NYELVI SZOCIALIZÁCIÓ

NYELVI SZOCIALIZÁCIÓ

• különböző kulturális környezet eltérő nyelvi szocializációval jár

• a nyelvi szocializáció a társadalomba való beilleszkedés folyamatának része; ennek során „az ember
nyelvileg és kulturálisan kompetens tagjává válik az őt körülvevő közösségnek, megtanulja anyanyelvét,
annak grammatikailag helyes használatát, lexikai bázisát, továbbá elsajátítja az adott beszélő közösségben
adekvát nyelvhasználati módokat, szabályokat, a kulturálisan elfogadott nyelvhasználattal szorosan
összefüggő viselkedési formákat” (Torgyik 2005)
• a nyelv használata minden emberi kultúra része, a nyelv kulturális univerzálé
• a nyelv megtanulása nem a kulturális környezethez, a gyermeket körülvevő, az őt gondozó felnőtt
személyek, az anya és a közvetlen társas környezet hozzá közel álló tagjaihoz.
 NYELVI SZOCIALIZÁCIÓ

• a családban kezdődik - a gyermek az őt körülvevő személyek mintái nyomán tanulja meg az első
szavakat, mondatokat, nyelvtani szabályokat; a felnőttekkel való interakció során sajátítja el az
anyanyelvet
• Mérei (1981): a gyerekek bármilyen nyelvűek, többféle hangot képeznek, mint amennyi
anyanyelvükön előfordul pl. a magyar csecsemők torokhangjai (de csak azok maradnak meg,
amelyek a környezet beszédében megtalálhatók). A spontán hanggal való játékot felváltja a külső
minta utánzása. A csecsemő azokat a hangokat rögzíti, amelyeket a felnőttek beszédében hall.
• a különböző etnikai, kulturális háttér szerteágazó utakat biztosít a gyermeknek a nyelv
megtanulására; valamennyi kommunikatív stílus a szocializáció perspektíváját jelenti (Réger
2002)
• a nyelvi szocializáció sajátos ott, ahol az írott kultúra hiányzik, és a nyelv csak szóban
érvényesül pl. biz. etnikai közösségekben is évszázadokon át csak szóban élt a nyelv (romak)