OKTATÁSI SEGÉDLET

Gazda

Takarmányozástan tantárgy

Takarmányozás végrehajtása
A takarmányok előkészítésének módjai

A takarmányok előkészítése:

A betakarított takarmányok többsége nem etethető közvetlenül, előkészítést

igényelnek. Az előkészítés célja továbbá, hogy a táplálóanyagok
emészthetőségét javítsuk, növeljük a takarmányfelvételt, javítsuk a takarmány
ízét. Így könnyebben gépesíthető a takarmány kiosztása.

Főbb eljárások a következők:

Aprítás: darálás, roppantás, zúzás, granulálás, brikettálás, szeletelés, szecskázás,

pelyhesítés, puffasztás. Nedves kezelések: nedvesítés, áztatás, pácolás.
Hőkezeléses eljárások: főzés, párolás, pörkölés.

Darálás: szemes takarmányokat lehet így előkészíteni. Ügyeljünk, hogy ne

legyen lisztszerű a darálás, mert az egészségügyi szempontból káros. 1,2-1,4
mm-es szemcseméret a legkedvezőbb. Roppantás, zúzás: roppantani szükséges a
szarvasmarhák részére a gabona magvakat, mert előgyomraikban csak így tudják
hasznosítani. Granulálás: a granulált takarmány 5-20 mm hosszú, henger alakú
részecskékből áll. A granulált táp kevésbé poros, könnyebben kezelhető,
tárolható, nincs annyi veszteség etetéskor. Továbbá a granulátumot roppantani is
lehet, így a baromfifélék számára is könnyen felvehető. Brikettálás: többnyire
durvább szemcséjű takarmányoknak (szecskázott széna, szalma, szárított
répaszelet) 0,3-1kg tömegű, hengeres, ovális vagy szögletes idomokba való
préselését értjük. Elsősorban szarvasmarhák takarmányozásában játszik
szerepet. Szeletelés: gyökér-gumós takarmányok előkészítési módszere.
Megkönnyíti a rágást. Lehetővé teszi, hogy más takarmányokkal össze lehessen
keverni. Így nem okoznak nyelőcső elzáródást és felfúvódást.
Szecskázás: zöldtakarmányokat, széna, szalmaféléket lehet szecskázni.
Megkönnyíti a kezelhetőségét, rágást. Erjesztésre szánt takarmányokat így
készítünk elő (szilázs, szenázs). Pelyhesítés: ilyenkor a magvakat 110 -120
C°.os gőzzel hőkezelik, majd hengerpárok között lapítják. Puffasztás: Ilyenkor a
magvakat zárt térben hevítik, majd a zárt teret hirtelen megnyitják. Így a nyomás
különbség hatására a magvak térfogata többszörösére duzzad. Nedvesítés:
darafélék előkészítési módszere, nedvesítésre vizet használunk legtöbbször.
Áztatás: etetés előtt néhány órára a takarmányt bőséges vízbe áztatjuk (pl. száraz
répaszelet etetése, hogy ne az előgyomrokban duzzadjon meg). Pácolás: kevésbé
ízletes, rostban gazdag, főleg a szalmafélék előkészítési módszere. Főzés,
párolás: ezzel a módszerrel a takarmányok emészthetőségét javítjuk (pl.
burgonya főzése sertések részére). Pörkölés: az abraktakarmányok ízletességét
javítjuk (pl. sertések számára pörköltárpa etetése).

A takarmányozás végrehajtása különböző fajú, korú és hasznosítású

állatoknál (etetés, itatás)

Az etetés technikáját állatfajonként, korcsoportonként, hasznosítási irányként

más módon valósítjuk meg. Az állatokat etethetjük étvágy szerint (ad libitum) és
adagoltan (szemi ad libitum). Étvágy szerint akkor takarmányozunk ha az
esetleges luxusfogyasztás nem jár az állati termék minőség romlásával illetve a
fajlagos takarmány felhasználási mutatók nem romlanak. A gyakorlatban a
hízósertéseket, pecsenyecsirkéket etetjük így. A legelő állatok is étvágy szerinti
mennyiséget vesznek fel. Adagolt etetésnél az etetések számát, takarmány
mennyiségét korlátozzuk az állatok korának és termelésének függvényében. Az
egyes etetések között eltelt időtartam lehetőleg egyenletesen legyen elosztva.
Gyakorlatban a reggeli és a délutáni (esti) etetés terjedt el. Etethetünk jászolból,
etetőasztalról, padlóról, önetetőkből. Vályút, jászlat általában adagolt etetésnél
alkalmazunk. Az önetetőkből étvágy szerinti etetést valósíthatunk meg. Az
etetés történhet még egyedileg és csoportosan. Az egyedinél a saját (egyedi)
termelőképességhez tudunk takarmányozni. Csoportosnál lehetőleg azonos korú
és testtömegű, termelésű állatok kerüljenek egy csoportba. A takarmányozási
technológia történhet tömegtakarmányra alapozva (szenázs, szilázs, széna). Ez
általában a kérődző állatoknál terjedt el. Történhet abraktakarmányokra
alapozva (tápok). Ez a sertés és a baromfi esetében terjedt el.

Évszakonként változó takarmányozás: Nyár (zöld)i és téli (erjesztett

takarmányok, szénafélék stb) takarmány-félékre alapozott.

Monodiétás takarmányozás: Évszaktól függetlenül, minden nap azonos

takarmánykeveréket kap az állat. A takarmány minden komponense tartósított
takarmány.

Kombinált takarmányozás: Előző kettő kombinációja. Téli időszakban

monodiéta. Nyári időszakban zöld.

Az ivóvíz színtelen, szagtalan, üdítő hatású, fizikai szennyeződésektől mentes

legyen. Hőfoka 8-15 °C legyen, 20 °C felett az állatok nem szívesen
fogyasztják. Az itatás történhet természetes vizekből (forrás, patak, tó), kutakból
(ásott, fúrt), tartályokból (lajtos kocsi), vezetékes rendszerről. Itató
berendezéseket tekintve vályúból, önitatókból. Gyakorlatban az önitatók
játszanak jelentős szerepet. Több változatuk terjedt el (aktív, passzív).

Fontosabb gazdasági haszonállatok napi vízszükséglete: szarvasmarha

(tehén): 80-120 liter( nyáron), sertés: 10-15 liter, juh: 4-6 liter, ló: 30-50 liter
Takarmányadag összeállítása

Szarvasmarha vonatkozásában alaptakarmánynak nevezzük azt a

tömegtakarmányból álló takarmányadagot, amelyek táplálóanyag tartalma
létfenntartáson felül még bizonyos mennyiségű tej termelésére is elegendő. Az
életfenntartó szükségletet az állat élőtömege alapján határozzuk meg. Kívánatos
lenne, hogy az alaptakarmányt minden egyed egyformán megkapja ez
életfenntartáson felül nyáron 10-12 liter, télen 8-10 liter tej termelésére elegendő
legyen. A tejelő tehenek alaptakarmányon felül a termelés szerint
pótabrakot( abraktakarmányt) is kapnak, ez átlagosan 400g termelt
tejliterenként.

Pl: Receptura tejelő tehenek részére

Fejadag/nap

kukorica dara: 2 kg

réti széna: 0,5 kg

lucerna széna: 1.5 kg

abrak keverék: 8,4 kg

lucerna szenázs: 8,2 kg

rozs szenázs: 5 kg

melamix: 1,2 kg

kukorica szilázs: 20,7 kg

 Sertés vonatkozásában:

A napi fejadag szabályozása igen fontos a hízlalásban. A hízók testsúlyuk 3-4

%-át kitevő abrakmennyiséget fogyasztanak el. Száraz dara etetésénél ötnaponta
5-10 dkg-mal növelhetjük az adagot.

Napi adag:
– 30 kg- ig az élőtömeg 2-3%-a
– 31-90 kg között az élőtömeg 4%-a
– 91-110 kg között az élőtömeg 3%-a

Vemhes koca 90.napig 2.2-2.5kg/nap

Vemhes koca 90.naptól 3,5 kg/nap

Szoptatós koca 6kg/nap( malacszám függvényében növelhető)

Tenyész koca süldő 3kg/nap

Kor 2 hónapig, súlya 20 kg-ig 2-4 hónapos kor, súlya 40 kg-ig 4-8 hónapos kor, súlya 100 kg-ig
Etetési arány (g / Etetési arány (g / Etetési arány (g /
Kor (nap) Kor (nap) Kor (nap)
nap) nap) nap)
10-15 25 61 — 70 850 118 — 129 1750
16-20 50 71 — 80 900 130 — 141 2000
21-25 100 81 — 90 1050 142 — 153 2150
26-30 225 91 — 100 1250 154 — 165 2250
31-35 350 101 — 105 1550 166 — 177 2350
36-40 450 106 — 117 1650 178 — 189 2550
41-45 550 190 — 201 2850
46-50 650 202 — 213 3200
51-55 750 214 — 240 3500
56-60 850
Tojó tyúk

Száraz Az ilyen típusú takarmányozással a tojótyúkok étrendének alapját

különféle korú, speciális, száraz morzsolt összetett takarmányok alkotják. A
takarmány fogyasztás egy felnőtt tojótyúknál ugyanabban nyáron 110–120
gramm, hideg időszakban pedig 150–160 gramm.