Adolf Hitler

1889-1945
Előzmények
• Adolf Hitler 1889-ben április 20-án született Braunau am Inn-ben, majd 1945-
ben április 30-án hunyt el. Hitler osztrák születésű német politikus, a 20.
századi történelem meghatározó alakja, a Nemzetiszocialista Német
Munkáspárt vezetője, kancellár 1933-tól és 1934-től vezér megnevezéssel
diktátor.
• 1923-ban az úgynevezett sörpuccs során megpróbálta megdönteni a weimari
köztársaságot, de átmenetileg kudarcot vallott. A börtönben megírta a Mein
Kampf-ot, amelyben összefoglalta világnézetét, a nácizmus ideológiáját,
antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét.
Szabadulása után ezeken az ideológiai alapokon építette újjá a pártját. Nagy
szónoki tehetségével, a versailles-i békeszerződés igazságtalanságainak
támadásával, zsidóellenes demagógiával igyekezett népszerűséget szerezni, de
csak az 1929–1933-as nagy gazdasági világválság során sikerült hatalomra
jutnia.
Hatalomra kerülése után
• Kormányra kerülve felszámolta a weimari köztársaság intézményrendszerét, a
jogállamiságot, a német állam föderális jellegét, az ellenzéket és a
munkásmozgalmat egyaránt. Létrehozta a közkeletűen Harmadik
Birodalomnak nevezett új német államot, amely szándékai szerint ezer évre a
világ vezető hatalma lett volna. Ellenfeleit koncentrációs táborokba küldte,
kínoztatta és meggyilkoltatta. Külpolitikájában nem elégedett meg a versailles-i
békerendszer felszámolásával, hanem a gyakorlatban is meg akarta valósítani
világuralmi elképzeléseit, és különösen az akkori Szovjetunió európai
területeinek bekebelezésével életteret akart biztosítani a germán fajnak. Ezért
kirobbantotta a második világháborút. Hatalmának
csúcspontján hadserege ellenőrzése alatt tartotta az európai kontinens nagy
részét. A szövetséges hatalmak túlerejével szemben azonban már csak idő
kérdése volt bukása. A második világháború végén, a szovjet Vörös
Hadsereg által körbevett berlini föld alatti bunkerében öngyilkos lett (1945).
Családja, gyermekkora
• Adolf Hitler 1889. április 20-án, az Osztrák–Magyar
Monarchia területén, Németországtól nem messze, a Linztől 90 kilométerre lévő felső-
ausztriai Braunau am Inn kisvárosban született. Alois Hitler vámügyi tisztviselő és
unokahúga, egyben harmadik felesége, Klara Pölzl negyedik gyermekeként látta meg a
napvilágot Hitler. A házaspár hat gyermeke közül csak Adolf és Paula érte meg a felnőttkort.
Adolfnak két féltestvére is volt apja korábbi, második házasságából, Alois és Angela.
• Apja, Alois Hitler házasságon kívüli gyermekként született, és anyjának vezetéknevét viselte
egészen 40 éves koráig. Anyja később feleségül ment Johann Georg, aki molnárlegényként
dolgozott. Aloist azonban nem ő, hanem öccse, Johann Nepomuk Hiedler nevelte, aki
valószínűleg az apja volt. Ő küldte Aloist Bécsbe cipésztanulónak, ahol meg is szerezte a
cipészmesteri oklevelét. Ezután azonban rögtön belépett a vámőrséghez, ahol évekig
közlegényként szolgált. 1872-ben, 35 éves korában elvette egy magas állású vámtisztviselő
50 éves nevelt lányát. 1875-ben vámtiszt, majd 1892-ben főtiszt lett. 1876-ban vette fel
mostohaapja családi nevét. A névváltoztatáskor azonban a Hiedler név betűzését egy
hivatalnok a kevésbé parasztos Hitler formában jegyezte be.
• Később Adolf jó tanulmányi eredményei után apja egy neves linzi reáliskolába íratta,
ahonnan apja halála után kirúgták az iskolából gyenge eredményei miatt.
Apja halála után
• 1905-től az apja után járó árvatámogatás, valamint az anyjától és
nagynénjétől kapott pénz viszonylag kényelmes megélhetést biztosított
számára. Betegségére hivatkozva, valamint azzal az ürüggyel, hogy felkészül
a bécsi Festőművészeti Akadémia felvételi vizsgájára, vidéki, majd bécsi
rokonainál éldegélt mintegy két évig. Színházba járt, olvasott, rajzolt,
festegetett, de rendszeres tanulmányokat nem folytatott, és valószínűleg nem
volt tisztában az akadémia szigorú felvételi követelményeivel sem.
• 1907-ben sikertelen felvételi vizsgát tett a bécsi Művészeti Akadémián, de a
kudarcot mindenki elől elhallgatta. Ez év karácsonyán halt meg édesanyja, a
hozzá legközelebb álló személy. Hitler ezután soha nem ünnepelte meg a
karácsonyt. Az 1908-as év nagy részében közösen bérelt szobát Bécsben
barátjával, August Kubizekkel. Kubizeknek sem árulta el azonban, hogy
tulajdonképpen nem vették fel az akadémiára, hanem úgy tett, mintha
tanulmányi feladatait rajzolná, festené.
Újabb bukás az akadémián
1908 őszén újra megpróbálta a felvételi vizsgát az akadémiára, de ezúttal már az
előszelekción sem jutott át. Anyagilag egyre nehezebb helyzetbe került, mert
öröksége fogyatkozott, és az árvasági pótlékra sem tarthatott tovább igényt. Mégis
megvált Kubizektől, inkább maga keresett olcsó hónapos szobát. Öt hónapig
bejelentve sem volt, valószínűleg a sorozás elől is bujkált. 1910 februárjában végül
bejelentkezett egy úgynevezett férfiszállásra, ahol olcsón kapott egy cella méretű
szobát. Itt ismerősei tanácsára eladás céljából elkezdett képeslapokat rajzolni,
festeni. Az értékesítésből három évig fenn tudta tartani magát, amiben egy
Neumann nevű magyarországi zsidó ember is segített, akivel normális kapcsolata
volt. Akkoriban azok közé tartozhatott, akik elméleti antiszemitizmusukat a
környezetükben élő konkrét zsidókra nem terjesztették ki. Azt tervezte, hogy
tanulmányait Münchenben folytatja majd, erre gyűjtött. Naponta elkészült egy,
általában 35×40 cm-es képpel, amely majdnem mindig bécsi utcarészletet ábrázolt,
és ezeket el is tudta adni 5–10 koronáért bécsi kispolgároknak.
Hitler és az építészet
Hitler a festészet mellett erősen vonzódott az építészethez is. Ez
egybevágott azzal is, hogy a bécsi sikertelen festészeti felvételi
vizsgáján a professzorok a rajzai alapján inkább az építészi pályát
ajánlották számára. Körülbelül 24 éves korában végleg búcsút
mondott festészeti terveinek, és teljesen az építészet felé fordult
érdeklődésével. Addigi festői tevékenységével később sem
törődött, de építészeti vázlatait gondosan megőrizte. Rendszeres
tanulmányokat azonban nem folytatott, érdeklődése nagyrészt az
álmodozásokban merült ki. Építészi stílusa ifjúkori festői
törekvéseivel ellentétben megfelelt a korszellemnek, mondhatni
divatos volt.
Hitler vallása
Hitlert katolikusnak keresztelték, de vallásossága korán háttérbe szorult, hitét nem gyakorolta, misére sem járt.
Politikai tevékenysége során azt tartotta szem előtt, hogy vallási állásfoglalása különösen a katolicizmus és a
reformáció összefüggésében a választók egyik vagy másik része előtt mindenképpen hátrányos helyzetbe hozná.
1933-as hatalomra jutása után, az új parlament megnyitója előtti hivatalos egyházi szertartáson nem vett részt, mint
ahogy hivatalosan bejelentette, a katolikus püspökség ellenséges magatartása miatt nem tartotta fontosnak. A
parlament első ülésén ugyan leszögezte, hogy a kereszténységben a népi morál és erkölcsiség alapját látja, de ebben
az időben már számos pap is a koncentrációs táborokban volt. Rosenberg náci főideológus pedig ekkor megjelent
könyvében fő témaként tárgyalta a kereszténység mint nemárja jelenség kártékonyságát. A mű Hitlernek nem
tetszett, mert az egyházak támadása nem felelt meg céljainak. Sőt, fontosnak tartotta a nagy tömegbefolyással
rendelkező egyházakkal fenntartott kapcsolatot. 1934-ben a Gestapo meggyilkolta a német politikai katolicizmus
egyik vezető képviselőjét, Erich Klausenert, a kapcsolatok megromlása miatt XI. Piusz pápa 1937-ben kiadta híres, a
nemzetiszocializmust és annak egyházpolitikáját nyíltan elítélő Mit brennender Sorge kezdetű enciklikáját. 1936-ben
Oldenburg tartomány náci vallás- és oktatásügyi minisztere, Julius Pauly elrendelte a feszületek eltávolítását az
állami és oktatási intézményekből, beleértve az egyházi fenntartású iskolákat is, a döntéssel szemben azonban olyan
széles körű ellenállás, keresztharc bontakozott ki Franz Uptmoor katolikus káplán vezetésével, hogy a hatóságok a
rendelet visszavonására kényszerültek. 1941-ben Hitler megfenyegette Bajorország nemzetiszocialista helytartóját,
hogy lecsukatja, mert az elrendelte a feszületek eltávolítását az iskolákból. A háború alatt is gyakran mondogatta
követőinek, hogy az egyház megleckéztetésével várni kell a háború utánig, akkor viszont fel kell majd szabadítani az
ifjúságot a hatása alól. 1941-től Hitler nagyszabású támadást indított a német katolikus szerzetes- és apácarendek
ellen, mely során több, mint 200 kolostor és 100 egyéb egyházi létesítmény bezárására és államosítására került sor. A
katolikus klérusból különösen Clemens August von Galen püspök, szállt szembe nyíltan Hitlerrel. A
német protestantizmusban a Karl Barth, Martin Niemöller és a mártír Dietrich Bonhoeffer nevével
fémjelzett Hitvalló Egyház fejtett ki ellenállást a nemzetiszocializmussal szemben.
A háború után
Landsberg am Lechben töltött ötéves büntetéséből Hitler
mindössze 13 hónapot töltött börtönben. Ezalatt megírta,
pontosabban Rudolf Heßnek írógépbe diktálta egyetlen, még az
életében két vaskos kötetben megjelent művét, a közel 800
oldalas Mein Kampf-ot. Ebben áttekintette addigi pályafutását,
megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A
könyv a nemzetiszocializmus ideológiai alapvetése lett.
Szabadulása után Hitler új alapokról kezdte meg politikai
építkezését. Nyilatkozatban biztosította lojalitásáról a bajor
kormányt, tévedésnek minősítette a sörpuccsot, és felajánlotta
pártja segítségét a marxizmus elleni harchoz. Ennek révén újra
megnyílt az NSDAP előtt a szabad szervezkedés útja, megint
megjelenhetett a pártlap, a Völkischer Beobachter is.
Egészségi állapota
• 1938-ban, legnagyobb sikerei idején Hitler gondolkodásában jelentős fordulat állt
be. Nem volt hipochonder, de addig is gyakran aggódott egészségéért. Orvosait
maga választotta, aszerint, hogy azok azt mondták-e, amit hallani szeretett volna.
Túl sok gyógyszert is fogyasztott. Fizikuma korábban is gyenge volt, de
betegségtudata csak ekkoriban öltött kritikus méreteket. Egyre gyakoribb
gyomor- és bélpanaszai mai kifejezéssel élve ugyan pszichoszomatikus eredetűek
voltak, de kellemetlen közérzetet okoztak. 1944-ben aztán állapota Parkinson-
kórral súlyosbodott. Egészségi állapota következtében minden tevékenységét
felgyorsította, félt, hogy nem marad elég ideje a maga elé tűzött feladatok
végrehajtásához. 1938 januárjában utasította Speert, hogy egy éven belül építse
fel az Új Birodalmi Kancellária épületét. Az épület egyébként határidő előtt két
nappal elkészült. Nem sokkal a diadalmas Anschluss után, 1938. május 2-án
lediktálta részletes magánvégrendeletét. Ami azonban a legfontosabb:
felgyorsította hódító terveinek végrehajtását is.
Hitler és Sztálin
• A marxizmus és a bolsevizmus iránti gyűlölete ellenére
Hitler bizonyos fokig tisztelte, időnként csodálta Sztálint.
1940 januárjában Mussolininek úgy nyilatkozott, hogy
Sztálin a végleges belső győzelme óta a bolsevizmusról
nacionalistább, orosz életmódra váltott át. Tudta, hogy
Sztálinra a zsidóknak nincs befolyása, sőt a maga módján ő
is antiszemita. Hitler egyszer kijelentette hogy: Sztálinra
kellene bízni Oroszország irányítását, a maga módján ő egy
zseniális fickó.  A nyilvánosság előtt azonban soha nem tett
ilyen célzásokat, Sztálint továbbra is a korlátlan hatalommal
bíró zsidóság eszközének nevezte beszédeiben.
Halála
A II. világháború után Hitler 1945. április 30-án, Berlinben
közös önygyilkosságot végzett Eva Braun-nal.