GERIÁTRIA,

GERONTOLÓGIA

„Az öregkort nem megérni,

elviselni művészet.”

(Goethe)
Rippl-Rónai József
(1861-1927)
 gero = öregkor
 gerontesz = öregek, görög eredetű szó
 A gerontológia (görög szó): az
idősödés és az időskor tudománya,
amely az orvostudomány, a
pszichológia, a gazdasági és a
szociológiai kutatások tapasztalataira
támaszkodik.
 A geriátria: idősgyógyászat, a
gerontológia orvosi, ápolói oldala,
amely az időskorúak betegségeivel, a
betegségek megelőzésével,
gyógyításával, és az ápolással
foglalkozik.
 A gerontopszichológia: az
öregedéssel kapcsolatos észlelési,
emlékezési, tanulási működések
változását vizsgálja.
 A gerontoszociológia: az öregedés
társadalmi vetülete, amely a felismert
társadalmi problémáknak megfelelően a
konfliktusok kezelésére alkalmas
módszereket, technikákat dolgozza ki.
 Az öregedés folyamata, az öregség
állapota, az időskor fiatal korában az
embernek sosem jut eszébe.
 El sem hisszük, hogy mi is meg fogunk
öregedni, megőszülünk, testi bajok kínoznak
majd, meggörbül a hátunk.
 Az öregedést senki sem kerülheti el, de…
az egészséges és aktív életmód, az
életöröm megőrzése sokat segít
késleltetésében és elviselésében.
Az öregedés az életkor előrehaladásával együtt
változó biológiai jelenség.

Egy adott nép elöregedésének mértékét

meghatározza:
 születések száma

 születéskor várható élettartam= élet

hosszúságának leggyakrabban használt
mutatószáma.
 A születéskor várható
élettartam függ:
 az emberek kulturáltsági fokától,
 a népesség egészségkultúrájától,
 az orvostudomány fejlettségétől,
 a technikai vívmányok szintjétől,
 a lakosság élet- és lakáskörülményeitől,
 a táplálkozási szokásoktól,
 a szűrővizsgálatok elterjedésétől,
 a védőoltások alkalmazásától.
 Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
tájékoztatása szerint a világon 2020-ra több
mint egy milliárd ember lesz 60 év feletti.
 Hazánk népessége 2008. január 1-jén 10
millió 45 ezer fő volt.
 Az ország lakóinak száma 1980 és 2007
között összesen 664 ezer fővel (6,2%-kal)
csökkent, 1981 óta különböző intenzitással,
de folyamatosan fogyott.
 2008. január 1-jén 3 millió 54 ezren
részesültek nyugdíjban, járadékban vagy a
nyugdíjszerű rendszeres ellátások
valamelyikében.
 Magyarországon az alacsony
élveszületési és magas halálozási arány
következménye: a természetes fogyás, a
népesség öregedése és a „szabálytalan”
kormegoszlást kifejező korfa.
 Mindez tartósan fennálló, kedvezőtlen
népmozgalmi jelenség.
 A korábban „stabil” piramisforma előbb –
néhány évtizedik tartó átmeneti
szakaszban – urnához, majd egy egyre
bizonytalanabb alapú és folyamatosan
karcsúsodó jegenyefához kezd
hasonlítani.
 A népesség korösszetétele eltolódott az
idősebb korosztályok irányába.
 Minden ötödik ember betöltötte 60.
életévét, vagyis a 60 felettiek aránya elérte
a 20 %-ot.
1980-ban a 65 éves és idősebb
népesség megoszlása
korcsoportonként (% )
0,9
3,5
65-69
10,1 70-74
37,8
75-79
18,9
80-84
85-89
28,8 90-X
2008-ban a 65 éves és idősebb
népesség megoszlása
korcsoportonként (% )
2,3
6,7 65-69
30,8 70-74
13,9
75-79
80-84
21,1 85-89
25,2 90-X
 Az öregedési folyamat mérésére
szolgáló mutatószám: az öregedési
index.
 Az öregedési index segítségével az
idősek számát viszonyítjuk a
fiatalkorúak számához.
 100
120

0
20
40
60
80
19
49
19
60
19
70
19
80
19
85
19
90
19
95
20
00
20
05
20
Öregedési index

06
20
07
20
08
 A diagramból látható, hogy az öregedési
index az elmúlt mintegy 60 évben erőteljes
emelkedést mutat.
 Az időskorúak számának növekedésével
párhuzamosan, a gyermekkorúak száma
csökken.
 1980-ban 100 gyermekkorúra még 62
időskorú ember jutott, 2008. január 1.-én már
108.
 A népesség kormegoszlása

A népesség kormegoszlása
1900 1949 1990
4% 8%
13%
21%
25%

35%

61%
67%
66%

2005 2050
16% 16% 14%

29%

68% 57%
0-14 éves 15-64 éves 65-x éves
Forrás: KSH Demografiai Évkönyv 2004, KSH
World Population Prospects: The 2002 Revision, United Nations, New York, 2003
 A 80 évesek és idősebbek száma
1970-2005a) és 2050b)
ezer fő 577
600

500

278
400
338

278
300 259
113
211
87 126
200 153
65
299
48 225
100
152
172

105 146
0
1970 1980 1990 2000 2005 2050

80-84 éves 85 éves és idősebb

a) 1970 és 2005 a népesség 10,3 millióról 10,0 millióra csökkent

b) 2050-ben a népesség legvalószínűbb lélekszáma 8,5-9,0 millió között lesz.
Forrás: KSH Demográfiai Évkönyv 2004, Budapest
World Population Prospects: The 2002 Revision, United Nations, New York, 2003
 60
62
64
66
68
70
72
74
76
78
80
Svédország

Izland
Spanyolország

Svájc
Franciaország
Norvégia

Belgium

EU tagállamai
Olaszország

Ausztria
Luxemburg

Málta

Forrás: Human Development Report 2005, UNDP.

Görögország

Hollandia
Németország
Egyesült Királyság

Ciprus
Finnország

Írország

EU-n kívüli országok

éveiben

Dánia

Szlovénia
Portugália
Cseh Köztársaság

Horvátország
Lengyelország

Magyarország
Szu. utódállamai

Szlovákia

Litvánia
Észtország

Lettország
Bulgária
Románia

Fehéroroszország
Ukrajna
Magyarország

Oroszország
A születéskor várható élettartam az európai országokban a 21. század első
 A születéskor várható élettartam Magyarországon, Csehországban,
Lengyelországban és az Európai Unióbana)
Év

79
78
77
76
75
74
73
72
71
70
69
1970
1972
1974
1976
1978
1980
1982
1984
1986
1988
1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
Magyarország Csehország Lengyelország EU-15-ök átlaga

a) Az EVSZ HFA adatbázis adatai.

 Születéskor várható átlagos élettartam
85

81,4

80

76,46
75,3
75

férfiak
nők
70
68,15

65

60

Mo EU-átlag
Összefoglalva a magyarországi demográfiai
jellemzőinket, a következők emelhetők ki
 öregedő és fogyó népesség;
 fogyó családok;
 a válások növekvő száma;
 csökkenő gyermekszám;
 növekvő női arány;
 növekvő férfihalálozás;
 növekvő női krónikus betegségek;
 növekvő rászorultság;
 növekvő regionális különbözőségek;
 egészség és életminőség vonatkozásában
növekvő esélyszóródás és kockázatfokozódás.
Az idősek helyzetének jellemzése
 e jellemzők következtében a ma időskorba
kerülőknek egyre kevesebb gyermeke, egyre
kevesebb unokája van,
 ők maguk is különböző gyermekszámú családból
származnak, kevesebb hozzájuk hasonló korú
testvérük és unokatestvérük van,
 a kiterjedt családi támogató rendszer egyre
kevesebb személyre korlátozódik, a megnövekedett
földrajzi mobilitás pedig még ezt a kisebb létszámú
családot is megosztja földrajzilag;
 a kapcsolatok szűkülésével a szubjektív, informális
és érzelmi alapon nyújtott támasz fogyatkozik, ami
csupán anyagi eszközökkel nem helyettesíthető.
 Az időskorúak idült, nem fertőző
betegségek miatti halálozási kockázata a
felmérések szerint a következőképpen
alakult:
 életmód: 40%
 környezeti ártalom: 15-20%
 genetikai ártalom: 20-25%
 az egészségügyi ellátás hiányossága:
15%.
A következő csoportokba tartozó idősek
különösen veszélyeztetettek:
 80 év felettiek;
 az egyedül élők;
 akit családi gyász ért vagy depressziós;
 akik szellemileg károsodottak;
 akik számos alkalommal elestek;
 akik inkontinensek (vizelet-, illetve széklettartási
zavarokkal küzdenek);
 akik az elmúlt időszak eseményeivel nem
tudnak kielégítően, illetve sikeresen
megbirkózni.
Miért nem élünk addig, amíg élhetnénk?
Az emberi faj életkapacitása jelenleg 130-135 év.
Amennyiben nem érnék a szervezetet kórképző
ártalmak, az ún. "természetes öregedéssel"
ennyit élhetnénk.
A maximális élettartam elérését örökletes
tényezők, a személyiségfejlődés, az életmód és
az életkörülmények is befolyásolják. Ennek két
alapvető oka van.
De fontos szerepe van a személyiségnek is:
 mintegy 40%-ban szerepet kap az életmód
(táplálkozás, testi-szellemi aktivitás, valakihez,
valamihez, valahová tartozás, élethosszig
tanulás),
 az érdeklődés, az érzelmi-hangulati
kiegyensúlyozottság, a bizakodó beállítódás és
a spiritualitás, illetve nem utolsó sorban a
vágyaink, képességeink, lehetőségeink
egyensúlya, ami természetesen nagyban függ
önismeretünktől és társas-társadalmi
neveltetési feltételeinktől.
Egyes adatok szerint egy 28 éves korú férfihez
viszonyítva egy 73 éves férfi
 4-szer gyakrabban vesz igénybe járóbeteg-
szolgáltatást;
 10-szer gyakrabban kórházi ellátást;
 12-szer gyakrabban írnak fel részére gyógyszert.
Az idősek egészségügyi szolgáltatásainak
igénybevételét az átfogó elemzések 5 szempont
köré csoportosították:
1. találkozások az orvossal;
2. gyógyszerhasználat;
3. formális és informális, valamint intézeti
segítségnyújtás, gondozás, gondoskodás;
4. kórházi gyógykezelés akut betegség miatt;
5. a 70 évesek és idősebbek 85 %-a jár rendszeresen
orvoshoz, 96 %-a használ legalább egy gyógyszert.
 Az öregség, öregedés: szervi és
működésbeli (funkcionális) változások
összessége.
 Ez a folyamat a szervezet átalakulásához,
végül halálához vezet.
 A szervezet öregedése nem az időskorban
kezdődik, hanem már a megszületés után
meginduló élettani folyamat.
Az időskor meghatározásakor kétféle
életkort különböztetünk meg:

1. kronológiai kor =
azaz a naptári,
anyakönyvi életkor
2. biológiai életkor =
amikor a szervezet
tényleges, élettani
(fiziológiás) állapotát
vesszük figyelembe.
 Minden élő fajnak, így az embernek is
van maximális élettartama.
 Az orvostudomány és az
életkörülmények javulása jelentősen
megemelte a várható élettartamot, azt
az életkort, amelyet a megszülető
gyermek várhatóan meg fog élni, de
nem befolyásolta azt a maximális
élettartamot, amit elérhetünk.
 Az ember maximális életkora jelenleg
115 éves korra tehető.
Kronológiai (naptári) életkori
szakaszok a WHO szerint:
 50-60 év: áthajlás kora,

 60-75 év: idősödés kora,

 75-90 év: időskor,

 90 fölött: aggkor,

 100 év felett: matuzsálemi kor.

Biológiai életkor függ az
egyén:
 egészségi állapotától
 testi erőnlététől (fittség)
 szellemi frissességétől,
teljesítőképességétől,
 külső megjelenésétől.
Összességében:
 az ember nem a naptári
évek szerint öregszik,
 nincs két egyforma
öregedés,
 minél inkább korosodik,
annál inkább
különbözik másoktól.
 Az öregedéssel
összefüggő változások
“Egész életünkön át mindig csak a jelent
birtokoljuk, sohasem többet.
A különbség csak az, hogy eleinte hosszabb
jövőt látunk magunk előtt, a vége felé pedig
hosszú múltat magunk mögött.”
(Schopenhauer)
 Az idősödést az életkorral együtt járó
változások jellemzik, melyek egyrészt testi
(szomatikus), másrészt lelki (pszichés)
változások.
 Az öregedés üteme egyénenként változó.
 Az öregedést szabályozó tényezők:
 genetikai háttér,
 környezeti hatások,
 táplálkozási tényezők.
Testi változások
Az időskorban bekövetkező testi változások
hatással vannak:
 az idős ember külső megjelenésére (bőr,
haj, szőrzet, testtartás, járás),
 az érzékszervek állapotára (látás, hallás,
szaglás, ízlelés),
 a belső szervek működésére
(szívműködés, légzés, emésztés,
kiválasztás, mozgás).
Külső megjelenés változásai
A bőr alatti szövetek
elvékonyodása, a verejték- és
faggyúmirigyek számának és
működésének csökkenése miatt
időskorban a bőr:
 rugalmatlan,
 laza,
 ráncolható,
 hajlamos a kiszáradásra.
 Időskorban csökken a
szőrtüszők száma: a haj és
a szőrzet megritkul.
 Férfiaknál gyakran előfordul
a kopaszodás.
 Időskorban megszaporodnak
a festékfoltok (anyajegyek, pigmentfoltok).
 Ezekre kiemelten oda kell figyelni, hiszen, ha
ezek gyorsan növekednek, színük
észrevehetően sötétedik, viszketnek, szélük
szabálytalanná válik, gondolnunk kell arra,
hogy rosszindulatúan elfajulnak és bőrrák
(melanoma) fejlődhet ki belőlük.
 A melanomás esetek az összes rákos
megbetegedés 40 %-át teszik ki.
Testtartás, járás
 Sok esetben
előfordul hogy, a
hajlott gerincoszlop
miatt görnyedten,
púposan járnak,
 mozgásszervi
elváltozások miatt
sántítanak.
Érzékszervek állapota
 Látás
 időskori bőrjelenségek a szemhéjakon is megjelennek
 kültakaró víz- és zsírtartalmának csökkenése a
szemhéjak bőrét is lazábbá, ráncoltabbá teszi
 csökken a könnymirigyek működése, emiatt a szem
kevésbé lesz csillogó, valamint égő, viszkető érzésről
is panaszkodnak az idős egyének, ezen műkönnyel
lehet segíteni
 látás élessége és erőssége is megváltozik, de
változhat a fényérzékelés és a színlátás is
 rendszeres szemészeti vizsgálattal, megfelelő
szemüveg viselésével csökkenteni tudják ezt a
problémát
Hallás

 A hallászavar az életkor emelkedésével általában

fokozódik, bár a folyamat igen lassú.
 Az életkorral arányos halláscsökkenés a magas
hangok tartományában kezdődik, majd
fokozatosan terjed át a beszédhangok
tartományába.
 Az időskori halláscsökkenésnek több oka lehet:
 fül betegsége,

 agy betegsége,

 erős, tartós zajhatás.

Szaglás, ízlelés (1)
 A szaglóérzékelés az életkor
növekedésével általában
csökken, bár az egyéni eltérések
igen nagyok.
 Ez a folyamat főleg az 50 év
feletti időszakra tehető, és még
súlyosabb a 70 év feletti
időszakban.
 Az idős emberek az édes ízeket
jobban érzékelik, és ezért
kívánják többször is a
cukortartalmú ételeket.
Szaglás, ízlelés (2)

 Az ízérzékelés általános csökkenésén belül is

nagyok az egyéni eltérések.
 Az ízérzékelés csökkenése főképp annak
tulajdonítható, hogy az ízlelőbimbók száma a
fiatalkori 250 helyett kb. időskorban 100-ra csökken
le.
 A nyálmirigyek sorvadása csökkenti az
ízérzékelést, amit tovább ronthat a dohányzás és az
alkoholfogyasztás.
 A látás, a szaglás és az ízérzés csökkenése az
étvágytalanság előidézője is lehet idős korban.
Belső szervek működései
 Időskorban a vezető
halálokok – szív- és
érrendszeri, daganatos
megbetegedések – nem
különböznek a fiatalabb
korosztályokétól.
 Az idősek számának
növekedésével új
betegségek, új problémák
jelennek meg mind az
egészségügyben, mind a
társadalomban.
Leggyakoribb halálokok időskorban

Szív-érrendszeri
betegségek
Daganatos betegségek

Erőszakos halálok

Idült tüdőbetegség
Szívműködés
időskorban:

 szívizom tömege, teljesítőképessége csökkenése

 szívbillentyűk megvastagodnak
 szív ingerképző és ingervezető rendszerének
működésében kifejezett lassulás észlelhető, ami miatt
csökken a pulzusszám
 erek falai megvastagszanak, rugalmasságuk csökken
 hajszálerek sérülékenyebbé, törékenyebbé válnak, a
keringés lassul
 emiatt az idős ember jóval könnyebben fárad,
kevesebbet teljesít, több pihenést igényel
Az érrendszer változásai
 az erek fala megvastagodik
 a rugalmas rostok és sejtek száma kevesbedik,
ezáltal az érfal rugalmassága csökken
 a rugalmatlan erek miatt a szervek vérellátása
csökken, és nő a perifériás ellenállás
 az erek megnyúlnak, tágabbak, kanyargósabbak

Verőtérfogat= 1 szívösszehúzódás alkalmával a kamrába kilökött

vér mennyisége,
Perctérfogat= 1 perc alatt a kamrából kilökött vér mennyisége,
Perifériás ellenállás: a vér elfolyásának lehetősége (nagysága)
Légzés időskorban

 Idős egyén egy-egy légvétel során kevesebb levegőt

áramoltat a tüdejébe, mint a korábbi életszakaszokban.
 Ennek következtében:
 a légcsere volumene (mennyisége) csökken,
 kevesebb oxigén kerül a vérbe,
 és kevesebb oxigén kerül a vérből a sejtekbe.
 A bordaporcok elmeszesednek és ezáltal a mellkas
légzési kitérései csökkennek, a mellkas hordószerűen
kitágul. Különösen jellemző ez terheléskor, amikor a
szervezet oxigénigénye hirtelen fokozódik (pl.: gyorsabb
járáskor, futás alkalmával, lépcsőn felfelé haladáskor).
 Idős korban fontos a tüdő
rendszeres
átlélegeztetése, különösen
fekvő vagy nehezen mozgó
gondozottnál.
 Erre szolgál a légzőtorna,
melyet tornagyakorlatokkal
összekötve
végeztethetünk.
Emésztés időskorban (1)
 a fogat támasztó szövetek (csont- és kötőszövet)
sorvadása előbb-utóbb a fogak meglazulásához,
majd kihullásához vezet.
 a folyamatot gyorsíthatja a fog támasztószövetének
elfajulása és gyulladása, melyet gyakran fogkő
okozhat
 a rágóképesség csökkenésével kell számolni, ezt
figyelembe kell venni egyrészt az étrend
összeállításában, másrészt az elkészítési
technológiában
Emésztés időskorban (2)
 az érzékszervi ingerek hatása jóval
gyengébb
 ez az összes emésztőnedv, így nyál
elválasztásának csökkenését okozza, ami
nehezebbé teszi az egyes falatok
lenyelését
 emésztőnedv-elválasztás csökkenése az
idősek étvágycsökkenését idézi elő
 étvágycsökkenésben emellett
közrejátszanak egyes gyógyszerek (ha
sok tablettát kell bevenni), sőt lelki
tényezők is (egyedüllét, magány)
 Emésztés időskorban (3)
 gyengül a vékony- és vastagbél
perisztaltikus mozgása, lassul a
béltartalom továbbítása
 a vastagbél renyhe mozgása
székrekedést idézhet elő
 gyakori a gyógyszerszedéshez
kapcsolódó székrekedés is
 megváltozik a bélflóra összetétele:
azok a baktériumok, amelyek jótékony
hatást gyakorolnak a bélműködésre,
fokozatosan elveszítik ezt az előnyös
befolyásukat, csökken az
anyagcserében játszott szerepük,
emellett felszaporodnak a rothasztó
baktériumok
 mindezek következtében megváltozik
a mikroflóra, s így felborul a vastagbél
baktériumflórájának egyensúlya.
Emésztés időskorban
 A székrekedés megelőzésére a
táplálkozásban növelni kell a
rosttartalmú ételek (pl.: körte,
szilva, kukorica, zöldborsó,
barna-magokból készült
kenyerek stb.) naponta
elfogyasztott mennyiségét.

 Ezek fokozzák a bélmozgást,

ezzel gyorsítják a kiürülést.
Kiválasztás időskorban (1)
 Az idős ember veséje kevésbé képes
alkalmazkodni a folyadék- és sóháztartás,
valamint a véráramlás aktuális változásaihoz.
 A vesefunkciók csökkenése folytán a vesén
át kiválasztódó egyes vegyületek elhúzódóan
ürülnek ki (pl.: bizonyos szívgyógyszerek), és
emiatt koncentrációjuk megemelkedik a
vérben.
 A szomjúságérzet gyengülése is
jelentős problémát jelent, ugyanis
a nem megfelelő Kiválasztás
folyadékfogyasztás hatására a
vese működése beszűkülhet, és
időskorban
kiszáradás léphet fel. (2)
 A vizeletelvezető rendszer
működési zavarai között
megemlítendő a gyakori éjszakai
vizelés, amely az idős férfiak 50
%-ában, az idős nők mintegy
70%-ában fordul elő.
 Jellemző továbbá:
 nőknél a gáti izomtónus
csökkenése következtében a
vizeletűrítés sürgőssége és a
visszatartási képtelenség,
 férfiaknál a prosztata
megnövekedése
következtében gyakori vizelés.
Mozgás időskorban (1)
 izomzat tömege lassan csökken, az izomrostok zsírrá,
illetve egyéb kötőszövetté alakulnak, összehúzódó
képességük, ingerlékenységük ugyancsak csökken.
Mindez fokozottabban érvényesül a rendszeres
erőkifejtésre, munkára nem használt
izomcsoportokban.
 csontszövet is átalakul, rugalmas anyagai lassan
felszívódnak, a csontok merevvé, törékennyé válnak.
 csigolyaközti porckorongok víztartalma, duzzadtsága
csökken, így a gerincoszlop és a testmagasság is
kevesebb lesz 1-2 cm-rel.
Mozgás időskorban
 Az intenzív csontleépülés gyakoribb nőknél, a
menopauza (klimax) után.
 Ha ez kóros mértékű, akkor csontritkulásról
(osteoporozisról) beszélünk.
 A csontritkulást korunk néma járványának nevezik.
 Hazánkban egy millióra becsülik a betegek számát.
 Alattomos betegség, mivel gyakran már csak akkor
szerzünk róla tudomást, ha szövődményei, a
csonttörések jelentkeznek. A csontritkulásos állapot és
jelenségei azonban megelőzhetők, ill. a kockázatok
csökkenthetők.
 A megelőzés kulcsa: a helyes táplálkozás (tejtermékek,
kálciumdús élemiszerek) és a mozgásgazdag életmód
(hetente legalább 30-60 perc torna, séta, úszás).
Lelki változások

 testi hanyatlással együtt jár a lelki (pszichés) tulajdonságok

megváltozása
 idős emberek figyelme, érdeklődése egyre inkább a múltra
irányul, kezdenek fontossá válni a gyermekkori események és
azok a családi hagyományok, amelyekbe beleszülettek
 csökken a szellemi érdeklődésük, bár sokan megőrzik
frissességüket oly módon, hogy:
 rendszeresen olvasnak,

 rádiót hallgatnak,

 televíziót néznek,

 színházba mennek.
 Mindemellett nagyon nagy a száma azoknak
az idős embereknek, akiknek érdeklődési
köre jelentősen beszűkül, szinte érdektelenné
válnak a körülöttük zajló történésekkel
szemben.
 Az öregkor súlyos lelki problémái:
 a magányosság
 és a feleslegessé válás érzése.

„A magányra nem az ellenségei ítélik az

embert, hanem a barátai.” (Milan Kundera)
 A magányosság nagyrészt összefügg a társadalom,
illetve a család szerkezetében beállt változásokkal.
 A várasiasodás döntő mértékben megváltoztatta a
család szerkezetét, az idős ember helyzetét.
 A korábbi „nagycsaládok” felbomlottak és a „kis
család” már nem fogadta be az idős embereket.
 Mindezek következtében az idős emberek nagyon
nagy számban magukra maradtak, sokszor emberi
kapcsolatok, célok, feladatok nélkül.
 A feleslegessé válás érzése szorosan összefügg
a munka és a nyugdíj, a munkanélküliség, illetve
a megbetegedés problémakörével.
 A nyugdíjazás, a munkanélküliség nagyon sok
idős embernél változást okoz, mert:
 anyagi, életszínvonalbeli visszaesést
eredményez,
 az inakativitás veszélyét hordozza,
 a hasznosságtudat csökkenését eredményezi.
 Ebben a helyzetben az idős egyén egyre
céltalanabbnak látja helyzetét, mindez
depressziót eredményezhet, vagy szélsőséges
helyzetben öngyilkosság is előfordulhat.
 1999 - Az Idősek
Nemzetközi Éve
volt, az Egyesült
Nemzetek
Szervezetének
(ENSZ) határozata
alapján.
 Az Idősek
Nemzetközi
Napja: október 1.
Sikeres öregedéskor az egyén:
 Alkalmazkodik a változásokhoz
 Jól felhasználja képességeit
 Megkísérli leküzdeni gyengeségeit, de elfogadja
azokat, amelyeken nem képes változtatni
 Ha elkerülhetetlen, hogy másoktól függő viszonyba
kerüljön, elfogadja a függőség állapotát
 Megőrzi önbecsülését
 Örömet, kielégülést nyújtó tevékenységekben vesz
részt
 Továbbra is vannak életcéljai
 Tápláló étrendet fogyaszt
 Képességeinek megfelelően mozog, tornázik,
sportol
Sikertelen öregedéskor az egyén:
 Nem fogadja el az öregedés tényét
 Megpróbál továbbra is fiatalnak látszani
 Gyengeségéből, betegségeiből előnyöket formál
magának, hogy másokat manipulálhasson
 Dühöt és keserűséget érez az egész világgal szemben;
sértődött, amiért nem törődnek vele többet
 Értéktelennek érzi magát, aki csak teher mások számára
 Nem törekszik arra, hogy egészséges életmódot
folytasson
 Nincs semmi célja az életben
 Azt eszi, amit jóízűnek talál és amit könnyű megrágni
 Abbahagy minden testi aktivitással járó állapotot
 Üldögélő életmódot alakít ki
 Elszigetelődhet a többi embertől
 Minden változást elutasít, állandóan kritizál
 Nem fogad el semmit, ami új
 Állandóan összehasonlítgatja a jelent a múlttal
Idős ember életmódja
Napirend

 A életkor előrehaladtával csökken az idős

emberek cselekvési készsége, valamint a saját
személyére és a környezetre irányuló
érdeklődés.
 Az idős ember mind fizikai, mind lelki okból
hajlamos arra, hogy elhanyagolja saját magát,
valamint környezetét.
 Megváltozik az idős ember életmódja,
felcserélődnek a napszakok, a táplálkozás,
tisztálkodás rendszertelenül történik.
Alvás, pihenés (1)

 Az életkor további előrehaladtával az alvás

összmennyisége minimálisan csökken, viszont
jelentősen megváltozhat az alvás időzítése, 24
órás megoszlása.
 A változások – nagy egyéni variációkkal – már
az élet derekán, a középkorúaknál
megjelenhetnek, és az idősödés során
kifejezettebbé válhatnak.
Alvás, pihenés (2)
 Az idős ember általában korán ébred – pacsirta
típusúvá válik.
 Este nehezebben alszik el, éjszaka többször
felébred: minden negyedik, ötödik idősebb ember
alváselégtelenségről, álmatlanságról panaszkodik.
Felületesebben alszik éjszaka, gyakran horkol,
nappal viszont könnyebben elbóbiskol.
 Nehezebben alkalmazkodik az alvásritmust
megzavaró tényezőkhöz, mint fiatalabb korban,
ezért a megszokott időben fekszik és kel, vigyáz az
evéssel, kávéval, teával, alkohollal, mert attól tart,
hogy különben nem jön álom a szemére.
Alvás, pihenés (3)
 Időskorban változik az
alvásigény: jelentősen
lecsökken, kb. 4-5 óra
éjszakai alvás és 1-2 óra
délutáni pihenés elegendő.
 Vannak, akik csak ritkán
tudják átaludni az éjszakát,
ezért kénytelenek altatót
szedni, míg mások
aluszékonyakká válnak,
folyton csak aludnának.
 Nem ritka eset az sem,
amikor az idős ember
olvasás, beszélgetés
közben alszik el.
Az alvást időskorban
zavarhatják:
 testi fájdalmak
 közérzet zavarok
 éjszakai vizelési ingerek
 a mozgások beszűkülésével járó kényelmetlenségek
 a különböző testi betegségekben alkalmazott, de az
alvásra elvileg nem ható gyógyszerek, amelyek
elalvási nehézséget okoznak (pl.:
vérnyomáscsökkentő, néhány daganatellenes szer
stb.)
 az idős kor szomorú kísérői - a magány,
veszteségek és gyász - a hangulat romlásához,
szorongásokhoz vezethetnek, mindez tovább rontja
az alvást.
Táplálkozás
 Idős korban két táplálkozási szélsőséggel lehet
találkozni.
 Az egyik az étvágytalanság és az abból adódó testi
leromlás, fogyás, a másik a túltáplálás és annak
következménye, az elhízás.
 Idős korban is szüksége van a szervezetnek a
rendszeres étkezésre, valamint a megfelelő vitamin-
és ásványianyag-bevitelre.
 A bevitt energiamennyiség 30-40 %-a az
anyagcserét, 60 %-a a hőtermelést szolgálja.
 A bevitt tápláléknak tartalmaznia kell a megfelelő
mennyiségű fehérjét, szénhidrátot, vitamint, zsírt,
ásványi anyagot és vizet.
 Az étvágy a táplálékigény természetes kifejezője.
 Az étvágyat serkenti: érzékszervi és pszichés
hatás (pl.: gusztusos tálalás, az étel kellemes
illata, íze).
 Az étvágyat csökkenti: szociális ok (magány),
élettani ok (csökkent éhségérzet) pszichés ok
(idegesség, nyugtalanság), betegségek
megléte, gyógyszerszedés.
Időskori életminőség
Az időskori életminőség vonatkozásában a
következő szempontok kiemelése indokolt

 az egyének a korral mindinkább különböznek

egymástól, nincs úgynevezett egységes öregedési
minta.
 egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása
mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a
normál öregedés következménye.
 a kapacitás beszűkülésével járó öregedés,
azonban megnöveli a kockázatok kialakulását,
ezért fontossá válik a személyes életmód és
adaptáció.
 az idősek azért betegek, mert kóros folyamatok
alakultak ki, és nem azért mert idősek.
Az idősödéssel mindinkább megjelenik az ún. "5 i":
 immobilitás,

 inkontinencia,

 instabilitás,

 intellektuális hanyatlás és az
 iatrogenia.

Mivel több működés homeosztázisának egyensúlya

gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz
megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell
számolnunk.
 Több olyan tünet, mely fiatalabb korban
betegségnek tekinthető, az idősebb korban
csupán a normál idősödésből származó
panasz, illetve jelenség.
 Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a
kialakult tünetek mögött többféle ok is
meghúzódik, ezért az értékelésnél és a
diagnosztikánál takarékoskodni nem tanácsos.
 Az idősebbeknél a már említett
jellegzetességek miatt a diagnosztikai, terápiás,
rehabilitációs stratégiák szakigényes
specialitást követelnek, idősegészségügyi
fejlesztési konzekvenciákkal.
További morbiditási jellemzők

 A 60 éven felüli időseink 51 %-a (1,1

millió) egy krónikus megbetegedésben
szenved,
 két ilyen megbetegedés érinti 10 %-ukat
(200 ezer) és
 három vagy több krónikus megbetegedés
fordul elő 3 %-os gyakorisággal (60-70
ezer ember).
Megfigyelés és
gyógyszerelés
időskorban
 Idős egyén gondozójának jó megfigyelőnek
kell lennie, észlelnie kell minden változást,
amely az időskorú személy állapotában
bekövetkezett.
 Fontos, hogy időben vegye észre a testi-lelki
problémákat akkor is, ha ezt az idős ember
szóban nem mondja el.
 A megfigyelés során kiemelt jelentőséggel
bír, hogy az időskorban jóval nehezebb a
diagnózis felállítása.
 Megfigyelt testi-lelki tünetek-
időskori sajátosságai
A betegség, vagy Csendes, alattomos
állapotromlás kezdetű
kialakulásának időtartama
Betegség lefolyása Lassú, elhúzódó
Gyógyulás Kezelés nélkül csak ritkán
következik be
Láz, hőemelkedés Nincs láz, vagy csak
enyhefokú
Fájdalom Fájdalommentesség, vagy
csupán enyhe fájdalom
Rossz közérzet, gyengeség,
felületes zavartság
Speciális, adott betegségre
jellemző tünetek
Könnyen ráncolható, petyhüdt
bőr, száraz nyelv
Izomgyengeség
Székrekedés
Tompuló ízérzés
Krónikus betegségek
egyensúlya
Félrevezető, mert súlyos kórkép
bújhat meg mögötte
Gyakran hiányoznak
Monotónia jellemző, azaz
csaknem valamennyi heveny
megbetegedésre ugyanolyan
tünetekkel reagál
A bevitt és az ürített folyadék
pontos regisztrációja elmarad
Kevés a bevitt folyadék
Kevés folyadékbevitel
Simaizomzat petyhüdt
Fokozott nátrium (konyhasó)
bevitel, ételek elsózása
A szervi funkciók már egy
megbetegedés hatására
láncreakciószerűen felborulnak
A diagnózis felállításához
szükséges:
 jó kérdezési technika, melynek sajátosságai

1.) szemkontaktus a két személy között

2.) szájmozgás, mimika alkalmazása
3.) artikuláció, lassú, tagolt beszéd
4.) megfelelő hangerő
5.) latin szavak kerülése
6.) egyszerű, érthető kérdések
Gyógyszerelés időskorban
 Leggyakrabban használt
gyógyszerek megbetegedés
szerint:
 pszichés problémákra
 szív-és érrendszerre
 magas vérnyomásra
 reumás betegségekre
 anyagcsere betegségekre, leginkább a
cukorbetegségre
 gyomor-bélrendszer megbetegedéseire ható
gyógyszerek, valamint
 nyugtatóként és altatóként szedett készítmények
 Hazánkban az ismert cukorbetegek száma
körülbelül félmillióra becsülhető.
 Legalább ennyien lehetnek azok, akik már
cukorbetegek, csak nem tudnak róla.
 Valószínű, hogy szintén 100.000-es
nagyságrendű azon egyének száma is,
akiknél a szénhidrát-anyagcsere olyan
enyhébb zavara igazolható, amely még nem
minősül cukorbetegségnek, de az eltérés a
normál anyagcseréjűektől már nyilvánvaló.
Ezt az állapotot nevezzük csökkent glükóz-
toleranciának.
 A kórházi vizsgálatok megállapításai alapján
a gyógyszermennyiség az életkorral és a
kórházban tartózkodás idejével egyenes
arányban nő.
 Időskorban pontos diagnózis alapján egyénre
méretezett gyógyszeres terápia szükséges.
Az életkor előrehaladtával:
 a gyógyszerek felszívódása
romlik
 a keringés lassulásával a
gyógyszer-eloszlás lassúbb
lesz
 lassul a kiválasztás, kiürülés.
 A testfolyadékok mennyiségi csökkenésével
arányosan az oldódás is lassúbb lesz és a
gyógyszer-koncentráció emelkedik.
 A kiürülés lassúságának oka: a vese és a máj
csökkent működése. Emiatt bizonyos gyógyszerek
koncentrációja a kívánt terápiás szint fölé emelkedik
és mérgezővé (toxikus) válhat.
 Mindezek mellett a nem kívánt mellékhatások
száma fokozódhat.
 Az életkorral járó élettani változásokon kívül
megváltozik az egyén magatartása és anyagi
helyzete is. Ezek mind befolyásolhatják a
gyógyszeres kezelést.
Idősek gyógyszerelésénél
figyelni kell (1):
 sokszor orvosi vizsgálat nélkül szed
gyógyszereket, ez az öngyógyszerelés
 az öngyógyszerelés megzavarja az
aktuálisan szükséges gyógykezelést
 gyakran nem az előírás szerint szedi az
elrendelt gyógyszert
 néha elfelejti, hogy bevette-e már a
gyógyszerét és ismételten beveszi
(gyógyszer-túladagolás), vagy egyáltalán
nem veszi be
Idős egyének gyógyszerelésénél
figyelni kell (2):
 a gyógyszereket olyan táplálékkal veszi be,
amelyek megkötik a gyógyszert (például
fehérjetartalmú étel), és emiatt annak hatása
csökkenni fog
 napi életszokásai befolyásolhatják a
gyógyszerek hatását (alkoholfogyasztás,
dohányzás)
 gyakran bizalmatlan a gyógyszerekkel vagy
éppen a gyógyszert elrendelő személyzettel
szemben, emiatt nem együttműködő.
 Bizonyos gyógyszereket órára pontosan kell szedni,
mert így fejtik ki leghatékonyabban hatásukat!
 Egyes készítményeknél fontos szempont, hogy
étkezés előtt, közben vagy után kell bevenni, mert
az étkezés befolyásolja a gyógyszer felszívódását.
 Több gyógyszer együttes szedésénél
módosulhatnak a mellékhatások és olyan tüneteket
is okozhatnak, amelyeket külön-külön nem okoznak.
Idős egyén segítése
gyógyszerszedésnél (1):
 tájékozódni kell, hogy a
gyógyszerszedés figyelemmel
kísérésébe mely személyek
vonhatóak be (házigondozás,
szakápolás, önkéntes segítők,
családtagok, rokonok, ismerősök
stb.)
 gyógyszer útmutatója alapján
teljes körűen informálni szükséges
a gyógyszer sajátosságairól
 a napi gyógyszeradagot előre ki
kell készíteni (többosztatú
gyógyszerdoboz)
 indokolt esetben csak egyszeri
adag adható
Idős egyén segítése
gyógyszerszedésnél (2):
 a szedésre utaló jelzéseket jól olvasható, minél
nagyobb betűméretűre kell elkészíteni
 gyógyszer-összeférhetetlenséget és a mellékhatásokat
meg kell figyelni, továbbá jelezni kell a szakorvosnak
 ügyelni kell a gyógyszer bevételének körülményeire:
bőséges folyadék biztosításával (ha megengedett),
megfelelő gyógyszerforma kiválasztásával (nyelési
akadály esetén folyékony gyógyszerforma).
 A gyógyszeralkalmazás öt
szabálya:
1.) megfelelő gyógyszer
2.) megfelelő dózis (adag)
3.) megfelelő beteg
4.) megfelelő alkalmazási mód (szájon át,
bőrön keresztül, belélegezve, injekció
formájában stb.)
5.) megfelelő idő.
Idősek gondozásának
sajátosságai
Időskorúak gondozása során
célunk:
 az öregedés harmonikus, és szabályozott
megvalósulásának biztosítása,
 a kockázatok korai számbavétele,
 az öregkori betegségek megelőzése,
 az egészséges öregkor esélyeinek
növelése.
Időskorúak gondozásának
színterei:
 otthonápolás (home
care)
 ápolási otthon (nursing
home)
 öregek otthona (elderly
house)
Idős egyén gondozásának napi
feladatait meghatározza:
 az idős egyén állapota, melyet a funkcionális
képesség felmérése alapján tervezünk meg.
A funkcionális képesség: az az adottság,
amely lehetővé teszi a mindennapi élet során
a házi, otthoni tevékenység végzését.
Funkcionális felmérés: az egyén általános
közérzetét és a saját magáról való
gondoskodás/önellátás képességét méri fel.
Fizikális segítség a
mindennapi életvitelben:

 táplálkozásban (gördíthető étkezőasztal, diéta

betartása)
 öltözködésben
 tisztálkodásban (mosdatás, hajápolás, körömápolás,
fogápolás, bőrápolás)
 vizelet- és székletürítésben (szobaWC-berendezés,
ágytál, vizelőüveg, katéter)
 ágyban fekvés kényelmesebbé tételében (nedvszívó,
könnyen mosható ágyhuzatok, háttámasz, felfekvés
megelőzése)
Segédkezés a
gyógyszerszedésben:
 gyógyszeradagok előkészítése
 a gyógyszer bevételének segítése
 bevétel ellenőrzése
 gyógyszer hatásának és mellékhatásának
megfigyelése
Segítségnyújtás egyéb
tevékenységek megvalósításában
 telefonálásban
 bevásárlásban
 főzésben
 takarításban
 ruhatisztításban
 ruhamosásban
 utaztatásban
 gyógyszerek beszerzésében
 orvosi kontroll megszervezésében
Az idős kor rehabilitációja

A WHO 13 pontban foglalja össze az idős

emberek egészségét és életminőségét érintő
problémákat és feladatokat.
1. kapcsolatképzés és tájékoztatás,

2. egészségvédelem,

3. gyógyszerellátás és orvosi szolgáltatás,

4. közlekedésbiztonság,

5. egészségproblémák,

6. feledékenység,
7. elesések, csökkenő mobilitás,
8. inkontinencia,
9. az időskori betegségek sajátosságai,
10. gyógyulás és rehabilitálás,
11. kórházi elbocsátások problémái,
12. a „nappali kórházi ellátás”,
13. a fájdalom és szenvedés
csökkentése,
14. az intézményes és szociális
szolgáltatások és az otthon
változtatás kérdései.
A rehabilitáció célja:
 az érintett működések helyreállítása, az egyén
független, önálló, aktív és elégedett
életvezetésének biztosítása.
 A geriátriai rehabilitáció elismeri a „relatív
egészség” fogalmát, ill. a gyakoribbá való
szociális hátrányosságot is.
 Az idősödés és időskor jellegzetességeit
figyelembe véve elválaszthatatlan a korszerű
idősápolástól és idősgondozástól.
1. működésgyengülés, ill. károsodás, mely
szervi szinteket jelent, szervi
működésérintettségként jelenik meg,
2. a rokkantság, ill. fogyatékosság, - mely a
személyt érinti, - károsítja és
3. a hátrányosság, mely az egyén szociális
működőképességét károsítja.
 A geriátriai rehabilitáció komponensei a következők:
(mintegy gondozó-ápoló folyamatok részeként is):
 az elsődleges probléma(ák) stabilizálása,

 a másodlagos komplikációk prevenciója,

 az elvesztett működések helyreállítása,

 az egyén környezetéhez való

alkalmazkodásának elősegítése,
 a környezet egyénhez alkalmazása,

 a családi adaptáció elősegítése.

 Az időskorúak másodlagos prevenciós ellátása

sarkalatos kérdés, mivel a korban előrehaladó
ember normál öregedésével járó működés-
kapacitás beszűkülése számos érzékenységet,
sérülékenységet és esékenységet eredményez.
A leggyakoribb másodlagos komplikációk idős betegeknél a
következők:
 Konfúzió, - anorexia, - pszichés függőség, -
depresszió, - kondícióromlás, - kontraktura,
felfekvéses dekubitusz, - nyomásos trophikus
elváltozások, pneumonia, - inkontinencia, - vénás
trombózis, - önfeladás.
 Előfordulásuk gyakorisága fokozódik
magányossággal kísért elhagyatottságban, -
idegen környezetben, - ellenséges környezetben,
- „túlóvó körülmények” között és nem utolsó
sorban inaktivitás mellett.
 Kimondható, hogy a fiatalabbak rehabilitációja
nem alkalmazható egy az egyben az
idősebbekre!
A geriátriai rehabilitáció motivációja a következő
egyenlettel jellemezhető:

MOTIVÁCIÓ = akarat x elvárás x elismerés

ráfordítások
 A ráfordításokba beletartoznak: költségek,
fizikális, gazdasági, emocionális és szociális
ráfordítások is.

1. A fizikális egészség és normál öregedés jellemzői:

kardiorespratorikusan, csontizületi kötőszöveti
vonatkozásban neurológiailag, mozgás
tevékenység szinten és mobilitás tekintetében.
2. kognitív és pszichológiai működések jellemzői:
magatartás, tudatállapot, hangulat, érzelmi szint,
motiváltság, személyes bevonhatóság, célképzés,
elvárás, jövőre-irányultság szokásrendszer
3. szociális és segítő (támasz) – feltételek:
körülmények, adottságok családban, vele-lakókkal,
rokonok, szomszédok, barátok, segítők révén
lakókörnyezet, biztonsági feltételek, lakályosság,
előéletében kialakított készségek, szokások,
hobbik, tanult alkalmazkodások, neveltetésbeli
jellegzetességek,
4. gazdasági-biztonsági feltételek: anyagi-vagyoni
fedezet, biztosítási típusok, jövedelem, vagy egyéb
pénzforrások, családi segítség, személyes értékek
költségfedezetre.