A szöveg

A nyelvi kommunikáció önálló egysége, kommunikatív

funkcióval rendelkezik, nyelvileg megszerkesztett, lezárt
nyelvi egység.

• az élő nyelvhasználatban , a kommunikáció során jön létre

• a közlési folyamatba illeszkedik – a szövegalkotást és
szövegértést meghatározzák a kommunikációs tényezők: a
téma, az üzenetet feladó és vevő személye, a közös
előismeretek
• időben változik  hagyományra épül
 
 Szövegtípusok

a) A kommunikáció fajtája szerint, résztvevők száma szerint

• párbeszéd, dialogikus szöveg (kétirányú, szerepváltás)
• monologikus (egyirányú)

b) KOMMUNIKÁCIÓS KAPCSOLAT fajtája szerint

• élőszó
• írott szöveg

c) KOMMUNIKÁCIÓS FUNKCIÓ szerint

tájékoztató :
- leíró szövegtípus
- elbeszélő szövegtípus
felhívó:
- érvelő szövegtípus
d) KOMMUNIKÁCIÓS SZÍNTEREK szerint

• magánéleti (pl. levél)

• közéleti (pl. felszólalás)
• hivatalos (pl. kérvény)
• egyházi (pl. prédikáció)
• tudományos (pl. értekezés)
• publicisztikai (médiában / sajtóban megjelenő) (pl.
riport)
• szépirodalmi (pl. elégia)

e) SZÖVEGALKOTÁS MÓDJA szerint:

• tervezett
• spontán
 A szövegösszetartó erő (= szövegkohézió)

A szöveg elemeinek szoros összetartozását,

egybeszövődését nevezzük kohéziónak. A szöveg
egységének megteremtésében, vagyis a
szövegkohézió létrehozásában egyaránt fontos
szerepe van

a lineáris kohéziót (a mondatok láncszerű

összetartozása) biztosító grammatikai eszközöknek
és
a szöveg egészére kiterjedő tartalmi, jelentésbeli
kapcsolatot biztosító globális kohéziónak.
A szöveg folytonosságának grammatikai eszközei (lineáris) kohézió

a) a határozott névelő – már korábban megjelölt, ismert dologra mutat

rá
„Tegnap sikerült felvenni egy énektanárt. A tanár még ma tanítani kezd.”
b) névmás pl. „Úgy csinált”
c) Anafora = visszautalás „A költő két kötetet is megjelentetett. Egyiket
sem fogadta megértően a kritika.”
d) katafora= előreutalás „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
e) deixis = rámutatás pl.ez,az,itt
f) grammatikai viszonyító elemek is túlmutathatnak a mondathatáron:
igeragozás, birtokviszony, egyeztetés
g) kötőszók = konnektorok (és, de, pedig …, a hiányzó, de odaérthető
kötőszók is)
h) ellipszis – elhagyás, hiány „A tanár jól felkészítette a diákokat. A
szakfelügyelő előtt jól szerepeltek.”
 Jelentésbeli, tartalmi elemek (globális kohézió)

• alapja a téma-réma viszony –pl. az első mondat

rémája (új elem) a második témája (ismert) lesz, egy
főtémából levezethetők az egyes mondatok témái,
visszatérő téma …

-témahálózat: kulcsszavak rendszere, amelyek belső

összefüggésrendszert alkotnak

• ismétlődés és változatai: párhuzam, ellentét,

utalások
• izotópia – egy szövegelem, amihez csak
jelentástanilag illeszkedő elemek kapcsolódhatnak –
fő eszköze a szinonimitás, kulcsszavak ismétlése,
metaforikus körülírás, ismétlés, sejtetés
•tartalmi-logikai viszonyok: kapcsolatos,
ellentétes, választó, ok-okozati (magyarázó és
következtető)
• témaváltás eszközei: átkötés,
fejezetösszegzés, előreutalás
vagy asszociatív kapcsolódás
• cím
• a szöveg belső tér- és időrendszere
• a szöveg stílusa
• a szövegben érvényesülő nézőpont (= ki
beszél)
 Az elbeszélő, leíró, és az érvelő szövegek

Elbeszélés
- Események időbeli lefolyását érzékeltető szöveg.
Pl. regény, mese, levél, napló, önéletrajz, emlékiratok, de a
szépirodalmon kívül a természettudományos ismertetésekben
is.
- Láncszerű, lineáris szerkezetű.
- Jellemzője a párbeszéd, az élményszerűség.

Az elbeszélő szempontja szerint:

- kívülről: tudósító elbeszélés
- jelenlévőként: jelenetszerű elbeszélés

Az elbeszélés menetét rendező elv:

- időrend: múltból a jövő felé, fordítva, vagy „in medias res”.
- a történések helyszíneinek azonossága
- a jellegükben hasonló események egymáshoz kapcsolása.
Leírás

A leírást tárgyról, személyről, vidékről,

munkafolyamatokról készíthetjük.
Pl. köznapi beszéd, szépirodalom, tudományos/
• egyszerű, tárgyilagos, statikus

Nyelvi megformálására jellemző: névszók túlsúlya,

hiányos mondatok.

Haladási iránya szerint:

• részből egész felé
• egésztől a részletekig
• menete szerint: közelebbitől a távolabbi felé, vagy
fordítva, ill. koncentrikus körökben
Érvelés

Célja: a meggyőzés ( hatást szeretnénk gyakorolni a hallgatóra)

Szerkezete: logikai rendre, ok-okozati kapcsolatra épül.

Logikai, nyelvi eszközei: következtetés, magyarázat, bizonyítás, cáfolat; példák,

párhuzamok, ellentétek.

Műfajai: tanulmány, esszé, értekezés, szónoklat, felszólalás, előadás, vita,

újságcikk.

Az érvelő szöveg részei:

1. Problémafelvetés
2. Témamegjelölés
3. A kifejtés menetének a vázlata
4. A tétel megfogalmazása
5. Bizonyítás
6. Összegzés
7. Kitekintés a jövőre

Az érvek lehetnek:
o gyengék
o erősek