Az ókor és reneszánsz zenéje

A művészettörténet a középkort a Római Birodalom bukásától (476) kb. a 15. század

végéig Amerika felfedezéséig számítja (1492). A középkori zene időszakát 500-1400-ig
számítják. A középkori művészet első szakasza a romantika nagyjából a 11. 12.
században alakult ki Franciaországban és Itáliában. A korszak hatására kialakult a
feudális rendszer Európában és megerősödött az egyház hatalma. A középkor zenéje
főleg egyszólamú, a többszólamúság később alakult ki. A kereszténység a vallási
szertartásokhoz is kapcsolt zenét, pl. görög himnuszok vagy a zsidók vallási liturgikus
zenéje amiket gregorián énekeknek neveznek.

Másik nagy stílusirányzat a gótika, Észak- és Kelet Európában alakult ki, valamint
Franciaországban.

A 16. században Európa-szerte felkelések jelzik a feudális rend válságát, az egyház

hatalma megingott.  Fellendülnek a művészetek és a természettudományok, elterjed egy
új eszmei áramlat, amiben mindennek a középpontjában maga az ember áll. A
reneszánsz "újjászületést" hozott. A reneszánsz (1400-1600) változást hozott mind a
vallásos, mind pedig a világi zene terén. Az a capella (kíséret nélküli) énekkari
szerkesztés máig élő hagyománya ekkor virágzik ki Európában. A közkedvelt
kóruséneklés ebben a korban helyet kap a templomban, a színpadon, az utcán, egyszóval
mindenütt. Páratlan szépségű kórusművek születtek, amire jellemző a harmóniák
egyszerűsége. A vallásos zene uralkodó műfajai a mise és a motetta. Ezek alapjául
szolgáló egyszólamú dalokat polifonra írták át, aminek jellemzője, hogy a szólamoknak
önálló szerepe, dallambevezetése van ellenpontozás szerint.