A középkor zenéje

(reneszánsz)
A középkorral új
korszak kezdődött
Európában. Kialakult a
feudális társadalmi és
gazdasági rend, az
egyház hatalma
megnövekedett,
megszilárdult. A
vallásos szemlélet
meghatározóvá vált a
tudományok és a
művészetek, így a
zene fejlődésében is.
Egyházi zene
 A kereszténység vallási szertartásokat vezetett be a
gyakorlatba, s
ezekhez énekes imaszövegeket kapcsolt.
Ezek voltak a Zsoltárok és Himnuszok
Ezek a dallamok évszázadokig szájhagyomány útján terjedtek

Nagy Szent Gergely pápa (590-604)

elsőként rendszerezte a keresztény
egyház
teljes dallamkincsét és összeállította az
akkor használatos énekek
dallamgyűjteményét.
Ezeket a dalokat gregorián énekeknek
nevezik, elnevezésüket Gergely pápa
nevéről kapták
 Az első magyar szövegű gregorián dallamok az
úgynevezett Nádor-kódexben maradtak fenn. (1508)
Világi zene
A középkor világi zenéjét elsősorban a lovagi költészet képviseli,
Franciaországból indult
Délen trubadúroknak, északon trouvereknek nevezték e művészet
képviselőit, akik költők és zeneszerzők is voltak egy személyben.
(vándordiákok, kolduló szerzetesek).
Magyarországon a törökök elleni
végvárak élethalál harcai másféle
éneket hívtak életre. Megjelentek a
középkori krónikások utódai,
vándor költők és lantosok.
Ezek énekes rímbe, dalba foglalták a végvárak dicső
harcait, a török elleni háború pusztításait, a katonaélet
epizódjait. Ezt a műfajt nevezzük históriás éneknek,
mely a XVI. sz. magyar műzenéjének jellegzetes
műfaja.
A históriás énekirodalom legjelentősebb művelője
Tinódi Lantos Sebestyén, aki művészetével
megteremtette az első önálló magyar műzenei stílust.