Gazda 34 621 01

Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

12. tétel

Ismertesse a szarvasmarha kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezéseit! Jellemezzen egy szabadon
választott húshasznú szarvasmarha fajtát! Csoportosítsa a húshasznú szarvasmarhák takarmányait!
Ismertesse a különböző korcsoportú hízómarhák, valamint az anyatehenek tartásának és
takarmányozásának napi és időszakos feladatait!

Kulcsszavak, fogalmak
• A szarvasmarha kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései
• Húshasznú szarvasmarha fajta jellemzése
• Húshasznú szarvasmarha takarmányainak csoportjai
• Különböző korcsoportú hízómarhatartás és takarmányozás napi és időszakos feladatai
• Anyatehenek tartásának és takarmányozásának napi és időszakos feladatai

A szarvasmarha kor, ivar és hasznosítás szerinti elnevezései

Hímivarú állat: bika
 Választásig: itatásos bikaborjú
 Utána: hízóbika
 Tenyészbika-előállítás céljából: növendék bika
 Tenyésztésbe vételtől: tenyészbika
Nőivarú állat:
 Választásig: itatásos üszőborjú
 Befedeztetéstől: előhasi vagy vemhes üsző
 Első borjazástól a másodikig: elsőborjas tehén
 Utána: tehén
Hasznosítás szerint: tejtermelő, hústermelő és kettős- vagy vegyes hasznosítású típus

Hízlalás típusai
 Borjúhízlalás
 Fehérhúsú borjú hízlalás
 Baby beef hízlalás
 Növendék bika hízlalás
 Növendék tinó hízlalás
 Növendék üsző hízlalás
 Fiatal tehén hízlalás
 Selejt tehén, selejt tenyészbika feljavítása

A hízlalás módjai
Hagyományos (vagy tömegtakarmányra alapozott) hízlalás
 Takarmányok zömét tömegtakarmányok adják (pl.: silókukorica, napraforgó-csalamádé, különféle
szilások)
 Élelmiszeripari melléktermékek (pl. répaszelet)
 Korlátozott abrak és széna kiegészítés
 Napi tömeggyarapodás: kb. 1000 g
Intenzív (vagy abrakos) hízlalás
 Takarmány szinte kizárólag abrak (ad libitum), széna kiegészítéssel (min. 0,5-1 kg)
 Napi tömeggyarapodás: kb. 1800-2000 g

Tehenek takarmányozásának gyakorlata

Nyári időszak:
 Legelőre alapozható (200-240 nap; napi 30-50 kg fű)
 Szoptatás és termékenyítés időszakában: napi 1-2 kg abrak
 Borjazás előtt lévő állomány: jobb minőségú legelőn
Téli időszak:
 Részben legelőre alapozható:
o Le nem kaszált, vagy le nem legeltetett terület száraz növényzete
o Kukoricatarló, illetve kukoricaszár legeltetése
 Tartósított takarmányok: kukoricaszilázs, fűszenázs, rétiszéna stb.

Limousin húshasznú fajta

Barnásvörös színű, nagy testű, finom csontozatú fajta. Középkorán érő, 18-20 hónapos korban éri el a
tenyészérettséget. Nagy vágótömegre hizlalható, a tehén tömege 600-700 kg. Tejtermelése 1200-1500 kg tej,
4,5% tejzsírral. Kiváló vágóértéke miatt kedvelt fajta.
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

Borjak felnevelése
 Jellemzően tél végi, tavaszi elletés
 Szoptatásos borjúnevelés
 Dajkásítás
 Fő tápláléka az anyatej (mennyisége döntő fontosságú)
 4. héttől abraktakarmány és széna (borjúóvoda)
 3-4 hónapos kortól legelőfű
 Megetetett abrak mennyiségét befolyásolja:
o Választott borjakat értékesítjük
o Saját magunk hízlaljuk

A húsmarhák elhelyezése
Kötetlen tartás
Nyáron: legelő
 Lehatárolása állandó kerítéssel vagy villanykarámmal
 Etető- és itatóberendezések
Télen:
 istálló nélküli tartás
 nyitott istálló

Kezelőkarám rendszer

Egy húshasznú tehéntől (anyatehéntől) azt várjuk, hogy évente egy borjút hozzon a világra és legalább annyi
tejet termeljen, amennyire borjának felneveléséhez szüksége van. Minthogy a húshasznú tehén éves termelése
egy 180-220 kg-os borjú, a húsmarhatartás gazdaságosságának fontos feltétele, hogy a tehenek takarmányozását
olcsóvá tudjuk tenni. Ennek egyik fontos feltétele, hogy a tehenek minél hosszabb időn át tartózkodjanak a
legelőn, továbbá, hogy az a fű, amelyet az állatok nem fogyasztanak el, mint széna vagy szilázs, fedezzék az
állatok téli takarmányát, de legalábbis annak túlnyomó részét. A gazdaságosság további fontos feltétele, hogy
igyekezzünk a tehenekkel sok mellékterméket hasznosítani.

A legelő minőségétől függően változó nagyságú terület, de átlagosan mintegy 1,0 hektár gyep szükséges egy
tehénnek és borjának takarmányozásához. Amennyiben a tehenek 7 hónapon át vannak a legelőn és 5 hónapon át
szorulnak szénára és szilázsra, a gyepnek mintegy 60%-át legeltetéssel hasznosítjuk és kb. 40%-át kell
tartósítanunk.

A tavaszi elletés esetén a szoptatás és az újravemhesítés időszakában a tehenek legelőn vannak. Ez kedvező,
mert ebben az időszakban a hazai legelők fűtermése is teljesen, vagy nagyrészt fedezi a szoptató tehenek
táplálóanyag szükségletét. Július-augusztus hónapokban viszont a nem öntözött hazai gyepek többsége vagy
kisül, vagy olyan kicsi a fűhozama, hogy a tehenek táplálóanyag szükségletét csak kiegészítő takarmányozással
lehet fedezni. Erre előre készülve a szántóföldön lehet az állatok részére olyan növények vetésével kiegészítő
legelőt biztosítani (pl. kukorica, szudáni cirokfű), amelyek kielégítő gyeptermés esetén silózással
konzerválhatók.

A húshasznú tehenek legeltetését igyekezzünk az őszi hónapokra, sőt az időjárástól függően a tél első heteire is
kiterjeszteni. Erre jó lehetőséget ad a kukorica tarló, illetve a kukoricaszár legeltetése. Szerencsés esetben (kevés
hó esetén) a télnek akár nagyobb részét a kukoricaszár legelőn tölthetik a tehenek. Közvetlenül a szem
betakarítását követően Várhegyi és mtsai (1984) vizsgálatai szerint a tehenek a kukoricaszár legelőn 9 kg
szárazanyagot vettek fel, amellyel naponta 700 g nyersfehérjéhez és 50 MJ NEm-hez jutottak, azaz a
kukoricaszár legelő fedezte a tehenek energia-, illetve fehérje szükségletét. Arra természetesen tekintettel kell
lenni, hogy az idő előre haladtával a kukoricaszár táplálóértéke fokozatosan csökken.

Amennyiben az üzem nem rendelkezik kukoricaszár legelővel, vagy a téli időjárás nem teszi lehetővé annak
hasznosítását, a legelőről származó fűszilázs, illetve szenázs, valamint széna, illetve egyéb, nem a gyepről
származó tömegtakarmányok (silókukorica szilázs, cirokszilázs, lucernaszenázs, takarmányszalma) képezik a
tehenek téli takarmányozásának bázisát.

Különös gondot kell fordítani a tehenek téli takarmányozására, amikor a borjazási időszak a tél végére, illetve
tavaszra esik. Ilyenkor ugyanis a vemhesség utolsó szakasza esik a téli takarmányozási időszakra. Ebben az
esetben a kukoricaszár legelő mellett igénybe kell vennünk a fentiekben felsorolt kiegészítő takarmányokat.
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

Kiváló takarmány a húshasznú tehenek számára - amennyiben rendelkezésre áll - az erjesztéssel konzervált
nedves cukorgyári répaszelet, de etethető a tehenekkel - ahol termesztenek cukorrépát - a szakszerűen készített
leveles cukorrépafej szilázs is. Ahol még rendelkezésre állnak, jó eredménnyel használhatók fel a húsmarhák
takarmányozására a keményitő-, valamint a szeszgyártás melléktermékei is.

Hangsúlyozni szükséges, hogy még a jó minőségű legelőn sem látja el a fű az állatokat igény szerint valamennyi
számukra szükséges ásványi anyaggal. Fokozottan érvényes ez a különböző melléktermékekre. Abban az
esetben, amikor a tehenek abrakot is fogyasztanak, az ásványi anyag kiegészítés az abrakkal egyszerűen
elvégezhető. Amikor a tehenek csak legelnek, az ásványi anyag ellátást más módszerekkel szükséges megoldani.
Ilyen lehet a konyhasón kívül más ásványi anyagokat is tartalmazó nyalósó használata, de megoldható az
ásványi anyag kiegészítés ún. legelő premix etetésével is, amely kiegészítő az ásványi anyagok mellett
hordozóanyagként gabonadarát és/ vagy korpát is tartalmaz és összetétele folytán ad libitum etethető az
állatokkal. Kaphatók a húshasznú állatok számára nyalótömbök is. Ezek abban különböznek a nyalósótól, hogy
az ásványi anyagok mellett valamilyen gabonadara és valamilyen malomipari melléktermék is található bennük.

A téli hónapokban a tehenek A- és D-vitamin igényét is csak valamilyen kiegészítő etetésével tudjuk fedezni (pl.
ásványi anyagokat és vitaminokat is tartalmazó ún. egységes premix).

A klasszikus húshasznú tehéntartás egyetlen produktuma a választott borjú. Ezért az egy tehénre jutó árbevétel
alacsony, ennek következményeként a húshasznú tehéntartás csak akkor lehet gazdaságos, ha nagyon olcsó
tartási és takarmányozási megoldásokat választunk. A húshasznú marhatartás másik alapvető feltétele, hogy
minél jobb borjúszaporulatot érjünk el. Bár gyakorlati körülmények között nehezen megvalósítható, a cél évente
egy tehéntől egy választott borjú!
Az amerikai húsmarhatartók értékelése szerint, a szaporodóképesség 77%, a hizlalási teljesítmény 15%, a termék
minősége 8%-ban határozza meg a gazdaságosságot. A fenti tulajdonságok gazdasági jelentőségét támasztja alá
az a szólás, hogy „felesleges annak a borjúnak a súlygyarapodásáról beszélni, ami meg sem született”.
A húshasznú marhatartás alapvető feltétele tehát a borjúszaporulat. A tehenek és a borjak szempontjából
egyaránt ideális a legelőn tartás. A húsmarhatartás alapja a gyep.
Szezonális elletés – egy ciklusban
Ebben az esetben arra törekszünk, hogy a tehénállomány, az év egy meghatározott időszakában, néhány hónap
alatt leelljen. A borjak felnevelése, a tehenek takarmányozása szempontjából a legkedvezőbb a tél végi – tavaszi
elletés. A húshasznú fajták tejtermelése alacsony – általában csak 5-12 kg naponta. Kora tavaszi ellés után, a
tehenek, a laktációjuk nagy részében, a legelőn tartózkodnak. A legelőfű fedezi a tehenek táplálóanyag-
szükségletét és a legelő kiváló tartási feltételeket jelent mind a tehenek, mind a borjak számára. A fedeztetési
időszak ebben az esetben május-június hónapokra esik. A borjakat a legeltetési idény végén választják, a
gyengébb takarmányadottságú téli hónapokban a tehenek vemhesek, amikor is táplálóanyag-igényük jóval
szerényebb, mint a szoptatási időszakban.
Szezonális elletés – két ciklusban
A tehenek ellése két időszakra, a kora tavaszi hónapokra és az őszi – október-november – időszakra esik.
Hátránya, hogy az ősszel született borjak részére nehezebb kedvező feltételeket teremteni, a tehenek a téli
hónapokban termelnek jelentős mennyiségű tejet, ezért takarmányozásuk is jóval költségesebb.
Takarmányozás kora tavaszi elletés esetén
A tejtermelés időszaka
A laktáció első hónapjában általában tartósított takarmányokat kell etetni, erre kiválóan alkalmas a fűszilázs, a
réti széna vagy a kukoricaszilázs, kiegészítő takarmányként adhatunk borsószárat vagy tavaszi árpa, illetve
zabszalmát, etethetünk nedves répaszeletet is, ha rendelkezésre áll. Abrak kiegészítésre csak akkor van szükség,
ha a tehenek kondíciója gyenge. A legeltetést minél előbb célszerű megkezdeni, a kora tavaszi, zsenge legelőfű
mellé adjunk szénát, szalmát, hogy a hasmenést elkerüljük. A nyári időszakban, ha a legelőfű mennyisége
elegendő nincs szükség póttakarmányozásra. Aszályos időszakokban a takarmányhiányt áthidalhatjuk
tarlólegeltetéssel, vetett kukorica vagy szudánifű legeltetésével, vagy réti széna, fűszilázs etetésével. Az őszi
csapadék hatására a legelő általában újra bőven terem, szalma vagy széna kiegészítésre ismét szükség van.
A kora tavaszi rövid időszakot leszámítva, a legelő tartja el a tehenet. A borjaknak célszerű külön
„borjúóvodában” abrakot adni, hogy növekedésüket meggyorsítsuk. Erre a célra a kukoricadara vagy egyéb
gabonák darájának keveréke (búza, árpa, zab) tökéletesen megfelel.

A választás utáni időszak

A tehenek táplálóanyag-szükséglete a borjak választása után a legkisebb, majd fokozatosan nő a vemhesség
utolsó időszakában, ellésig. A tehenek takarmányozására ebben az időszakban kiválóan alkalmas a kukoricatarló,
ami a tél végéig legeltethető, kivéve, ha nagy a hótakaró. A kukoricaszár legeltetés eredményeit mutatja be az 1.
táblázat. A tehenek a kukoricaszár legértékesebb részeit fogyasztják el – levél, csuhélevél, a szár felső része – és
összegyűjtik a leesett csöveket is. Kondíciójuk a kukoricatarlón általában javul. Amennyiben kukoricatarló nem
áll rendelkezésre, úgy fő takarmányként etessünk betakarított füvet, amit kiegészíthetünk szalmafélékkel –
borsószalma, gabonaszalmák, kukoricaszár. A tehenek táplálóanyag-igényét és a javasolt takarmányozást az ábra
szemlélteti.
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

Takarmánykészlet, illetve tartósított takarmányok

— A gyepek termése a tavaszi időszakban több mint amit a tehenek lelegelnek, a felesleget takarítsuk be
szilázsként – fonnyasztás után – vagy szénaként.
— Vessünk kukoricát – aszályos időszakban legeltethető, silózható, illetve szemesként betakarítható, utóbbi
esetben a szár legeltethető. A gyep és a kukoricatermesztés a húshasznú tehéntartás szempontjából nagyon jó
kombináció. Vethetünk szudáni cirokfüvet – aszályban legelő – ha nem kell, szénát készíthetünk belőle.
— Szalmára, almozási és takarmányozási célra is szükségünk van!
— Ezen túlmenően felhasználható minden olcsó melléktermék: répalevél (korlátozottan!), borsószalma,
borsószár-szilázs, répaszelet, ocsúk stb.

A borjúszaporulat növelésének lehetőségei

— A fedeztetési időszakban törekedjünk arra, hogy a tehenek javuló kondícióban legyenek, ennek érdekében
fedeztetést megelőzően még 1–2 kg abrak etetése is megengedhető. A kondíció, illetve súlyváltozás és a
vemhesülés kapcsolatát a 2. táblázat mutatja be.

2. táblázat: Az élősúlyváltozás hatása

a termékenyülésre (Preston és Willis nyomán)

Súlyváltozás, kg Vemhesülés, %
+25–38 100
+12–25 77
+1–12 71
–1–12 29
–12–25 9
–25–38 0

— Ne tartsunk üres tehenet, amelyik tehén a borjú választása idején nem vemhes, ki kell selejtezni!