Állatélettan gyakorlat

6. GYAKORLAT Táplálkozásélettan
Az állatok a testük felépítéséhez szükséges anyagokat, valamint az életfolyamataik során
felhasznált energiát környezetükből táplálék formájában veszik fel.
Tápanyagnak tekinthető minden olyan molekula, amely anyagpótló anyagként, vagy
energiaforrásként felhasználható, illetve az ezen anyagok felhasználásához szükséges
anyagok (pl. víz, sók, vitaminok)
- fehérje
- szénhidrát
- zsír (a nukleinsavakat a szervezet önmaga építi fel!)
Táplálkozás szempontjából az élőlények lehetnek:
- autotrófok, melyek testük anyagait saját maguk állítják elő, pl. fotoszintézissel
- heterotrófok nem képesek saját anyagaik előállítására
növényevők
húsevők
mindenevők
A táplálék megszerzésére, illetve feldolgozására számos speciális módszer fejlődött ki, az
evolúció során, sokszor sajátos megjelenést, földrajzi elterjedést és különleges
alkalmazkodási lehetőséget kölcsönözve az egyes élőlénycsoportoknak. Testfelépítéstől és
életmódtól függetlenül közös az emésztőrendszer alapfelépítése, valamint működésének
fázisai:
1. a táplálék felvétele
2. raktározása
3. előemésztése
4. a végleges emésztés
5. a felszívás
6. az emészthetetlen salakanyagok eltávolítása
Táplálékfelvétel történhet:
- egész testfelületen (parenterális táplálkozás): az állat a környezetében található
felszívásra kész, ill. paraziták esetében a gazdaszervezet által már megemésztett anyagokat
reszorbeál (passzív diffúzió) testfelszínén keresztül, önmaga nem végez emésztést. Pl.
parazita Protozoa fajok, férgek, endoparaziták, vízi gerinctelenek
- endocitózis, pl. protozoák, emésztőtraktus sejtjei többsejtűekben.
pinocitózis
fagocitózis
- mikrofágok: a vízben élő apró szervezeteket szűrik ki. Egysejtűek, szivacsok,
zsákállatok, kagylók, halak, bálnák, vízi madarak. Jellemző a vízáramlást keltő mozgás,
szűrőrendszer.
- folyékony táplálékkal táplálkozók. Férgek, puhatestűek, rovarok Rovaroknál a szájszerv
alapvetően rágó típusú, de módosulhat szúró-szívó vagy nyaló szájszervvé bizonyos
rovarrendekben.
szúró-szívó
nyaló szájszervvel: legyek, egyes halak, “vámpír” denevér.
- ragadozók
makrofágok, vagy egészben nyelők csalánozók, ragadozó gyűrűsférgek, ragadozó
halak, kígyók, halevő madarak
harapók: táplálékot feldarabolják, mind növény- , mind húsevők tartoznak ebbe a
csoportba
1
Állatélettan gyakorlat

Az emésztés enzimek segítségével történik, mely végbemehet a béltraktus lumenében

intesztinálisan, vagy a béltraktuson kívül extraintesztinálisan (alsóbbrendű férgek, pókok).
Az emésztőenzimek lehetnek exoenzimek, melyek az őket termelő sejtből kiválasztódva
a sejten kívül végzik bontó működésüket, valamint endoenzimek, melyek a sejtben
maradnak, és ott kerülnek érintkezésbe a fagocitált táplálékkal. Ez utóbbi az intracelluláris
emésztés, mely főleg az egysejtűekre, és a testüreg nélküli állatokra jellemző.
Attól függően, hogy az adott enzim milyen típusú tápanyagot bont, megkülönböztetünk:
- fehérjebontó enzimeket: proteázok. Végtermék: aminosavak
fehérje makromolekulákat bontók: proteinázok, pepszin, katepszin, tripszin;
fehérje bomlástermékeket tovább bontók: poli-, tri-, di-, karboxi-, aminopeptidázok
- szénhidrátbontók: karbohidrázok. Végtermékek: egyszerű cukrok
poliszacharidázok: amilázok, cellulázok (csak szimbionta baktériumokban),
hemicellulázok
oligoszacharidázok: maltáz, laktáz, szacharáz.
- zsírbontó enzimek: lipázok. Zsírokat és lipideket zsírsavakra és alkoholra bontják.
- nukleázok: nukleinsavakat; a nukleotidázok és nukleozidázok nukleotidákat és
nukleozidákat bontanak purin- és pirimidinbázisokra, foszforsavra és pentózokra.

Az állatok a testük felépítéséhez szükséges anyagokat, valamint az életfolyamataik során

felhasznált energiát környezetükből táplálék formájában veszik fel.
Tápanyag minden olyan molekula, amely anyagpótló anyagként, vagy energiaforrásként
felhasználható, illetve az ezen anyagok felhasználásához szükségesek (pl. víz, sók,
vitaminok)
- fehérje
- szénhidrát
- zsír (a nukleinsavakat a szervezet önmaga építi fel!)
Az emésztés enzimek segítségével történik, mely végbemehet a béltraktus lumenében
intesztinálisan, vagy a béltraktuson kívül extraintesztinálisan (alsóbbrendű férgek, pókok).
Az emésztőenzimek lehetnek exoenzimek, melyek az őket termelő sejtből kiválasztódva
a sejten kívül végzik bontó működésüket, valamint endoenzimek, melyek a sejtben
maradnak, és ott kerülnek érintkezésbe a fagocitált táplálékkal. Ez utóbbi az intracelluláris
emésztés, mely főleg az egysejtűekre, és a testüreg nélküli állatokra jellemző.
Attól függően, hogy az adott enzim milyen típusú tápanyagot bont, megkülönböztetünk:
- fehérjebontó enzimeket: proteázok. Végtermék: aminosavak
a. fehérje makromolekulákat bontók: proteinázok, pepszin, katepszin, tripszin;
b. fehérje bomlástermékeket tovább bontók: poli-, tri- dipeptidázok, karboxi-,
aminopeptidázok.
- szénhidrátbontók: karbohidrázok. Végtermékek: egyszerű cukrok
a. poliszacharidázok: amilázok, cellulázok (csak szimbionta baktériumokban),
hemicellulázok
b. oligoszacharidázok: maltáz, laktáz, szacharáz.
- zsírbontó enzimek: lipázok. Zsírokat és lipideket zsírsavakra és alkoholra bontják.
- nukleázok: nukleinsavakat; a nukleotidázok és nukleozidázok nukleotidákat és
nukleozidákat bontanak purin- és pirimidinbázisokra, foszforsavra és pentózokra.

2
Állatélettan gyakorlat

A tápanyagmolekulák lebontása emlősökben

emésztés helye szénhidrátok fehérjék zsírok

szájüreg nyálamiláz
(nyálmirigyek)
poli- és diszacharidok

gyomor pepszin
di- és polipeptidek

duodenum pankreász amiláz tripszin lipáz

(pankreász) kimotripszin
karboxipeptidáz
diszacharidok

vékonybél laktáz aminopeptidáz lipáz

maltáz peptidáz
monoszacharidok aminosavak
glicerol
di- és tripeptidek zsírsavak

A kémiai érzékelés (kemorecepció, szag- és ízérzés)

Az ember ízlelő funkciója

Ízlelő receptorok: szekunder érzéksejtek a szájüreg nyálkahártyájában, 40-50 érzősejt alkot

egy ízlelőbimbót. Kb. 8 napig élnek, állandóan pusztulnak és regenerálódnak
A sejtek felszínén elhelyezkedő mikrovillusok lépnek kapcsolatba az ízmolekulákkal.
4 ízkvalitás:
1. savanyú: savak [H+]-tól, szerves savak savanyúbb érzést váltanak ki - elsősorban a nyelv
széli részén
2. sós: kis molekulasúlyú kationok (Na, K, NH4) sói - a nyelv hegyén érezzük
3. édes: organikus anyagok, főleg cukrok és származékaik (alkoholok, ketonok, észterek): a
nyelv hegyén
4. keserű: nagy molekulasúlyú kationok (Ca, Mg) sói, alkaloidák - a nyelv gyökén levő
receptorok a legérzékenyebbek rá

Az ember szaglási működése

Szagérző receptorok: pálcika alakú szőrsejtek, egyben bipoláris neuronok, melyek csillói a
Bowman mirigyek által termelt felszíni nyákba merülnek az orrüreg felső hátsó részében.
Támasztósejtek
Szaglófelszín emberben 500 mm2.
Nyugodt légzéskor a légáram a szaglóhámot elkerüli - szagláskor szippantás.
Szaglóideg - I. agyideg - bulbus olfactorius

3
Állatélettan gyakorlat

Gyorsan adaptálódó receptorok

Működésük:
A felszíni nyákba beoldódó szagmolekula kötődik a csillók membránjában található
specifikus receptorához: közvetlenül, vagy a mucus szaganyag-kötő fehérjéihez kötődve.
Ligand-specifikus ioncsatornák megnyílásának az eredménye a receptorpotenciál.

4
Állatélettan gyakorlat

FELADATOK
6.1. Papucsállatka táplálkozása, emésztő vakuólumaik pH-jának
vizsgálata
A csillós egysejtűek táplálkozási tevékenységét papucsállatkákon (Paramecium
caudatum) tanulmányozzuk. Kísérleteinkhez azért választottuk ezeket az élőlényeket, mert
tenyészetük könnyen létrehozható és fenntartható, méretük kellőképpen nagy a
fénymikroszkóp alatti tanulmányozásukhoz (200-300μm) ugyanakkor az egysejtűekre,
illetve a többsejtű állatok tápcsatornájának sejtjeire is jellemző tápanyagfelvételi
mechanizmusok, valamint a sejten belüli emésztés egyszerűen tanulmányozhatók rajtuk. A
kísérlethez előzőleg elkészített 0,05% kongóvörössel színezett 5%-os tojásfehérje-oldatot,
mint tápanyagszuszpenziót, valamint tápérték nélküli kármin festékszuszpenziót (1%)
használunk. A két oldat alkalmazása során lehetőségünk nyílik a táplálékszerzés, a
táplálékválasztás megfigyelésére, valamint a pH indikátorfesték kongóvörös segítségével az
emésztő vakuólumokban lezajló folyamatok nyomon követésére.

A gyakorlat kivitelezése

Az Paramecium kultúra egy-egy cseppjét szemcseppentő, vagy pipetta segítségével egy

tárgylemezre cseppentjük, majd a tenyészfolyadékhoz egyik oldalon egy csepp
tápanyagszuszpenziót, a másikon oldalon egy csepp festékszuszpenziót adunk. A
papucsállatkák mozgását vattaszálacskákkal korlátozzuk. A tárgylemezeket fedőlemezzel
takarjuk, majd mikroszkóppal tanulmányozzuk.
A papucsállatkák esetében a festékrészecskék a sejtszáj felé áramlanak, majd a
sejtszájon keresztül a szájtölcsérbe (cytopharynx) jutnak. A szájtölcsér disztális végéről
emésztő vakuólumok válnak le, melyek később az endoplazma áramlása révén körpályát
írnak le a sejtben, végül az emészthetetlen anyagok az alrésen át távoznak a külvilágba.
Az egysejtűek emésztő vakuólumainak tápanyagtartalma sok enzim közreműködésével
bomlik egyszerűbb vegyületekre. A különböző pH-optimumú enzimek hatékonyságát a
vakuólumok kémhatásának változása biztosítja, mely ciklikus mozgásuk során következik
be. A kémhatás változásainak nyomon követésére a kísérlet során a tápanyag
szuszpenzióhoz pH érzékeny festéket, kongóvöröst adunk.

Feladat:

1. Rajzoljuk le a részecskék bekebelezésének egymás utáni mozzanatait a papucsállatka

esetében!
2. Figyeljük meg, hogy tesznek-e különbséget a vizsgált egysejtűek a tápanyag, illetve a
nem tápanyag jellegű kármin festékszemcsék között!
3. Változott az emésztő vakuólumok pH-ja az emésztés során? Ha igen, hogyan?

5
Állatélettan gyakorlat

6.2. Sertés hasnyálmirigy emésztőenzimeinek vizsgálata

Az emlős hasnyálmirigy kiválasztó működése során valamennyi tápanyagféleséget emésztő
enzimkeveréket hoz létre. Az enzimkeverék alkotórészei és az általuk emészett tápanyagok:

Enzim Emésztett tápanyag

amiláz poliszacharidok (keményítő, glikogén)

karboxipeptidáz fehérjék
elasztáz fehérjék
tripszin fehérjék
kimotripszin fehérjék
lipáz trigliceridek
ribonukleáz ribonukleinsav
dezoxiribonukleáz dezoxiribonukleinsav

Emberben a tripszin, kimotripszin, elasztáz és karboxipeptidáz előenzim (proenzim)

formájában termelődik. A tripszin előenzimét - a tripszinogént - egy, a patkóbél által
kiválasztott enzim, az enteropeptidáz átalakítja aktív tripszinné. Az aktív tripszin a többi
proenzimet is átalakítja aktív enzimmé, valamint autokatalitikus úton önmaga termelődését is
katalizálja tripszinogénből. Az amiláz, lipáz, ribonukleáz és dezoxiribonukleáz aktív
formában termelődik.

A gyakorlaton ez emberi hasnyálmirigy emésztőenzimeihez rendkívül hasonló sertés pankrász

emésztő enzimek hatását vizsgáljuk. A gyógyszertárakban kapható Kreon kapszulák szárított
sertés hasnyálmirigy granulátumokat tartalmaznak, melyben a termelt enzimek is jelen
vannak. Ezeket a granulátumszemcséket használjuk a gyakorlaton, a következőkben leírt
módon.

6
Állatélettan gyakorlat

Szénhidrátok, zsírok, fehérjék emésztése

A gyakorlatok kivitelezése

6.2.1. Szénhidrátemésztés vizsgálata

Kémcsőbe 2 ml felfőzött 0,1%-os keményítőoldatot pipettázunk, majd hozzátesszünk 5
darab pancreas granulumot és néhány csepp Lugol-oldatot. A kémcsövet 37°C-os
termosztátba helyezzük, és 30, illetve 60 perc elteltével vizsgáljuk az oldat színváltozását. A
szőlőcukor jelenlétét Fehling-próbával mutatjuk ki.
Fehling-próba: Fehling-I és Fehling-II oldat egy-egy arányú keverékéhez (2-2 ml), 3-4 ml
oldatot öntünk, és összerázás után óvatosan felforraljuk. Cukor jelenlétében először sárgás-
zöld elszíneződést, majd vöröses csapadék kiválását észlelhetjük. Ennek oka, hogy a
szőlőcukor molekulában aldehid csoport van, redukáló hatásánál fogva a réz(II)-iont réz(I)-
ionná redukálja. Az aldehid csoport mindeközben karboxilcsoporttá oxidálódik.

6.2.2. Zsírok emésztésének vizsgálata

Két kémcsőbe 3-4 ml 0,6% NaCl oldatot, egy csepp növényi olajat, 1-2 csepp
fenolftaleint és annyi 1% NaHCO3 oldatot teszünk, hogy rózsaszínű elszíneződést kapjunk.
Az egyik kémcsőbe 5 darab pancreas granulumot teszünk, a másik kémcsövet
összehasonlításként használjuk. Az elegyeket 37°C-os termosztátba helyezzük, és 30, illetve
60 perc elteltével vizsgáljuk az oldat színváltozását.

6.2.3. Fehérjeemésztés vizsgálata

Két kémcsőbe 3-3 ml 0,6% NaCl oldatot pipettázunk, 1% NaOH oldattal enyhén
meglúgosítjuk. Egyenlő nagyságú, színezett zselatin kockákat teszünk mindkét kémcsőbe.
Az egyik kémcsőbe 5 darab pancreas granulumot teszünk, a másik kontrollként szolgál.
Mindkét kémcsövet 37°C-os termosztátba helyezzük, és 30, illetve 60 perc elteltével
vizsgáljuk.

Megfigyeléseit foglalja össze.

6.3. Az ember nyálának kémiai összetétele és fermentatív tulajdonságai

Az emberi nyál színtelen, enyhén savanyú kémhatású folyadék. Napi mennyisége 1-1,5 l.
A primer nyálban a kálium és a bikarbonát ionok koncentrációja nagyobb, mint a
vérplazmában, a nátrium és a klorid ionoké alacsonyabb.
A gyakorlaton a nyál két fő komponensét, a mucint és az α-amilázt fogjuk vizsgálni. A
mucin feladata a táplálék síkossá tétele, összetapasztása. Főként a nyelv alatti és az állkapocs
alatti mirigyek (glandula sublingualis és glandula submandibularis) termelik. A mucin
okozza a nyál viszkozitását. Az α-amiláz a keményítőt bontja maltózra, maltotriózra és α-
határ-dextrinekre. A keményítőnek két komponense van: 20% a vízben oldható amilóz, mely
az α-glikozidos kötései révén spirál alakot, ún. hélixet alkot és 80% a vízben oldhatatlan
amilopektin. Az amiláz enzim keményítőre gyakorolt bontó hatását a Lugol-próba
segítségével tudjuk megfigyelni. A Lugol-oldat kálium-jodid és jód (I2) vizes oldata, sötét
vörösbarna színű. (A jód csak olyan oldatokban oldódik jól, amely tartalmazza saját ionjait.)
Ha néhány csepp Lugol-oldatot keményítőre cseppentünk, kék színű komplex keletkezik. A
színreakció magyarázata, hogy a molekuláris jód másodlagos kötőerők segítségével
megkötődik a hélix belsejében és így színes zárvány komplex keletkezik.

7
Állatélettan gyakorlat

A gyakorlat kivitelezése

6.3.1. A nyál kémhatásának kimutatása

20 ml desztillált vízzel alaposan átforgatva egy pohárba öblítsük ki szájüregünket! A
nyáloldatokat összeöntjük, szűrőpapíron átszűrjük a laphámsejtek és egyéb sejttöredékek
eltávolítása céljából. A kinyert oldatot kétfelé öntjük.
Merítsünk az így nyert oldatba indikátorpapírt és állapítsuk meg az oldat kémhatását. Kis
mennyiségű oldatot tegyünk félre és a gyakorlat végén ismét ellenőrizzük a pH-ját.

6.3.2. Mucin tartalom kimutatása

A nyál viszkozitását adó mucin egy glikoprotein, ami már gyenge sav hatására is
kicsapódik.
5 ml nyáloldathoz adjunk 5-6 csepp 1%-os ecetsavat, majd szűrjük le az oldatot és vizsgáljuk
meg annak viszkozitását (folyósságát)!

6.3.3. Rodanid (SCN-) ionok kimutatása

A rodanid ionok a dohányosok nyálában találhatók meg nagyobb mennyiségben,

feltehetően a cianid nyomok méregtelenítésekor keletkeznek a nyálban és a nyállal ürülnek ki.
Köpjenek a kémcsőbe és a nyálhoz 2-3%-os FeCl3-t adunk. Vörös színű ferrirodanid
képződik. Végezzük el a kísérletet és vizsgáljuk meg a keletkezett oldat színét!

6.3.4. Nyálamiláz kimutatása

A nyál α-amiláz tartalmát enzimreakcióval mutatjuk ki. Az α-amiláz enzim szubsztrátja a
keményítő (pontosabban az amilóz). Az amilóz lebontását egyszerű színreakcióval fogjuk
nyomon követni. Egy kémcsőbe pipettázzunk 2 ml 0,3 %-os NaCl-ot tartalmazó 1 %-os
keményítőoldatot. Ehhez adjunk 1 ml nyáloldatot. A kémcsövünket helyezzük 37 oC-os
vízfürdőbe. Egy üvegbot segítségével 2 percenként vegyünk mintát az oldatból és
cseppentsük a fehér csempelapra. Csepegtessünk egy csepp Lugol-oldatot a csempelap szélére
és ebből üvegbottal húzzunk át kis mennyiséget a nyálcseppbe, majd figyeljük a színváltozást.
Az utolsó mintavételi időpont a 20. percnél történjen.

6.5. Pepszin oldat fehérjebontó hatásának kimutatása

A gyomornedv fehérjebontó pepszin enzimet tartalmaz. A pepszin inaktív pepszinogén
formájában termelődik a gyomornyálkahártya fősejtjeiben és a gyomornedv sósavtartalma
hatására aktiválódik.

A gyakorlat kivitelezése

Két kémcsövet feliratozzunk, és állítsuk össze az alábbi reakcióelegyeket az ábra szerint:

8
Állatélettan gyakorlat

2 ml 0.5% 2 ml H2O
HCl
2 ml 1% 2 ml 1%
pepszin pepszin

Tegyünk mindkét kémcsőbe kicsapott tojásfehérjét. Tegyük a kémcsöveket 30 percre

37ºC-os termosztátba, majd hasonlítsuk össze a tojásfehérje állapotát a különböző
kémcsövekben.

Feladat:

Írjuk le mi történt az egyes kémcsövekben és magyarázzuk meg az eltéréseket!

9
Állatélettan gyakorlat

6.6. Vércukorszint vizsgálata

A vér szénhidrát tartalmának szabályozása hormonok segítségével történik. Ilyen hormon

az inzulin, amit a Langerhans-szigeteinek béta-sejtjei, valamint a glukagon, amit az alfa-
sejtek termelnek. Már az ókorban is ismerték az inzulin hiánya során fellépő cukorbetegséget
(diabetes mellitus). Tünetei bővebb vizelet és a vizelet glükóz tartalma. Inzulin a szénhidrát-
és zsír anyagcserében játszik szerepet úgy, hogy csökkenti a vércukor szintet. Nagyobb
szénhidrát bevitelnél fokozza a szövetek glükóz felvételét, valamint csökkenti a máj glükóz
leadását. Sejtszinten úgy serkenti a felvételt, hogy fokozza a membrán glükóz
permeabilitását. Ez főként csontvázizmokra és zsírszövetre érvényes. Az inzulinnal ellentétes
hatású hormonok is vannak pl.: glukagon, adrenalin. A gyakorlat során 20 g analitikai
tisztaságú D-glükózt fogunk bevinni a szervezetbe. A kísérlett olyan személyen végezzük el,
aki még semmilyen szénhidrátot nem fogyasztott a nap folyamán, vagy legalább az elmúlt 4
órában.

A gyakorlat kivitelezése

Vércukorszintmérő műszerbe elhelyezzük a tesztpapírt. Bekapcsoljuk a készüléket.

Előzőleg fertőtlenített újbegyet megszúrjuk. A kicseppenő vért a tesztpapír körébe
cseppentjük. Erre 20 másodperc áll a rendelkezésünkre. A tesztpapírt visszahelyezzük.
Néhány másodperc után leolvassuk az eredményt. Ez az érték a kiindulási alapértékünk. 20 g
glükózt vízben feloldunk, majd a vizsgálandó személy ezt issza meg. 30 perc elteltével
megismételjük a vércukorszint mérését. A harmadik mérést újabb 30 perc elteltével
végezzük el. Az éhgyomri vércukorszint egészséges emberben 3,9-6,0 mM.

Feladat

Jegyezzük fel a három mért értéket mmol/l-ben! Magyarázzuk meg, hogy miért tér el a
három érték egymástól!

10
Állatélettan gyakorlat

6.7. A kémiai érzékelés (kemorecepció, szag- és ízérzés)

6.7.1. A szaglás vizsgálata

Szagérzetet olyan gázhalmazállapotú vegyületek illetve keverékek keltenek, amelyek a

légzés során az orrüregben a (regio olfactoria), a nervus olfactorius (I. agyideg)
receptorkészülékeit képesek ingerületbe hozni. A szaglás vizsgálatára az élettani
gyakorlatokon a legalkalmasabbak azok az illékony vegyületek (illetve a természetben azok

keverékei), amelyek a konjunktivára, a száj és az orr nyálkahártyájára nincsenek izgató

hatással és nem rákkeltőek (mint pl. az aromás oldószerek). Az 1. táblázat röviden
összefoglalja a fontosabb, laboratóriumi körülmények között is jól alkalmazható (szintetikus
vagy természetes) szaganyagokat.
A vizsgálatok során a kémcsőbe helyezett egyes szaganyagokat csukott szemmel
próbáljuk felismerni.

6.7.1. A szaglás vizsgálata

A gyakorlat kivitelezése

Megfigyelések:

6.7.2. Az ízérzékelés vizsgálata

A szájüregben (főként a nyelven) található receptor készülékeket (papillák) oldott állapotú

kémiai anyagok hozzák ingerületbe. A kémiai ingerek által keltett ingerületek elektromos
jelekké kódolva, továbbítódnak (a VII, IX, X. agyideg megfelelő ágain keresztül) az agytörzs
(nucleus tractus solitarii, nucleus parabrachialis), a köztiagy (nucleus ventralis posterolateralis
11
Állatélettan gyakorlat

thalami) és az agykéreg (frontalis opercularis cortex, insularis cortex) ízérző központjai felé.
Az egyes alapízek lokalizálása az emberi nyelven:
Az ízérzés lokalizálását a gyakorlaton alapízekre vonatkoztatva vizsgáljuk.
Az alábbi táblázatban is szereplő, rendelkezésre álló vegyszerekből szobahőmérsékletű
koncentrációsorozatokat készítünk desztillált vizes oldatban. Majd a közepes koncentrációjú
oldatokba egy-egy vattával betekert pálcikát mártunk, és azokat a kísérleti személy nyelvének
adott régiójához érintjük. Az ízoldatok lemosását tiszta desztillált vizes vattapálcikákkal
végezzük. A kísérleti egyén tapasztalatait egy előre elkészített táblán regisztrálja (rámutat a
megfelelő ízt jelző szóra, vagy megjelöli azt), ugyanis beszélnie nem szabad a nyelvmozgások
esetleges keverő hatása miatt. A vizsgálatok végén sematikus ábrát készítünk

Az alapízeket (* Ízkvalitások: É: édes, S: sós, Sav: savanyú, K: keserű, U: umami, ?: a

kérdezett által fel nem ismert ingerkvalitás), azok erősségét (** analóg értékelő skála),
valamint a nyelven való lokalizációját (***) tüntetjük fel. Ezután a populációs átlagértékeket
kiszámítjuk és a megszokott módon ábrázoljuk.
A közepes koncentrációk mellett a többi oldattal is végigpróbálható a kísérlet.
Az eredmények jó összehasonlítást adnak a nyelv egyes területeinek az egyes ízanyagok
koncentrációfüggő érzékeléséről is.

6.7.3. Ízintenzitás vizsgálatok

Az előzőleg az ízanyagokból elkészített hígítási sorokat a kísérleti személlyel kétszer-

háromszor megkóstoltatunk, véletlenszerű sorrendben alkalmazva az egyes oldatokat.
Általában egy-egy alkalommal 10-15 ml oldatot juttatunk a szájüregbe, amit alapos öblítés
követ. A kísérleti személlyel nem szabad közölni, hogy milyen minőségű és koncentrációjú
oldatokat fogyaszt. A kérdezett személy tapasztalatait analóg skálára jegyzi minden
alkalommal, majd az eredményeket kiértékeljük. A kapott adatokat egyénenként, majd a
populációra vonatkozóan is ábrázoljuk az adatokat.
Így megkapjuk az "íztér" egyéni és populációs intenzitás grafikonját.

6.7.2. Az ízérzékelés vizsgálata

A gyakorlat kivitelezése

12
Állatélettan gyakorlat

Megfigyelések:

6.7.3. Ízintenzitás vizsgálatok

A gyakorlat kivitelezése

Megfigyelések:

Az alapízeket (* Ízkvalitások: É: édes, S: sós, Sav: savanyú, K: keserű, U: umami, ?: a

kérdezett által fel nem ismert ingerkvalitás), azok erősségét (** analóg értékelő skála),
valamint a nyelven való lokalizációját (***) tüntetjük fel. Ezután a populációs átlagértékeket
kiszámítjuk és a megszokott módon ábrázoljuk.

13
Állatélettan gyakorlat

14