Németh Zsolt

Juhász Gyula A bánat költője

 Fiatalkora
❖ 1883 Szeged
❖ Juhász Illés postatiszt
❖ Kálló Matild
❖ Középiskola: Szegedi piarista gimnázium
❖ Első verseit a Szegedi napló közli
 Indulása
❖ Egyetem: Budapest, magyar-latin szak
❖ Négyesi László szemináriumának titkára
❖ Babits Mihály, Kosztolányi Dezső
❖ Több helyen is tanított
❖ Nagyvárad: Adyval és Babitsal megalapítja a
Holnap Irodalmi Társaságot, itt ismeri meg
Sárvári Annát, akihez szerelmi lírái szólnak
 Felnőttkora

❖ A Nyugat első nemzedéke

❖ Lapszerkesztő
❖ Baumgarten-díj
❖ Legjobb barátja: Gulácsy Lajos festőművész
❖ 1920’as évek elején ismeri meg József Atillát
akit kezdetektől nagy költőnek tart
❖ 1937 áprilisában lesz öngyilkos
 Verses kötetei

❖ 1907-Juhász Gyula versei

❖ 1915-Új versek
❖ 1918-Késő szüret
❖ 1919-Ez az én vérem
❖ 1920-Nefelejcs
❖ 1924-Testamentom
❖ Versei mellett prózai és publicisztikai műveket
is írt
Tápai Lagzi
 Történelmi háttér
❖ Megjelenés: 1923-Magyarság karácsonyi száma
❖ Ekkor már túlvan a költözéseken, otthagyja a tanári pályát, újságíró lesz
❖ Egész életében boldogtala, depressziós, borús kedélyvilág, magány
❖ Komor, nyomasztó, legjobb esetben is mélabús versek
❖ Lírája: egyszerű nyelvezet, zárt kompozíció, nagy formaérzék, viszonylag rövid
versek
❖ Tápai, Szeged környéki versek: a táj metaforikus belső táj is
❖ Érzékeny, hajlamos emberek problémáit magára venni
 Elemzés

❖ Műfaja: népi életkép

❖ Hangulata: komor
❖ Hangvétele: időnként nyers és kemény
❖ Szemben áll Petőfi népnemzeti parasztromantikájával
❖ Tartalom: a népi sors sanyarú, megváltoztathatatlan, végzetes mivolta
❖ Cím: Lakodalom<——>Házas, népi élet
 Elemzés

❖ A pár sorsa: a magyar falu kilátástalan helyzete, reménytelenség, tágabb értelemben

az egész magyarság boldogtalan, jövőtlen sorsa
❖ Az ifjú házasok a házassággal csak egy újabb terhes kötelességet, nehéz feladatot
vesznek a nyakukba. Egyáltalán nem vár rájuk vidám élet, ez az oka, hogy már a
lagzi is nyomasztó
❖ Sorsuk durvává és embertelenné teszi őket, már-már állati létformához hasonló
módon élnek
❖ Motívumok: régi szimbolika pl. a hold-magány; a vőfély-a lagzi ceremóniamestere,
stb.
Milyen volt…
 Történelmi háttér

❖ A Milyen volt… az Anna-versek egy darabja, 1912 januárjában jelent meg A Hétben
❖ Ihletője Sárvári Anna színésznő, akit Juhász Gyula 1908-ban ismert meg
❖ Jelentéktelen és nem is nagyon szép, de annál könnyűvérűbb színésznőt, akihez
félszegsége, gátlásossága miatt nem mert közeledni. A kapcsolat nem lehetett több
futólagos ismeretségnél
❖ A szerelmet nála állandó fájdalmas, vigasztalan hangulat kíséri, az elmúlás borúja
lengi körül, ennek oka a be nem teljesülés
 Elemzés
❖ Műfaja: elégia
❖ Hangulata: bánatos, merengő, szomorkás, rezignált, mélabús
❖ Stílusa: impresszionista
❖ Téma: a szerelem elmúlásának fájdalmas érzése. Nem szerelmi vallomás. A költő eltávolodott már
Annától, csak az emléke van közel, ami vissza vissza tér
❖ Az első sorok keserűen, mélabúsan megvallják azt, hogy a régi emlékek, benyomások már elfakultak
❖ A „de” kötőszó után jön a dacos tiltakozás, a lírai én szembeszáll a felejtéssel, emlékezni akar
Annára. Nagyon elszántan igyekszik felidézni őt, s ehhez a természetet hívja segítségül: előbb az
évszakokról alkotott benyomásait idézi fel, és a természeti képek hívják elő emlékezetében Anna
hajának, szemének színét
 Elemzés

1. versszak: szőkeség – búzamező nyáron – Anna haja (de a „dús kalász” képe utalhat
Anna alakjára is, aki enyhét molett nő volt)
2. versszak: kék szem – őszi ég tisztasága – Anna szemének árnyalata (az ég kékjéről
Anna kék szeme jut eszébe)
3. versszak: hang – tavaszi rét sóhaja – Anna hangja (a „hangja selyme”, „meleg
szava” szinesztéziák)
 Elemzés

❖ Az 1. strófában még határozottan állítja Juhász, hogy „újra érzem őt”,

❖ A 2. versszakban már csak „visszaréved” Anna szeme színére,
❖ A 3. strófában pedig az „úgy érzem” bizonytalanságot sejtet: Anna hangja egy soha
vissza nem térő, régi tavaszból szól hozzá, amely olyan messze van már, mint az ég.
Anna örök
 Elemzés

❖ Hangulata: mélabús, rezignált. Imaszerűség, monotonitás, visszafogottság jellemzi.

Hétköznapi kezdéssel indít, majd magasra emelkedik.
❖ Témája: a múlhatatlan szerelem. Juhászt évek múltán még mindig Anna
foglalkoztatja, még mindig gondol rá, és a fájdalma is megmaradt. E/2. személyben
fordul Annához, akit megszólít, és próbál számot vetni az életével.
❖ Stílusa: impresszionista, ez elsősorban hangulatán érződik. Vallomásos jelleg
uralkodik benne, a lírai én áradó érzelmei közvetlenül nyilvánulnak meg.
 Szerkezeti tagolás
❖ Az 1. egység az 1. mondat (1-6. sor), amelyben a múlt jelenik meg
❖ A beszélő régi emlékeket idéz fel, amelyek már elfakultak. Nyugodtan beszél a szeretett nő
szépségéről
❖ A 2. egység a 2. mondat (7-12. sor), amely a jelenről szól
❖ Ezt jelzi a „Ma már”. A beszélő bizonygatja a múlt iránti közönyét, ezért ez az egység
ellentétben áll az előző egységgel
❖ A 3. egység a 3. mondat (13-18. sor), amelyben a jelen is és a jövő is megjelenik.
❖ Kiderül, hogy a lírai én nyugalma csak látszólagos: Anna felejthetetlen a számára, örökre
benne él. Az, hogy jelen időre vált itt a vers, jelzi a szerelem nem múló, örök voltát. Juhász
nem felejtette el Annát. Lehet, hogy az emléke elhalványodott, de a jelentősége nem csökkent.
Köszönöm a figyelmet!