Húzz ide egy széket, és hallgass meg.

Kezdjük a végén, hogy eljussunk az elejére.

A pokolba is, nem hinném el, ha nem velem történne.
Néha az igazság furcsább, mint a fikció.
részlet Stephanie Quayle „Fikció” című dalából
 TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés 15

I. RÉSZ: AMIKOR TOXIKUS KAPCSOLATBAN ÉLSZ 19

1. Tökéletes volt az életem 23

Hazugságok, amelyeket elhiszünk, amikor eladnak nekünk
egy álmot.
2. Figyelmen kívül hagyott repedések 39
Figyelmeztető jelek, amelyeket inkább nem veszünk észre
3. Mi az a gázlángozás? 63
Így győznek meg arról, hogy átírd a történetet
4. Feltáruló titkok és felszínre kerülő hazugságok 81
Elkerülhetetlen kérdések
5. Az ő igazsága, az én igazságom, az igazság 99
Amikor kezd értelmet nyerni a káosz

II. RÉSZ: AMIKOR KILÉPSZ EGY TOXIKUS KAPCSOLATBÓL 113

6. Az elvesztett évek gyászolása 117

Hogyan birkózunk meg (vagy nem) a veszteséggel?
7. Utóhatások 135
Hogyan állítsuk meg a körforgást, és készüljünk fel
valami jobbra?
8. Ismét elkezdeni élni 149
Hogyan lépjünk túl a múlton?
9. A munka elvégzése 165
Hogyan haladunk tovább a szabadság felé?
10. Mindenkinek van története 187
Hogyan lépjünk tovább másokkal?

Utószó 201
Köszönetnyilvánítás 203
Fogalomtár 207
Jegyzetek 214
A szerzőkről 217
 ELSŐ RÉSZ

AMIKOR TOXIKUS
KAPCSOLATBAN
ÉLSZ
A
MÍG BENNE VOLTAM, nem tudtam, hogy toxikus kapcsolatban
élek. Ki az, aki tudja? Utólag sokkal tisztán látni a dolgokat,
és olyannak tekinteni egy kapcsolatot, amilyen az valójá-
ban volt. Csak tizennégy esztendő elteltével vagyok képes teljes
mértékben megérteni a kapcsolat dinamikáját.
Te talán most vagy ott, ahol én tizennégy évvel ezelőtt: értel-
metlen csapdahelyzetben, összezavarodva a kapcsolatod miatt.
Lehet, hogy nem toxikus a helyzet, de semmiképpen nem egész-
séges. Talán csak most kezdesz felfigyelni a repedésekre és a fi-
gyelmeztető jelekre, és azon tűnődsz, hogy valójában mi ennek
a kapcsolatnak az alapja – és hogy maradj-e, vagy menj.
Nem tudom megmondani, mit tegyél, hogyan reagálj. Azon-
ban végigvezethetlek az én kapcsolatom fázisain, a szabadság,
aztán pedig a gyógyulás felé vezető utamon – és talán tanulsz
vagy kapsz belőle valamit, ami segít értelmezni a saját helyze-
tedet. Remélem, így lesz.
Miért maradunk? Okkal írom többes számban. Itt van az a bi-
zonyos mi. Nem vagy egyedül. Nem vagyok egyedül. Itt vagyunk
egymásnak.
 I

TÖKÉLETES VOLT AZ ÉLETEM

Hazugságok, amelyeket elhiszünk,
amikor eladnak nekünk egy álmot.

A
MIKOR ÚGY INDUL A KAPCSOLATOD,
akár egy tündérmese, ígére-
tesen, szenvedélyesen, ami afelé mutat, hogy „boldogan
éltek, míg meg nem haltok”, akkor nem gondolsz másra
– különösen arra nem, hogy hányféle módon alakulhat rosszul.
Miért is tennéd?
Nem minden így kezdődő kapcsolat végződik balul. Amíg vé-
get nem ért, én sem tudtam, hogy az enyém ilyen lesz. Azonban
akadt pár hazugság már az elején, amelyet hajlandó voltam el-
hinni, és boldogan bedőltem neki.

23
 HAZUGSÁG #1: A GYÖNYÖRŰ KEZDETEK
MINDIG OLYANOK IS MARADNAK

Amikor először találkoztam Paulóval, teljesen váratlanul ért a

dolog, mert nem őt kerestem.
Az óceáni szellő végiglejtett a Santa Monica-i Montana sugár-
úton, és eljutott egészen a Tizennegyedik utca sarkáig. Itt állt
a Planet Blue, ez bohém luxusbutik, „a” hely, ahová a világ min-
den tájáról eljöttek, hogy bepillantást nyerjenek az ünnepelt Los
Angeles-i hírességek és a hosszú hajú kaliforniai álmodozók által
viselt legújabb stílusba, ami valójában olyan, mint a malibui sik-
kes utcai viselet és a legjobb barátnőd ruhatárának a keveréke.
A próbafülkékben elhangzott vallomások és a tévészerepléseken
vagy sztárgálákon viselni kívánt, utolsó pillanatban megtalált ru-
hadarabok révén a helybéliek egyfajta közösségi központjává lett.
Egy álmos decemberi estén, egy hosszú nap után éppen zár-
ni készültem az üzletet. A többieket már hazaküldtem, és épp
a napi zárásra készültem, amikor azt éreztem, hogy valaki figyel a
padlótól a mennyezetig érő hatalmas üvegajtón keresztül. Oda-
pillantottam, hogy ki akar az utolsó pillanatban vásárolni, és ak-
kor találkozott a tekintetünk. Azonnal magával ragadott a férfi
óceánkék szeme. A lányával állt ott, akinek ugyanolyan zöldes
árnyalatú volt a szeme. Kétségbeesetten szeretett volna valami
kis ajándékot venni egy születésnapi partira, ahonnan már el is
késtek. Hogyan állhattam volna egy apa útjába, aki ennyire igye-
kezett tökéletessé tenni a kislánya estéjét?
Segítettem nekik megtalálni a lehető legjobb ajándékot, és abban
a pillanatban én voltam ennek az apának a hőse, ő pedig a lányáé.

24
A kassza mellett hevertek a következő keddi zenekari fellépésemet
hirdető szórólapok, így mint bármelyik önmagát szemérmetlenül
reklámozó művész, lelkesen mesélni kezdtem a férfinak az esemény-
ről, és a kezébe nyomtam egy szórólapot. Megígérte, hogy próbál
eljönni, és magával hozza egy barátját is. Paulónak hívják, mondta, a
hallgatag lányt pedig, aki minden mozdulatomat figyelte, Edennek.
Igazából nem csak Paulo volt, aki azon az első napon felkeltet-
te a figyelmemet. Eden valósággal lenyűgözött: kíváncsi szem,
napbarnította bőr és napszítta haj. Megtestesített egy dalt, pedig
nem is próbálta. Ő maga volt a dal.
A kapcsolatom Paulóval lassan, fokozatosan alakult, ahogyan
azt az ember egy bizalmas kapcsolattól elvárná. A hollywoodi
The Gig nevű helyen tartott fellépésem után Paulo megkért,
hogy pár éven át tanítsam gitározni Edent, aztán ez a szerep át-
alakult: dadus lettem, barát és bizalmas. Végül már úgy mutatott
be a barátainak, mint a „húgocskáját”.
Ahogy telt-múlt az idő, Paulo kishúgából olyasvalakivé lettem,
aki iránt egyre gyakrabban mutatta ki nyilvánosan az érzelmeit.
A baráti szavak után már azt akarta, csak az övé legyek. Én pedig
bedőltem neki – úgy akadtam horogra, mint pisztráng a Yellows-
tone-ban. Teljesen betöltötte az életemet, és ekkor már én is az
élete része voltam.
Megváltoztak a köztünk lévő érzések. Abban a pillanatban vé-
gem volt, ahogy kérges tenyerébe fogta az arcomat. Izmos tes-
te összeolvadt az én törékeny testemmel, és úgy éreztem, soha
nem fogjuk egymást elengedni. Addig fogalmam sem volt róla,
hogy ilyen szerelem is létezik. Szenvedélyes volt a kapcsolatunk,
kalandos, igazi felnőttszerelem.

25
 Minden nap egy-egy új élményt adott, és a számat sosem
hagyta el a nem szó. Ha egy szerelmes lányról elmondható, hogy
a „felhők fölött lebeg”, hát rólam biztosan. Nem akadt semmi,
amit ne tettem volna meg érte. Az életintenzitása semmihez
sem volt fogható, amit addig tapasztaltam. A tekintete mámorító
volt. Ha ő vihar volt, én az esőben táncoltam. Ha hurrikán volt,
a középpontjában álltam. Fiatal voltam, szerelmes, és nagyon
biztos mindenben. Mi rossz történhetne?

Álcázott méreg:
Túl szép, hogy igaz legyen

A kapcsolatok kezdetben lehetnek csodálatosak és izgal-

masak, de aztán idővel negatívvá válhatnak. A toxikus,
irányító és becstelen emberek nem számítanak vonzó
partnernek, így nem csoda, hogy az érintettek gyakran
rejtegetik ezeket a toxikus tulajdonságaikat, és amikor
először találkozik velük az ember, ehelyett pozitív színben
tüntetik fel magukat.

A vonzalom kezdeti szakaszában úgy tűnhet, a partnered

elbűvölő, magas státuszú és vonzó. Úgy tűnik, erősen ér-
deklődik irántad, ami mámorító lehet. Aztán amikor ez az
érdeklődés rendkívüli méreteket ölt, azt nevezzük „szere-
lembombázásnak”.

26
Szerelembombázás: Nagy fokú pozitív figyelem és dicséret
a lehetséges partner iránt, akit lenyűgöz a ragaszkodás,
és a szerelembombázó bűvkörébe kerül. Az elköteleződés
létrejöttét követően alábbhagy a szerelembombázás, és az
irányításra irányuló erőfeszítések lépnek a helyébe.

Ahogy a kapcsolatok az érzelmi intimitás és elköteleződés,

vagyis a szórakozás és izgalom felől valami komolyabb felé
haladnak, a természetünknél fogva vágyjuk és elvárjuk a
bizalmat, a hűséget és a szeretetet. Toxikus partner eseté-
ben azonban a mély érzelmi elköteleződés helyett tisztes-
ségtelenséget, szerepjátszást, hűtlenséget és fizikai, illetve
érzelmi bántalmazást kapunk. A toxikus partnerrel való kap-
csolat végül összeomlik a saját súlya alatt, az ember csak
bámul maga elé, és azon tűnődik, hogy miért is vonzódott
annyira az illetőhöz.

Az a helyzet, hogy gyakran olyanok iránt érzünk vonzódunk, akik

magabiztosak, karizmatikusak, elbűvölők, és akik hízelegnek
nekünk. Ez teljesen normális. Egyeseknél ezek a jellemvoná-
sok hitelesek, de olyanok is akadnak, akik csak kihasználnak
minket. Az első találkozás alkalmával lehetetlen megállapíta-
ni, hogy a kapcsolat milyen irányba fog haladni. Azt javaslom,
hogy mindig derítsd fel a potenciális partner kapcsolati múlt-
ját. A toxikus személyek romhalmazok egész sorát hagyják
maguk után, mint egy városon végigvonult tornádó. Ha azon

27
 kapod magad, hogy ilyen emberrel készülsz kapcsolatot kez-
deni, inkább fontold meg, hogy másvalakit keresel. Az embe-
rek többsége következetes, így nagy valószínűséggel ugyanazt
a negativitást fogod tapasztalni, mint az előző partnere.

Dr. W. Keith Campbell

Megjegyzés: a következőkben minden szürke rész

dr. Campbell hozzászólása

HAZUGSÁG #2:
MINDENT MEGKAPHATOK

Az álom része volt az az érzés, hogy mindent megkaphatok, amire

mindig is vágytam: pasit, otthont, karriert, családot – egy csomagban.
Arról álmodtunk, hogy együtt építjük fel az otthonunkat. Pau-
lo egy repülőgéphangárban lakott a Santa Monica-i reptéren.
A csarnok átalakítása teljesen illegálisan történt, de Paulónak
ez teljesen megfelelt így, mivel szeretett a saját szabályai szerint
játszani. Volt továbbá egy kis földterülete Malibuban, amelyet
„a mi helyünknek” neveztünk, és ahol fel akartuk építeni az ottho-
nunkat, a szerelmi fészkünket. Addig is egy Airstream lakókocsi-
ban álmodoztunk, gitároztunk, és töltöttük együtt a csillagfényes
éjszakákat. Semmit sem kérdőjeleztünk meg, és csak a pillanatnak
éltünk. Nyitott szívvel ittam minden szavát, imádtam a féloldalas
mosolyát. Végül aztán felfogadtunk egy építészt, és tervezgetni
kezdtük az otthonunkat. Lassan minden a helyére került.

28
 A Paulóhoz fűződő kapcsolat egyik legnagyobb vonzereje az
volt, hogy része lehetek Eden életének és egy családnak. Én ma-
gam széthullott családból származom; a szüleim elváltak, amikor
én hároméves voltam, a bátyám pedig
hat. El kellett viselnünk az elvált csa- Nyitott szívvel
ládok tipikus modelljét: „oda-vissza, ittam minden
ki kap kit, megosztott szünidők és szavát, imádtam
ünnepek, a gyerekek vannak a közép- a féloldalas
pontban.” Ahogy serdültem, sokszor
mosolyát.
játszottam azt, hogy én vagyok a ba-
báim és a bátyám G.I Joe figuráinak
az anyukája, aztán megjelentek a képben a kis féltestvéreim. Rá-
adásul ha kellett, ha nem, mindig anyáskodtam a bátyám fölött is.
Tizenhat lettem, amikor jelentkeztem egy külföldi csereprog-
ramba a békéről és a semlegességéről ismert Svájcba. Az űrlapon
szerepelt a következő kérdés: „Milyen családba szeretnél kerül-
ni?” Emlékszem, mennyire vágytam egy hagyományos családra:
anya, apa és a gyerekek, akik egy fedél alatt élnek. Más szóval,
nem elvált családra. Már akkor is a tökéletes családra vágytam,
ami kerek egész, és mentes minden zűrtől.
Amikor Eden belépett az életembe, tovább színesedett a tö-
kéletes családról alkotott elképzelésem. Magától értetődően
magamra vállaltam számos anyai feladatot: tanítás után érte
mentem, ügyeket intéztem, és így tovább. Szerves részévé vál-
tam a mi kis családunknak. Meg tudtam nyugtatni Paulót, amikor
frusztrálta Eden vagy az anyja, és igyekeztem oldani a feszültséget,
hogy Eden ne szenvedjen a szülei kölcsönös megvetésétől. Nem
azért voltam ott, hogy helyettesítsem az anyját, vagy bárkinek

29
az útjába álljak. Csak egy szerelmes fiatal nő voltam, aki próbál
segíteni egy kislánynak eligazodni a szülei bonyolult világában.
Elvégre teljes mértékben értettem ezt a világot.
Paulo sokszor mondta, milyen jó vagyok az anyai szerepben,
és hogy mindent meg fog adni nekünk, amire valaha is vágytunk
egy családban. Mindent megkaphatok, vagy legalábbis azt hittem.
A nehéz napokon, ha esetleg megfordult a fejemben, hogy kiszál-
lok a dologból, és távozom, eszembe jutott Eden, éshogy meny-
nyire szüksége van rám. A családja voltam, ő pedig az enyém.
Olyan közel állt ahhoz, hogy a saját gyermekemnek érezzem,
amennyire csak lehet. Amikor pedig Paulo azt érezte, hogy eltá-
volodom tőle, megduplázta az irántam tanúsított szerelmét, és
újra hangoztatni kezdte a közös család alapítása iránti vágyát.

Kitartani egy toxikus kapcsolat mellett

Gyakran érthetetlennek tűnik, hogy egyesek miért ragasz-

kodnak az olyan kapcsolatokhoz, amelyek a külső szemlélő
számára toxikusnak, vagy legalábbis nagyon boldogtalan-
nak tűnnek. Csakis olyasvalakivel kellene fenntartanunk a
kapcsolatot, aki szeret minket, és a legjobbat akarja nekünk.
A valóság azonban sokkal bonyolultabb ennél. Ha tinédzser-
ként randevúzgatsz valakivel, abból könnyű kiszállni. Ha
azonban érett felnőttként vagy kapcsolatban valakivel, annak
a felszámolása több okból sem egyszerű: ott a befektetett idő
és érzelmi erőfeszítés, nem is beszélve a közös értékekről,
például a házról és a gyerekekről.

30
Minden házasságban akadnak hullámvölgyek, tehát nem
feltétlenül baj, hogy nehéz kilépni. Egy toxikus partner mel-
lett, veszélyes, bántalmazó kapcsolatban élve azonban az
ember úgy érezheti, hogy az elköteleződés valóságos börtön.

Ha azon kapod magad, hogy túlságosan elköteleződtél, vagy

túl sokat fektettél be egy olyan kapcsolatba, amely nem
megfelelően alakul, kezdj el azon kívül is nézelődni. Keress
barátokat, találj módot arra, hogy pénzt keress vagy tegyél
félre, és próbálkozz mással is, hogy a kapcsolat fenntartá-
sára vonatkozó döntésedet csakis az határozza meg, hogy
mi az egészséges számodra. Ne feledd, a te döntésed, hogy
maradsz, vagy sem, és bármikor dönthetsz a távozás mel-
lett, még akkor is, ha az adott pillanatban ez lehetetlennek
tűnik. Ne kényszerülj arra, hogy csak azért maradsz benne
egy toxikus vagy bántalmazó kapcsolatban, mert csapda-
helyzetben vagy anyagilag, illetve szociális szempontból.
Szélsőséges esetben akadnak megoldások, például bántal-
mazott nők számára fenntartott menhelyek, amelyek lehe-
tőséget kínálnak azoknak, akik úgy érzik, nem engedhetik
meg maguknak, hogy kiszálljanak egy toxikus kapcsolatból.

31
 HAZUGSÁG #3:
KÜLÖNLEGES ÉS EGYEDI VOLTAM

Amikor először találkoztunk Paulóval, csak havernak tekintett.

Valójában akkoriban volt párom, és meg sem fordult a fejemben,
hogy több is lehet közöttünk. Paulo nemegyszer magával vitt a
randevúira, hogy közben én vigyázzak Edenre.
Eleinte teljesen plátói volt. És aztán… már nem.
Amikor valaki kettészakadt családból származik, vagy olyan
rögös utat járt be a fiúkkal, mint én, és ha jön egy „kedves” férfi,
aki azt mondja neked, hogy különleges vagy, és még sosem ta-
lálkozott hozzád foghatóval, akkor az a lelked mélyéig megérint.
Amikor bensőségessé vált a kapcsolatunk, Paulo mellett időn-
ként azt éreztem, hogy én vagyok az egyetlen nő – az egyetlen
ember – a világon, és ez kielégítette az arra vonatkozó vágyamat,
hogy valaki szeressen, akarjon és megértsen.
Az, ahogyan rám bízta az Edenről való gondoskodást – a gi-
tárleckéktől az iskolából való hazaszállításig mindent –, megerő-
sítette bennem, hogy annyira elfogadott, mint még senki más.
Idősebb volt nálam, és olyan mélyen ismert, hogy az megköny-
nyítette a dolgokat. Bár szerette megnevettetni az embereket,
és mindig ő volt a figyelem középpontjában, soha nem éreztem
azt, hogy elveszek az árnyékában.
A munkatársaim a Planet Blue-nál mindvégig figyelemmel
kísérték a szerelmünk kibontakozását. Paulo időnként csak úgy
megjelent egy csokor liliommal. Korábban nem kedveltem a li-
liomot, mert temetési virágnak tartottam, amely a halált szim-
bolizálja, ám mivel Paulót szerettem, megtanultam szeretni

32
a virágot is. Úgy éltünk, mintha senki más nem létezne – vagy
talán azt hittük, hogy mindenki minket figyel.
Bármikor, amikor csak kedve támadt röpködni a gépével és
megcsókolni az égboltot, azonnal éltem a lehetőséggel, és sosem
gondoltam bele, miféle veszélyeket rejt, ha vele együtt szállok fel.
Rábíztam a teljes lényemet. Csodálatosan felszabadító érzés volt
a repülés a malibui égbolton zajló imitált légi harcoktól kezdve
a camarillói kis reptéren való landolásokig, ahol sajtburgereztünk a
fiúkkal. Arra gondoltam, egy nap talán én is megtanulok repülni.
Onnan tudtam, hogy kezd komolyra fordulni a dolog, hogy
elvitt a szülővárosába, a louisianai Lafayette-be, ahol összejött
a családja. Az ilyen pillanatokban azt éreztem, hogy olyan család
vagyunk, amilyet akartam. Büszkén járt-kelt, és élvezte, ahogy
a louisianai csapat lenyűgözve figyeli a fesztelenségét és a fiatal
szőkét a karján.

Úgy érzem magam, mint egy trófea

A nárcisztikus férfiak gyakran trófeaként vagy meghódított

szerzeményként tekintenek a párkapcsolati partnerükre. A „tró-
feafeleség” kifejezés arra utal, hogy a feleség a sikeres férjet
jelző státuszszimbólum. A férfi, akinek gyönyörű felesége van,
ugyanúgy sikeresnek tűnik, mint akinek mesterien szabott öl-
tönye vagy drága autója van. Ez a típusú férfi azért szereti a
feleségét, az öltönyét és az autóját, amilyen megjelentést azok
kölcsönöznek neki.

33