy, a Clayton- Schuttleworth féle
nemesítési eljárás diadala! – Csend.

Leszállnak a fáról, hazaindulnak. Beborult. Hallgatnak. Hűvösödik. A porfirállatok

feketén véreznek az út két oldalán.

– Nézze édes fiam, lássa be, hogy tévedett...! – Tölgyfa!

– A férj lehajlik és beleharap a fiatal feleség bokájába. A feleség megmarkolja a férj arcát.
Hörögnek. Az asszony futásnak indul. A férj vérző arccal utána. Nehezen lélegzenek. Az
asszony a melléhez kap. Sulyos nyomás a fejükön s a tüdejükon, mintha viz alatt jár
nának. Nem értik, mi történik velük, ijedten az égre néznek. Nin csenek csillagok.

A kapu előtt a fiatal feleség lihegve megáll. – Vallja be, hogy... – mondja a férj. Az asszony
elindítja az autót. Elhaggyák egymást. A következő pillanatban meghalnak. A fiatal férj
leesik a földre, összelapította a víznyomás. A fiatal feleség megfulladt az autóban. Az
autó tovaszalad, két nap mulva elér a száraz hegycsúcsokra. Egy mélyvízi hal lóg
hűtőkészüléke alatt. A hal egyedül van, tehát meghal. Esik az eső. Irizáló sötétkék
zuhogással hangtalanul zuhan, vizszaggal tölti meg a levegőt. A pókok ijedten
menekülnek.

Déry Tibor: Elhaggyák egymást és meghalnak Oldal: 4