A középkor zenéje

A középkor kezdete Krisztus után 476-tól, másnéven a Nyugat-római Birodalom

Bukásától, egészen 1492-ig tartott, amikor Kolombusz Kristóf felfedezte Amerikát.
A vallásos szemlélet elterjedése jellemzi ezt a kort. A szövegeket kézzel jegyezték
le nagyméretű papíruszból készített kódexekbe. A kódex egy kézzel írt könyv. A
kódexeket általában szerzetesek írták (mert szinte csak köreikben volt ismert az
írástudás), az iniciálé rajzait az illuminátor, azaz a díszítőmester festette.
Az egyházi zene
A keresztény egyházi szertartások nyelve sokáig a latin volt, az egyház központja
pedig Róma. A kora középkor szerzetesei az istentiszteleteket énekelve tartották.
I. Gergely pápa (590 – 604) volt az első, aki ezeket a dallamokat összegyüjtette,
majd rendszerezte és összeállította az akkor használatos vallási énekek
dallamgyűjteményét. Ezeket a dalokat gregorián énekeknek nevezik (elnevezését
Gergely pápáról kapta). A gregorián ének latin szövegű. Bibliai vagy egyéb vallásos
témájú egyszólamú dallam. Kíséret nélkül, kötetlen ritmusban adják elő.
A korai középkor zenéje nagyobbrészt egyszólamú, a többszólamúság véglegesen a
XII.század folyamán alakult ki.
A középkor világi zenéje
A középkor világi zenéjét elsősorban a lovagi költészet képviseli Nyugat –
Európában, mely Franciaországból indult útjára. Több elnevezésük is van, mint
például: a trubadúrok vagy truvérek. Másnéven, őket vándormuzsikusoknak (vagy
vándordiákoknak) nevezzük. Míg az egyházi zenét latin nyelven adták elő mindenhol
a világban, addig a világi zenét minden nép az anyanyelvén adta elő. A
vándormuzsikusok dalai legtöbbször balladák, drámai elbeszélő költemények,
szerelmi dalok voltak. A középkor világi zenéje refrénes szerkezetű volt. Gyakran
adtak elő az énekhez kíséretet is egyes hangszereken.

Mészáros Ákos, Kruskovics Kornélia, VIII.a