A reneszánsz a középkor utolsó időszakában jelent meg, Észak-Itália gazdag városaiból és

nagyjából a 14. századtól a 16. század közepéig tartott. Ez az európai kultúra történetének egyik
legnagyobb hatású időszaka.
A korszakváltást nem úgy kell elképzelni, hogy egyik napról a másikra állt be a változás,
ellenkezőleg: nagy volt a folyamatosság, hosszú ideig tartott az átmenet időszaka. Az új
művészet először Európa legfejlettebb városias, kereskedelemi és ipari központjaiban született
meg. E központok gazdag és írástudó polgárságából vagy annak anyagi támogatásával
emelkedett ki egy világi értelmiségi réteg, amely a reneszánsz kultúra elsődleges hordozója lett.
A 15. századtól kezdve a reneszánsz kultúra már nemcsak a városokban, hanem a világi és
egyházi fejedelmek udvaraiban, sőt a pápai kúriában is nagy jelentőségre tett szert.
A reneszánsz szó újjászületést jelent. Olyan korstílusban való újjászületést, amelynek
középpontjában maga az ember áll. E kor nem tagadja meg a középkori istenhiten alapuló
meggyőződést, de a művészi ábrázolás hangsúlyait az Isten világáról az emberére helyezi át. A
reneszánsz művészek elfordultak a középkori gótikától, és eszményüknek az ókori görög és
római művészetet tekintették. A reneszánsz képzőművészetben meghatározóvá vált a szimmetria,
a harmonikus hatás, a tudatosan szerkesztett kompozíció. Új témaként jelenik meg a természet
ábrázolása, a portréfestészetben és a szobrászatban az egyéniség megjelenítése. A művészek már
nem maradtak névtelenek, mint a középkorban. Műveiket kézjegyükkel látták el, ebben művészi
öntudatuk nyilvánult meg.
Az itáliai reneszánsz festészet legfontosabb alkotói Leonardo da Vinci, Raffaello Sanzio és
Michelangelo Buonarroti, az északi reneszánsz kiemelkedő alkotója és a magyar ősökkel is
rendelkező Albrecht Dürer.
Megnőtt a világi építészet jelentősége: paloták, kastélyok, könytárak és színházak épültek. Az új
eszme központja két évszázadon keresztül Firenze volt. Itt épültek a reneszánsz első építészeti
alkotásai, amelyek Filippo Brunelleschi nevéhez fűződnek.
Az itáliai reneszánsz irodalom első nagy költője, humanistája Francesco Petrarca, aki divatba
hozta a szonettet.Giovanni Boccaccio irodalmi rangra emelte az olasz nyelvet. Prózájában az
édes új stílust valósította meg.A reneszánsz dráma mestere Shakespeare. Dante, Petrarca, Tasso,
anyanyelvükön írnak az eddig hivatalos latin helyett.
A képzőművészetben újdonság a perspektíva felfedezése, az emberi test élethű ábrázolása,
szabadon gyönyörködhetünk az emberi test szépségeiben, valamint a rész és az egész közötti
harmónia megteremtésére való törekvés. Jelentős képviselői Giotto, Botticelli, Leonardo da
Vinci, Michelangelo, Raffaello, Giorgione, Tiziano, Dürer, Hans Holbein és Pieter Bruegel.
A zene szerepe hatalmasra növekedett e korban, változást hozott mind a vallásos, mind pedig a
világi zene terén. A kor emberéhez szorosan hozzátartozott a muzsika. Egyre több hivatásos és
amatőr muzsikus működött Európa-szerte és megbecsült rangot, hírnevet szerzett magának.
Elkezdődött az Új Művészet korszaka. A reneszánsz a kórusművészet aranykora, énekes
(vokális) korszak. Az a capella (kíséret nélküli) énekkari szerkesztés máig élő hagyománya ekkor
virágzik ki Európában. Ez időszak a kórusművészet aranykora. Ezek igen kis létszámú
együttesek, mindössze 8-12 énekest számlálnak.
A közkedvelt kóruséneklés ebben a korban helyet kap a templomban, a színpadon, az utcán,
egyszóval mindenütt. Páratlan szépségű kórusművek születtek, amire jellemző a harmóniák
egyszerűsége. A vallásos zene uralkodó műfajai a mise és a motetta. Ezek alapjául szolgáló
egyszólamú dalokat polifonra írták át, aminek jellemzője, hogy a szólamoknak önálló szerepe,
dallambevezetése van ellenpontozás szerint. A római katolikus és keresztény ortodox egyházak
legfontosabb liturgiája a mise. A reneszánsz mise gyakori formája a meghatározott dallam
(cantus firmus). Ebben a mű valamennyi tétele egyetlen dallamra épül, amely rendszerint a tenor
szólamban, vagy valamennyi szólamban megjelenik.
A hangszerek száma és elterjedése is jellemző, így a vonós, fúvós, billentyűs hangszerek mellett
megnövekedett az orgona szerepe. A lant elterjedése sokoldalúsága miatt vált hasznossá.
A reneszánász kor egyik legjelentősebb zeneszerzője az olasz Giovanni Pierluigi da Palestrina. A
németföldi születésű Orlando di Lasso a 16. század egyik legsokoldalúbb zeneszerzője. Lassus
beutazta egész Európát, minden stílusban jártas volt, modora és alakja a reneszánsz világfi
típusa.
A barokk zenei stílusra való áttérés 1600 körül történt. Ekkor találták fel az operát. Ehhez új
zeneszerzői stílusra volt szükség. A zeneszerző Monteverdi körülbelül 1600-1650-ig a
reneszánsz stílusban írt, amikor is áttért a barokk stílusra.