Sertéstenyésztés

előadás II.

KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc

TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc
 Előadás II. áttekintése

• Sertések elhelyezése, tartástechnológiai

megoldások
• Takarmányozás technológia
• Malacnevelési eljárások
• Hízlalási megoldások
• Tenyészsüldő nevelés
• Tenyészállat elhelyezés

HEFOP 3.3.1.
 Sertések elhelyezése,
tartástechnológiai megoldások
A sertéstartásban többféle elhelyezés
ismeretes:
1. Almozásos technológia
2. Alomnélküli tartás
• Tömör padozatos tartás
• Rácspadozatos tartás

HEFOP 3.3.1.
 Almozásos tartás
• A sertéstartás legrégebben alkalmazott
elhelyezési megoldása.
• Az állatokat istállóban kialakított rekeszekben
tartják, tömör padozaton, melyet valamilyen
alomanyaggal (szalma, faforgács, szárított
tőzeg, stb.) almoznak.
• Az állatok környezettel szemben támasztott
igényeit ezzel a technológiával lehet
legolcsóbban kielégíteni.
• Számos előnye mellett (lábvég betegségek
megelőzése, komfortérzet biztosítása, stb.)
gondot jelent a nagyobb kézimunkaerő igény.

HEFOP 3.3.1.
 Almozásos tartás

Technológiai megoldások:
• Teljes felület almozása, napi takarítás
• Részleges almozás+trágyafolyosó
• Elkülönített trágyafolyosó+almozott
pihenőtér (dán rendszer)
• Mélyalmos tartás
• Eltolt színtű trágyafolyosó
taposóráccsal+almozott pihenőtér
HEFOP 3.3.1.
 Alom nélküli tartás

• Tömör padozatú alomnélküli tartás, meleg

padozattal, trágyafolyosóval
• Tömör padozat+rácspadlós trágyafolyosó
• Teljes rácspadlós tartás
– Lagúnás trágyacsatorna
– Vízöblítéses rendszer
– Torlóküszöbös trágyacsatorna

HEFOP 3.3.1.
 Sertések takarmányozása,
takarmányozástechnológia
E fejezetben elsősorban a takarmányozástechnikai
kérdések kerülnek tárgyalásra, mivel a takarmányozás
élettani követelményeit a kutatóintézetek feladata
meghatározni.
A termelő feladata, a takarmányipar által javasolt
összetételű keveréktakarmányok hatékony felhasználása.
Takarmányozás technika lehet
Száraz takarmányozás Nedves takarmányozás
Adagolt ad libitum kizárólag adagolt

HEFOP 3.3.1.
 Száraz Takarmányozás
1. Adagolt takarmányozás
Ebben az esetben a sertéseket naponta több
alkalommal (2-3-szor) etetik, így a takarmányszóródás
mérsékelhető.
Követelménye, hogy minden állat számára legyen
megfelelő méretű etetőférőhely, mert ellenkező
esetben a csoport szétnövése várható. Speciális
végtermékek előállítása során használatos a
hízlalásban, illetve a tenyészsertések etetése során
elterjedt módszer. Újabb megoldása a computer
vezérelt takarmánykiosztás a tenyészkocák etetése
során.

HEFOP 3.3.1.
 Száraz takarmányozás
2. Ad libitum takarmányozás
A malacnevelés, hízlalás során alkalmazott
módszer, melynek során kevesebb
etetőférőhelyen több állat takarmányozása is
megvalósítható. A módszer önetetéses.
Nem korlátozzuk a takarmányfelvételt, az állatok
24 órán keresztül bármikor hozzájutnak a
takarmányhoz. Egy etetőférőhelyre 10-12 egyed
számítható. Előnye, hogy a szétnövés
mérsékeltebb, hátránya, hogy a
többlettakarmány felvétel miatt az állatok
elzsírosodhatnak.

HEFOP 3.3.1.
 Nedves takarmányozás

1. Nyirkosított takarmányozás
Ritkábban használt módszer, melynek
során a takarmányt 1:1 arányban
nedvesítik. Ott van jelentősége, ahol
korábban az adagolt, száraz etetésről
áttérnek melléktermék hasznosításra, pl.
savó etetésre. A technikai berendezésnek
korrózió álló anyagból, pl. műanyag,
saválló acél, kell készülnie, ugyanis a
melléktermék, savó, sörtörköly,
szeszmoslék, erősen korrodeálja a vályút.

HEFOP 3.3.1.
 Nedves etetés

2. Loccsantott etetés
Napjainkban erősen terjedő módszer, melynek
során takarmánykonyhában bekeverik a száraz
takarmányt és nedvesítő anyagot, amit
csővezetéken juttatnak az állatok elé, korrózió
álló vályúba. Hatékonyan hasznosíthatók a
melléktermékek, azonban a gyakori etetés miatt
(napi 3-5-ször) munkaszervezési problémákat
vet fel a módszer. A technika alkalmazása során
csak rácspadlós tartás használható a keletkező
nagymennyiségű vizelet miatt. Napjainkban a
malacnevelésben is terjedőben van.
HEFOP 3.3.1.
 Malacnevelési eljárások

A malacnevelés többféle megoldással is

folytatható:
1. Egyfázisú
2. Kétfázisú
3. Háromfázisú
Malacnevelés is elterjedt

HEFOP 3.3.1.
 Egyfázisú malacnevelés
Az egyfázisú malacnevelés azt jelenti, hogy ahol
a malac megszületett, ott történik az
utónevelése is. A malac-utónevelés végén kerül
a süldő a hizlaldába, vagy pedig a tenyészsüldő
szállásra, ahol a további hízlalás, nevelés
folytatódik.
Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a
malacok nem kerülnek átfalkásításra, így az
állatokat ért stressz is jelentősen csökken, a
felnevelés gyakorlatilag törésmentes. Ez volna a
legjobb megoldás, azonban a fiaztató drága
technológiájának kialakítása miatt kevésbé
elterjedt módszer.
HEFOP 3.3.1.
 Kétfázisú malacnevelés
• A gyakorlatban ez a módszer terjedt el a
legszélesebb körben.
• Azt jelenti megoldás, hogy a malacok a
választás idejéig tartózkodnak a fiaztató
istállóban, majd ezt követően áthelyezik azokat
a malac-utónevelő istállóba, ahol a további
nevelés folyik az állatok 3 hónapos koráig.
• Az utónevelés végén a további hasznosítás már
ugyanúgy zajlik, mint az egyfázisú nevelés
esetében.

HEFOP 3.3.1.
 Háromfázisú malacnevelés
Lényege, hogy a malacokat korán elválasztják (21 napos
korban) majd egy un. bölcsödébe (nursery) kerülnek,
ahol hat hetes korig előnevelik, utána áttelepítik az
állományt az utónevelőbe, és ott történik a felnevelés
három hónapos korig.
Nem szerencsés az eljárás a malacok szempontjából,
mivel a gyakori áttelepítéssel együtt járó stressz
megviseli a malacokat, az új környezethez való
alkalmazkodás csökkenti a felnevelési eredményeket.
Ott alkalmazzák, ahol a fialási gyakoriságot kívánják
növelni, mert így a kocák viszonylag korán újra
vemhesíthetők. Európában Dániában alkalmazzák
kiterjedtebben a módszert. Amerikában elterjedt az
eljárás használata.

HEFOP 3.3.1.
Malac takarmányozási stratégia
A cél, hogy minél előbb megtanuljon szilárd eleséget
fogyasztani a malac. Ennek érdekében két hetes kortól
un. Prestarter készítményt (magas energia és fehérje
tartalmú) juttatnak a malacoknak, aminek az etetését a
választást követően még egy hétig, tíz napig folytatják.
Ezt követően állnak át fokozatos átmenettel a starter táp
etetésére, a malacok 70 napos koráig, majd a
malacnevelő táp etetésével fejezik be az utónevelést.
Az egymást követő takarmányok beltartalma
fokozatosan csökken, mert a naponta növekvő
mennyiségben felvett eleség fedezi növekedés
szükségleteit.

HEFOP 3.3.1.
 Sertés hízlalás
A sertéshízlalás a sertéstartás legkönnyebben
folytatható tevékenysége. A hízósertések
elhelyezése általában fűtetlen istállóban 20-30
db/rekesz méretben történik. Ismeretes ennél kisebb
és nagyobb létszám is, de a leghatékonyabb az
említett méret.
Etetéstechnika lehet ad libitum önetetés, vagy
adagolt etetés is. Mindig a végtermék minőségi
követelménye határozza meg a takarmányozási
szisztémát.
Etetett takarmányok szerint beszélhetünk extenzív,
félintenzív, és intenzív hizlalásról.

HEFOP 3.3.1.
 Extenzív hizlalás
A klasszikus sertéshízlalás alapult erre a
módszerre, ahol a hosszú hizlalási idő alatt az
állatok fokozatosan növelik testméretüket. Ma már
általában a mangalica sertés hizlalása során
alkalmazzák.
A malacnevelés végeztével a hizlaldában etetett
takarmány beltartalma mérsékelt (10-11 MJ
energia, 11-12 % em. fehérje). A hízók naponta
átlagosan 500-600 g súlygyarapodást képesek
elérni. Ennél a módszernél cél az olcsó
takarmányozás, és a nagy súlyra való (150kg)
hizlalás.

HEFOP 3.3.1.
 Félintenzív hizlalás
Átmenetet képez az extenzív és az intenzív hízlalás
között. Általában ezt a módszert használják hazánkban
is.
A hízlalás kezdeti szakaszában (30-70 kg élősúly)
koncentráltabb takarmányt (nevelő táp) etetnek (13,5 MJ
energia, 14-15 % em. fehérje), mivel a sertések ebben a
szakaszban még nem termelnek jelentősebb
mennyiségben zsírt, a növekedési erély viszont nagy.
A befejező táp beltartalmát viszont csökkentik, hogy a
költséges takarmányozás ne drágítsa a hízlalási
tevékenységet. A keveréktakarmány beltartalma
mérsékelt, 12 MJ energia és 11,5-12,5% em. fehérje.

HEFOP 3.3.1.
 Intenzív hízlalás
• Hazánkban ritkábban alkalmazott technológia,
általában a kis vágósúly érdekében végzett
(könnyű és nehéz pork) hatékony hizlalási
módszer.
• A takarmányozást általában egyfázisú módon
oldják meg, koncentráltabb keveréktakarmánnyal.
A táp beltartalma 12,5-13,5 MJ emészthető
energia és 14-15 % emészthető fehérje. A hízlalás
során végig ad libitum önetetést alkalmaznak,
mivel a kis súlykategóriában (40-80 kg) nem kell
számolni elzsírosodással.

HEFOP 3.3.1.
 Tenyészsüldő nevelés

A tenyészsüldő nevelés kétféle módon

valósítható meg:
1.Extenzív nevelés
2.Intenzív nevelés

A tenyészsüldő előállítás módszerét mindig

az elérni kívánt cél határozza meg.
Tenyészteni (nemesíteni) kívánjuk az adott
sertésfajtát, vagy pedig csak szaporítani.
HEFOP 3.3.1.
 Extenzív nevelés
• A klasszikus tenyészállat utánpótlást ezzel a
módszerrel oldották meg, mivel a semi ad libitum
etetés mellett nem kellett számolni a korai
elnehezedéssel, a sok mozgatás, jártatás pedig
szilárd szervezeti felépítést eredményezett.
• A tartás általában kis csoportos (10-15
db/rekesz) az istállóban lévő rekeszekhez nagy
méretű kifutó csatlakozik. Gyakorlat a túrató és
legelőterületek használata is, mert így a
konstitúcionális adottságok kiválóak lesznek.
• Hátránya, hogy nem rendelkezünk a sertésekről
hízékonysági és takarmányhasznosítási
információkkal.
HEFOP 3.3.1.
 Intenzív nevelés
• Az intenzív nevelést általában a nemesítő
telepeken használják, mivel a nevelés alatti
hízékonysági teljesítmények nyomon követhetők.
• Hátránya, hogy a felnevelt süldők szervezeti
szilárdsága kedvezőtlen, így a hosszú élettartam
alatti nagy teljesítmény nehezen érhető el.
• A korszerűbb forma napjainkban, hogy computer
vezérelt takarmányozással a visszafogottabb
takarmányozás megvalósítható. Igaz, ilyenkor a
hízékonysági teljesítmények genetikai
lehetősége nem bontakozik ki.

HEFOP 3.3.1.
 Tenyészállat elhelyezés

A tenyészállat-elhelyezés két részre

osztható:
1.Tenyészkocák elhelyezése
2.Tenyészkanok elhelyezése

A tenyészállat-elhelyezést mindig a
hasznosítási fázis dönti el.

HEFOP 3.3.1.
 Tenyészkocák elhelyezése
A tenyészkocák az életük során több hasznosítási
fázison esnek át.
• Vemhesítés alatt álló kocák
• Vemhes kocák
• Fialó, és szoptató kocák

A vemhesítő istállóban a kocák elhelyezése lehet

csoportos és egyedi. Ha természetes a pároztatás,
akkor jobb a csoportos elhelyezés, ha mesterséges
a termékenyítés, akkor az egyedi elhelyezés a
célirányosabb. A munkaszervezés és a
termékenyítés igazodik a biológiai folyamatokhoz.
HEFOP 3.3.1.
Vemhes kocaszállás
A vemhes kocaszállás minden esetben akkor a
legjobb, ha a kocák csoportosan kerülnek
elhelyezésre, mivel a mozgás pozitívan
befolyásolja a konstitúcionális adottságokat. Ha
csak lehetséges, akkor a fiaztatóban együtt ellő
kocák kerüljenek egy csoportba, mivel ezek többé-
kevésbé ismerik egymást, így nem kell számolni
nagyfokú marakodással a falkásítást követően. Ha
a vemhesítőben kialakult egy kocacsoport, akkor
azt ne bolygassuk. Legjobb az elhelyezés, ha a
rekeszekhez nagy méretű kifutó csatlakozik, mert
a kocák a mozgási igényüket ki tudják elégíteni.
HEFOP 3.3.1.
 Fiaztató istálló
A fiaztatóban egyedileg helyezzük el a kocákat. Itt történik
a fialás és a szoptatás.
Számos módszer terjedt el a fiaztató rekesz kialakítására
nézve, de legjobb az állat szempontjából az almozott, tágas
elhelyezés. Munkaszervezési és költségkímélő
megoldásként alkalmazzák a rácspadlós, alom nélküli
tartást is, bár ilyenkor a klímaszabályozás többletköltséget
jelent.
Minden megoldásnál ma már követelmény a rekeszben
elhelyezett kocaetető és itató berendezés, a malacetető és
itató, valamint a malacfészek valamilyen módszerrel való
fűtése.
Ugyancsak követelmény a malacvédő rács alkalmazása
HEFOP 3.3.1.
 Tenyészkanok elhelyezése

A tenyészkanokat, ha csak lehetséges,

egyedileg helyezzük el. Nagyobb telepeken
elterjedt a páros elhelyezés is, de ilyenkor a
kanokat minden szempontból együtt kell
kezelni (búgatás, ondóvétel, stb.).
A kan rekesz mérete minimum 6 m2 (egyedi
elhelyezés), illetve 8 m2 páros elhelyezés.
Ha csak lehet, kifutót építsünk a
rekeszekhez.

HEFOP 3.3.1.
 ELŐADÁS ÖSSZEFOGLALÁSA
• A sertések elhelyezésének számos módja alakult ki a történelem
során. Minden technológiának törekedni kell arra, hogy az állatok
biológiai igényét maximálisan kielégítse, ugyanis csak ekkor
számolhatunk gazdaságos termelésre.
• A sertések takarmányozás-technológiája ugyancsak nagyon sokrétű
lehetőséget kínál. Igyekezzünk kiválasztani azt a megoldást, ami a
legjobban szolgálja a végtermék-előállítás minőségi követelményeit.
• A malacnevelés és a hízlalás technológiája alárendelt a végtermék-
előállításnak. Csak akkor lehet gazdaságos termelést
megvalósítani, ha a sertés igénye és a tartási, takarmányozási
technika találkozik.
• A tenyészutánpótlást jelentő süldőnevelés csak akkor lesz
hatékony, ha az előírásokat maximálisan betartjuk. E tekintetben is
számos megoldás kínálkozik, amelyek közül azt kell alkalmazni,
amelyik a céljainknak legjobban megfelel.
• A tenyészállatok elhelyezése, takarmányozása során mindig azt kell
a szem előtt tartani, hogy a hosszú élettartam alatti nagy
teljesítmény biztosítja az olcsó hízóalapanyagot, ami a gazdaságos
termelés alapja.
• Gyakorlat: Sertéstenyésztés üzemi gyakorlata (telepen)
HEFOP 3.3.1.
ELŐADÁS I. ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI

• Nevezze meg a sertések

tartástechnológiai megoldásait!
• Milyen takarmányozás-technológia terjedt
el a sertéstartásban?
• Sorolja fel a malacnevelési eljárásokat!
• Ismertesse a hízlalási megoldásokat!
• Milyen módszerekkel történhet a
tenyészsüldő-nevelés?
• Tenyészállatok elhelyezését ismertesse!
HEFOP 3.3.1.
ELŐADÁS/GYAKORLAT Felhasznált
forrásai
• Szakirodalom:
Szabó F. szerk. (2006): Állattenyésztéstan, Mezőgazda
Kiadó Budapest
Szabó F. szerk. (2006): Állattenyésztéstan, egyetemi
jegyzet, Keszthely
Horn P. szerk. (2000): Állattenyésztés 3. Sertés,
nyúl,prémes állatok, hal, Mezőgazda Kiadó, Budapest
• Egyéb források: www. Date.hu/állattenyésztési
adatbázis, www.asertes.hu
• További ismeretszerzést szolgáló források:
www.ansi.okstate.edu/breeds/, fajtagyűjtemény

HEFOP 3.3.1.
 KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKET

Előadás anyagát készítette: dr. Rajnai Csaba

HEFOP 3.3.1.