Gazda 34 621 01

Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

11. tétel

Mutassa be a tejtermelő szarvasmarha tartástechnológiáját! Jellemezzen egy szabadon választott

tejtermelő szarvasmarha fajtát! Csoportosítsa a tejtermelő szarvasmarhák takarmányozási rendszereit,
takarmányait! Ismertesse a tejtermelő szarvasmarhák tartásának és takarmányozásának különböző
korcsportokra vonatkozó napi és időszakos feladatait!

Kulcsszavak, fogalmak
• Tejtermelő szarvasmarha fajta jellemzése
• Évszakonkét változó takarmányozás
• Monodiétás takarmányozás
• Kombinált takarmányozás
• Tejelő szarvasmarha takarmányainak csoportjai
• Különböző korcsoportú szarvasmarhák tartásának, takarmányozásának napi és időszakos feladatai
• Tehenek ivóvízellátása

Tejhasznú fajta
A holstein-fríz fajtát az USA-ban és Kanadában, európai kettőshasznú feketetarka lapály fajtából tenyésztették
ki. Nemesítésében az egyedülállóan nagy mennyiségű tej termelése és a jó fejhetőség alapvető cél volt, így
ezekben a tulajdonságokban a fajta kiváló. Az ivari koraérés szelekciós cél, az üszők 15-16 hónapos korban, 380
kg súlyban vehetők tenyésztésbe, a tehenek rámásak, élősúlyuk átlagosan 650-750 kg, a fajta testnagysága kissé
növekszik. A fajta küllemére jellemző a fehér alapon szabálytalan fekete, vagy vörös foltok adta tarkázottság. A
fekete tarka változat az elterjedtebb, ez áll intenzívebb szelekció alatt, melynek következtében átlagos laktációs
teljesítménye meghaladja a vöröstarka változat hasonló értékeit. Küllemét a tejelő típus felépítése jellemzi,
szervezete finom, tőgyalakulása teknőtőgy, a hasfalra felhúzódó, lábvégeinek ellenálló képessége gyengébb,
vérmérséklete élénk, jól kezelhető iparszerű tartásban is.
Értékmérő tulajdonságai közül a 8000 kg-ot meghaladó laktációs tejtermelése kiváló, állományszinten is képes
10000 kg feletti laktációs teljesítményre, a tej zsírtartalma 3,5-3,7%, hústermelése gyenge. A fajta a
tartásmóddal, klímával szemben nem túl igényes, a takarmányozással szemben viszont igen. Tejtermelésében
önfeláldozó, ivari koraérése kedvező, középkorán érő fajta, szaporodási mutatói közepesek, ellenálló képessége
közepes. Hasznosításában a fogyasztói tej előállítása az elsődleges, az iparszerű, nagyüzemi tejtermelésben
kiváló fajta, szaporodó képességét, ellenálló képességét, hasznos élettartamát szelekcióval érdemes tovább
javítani. A fajta hazánk meghatározó tejtermelő fajtája.
A jersey gazdaságosan kis testű, koncentrált tejet termelő fajta. A jersey egyoldalú tejtermelésre kitenyésztett
fajta. Szürkésbarna, barna, egyszínű szürke színű, finom csontozatú, szilárd szervezetű. Gépi fejésre kiválóan
alkalmas tőgyalakulású fajta. Kis testű, a tehenek 350-500 kg tömegűek. Korán érő fajta, a tehenek 13-15
hónapos korban vehetők tenyésztésbe. Tejtermelése 3500-4000 kg tej, 5-6% zsírtartalommal. Hústermelése,
izmoltsága, vágóértéke gyenge, kis élőtömegre hizlalható. A takarmányozással szemben igényes,

A tejtermelő tehén takarmány igénye

Az elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt a tejelő tehenek tejtermelése, ami a takarmányozási igényeket is
megnövelte. A nagy termelés jelentősen igénybe veszi a tehenek szervezetét. A laktáció elején a tehén a magas
tejtermelése alatt több mint 4 kg szárazanyagot képes leadni. A tehén létfenntartó takarmány-igényét elsősorban
élősúlya határozza meg. 1000 kg élősúlyra a tehén 20-30 kg szárazanyagot és 4-6 kg nyersrostot vesz fel,
jelentős ásványianyag-felvétel mellett. A létfenntartó szükségleten felül a tejtermelésre adagolt táplálóanyag
szükséglet függ a termelt tej mennyiségétől és összetételétől, a vemhesség állapotától és az életkortól. Azt a
tömegtakarmányból álló mennyiséget, amely a létfenntartáson felül még bizonyos szintű termelést is szolgál,
alaptakarmánynak nevezzük.

Az évszakonként változó takarmányozás

Az évszakonként változó takarmányozás során változik az alaptakarmányok összetétele is. Nyáron,
zöldtakarmányok etetésével 10-15 kg tej termeléséhez, télen rendszerint 7-9 kg tej termeléséhez szükséges
táplálóanyag-mennyiséget tudunk biztosítani a létfenntartáson felül a teheneknek az alaptakarmányban.
Télen általában a rendelkezésre álló takarmány készletet, nyáron folyamatos zöldtakarmány ellátást tekintve, a
várható hozamot és a takarmánynövények minőségét kell figyelembe venni. Törekedni kell arra, hogy a
szükségesnél nagyobb takarmányváltásokat elkerüljük. A tehenek jó étvágya és megfelelő fogyasztása a
különböző étrendi hatású takarmányok etetésével érhető el, melyek az emésztést, a takarmányok feldolgozását is
segítik és hatékonyabbá teszik a termelést. Figyelembe kell továbbá venni a tehenek takarmányfelvevő
képességét is, hiszen a nagytermelésű tehenek az alaptakarmányon felül pótabrakot is kapnak. A tejelési
pótabrak összetételének fehérje koncentrációja 20-22 %. Ebben az esetben 1 kg tej termeléséhez szükséges
tápanyagok 0,5 kg pótabraknak felelnek meg.
A hagyományos, évszakhoz igazodó takarmányozás nyáron legelőre, vagy termesztett zöldtakarmányokra
alapozott, télen tartósított takarmányokból áll. Kettős hasznú, vagy magyar tarka állományok takarmányozása
gyakran így történik. A legeltetéses megoldás azonban sokszor nem valósítható meg a legelők gyenge minősége,
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

vagy a nagyobb távolságok miatt. Helyette általában a nyári takarmány-ellátás szántóföldi takarmányokra
alapozódik. Tavasszal legkorábban az őszi takarmány keverékek etethetők, ilyenek a rozsos, búzás és ősziárpás
keverékek. A tavasszal vethető takarmány keverékek a napraforgós, szudánifüves, borsós keverék. Előnyös a
rövid tenyészidejű kukorica fajták felhasználása is, kedvező lehet a napraforgós csalamádé, pillangóssal együtt.
Az ilyen keverékeket akkor kell felhasználni, amikor a támasztónövény már elegendő tömeget képes adni.
A pillangósok közül a legfontosabb a lucerna és a vöröshere. A pillangósok tartósíthatók zölden silózva,
szenázsként, szénaként és szárítva lisztként is. A zöld kukorica csalamádéként és silókukoricaként is etethető.
Kedvező takarmányértéke van a szudáni cirokfűnek is. A hagyományos nyári takarmányozás előnye a
természetszerű tápanyag ellátás, a zöldtakarmányok tejelést serkentő hatása, változatos és jó étrendi hatása,
valamint alacsony költsége. Hátránya, hogy nem biztosít egyenletes takarmányozást, ezért nagyobb
tehénállományokban is csak kiegészítést jelent. A különböző melléktermékek, ipari hulladék takarmányok
alkalmi felhasználást biztosíthatnak.

Monodiétás takarmányozás
A monodiétás takarmányozás az évszakonként változó takarmányozás felváltására alakult ki. A konzervált
takarmányokból állandó összetételű takarmánykeverék állítható össze, amely egész évben egyenletes takarmány
ellátást nyújt, kiosztása jól gépesíthető. Hátránya, hogy sok takarmánytároló teret igényel és étrendi szempontból
nem biztosít változatosságot. A tejtermelő tehenek táplálóanyag igényét mindig az aktuális igényeiknek
megfelelő pontos számítások alapján kell összeállítani.
A gyakorlatban alkalmazott monodietikus takarmányozási módszerek a következők. Kizárólag szilázsra lapozott
takarmányozás, mely rost-, ásványianyag- és vitamin-kiegészítést igényel.
A kukorica szilázsra és lucernaszénára lapozott takarmányozás megegyezik a téli takarmány ellátással. A 33-35
% szárazanyag-tartalommal betakarított teljes kukoricát 2-3 cm. szecskamérettel aprítva jó minőségű szilázs
készíthető.
A szilázsra és szenázsra alapozott monodietikus takarmányozás kukoricanövény szilázsból és lucerna-, vagy
fűszenázsból áll.

Kombinált takarmányozás
A száraz takarmányokra alapozott monodiéta komponenseit szárítva aprítják, összekeverik és pogácsát, vagy
pelletet készítenek belőle. Sokszor kedvezőtlen az ilyen takarmány kis szecskamérete. A kombinált monodiéta
rendszerint silókukorica szilázson alapszik, nyáron is etetik, csupán zöldtakarmányokkal egészítik ki. A
takarmányadag mindig tartalmaz lucerna-, vagy rétiszéna és adalékanyag, premix kiegészítést is.

A tehenek csoportosítása
A teheneket tejtermelésük alapján rendszerint kis-, közepes, és nagytejű, valamint szárazonálló csoportokra
osztják, melyek takarmány-összetétele is különbözik és összefüggésben van laktációs állapotukkal is. A
tejtermelő tehenek termelése a laktáció során változik. Az ellést követően a tejtermelés gyorsan nő, az 5-8. héten
eléri a csúcspontját, néhány hétig azonos szinten marad, majd fokozatosan csökken a laktáció végéig. A tehenek
vemhességük 7. hónapjától elapasztásra kerülnek. Ilyenkor a szárazonállás alatt tápanyagigényük lényegesen
kisebb, mint korábban volt. A laktáció elején a tehenek a növekvő termelés mellet kondíciót veszítenek, fogynak,
a közepén és a végén kondíciójuk javul, híznak.

A négyfázisú takarmányozás
Ez alapján alakították ki a tehenek négyfázisú takarmányozását. Az első szakasz az elléstől a laktáció 11-13.
hetéig tart, a tejtermelés ebben a szakaszban ér csúcspontjára. A tehenek napi adagjában a tejtermelési
nettóenergia tartalomnak legalább 45 %-a jó minőségű tömegtakarmányokból kell, hogy álljon és a
takarmányadag szárazanyag tartama érje el a 16-17 %-ot. Kedvező, ha a tehenek testsúly vesztesége ilyenkor
naponta nem több 1 kg-nál, az egész szakaszban pedig a súlyveszteségük nem haladja meg a 40-50 kg-ot. Nagy
gondot jelent ebben a szakaszban a tehenek energia- és fehérjeellátása, mert azt csak az élettani igényeik szerint
fokozatosan lehet fejleszteni súlyos egészségkárosodásuk nélkül. A második szakasz a laktáció 24. hetéig tart, a
tehenek tömegtakarmány fogyasztása megnő, tejtermelésük csökkenni kezd és a takarmányadag már fedezi
tejtermelésüket. A napi adag tejtermelési nettó energiájának ekkorra már csak 45 %-a származzon
abraktakarmányból és 55%-ot tegyen ki a tömegtakarmányok energiája. A laktáció harmadik szakasza a laktáció
44. hetéig, elapasztásig tart. Ebben a szakaszban a nettó energiabevitelnek már csak 25 %-a legyen az abrak, a
többit a tömegtakarmányok adják. Elegendő, ha a takarmány szárazanyagának 12 %-a tartalmaz fehérjét. A
kevesebb tej termelése mellett a tehén a felvett táplálóanyagokat vehemnövelésre és kondíciójának növelésére
fordítja. Az elapasztás idejére a tehenek 10-15 kg körüli mennyiségre csökkentik tejtermelésüket. A fejés és a
takarmányozás csökkentésével néhány nap alatt a tehenek elapasztanak. A takarmányozás alapja, hogy a tehenek
csak életfenntartásra és vehemépítésre elegendő tápanyag-ellátást kapjanak. A tömegtakarmányabrak aránya
80:20 lehet. A szárazonállási időszakot takarmányozási szempontból célszerű két szakaszra bontani. Ügyelni kell
arra, hogy a tehenek elhízását elkerüljük az ellési nehézségek miatt, de ásványianyag- és vitaminellátásukról
fokozottan gondoskodni kell.

A tehenek ivóvíz ellátása

Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

A tehenek vízfogyasztása függ a takarmányozástól, időjárástól és az alkalmazott itatási módszertől is. A

fogyasztás 15-20 kg tejtermelés mellett átlagosan 30-40 liter lehet, de jelentősen ingadozhat. Az ivóvíznek a 12-
15 °C-os, tiszta, fertőző anyagoktól, káros anyagoktól mentesnek kell lennie. Az itatás történhet itató vályúból és
önitatóból, melyeknél a golyós, szelepes, vagy a nyílt vízterű szelepes változatok biztosítják ad libitum
folyamatosan a szarvasmarhák vízigényét.

A tehenek elhelyezése
A tehenek elhelyezése lehet zárt kötött, zárt kötetlen és nyitott kötetlen megoldású. A zárt tartás zárt épületet
jelent, melyet lehetőleg természetes szellőztetési megoldásokkal szellőztetni kell a megfelelő légcsere ellátás
érdekében. Minden munkaművelettel a tehénhez kell menni, míg kötetlen tartásban az etető, itató, vagy fejési
helyeket a tehenek maguk is felkereshetik.
A zárt, kötött tartásmódban – mely takarmányellátó útra, tehénállásokra és kezelő, vagy trágyafolyosóra
tagozódik – a lánccal, vagy kötéllel lekötött tehenek hosszú (250-300 cm), középhosszú (180-240 cm) és rövid
(160-190 cm) álláson tartózkodnak. Általában a középhosszú állások felelnek meg legjobban a tehenek komfort-
igényeinek és a munkaszervezési feltételeknek is. Az ilyen állásokban az alom elszennyeződése nehezen
akadályozható meg, melyre többféle mechanikus és elektromos megoldást is kipróbáltak. A rövid állás szintje
azonos az etetőút szintmagasságával, ezért a Grábner-lánccal, vagy nyakkerettel rögzített tehenek feje és
nyakának nagy része beér az etetőútra, így biztosítva elegendő férőhelyet az állatoknak. A tehenek etetése az
etetőúton lévő jászlakba, etetőtérre, vagy etető asztalra történik kézi-, gépi-, vagy kombinált módszerrel, a trágya
eltávolítása a kezelőútról, rendszerint gépesített módon végezhető. A kötött tartásnak ez a változata nagyon
kevés mozgáslehetőséget biztosít a teheneknek. Előnyös, ha évente a nyári hónapokban több alkalommal
hosszabb rövidebb ideig a teheneket elengedve a közeli karámba hajtják, ahol azok napokig mozoghatnak. Ez az
elhelyezési módszer sok kézimunka erőt igényel
A zárt kötetlen tartásban a tehenek zárt épületben, mélyalmon, vagy pihenőboxban tartózkodnak, melyek
átlagos mérete 1,2 x 2,5 m., melyekbe rendszeresen almoznak. A boxok kialakítása, belépésgátló cső felszerelése
segíthet a tehenek pihenőhelyét tisztán tartani. A mélyalom frissítése naponta szükséges, cseréjét hosszabb
időszakok után végzik. A tehenek etetése etető utakról végezhető gépesített megoldásokkal, a kitrágyázás a
trágyázó utakon üzemeltetett trágyakihúzó berendezésekkel történhet. Használnak traktoros tolólapos,
lehúzólapos megoldásokat is. Fontos, hogy az épületek munkagéppel átjárhatók legyenek.
A nyitott, kötetlen tartás esetén az épület részben, vagy félig nyitott és a tehenek szabadon mozoghatnak az
előző technológiához hasonló belső téren, vagy az épülethez csatlakozó bekerített kifutók között. Ez a
korszerűbb megoldás már több mozgáslehetőséget ad a teheneknek, etetésük gyakran a kifutók hosszában
elhelyezett, fedett etető jászlakból történik.

Különböző korcsoportú szarvasmarhák tartásának, takarmányozásának napi és időszakos feladatai

(Mezőgazdasági ismeretek I. 266-272)
Felnevelési időszak: születéstől az első ellésig
 Borjúnevelés: 6-8 hónapos korig
o Szoptatásos (Húshasznosítású állomány)
o Itatásos (Tejhasznosítású és kettős hasznosítású állomány)
 Üszőnevelés: választástól az első ellésig

Itatásos borjúnevelés
Takarmányozási szempontból 3 szakaszra osztható:
 Föcstejes időszak (7-10 napos korig)
 Tejtáplálás időszaka (50-90 napos korig)
 Utónevelés időszaka (választásig)
Föcstejes időszak
 Borjak kizárólagos tápláléka a föcstej
 Első két napon 4-5 alkalommal, utána naponta legalább 3-szor, tőgymelegen itassuk (37-38 Celsius-
fok)
 Elhelyezésük:
o Profilaktóriumban egyedi ketrecekben
o Csikóboxban az anyjával együtt

A tejtáplálás időszaka
 A borjakat tejjel, vagy tejtápláló szerrel neveljük
 2 hetes kortól megkezdjük az abrak és széna etetését (ezzel párhuzamosan csökkentjük a tejadagot,
növeljük a vízadagot)
 Itatási előirányzat
 Táplálék
o Teljes- és fölözött tej keveréke
o Mesterségesen megalvasztott tejkeverék
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

o Tejpótló tápszerek
o Szilárd takarmányok
 Elhelyezés:
o Kiscsoportos borjúnevelő
o Szabadtéri ketreces elhelyezés

Az utónevelés időszaka
 Borjakat ivar szerint külön választjuk
 Abrak- és szénafogyasztást napi 2-3 kg-ra korlátozzuk
 A növekvő táplálóanyag-igényt tömegtakarmányokkal fedezzük
o Zöldtakarmány (nyáron)
o Szilázsok (télen)
 Ivóvízszükséglet napi 18-22 liter
 Elhelyezés:
o 12-15 egyedből álló homogén csoportokban

Üszőnevelés
Táplálóanyag-szükséglet alapján három szakasz:
 1.szakasz: választástól 1 éves korig
 2.szakasz: 1 éves kortól a vemhesség 6. hónapjáig
 3.szakasz: a vemhesség 6. hónapjától az ellésig terjedő időszak

Üszők elhelyezése:
 Kötetlen tartás (zárt vagy nyitott)

1. szakasz
 Abrak etetése évszaktól függetlenül szükséges:
o Nyáron: 1-3 kg
o Télen: 2-3 kg
 Pillangós vagy fűszénából napi 1-3 kg
 Télen kukoricaszilázs (6-7 hó: 6-8 kg; 10-12 hó: 10-15 kg naponta)
 Széna helyettesíthető szenázzsal (1 kg széna = 2 kg szenázs)
 Nyáron legelőfű (6-7 hó: 15-18 kg; 9-12 hó: 20-25 kg naponta)
2. szakasz
 A szilázs- és tömegtakarmányok szerepe a legnagyobb
 Abrakból minél kevesebbet adjunk
 Nyáron
o Legelő
 Télen
o 15-20 kg kukoricaszilázs
o 1-4 kg széna
o Max. 2,5 kg abrak

3. szakasz
 Tömegtakarmányok adagolás az előzőhöz hasonló
 Abrak mennyiségét fokozatosan növeljük
Tejelő szarvasmarha takarmányozása
Évszakonként változó takarmányozás
 Tavasztól őszig folyamatos zöldtakarmány ellátás
 Télen silózott takarmányok
 Egész évben szénafélék és abraktakarmányok is
Monodiétás takarmányozás
 Egész évben folyamatosan azonos tömegtakarmányokat etetünk
Kombinált takarmányozás
 A silózott takarmányok és széna mellett nyári időszakban rendszerint zöldtakarmányt is etetünk
Egyedi takarmányozás: alaptakarmány + pótabrak
Csoportos takarmányozás

Főbb takarmányok
 Kukorica szilázs
 Lucerna (zölden, szénaként és szenázsként egyaránt)
 Fűfélék (elsősorban szárazon állók és tenyészüszők takarmányozásában)
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

 Szántóföldi zöldtakarmányok (vöröshere, zöld silókukorica, cirokfű, őszi- és tavaszi takarmánykeverék,

napraforgó csalamádé, kukorica, lucerna)
 Abrakfélék (kukorica, búza, árpa, tritikálé, extrahált napraforgó, szójadara)

Tehenek ivóvízellátása
Napi ivóvíz igény 40-130 liter között változhat
Pl.: 600 kg élősúlyú tehén napi vízfogyasztása:
 szárazon álláskor: 40-60 l
 10 kg tejtermelés esetén: 60-70 l
 20 kg tejtermelés esetén: 80-90 l
 30 kg tejtermelés esetén: 90-110 l
 40 kg tejtermelés esetén: 110-130 l