See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

net/publication/314007379

A BRAZIL EGYHÁZPOLITIKAI VÁLSÁG EGY KORAI ELŐJELE AZ 1850-ES

ÉVEKBŐL

Chapter · January 2016

CITATION READS

1 192

1 author:

Ágnes Judit Szilágyi

Eötvös Loránd University
23 PUBLICATIONS 7 CITATIONS

SEE PROFILE

All content following this page was uploaded by Ágnes Judit Szilágyi on 25 February 2017.

The user has requested enhancement of the downloaded file.

 A BRAZIL EGYHÁZPOLITIKAI VÁLSÁG
EGY KORAI ELŐJELE AZ 1850ES ÉVEKBŐL
(À propos de Carlos Kornis de Totvárad és Oliver Ónody)
tut
Szilágyi Ágnes Judit

A brazil politikai élet szereplői a köztársaság kikiáltásának (1889. november

15.) küszöbén úgy érezték: „Nem a köztársaság érkezik, hanem a császárság van
távozóban.”1 Az 1870-es évtizedtől mutatkoztak a monarchia válságának jelei.
Közülük a legfontosabbak: a kormányzat súrlódásai a hadsereggel és a katolikus
vezetőkkel; a republikánus eszme térhódítása; az abolicionista mozgalom és a
rabszolgák felszabadításának állomásai.2 Ezek közül a tényezők közül a továb-
biakban csupán eggyel, az egyházpolitikai válsággal, illetve annak egy sajátos,
korai előjelével foglalkozunk.
Állam és egyház viszonyát a Brazil Császárság korszakában a függetlenné
válást követően, 1824-ben hozott alkotmány határozta meg, a „trón és oltár
egysége” szellemében. Mit is jelentett ez pontosan? Egyrészt a katolikus volt
a hivatalos államvallás (Art. 5.), másrészt azonban az állam hagyta jóvá, de
érvényteleníthette is az egyházi rendelkezéseket, ha azok ellentmondtak az al-
kotmány szellemének.3 Ez a gyakorlat élesen szemben állt az ultramontánizmus
törekvéseivel, vagyis azokkal az egyházfői célokkal, melyek a XIX. század máso-
dik felében erősen meggyengült pápai hatalom világi pozícióinak, Róma vezető
szerepének visszaszerzésére irányultak.
Az ultramontánizmus elsősorban IX. Pius (pápasága 1846–1878) nevéhez
köthető, aki a pápai tévedhetetlenség elvét hirdette, és határozottan ellenállt
annak, hogy az egyházi intézmények az államhatalomnak legyenek alávetve.
Politikájának főbb jellemzői voltak: a pápa egyházfői hatalmának növelésé-
re való törekvés; a római katolikus egyházszervezet továbbépítése; az egyházi
tudományok pártolása; a hívek jámborságának fokozása; a hit tisztaságának
védelme. IX. Pius a püspököket már korábban is többször összehívta (1854,

1
A mondatot jelen és jövő idejű változatban („Não é a República que vem, é a Monarquia que vai”
vagy „Não foi a República que chegou, mas a Monarquia que partiu”), Cotegipe báró, illetve M.
Deodoro da Fonseca bonmot-jaként is idézi Piragibe da Fonseca 1977, 62.
2
Vö. Fausto 2011, 128.
3
Fausto 2011, 135.
 Szilágyi Ágnes Judit

1862, 1867), de hatalmának egyfajta csúcspontját az I. Vatikáni Zsinattal érte

el (1869–70).4
„Brazíliában a Vatikán politikája a papoktól szigorúbb hozzáállást várt a
vallási fegyelem kérdéseit illetően – írja Boris Fausto –, és az egyház állammal
szembeni önállóságának megerősítésére ösztönzött.”5 Ennek következtében
éleződött ki végletesen az 1870-es években a klérus egyes ultramontán elveket
valló tagjainak és a brazil államnak a viszonya, főként a szabadkőművesség
megítélésének kérdésében. A titkos társaságokhoz sokan tartoztak az állami
elit tagjai közül is. Maga a konzervatív kormányfő, Rio Branco vicomte (a csá-
szári miniszterek tanácsának elnöke 1871–75) a Lavradio utcai Grande Oriente
páholy6 nagymestere volt, és a korszak papjai, egyházi vezetői között szintén
voltak, akik szimpatizáltak eszméikkel. Így a pápa szabadkőművesség-ellenes
állásfoglalását7 – melynek kihirdetését egyébként Oroszországban, Francia-
országban és Itáliában is megtiltották – a brazil elit egy jelentős és befolyá-
sos része kedvezőtlenül fogadta. Ugyanakkor a főpapok egy csoportjánál az
egyházfő intelmei pozitív visszhangra találtak. Így bontakozott ki 1872-ben
az úgynevezett crise religiosa, a vallási (lényegében egyházpolitikai) válság: bi-
zonyos katolikus vezetők (elsősorban a Rio de Janeiró-i püspök, Pedro Maria
de Lacerda, az éppen hogy csak beiktatott Vital de Oliveira, Olinda és Recife
püspöke valamint Antônio de Macedo Costa, Belém do Pará-i püspök) és a
kormánypolitika konfliktusa és csatározásai. Az állam „lázadó tisztviselőknek”
minősítette azokat a püspököket, akik érvényt akartak szerezni a pápai elvek-
nek, kizárva a szabadkőműveseket a vallási társulatok – világi harmadrendek,
testvérületek – tagjai közül. Az olindai és a belémi püspököt 1874-ben le is tar-
tóztatták, és négy év kényszermunkára ítélték. Ezzel igazán elmélyült a válság
a Brazil Császárság és a katolikus egyház között.8 Feloldására csak 1875-ben
került sor, mikor Rio Branco távozott a császári kabinet éléről, és júniusban
tisztét Caxias hercege vette át (1875–1878-ig), aki meggyőzte a császárt, hogy
vegye figyelembe a pápa hozzá intézett levelét, és részesítse kegyelemben a két
elítélt főpapot, akik végül szeptemberben amnesztiát kaptak.9

4
Vö. Szántó 1988, 366–367.
5
Fausto 2011, 135.
6
A két hasonló nevű páholyról, illetve a XIX. század eleji brazil szabadkőművességről ld. Semsey
2013, 366–367.
7
A nevezetes Syllabus, melyet IX. PIUS 1864. december 8-i Quanta cura enciklikájában tett közzé
magyar fordításban is olvasható. Ld. Irodalom: IX. Pius.
8
A válság gyökerei évtizedekkel korábbra nyúlnak vissza, ahogy Eördögh István is kifejti doktori
értekezésében. Vital püspök szerepéről részletesebben ld. a Permanência című folyóirat internetes
oldalán Fleichman . írását.
9
Rodrigues 1973, 1–10.

• 208 •
 A brazil egyházpolitikai válság egy korai eljele az -es évekbl

A fentiek a XIX. századi brazil történelem viszonylag jól ismert tényei, így
önmagukban nem is lettek volna megfelelőek arra, hogy tudományos konferen-
cia – a Boglár Lajos emlékének szentelt ülés – közönsége elé kerüljenek. A brazil
egyházpolitikai válság problematikájának azonban vannak olyan előzményei,
melyek jellegükben már hordozzák és előrevetítik a későbbiekben elmélyülő
konfliktust, ugyanakkor kétszeres magyar vonatkozásuk folytán is tudományos
újdonságot kínálnak.
II. Péter brazil császár uralkodása idején (1831–1889) az ultramontánizmus
és a reformokra törekvő állam viszonya nem a szabadkőművességhez való viszo-
nyulás ügyében éleződött ki először. Az ellentétek egy korábbi forrása a polgári
házasságkötés intézményének és regisztrációjának (azaz az anyakönyvezésnek)
a kérdése volt. Ennek szükségességére legélesebben a növekvő számú protes-
táns bevándorló (német telepesek, angol kereskedők stb.) érkezésével – főként
az 1850-es évektől – mind többször előforduló vegyes, illetve nem katoliku-
sok között köttetett házasságok ügye világított rá. „A protestáns gyülekezetek
számának és méretének látványos növekedésére a XIX. század közepén került
sor, a nagyobb európai emigráns hullámok érkezésével. 1829-ben 5 protes-
táns templom létéről tudunk, ez a szám 1845–1864 között 61-re emelkedett.”10
Ekkor még a vegyes (egy katolikus és egy nem katolikus fél közötti) házasság
viszonylag ritka volt, és érvénytelennek minősült, amennyiben az utóbbi nem
adott reverzálist. A La Palata régió más országaiban is hasonlóan alakult a
helyzet, azonban egy 1832-es nevezetes eset után ezen a gyakorlaton lassan
változtatni kellett. Buenos Airesben egy protestáns angol kereskedő titkos
házasságot kötött egy katolikus argentin-kreol lánnyal. Esketésüket Észak-
Amerikából érkezett protestáns lelkész végezte. Mikor az eset kitudódott, a
férfit súlyos pénzbírságra ítélték és kiutasították Argentínából, ahol egyébként
heves közéleti vita kerekedett az ügyből. A pár áttelepült Montevideóba, és
azonnal kezdeményezte egy protestáns templom építését. Ezt az USA, Nagy
Britannia és Svédország konzulja kezdettől támogatta, míg az uruguayi apostoli
helynök mindent megtett a terv meghiúsítására.11
A helyzet rendezetlensége folytán Brazíliában szintén különös esetek borzol-
ták a kedélyeket, és a problémával a törvényhozóknak is foglalkozniuk kellett.
Például tudunk egy eredetileg evangélikus vallású asszonyról, aki 1857-ben
katolizált, és áttérését követően a riói püspökhöz folyamodva rögtön engedélyt
kapott, hogy házasságot kössön. A bökkenő csak az volt, hogy ekkor már 11 éve
férjezetten élt egy ugyancsak evangélikus, svájci illetőségű férfival, akivel 1845.

10
Semsey 2013, 366.
11
Vö. Semsey 2013, 360.

• 209 •
 Szilágyi Ágnes Judit

november 15-én keltek egybe a brazíliai németek kápolnájában, saját lelkészük

előtt, számos tanú jelenlétében. A Rio de Janeiró-i püspök, a nagy tekintélynek
örvendő teológus, a befolyásos politikai tényező Manuel do Monte Rodrigues
de Araújo (1798–1863) udvari prelátus ezt a korábbi frigyet az engedély meg-
adásával tehát semmisnek minősítette, érvénytelenítette, arra hivatkozva, hogy
az esketés annak idején nem a tridenti zsinat előírásai szerint ment végbe. A
püspöki döntés közbotrányt okozott, mivel súlyosan sértette az emberek er-
kölcsi érzékét, vétett az együttélés természetes szabályai ellen. A felháborodás
egyházellenes hangulatot váltott ki.12
Az ehhez hasonló esetek elkerülése végett a császári kormányzat nem ha-
logathatta sokáig, hogy foglalkozzon a kérdés törvényi szabályozásával. Első
lépésként 1856 májusában határozat született arról, hogy az államtanács ter-
vezetet készít, mely a házasságot már nem csupán vallásos aktusként és szent-
ségként, hanem – francia mintára – egyben polgárjogi szerződésként kezelné.
Történt mindez egy olyan országban, ahol állam és egyház alkotmányos szétvá-
lasztása még nem valósult meg, és a kérdésnek pusztán a felvetése is kiváltotta
a katolikus egyház egyes képviselőinek tiltakozását. São Paulo püspöke, Dom
Antônio Joaquim de Mello (1791–1861) 1858-ban a következő felirattal fordult a
császárhoz: „…szívemet kitárva, térden állva könyörgök Császári Fenségedhez,
utasíttassa el a Parlamentben a Fenséged kormánya által beterjesztett törvény-
javaslatot, mely arról szól, hogy Brazíliában vezessék be a polgári házasság
intézményét. Fenséges Úr, talán én vagyok az utolsó a püspökök közül, aki
szót emel e lépés ellen, mely olyannyira ellentétes az Egyház törvényeivel és
lefektetett hitelveivel. […] Az Egyház, Fenség, elveti az eretnekek házasságát
katolikusokkal, a törvényjavaslat azonban éppen ezt legitimálná és könnyítené
meg.”13 A vitatott ügyben végül egyfajta kompromisszumos megoldást jelentett
az 1861. szeptember 11-i 1144-es törvény (csak 1863-ban lépett hatályba), ami
nem vezette be általánosan a polgári házasság intézményét (erre a császárság
bukása után, 1890-ben kerül majd sor), és így a vegyes házasságok ügyét sem
rendezte. Azonban lehetővé tette a nem katolikus külföldiek között, Brazí-
liában köttetett házasságok regisztrálását, így garantálva törvényességüket,
felbonthatatlanságukat és az öröklés feltételeit, függetlenül a katolikus egyház
előírásaitól.14 A törvény rendelkezett továbbá a nem katolikusok születésének
és halálozásának anyakönyvezéséről is.
Az 1861-es törvény megszületését már 1857-től komoly jogelméleti és közéleti

12
Az esetet a Correio Mercantil 1857. március 6-i számára hivatkozva közli Onody 1977, 333.
13
Onody 1977, 333. Fordította a szerző.
14
Paragrafusait közli Rafael Issa Obeid: Regulação do casamento no século XIX: entre a Igreja
e o Império, Jus Navigandi (Teresina), 18. évf. no. 3472. (2013. január 2.)

• 210 •
 A brazil egyházpolitikai válság egy korai eljele az -es évekbl

vita előzte meg, melyben igen nagy szerepet játszottak az ultramontánizmus

hívei.15 A polémiába többek között bekapcsolódott Augusto Teixeira de Freitas
(1816–1886), a kor legtekintélyesebb, nemzetközi hírű jogásza is, aki ekkoriban
behatóan tanulmányozta a kérdést a családjog összegzése kapcsán. Mivel ő volt
az, aki 1855 és 1857 között elvégezte a brazil császári kormány megbízásából a
polgári jog hatályos törvényeinek rendszerezését (Consolidação das Leis Civis),
majd 1859-ben II. Péter elrendelte, hogy ugyancsak ő dolgozza ki az új polgári
törvénykönyv tervezetét (Código Civil – Esboço).
A polgári házasság kérdésében Teixeira de Freitas egyik legelszántabb vita-
partnere egy bizonyos Carlos Kornis de Totvárad nevű jogász volt – íme, a tör-
ténet első magyar vonatkozása –, aki nem más, mint az aradi születésű jogtanár,
Kornis Károly (1822–1863). Vitájuk jól nyomon követhető a Diário Mercantil
és a Diário do Rio de Janeiro 1860. augusztusi számaiban,16 ahol Teixeira de
Freitas képviselte az ultramontán álláspontot, és kiállt amellett, hogy a házas-
ságot szentségnek kell tekinteni. Ezzel szemben Kornis – bár maga is katolikus
volt – a polgári házasság intézményének bevezetését szorgalmazta, hivatkozva
arra, hogy a jognak egységesnek kell lennie a polgárokkal és az általuk követett
vallásokkal szemben, valamint garantálnia kell a házasság felbonthatatlanságát
azokban az esetekben is, melyekben nem a katolikus egyház szabályai szerint
ment végbe az esketés. Állásfoglalásával feltűnést keltett nemcsak a Rio de
Janeiró-i jogászkörökben, de a szélesebb közvélemény előtt is. „… a brazíliai
protestánsok köszönő feliratot intéztek hozzá […] a pápa a vegyes házasságról
írt művét átokkal sújtotta, a brazíliai érsek és ottani papok áskálódásainak is ki
volt téve.”17 Azt még nem sikerült tisztázni, hogy a „pápai átok” pontosan mit
takart, Kornis személyére vonatkozott-e, írásait tették indexre vagy a szövegek
újrakiadását kívánták akadályozni. Azonban a brazil klérus nemtetszése jól
érzékelhető bizonyos főpapok levelezéséből.18
A protestánsok háláját viszont egyértelműen dokumentálja az a díszes irat,
amit Kornisnak nyújtottak át tisztelői Brazíliában, 585 aláírással, és amelynek
szövegét éppen negyven éve publikálta – íme, a történet második magyar vo-
natkozása – tanulmányához csatolva Ónody Olivér19 (1911–1997), az Eperjesről
származó, 1946-ban Brazíliába települt magyar közgazdász (aki egyébként ott
lett Bolgár Lajosnak is személyes ismerőse). 1975-ös székfoglaló előadását 20
15
Bővebben ld. uo.
16
A vitáról újabban ld. Galante 2008.
17
Kornis 1890, 2.
18
Idézi Galante 2008, 105.
19
Élettörténetével, munkásságának egyes vonatkozásaival Pongrácz Attila foglalkozott, Pong-
rácz 2002; Pongrácz 2006.
20
Az előadás anyaga; Ónody Kornis-életrajza, mely publikációit, jogeseteit is tartalmazza, és a

• 211 •
 Szilágyi Ágnes Judit

Ónody éppen Kornis Károlyról tartotta Rio de Janeiróban, mikor tiszteleti tag-
jai sorába hívta a tekintélyes, nagy múltú brazil történeti és geográfiai tudomá-
nyos intézet, az Instituto Histórico e Geográfico Brasileiro. Máig ennek a portugál
nyelvű előadásnak a terjedelmes, szerkesztett változata a legteljesebb elemzés
Kornis Károly pályájáról, amit érdemes lenne magyarul közzétenni, és a téma
megérne akár egy újabb, önálló monografikus feldolgozást is.
A XIX. századi jogász kalandos élete egyébként a kortársakat szintén fog-
lalkoztatta. Külföldi tapasztalatairól maga jelentetett meg cikkeket a magyar
lapokban (főleg az Alföldben), majd röviddel halála után Balogh Endre meg-
emlékező tárcában méltatta személyét az Arad21 hasábjain. Még évtizedekkel
később is felidézték emlékét más hazai lapok (Vasárnapi Újság), és számon
tartották összefoglaló művek szerzői, így Szinyei József (Magyar írók élete és
munkái, 1899), Agárdi Ferenc (Régi magyar világjárók, 1955), Balázs Dénes (Ma-
gyar utazók lexikona, 1993).
Kornis az 1848–49-es forradalom és szabadságharc politikai emigrációjának
tagja volt. „A világosi gyásznapok után Kornis Károlyra is kimondták a halálos
ítéletet, s 1850-ben «in effigie» [jelképesen] fel is akasztották, mert kézre nem
került. Egy ideig az Alföldön bujdosott, később, mint a Návay-fiúk nevelője
Brüsszelbe, majd onnan Londonba menekült az üldöztetés elől, s így kerülte
el a hóhér kezét.” 22 Az 1850-es évek elején az USA-ban élt, majd 1854-ben
Brazíliába költözött, ahol 1856-ban honosítottként (naturalisado) állampolgár-
ságot kapott. Néhány évig társtulajdonosa volt egy Rio de Janeiró-i fényképész-
műteremnek. A mesterséget feltehetően az USA-ban tanulta ki, az amerikai
polgárháború nevezetes fotósa, Mathew Brady (1822–1896) mellett. „…Insley
Pacheco ismert két politikai száműzöttet, Birányit és Kornist, akik szintén ott
tanultak, mielőtt Brazíliába jöttek volna, ahol Rio de Janeiróban telepedtek le.”23
Szolgálataikra maga a császár is igényt tartott. Később (1859–61) Kornis nyelv-
tanárként működött, főként latint, de franciát és németet is tanított, és szer-
kesztett egy latin nyelvtankönyvet (Institutiones Grammaticae Latinae, 1857).
1861-től magyar borok importjával próbálkozott. 1862-ben elhagyta Brazíliát,
és visszatért Európába, már igen rossz egészségi állapotban. 1863 januárjában
Arad környéki rokonainál hunyt el, korai halálát TBC okozta.24

források igen széles körén alapul, megjelent az IHGB folyóiratában, Onody 1977.
21
Balogh 1863, 2–3.
22
Kornis 1890, 1.
23
A Birányi & Kornis céget a brazil fotótörténet is számon tartja. Az idézett Insley Pacheco
(1830–1912) Portugáliából települt Brazíliába, és mint fényképész, festő és rajzoló ismert alakja
lett a második császárság művészeti életének, és kegyeltje a császári udvarnak. 1849–51-ig ő
is New Yorkban tanult. Ld. Vasquez 2002, 10. és 31. Fordította a szerző.
24
Életrajzi adatait vö. Onody 1977.

• 212 •
 A brazil egyházpolitikai válság egy korai eljele az -es évekbl

Brazíliában Kornis csupán a megélhetés kényszerű feltételeként végzett

üzleti tevékenységet. Ami az emigrációban is végig mélyen érdekelte, az az
eredeti szakmája volt, a jogi problémák megoldása, a róluk való gondolkodás
és írás. Ezen a téren rendkívül termékeny maradt anyanyelvi közegéből kisza-
kítva is. Vitairatait portugálul és latinul publikálta, két egymással összefüggő
témakörben: a bevándorlók helyzetéről és a családjogi kérdésekről fejtette ki
álláspontját. A sajtóban megjelent cikkek mellett a brazil szenátusi könyvtár
katalógusa25 szerint önálló kiadványokban is összefoglalta nézeteit, egybefűzve
korábban az újságokban közölt érvelését. Ezek a kötetek azt mutatják, hogy
Kornis Teixeira de Freitas mellett a korszak több más tekintélyes jogászának
álláspontjával is szembehelyezkedett. Bizonyos fokig kívülállóként, nem sokat
törődve a brazíliai jogász szakma belső hierarchiájával. Nagy elszántsággal,
józanul és alapos elméleti felkészültség birtokában érvelt a nem katolikus vallá-
súak (döntően bevándorlók) érdekeinek védelmében, az ultramontán felfogással
vitázva.
Az O casamento Civil, ou o direito do poder temporal em negócios de
casamentos: discussão juridico-histórico-theologica em duas partes (A polgári
házasság, avagy a világi hatalom házassági ügyekben: jogi, történeti és teológiai
vitairat két részben) első kötete 1858-ban, a második pedig 1859-ben jelent
meg. Itt Kornis indoklását „a természetjogra, a szokásokra és a házasságra
vonatkozó törvényekre” alapozva száll szembe a „nagyrabecsült Főtisztelendő
Kanonok Úrral, Joaquim Pinto de Campos-szal”, akinek kirekesztő személetét,
illetve annak esszenciáját, a nem katolikusokra vonatkoztatott, megbélyegző
kifejezését határozottan visszautasítja: utálatos hitűek (de crenças abomináveis)
– mondja a kanonok.26 Kornis pedig – a bevándorló, az öntudatos, honosított
brazil állampolgár és jogvégzett ember – így dorgálja: „Brazília alkotmánya a
császárság nem katolikus polgáraira is vonatkozik, akikre úgy tekint, mint a
társadalom nagy családjának tagjaira, és mivel ez így van, senkinek nincs joga
őket a brazil parlament szentélyében azzal az alaptalan állítással sértegetni,
hogy utálatos hitűek volnának. A Főtisztelendő Úr ilyen kifejezéseket – ha he-
lyénvalónak találja – használhat esetleg a szószékén, de fékeznie kell indulatos
szavait, amikor az alkotmányt tiszteletben tartva és mint a világi törvényhozás
tagja kíván nyilatkozni.”27
25
A Szenátusi Könyvtár katalógusának elérhetősége: http://biblioteca2.senado.gov.br:8991/
F/?func=find-b&request=Kornis%20de%20Totvarad&find-code=WRD&adjacent=N&local_
base=SEN (Letöltve: 2014. 12. 07.)
26
Mons. Joaquim Pinto de Campos (1819–1887) 1858-ban jelentette meg a házasság kérdésével
foglalkozó írását (Casamento civil), amiért IX. Pius pápa házi prelátusi címet adományozott
neki. Életéről, tevékenységéről bővebben ld. Wilson 1978, II. köt.
27
I. köt. 125. Fordította a szerző.

• 213 •
 Szilágyi Ágnes Judit

Kornis Károly a következő évben, 1860-ban is megjelentetett egy vitairatot:

Refutação da doutrina do dr. Braz Florentino Henriques de Souza apresentada
na sua obra «O casamento civil e o casamento releigioso» (Dr. Braz Florentino
Henriques de Souza elméletének cáfolata, amit A polgári és az egyházi házas-
ságról című művében fejtett ki). Bírálata ismét egy tekintélyes intellektuelt vett
célba. Az északi „ultramontán lobby” egy másik tagját, Henriques de Souzát
(1825–1870), aki ekkor már a recifei jogi fakultás tanára volt, később pedig a
császár szolgálatában részt vett a Teixeira de Freitas által összeállított polgári
törvénykönyv revíziójában, és Maranhão tartomány kormányzója is volt. A
hivatkozott, 1859-es írásában arra a törvényjavaslatra reagál, amit 1858. július
19-én terjesztett be az uralkodó kormánya a képviselőház elé a polgári házas-
ságkötés kérdésében. Henriques de Souza az ultramontánizmus szellemében
bírálta ezt a törvényjavaslatot, mivel katolicizmus- és alkotmányellenesnek tar-
totta. A protestantizmust pedig úgy emlegette, mint a brazil „állam vallásának
legvérszomjasabb ellenségét, és mint a népek békétlenségének legfőbb okozóját,
egyszóval, mint ami mindenféle tekintélyt és rendet elutasít, és szembeszáll ve-
lük.” – idézi Kornis (ld. ott) a recifei jogász állításait, melyeket hosszú érveléssel
igyekszik cáfolni. Reflexões sobre a emenda substitutivo (Reflexiók a törvénymó-
dosítás tervezete kapcsán) a címe annak a kiegészítésnek, amit Kornis Károly
1861-ben közölt korábbi, kétkötetes munkájához kapcsolódóan. A három rész
közül ez a legrövidebb, de így is majd 100 oldal. Ennek az anyagnak is a több
császári kabinet hivatali idején átívelő családjogi probléma, illetve az 1858-as
törvénytervezet vitája a kiindulópontja. Kornis az akkori igazságügy- minisz-
ter, João Lustosa da Cunha Paranaguá (1821–1912) és párthívei (Sr. ministro
Paranaguá e seus partidários) által végzett átdolgozást bírálja, amit a parla-
mentben 1860. augusztus 11-én mutatott be Joaquim Vilella de Castro Tavares
(1816–1858), pernambucói képviselő, egyben a recifei jogi fakultás kánonjog
tanára. Kornis reagálásában egyrészt erélytelenséggel vádolja a minisztert, ami-
ért nem tudja kivonni magát az ultramontánizmus hatása alól, és nem képes
megfelelő törvényt elfogadtatni; olyat, ami az ideológiailag polarizált brazil
jogásztársadalomban és politikai elitben konszenzusra vezetne. Másrészt ki-
fejti, hogy a módosított tervezet nem kínál megfelelő garanciákat a házasság
felbonthatatlanságára abban az esetben, ha az egyik házastárs utóbb katolizál.
Így ellentmond a természetjog elveinek, nincs összhangban az emberek jogér-
zékével és szokásaival.
Bár álláspontjával nem volt egyedül, maga a császár és a brazil felvilágosult-
katolikus értelmiség tagjai hasonlóan gondolkoztak (pl. J. T. Nabuco de Araújo
[1813–1878], aki többször is vezette az igazságügyi tárcát), Kornist mégis sok,
gyakran méltatlan, személyeskedésektől sem mentes támadás érte a vitában.

• 214 •
 A brazil egyházpolitikai válság egy korai eljele az -es évekbl

Kétségbe vonták jogi hozzáértését, bírálták nyelvtudását, elvitatták még ka-

tolikus voltát is. Híre a tengeren túlra is eljutott, még a lisszaboni Jornal de
Commercio is reagált felvetéseire, negatívan, névtelen cikkben. Különösen fáj-
dalmas volt számára, mikor anyanyelvét magiarként emlegetve barbár nyelvnek
titulálták.28 Ónody Olivér tanulmányában megjegyzi, hogy betegsége rohamos
elhatalmasodásához kétségtelenül hozzájárult e vita eldurvulása, ami felőrölte
egészségét, és végső soron arra késztette, hogy elhagyja Brazíliát.29 Azonban
a visszatekintő, XXI. századi kutató, Gizlene Neder, aki egy remek tanulmá-
nyában nagy teret szentelt Kornis munkásságának, a brazil szellemi élet ritka
gyöngyszemének („uma joia rara”) nevezi őt. Leszögezi, hogy a mai olvasó sem
komoly nyelvi, sem szakmai hibákat nem talál szövegeiben. „A magyar jogász
– írja Neder – szívvel-lélekkel vetette bele magát az elkeseredett, kíméletlen
vitába, és legjobb tudása szerint küzdött: a brazil polgári törvények átalakítá-
sáért folytatott politikai és ideológiai harcban.”30
Kétségtelen, hogy Kornis Károly befogadó országában jó érzékkel talált rá
a korszak egyik legfontosabb belpolitikai, jogalkotói problémájára. Szakmai
felkészültségével és elszánt vitatkozó kedvével az 1850-es évek nagy projekt-
jét, a polgári törvénykönyv kidolgozását, és azon belül a családjog és a polgári
házasság szabályozását kívánta befolyásolni, a jogegyenlőség elve szerint. Sa-
ját emigráns érzékenységével közelített a külföldiek mindennapjait alapvetően
befolyásoló problémához. A kibontakozó jogelméleti vitában, mely éket vert a
brazil állam és a katolikus egyház közé, ultramontánok és liberális-konzervatív
reformisták nézetei feszültek egymásnak, és ebben a vonatkozásban a polé-
mia előrevetítette az 1870-es évek egyházpolitikai válságát. A két tábor közötti
kompromisszumot ekkor az 1861-es törvény jelentette, ami egyben az állam
és egyház szétválasztása felé tett óvatos lépésnek is tekinthető. A szükséges
családjogi reformot az ultramontánok nehezítették azzal, hogy ragaszkodtak
hozzá, hogy a házasságot kizárólag szentségként kezeljék. 1863-ig, úgy tűnt, ez
az álláspont kerekedik felül, de ebben az évben a reformisták első részsikereként
hatályba lépett az 1861-es törvény, és ez jelentős fordulatot hozott a polgári
házasság kérdésében a nem katolikusok számára, de ezt – legfőbb szószólójuk
– Kornis Károly már nem érhette meg.

28
Neder 2007, 32–33.
29
Onody 1977, 320–323.
30
Neder 2007, 23. Fordította a szerző.

• 215 •
 Szilágyi Ágnes Judit

Irodalom

Agárdi Ferenc bevezetője. In: Agárdi Ferenc és Borsody Bevilaqua Béla

(szerk.): Régi magyar világjárók. 2. bővített, átdolgozott kiadás, Művelt Nép,
Budapest, 1955.
Balázs Dénes (szerk.): Magyar utazók lexikona. Panoráma, Budapest, 1993.
Balogh Endre: Tárcza-Tótváradi Kornis Károly. Arad, 1863/12. (április 12.)
2–3.
Eördögh István: A crise religiosa no Brasil no periodo 1852–1861 e as tendências
de reforma de Dom Antônio Joaquim de Mello, bispo de São Paulo. JATE Press,
Szeged, 1993.
Fausto, Boris: Brazília rövid története. Equinter, Budapest, 2011.
Fleichman, Júlio: Dom Vital e a Maçonaria. Permanência. 1981, Novembro/
Dezembro. http://permanencia.org.br/drupal/node/672 (Letöltve: 2014. 12.
07.)
Kornis Elemér: Kornis Károly – Magyar emigráns Brazíliában. Vasárnapi
Újság, 1890/10. (március 9.) 1–2.
Kornis de Totvárad, Carlos: O casamento Civil, ou o direito do poder temporal
em negócios de casamentos: discussão juridico-histórico-theologica em duas
partes. I–II. Livraria Universal de E. R. H. Laemmert, Rio de Janeiro, 1858.
és 1859.
Kornis de Totvárad, Carlos: Reflexões sobre a emenda substitutivo. Livraria
Universal de E. R. H. Laemmert, Rio de Janeiro, 1861.
Kornis de Totvárad, Carlos: Refutação da doutrina do dr. Braz Florentino
Henriques de Souza apresentada na sua obra «O casamento civil e o casamento
releigioso». Livraria Universal de E. R. H. Laemmert, Rio de Janeiro, 1860.
Neder, Gizlene: O Daguerreotipista e os Direitos, O Debate sobre os Direitos
Civis de Estrangeiros Residentes no Brasil em Meados do Século XIX. Revista
do Instituto Histórico e Geográfico Brasileiro, Vol. 435. (2007. április–június)
9–41.
Obeid, Rafael Issa: Regulação do casamento no século XIX: entre a Igreja e o
Império. Jus Navigandi (Teresina), 18. évf. no. 3472, (2013. január 2.) http://
jus.com.br/artigos/23332/notas-sobre-as-origens-do-casamento-civil-no-
brasil/2#ixzz3SSoZ9ILP (Letöltve: 2014. 12. 07.)
Onody, Oliver: Um jurista e historiador húngaro no Brasil no século passado.
Revista do Instituto Histórico e Geográfico Brasileiro, Vol. 316. (1977. július–
szeptember) 283–367.

• 216 •
 A brazil egyházpolitikai válság egy korai eljele az -es évekbl

Piragibe da Fonseca, Roberto: Manuel Deodoro da Fonseca. Revista do

Instituto Histórico e Geográfico Brasileiro, Vol. 316. (1977. július–szeptember)
5–115.
IX. Pius: Syllabus a Quanta cura enciklikához (1864). http://katolikus-honlap.
freeweb.hu/060210/syllabus.htm (Letöltve: 2014. 12. 07.)
Pongrácz Attila: A vida e a obra do economista e historiador húngaro Olivér
Ónody. Acta Scientiarum Socialium, Tom. XXIII. (2006) 63–73.
Pongrácz Attila: Dr. Ónody Olivér (1911-1997). In: Kovátsné Németh Mária
– Unti Mária (szerk.): Magyarnak lenni. Győr, 2002. 171–175.
Rodrigues, José Honório (org.): Atas do Conselho de Estado. Obra comemorativa
do Sesquicentenário de Instituição Parlamentar. Vol. X, Terceiro Conselho
de Estado, 1875–1880. Brasília, Senado Federal, 1973. http://www.senado.leg.
br/publicacoes/anais/pdf/ACE/ATAS10-Terceiro_Conselho_de_Estado_1875
-1880.pdf (Letöltve: 2014. 12. 11.)
Semsey Viktória (szerk.): Latin-Amerika 1750–1840. KRE – L’Harmattan,
Budapest, 2013.
Sousa Galante, Rachel de: O punhal da fé – Ideias políticas, jurídicas e religiosas
sobre o casamento civil no Segundo Reinado. MA dolgozat, Niteroi, UFF, 2008.
http://www.historia.uff.br/stricto/teses/Dissert-2008_GALANTE_Rachel_
de_Souza-S.pdf (Letöltve: 2015. 03. 02.)
Dr. Szántó Konrád O. F. M.: A katolikus egyház története. I–III. 2. kiadás,
Ecclesia, Budapest, 1988. II. kötet.
Szinyei József: Magyar írók élete és munkái. 6. kötet. Budapest, Hornyánszky,
1899. elektronikus változat: http://mek.oszk.hu/03600/03630/html/
(Letöltve: 2015. 03. 08.)
Vasquez, Pedro Karp: A fotografia no Império. Jorge Zahar Editor, Rio de
Janeiro, 2002.
Wilson, Luiz: Roteiro de velhos e grandes sertanejos. Centro de Estudos de
História Municipal, Recife, 1978.

• 217 •
MÍTOSZ, VALLÁS ÉS EGYHÁZ
LATINAMERIKÁBAN
 tanulmánykötet

Sorozatszerkesztő:
Sepsi Enikő

A szerkesztőbizottság tagjai:
Balla Péter, Bozsonyi Károly, Csanády Márton,
Fabiny Tibor, Homicskó Árpád, Kendeff y Gábor,
Sepsi Enikő, Szenczi Árpád, Törő Csaba, Zsengellér József
 MÍTOSZ, VALLÁS ÉS EGYHÁZ
LATINAMERIKÁBAN
tut
A BOGLÁR LAJOS EMLÉKKONFERENCIA
TANULMÁNYKÖTETE

A kötet a Károli Gáspár Református Egyetem és a Néprajzi Múzeum

szervezésében 2014. október 3-án megrendezett konferencia előadásainak
szerkesztett változatát tartalmazza.

Szerkesztették
Bubnó Hedvig, Horváth Emke és Szeljak György

Károli Gáspár Református Egyetem • L’Harmattan Kiadó

Budapest, 2016
 A kötet a Néprajzi Múzeum támogatásával készült.

Felelős kiadó: dr. Sepsi Enikő, a KRE BTK dékánja.

Károli Gáspár Református Egyetem
1091 Budapest, Kálvin tér 9.
Telefon: 455-9060
Fax: 455-9062

© Károli Gáspár Református Egyetem, 2016

© L’Harmattan Kiadó, 2016
© Szerzők, szerkesztők, 2016

ISBN 978-963-414-151-8
ISSN 2062-9850

Kiadja a Károli Gáspár Református Egyetem és a L’Harmattan Kiadó.

A kiadó kötetei megrendelhetk, illetve kedvezménnyel megvásárolhatók:

L’Harmattan Könyvesbolt Párbeszéd Könyvesbolt

1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. 1085 Budapest, Horánszky utca 20.
Tel.: +36-267-5979 Tel.: +36-1-445-2775
harmattan@harmattan.hu parbeszedkonyvesbolt@gmail.com
www.harmattan.hu www.konyveslap.hu
Boglár Lajos emlékére
 TARTALOM
tut

Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Bevezet tanulmányok

Anderle Ádám: A magyar Latin-Amerika-kutatások fél évszázada. Tézisek . . . 13

Prónai Csaba: Boglár Lajos és a budapesti kulturális antropológiai iskola . . . . 27

Régészeti és kulturális antropológiai tanulmányok

Gyarmati János: Rájatüske hegyén. Véráldozat az amazóniai indiánok és

Mezo-Amerika ősi civilizációi körében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
Fzy Vilma: Egy amazóniai sámán tárgyai a Néprajzi Múzeumban . . . . . . . . 71
Szeljak György: Halottak napja Pachiquitlában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87
Kézdi Nagy Géza: Kettős identitás – a katolikus vallás és
az ősi hagyományok a mexikói totonák indiánok hiedelemvilágában . . . . . 107
Bakos Áron: „Csak egy jelet adtam neked…”
Megjegyzések a lélek fogalmának jelentéséhez . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123
Schiller Katalin: A Kármelhegyi Boldogasszony –
egy szent legendája új köntösben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 135
Drjenovszky Zsófia: A hagyományos pueblo indián életmód és
vallási szinkretizmus mai megjelenési formája . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151
Dornbach Mária: A transzkulturáció új fázisa
az afrokubai santeríában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171
Kovács Nóra: Egyházi és világi személyek szerepe a Buenos Aires-i
magyar közösségi intézmények kialakításában és működtetésében . . . . . . 181
Letenyei László – Javier Zea: A budapesti Inti Raymi ünnepség szerepe
az andokbeli migráns közösség életében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191

• 7 •
 Tartalom

Történeti tanulmányok

Szilágyi Ágnes Judit: A brazil egyházpolitikai válság

egy korai előjele az 1850-es évekből
(À propos de Carlos Kornis de Totvárad és Oliver Ónody) . . . . . . . . . . . 207
Nagy Marcel: Indián múlt a XIX. századi katolikus-konzervatív
mexikói gondolkodásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219
Semsey Viktória: Mexikó neoazték pavilonja az 1889-es
párizsi világkiállításon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 231
Szente-Varga Mónika: Ahogy Bangha Béla látta. Latin-amerikai körkép . . . 243
Domingo Lilón: Rassz, nemzet és nemzeti identitás Hispaniolán . . . . . . . . 255
Horváth Emke: A katolikusok és a „szakállasok”. Kuba, 1959 . . . . . . . . . 271

Irodalmi tanulmányok

Kulin Katalin: Új utak felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297

Imrei Andrea: A vallásosság antropológiai szemlélete
Juan Rulfo műveiben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303

A KGRE BTK egyetemi hallgatóinak tanulmányai

Demeter Gábor: Candomblé: a legafrikaibb afrobrazil vallás . . . . . . . . . . 315

Rácz Enik Míra: Popol vuh – a maja-kicse indiánok teremtéstörténete . . . . 323
Pet László: Quetzalcóatl isten. A Tollaskígyó alakjának jelentése . . . . . . . 333

• 8 •
 ELŐSZÓ
tut

2014. október 3-án a Károli Gáspár Református Egyetem és a Néprajzi Múzeum

szervezésében került sor a Mítosz, vallás és egyház Latin-Amerikában című, Boglár
Lajos emlékére rendezett tudományos konferenciára. A helyszínt a Néprajzi Mú-
zeum biztosította. A két intézmény együttműködését és a konferencia közös meg-
rendezését számos ok ösztönözte.
A Károli Gáspár Református Egyetemen 2013-ban Latin-Amerika Kutatócso-
port alakult, azzal a céllal, hogy az intézmény nyisson egy remélhetőleg Ma-
gyarországon is egyre nagyobb érdeklődést kiváltó új régió irányába, és minél
tágabb kontextusban integrálhassa ezt a földrajzi területet az oktatás kereteibe
is. A kutatócsoport interdiszciplináris megközelítésben – történeti, irodalmi és
vallástörténeti aspektusból egyaránt – kívánja vizsgálni a szubkontinenst érintő
egyes kérdéseket. A kutatócsoport tagjai 2013. november 15-én egy szimpózium
keretében mutatkoztak be kutatási területük egy-egy témájával magyar, spanyol
és angol nyelven. Ennek írott változata megjelent az Orpheus Noster 2014/1-es
számában. Az egyetem falain kívülre is mutató első szakmai fórumra a Boglár
Lajos emlékére rendezett tudományos konferencia adott lehetőséget a Néprajzi
Múzeummal történt együttműködésben.
A Néprajzi Múzeum évtizedek óta a régészeti, néprajzi és kulturális antropo-
lógiai témájú Latin-Amerika kutatások egyik legfontosabb magyarországi köz-
pontja. Itt található az ország legnagyobb és legértékesebb amerikai régészeti és
néprajzi gyűjteménye, melynek anyagát időről időre kiállításokon és katalógusok
formájában tárják a látogatók elé. A múzeum kutatói a tárgyi anyag feldolgozása
mellett régészeti ásatásokat, antropológiai terepmunkákat is végeznek az Andok-
ban és Mexikóban.
A magyarországi Latin-Amerika-kutatások kiemelkedő, iskolateremtő szemé-
lyisége volt Boglár Lajos (1929–2004) egyetemi tanár, aki több mint negyedszá-
zadig vezette a múzeum Amerika-gyűjteményét. Boglár 1959-től rendszeresen
végzett gyűjtőmunkát dél-amerikai trópusi őserdei indián törzsek körében. Bra-
zíliában a nambikuara, guarani, kajapó és botokudo indiánoknál, Venezuelában a
 piaroáknál, Francia-Guyanában pedig a wayana indiánok között kutatva gyűjtött
össze páratlan és napjainkra már pótolhatatlan kollekciót e közösségek ünnepi
és hétköznapi tárgyaiból. Emellett szakkönyvek és tanulmányok, ismeretterjesztő
cikkek sokaságát publikálta, antropológiai fi lmeket forgatott. Magyarországon
általa ismerte meg mind a szakma, mind pedig a nagyközönség a dél-amerikai in-
diánok kultúráját. Ő alapította meg a rendszerváltás után az ELTE-n a kulturális
antropológia szakot, ahol haláláig tanított. Diákok generációinak, a konferencia
számos előadójának volt tanítómestere, másoknak nagyra becsült kollégája.
Volt még egy ok, ami előtérbe állította a személyét. A Néprajzi Múzeumnak
széles körű társadalmi összefogás segítségével 2013-ban sikerült megvennie, majd
2014-ben a Tollvarázs című kiállításon bemutatnia azokat a felbecsülhetetlen
értékű amazóniai tárgyakat, amelyek többségéhez Boglár Lajos haláláig
ragaszkodott, személyes emlékei fűződtek hozzájuk, és addig a család tulajdo-
nában voltak.
Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy a konferenciát az ő emlékének szentelik.
Az idő és a rendelkezésre álló pénzügyi keret nem tette lehetővé, hogy az összes
egykori, Latin-Amerikában kutatott diákját, kollégáját, tisztelőjét meghívják. Erre
a remények szerint majd egy másik, nagyobb szabású eseményen kerülhet sor,
munkásságának szisztematikus feldolgozásával együtt.
Ez alkalommal a szervezők főként arra törekedtek, hogy a magyarországi La-
tin-Amerika-kutatások sokszínűségét mutassák be, és lehetőséget biztosítsanak
arra, hogy minél több magyarországi intézmény képviseltesse magát. Ezért az
előadások témáját sem korlátozták a néprajz/kulturális antropológia témakörére,
hanem régészt, történészeket és irodalmárokat is meghívtak a rendezvényre.
A konferencia lehetőséget nyújtott arra is, hogy a Károli Gáspár Református
Egyetemen vallástudományi, illetve történettudományi tanulmányaikat folytató,
a régió iránt érdeklődő és ezáltal a kutatócsoporthoz kötődő egyetemi hallgatók
– egy önálló szekció keretében – beszámoljanak kutatási eredményeikről.
A kötet, melyet az olvasó a kezében tart, a konferencián elhangzott előadások
szerkesztett, bővített változatát tartalmazza. A két bevezető tanulmányt tema-
tikus bontásban követik az antropológiai, történeti és irodalmi témájú tanul-
mányok. Fontosnak tartottuk, hogy a színvonalbeli különbségek ellenére helyet
kapjanak a kötetben a tanulmányaikat különböző szinten folytató hallgatók írásai
is, elsősorban pedagógiai célból és biztatásul jövőbeli munkájukhoz.
Reméljük, a konferencia és az elkészült kötet hatékonyan járult hozzá a ma-
gyarországi latinamerikanisták szakmai párbeszédéhez, miközben méltó emléket
állított a feledhetetlen kutatónak, tanárnak és embernek, Boglár Lajosnak.

A szerkesztők

• 10 •

View publication stats